Jelenlegi hely

21. A paradicsomi Teremtő Fiak

{Az URANTIA könyv 2010. évi első kiadásának szöveg-felülvizsgálata alapján javasolt pontosításokat ld. kék betűszínnel.}

 

21. írás

A paradicsomi Teremtő Fiak

A TEREMTŐ Fiak az idő és tér helyi világegyetemeinek alkotói és urai. E világegyetemi teremtők és egyeduralkodók kettős eredetűek, bennük az Atya Isten és a Fiú Isten jelleme is megtestesül. De minden egyes Teremtő Fiú különbözik egymástól; mindegyikük természete egyedi, s ez a helyzet a személyiségükkel is; mindegyikük az eredetük tökéletes istenség-eszményképének „egyszülött Fia”.

A helyi világegyetem szervezésének, fejlesztésének és tökéletesítésének óriási munkájában e magas rangú Fiak mindig élvezik az Egyetemes Atya éltető támogatását. A Teremtő Fiaknak a paradicsomi Atyához fűződő viszonya megható és páratlan. Nem vitás, hogy az Istenség-szülőknek az isteni utódjuk iránti mély ragaszkodása a forrása annak a csodálatos és jó közelítéssel isteni szeretetnek, melyet még a halandó szülők is képesek gyermekeik iránt táplálni.

Ezen elsődleges paradicsomi Fiak Mihályként személyesülnek meg. Amint elindulnak a Paradicsomról, hogy megtalálják világegyetemüket, onnantól fogva Teremtő Mihályoknak nevezik őket. Amint elnyerik a legfőbb hatáskört, akkor a nevük már Tökéletes Mihály. A világegyetemetek, a Nebadon urára néha úgy utalunk, mint Krisztus Mihályra. Mindig és örökké a „Mihály-rend” szerint uralkodnak, lévén, hogy a rendjük és természetük első Fiának ez az elnevezése.

Az eredeti vagy elsőszülött Mihály sohasem élt át anyagi lényként való megtestesülést, azonban hétszer tapasztalt meg szellemi teremtményi felemelkedést a Havona hét körén, a külső körtől a központi teremtésrész legbelső köréig haladva. A Mihály-rend ismeri a nagy világegyetemet az egyik végétől a másikig; az idő és tér gyermekeinek egyike sem rendelkezik olyan alapvető tapasztalattal, melyben a mihályok ne vettek volna részt személyesen; ők valójában nemcsak az isteni természetben osztoznak, hanem a ti természetetekben is, vagyis minden természetben, a legfelsőbb szintűtől a legalsóbb szintűig.

Az eredeti Mihály elnököl az elsődleges paradicsomi Fiak között a minden dolog középpontjában tartott tanácskozáson. Nem is olyan régen az Uverszán egy világegyetemi híradást rögzítettünk az örökkévaló Szigeten tartott különleges nagytanácskozásról, melyre ötvenezer Teremtő Fiú gyűlt össze az atyai jelenlétben és vitatta meg a világegyetemek mindensége egyesítésének és biztonságos egyensúlyba hozásának terén elért eredményeket. Ezen az eseményen a Mihály Egyeduralkodók egy válogatott csoportja, a hétszer alászállt Fiak vettek részt.

1. A Teremtő Fiak eredete és természete

Amikor az abszolút szellemi fogalomalkotás teljessége az Örökkévaló Fiúban találkozik az abszolút személyiség-fogalom teljességével az Egyetemes Atyában, amikor az ilyen teremtő egyesülés véglegessé és teljessé válik, amikor a szellem ezen abszolút önazonossága és a személyiség-fogalom ezen végtelen egyedi volta bekövetkezik, akkor, éppen akkor és ott, anélkül, hogy a végtelen Istenségek bármely személyiségi vonása vagy előjoga csorbulna, pillanatszerűen létrejön egy teljes, új és eredeti Teremtő Fiú, annak a tökéletes eszményképnek és ama nagy gondolatnak az egyszülött Fia, melyek szövetsége létrehozza e hatalmas és tökéletes, új teremtő személyiséget.

Mindegyik Teremtő Fiú az egyszülött és egyetlen nemzhető utóda azon eredeti gondolatok tökéletes egyesülésének, mely gondolatok a világegyetemek mindensége örökké létező Teremtői két végtelen és örökkévaló és tökéletes elméjének sajátjai. Egy másik ugyanolyan Fiú már sohasem lehet, mert minden egyes Teremtő Fiú korlátlan, befejezett és végleges kifejeződése és megtestesülése minden olyan isteni valóság minden lehetősége minden vonása minden szakaszának, mely a teljes örökkévalóságban megtalálható, kifejeződhet vagy kifejlődhet azon isteni teremtési képességekből, melyek abból a célból egyesültek, hogy e Mihály Fiút létrehozzák. Mindegyik Teremtő Fiú azon egyesített istenségképeknek az abszolútja, melyek az isteni eredetüket alkotják.

