Jelenlegi hely

11. A Paradicsomi Örök Szigete

{Az URANTIA könyv 2010. évi első kiadásának szöveg-felülvizsgálata alapján javasolt pontosításokat ld. kék betűszínnel.}

 

11. írás

A Paradicsom Örök Szigete

A PARADICSOM a világegyetemek mindenségének örökkévaló középpontja és az Egyetemes Atyának, az Örökkévaló Fiúnak, a Végtelen Szellemnek és az ő isteni mellérendeltjeiknek és társaiknak lakóhelye. E központi Sziget a mindenségrendi valóság leghatalmasabb szervezett égiteste az egész világmindenségben. A Paradicsom egyaránt anyagi szféra és szellemi lakhely. Az Egyetemes Atya teljes értelmes teremtésösszessége anyagi lakóhelyeken lakozik; ennélfogva az abszolút irányító-központnak szintén anyaginak, szigorúan valóságosnak kell lennie. Újból megismételjük, hogy a szellemi dolgok és a szellemi lények valóságosak.

A Paradicsom anyagi szépségét a fizikai tökéletességének mértéke adja; az Isten Szigetének nagysága megmutatkozik a lakosainak nagyszerű értelmi teljesítményében és elmebéli fejlettségében; a központi Sziget dicsősége megnyilvánul az isteni szellemszemélyiség végtelen képességében – az élet fényében. Azonban e nagyszerű együttes szellemi szépségének és csodáinak mélységei az anyagi teremtmények véges elméjének felfogóképességét messze meghaladják. Az isteni lakóhely dicsőségét és szellemi ragyogását a halandó képzelet nem képes megragadni. A Paradicsom öröktől fogva van; sem feljegyzések, sem hagyományok nem utalnak a központi Fény és Élet Szigetének eredetére.

1. Az isteni székhely

A világegyetemi területek igazgatásában a Paradicsom sokféle célt szolgál, de a teremtménylények számára elsődlegesen úgy létezik, mint az Istenség lakóhelye. Az Egyetemes Atya személyes jelenléte az Istenségek csaknem kör alakú, de nem gömbszerű lakóhelye felső felszínének kellős közepén lakozik. Az Egyetemes Atya paradicsomi jelenlétét közvetlenül körbeveszi az Örökkévaló Fiú személyes jelenléte, míg mindkettőjüket a Végtelen Szellem leírhatatlan dicsősége övezi.

Isten e központi és örök lakóhelyen lakozik, mindig is itt lakozott és mindörökké itt is fog lakozni. Eddig mindig itt találtuk őt és mindig is itt fogjuk találni. Az Egyetemes Atya mindenségrendi értelemben a világegyetemek mindenségének középpontjában összpontosul, szellemileg ott személyesül meg és földrajzi értelemben ott lakozik.

Mi tökéletesen ismerjük az Egyetemes Atyához vezető legrövidebb utat. Ti nem vagytok képesek valami sokat megérteni az isteni székhelyről, mert az oly távol esik tőletek és a közbenső tér oly hatalmas, viszont azok, akik képesek felfogni ezen óriási távolságokat, azok oly bizonyossággal és szó szerint éppúgy ismerik Isten helyzetét és székhelyét, ahogyan ti tudjátok azt, hogy hol van New York, London, Róma vagy Szingapúr, mely városoknak jól meghatározható és földrajzilag behatárolható az elhelyezkedése az Urantián. Ha ügyes hajósok vagytok, akinek hajója, térképei és iránytűje is van, akkor könnyen megtalálhatjátok e városokat. Hasonlóképpen, ha lenne időtök és megfelelő közlekedési eszközötök, ha szellemi értelemben felkészültek lennétek és meglenne a szükséges útmutatás is, akkor mindez világegyetemről világegyetemre és körről körre vezérelne benneteket, s a csillagos tereken keresztül egyre beljebb haladnátok, míg végül ott állnátok az Egyetemes Atya szellemi dicsőségének központi ragyogásában. Az úthoz szükséges minden dologgal ellátva éppúgy lehetséges megtalálnotok az Isten személyes jelenlétét a minden dolgok középpontjában, mint amilyen könnyű megtalálnotok távoli városokat a bolygótokon. Az, hogy ti e helyeken esetleg még nem jártatok, még semmiben sem érvényteleníti azok valóságát vagy tényleges létezését. Az, hogy oly kevés világegyetemi teremtmény találta meg Istent a Paradicsomon, még semmiben sem érvényteleníti az ő létezésének valóságát vagy az ő szellemi személyének ténylegességét a minden dolgok középpontjában.

Az Atya mindig e központi helyen található. Ha elmozdulna onnan, akkor általános zűrzavar alakulna ki, mert a teremtés végeiből kiinduló gravitációs erővonalak őbenne tartanak össze e székhely-központban. Ha végigkövetjük a személyiség-kört vissza a világegyetemeken keresztül vagy ha követjük a felemelkedő személyiségeket amint befelé, az Atyához utaznak; ha végigkövetjük az anyagi gravitációs erővonalakat az alsó-Paradicsomra vagy ha követjük a mindenségrendi térerő megújuló körfolyamatait; ha végigkövetjük a szellemi gravitáció erővonalait az Örökkévaló Fiúig vagy ha követjük az Isten paradicsomi Fiainak befelé haladását; ha felvázoljuk az elme-köröket vagy ha követjük a sok billiónyi mennyei lényt, akik a Végtelen Szellemből származnaktehát akkor e megfigyelések révén vagy akár mindezen összes megfigyelés révén is közvetlenül visszajutunk az Atya jelenlétéhez, az ő központi lakóhelyéhez. Itt az Isten személyesen, szó szerint és ténylegesen jelen van. Az ő végtelen lényéből áramlanak az élet, az energia és a személyiség bőséges folyamai az összes világegyetemhez.

