Jelenlegi hely

7. Az Örökkévaló Fiú viszonya a világegyetemhez

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

I. 7:6.1 „A több Istenfira vonatkozó ismeretek hiánya komoly félreértések forrása az Urantián. És e tudatlanság mindegyre megmarad az olyan kijelentések ellenére is, mint amelyet ezen isteni személyiségek egyik tanácskozásáról készített feljegyzés őriz: »Amikor az Istenfiak örvendeztek és az összes Hajnalcsillag együtt dalolt.« Az övezeti szabványidőben mért ezerévenként az isteni Fiak különböző rendjei rendszeres tanácskozásra gyűlnek.”

(Lásd még: Jób 38:7. „Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?”)

A világegyetemek összességében számos világegyetem található. Ezek létrehozói és teremtői a Paradicsomi Istenfiak. Őket az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú együttesen szerette létbe. 7:6.3 „E Teremtő Fiak szellemtermészetükben, isteni bölcsességükben és mellérendelt teremtő erejükben a lehetőséget tekintve egyenlők az Atya Istennel és a Fiú Istennel.” 

Tehát e teremtő képességekkel bíró és a Paradicsomról jövő Istenfiak nemcsak az Egyetemes Atya gyermekei, de egyben az evolúciós utat járó lények teremtői is. Vagyis a mi teremtő Istenfiunk – ismert nevén Jézus Krisztus – atyai magatartású is, mivel közvetlenül az ő teremtései vagyunk. De ezen Istenfiú egyben a testvérünk is, mert Benne és bennünk is az Egyetemes Atya szelleme munkálkodik. Jézus tehát ezért szólhatott az apostolaihoz atyaként – gyermekeinek nevezve őket – míg más alkalommal ezért mondhatta őket a testvéreinek. 

A Paradicsomi Istenfiak szabad kezet kapnak a saját világegyetemük tervezésében és alakításában. Minden egyes világegyetem rengeteg lakott bolygóból áll. S mi emberek, urantiaiak, hivatalosan még egyetlen más bolygón élő testvérünket sem ismerjük. Ennek oka a Lucifer féle lázadásban való részvételünk miatti szellemi zárlat, mely zárlat a lázadók elítéléséig biztos tartani fog. Véleményem szerint a szellemi kapcsolattartás zárlatának feloldását az is segítené a Földön, ha annak egyre több lakója – a tévelygést megunva – igent mondana arra az Egyetemes Atyára, akit Jézus nyilatkoztatott ki számunkra. 
Jézus mondja: 165:2.9 „De sok más bárányaim is vannak nem ebből az akolból, és e szavak nem csak e világra érvényesek. E más bárányok szintén hallgatnak rám és megismerik a hangomat, és én megígértem az Atyának, hogy mindet egy akolba terelem, az Isten fiainak egy testvériségébe. És akkor mind megismeritek az egy pásztor hangját, az igaz pásztorét, és mind elismeritek az Isten atyaságát.”

Eljön tehát majd az idő – remélem hamarosan – amikor találkozni fogunk az Urantia kinyilatkoztatás által is említett értelmes lényfajtákkal, a más lakott bolygókon élő testvéreinkkel. A mi világegyetemünkben élőkkel legelőbb. 
Vagyis eljön majd az idő, amikor a különböző „juhaklok” lakói találkozni fognak egymással és testvérként fogják üdvözölni egymást, mivel a Pásztoruk és a szellemi céljuk ugyanaz. 

A más juhaklok/bolygók lakói között lesznek hozzánk hasonló kinézetűek. Ezt úgy is mondhatom, hogy lesznek közöttük olyanok, akikre mi hasonlítani fogunk. De lesznek közöttük olyan lényfajták is, akiknek a kinézete el fog térni a miénktől – értsd – a mi kinézetünk el fog térni az övéktől. Az egyetemes minta ugyanis nem külsődleges, anyagi, hanem belső, vagyis lelki-szellemi. A kapott kinyilatkoztatásaink összehasonlítása iránymutató lesz majd az egymásra találásunkban. 
Örök élet, örök boldogság és örök fejlődés! Ilyen ajánlatot csak a mennyei Atya képes tenni minden evolúciós gyermeke számára – és tesz is. 

Persze, kapunk majd segítséget a ránk külsőleg is hasonlító barátainktól ahhoz, hogy az ő régebbről ismert, de eltérő kinézetű barátaikra mi is könnyebben tekinthessünk testvérként, megtapasztalandó azt, hogy az ő furcsa kinézetük mögött is testvéri szándékot hordozó szív és lélek rejtőzik. 
Soha nem szabad felednünk, hogy az elfogadás és az együttműködés nem a testi formán alapul, hanem az egymás irányában megnyilvánuló jóakaratú magatartás tartósságán. 