E Teremtő Fiak isteni természete elvileg egyenlő mértékben származik a paradicsomi szüleik sajátosságaiból. Mindegyikük részesül az Egyetemes Atya isteni természetének és az Örökkévaló Fiú teremtői előjogainak teljességéből, de ha megfigyeljük a mihályi rendeltetések gyakorlati működését a világegyetemekben, akkor nyilvánvaló eltéréseket észlelhetünk. Némely Teremtő Fiú jobban hasonlít az Atya Istenre; mások inkább a Fiú Istenhez hasonlatosak. Például: A Nebadon világegyetem igazgatási irányzata azt sugallja, hogy annak Teremtő és uralkodó Fia olyan, akinek természete és jelleme inkább az Örökkévaló Anya Fiúéra hasonlít. Azt is ki kell mondanunk, hogy némely világegyetemet olyan paradicsomi mihályok irányítanak, akik láthatólag egyenlő mértékben hasonlítanak az Atya Istenre és a Fiú Istenre. Ezek a megfigyelések semmilyen értelemben nem bíráló észrevételek; mindez egyszerűen csak a tények rögzítése.

Én nem tudom a létező Teremtő Fiak pontos számát, azonban több jó okom is van azt hinni, hogy több mint hétszázezren vannak. Tudjuk, hogy pontosan hétszázezer Nappalok Szövetsége van, és belőlük több nem képződik. Megfigyeltük azt is, hogy a jelen világegyetemi korszakra elrendelt terv azt jelzi, hogy egy Nappalok Szövetségének kell tartózkodnia minden egyes helyi világegyetemben, mint a Háromság tanácsadó követe. Azt is tudjuk, hogy a Teremtő Fiak folyamatosan növekvő száma már meghaladja a Nappalok Szövetségeinek állandó számát. De eddig még semmilyen tájékoztatást nem kaptunk arról, hogy mi fog történni a hétszázezernél több Mihállyal.

2. A helyi világegyetemek teremtői

Az első rendbe tartozó paradicsomi Fiak a saját területüknek, az idő és tér helyi világegyetemeinek, a hét evolúciós felsőbb-világegyetem alapvető teremtési egységeinek tervezői, teremtői, építői és irányítói. A Teremtő Fiúnak megengedik, hogy a jövőbeli mindenségrendi tevékenységének térbeli helyszínét megválassza, de mielőtt még hozzáfoghatna a világegyeteme fizikai megszervezéséhez, hosszabb ideig tanulmányoznia kell a bátyjainak erőfeszítéseit azokban a különböző teremtésrészekben, melyek a majdani tevékenységének helyet adó felsőbb-világegyetemben találhatók. Mindezek előtt a Mihály Fiú már átélte a paradicsomi megfigyelésekkel és a Havona-felkészítéssel kapcsolatos hosszas és egyedi tapasztalást.

Amikor egy Teremtő Fiú elindul a Paradicsomról a világegyetem-készítési kalandjára, hogy a saját maga által megszervezett helyi világegyetemnek a vezetőjévémondhatni az Istenévéváljon, akkor, első alkalommal bensőséges kapcsolatba kerül és sok tekintetben függővé válik a Harmadik Forrástól és Középponttól. A Végtelen Szellem ugyan az Atyával és a Fiúval ott lakozik a minden dolog középpontjában, azonban rendeltetése, hogy az egyes Teremtő Fiak tényleges és hatékony segítőjeként működjön. Ennélfogva minden egyes Teremtő Fiút a Végtelen Szellem egy Alkotó Leánya kísér el, egy olyan lény, akinek az a rendeltetése, hogy az új helyi világegyetem Isteni Segédkezőjévé, Anyaszellemévé váljon.

Egy Mihály Fiú útnak indulása ebből az alkalomból mindörökre felszabadítja az ő teremtői előjogait a paradicsomi Forrásokból és Középpontokból, melyre így csak bizonyos, e Forrásokban és Középpontokban elő-létezési szinten eredendően meglévő korlátozások, valamint bizonyos egyéb előzetes erőterek és jelenlétek hatása érvényesül. A helyi világegyetemi Atya egyébként mindenható teremtői előjogainak korlátozásai közé tartoznak a következők:

1. Az energia-anyagot a Végtelen Szellem uralja. Mielőtt bármilyen új formájú dolog, legyen az nagy vagy kicsi, teremtésére sor kerülne, mielőtt bármilyen új energia-anyag átalakítással megpróbálkozna, a Teremtő Fiúnak be kell szereznie a Végtelen Szellem beleegyezését és bírnia kell a tevékeny együttműködését is.

2. A teremtményi formaterveket és fajtákat az Örökkévaló Fiú ellenőrzi. Mielőtt egy Teremtő Fiú bármilyen új fajtájú lény, bármilyen új teremtményi formaterv kialakításába belekezd, meg kell szereznie az Örökkévaló és Eredeti Anya Fiú egyetértését.

