Jelenlegi hely

9. A Végtelen Szellem viszonya a világegyetemhez

{Az URANTIA könyv 2010. évi első kiadásának szöveg-felülvizsgálata alapján javasolt pontosításokat ld. kék betűszínnel.}

 

9. írás

A Végtelen Szellem viszonya a világegyetemhez

AZ EGYETEMES Atyának és az Örökkévaló Fiúnak a Paradicsom jelenlétében önmaguk megszemélyesítése céljából való egyesülésekor különös dolog ment végbe. Ezen örökkévalósági helyzetben semmi sem utal arra, hogy az Együttes Cselekvő úgy személyesül meg, mint abszolút elmével összehangolt korlátlan szellemiség, mely különleges előjogokkal is bír az energiaátalakítás terén. Létrejöttével kiteljesedik az Atya felszabadulása a központosított tökéletesség kötelékeitől és a személyiség-abszolutizmus korlátaitól. Ez a felszabadulás az Együttes Teremtő olyan bámulatos hatalmában jelenik meg, mellyel olyan lények teremtésére hivatott, akik kiválóan alkalmasak a segédkező szellemi szolgálatra még az ezt követően kifejlődő világegyetemek anyagi teremtményei számára is.

Az Atya végtelen a szeretetben és az akaratban, a szellemi gondolatban és célban; ő az egyetemes megtartó. A Fiú végtelen a bölcsességben és az igazságban, a szellemi kifejeződésben és közvetítésben; ő az egyetemes kinyilatkoztató. A Paradicsom végtelen a térerő-képesség megnyilvánulási lehetőségét tekintve és az energia feletti ellenőrzés képességében; ez az egyetemes kiegyensúlyozó. Az Együttes Cselekvő minden létező világegyetemi energia, minden tényleges világegyetemi szellem és minden valós világegyetemi értelem egységbe foglalásában különleges előjogokkal és összehangolásukban végtelen készséggel rendelkezik; a Harmadik Forrás és Középpont azon sokféle energia és különböző teremtésrész egyetemes egyesítője, melyek az Egyetemes Atya isteni tervének és örökkévaló céljának megfelelően megjelentek.

A Végtelen Szellem, az Együttes Teremtő egyetemes és isteni segédkező. A Szellem szakadatlanul segédkezik a Fiú kegyelmének és az Atya szeretetének megnyilvánulásában, és összhangban van a paradicsomi Háromság szilárd, változatlan és pártatlan igazságosságával is. Az ő befolyása és személyiségei mindig közel vannak hozzátok; ők tényleg ismernek és igazán megértenek benneteket.

Az Együttes Cselekvő közvetítői szerte a világegyetemekben szüntelenül átalakítják a teljes tér erőit és energiáit. Miként az Első Forrás és Középpont, a Harmadik is érzékeny a szellemire és az anyagira. Az Együttes Cselekvő az Isten egységének kinyilatkoztatása, akiben fennáll minden dologdolgok, jelentéstartalmak és értékek; energiák, elmék és szellemek.

A Végtelen Szellem kitölti a teljes teret; ő az örökkévalóság körében lakozik; és a Szellem, az Atyához és a Fiúhoz hasonlóan, tökéletes és változatlanabszolút.

1. A Harmadik Forrás és Középpont sajátosságai

A Harmadik Forrás és Középpont sokféle néven ismert, melyek mindegyike a következő viszonyt jelöli és a következő rendeltetést ismeri el: Mint a Szellem Isten, ő a Fiú Isten és az Atya Isten személyiségi mellérendeltje és isteni társa. Mint a Végtelen Szellem, ő mindenütt jelenvaló szellemi befolyás. Mint az Egyetemes Átalakító, ő az erőtér-szabályozó teremtmények őse és a mindenségrendi térerők beindítója. Mint az Együttes Cselekvő, ő az Atya-Fiú közös képviselője és társulásuk végrehajtója. Mint az Abszolút Elme, ő az értelmi képesség forrása szerte a világegyetemekben. Mint a Cselekvő Isten, ő a mozgás, a változás és a kapcsolat nyilvánvaló őse.

A Harmadik Forrás és Középpont némely sajátossága az Atyától, mások a Fiútól származnak, míg mások tevékeny és személyes jelenléte nem fedezhető fel sem az Atyában, sem a Fiúbanolyan sajátosságokról van szó, melyek aligha magyarázhatók meg, kivéve, ha feltételezzük, hogy az Atya-Fiú közösség, mely örökkévalóvá teszi a Harmadik Forrást és Középpontot, a Paradicsom abszolútsága örökkévaló tényével összhangban és annak elismerése mellett következetesen működik. Az Együttes Teremtő az Istenség Első és Második Személye egyesített és végtelen fogalmának teljességét testesíti meg.

