Jelenlegi hely

16. A Hét Tökéletes Szellem

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

I. Az új lélektan alapjai

1. Az Urantia kinyilatkoztatás szerint az emberi személyiség fejleszthető a személyiségi területek egyesítése által. Amennyire megértettem, az embernek arra kellene törekednie, hogy fejlessze és önmagában egyesítse az emberi gondolkodás azon három alapterületét, amelyek által képes a dolgok, a jelentéstartalmak és az értékek felismerésére.

Az emberi elme ugyanis képes arra, hogy 
- okszerűen gondolkodva tudományos tényeket ismerjen meg, 
- a bölcselete által erkölcsi jelentéstartalmakat ismerjen fel, és
- a vallásos tapasztalatszerző képessége által szellemértékek birtokába jusson.

E gondolkodási és tapasztalatszerzési területeknek az egyén által történő egységbe rendezését értik a kinyilatkoztatók a személyiség egyesítésének fogalma alatt. 

2. a) A tudományos látásmód által az ember ismeretet képes szerezni a világról, annak ok-okozati összefüggéseiről. Ez a dolgok megismerésének azon útja, amely tényszerűségen alapuló tudományt eredményez.

b) Az erkölcsi látásmód által az ember belső felismerésre jut az erkölcsi kötelességei tekintetében. Ez a jelentéstartalmak felismerésének azon útja, amely erkölcsi bölcseletet eredményez.

c) A szellemi látásmód alapján pedig az ember a szellemi létezés valóságát tapasztalja meg, ami a tiszta vallásos tapasztaláson alapuló értékek megismerésének az útja.

Ha a fenti ismeretek hiányosak és ezen gondolkodási területek nincsenek összehangolva, vagyis egyesítve, akkor az emberi gondolkodás összefüggéstelen, és nem lesz képes jól szolgálni a boldogságra vágyó embert.

Úgy látom, hogy az Isten velünk, gyermekeivel kapcsolatban nem arra teszi a hangsúlyt, hogy milyenek vagyunk, hanem arra, hogy milyenek akarunk lenni a segítségével. 
A legjobb Istentől jövő válaszokat a kérdéseimre én az Urantia kinyilatkoztatás írásai között leltem. Ezekben olyan kérdésekre is választ kaptam, amelyeket még fel sem tettem. 

3. Tehát az egyesített, kiegyensúlyozott emberi személyiséghez szükség van arra, hogy az egyén 
- megismerjen alapvető tényeket és meghatározó összefüggéseket a Mindenség és az egyén viszonyát illetően,
- ismerje és gyakorolja az erkölcsi kötelességét,
- ismerjen és tapasztaljon meg szellemi értékeket. 

A feladat a tudományos látásmód, az erkölcsi látásmód és szellemi látásmód által megismert
- dolgok, 
- jelentéstartalmak és 
- értékek 
egyesítése, amely azt szolgálja, hogy az ember ne lássa magát elveszettnek a világban, hanem boldog lehessen. Az Urantia kinyilatkoztatás is ezen látásmódok figyelembe vételével közöl és egyesít létezésre vonatkozó ismereteket, együttélést segítő erkölcsöt és célként ragyogó szellemi értékeket. 

Véleményem szerint a fenti ismeretekben az új emberi lélektan alapjai jelennek meg, melyet az emberiség kinyilatkoztatás útján kapott azért, hogy tanulás és munka által tudást, célt és boldogságot találjon. Meggyőződésem, hogy a kinyilatkoztatók által közölt személyiség fejlesztési mód egyszer alkalmazott tudomány lesz, melyet kisgyermekkortól fognak tudatosan alkalmazni az emberi személyiség kiegyensúlyozott fejlesztése érdekében.

Mert nem sokat ér az önismeretem, 
- ha nincs megnyugtató tudásom arról a világról, amelyben élek,
- ha nem ismerem az erkölcsi kötelességeimet,
- ha nem ismerem a szellemi valóság értékeit, és nem tudom, hogy mi közöm van ezekhez a boldogságom szempontjából. 

És nem sokat ér az emberismeretem,
- ha nem tudom, hogy más emberek léte és az enyém miként kapcsolódik azon világ létéhez, amelyben élünk,
- ha nem látom magaménak a másokkal való együttélést értékessé tevő emberi kötelességeket, 
- ha nem ismerem meg az emberi kapcsolatok eszményi mintáját.

