Jelenlegi hely

1. Az Egyetemes Atya

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

I.) 1. Az Atya neve 
Az Atya számomra az, amit tesz, és amit nekem jelent. Ezért számomra az Atya Teremtő, mivel általunk is terem Ő. De számomra ő Tanító, Barát, Munkatárs, Cél, Érték, Erőforrás és olyan Szeretet, aki értelmet ad a másokkal való szeretet kapcsolataimnak is. 

2. Az Isten valósága
Az Isten valósága számomra végtelen, de az Isten számomra mégis elérhető, mivel ha hozzá fordulok, magamban Őt megtapasztalhatom.

3. Az Isten egyetemes szellem
Ezért lehetünk mi az Ő világegyetemének szellemi gyermekei.

4. Isten rejtélye
Isten önmaga számára nem rejtély, hanem lehetőség. Az Istennek van számomra rejtélyes része. Ez nekem lehetőség, hogy egyre jobban megértsem Őt, és egyre többet birtokoljak belőle.

5. Az Egyetemes Atya személyisége
Az Egyetemes Atya szellem személyiség. Mivel én is személy vagyok, ezért vágyódhatom az ő személyisége után. 

6. A személyiség a világegyetemben
Mivel az Isten mindenütt jelen van, ezért otthon lehetek mindenütt, ahol élő kapcsolatot létesítek vele. Az otthonérzés nem csak helyhez kötődhet, hanem a lélek felemelt állapotához is.

7. A személyiségfogalom szellemi értéke
Mivel személy vagyok, lehetek örökéletű. 

II.) 1:1.4 „A világegyetemek mindenségének középpontjához közel az Egyetemes Atyát az Első Forrással azonosnak vehető tartalmú neveken ismerik.” Az Első Forrás megnevezés számomra azt közvetíti, hogy e kifejezés használói szabad lények, akik 
- több isteni forrást is meg tudnak különböztetni, 
- választhatnak azok között, és 
- kapcsolatban vannak azokkal. 
Érdekes, hogy Jézus is szellemi Forrásból történő ivásnak mondja a Szellemmel való kapcsolatot.

III.) Ki ismeri Istent emberi mértékkel mérve? Aki eljutott addig a döntésig, hogy olyan akar lenni, mint Ő. 

Egy ember legfontosabb elhatározása az, ha úgy dönt, hogy olyan akar lenni mint az Isten. Mit tudhat az Istenről az, aki olyan akar lenni mint Ő? Magamból kiindulva a következőket fogadom el a mennyei Atyával kapcsolatban, mint olyan tényt, amely arra indít engem, hogy olyan akarjak lenni mint Ő:

a) Hiszem, hogy a mindenség gazdája az én mennyei Atyám.

b) Bizonyosságként fogadom el azt, hogy én a mennyei Atyám szeretett gyermeke vagyok.

c) Belső bizonyosságom van arról, hogyha megmaradok az istengyermekségben, akkor örök életem van.

d) Tudom és elfogadom, hogy a többi ember a testvérem, sőt, a mindenség más értelmes teremtményei is azok. 

e) Felismertem, hogy az Istennek végtelenül jónak, végtelenül kegyelmesnek és páratlanul bölcsnek kell lennie, melyek nagyon vonzó tulajdonságok számomra, mivel még az ezekre való törekvés is nagy belső elégedettséget és örömöt ad nekem.

f) Megtapasztaltam, hogy annál jobban értem a mennyei Atyámat, és annál közelebb kerülök hozzá, minél inkább olyan a jellemem, mint az övé.

g) Vallom és elfogadom, mert tapasztalom, hogy a szeretet magatartás által válik valósággá, csakúgy, mint a teremtés.

h) Tudom, hogy az embertársaim szeretése fontos eszköz az Istenhez való hasonlóvá válásra, mert 1:6.6 „Minél jobban megérti magát az ember, minél jobban elismeri társai személyiségértékeit, annál jobban fog vágyódni az Eredeti Személyiség megismerésére, és az ilyen, Istent ismerő ember annál őszintébben fog törekedni az Eredeti Személyiséghez való hasonlatossá válásra.”

i) S végül hiszek abban, hogy az emberi Jézus élete a Földön azt példázza, hogy én is lehetek olyan jellemű ember, mint amilyen jellemű ember az Isten Fia volt a Földön.

* * * 

I. 1:7.6 „A világegyetemi személyiségre vonatkozó felsőbb fogalmak közé tartoznak a következők: személyazonosság, öntudat, saját akarat és az önkifejezés lehetősége. És ezen ismérvek magukba foglalják továbbá a más és egyenlő személyiségekkel való társas viszonyt”. E fogalmakat a következőképp értelmezem.

