Jelenlegi hely

19. A mellérendelt háromsági-származású lények

 

19:1.6 „Bármely valós probléma – legyen az emberi vagy isteni, földi vagy mindenségrendi – helyes megközelítése kizárólag a világegyetemi valóság három szakasza közötti összefüggések teljes körű és elfogulatlan tanulmányozásával lehetséges: e szakaszok pedig az eredet, a történelem és a beteljesülés. E három élményelvi valóság helyes megértése szolgáltat alapot a jelen helyzet bölcs értékeléséhez.”

(1. Amíg az emberlétünk eredetének okát nem ismerjük, és nem vagyunk tisztában a beteljesülési lehetőségeinkkel, hibás dolog e világ hivatalosan tanított múltja és a jelen történelmi tapasztalatai alapján következtetéseket levonni arra nézve, hogy kicsoda az ember és mi végre van a világon. 

Ha csak a ma tanított történelmünket nézem, az látszik, hogy az egyén kiszolgáltatott és feláldozható, ha nincs elég pénze vagy megtartó közössége, amely enyhíteni képes a halálfélelmét. 

Az egyén szellemi származásáról és beteljesülését célzó elhívásáról komolyan nem esik szó e világ közvéleményében.

A jelen földi társadalmaiban tömegesen élnek az ember eredetét és múltját nem ismerő, jövőkép nélküli emberek, akiknek a figyelmét sokszor irányítottan törekszenek elterelni az isteni kinyilatkoztatások által elénk tárt és választható értékekről. 

A küzdő, tapasztalatokat szerző ember az Isten nélkül csak kérdéseket találhat a problémáira, de megnyugtató válaszokat nem. 118:5.3 „A halandó tudatossága a ténytől a jelentéstartalom felé, majd annak elérését követően az érték felé haladva teljesedik ki. A Teremtő tudatossága a gondolat-értéktől a szó-jelentéstartalmon keresztül a cselekvés ténye felé halad… Mindig az Istenségnek kell biztosítania a világegyetemi mintát, a tökéletes személyiségeket, az eredeti igazságot, szépséget és jóságot, amelyet minden, istenségit el nem érő teremtésrész magáévá tenni igyekszik. Mindig Istennek kell először megtalálnia az embert annak érdekében, hogy az ember később megtalálhassa Istent.”

2. Könnyen láthatjuk úgy, hogy az egyén számára mindaz érték, amit fontosnak tart és a megszerzéséért áldozatot is képes hozni. És érték lehet az egyén számára az is, aminek értékességét csak akkor ismeri fel, amikor elveszíti azt. Ilyen lehet például az egészség. Azonban az ember, bár anyagi lény is, szellemi jövőre hivatott, éppen ezért, az értékek keresésekor különbséget kell tennünk 100:3.3 „aközött, ami maga érték és ami értékkel bír.”

Úgy vélem, hogy az ember életében az minősül értéknek, ami a boldog élethez feltétlenül és mindig szükséges. Vagyis nem csak alkalmanként és jelenleg, hanem feltétlenül és örökké. Most egy kis helyzetmegvilágító kitérő következik.

József Attila magyar költő jól közelítette meg azt a tényt, hogy az ember többre hivatott az ösztönjelzései és a biológiai szükségletei kielégítésénél. 

„Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!”
Írja az „Ars Poetica” című versében.

Figyelemre méltó az is, hogy az alacsonyabb rendű szükségleteink által utalni lehet a magasabb rendű szükségleteinkre is. 
Jézus mondja, hogy 136:6.4 „Nemcsak kenyérrel él az ember,…”! Aztán beszél arról is, hogy 162:6.1 „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék.”
De talán ide illő az is, hogy a testi együttlétet megélő emberek között vannak, akik az öröm pillanataiban önkéntelenül is Istent említik.

E kitérő után az érték fogalmi meghatározását tovább kutatva, nem csak azt mondhatom, hogy érték számomra az, ami a boldog élethez feltétlenül és örökké szükséges, hanem azt is hozzá kell tennem, hogy a boldog élethez feltétlenül és örökké szükséges értéknek személyesen birtokolhatónak kell lennie. Sőt, nem csak birtokolhatónak, hanem egyben kimeríthetetlenül vonzónak is. Olyannak, amelyet nem csak birtokolhatok, hanem amiből egyre többet birtokolhatok, vagyis fejlődhetek a birtoklásában. Az ötödik korszakos isteni kinyilatkoztatás szerint vannak ilyen értékek, és az embernek van lehetősége az örök boldogságra. Sőt, éppen az örök értékek birtoklására irányuló tevékenység az, ami az embert alkalmassá teszi az örök élet élésére.

