Jelenlegi hely

2. Az Isten természete

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

1. Az Isten végtelensége
- Isten végtelenségét nem tudom felfogni, de az egy pontból kisugárzó, s így mindenütt jelen levő, mindent átjáró fény tényét igen.

- Isten végtelensége mindig érdekes és vonzó lesz számomra. S bár én soha nem kerülhetek tökéletes egységbe Vele, de egy része által Ő lehet tökéletes egységben Velem – ha én is ezt akarom. 

2. Az Atya örök tökéletessége
- Isten a maga végtelen tökéletessége mellett elindított egy örökké tökéletesedő mindenséget is. Mivel Ő végtelen és tökéletes, ezért a teremtett, létbelépési ponttal rendelkező gyermekei is örökké fejlődni fognak, hiszen csak a szellemi fejlődés útján való járás adhat a létüknek értelmet és eredményezheti a belső elégedettségük örök életen át fenntartható tudatát. 

3. Igazságosság és pártatlanság
- A pártatlanság alapja véleményem szerint az, hogy bár az Isten minden gyermekét külön egyénként kezeli, de mindenkire az adott szellemi minta szerint tekint, és e minta alapján akarja a gyermekeit egyre nagyobb szellemi teljességre segíteni, tartson az illető pillanatnyilag a lelki-szellemi fejlődés útján bárhol. Vagyis Isten pártatlan, hiszen számára minden gyermeke egyként fontos, és Isten igazságos a gyermekeivel kapcsolatban, mert csak így teheti őket valóságossá, vagyis öröklétűvé. 

4. Az isteni irgalom
- 2:4.4 „Az irgalom nem más, mint a jóság és a szeretet természetes és szükségszerű következménye.”

5. Az Isten szeretete
- A társai nevében mondja a Kinyilatkoztatás egyik átadója: 2:5.7 „Mi mind jobban szeretjük Istent a természete miatt, mint a bámulatos sajátosságai miatt.” 
Úgy gondolom, hogy a személyekkel való kapcsolattartás során számunkra jóval hasznosabb a bölcsen való szeretés képességének elsajátítsa, mint valamely, a közösségi kapcsolatok szempontjából kevésbé hasznos, de érdekesnek tűnő képesség gyakorlása. 
Isten nem csak személyben gondolkodik. Isten családban is gondolkodik. Ezt az igazolja, hogy Isten szeretni tanítja a gyermekeit, márpedig szeretni egyedül nem lehet. A szabad akaratú egyének csak az Istentől eltanult szeretet által tudnak hatékonyan működő közösséggé válni.

2:5.11 „Olykor bizony csaknem fájdalmasak voltak azon erőfeszítéseim, hogy a szeretetet mint emberi szóképet használjam azon isteni ragaszkodás bemutatására, mellyel a mennyei Atya világegyetemi gyermekei iránt viseltetik.”
Vagyis az Atya jobban szeret bennünket annál, mint amennyire mi szeretni tudjuk Őt. Többet tud rólunk, mint mi róla, és teljesen ért bennünket, mi viszont soha nem fogjuk teljesen megérteni Őt. Az Atya mindig többet szán nekünk magából és a magáéból, mint amennyit mi tudunk neki adni. Mégis, ha önként az Ő akaratát választjuk, a legtöbbet adjuk neki, amit adhatunk, s mily érdekes, a legtöbbet is ez által kapjuk Tőle. 

- Mivel Isten teremtette a világot, ezért ha Őt egyre jobban megismerem, akkor az általa teremtett és fenntartott világot is egyre jobban érteni fogom. Mivel azt ismerem igazán, amit megélek, ezért az Istenhez való hasonlóvá válás egyre inkább az Isten megismerését is eredményezi.

- Isten megajándékozza magával a gyermekeit. A lét így válik e gyermekek számára értelmessé és értékessé, vagyis élhetővé. Az Istenre vonatkozó igazság megismerése és elfogadása felszabadítja az embert a tudatlan tévelygés bódulatából és isteni eszközzé teszi.

- Nincs Isten nélküli lét, Istent nem ismerő emberi lét azonban van. De még az ilyen ember számára is fontos, hogy szeressék és szerethessen. Mindenki erre van kitalálva, mindenki ezt, és ennek helyes módját keresi. Az is, aki tagadja. 

6. Az Isten Jósága
2:6.1 „Igaz lényegét tekintve a vallás nem más, mint az Isten jóságába vetett hitbizalom.”

7. Isteni igazság és szépség
- Amikor az igazságot cselekszem akkor az igazság éltetője vagyok.

- Szépség: a jóság felfedezése az igazságban.