Öntudat: tudom, hogy én létezem.
Személyazonosság: tudom, hogy ki vagyok.
Saját akarat: tudom, hogy mit akarok.
Önkifejezés lehetősége: tudom, hogy amit akarok, miként érhetem el.
Társas viszonyra való képesség: tudom, hogy a társas viszony fenntartásának eszköze a gyakorlati szeretet.

II. Azzal, hogy Istenhez kapcsolódom, azzal, hogy Isten által meghatározott akarok lenni, nem Isten birtokolta személy leszek, hanem belépést nyerek az Isten világegyetemébe, a Való Világba. 
Az ima segít abban, hogy az Istenhez tartozónak lássam magam. Az ima a lelkem felszabadítását szolgálja olyankor, amikor azt érzem, hogy a körülmények úthengere átment rajtam. Ilyen helyzetben az ima segít emlékeznem arra, hogy több vagyok annál, mint ahogy az adott helyzetben érzem magam. Ha az ima – az őszinte odafordulás Istenhez – jó érzést eredményez bennem, bizonyosan van más egyéb jó hatása is. Egyszer biztosan kimutatható lesz az ima energia működése és követhető a hatásmechanizmusa.

III. A hitemen keresztüli kapcsolat Istennel teljesebb és bensőségesebb, mintha rajtam kívüli személyként létezne és nem tudna kapcsolatba lépni a lelkemmel.

A hitem által hamarabb tudom az Istent végtelen, szerető lényként elfogadni. Egyedül a hit képes összekötni a végtelent a végessel. Úgy gondolom, hogy Istenben akkor is hinni fogunk, amikor már sokkal jobban fogjuk ismerni. Sőt, azt gondolom, hogy minél jobban fogjuk ismerni az Istent, annál inkább fogunk hinni benne. 

A szellemi fejlődés örök alázat. Csak az alázatos szív a nyitott, s így fejlődésre képes szív. Az alázatos ember nem csak önmagán keresztül látja a világot, hanem önmaga helyét is látja a mindenségben. Az ember akkor látja jól önmaga helyét, ha felismeri, hogy másokra is úgy érdemes tekintenie, mint saját magára, az Istenre pedig úgy, mint mindannyiunk Atyjára.

* * *

„Az Isten szellem” és „az Isten szeretet”, és e jegyeket a legteljesebben az Örökkévaló Fiú nyilvánítja ki a világegyetemek számára. Most és a jelenlegi valóságunkban a láthatatlan Teremtőt részben az ő helyi világegyetemi Teremtő Fiának megnyilatkozásában és segédkezésében kell érzékelnünk. A helyi világegyetemünkben az Istennek nincs személyes vagy helyhez kötődő megnyilatkozása a Teremtő Fiún kívül. A Teremtő Fiak természete nem minden tekintetben azonos az Első Nagy Forrás és Középpont végtelen természetével, de az viszont igaz, hogy az Egyetemes Atya mindenféleképpen istenmód jelen van a Teremtő Fiakban. Ez a jelentése annak, hogy az Atya és Fiai egyek. A Teremtő Fiak tökéletes személyiségek, ők szolgálnak mintául az összes helyi világegyetemi személyiség számára, így a mi számunkra is. A Teremtő Fiú személyében meglátjuk Őt.

Mindezek alapján, ha a hitünk tökéletes lenne, akkor megnyugvással töltene el bennünket az, hogy ha láttuk a Teremtő Fiút, akkor már láttuk az Egyetemes Atyát is. Az Atya keresése során nem akarnánk látni mást, mint a Fiút és nem számítanánk másra, mint őrá.

„Az Isten szeretetével felruházott kapcsolatok és rendszerek magukkal hoznak valamit az ő isteni érintésének – az ő bámulatos kegyének – igazságából, szépségéből és jóságából. Szellemi nemesség van mindenben, amit az Isten tesz. Az egymást megismerő és megkedvelő személyes lényeknek – legyenek azok halandók, morontia vagy szellemlények – nem szabad elfelejteniük, hogy mindezt az Atyánk szeretete teszi lehetővé.

Az 1. írás szerzője arra tanít, hogy »Isten nélkül és az ő nagy és központi személyiségén kívül nem lenne személyiség a világegyetemek hatalmas mindenségében. *Isten személyiség.*« Nincs párja annak, ahogy az Atya teremtő működése tekintettel van (1) a személyiség egyediségének függetlenségére és különlegességére; (2) a személyiség ama képességére, hogy szabadon társulhasson más személlyel; és (3) a személyiségek azon teremtői képességére, hogy különféle csoportokat alkossanak.

