Jelenlegi hely

103. A vallásos tapasztalás valósága

I. A 103. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

A VALLÁSOS TAPASZTALÁS VALÓSÁGA

1. Vallásbölcselet
A) 103:1.1 A valóságban minden emberi lény az őbenne lakozó Isten-szellemből áradó isteni ösztönzések saját, tapasztaláson alapuló értelmezése alapján határozza meg a vallást, és ennélfogva az ilyen értelmezésnek egyedinek kell lennie…

B) 103:1.4 Az emberek sokkal könnyebben értenek egyet a vallásos értékekben – célokban – mint a hiedelmekben – az értelmezésekben.

2. A vallás és az egyén
103:2.10 Az ember igyekszik az önmaga szolgálatára irányuló belső kényszert a tudatos énjével – önmagával – azonosítani.

3. A vallás és az emberi faj
103:3.4 Emlékezzetek, hogy minden kor vallásában a legkiemelkedőbb tapasztalás az erkölcsi értékekkel és a társadalmi jelentéstartalmakkal kapcsolatos érzés, nem pedig a hittudományi tantételekkel vagy bölcseleti elméletekkel kapcsolatos gondolkodás.

4. Szellemi közösség
103:4.3 Az ember nem remélheti, hogy megfelelhet a legmagasabb rendű eszményképeinek, viszont képes hűen kitartani azon célja mellett, hogy megtalálja Istent és egyre inkább olyanná váljon mint ő.

5. Az eszményképek eredete
A) 103:5.8 Az ember eszményelvűségére nézve végzetes, amikor azt tanulja, hogy minden önzetlen késztetése pusztán az ő természetes nyájösztöneinek kifejlődése. Viszont nemesebbé lesz és rendkívüli mértékben feltöltődik, amikor megtanulja, hogy a lelkének e magasabb rendű vágyai azoktól a szellemi erőktől sugárzódnak ki, melyek a halandói elméjében lakoznak.

B) 103:5.12 Bármely olyan egyház számára él az erős remény, mely az élő Istent imádja, az emberek közötti testvériséget szentesíti, és mentesíteni meri a tagjait mindenféle hitvallási kényszertől.

6. Bölcseleti összhangteremtés
A) 103:6.3 (…) amennyiben kizárólag a személyiség-élmény belső jellege felől szemléljük, a teremtésösszesség szellemi természetűnek tűnik.

B) 103:6.5 (…) sem a tudomány, sem a vallás egyedül soha nem remélheti, hogy megfelelő szinten megértheti az egyetemes igazságokat és viszonyokat az emberi bölcselet útmutatása és az isteni kinyilatkoztatás megvilágosító hatása nélkül.

C) 103:6.15 A halandó ember által elérhető legmagasabb bölcseletet okszerűen a tudományos értelemre, a vallásos hitre és a kinyilatkoztatás által biztosított igazság-rálátásra kell alapozni.

7. Tudomány és vallás
103:7.6 Kívülről befelé tekintve a világegyetem talán anyaginak tűnik; belülről kifelé nézve ugyanez a világegyetem teljesen szelleminek látszik.

8. Bölcselet és vallás
A) 103:8.3 Egy jó és nemes férfi talán tökéletesen szereti a feleségét, de teljeséggel képtelen kielégítő eredménnyel átmenni egy írásbeli vizsgán a házastársi szeretet lélektana tárgyában. Egy másik férfi, aki kevéssé vagy egyáltalán nem szereti a hitvesét, talán még kiválóan is leteheti az ilyen vizsgát. A szerető félnek a szeretett fél igazi természetére való rálátásában megmutatkozó tökéletlensége egyáltalán nem érvényteleníti a szeretetének sem a valóságát, sem az őszinteségét.

B) 103:8.5 Az Istent ismerő hívő bizonyságát nem szabadna megzavarnia a kétkedő anyagi világnézetű ember bizonytalanságának; inkább a tapasztalásra építő hívő mély hitének és megingathatatlan bizonyságának kellene a hitetlen bizonytalanságát komolyan próbára tennie.