Tehát, ki vagy mi felel meg az
- örök,
- nélkülözhetetlen,
- boldogító,
- személyesen birtokolható,
- vonzó és
- kimeríthetetlen érték szempontjainak?

3. Ha elfogadom, hogy az ember létezésének oka, vagyis eredete van, továbbá elfogadom a boldog beteljesedés emberi vágyát, akkor érdemes utánanéznem annak, hogy mi az érték az Isten számára, aki a kinyilatkoztatók állítása szerint az embernek létet adott és a beteljesülésére lehetőséget kínál.

Míg egy kisgyermeknek a szülőjéhez kell fordulnia, ha válaszokat akar a körülötte működő világ megértéséhez, addig a lét nagy kérdéseire válaszokat kereső felnőtt embernek az Istenhez érdemes fordulnia, aki elébe megy az ilyen kérdéseknek az egymást követő korszakos kinyilatkoztatások által.

Értéknek rögtön kínálkozik a Szellem Isten, akitől mindenki más is ered. Azonban az Isten családi élete, az ő teremtő atyasága és a teremtett gyermekeinek testvéri módon való létezése további örök értékeket jelöl ki a személyiségek számára. 
102:7.10 „Megvan a jogunk ahhoz, hogy a minden világegyetemi tapasztalás legbizonyosabbikának vegyük Istent, a minden jelenlét legelkerülhetetlenebbjét, a minden tény legvalóságosabbikát, az összes igazság legélőbbikét, az összes barát legszeretetreméltóbbikát és az összes érték legistenibbjét.”

Isten személy, aki akarati elhatározással és céllal teremtett személyiségeket. Fontos belátni, hogy bár a személyek egyediek, az Atyjuk közösségben való életre teremtette őket. A Vele való közösségben megélt életre és arra az életre, melyet a gyermekei egymás közösségében élhetnek meg. 

Isten a szabad akaratú személyek egységében gondolkodik. Szabad akaratú személyek között egység pedig csak akkor jöhet létre, ha közös célt választva együtt munkálkodnak annak elérésén. Isten azért kínálhatja az akaratát a gyermekeinek, mert övé az a tudás, amely az összes létező és majdan létező személyt olyan egységbe képes rendezni, amely mindegyikük számára boldogító.

Ezért is mondhatja a kinyilatkoztató, hogy 39:4.14 „A legmagasabb rendű erkölcsi választási lehetőség nem más, mint a lehető legnagyobb érték választása, és ez mindig – bármely szférában, s mindegyikben – az Isten akarata megcselekedésének választása.” 

Ezek fényében bizonyosan örök értéknek tekinthetők a következők:

a) Örök értékek a személyek. Isten is személy és a gyermekei is azok. Nem véletlenül mondja a kinyilatkoztató, hogy15:0.1 „Az Egyetemes Atya – mint Atya – számára a világegyetemek gyakorlatilag nemlétezők; neki személyiségekkel van dolga; ő a személyiségek Atyja.” Itt kell megemlíteni, hogy bár az Atya örök értéknek szánja a személyeket, a személy képes úgy dönteni, hogy nem kér az Isten atyaságából és a társaival való testvéri létezésből.

b) Érték továbbá a szabad akaratú értelem, mellyel már nem csak a Teremtő Atya, hanem a gyermekei is rendelkeznek. Igazából a gyermekei nem is adhatnak mást az Atyjuknak csak a szabad akaratukat. Kimondható tehát, hogy az Istennek adott szabad akarat érték, mivel az akarat szabadsága azt követően is megmarad, hogy a személy az akaratát az Atyja követésének szenteli. Ezzel kapcsolatban megnyugtató tudni azt is, hogy 117:4.14 „Amint az ember akaratát az Atya akarata szerinti cselekvésnek szenteli,… akkor Isten azt az embert többé teszi annál, mint ami valójában.” Végső soron szellemmé és jellemében olyanná, mint Ő.

c) Értéknek látom továbbá a szeretetet is. Nem csak azért, mert az Atya nem tudna atya lenni, ha nem szeretné azokat a személyeket, akik általa és belőle lettek, hanem azért is, mert az Atya családjának közösségi magatartása csak a szeretet magatartása lehet: a gyermekek szeretete az Atyjuk iránt és a gyermekek szeretete egymás irányában. Egy világegyetemi léptékű közösségi cél az atyai és a testvéri szeretet magatartásai nélkül nem valósítható meg.