És az Isten még ennél is többet ajánl. A szerző kifejti, hogy »Függetlenül attól, hogy Isten örökkévaló hatalom, fenséges jelenlét, minden másnál magasabb rendű eszménykép és dicső szellem, (...) ő igazmód és örökmód tökéletes Teremtő személyiség, (...) aki képes „megismerni és aki megismerhető”, aki képes „szeretni és aki szerethető”, és olyan valaki, aki barátilag is segít bennünket; ti is Isten barátaivá lehettek, miként más emberekkel is megtörtént ez már.«

Az Atya viszonyrendszere talán a legnagyobb csoda a világegyetemek mindenségében. Érdemes megemlíteni, hogy az Urantia könyv első öt írását neki szentelték a szerzők. A szerző legalább nyolc jellemvonásáról tesz említést: szeretet, jóság, bölcsesség, kegyelem, pártatlanság, igazság, igazságosság és szépség. Ezek közül a szeretet szerepel messze a legtöbbször az első öt írásban. Többször, mint a második és harmadik legtöbbször említett jóság és bölcsesség együttvéve. A jó kapcsolatok kiépítéséhez szükséges feltételek tekintetében az első öt írás így összegezhető három szóban: »az Atya szeretete«.

A személyek közötti kapcsolatokra vonatkozóan más helyen tett nagyszerű kijelentést akár gondviselésszerű atyai szeretetként is értelmezhetjük: »Az emberi tapasztalásban minden nem-szellemi dolog, a személyiséget kivéve, egy-egy eszköz valamilyen célra. A halandó embernek más – akár emberi, akár isteni – személyhez fűződő igaz viszonya önmagában is egy cél.« A személyek közötti kapcsolatok azért fontosak, mert a személyiségek tartós, élő értékeket képesek teremteni és kialakítani tapasztalati úton. Amennyiben az Isten akaratára válaszul kerül sor erre, akkor az emberi kapcsolatok és rendszerek örök értékkel bírnak. Ez azért van így, mert az ilyen kapcsolatok és rendszerek élvezik az Isten atyaságának és az emberek testvériségének áldásait. Ami pedig az Isten akaratán keresztül áldottá válik, az mind időt állóan hiteles és helytálló.

Mindig érdemes szem előtt tartanunk, hogy az Isten minden dolog és lény Forrása és Középpontja. Az Atya nagyságrendje meghalad mindent és mindenkit. Az ő tökéletes szeretete mégis bátorít és megáld minden olyan szervezési és társulási kísérletet, mely e szeretet jegyét magán viseli. A helyes életmód titka minden bizonnyal az Istennel való azonosulás. Az Istennel való azonosulás nemesebbé teszi a személyiséget és élővé teszi a kapcsolatokat.”

Az Egyetemes Atyáról szóló 1. írásban a legfontosabb kérdések közül többre is világos választ kapunk.

a) Mit kell értenünk az Atya azon felhívása alatt, hogy „Légy tökéletes, miként magam is az vagyok.”? Nem mást jelent, mint azt, hogy elérjük azt a legnemesebb célt, melyet az Isten a halandó ember számára kitűzött. Mi ez a cél? Az, hogy a saját tökéletességi körünkben éppoly teljesek leszünk, mint Isten a maga végtelenségi és örökkévalósági szférájában. A mi tökéletességünk anyagi értelemben nem lesz ugyan egyetemes, értelmi szempontból nem lesz korlátlan és szellem-tapasztalási szempontból nem lesz végleges, de végleges és teljes lesz az akaratunk, a késztetésünk és az Isten-tudatunk szempontjából. Ezzel a tökéletesedéssel együtt jár a teremtményi képességek kiteljesedése, vagyis az, hogy képessé váljunk szellemileg megragadni az isteni igazság, szépség és jóság ismérveit.

b) Képesek vagyunk fogalmat alkotni arról, hogy mit köszönhet az ember az Istennek. De mit adhat az ember az Atyának? Az ember az Istenben él, mozog és létezik. Van egyáltalán bármi is, amit adni tudna? Egyetlen ilyen dolog van s ez egyben az ember legszebb ajándéka is az Isten számára: az, hogy akaratát az Atya akarata teljesítésének szenteli.

