Jelenlegi hely

3. Az Isten sajátosságai

 

1. Isten mindenütt-jelenvalósága
- Számomra ez azt jelenti, hogy az Isten mindenütt jelen van: a szellemi szintje végtelen valóságától az anyagi szintű létezésig.

- Isten azért ura a mindenségnek, mert gondot visel rá, munkálkodik benne egyedül vagy a gyermekeivel: fejleszti azt, de semmiképpen sem uralkodik rajta, benne. 

2. Isten végtelen hatalma
- Számomra ez azt jelenti, hogy Isten teljesen tisztában van a saját végtelen lehetőségeivel és képességeivel.

- A végtelen tartalmakkal kapcsolatban a létezésben kezdőponttal bíró ember számára csak gondolkodási és fejlődési irányok adhatók meg. Nem arra vagyunk kitalálva, hogy mindent felfogjunk az Istenből, hanem arra, hogy amit Róla gondolunk, azt ki is próbáljuk. Vagyis tapasztalat által fogjunk fel belőle egyre többet. Számomra megnyugtató, hogy egy végtelenül hatalmas, jó szándékú, barátságos, engem szerető és ismerő hatalom egyengeti a sorsomat. Persze csak akkor érzem ezt a „sorsegyengetést”, ha az a legfontosabb számomra, hogy a jellememben olyan legyek, mint Ő. 

- A kinyilatkoztatók szerint Isten korlátozza a végtelen hatalmát a természete, az akarata és a törvénye révén. Számunkra éppen e korlátozások teszik az Istent egyre inkább megismerhetővé Atyaként. Számunkra e korlátok egyben vezető-rudak is az Isten felé. Ami tehát az Istennek korlát, számunkra lehetőség. E korlátok mentén találhat egymásra Isten és az Ő gyermeke már hit révén. S innentől kezdve az Isten önkorlátozása számára is lehetőség. 

3. Isten egyetemes tudása
- Számomra ez azt jelenti, hogy Isten nem csak tudja, hogy mit kezdjen a végtelen képességeivel és a végtelen lehetőségeivel, de használja is azokat a legjobb elhatározása szerint.

- Számomra Isten tudja azt, ami van. Ismeri azt, ami lesz, és tökéletes képe van arról, ami lehet. Mivel mi is az Isten által fenntartott világban élünk, ezért a mennyei Atya ugyanazt a dolgot kínálja minden gyermekének: kezdjünk el az akarata szerint szeretni. Az istenmód való szeretés az egyéneket egységbe szervezi és egységben élteti. Így adhatja az egyén a legtöbbet magából másoknak, s így kaphatja a legtöbbet is tőlük. 

4. Isten határtalansága
- Számomra ez azt jelenti, hogy Isten saját maga és a gyermekei számára is örökké kimeríthetetlen tárház marad.

- Az Isten végtelen teremtő képessége számomra egyértelműen bizonyítja, hogy az ő teremtett gyermekei jó kezekben vannak. Isten jó, mert megosztja a gyermekeivel a saját végtelenségét az abban való örökké történő növekedés lehetősége által. Isten maga is benne van a saját teremtett mindenségében, ezért szereti a benne élő gyermekeit a sajátjaként. Ez nagyon-nagyon megnyugtató számomra akkor is, ha az Atya felelősségeket is ad a gyermekeinek. Pontosan a felelősségek léte által értettem meg azt, hogy Isten a partnerének szeretné a gyermekeit az örökkévaló létezésben. Csak a felelősségeink felismerése és vállalása tehet minket Isten partnereivé a teremtésben. Csak a felelősségvállalás eredeztet saját jogot az örökkévaló létezéshez. 

5. Az Atya legfelsőbb uralma
- Számomra ez azt jelenti, hogy a gyermekei az Atyjukhoz akarnak igazodni, az Ő akaratát keresik, az Ő bölcsességét fogadják el a legjobbnak a maguk és a testvéreik számára is.