2. Az Örök Sziget természete

Mivel ti most érkeztek el oda, hogy érzékelhessétek annak az anyagi világegyetemnek a hatalmas voltát, melyet a csillagászati helyzetetekből, a csillagok rendszerében elfoglalt térbeli helyzetetekből egyáltalán észlelhettek, számotokra is nyilvánvalónak kell lennie, hogy egy ilyen roppant nagy anyagi világegyetemnek rendelkeznie kell egy megfelelő és méltó középponttal, egy olyan központi résszel, mely illik az anyagi területek és élőlények nagy és kiterjedt teremtésösszessége egyetemes Urának méltóságához és határtalanságához.

Alakját illetően a Paradicsom eltér a lakott égitestektől: nem gömb alakú. Határozottan hosszúkás, szabályos, tojásdad idomú, melynek észak-déli átmérője egyhatodával meghaladja a kelet-nyugati átmérőjét. A központi Sziget lényegében lapos, és a felső és az alsó felszíne közötti távolság a kelet-nyugati átmérő tizedét teszi ki.

A méretekben megmutatkozó eltérés, mely összefügg az állandó helyzetével és azzal, hogy a Sziget északi végén nagyobb mértékű térerő-energia túlnyomás tapasztalható, lehetővé teszi, hogy abszolút irányítás legyen gyakorolható a világmindenség felett.

A központi Sziget földrajzilag három működési területre osztható:

1. Felső-Paradicsom.

2. Külső-Paradicsom.

3. Alsó-Paradicsom.

A Paradicsom azon felszínét, melyet személyiség-tevékenységek töltenek ki, felső oldalnak, ennek ellentétes felszínét pedig alsó oldalnak nevezzük. A Paradicsom külső pereme olyan tevékenységeknek szolgál helyszínéül, melyek nem kifejezetten személyesek vagy nem-személyesek. Úgy tűnik, hogy a Háromság a meghatározó a személyes vagy felső síkon, míg a Korlátlan Abszolút az alsó vagy személytelen síkon. A Korlátlan Abszolútot mi nemigen tekintjük személynek, azonban ezen Abszolút működési tér-jelenlétét az alsó-Paradicsomon összpontosulónak gondoljuk.

Az örök Sziget egyetlen anyagiasult alakból állvalóságos állandósult rendszerekből. A Paradicsom valódi anyaga olyan térpotenciál egynemű szerveződése, mely a világegyetemek széles mindenségében sehol máshol nem található meg. A különböző világegyetemekben többféle néven ismeretes, és a nebadoni melkizedekek régóta úgy nevezik, hogy abszolútum. E paradicsomi forrásanyag nem élő és nem is holt; ez az Első Forrás és Középpont eredeti nem-szellemi kifejeződése; ez a Paradicsom, és a Paradicsomnak nincs másodpéldánya.

Nekünk úgy tűnik, hogy az Első Forrás és Középpont a mindenségrendi valóság összes abszolút kibontakozási lehetőségét a Paradicsomra összpontosította, mint azon eljárásának részét, mellyel megszabadította önmagát is a végtelenség jelentette korlátoktól, azzal a módszerrel, ahogy lehetővé teszi a végtelent el nem érő, sőt tér-idő jellegű teremtést. Ebből azonban még nem következik, hogy a Paradicsom csak azért tér-idő korlátolt lenne, mert a világegyetemek mindensége ilyen sajátosságokat mutat. A Paradicsom idő nélkül létezik és nincs térbeli elhelyezkedése sem.

Durva közelítésben: a tér láthatóan éppen az alsó-Paradicsom alól ered; az idő pedig éppen a felső-Paradicsom felettről. Az idő, ahogy azt ti értelmezitek, nem a paradicsomi létezés jellemzője, bár a központi Sziget létpolgárai teljesen tudatában vannak az események nem-idő jellegű sorozatának. A mozgás nem a Paradicsomban rejlik; a mozgás akarati lényegű. Viszont a távolság fogalma, beleértve még az abszolút távolság fogalmát is, igen bő jelentéstartalommal telik meg, ha a viszonylagos paradicsomi helyekre alkalmazzuk. A Paradicsom nem-tér jellegű; ennélfogva annak területei abszolútok és ezért sokféleképpen használhatók a halandói elme fogalmait meghaladó területeken.

3. A Felső-Paradicsom

A felső-Paradicsomon három nagy tevékenység-szféra van, mégpedig az Istenség-jelenlét, a Legszentebb Szféra és a Szent Terület. Az Istenségek jelenlétét közvetlenül övező kiterjedt vidéket a Legszentebb Szféraként különítik el, és rendeltetése szerint az istenimádatra, a háromság elérésére és a felsőbb szellemi fejlődésre szolgál. E körzetben nincsenek sem anyagi szerkezetek, sem tisztán értelmi teremtésrészek; ott ezek nem létezhetnek. Nincs értelme azzal próbálkoznom, hogy az emberi elme számára bemutassam a Paradicsom Legszentebb Szférájának isteni természetet és csodálatraméltó nagyságát. E terület teljes mértékben szellemi, és ti majdnem teljes mértékben anyaglényegűek vagytok. A tisztán szellemi valóság a tisztán anyagi lény számára kétségtelenül nem-létező dolog.

Bár a Legszentebb területén nincs fizikai anyagivá lényegülés, azonban a Szentföld-övezetekben bőségesen van emléktárgy a ti anyagi napjaitokból és még több ilyen dolog van a külső-Paradicsom történelmi emlékterületein.

