Jelenlegi hely

15. A hét felsőbb-világegyetem

 

I. A 15. írást olvasva rácsodálkoztam arra, amit részben már tudtam, legalább is a Naprendszerre vonatkozóan. Arról van szó – és ez teljesen logikus – hogy nem csak a Naprendszer bolygói keringenek a saját tengelyük és a Nap körül, hanem minden égi rendszer is kering egy meghatározható középpont körül. 

15:3.7 „…az urantiai csillagászok számos tévedése azokból az érzékcsalódásokból és látszólagos torzulásokból ered, melyeket a következő, összetett forgómozgások keltenek:
15:3.8 1. Az Urantia keringése a Nap körül.

15:3.9 2. Naprendszeretek körforgása az egykori Andronover csillagköd magja körül.

15:3.10 3. Az Andronover csillagcsalád és a kapcsolódó csillaghalmazok forgása a Nebadon csillagfelhő összetett forgási-gravitációs középpontja körül.

15:3.11 4. A Nebadon helyi csillagfelhőnek és kapcsolódó teremtésrészeinek körmozgása a kisövezetük nyilasbeli középpontja körül.

15:3.12 5. A száz kisövezet, közöttük a Nyilassal, forgása a nagyövezetük körül.

15:3.13 6. A tíz nagyövezet forgása, az úgynevezett csillagvonulatok, az Orvonton központja, az Uversza körül.

15:3.14 7. Az Orvonton és hat felsőbb-világegyetem-társának mozgása a Paradicsom és a Havona körül”.

A Világegyetem rendszerének működése forgás a forgásban, vagy még inkább, keringés a keringésben.

II. 15:6.14 „A halott napok rendszerint nem megfelelőek az élet számára; többnyire túlságosan messze vannak valamely élő, izzó naptól, továbbá túl tömörek; a felszínükön óriási a gravitáció.”

Ez "rendszerint" esetleg azt is jelenti, hogy azért lehetnek olyan halott napok, amelyek mégis megfelelőek az élet számára?

III. 15:10.22 „A felsőbb-világegyetemi igazgatás, szabályozás, segédkezés és végrehajtói ítélkezés e csodálatos központjainak munkájában a világegyetemi élet minden szférájának értelmei hatékony szolgálatra, bölcs igazgatásra, szeretetteljes segédkezésre és pártatlan ítélkezésre egyesülnek.”

Vagyis arra kell törekednem, hogy a szolgálatom hatékony legyen, a dolgaim igazgatása bölcs, a segédkezésem szeretetteljes, amikor pedig magamban megítélek valakit, akkor legyek pártatlan.

IV. 15:14.1 „Hét rendeltetési cél létezik, melyek a hét felsőbb-világegyetem fejlődése során nyilvánulnak meg. Az egyes felsőbb-világegyetemi rendeltetési célok kizárólag egy-egy felsőbb-világegyetemben nyernek teljes kifejeződést, így minden egyes felsőbb-világegyetemnek külön rendeltetése és egyedi természete van.” 15:14.2 „Az Orvonton, a hetedik felsőbb-világegyetem, melyhez a ti helyi világegyetemetek is tartozik, leginkább a halandók irgalmas gyámolításának hallatlanul pazar mértékéről ismeretes.”

De mi lehet a másik hat rendeltetési cél? Egyszer bizonyosan megtudjuk.

V. Ez nagyon tetszik és jól esik tudni: 15:14.9 „Bolygótok egy roppant nagy mindenségrend tagja; a világok jó közelítéssel végtelen családjába tartoztok, de szférátokat éppoly gondosan igazgatják és éppoly szeretőn segítik, mintha az lenne az egyetlen lakott világ.”

* * *

I. 15:0.1 „Az Egyetemes Atya – mint Atya – számára a világegyetemek gyakorlatilag nemlétezők; neki személyiségekkel van dolga; ő a személyiségek Atyja.”