- 2:7.10 „E korszak vallási kihívása azoknak a messzire látó és előretekintő, valamint szellemi rálátással rendelkező férfiaknak és nőknek szól, akik a mindenségrendi igazság, a világegyetemi szépség és az isteni jóság kibővített és megfelelően összerendezett korszerű fogalmaiból egy új és vonzó életfelfogást mernek felépíteni.” 
Ez a kijelentés azt jelzi számomra, hogy a hagyományaikra építő egyházak nem képesek önerőből megújulni. Az Isten családjának ügyét a hétköznapi embereknek kell felkarolniuk úgy, hogy komolyan veszik a mennyi Atyjuk örök akaratát. Az egyén mindig többre jut, ha az Istent és az Ő válaszait maga keresi, és nem elégszik meg az Istenre hivatkozó földi intézmények képviselőinek válaszaival. Ebben az öntevékeny keresésben segíti az egyént az Urantia kinyilatkoztatás. Az Urantia kinyilatkoztatás által ugyanazon felvilágosító és ösztönző tartalom terjed az egész világon. Ezt az „üzenetet” egyének találják meg és ez az „üzenet” egyéneket talál meg, akik meghozzák a maguk döntéseit az Isten által kínált és kért élettel kapcsolatban. Bár ezek egyéni döntések, de a hatásuk mások számára is áldásos lesz.

- Mindennapi kihívás, hogy észrevegyem a szépben a jót és az igazságot. Lássam a jóban az igazságot és a szépet, és megértsem, hogy az igazságból jó és szép sarjad majd. Még nagyobb kihívás az elrontottban vagy a tökéletlenben észrevenni az igaznak, a jónak és a szépnek a lehetőségét. Azonban a mennyei Atyánk pontosan így tekint ránk. Tökéletlenségünkben, sőt elrontottságunk esetén is látja a jóra fordulásunk lehetőségét. De nem csak látja, hanem bízik is ebben és segíti azt. Mivel Isten látja az emberi tökéletlenségeinket, ezért nagyon értékeli a jó irányt célzó küzdeni akarásunkat.

* * *

A földi dolgokat ismernünk kell ahhoz, hogy szerethessük őket, az isteni dolgokat azonban szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük őket. Ez a Blaise Pascaltól származó igazság olyan alapvető jelentőségű, hogy még a kinyilatkoztatók is idézik a könyv egy másik részében (102:1.1). Bármily nehéz is néha elfogadni, bizony minden földi dologra igaz, még az emberi kapcsolatokra is: „Minél jobban megismeri az ember a szomszédját, annál könnyebben meg tud neki bocsátani, sőt annál könnyebben képes megszeretni őt.” Hasonlóképpen kénytelenek vagyunk tudomásul venni azt is, hogy az Istent nem lehet megismerni pusztán az elme erőfeszítései (a tudomány és a bölcselet) által, de még tapasztalás révén sem. Az Istent megismerni csak úgy lehet, ha szeretjük őt. Az Istenhez hasonlóvá váláshoz tehát nem a megismerésén keresztül, hanem az iránta érzett szereteten át vezet az út.

Miképpen láthatjuk be, hogy szeretnünk érdemes az Atyát? Érdemes szeretnünk Őt azért, mert jó és irgalmas. Az irgalmának forrása az Ő jóságának és szeretetének természetes és szükségszerű következménye. Vagyis szerethetjük Őt, mert észleljük, hogy igazán szeret bennünket. Az Isten szeretet. Az Atya szeretetéből irgalom mellett fakad még egy olyan fontos dolog is, amely miatt érdemes szeretnünk: önmagából egy részt ad mindannyiunknak, hogy bennünk lakozzon és csalhatatlan vezetőként mutassa az utat, lépésről lépésre, életről életre, világegyetemeken át, egészen addig, mígnem eljutunk az Ő színe elé a Paradicsomon.

Miért akarja az Atya, hogy eljussunk a színe elé a Paradicsomon? Miért jó ez nekünk? Ő a valóság forrása. Ő a személyiségünk forrása is, Őbenne összpontosul a személyiség-kör. Belőle indul ki és Őbelé tér vissza ez a személyiség-gravitációs kör. De húsvér testben nem juthatunk el hozzá. Az Atya szellem. Szellemivé kell lényegülnünk, különben nincs mód a közöttünk lévő mérhetetlen űr betöltésére. Az Atya azonban a maga módján már be is töltötte ezt az űrt. Elküldte a maga részét, az ő szellemét azért, hogy bennünk éljen és velünk együtt küzdjön, amint örök világegyetemi létpályánkat befutjuk.

Végül is az emberben lakozó szellem az, aki (amely) az Isten szeretetét minden egyes emberi lélek számára egyedivé teszi.