Ha az Atyát mint eredeti teremtőt és a Fiút mint szellemi intézőt képzelitek el, akkor a Harmadik Forrásra és Középpontra úgy kell gondolnotok, mint egyetemes összehangolóra, a korlátlan együttműködés segítőjére. Az Együttes Cselekvő a minden tényleges valóság összekapcsolója; ő az Atya gondolatának és a Fiú szavának istenségi letéteményese, és cselekedeteiben örökmód figyelembe veszi a központi Sziget anyagi abszolútságát. A paradicsomi Háromság rendelte el az előrehaladás egyetemes rendjét, és az isteni gondviselés az Együttes Teremtő és a kifejlődő Legfelsőbb Lény területe. Egyetlen tényleges vagy ténylegessé váló valóság sem térhet ki a Harmadik Forrással és Középponttal való kapcsolat elől.

Az Egyetemes Atya felel az elő-energiai, az elő-szellemi és a személyiségi területekért; az Örökkévaló Fiú az egyeduralkodó a szellemi tevékenységek szféráiban; a Paradicsom Szigetének jelenléte egyesíti a fizikai energiát és az anyagivá váló erőteret; az Együttes Cselekvő nem csak úgy működik, mint a Fiút képviselő végtelen szellem, hanem úgy is, mint a paradicsomi térerők és energiák egyetemes átalakítója, létrehozva így az egyetemes és abszolút elmét. Az Együttes Cselekvő szerte a nagy világegyetemben úgy működik, mint határozott és külön személyiség, különösen a szellemi értékek, a fizikai-energiai viszonyok és az igaz elme-jelentéstartalmak felsőbb szféráiban. Különösen akkor és ott működik, amikor és ahol energia és szellem társulására és kölcsönhatására kerül sor; elmével gyakorol ellenőrzést minden válasz fölött, erős hatalmat gyakorol a szellemi világban és fenséges befolyást fejt ki az energiára és az anyagra. A Harmadik Forrás mindenkor kifejezője az Első Forrásnak és Középpontnak.

A Harmadik Forrás és Középpont tökéletesen és korlátlanul osztozik az Első Forrás és Középpont mindenütt-jelenvalóságában, melyet néha Mindenütt-jelenvaló Szellemnek neveznek. Bizonyos különleges és igen személyes módon az Istenelme osztozik az Egyetemes Atyával és az ő Örökkévaló Fiával a mindentudásban; a Szellem tudása mély és teljes. Az Együttes Teremtő kinyilatkoztatja az Egyetemes Atya mindenhatóságának bizonyos szakaszait, viszont ténylegesen csak az elme területén mindenható. Az Istenség Harmadik Személye az elmeterületek értelmi középpontja és egyetemes irányítója; itt abszolút őa fennhatósága itt korlátlan.

Úgy tűnik, hogy az Együttes Cselekvőt az Atya-Fiú közösség serkenti, de az összes cselekedete során nyilvánvalóan elismeri az Atya-Paradicsom kapcsolatot. Alkalmanként és bizonyos szerepköreiben úgy látszik, mintha ellentételezést nyújtana a tapasztalás által fejlődő Istenségeka Legfelsőbb Isten és a Végleges Istenfejlődési hiányosságaiért.

Végtelen rejtély áll ebben: Hogy a Végtelen egyszerre nyilvánította ki az ő végtelenségét a Fiúban és a Paradicsomként, és ezután létrejön egy lény, mely egyenlő Istennel az isteniségben, tükrözi a Fiú szellemi természetét és képes a paradicsomi minta megelevenítésére, egy olyan lény, melynek fennhatósága átmenetileg alárendelt jellegű, viszont sok tekintetben nyilvánvalóan a legváltozatosabban cselekvő. Ez a cselekedetbeli nyilvánvaló felsőbbség a Harmadik Forrás és Középpont egyik sajátosságaként nyilvánul meg, mely felette áll még a fizikai gravitációnaka Paradicsom Szigete egyetemes megnyilvánulásánakis.

Az energia és a fizikai dolgok legfelsőbb szintű szabályozásán túl a Végtelen Szellem nagyszerűen felruháztatik a türelem, a könyörületesség és a szeretet azon sajátosságaival, melyek oly kiválóan megmutatkoznak az ő szellemi segédkezésében. A Szellem a legnagyobb mértékben képes a szeretetben segédkezni és az igazságosságban érvényre juttatni a könyörületességet. A Szellem Isten az Eredeti és Örökkévaló Fiú minden fenséges kedvességével és könyörületes ragaszkodásával rendelkezik. Szülőhelyetek világegyeteme az igazságosság üllője és a szenvedés kalapácsa között nyer végső formát; de a kalapácsot forgatók nem mások, mint az irgalmasság gyermekei, a Végtelen Szellem szellem-utódai.

2. A mindenütt jelenvaló Szellem

Isten háromszoros értelemben is szellem: ő maga szellem; a Fiában korlátlan szellemként jelenik meg; az Együttes Cselekvőben pedig úgy, mint elmével szövetkező szellem. E szellemi valóságok mellett, úgy gondoljuk, hogy tapasztalásban kibontakozó szellemi jelenségek szintjeit is érzékeljüka Legfelsőbb Lény, a Végleges Istenség és az Istenségi Abszolút szellemeit.

