Jelenlegi hely

102. A vallásos hit alapjai

 

I. A 102. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

A VALLÁSOS HIT ALAPJAI

1. Hitbeli bizonyosságok
A) 102:1.1 Szó szerint igaz, hogy „az emberi dolgokat meg kell ismernünk ahhoz, hogy szeretni tudjuk, az isteni dolgokat viszont meg kell szeretnünk ahhoz, hogy megismerhessük”.

B) 102:1.3 Az örökkévaló igazságot nem szabad semmibe venni azért, mert esetleg az anyagi világgal kapcsolatos ósdi eszmék társaságában mutatkozik.

C) 102:1.6 Bármivel is több az Isten, mint magas és tökéletes erkölcsi személyiség, a mi vágyódó és véges felfogásunkban nem lehet ennél kevesebb.

2. Vallás és valóság
102:3.15 „Minden személyiség szellemi tapasztalásában mindig is igaz, hogy a valós a jó és a jó a valós.”

3. Tudás, bölcsesség és rálátás

4. A tapasztalás ténye
102:4.3 Ha Isten nem személyiség volna, akkor nem válhatna élő részévé az emberi személyiség valós vallásos tapasztalásának.

5. A célirányos magvábanvaló felsősége

6. A vallásos hitbeli meggyőződés
A) 102:6.1 A vallási félelem bölcseleti kiküszöbölése és a tudomány folyamatos fejlődése nagyban fokozza a hamis istenek halandóságát;

B) 102:6.1 Az élet valamely részét elkeríteni és vallásnak nevezni nem más, mint felbomlasztani az életet és eltorzítani a vallást. És éppen ez az oka annak, hogy az imádat Istene miért tart igényt vagy teljes odaadásra vagy semmilyenre.

C) 102:6.5 Az Istent ismerő lélek ki meri jelenteni, hogy „tudom”, még akkor is, amikor az Istenre vonatkozó eme tudását megkérdőjelezi a hitetlen ember, aki tagadja e bizonyságot, mert azt nem teljesen támasztja alá értelmi okszerűség. Minden ilyen kétkedőnek a hívő csak azt válaszolja, hogy „Honnan tudod, hogy én nem tudom?”

D) 102:6.8 A tudománynak nem szabad a vallásos tapasztalást a hihetőség szintjén figyelmen kívül hagynia, addig nem, amíg fenntartja azt a feltevését, hogy az ember értelmi és bölcseleti felruházottsága egyre csekélyebb mértékű értelmi képességekből emelkedett ki, ahogy egyre visszább nyúlnak, eljutva végül ahhoz az ősi élet-eredethez, mely teljes mértékben mentes volt mindenféle gondolkodástól és érzéstől.

E) 102:6.10 Minél magasabb szintre jut el valamely tudós a választott tudományában, annál inkább el fog pártolni az anyagelvű ténybeli elméletek mellől a Legfelsőbb Elme uralmának mindenségrendi igazságához.

7. Az isteni bizonyossága

8. A vallás tanúságai
A) 102:8.3 Az örök valóságokban való üdvös hit gyakorlásához nem szükséges a világ bölcsessége.

B) 102:8.4 Minden értelmes teremtmény az általa ismert legjobb és legmagasabb rendű dolgot nevezi Istennek.


