Jelenlegi hely

26. A központi világegyetem segédkező szellemei

 

1. A segédkező szellemek

26:1.15 „A központi világegyetemben, a felsőbb-világegyetemekben és a helyi világegyetemekben működve a szellemi segédkezők azon elszakíthatatlan láncát alkotják, melyet a Végtelen Szellem alkotott abból a célból, hogy segítséget és útmutatást nyújtson mindenkinek, aki az Egyetemes Atyának az Örökkévaló Fiún keresztül való elérésére törekszik.”

2. A fenséges szupernáfok

3. A harmadrendű szupernáfok

4. A másodrendű szupernáfok

26:4.13 Amikor a túlélés egyetemes rendjének összes segítő serege által teljesített segédkezésen keresztül és révén végül megállapodtok a Havona fogadóvilágán, akkor csupán egyféle tökéletességgel érkeztek oda – a célbani tökéletességgel. A célotok alaposan megvizsgáltatott; a hitetek megpróbáltatott. A csalódásokat elviselőnek bizonyultatok. Még az Egyetemes Atya megismerésére való törekvésben elszenvedett kudarc sem ingatja meg a hitét vagy veszélyezteti komoly mértékben a reményét annak a felemelkedő halandónak, aki átélte azt a tapasztalást, melyen mindenkinek át kell esnie, aki a Havona tökéletes szféráit el akarja érni. A Havonát elérve az őszinteségetek már teljessé vált. A célbani tökéletesség és a vágybani isteniség állhatatos hittel párosulva biztosította számotokra a belépést az örökkévalóság végleges rendű lakhelyére; az idő bizonytalanságaitól való megszabadulásotok teljessé és véglegessé vált; és akkor szembe kell néznetek a Havona problémáival és a Paradicsom roppant voltával, hogy megismerjétek azt, amire oly hosszú ideig készültetek az idő élményelvi korszakaiban, a tér világtanodáiban.

26:4.15 "A dolgok megértésére való képesség képezi a halandó útlevelét a Paradicsomra. A hitre való hajlandóság a kulcs a Havonához. A fiúi besorolás elfogadása, a bennlakozó Igazítóval való együttműködés az evolúciós túlélés ára.”

5. A Zarándok-segítők

26:5.3 „A hűségükben kipróbált és sokat utazott tér-zarándokok… az idő e felemelkedő gyermekei még jóval a Havona elérése előtt megtanultak örülni a bizonytalanságnak, erőt meríteni a csalódásból, felbuzdulni a nyilvánvaló vereségen, új erőre kapni a nehézségek jelenlétében, rettenthetetlen bátorságot mutatni a végtelenséggel szemben, és legyőzhetetlen hitet gyakorolni, amikor a felfoghatatlannal kerülnek szembe. Már régen e zarándokok csatakiáltása lett ez: „Istennel semmi – egyáltalán semmi – sem lehetetlen.”

6. A Felsőségi Kísérők

26:6.3 „…úgy tűnik, hogy minden egyes felemelkedő teremtmény átformáló növekedést, a tudatosság egyfajta új egységesülését, a cél egyfajta új szellemivé lényegülését, az isteniség iránti új érzékenység kialakulását éli meg… amikor behatolnak a Felsőség Háromságának isteniségi szintjeire, hogy elérjék a Paradicsom örökkévaló és lételvi Istenségeit.”

7. A Háromsági Kísérők

8. A Fiút-elértek

26:8.3 „Az előrehaladást tisztán az egyén szellemlényegének kiterjedtsége határozza meg, és vélhetően csakis az Istenek ítélhetik meg annak meglétét. Sikertelenség esetén nem keresik az okokat, és sem magukat a pályázókat, sem pedig a különböző oktatóikat és kísérőiket nem dorgálják meg vagy illetik bírálattal. A Paradicsomon a csalódást sohasem tekintik vereségnek; a késedelmet sohasem tartják szégyennek; a nyilvánvaló idő-hibákat sohasem tévesztik össze az örökkévalóságot érintő jelentős késedelmekkel.”

