Jelenlegi hely

12. A világegyetemek mindensége

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

I. A 12. írás címe: A világegyetemek mindensége
12:0.3 „A teremtett lények számára a világmindenség talán közel véglegesnek tűnik, de messze van még a befejezéstől;”

Ezen írás alcímei és általam fontosnak ítélt idézetei:

1. A világmindenség térszintjei
12:1.13 „Ha belülről, az isteni középpontból bármely irányba kifelé haladunk, előbb-utóbb elérjük a szervezett és lakott teremtés legkülső határait;… És éppen e legkülső határ közelében, e nagyszerű teremtés egyik távoli sarkában éli eseménydús létét a ti helyi világegyetemetek.”

2. A Korlátlan Abszolút területe

3. Világegyetemi gravitáció

4. Tér és mozgás

5. Tér és idő
12:5.10 „A nem-szellemi lényegű állatok csak a múltat ismerik és a jelenben élnek. Az ember, akiben szellem lakozik, előrelátási (rálátási) képességekkel rendelkezik; az ember megjelenítheti a jövőt.”

6. Egyetemes felügyelet
12:6.5 „Amint az anyagot, az elmét és a szellemet teremtmény-személyiség egyesíti, akkor már képtelenek vagyunk pontosan megjósolni az ilyen, szabad akaratú lény döntéseit.”

7. A rész és az egész
12:7.8 „Isten minden egyes egyént úgy szeret, mint a mennyei család egy tagját. Isten ugyanakkor az összes egyént szereti; nem tesz különbséget a személyek között, és a szeretetének egyetemessége hozza létre a teljesség kapcsolatát, az egyetemes testvériséget.”

8. Anyag, elme és szellem

9. Személyes valóságok
12:9.5 „A vallásotok azért válik valóságossá, mert kilép a félelem rabszolgaságából és a babonaság béklyójából.”

II. A 12. írásban is szó esik a sötét gravitációs testekről és az úgynevezett sötét energiáról, melyekkel kapcsolatban már a mi tudósainknak is vannak megfigyeléseik.

Először ezen emberi felismerések lényegét mutatom be, majd pedig az Urantia kinyilatkoztatás témára vonatkozó közléseiből válogatok. 

A) A Wikipédia-ban (internetes enciklopédia) a sötét anyagra és a sötét energiára vonatkozóan többek között a következők olvashatók: „Az Univerzum tömegének csupán 4,6%-át alkotja a megfigyelhető anyag, 23% a sötét anyag aránya, és 72% a sötét energia.”

„1970. március 27-én Vera Rubin a DTM távcsövét az Androméda galaxisra irányította. Ellenőrizni szerette volna, hogy az Androméda milliónyi csillaga úgy mozog-e, ahogyan az elméletek leírják.”

„Azt tapasztalta, hogy az Androméda szélén lévő csillagok is épp olyan gyorsan mozogtak, ahogy a galaxis közepén lévők. Ez azonban nem felelt meg az elméletekből következő várakozásoknak.”

„A fizika ismert törvényeinek megfelelve ezek a csillagok túl gyorsan mozogtak, jó néhányuk esetén a gravitáció nem lett volna elég, hogy a pályájukon tartsa őket, ki kellett volna repülniük a világűrbe. Ez azonban nem történt meg.
Rubin számára két lehetséges ok kínálkozott:
- Vagy Isaac Newton gravitációs törvényei rosszak (ezt a tudományos világ nehezen fogadta volna el)
- Vagy az Univerzumban van olyan extra anyag, ami a visszahúzó erőért felelős, de a jelen csillagászati eszközökkel nem kimutatható.
Rubin a második magyarázatot választotta, és a „fölös” anyagot sötét anyag-nak nevezte el (mivel nem volt látható, sem kimutatható).”

„A tudományos világnak ennek az elméletnek az elfogadásához egy évtized kellett.”