Továbbá nem sokat ér az Isten ismeretem,
- ha nem tudom, hogy miért lett a világ körülöttünk, mi a célja és hogyan működik,
- ha nem tudom, hogy ki vagyok én, miért létezem, és miért léteznek mások is,
- ha nem tudom, hogy milyen lehetőségem van a boldogságra, és ezt miként segíthetem elő azok esetében is, akik fontosak nekem. 

4. Az 1. és a 2. pontban írtakat jól kifejezik azok a fogalom családok, melyeket a kinyilatkoztatás együtt használ: 

a) okozati viszony; kötelesség; istenimádat; 

b) tudományos látásmód; erkölcsi látásmód; szellemi látásmód;

c) tényszerű tudomány; erkölcsi bölcselet; tiszta vallásos tapasztalás;

d) tudományos kíváncsiság; erkölcsi érzék; szellemi látásmód képesség;

e) anyagi éleslátás; erkölcsi különbségtétel; szellemi rálátás;

f) anyagi energiák; elmei energiák; szellemi energiák; 

g) energia-valóság; elme-valóság; szellem-valóság;

h) tudomány; erkölcs; vallás; 

i) Isten ténye; Isten törvénye; Isten szeretete;

* * *

16:7.1 „Az emberi gondolkodásmód messze meghaladja az ember állati rokonaiét, de az ember erkölcsös és vallásos természete az, ami alapvetően megkülönbözteti őt az állatvilágtól.” 

Az alábbiakban rövid kigyűjtést közlök az Urantia kinyilatkoztatás alapján az ember és az állat közötti kapcsolatról, valamint a különbözőségeikről. 

A kapcsolat:
a) Az ember állati eredetű testben él. 36:5.13 „…az állatok bizonyos mértékben nélkülözhetetlenek az ember értelmi és fizikai kifejlődéséhez.” 

b) Az állati működésmódok az emberek működésmódjában is tovább éltek. Például ilyen 68:2.6 „…az emberi női egyed odaadó anyai szeretete, mellyel valamilyen mértékben osztozik minden felsőbbrendű állat nőstényével.” Továbbá, 68:2.4 „Az emberi lények korai társulásának két nagy befolyásoló tényezője az étvágy és a nemi vágy; ezen ösztönös késztetésekben az ember osztozik az állatvilággal.” 

c) Az Urantia kinyilatkoztatás szerint az állati eredetünknek komoly béklyói is vannak számunkra (20:9.1). Ezek: 48:5.8 „a késlekedés, a köntörfalazás, az őszintétlenség, a problémakerülés, a tisztességtelenség és a kényelemkeresés.”

d) 16:7.5 „A halandói törekvéseinek céljait meg nem különböztető ember az állati létezés szintjén működőként találja magát.”

e) 34:6.9 „Minden halandóban kettős természet él: az állati hajlamok öröksége és a szellemmel való felruházottság erős késztetése.” Ezek „aligha hozhatók összhangba és aligha egyesíthetők; de életetek során az egyesített Szellem mindig segédkezik nektek abban, hogy a húsvér test egyre inkább a Szellem vezetése alá kerüljön.”

f) 34:7.7 „Az állati lények egészséges ösztönei és a fizikai alkat természetes vágyai és késztetései nem ütköznek még a legmagasabb rendű szellemi fejlődéssel sem, kivéve a tudatlan, a rosszra oktatott vagy a sajnálatosan túlzottan lelkiismeretes személyek elméi esetében.”

Különbözőségek:
a) 12:5.10 „A nem-szellemi lényegű állatok csak a múltat ismerik és a jelenben élnek. Az ember, akiben szellem lakozik, előrelátási (rálátási) képességekkel rendelkezik; az ember megjelenítheti a jövőt.”

b) 16:7.4 „A tapasztalás eredményeként az állat képessé válik arra, hogy megvizsgálja a cél eléréséhez vezető különböző utakat és az összegyűjtött tapasztalatai alapján valamely megközelítési módot válasszon. A személyiség azonban képes magát a célt is megvizsgálni és ítéletet alkotni arról, hogy megéri-e a cél elérése, vagyis képes ítéletet alkotni annak értékéről.” 

c) 68:3.2 „Az állatok nem képzelik el a halál utáni továbbélést.”

d) 36:6.5 „Az élethordozók által növényeknek és állatoknak adományozott élet a növény vagy állat halála után nem tér vissza az élethordozókhoz. Egy ilyen élő dolog eltávozó élete… nem egyedileg éli túl a halált. Létezése során és az anyagi testben való tartózkodása alatt változáson ment keresztül; energia-evolúción esett át, és csak mint a világegyetem mindenségrendi erejének része él tovább; nem egyedi életként létezik tovább. A halandó teremtmények túlélése teljes mértékben a halandói elmén belül kifejlődő halhatatlan lélekre épül.”