9. Az Atyai Kísérők

10. A tanácsosok és tanácsadók

11. A Pihenés Személyi Állománya

26:11.5 „A halandó teremtménynek meg kell találnia Istent. A Teremtő Fiú nem nyugszik, amíg meg nem találja az embert – a legalacsonyabb rangú, sajátakaratú teremtményt. A Teremtő Fiak és halandó gyermekeik kétségkívül valamiféle eljövendő és ismeretlen világegyetemi szolgálatra készülnek. Mind áthaladnak a teljes élményelvi világegyetemen és így felkészítést és kiképzést kapnak az örökkévalósági küldetésükre. A világegyetemekben megy végbe az emberi és az isteni eme különleges összekeveredése, a teremtmény és a Teremtő összevegyülése. A meggondolatlan halandók úgy utaltak az isteni kegyelemnek és gyöngédségnek, különösen a gyengék iránt és a szükséget szenvedők érdekében való megnyilvánulására, hogy az egy emberszerű Isten képét mutatja. Mekkora tévedés! Az irgalom és a türelem e megnyilvánulásait az emberi lényeknek inkább úgy kellene tekinteniük, mint annak bizonyítékát, hogy a halandó emberben ott lakozik az élő Isten szelleme; hogy a teremtményt végeredményben az isteniség mozgatja.”

Nagyon tetszik az a logika, amelyet az Egyetemes Atyáról, mint a Mindenség felépítésének kitalálójáról az V. korszakos kinyilatkoztatás közöl.

Megtudtam, hogy az Atya személyekben gondolkodik, ezért személyekre építi a Mindenséget. Ezért hívta létbe az Örökkévaló Fiút, majd vele együtt létbe hívták a Végtelen Szellemet. E Háromságnak és e három Személy egymással való társulásának szellemi jegyei jelennek meg aztán a felsőbb-világegyetemek irányító szellemeiben és a vezetésükre bízott további személyiségek szellemi jegyeiben, valamint az adott felsőbb-világegyetem rendeltetési céljában is.

1. Így,

a) az első felsőbb-világegyetem az Egyetemes Atyát tükrözi inkább,

b) a második felsőbb-világegyetem az Örökkévaló Fiút,

c) a harmadik felsőbb világegyetem pedig a Végtelen Szellemet,

d) a negyedik felsőbb világegyetem az Atya és a Fiú szellemi egyesülésének hangsúlyát mutatja,

e) az ötödik felsőbb-világegyetem az Atya és a Szellem egységének szellemi megnyilatkozása,

f) a logikát követve, a hatodik felsőbb-világegyetem a Fiú és a Szellem egységének kifejeződése,

g) s végül a hetedik felsőbb-világegyetem, vagyis az, amelyikhez az Urantia bolygó is tartozik, az Atya, a Fiú és a Szellem közösségének kiábrázolása.

Ugye milyen értelmes felépítése ez a három Isten személyén alapuló mindenségnek? Mivel az Istenek a legtöbbet hozzák ki magukból, ezért hogy a legtöbbet adhassák át nekünk, kérnek bennünket arra, hogy mi is a legtöbbre törekedve, egyre többet hozzunk ki magunkból, a tőlük kapott adottságainkból.

Azonban a felsőbb-világegyetemeket jellemző hét szellemi felállás nem csak a forrásában bír egyedi szellemi sajátosságokkal, hanem e felsőbb világegyetemek rendeltetési céljában is.

2. Így 15:14.1 „Hét rendeltetési cél létezik, melyek a hét felsőbb-világegyetem fejlődése során nyilvánulnak meg. Az egyes felsőbb-világegyetemi rendeltetési célok kizárólag egy-egy felsőbb-világegyetemben nyernek teljes kifejeződést, így minden egyes felsőbb-világegyetemnek külön rendeltetése és egyedi természete van.”

Jelenleg sajnos csak a saját felsőbb-világegyetemünk rendeltetési célját ismerhetjük. Azon felsőbb-világegyetem rendeltetési célját, amely működésében az Atya, a Fiú és a Szellem közösségének kifejező jegyeit mutatja hangsúlyosan.

