Jelenlegi hely

2. Az Isten természete

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

1. Az Isten végtelensége
- Isten végtelenségét nem tudom felfogni, de az egy pontból kisugárzó, s így mindenütt jelen levő, mindent átjáró fény tényét igen.

- Isten végtelensége mindig érdekes és vonzó lesz számomra. S bár én soha nem kerülhetek tökéletes egységbe Vele, de egy része által Ő lehet tökéletes egységben Velem – ha én is ezt akarom. 

2. Az Atya örök tökéletessége
- Isten a maga végtelen tökéletessége mellett elindított egy örökké tökéletesedő mindenséget is. Mivel Ő végtelen és tökéletes, ezért a teremtett, létbelépési ponttal rendelkező gyermekei is örökké fejlődni fognak, hiszen csak a szellemi fejlődés útján való járás adhat a létüknek értelmet és eredményezheti a belső elégedettségük örök életen át fenntartható tudatát. 

3. Igazságosság és pártatlanság
- A pártatlanság alapja véleményem szerint az, hogy bár az Isten minden gyermekét külön egyénként kezeli, de mindenkire az adott szellemi minta szerint tekint, és e minta alapján akarja a gyermekeit egyre nagyobb szellemi teljességre segíteni, tartson az illető pillanatnyilag a lelki-szellemi fejlődés útján bárhol. Vagyis Isten pártatlan, hiszen számára minden gyermeke egyként fontos, és Isten igazságos a gyermekeivel kapcsolatban, mert csak így teheti őket valóságossá, vagyis öröklétűvé. 

4. Az isteni irgalom
- 2:4.4 „Az irgalom nem más, mint a jóság és a szeretet természetes és szükségszerű következménye.”

5. Az Isten szeretete
- A társai nevében mondja a Kinyilatkoztatás egyik átadója: 2:5.7 „Mi mind jobban szeretjük Istent a természete miatt, mint a bámulatos sajátosságai miatt.” 
Úgy gondolom, hogy a személyekkel való kapcsolattartás során számunkra jóval hasznosabb a bölcsen való szeretés képességének elsajátítsa, mint valamely, a közösségi kapcsolatok szempontjából kevésbé hasznos, de érdekesnek tűnő képesség gyakorlása. 
Isten nem csak személyben gondolkodik. Isten családban is gondolkodik. Ezt az igazolja, hogy Isten szeretni tanítja a gyermekeit, márpedig szeretni egyedül nem lehet. A szabad akaratú egyének csak az Istentől eltanult szeretet által tudnak hatékonyan működő közösséggé válni.

2:5.11 „Olykor bizony csaknem fájdalmasak voltak azon erőfeszítéseim, hogy a szeretetet mint emberi szóképet használjam azon isteni ragaszkodás bemutatására, mellyel a mennyei Atya világegyetemi gyermekei iránt viseltetik.”
Vagyis az Atya jobban szeret bennünket annál, mint amennyire mi szeretni tudjuk Őt. Többet tud rólunk, mint mi róla, és teljesen ért bennünket, mi viszont soha nem fogjuk teljesen megérteni Őt. Az Atya mindig többet szán nekünk magából és a magáéból, mint amennyit mi tudunk neki adni. Mégis, ha önként az Ő akaratát választjuk, a legtöbbet adjuk neki, amit adhatunk, s mily érdekes, a legtöbbet is ez által kapjuk Tőle. 

- Mivel Isten teremtette a világot, ezért ha Őt egyre jobban megismerem, akkor az általa teremtett és fenntartott világot is egyre jobban érteni fogom. Mivel azt ismerem igazán, amit megélek, ezért az Istenhez való hasonlóvá válás egyre inkább az Isten megismerését is eredményezi.

- Isten megajándékozza magával a gyermekeit. A lét így válik e gyermekek számára értelmessé és értékessé, vagyis élhetővé. Az Istenre vonatkozó igazság megismerése és elfogadása felszabadítja az embert a tudatlan tévelygés bódulatából és isteni eszközzé teszi.