Összefoglalás Jézus szavaival, melyet az egyik barátjának mondott:
130:2.8 „»A kutyának van elméje, melynek révén képes gazdája, az anyagi ember megismerésére, de nem ismerheti meg Istent, aki szellem; ezért a kutyának nincs szellemi természete és nem képes szellemi tapasztalás megélésére. A kutya rendelkezhet természettől kapott akaraterővel és ez fejleszthető, de ez az értelmi képesség nem szellemi erő, és nem is mérhető össze az emberi sajátakarattal, mivel nem gondolkodó – ez nem a magasabb rendű és erkölcsi jelentéstartalmak megkülönböztetésének eredménye és nem is a szellemi és örök értékek választásáé. A szellemi felismerésére és az igazság választására való képesség teszi a halandó embert erkölcsi lénnyé, olyan teremtménnyé, aki fel van ruházva a szellemi felelősség sajátosságaival és az örök továbbélés lehetőségével.« 
Jézus tovább fejtegette, hogy mindezeknek az értelmi képességeknek a hiánya akadályozza mindörökké az állatokat abban, hogy nyelvet fejlesszenek ki az időben vagy bármi olyasmit tapasztaljanak meg, amely a személyiség örök továbbélésével lenne egyenértékű. Az e napi okulás eredményeként Ganid soha többé nem hitt abban, hogy az emberek lelke állati testbe költözhet.”

* * *

Fejtsd ki a lehető legteljesebben a mindenségrendi elme három meglátásáról szóló tanítás lényegét (16:6). Benned milyen kérdések merülnek fel az e szakaszban olvasottakkal kapcsolatosan? Miért nevezik ezeket meglátásoknak? És miért nevezik előfeltevéseknek is? Miért van szükség ezeknek a meglátási képességeknek a pallérozására? Hogyan tökéletesíthetők ezek a meglátási képességek? Miért különbözik egymástól a három meglátás (16:6.6-6.8) és a négy világegyetem-valósági eszmélés (16:9.10-9.13)? Érdemes odafigyelni a következő szakaszokban ezekkel kapcsolatban olvasható észrevételekre.

(A „mindenségrendi elme” a mindenségben való létre elhívott elme, amely képes a valóság megértésére és képes összekötni, egymás irányában is megértővé tenni azokat az embereket, akik működő elmével rendelkeznek. A mindenségrendi elme úgy van kialakítva, hogy képes három alapvető érzékelésre és látásmódra azok esetében, akik az elmeadottságaikat világos és elmélyült gondolkodásra akarják használni. 

a) Az első látásmód a fizikai érzékelés valóságterülete, mely látásmód által képesek vagyunk a tényszerűt a nem tényszerűtől megkülönböztetni, a tudomány területéhez tartozó ok-okozati viszonyokat követni. 
Ez a mindenségben levő rend észlelésének azon képessége, amely által mennyiségtani különbséget tudunk tenni.
Ezt a látásmódot mondják a valóság okozati viszonyainak érzékelésére való képességnek is. Ez a látásmód a dolgok megismerésének a módja.

b) A második látásmód által az erkölcsök valóságterületét vagyunk képesek érzékelni. E látásmód által ismerhetjük fel a viszonylagos jót és rosszat. Ez a bölcselet mezeje, a megismerhető okok küzdőtere. Ez a mindenségben levő rend észlelésének az a képessége, amely által képesek lehetünk az erkölcsi alapú pártatlanságra, valamint az emberi létünkből adódó kötelességeink felismerésére és választására. 
E látásmódot mondják a kötelesség meglátására való képességnek is. Ez a jelentéstartalmak megismerésének a módja.

c) Az elménk harmadik látásmódja által nyerhetünk személyes tapasztalatot az Istennel való szellemi közösségről és személyes tapasztalatot a szellemi értékekről. Ez a mindenségben levő rend észlelésének azon képessége, amely által nem csak arra vagyunk képesek, hogy az Istent magunk fölött álló Atyának ismerjük fel, hanem arra is, hogy az Isten családjához való tartozásunk örömét megéljük.
E látásmódot mondják az elme azon érzékelő képességének is, amely istenimádatot tesz lehetővé. Ez a látásmód az értékek megismerésének a módja.