A Szent Terület, a külső vagy tartózkodási terület hét egyközepű körzetre oszlik. A Paradicsomot néha „az Atya Házának” nevezik, mert ez az ő örökkévaló tartózkodási helye, és e hét körzetet gyakran úgy nevezik, mint „az Atya paradicsomi házai”. A belső vagy első körzetet a történetesen a Paradicsomon lakozó paradicsomi létpolgárok és a Havona honosai foglalják el. A következő vagy második körzet az idő és tér hét felsőbb-világegyeteméből származó őslakosok szállásterülete. E második körzet egy része hét óriási darabra oszlik, mely az evolúciós fejlődési világegyetemekből származó szellemlények és felemelkedő teremtmények paradicsomi otthona. Ezen övezetek mindegyike kizárólag egy-egy adott felsőbb-világegyetem személyiségeinek jólétét és fejlődését szolgálja, de az itt rendelkezésre álló lehetőségek csaknem végtelen mértékben meghaladják a jelenlegi hét felsőbb-világegyetem támasztotta igényeket.

A Paradicsomnak mind a hét övezete olyan további tartózkodási egységekre tagolódik, melyek egymilliárd megdicsőült egyed munkacsoportjainak biztosítanak szállásterületet. Ezer ilyen egység alkot egy osztályt. Százezer osztály kitesz egy gyülekezetet. Tízmillió gyülekezet alkot egy gyűlést. Egymilliárd gyűlés kitesz egy nagyegységet. Ez az összegzés folytatható a második, harmadik, és így tovább egészen a hetedik nagyegységig. Hét nagyegység alkotja a főegységet, és hét főegység kitesz egy felsőbb-egységet; és ezen összegződés hetesével sorra kiteszi a felsőbb-, a nagyfelsőbb-, a mennyei-, a felsőbbmennyei- és végül a legfelsőbb-egységet. De még ez sem használja ki teljesen a rendelkezésre álló teret. A Paradicsomon elfoglalt tartózkodási helyek ezen elképesztően nagy száma, mely a ti fogalmaitokat meghaladja, jóval kevesebb mint egy százalékát teszi ki a Szent Területen e célra kijelölt területnek. Még bőven van hely azoknak, akik úton vannak befelé, s még azok számára is, akik a Paradicsomra való felkapaszkodást csak az örökkévaló jövőben fogják megkezdeni.

4. A Külső-Paradicsom

A központi Sziget hirtelen ér véget a peremnél, de a mérete oly hatalmas, hogy ezen éles szög viszonylag észrevehetetlen bármely véges, zárt területről nézzük is. A Paradicsom külső felszínét részben azok a be- és kilépőmezők foglalják el, melyeket a szellemszemélyiségek különféle csoportjai vesznek igénybe. Mivel a nem-kitöltött tér-körzetek csaknem érintik e peremet, ezért a Paradicsomra irányuló minden személyiség-szállítmány e vidékeken ér földet. A szállító szupernáfok vagy másfajta térutazók sem a felső-, sem az alsó-Paradicsomot nem közelíthetik meg.

A Hét Tökéletes Szellem személyes hatalmi és hatásköri székhelyei a Szellem hét szféráján vannak, melyek a Fiú ragyogó éggömbjei és a Havona-világok belső köre között a Paradicsomot övezve helyezkednek el a térben, de a Hét Tökéletes Szellem térerő-összpontosító parancsnokságot is fenntart a Paradicsom peremén. A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító itteni, lassan keringő jelenléte annak a hét átvivő-állomásnak a telepítési helyét jelzi, melyekből bizonyos paradicsomi energiák áramlanak a hét felsőbb-világegyetembe.

Itt, a külső-Paradicsomon találhatók a Teremtő Fiaknak adott hatalmas, történelmi és látnoki kiállítási területek, melyeket az idő és tér helyi világegyetemeinek szenteltek. Jelenleg éppen hétbillió ilyen történelmi emlékhely van használatban vagy előkészületben, de mindezek együttesen is csak mintegy négy százalékát teszik ki a peremterület e célra kijelölt részének. Bizonyítani tudjuk, hogy e hatalmas tartalékok olyan teremtésrészekhez tartoznak, melyek egykor majd a jelenleg ismert és lakott hét felsőbb-világegyetem határain kívül fognak elhelyezkedni.

A Paradicsomnak azon része, melyet a már létező világegyetemek használatára jelöltek ki, csak egy és négy százalék közötti arányban foglalt, míg az említett tevékenységekhez rendelt terület legalább egymilliószor nagyobb annál, mint amennyire e célból ténylegesen szükség lenne. A Paradicsom elég nagy ahhoz, hogy közel végtelen számú teremtésrésszel összefüggő tevékenységnek adjon helyt.

De ezen túl hasztalan lenne minden további erőfeszítés, mely a Paradicsom tündökletességének a számotokra való bemutatására irányulna. Várnotok kell, és a várakozás közben emelkednetek kell, mert igazság van abban, hogy „szem nem látta, fül nem hallotta, és a halandó ember elméjében sem jelentek meg ama dolgok, melyeket az Egyetemes Atya azoknak készített, akik az idő és tér világain a húsvér testben eltöltött életet túlélik”.

5. Az Alsó-Paradicsom

Az alsó-Paradicsomot illetően csak annyit tudunk, amennyi már kinyilatkoztatott; ott személyiségek nem tartózkodnak. Egyáltalán semmi köze sincs a szellemi értelmek dolgaihoz, és az Istenségi Abszolút sem működik ott. Annyit közöltek velünk, hogy minden fizikaienergia- és mindenségrendierő-kör az alsó-Paradicsomról ered, és annak felépítése a következő:

1. A Háromság telephelye alatt közvetlenül, az alsó-Paradicsom központi részében található az ismeretlen és ki nem nyilatkoztatott Végtelenség-körzet.