- Nincs Isten nélküli lét, Istent nem ismerő emberi lét azonban van. De még az ilyen ember számára is fontos, hogy szeressék és szerethessen. Mindenki erre van kitalálva, mindenki ezt, és ennek helyes módját keresi. Az is, aki tagadja. 

6. Az Isten Jósága
2:6.1 „Igaz lényegét tekintve a vallás nem más, mint az Isten jóságába vetett hitbizalom.”

7. Isteni igazság és szépség
- Amikor az igazságot cselekszem akkor az igazság éltetője vagyok.

- Szépség: a jóság felfedezése az igazságban.

- 2:7.10 „E korszak vallási kihívása azoknak a messzire látó és előretekintő, valamint szellemi rálátással rendelkező férfiaknak és nőknek szól, akik a mindenségrendi igazság, a világegyetemi szépség és az isteni jóság kibővített és megfelelően összerendezett korszerű fogalmaiból egy új és vonzó életfelfogást mernek felépíteni.” 
Ez a kijelentés azt jelzi számomra, hogy a hagyományaikra építő egyházak nem képesek önerőből megújulni. Az Isten családjának ügyét a hétköznapi embereknek kell felkarolniuk úgy, hogy komolyan veszik a mennyi Atyjuk örök akaratát. Az egyén mindig többre jut, ha az Istent és az Ő válaszait maga keresi, és nem elégszik meg az Istenre hivatkozó földi intézmények képviselőinek válaszaival. Ebben az öntevékeny keresésben segíti az egyént az Urantia kinyilatkoztatás. Az Urantia kinyilatkoztatás által ugyanazon felvilágosító és ösztönző tartalom terjed az egész világon. Ezt az „üzenetet” egyének találják meg és ez az „üzenet” egyéneket talál meg, akik meghozzák a maguk döntéseit az Isten által kínált és kért élettel kapcsolatban. Bár ezek egyéni döntések, de a hatásuk mások számára is áldásos lesz.

- Mindennapi kihívás, hogy észrevegyem a szépben a jót és az igazságot. Lássam a jóban az igazságot és a szépet, és megértsem, hogy az igazságból jó és szép sarjad majd. Még nagyobb kihívás az elrontottban vagy a tökéletlenben észrevenni az igaznak, a jónak és a szépnek a lehetőségét. Azonban a mennyei Atyánk pontosan így tekint ránk. Tökéletlenségünkben, sőt elrontottságunk esetén is látja a jóra fordulásunk lehetőségét. De nem csak látja, hanem bízik is ebben és segíti azt. Mivel Isten látja az emberi tökéletlenségeinket, ezért nagyon értékeli a jó irányt célzó küzdeni akarásunkat.

* * *

A földi dolgokat ismernünk kell ahhoz, hogy szerethessük őket, az isteni dolgokat azonban szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük őket. Ez a Blaise Pascaltól származó igazság olyan alapvető jelentőségű, hogy még a kinyilatkoztatók is idézik a könyv egy másik részében (102:1.1). Bármily nehéz is néha elfogadni, bizony minden földi dologra igaz, még az emberi kapcsolatokra is: „Minél jobban megismeri az ember a szomszédját, annál könnyebben meg tud neki bocsátani, sőt annál könnyebben képes megszeretni őt.” Hasonlóképpen kénytelenek vagyunk tudomásul venni azt is, hogy az Istent nem lehet megismerni pusztán az elme erőfeszítései (a tudomány és a bölcselet) által, de még tapasztalás révén sem. Az Istent megismerni csak úgy lehet, ha szeretjük őt. Az Istenhez hasonlóvá váláshoz tehát nem a megismerésén keresztül, hanem az iránta érzett szereteten át vezet az út.

Miképpen láthatjuk be, hogy szeretnünk érdemes az Atyát? Érdemes szeretnünk Őt azért, mert jó és irgalmas. Az irgalmának forrása az Ő jóságának és szeretetének természetes és szükségszerű következménye. Vagyis szerethetjük Őt, mert észleljük, hogy igazán szeret bennünket. Az Isten szeretet. Az Atya szeretetéből irgalom mellett fakad még egy olyan fontos dolog is, amely miatt érdemes szeretnünk: önmagából egy részt ad mindannyiunknak, hogy bennünk lakozzon és csalhatatlan vezetőként mutassa az utat, lépésről lépésre, életről életre, világegyetemeken át, egészen addig, mígnem eljutunk az Ő színe elé a Paradicsomon.

