Jelenlegi hely

13. A Paradicsom szent szférái

Ezen írás alcímei:

1. Az Atya hét szent világa

2. Atya-világi viszonyok

3. Az Örökkévaló Fiú szent világai

4. A Végtelen Szellem világai

II. Talán a következő felsorolás által az Atya hét szent világának nevei könnyebben tudnak rögzülni az elménkben és a lelkünkben.
1. Divinington: az „Atya kebele”.
2. Szonarington: a „Fiú kebele”.
3. Spiritington: a „Szellem kebele”.
4. Vicegerington: az „Atya és a Fiú kebele”.
5. Szolitarington: az „Atya és a Szellem kebele”.
6. Szerafington: a „Fiú és a Szellem kebele”.
7. Aszendington: az „Atya, a Fiú és a Szellem kebele”.

III. 13:2.7 „Nem léphettek Divinington területére sem,… A teljes örökkévalóságban sem állhat elő olyan helyzet, hogy jelenlétetekre a Gondolatigazítók világán szükség lenne.”

Lehet, hogy a Gondolatigazítók világára (Divinington) soha nem léphetek, de egy Gondolatigazító már rég belépett az én világomba, és minden erejével azon dolgozik, hogy én egyre inkább azonosulni tudjak az Ő bennem levő világával. S bár én nem ismerhetem meg a Divinington titkait, mégis elmondhatom, hogy a Divinington titkainak ismerője bennem van és meg van a lehetőségem arra, hogy az Ő titkainak gyümölcseit az örökkévalóságig élvezzem. 

IV. 13:4.7 „A feladatoktól mentes időmet töltve, és ha éppen a Paradicsomon vagy a Havonában tartózkodom, rendszerint elmegyek a Hét Tökéletes Szellem eme elfoglalt világaira, hogy ott elmémet a vállalkozókészség, az odaadás, a hűség, a bölcsesség és a hatékonyság szemlélésével serkentsem. Sehol máshol nem figyelhetem meg a személyiségi tevékenységeknek ilyen bámulatos összefonódását a világegyetemi valóságnak mind a hét szintjén. És mindig ösztönzőleg hatnak rám azok a tevékenységek, melyeket a dolgukat értők és e munkában igen nagy örömüket is lelők végeznek.”

A fenti sorokat olvasva fogalmazódott meg bennem az, hogy a szeretet valójában egy léttechnikai szakszó. Mégpedig a legfontosabb ilyen fogalom. Mi, istengyermekek az Atya szeretetéből lettünk és a szeretet vállalása által juthatunk Atyánkhoz a szellemi szintre.
A szeretet tartalmát tehát fontos jól kitisztázni, hogy jól tudjunk szeretni. A fenti idézetet olvasva a nem ártás, a megbocsátás és a segítés jó akaratú magatartásai mellett a szeretet alapvető ismérvei még a személyiség következő hozzáállásai is:
- a vállalkozókészség,
- az odaadás,
- a hűség,
- a bölcsesség,
- a hatékonyság,
- a hozzáértés,
- az örömből fakadó és örömöt gyümölcsöző munkatevékenység.

* * *

1) Mi fog meg a legjobban ebben az írásban a jövőbeli tapasztalásainkat illetően?

- 13:2.7 Majd az »Atya jobbján«” állhatok.

- 13:1.13 A létpályám nagyon távoli jövőjében talán én is lehetek háromságivá tett lény, olyan, aki hivatalosan is képviselheti a Háromságot.

- 13:1.21 Élhetek az Aszendingtonon, amely az »Atya, a Fiú és a Szellem kebele«, a tér felemelkedő teremtményeinek találkozóhelye, az idő zarándokainak fogadószférája.

- 13:2.3 Megismerhetem az Aszendington titkait.

13:2.6 „Amint átutaztok a paradicsomi rendszeren és miután felvétettetek a Végleges Testületbe, engedélyt kaptok a szonaringtoni belépésre, lévén, hogy Istenfiak és felemelkedők – és még mindennél is többek – vagytok.”

