Jelenlegi hely

78. Az ibolyaszín emberfajta az Ádám utáni időkben

 

EGYES ESEMÉNYEK ÉS TÖRTÉNÉSEK IDŐRENDI SORA AZ URANTIA KÖNYV SZERINT (78. írás) – 1. részlet

Kr.e. 85.000 ― A vörös emberfajta viszonylag tisztavérű maradékai együtt átkelnek Észak-Amerikába, és nem sokkal később a Bering földnyelv elsüllyedt, melynek következtében elszigetelődtek. A vörös ember elfoglalja a két Amerikát, mert Ádám megérkezése előtt több mint ötvenezer évvel kiszorultak Ázsiából. (Az Urantia könyv, 64:6.5; 78:1.6)

Kr.e. 35.786 ― A második kert. Csaknem egy teljes évet vett igénybe, míg az ádámi utazók csoportja elérte az Eufrátesz folyót. Lévén, hogy ekkor éppen áradás ideje volt, a táborukat a folyamtól nyugatra elterülő sík területeken állították fel, csaknem 6 héttel azelőtt, hogy a folyóközi területre átkeltek volna, ahol is megalapították a második kertet; e terület a Káspi-tenger déli partjától keletre helyezkedett el, a Kopet-dag hegység közelében. (Az Urantia könyv, 75:5.9; 77:5.10; 78:1.3; 76:1.1)

Kr.e. 35.785 – Kr.e. 5.800 ― Csaknem 30.000 éven át a második Éden a polgárosodás bölcsője. Az ádámi népek Mezopotámiában megvetették a lábukat, leszármazottaikat egészen a föld határaiig is elküldték, és később, miután a nodfiakkal és a szangik törzsekkel összeolvadtak, őket nevezték anditáknak. E vidékekről indultak el azok a férfiak és nők, akik a történelmi tetteket végrehajtották, és akik oly nagy mértékben felgyorsították a kulturális fejlődést. (Az Urantia könyv, 78:0.1)

Kr.e. 35.000 – Kr.e. 15.000 ― A második kert műveltsége húszezer évig fennmarad, azonban folyamatos hanyatláson megy keresztül egészen addig, amikor is a szetfi papság újjáéledésével és Amoszád vezetésével egy ragyogó korszak köszönt be. Azok az erőteljes polgárosodási hullámok, melyek később végigsöpörtek Eurázsián, nyomban követték a Kert nagy újjáéledését, melyre az után került sor, hogy az ádámfiak alaposan összeolvadtak a környező kevert nodfiakkal. (Az Urantia könyv, 78:5.1)

Kr.e. 30.000 – Kr.e. 10.000 ― Korszakos jelentőségű faji keveredések mennek végbe szerte Ázsia délnyugati részén. A turkesztáni hegyvidékek lakói elszánt és életerős népet alkotnak. Indiától északnyugatra még létezett a Van korabeli műveltség sok eleme. E településektől még északabbra a korai andonfiak legjobbjai maradtak meg. És e két, műveltségében és természetében is felsőbbrendű fajtát felszívták az észak felé mozgó ádámfiak. (Az Urantia könyv, 78:3.4)

Kr.e. 25.000 – Kr.e. 15.000 ― A kiterjedt éghajlati változásokkal párhuzamosan végbement faji megoszlás készíti elő a terepet a civilizáció andita korszakának beköszöntéhez. (Az Urantia könyv, 78:3.9)

Kr.e. 23.000 ― Ahogy az ádámfiak tisztábbvérű elemei behatoltak az északi területekre, egyre kevésbé maradtak ádámiak, míg akkorra, amikor elfoglalták Turkesztánt, már alaposan összekeveredtek a többi emberfajtával, különösen a nodfiakkal. Az egyenes ági ibolyaszín népek közül igen kevés jutott el valaha is Európa és Ázsia belső területeire. (Az Urantia könyv, 78:3.3)

Kr.e. 23.000 ― A legkorábbi andita népek a Mezopotámiával határos vidékekről származnak, és az ádámfiak és nodfiak keverékéből alakultak ki. (Az Urantia könyv, 78:4.2)