3. Személyiséget az Egyetemes Atya tervez és adományoz.

Az elmék fajtáit és mintáit a lény előteremtményi tényezői határozzák meg. Mihelyt ezek együtt vannak ahhoz, hogy (személyes vagy egyéb) teremtményt alkossanak, akkor az elme azon Harmadik Forrás és Középpont adományává lesz, mely az elmesegédkezés egyetemes forrása minden lény számára a paradicsomi Teremtők alatti szinteken.

A szellemek formatervei és fajtái a megnyilatkozásuk szintjétől függenek. Végső soron a szellemi formatervet magának a Háromságnak vagy a háromsági személyiségeknekaz Atyának, a Fiúnak és a Szellemnekaz elő-háromsági szellemi adottságai határozzák meg.

Amint egy ilyen tökéletes és isteni Fiú birtokba vette az általa választott világegyetem térbeli helyét; amint a világegyetem anyagi megjelenítésével és a tömegek egyensúlyba hozásával kapcsolatos kezdeti nehézségeket megoldotta; mihelyt a Végtelen Szellem Leányával, aki az ő kiegészítője, hatékony és együttműködésen alapuló munkakapcsolatot alakított kiakkor fog hozzá e Világegyetemi Fiú és e Világegyetemi Szellem annak a kapcsolatnak a kiépítéséhez, melynek rendeltetése az, hogy létrehozza az ő helyi világegyetemi gyermekeiknek megszámlálhatatlan sokaságát. Ezen eseményhez kapcsolódóan a paradicsomi Végtelen Szellemnek az Alkotó Szellemben való összpontosulása jellegében megváltozik, felveszi a helyi világegyetemi Anyaszellem személyes jegyeit.

Eltekintve attól, hogy az összes Teremtő Fiú isteni értelemben olyan, mint a paradicsomi szüleik, mégsem hasonlítanak teljesen egymásra; mindegyikük egyedi, eltérő, különleges és eredeti a természetében éppúgy, mint a személyiségében. És mivel ők a saját területük életterveinek tervezői és kivitelezői, ezért maga ez a különbözőség biztosítja, hogy a területeik is különbözni fognak mind olyan, Mihálytól származó élő létező formáját és szakaszát tekintve, mely az adott területen teremthető vagy később kifejlődhet. Ennélfogva a helyi világegyetemben honos teremtményi rendek meglehetősen eltérőek. E világegyetemek között nincs kettő, melyeket olyan kettős eredetű honos lények igazgatnának vagy laknának, melyek minden tekintetben egyformák. Egy felsőbb-világegyetemen belül a sajátosságaik fele meglehetősen hasonló, melyek az egységes Alkotó Szellemtől származnak; a másik fele változó, mely a különböző Teremtő Fiaktól származik. De ez a sokféleség nem jellemzi azokat a teremtményeket, melyek kizárólag az Alkotó Szellemből erednek, sem azokat a helyi világegyetembe áthelyezett lényeket, akik eredetileg a központi világegyetembe vagy a felsőbb-világegyetemekbe valók.

Amikor egy Mihály Fiú távol van a világegyetemétől, akkor a világegyetemi kormányt az elsőszülött honos lény, a Fényes Hajnalcsillag, a helyi világegyetemi főigazgató vezeti. Ilyenkor a Nappalok Szövetségének tanácsai és javaslatai felbecsülhetetlen értékűek. E távollétek alatt a Teremtő Fiú képes felruházni az Anyaszellem társát azzal az ellenőrzési hatáskörrel, mely az ő, a lakott világokon és a halandó gyermekeinek szívében való szellemi jelenlétével kapcsolatos. A helyi világegyetem Anyaszelleme mindig a székhelyen tartózkodik, s kiterjeszti a támogató gondoskodását és szellemi segédkezését az ilyen evolúciós terület legtávolabbi részére is.

A Teremtő Fiúnak a helyi világegyetemében való személyes jelenléte nem szükséges a megalkotott anyagi teremtésrész zökkenőmentes működéséhez. E Fiak elutazhatnak a Paradicsomra, és a világegyetemük mégis megmarad a térben. Lemondhatnak hatalmukról abból a célból, hogy az idő gyermekeiként megtestesüljenek; és a teremtésrészük mégis tovább forog a központja körül. Semmilyen anyagi szerveződés nem független a Paradicsom abszolút-gravitációs vonzásától vagy attól a mindenségrendi felügyelettől, mely a Korlátlan Abszolút tér-jelenlétével eredendően együtt jár.

3. A helyi világegyetem feletti fennhatóság

A Teremtő Fiú a paradicsomi Háromság beleegyezésével és az adott felsőbb-világegyetemet felügyelő Tökéletes Szellem támogatásával kap egy világegyetemnyi részt. Ez az adomány fizikai birtokbavételt, mindenségrendi örökbérletet jelent. Azonban a Mihály Fiú felemelkedése az uralkodói lét kezdeti, önmaga korlátozta szakaszából a kiérdemelt fennhatóság tapasztalásban kibontakozó felsőségéig nem másnak az eredménye, mint az ő saját, személyes tapasztalásainak, melyeket a világegyetem-teremtési és megtestesülési alászállási feladatok elvégzésekor szerzett. Az alászállás teljesítésével kiérdemelt fennhatóság elérésig az Egyetemes Atya helyetteseként kormányoz.