„A kozmológiában a sötét energia az a feltételezett energiaforma, mely az egész Világegyetemben jelen van, erős antigravitációs hatást, más szóval negatív nyomást fejt ki. Az általános relativitáselmélet szerint a negatív nyomás nagy távolságokon a gravitációs vonzást semlegesíti.”

B) Az Urantia kinyilatkoztatás szerint:

- 15:6.1 „Eredetüktől függetlenül a különböző térszférák az alábbi nagyobb osztályokba sorolhatók:
15:6.2 1. A napok – a tér csillagai.
15:6.3 2. A tér sötét szigetei.
15:6.4 3. Kisebb égitestek – üstökösök, meteorok és a bolygóknál kisebb égitestek.
15:6.5 4. A bolygók, beleértve a lakott világokat is.
15:6.6 5. Épített szférák – rendelésre létesített világok.”

- 15:6.11 „A tér sötét szigetei. Ezek azok a halott napok és egyéb nagy anyaghalmazok, melyek sem fényt, sem hőt nem bocsátanak ki. A sötét szigetek néha hatalmas tömegűek és igen jelentős hatást gyakorolnak a világegyetem egyensúlyi és energiaviszonyaira. E nagytömegű testek némelyikének gyakorlatilag felfoghatatlanul nagy a sűrűsége. És e hatalmas anyagtömörülés teszi képessé őket, hogy nagyteljesítményű lendkerekekként működjenek, s a szomszédos nagy csillagrendszereket is erős pórázon tarthassák. Számos csillagvilágban ezek tartják a gravitációt egyensúlyban; sok fizikai rendszert, melyek máskülönben sebesen a közeli napokba zuhanva elpusztulnának, biztosan tartanak gravitációs szorításban ezek az őrzői feladatot ellátó sötét szigetek.” 

- 12:1.10 „A sötét gravitációs testeknek a központi világegyetem pereme körül keringő hatalmas tömegei miatt e központi teremtésrész tömegmennyisége nagyban meghaladja a nagy világegyetem hét övezetének teljes ismert tömegét.”

- 14:1.18 „Véleményünk szerint a külső térszintek jövőbeli fejlődését a központi világegyetembeli sötét gravitációs testekhez hasonló dolgok nem fogják jellemezni; mi úgy tekintjük eme váltakozó körmozgást végző, roppant nagy gravitációs-egyensúlyi testeket, mint a világmindenség különlegességeit.”

* * *

MENNYISÉG ÉS MINŐSÉG:
A fizikai-gravitációs esemény a nem-szellemi energia mennyiségi meghatározója; a szellemi-gravitációs esemény az isteniség élő energiájának minőségi mértéke. (12:8.5)

A VÉGES VALÓSÁG HÁROM MŰKÖDÉSI SZINTJE:
1. ANYAG. Szervezett energia, mely alá van rendelve az egyenes irányú gravitációnak, kivéve, ha mozgás módosítja vagy ha elme korlátozza.
2. ELME. Szervezett tudat, mely nincs teljes mértékben alávetve az anyagi gravitációnak, és amely akkor szabadul fel igazán, ha szellem módosítja.
3. SZELLEM. A legfelsőbb személyes valóság. Az igaz szellemre nem hat a fizikai gravitáció, de végső soron szellemből válik a személyiség-rang összes kialakuló energiarendszerének serkentő hatása. (12:8.9-8.12)

A VÉGES VALÓSÁG HÁROM MŰKÖDÉSI SZINTJÉNEK ÉRTÉKE A SZEMÉLYISÉG SZEMPONTJÁBÓL:
Az elme, az anyag és a szellem mind egyenlő mértékben valóságos, de a személyiség számára az isteniség elérésében nem egyenértékűek. Az isteniség tudata fokozatos szellemi tapasztalás. (12:8.15)

* * *

1) Magyarázd meg, hogy mit jelent az, hogy „kizárólag az előretekintő és fokozatos viszonyulások személyesen valósak” (12:5.10).