2) A manapság gyakori felelőtlen megnyilvánulások miatt érdemes egy kicsit közelebbről is megvizsgálni a titkok témakörét. Miféle okai lehetnek a titoktartásnak?... Miképpen álljunk hozzá ahhoz és hogyan kezeljük azt, amikor valamilyen ismeretnek titokban kell maradnia? S ahhoz, amikor valamilyen ismeretnek titokban kellett volna maradnia, mégis nyilvánosságra került? Miként tudjuk pozitív irányba terelni a kíváncsiságot? Milyen világegyetemi vonatkozású előnyökkel járhat az, ha megtanuljuk a titkok kezelésével járó felelősséget?

(a) A gyávaságból való hallgatás vagy Jézus megtagadása nem titoktartás, a kíváncsiság pedig nem jelenthet felhatalmazást kutakodásra azon dolgok között, amelyek nem tartoznak rám.

b) Ami nem tartozik rám és ezért nem tudhatom, azt lehet titoknak is nevezni. De vannak olyan dolgok is, amelyek még nem tartoznak rám, később azonban közöm lesz hozzájuk.

Más szellem- és anyagi testű személyiségek meglévő titkainak általam való megismerése több okból, még az örökkévalóságban sem lenne lehetséges vagy célszerű.
- Korlátom lehet az, hogy jelenleg nem tudnám e titkokat megérteni, de az is előfordulhat, hogy később sem tudnám azokat felfogni.
- Gátolhat az, hogy az illető személyiségek közlési, kinyilvánítási, önmegmutatási korláttal bírnak az irányomban.
- Korlátom lehet az, hogy nem lennék képes más személyiségek titkaikat az én értékrendszerem szerint értékelni.
- Korlátozhat az, hogy a titoknak minősülő ismeret csak összezavarna engem.
- Egyes titkok ismerete hátráltathatna az adott feladataim végzésében.
- A személyiségnek van egy szentsége, és a személyiségek a szabad akaratuk alapján dönthetnek úgy, hogy egyes működésbeli titkaikat nem osztják meg más személyiségekkel.

c) Az igazságtalanság világaiban a titkok elválasztják egymástól a csoportokat. Az igazság isteni világaiban a titkok ismerői és megtartói Istenhez válnak hasonlóvá, miközben az isteni testvériség szolgálatáért élnek.

Vannak egyéni titkok, csoport titkok és az Isten titkai. Isten kezdet nélküli végtelensége maga is titok a kezdettel rendelkező gyermekei számára. A mindenkit szeretés, az élet adományozása jól kifejezi a Végtelen Isten titkainak tartalmát és értelmét, még a tökéletlen teremtmény gyermekei számára is. Az Atya mindenki titkait ismeri. Minden személyiség titkát és minden személyiség csoport illetve rend titkát. E titkok ismerete pedig azt eredményezi benne, hogy mindenkit szeret, és mindenkivel együtt működik, aki együtt akar működni vele egy közös, örömteli cél fokozatos megvalósítása érdekében. S amint már mondtam, ezt mi, teremtmény gyermekek is meg tudjuk érteni már most, más személyiségek jelenlegi és jövőbeli titkainak ismerete nélkül is. 

Ami pedig számomra a boldogságom szempontjából fontos lehet, az soha nem lesz titok előttem. 

d) Az Egyetemes Atya számomra kiismerhető és kiszámítható annak ellenére, hogy Őt teljesen én soha nem leszek képes megismerni. De azt is tartom, hogy a szellemszemélyiségek egyéni és csoport titkaiban, az ő szellemi Atyjuk végtelenségéből adódó szellemi titkok köszönnek vissza. Vagyis, nem csak az Atyának lehetnek működésbeli titkai, hanem a gyermekeinek is. A Földön ma egy csoport titok gyengítheti azok földi létfeltételeit, akik nem ismerik ezt a titkot. Például, ilyen lehet a gyógyítás hatékony, egyszerű és olcsó módjainak elrejtése azért, mert azok nem hoznának extra magas hasznot a gyógyszergyárak tulajdonosainak.

A mennyország szellemi világában egy titok nem mások megkevesbítése miatt létezik. Ott a titkok léte és gyümölcse másokat szolgál. A titkok olyan zárt „gyárhelyek”, melyeknek termékeiből célja és feladata szerinti módon minden személyiség részesül. 