Egy Teremtő Fiú bármikor követelhetné a teljes fennhatóságot az ő személyes teremtésrésze fölött, azonban, igen bölcsen, nem így tesz. Ha a teremtményi alászállások teljesítése előtt, ki nem érdemelten venné fel a legfőbb hatalmat, akkor a helyi világegyetemében a paradicsomi személyiségek visszavonulnának. De ilyen az idő és tér teremtésösszességében eddig még nem történt.

A teremtőség ténye egyúttal a fennhatóság teljességét is jelenti, azonban a mihályok a tapasztalati úton való kiérdemlést választják, s ezáltal fenntartják az adott helyi világegyetemi kormányzathoz tartozó összes paradicsomi személyiséggel való teljes körű együttműködést. Nem ismerünk egyetlen olyan Mihályt sem, aki másként cselekedett volna; de megtehetnék ezt is, mert ők valóban szabad akaratú Fiak.

Egy Teremtő Fiú hatásköre valamely helyi világegyetemben hat, esetleg hét tapasztalási jellegű megnyilatkozási szakaszon megy át. Ezek megjelenési sorrendje a következő:

1. Első helyettesi hatásköra Teremtő Fiú által gyakorolt egyes és átmeneti hatáskör azt megelőzően, hogy a vele társult Alkotó Szellem révén megszerzi a személyes értékeket.

2. Együttes helyettesi hatásköra paradicsomi pár közös uralkodása azt követően, hogy a Világegyetemi Anyaszellem személyisége megjelent.

3. Kibővülő helyettesi hatásköra Teremtő Fiú kiteljesedő hatásköre a hét teremtményi alászállási időszakban.

4. A legfőbb hatásköra hetedik alászállás teljesítését követően elnyert szilárd fennhatóság. A Nebadonban a legfőbb hatáskör Mihály urantiai alászállásának teljesítésétől számítódik. Ez a ti bolygóidőtökben mérve alig több mint ezerkilencszáz év óta áll fenn.

5. Kibővülő legfőbb hatásköra fény és élet korszakának a teremtményi területük többségén való beköszöntére épülő, erősödő kapcsolatrendszer. E szakasz a helyi világegyetemetek jövőjének része.

6. Háromsági hatáskörmelyet azt követően gyakorol, hogy a teljes helyi világegyetem elérte a fény és élet korszakát.

7. Ismeretlen hatásköra jövőbeli világegyetemi korszak ismeretlen kapcsolatrendszere.

Egy megtervezett helyi világegyetem esetében az első helyettesi hatáskör elfogadásával a Teremtő Mihály esküt tesz a Háromságnak, hogy a legfőbb hatáskört addig nem gyakorolja, amíg a hét teremtményi alászállást nem teljesítette és azt el nem fogadták a felsőbb-világegyetem urai. De ha egy Mihály Fiú saját akaratából nem lenne képes ilyen ki nem érdemelt hatáskört gyakorolni, akkor értelmetlen dolog lenne arra esküdni, hogy nem tesz ilyet.

A Teremtő Fiú még az alászállást megelőző korszakokban is gyakorlatilag a legfelsőbb hatáskörben irányítja a területét, ha annak semelyik részében sincs ellenvélemény. Korlátozott mértékű vezetés aligha nyilvánulhatna meg, ha a fennhatóságot soha senki nem vonná kétségbe. Az alászállást még nem teljesített Teremtő Fiú által gyakorolt legfőbb hatáskör valamely világegyetemben lázadás nélkül sem több, mint egy olyan világegyetemben, ahol van lázadás; de első ránézésre a hatásköri korlátok nem nyilvánvalók; közelebbről megvizsgálva viszont igen.

Ha egy Teremtő Fiú fennhatóságát vagy kormányzását kétségbe vonják, támadják vagy veszélyeztetik, akkor az ő örök kötelessége, hogy fenntartsa, védelmezze, megvédje, és ha szükséges, visszavonja a személyes teremtését. Az ilyen Fiaknak csak a saját teremtményeik vagy az általa választott felsőbb lények okozhatnak nehézséget vagy gondot. Arra következtethetünk, hogy a „felsőbb lények”, vagyis a helyi világegyetemi szint felettiek esetében kevéssé valószínű, hogy gondot okoznak a Teremtő Fiúnak, és ez így is van. De okozhatnának, ha úgy akarnák. Az erény a személyiségből eredően akarati jellegű; a szabad akarattal rendelkező teremtmények esetében a pártatlanság nem eredendően belőlük magukból fakadó jelenség.

Az alászállási létpálya teljesítését megelőzően a Teremtő Fiú bizonyos, saját maga által vállalt hatásköri korlátok között uralkodik, azonban az alászállási szolgálat teljesítését követően a tényleges tapasztalása folytán az ő sokféle teremtményének formájában és hozzájuk hasonlóvá váltan uralkodik. Amint egy Teremtő már hétszer alászállt a teremtményei közé, amint az alászállási létpályáját befejezte, akkor véglegesen elnyerte a világegyetemi fennhatóságot; Tökéletes Fiúvá, önálló és legfőbb uralkodóvá lett.