(Az ember különbözik az állattól, mivel képes
- bölcsességre,
- istenimádatra,
- isteni szellem lakozik benne,
- előrelátó képességekkel rendelkezik, ezért
- megjelenítheti a jövőt.
Az ember képes hosszú távon előre nézve célt találni, mellette dönteni és annak elérésére törekedni. 12:5.10 „A nem-szellemi lényegű állatok csak a múltat ismerik és a jelenben élnek.”)

2) Hogyan érhető el az egyensúlyi állapot? (12:6.1-6.2; 110:6.4; 111:1.7)

(A mindenségnek van 
- fizikai szabályozása,
- szellemi igazgatása és
- a benne működő személyek okán van irányítása az elme területeire vonatkozóan is.
Az Egyetemes Atya mindhárom szabályozásban benne van.
- A fizikai szabályozást a Paradicsom Szigetén keresztül gyakorolja.
- A szellemi igazgatást az Örökkévaló Fiú személyében élve.
- Az elme területeinek irányítása pedig a Fiúval összehangoltan működik az Együttes Cselekvőben.)

3) Miként világítja meg a részről és az egészről szóló szakasz azt a feszültséget, amely a negyedik részben bemutatott, az egyén iránt nyilvánvaló szeretettel viseltető jézusi hozzáállás, valamint aközött van, amit a harmadik rész egyes szakaszaiban olvashatunk némely emberi csoportok nyilvánvalóan érzéketlen viselkedéséről?

(Az Atya mindenkit egyénként szeret. Ugyanakkor mindenkit egyenlő módon szeret, nem tesz különbséget a személyek között. Az emberi egyén kezdetben magát és másokat is önző módon szereti. Vagyis az Atyát nem szereti, másokat pedig személyválogató módon. Ha az egyén változtat a szeretetén, akkor elindul a szellemivé válás útján, ami az Isten boldogságából való részesülést és örök életet jelent számára. Ugyanis az egyén képes mindenek fölött szeretni az Atyát, majd pedig az Atya szeretetét megtapasztalva, képes az Atya szeretetével szeretni a társait. 

12:7.7 „…az isteni akarat egyre fényesebben világlik ki az idő ama teremtményeinek szellemiesülő cselekedeteiből, akik elkezdték megízlelni az ember személyisége és az Egyetemes Atya személyisége közötti viszony megtapasztalásából származó isteni boldogságokat.”)

4) Próbáld meg rendszerbe foglalni az árnyékkal kapcsolatos megállapításokat – 1:6.1; 7:1.3; 12:8.15-8.16; 44:0.15-0.16; 101:10.9; 102:6.2 (4:2.7); 115:7.3; 189:1.3.

(Mi az árnyék? Az Urantia kinyilatkoztatás szóhasználatában az árnyék a szellemi működésének kivetülése is, a magasabb rendű valóság ember által tapasztalható következménye vagy hatása. Ilyen, többnyire a Szellem léte és működése következtében tapasztalható, árnyékhoz hasonlított tartalmak illetve fogalmak: 
- a személyiség, 
- az emberi test, 
- az anyag és az anyagi teremtés, 
- az idő és a tér, 
- a magasabb rendűt kereső és ehhez önmagát kivetítő emberi vágykép, 
- a kezdettel igen, de véggel nem bíró Legfelsőbb Isten.

A fent számozott helyek „árnyék” közlései: 
- 1:6.1 „Az emberi személyiség az isteni Teremtő személyiség által vetett tér-idő képárny.”

- 7:1.3 „Személyiségi nézőpontból a szellem a teremtésrész lelke; az anyag az árnyas fizikai test.”

- 12:8.15 „A mindenségrendi evolúcióban az anyag az elme által vetett bölcseleti árnyékká lesz az isteni megvilágosodás szellem-fényességének jelenlétében”. 

- 12:8.16 „Minél fényesebben ragyog a szellemiesült személyiség (az Atya a világegyetemben, a magvábanvaló szellemszemélyiség szilánkja az egyes teremtményben), annál nagyobb árnyékot vet a beavatkozó elme a saját anyagi burkára.” 