Úgy értelmezem, hogy a mennyországi titkok működésbeliek, földi szóval szakmai jellegűek. A titkos szakmai működések gyümölcsei azonban nem titkok, mivel ezek mindenki számára élvezhetők. A mennyország titkai olyan elzárt források, melyeknek eltakart „hegygyomrába” ugyan nem mindenki tekinthet bele, azonban, amikor a titkosnak mondható belső működés a felszínen forrásként jelenik meg, annak frissítő, életre segítő vizét mindenki élvezheti.

3) Mi a különbség az Atya, a Fiú és a Szellem világainak fényességében? (Ld. 13:0.3-0.5.)

13:0.3 „Az Egyetemes Atya hét titkos szférája, mely a Paradicsom körül, az örökkévaló Szigethez nagyon közel kering, nagymértékben tükrözi az örökkévaló Istenségek központi ragyogásának szellemi fényességét, az isteni dicsőség e fényét árasztva szerte a Paradicsomon és még a Havona hét körében is.

13:0.4 Úgy tűnik, hogy az Örökkévaló Fiú hét szent világán erednek a szellem-fényesség személytelen energiái. A hét fénylő szférán személyiséggel bíró lény nem tartózkodhat. A világok szellemi dicsőséggel világítják be az egész Paradicsomot és a Havonát, és tiszta szellem-fényességet küldenek a hét felsőbb-világegyetembe is. A második kör e ragyogó szférái fényüket (hő nélküli fényt) a Paradicsomra és a hétkörös központi világegyetem milliárdnyi világára is kisugározzák.

13:0.5 A Végtelen Szellem hét világát a Hét Tökéletes Szellem foglalja el, akik a hét felsőbb-világegyetem végzete felett gyakorolnak ellenőrzést, s akik az Istenség Harmadik Személyének szellemi fényét árasztják ezen idő és tér teremtésrészek számára. És az egész Havona, bele nem értve a Paradicsom Szigetét, az ő, e szellemivé lényegítő befolyásukban fürdik.”

* * *

A korábbi írásokat is figyelembe véve, elmondható, hogy bizonyos esetekben a kinyilatkoztatást „korlátozottan” kapjuk meg, melynek három oka van.

1., Mivel a teremtésrész legalacsonyabb rendjét képviseljük, nagymértékben befolyásol minket a korlátolt felfogóképesség. „Oly keveset érthettek meg e szférák életéből, hogy semmi remény sincs arra, hogy valamiféle következetes képet tudnátok róluk kialakítani, legyen szó akár azok természetéről, akár azok rendeltetéséről; számotokra teljesen ismeretlen tevékenységek ezrei folynak ott.” 13:0.7. Ismerhető az a mondás, „Ahogy lent, úgy fent is.” Számos olyan viszony, párhuzam hozható össze a lent, azaz a földi élet, valamint a fent, a szellemi lények működésmódja, élete között, ami könnyebb megértést biztosíthat. Még a két véges példa is ezt a párhuzamot mutatja, mint az Atya-teremtmény és a Szülő-gyermek viszonylatban. Hiába vagyunk a teremtésösszesség legalacsonyabb pontján, a felfogóképesség korlátoltsága nem csak ránk jellemző. „…azonban sohasem magyarázzuk meg teljesen e jelenséget, mert mi magunk sem értjük tökéletesen.” 13:1.10. Ebből is csak az derül ki, hogy nem az a fontos, hogy a felemelkedési létpályánkon éppen milyen szakaszon járunk, hanem az lesz a döntő, hogy milyen kapcsolatot tudtam kialakítani az Atyával az adott szférán. „Amilyen mértékben kapcsolatba kerültünk az isteni tevékenység e szakaszával, addig teljes mértékben megismerhetjük a folyamatokat…” 13:1.5.

2., A kinyilatkoztatás azért is lehet (kis részben az is) korlátozott, mert egyszerűen szólva nem hozhatják a tudtunkra, tiltva van. „Mi pedig tartózkodunk e hozzátok oly közeli lények titkainak kitárgyalásától, mert csaknem képesek vagytok megérteni e hozzátok közel álló létezési rendeket, és a bizalmuk elárulásával érne fel az, ha e jelenségekről akár csak részlegesen is beszámolnánk.” 13:1.20.