- Az Atya legfelsőbb uralma számomra a mindenkit szeretés tényében gyökerezik. Én tudok indulattal dönteni, az Atya viszont mindig bölcsen dönt. Én sajnos tudok önző módon dönteni. Annál önzőbb valaki minél szűkebb látókörű. Isten nem nevezhető önzőnek, mivel az Ő látóköre mindent és mindenkit magába ölel. Míg az önző azt nézi, amit az adott helyzetben a maga számára jónak gondol, addig Isten azt nézi, hogy az összes meglévő és tán még meg sem született gyermeke számára mi kínálkozik a legjobbnak. Egy ilyen döntésben persze benne van az én fejlődésemet szolgáló lehetőség is. Ami lehetőség marad addig, amíg nem élek azzal. Persze az Istentől kapott lehetőségemmel én is csak Istennel összhangban, vagyis mindenki javára élhetek örökkévalóan. A szeretet szeretése és mindenkire való kiterjesztése tehát nem önzés, hanem a legnemesebb ragaszkodás, egy nagyszerű, Istenben gyökerező eszménykép, melyet csak egy jó Atya adhat a gyermekeinek és kérhet a gyermekeitől. 

- Sokan azért nem hisznek az Istenben, mert nem adja meg nekik azt, amit kérnek tőle: gyógyulást, gazdagságot, stb. Nem értik, hogy Isten mindenkinek a legtöbbet az Ő isteni szeretetének elsajátítása révén tud adni: békét, szellemi örömöt, fejlődést, örök életet és minden mást is, amire ezek elérése érdekében szükségünk van. Isten tehát nem az általunk kért dolgon keresztül adja nekünk Önmagát, hiszen akkor nem is Önmagát adná, hanem a kért dolgot. Isten az Ő megértésén és vállalásán keresztül adja mindenét nekünk. Isten azt szeretné, hogy a gyermekei megértsék, megszeressék, elfogadják és kövessék Őt. 

- A világ úgy van kitalálva, hogy a teremtmény szellemi szempontból akkor éri el a legtöbbet leghamarabb, ha az Istennel összhangban cselekszik. A világ úgy van kitalálva, hogy ilyen törekvés mellett minden összedolgozik a teremtmény javára. Az Isten olyan döntéseket hoz velem kapcsolatban, amely figyelembe veszi a teremtésem célját, valamint azt, hogy Isten mindenki mást is szeret. Ha ezt tudom, már pedig tudhatom, akkor azok a leghasznosabb döntéseim, amelyek során figyelembe veszem a szellemi fejlődésemnek és többi ember gyakorlati szeretésének a fontosságát. 

6. Az Atya elsősége
- Számomra ez azt jelenti, hogy az Isten olyan minőségi értéket képvisel minden gyermeke számára, hogy e gyermekek mindig a mennyei Atyjuk akaratát fogják keresni és tenni az életük történései során.

* * *

1) a) 3:1.3 „Az Atya jelenléte szünet nélkül vigyázza a világmindenséget.”

b) 3:1.6 „…a tér nem jelent akadályt az Istenségnek.”

A Teremtésnek örökké fenn kell állnia. Ha nem így lenne, az Atyának meg kellene szüntetnie a Fiút és Szellemet is, és nem nevezhetné magát többé Atyának. Ez pedig teljesen kizárt. Azt állítani tehát, hogy a Teremtés valamikor meg fog szűnni, olyan káromlás, mint azt állítani, hogy a Fiú és Szellem egyszer majd nem fog létezni. Ők éppen az Atya teremtő tevékenysége által léteznek. Jó hír tehát számunkra az, hogy az Isten családjának tagjaként mi is örökké létezhetünk.

2) Isten, a törvények személytelen rendszerének tűnik, ha nem hiszek benne, és személyes valóság, ha kapcsolatot ápolok vele. 

3) Van sejtelmetek arról, hogy a kinyilatkoztatók milyen nem-szellemi energiára gondoltak az alábbiakban?

3:2.3 „A fény, azaz a hő nélküli fény nem más, mint az Istenségeknek egy további nem-szellemi megnyilvánulása. És van még további, az Urantián gyakorlatilag ismeretlen nem-szellemi energia is; legalábbis az emberiség még nem fedezte fel.”

