Jelenlegi hely

10. A paradicsomi Háromság

 

I. A 10. írás címe: A paradicsomi Háromság
10:0.1 „Az Örökkévaló Fiú és a különféle, isteni eredetű Fiak az Együttes Cselekvővel és az ő világegyetemi gyermekeivel együtt hatékonyan gondoskodnak arról, hogy az Atya megszabaduljon ama korlátoktól, melyek egyébként az elsőségben, a tökéletességben, a változatlanságban, az örökkévalóságban, az egyetemességben, az abszolútságban és a végtelenségben rejlenek.”

Ezen írás alcímei:
1. Az önmagát szétosztó Első Forrás és Középpont
10:1.1 „Úgy látszik, mintha az Atya, az örökkévalósági múltban, az önmaga mélyreható szétosztásának eljárását léptette volna életbe. Az Egyetemes Atya önzetlen, szeretetteli és szerethető természetében eredendően van valami, ami arra készteti, hogy csak azokat a hatalmakat és hatásköröket tartsa magánál, melyek továbbadását vagy adományozását egyértelműen lehetetlennek tekinti.”

2. Istenségi megszemélyesülés
10:2.1 „A háromság megvalósításának módszerével az Atya megválik attól a korlátlan szellemszemélyiségtől, ami a Fiú, viszont ezzel önmagát e Fiú Atyjává teszi és ezáltal végtelen képességekre tesz szert ahhoz, hogy az isteni Atyjává váljon minden későbbi megteremtett, meglényegített vagy egyéb módon megszemélyesített értelmes, saját akarattal bíró teremtmény-fajtának.”

3. Az Istenség három személye
10:3.7 „Az Egyetemes Atya azáltal, hogy abszolút személyiséget adományoz az Örökkévaló Fiúnak megszabadul a személyiségi abszolutizmus béklyóitól, azonban e cselekedetével olyan lépést tesz, mely mindörökre megakadályozza őt abban, hogy személyiség-abszolútként egyedül cselekedjen.”

4. Az Istenség háromsági egyesülése
10:4.7 „Mint húsvér testben élő halandóknak úgy kell tekintenetek a Háromságra, hogy az megfeleljen az egyéni megvilágosodottságotoknak és összhangban legyen az elmétek és a lelketek válaszaival. Igen keveset tudhattok meg a Háromság abszolútságáról, de amint a Paradicsom irányában felfelé emelkedtek, majd sokszor meglepve éltek meg a Háromság felsőségével és véglegességével, vagy akár abszolútságával kapcsolatos sorozatos kinyilatkoztatásokat és váratlan felfedezéseket.”

5. A Háromság szerepkörei
10:5.2 „Az élő közösségek, az emberi családok, a társadalmi csoportok vagy a paradicsomi Háromság nem pusztán számtani összegzéssel lesz több. A csoportpotenciál mindig messze meghaladja az egyes alkotóelemek sajátosságainak egyszerű összegét.

6. A Háromság Állandó Fiai
10:6.2 „A paradicsomi Istenségek egyike sem mozdítja elő magában az igazságszolgáltatást. Az igazságosság sohasem személyes magatartásforma; az mindig többes működés.”

7. A Felsőség felügyelete
10:7.6 „Az örökkévalóság előrehaladása során a Háromság cselekedetei egyszerre jelentőségteljesnek és körültekintőnek mutatkoznak, de az idő teremtményei számára nem mindig tűnnek ilyennek.”

8. A Végesen túli Háromság
10:8.7 „A Végleges Testület egyebek mellett magába foglalja az idő és tér azon halandóit, akik minden olyan szempontból elérték a tökéletességet, ami csak az Isten akaratához köthető. Teremtményként és a teremtményi lehetőségek korlátain belül ők teljesen és igazán ismerik az Istent. S miután megtalálták az Istent, mint az összes teremtmény Atyját, e véglegességet elért lényeknek valamikor a véges-feletti Atya keresésére kell indulniuk.”

II. Az Atya, majd pedig a Háromság működése mintát szolgáltat az Isten gyermekei számára ahhoz, hogy miként éljék az életüket. 