2. E Körzetet egy meg nem nevezett terület övezi szorosan.

3. Az alsó felület külső peremeit a leginkább a térpotenciállal és a térerő-energiával összefüggésbe hozható területrész tölti ki. E hatalmas elliptikus térerő-központ tevékenységei egyetlen hármasegység ismert rendeltetéseként sem azonosíthatók, azonban úgy tűnik, hogy a tér elsőfajú erő-töltése ezen a területen összpontosul. E központ három egyközepű, elliptikus körzetből áll: a legbelső magához a Paradicsomhoz tartozó térerő-energiai tevékenységek góca; a legkülső valószínűleg a Korlátlan Abszolút feladatköreivel azonosítható, viszont a középkörzet térműködéseiben nem vagyunk biztosak.

Úgy tűnik, hogy e térerő-központ belső körzete egyfajta óriási szívként működik, melynek lüktetése áramokat küld a fizikai tér legkülső határaira. Irányítja és módosítja a térerő-energiákat, de nem ez hajtja azokat. Ezen elsődleges térerő valóságos nyomás-jelenléte határozottan nagyobb a paradicsomi középpont északi végénél mint a déli vidékeken; ez egyenletesen érzékelhető különbség. Úgy tűnik, hogy a tér gyűjtőerője a déli részen áramlik be és az északi részen áramlik ki egy olyan ismeretlen keringési rendszer működésének részeként, melynek rendeltetése a térerő-energia ezen alapvető formájának szétterjesztése. Időről időre észlelhetők kelet-nyugati nyomáskülönbségek is. E körzetből kisugárzó térerők nem érzékenyek a megfigyelhető fizikai gravitációra, viszont mindig engedelmeskednek a paradicsomi gravitációnak.

A térerő-központ középkörzete szorosan körbefogja ezt a területet. E középkörzet nyugvónak tűnik eltekintve attól, hogy háromütemű rendben tágul és húzódik össze. E lüktetések leggyengébbike kelet-nyugat irányú, a következő észak-déli irányú, míg a legerősebb lüktetés minden irányban tapasztalható, s ez egyfajta általános kiterjedés és visszahúzódás. E középső terület rendeltetését eddig még nem igazán sikerült meghatározni, azonban bizonyosan köze van a térerő-középpont belső és külső körzete közötti ellentétes mozgáshoz. Sokan úgy hiszik, hogy a középkörzet azon középtér- vagy nyugalmi körzeteknek a szabályozórendje, melyek a világmindenség egymást követő térszintjeit elválasztják, de ezt semmilyen bizonyíték vagy kinyilatkoztatás nem támasztja alá. E következtetés abból az ismeretből ered, hogy e középső terület valamiképpen kapcsolatban van a világmindenség nemkitöltött-térbeli rendjének működésével.

A külső körzet a legnagyobb és a legtevékenyebb a nem azonosított térpotenciál három egyközepű és elliptikus öve közül. E terület elképzelhetetlen tevékenységek színtere, olyan kiáradások központi csomópontja, melyek a tér minden irányában kifelé haladnak egészen a hét felsőbb-világegyetem legkülső határaiig, sőt azon túl is, hogy kiterjedjenek a teljes külső tér hatalmas és felfoghatatlan területeire is. E tér-jelenlét teljes mértékben személytelen, eltekintve attól, hogy bizonyos nem világos módon láthatólag közvetve válaszol a végtelen Istenségek akaratára és rendelkezéseire, amikor ők a Háromságként cselekednek. Úgy gondoljuk, hogy ez a Korlátlan Abszolút tér-jelenlétének központi összpontosulása, a paradicsomi középpontja.

Úgy tűnik, hogy a térerő minden formája és az energia minden szakasza körökbe van kötve; átjárják a világegyetemeket és meghatározott útvonalakon visszatérnek. Viszont a Korlátlan Abszolút megelevenített körzetének kiáradásai esetében úgy tűnik, hogy vagy egy kifelé vagy pedig egy befelé mutató irányultság érvényesülde sohasem egyidejűleg. E külső körzet roppant nagy méretekben, korszakos hosszúságú körökben lüktet. Egy kicsivel több mint egymilliárd urantiai évig e középpont térerője kifelé irányul; ezután hasonló időtartamig befelé. E középpont térerő megnyilvánulásai egyetemesek; a teljes betölthető térre kiterjednek.

Az összes fizikai térerő, energia és anyag valójában egy. Minden térerő-energia eredetileg az alsó-Paradicsomról indult ki és egyszer majd oda is tér vissza, miután térkörét befutotta. Azonban a világegyetemek mindenségének energiái és anyagi szerveződései a jelenlegi megjelenési állapotukat tekintve nem mind az alsó-Paradicsomról származnak; a tér az anyag és az elő-anyag többféle formája számára az anyaméhet jelenti. Bár a paradicsomi térerő-középpont külső körzete tér-energiák forrása, azonban a tér nem innen ered. A tér nem erő, energia vagy erőtér. E körzet lüktetései nem felelősek a tér lélegzéséért sem, viszont e körzet bejövő és kimenő szakaszai tartják az ütemet a tér kétmilliárd éves tágulási-összehúzódási körfolyamataival.

6. A tér lélegzése

A tér lélegzésének tényleges működési rendjét nem ismerjük; pusztán annyit figyelhetünk meg, hogy az egész tér váltakozva hol összehúzódik, hol kiterjed. Ez érinti mind a kitöltött tér vízszintes kiterjedését, mind pedig a ki nem töltött tér függőleges kiterjedéseit, melyek a Paradicsom feletti és alatti hatalmas tér-tárolókban léteznek. Ha megpróbálnátok elképzelni e tér-tárolók alakját, akkor egy homokóra-formára kellene gondolnotok.