Azt mondja a kinyilatkoztató, hogy „gyakorlatilag ismeretlen”. Ebből arra következtetek, hogy a kinyilatkoztatás érkezésekor elméletben talán már foglalkoztak ezzel az energia fajtával. Ezért én azt gondolom, hogy az atomenergiáról van szó. Persze, lehet, hogy tévedek. Ezért kérdezlek benneteket.

4) 3:2.6 „A megjelenési formától függetlenül az Isten hatalma a világegyetemben nem valamiféle vak erőként működik.”

Istennek nagy tapasztalata van a hirtelen előállt helyzetek megoldásában, hiszen a hatalmas világegyetemben a teremtmények számára számtalan nehéz helyzet adódik, melyeket Ő ismer, és amelyeknek legjobb – gyakorlatban visszaigazolt – megoldásai benne összegződve jelen vannak. Ezért hát – nehézség esetén – a leghasznosabb dolog a józan eszünk használata mellett vezetésért imádkozni Hozzá. 
A leghasznosabb és legcélravezetőbb az ilyen jellegű ima: „Atyám, mi ebben a helyzetben azon akaratod, ami a legjobb mindenki számára?”

3:2.8 „Isten cselekedetei mindig célirányosak, értelmesek, bölcsek, szeretetteljesek és örökmód figyelembe veszik a legeslegjobbat, ha nem is mindig egyetlen lény, egyetlen faj, egyetlen bolygó vagy éppen egyetlen világegyetem szempontjából; mert ezek a döntések mindenki számára, a legalacsonyabb rendűtől a legfelsőbb rendűig, a legeslegjobb elérésére irányulnak.”

* * *

1) Ha a 2. írás (Az Isten természete) úgy foglalható össze, hogy az Atya szeretetét az emberben lakozó szelleme teszi egyedivé, akkor a 3. írás (Az Atya sajátosságai) úgy összegezhető, hogy az Atyát az ő Teremtő Fiai nyilatkoztatják ki a véges teremtményeknek s az Isten természete az ő kinyilatkoztatásukon keresztül érthető meg a legjobban.

2) Az Isten jobban szerethető az örök természete miatt, mint az egyes isteni sajátosságai miatt, de az is igaz, hogy a teremtői mivolta nem egyedi sajátossága Istennek, hanem az ő cselekvő természetének összegződése.

3) Érdemes felfigyelni arra, hogy az Egyetemes Atyáról szóló beszámolót közreadó szerző milyen következetesen teszi helyre a bibliai idők látnokaitól származó kijelentéseket a menny és a mennyeknek országa tekintetében. A 2. és a 3. írásban egyaránt jelzi, hogy az Atyáról szóló beszámoló keretei között a menny alatt a világegyetem, a mennyeknek országa alatt pedig a világegyetemek mindensége értendő. Ez összhangban van azzal, hogy a kinyilatkoztatás egyik haszna, hogy legalább átmenetileg pontosítja a meglévő tudást például mindenségrendi adatok közlése révén, olyan formán, hogy az tisztább képet teremtsen a többi kinyilatkoztatásban foglalt szellemi tanítások lényegéről. (101:4.5)