Egy helyi világegyetemben a legfőbb hatáskör megszerzésének módja az alábbi hét tapasztalási jellegű lépés megtételét jelenti:

1. Tapasztalati úton el kell jutnia a lények hét teremtményi szintjére a megtestesülési alászállás eljárásán keresztül az adott szinten lévő teremtményekhez nagyon hasonló alakban.

2. Tapasztalási értelemben el kell köteleznie magát a paradicsomi Istenség hétszeres akarata minden egyes szakaszának amint az a Hét Tökéletes Szellemben megtestesült.

3. A teremtményi szinteken mind a hét tapasztaláson át kell esnie egyidejűleg azzal, hogy magát a paradicsomi Istenség hét akarata egyikének alárendeli.

4. Minden egyes teremtményszinten tapasztalásilag be kell mutatnia a teremtményi élet csúcsát a paradicsomi Istenségnek és minden világegyetemi értelemnek.

5. Minden egyes teremtményszinten tapasztalásilag ki kell nyilvánítania az Istenség hétszeres akaratának egyik szakaszát az alászállási szint és minden világegyetem számára.

6. Megélés által egyesítenie kell a hétszeres teremtményi tapasztalást azzal a hétszeres tapasztalással, hogy az Istenség természete és akarata kinyilatkoztatásának szenteli magát.

7. Új és magasabb szintű kapcsolatot kell kialakítania a Legfelsőbb Lénnyel. E Teremtő-teremtmény tapasztalás teljességének tükröződése megnemesíti a Legfelsőbb Isten felsőbb-világegyetemi valóságát és a Mindenható Legfelsőbb tér-idő fennhatóságát, valamint ténylegessé teszi a paradicsomi Mihály helyi világegyetemi legfőbb hatáskörét.

Azzal, hogy egy helyi világegyetemben a fennhatóság kérdését véglegesen rendezi, a Teremtő Fiú nemcsak tanúbizonyságát adja a vezetésre való alkalmasságának, hanem kinyilvánítja a paradicsomi Istenségek természetét és bemutatja azok hétszeres beállítottságát is. Az Atya elsőségének véges megértése és teremtményi elismerése képezi a lényegét a Teremtő Fiú azon kalandjának, amikor vállalja, hogy a teremtményeinek alakját és tapasztalásait magára veszi. Ezen elsődleges paradicsomi Fiak az Atya szeretetteljes természetének és üdvös fennhatóságának valódi kinyilatkoztatói, s itt ugyanazon Atyáról van szó, aki a Fiúval és a Szellemmel közösen, minden hatalom, személyiség és kormányzat egyetemes feje szerte a világegyetemi területeken.

4. A mihályi alászállások

Az alászálló Teremtő Fiak hét csoportba sorolhatók, és ezen osztályozás alapja az, hogy hányszor adományozták magukat a területük teremtményeinek. Vannak közöttük olyanok, akik még csak az első tapasztaláson estek át, s vannak olyanok, akik a további öt, egymást követő alászállási területet is megismerték részben vagy egészben, míg a többiek már elérték a teremtményi-teremtői tapasztalás hetedik és végső szakaszát.

Az Avonal alászállások mindig a halandói húsvér testhez hasonló formában történnek, azonban a Teremtő Fiú hét alászállása egyúttal azt is jelenti, hogy meg kell jelennie a lények hét teremtményi szintjén és ki kell nyilatkoztatnia az Istenség akaratának és természetének hét elsődleges kifejeződését. Az összes Teremtő Fiú kivétel nélkül hét alkalommal adja át magát a teremtett gyermekeinek még azelőtt, hogy a végleges és legfőbb hatáskört megkapná a maga teremtette világegyetemben.

Bár e hét alászállás a különböző övezetekben és világegyetemekben más és más lehet, azért annak mindig része a halandó-alászállási kaland. A végső alászállás során a Teremtő Fiú úgy jelenik meg valamely lakott világon, mint az ottani felsőbbrendű halandó fajok egyikének tagja, mégpedig rendszerint annak a faji csoportnak a tagjaként, mely azon ádámi örökletes egység állományból a legtöbbet örökölt, melyet előzőleg abból a célból vittek be az állati eredetű népek örökítőanyag-egység állományába, hogy azok fizikai állapotát feljavítsák. Egy paradicsomi Mihály a hét alászállási létpályája során csak egyszer születik asszonytól, mint ahogy a betlehemi gyermek esetében az írásotok arról beszámol. Csak egyszer él és hal meg úgy, mint a saját akarattal rendelkező, evolúciós eredetű teremtmények legalacsonyabb rendjébe tartozó lény.

Minden egyes alászállását követően a Teremtő Fiú visszatér az „Atya jobbjához”, hogy ott az Atya elfogadja az alászállás teljesítését és hogy megkapja tőle a világegyetemi szolgálat következő szakaszára való felkészüléshez szükséges utasításokat. A hetedik és utolsó alászállást követően a Teremtő Fiú megkapja az Egyetemes Atyától a világegyeteme feletti legfőbb hatáskört és fennhatóságot.