- 44:0.15 „…a szellemlények számára az anyagi világ csaknem teljesen valószerűtlen, mely pusztán a szellemvalóságok lényegének árnyéka.” 

- 101:10.9 „Az Isten fiai éppen hogy inkább együtt sorakoznak fel a harcra abban a csatában, ahol a valóság győzedelmeskedik a létezés részleges árnyai felett”. „Még maga az idő is az örökkévalóság árnyékává válik, melyet a paradicsomi valóságok vetnek a tér vonuló vértjére.”

- 102:6.2 „Az ősemberek istenei talán nem voltak többek, mint a maguk árnyékai; az élő Isten 
az az isteni fény, melynek megszakadása jelenti a teljes tér teremtés-árnyékát.”

- 115:7.3 „És a magasabb egységbe foglalódó és egyesülő Istenség – a Legfelsőbb Isten – annak a véges árnyéknak a megszemélyesülése, melyet a paradicsomi Atya, az Első Forrás és Középpont kifürkészhetetlen természetének végtelen egysége vet a nagy világegyetemre.”

- 189:1.3 „Az emberiség nehezen fogja fel, hogy mindenben, ami személyes, az anyag a morontia csontváza, és hogy e kettő az állandó szellemvalóság tükröződő árnyéka. Mikor fogjátok végre úgy tekinteni az időt, mint az örökkévalóság mozgó képét és a teret, mint a paradicsomi valóságok tovasuhanó árnyékát?”)

5) Hogyan tudunk szellem-célokat megteremteni (12:9.1; 196:3.10; 111:4-5; 196:0.1; 196:0.8-0.9)?

(Rövid válasz: a szellemi értékek felismerése és a birtoklásuk érdekében történő kitartó törekvés által.

Hosszabb válasz: Az Isten az ember szellemi fejlődésében érdekelt. Ehhez biztosít számára mindig mindent. Ilyen pl. az eddigi 5 korszakos kinyilatkoztatás, vagy a bennünk élő istenrész, a Gondolatigazító elküldése. 
Mi a szellemi fejlődés? – Isten Szellem személyiség, akinek az emberi közegben való működésmódját Jézus mutatta be számunkra. Ezért a szellemi fejlődés útja az ember számára nem lehet más, mint a jézusi életminta tanulmányozása, majd a megértés és az elfogadás után annak leképezése és követése a saját életünkben. Tehát a szellemi fejlődés út- és eszközrendszere számomra a megértett és vállalt jézusi minta képviselésére irányuló törekvés. Ez a minta pedig a mennyei Atya szeretetén alapuló emberszeretet.)

6) Miképpen alakíthatja át a problémákhoz, a csalódottsághoz, a vereségekhez és a halálhoz való hozzáállásunkat az a tudat, hogy egy szellemi mag él bennünk (12:9.6)?

(A rosszul kezelt probléma csalódottsághoz vezet. A tartós csalódottság a vereség tudatát eredményezi. A vereség vesztes tudatot ad, az abban való megragadás pedig lelki, szellemi halálban nyilvánulhat meg. 

A vesztes oldalról úgy kerülhetünk át a győztes oldalra, ha a belénk költözött szellemi maggal, az Atya bennünk élő képviselőjével személyes kapcsolatba lépünk azáltal, hogy keressük a vezetését, és olyanok akarunk lenni, mint az, akitől származik – a mennyei Atya.)

7) Hogyan egyeztethető össze a valóságos és isteni sajátlényegünkről szóló tanítás (12:7.14) azzal a tanítással, hogy az Igazító nem tulajdonunk, hanem a rendeltetése szerint eggyé válik velünk, ha túlélők leszünk?