A Végtelen Szellem éppen annyira kiegészítője az Örökkévaló Fiúnak, mint amennyire a Fiú kiegészítője az Egyetemes Atyának. Az Örökkévaló Fiú az Atya szellemivé lényegült megszemélyesülése; a Végtelen Szellem pedig az Örökkévaló Fiú és az Egyetemes Atya megszemélyesült szellem-lényege.

Számos akadálymentesen ható szellemi erővonal és számos anyagfeletti erőtér-forrás létezik, mely az urantiai embereket közvetlenül összeköti a paradicsomi Istenségekkel. Így létezik az Egyetemes Atyával való összeköttetést biztosító Gondolatigazító, az Örökkévaló Fiú szellemi-gravitációs késztetésének kiterjedt befolyása, valamint az Együttes Teremtő szellemi jelenléte is. Működésbeli különbség van a Fiú szelleme és a Szellem szelleme között. A Harmadik Személy a szellemi segédkezésében működhet úgy, mint elme és szellem, vagy mint szellem egyedül.

A paradicsomi jelenlétek mellett az urantiaiaknak a helyi világegyetem és a felsőbb-világegyetem szellemi hatásai és tevékenységei is a hasznukra vannak, mégpedig azon szeretetteli személyiségek csaknem végtelen serege révén, akik az igaz célért tiszta szívvel küzdőket mindig egyre feljebb és beljebb, az isteniség eszményképei és a legteljesebb tökéletesség célja felé vezetik.

Az Örökkévaló Fiú egyetemes szellemének jelenlétét mi ismerjükképesek vagyunk csalhatatlanul felismerni. A Végtelen Szellem, az Istenség Harmadik Személyének jelenlétét még a halandó ember is megismerheti, mert az anyagi teremtmények képesek ténylegesen is megtapasztalni ezen isteni befolyás jótékony hatását, mely befolyás az emberi fajok számára helyi világegyetemi adományként, a Szent Szellemként működik. Az emberi lények bizonyos mértékben képesek tudatosítani az Igazítót, az Egyetemes Atya személytelen jelenlétét is. Ezen isteni szellemek, melyek az ember felemelésén és szellemi lényegűvé alakításán munkálkodnak, mind egyetértésben és tökéletesen együttműködve tevékenykednek. Egyek ők a halandói felemelkedési és tökéletesség-elérési tervek szellemi kivitelezésében.

3. Az egyetemes átalakító

A Paradicsom Szigete a fizikai gravitáció forrása és lényege; és ennek elegendőnek kell lennie számotokra annak megértéséhez, hogy a gravitáció az egyik leginkább valóságos és örökmód bizonyos dolgok egyike a világegyetemek teljes fizikai mindenségében. A gravitáció nem módosítható, nem semlegesíthető, kivéve az Atya és a Fiú által közösen biztosított térerők és energiák révén, melyeket a Harmadik Forrás és Középpont személyére bíztak és működésileg az ő személyéhez társítottak.

A Végtelen Szellem különleges és bámulatos erőteret birtokolaz ellengravitációt. Ezen erőtér működésileg (megfigyelhetően) nincs jelen sem az Atyában, sem a Fiúban. Eme képesség, vagyis az anyagi gravitációnak való ellenállás képessége, mely a Harmadik Forrás eredendő sajátsága, az Együttes Cselekvőnek a világegyetemi viszonyok bizonyos szakaszaira adott személyes válaszaiban nyilvánul meg. Ez a különleges sajátosság átvihető a Végtelen Szellem bizonyos felsőbb személyiségeire is.

Az ellengravitáció helyi viszonyok közepette képes semlegesíteni a gravitációt; a működése egyenértékű térerő-jelenlét gyakorlását jelenti. Kizárólag az anyagi gravitáció vonatkozásában működik, és ez nem az elme cselekedete. A pörgettyű esetében a gravitációnak való ellenállás jelensége jól példázza az ellengravitáció hatását, de ez nem ad értékelhető ismeretet az ellengravitáció okára vonatkozóan.

Az Együttes Cselekvő ezen kívül még a térerőt meghaladni és az energiát semlegesíteni képes erőtereket is mutat. Ezen erőterek működésének lényege az energia lelassítása addig a pontig, amikor anyaggá válnak, és vannak számotokra ismeretlen egyéb működési rendjeik is.

Az Együttes Teremtő nem energia, nem az energia forrása és nem is az energia végső szakasza; ő az energia átalakítója. Az Együttes Teremtő nem más, mint műveletmozgatás, változtatás, átalakítás, összehangolás, megszilárdítás és kiegyensúlyozás. A Paradicsom közvetlen és közvetett irányítása alá tartozó energiák természetüknél fogva érzékenyek a Harmadik Forrás és Középpont és az ő számos közvetítőinek cselekedeteire.

A világegyetemek mindenségét áthatják a Harmadik Forrás és Középpont erőtér-szabályozó teremtményei: fizikai szabályozók, erőtér-irányítók, erőtér-központok és a Cselekvő Isten egyéb képviselői, akik a fizikai energiák szabályozásával és kiegyensúlyozásával foglalkoznak. E fizikai feladatkört ellátó különleges teremtmények mind különféle erőtér-szabályozói sajátosságokkal rendelkeznek, mint például az ellengravitáció, melyet munkájuk során arra használnak, hogy a nagy világegyetem anyagát és energiáit fizikai egyensúlyban tartsák.