Ezek szerint, minden erőnkkel a személyiségünket kellene fejlesztenünk olyan irányba és tartalommal, ahogy azt a személyiségek Atyja látja jónak. 
Pár válogatott gondolat a személyiségről:

0:2.10 „Az Isten kifejezés mindig személyiséget jelöl.”

0:5.4 „…a személyiség a paradicsomi Atya ajándéka.”

0:5.1 „A személyiség istenivé tett valóságszint…”.

0:5.2 „…a személyiség-valóságok folyamatos evolúciójának – tudomásunk szerint – nincsenek korlátai.”

112:0.9 „A személyiség sosem változik a változások közepette.”

112:0.10 „A személyiség megajándékozhatja Istent – szabad akaratát szentelheti az Isten akarata megcselekedésének.”

112:0.11 „A személyiséget erkölcsiség jellemzi… A személyiség viselkedési szinteket azonosít és közöttük választás útján különbséget tesz.”

112:0.12 „A személyiség egyedi, teljesen egyedi: egyedi az időben és a térben; egyedi az örökkévalóságban és a Paradicsomon; egyediként adományoztatik – nincsenek másodpéldányok belőle; egyedi a létezés minden pillanatában; egyedi az Istenhez való viszonyában – Isten nem tesz különbséget a személyek között, de nem is adja őket össze, mivel a személyiségek nem összeadhatók – társíthatók, de nem összegezhetők.”

112:0.13 „A személyiség közvetlenül válaszol a más-személyiség jelenlétre.”

112:1.16 „Elszigeteltségben a személyiség nem képes igazán jó működésre. Az ember eredendően társas teremtmény; a valahová tartozásra való törekvés jellemzi.”

112:2.7 „Az Isten emberré válásának ténye mindörökre megváltoztatta az emberi személyiség minden jelentéstartalmát és minden értékét.”

0:1.17 „…az isteniség a személyiségben a szeretetnek, az irgalomnak és a segédkezésnek felel meg”.

112:0.15 „A személyiség túlélheti a halandói halált, s ebben van a továbbélő lélek azonossága. Az Igazító és a személyiség egyaránt változatlan; a közöttük lévő kapcsolat (a lélekben) nem más, mint változás, folyamatos fejlődés”.

II. A 15. írásban sok minden olvasható a Mindenség felépítéséről és a bolygónk elhelyezkedéséről a mi teremtésrészünkben. A tudósok egyszer majd komolyan veszik az Istentől jövő kinyilatkoztatások igazságtartalmát és e tartalmat képesek lesznek megkülönböztetni az igaztalan kitalációktól. Az Urantia írásait olvasva kicsit átélem annak jelentését és jelentőségét, amit Jézus mondott: 144:8.8 „Olybá tűnhet, mintha a mennyei Atya elrejtette volna ezen igazságok némelyikét a bölcsek és a gőgösek elől, míg kinyilvánította azokat a kicsinyek előtt.” 

Az Urantia kinyilatkoztatás igazságtartalmának felismerését elősegíti az, hogy nem egy levegőben lógó, semmihez sem köthető közlésről van szó, hanem a közölt tartalmak rendszeréről, amelyeknek – amennyiben valósak – nem csak egymással kell összhangban lenniük, hanem a tudomány jelen ideig bizonyított felismeréseivel is.

Az Urantia kinyilatkoztatás igazságtartalmainak felismerését segíti továbbá az is, hogy eddig nem hallott részletességgel és mélységében ismerteti Jézus életét és tanításait, melyek úgy szólítják meg az ember értelmét és lelkét, mintha a földre szállt Isten szavait vele élt kortársként hallaná. 

2008 ősze óta foglalkozom az Urantia kinyilatkoztatás tartalmaival napi szinten, de ellentmondást, illetve tudományos valótlanságot az általa közölt rendszerben még nem találtam. Véleményem szerint, egy ilyen egységes, értelmes, jóra ösztönző és örök reményt ébresztő mű nem lehet hazug vagy ember által készített alkotás. Az értékek és az értelmes válaszok ennyire összetett rendszerét kínáló, az embert az ő mennyei Atyja felé vonzó közlést – sem jó, sem pedig rossz szándéktól vezérelve – ember vagy emberek csoportja sem a múltban, sem pedig a jelenben nem lett volna képes saját erőből elkészíteni.