(Nem az Igazító válik a mostani lelkem részévé, hanem a lelkem nő fel arra a szintre, ahol az Igazítóval egy lehet. Így én az Igazítómé leszek, az Igazítóm pedig az enyém, s megvalósul a szellemi egyesülésünk. Van tehát isteni sajátlényegem, de fel kell nőnöm hozzá.)

8) Használhatók-e a mai csillagászati fogalmaink (galaxis, világegyetem, csillagköd, stb.) a könyvben leírtak értelmezésekor? Mi a helyes közelítésmód az olvasottak értelmezésekor?

(Az Urantia kinyilatkoztatás csillagászati fogalmait a kinyilatkoztatás saját rendszerében érdemes értelmezni. Azonban ez a fogalomrendszer annyira azért nem egyedi, hogy a közléseit ne lehetne a most használt emberi fogalomtartalmakra átfordítani. 

A kinyilatkoztatás tartalmait olvasva már most nyilvánvaló, hogy az anyagi Mindenség jóval nagyobb annál, mint amennyire gondoljuk, és jóval kevesebbet láthatunk belőle a rendelkezésre álló csillagászati eszközeinkkel, mint amennyinek a látása igazán eligazítana bennünket.)

9) Miben különböznek a jelenléti körök az erő-, energia- és erőtér-köröktől? (12:3.6)

(A jelenléti körök által a Háromság személyiség-, szellem- és elme gravitációja, valamint a Paradicsom Szigetének mindenségrendi gravitációja van jelen, melyek nem azonosak az erő-, energia- és erőtér-körökkel.)

10) Mi az üdvözülési terv lényege (12:7.1; 12:7.8)? Mi mondható el a mennyországról (12:7.10-7.11)?

(a) Üdvözülési terv: az Atya szeretetéből fakadó isteni vonzások és kinyilatkoztatott utak a teremtmény személyiségek számára.

b) Mennyország: a szeretet tökéletességére tudatosan törekvő és azt megvalósító testvériség.)

11) Vajon miért került a világegyetemek mindenségéről szóló írás a Paradicsomról szóló két írás közé? A Paradicsom bemutatásában segítenek-e az előző írásokban közölt ismeretekre való hivatkozások, vagy inkább azért veszi igénybe a szerző a már közreadott ismereteket, hogy összefüggéseiben ábrázolja a Paradicsomot?

(Természetesen az összefüggések bemutatása és a tágabb háttér, valamint a szélesebb látókör egyaránt segíti a Paradicsom Szigete jelentőségének és működésének megértését.) 

12) Mi a válasza ennek az írásnak azokra a téveszmékre, melyek az anyagi valóságot káprázatnak tartják? Miben nem egyenértékű az elme, az anyag és a szellem a személyiség számára?

(Mi a káprázat? Külső alapot nélkülöző képzelgés. Már pedig az anyag nem ilyen. Lelassított, szervezett energia az, ami alá van rendelve az egyenes irányú gravitációnak.

Az elmének és az anyagnak a szellem a forrása. Vagyis mindegyik valóságos a maga helyén. Az emberi elme képes értékelni az anyagot és a szellemet. Az elme képes az anyagot a szellem elérése érdekében szervezni, alakítani.)

* * *

Szemléltető ábra a 12. írás 1. szakaszában foglaltakhoz (a világmindenség térszintjei):

Az ábra a különböző térszintek Paradicsom körüli forgásának irányát is mutatja. Ennek a szintenként váltakozó forgásiránynak nagy jelentősége van „az erők összehangolásáb[an] és a térfeszültségek kiegyenlítéséb[en]”, mert „[a] mozgás csakúgy, mint a tér, a gravitáció kiegészítője, illetőleg kiegyenlítője.” Mellesleg éppen ezek a váltakozó forgásirányok okozzák azt a torzulást, amely miatt a bolygónkról nézve úgy tűnik, mintha a külső világegyetemek hatalmas sebességgel távolodnának. (12:4.14-4.16)