Az Isten Atyasága olyan egyesítő erő, amely képes hidat képezni az eltérő szellemi fejlettségű bolygók eltérő kinézetű lakói között is. A Főparancs mindig egyetemes, de a kiterjesztett értelmezésre tekintettel – legalább is kezdetben – bizonyára gyakran fogják majd így mondani az Urantián: ’Szeresd az Istent mindenek felett és a felebarátodat mint saját magadat – függetlenül attól, hogy melyik bolygón lakik és hogyan néz ki!’

Az evolúciós lények, bármely bolygó evolúciós fejlődési útját járják, többé vagy kevésbé, mindig magukon fogják hordani az állati eredetű testük jellegzetességeit. De nem ezekre kell majd tekintenünk. 
Az értelmes lények közösségeket alkotnak, hogy segíthessék és gazdagíthassák egymást. Álljon ez a közösség egy bolygó lakóiból, vagy több bolygó lakóiból, e közösségek tagjait annak tudata fogja eltölteni, hogy ugyanazon Atya szellemrésze lakik bennük. Egy jól működő testvéri szövetségben a cél az, hogy minden faj evolúciós adottságai minden evolúciós fajt szolgáljanak – származzanak azok a szárazföldről vagy a víz alól, legyenek szárnyas lények vagy föld alatt lakók. A szellemi alapú testvériségek esetében köztudott, hogy nem bántják, hanem szeretik egymást, az eltérő evolúciós jegyeiktől függetlenül. Hisz így tudnak méltók lenni az ő szellemi Atyjukhoz gyermekként és ezen Atya más akolban élő juhaihoz pedig testvérként. 

Számtalan közös témánk lesz más értelmes evolúciós lényekkel. Meglátogatjuk majd egymás világait, ahol mi megismerjük az életüket úgy, ahogy azt maguk között élik. Látjuk majd őket felkelni, enni, a gyermekeikkel foglalkozni, dolgozni, játszani, sportolni és az Istent imádni. Látjuk a városaikat és a tájaikat. S visszatérve az Urantiára, akik ott jártak közülünk, elmondják majd az itthoniaknak, hogy nem félni kell, hanem megérteni és szeretni. S látni fogjuk majd azt is, hogy azok az evolúciós fajok jutottak a legmesszebb a fejlődésben és élik meg a személyes boldogság legmagasabb fokát, akik leginkább imádják az Istent és legodaadottabb módon szolgálják egymást.

A változás sok minden jóhoz hozzásegít, ha a változás egyben a megértésre törekvés útja is. A változással én változom, ha másként tudok látni, és így más tapasztalatokat szerzek. A megértésre való törekvés segít abban, hogy új módon lássam azt, amit már régóta nézek. Amit új módon látok, azt máshogyan fogom értelmezni. 

Az Isten és az emberek megértésére való törekvésemnek együtt kell járnia. Ha csak az embereket akarom megérteni – az Istent pedig nem – akkor rosszul járhatok, mivel nem lesz meg bennem a bölcsesség, hogy a másik emberrel kapcsolatban azt a lényeget értsem meg, ami igazán segíteni tudná őt abban, hogy máshogy kezdje látni önmagát és az életet. Mondjuk, önmagát az Isten gyermekeként, az életet meg olyanként, amelyben egyre inkább minden lehetséges lesz neki a szellemi fejlődése terén. Az rossz, ha úgy szeretem a másik embert, hogy közben azt érzem: kihasznál. A másik embert azzal tudom jól segíteni, ha értem és szeretem az Istent. Azt kell kínálnom vonzó módon az embereknek, amit Jézus is kínált. Az esélyt arra, hogy felfedezhessék a maguk számára az Istent mennyei Atyaként, aki cél, erő- és boldogságforrás. Jézus úgy kínálta ezt az esélyt, hogy boldog volt az Atyával. Minden más ebből következett nála. 

A más személyek megértésére való törekvés azért is hasznos, mert a legtöbb élményt adja a legkevesebb kudarc mellett. Amikor a másik embert megértem, a saját mozgatórúgóimra is jobban rálátok. Aztán, amikor a másik megértésére törekszem, a saját önzőségemtől is eltávolodom, vagyis az Istenhez is közelebb kerülhetek, mivel nagyobb teret adok neki magamban ahhoz, hogy tapasztalhatóbban működjön. 

A jövőbeni önmagam egyre jobb megismerése azonos a bennem élő Gondolatigazító Istenrész egyre jobb megismerésével. A legjobb dolog, ami történhet velem az a vonzás, ami egyre erősebben húz engem a bennem is élő Istenrész szépsége felé, melyet érteni és érezni akarok, s mellyel „egy” kívánok lenni. Milyen érdekes – a mennyei Atya minden gyermeke számára ugyanazon, de egyénileg bejárandó utat kínálja! 