Kr.e. 23.000 ― A mezopotámiai folyóközben, Délnyugat-Ázsiában volt meg a nagy polgárosodás potenciálja, annak lehetősége, hogy a dalamatiai időkből és az édeni korból megmentett eszmék és eszményképek elterjedhessenek. (Az Urantia könyv, 78:1.12)

Kr.e. 19.000 ― Az ádámfiak valódi nemzetet alkotnak, 4.500.000 létszámmal, és ekkorra már a leszármazottaik millióit küldték ki a környező népekhez. (Az Urantia könyv, 78:2.5)

Kr.e. 15.000 – Kr.e. 6.000 ― Az andita népvándorlások (Az Urantia könyv, 78:3.9)

Kr.e. 15.000 ― Amint a korai ádámi vándorlások kora lejár, Ádámnak már több leszármazottja van Európában és Közép-Ázsiában, mint a világ bármely más részén, beleértve Mezopotámiát is. Az európai kék emberfajtákat komoly mértékben felhígították. A ma Oroszországnak és Turkesztánnak nevezett területeket a déli nyúlványaikkal egyetemben a nodfiakkal, andonfiakkal keveredett ádámfiak, valamint a vörös és a sárga szangik törzsek töltötték meg nagyszámban. Dél-Európát és a Földközi-tenger peremét az andonfi és a – narancsszín, zöld és indigó – szangik népek egy kevert fajtája foglalja el, egy kevés ádámfi fajtával kiegészülve. Kisázsiát és a középkelet-európai területeket túlnyomórészt andonfiak alkotta törzsek birtokolják. (Az Urantia könyv, 78:3.5)

Kr.e. 12.000 ― A világ andita állományának háromnegyede már otthonra lelt Észak- és Kelet-Európában, és amikor a Mezopotámiából kiinduló legutóbbi és végső kivonulásra sor kerül, ezen utolsó népvándorlási hullámok 65 százaléka eléri Európát. (Az Urantia könyv, 78:5.4)

Kr.e. 8000 – Kr.e. 6000 ― Az anditák három utolsó hulláma megindul a Folyóközből. A Mezopotámiából kiinduló e három nagy műveltségi hullámot a keleti hegyi törzsek nyomása és a nyugati síkságok népeinek terjeszkedése váltja ki. Az anditák vándorlással egybekötött hódításai tovább folytatódnak egészen a végső szétszóródásukig. A Mezopotámiából való kirajzásukkal folyamatosan kimerítik a szülőföldjük biológiai tartalékait, s közben határozottan erősítik a környező népeket. És minden általuk meglátogatott nemzetnek adtak a humorukból, a művészetükből, a kalandvágyukból, a zenéjükből és az iparukból. Szakavatott állattenyésztők és kiváló földművesek ők. A jelenlétük rendszerint fejlesztőleg hat a régebbi emberfajták vallási hiedelmeire és erkölcsi szokásaira. És így a mezopotámiai műveltség különösebb feltűnés nélkül elterjed Európában, Indiában, Kínában, Észak-Afrikában és a csendes-óceáni szigeteken. (Az Urantia könyv, 78:6.1; 78:5.8)

Kr.e. 6000 ― A sumérok. Amikor az utolsó andita kirajzás megroppantotta a mezopotámiai civilizáció biológiai gerincét, e felsőbbrendű emberfajta egyik kis létszámú kisebbsége a folyótorkolat közelében fekvő hazájukban maradt. Ezek a sumérok. Fajilag nagymértékben anditák, bár a műveltségük szinte kizárólag nodfi jellegű, és tartják magukat Dalamatia ősi hagyományaihoz. Mindemellett a partvidéki területek e sumér lakosai az utolsó anditák Mezopotámiában. De a mezopotámiai emberfajták ekkorra már alaposan összekeveredtek, melyet alátámasztanak azok a koponyafajták is, melyeket a régészek az e korból való sírokban találtak. (Az Urantia könyv, 78:8.1; 77:4.7)