4) Néhány idevágó gondolat Keith Ward Isten, véletlen és szükségszerűség c. könyvéből (Both Előd fordításában):
„A fizika törvényeinek létezése nem teszi Istent fölöslegessé. Éppen ellenkezőleg, nagyon határozottan arra utal, hogy létezik Isten, aki nemcsak megfogalmazza a törvényeket, hanem arról is gondoskodik, hogy a fizikai világ engedelmeskedjék azoknak.” (p.77-78)
„A kozmikus törvényhozóra és törvényalkalmazóra ugyanis csak akkor nincs szükség, ha törvények sincsenek. (...) A dolgok természete azon tulajdonságok összessége, amelyek meghatározzák a szóban forgó dolgot. De hogyan tud a tulajdonságok valamely rendszere »elkerülhetetlenül együtt járni« bizonyos viselkedéssel (...)[?] Ez csakis akkor fordulhat elő, ha ezek a tulajdonságok már tartalmaznak valamilyen rendelkező jelleget, azaz olyan tulajdonságokat, amelyek valamiképpen működni képesek.” (p.78)
„[A] szabályok nem a tulajdonságok nélküli részecskékre önkényesen rátelepedő valamik, hanem arra vonatkozó állítások, hogy milyen kölcsönhatásban vannak egymással az adott elrendezésű vagy hajlamú dolgok. (...) [A] Világegyetem erőterekből és erőkből áll (...), amelyek folytonos, dinamikus kölcsönhatásban állnak egymással, attól függően, hogy a bonyolultság adott szintjén éppen természetük mely részei játszanak szerepet. (...) [A] Világegyetem sokkal inkább tekinthető a kölcsönható energiák mindent átszövő hálójának, mint egy kvázi-mechanikus óraműnek.” (p.79-80)
„(...) Isten az, aki meghatározza a dolgok természetét, és biztosítja a kölcsönhatások folyamatosságát és szabályszerűségét. (...) Isten nem csupán a kívülálló órásmester. Isten a dinamikusan kölcsönható energiákból álló rendszer fenntartója, aki nyugodtan úgy tekinthető, mint a minket körülvevő, legalapvetőbb, nem anyagi természetű erőtér, amely az anyagi tulajdonságokból előcsalja az eredendően bennük fekvő lehetőségek skáláját.” (p.80)
„Maguk a törvények szükségszerűen léteznek a kozmikus elmében. Ez a Világegyetem azonban (...) egy meghatározott cél megvalósítása érdekében létezik, éspedig azért, hogy létezhessenek benne olyan tudatos, érző és akarattal bíró lények, akik tudásra tesznek szert, cselekvésre képesek, tapasztalataikat megosztják egymással, és összefogva cselekszenek. Ennek a Világegyetemnek a törvényeit valaki pontosan úgy választotta meg, hogy azok jól megfeleljenek e cél megvalósításának. Az anyag nem csupán az egyik, örökké létező »ostoba« alkotórésze. Pontosan azért létezik, hogy a meghatározott cél megvalósuljon.” (p.80-81)

* * *

A 3. írás tanulmányozása folyamán a következőkre jutottam.

Minél jobban meg tudom érteni a Földön betöltött helyemet, szerepemet, annál jobban tudok képet alkotni az Atyáról és ezáltal jobban megismerhetővé válik számomra. A teremtésről elmondható, hogy evolució útján fejlődött lények vagyunk, akik a gyarapodást, szellemi növekedést tapasztalat által érik el. Fontos leszögezni, hogy nem ilyennek lettünk teremtve, mint ahogyan most fizikai valónkban pompázunk. Mind anyagi értelemben, mind a szellemiségünkre igaz, hogy nem lett meghatározva az, hogy milyenek legyünk. Mivel a fejlődés tapasztalás függvényében történik és nem lett meghatározva, hogy milyenek legyünk, a teremtés részének tekinthető, velejárójaként a döntési szabadság, a szabad akarat. Ezt a szabad akaratot semmi sem csorbíthatja.

Van tapasztalás útján történő fejlődés, van szellemi fejlődés és van szabad választási lehetőségünk. Az utóbbihoz ugye alternatíva is kell, ezért vannak olyan elkerülhetetlen dolgok, amelyeken minden embernek át kell esni. A 03:5.6.-03:5.14-ig terjedő szakasz.

A szellemi értelemben vett fejlődésben is van választási lehetőségünk. Mivel Isten maga a szeretet, elmondható, hogy azért teremtett bennünket, hogy szeretetteljes közösségeket alkossunk egymással úgy, mint ővele. Kapcsolatba léphetünk a Teremtőnkkel! Micsoda nagy szó ez és milyen csodálatos megélni! A kapcsolat kiteljesedéséhez segítséget is kaptunk az Atyától, hiszen egy része bennünk él. "03.1:11. Az Isten jelenlétének tényét a teremtményi elmékben az határozza meg, hogy lakozik-e bennük olyan Atya-szilánk, mint a Titkos Nevelő vagy sem, viszont az ő hatékony jelenlétét az határozza meg, hogy az elmében lakozó Igazító és az elme milyen mértékű együttműködést alakít ki."