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Magyarázd meg, hogy mit jelent az, hogy „kizárólag az előretekintő és fokozatos viszonyulások személyesen valósak” (12:5.10).
  2. Hogyan érhető el az egyensúlyi állapot? (12:6.1-6.2; 110:6.4; 111:1.7)
  3. Miként világítja meg a részről és az egészről szóló szakasz azt a feszültséget, amely a negyedik részben bemutatott, az egyén iránt nyilvánvaló szeretettel viseltető jézusi hozzáállás, valamint aközött van, amit a harmadik rész egyes szakaszaiban olvashatunk némely emberi csoportok nyilvánvalóan érzéketlen viselkedéséről?
  4. Próbáld meg rendszerbe foglalni az árnyékkal kapcsolatos megállapításokat – 1:6.1; 7:1.3; 12:8.15-8.16; 44:0.15-0.16; 101:10.9; 102:6.2 (4:2.7); 115:7.3; 189:1.3.
  5. Hogyan tudunk szellem-célokat megteremteni (12:9.1; 196:3.10; 111:4-5; 196:0.1; 196:0.8-0.9)?
  6. Miképpen alakíthatja át a problémákhoz, a csalódottsághoz, a vereségekhez és a halálhoz való hozzáállásunkat az a tudat, hogy egy szellemi mag él bennünk (12:9.6)?
  7. Hogyan egyeztethető össze a valóságos és isteni sajátlényegünkről szóló tanítás (12:7.14) azzal a tanítással, hogy az Igazító nem tulajdonunk, hanem a rendeltetése szerint eggyé válik velünk, ha túlélők leszünk?
  8. Használhatók-e a mai csillagászati fogalmaink (galaxis, világegyetem, csillagköd, stb.) a könyvben leírtak értelmezésekor? Mi a helyes közelítésmód az olvasottak értelmezésekor?
  9.  Miben különböznek a jelenléti körök az erő-, energia- és erőtér-köröktől? (12:3.6)
  10. Mi az üdvözülési terv lényege (12:7.1; 12:7.8)? Mi mondható el a mennyországról (12:7.10-7.11)?
  11. Vajon miért került a világegyetemek mindenségéről szóló írás a Paradicsomról szóló két írás közé? A Paradicsom bemutatásában segítenek-e az előző írásokban közölt ismeretekre való hivatkozások, vagy inkább azért veszi igénybe a szerző a már közreadott ismereteket, hogy összefüggéseiben ábrázolja a Paradicsomot?
  12. Mi a válasza ennek az írásnak azokra a téveszmékre, melyek az anyagi valóságot káprázatnak tartják? Miben nem egyenértékű az elme, az anyag és a szellem a személyiség számára?

 

Istentani összefoglaló

Az Isten tantétele

  • Az anyagi és a szellemi közötti minden kapcsolat a Végtelen Szellem cselekedete. 12:6.3
  • A Végleges jelen lesz a térben a negyedik térszint külső határáig – a világmindenség peremén. 12:6.13
  • Isten viselkedése személyes – tudatos és akarati. Ő nem rabja a saját tökéletességének és végtelenségének. 12:7.6
  • Az Isten kiterjedtsége és nagyszerűsége nem szabad, hogy megfélemlítsen bennünket – az Atya nálunk lakozik. 12:7.12
  • Még ha Isten a miriádnyi isteni társán keresztül működik is, sőt a Paradicsomon lakozik, az ő isteni jelenléte ott van az emberek elméjében. 12:7.13
  • A szellem-gravitáció éppoly valóságos, mint a fizikai gravitáció. 12:8.4

Paradicsom

  • Az Isten szellem, de a Paradicsom nem az. A szellemlények a valóságszférákon élnek. 12:8.1

A Paradicsom-Havona rendszer

  • A Paradicsom-Havona Rendszer alkotja a világmindenség tökéletes és örökkévaló magját. 12:1.11