Az elménk azért képes az Istennel való kapcsolatteremtésre, mert arra vagyunk elhívva, hogy az Istennel kapcsolatot teremtsünk.

Az elme tudományra, bölcseletre és istenimádatra való képességei egyben az elme igényei is arra, hogy értelmet megnyugtató tudása lehessen a világról, benne önmagáról és arról a Célról, amelyért tennie érdemes. Az emberi elme e Cél felismerése és választhatósága érdekében alakult ki. Megfosztani az elmét azon jussától, hogy teljes körűen láthasson, tapasztalhasson, majd pedig választhasson – tudománytalan, erkölcstelen és istentelen hozzáállás. 

A lélektan szakemberei ma olyan rászorulóknak próbálnak segíteni, akiknek hiányos és nem összehangolt a tudása e világról, benne önmagukról és az Istenről. Mivel a jelenlegi lélektanra szorulók a világot rosszul ismerik, az Istent pedig nem tapasztalták meg Atyaként, így szükségszerűen nem találják a helyüket a világban. 
A ma tudományos lélektana még nem világosítja fel az embert arról, hogy egy óriási, de rendezett és barátságos mindenségben él, melyben, ha akar, e mindenség Teremtőinek gyermekeként és testvéreiként létezhet örökké. Úgy vélem, hogy ezen ismeretek birtoklására irányuló törekvés nem nélkülözheti az Urantia kinyilatkoztatás tartalmainak ismeretét.

A lélektannak tisztában kell lennie az ember elmeképességeivel. Aztán, ezeket a képességeket el kell látnia „táplálékkal” ahhoz, hogy az elme a Teljesség viszonyában láthassa önmagát, s hozhasson döntést saját magáról. Mivel az elménk mindenség látó és mindenség értő képességgel bír, ezért ha az elme birtokosának a mindenség egy vagy több lényeges dolgáról nincs tudomása, akkor saját magával, a saját lehetőségeivel nem lesz tisztában. 

A lélektan képviselői a saját segítő képességüket gyengítik, ha nem látják azt, amit láttatniuk kellene ahhoz, hogy segíteni tudjanak. Aztán, ha majd a jövőben, az elme hármas látásmódját és érzékelési képességét már a gyermekkortól tudatosan ellátják látni és érzékelni valóval, akkor a lélektan segítő szándékú képviselőinek egyre kevesebb dolguk akad, mert az ember a megismerő képessége és az isteni valóságszinttel való kapcsolata által saját magát fogja helyre tenni. 

Ha folyamatosan összehangoljuk az elménk három látásmódja által felismerhető tartalmakat, akkor könnyebben jutunk majd megértésre. Az Urantia kinyilatkoztatás nagy haszna az, hogy 
- segít meglátni annak teljességét, amit a tudományunk még csak részben lát,
- segít megérteni azt, amit a bölcseletünk még csak keres, és 
- segít megtapasztalni azt, ami a jövőben a boldogságunk alapja lesz, vagyis az Istennel való kapcsolatot.

A kisgyermek „Istene” a szülője. De ha a szülő nem ismeri az igazi Istent, akkor könnyen láthatja magát elveszettnek a saját bőrében. 
Az elménk képes megérteni a mindenség felépítését és abban az Istentől kapott helyünket, célunkat és utunkat. Ha ezektől az ismeretektől megfosztjuk az elmét, nem leszünk képesek meghozni a saját boldogságunkra nézve legjobb döntést. 

Az elménk a tudást szerző eszközünk. A lelkünk pedig akkor lehet boldog, ha e tudást szerző eszköz mindhárom képessége révén látáshoz, tudáshoz és tapasztaláshoz jut. 

A mai lélektannak át kell alakulnia ahhoz, hogy az emberi lélek öngyógyító képessége jobban működhessen. Ehhez biztosítani kell az elmék számára 
- a látást a mindenségről, 
- a tudást arról a magatartásról, amely az együttélés érdekében a legjobban működik, és 
- a tapasztalást arról, hogy annak a mennyei Atyának a szeretett gyermekei vagyunk, aki Istenként minden létező Forrása.