Feljegyezték, hogy a bolygótokon az utolsó alászállását teljesítő isteni Fiú olyan paradicsomi Teremtő Fiú volt, aki már előzőleg teljesítette az alászállási létpályájának hat szakaszát; következésképp, amikor megvált attól az élettől, melyet tudatosan vett fel megtestesült életként az Urantián, akkor igazat szólhatott és szólt is, amikor azt mondta, „Bevégeztetett”és ez szó szerint így igaz. Halála az Urantián kiteljesítette az ő alászállási létpályáját; ez volt az utolsó lépés a paradicsomi Teremtő Fiúként tett szent esküjének teljesítésében. Amint e tapasztalást megszerezték, az ilyen Fiak már legfőbb világegyetemi uralkodók; többé már nem úgy kormányoznak, mint az Atya helyettesei, hanem a saját jogukon és nevükben, mint „Királyok Királyai és Uraknak Urai”. Néhány nevesített kivételtől eltekintve a hétszer alászállt Fiak korlátlanul a legelsők a saját világegyetemükben. Az ő helyi világegyetemét illetően „minden hatalom a mennyben és a földön” e győzelmes, királyszékre emelt Tökéletes Fiúnak adatott át.

Az alászállási küldetéseiket teljesített Teremtő Fiakat már külön rendként ismerik el, mégpedig hétszeresen Tökéletes Fiakként. Személyükben a Tökéletes Fiak azonosak a Teremtő Fiakkal, azonban olyan különleges alászállási tapasztaláson mentek keresztül, hogy kézenfekvő dolog külön rendnek venni őket. Amikor egy Teremtő alászállásra vállalkozik, akkor egy valódi és végleges hatású változásnak kell végbemennie. Igaz, hogy az alászálló Fiú még mindig ugyanúgy egy Teremtő, viszont a természetéhez hozzáadódott a teremtményi tapasztalás, mely örökre elválasztja őt a Teremtő Fiú isteni szintjétől és felemeli a Tökéletes Fiú tapasztalás által fejlődő síkjára, egy olyan személyére, aki teljesen kiérdemelte valamely világegyetem feletti irányítás és az annak világai feletti igazgatás jogát. Az ilyen lények megtestesítik mindazt, ami megszerezhető az isteni örökségből és magukba foglalják mindazt, ami a tökéletesített-teremtményi tapasztalásból nyerhető. Miért kellene az embernek azon keseregnie, hogy milyen alacsonyrendű a származása és milyen kényszeredett az evolúciós létpályája, amikor maguk az Istenek is átmennek egy azzal egyenértékű tapasztaláson mielőtt olyannak tekinthetővé válnak, aki tapasztalatilag kiérdemelte, valamint véglegesen és teljesen képessé vált arra, hogy a világegyetemi területe felett uralkodjon!

5. A Tökéletes Fiak viszonya a világegyetemhez

A Tökéletes Mihály hatalma korlátlan, mert a paradicsomi Háromsággal megtapasztalt közösségből ered, és megkérdőjelezhetetlen is, mert ténylegesen olyan tapasztalásból származik, mint amilyet a neki alárendelt teremtmények is ismernek. Egy hétszeres Teremtő Fiú hatáskörének jellege legfőbbnek minősül, mert:

1. Magába foglalja a paradicsomi Istenség hétszeres nézőpontját.

2. Megtestesíti a tér-idő teremtmények hétféle beállítottságát.

3. Tökéletes rendezett egészbe foglalását alkotja a paradicsomi hozzáállásnak és a teremtményi nézőpontnak.

Ez a tapasztalásban kibontakozó hatáskör teljes egészében magába foglalja a Hétszeres Isten isteniségét, mely a Legfelsőbb Lényben teljesedik ki. A hétszeres Fiú személyes hatásköre hasonló az egykor-majd-teljessé-váló Legfelsőbb Lény jövőbeli fennhatóságához, mely a lehető legnagyobb mértékben magába foglalja az adott tér-idő keretek között megnyilvánulható, paradicsomi-háromsági hatalmat és hatáskört.

Azzal, hogy a Mihály Fiú megszerzi a helyi világegyetemi legfőbb hatáskört, egyúttal elveszti azon képességét és a lehetőséget, hogy teljesen új fajtájú teremtménylényeket teremtsen a jelen világegyetemi korszakban. Azonban a Tökéletes Fiú e vesztesége, vagyis az, hogy nem hozhatja létre lények új rendjeit, semmilyen értelemben nem ütközik azzal az életkimunkálási tevékenységgel, mely feladat teljesítése már megkezdődött és a megszabott módon folyik; a világegyetemi evolúció nagyszabású programjának kivitelezése megszakítás nélkül, töretlenül folytatódik. A legfőbb hatáskör megszerzése egyúttal annak a személyes elkötelezettségnek a felelősségét is jelenti, hogy a Tökéletes Fiú segíti és igazgatja mindazt, amit már megtervezett és megteremtett, továbbá amit ezt követően azok hoznak létre, akiket megtervezett és megteremtett. Idővel a különféle lényeknek csaknem végtelen evolúciója alakulhat ki, de az értelmes teremtmények teljesen új mintája vagy fajtája innentől fogva és közvetlenül már nem a Tökéletes Fiútól ered. Bármely helyi világegyetem esetében ez a végleges igazgatási rend megindításának első lépése, a kezdete.

