Jelenlegi hely

8. A Végtelen Szellem

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

A Végtelen Szellem jellemzői: 

- az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú isteni társa és mellérendeltje, 

- a társaival együtt Ő legfelsőbb, végleges és végtelen, öröktől való lételvi valóság,

- mindenütt jelenvaló világegyetemi jelenlét,

- tükrözi a paradicsomi Atya és az Örökkévaló Fiú természetét, rendelkezik az Örökkévaló Fiú minden kedvességével és könyörületes ragaszkodásával, 

- teljes és tökéletes személyiség, aki elmével, érzelemmel és akarattal bír,

- egyetemes elme Ő, végtelen elmepotenciállal, aki csak az egyetemes értelem területein abszolút,

- a teremtmények számára Ő az elme adományozója, 

- könyörületes, segédkező és szolgáló,

- birtokolja az ellengravitáció erőterét, de energia semlegesítő és lassító erőtérrel is bír,

- mozgat, változtat, átalakít, összehangol, megszilárdít és kiegyensúlyoz, Ő a szent befolyás.

A 8. írással való foglalkozás során bennem megfogalmazódó más gondolatok:

a) Kell, hogy legyen közös az isteni Teremtés, valamint a gyermeki játék és a felfedező ember izgalmában. Mert ezek, a személyek számára magukban hordozzák a szabadságot, a kihívást, a kalandot és sok örömöt. Egy olyan mindenségben, melynek isteni mozgatói jóra törekvők, a kudarc csak átmeneti lehet. S átmeneti kudarc is csak ott lehet, ahol a tökéletlenség még jelen van. Nem véletlenül kéri tőlünk Atyánk azt, hogy a saját lehetőségeink birtokba vételével akarjunk olyanok lenni mint Ő. 

b) Sok esetben a testi és a lelki szükségletek kielégítésére hivatott dolgok hiánya az emberek közötti összhanghiány miatt áll elő. A kinyilatkoztatásos igazság elterjedésének menete, valamint a termelés és az elosztás aránytalanságai elsősorban rajtunk, közösségben élő embereken múlnak. Az emberek csak azt követően lesznek képesek széles körben és tartósan összhangba kerülni egymással – vagyis hatékonyan együttműködni – ha külön-külön összhangba kerülnek a mennyei Atyjukkal. Jézus nagyon tisztán látta ezt, ezért kérte az övéitől az Isten atyasága és az emberek testvérisége igazságának örömhírként való hirdetését minden kor minden embere számára. 
Az emberek életében a küzdelem mindig a fejlődés lehetőségét hordozza magában. Isten időről időre elébe megy ezeknek a küzdelmeknek a kinyilatkoztatásai által, hogy helyes irányba terelve értelmet adjon az emberi küzdelmeknek. Azonban rajtunk múlik, hogy hiszünk-e ezen isteni útmutatásoknak. 
Az emberi lét célja a szellemi értékek birtokba szerzése. Ehhez minden adva van számunkra a Földön. A kérdés az, hogy mit kezdünk az ehhez rendelkezésre álló anyagi és nem anyagi eszközökkel. Hogyan és miként használjuk azokat? Ebben pedig mindenkinek van felelőssége, mert azzal, amit teszünk, reményt vagy reménytelenséget sugárzunk, a saját életünk önmagunk előtti értékéről mondunk véleményt. 

Mi szükséges az új módon történő emberi működéshez? – Új értékrend, amely a tényleges lehetőségeink ismeretén alapul. Vagyis szükségesek:
- kinyilatkoztatáson alapuló egyéni ismeretek az Istenről és a vele kapcsolatos viszonyunkról,
- az egyén részéről hit a közös mennyei Atyában,
- az egyén hite a saját istengyermekségében,
- az egyén hite abban, hogy a másik ember a testvére,
- az egyén hite a szeretetműködésben, mint világegyetemi magatartás módban,
- az egyén hite a halál utáni élet és fejlődés bizonyosságában.

A hiten alapuló élet által tehát mindig megmenthetjük magunkat a halálfélelemtől és a boldogtalanságtól, másoknak pedig esélyt kínálhatunk erre.

c) Minden élő hit mögött Istenre vonatkozó tudás és bizonyosság található. 
A személyes hit mindig a személy Istenre vonatkozó tudásának és vele kapcsolatos tapasztalatának megjelenítője. 
A hit mindig láthatóságra és megnyilvánulásra törekszik: élni, létezni akar, mert a hit az élni akarás kinyilvánítása. A hitem kicsit olyan, mint a hab az ünnepi tortán. Csak a hab látszik, a torta nem, pedig a hab azon alapszik. Ezért a hívő hitmegnyilvánulása egy Istent nem szerető számára tűnhet légből kapottnak, alap nélkülinek. Olyan habnak, amely nélkülözi a valóságos tortaalapot. De mivel e hit szellemi tartalomból indul ki, sőt azon alapul, ezért a hitem olyan habos torta, amely mögött számomra valós tartalom van, ami nem más, mint a legfontosabb tudás és a legértékesebb tartalom, amellyel ember rendelkezhet. És e „tortának” valamint a „habjának” – vagyis az Istenre vonatkozó tudásomnak és a hitemnek – szükségszerűen és örökké növekednie kell.