9. A vallás lényege
A) 103:9.2 Nem számít, hogy valakinek mennyire csalóka és téves az istentana, az ő vallása talán teljes mértékben valódi és örökkévalón igaz.

B) 103:9.7 A hit igen készségesen magával viszi az értelmet addig, ameddig az képes vele tartani és azután már a bölcsességgel megy tovább a végső bölcseleti határig; és azután egyedül az IGAZSÁG társaságában mer belevágni a határtalan és soha véget nem érő világegyetemi utazásba.


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Mitől vannak hasonlóságok és különbségek a különböző egyének vallási bölcseletében (103:1.1-1:2)?
  2. Milyen veszélyei vannak annak, ha nem ismerhetsz meg a saját vallási élményeidtől különböző, nagyszámú egyéb vallásos tapasztalást (103:1.3)?
  3. Milyen jelentéstartalmakat társítasz „a szellemtől születni” fogalmához (130:2.1)?
  4. Mi a különbség egy vallási összejövetel és egy társadalmi esemény között (103:4.1)?
  5. Írd le a különbséget az eszményképeink és az azok szerint élt élet között (103:4.2).
  6. Gyűjtsd össze ebből az írásból a teológia (istentan) fogalmának leírásait (103:0.7; 103:1.1; 103:1.4-1.5; 103:3.4; 103:6.1-6.2; 103:9.6). Hasonlítsd össze az istentant a bölcselettel és emeld ki a jellegzetes különbségeket.
  7. Fejtsd ki, hogy mit jelent a világegyetemet kívülről nézni, és mit jelent belülről nézni (103:6.2-6.5).
  8. Vajon mit jelenthet „a valóság elliptikus arányossága” és a „minden viszonybeli fogalom lényeges görbülete” (103:6.14)?
  9. Mit értettél meg a dogmatizmusról (rögzöttelvűségről) szóló tanításból (103:7.7; 102:7.7)?
  10. Milyen megkülönböztetés tehető értelem és logika (oktan) között a 103:7 szakaszban foglaltak szerint?
  11. Melyek a tudomány, a bölcselet és a vallás alapvetései (103:7.11; 103:9.8)? Miért van szükség ezekre?
  12. Magyarázd meg ennek a mondatnak a jelentését: „Az igazságon keresztül az ember eljut a szépséghez és a szellemi szeretet révén felemelkedik a jóság szintjére.” (103:9.10).
  13. Miért esik olyan sok szó a bölcseletről a vallásos tapasztalás valóságáról szóló írásban?
  14. Miért van nagy jelentősége annak, hogy bár „az ember nem remélheti, hogy megfelelhet a legmagasabb rendű eszményképeinek, viszont képes hűen kitartani azon célja mellett, hogy megtalálja Istent és egyre inkább olyanná váljon mint ő” (103:4.3)? Vö. 103:4.5.
  15. Mi az értelme annak a jézusi kijelentésnek, miszerint „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét az országért, megtalálja.” (103:5.6)?
  16. Miért a szellemi egység tart meg egy vallási közösséget s nem az istentani egyformaság (103:5.11)?
  17. Melyek a legmagasabb rendű emberi képességek (103:9.6)? Miért?

 

Istentani összefoglaló

Oktatás

  • A világegyetem kívülről való tanulmányozásához az ember létrehozza a fizikai tudományokat; a világegyetemhez belülről közelítve megteremti a metafizikát és a teológiát – a vallást. 103:6.2

A morontia élet

  • A metafizika az ember hasztalan kísérlete a tudomány és a vallás közötti szakadék áthidalására – a morontia mota hiányának ellentételezésére. 103:6.7
  • A metafizika kudarc; a motát az ember nem képes felfogni. A kinyilatkoztatás az egyetlen eljárás, mely a motát helyettesítheti. 103:6.8
  • A kinyilatkoztatás az ember egyetlen reménye a morontia űr betöltésére. A mota látásmód hiányában az ember nem képes észrevenni az anyagi világ jelenségeiben az igazságot, a szeretetet és a jóságot. 103:6.13
  • A legmagasabb szintű emberi bölcseletet a tudományos értelemre, a vallásos hitre és a kinyilatkoztatás által biztosított igazság-rálátásra kell alapozni. 103:6.15