Amikor a kitöltött tér vízszintes kiterjedése tágul, akkor a ki nem töltött tér függőleges kiterjedése összehúzódik, és viszont. A kitöltött és a ki nem töltött tér az alsó-Paradicsom alatt torkollik egymásba. Mindkétféle tér átalakító szabályozó-csatornákon áramlik át, ahol a különböző változások következtében a mindenségrend összehúzódási és tágulási körei során a kitölthető tér ki nem tölthetővé alakul és viszont.

A „ki nem töltött” tér jelentése: nincs kitöltve a kitöltött térben tudvalevőleg jelen lévő erőkkel, energiákkal, erőterekkel és jelenlétekkel. Nem tudjuk, hogy vajon a függőleges (tároló) tér örökös szerepe-e az, hogy egyensúlyban tartsa a vízszintes (világegyetemi) teret; nem tudjuk, hogy van-e teremtői szándék a ki nem töltött teret illetően; valójában igen keveset tudunk a tér-tárolókról, pusztán annyit tudunk, hogy léteznek, és láthatóan egyensúlyban tartják a világegyetemek mindenségének tér-tágulási-összehúzódási köreit.

A tér-lélegzés köreinek mindegyik szakasza egy kicsit több mint egymilliárd urantiai évig tart. Az egyik szakaszban a világegyetemek tágulnak; a következőben pedig összehúzódnak. A kitöltött tér jelenleg a kiterjedési szakasz középpontjához közelít, míg a ki nem töltött tér az összezsugorodási szakasz közepe felé halad, és ismereteink szerint mindkét tér-kiterjedés felső határa jelenleg és elvileg körülbelül egyenlő távolságra esik a Paradicsomtól. A ki nem töltött tér tárolói éppen most függőleges irányban terjednek ki a felső-Paradicsom fölött és az alsó-Paradicsom alatt, miközben a világegyetem kitöltött tere vízszintesen kifelé terjeszkedik a külső-Paradicsom felől egészen a negyedik külső térszinten túlra.

Egymilliárd urantiai évig tart a tér-tárolók összehúzódása, mialatt a világmindenség és a teljes vízszintes tér erő-tevékenységei tágulnak. Így kevéssel több mint kétmilliárd urantiai év szükséges a teljes tágulási-összehúzódási körhöz.

7. A Paradicsom térműködései

A tér a Paradicsom egyik felszínén sem létezik. Ha valaki egyenesen „feltekintene” a Paradicsom felső felszínéről, akkor nem „látna” mást, mint a ki nem töltött tér kifelé vagy befelé irányuló mozgását, mely tér jelenleg éppen befelé áramlik. Tér nem érintkezik a Paradicsommal; kizárólag a nyugalmi középtér-körzetek lépnek kapcsolatba a központi Szigettel.

A Paradicsom a kitöltött és a ki nem töltött tér között elhelyezkedő viszonylagos nyugalmi állapotú körzetek ténylegesen mozdulatlan magja. Földrajzilag e körzetek a Paradicsom viszonylagos meghosszabbításának tűnnek, azonban valószínűleg van valamilyen mozgás bennük. Igen keveset tudunk ezekről, de annyit megfigyeltünk, hogy e csökkent térmozgású körzetek választják el a kitöltött és a ki nem töltött teret. Léteztek egykor hasonló körzetek a kitöltött tér szintjei között, azonban ezek mára már kevésbé nyugalmi jellegűek.

A teljes tér függőleges metszete valamennyire hasonlít a máltai kereszt alakjára, ahol is a vízszintes karok jelképezik a kitöltött (világegyetemi) teret, a függőleges karok pedig a ki nem töltött (tároló) teret. A négy kar közötti területrész valahogy úgy választja el a karokat, ahogyan a középtéri körzetek elkülönítik a kitöltött és a ki nem töltött teret. E nyugalmi középtéri körzetek a Paradicsomtól távolodva egyre nagyobb és nagyobb méreteket öltenek, és lényegében körbeveszik az egész tér határait, valamint teljesen magukba zárják mind a tér-tárolókat, mind pedig a kitöltött tér teljes vízszintes kiterjedését.

A tér nem a Korlátlan Abszolúton belüli, abszolútat el nem érő feltétel, nem is annak jelenléte, és nem is a Végleges működése. Ez a Paradicsom adománya, és úgy tartjuk, hogy a nagy világegyetem és az összes külső vidék terét ténylegesen a Korlátlan Abszolút ősi térpotenciálja tölti ki. A külső-Paradicsom közvetlen közeléből indulva a kitöltött tér vízszintesen terjed ki a negyedik külső térszinten át egészen a világmindenség határain túlra, ám hogy meddig, azt nem tudjuk.

Ha elképzeltek egy véges, ám felfoghatatlanul nagy V-alakú síkot, mely merőlegesen áll mind a felső-, mind az alsó-paradicsomi felszínre, s a csúcsa majdnem érinti a külső-Paradicsomot, majd e síkot képzeletben a Paradicsom körül elliptikus pályán körbeforgatjátok, akkor annak forgása nagyjából szemlélteti a kitöltött tér térfogatát.

Bármely adott világegyetemi helyszín vonatkozásában a vízszintes térnek van egy felső és egy alsó korlátja. Ha valaki az Orvonton síkjához képest merőlegesen eléggé el tud távolodni akár felfelé, akár lefelé, akkor elérheti a kitöltött tér felső vagy alsó határát. A világmindenség ismert kiterjedésein belül e határok a Paradicsomtól való távolsággal egyre kijjebb és kijjebb kerülnek; a tér sűrűsödik, mégpedig valamivel gyorsabban, mint a teremtés síkja, a világegyetemek összessége.