Kr.e. 5000 ― Az első Éden elmerülését követően évezredeken át a Földközi-tenger keleti partvonala mentén húzódó hegyek, valamint Mezopotámia északnyugati és északkeleti hegyei folytatták az emelkedést. A hegyvidéki területek szintemelkedése nagymértékben felgyorsult, és ez, valamint az északi hegyekben egyre erősödő hóesés minden tavasszal példátlan mértékű áradásokat okozott az Eufrátesz völgyében. E tavaszi áradások egyre kellemetlenebbekké váltak, míg végül a folyóvölgyi vidékek lakói kénytelenek voltak a keleti hegyvidékre visszahúzódni. Majdnem 1000 éven át rengeteg város néptelenedett el szinte teljesen e kiterjedt áradások miatt. Az áradások hevességének későbbi enyhülésével Ur vált a fazekasipar központjává. Ur a Perzsa-öböl partján terül el, a folyó hordalékai azóta építették ki a mai szárazföldi határokat. (Az Urantia könyv, 78:7.2; 78:8.2)

Kr.e. 2500 ― A sumérok súlyos vereségeket szenvedtek az északi szuiták és guiták kezétől. Elesett Lagash, a hordalékdombokra épült sumér főváros. Erech Akkad eleste után még harminc évig kitartott. Hamurabi hatalomra jutása idejére a sumérok már az északi szemita népek soraiba süllyedtek le, és a mezopotámiai anditák leléptek a történelem színpadáról. (Az Urantia könyv, 78:8.10)

Kr.e. 2000 ― Az ibolyaszín emberfajta végleg eltűnik a mezopotámiai hazájából. (Az Urantia könyv, 78:0.2)

* * *

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK, ÖSSZEÁLLÍTÁSOK:

  • Az éghajlatváltozás segíthette Dzsingisz kánt
  • A lovak korai háziasításának nyomai
  • Közel-Keletről érkezők hozták a földművelést Európába
  • A Szahara villámgyorsan vált sivataggá
  • Rejtélyes genetikai baleset eredménye vagyunk
  • A DNS feltárja a modern európaiak többes eredetét
  • Megfejtették, hogy terjedt el a földművelés?
  • Göbekli Tepe
  • Bizonyítékot találtak az özönvízre?
  • Kínai ősember neandervölgyi belsőfül-szerkezettel
  • Hasonlóságok Platón Atlantisza és az Urantia könyv Édenkertje között
  • Bábel tornya, avagy mely „földnek volt ugyanaz a nyelve és voltak ugyanazok a szavai”?
  • Ádám és Éva
  • A korai emberfajták eredete és migrációja – a tudomány és az Urantia könyv
  • Elveszett civilizáció rejtőzhet a Perzsa-öböl mélyén
  • Urantia könyv alapú rendszertan
  • Szemünk színe
  • Az Urantia könyv emberi szerzőségének statisztikai hipotézisvizsgálata
  • Az emberfajták törzsfája
     

* * *

A 78. írás (Az ibolyaszín emberfajta az Ádám utáni időkben) istentani összefoglalója:

Csaknem harmincezer éven át a második Éden volt a civilizáció bölcsője. Az ádámi népek leszármazottai a világ legtávolabbi részeibe is eljutottak. 78:0.1

Az Ádám utáni időkre a felsőbbrendű emberfajták a világ számos pontján elterjedtek. 78:1.3

A második kert vezetése hősies tett volt – ez volt az urantiai történelem egyik legösztönzőbb hőskölteménye. Ádám és Éva fiai és leányai minden emberfajtát, ahová csak eljutottak, megnemesítettek. 78:2.2

Az ádámfiak kultúrája messze meghaladta az evolúciós emberfajtákét, azonban e kultúra mesterséges volt. Nem kifejlődött kultúra volt, ezért az evolúciós szintre való leépülése elkerülhetetlenül végbement. 78:2.3

Nagyjából Kr.e. 19.000-ben az ádámfiak négy és fél milliós nemzetet alkottak. 78:2.5

Az anditák az ibolyaszín emberfajtának, a nodfiaknak és a szangik népeknek a keverékei voltak. Faji örökségükben az ibolyaszín fajta aránya az egynyolcad és az egyhatod között volt. 78:4.1

