Jelenlegi hely

8. A Végtelen Szellem

{Az URANTIA könyv 2010. évi első kiadásának szöveg-felülvizsgálata alapján javasolt pontosításokat ld. kék betűszínnel.}

 

8. írás

A Végtelen Szellem

A MÚLT örökkévalóságában, amikor az Egyetemes Atya „első” végtelen és abszolút gondolata az Örökkévaló Fiúban oly tökéletes és megfelelő szóra talál annak isteni kifejezéséhez, onnan ered a Gondolat-Isten és a Szó-Isten legfelsőbb vágya egy egyetemes és végtelen segéd iránt az ő közös kifejeződésükhöz és együttes cselekvésükhöz.

Az örökkévalóság hajnalán az Atya és a Fiú egyaránt végtelenül tudatában van az egymásrautaltságuknak, az örökkévaló és abszolút egységüknek; és ezért lépnek társakként végtelen és örökké tartó isteni szövetségre. E soha véget nem érő egység az ő egyesített gondolataik kivitelezése érdekében jön létre szerte az örökkévalóság teljes körében; és ezen örök esemény óta az Atya és a Fiú fenntartja ezt az isteni egyesülést.

Ekkortól szembesülhetünk a Végtelen Szellem örök eredetével, az Istenség Harmadik Személyével. Abban a pillanatban, amikor az Atya Isten és a Fiú Isten közösen eltervez egy azonos és végtelen cselekedetetegy abszolút gondolatterv kivitelezését elképzeliakkor, azon nyomban és a maga teljességében létrejön a Végtelen Szellem.

Az Istenségek eredet rendjének ilyeténképpen való ismertetésével a célom pusztán az, hogy ráirányítsam a figyelmeteket a közöttük lévő viszonyra. A valóságban mindhárman öröktől fogva léteznek; ők öröktől való létezésen alapulók. Az ő napjaiknak sem kezdete, sem vége nincs; ők egymás mellérendeltjei, legfelsőbbek, véglegesek, abszolútok és végtelenek. Ők vannak, mindig is voltak és mindig is lesznek. Ők három külön-külön egyedivé vált, de örökmód társult személy, az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szellem Isten.

1. A Cselekvő Isten

A múlt örökkévalóságában, a Végtelen Szellem megszemélyesülésekor az isteni személyiségkör tökéletessé és teljessé válik. A Cselekvő Isten létezik, és a hatalmas színtér készen áll a teremtés rendkívüli színművéheza világegyetemi kalandhozaz örök korszakok isteni körképéhez.

A Végtelen Szellem első cselekedete az ő isteni szüleinek, az Atya-Atyának és az Anya-Fiúnak a vizsgálata és elismerése. Ő, a Szellem, korlátlanul azonosítja mindkettejüket. Teljes mértékben tudatában van az ő külön személyiségüknek és végtelen sajátosságaiknak csakúgy, mint egyesített természetüknek és egyesült működésüknek. Ezt követően, önként, páratlan hajlandósággal és ihletett önkéntelenséggel, az Istenség Harmadik Személye, függetlenül attól, hogy az Első és a Második személlyel egyenlő, örök hűséget fogad az Atya Istennek és elismeri a Fiú Istentől való örök függőségét.

E művelet jellegéből, valamint az ő személyiségeik függetlenségének, továbbá a hármójuk tevékeny egyesülésének kölcsönös elismeréséből következően létrejön az örökkévalósági kör. A paradicsomi Háromság létezik. Az egyetemes tér színe készen áll az Egyetemes Atya célja alkotó kifejlésének sokszínű és soha véget nem érő körképe számára, mely cél beteljesülésére az Örökkévaló Fiún keresztül és a Cselekvő Isten kivitelezői tevékenysége, vagyis az Atya-Fiú teremtői társulás valóságcselekedeteit segítő végrehajtói tevékenység révén kerül sor.