A térszintek közötti viszonylagos nyugalmi körzetek, mint például a hét felsőbb-világegyetemet az első külső térszinttől elválasztó körzet, nyugalmi tér-működésű, óriási méretű, elliptikus területek. Ezek a körzetek választják el a Paradicsom körül szabályozott rendben száguldó hatalmas galaxisokat. Képzeljétek el az első külső térszintet, ahol számtalan világegyetem van formálódóban, mint a Paradicsom körül keringő hatalmas galaxis-folyamot, melyet felül és alul a nyugalmi középtér-körzetek fognak közre, és amelynek belső és külső határait a viszonylag nyugalmas térkörzetek jelölik ki.

A térszint tehát egyfajta elliptikus mozgási területként működik, melyet minden oldalról viszonylagos mozdulatlanság vesz körül. A mozgás és a nyugalom ezen összefüggései a mozgással szembeni csökkent ellenállású görbült térsávot alkotnak, melyet mindenhol mindenségrendi térerő és kilépő energia követ, amint a Paradicsom Szigete körül örökkön keringenek.

A világmindenség eme váltakozó körzetkiosztása és a galaxisok váltakozó irányú, azaz az óramutató járásával megegyező és azzal ellentétes irányban haladó áramlása hozzájárul azon fizikai gravitáció egyensúlyba jutásához, melynek rendeltetése a gravitációs nyomás oly mérvű felerősödésének megelőzése, mely elindítaná a szétesési és szétszóródási folyamatokat. Ez az elrendezés ellengravitációs hatású, és fékezi az egyébként veszélyes sebességeket.

8. Paradicsomi gravitáció

Az elkerülhetetlen gravitációs vonzás a teljes tér összes világegyetemének minden világára erőteljes hatással van. A gravitáció a Paradicsom fizikai jelenlétének erős szorítása. A gravitáció a mindenható füzér, melyre azok a fénylő csillagok, ragyogó napok és forgó szférák vannak felfűzve, melyek az örökkévaló Isten egyetemes fizikai ékességét jelentik, mely örökkévaló Isten maga a minden dolog, aki kitölt minden dolgot, és akiben minden dolog fennáll.

Az abszolút anyagi gravitáció középpontja és góca a Paradicsom Szigete, melyet a Havona körül keringő sötét gravitációs testek egészítenek ki, és amelyet a felső és alsó tér-tárolók tartanak egyensúlyban. Az alsó-Paradicsomról származó minden ismert kiáradás egyenletesen és pontosan válaszol a világmindenség elliptikus térszintjei végtelen köreiben működő központi gravitációs vonzásra. A mindenségrendi valóság minden ismert formájában fellelhető az idő-görbületnek, a kör-irányultságnak és a nagy elliptikus forgásnak a sajátsága.

A tér nem érzékeny a gravitációra, de annak kiegyenlítőjeként működik. A térpárna nélkül az égitesteket robbanások sora rázkódtatná. A kitöltött tér is gyakorol ellengravitációs hatást a fizikai vagy egyenes irányú gravitációra; a tér ténylegesen semlegesíteni tudja az effajta gravitációs hatást, még ha késleltetni nem is képes azt. Az abszolút gravitáció a Paradicsom gravitációja. A helyi vagy egyenes irányú gravitáció az energia vagy az anyag villamos állapotának sajátossága; jelen van a központi világegyetemben, a felsőbb-világegyetemekben és a külső világegyetemekben, bárhol, ahol megfelelő anyagkeletkezés zajlott le.

A mindenségrendi térerő, a fizikai energia, a világegyetemi erőtér számos formája és a különféle anyagiasulások alapvetően háromféle, bár nem tökéletesen elkülönült választ mutatnak a Paradicsom gravitációjára:

1. Előgravitációs szakaszok (térerő). Ez a térpotenciál egyedivé válásának első lépése, ahol a térpotenciál a mindenségrendi térerő valamilyen elő-energia formájába alakul át. Ez az állapot megfelel a tér elsőfajú erő-töltése fogalmának, melyet néha tiszta energiának vagy szegregátának neveznek.

2. Gravitációs szakaszok (energia). A tér erő-töltésének átalakulását a Paradicsom erőszervezőinek tevékenysége okozza. Ez a Paradicsom gravitációjának vonzására érzékeny energiarendszerek megjelenését jelzi. E kilépő energia eredetileg semleges, ám a további átalakulások folytán úgynevezett negatív és pozitív sajátosságokat mutat. E szakaszokat ultimátának nevezzük.

3. Utógravitációs szakaszok (világegyetemi erőtér). E szakaszban az energia-anyag válaszol az egyenes irányú gravitáció szabályozására. A központi világegyetemben e fizikai rendszerek háromszoros szerveződésűek és triáta névvel jelölik őket. Ezek az idő és a tér teremtésrészeinek nagyhatású alaprendszerei. A felsőbb-világegyetemek fizikai rendszereit a világegyetemi erőtér-irányítók és társaik hozzák mozgásba. Ezen anyagi szerveződések kettős felépítésűek és gravita néven ismeretesek. A Havona körül keringő sötét gravitációs testek sem nem triáták, sem pedig graviták, és vonzóerejük mindkét fizikai gravitációs forma, azaz az egyenes irányú és az abszolút gravitáció sajátosságait egyaránt mutatja.

A térpotenciál nem vesz részt semmiféle gravitációs kölcsönhatásban. A Paradicsom ezen elsődleges sajátsága nem tényleges szintű valóság, de ez az őse minden viszonylagos, működési nem-szellemi valóságnakminden térerő-energia megnyilvánulásnak, és az erőtér és az anyag mindenfajta szerveződésének. A térpotenciál fogalmát nehéz lenne meghatározni. Nem valami olyasmit jelent, ami a tér őse; jelentése inkább a téren belül létező erőkre és megnyilvánulási lehetőségekre utal. Közelítőleg úgy tekinthető, mint a Paradicsomról kiáradó abszolút hatások és kibontakozási lehetőségek összessége, mely a Korlátlan Abszolút térjelenlétét alkotja.