c) Az Első Nagy Forrásnak és Középpontnak, az Első Forrásnak, az Egyetemes Középpontnak, az Első Alkotó Forrásnak és Isteni Középpontnak, a Világegyetemek Atyjának, a Végtelen Megtartónak, az Isteni Szabályozónak, a Fények Atyjának, az Élet Ajándékának, a Mindenható Egynek, az Atyák Atyjának, a paradicsomi Atyának, a Havona Atyának, a Szellem-Atyának, „a mi Atyánknak” is nevezett Első Atya legfontosabb ismérvei: egyetemes szellem, örök igazság, végtelen valóság és atyai személyiség. Az Isten egyetemes szellem. Az Isten az egyetemes személy. Az Isten végtelen személyiség, de (az Atya) igazi személyiség. És hozzátehetjük: „az Isten szeretet”. Kizárólag személy képes szeretni és szeretve lenni. Az Egyetemes Atya nem lehet kevesebb, mint örök, végtelen, igaz, jó és szép személyiség. Isten nélkül és az ő nagy és központi személyiségén kívül nem lenne személyiség a világegyetemek hatalmas mindenségében. Isten személyiség. De a személyiség nem egyszerűen csak Isten egy sajátossága; a személyiség inkább a mellérendelt végtelen természet teljességét és azt az egyesített isteni akaratot jelöli, mely a tökéletes kifejeződés örökkévalóságában és egyetemességében fedezhető fel. A személyiség, a legfelsőbb értelemben, Isten kinyilatkoztatása a világegyetemek mindensége számára.

d) Isten létezése nem bizonyítható tudományos kísérlettel vagy logikai levezetés útján. Azonban az Atya ajándékának, az emberben lakozó szellemi Nevelőnek, vagyis a Gondolatigazítónak a jelenlétét háromféle tapasztalás képes igazolni: az Isten-tudat, az Isten-keresés és az ember őszinte vágya arra, hogy az Atya akarata szerint cselekedjen.

e) Aki a saját szemével szeretné meglátni az Istent, az csalódni fog. Aki viszont arra törekszik, hogy a szellemiesült elme hit-látomása által érzékelje az Atyát, annak nem marad hasztalan az igyekezete. A hit és szellemiesülés kulcsfontosságú ebben a folyamatban. A személyiség és a szellem tevékeny szerepe sem kevésbé fontos. Sokaknak talán meglepő, de a hit felismerésre és megértésre is vezet: a véges ember, a téridőbeli halandó csak a hite révén közelíthet a Végtelen csodájának felismeréséhez és az örökkévaló Isten megértéséhez.

f) Jól eszünkbe kell vésnünk azt az igazságot is, hogy az Isten nem tesz különbséget a személyek között, legyenek azok szellemiek vagy anyagiak. Azt az isteni jelenlétet, melyet a világegyetem bármely gyermeke bármely adott pillanatban élvez, kizárólag e teremtmény azon képessége korlátozza, melynek révén az anyag-feletti világ ténylegességeit érzékeli és felfogja.

g) Az Istennel való egyesülés, vagyis a Gondolatigazítóval való eggyékapcsolódás nem úgy megy végbe, mint ahogy a vízcsepp egységre lel az óceánban, hanem fokozatos, viszonos szellemi közösség révén, azaz (1) a személyes Istennel való személyiség-érintkezés által, (2) az isteni akarat iránti őszinte odaadáson és (3) az azzal való értelmes összhangon keresztül.