A Cselekvő Isten működésbe lép és a tér sírboltjai megmozdulnak. Egymilliárd tökéletes szféra kel életre egy pillanat alatt. Ezen elméleti örökkévalósági pillanatot megelőzően a Paradicsom saját térenergiái már léteznek és a lehetőséget tekintve működésképesek, viszont létük még nem tényleges; fizikai gravitáció sem mérhető, hacsak nem tekintjük azon anyagi valóság válaszokat, melyek annak szüntelen vonzására adatnak. E (feltételezett) örökké távoli pillanatban anyagi világegyetem nincs, de abban a pillanatban, amint egymilliárd világ anyagivá lényegül, a gravitáció már bizonyíthatóan elégséges és megfelelő ahhoz, hogy mindezeket a Paradicsom örök befolyása alatt tartsa.

És ekkor az Istenek teremtésén pillanatszerűen áthalad az energia második formája, s e kiáramló szellemet mindenkor ellenőrzés alatt tartja az Örökkévaló Fiú szellemi gravitációja. Így a kettős gravitáció által befogott világegyetemet megérinti a végtelenség energiája és belemerül az isteniség szellemébe. A tudatos elme számára előkészített élettalaj így nyilvánul meg a Végtelen Szellem társult értelemköreiben.

A lehetőségében adott létezés e magjain, melyek az Istenek központi teremtésrészét átjárják, cselekszik az Atya, és a teremtményi személyiség megjelenik. Ezután a paradicsomi Istenségek jelenléte a teljes szervezett teret kitölti és hatékonyan vonzani kezd minden dolgot és lényt a Paradicsom felé.

A Végtelen Szellem a Havona világok születésével egyszerre válik örökkévalóvá, lévén, hogy e központi világegyetem őáltala és ővele és őbenne teremtetik meg, az Atya és a Fiú közös elképzeléseinek és egyesített akaratának engedelmeskedve. A Harmadik Személy ezen együttes teremtői cselekedet révén válik Isten-lényegűvé, és ennélfogva ő lesz mindörökre az Együttes Teremtő.

Ezek az Atya és a Fiú alkotó kiterjeszkedésének nagyszerű és tiszteletet keltő idői, mely eseményre az ő közös társuk és kizárólagos végrehajtójuk, a Harmadik Forrás és Középpont által és őbenne kerül sor. E mozgalmas időkről nincsenek feljegyzések. Csak kevés bizonyítékunk van, mellyel a Végtelen Szellem által végzett fenséges műveleteket alátámaszthatnánk, és ő pusztán azt a tényt igazolja, hogy a központi világegyetem és minden, ami ahhoz tartozik, azzal egyidejűleg vált örökkévalóvá, hogy ő személyiséget és tudatos létet nyert.

Röviden, a Végtelen Szellem igazolja, hogy mivel ő örökkévaló, így örökkévaló a központi világegyetem is. Ez a hagyományos kiindulópontja a világegyetemek mindensége történelmének. Egyáltalán semmilyen ismeretünk sincs és semmilyen adat sem létezik azokról az eseményekről, műveletekről, melyek a hatalmas világegyetemet kikristályosító, elképesztően nagy alkotóenergia- és irányító bölcsesség-kitörést megelőzték volna, mely világegyetem minden dolgok középpontjában létezik és oly kiválóan működik. Ezen eseményen túl az örökkévalóság kifürkészhetetlen folyamatai és a végtelenség mélységei találhatók – vagyis a legteljesebb rejtelem.

Így mutatjuk be a Harmadik Forrás és Középpont egymásra következési jelleget mutató eredetét úgy, miként az a halandó teremtmények idő-korlátolta és tér-kötötte elméje számára leegyszerűsítve egyáltalán tolmácsolható. Az emberi elmének szüksége van kiindulópontra a világegyetem történetének megjelenítéséhez, és engem úgy utasítottak, hogy az örökkévalóság történeti fogalmát e megközelítésben adjam elő. Az anyagi elmében a következetesség egy Első Okot igényel; ezért rögzítjük először az Egyetemes Atyát, mint a teremtésösszesség Első Forrását és Abszolút Középpontját, ugyanakkor arra oktatunk minden teremtményelmét, hogy a Fiú és a Szellem a világegyetemi történelem minden szakaszában és az alkotótevékenység minden területén örökkévaló társa az Atyának. És tesszük ezt anélkül, hogy bármily értelemben figyelmen kívül hagynánk a Paradicsom Szigetének, valamint a Korlátlan, az Egyetemes és az Istenségi Abszolútnak a valóságát és örökkévalóságát.