III. Gyermekként olyan apára vágytam, aki enged szabadon játszani és nem akarja rám erőszakolni az intelmeit. De ha akarom, akkor megtudhatom tőle, hogy miként érdemes élni.

Szülőként olyan gyermekre vágyom, aki boldog, és képes az önálló életre, a döntéseiért való felelősségvállalásra.

Mily érdekes! – A mennyei Atyám pont olyan, mint amilyen apát gyermekként szerettem volna és pont olyan gyermekeket akar a maga számára, mint amilyen gyermeket apaként én szeretnék. 

IV. Jókívánság:
- Legyél éhes az Istenre, ragadd meg!

Megállapítás:
- Ha fejlődni akarunk szellemileg, szükségszerűen a legjobbhoz kell mérnünk magunkat, aki pedig a mi mennyei Atyánk.

 

Az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációjának ismérvei: 

- az Örökkévaló Fiú szellemérték ellenőrző és működtető,

- 7:1.3 „A szellemi értékek és a szellem-térerők valóságosak.”

- a szellem-gravitáció abszolút, semmi sem képes felfüggeszteni,

- a szellemi vonzás örök,

- a szellemi vonzás az időtől, tértől és az anyagtól független, ezért az átvitel során nem gyengül, időbeli késedelmet nem szenved,

- a szellem-gravitáció válaszol az igaz szellemértékekre, vonzza a szellemileg valóságosat,

- de nem csak vonz, a hívő emberi szív őszinte imáit is továbbítja az Istenség tényleges tudatosságához,

- a szellemi gravitációs válasz függ a kiváltó személy által produkált szellem érték valóságosságától,

- a túlélő emberi lelkek felemelkedését is segíti, a szellem-gravitációs kör szó szerint a Paradicsom felé vonzza az emberi lelkeket,

- a szellemi vonzás nem csak az Örökkévaló Fiúval, hanem egymással is „összevonz”, összeköt bennünket (rokonlélek érzés tapasztalata),

- a szellem-gravitációs válasz előre mindig kiszámítható,

- az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációs válaszai megbízhatóak,

- a szellemi gravitáció: összhangteremtő,

- a szellemi gravitáció mérhető (és mérik is),

- a Örökkévaló Fiúnak az Istenségi Abszolút cselekedeteire adott szellemi vonzásból eredő válaszai nem személyesek és számunkra nem kiszámíthatók.

 

A tér felemelkedő lelkeinek szellemi tökéletessé válását biztosító 3 elemből álló terv:

a) A fokozatos haladási terv – mely magába foglalja 
- az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közös tervét arra, hogy létrehozzák a tér és idő evolúciós teremtményeit, 
- az Atya azon döntését, hogy saját magából való Gondolatigazítót adományoz számukra, valamint
- ezen anyagi teremtmények személyiséggel való felruházását.

b) Az alászállási terv – mely az Atya kinyilatkoztatását célozza az evolúciós teremtmények számára. Ez az örökkévaló Fiú vállalása, aki az Istenfiakon keresztül alászáll a teremtésrészekbe, hogy az anyagi teremtmények számára formát öltött, megszemélyesült alakban nyilatkoztassa ki az Atya szeretetét és a Fiú irgalmát.

c) A kegyes segédkezési terv – mely a Végtelen Szellem vállalásán alapul és személyesen, valamint a szellem személyiségei révén a mindenségre kiterjedő módon egyaránt segíti az Istenfiak alászállási küldetését és az evolúciós istengyermekek szellemi felemelkedését.

* * *

A 7. írás kulcsmondata lehetne ez is: „Az Örökkévaló Fiú nem más, mint a minden Istenfit az alászállási segédkezéseikben szerte az idő és tér világegyetemeiben megihlető minta.” (7:5.10) Ennek jelentését talán így is ki lehet fejteni tömören: A tökéletesség elérése isteni tervének (7:4.4-4.6) kivitelezésében betöltött isteni szerepekről mondhatjuk, hogy az Atya szeretet, a Fiú kegyelem (irgalom), a Szellem pedig segédkezés (szolgálat). Lévén, hogy „[a]z Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya szellemének és személyiségének teljes, kizárólagos, egyetemes és végleges kinyilatkoztatása” (7:7.1), ezért igaz az az állítás, hogy a szeretetet, irgalmat és segédkezést a szellemi-személyiségi síkon az Örökkévaló Fiú is kinyilatkoztatja (6:4.9). A kinyilatkoztatás elsődleges módját a téridőben az Istenfiak alászállási segédkezései alkotják. Mivel pedig „[s]zellemében és természetében, hacsak nem minden sajátosságában, minden egyes paradicsomi Fiú istenmód tökéletes képe az Eredeti Fiúnak”, ezért „[s]zó szerint igaz, hogy aki látta a paradicsomi Fiút, az látta az Isten Örökkévaló Fiát is.” (7:5.11)