* * *

1) A helyi világegyetemet elhagyva először fizikai és igazgatási téren részesülünk oktatásban, ezt követi az intellektuális felkészítés, s csak ezt követően érhetjük el a szellemkultúra világait. Mi ennek az értelme? Van-e itt olyan minta, amely látható alsóbb szinteken? Megvilágítja-e ez az olvasóval közölt ismeretek rendszerét (vö. 15:0.3)?

(Ahogy a bevásárláshoz mindig viszek szatyrot, hogy el tudjam helyezni a bevásárolt árut, úgy az új ismereteket is el kell tudnom helyezni egy rendszerben. Látnom és értenem kell a rendszert és a rendszer elemeinek egymáshoz való viszonyát ahhoz, hogy a később megismert, rendszerbe tartozó részletek a helyükre kerülhessenek.)

2) Mit tudhatunk meg az igazságról a felsőbb-világegyetemi ítélőszékek beszámolójából?

(- Az eszményien tökéletes igazságmérték birtoklása, 
- az ügyben érintett személyiségek szellemi állapotának és igazi szándékának megismerhetősége, valamint
- az adott ügy lényeges körülményeinek feltárhatósága,
együttesen teszik lehetővé azt a pártatlan igazságszolgáltatást, amely az összes személyiség jólétét egyszerre tartja szem előtt.) 

3) A fizikai jelenségek leírásához választott megfogalmazások alapján néha párhuzamokat sejthetünk a személyeket érintő jelenségekkel. Mit jelenthet ez? Vajon – ideális esetben – minden lehetséges analógiát fel kell tárnunk? Tudunk-e párhuzamot találni az anyagi és az anyagfeletti világok között? (103:6, különösen 103:6.12; 195:7.3) További előfordulási helyek: 41:6.4; 101:10.9; 130:6.4.

(Használhatok anyagvilágból vett hasonlatokat, ha ezekkel ki tudom fejezni az anyagfeletti világból vett célomat és a szándékolt működési módomat.) 

4) A tudósok szerint az entrópia – az energia rendezettségi fokának csökkenő tendenciája – kozmikus folyamat. Az Orvonton „jelenleg nyilvánvalóan visszahúzódóban van” (15:8.10). Némely kozmológus azonban a világegyetemi rendezettségnek a végső és teljes leépülését jósolja. Vajon milyen választ tud adni az Urantia könyv olvasója az efféle borúlátó mindenségtanra?

(15:8.10 „Csillagködök oszlanak szét, napok égnek ki, csillagrendszerek tűnnek el és bolygók semmisülnek meg, de a világegyetemek nem pusztulnak el.”)

5) Ismertesd a világegyetem-szervezési terv egységeit.

(15:2.11-15:2.17
Hét Felsőbb-világegyetem
Hetven Nagyövezet
Hétezer Kisövezet
Hétszázezer Helyi világegyetem
Hetvenmillió Csillagvilág
Hétmilliárd Helyi csillagrendszer
Hétbillió lakható bolygó)

6) Figyeld meg, hogy a szerző „galaxisnak” nevezi a Tejutat is (15:4.8-4.9) és az Orvontont is (15:3.4), ugyanakkor azt állítja, hogy a Tejút alkotja az Orvonton központi magját (15:3.1). Hogyan oldható fel az ellentmondás?

(Felteszek én is három kérdést. 
Mit értettek galaxis alatt a kinyilatkoztatást leírók és egységbe rendezők? Mit ért galaxis alatt ma a tudomány? S mit fognak galaxis alatt érteni a jövő egymást követő emberi nemzedékei?