Az árja emberfajta kialakulása a turkesztáni hegyvidéken ment végbe. E nyelvjárást az ádámszonfiak és az anditák nyelvének keveréke alkotta. 78:5.3

Az anditák utolsó három hulláma Kr.e. 8000 és 6000 között indult el Mezopotámiából. Leigázták az újonnan megjelenő fehér emberfajtát és elkeveredtek velük. 78:6.1

Az utolsó andita kirajzás után a mezopotámiai folyótorkolatok közelében maradottak voltak a sumérok, akiknek kultúrája nagyobbrészt nodfi jellegű volt. 78:8.1

* * *

I. A 78. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

AZ IBOLYASZÍN EMBERFAJTA AZ ÁDÁM UTÁNI IDŐKBEN

1. Faji és műveltségi megoszlás

2. Az ádámfiak a második kertben
78:2.2 A második kert vezetésében megmutatkozó hősiesség az urantiai történelem egyik legcsodálatosabb és legösztönzőbb hőskölteménye. E tündöklő lelkek sohasem veszítették teljesen szem elől az ádámi küldetés célját, és ezért bátran leküzdötték a környező, alsóbbrendű törzsek hatásait, miközben készségesen és folyamatosan indították el a legkiválóbb fiaikat és leányaikat kiküldöttekként a földi emberfajtákhoz. E terjeszkedés néha kimerítő hatású volt az otthoni műveltség szempontjából, de e felsőbbrendű népek mindig pótolták e kialakult hiányokat.

3. Az ádámfiak első terjeszkedése

4. Az anditák

5. Az andita vándorlások
78:5.7 E fajta százharminckét egyede kis hajókból álló hajórajukkal Japánból elindulva elérte Dél-Amerikát és az andokbeli őslakosokkal kötött vegyes házasságok révén létrehozták az inkák népe későbbi urainak őseit. A Csendes-világtengert könnyen teljesíthető útszakaszokon keresztül érték el, meg-megállva az útjukba eső számos szigeten. A polinéz szigetcsoport a mai viszonyokhoz képest számszerűen és kiterjedésében is nagyobb volt, és ezek az andita tengerészek, a velük tartókkal együtt, élőlénytanilag módosították az útjukba eső őslakos csoportokat. Ezeken a ma már alámerült földeken számos virágzó polgárosodott társadalom bukkant fel az andita hódítások nyomán. A Húsvét-szigetek sokáig ezen elveszett csoportok egyikének vallási és igazgatási központja volt. De a Csendes-világtengeren hajózó anditák közül csupán a százharminckettő érte el az amerikai szárazföldet.

6. Az utolsó andita kirajzások

7. A mezopotámiai áradások
A) 78:7.4 Noé, a bárka és az özönvíz bibliai történetét a héber papság találta ki a babiloni fogság idején.

B) 78:7.5 De Noé valóban élt; bortermeléssel foglalkozott az Erek közelében fekvő folyóparti településen, Aramban. Évről évre napi feljegyzéseket készített a folyó vízszintjének emelkedéséről. Nagy nevetség tárgya lett azzal, hogy a folyóvölgyben fel s alá járva amellett érvelt, hogy minden házat fából, hajóformára kell építeni és hogy az áradási időszak közeledtével a háziállatokat éjszakára mindig a fedélzetre kell vinni. Még a szomszédos folyóparti településekre is elment minden évben és figyelmeztette őket, hogy ennyi meg ennyi nap múlva eljön majd az özönvíz. Végül aztán eljött egy esztendő, amikor az éves áradás vízszintjét a szokatlanul erős esőzés úgy megemelte, hogy a hirtelen jött árhullám az egész falut elmosta; csak Noé és az ő közvetlen családja menekült meg a lakóbárkájukon.

C) 78:7.7 Ennek, vagyis a legrégebbi polgárosodott társadalmak egyikének a maradványai megtalálhatók Mezopotámia eme vidékein, valamint attól északkeletre és északnyugatra is. De a dalamatiai időknek még régebbi nyomai vannak a Perzsa-öböl vizei alatt, az első Éden pedig a Földközi-tenger keleti végének vizei alatt nyugszik.

8. A sumérok – az utolsó anditák