Az Atya önmagából adó és a Háromság által társuló. Ebből számomra a következő hozzáállások és magatartások következnek: 
- az ideális törekvéshez mindig az isteni mintát érdemes alapul venni – az Atya akaratát,
- az Atya akarata adásban nyilvánul meg,
- a legértékesebb adás az, ha magunkból, illetve a sajátunkból adunk,
- a magunkéból való adás egyben önkifejezés is,
- az önkifejező adás önkéntes és szabad – lehet szükségszerű, de sohasem kényszerített, 
- az adás örömmel jár, 
- a legnagyobb adható érték szellemi – ha jól szeretünk, az Istent kínáljuk fel, tesszük vonzóvá, mert ez a legtöbb, mi adható,
- az a törekvés, hogy mások is birtokolhassák azt, ami az Atya gyermekeit örökre boldoggá tudja tenni – a szeretet,
- a szeretet adás, de az adás nem mindig szeretet,
- a szeretet személyes megnyilvánulás,
- a szeretet, vagyis az adás mindig pártatlan és egyetemes – ezért szeretet és nem önzés,
- a szeretet egymás mellé rendeli a személyeket,
- az egymást szerető személyek társulásokban működnek,
- a Háromság működéséből az együttmunkálkodás képességét és fontosságát tanulhatjuk,
- a szeretetegység a közös származáson, a közös működésen és a közös cél vállalásán alapul,
- aki elől jár a szeretetben – szolgálja a többieket,
- az adás, vagyis a szeretet soha nem fogy el, mivel az Atya és a Háromság mindig mindenkit szolgálni akar.

I. 10:2.7 „Egyedül az Örökkévaló Fiú tapasztalja meg azon isteni személyiségi kapcsolatokat a maguk teljességében, annak tudatosságát, hogy egyszerre fia az Atyának és szülője a Szellemnek, valamint annak a tudatosságát, hogy isteni egyenlőségben van mind az Atya-őssel, mind a Szellem-társsal.”

Az ember tapasztalata is három meghatározó kapcsolatrendszeren alapul, melyek atyai-szülői, fiúi-gyermeki és társ-testvéri működést tesznek lehetővé. Mert az emberek nemzhetnek és nevelhetnek gyermeket. Testvérként szerethetik az embertársaikat. De fiak is, mivel az Isten gyermekei.

* * *

1. Milyen mértékben lehet példa számunkra az, hogy az Első Forrás és Középpont bőkezűen ad önmagából (10:1.1-1.2)?

- Bár az Atya bőkezűen osztja önmagát, de nem felelőtlenül ad. Az Atya egy terv alapján és egy cél érdekében adja át magát a legkülönfélébb módokon. Ha az Atya önmagát adja, akkor nekünk is az Istent kell adnunk, vagy legalábbis az Isten szerinti módon érdemes adnunk. 
Az Isten szabad akaratú teremtményeket teremt, akiknek lehetőséget, szövetséget, istengyermekséget kínál. S ha valaki ezzel szándékosan és állapotszerűen nem él, vagy visszaél, akkor nem Isten vész el, hanem az illető. Ezért, ha Istent követve az Istent kínáljuk tanítás által, vagy mutatjuk be más magatartások által, akkor – ha kétségeink lennének a helyes magatartást illetően – minden erőnkkel igyekezzünk kitisztázni, hogy például Jézus mit tenne, ha éppen a helyünkben lenne. Isten csak azt az adást tudja támogatni, amelyet Ő is tenne a helyünkben. Isten nem csak teret ad a létezéshez, hanem programot is kínál az élet élésére. Aki tudatosan akar élni, a legnagyobb tervezőhöz igazodik, a mennyei Atyához, akit minden felsőbb Fia és Alkotó Leánya is képvisel számunkra. 

2. Mi jut eszedbe, ha a Fiú és a Szellem együttműködését (10:3.3) mint a csapatmunka mintáját tekinted? Mit sugall az ő együttműködésük a párkapcsolat modelljeként?

10:3.3 „…a Fiú és a Szellem kiválón testvéries, úgy munkálkodnak, mint két egyenlő testvér, akik csodálattal és szeretettel viseltetnek nagyra becsült és istenien tisztelt közös Atyjuk iránt.”
A jó és tartós házassághoz, párkapcsolathoz mindenképpen kell olyan, önmagunkon túlmutató közös értékrend és cél, amelynek képviselésében és megvalósításában a felek tudatosan támogatják egymást. A boldogság szempontjából a legértékesebb ilyen cél az Istenhez való közelebb kerülés. Isten házastárs nélkül is képes békét adni egy ember számára. Ha pedig egy párkapcsolat olyanná tud formálódni, hogy a társak állandó mintát kapnak egymástól a jézusi magatartásra, az igazi főnyeremény és áldás tud lenni.