3., Maga a kinyilatkoztatás nem kapcsolható össze a felemelkedési létpályánkkal. „…a halandók nem ismerhetnek, lévén, hogy azok nem kapcsolódnak azokhoz a felemelkedési tervmintákhoz, melyek rendeltetése az emberek szellemi fejlődésének segítése a világegyetemeken keresztül egészen a Paradicsomig.” 13:1.7. „Nektek csak azokra a megtestesülési szakaszokra hívtuk fel a figyelmeteket, melyek kapcsolatba hozhatók a felemelkedési létpályátokkal.”13:1.8. „Felettébb valószínű, hogy a Diviningtonnal kapcsolatos azon igazságok, melyekről nekem nem lehet tudomásom, amennyiben azok kinyilatkoztatnának, csak összezavarnának és hátráltatnának a jelenlegi feladatomban, és, ismétlem, talán meg is haladják a rendem felfogóképességének határait.” 13:1.6.

Az emberi működésmódot figyelem véve a legnagyobb hangsúlyt kell fektetni a szabad akaratra, a saját döntésre, mely nagymértékben meghatározza az egyén szerepét a felemelkedési létpályán. „A szellemi jelenlétbeli különbözet előállítója a ti saját szívetekben és elmétekben van, és a saját választásotokban, az elmétek döntéseiben és a saját akaratotok elrendezésében áll fenn. E különbözet eredendően ott van az értelmes személyes lények szabad akaratú válaszaiban, mely lények esetében az Egyetemes Atya biztosította e választási szabadság gyakorlását. És az Istenségek mindig is igazak a szellemeik hullámzásához, a teremtményi választás e változásaival megjelenő feltételeket és igényeket biztosítva és teljesítve, egyszer többet adva jelenlétükből, ha a teremtmény őszinte vágyára válaszolnak, másszor pedig visszahúzódva, ha a teremtményeik a választási szabadság isteni adományának gyakorlásában hátrányosan döntenek. És az isteniségi szellem így válik a teremtésrészek teremtményei választásának szerényen engedelmeskedővé.” 13.4.5 A szabad akarat egyik megnyilvánulásáról ezt olvashatjuk. „A felsőbb szellemi személyiségek nem merülnek el a céltalan kíváncsiság, a tisztán haszontalan kalandvágy kielégítésében. Mindenkor túl sok érdekfeszítő és célirányos kaland áll előttünk, semhogy lehetőségünk lenne komolyabb érdeklődést mutatni jelentéktelen vagy nem valós vállalkozások iránt.” 13.3.3

Szeretném összekapcsolni a fent említett három kritériumot és a szabad akarati megnyilvánulást, mely lehet kissé sarkított lesz, de számtalan esetben találkozni a hasonló emberi működésmóddal.

1: Az ember a teremtésösszesség legalacsonyabb rendjét képviseli vs. az ember az evolúció csúcsa.

2: Kinyilatkoztatás tiltása vs. az ember mindenről szeretne tudni, mi az, hogy valamit nem lehet?

3: A kinyilatkoztatás nem kapcsolható össze a felemelkedési létpályánkkal vs. az ember mindig többet szeretne tudni, mint amennyit képes felfogni, megérteni.

4: Szabad akarat – jelentéktelen, nem valós dolgokkal való foglalkozás. 1, hiúság, önteltség 2, egoizmus, önzőség 3, sóvárgás, szenvedni mindig valaminek a hiányától 4, becsvágy alapját szolgáló önámítás Ezen dolgokat talán úgy tudnám jellemezni, mint az ember szellemi betegségei, aminek nem is a megjelenése a probléma, hiszen magunkban hordozzuk ezen jegyeket, hanem amikor nem vagyunk hajlandóak semmit sem tenni a gyógyulás érdekében. „A fizikai hatáskör, jelenlét és működés állandó az összes világegyetemben, legyen az kicsi vagy nagy. A szellemi jelenlétben vagy válaszban az eltérő tényező nem más, mint a teremtményi felismerésben és érzékelésben megjelenő lüktető különbözet.” 13:4.4