A Cselekvő Isten mindezen anyagi tevékenységei láthatóan kapcsolatba hozzák az ő működését a Paradicsom Szigetével, és valóban, az erőtér közvetítői mind figyelemmel vannak az örökkévaló Sziget abszolútságára, sőt attól függenek is. Viszont az Együttes Cselekvő nem képviseli a Paradicsomot és nem is erre válaszul cselekszik. Ő személyesen az Atyát és a Fiút képviseli. A Paradicsom nem személy. A Harmadik Forrás és Középpont nem-személyes, személytelen és más értelemben sem személyes tevékenységei mind magának az Együttes Cselekvőnek a saját akaratán alapuló cselekedetei; ezek nem valaminek vagy valakinek a gondolatai, származékai vagy tükröződései.

A Paradicsom a végtelenség mintája; a Cselekvő Isten e minta megelevenítője. A Paradicsom a végtelenség anyagi forgáspontja; a Harmadik Forrás és Középpont közvetítői pedig azok az értelmes emelőkarok, melyek az anyagi szintet mozgásba hozzák és a fizikai teremtés működési rendjébe önkéntelenséget visznek.

4. Az Abszolút Elme

A Harmadik Forrás és Középpont értelmi természete eltér az ő fizikai és szellemi sajátosságaitól. E természettel nemigen létesíthető kapcsolat, viszont képes társulniinkább értelmileg, semmint személyesen. A működési elmeszinteken ez megkülönböztethető a Harmadik Személy fizikai sajátosságaitól és szellemi jellemétől, de a személyiségektől eltérően e természet sohasem a fizikai vagy szellemi megnyilatkozásoktól függetlenül működik.

Az abszolút elme a Harmadik Személy elméje; elválaszthatatlan a Szellem Isten személyétől. A működő lényekben az elme nem válik el az energiától vagy a szellemtől, vagy mindkettőtől. Az elme nem az energiában rejlik; az energia befogadja az elmét és válasz ébred benne rá; az elme rátelepedhet az energiára, de a tudat nem a pusztán anyagi szintben rejlik. Elme nem szükséges a tiszta szellemhez, mert a szellem eredendően tudatos és azonossággal rendelkező. A szellem mindig értelmes, bizonyos értelemben elmével ellátott. Lehet ez az elme vagy az az elme, lehet elő-elme vagy felső-elme, sőt még szellem-elme is, viszont a gondolkodásban és a tudásban egyenértékűek. A szellemi rálátás az elme tudatosságát meghaladja, arra következik és elméletileg megelőzi azt.

Az Együttes Teremtő kizárólag az elme területén, az egyetemes értelem területein abszolút. A Harmadik Forrás és Középpont elméje végtelen; teljesen meghaladja a világegyetemek mindenségének tevékeny és működő elme-köreit. A hét felsőbb-világegyetem elme-képessége a Hét Tökéletes Szellemtől, az Együttes Teremtő elsődleges személyiségeitől származik. E Tökéletes Szellemek az elmét, mint a mindenségrendi elmét osztják szét a nagy világegyetemnek, és a ti helyi világegyetemeteket a mindenségrendi elme orvontoni fajtájának nebadoni módosulata hatja át.

A végtelen elme nem vesz tudomást az időről, a végleges elme meghaladja az időt, a mindenségrendi elmét pedig korlátozza az idő. A térrel pedig ez a helyzet: a Végtelen Elme független a tértől, viszont amint a végtelentől a segéd-elmeszintek felé közelítünk, az értelemnek egyre inkább számolnia kell a tér tényével és korlátaival.

A mindenségrendi térerő éppen úgy válaszol az elmére, ahogy a mindenségrendi elme válaszol a szellemre. A szellem isteni cél, a szellem-elme pedig isteni cél beteljesülés közben. Az energia dolog, az elme jelentéstartalom, a szellem érték. Az elme még az időben és térben is létrehozza az energia és a szellem között ama viszonylagos kapcsolatokat, melyek az örökkévalóságbeli rokonságukra utalnak.

Az elme a szellemi értékeket értelmi jelentéstartalmakká alakítja; az akarat hatalmában áll az, hogy az elme-jelentéstartalmakat az anyagi és a szellemi területeken egyaránt kibontakoztassa. A Paradicsomra való felemelkedés viszonylagos és megkülönböztethető növekedéssel jár a szellemben, az elmében és az energiában. A személyiség a tapasztalás által fejlődő egyéniség ezen elemeinek egyesítője.

5. Az elme-segédkezés

A Harmadik Forrás és Középpont elméje végtelen. Ha a világegyetem a végtelenségig növekedne, az ő elme-megnyilvánulási lehetősége akkor is megfelelő lenne ahhoz, hogy számtalan teremtményt felruházzon megfelelő elmével és egyéb értelmi előfeltétellel.