Mostanra annak tapasztalata kristályosodott ki bennem, hogyha a célom a szellemi fejlődés, akkor az erre való törekvésem során már nem létezhetnek számomra külső korlátok, csak belsők. Amiket külső korlátoknak gondolok, azok valójában létrafokok, melyeket használhatok a szellemi felfelé haladásra, de a lefelé csúszásra is. 

Felismerések:
- Nem Jézus előzte meg a korát, hanem az emberiség volt és van lemaradva.

- Egy hagyománynak annyi a jelenkori értéke, amennyi a szellemi haszna.

- Lucifer bűnéből elsősorban azt tanulom, hogy óvakodjak a szellemi gőgtől. Éva és Ádám vétkéből pedig azt tanulom, hogy a lelki fáradtságból eredő türelmetlenség rossz döntésekhez vezethet.


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Milyen megközelítést javasol a szerző a Végtelen Szellem segédkezésének megértéséhez? (8:2.4; 8:4.7-4.8) A Végtelen Szellemnek mely oldalával azonosulhatnak a véges halandók?
  2. Elképzelhető-e, hogy a Végtelen Szellem első cselekedetében (8:1.2) találjuk meg az emberi istenimádat mintáját?
  3. Vehetjük-e emberi cselekvési példának azt, ahogy a Végtelen Szellem kifejezi az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú egyesített fogalmát?
  4. Miért tud a gyermek a valósághoz idomulni a legjobban úgy, ha először a gyermek-szülő viszonyt ismeri meg (8:1.11)?
  5. A segédkezés fogalmának mely jelentései és mely értékei ismerhetők meg ebből az írásból?
  6. Mi a mi szerepünk abban az átalakulásban, melynek eredményeként „hibátlanul” vezethetnek bennünket az Atya elé?
  7. Hogyan indulhatunk el az Végtelen Szellemmel való kapcsolat kialakításában azáltal, hogy megszívleljük a hatodik szakaszbeli tanításokat?
  8. Miben különbözik a Cselekvő Istenről (8:1) szóló leírás az általad ismert teremtéstörténetektől?
  9. Mi a Végtelen Szellem isteni jellemének lényege? (8:4.1)
  10. Mit értünk Szent Szellem alatt (8:5.3)?
  11. Mi tartozik „az Isten szellemének” fogalmába? (Vö. 8:5.5-5.6.)
  12. Mitől Együttes Cselekvő a Harmadik Forrás és Középpont? (Ld. még 9:1.1.)
  13. [Az 1-15. írás az Urantia könyvben alkalmazott valóságmodell elsődleges mindenségtani alapjaival foglalkozik, ezen belül a 8-9. írás a Végtelen Szellemet mutatja be.]

 

Istentani összefoglaló

Az Isten tantétele

  • Egy azonos és végtelen cselekedetnek az Atya-Fiú egyesülés általi közös eltervezése örökkévalósági eredetet biztosított a Végtelen Szellemnek. 8:0.2-3
  • A Végtelen Szellem megszemélyesülése rendezi be a színteret az örök korszakok teremtői körképéhez. 8:1.1
  • A Cselekvő Isten működik és a tér sírboltjai megmozdulnak. 8:1.4
  • A Végtelen Szellem a Havona születésével egyszerre válik örökkévalóvá és ezen együttes teremtői cselekedet révén válik Isten-lényegűvé. 8:1.7
  • Az Együttes Teremtő az örökkévalóságtól fogva és korlátozás nélkül egy az Atyával és a Fiúval. 8:2.1
  • Az Együttes Teremtő az Atya természetének minden oldala közül a végtelenséget mutatja a legfeltűnőbben. 8:2.5
  • A Szellem osztozik ugyan az Atya sajátosságaiban, mégis inkább a Fiú könyörületessége felé hajlik. 8:2.6
  • Az Együttes Cselekvő az első Atya-Fiú alkotta abszolút cselekvési terv kivitelezése. 8:3.1
  • A Végtelen Szellem hatékonyan segíti az evolúciós teremtmények számára az Atya-Fiú által kidolgozott tökéletességi terv kivitelezését. 8:3.5
  • A Szellem segédkezés – az Atya szeretetének és a Fiú kegyelmének megszemélyesülése. 8:4.2
  • Az Együttes Teremtő az Atya soha véget nem érő szeretetének és a Fiú örökkévaló kegyelmének közös megjelenése. 8:4.7
  • A mindenütt-jelenvalóság a Végtelen Szellem kiemelkedő sajátossága. 8:5.1
  • Az Urantián mindeddig összekeverték a mindenütt-jelenvaló Végtelen Szellemet a helyi világegyetemi Szent Szellemmel. 8:5.3
  • A Végtelen Szellem igaz és isteni személyiség. 8:6.1-2
  • Függetlenül a kiterjedt világegyetemi tevékenységeitől, az Együttes Teremtő személy. 8:6.4

Üdvözülési terv

  • A Végtelen Szellem segédkezik az Atyának és a Fiúnak, és segédkezik a saját nevében is. 8:4.7