Az idő gyermekei anyagi elméinek épp elég megragadniuk az Atyát az örökkévalóságban. Tudjuk, hogy a gyermek is akkor tud a legjobban alkalmazkodni a valósághoz, ha előbb megérti a gyermek-szülő viszonyt, és azt követően e fogalmat tovább bővíti úgy, hogy az a családot, mint teljes egészet magába foglalja. Ezután a gyermek fejlődő elméje képes lesz alkalmazkodni a családi kapcsolatok fogalmához, a közösségi, a faji és a világviszonyokhoz, majd pedig a világegyetemi és a felsőbb-világegyetemi viszonyokhoz, sőt a világegyetemek mindenségének viszonyaihoz is.

2. A Végtelen Szellem természete

Az Együttes Teremtő az örökkévalóságtól fogva, teljesen és korlátozás nélkül egy az Egyetemes Atyával és az Örökkévaló Fiúval. A Végtelen Szellem nemcsak a paradicsomi Atya természetét, hanem az Eredeti Fiú természetét is tökéletesen tükrözi.

A Harmadik Forrásnak és Középpontnak sok megnevezése ismeretes: az Egyetemes Szellem, a Legfelsőbb Kísérő, az Együttes Teremtő, az Isteni Végrehajtó, a Végtelen Elme, a Szellemek Szelleme, a paradicsomi Anyaszellem, az Együttes Cselekvő, a Végső Összehangoló, a Mindenütt-jelenvaló Szellem, az Abszolút Értelem, az Isteni Cselekedet; és az Urantián néha összekeverik a mindenségrendi elmével.

Hasonlóképpen helyes az Istenség Harmadik Személyét a Végtelen Szellem megnevezéssel illetni, hiszen az Isten szellem. De az anyagi teremtmények, akik hajlamosak tévesen úgy gondolni, hogy az anyag az alapvető valóság, és hogy az elme, a szellemmel együtt, az anyagban gyökerező alapigazság, tehát e teremtmények talán jobban megértenék a Harmadik Forrást és Középpontot, ha úgy hívnák, mint a Végtelen Valóság, az Egyetemes Szervező, vagy mint a Személyiség Összehangoló.

A Végtelen Szellem, mint az isteniség világegyetemi kinyilatkoztatása, kifürkészhetetlen és az emberi felfogóképesség határain messze kívül esik. A Szellem abszolútságának érzékeléséhez csak arra van szükségetek, hogy az Egyetemes Atya végtelenségét szemléljétek és az Eredeti Fiú örökkévalóságára tisztelettel tekintsetek.

Valóban van rejtély a Végtelen Szellem személyében, de nem akkora, mint az Atyáéban és a Fiúéban. Az Atya természetének minden oldala közül az Együttes Teremtő a végtelenséget mutatja a legfeltűnőbben. Még ha a világmindenség a végtelenségig tágul is, az Együttes Cselekvő szellemjelenléte, energiaszabályozása és elme-megnyilvánulási lehetősége meg fog felelni az ilyen határtalan teremtésösszesség igényeinek.

Bár a tökéletesség, a pártatlanság és a szeretet minden formájában osztozik az Egyetemes Atyával, a Végtelen Szellem inkább az Örökkévaló Fiú könyörületessége felé hajlik, s így lesz a nagy világegyetem számára a paradicsomi Istenségek könyörületes segédkezője. A Szellem örökkön-örökkéegyetemesen és örökkévalónkönyörületes segédkező, mert miként az isteni Fiak az Isten szeretetét nyilvánítják ki, úgy az isteni Szellem az Isten kegyelmét mutatja.

Nem lehetséges, hogy a Szellem az Atyánál több jósággal rendelkezzen, mert minden jóság az Atyából ered, viszont a Szellem cselekedeteiben jobban megérthetjük e jóságot. Az Atya állhatatossága és a Fiú állandósága a Végtelen Szellem személyiségeinek szerető segédkezése és szüntelen szolgálata révén válik igencsak valóssá a szférák szellemlényei és anyagi teremtményei számára.