3. Neked milyen tapasztalataid vannak a csoportalkotással járó többletképességekkel (10:5.2) kapcsolatban?

- Egy jó csoport tagjai egységként működnek. Figyelnek egymásra, támogatják egymást. Képesek ösztönzőleg hatni egymás gondolkodására. Ha a céljuk és az értékeik közösek, akkor egy csoport képes olyan munkamegosztásban működni, amelyben mindenki megtalálja a helyét. 
Egy csoport tagjai hatnak egymásra. A jó minta hamar követőre tud találni az arra nyitottakban. De a csoportban való működés képes leleplezni az egyének beállítottságát, igazi értékrendjét és valós szándékait is. Egy embernek annyi a pillanatnyi közösségi értéke, amennyire az Atyát tudja abban a közösségben képviselni a jézusi minta alapján.

4. Mit tesz hozzá a hatodik szakasz a szeretetről és a törvényről alkotott felfogásodhoz? Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a törvényt mint kívülről ránk tett terhet, tőlünk idegen dolgot, a szeretet ellentétét. A kinyilatkoztatás éppen hogy nem így tanítja. (Vö. „A törvény maga az élet, nem pedig annak a viselkedési szabályai.” 48:6.33; a második hármasegység, 104:4.9-4.15.) Az Első Forrásról és Középpontról nem csak azt tudjuk meg, hogy a törvény forráshelyét alkotja, hanem azt is, hogy „ő törvény” (10:6.1). Nem esik nehezünkre elképzelni Istent mint törvényalkotót, viszont azt hallani, hogy az Első Forrás és Középpont törvény, már próbára teszi a felfogóképességünket az Isten lényét illetően. Emlékezz, hogy Jézus sem volt hajlandó egymagában büntetést kiszabni (133:1). Figyeld meg a bizonyítékok bemutatásának előkészületeit. A paradicsomi Háromság működésének megértéséhez próbáld meg átgondolni, hogy miként tudnál szeretetet, irgalmat és segédkezést mutatni, valamint igazságot szolgáltatni.

- Az Isten világában a törvény az egymást szolgálás rendje. Az Isten világában a törvény azt a személyes szándékot segíti, amely a mindenkit szeretés által való egyéni boldogságot keresi. Ez a törvény megismerhető, sőt, illik is tudni és alkalmazni, ha örökké és olyan módon akarunk boldogok lenni mint az Isten, aki a teremtő és létben tartó Atyánk.

5. Mi a jelentősége annak, hogy sem a Háromság, sem a Legfelsőbb Lény láthatóan nem foglalkozik az egyénnel (10:7.2) s annak, hogy a paradicsomi Háromság számos cselekedete a jelenlegi világegyetemi korszakban számunkra úgy tűnik, mintha nem venné figyelembe az egyes halandó érdekét (10:7.6)? Vajon mit érezhetünk e sorokat olvasva? Borzongást, félelmet? Vagy számolunk mindezzel? Milyen hozzáállás szükséges a részünkről?

- Szabadságunk van élni és szabadságunk van halni. Isten mindig választ engem számomra is érzékelhető módon, ha én választom Őt célként, értékként, működési módként: Életként.

6. Milyen hozzáállást vegyünk fel annak tudatában, hogy az Egyetemes Abszolút mindig is „izgatni fog, zavarba fog hozni és ámulatba fog ejteni” bennünket (10:8.8)?

- Isten Országában az Isten gyermekei számára nincs hátra csak előre. Ha a Célra tartás – vagyis az Isten teljességének elérése nem lenne vonzó – akkor a lét unalmas is lehetne. Minden jó gyermek olyan akar lenni mint a jó apja. S minden istengyermek olyan akar lenni, mint az ő mennyei Atyja. Az Isten egyik vonzereje számomra az a végtelenség, amelynek kapacitása egyre újabb módokon állítható a tapasztalható világ szolgálatába a már meglévő állandóságok mellett. Isten végtelensége szabadságot is rejt számunkra. 

7. Mi az Istenség-egység lényege? Mit foghat fel halandó az Isten végtelen atya-személyiségéből? (Ld. 10:0.9; 10:1.5)

- A Háromság teljessége Istenség-egység. Nekem a gondolat, a szó és a tett isteni egységét kell megvalósítanom magamban és magam által az Istenre és a szellemi családom tagjaira támaszkodva.

8. Mi az alapja az értékek, jelentéstartalmak és a személyiségek hétszeres változatosságának (10:2.8)?

- Az Atya, a Fiú és a Szellem nem csak személyesen, hanem hét további hármas egységben is működik. 10:2.8 „És mivel e hét társulás kimeríti az ilyen isteniségi összetételképzés minden lehetőségét, ezért elkerülhetetlen, hogy a világegyetem valóságai az értékek, a jelentéstartalmak és a személyiség hétféle változataként jelenjenek meg.” 