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Rendszerint arra tanítanak bennünket, hogy (először) ragadjuk meg az igazságot, legyünk fogékonyak a szépségre, majd pedig próbálkozzunk meg a jósággal. Milyen mértékben határozza meg a jóság (az Atya akarata) iránti elkötelezettségünk az igazság megragadására való képességünket (vö. 102:0.3; 101:10.6)?
  2. Vizsgáld meg a vallást jellemző szépség tényezőit a 102:2.3 bekezdésben (vö. 102:3.4).
  3. Miért cselekszik a vallás (102:2.8-2.9)?
  4. Hogyan győződhetsz meg arról, hogy a vallásod értelmi tényezői nem túlfejlettek (102:3.1)?
  5. Melyek a vallásos elméleti vizsgálódásra leginkább csábító tárgykörök (102:3.2)?
  6. Sorold fel a tudománynak, a bölcseletnek, a vallásnak és a kinyilatkoztatásnak a funkcióit (rendeltetését) a 102:3 szakaszban közöltek alapján. Te magad mennyire tudod igazolni e tanítások helytállóságát? Vesd össze a 102:3.5 bekezdésben írtakat a 101:2.8 bekezdésben írtakkal is. Figyeld meg e megközelítés alkalmazását az Istenség esetében (102:3.11).
  7. Mit tehetsz azért, hogy Jézus elméje benned lehessen (102:4.1; 48:6.26)?
  8. Vizsgáld meg a tapasztalás és a kérdezés viszonyát. Mely területeken vagy gyakorló tapasztalatszerző? Milyen kérdések segítenének az e területeken felfedezett dolgok jobb megértésében?
  9. Miért fontosabb az istenimádat az imánál (102:4.5)? Miért lehet könnyebb az ima az istenimádatnál?
  10. Mennyire lehetsz jó, ha nem vagy vallásos (102:7.4)?
  11. Miképpen bontja ki ez az írás üzenetét a vallási bizonyosság alapján?
  12. Fejtsd ki, hogy mit jelent az, hogy az „Isten az első igazság és a végső tény” (102:6.6).
  13. Elemezd a vallás tanúságairól szóló nyolcadik szakasz felépítését, gondolatívét.

 

Istentani összefoglaló

Az Isten tantétele

  • Az Isten és a világegyetem nem ugyanaz; az egyik ok, a másik okozat. 102:7.1
  • Egy változhatatlan Isten törvényei tartják egyensúlyban a mindenütt-változó világegyetemet. 102:7.2

Üdvözülési terv

  • A tudomány a dolgok azonosítására törekszik. A vallás a teljesség-eszmét ragadja meg. A bölcselet egyesíteni igyekszik. A kinyilatkoztatás megerősíti, hogy a Végtelen az emberi üdvözülés Istene. 102:3.10

Ima és istenimádat

  • Az ima gazdagítja az életet; az istenimádás rávilágít a beteljesülésre. 102:4.5

Vallási élmények

  • A szellemi felszabadulást állítsd szembe a materializmus kétségbeesésével. 102:0.1
  • Az igaz vallásos bizonyosság sohasem vezet önmagunk erőszakos előtérbe tolásához vagy önös felmagasztaláshoz. 102:2.2
  • A vallási hívők úgy élnek, mintha már az Örökkévaló jelenlétében volnának. 102:2.3
  • A szellemileg megvilágosodott vallásos lélek tud, és most tud. 102:2.4
  • A vallás küldetése az, hogy felkészítse az embert, hogy bátran és hősiesen nézzen szembe az élet viszontagságaival. 102:2.8
  • A vallás mindig dinamikus. 102:2.9
  • Az Isten-tudat fokozottabb társadalmi szolgálatra ösztönöz. 102:3.4
  • A vallás szolgálatra vezet, a kinyilatkoztatás pedig az örökkévaló kalandra. 102:3.6
  • Nagy a különbség a hinni akarás és azon akarat között, mely hisz. 102:3.13
  • A hit a valószínűség Istenét átalakítja a bizonyosság Istenévé. 102:6.4
  • Az egyén hit révén válik Istent ismerővé. 102:6.5
  • A tudomány számára Isten talán lehetőség és valószínűség, de a vallás számára bizonyosság. 102:6.8
  • Nincs vallás Isten nélkül – és a személyes tapasztalásban az Istennek személyesnek kell lennie. 102:7.3
  • A vallási híveknek a személyes szellemi tapasztalás vitathatatlan hitelvi megközelítésével kell válaszolniuk a dogmatikus megközelítésű tudósoknak. 102:7.7
  • Megvan a jogunk, hogy minden világegyetemi tapasztalás közül a legbiztosabbnak a szellemit tekintsük. 102:7.9
  • A vallás valóságának legerősebb bizonyítékát az átalakult emberi tapasztalás ténye alkotja. 102:8.1
  • A vallás mindig is személyes tapasztalásban gyökerezik és arra támaszkodik. 102:8.7