A teremtett elme területén a Harmadik Személy az ő mellérendelt és alárendelt társaival mindenek fölött állóan uralkodik. A teremtményi elme területeinek kizárólagos eredete a Harmadik Forrás és Középpont; ő az elme adományozója. Még az Atya szilánkjai is képtelenek beköltözni az emberi elmébe mindaddig, amíg a Végtelen Szellem elme-cselekedete és szellemi működése megfelelően elő nem készítette számukra az utat.

Az elme sajátossága, hogy az élet oly tág köre számára adományozható. A Harmadik Forrás és Középpont az ő alkotótársain és teremtményi társain keresztül segédkezik minden elme számára minden szférán. Az emberi és az emberit el nem érő értelmek számára a helyi világegyetemek segédjein keresztül, valamint a fizikai szabályozók közvetítői tevékenységén keresztül segédkezik, és segédkezése eléri még az élő dolgok legkezdetlegesebb fajtáinak a legalacsonyabb rendű, nem-tapasztaló lényformáit is. Az elmeirányultság mindig elme-szellemi vagy elme-energiai személyiségek segédkezése.

Lévén, hogy az Istenség Harmadik Személye az elme forrása, ezért egészen természetes, hogy a saját akarattal bíró, evolúciós teremtmények könnyebben tudnak fogalmat alkotni a Végtelen Szellemről, mint az Örökkévaló Fiúról vagy az Egyetemes Atyáról. Az Együttes Teremtő valósága tökéletlenül jelenik meg ezen emberi elme létezésében. Az Együttes Teremtő a mindenségrendi elme őse, és az emberi elme ennek a mindenségrendi elmének egy egyedivé vált köre, személytelen része, s azt a Harmadik Forrás és Középpont Alkotó Leánya adományozza a helyi világegyetemben.

Ne vetemedjetek arra, hogy minden elme-jelenségről azt feltételezitek, hogy isteni, csak mert a Harmadik Személy az elme forrása. Az emberi értelem az állati fajok anyagi eredetében gyökerezik. A világegyetemi értelem éppoly kevéssé az Isten – aki elme – igaz kinyilatkoztatása, mint amilyen kevéssé igaz kinyilatkoztatása a fizikai természet a paradicsomi szépségnek és összhangnak. A természetben tökéletesség van, azonban a természet nem tökéletes. Az Együttes Teremtő az elme forrása, de az elme nem az Együttes Teremtő.

Az elme az Urantián egyfajta kölcsönös engedmény a gondolati tökéletesség lényege és a ti éretlen emberi természetetek fejlődő gondolkodásmódja között. A ti értelmi fejlődési tervetek valóban páratlanul tökéletes a maga nemében, azonban amikor a húsvér test templomában működtök, igencsak messze vagytok attól az isteni céltól. Az elme igazán isteni eredetű, és isteni végzete is van, de a halandói elmétek még nem bír ezzel az isteni ranggal.

Túl gyakran, túlságosan is gyakran rontjátok meg elméteket őszintétlenséggel és bénítjátok meg pártossággal; állati félelemnek teszitek ki és haszontalan aggodalommal torzítjátok el. Ennélfogva, bár az elme forrása isteni, az elme, ahogy ti ismeritek a felemelkedésetek világán, aligha válik nagyszerű csodálat, s még kevésbé rajongás vagy imádat tárgyává. Az éretlen és tunya emberi értelem megtapasztalásának inkább az alázat megjelenéséhez kellene vezetnie.

6. Az elme-gravitációs kör

A Harmadik Forrás és Középpont, az egyetemes értelem, személyesen tudatában van minden elmének, minden értelemnek a teljes teremtésösszességben, és az elmével rendelkező mindeme fizikai, morontiai és szellemi teremtményekkel személyes és tökéletes kapcsolatot tart fenn szerte a tágas világegyetemekben. Mindezen elme-tevékenységeket az abszolút elme-gravitációs kör fogja össze, mely a Harmadik Forrásban és Középpontban összpontosul és amely a Végtelen Szellem személyes tudatának részét képezi.

Sok tekintetben hasonlóan ahhoz, ahogy az Atya minden személyiséget magához vonz és ahogy a Fiú minden szellemi valóságot magához terel, úgy gyakorol vonzóhatást az Együttes Cselekvő minden elmére; ő korlátlanul érvényesül az egyetemes elme-körökben és szabályozza azokat. Minden igaz és tiszta értelmi értéket, minden isteni gondolatot és tökéletes képzetet biztosan vonz ez az abszolút elme-kör.

Az elme-gravitáció az anyagi és a szellemi gravitációtól függetlenül képes működni, de amikor és ahol e kettő hatást fejt ki, akkor és ott az elme-gravitáció mindig működik. Amikor mindhárom együtt hat, akkor a személyiség-gravitáció áthathatja az anyagi teremtménytlegyen az fizikai vagy morontiai, véges vagy abszonit. De ettől függetlenül az elme-képesség még a személytelen lények esetében is oda vezet, hogy képessé teszi őket a gondolkodásra és tudattal látja el őket akár a személyiség teljes hiánya mellett is.

