Jelenlegi hely

48 egyedisajátosság-meghatározó vagy 46 kromoszóma

Szerző:

Tárgykör:

Keletkezés éve:

Nyelv:

„Az Urantián negyvennyolc mintaszabályozó – az egyedi sajátosságokat meghatározó – egység található az emberi ivarsejtekben.” (36:2:11)

A fenti idézet már egy ideje zavar engem. A felületes olvasó a mai tudományos ismeretekkel összhangban nem lévőnek is tarthatja, ha úgy képzeli, hogy a hivatkozott egyedisajátosság-meghatározókat kromoszómáknak kell tekinteni. Ma már ugyanis kellő bizonyossággal tudjuk, hogy az emberi sejtek kromoszómaszáma negyvenhat. A kérdéskört tovább elemezve azonban világos lesz előttünk, hogy az Urantia könyv szerzői gondosan megválogatták az alkalmazandó kifejezéseket. A még meg nem tett tudományos felfedezésekre vonatkozó előrejelzésekkel kapcsolatos megkötéseknek megfelelően úgy hoztak tudomásunkra igaz dolgokat, hogy közben nem döntötték meg a korabeli „igazságokat”. Ennek magyarázatául hadd foglaljam össze röviden a tudományos felfedezések két egymáshoz konvergáló eseménysorát. Az első az emberi sejtek kromoszómaszámának felfedezése és meghatározása. A második az öröklött sajátságok átviteléért felelős genetikai anyag, a DNS (dezoxiribonukleinsav) tulajdonságainak és kémiai szerkezetének felfedezése.

Vegyük először az eredeti idézetet. Az „egyedi sajátosságokat meghatározó” kitétel azt sugallja, hogy helyettesíthető a „kromoszóma” kifejezéssel. A kromoszóma csak egyszer szerepel a könyvben, mégpedig a 77:2.5 bekezdésben. Bizonyára van jelentősége annak, hogy a 36:2.11 bekezdésben nem ezt használják.

A kromoszómák kutatásának mérföldkövei:

1882 Flemming elsőként figyel meg kromoszómákat emberi sejtekben.

1923 Painter az ember sejtekben 48-ra teszi a kromoszómák számát (24 pár).

1956 Tjio és Levan az emberi kromoszómaszámot 46-ban állapítja meg (23 pár).

A kromoszómákról tudjuk, hogy genetikai anyagot (egyedi sajátosságot meghatározó anyagot) vagy másként géneket szállítanak. A génekről ma már tudjuk, hogy DNS-szálak. Tekintsük át röviden a DNS történetének mérföldköveit.

A DNS tanulmányozásának mérföldkövei:

1869 Meischler „nukleint” (DNS-t) von ki élő sejtekből.

1944 Avery, McLeod és McCarty izolálja a DNS-t mint a III típusú pneumococcus „átalakulási elvét” (a genetikai anyag).

1953 Watson és Crick felfedezi a DNS kémiai szerkezetét.

1960- A genetikai kód feltérképezése és a gének működésének leírása

A DNS szerkezetének felfedezésében fontos szerepe volt a DNS tulajdonságainak. Azt a képességét, hogy önmagát lemásolja és a vegyi anyagok (pl. fehérjék) előállítását irányító kódoló információt szállít, a DNS molekula „kettős” (hélix) természetével és a nagy DNS molekulát felépítő, nukleotidnak nevezett építőelemeknek a természetével magyarázták. A haladó szintű biokémiai tananyagban való teljes elmerülés mellőzésével (ha még nem késő!) fogadjuk el, hogy egyetlen DNS molekula valóban két szálból áll, melyek mindegyike képes a sajátos genetikai jellemzőket meghatározó egyedi kódoló információ szállítására. Tehát a DNS molekula valójában két egyedisajátosság-meghatározó szerkezettel rendelkezik.

Visszatérve a kromoszómákhoz, az ember testi sejtjeiben (nem az ivarsejtekben) a kromoszómák 23 párt alkotva fordulnak elő (ami 46 kromoszómát jelent). A női testben 22 kromoszómapár, úgynevezett autoszóma található, s emellett van még egy különleges kromoszómapár, mely az ivart határozza meg, ezek az X kromoszómák. A férfiak testében is megvan ugyanez a 22 pár autoszóma, de az ő esetükben az ivart meghatározó kromoszómák között egy X kromoszóma (mint a nőknél) és egy kisebb, Y kromoszóma van. Ebben a fajta szaporodási folyamatban különböző sejtek képződnek a férfi és a női testben. A férfi testben hímivarsejtek, a női testben petesejtek termelődnek. Ezeknek a sejteknek a kromoszóma-felépítése igen érdekes. Az egyes ivarsejtek mindkét szülőtől csak egy-egy tagot hordoznak mindkét kromoszómapárból. Ezért a petesejtekben 22 autoszóma és egy X kromoszóma van. A hímivarsejtekből kétféle van, mindkettő 22 autoszómát és egy ivart meghatározó kromoszómát (azaz X-t vagy Y-t) hordoz.

Összegzés

A fentiekből most már levonhatjuk a következtetést. De ehhez még egy ismeretre szükség van. A kromoszóma egy molekula DNS-t tartalmaz. Az emberekben 24 különféle kromoszóma van, vagyis a 22 autoszóma, az X és az Y. Ha minden egyes kromoszóma egyetlen DNS molekulát tartalmaz, mely az előbbiek szerint 2 egyedisajátosság-meghatározót jelent, akkor a 24 kromoszómát megszorozva a 2 egyedisajátosság-meghatározóval éppen 48 egyedisajátosság-meghatározót kapunk az emberi szaporodásban szerepet játszó ivarsejtek esetében. Tény, hogy egyetlen ivarsejt nem tartalmazza mind a 48 egyedisajátosság-meghatározót. Viszont a 48 egyedisajátosság-meghatározó ott van az emberi szaporodásban szerepet játszó ivarsejtekben.

Megjegyezzük, hogy 1935-ben az akkori tudásszinten elfogadott emberi kromoszómaszám negyvennyolc volt. Akkoriban még nem ismerték a DNS-nek az egyedi sajátosságok meghatározásában betöltött szerepét. A szerzők mégis olyan ismeretanyagot tudtak átadni, mely összhangban volt a kinyilatkoztatás korának emberi tudásával, ugyanakkor az újabb felfedezések tükrében is következetesen igaz maradhatott.

 

Felhasznált irodalom: