Jelenlegi hely

8. A Végtelen Szellem

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

A Végtelen Szellem jellemzői: 

- az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú isteni társa és mellérendeltje, 

- a társaival együtt Ő legfelsőbb, végleges és végtelen, öröktől való lételvi valóság,

- mindenütt jelenvaló világegyetemi jelenlét,

- tükrözi a paradicsomi Atya és az Örökkévaló Fiú természetét, rendelkezik az Örökkévaló Fiú minden kedvességével és könyörületes ragaszkodásával, 

- teljes és tökéletes személyiség, aki elmével, érzelemmel és akarattal bír,

- egyetemes elme Ő, végtelen elmepotenciállal, aki csak az egyetemes értelem területein abszolút,

- a teremtmények számára Ő az elme adományozója, 

- könyörületes, segédkező és szolgáló,

- birtokolja az ellengravitáció erőterét, de energia semlegesítő és lassító erőtérrel is bír,

- mozgat, változtat, átalakít, összehangol, megszilárdít és kiegyensúlyoz, Ő a szent befolyás.

A 8. írással való foglalkozás során bennem megfogalmazódó más gondolatok:

a) Kell, hogy legyen közös az isteni Teremtés, valamint a gyermeki játék és a felfedező ember izgalmában. Mert ezek, a személyek számára magukban hordozzák a szabadságot, a kihívást, a kalandot és sok örömöt. Egy olyan mindenségben, melynek isteni mozgatói jóra törekvők, a kudarc csak átmeneti lehet. S átmeneti kudarc is csak ott lehet, ahol a tökéletlenség még jelen van. Nem véletlenül kéri tőlünk Atyánk azt, hogy a saját lehetőségeink birtokba vételével akarjunk olyanok lenni mint Ő. 

b) Sok esetben a testi és a lelki szükségletek kielégítésére hivatott dolgok hiánya az emberek közötti összhanghiány miatt áll elő. A kinyilatkoztatásos igazság elterjedésének menete, valamint a termelés és az elosztás aránytalanságai elsősorban rajtunk, közösségben élő embereken múlnak. Az emberek csak azt követően lesznek képesek széles körben és tartósan összhangba kerülni egymással – vagyis hatékonyan együttműködni – ha külön-külön összhangba kerülnek a mennyei Atyjukkal. Jézus nagyon tisztán látta ezt, ezért kérte az övéitől az Isten atyasága és az emberek testvérisége igazságának örömhírként való hirdetését minden kor minden embere számára. 
Az emberek életében a küzdelem mindig a fejlődés lehetőségét hordozza magában. Isten időről időre elébe megy ezeknek a küzdelmeknek a kinyilatkoztatásai által, hogy helyes irányba terelve értelmet adjon az emberi küzdelmeknek. Azonban rajtunk múlik, hogy hiszünk-e ezen isteni útmutatásoknak. 
Az emberi lét célja a szellemi értékek birtokba szerzése. Ehhez minden adva van számunkra a Földön. A kérdés az, hogy mit kezdünk az ehhez rendelkezésre álló anyagi és nem anyagi eszközökkel. Hogyan és miként használjuk azokat? Ebben pedig mindenkinek van felelőssége, mert azzal, amit teszünk, reményt vagy reménytelenséget sugárzunk, a saját életünk önmagunk előtti értékéről mondunk véleményt. 

Mi szükséges az új módon történő emberi működéshez? – Új értékrend, amely a tényleges lehetőségeink ismeretén alapul. Vagyis szükségesek:
- kinyilatkoztatáson alapuló egyéni ismeretek az Istenről és a vele kapcsolatos viszonyunkról,
- az egyén részéről hit a közös mennyei Atyában,
- az egyén hite a saját istengyermekségében,
- az egyén hite abban, hogy a másik ember a testvére,
- az egyén hite a szeretetműködésben, mint világegyetemi magatartás módban,
- az egyén hite a halál utáni élet és fejlődés bizonyosságában.

A hiten alapuló élet által tehát mindig megmenthetjük magunkat a halálfélelemtől és a boldogtalanságtól, másoknak pedig esélyt kínálhatunk erre.

c) Minden élő hit mögött Istenre vonatkozó tudás és bizonyosság található. 
A személyes hit mindig a személy Istenre vonatkozó tudásának és vele kapcsolatos tapasztalatának megjelenítője. 
A hit mindig láthatóságra és megnyilvánulásra törekszik: élni, létezni akar, mert a hit az élni akarás kinyilvánítása. A hitem kicsit olyan, mint a hab az ünnepi tortán. Csak a hab látszik, a torta nem, pedig a hab azon alapszik. Ezért a hívő hitmegnyilvánulása egy Istent nem szerető számára tűnhet légből kapottnak, alap nélkülinek. Olyan habnak, amely nélkülözi a valóságos tortaalapot. De mivel e hit szellemi tartalomból indul ki, sőt azon alapul, ezért a hitem olyan habos torta, amely mögött számomra valós tartalom van, ami nem más, mint a legfontosabb tudás és a legértékesebb tartalom, amellyel ember rendelkezhet. És e „tortának” valamint a „habjának” – vagyis az Istenre vonatkozó tudásomnak és a hitemnek – szükségszerűen és örökké növekednie kell.

Mostanra annak tapasztalata kristályosodott ki bennem, hogyha a célom a szellemi fejlődés, akkor az erre való törekvésem során már nem létezhetnek számomra külső korlátok, csak belsők. Amiket külső korlátoknak gondolok, azok valójában létrafokok, melyeket használhatok a szellemi felfelé haladásra, de a lefelé csúszásra is. 

Felismerések:
- Nem Jézus előzte meg a korát, hanem az emberiség volt és van lemaradva.

- Egy hagyománynak annyi a jelenkori értéke, amennyi a szellemi haszna.

- Lucifer bűnéből elsősorban azt tanulom, hogy óvakodjak a szellemi gőgtől. Éva és Ádám vétkéből pedig azt tanulom, hogy a lelki fáradtságból eredő türelmetlenség rossz döntésekhez vezethet.