Jelenlegi hely

48 kromoszóma? Inkább vonjuk le a következtetéseket!

Szerző:

Tárgykör:

Keletkezés éve:

Nyelv:

„(...) Az átadható életnek eredetileg tizenkét különböző isteni terve volt. E tizenkettes szám, annak osztóival és többszöröseivel együtt mind a hét felsőbb-világegyetemnek az összes életmintájában jelen van. Emellett az élet formatervének, vagyis az élő anyag alapvető szaporodási jellegének hét különböző felépítésű fajtája is van. Az orvontoni életminták tizenkettes örökséghordozói szerkezetet mutatnak. A saját akarattal bíró teremtmények különböző rendjeit a 12, a 24, a 48, a 96, a 192, a 384 és a 768 szám szerinti tagolás jellemzi. Az Urantián negyvennyolc mintaszabályozó – az egyedi sajátosságokat meghatározó – egység található az emberi ivarsejtekben.” (36:2:11)

„(...) Az Urantián huszonnégy ilyen felügyelő-biztos tevékenykedett, az életanyag szerveződésének minden egyes alapvető, illetőleg ős mintájához kettőt-kettőt rendeltek. A tiétekhez hasonló bolygókon az élet legfejlettebb formája esetében a szaporodás huszonnégy mintaegységet tartalmazó élet-hordköteg révén megy végbe. (...)” (36:2.16)

„(...) Ezek az életkörök késztették a különleges urantiai minta kromoszómáit arra, hogy (...) igazodjanak (...)”. (77:2.5)

 

Az Urantia könyvből fent idézett állításokat sokféleképpen félre lehet értelmezni. Az a kijelentés, hogy 48 mintaszabályozó egység található az ivarsejtekben, akár azt is jelenthetné, hogy a kétféle ivarsejt (a petesejt és a hímivarsejt) mindegyikében 48 egység van, de jelenthetné azt is, hogy a két fajta ivarsejt együttesen rendelkezik 48 egységgel. Az az állítás, hogy az Urantián az élet legfejlettebb formája esetében a szaporodás huszonnégy mintaegységet tartalmazó élet-hordköteg révén megy végbe, inkább azt támasztja alá, hogy a 48 egység 24-24 egységként oszlik meg a kétfajta ivarsejt között. És mi van akkor, ha itt nem is az emberi létformáról van szó? További lehetséges magyarázat az, hogy a 48 egység 48 kromoszómát jelent.

A 77:2.5 bekezdésben a kinyilatkoztatók megemlítik a kromoszómákat, ami azt mutatja, hogy ismerték ezt a fogalmat és ez jelentheti azt, hogy „az egyedi sajátosságokat meghatározó” egységek vagy a mintaszabályozó egységek nem szükségképpen azonosíthatók a kromoszómákkal. Meg kell említenünk azt is, hogy „az egyedi sajátosságokat meghatározó[k]”, „a mintaszabályozó egységek” és az „örökséghordozó[k]” egyazon fogalomként való értelmezése talán nem is megalapozott.

Csak 1954-ben állapították meg, hogy az addig 48-nak gondolt emberi kromoszómaszám valójában 46. A kromoszómaszám az unokatestvéreinknél, vagyis a majmok családjánál 48, de mivel a mi esetünkben két kromoszóma eggyé kapcsolódott, ezért nekünk csak 46 kromoszómánk van. Egyes olvasók szerint a kinyilatkoztatók ebben tévedtek.

Ma már tudjuk, hogy a kromoszómáinkban lévő DNS-nek csak mintegy 5 %-a hordoz fehérjekódoló információt az emberi test működését befolyásoló száz-kétszázezer génből.* A DNS-ünk nagyjából hárommilliárd DNS-betűből [DNS bázispárból] áll, és egy átlagos gén csak néhány ezer bázisban hordozott információt használ.

A valóságról közelebbi képet úgy alkothatunk, ha néhány közelítő megállapítást teszünk. Tegyük fel, hogy a 12 alapvető „örökséghordozó” nem kromoszóma, hanem a morfogenetikus fejlődéshez nélkülözhetetlen mintaszabályozó egység. Tételezzük fel azt is, hogy mindegyik egységet átlagosan húsz, egy egységgé összeállt gén alkotja.

Ez a 12 mintaszabályozó egység együttesen 12x20 = 240 gént jelent. Az urantiai halandók 48 mintaszabályozó egységéhez eszerint 960 gén kellene – ez valamivel kevesebb, mint 0,5-1 százaléka a száz-kétszázezres teljes génállományunknak. A mintaszabályozó egységek számának szélsőértékével, 768-cal számolva pedig a teljes génkészletünk 7,5-15 százalékára volna szükség.

De miért lenne szüksége bármely teremtménynek 64 másolatra az alapvető 12 mintaszabályozó egységből? Ennek egyik oka az lehet, hogy némely bolygón olyan szélsőséges körülmények uralkodnak, amely a génmásolási hibák számában jelentős növekedést okoz, és a szabályozóegységekből sok másolat szükséges az egyén túléléséhez (megjegyzés: van egy kevés bizonyíték arra, hogy a poliploid növények olyan mértékű ellenállásképességgel rendelkeznek, mely a diploid ősökben nem figyelhető meg).

Lehet, hogy elmegyünk valamilyen lényeges dolog mellett, mint amilyen az a felismerhető egybeesés is, hogy „az élet formatervének (...) hét (...) fajtája” van és éppen hét elemű a 12, 24, 48, 96, 192, 384, 768 kettőződő sorozat?

Láthatólag nincs olyan döntő érv, amely alapján azonosnak vehetnénk a mintaszabályozó egységet a kromoszómával, és egyáltalán nincs semmilyen jó okunk kromoszómánként elosztani ezeket az egységeket. Az egyetlen feltétel talán az lehet, hogy ezek az egységek párokként viselkednek, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy a génpárok viselkednek sejtosztódáskor. Ezért aztán a 48 szabályozó egységnek a 48 kromoszómaszámmal való téves azonosítása jelentette ellentmondást feloldhatjuk azzal, hogy egyszerűen „levonjuk a következtetéseket”.

 

Felhasznált irodalom:

 

* Az élő szervezetek génkészletét, bázispárjaik számát nehéz megbecsülni, mert a nem-kódoló vagy ismeretlen funkciójú szekvenciák hovatartozása kérdéses. A fehérjekódoló szekvenciák (exonok) a humán genomnak mindössze 1,5%-át teszik ki. A géneken és az ismert szabályozó szekvenciákon kívül genomunk tartalmaz funkciótlan (illetve jelenleg nem ismert funkciójú) DNS-régiókat. Ezek jelentik a genom 97%-át. Forrás: Wikipedia. (szerk. megjegyzése)