A gyermeknek szülőre van szüksége. Az embernek Istenre. A léleknek szellemre. Minden emberi személynek csak a tőle több, a nála nagyobb és teljesebb személy adhat létteret, értelmet és kedvet a további létezéshez. Ahhoz, hogy olyanná akarjon válni, mint aki nála igazabb, jobb és szebb.)

 

3. Melyek az erős jellem alkotói? (16:6.10) Mondj példákat arra, amikor az egyes alkotók magas fejlettségi szinten vannak, mégsem egyesítettek. Mit tehet az egyén ezeknek az alkotóknak a teljesebb egyesítése érdekében? Mi alkotja az erényes viselkedést (cselekvést)? Miképpen fejleszthetjük az előrelátó képességünket? És az arányérzékünket?

(a) Erős az emberi jellem akkor, ha benne a tényszerű tudományos ismeretek, az erkölcsi bölcselet és a tiszta vallásos tapasztalás boldogság-összhangot eredményező egységet alkotnak.

b) Mit ér a tudomány erkölcs nélkül? – Hidegfejű önzést. 
Mit ér az erkölcsi jó akarat a tények és okozatok tudományos ismerete nélkül? – Minden bizonnyal babonaságot. 
De az is látszik, hogy sem a tudomány, sem pedig az erkölcs nem töltheti be a feladatát az Isten ismerete és elfogadása nélkül.

c) Az előrelátó képességünk együtt fejlődik az Istenérzékelő képességünkkel. Aki a szellem Istent érzékeli, a saját jövőjét érzékeli.

d) Az arány érzékem fejleszthető, ha összehangoltan használom az anyagi éleslátó, az erkölcsi különbségtevő és a szellemi rálátó képességemet.)

4. Fejtsd ki a szerző tanításának lényegét az öntudat és a más-tudat kapcsolatáról (16:9).

(16:9.4 „Az emberi öntudat a tudatos sajátlényegtől különböző sajátlényegek valóságának felismerését jelenti, valamint azt is, hogy az ilyen tudatos felismerés kölcsönös; vagyis hogy a sajátlényeget megismerik, amint az megismer.”) 

5. Hogyan vezethetjük le az Atyával való kapcsolatból a testvériséget (16:9.14)?

(Az ember akkor rendelkezik helyes tudattal önmagáról, ha az Istent az Atyjának, a többi embert pedig a testvérének, vagyis a saját szellemi atyja gyermekeinek tudja látni.)

6. Mi a mondanivalója annak a gondolatmenetnek, hogy elsősorban azért imádjuk Istent, mert van, azután azért, mert bennünk van, végül pedig azért, mert őbenne vagyunk (16:9.14)?

(Számomra e gondolatmenetnek az a mondanivalója, hogy az Istenről való jövőbeni ismeretek és vele kapcsolatos tapasztalások teljesebb hazataláltság érzést fognak eredményezni.)

7. Tudsz-e példákat mondani a hetes felépítésre a világegyetem szerveződésében vagy más területen? Vajon minden hetes szerveződés mögött mélyebb okokat kell keresnünk? Milyen veszélyei lehetnek annak, ha valaki a leghétköznapibb dolgokban is állandóan magasabb rendű szervezettség megnyilvánulását kutatja?

(15:2.10 „A Paradicsom-Havona szférán kívül a világegyetem-szervezési terv az alábbi egységeket írja elő:
15:2.11 Felsőbb-világegyetemek . . . . . .7
15:2.12 Nagyövezetek . . . . . . . . . . . . 70
15:2.13 Kisövezetek . . . . . . . . . . . . 7.000
15:2.14 Helyi világegyetemek. . . . . 700.000
15:2.15 Csillagvilágok. . . . . . . . . .70.000.000
15:2.16 Helyi csillagrendszerek . . 7.000.000.000
15:2.17 Lakható bolygók . . . . 7.000.000.000.000”)

8. Mit érthetünk azon, hogy az „Isten Hét Szelleme elküldetett az egész világegyetembe”? (Ld. 16:4.1. Vö. Jel. 5,6.)

(E Hét Szellem a paradicsomi Istenségek alkotó cselekedeteiből származik és Ők képviselik a hármas Istenség megszemélyesült fizikai hatalmát, mindenségrendi elméjét és szellemi jelenlétét a hét felsőbb-világegyetemben.)

9. Jegyezd meg a Hetedik (orvontoni) Tökéletes Szellem hét kiemelt feladatkörét. A további írások feldolgozásakor próbálj meg visszaemlékezni erre a feladat-együttesre.