* * *

A legáltalánosabb értelemben mit is tudhatunk meg az Atyáról? Az Isten szó hallatán sokan elfordulnak, legyintenek, vagy netalán ál okoskodnak. Isten-Hit-Vallás összefüggés és jön a nagy „Óóóó, inkább hagyjuk”. Pedig mindennek a kezdete az értelmi felfogás, az ő esetükben ennek hiánya, pontosabban az akarat hiánya az iránt, hogy értelmileg is fel lehet fogni, meg lehet érteni az Istent, s minden más csak ez után jön. Tehát értelmileg megismerhető az Atya, és majd ezután leszünk képesek hitünk révén, a kifejlődött hit által a vallást személyes tapasztalássá formálni, melyben újra csak értelmet nyerhetünk.
A kinyilatkoztatók az Egyetemes Atyát nem a hit nézőpontjából mutatják be, hanem értelmi oldalról, melynek összegzésében a következőkre jutottam.
Az Atya teremtő, szabályozó és fenntartó. (1:0.1.) Ahogyan mi is felépítünk egy házat, úgy válunk alkotókká, teremtőkké, melyben a ház minden szegletét úgy alakítjuk, (szabályozzuk) hogy megfeleljen a benne lakók kényelmének, igényeinek. A továbbiakban pedig törekszünk mindeme törekvéseink fenntartására. Talán nem kissé sarkítva, de a világegyetemek is így alakulnak, s maradnak fenn. Annyi biztosan elmondható a házunkról, hogy mindenképpen elme-alkotta és személyiség-igazgatta alkotásról beszélünk. Ezt az álláspontot miért is ne lehetne kivetíteni a világegyetemek megismerésére, felismerhetőségére? „1:6.7. Ha az emberi személyiség képes megtapasztalni a világegyetemet, akkor abban a világegyetemben valahol elrejtve lennie kell egy isteni elmének és egy tényleges személyiségnek.” 
Igaz, a felfogóképességünk korlátolt, ami által nehéz meghatározni, hogy mi és milyen is Isten, az azért elmondható, hogy semmivel sem lehet kevesebb a személyiségnél. „1:5.2. Az anyagi teremtményeknek az Egyetemes Teremtőről alkotott legmagasabb rendű fogalma is csak az isteni személyiség felsőbb ideájának szellemi eszményképeiig terjed. Ennél fogva, ha esetleg tudjátok, hogy Isten mindenképpen sokkal több, mint amit az emberi személyiség-fogalom takar, akkor azt is éppúgy tudhatjátok, hogy az Egyetemes Atya valószínűleg nem lehet kevesebb, mint örök, végtelen, igaz, jó és szép személyiség.” 
Miért mondhatjuk azt, hogy Isten jó? „1:7.3. Az igazság fogalma esetleg értelmezhető a személyiségtől különvéve is, a szépség fogalma talán létezhet személyiség nélkül is, viszont az isteni jóság fogalma csak személyiségi viszonylatban értelmezhető. Kizárólag személy képes szeretni és szeretve lenni. Még a szépségnek és az igazságnak sem lenne túlélési esélye, ha nem egy személyes Isten, egy szerető Atya ismertetőjegyei volnának.”

Még egy fontos mondat, ami egyben lehetne akár végkövetkeztetés is! „1:5.11. Kizárólag személyiségi megközelítésben foghat hozzá bármely személy az Isten egységének megértéséhez.” 
„1:7.1. Az Istenség személyiségének fogalma lehetővé teszi a társas viszonyt; kedvez az értelmes istenimádatnak; hozzájárul az üdítő bizalomteljességhez. Kölcsönhatás kialakulhat nemszemélyes dolgok között, de társas viszony nem. Az atya és fiú közötti társas viszony, miként az Isten és az ember között, nem élvezhető, hacsak nem személyek mindketten. Csak személyiségek képesek egymással bensőséges viszonyba kerülni, jóllehet e személyes közösséget éppen egy személytelen entitásnak, a Gondolatigazítónak a jelenléte könnyíti meg jelentősen.” 

S nemhogy megkönnyíti, hanem egyenes valósággá, ténylegességé varázsolja.
„1:2.3. Isten létének ténylegessége az ember halandói elméjében élni és ott az örök továbbélési képességgel rendelkező halhatatlan lélek kifejlődésében segédkezni rendelt isteni jelenlétnek, a Paradicsomról küldött szellemi Nevelőnek a beköltözése révén mutatkozik meg az emberi tapasztalásban. Ezen isteni Igazítónak az emberi elmében való jelenlétét három élményelvi jelenség kíséri:
- 1. Az értelmi képesség Isten megismerésére — az Isten-tudat.
- 2. A szellemi késztetés Isten megtalálására — az Isten-keresés.
- 3. Olyan személyiség, mely arra törekszik, hogy olyan legyen, mint az Isten — az ember őszinte vágya arra, hogy az Atya akarata szerint cselekedjen.

Természetesen mindez egy folyamat, „1:4.7. Isten, mint az emberi szellemi tapasztalásban megjelenő valóság.” Fontosnak tartom a következő szakaszt is. „1:4.2. A halandók anyagi teste alkotja „az Isten templomát”. Jóllehet a Felséges Teremtő Fiak közel kerülnek az igazgatásuk alá tartozó lakott világok teremtményeihez és „minden embert magukhoz vonzanak”; bár ők a tudatosság „ajtója előtt állnak és zörgetnek”, és örömmel lépnek be mindenkihez, aki „szíve ajtóját megnyitja”; ugyan létezik a Teremtő Fiak és az ő halandó teremtményeik között e bensőséges személyes közösség, mégis a halandó ember rendelkezik valamivel az Istenből magából, ami ténylegesen is őbenne lakozik; az ember teste ennek a valaminek a temploma.”
Kérem, micsoda ajándék ez!! Széttárt kezekkel teszik fel a kérdést, hol van Isten? Hát benned kedves testvérem, csak még nem vettél hajlandóságot a megismerésre! Olyan, mintha szemmel láthatóan kezdenénk el keresni a szeretetet. Felismerni, érezni és tapasztalni kell.
„1:6.6. Minél jobban megérti magát az ember, minél jobban elismeri társai személyiségértékeit, annál jobban fog vágyódni az Eredeti Személyiség megismerésére, és az ilyen, Istent ismerő ember annál őszintébben fog törekedni az Eredeti Személyiséghez való hasonlatossá válásra. Vitatkozhattok az Istenre vonatkozó különböző véleményeken, de az Istennel és az Istenben szerzett tapasztalás mindenféle emberi vita és pusztán értelmi oktan felett áll és kikezdhetetlen.”