A hétszeresen alászállt Fiú felemelkedése a világegyetemének megkérdőjelezhetetlen hatáskörére jelenti a kezdetét a korszakos bizonytalanság és a viszonylagos zavar lezárulásának. Ezen eseményt követően felbomlik minden, ami idővel nem alakítható szellemivé; elpusztul minden, ami idővel nem hangolható össze a mindenségrendi valósággal. Amint már a végtelen irgalom és a leírhatatlan türelem sem képes a területek saját akarattal bíró teremtményeinek hűségét és odaadását elnyerni, előtérbe kerül az igazságosság és a pártatlanság. Amit az irgalom nem képes helyreállítani, azt az igazságosság megsemmisíti.

A Tökéletes Mihályok a főhatalmú uralkodóként való beiktatásukat követően válnak a helyi világegyetemükben legfőbbekké. Az uralkodásukkal összefüggő kevés korlát bizonyos erők és személyiségek mindenségrendi elő-létezéséből ered. Egyébként e Tökéletes Fiak hatásköre, felelőssége és igazgatási jogköre a saját világegyetemükben a legfelsőbb szintű; Teremtőkként és Istenekként gyakorlatilag minden dologban ők a legfőbbek. Az ő bölcsességüket senki másé nem múlja felül az adott világegyetem működésével kapcsolatos kérdésekben.

Miután a helyi világegyetemben elnyerte a végleges fennhatóságot, a paradicsomi Mihály az ő működési területén az összes többi Istenfi felett teljes ellenőrzést gyakorol, és az adott terület igényei szerint szabadon kormányoz. A Tökéletes Fiú akarata szerint megváltoztathatja a lakott bolygók szellemi megítéltetési rendjét és evolúciós fejlődési menetét. E Fiak a saját akaratuknak megfelelően készítenek és hajtanak végre terveket a sajátos bolygói igényekkel összefüggésben, különösen azon világok esetében tesznek így, ahol maguk is megfordultak és még inkább igaz ez azon világ esetében, ahol az utolsó alászállásukra sor került, vagyis a halandói húsvér testhez hasonlatos alakban való megtestesülés bolygója esetében.

Úgy tűnik, hogy a Tökéletes Fiak tökéletes közléscserét folytatnak az alászállási világokkal, és nemcsak azokkal, ahol személyesen is megfordultak, hanem azokkal is, ahová Ítélkező Fiú szállt alá. E kapcsolatot a saját szellemi jelenlétük, az Igazság Szelleme révén tartják fenn, melyet képesek „minden húsvér lényhez elküldeni”. E Tökéletes Fiak töretlen kapcsolatban állnak az Örökkévaló Anya Fiúval is a minden dolog középpontjában. Láthatatlan kötelék fűzi össze őket, mely fentről, az Egyetemes Atyától indul és egészen az idő területein lévő bolygókon élő, alacsonyrendű fajokig ér el.

6. A Tökéletes Mihályok rendeltetése

Senki sincs, aki megkérdőjelezhetetlen felsőbbséggel tárgyalhatná a helyi világegyetemek hétszeresen Tökéletes Urainak akár a természetét, akár a végső rendeltetését; mindazonáltal mi mindannyian sokat töprengünk ezeken a dolgokon. Nekünk azt tanították, és ezt is hisszük, hogy minden egyes paradicsomi Mihály a származására vonatkozó kettős istenségkép abszolútja; így az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú végtelenségének tényleges szakaszait testesíti meg. A mihályok szükségképpen részlegesek a teljes végtelenséghez képest, azonban valószínűleg abszolútok az eredetüket érintő végtelenség-rész vonatkozásában. Ugyanakkor a jelen világegyetemi korszakban végzett munkájukat szemlélve semmi olyat nem érzékelünk, ami a végest meghaladná; minden, a végest meghaladó esetleges képességük ezért szükségképpen még bennük rejlik, ez idáig ismeretlen.

A teremtmény-alászállási létpályák teljesítése és a világegyetemi legfőbb hatáskör elérése szükségképpen azt jelzi, hogy a mihályi véges-cselekvési képességek felszabadítása kiteljesedett és a végest meghaladó szolgálatra való képesség megjelent. E vonatkozásban megjegyezzük, hogy az ilyen Tökéletes Fiak a teremtménylények új fajtáinak létrehozására ekkor már csak korlátozott lehetőséget kapnak, mely korlátozást kétségkívül az teszi szükségessé, hogy a véges-feletti képességeik szabadon használhatóvá váltak.