Miért akarja az Atya, hogy eljussunk a színe elé a Paradicsomon? Miért jó ez nekünk? Ő a valóság forrása. Ő a személyiségünk forrása is, Őbenne összpontosul a személyiség-kör. Belőle indul ki és Őbelé tér vissza ez a személyiség-gravitációs kör. De húsvér testben nem juthatunk el hozzá. Az Atya szellem. Szellemivé kell lényegülnünk, különben nincs mód a közöttünk lévő mérhetetlen űr betöltésére. Az Atya azonban a maga módján már be is töltötte ezt az űrt. Elküldte a maga részét, az ő szellemét azért, hogy bennünk éljen és velünk együtt küzdjön, amint örök világegyetemi létpályánkat befutjuk.

Végül is az emberben lakozó szellem az, aki (amely) az Isten szeretetét minden egyes emberi lélek számára egyedivé teszi.


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Miért mutatják be előbb személyesen az Atyát, és csak utána tanítanak bennünket az Isten természetéről?
  2. Miért mutat a szerző ezen írás bemutatása kapcsán némileg kevesebb magabiztosságot (2:0.1)? Ennek az írásnak az a fő rendeltetése, hogy egyenként, szakaszról szakaszra haladva hozza összhangba az Isten természetének vonásaival kapcsolatos tanításokat az ugyanezen jegyeket Jézus életében megmutató történetekkel, illetőleg észrevételekkel. Megjegyzendő, hogy az Isteni Tanácsosok az „Istenség tanácsa” (19:3.1). Milyen példákat találsz Jézusnál ezekre a vonásokra?
  3. Vedd észre, ahogy az isteni természet jegyeit egy sor, a világ vallási tanításaiból merített idézetre támaszkodó minta szerint, egy kisebb tanulmányként mutatja meg a szerző. Jézus néha ugyancsak így tett (pl. 148:5.5; 149:4.2; 149:5.2). Melyek az előnyei ennek a megközelítésmódnak?
  4. Találsz-e valamilyen rendszert az ezen írást alkotó szakaszok sorrendjében?
  5. Milyen értelemben lehet az igazság viszonylagos (2:7.1-3)? Miben tér el az igazság viszonylagos voltának ez a felfogása a relativizmus modern tantételétől, mely tagadja bármiféle isteni igazságalap létét?
  6. Mi a legnagyobb filozófiai tévedés (2:7.5)?
  7. Milyen igazság-felismerési módokat mutatnak meg nekünk a 2:7.6 bekezdésben?
  8. Mi a modern vallás egyoldalúsága, és mi szükséges a helyreállításhoz (2:7.9)?
  9. Milyen életbölcselet meríthető a 2:7.10-12 bekezdésből? Miért fontos, hogy rendelkezzünk életbölcselettel (132:7.5)?
  10. Mit jelent az, hogy az isteni jellem a názáreti Jézus vallási életének még az isteniségének tudatosulását megelőző szakaszában is tanulmányozható (2:0.2)?
  11. Vajon csak az emelkedett hangnem indokolja az Igazítónak és az Igazság Szellemének segítségül hívását (2:0.3)? Hogyan segíthetjük elő mi a magunk részéről a közlendők teljesebb befogadását?
  12. Mit jelent az, hogy az Istenben „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (2:1.11)? Mi a viszonya a Gondolatigazítónak az Egyetemes Atyához? És mi következik e viszonyból az emberre nézve? (Ld. 2:7.7.) Hogyan értsük az Istennel kapcsolatban azt, hogy „minden nyomorúságainkban velünk részes ő is”? Vö. 2:1.11 és 2:2.6-7.
  13. Mi a viszonyuk az emberi céloknak és terveknek az Isten céljához és tervéhez? (2:2.3)
  14. Hogyan határozhatnánk meg a végtelen bölcsesség fogalma (2:3.2) alapján az emberi bölcsességet? Nagyban különbözne a két meghatározás?
  15. Miért felsőbb-világegyetemi szinten mondják ki véglegesen a bűnnel azonosult személyiség megszűnését? (2:3.3)
  16. Figyeld meg, hogyan bontja ki a szerző az irgalom fogalmának tartalmát a 4. szakaszban. Onnan indít, hogy az irgalom bölcsesség enyhítette igazságosság (2:4.1), majd eljut oda, hogy az irgalom a jóság és a szeretet következménye (2:4.4), végül pedig kimondhatja róla azt, hogy bölcsen és szeretőn kiszabott igazságosság (2:4.5).
  17. Figyeld meg annak az alaptörvénynek a kimondását, hogy a valótlanság (valószerűtlenség) nem létezhet örökké egy fejlődésileg valós és egyre szellemibb világegyetemben (2:6.8). Hol másutt lelhetjük még nyomát e törvény érvényesülésére való utalásnak ebben az írásban?