Az Isten jelenlétének tényét az határozza meg, hogy lakozik-e az emberi elmében Atya-szilánk. Ezt nem úgy kell érteni, hogy csak bizonyos személyek élvezhetik az isteni adományt, Isten nem tesz különbséget a gyermekei között. Ennek a beköltözésnek vannak feltételei, mint pl. értelmi képesség, egészséges működésű-e az elme? Mindezekről majd a későbbiekben olvashatunk. Aki szeretne bővebben tájékozódni, annak ajánlom a 107-111. írást. 3:1.12

Az Atya jelenlétének hullámzásai nem az Isten változékonyságából erednek. Az Atya nem húzódik vissza, mert semmibe vették; ragaszkodása nem törik meg csak azért, mert a teremtmény rosszat tett. Inkább az a helyzet, hogy a gyermekei, lévén, hogy felruháztattak a (vele kapcsolatos) választás hatalmával, e döntés meghozatalakor közvetlenül meghatározzák az Atya által az ő szívükre és lelkükre gyakorolt isteni befolyás mértékét és korlátait." Itt viszont már egyértelműen érvénybe lép a szabad akarat, a mi választásunk. Mi történik akkor, ha nem élünk az isteni kapcsolattal? Ha nem az Atya által kijelölt utat járjuk? Leszögeztük már, hogy Isten maga a szeretet és ha nem ezen az úton járunk, akkor milyen jóra is számítunk? "Képtelenek leszünk meglátni, megérteni vagy felismerni a bölcsességet és a szeretetteli kedvességet számos isteni tettben, melyek számunkra megsemmisítő kegyetlenséggel telinek tűnnek és amelyekben a társaink kényelmével és jólétével, valamint a bolygón való boldog sorsukkal és személyes boldogulásukkal szembeni nagymértékű közömbösség megnyilvánulását látjuk. 03:2.10."

Lényeges momemtum, hogy az ember a véges felől tekint a végtelen felé, az Atya pedig éppen fordítva. Ahogy ezt látni véljük a Teremtő - Teremtmény viszonylatban, úgy válik láthatóvá, érezhetővé a Szülő - Gyermek kapcsolatban. Miért feledkezünk meg arról, hogy mi is így viszonyulunk a gyermekeinkhez? Papolunk az igazról, helyesről, jóról - fiam, amit mondok azt később fogod igazán megérteni - miközben Ő nem igazán érti, nem ismeri fel a szeretettel teli gondoskodást, törődést, sőt, képesek a szülői intézkedést számukra kegyetlenségnek titulálni. A gyermek úgy fogja leküzdeni a nehézségeket a legkönnyebben, ha követi és elfogadja a szülői intézkedést. Mi is akkor járunk el a leghelyesebben, ha követjük az Atya akaratát, azt a szeretetteljes utat, amit szánt nekünk. Ahogyan a gyermek földi életben betöltött helyzete részleges, úgy az ember földi léte az örökkévalósághoz mérten is az. A Szülő - Gyermek és Teremtő - Teremtmény viszonylatban is helytálló a következő idézet. "03:5.15. A rész túlélése az egészre előírt tervvel és céllal való együttműködéstől, az Atya isteni akaratának végrehajtására irányuló őszinte vágytól és tökéletes hajlandóságtól függ."Végezetül pedig egy átfogó és egyben kedvenc idézetemmel zárom gondolataimat. "03:4.7. ... Az ember számára Isten megközelítésének legközelebbi és legkedvesebb módja a szeretet révén és a szereteten keresztül való közeledés, mert Isten a szeretet. És e különleges viszony lényege a mindenségrendi társadalomtanban szerzett tényleges tapasztalás, a Teremtő-teremtmény viszony — az Atya-gyermek közötti ragaszkodás."