Jelenlegi hely

28. A felsőbb-világegyetemek segédkező szellemei

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

A felsőbb-világegyetemek segédkező szellemei:

1. A terciáfok

2. Az omniáfok

3. A szekonáfok

4. Az elsőfajú szekonáfok

28:4.1 „Gondoljátok el, hogy mit jelent a felsőbb-világegyetemi működés szempontjából az, hogy mintegy élő tükröt lehet őket igénybe venni és bennük láthatók és hallhatók is az egy, ezer vagy százezer fényév távolságra lévő másik lény bizonyos válaszai, és mindeme feladatukat a szekonáfok pillanatszerűen és hibátlanul teljesítik.”

5. A másodfajú szekonáfok

28:5.13 „Legyen szó akár kereskedelmi és üzleti emberi társulásokról, barátságról és házasságról vagy éppen az angyali seregek kapcsolatairól, mindig vannak kisebb súrlódások, kisebb félreértések, melyek olyan jelentéktelenek, hogy nem vonják magukra még a békéltetők figyelmét sem, viszont eléggé kellemetlenek és zavaróak ahhoz, hogy hátráltassák a világegyetem zökkenőmentes működését, amennyiben engedik sokasodni és erősödni azokat. Ezért a Bölcsesség-tökéletesítők e rend bölcs tapasztalatait úgy teszik elérhetővé, mint „békéltető olajat” egy teljes felsőbb-világegyetem számára. Mindeme munkákban a felsőbb-világegyetemek e bölcseit szakszerűen segítik a tükrözőtársaik, a Lelkek Szövetségei, akik a világegyetem helyzetére vonatkozó mindenkor érvényes ismereteket rendelkezésre bocsátják és ezzel egyidejűleg felrajzolják e zavaró problémák legjobb elintézésnek paradicsomi eszményképét.”

28:5.14 „A halandói létpályátok során az egyik legfontosabb megtanulandó dolog a csapatmunka. A tökéletes szférákat a más lényekkel együtt végzendő eme munkaformát elsajátítottak népesítik be. A világegyetemben kevés egyedül végzendő feladat van. Minél magasabbra juttok, annál magányosabbak lesztek, amikor átmenetileg a társaitok társasága nélkül kell működnötök.”

28:5.21 „Minden újonnan teremtett rendbe tartozó lény rögtön azután, hogy megkapta az élet leheletét, nyomban tükröződik a magasban is; a teremtményi természet és potenciál élő képe villanásszerűen a felsőbb-világegyetemi központra továbbítódik. Így a szakértők révén az Ítélők teljes mértékben tudatában vannak annak, hogy »milyen szellemmagatartás« született meg a tér világain.”

6. A harmadfajú szekonáfok

28:6.7 „…kegyelmet nem erőltetnek azokra, akik megvetik azt; a kegyelem nem ajándék, melyet az idő megrögzött lázadói eltiporhatnának.”

28:6.9 „…az idő csak akkor pazarolódik el végzetesen, amikor nem figyeltek rá, amikor nem használjátok ki úgy, hogy az biztosítsa a lelketek továbbélését. Ha valaki nem tudja a lehető legteljesebb mértékig kihasználni az idejét, akkor az még nem jár végzetes következménnyel a számára; ez pusztán csak késlelteti az idő zarándokát a felemelkedés útján. Ha a továbbélést elnyeri, akkor az összes többi veszteség behozható.”

28:6.18 „…a világ és a világegyetem tele van különböző fajtájú lények sokaságával. E nagyszerű teremtésösszesség, beleértve magadat is, nem csak neked készült. Ez nem egy önközpontú világegyetem. Az Istenek elrendelték, hogy »áldottabb dolog adni, mint kapni« és a ti Tökéletes Fiútok mondta, hogy »aki a legnagyobb akar lenni közöttetek, engedjétek őt mindenkit szolgálni«.”

28:6.21 „A nagyszerűség nem mérhető fel a jóságtartalom ismerete nélkül, míg a jóság nem mutatható be az abban rejlő isteni nagyszerűség feltárása nélkül.”

28:6.22 „Minél kitartóbban vizsgáljátok és minél állhatatosabban keresitek az isteni jóság fogalmait, annál bizonyosabban növekedtek a nagyszerűségben, a valódi továbbélő jellem igaz jelentőségében.”

7. A szekonáfok segédkezése

28:7.3 „E harmadfajú szekonáfok… hű tanítók és az örök útirányjelzők – az isteni bizonyosság élő jelzései – akiket kegyelemmel helyeztek el az idő útkereszteződéseiben, hogy ott irányt mutassanak a gondterhelt zarándokoknak a nagy zavarodottság és a szellemi bizonytalanság pillanataiban.”