A személyiség-rangú sajátlényeg, legyen az emberi vagy isteni, halhatatlan vagy magvában halhatatlan, mégsem a szellemből vagy az elméből vagy az anyagból ered; ez az Egyetemes Atya adománya. A szellem-, az elme- és az anyagi gravitáció közrehatása sem előfeltétele a személyiség-gravitáció megjelenésének. Az Atya köre befogadhat olyan elme-anyagi lényt, aki nem érzékeny a szellem-gravitációra, vagy tartalmazhat olyan elme-szellemi lényt, aki nem viszonozza az anyagi gravitációt. A személyiség-gravitáció működése mindig az Egyetemes Atya saját akaratán alapul.

Míg az elme a tisztán anyagi lényekben nem más, mint társult energia, és a tisztán szellemi személyiségekben nem más, mint társult szellem, addig megszámlálhatatlan személyiségrend, beleértve az emberit is, energiával és szellemmel egyaránt társult elmével rendelkezik. A teremtményi elme szellemi vonásai biztosan válaszolnak az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációs vonzására; az anyagi jegyek pedig az anyagi világegyetem gravitációs késztetését viszonozzák.

A mindenségrendi elme, amikor nem társul sem energiával, sem szellemmel, nem válik tárgyává sem anyagi, sem szellemi körök gravitációs igényének. A tiszta elmében kizárólag az Együttes Cselekvő egyetemes gravitációs vonzására ébred válasz. A tiszta elme közeli rokonságban van a végtelen elmével, és a végtelen elme (a szellem és az energia abszolútjainak elméleti mellérendeltje) nyilvánvalóan magában véve is törvény.

Minél nagyobb a szellem-energia különbözet, annál nagyobb mértékű a megfigyelhető elmeműködés; és minél kisebb az energia és a szellem közötti különbség, annál kevésbé figyelhető meg az elmeműködés. A mindenségrendi elme legnagyobb mértékű működése nyilvánvalóan a tér idő-világegyetemeiben folyik. Úgy tűnik, hogy itt az elme az energia és a szellem közötti középkörzetben működik, de ez nem igaz a felsőbb szintű elmék esetében; a Paradicsomon az energia és a szellem lényegénél fogva egy.

Az elme-gravitációs kör kiszámítható; a paradicsomon lévő Istenség Harmadik Személyéből sugárzik ki, de nem minden megfigyelhető elmeműködés jelezhető előre. Az összes ismert teremtésrészben ezen elme-kör párhuzamosan működik egyfajta kevéssé ismert jelenléttel, melynek működése előre nem jelezhető. Meggyőződésünk, hogy e megjósolhatatlanság részben az Egyetemes Abszolút működésének tulajdonítható. Azt azonban nem tudjuk, hogy mi is ez a rendeltetés; csak sejtésünk van arról, hogy mi működteti mindezt; annak a teremtményekhez fűződő viszonyáról pedig csak feltevéseink vannak.

A véges elme megjósolhatatlanságának egyes szakaszai a Legfelsőbb Lény nem teljes voltából eredhetnek, és van egy hatalmas tevékenységi terület, ahol az Együttes Cselekvő és az Egyetemes Abszolút talán összeér. Sok mindent nem tudunk az elméről, azonban egy dologban biztosak vagyunk: a Végtelen Szellem a Teremtő elméjének tökéletes megnyilvánulása az összes teremtmény számára; a Legfelsőbb Lény pedig az összes teremtmény elméjének kialakuló kifejeződése a Teremtőjük számára.

7. Világegyetemi tükrözőműködés

Az Együttes Cselekvő a világegyetemi tényleges dolgok minden szintjét képes úgy összehangolni, hogy levetővé váljon az elmebéli, az anyagi és a szellemi dolgok egyidejű észlelése. Ez a világegyetemi tükrözőműködés jelensége, a különleges és megmagyarázhatatlan hatalom látni, hallani, érezni és ismerni az összes dolgot, amint azok szerte a felsőbb-világegyetemben felbukkannak, és tükrözőműködés révén mindezen ismeretet és tudást bármely kiválasztott pontba összpontosítani. A tükrözőműködés a maga tökéletességében megmutatkozik a hét felsőbb-világegyetem minden egyes központi világán. Működik szerte a felsőbb-világegyetemi övezetekben is, valamint a helyi világegyetemi határokon belül is. A tükrözőműködés végeredményben a Paradicsomon összpontosul.

A felsőbb-világegyetemi központi világokon az ott állomásoztatott tükröző személyiségek hihetetlen teljesítményében megnyilvánuló tükrözőműködés jelensége képviseli a legösszetettebb kapcsolatrendszerét mindazon létszakaszoknak, melyek a teremtésösszességben megtalálhatók. A szellemi erővonalak végigkövethetők, vissza egészen a Fiúig, a fizikai energia a Paradicsomig, az elme pedig a Harmadik Forrásig; a világegyetemi tükrözőműködés rendkívüli jelenségében viszont e háromnak valamilyen különleges és kivételes egyesülése foglaltatik, mely társulás olyan mértékű, hogy ezáltal a világegyetem irányítói képesek a távoli körülményekről abban a pillanatban, azzal egyidejűleg tudomást szerezni, ahogy azok előállnak.