Bűn

  • A bűnösség érzése eredhet a szellemi közösség megszakadásából. Az ember nem mindig képes megfelelni az eszményképeinek, viszont képes kitartani azon célja mellett, hogy megtalálja Istent. 103:4.3

Üdvözülési terv

  • Jézus elvetett mindenféle áldozási és vezeklési szertartásrendet. Az Isten szerető Atyává válik a halandó fiai és leányai számára. 103:4.4
  • A szeretet s nem a kényszer ösztönöz a növekedésre. 103:5.11

A Mennyország

  • Jézus tanításai végül megfosztották a vallást a babonaságtól, a varázslattól, a mítoszoktól és a dogmáktól. 103:9.4

Gondolatigazítók

  • A véges az Igazítókon mint kozmikus ablakokon át pillantja meg a végtelent. 103:0.1
  • A vallásos tapasztalás egysége valamely csoport körében az egyénekben lakozó Igazítók azonos természetéből származik. 103:1.1
  • Az elő-személyes Nevelő olyan isteni illatot áraszt, mely igencsak személyes. 103:1.6
  • A Nevelő ösztönzi az emberbarátságot, viszont a félrevezetett tudat sok boldogtalanságot okozhat. 103:2.10
  • Nemesebbé tesz bennünket annak felismerése, hogy az emberbaráti késztetéseink isteni eredetűek. 103:5.8

Ima és istenimádat

  • Jézus úgy tágította a szomszéd fogalmát, hogy az magába foglalja az egész emberiséget. 103:5.2
  • Bármely olyan egyház számára él az erős remény, mely az Istent imádja, az emberek közötti testvériséget szentesíti, és mentesíteni meri a tagjait mindenféle hitvallási kényszertől. 103:5.12
  • A tudománynak és a vallásnak egyaránt nagy szüksége van bátor önbírálatra. 103:7.7

Vallási élmények

  • A halandók képesek megtapasztalni szellemi egységet, de bölcseleti azonosságot nem érhetnek el. 103:1.1
  • Óvakodjatok attól, hogy a vallási életetek önközpontúvá váljék. 103:1.3
  • A szellemi megszületés lehet csendes vagy heves szenvedéssel járó. 103:2.1
  • Egy gyermek erkölcsi természete első ösztökéléseinek az igazságosság, tisztességesség ösztönzéseihez, és a kedvesség késztetéseihez van közük. 103:2.3
  • A hitet – a szellemi látásmódot – oktatni csak kinyilatkoztatás révén lehet. 103:7.1
  • Mind a tudomány, mind a vallás bizonyos érvényesnek tekintett dolgok feltételezésén alapul. 103:7.11
  • Az értelemnek, a logikának és a hitnek is megvan a helye az emberi tapasztalásban. 103:7.13
  • Isten megtapasztalása lehet igazolható, még ha annak teológiája téves is. 103:8.2
  • A férjnek a felesége iránti szeretetét nem lehet felmérni a házastársi odaadás pszichológiai vizsgáján. 103:8.3
  • A hitet nem befolyásolják a tudomány és a bölcselet kételkedései és gáncsoskodása. 103:8.4
  • Amint a teológia a vallás fölébe kerekedik, a vallás meghal. Az értelem, a bölcsesség és a hit vezeti be az embert a tények, az igazság és a vallás világába. 103:9.6
  • A hit magával viszi az értelmet és a bölcsességet addig, ameddig képesek vele tartani, majd pedig az igazság társaságában halad tovább. 103:9.7
  • A vallásos tapasztalás valósága meghaladja az értelmet, a tudományt, a bölcseletet és a bölcsességet. 103:9.12