A Paradicsom az abszolút forrása és az örök gócpontja minden energia-anyagnak a világegyetemek mindenségében. A Korlátlan Abszolút a kinyilatkoztatója, a szabályozója és a tára annak, aminek a Paradicsom a forrása és az eredete. A Korlátlan Abszolút egyetemes jelenléte egyenértékűnek tűnik a gravitációs kiterjedés magvábanvaló végtelenségével, a Paradicsomi jelenlét rugalmas feszültségének fogalmával. E fogalom révén könnyebb megértenünk azt a tényt, hogy minden a Paradicsom irányába, befelé vonzódik. E szemléltetés eléggé erőltetett, de azért hasznos. Azt is megmagyarázza, hogy a gravitáció miért hat lehetőleg mindig a tömegre merőleges síkban, mely jelenség egyszersmind jelzi a Paradicsom és az azt körülvevő teremtésrészek különböző kiterjedéseit.

9. A Paradicsom különlegessége

A Paradicsom különleges annyiban, hogy az minden szellemszemélyiség számára az elsődleges eredet területe és a beteljesülés végleges célja. Igaz ugyan, hogy a helyi világegyetemek alacsonyabb rendű szellemlényei közül nem az összesnek rendeltetési célja a Paradicsom elérése, de azért a Paradicsom ettől még az összes anyagfeletti személyiség vágyának tárgya marad.

A Paradicsom a végtelenség földrajzi középpontja; nem része az egyetemes teremtésnek, még csak az örökkévaló Havona világegyetemnek sem igazán alkotja részét. A központi Szigetre egyszerűen csak úgy utalunk, mint amely az isteni világegyetemhez tartozik, de valójában nem ez a helyzet. A Paradicsom örökkévaló, páratlan létező valóság.

A múlt örökkévalóságában, amikor az Egyetemes Atya a saját szellemlényegének végtelen személyiségi kifejeződést adott az Örökkévaló Fiú lényében, akkor egyidejűleg kinyilatkoztatta az ő nem-személyes sajátlényegének végtelenség-lehetőségét úgy, mint a Paradicsomot. Úgy tűnik, hogy a nem-személyes és nem-szellemi Paradicsom elkerülhetetlen tükröződése volt az Atya azon akaratának és cselekedetének, mely örökkévalóvá tette az Eredeti Fiút. Tehát az Atya így vetítette ki a valóságot két tényleges szakaszbana személyesben és a nem-személyesben, a szellemiben és a nem-szellemiben. Az ezek közötti feszültség, az Atya és a Fiú által véghezvitt cselekedet mellett megjelenő akarat hozta létre az Együttes Cselekvőt és az anyagi világok és szellemi lények központi világegyetemét.

Amikor a valóság szétválik a személyesre és a nem-személyesre (az Örökkévaló Fiúra és a Paradicsomra), akkor már aligha helyénvaló „Istenségnek” hívni azt, ami nem-személyes, hacsak nem valamilyen korlátozott értelemben tesszük. Az Istenség cselekedeteinek energia- és anyagi tükröződései aligha nevezhetők Istenségnek. Az Istenség sok olyat hozhat létre, amely nem Istenség, és a Paradicsom nem Istenség; és nem is tudatos, ahogyan e fogalmat a halandó ember egyáltalán értelmezni tudja.

A Paradicsom nem őse egyetlen lénynek vagy élő entitásnak sem; a Paradicsom nem teremtő. A személyiség és az elme-szellem viszonyok átvihetők, de a minta nem. A minták nem tükröződések; a minták másodpéldányokmásolatok. A Paradicsom a minták abszolútja; a Havona pedig a magvábanvalók megjelenése a ténylegességben.

Az Isten székhelye központi és örökkévaló, dicsőséges és eszményi. Az ő otthona minden világegyetemi központi világ számára a szépséges minta; és az ő közvetlen lakásának központi világegyeteme minden világegyetem számára a mintát jelenti az eszményképek, a szerveződés és a végleges beteljesülés terén.

A Paradicsom minden személyiségi tevékenység egyetemes központja és minden erőtér- és energia-megnyilatkozás forrás-közepe. Minden, ami valaha csak volt vagy ma van, vagy holnap lesz, az mind az örökkévaló Istenek központi lakhelyéből jött vagy jön, vagy fog jönni. A Paradicsom a középpontja a teremtésösszességnek, az a forrása az összes energiának, és az a helyszíne minden személyiség elsődleges eredetének.

Végső soron a halandók számára a legfontosabb dolog az örök Paradicsomot illetően az a tény, hogy az Egyetemes Atya tökéletes lakóhelye az Isten halandó és anyagi fiai halhatatlan lelkeinek valós és roppant távoli úti célja, azon fiakról van szó, akik az idő és tér evolúciós világainak felemelkedő teremtményei. Minden, Istent ismerő halandó, aki eljegyezte magát az Atya akaratának megcselekedését jelentő életpályával, már neki is indult annak a véges-végtelen paradicsomi útnak, melyet az isteniség keresése és a tökéletesség elérése jellemez. És amint az ilyen, állati eredetű lények ott állnak majd a Paradicsomon az Istenek előtt éppen olyan mérhetetlenül nagy számban, mint ahányan most vannak, lévén, hogy a tér alsóbb szféráiból emelkedtek fel, bizony akkor e teljesítmény nem jelent majd mást, mint annak a szellemi átalakulásnak a valóságát, mely a felsőség határait övezi.