Végezetül pedig egy felhívás szól, minden embernek. 
„1:5.8. Függetlenül attól, hogy Isten örökkévaló hatalom, fenséges jelenlét, érzékfeletti eszménykép és dicső szellem, és bár ő mindenezek együtt és még ennél is végtelenül több, tehát mindettől függetlenül ő igazmód és örökmód tökéletes Teremtő személyiség, olyan személy, aki képes „megismerni és aki megismerhető”, aki képes „szeretni és aki szerethető”, és olyan valaki, aki barátilag is segít bennünket; ti is Isten barátaivá lehettek, miként más emberekkel is megtörtént ez már.”

* * *

Miért mondják azt, hogy a személy csak személyes megközelítésben remélheti, hogy valamiképpen megértheti az Isten egységét?
Az Istenben áll fenn minden dolog – dolgok, jelentéstartalmak és értékek; energiák, elmék és szellemek. Az Isten egység. A világegyetemek mindensége egyetlen hatalmas egységbe szervezett rendszer, melyet egyetlen végtelen elme tökéletesen szabályoz. Az egyetemes teremtés fizikai, értelmi és szellemi területei istenmód kölcsönös összefüggésben állnak egymással. Az Isten egységének kinyilatkoztatása az Együttes Cselekvő (vagyis az Istenség harmadik személye, a Végtelen Szellem). Az anyag, az elme és a szellem egy(etlen)ségében véglegesség csak a végtelen szintjén van, s a végtelenségi szintek abszolútak. Az ennél alacsonyabb szinten, az abszonit szintjén a személyes mindenségrend VÉGLEGES valósága abszonit szellem. Még alacsonyabb szinten, a véges szinteken a teremtés LEGFELSŐBB személyes valósága ugyancsak szellem. Az Isten egyetemes szellem. Az Isten az egyetemes személy.
Ez a rövid magyarázata annak, hogy bármely személy kizárólag személyiségi megközelítésben foghat hozzá az Isten egységének megértéséhez.