Mindenségtan

  • A teremtésnek még nincs vége. A mindenségrendi potenciál nagy része még mindig nem nyilvánult meg. 12:0.3
  • Az a tény, hogy az alapenergia minden formája engedelmeskedik a paradicsomi gravitációnak, arra enged következtetni, hogy a világmindenség körön visszatérő és határozott végességű. 12:1.1
  • Az anyag mindig a nagy térpályák útjait követve halad. Ezek a nyugodt körzetekkel egymástól elválasztott térvonalak akadályozzák meg az energia szétszóródását. 12:1.2
  • A Paradicsomról kifelé tekintve hat egyközepű körön át mutatkozik meg a világmindenség. 12:1.3
  • A felsőbb-világegyetemek nem elsődleges fizikai szerveződések. Mindegyik nagyjából a hetedét teszi ki a lakható teremtésrésznek. 12:1.12
  • A nagy világegyetem a központi teremtésrészből, valamint a hét felsőbb-világegyetemből áll; ez utóbbiakhoz összesen hétbillió, halandói otthonul szolgáló bolygó tartozik. 12:1.13
  • Másfél millió fényévvel a nagy világegyetem peremén túl, az első külső térszintben hihetetlen energiaműködés zajlik – ennek kiterjedése több mint huszonötmillió fényév. 12:1.14
  • A külső tér rejtélyes távolságai a Világmindenség Építészei terveinek nagyszerű munkálásába engednek bepillantást. 12:2.1
  • A külső tér erőire a paradicsomi erőszervezőknek van gondjuk. 12:2.4
  • Amennyire tudható, sem anyagi teremtmények, sem szellemlények nem léteznek a külső térhez tartozó területeken. 12:2.5
  • Az erő-energia minden formájára – legyen az anyagi, elmei vagy szellemi – egyaránt hat a gravitáció valamilyen formája. Az Atya mind a négy abszolút-gravitációs körön képes hatni. 12:3.1
  • A jelenlegi nagy világegyetem a Paradicsom gravitációs tevékenységének jelenleg csupán öt százalékát köti le. E számítások nem vonatkoznak az egyenes irányú gravitációra. 12:3.8
  • A jelenlegi nagy világegyetemben az Örökkévaló Fiú hatásos szellem-gravitációjának gyakorlatilag az egésze hatásosan működőként nyilvánul meg. 12:3.9
  • Az elme-gravitáció terén – a számítások azt mutatják, hogy az Együttes Cselekvő értelmi vonzására adott elme-gravitációs válasznak nagyjából a nyolcvanöt százaléka ered a ma létező nagy világegyetemben. 12:3.10
  • A személyiség-gravitáció nem számítható ki. 12:3.12
  • A mindenségrendi energia minden egysége elsődleges forgásban van. A Paradicsomot kivéve semmi nyugvó sincs a világmindenségben. 12:4.1
  • A Korlátlan Abszolút a térre korlátozódik, de az Abszolútnak a mozgáshoz való viszonyában semmi biztos nem állítható – még a tér mozgásával kapcsolatban sem. 12:4.2
  • A térrel kapcsolatban három álláspont létezik. 12:4.2
  • A Korlátlan Abszolút valószínűleg megváltoztatja a teret, hogy ezzel is elősegítse az erőszervezők működését. 12:4.6
  • A tér emberi szemszögből semmi – hiánylényegű; csak valami többletlényegűvel kapcsolatban létezik. Négyféle térmozgás van. 12:4.7
  • A tér lélegzés a paradicsomi gravitációs vonzás ellenében, illetőleg annak engedelmeskedve megy végbe. Ez tér-munka – nem erőtér-energia munka. 12:4.13
  • A „tágulónak” feltételezett világegyetem megfigyelhető távolodási sebessége nem valóságos. E megfigyelési eredmény számos hibára vezethető vissza. 12:4.14
  • Az idő a Paradicsom közvetett adománya – az idő a mozgásból származik és mert az elme tudatában van az események egymásra következésének. 12:5.1
  • A tér nem végtelen – nem abszolút. Az idő abszolútja az örökkévalóság. 12:5.2
  • Az idő és a tér csak a tér-idő teremtésrészekben szétválaszthatatlan. Az egyetlen nem-időléti tér a paradicsomi térség. 12:5.3
  • A mozdulatlan középtéri körzetek az idő és az örökkévalóság közötti átmeneti körzetek – ennélfogva a felemelkedők nem lehetnek tudatuknál az átkelés alatt. 12:5.4
  • Az időviszonylatok nem léteznek a térben való mozgás nélkül. Az emberi elme kevésbé kötött az idő által, mint a tér által. 12:5.5
  • Az idő-tudatnak három szintje van. 12:5.6
  • A világegyetem nem-nyugvó. Az egyensúlyi állapot biztonsága nem a tehetetlenség eredménye, hanem a kiegyenlített energiák, az együttműködő elmék, az összehangolt morontiák, a szellem-felügyelet és a személyiség-egyesülés terméke. 12:6.1
  • A világegyetem jól csak mennyiségi értelemben számítható ki előre, minőségi értelemben már kevésbé. A személyes döntések nem megjósolhatók. 12:6.5
  • Az elsőfajú erő kiszámíthatatlansága, illetőleg az azonosítatlan elmeszint válasza valószínűleg a Végleges és az Abszolútok tevékenységeinek a következménye. 12:6.6
  • A világmindenségről a paradicsomi Háromság és az Istenségek gondoskodnak. 12:6.8
  • A Korlátlan Abszolút kitölti az egész teret. Az Istenségi Abszolútnak a pontos helyzete nem ismert. 12:6.13

