Jelenlegi hely

18. A Legfelsőbb Háromsági Személyiségek

1) A világegyetemi létpályánkon „intézőkké” válás az osztályrészünk. Neked mit sugall ez a megjelölés? És milyen új jelentéstartalommal bővíti ki ez az írás?

(A Teremtés igazgatást, összehangolást igényel. Az igazgatás az isteni akarat megvalósulásának elősegítése a szabad akaratú személyek között. Az Isten akarata azért tekinthető az Isten igazságának is, mert a létezésünk és annak célja az Isten gondolkodásmódján alapul. 

A magyar nyelv nagyon szemléletes. Az igazgatás szóban benne van az „igaz” kifejezés, ami számomra az igaz-gatás szellemi lényegét mutatja, vagyis az isteni igaz-sághoz való igaz-odás elősegítését.

a) Az isteni igazgatás kényszer, ha ellene megyünk az Isten akaratának, és bennünket segítő szolgálat, ha az Isten akaratának keresése és megélése a célunk. Isten akaratának elfogadása, vagyis annak szándéka, hogy olyan akarok lenni mint ő, a boldogságra való egyedüli lehetőségem. Mivel erre vagyunk teremtve, a boldogságnak nincs más útja, módja. 

Istent megtapasztalhatjuk, ha beszélünk vele és ha vele együtt cselekszünk. Mivel az Isten akarata az őt kifejező szeretet megélése által tapasztalható meg, ezért az Isten megismerésének kihagyhatatlan útja mások szolgálata. Az Istennel együtt végzett szolgálat nem szolgaság, hanem győzelem az egyént visszahúzó erők felett az Isten jelleméhez hasonlóvá tenni tudó erők javára. Az Istennel való közös munka – a másokat szeretés – az egyén jellemnemesedésének az útja. 

Aki az Istent képviseli, már az ő ügyének az intézője. Ez a hozzáállás az alapja annak, hogy egy személy, később az Istent más teremtményekkel együtt, szervezetileg is képes legyen képviselni.

Az isteni igazgatás ügyintézője Istent képviseli más személyek és a személyek közösségei irányában.

Az isteni igazgatás akkor tud hatékonnyá válni, ha az Isten felé törekvő egyének akarata találkozik az Isten felé törekvést segítő intézők akaratával. 

b) Az igazgatás eszményének közösségi csúcsa az önkormányzatiság. Az önkormányzatiság eszméje az egyén szabad akaratán alapul. Az Isten gyermekeinek szabad akarata pedig az Atyjuk szabad akaratán. Ha lehetőségem van arra, hogy irányítsam saját magam, sőt, erre rá is vagyok kényszerülve, akkor – e gondolatot kiterjesztve – az a közösség is irányíthatja önmagát, amelyhez tartozom, amelyben élek. 

A közösségben való együtt élés nem probléma, ha a közösséget alkotó egyéneknek azonos a boldogságcéljuk és a cél elérése érdekében használt működésmódjuk. Ha az egyén a közösség tagjaként felismeri, hogy csak akkor jut a mennyei Atyjához, ha a társai irányában atyai magatartást kezd tanúsítani, akkor, és csak akkor találkozik az egyén és a közösség létének érdeke.

Mivel az Isten személy és szeret, ezért ezt igazolni csak úgy lehet, ha az Istent ismerő személy másokat szeret. Az atyai magatartás tanúsítása a legnagyobb élmény egy teremtmény számára. Csak ez juttathatja a teremtményt boldogsághoz, szellemi izgalomhoz, fejlődéshez és mellesleg örökélethez. 

c) Az atyai magatartás tanúsítója mindazt adja és felkínálja, amit az Istenből birtokol. Nem erőlteti rá magát senkire. Önzetlen, nem kér, és nem vesz el mástól semmit. A maga felszabadító útját járja, s ha tényleg járja, ez olyan vonzó tud lenni, hogy másokat is a szellemi szabadság megkeresésére csábít. 
Az atyai magatartás több mint a testvéri magatartás, mert az atyai magatartás kész az önfeláldozásra. Az önfeláldozás nem áldozat annak, aki az ő szellemi atyjával szolgál együtt másokat. Az ilyen önfeláldozás csak egy ajtó a szellemi fejlődés egyéni útján. 

Tehát az igaz-gatás, vagyis az igaz-ság képviselése nem csak szervezési, irányítási és dokumentálási tevékenység, hanem személyes minta is, a 18:0.1 „tökéletes készséggel és teljes odaadással” végzett szeretet megnyilatkozása. Akik így azonosultak az isteni akarattal, azok 18:7.2 „a legteljesebb mértékig elhivatottak és istenien állhatatosak”.

d) Akik figyelmen kívül hagyják az Isten személyét és az általa kínált értékeket, szintén boldogok akarnak lenni: szabadságot, mozgásteret, kibontakozási lehetőséget keresnek. Az Isten hiányában a pénz kínálja a szabadság és a hatalom illúzióját. A sok pénz léte ma azt üzeni, hogy aki rendelkezik vele, sokkal több dolgot megtehet, mint az, akinek kevés van belőle. A vagyon és a rajta vásárolható hatalom csak a bódulat eszköze az örök boldogságra teremtett ember életében. A nagy kalandban az Isten jellemének megszerzésére való törekvés által részesül az ember, nem pedig a sok pénz birtoklása által megnyíló lehetőségek megélésében. A nagy kaland számomra az, ahogy én változom az Isten elérése érdekében, nem pedig az, hogy a környezetemet változtatom a boldogság hajszolása érdekében. Minden emberben közös az, hogy csak egy kitörési pont van számunkra az el nem vehető boldogság keresésének útjain – az isteni mintát alapul vevő tökéletesedés.)