Az Együttes Teremtő örökli az Atya összes szép gondolatát és igaz jellemét. Az isteniség e magasztos vonásai a mindenségrendi elmének a legfelsőbb-közeli szintjein hangolódnak össze, mely elme a Harmadik Forrás és Középpont korlátlan és határtalan elméjének végtelen és örökkévaló bölcsességének van alárendelve.

3. A Szellem viszonya az Atyához és a Fiúhoz

Miként az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya „első” abszolút és végtelen gondolatának szó-kifejeződése, úgy az Együttes Cselekvő az „első” olyan teljes értékű teremtő fogalom vagy terv tökéletes kivitelezése, mely arra az együttes cselekedetre készült, melyet az abszolút gondolat-szó egyesülést mutató Atya-Fiú személyiségtársulás hajt végre. A Harmadik Forrás és Középpont a központi vagy elrendelt teremtésrésszel egyszerre válik örökkévalóvá, és létezésében csak e központi teremtésrész örökkévaló a világegyetemek között.

A Harmadik Forrás megszemélyesülése óta az Első Forrás személyesen nem vesz részt a világegyetem-teremtésben. Az Egyetemes Atya minden lehetőt az Örökkévaló Fiúra ruház át; az Örökkévaló Fiú hasonlóképpen minden lehetséges hatáskörrel és hatalommal felruházza az Együttes Teremtőt.

Az Örökkévaló Fiú és az Együttes Teremtő, társakként, valamint az ő mellérendelt személyiségeiken keresztül, tervezett meg fő vonalaiban és részleteiben minden Havona-utáni világegyetemet, mely valaha is létrehozatott. A Szellem ugyanolyan személyes kapcsolatot tart fenn a Fiúval minden ezt követő teremtésrészben, mint amilyet a Fiú fenntart az Atyával az első és központi teremtésrészben.

Az Örökkévaló Fiú egyik Teremtő Fia és a Végtelen Szellem egyik Alkotó Szelleme teremtett benneteket és a ti világegyetemeteket is; és míg az Atya állhatatosan fenntartja azt, amit ők megszerveztek, addig e Világegyetemi Fiúra és e Világegyetemi Szellemre hárul a kötelesség, hogy az alkotásukat segítsék és megtartsák, valamint hogy a saját maguk teremtette teremtményeknek segédkezzenek.

A Végtelen Szellem hatékonyan segíti a mindenkit szerető Atyát és a mindenki iránt irgalmas Fiút abban, hogy ama közös hosszú távú tervüket végrehajtsák, hogy az idő és tér összes világán élő, minden igazságszerető lelket magukhoz vonzzanak. Azon nyomban, hogy az Örökkévaló Fiú elfogadta az Atyának a világegyetemek teremtményeire kidolgozott tökéletesség-elérési tervét, abban a pillanatban, hogy a felemelkedési irányterv az Atya-Fiú tervévé vált, akkor tehát a Végtelen Szellem az Atya és a Fiú együttes vezetőjévé vált az ő közös és örökkévaló céljuk elérése terén. E cselekedetével a Végtelen Szellem az isteni jelenlétből és a szellemszemélyiségekből fakadó összes erőforrását az Atya és a Fiú számára lekötötte; mindent annak a nagyléptékű tervnek szentelt, melynek célja a továbbélő, saját akarattal bíró teremtmények felemelése a paradicsomi tökéletesség isteni magasságaiba.

A Végtelen Szellem az Egyetemes Atyának és az ő Örökkévaló Fiának tökéletes, kizárólagos és egyetemes kinyilatkoztatása. Az Atya-Fiú társulásra vonatkozó összes ismeretet a Végtelen Szellemen keresztül kell megszerezni, aki az isteni gondolat-szó egyesülés közös képviselője.