(A hetedik felsőbb-világegyetem Tökéletes Szellemére nézve a következő feladatköröket találtam:
- a hetedik felsőbb-világegyetem felett elnököl,
- az összes háromsági eredetű lény segítő tanácsadója, 
- együttesen jeleníti meg az Atya, a Fiú és Szellem természetét,
- megjeleníti a Legfelsőbb Isten személyes álláspontját,
- kifejezi a paradicsomi Háromság istenség-álláspontját,
- kifejezi a Végleges Isten és a Legfelsőbb-Végleges Isten álláspontját is,
- kapcsolatban van a világegyeteme Tükröző Szellemeivel.)

10. Mit jelent nekünk, személyes lényeknek a mindenségrendi elme a gyakorlatban?

(Nekem azt jelenti, hogy folyamatosan törekszem összehangolni az Urantia kinyilatkoztatásból nyert dolgok, jelentéstartalmak és értékek ismeretét az éppen meglevő tudásommal és tapasztalataimmal.)

11. Hogyan lehet elképzelni azt, hogy valamely halandó az állati létezés szintjén működik? (Vö. 16:7.5.)

(Nem, vagy csak részben használja az elméje adottságait, vagyis 
- az anyagi éleslátás képességét, 
- a képességét az erkölcsi különbség tételre,
- a szellemi rálátó képességet és
- nem is hangolja össze magában az így nyerhető tudást, illetve tapasztalatot.)

12. Használható-e a személyiség gyakorlati meghatározásaként az, hogy a személyiség az egyed azon ismérve, melyet (meg)ismerünk? (16:8.4) Mi a teremtményi személyiség két jellegzetes sajátossága? (Ld. 16:8.5.)

(Az öntudat és a viszonylagosan szabad akarat teszi a személyiséget örökre egyedivé, olyanná, akit az örökkévalóságban is önmagaként ismerhetünk fel.)


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Próbáld meg megfogalmazni az egyes Tökéletes Szellemek jellemét (16:3). Miért kell bármikor is állást foglalniuk vitában (16:3.15)?
  2. Fejtsd ki a lehető legteljesebben a mindenségrendi elme három meglátásáról szóló tanítás lényegét (16:6). Benned milyen kérdések merülnek fel az e szakaszban olvasottakkal kapcsolatosan? Miért nevezik ezeket meglátásoknak? És miért nevezik előfeltevéseknek is? Miért van szükség ezeknek a meglátási képességeknek a pallérozására? Hogyan tökéletesíthetők ezek a meglátási képességek? Miért különbözik egymástól a három meglátás (16:6.6-6.8) és a négy világegyetem-valósági eszmélés (16:9.10-9.13)? Érdemes odafigyelni a következő szakaszokban ezekkel kapcsolatban olvasható észrevételekre.
  3. Melyek az erős jellem alkotói? (16:6.10) Mondj példákat arra, amikor az egyes alkotók magas fejlettségi szinten vannak, mégsem egyesítettek. Mit tehet az egyén ezeknek az alkotóknak a teljesebb egyesítése érdekében? Mi alkotja az erényes viselkedést (cselekvést)? Miképpen fejleszthetjük az előrelátó képességünket? És az arányérzékünket?
  4. Fejtsd ki a szerző tanításának lényegét az öntudat és a más-tudat kapcsolatáról (16:9).
  5. Hogyan vezethetjük le az Atyával való kapcsolatból a testvériséget (16:9.14)?
  6. Mi a mondanivalója annak a gondolatmenetnek, hogy elsősorban azért imádjuk Istent, mert van, azután azért, mert bennünk van, végül pedig azért, mert őbenne vagyunk (16:9.14)?
  7. Tudsz-e példákat mondani a hetes felépítésre a világegyetem szerveződésében vagy más területen? Vajon minden hetes szerveződés mögött mélyebb okokat kell keresnünk? Milyen veszélyei lehetnek annak, ha valaki a leghétköznapibb dolgokban is állandóan magasabb rendű szervezettség megnyilvánulását kutatja?
  8. Mit érthetünk azon, hogy az „Isten Hét Szelleme elküldetett az egész világegyetembe”? (Ld. 16:4.1. Vö. Jel. 5,6.)
  9. Jegyezd meg a Hetedik (orvontoni) Tökéletes Szellem hét kiemelt feladatkörét. A további írások feldolgozásakor próbálj meg visszaemlékezni erre a feladat-együttesre.
  10.  Mit jelent nekünk, személyes lényeknek a mindenségrendi elme a gyakorlatban?
  11. Hogyan lehet elképzelni azt, hogy valamely halandó az állati létezés szintjén működik? (Vö. 16:7.5.)
  12. Használható-e a személyiség gyakorlati meghatározásaként az, hogy a személyiség az egyed azon ismérve, melyet (meg)ismerünk? (16:8.4) Mi a teremtményi személyiség két jellegzetes sajátossága? (Ld. 16:8.5.)
  13. [A 16-31. írás bevezet a jelen világegyetemi korszakban a személyes mindenségrend szerkezeti felépítését jellemző személyközi Istenség-viszonyokba, ezen belül a 16-17. írás a paradicsomi istenségi származású személyeket mutatja be.]