Tehát az Isten szelleme birtoklásának vágyát, az állapotszerűen neki adott gyermeki szabad akaratot és az így birtokolható atyai és testvéri szeretetet látom olyan örök értékeknek, melyek belépést biztosítanak az Isten világába, annak további értékei eléréséhez.

Azt is látom, hogy a szeretet magatartása további, öröknek tartható értékeket jelöl ki számomra. Ezen eszmények megélésére nem csak mintát kaptunk Jézus által, hanem lehetőségünk és elhívásunk is van arra, hogy az isteni értékeszményeket egyre inkább magától értetődő tökéletességgel éljük meg.

Ilyen, szeretet által kijelölt örök értéknek kell tartanom azokat a magatartásokat is, amelyek az Atyával és a testvéreinkkel való kapcsolattartást mindenki megelégedésére képesek biztosítani. Ezek a szellem gyümölcsei, úgymint: a 193:2.2 „…szeretetteljes szolgálat, önzetlen odaadás, bátor hűség, őszinte tisztesség, felvilágosult őszinteség, halhatatlan remény, gyanakvásmentes bizalom, irgalmas segédkezés, kimeríthetetlen jóság, megbocsátó türelem és tartós béke.”

De hogyan is tudnám a szellem gyümölcseit teremni önuralom, szellemi rálátás és a mindenség rendjéhez való alkalmazkodásra törekvés nélkül? Bizony, ennek érdekében érdemes onnan vennem értékeket, ahonnan az Isten is merített, amikor teremteni, tapasztalhatóan munkálkodni kezdett. 

A földi életemben számtalan dologgal és különböző jelentéssel bíró magatartás tartalommal találkozom, de közöttük eligazodni és az örök boldogságom érdekében irányt venni csak akkor leszek képes, ha megismerkedem azokkal az értékekkel, amelyek az Isten sajátjai.

A kinyilatkoztatók nem véletlenül tanácsolják a következőket: 91:8.13 „Csakis értékekért imádkozzatok, ne dolgokért; szellemben való gyarapodásért, ne önös megelégedésért.”

4. A szellemi értékek léte és fontossága csak megélve tapasztalható meg. Isten számára az értékek élők. Az Isten szellem, és a szellem világa az élő értékek és élő jelentéstartalmak világa, amelyek a gyermekei által is kinyilváníthatók.

Érdekes, hogy amíg 111:3.6 „Az elme a mennyiségeket, a valóságot és a jelentéstartalmakat ismeri”, addig „a minőség – minden, ami érték – érződik.” De pontosan ez az érzés biztosítja azt a vonzást, melynek engedve a szeretet forrásához, az Istenhez kerülünk közelebb. 
És éppen az érték érzése az, ami az értéket kereshetővé és választhatóvá teszi a szabad akarat számára. Az érezhető érték valós, melyet az is mutat, hogy képes vágyat, izgalmat, törekvést ébreszteni az emberben. 

A szellemi értékek az Isten tudatában létező igazságnak, szépségnek és jóságnak a kifejezői. 
Csak az Isten akaratának élése hozhatja létre a fejlődésre és tapasztalásra teremtett világokban 
- a dolgok fizikai összhangjának szépségét,
- az ott élők értelmi törekvéseiben megnyilvánuló jelentéstartalmak igazságát,
- és jelenítheti meg a szellemi értékek jóságát.

5. Zárásként idemásolom azt az idézetet, amely számomra jól ábrázolja az isteni értékeket birtokolni akaró ember küzdelmét: 156:5.17 „A kifejlődő lélek szellemi felfogóképességének mértékét nem más, mint az igazságban való hited és az emberszereteted mutatja, az emberi jellemerősséged mértékét pedig a haragtartásnak való ellenállási képességed és a nagy szomorúságban előtörő bénult merengés leküzdésére való képességed jelzi. A valódi sajátlényegedet megláthatod a vereség igaz képet mutató tükrében.”)