Az Örökkévaló Fiú az egyetlen út az Egyetemes Atya megközelítéséhez, és a Végtelen Szellem az egyetlen eszköz az Örökkévaló Fiú eléréséhez. Kizárólag a Szellem türelmes segédkezése révén képesek az idő felemelkedő lényei felfedezni a Fiút.

A minden dolgok középpontjában a Végtelen Szellemet érik el elsőként a felemelkedő zarándokok a paradicsomi Istenségek közül. A Harmadik Személy körülveszi a Második és az Első Személyt, és ennélfogva először mindig őt kell megismerniük mindazoknak, akik a Fiúnak és az ő Atyjának megmutatkozását kívánják.

A Szellem még számos egyéb módon is egyformán képviseli és hasonlóképpen szolgálja az Atyát és a Fiút.

4. Az isteni segédkezés Szelleme

A fizikai világegyetemmel, amelyben a paradicsomi gravitáció minden dolgot összetart, párhuzamot alkot a szellemi világegyetem, melyben a Fiú szava az Isten gondolatát lefordítja, és amikor „hússá válik”, akkor megmutatja a társult Teremtők közös természetének szeretetteli kegyelmét. De mindezen anyagi és szellemi teremtésrészekben és ezeken keresztül áll egy hatalmas színtér, melyen a Végtelen Szellem és az ő szellem-utódai az isteni szülők közös irgalmát, türelmét és örökké tartó ragaszkodását kinyilvánítják azon értelmes gyermekeik iránt, akik az ő közös tervezői és kivitelezői tevékenységüknek az eredményei. A Szellem isteni jellemének lényege az elme számára végzett örökös segédkezés. Az Együttes Cselekvő összes szellem-utóda osztozik e segédkezési vágyban, a szolgálatra irányuló ezen isteni késztetésben.

Az Isten szeretet, a Fiú kegyelem, a Szellem segédkezésisteni szeretetet és végtelen kegyelmet mutató segédkezés az összes értelmes teremtésrész számára. A Szellem az Atya szeretetének és a Fiú kegyelmének megszemélyesülése; örökmód egyesülnek őbenne egyetemes szolgálatra. A Szellem a teremtményi teremtésrészek esetében alkalmazott szeretet, az Atya és a Fiú egyesített szeretete.

Az Urantián a Végtelen Szellemet úgy ismerik, mint mindenütt jelenvaló hatást, egyetemes jelenlétet, azonban a Havonán úgy ismeritek majd meg, mint tényleges segédkezést végző személyes jelenlétet. Itt a paradicsomi Szellem segédkezése példaszerű és ösztönző minta minden egyes, az ő mellérendelt Szelleme és alárendelt személyisége számára, akik az idő és tér világain élő teremtett lényeknek segédkeznek. Ezen isteni világegyetemben a Végtelen Szellem teljes körűen részt vett az Örökkévaló Fiú hét tapasztalás-meghaladó megjelenésében; hasonlóképpen részt vett az eredeti Mihály Fiúval annak hét alászállásában, melyre a Havona körein került sor, mely révén rokonszenves és megértő szellemsegítővé vált az idő mindazon zarándokai számára, akik e magas, tökéletes köröket elérik.

Amikor Isten egyik Teremtő Fia valamely megtervezett helyi világegyetem esetében a teremtői megbízatással járó felelősséget vállalja, akkor a Végtelen Szellem személyiségei megfogadják, hogy fáradhatatlanul segítik e Mihály Fiút, amint az a teremtői vállalkozását végigviszi. Mi leginkább az Alkotó Leányok, a helyi világegyetemi Anyaszellemek esetében észleljük, hogy a Végtelen Szellem annak a feladatnak szentelte magát, hogy támogassa az anyagi teremtményeket az egyre magasabb szellemi szintekre való felemelkedésben. A teremtmények érdekében végzendő mindeme munkát e helyi világegyetemek Teremtő Fiainak céljaival tökéletes összhangban és az ő személyükkel szoros együttműködésben teljesítik.