Igencsak valószínű, hogy ezen egyelőre még ismeretlen teremtői hatalom a jelen világegyetemi korszakban végig rejtve marad. Úgy gondoljuk azonban, hogy valamikor a távoli jövőben, a már most mozgásban lévő külső térben, a hétszeresen Tökéletes Fiú és a hetedik-szakaszú Alkotó Szellem közötti kapcsolat elérheti az abszonit szolgálati szintet is és egyúttal új dolgok, jelentéstartalmak és értékek is megjelenhetnek a végleges világegyetemi jelentőségű tapasztalás-meghaladó szinteken.

Éppen úgy, ahogyan a Legfelsőbb Istensége tapasztalásban kibontakozó szolgálat révén ténylegessé válik, úgy teszik személyessé a Teremtő Fiak a kifürkészhetetlen természetükben eredendően bennük rejlő paradicsomi-isteniségi képességeket. Az Urantián való tartózkodása során Krisztus Mihály azt mondta, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” És mi hisszük, hogy az örökkévalóságban a mihályok szó szerint arra rendeltettek, hogy ők legyenek „az út, az igazság és az élet”, akik minden világegyetemi személyiség számára örökkön mutatják a legfelsőbb isteniségtől a végleges abszonitumon keresztül az örökkévaló istenség-véglegesség felé vivő utat.

[Közreadta egy uverszai Bölcsesség-tökéletesítő.]

Hozzászólások

021:00.01 »»» „fejedelmek” »»» „egyeduralkodók”

021:00.04 »»» „Mihályok” »»» „mihályok”

021:00.05 »»» „Fejedelmek” »»» „Egyeduralkodók”

021:01.02 »»» „teremtő potenciálokból” »»» „teremtési képességekből”

021:01.03 »»» „És e” »»» „Ezek a”

021:01.03 »»» „Mihályok” »»» „mihályok”

021:02.01 »»» „És mindezek” »»» „Mindezek”

021:02.02 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: nyitó] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: nyitó]

021:02.02 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: záró] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: záró]

021:02.03 »»» „előjogainak e korlátozásai” »»» „előjogainak korlátozásai”

021:02.08 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: nyitó] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: nyitó]

021:02.08 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: záró] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: záró]

021:02.09 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

021:02.09 »»» „problémákat” »»» „nehézségeket”

021:02.10 »»» „lételvi lény” »»» „létező”

021:02.10 »»» „Nincs közöttük kettő, melyet” »»» „E világegyetemek között nincs kettő, melyeket”

021:02.11 »»» „És a” »»» „A”

021:02.12 »»» „problémamentes” »»» „zökkenőmentes”

021:03.01 »»» „élményelvi” »»» „tapasztalásban kibontakozó”

021:03.01 »»» „lét e kezdeti és önmaga” »»» „lét kezdeti, önmaga”

021:03.03 »»» „Mihályok” »»» „mihályok”

021:03.04 »»» „élményelvi” »»» „tapasztalási jellegű”

021:03.05 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

021:03.05 »»» „megszerezi” »»» „megszerzi”

021:03.06 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

021:03.07 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

021:03.08 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

021:03.09 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

021:03.10 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

021:03.10 »»» „Trinitárius” »»» „Háromsági”

021:03.11 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

021:03.14 »»» „problémát” »»» „nehézséget”

021:03.16 »»» „élményelvi” »»» „tapasztalási jellegű”

021:03.22 »»» „Élményelvi úton” »»» „Megélés által”

021:03.24 »»» „jótékony” »»» „üdvös”

021:04.00 »»» „A Mihályi alászállások” »»» „A mihályi alászállások”

021:04.02 »»» „nélkül e hét alkalommal átadja magát” »»» „nélkül hét alkalommal adja át magát”

021:04.05 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

021:04.05 »»» „eltekintve e hétszer” »»» „eltekintve a hétszer”

021:04.05 »»» „És amint” »»» „Amint”

021:04.05 »»» „fejedelemszékre” »»» „királyszékre”

021:04.05 »»» „győzelmes és” »»» „győzelmes,”

021:04.05 »»» „mint a „Királyok Királyai és az Urak Urai” »»» „mint „Királyok Királyai és Uraknak Urai”

021:04.06 »»» „élményelvi” »»» „tapasztalás által fejlődő”

021:04.06 »»» „kiérdemelte, illetőleg véglegesen” »»» „kiérdemelte, valamint véglegesen”

021:05.05 »»» „És a” »»» „A”

021:05.05 »»» „Ezen élményelvi” »»» „Ez a tapasztalásban kibontakozó”

021:05.06 »»» „evolúció e nagyszabású” »»» „evolúció nagyszabású”

021:05.07 »»» „elpusztítja” »»» „megsemmisíti”

021:05.09 »»» „És e” »»» „E”

021:06.01 »»» „Mihályok” »»» „mihályok”

021:06.01 »»» „végzetét” »»» „végső rendeltetését”

021:06.04 »»» „élményelvi” »»» „tapasztalásban kibontakozó”

021:06.04 »»» „Mihályok” »»» „mihályok”