A tükrözőműködés eljárásának sok elemét már ismerjük, de számos, bennünket igazán zavarba ejtő vetülete is van. Tudjuk, hogy az Együttes Cselekvő az elme-kör világegyetemi középpontja, és hogy ő a mindenségrendi elme őse, valamint hogy a mindenségrendi elme a Harmadik Forrás és Középpont abszolút elme-gravitációjának engedelmeskedve működik. Tudjuk továbbá, hogy a mindenségrendi elme körei minden ismert létező értelmi szintjeit befolyásolják; tartalmazzák az egyetemes térjelentéseket, és éppoly bizonyosan a Hét Tökéletes Szellemben összpontosulnak és a Harmadik Forráshoz és Középponthoz tartanak.

Úgy tűnik, hogy a véges mindenségrendi elme és az isteni abszolút elme közötti kapcsolat a Legfelsőbb tapasztalás által fejlődő elméjében alakul ki. Nekünk azt tanították, hogy az idő kezdetén ezt a tapasztalás által fejlődő elmét a Végtelen Szellem adományozta a Legfelsőbbnek, és gyanítjuk, hogy a tükrözőműködés jelenségének bizonyos szakaszai csakis úgy magyarázhatók meg, ha feltételezzük a Legfelsőbb Elme tevékenységét. Ha a Legfelsőbbnek nincs köze a tükrözőműködéshez, akkor nem tudjuk megmagyarázni a mindenségrend tudatának bonyolult folyamatait és tévedhetetlen működését.

A tükrözőműködés mindentudásnak tekinthető a tapasztalásban kibontakozó véges határain belül, és talán a Legfelsőbb Lény jelenlét-tudatának ébredését képviseli. Amennyiben e feltételezés igaz, akkor a tükrözőműködés igénybevétele annak bármely szakaszában egyenértékű a Legfelsőbb tudatával való részleges kapcsolatteremtéssel.

8. A Végtelen Szellem személyiségei

A Végtelen Szellem teljes hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy erőinek és előjogainak nagy részét a mellérendelt és a neki alárendelt személyiségeknek és közvetítőknek átadja.

A Végtelen Szellemnek, aki a Háromságtól függetlenül, azonban az Atyával és a Fiúval alkotott valamely ismeretlen közösségben működik, tehát az ő első Istenség-teremtő cselekedete a paradicsomi Hét Tökéletes Szellem létezésében személyesült meg, akik a Végtelen Szellemet osztják szét a világegyetemeknek.

A Harmadik Forrásnak és Középpontnak a felsőbb-világegyetem központján nincs közvetlen képviselője. E hét teremtésrész mindegyike valamelyik paradicsomi Tökéletes Szellemtől függ, aki a felsőbb-világegyetemi székhelyen található hét Tükröző Szellemen keresztül irányít.

A Végtelen Szellem következő és folyamatos alkotó cselekedete időről időre az Alkotó Szellemek létrehozásában nyilvánul meg. Minden alkalommal, amikor az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú egy Teremtő Fiú szülőjévé lesz, akkor a Végtelen Szellem egy helyi világegyetemi Alkotó Szellem ősévé válik, aki e Teremtő Fiú közeli társaként osztozik a további világegyetemi tapasztalásokban.

Amennyire fontos dolog különbséget tenni az Örökkévaló Fiú és a Teremtő Fiak között, éppoly fontos megkülönböztetni a Végtelen Szellemet és az Alkotó Szellemeket, a Teremtő Fiak helyi világegyetemi társait. A Végtelen Szellem a teljes teremtésösszesség számára ugyanaz, mint az Alkotó Szellem a helyi világegyetem számára.

A Harmadik Forrást és Középpontot a nagy világegyetemben segédkező szellemek, hírvivők, tanítók, bírák, segítők és tanácsadók, valamint bizonyos fizikai, morontiai és szellemi természetű körök felügyelőinek hatalmas tömege képviseli. E lények nem mindegyike tekinthető a szó szoros értelmében személyiségnek. A véges-teremtményi formákban a személyiséget a következők jellemzik:

1. Alanyi öntudat.

2. Tárgyilagos válasz az Atya személyiség-körére.

Vannak olyan teremtői személyiségek és olyan teremtményi személyiségek, továbbá e két alapfajtán kívül vannak a Harmadik Forrásnak és Középpontnak olyan személyiségei, mely lények a Végtelen Szellem számára személyesek, akik azonban a teremtményi lények számára nem korlátlanul személyesek. E Harmadik-Forrás személyiségek nem részei az Atya személyiség-körének. Az Első-Forrás személyiség és a Harmadik-Forrás személyiség kölcsönösen elérheti egymást; minden személyiség elérheti egymást.

Az Atya a saját szabad akarata szerint adományoz személyiséget. Hogy ezt miért teszi, azt csak gyaníthatjuk; arról viszont, hogy miként teszi ezt, fogalmunk sincs. Azt sem tudjuk, hogy a Harmadik Forrás miért adományoz nem-Atyai személyiséget, de ezt a Végtelen Szellem a maga részéről teszi, alkotó társulásban az Örökkévaló Fiúval számos, számotokra ismeretlen módon. A Végtelen Szellem képes az Atya nevében is cselekedni az Első-Forrás személyiség adományozásában.