Míg az Istenfiak arra a hatalmas feladatra vállalkoznak, hogy az Atya szeretetteljes személyiségét a világegyetemnek kinyilvánítsák, addig a Végtelen Szellem annak a végtelen segédkezésnek szenteli magát, hogy az Atya és a Fiú közös szeretetét kinyilvánítsa minden egyes világegyetem összes gyermekének elméje számára külön-külön. E helyi teremtésrészekben a Szellem nem jön le a halandó fajokhoz húsvér test alakban, mint bizonyos Istenfiak, viszont a Végtelen Szellem és az ő mellérendelt Szellemei önmagukat kisebbítik, örömmel mennek keresztül az isteniség-csökkenésnek egyfajta bámulatos sorozatán, míg végül angyalokként megjelenve az oldalatokon állnak és mutatják az utat az alacsonyrendű földi létben.

Éppen e mérséklődési sorozatok révén kerül igen közel a Végtelen Szellem ténylegesen és személyként is minden állati eredetű lényhez a szférákon. A Szellem mindezt úgy teszi meg, hogy a legkisebb mértékben sem érvényteleníti az Istenség Harmadik Személyeként való létezését, aki minden dolgok középpontjában ott van.

Az Együttes Teremtő igazán és mindörökre a nagy segédkező személyiség, az egyetemes kegyelem-segédkező. Ahhoz, hogy a Szellem segédkezését megértsétek, gondoljatok arra az igazságra, hogy ő az Atya soha véget nem érő szeretetének és a Fiú örökkévaló kegyelmének közös megjelenése. A Szellem segédkezése azonban nem irányul kizárólag az Örökkévaló Fiú és az Egyetemes Atya megjelenítésére. A Végtelen Szellem hatalmában áll az is, hogy a saját nevében és jogán segédkezzen a teremtésrészek teremtményeinek; a Harmadik Személy isteni méltósággal bír, és a maga részéről is gyakorolja a kegyelmet az egyetemes segédkezés keretében.

Amint az ember többet megtud e Végtelen Szellem teremtményi családjába tartozó alacsonyabb rendűek által végzett szeretetteli és fáradhatatlan segédkezésről, úgy egyre inkább csodálni fogja az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közös Cselekedetének minden másnál különb természetét és páratlan jellemét és rajongani fog azért. E Szellem valóban „az Úr szeme, mely mindig az igazakon van” és „az isteni fül, mely mindig hallja azoknak könyörgéseit”.

5. Az Isten jelenléte

A Végtelen Szellem kiemelkedő sajátossága a mindenütt-jelenvalóság. Szerte a világegyetemek mindenségében e mindent átható szellem mindenhol jelen van, mely szellem oly nagy mértékben hasonló az egyetemes és isteni elme jelenlétéhez. Az Istenség Második Személyét és a Harmadik Személyét egyaránt az ő mindig jelenlévő szellemei képviselik minden világon.

Az Atya végtelen és ezért kizárólag az akarat korlátozza. Az Igazítók adományozásával és a személyiségbe való bekapcsolódásával az Atya egyedül cselekszik, azonban a szellemerőknek az értelmes lényekkel való kapcsolatában ő igénybe veszi az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem szellemeit és személyiségeit. Ő, akarata szerint egyformán jelen van szellemileg a Fiúval vagy az Együttes Cselekvővel; ő ott van a Fiúval és a Szellemben. Az Atya minden bizonnyal mindenhol jelen van, és az ő jelenlétét e különböző, de társult erők, hatások és jelenlétek révén és ezeken keresztül érzékeljük.

A ti szent írásaitokban az Isten Szelleme fogalom egyaránt használatos a paradicsomi Végtelen Szellemnek és a helyi világegyetemetek Alkotó Szellemének megjelölésére. Azonban a Szent Szellem a paradicsomi Végtelen Szellem ezen Alkotó Leányának szellemi köre. A Szent Szellem minden egyes helyi világegyetemben őshonos és működése az adott teremtésrész szellemi területére korlátozódik; a Végtelen Szellem viszont mindenütt jelenvaló.