 

Istentani összefoglaló

Az Isten tantétele

  • Az Isten természete Jézus életén és tanításain keresztül érthető meg a legjobban. 2:0.1
  • Az Isten a kezdettől fogva szemléli a jövendőt; az ő terve átfogja a teremtésösszességet. 2:1.4
  • Az Isten tökéletessége teljes, szándéka páratlan, cselekedetei biztosak. 2:2.2
  • A teljes odaadással elkövetett bűn végeredménye a megsemmisülés. 2:3.2
  • A szándékos bűn és a gonoszság önmagától fogva végzetes. 2:3.5
  • A teremtmény igénye elegendő ahhoz, hogy biztosítsa az Atya gyöngéd irgalmának teljes kiáradását. 2:4.2
  • Az Isten sohasem keveredik önmagával ellentétbe – önellentmondásba. Az ő szabad akarata az ő örök természetének kielégítése. 2:4.3
  • Az irgalom a szeretet bölcs és megértő alkalmazása, nem az igazságosság megsértése. 2:4.5
  • Az Isten szeretet. 2:5.1
  • Helytelen dolog úgy gondolni Istenre, mint aki csakis a Fiainak áldozatai miatt szeret bennünket. 2:5.2
  • Az Atya szeretete végigkövet bennünket az örök korszakok végtelen körén át. 2:5.9
  • Az Isten szeretete értelmes, bölcs és előrelátó. Az Isten szeretet, de a szeretet nem Isten. 2:5.10
  • Az Isten és az ő gyermekei közötti minden személyes kapcsolat meghatározó jegye a szeretet. 2:5.12
  • A szeretet felfedi az Isten önálló akaratát. 2:6.9

A Teremtő Fiak

  • A Teremtő Fiak a saját teremtésrészük szellemivé lényegítésének szentelik magukat. Elősegítik a halandói felemelkedés paradicsomi tervének teljesülését. Ha a halandók elutasítják a felemelkedési tervet, akkor a Nappalok Elődei rendelik el a megszüntetésüket. 2:3.6

Bűn

  • Bölcseleti értelemben igaz, hogy Isten szereti a bűnöst és gyűlöli a bűnt. Személy csak egy másik személyt képes szeretni vagy gyűlölni. A bűnhöz Isten nem személyesen viszonyul – a bűn nem szellemi valóság. Isten szeretete megmenti a bűnösöket; Isten törvénye elpusztítja a bűnt. 2:6.8

Üdvözülési terv

  • A Teremtők jelentik a legelső kísérletet arra, hogy az ember megmenekülhessen a törvényszegés következményeitől. 2:5.3
  • A vezeklés tantétele bölcseleti erőszak mind az Isten egységén, mind pedig az Isten szabad akaratán. 2:6.5
  • Isten nem osztott személyiség – úgy, mint egy igazságos és egy könyörületes. Isten atyaként felette áll Istennek, a bírának. 2:6.6

Vallási élmények

  • Az Isten jóságát csakis a személyes vallásos tapasztalásban találjuk meg. 2:6.1