 

Istentani összefoglaló

A Legfelsőbb Szellemek

  • A Tökéletes Szellemek hét különböző sajátosságot mutatnak. 16:0.2
  • A Tökéletes Szellemek térerő-összpontosító állomásokat tartanak fenn a Paradicsom peremén, és ezek az állomások mindig a felügyeletük alatt álló felsőbb-világegyetemmel szemközt helyezkednek el. 16:0.12
  • A Hetedik Tökéletes Szellem a Háromságot illetően nem működik, ez az oka annak, hogy miért képes személyesen működni a Legfelsőbb Lény érdekében. 16:1.2
  • Amikor a Tökéletes Szellemek elhagyják a hatalmukat jelentő egyéni fejedelemszéküket és összegyűlnek az Együttes Cselekvő körül, akkor ők együttesen képviselik a Háromságot. 16:1.3
  • A Havonán kívül a Végtelen Szellem kizárólag a Hét Tökéletes Szellem hangjain szól. 16:2.2
  • A Hét Tökéletes Szellem együttesen el van látva a Harmadik Forrás és Középpont legfelsőbb-végleges sajátosságaival. 16:2.4
  • A Tökéletes Szellemek leírhatatlan lények – azonban határozottan személyesek. Bár rokonságban állnak egymással, a természetük alapvetően különböző. 16:3.1
  • Az Első Tökéletes Szellem az Egyetemes Atya képviselője. Ő a Titkos Nevelők és a Megszemélyesült Igazítók tanácsadója. 16:3.2
  • A Második Tökéletes Szellem az Örökkévaló Fiút mutatja be és ő segíti az Istenfiakat. 16:3.4
  • A Harmadik Tökéletes Szellem a Végtelen Szellemet képviseli és ő irányítja a Szellem gyermekeit. 16:3.6
  • A Negyedik Tökéletes Szellem az Atyát és a Fiút képviseli, tanácsokkal látja el az ő gyermekeiket és segíti a Végtelen Szellemet elért felemelkedőket. 16:3.8
  • Az Ötödik Tökéletes Szellem az Atyát és a Szellemet képviseli, és ő a tanácsadója minden olyan lénynek, amely ezektől az Istenségektől származik, valamint az erőtér-irányítóknak és a fizikai szabályozóknak. 16:3.10
  • A Hatodik Tökéletes Szellem a Fiút és a Szellemet, valamint az ő gyermekeiket képviseli. 16:3.12
  • A Hetedik Tökéletes Szellem az Atyát, a Fiút és a Szellemet képviseli, és ő a tanácsadója minden háromsági eredetű lénynek, valamint a Havona felemelkedő zarándokainak is. 16:3.14
  • A Tökéletes Szellemek egyike sem képviseli a Háromságot, de amikor egyesülnek, akkor az egyenrangú azzal a működési szinttel, mely a Háromsághoz társítható. A Hetedik Tökéletes Szellem a Hétszeres-Szellem-egyesülés szóvivője a Háromszoros-Istenség-egyesülés, a Háromság álláspontját illetően. 16:3.16
  • Lévén, hogy a Legfelsőbb Isten még nem elérhető, ezért a Hetedik Tökéletes Szellem működik a helyén. 16:3.19
  • A Hét Tökéletes Szellem nemcsak képviseli a Végtelen Szellemet, hanem ők a hármas Istenség megszemélyesült fizikai hatalma, mindenségrendi elméje és szellemi jelenléte. 16:4.1
  • A Tökéletes Szellemek teremtik az erőtér-irányítókat és azok társait. A Tökéletes Szellemek segítik a Teremtő Fiakat a világegyetem-szervezésben. 16:4.3
  • Az orvontoni Tökéletes Szellem hét tevékenységi körben fejti ki hatását. 16:4.8
  • A Tökéletes Szellem fizikai bélyege az ember eredetének része, és ez a jegy sohasem törlődik teljesen a felemelkedő halandóból. 16:5.5
  • A Tökéletes Szellemek alkotják a mindenségrendi elme forrását, amely abszolútat el nem érő, és amely kapcsolódik a Legfelsőbb Lény elméjéhez. 16:6.1
  • A „valóság-válasz” nem más, mint a mindenségrendi elme azon minősége, amely megmenti az embert attól, hogy védtelen áldozatává váljon a tudományban, a bölcseletben és a vallásban foglalt előfeltevéseknek. 16:6.4
  • A mindenségrendi elme három valóságszinten ismer választ. 16:6.5
  • E három felruházottság valóságának felismerése mindenségrendi ön-kinyilatkoztatás révén lehetséges. 16:6.10
  • Az oktatás célja, hogy az emberi elme e veleszületett képességeit fejlessze és élesítse; a civilizáció célja azok kifejezése; az élettapasztalás célja azok megélése; a vallás célja azok nemesebbé tétele; és a személyiség célja azok egyesítése. 16:6.11
  • Az emberi természetnek három, attól elidegeníthetetlen vonása van: erkölcsi érzék, tudományos kíváncsiság és szellemi látásmód. 16:7.1
  • Az állat különbségtételre utaló válasza a fizikai szintre korlátozódik. Az ember képes rálátást gyakorolni a felfedezést megelőzően is. 16:7.2
  • Egy személyiség képes előretekinteni mielőtt megtenne valamit; ezért képes tanulni mind az előrelátásból, mind pedig a cselekedésből. 16:7.3
  • Ha az ember nem válaszol a mindenségrendi elmének a halandói törekvések célját elkülönítő késztetéseire, akkor lesüllyed az állati létezés szintjére. 16:7.5