E célra vonatkozóan közlik a kinyilatkoztatók a következőket: 15:14.2 „Az Orvonton, a hetedik felsőbb-világegyetem, melyhez a ti helyi világegyetemetek is tartozik, leginkább a halandók irgalmas gyámolításának hallatlanul pazar mértékéről ismeretes. Híres arról, ahogyan az igazság kegyelemmel győzedelmeskedik, ahogyan a hatalom türelemmel vezérel, míg az időbeli áldozatok szabadon és önmagukban biztosítják az örökkévalóság megszilárdulását. Az Orvonton a szeretet és az irgalom világegyetemi kimutatása.” 15:14.3 „…itt kapcsolódik össze teljes-egésszé a mindenségrendi evolúció ama hat különleges rendeltetési célja, melyek a hat másik óriási teremtésösszességben megnyilvánultak”.

3. Az V. korszakos kinyilatkoztatás ír arról is, hogy 16:5.5 „Az evolúciós halandók élettapasztalásában megnyilvánuló, megkülönböztető személyiségi hajlamok, melyek az egyes felsőbb-világegyetemekre jellemzők… sohasem törlődnek teljesen, még azután sem, hogy az ilyen felemelkedők átesnek azon a hosszú felkészítésen és egyesítő képzésen, melyre a Havona egymilliárd oktatási szféráján kerül sor.” E személyiségi hajlamok önmagukban nem korlátozzák az idő felemelkedő vándorát abban, hogy végleg a Paradicsomra lépjen.

Azonban a kinyilatkoztatók leszögezik, hogy egyes személyek esetében a felfedezésben és a megtalálásban ideiglenes elbukások – vagyis késedelmek – állhatnak elő a szellemi célba érés előtt, amely az egyénben levő felfogásbeli vagy közelítési ok miatt következik be. Ezen ok alapja és előzménye pedig nem más, mint az élményelvi kupa fenékig történő ürítése. (26:10.2).

A szellemi célok megtalálási késedelmeiről a következőket olvashatjuk a 26. írásban.

a) 26:8.4 „Nem sok zarándok éli meg a nyilvánvaló kudarc jelentette késedelmet az Istenség-kalandban. Csaknem mindegyikük eléri a Végtelen Szellemet, bár alkalmanként némely, az első felsőbb-világegyetemből származó zarándok első kísérlete nem eredményes.” Emlékezzünk, az első felsőbb-világegyetem személyei elsősorban az Egyetemes Atya személyiség hajlamait tükrözik.

b) Továbbá, 26:8.4 „A Szellemet elért zarándokok ritkán buknak el a Fiú megtalálásában; az első kalandban elbukók csaknem mind a harmadik és az ötödik felsőbb-világegyetemből származnak.”

Emlékeztetőül, a harmadik felsőbb-világegyetemből származó zarándokok esetében elsősorban a Végtelen Szellem, míg az ötödik felsőbb-világegyetemből származó zarándokok vonatkozásában az Atya és a Szellem közösségi működésének személyiség hajlamai a jellemzőek.

c) 26:8.4 „Az Atya elérésére irányuló első kalandban elbukók döntő többsége pedig, miután a Szellemet és a Fiút is megtalálták, a hatodik felsőbb-világegyetemből származik, bár a második és a harmadik felsőbb-világegyetemből jövők között is van néhány sikertelen.”

Vagyis az Atyával való egység megtalálása nehezebb lehet azon zarándokok számára, akik a Fiú és a Szellem együttes hajlamait hordozzák, illetve akik esetében csak a Fiú vagy csak a Szellem személyiség hajlamai meghatározóak.

Számunkra – akik a hetedik felsőbb-világegyetem szellemi hajlamait hordozzuk a személyiségünkben – jó hír az, hogy mivel mindhárom Isten személy közös működésének szellemi hajlama határoz meg bennünket, ezért könnyebben felismerhetjük majd őket, ha előzőleg elfogadjuk az istengyermeki besorolásunkat és az Atya elérése céljából a szellemi fejlődés útjára lépünk.

* * *

A 26. írás egyik legmagasztosabb tanítása számomra ebben fogalmazódik meg: Tanuljunk meg örülni a bizonytalanságnak, erőt meríteni a csalódásból, felbuzdulni a nyilvánvaló vereségen, új erőre kapni a nehézségek jelenlétében, rettenthetetlen bátorságot mutatni a végtelenséggel szemben, és legyőzhetetlen hitet gyakorolni, amikor a felfoghatatlannal kerülünk szembe. Istennel semmi – egyáltalán semmi – sem lehetetlen. (26:5.3)