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Hogyan tölti be a bevezető szerepét a legelső mondat, a legelső bekezdés, a bevezető bekezdések és az 1. írás, mint egész? (Vö. 141:6.4.)
  2. Lehet úgy olvasni az Urantia könyvet, mint a gondolkodás, az érzések és a cselekvés iskoláját (48:5.6). Komoly tanulsággal szolgál az írás második mondata („Istent először teremtőnek, majd szabályozónak, végül pedig végtelen megtartónak tekintsétek.”). Mit fedezhetünk fel ebben a kijelentésben?
  3. Jelentőségteljes üzenete van az írás második bekezdésének az érzések vonatkozásában (1:0.2). Mennyiben emelkedik ki ez a szeretet az érzelmi életünkből?
  4. Milyen tanulsággal szolgál a bevezető utolsó négy bekezdése a cselekvés vonatkozásában?
  5. Milyen segítséget ad az első szakasz (1. Az Atya neve) a dogmatizmus (rögzöttelvűség) veszélyének elkerüléséhez? Mi az ajánlott módja annak, hogy magunk találjuk meg az Isten nevét? Miért olyan fontos hangsúlyozni az Isten nevének megválasztásában való szabadságunkat annak ellenére, hogy az Atya felfogást mondják az Istenről alkotott legmagasabb rendű emberi fogalomnak (115:1.2; 196:3.35)? Miért bír „kis jelentőséggel” az Istennek általunk adott név (1:1.6)? Vedd észre, hogy az utolsó írás utolsó mondata is az Atya-felfogással foglalkozik, s ezzel az első és az utolsó írás mintegy keretbe foglalja a 196 írást.
  6. Mit értünk az Istenről alkotott Atya-felfogáson? (Vö.: 3:0.3; 4:4.5-6; 51:6.6-13; 56:4.4-5; 132:7.5; 169:4.)
  7. Milyen képet kapunk az Isten és a teremtés viszonyáról a második szakaszban (2. Isten valósága)?
  8. Milyen tanulságot szűrhetünk le a szerzőknek az értelmünk megvilágosítására alkalmazott közlésmódjából a harmadik szakaszban (3. Az Isten egyetemes szellem) ott, ahol a látnok azon kijelentésére utalnak, hogy „átmegy előttem, de nem veszem észre”?
  9. Mitől lesz Isten rejtélyes?
  10. Milyen gyakorlati jelentőséggel bír az a tanítás, hogy „[a] halandók anyagi teste alkotja »az Isten templomát«.” (1:4.2)?
  11. Igazolja-e vallási élmény azt, hogy az Isten személyiség? Ha nem, akkor mi következik ebből?
  12. Hogyan vethető össze az 1:5.13 bekezdésben a személyiségre adott fogalommeghatározás a kultúránkban elterjedt személyiség-meghatározásokkal? Milyen emberi személyiség fogalmat tudsz leírni, ha úgy tekinted az emberi személyiséget, mint a Teremtő személyiség által vetett „tér-idő képárnyat” (1:6.1)?
  13. Mit jelent a tanulmányozásbeli hozzáállásunk szempontjából az a megjegyzés, hogy „[a]z isteni személyiség megismerésével való puszta megpróbálkozás is az ember minden személyiségértékének teljes mozgósítását igényli; bátortalan, részleges próbálkozásnak nincs értelme” (1:6.5)?
  14. Miképpen ér el az ember isteni egyesülést?
  15. Mi a szerepük az idézeteknek a szövegben? Miért jelenítenek meg a szerzők egyes átvett gondolatokat idézet formájában, másokat pedig jelöletlenül, nem idézet formában? Jelent-e ez fontosságbeli megkülönböztetést? Mi lehet az oka annak, hogy az idézetek szövege nem egyezik meg szó szerint az általunk más forrásból ismert, ott eredetinek tekintett szöveggel? Mekkora az eltérés jelentősége a lényegi mondanivaló szempontjából?
  16. Érvényesek-e rád is az „Istent ismerő” teremtményekre vonatkozó megállapítások (ld. pl. 1:0.3) – már amennyiben „Istent ismerőnek” tekinted magadat? Ha nem érvényes, vajon mi az oka?
  17.  Vajon miért utalnak a szerzők ránk, földi emberekre úgy, mint „alacsonyrendű, állati eredetű teremtményekre”? Összeegyeztethető-e ez „az ő képére” teremtettséggel? Mi az igazi értelme ez utóbbinak (ld. 1:3.1)?
  18. Miért összeférhetetlenek az újratestesülés téveszméjével az 1:4.3 bekezdésben írtak („amikor az átmeneti formátokban a földön adatott időtök lejár, amikor próbautazásotok a húsvér testben befejeződik (...) a bent lakozó „Szellem pedig megtér Istenhez, aki adta azt”), valamint az 1:6.8 bekezdésben írtak („Isten szellem — szellemszemélyiség; az ember szintén szellem — magvábanvaló szellemszemélyiség.”)?
  19. Vajon minden emberben lakozik-e Gondolatigazító (vö. 1:4.3)? Minden élő földi ember „erkölcsi lény”?
  20. Miben van ráutalva az anyagi értelem a halandói hitre? (Ld. 1:4.7.)
  21. Milyen gyakorlati módszert ajánl a szerző nekünk, halandóknak a Teremtő Isten érzékeléséhez? (Ld. 1:5.3)
  22. Hol helyezkednek el az általad ismert vallások a vallás igazságának és érettségének mérésére az 1:5.10 bekezdésben felállított mércéhez képest? Alatta vagy fölötte?
  23. Milyen szemlélettel van egyedül értelme az Istent ismerő embernek leírnia a saját szellemi tapasztalásait? (Ld. 1:6.6.)
  24. [Az 1-15. írás az Urantia könyvben alkalmazott valóságmodell elsődleges mindenségtani alapjaival foglalkozik, ezen belül az 1-5. írás az Isten természetét mutatja be.]