9. Mi a különbség az Atya, a Fiú és a Szellem Háromságként és nem Háromságként való együttműködésében (10:4.4)?

10:4.4 „Az Atya, a Fiú és a Szellem együttműködhet valamely nem-háromsági módon, de nem három Istenségként. Személyekként akaratuk szerint együttműködhetnek, azonban ez már nem a Háromság.”

* * *

1. Ebben az írásban is kapunk némi bepillantást a paradicsomi végzetünkbe (11:9.8; 101:10.9). Mit találsz benne a leginkább megkapónak? Mi a Paradicsom elsődleges jelentősége a felemelkedő teremtmények számára?

(A Paradicsom az Isten Teljességének és az Őt elérő gyermekinek az örök lakhelye. Bár én nem lehetek az Isten teljessége, de lehetek szerelmes belé! S ez a vágyódás képes engem odajuttatni, ahol Ő van. A tökéletlen ember tökéletessége így az Isten jellemére való hasonlítani akarásban rejlik. Az út az Istenhez a Paradicsomra tehát nyitva áll. Az előbbre jutás érdekében pedig nem egymással kell harcolnunk, hanem magunkat kell meghaladnunk, hogy elérjük a bennünk is élő Istent, majd pedig a Paradicsomot.)

2. Mit jelent az, hogy a Paradicsom nem a térben van? (11:2.10-11; 11:1.3; 11:2.4-2.9; ld. az Előszónak a mintáról szóló részét is, 0:6.10-6.13)

(11:2.11 „A Paradicsom nem-tér jellegű; ennélfogva annak területei abszolútok és ezért sokféleképpen használhatók a halandói elme fogalmait meghaladó területeken.”)

3. Milyen kozmikus (mindenségrendi) jelentősége lehet az ellipszisnek? (Vö. 11:8.2; 103:6.14; 105:0.1)

(a) A kör egy közepű, egy forrású. Az ellipszis két közepű, két forrású, vagy ahogy mondják, két fókuszpontú (Lásd a Wikipédia ellipszis-re vonatkozó magyarázatát.). A Paradicsom alakja elliptikus. Véleményem szerint, a Paradicsom két középponttal rendelkező alakja az Atya azon döntését fejezi ki, hogy megosztja önmagát a Teremtés érdekében. 11:9.3 „A múlt örökkévalóságában, amikor az Egyetemes Atya a saját szellemlényegének végtelen személyiségi kifejeződést adott az Örökkévaló Fiú lényében, akkor egyidejűleg kinyilatkoztatta az ő nem-személyes sajátlényegének végtelenség-potenciálját úgy, mint a Paradicsomot.” Ezzel az Atya 11:2.10 „megszabadította önmagát is a végtelenség jelentette korlátoktól, azzal a módszerrel, ahogy lehetővé teszi a végtelent el nem érő, sőt tér-idő jellegű teremtést.” A Paradicsom alakja tehát az Atya önmaga megosztásának és a Teremtésnek is emlékműve. 

b) Az 11:2.2 „Alakját illetően a Paradicsom eltér a lakott égitestektől: nem gömb alakú. Határozottan hosszúkás, szabályos, tojásdad idomú, melynek észak-déli átmérője egyhatodával meghaladja a kelet-nyugati átmérőjét. A központi Sziget lényegében lapos, és a felső és az alsó felszíne közötti távolság a kelet-nyugati átmérő tizedét teszi ki.”

Számomra szemléletesebb a fenti közlést alapul vevő következő arányosítás. Ha az arányokat tekintve jól számolok, amennyiben a tojásdad felszínű Paradicsom vastagsága 1 egység, akkor a kelet-nyugati ármérője 10 egység, az észak-déli átmérője pedig közelítőleg 11,66 egység.

c) Úgy gondolom – és ezt már az első hozzászólásomban is felvetettem – hogy a Paradicsom alakja és működési rendje nem csak a körülötte végbemenő elliptikus mozgásokat határozza meg, hanem más szellemi felismerésekhez és műszaki találmányokhoz is alapul szolgálhat.)

4. Miért volt elkerülhetetlen a Paradicsom megjelenése az Örökkévaló Fiú lényének megjelenésével egyidejűleg? (11:9.3)

(11:9.3 „Úgy tűnik, hogy a nem-személyes és nem-szellemi Paradicsom elkerülhetetlen tükröződése volt az Atya azon akaratának és cselekedetének, mely örökkévalóvá tette az Eredeti Fiút. Tehát az Atya így vetítette ki a valóságot két tényleges szakaszban – a személyesben és a nem-személyesben, a szellemiben és a nem-szellemiben.”)