Számos szellemi hatás van, de valójában mind egy. Még a Gondolatigazítók munkája is, bár minden egyéb befolyástól mentes, változatlanul egybeesik a Végtelen Szellem és a helyi világegyetemi Anyaszellem közös befolyásának szellem-segédkezésével. Ahogyan e szellemi jelenlétek az urantiaiak életében működnek, azokat nem lehet szétválasztani. Elmétekben és lelketeken egy szellemként munkálnak, mégpedig különböző eredetüktől függetlenül. És ahogyan ezen egyesített szellemi segédkezést megtapasztaljátok, az a Legfelsőbb befolyásának tűnik számotokra, „aki mindig képes megóvni benneteket a bukástól és benneteket hibátlanul a fenti Atya elé vezetni”.

Mindig emlékezzetek arra, hogy a Végtelen Szellem az Együttes Cselekvő; az Atya és a Fiú egyaránt őbenne és rajta keresztül működik; nemcsak mint önmaga van jelen, hanem mint az Atya és a Fiú és az Atya-Fiú. Ezt felismerve, valamint számos további ok miatt a Végtelen Szellem szellem-jelenlétére gyakran utalnak úgy, mint „az Isten szellemére”.

Következetes dolog a teljes szellemi segédkezési kapcsolatra utalni úgy, mint az Isten szelleme, mert a kapcsolat igazán az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szellem Isten és a Hétszeres Istensőt a Legfelsőbb Istenszellemének egyesülése.

6. A Végtelen Szellem személyisége

Ne engedjétek, hogy a Harmadik Forrás és Középpont kiterjedt alászállása és általános jelenléte elhomályosítsa vagy egyéb módon kisebbítse az ő személyiségének tényét. A Végtelen Szellem világegyetemi jelenlét, örökkévaló cselekedet, mindenségrendi hatalom, szent befolyás és egyetemes elme; ő ezek mindegyike, és végtelenül több is, ugyanakkor igaz és isteni személyiség is.

A Végtelen Szellem teljes és tökéletes személyiség, az Egyetemes Atyának és az Örökkévaló Fiúnak isteni társa és mellérendeltje. Az Együttes Teremtő éppúgy valóságos és látható a világegyetemek felsőbb értelmei számára, mint az Atya és a Fiú; és ez annál is inkább így van, mert a Szellem az, akit a felemelkedőknek el kell érniük azt megelőzően, hogy a Fiún keresztül egyáltalán megközelíthetnék az Atyát.

A Végtelen Szellem, az Istenség Harmadik Személye mindazon sajátosságokkal rendelkezik, melyeket ti a személyiséggel társítotok. A Szellem abszolút elmével bír: „A Szellem mindent vizsgál, még az Istennek mélységeit is.” A Szellem nemcsak elmével, hanem akarattal is rendelkezik. Az ő ajándékainak adományozásával kapcsolatosan jegyeztetett fel: „De mindezeket egyazon Szellem végzi, mely minden embernek külön-külön s a saját akarata szerint adományoz.”

A „Szellem szeretete” valóságos, miként az ő szomorúsága is az; ennélfogva „meg ne szomorítsátok az Isten Szellemét”. Akár paradicsomi Istenségként, akár helyi világegyetemi Alkotó Szellemként figyeljük meg a Végtelen Szellemet, azt találjuk, hogy az Együttes Teremtő nem csak a Harmadik Forrás és Középpont, hanem isteni személy is. Ezen isteni személyiség is személyként válaszol a világegyetemre. A Szellem beszél hozzátok, „akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem”. „A Szellem maga jár közben értetek.” A Szellem közvetlen és személyes hatást gyakorol a teremtett lényekre, „mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai”.

Még ha a Végtelen Szellem által a világegyetemek mindenségében lévő távoli világok segédkezésének jelenségét tekintjük is, még ha felmérjük is ugyanezen összehangoló Istenséget, amint meghatározhatatlan sokaságú, a Harmadik Forrásból és Középpontból eredő különféle lényben és lényen keresztül hat, még ha felismerjük is a Szellem mindenütt-jelenvalóságát, akkor is megerősíthetjük, hogy ugyanezen Harmadik Forrás és Középpont személy, ő az összes dolog, az összes lény és az összes világegyetem Együttes Teremtője.