[Közreadta egy, az uverszai Nappalok Elődei által e feladattal megbízott Bölcsesség-tökéletesítő.]

Hozzászólások

011:00.01 »»» „És újból” »»» „Újból”

011:00.02 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

011:00.02 »»» „dicsősége az isteni szellemszemélyiség végtelen képességében — az élet fényében — nyilvánul meg” »»» „dicsősége megnyilvánul az isteni szellemszemélyiség végtelen képességében – az élet fényében”

011:00.02 »»» „És a” »»» „A”

011:00.02 »»» „nagysága a lakosainak nagyszerű értelmi teljesítményében és elmebéli fejlettségében mutatkozik meg” »»» „nagysága megmutatkozik a lakosainak nagyszerű értelmi teljesítményében és elmebéli fejlettségében”

011:00.02 »»» „utalnak e központi” »»» „utalnak a központi”

011:01.01 »»» „Atya e paradicsomi” »»» „Atya paradicsomi”

011:01.01 »»» „Istenségek e csaknem” »»» „Istenségek csaknem”

011:01.01 »»» „teremtmény-lények” »»» „teremtménylények”

011:01.02 »»» „mindenségének e középpontjában” »»» „mindenségének középpontjában”

011:01.04 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

011:01.04 »»» „És az” »»» „Az”

011:01.04 »»» „sokbilliónyi” »»» „sok billiónyi”

011:02.01 »»» „élőlények eme nagy” »»» „élőlények nagy”

011:02.01 »»» „végtelenségéhez” »»» „határtalanságához”

011:02.01 »»» „világegyetemhez lennie kell egy megfelelő és méltó középpontnak, egy olyan központi résznek” »»» „világegyetemnek rendelkeznie kell egy megfelelő és méltó középponttal, egy olyan központi résszel”

011:02.08 »»» „tér-jelenlétet” »»» „tér-jelenlétét”

011:02.09 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

011:02.09 »»» „Paradicsom e valódi” »»» „Paradicsom valódi”

011:02.10 »»» „potenciálját” »»» „kibontakozási lehetőségét”

011:03.01 »»» „elérése” »»» „elérésére”

011:03.01 »»» „vidék a Legszentebb Szféraként van fenntartva” »»» „vidéket a Legszentebb Szféraként különítik el”

011:03.03 »»» „paradicsomi Létpolgárok” »»» „paradicsomi létpolgárok”

011:03.04 »»» „És ez” »»» „Ez”

011:03.04 »»» „És hét” »»» „Hét”

011:04.03 »»» „használatban, illetőleg előkészületben” »»» „használatban vagy előkészületben”

011:04.04 »»» „az e tevékenységekhez” »»» „az említett tevékenységekhez”

011:05.04 »»» „e területen” »»» „ezen a területen”

011:05.05 »»» „Az e körzetből” »»» „E körzetből”

011:05.05 »»» „hatnak vissza” »»» „érzékenyek”

011:05.06 »»» „e területet szorosan körbefogja” »»» „szorosan körbefogja ezt a területet”

011:05.08 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

011:05.08 »»» „És e” »»» „E”

011:05.08 »»» „összeköttetésben van egymással” »»» „körökbe van kötve”

011:05.09 »»» „formájának ad életet” »»» „formája számára az anyaméhet jelenti”

011:06.02 »»» „Mindkét féle” »»» „Mindkétféle”

011:07.04 »»» „tér-potenciálja” »»» „térpotenciálja”

011:07.06 »»» „felső, illetőleg alsó” »»» „felső vagy alsó”

011:07.07 »»» „kötnek össze” »»» „fognak közre”

011:07.07 »»» „középtér- körzetek” »»» „középtér-körzetek”

011:07.09 »»» „A világmindenség váltakozó körzetkiosztása, a galaxisok váltakozó irányú, azaz az óramutató járásával megegyező, illetőleg azzal ellentétes irányban haladó áramlásával együtt, hozzájárulnak” »»» „A világmindenség eme váltakozó körzetkiosztása és a galaxisok váltakozó irányú, azaz az óramutató járásával megegyező és azzal ellentétes irányban haladó áramlása hozzájárul”

011:08.03 »»» „hat vissza” »»» „érzékeny”

011:08.05 »»» Előgravitációs Szakaszok (Térerő) »»» Előgravitációs szakaszok (térerő)

011:08.06 »»» „ellenható és együttható” »»» „negatív és pozitív”

011:08.06 »»» Gravitációs Szakaszok (Energia) »»» Gravitációs szakaszok (energia)

011:08.07 »»» Utógravitációs Szakaszok (Világegyetemi Erőtér) »»» Utógravitációs szakaszok (világegyetemi erőtér)

011:08.07 »»» „Világegyetemi Erőtér-irányítók” »»» „világegyetemi erőtér-irányítók”

011:08.08 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

011:08.08 »»» „potenciálok” »»» „kibontakozási lehetőségek”

011:08.08 »»» „potenciálokra” »»» „megnyilvánulási lehetőségekre”

011:09.01 »»» „közvetlen végzete a Paradicsom” »»» „rendeltetési célja a Paradicsom elérése”

011:09.02 »»» „örökkévaló és páratlan lételvi létező” »»» „örökkévaló, páratlan létező valóság”

011:09.03 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

011:09.03 »»» „végtelenség-potenciálját” »»» „végtelenség-lehetőségét”

011:09.05 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

011:09.05 »»» „pedig eme magvábanvalók” »»» „pedig a magvábanvalók”

011:09.07 »»» „Istenek e központi” »»» „Istenek központi”

011:09.08 »»» „Atyának e tökéletes” »»» „Atya tökéletes”

011:09.08 »»» „végzete” »»» „úti célja”