 

Istentani összefoglaló

Az Isten tantétele

  • Az Egyetemes Atya Teremtő, Szabályozó és Megtartó. 1:0.1
  • Istent sokféle néven ismerik; az alászállási világokon úgy hívják, „a mi Atyánk”. 1:1.4-5
  • Isten nem emberszerű és nem gépszerű. 1:2.1
  • Isten mindannál is több, ami lehet – ő szerető Atya. 1:2.2
  • Az Isten valósága a Titkos Nevelő révén mutatkozik meg, melynek jelenlétét mutatja: 1. az Isten megismerésére való értelmi képesség; 2. az Isten megtalálására való szellemi késztetés; 3. a törekvés arra, hogy olyanná váljunk, mint az Isten. 1:2.3-7
  • Isten létezését nem bizonyíthatja sem a tudomány, sem a logika; csakis emberi tapasztalás képes igazolni a valóságát. 1:2.7
  • Az Isten létezésének határozott bizonyítéka az Istent ismerő halandók személyes vallásos tapasztalásában van. 1:2.8
  • Az Első Forrás és Középpont az abszolút paradicsomi gravitáció révén gyakorol mindenségrendi felügyeletet. 1:2.10
  • Az Isten sokféle formában megmutatkozó kölcsönös viszonya nem zárja ki a gondolatigazítói kapcsolatokat az ő teremtményeivel. 1:2.10
  • Az Isten szellem, végtelen szellemszemély. 1:3.1
  • Azért mondható rólunk, hogy „az ő képére” teremtettünk, mert a Titkos Nevelők bennünk lakoznak. 1:3.1
  • Isten azért láthatatlan az anyagi teremtmények számára, mert szem nem képes látni őt – de a hit igen. 1:3.3
  • Isten egyetemes szellem. 1:3.5
  • Csak a végtelenség abszolút szintjein van meg az anyag, az elme és a szellem egyetlensége. 1:3.5
  • Az Isten annyit mutat meg magából minden teremtménynek, amennyit a teremtmény képes felfogni. 1:4.6
  • A véges elme csakis hit által tapasztalhatja meg az Isten végtelen rejtelmét. 1:4.7
  • Az Isten végtelenségének nem szabad elfednie az ő személyiségét. 1:5.1
  • Bár az Istennek sokkal többnek kell lennie, mint személyiségnek, ő nem is lehet semmivel kevesebb sem. 1:5.2
  • Az Isten személyiség. 1:5.7
  • Isten tökéletes személy, aki képes megismerni és aki megismerhető – aki képes szeretni és aki szerethető. 1:5.8
  • Az Isten személyiségét a vallásos tapasztalás sejteti, de csak a kinyilatkoztatás hitelesíti. 1:5.10
  • Az Isten személyiségéről alkotott fogalom mutatja a vallási érettség mértékét. 1:5.10
  • Az Istenség szemlélésekor a személyiség fogalmát meg kell tisztítani a testiség ideájától. 1:5.12
  • Isten tudatában van minden lény fejlődési küzdelmeinek az evolúciós mindenségrendben. 1:5.16
  • Isten a tudomány számára ok, a bölcselet számára idea, a vallás számára személy. 1:6.2
  • Az Istenség személyiségének fogalma lehetővé teszi a társas viszonyt, mely nem létezhet nemszemélyes dolgok között. 1:7.1
  • Igazság és szépség talán létezhet személyiség nélkül is, viszont a jóság és a szeretet csak személyiségi viszonylatban értelmezhető. 1:7.3
  • Az Első Forrás és Középpont egyaránt meghaladja az anyagot, az elmét és a szellemet. 1:7.7

A Teremtő Fiak

  • A Teremtő Fiak nem rendelkeznek az Első Forrás és Középpont végtelen természete egyetemes abszolútságának korlátlan lehetőségeivel, de az Atya mindenféleképpen istenmód jelen van ezekben a Fiakban. 1:5.6

Az ember

  • Az emberi személyiség a Teremtő személyiség által vetett tér-idő képárny, és az igazi lényege szerint kell értelmezni. 1:6.1

Felemelkedő Istenfiak

  • A saját akarattal bíró teremtmények engedelmeskedhetnek a felhívásnak: „Légy tökéletes, miként magam is az vagyok.” Ez a legfőbb törekvése azoknak, akik olyanná akarnak válni, mint az Isten. 1:0.3
  • A halandók nem lehetnek tökéletesek végtelen értelemben, viszont önmaguk kiteljesítésében teremtményi tökéletességet érhetnek el. 1:0.5
  • A halandók véges tökéletességre tesznek szert az akarat istenisége és a személyiségi késztetés terén. 1:0.5

Gondolatigazítók

  • Az Igazító az Isten akarata kint a világegyetemben. 1:3.6
  • Az isteni jelenlét az emberi elmében a rejtelmek rejtelme. 1:4.1
  • Ennek az Isten-szilánknak az a rendeltetése, hogy minden túlélővel eggyé váljon. 1:4.3

Vallási élmények

  • Sem a tudomány, sem a bölcselet nem képes az Isten személyiségét hitelesíteni, csakis a hites fiak személyes tapasztalása. 1:7.5