Az ember

  • Az erkölcs sohasem emelhető magasabb szintre törvénnyel vagy erővel. Ez a személyes és szabad akaraton alapul, és az erkölcsileg kitűnő személyek terjesztette járvány útján kell teret nyernie. 16:7.9
  • Az urantiai halandók a véges-halandó fajtájú személyiséget kapják, mely a felemelkedő istenfiak szintjén működik. 16:8.1
  • A személyiség adományozása megelőzi a Gondolatigazító adományozását. 16:8.3
  • A személyiség az egyén azon sajátossága, melyet ismerünk. 16:8.4
  • A teremtményi személyiséget az öntudat és a viszonylagosan szabad akarat különbözteti meg. 16:8.5
  • Az öntudat a személyiség ténylegességének értelmi tudatosulását jelenti, és ebbe beleértendő a más személyiségek megismerésének képessége is. 16:8.6
  • Az emberi öntudatot jellemző, viszonylagosan szabad akarat hét területen nyilvánul meg. 16:8.7
  • A személyiség mindenségrendi létpolgársági rangot kölcsönöz és képessé tesz a mindenségrendi valóságokra történő reagálásra. 16:8.15
  • A személyiséggel való felruházottság teljes felismerése nem más, mint az Istenséggel való rokonságnak – az Istennél való fiúságnak – a megértése. 16:8.19
  • A mindenségrendi elmével felruházott, Igazító-segítette halandó veleszületett megismerő képességet birtokol a fizikai, az elme- és a szellemi valóság terén. A saját akarattal rendelkező teremtmények tehát képesek érzékelni az Isten tényét, törvényét és szeretetét. 16:9.1
  • Ha a halandó ember nem képes túlélni a halált, akkor az emberi tapasztalásának szellemi értékei a Gondolatigazítóban élnek tovább – a személyiségértékek a Legfelsőbb Lényben fennmaradnak. 16:9.3
  • Az öntudat lényegében közösségi élmény – Isten és ember. Az emberi elmében eredendően négy valóság van meg. 16:9.9

Oktatás

  • A civilizációk egyensúlya bizonytalan, mert nem mindenségrendiek. A civilizációkat a tudomány, az erkölcs és a vallás alkotótényezőinek kell táplálnia. 16:9.5

Ima és istenimádat

  • Azért imádjuk az Isten, mert van, és mert bennünk van. 16:9.14