Az erőtér-irányítók

  • A mindenségrendi erő a Paradicsomból származik, és mint a kitöltött tér erő-töltése járja be a világmindenséget. 12:8.2
  • A mindenségrendi erő az örök térösvényeken kering örökkön-örökké. 12:8.3
  • Amint az elme elkezd szellemiesülni, egyre kevésbé marad fogékony a gravitációra. A fizikai-gravitáció mennyiségileg meghatározott – a szellemi-gravitáció pedig minőségileg. 12:8.5
  • A halandói elme a hét valóságszintből csak hármat képes felfogni. 12:8.9
  • Az evolúciós mindenségrendben az energia-anyag uralkodik, kivéve a személyiséget, amelyben az elme közvetítésével a szellem törekszik az uralomra. 12:8.14
  • Az anyag nem más, mint az elme által vetett bölcseleti árnyék a szellem-fényesség jelenlétében. Ám ez nem érvényteleníti az anyag valóságát. 12:8.15

Az ember

  • Az evolúciós felemelkedésed során egy részed mindvégig változatlan marad – a személyiséged.  12:0.1
  • Az ember elme-energia rendszere egy szellem-magot körülvéve létezik, és ez a kapcsolat alkotja az örökkévaló személyiség kifejlesztésének lehetőségét. 12:9.6

A Végleges Testülete

  • Az Orvontonban mi úgy hisszük, hogy a véglegesrendűek rendeltetése a külső tér világegyetemeiben végzendő szolgálat. A jövő számotokra ugyanazt a lenyűgöző látványt tartogatja, mint amelyet a múlt nyújtott nekünk. 12:2.6

Üdvözülési terv

  • Isten akarata nem feltétlenül kerekedik felül a részben, de mindig érvényesül az egészben. 12:7.1
  • Isten minden teremtményt szeret, de egyedi szeretetet mutat minden személy iránt. 12:7.8

A Mennyország

  • Az emberek közötti testvériség, lévén egyetemes, nemcsak az egyes kapcsolatok tulajdonságait mutatja, hanem az egész minőségjegyeit is. 12:7.10
  • A testvériség azt jelenti, hogy a rész az egészhez való viszonyának mértékében nyer vagy szenved. 12:7.11

Vallási élmények

  • A vallásotok valóságossá válik, amint kiszabadul a félelem rabszolgaságából és a babonaság béklyójából. 12:9.5