Egy tény, a galaxis alatt valamilyen csillagrendszeri egység értendő. Az is lehet, hogy a kinyilatkoztatók számára a galaxis elnevezés egyaránt jelenti a csillagok kis- és nagy rendszereit. 

Egyébként a kinyilatkoztatók a mindenség felépítésére vonatkozó saját rendszer felfogásukat már közölték, amely az 5. pontban vázlatszerűen is olvasható.)

* * *

GALAXISOK ÉS AZ URANTIA KÖNYV

Az Urantia könyv igen részletesen mutatja be a fizikai univerzum felépítését. A bemutatás kitér arra is, hogy „A nem is olyan távoli jövőben az új távcsövek nem kevesebb mint 375 millió új galaxist fognak a csodálkozó (...) csillagászok szeme elé tárni a messzi külső térből.” Az Urantia könyv első kiadása 1955-ben jelent meg. A Scientific American szaklapban 1977-ben megjelent cikkben megemlítik, hogy a csillagászok akkori becslése szerint a látható galaxisok száma mintegy 10 millió. A Hubble távcső segítségével gyűjtött adatok alapján ezeket az első becsléseket jelentősen felfelé kellett pontosítani. Ma már a csillagászok a 100 milliárdot jócskán meghaladóra teszik a galaxisok számát.

Úgy tűnik, hogy a „csillagköd” kifejezés és a „galaxis” kifejezés magában hordozza a fogalomzavar kialakulásának lehetőségét. Amikor az ember először próbálkozott az égen szabad szemmel és kezdetleges távcsövekkel kivehető rendszertelen foltok osztályozásával, olyan latin eredetű szavakat használt [az angolban], mint a „nebulae” (csillagködök) és „clouds” (felhők). A Tejút másrészről viszont szemmel láthatóan is különleges volt és innen kapta a sajátos „galaxis” elnevezést, mely a „tej” szó görög megfelelője. Ezek egyszerű megfigyelésbeli tények voltak, mint ahogy a „szívtáji szorító fájdalomból” „angina pectoris” lett [az angolban]. Ahogy az angina esetében is történt, itt is úgy alakult, hogy a szavakhoz tapadó jelentéstartalmak együtt változtak az ember által az őt körülvevő világról szerzett ismeretek bővülésével.
Később aztán a jobb teljesítményű távcsövekkel feltárták, hogy némely „csillagköd” valójában egyedülálló csillag, míg másokat nem tudtak csillagként azonosítani. A csillagokból állónak látszó objektumokhoz leginkább közel állókról kiderült, hogy valamiféle szabályos felépítésük van (a két véglet a gömbszerű és a spirális), így azt feltételezték, hogy az égen ilyen alakúnak látható objektumok mindegyikét sok csillag alkotja, akár lehet látni az egyes csillagokat, akár nem. Lévén, hogy a legnagyobb és legismertebb ilyen rendszertelen csillagfoltnak már saját neve volt („galaxis”), ezért ezt az általános elnevezést kezdték alkalmazni az összes rendszertelen foltra, akár nyilvánvalóan csillagokból felépülőnek láthatták, akár a gömbszerű-spirális alakzatúak valamelyik csoportjába gondolták besorolhatónak, amelyek némelyikéről legalább tudták, hogy csillagokból áll. Ezekből lettek aztán a galaxisok, míg a többi csillagköd megmaradt a megkülönböztetést nem jelölő „csillagködnek”.

A „Tejút spirális csillagköd” méretéhez hasonló objektumból ezernyi van az égen. 1.000 van belőlük az Orvontonban, és ugyanennyi van mindegyik felsőbb-világegyetemben. Ha a Tejút 100 milliárd napot foglal magában, akkor ez nem összeegyeztethetetlen azzal az állítással, hogy a Tejút megfelel az Enszának.

A Hubble által azonosított „spirális csillagködök” többsége extragalaktikus; ugyanakkor azok, amelyek a Tejút közelében vagy benne helyezkednek el, talán nem mind extragalaktikusak.

A teljes cikket ld. itt: http://urantiakonyv.blogspot.hu/