A világegyetemek igazgatásában az Atya, a Fiú és a Szellem tökéletesen és örökmód kölcsönösen összekapcsolódik. Bár mindegyikük személyesen is segédkezik az összes teremtésrész számára, mégis mind a három istenien és abszolút módon összefonódik a teremtési és szabályozási szolgálatban, mely örökre eggyé teszi őket.

A Végtelen Szellem személyében az Atya és a Fiú kölcsönösen jelen van mindig és korlátlan tökéletességben, mert a Szellem olyan, mint az Atya és mint a Fiú, és ő olyan is, mint az Atya és a Fiú, amint ők ketten mindörökre egyek.

[Az Urantián közreadta egy uverszai Isteni Tanácsos, akit a Nappalok Elődei bíztak meg azzal, hogy a Végtelen Szellem természetét és munkáját bemutassa.]

Hozzászólások

008:00.02 »»» „a kölcsönös függőségüknek, örökkévaló” »»» „az egymásrautaltságuknak, az örökkévaló”

008:00.03 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: nyitó] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: nyitó]

008:00.03 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: záró] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: záró]

008:00.03 »»» „És ekkor már szemtől szemben állunk” »»» „Ekkortól szembesülhetünk”

008:00.04 »»» „eredete rendjének” »»» „eredet rendjének”

008:00.04 »»» „És ők” »»» „Ők”

008:00.04 »»» „lételviek” »»» „öröktől való létezésen alapulók”

008:01.01 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: nyitó] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: nyitó]

008:01.01 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: záró] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: záró]

008:01.02 »»» „érzékfeletti” »»» „páratlan”

008:01.04 »»» „működik és” »»» „működésbe lép és”

008:01.04 »»» „működőképesek” »»» „működésképesek”

008:01.06 »»» „Ez után” »»» „Ezután”

008:01.06 »»» „potenciális” »»» „lehetőségében adott”

008:01.08 »»» „tartozik azzal” »»» „tartozik, azzal”

008:01.08 »»» „végzett e fenséges” »»» „végzett fenséges”

008:01.09 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

008:01.09 »»» „És ez” »»» „Ez”

008:01.09 »»» „eseményekről, illetőleg műveletekről” »»» „eseményekről, műveletekről”

008:01.09 »»» „hogy, lévén” »»» „hogy mivel”

008:01.09 »»» „kikristályosító eme hatalmas” »»» „kikristályosító, elképesztően nagy”

008:01.09 »»» „mélységei — a legteljesebb rejtelem található” »»» „mélységei találhatók – vagyis a legteljesebb rejtelem”

008:01.10 »»» „És így” »»» „Így”

008:02.01 »»» „fogva és teljesen” »»» „fogva, teljesen”

008:02.05 »»» „elmepotenciálja” »»» „elme-megnyilvánulási lehetősége”

008:02.06 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: nyitó] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: nyitó]

008:02.06 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: záró] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: záró]

008:02.08 »»» „És az” »»» „Az”

008:03.01 »»» „teljes értékű teremtő fogalom, illetőleg terv tökéletes kivitelezése, mely fogalom, illetőleg terv arra” »»» „olyan teljes értékű teremtő fogalom vagy terv tökéletes kivitelezése, mely arra”

008:03.04 »»» „a munkájukat” »»» „az alkotásukat”

008:03.05 »»» „És e” »»» „E”

008:03.05 »»» „mindent szerető Atyát és a minden iránt” »»» „mindenkit szerető Atyát és a mindenki iránt”

008:03.05 »»» „sajátakarattal” »»» „saját akarattal”

008:03.09 »»» „És a” »»» „A”

008:04.01 »»» „És az” »»» „Az”

008:04.02 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

008:04.04 »»» „És a” »»» „A”

008:04.05 »»» „világegyetembeli összes gyermek” »»» „világegyetem összes gyermekének”

008:04.06 »»» „az állati eredetű szférák minden lényéhez” »»» „minden állati eredetű lényhez a szférákon”

008:04.06 »»» „És a” »»» „A”

008:04.08 »»» „érzékfeletti” »»» „minden másnál különb”

008:05.06 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: nyitó] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: nyitó]

008:05.06 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: záró] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: záró]