A Harmadik-Forrás személyiségeknek sok fajtája létezik. A Végtelen Szellem számos olyan csoportnak adományoz Harmadik-Forrás személyiséget, akik nem részei az Atya személyiség-körének, mint például az erőtér-irányítók bizonyos fajtái. A Végtelen Szellem hasonlóképpen személyiségként kezeli a lények számos olyan csoportját, mint például az Alkotó Szellemeket, akik az Atya körébe tartozó teremtményekkel fenntartott kapcsolatukat tekintve alkotnak csoportot.

Az Első-Forrás személyiségek és a Harmadik-Forrás személyiségek egyaránt rendelkeznek mindazzal, amit az ember a személyiség fogalmával társít, sőt még annál többel is; van elméjük, mely magába foglal emlékezetet, értelmet, ítélőképességet, alkotó képzeletet, képzettársítást, döntést, választást és számos további, a halandók számára teljesen ismeretlen értelmi erőt. Kevés kivételtől eltekintve a nektek bemutatott rendek rendelkeznek formával és külön egyéniséggel; ők valódi lények. A többségük a szellemi létezési rendek mindegyike számára látható.

Még ti is képesek lesztek majd meglátni az alacsonyabb rendbe tartozó szellemi társaitokat, amint a mostani anyagi szemeteken keresztül látható, korlátozott képtől megszabadultok és morontia formában szert tesztek a szellemi dolgok valósága tágabb érzékelésének képességére.

A Harmadik Forrás és Középpont működési családja, amint azt e beszámolókban bemutattuk, három nagy csoportra bontható:

I. A Legfelsőbb Szellemek. Többes-eredetűek csoportja, mely egyebek mellett magába foglalja a következő rendeket:

1. A Paradicsom Hét Tökéletes Szelleme.

2. A Felsőbb-világegyetemek Tükröző Szellemei.

3. A Helyi Világegyetemek Alkotó Szellemei.

II. Az Erőtér-irányítók. Szabályozó teremtmények és közvetítők csoportja, melyek a szervezett térben mindenütt működnek.

III. A Végtelen Szellem Személyiségei. E megjelölés nem feltétlenül jelenti azt, hogy e lények Harmadik-Személy személyiségek, bár némelyikük olyan különleges, mint a saját akarattal rendelkező teremtmények. Rendszerint három nagyobb osztályba soroljuk őket:

1. A Végtelen Szellem felsőbb személyiségei.

2. A tér hírvivő seregei.

3. Az idő segédkező szellemei.

E csoportok a Paradicsomon, a központi vagy székhely-világegyetemben, a felsőbb-világegyetemekben szolgálnak, és olyan rendek is vannak közöttük, melyek a helyi világegyetemekben, sőt a csillagvilágokban, a csillagrendszerekben és a bolygókon működnek.

Az Isteni és Végtelen Szellem nagy családjának szellemszemélyiségei örökre annak a feladatnak szentelték magukat, hogy Isten szeretetében és a Fiú könyörületességében segédkezzenek az idő és tér evolúciós világain élő minden értelmes teremtménynek. E szellemlények képezik azt az élő létrát, melyen a halandó ember az őskuszaságból a megdicsőülésig felkapaszkodhat.

[Az Urantián közreadta egy uverszai Isteni Tanácsos, akit a Nappalok Elődei bíztak meg azzal, hogy a Végtelen Szellem természetét és munkáját bemutassa.]

Hozzászólások

009:00.01 »»» „És e” »»» „Ez a”

009:00.02 »»» „potenciáljában” »»» „megnyilvánulási lehetőségét tekintve”

009:00.04 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

009:00.05 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

009:01.01 »»» „Egyetemes Közvetítő” »»» „Egyetemes Átalakító”

009:01.02 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

009:01.05 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

009:01.06 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: nyitó] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: nyitó]

009:01.06 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: záró] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: záró]

009:01.06 »»» „az élményelvi” »»» „a tapasztalás által fejlődő”

009:01.07 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: nyitó] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: nyitó]

009:01.07 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: záró] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: záró]

009:01.07 »»» „És e” »»» „Ez a”

009:01.07 »»» „És végtelen” »»» „Végtelen”

009:01.07 »»» „ez után” »»» „ezután”

009:02.01 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

009:02.01 »»» „élményelvi” »»» „tapasztalásban kibontakozó”

009:02.01 »»» „És e” »»» „E”

009:02.05 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

009:03.01 »»» „módosítható, illetőleg nem” »»» „módosítható, nem”

009:03.02 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

009:03.02 »»» „És e” »»» „Ez a”

009:03.05 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

009:04.01 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

009:04.01 »»» „Forrásnak és Középpontnak” »»» „Forrás és Középpont”

009:04.02 »»» „azonosuló” »»» „azonossággal rendelkező”

009:04.02 »»» „szellemtől, illetőleg kettejüktől” »»» „szellemtől, vagy mindkettőtől”

009:04.02 »»» „visszahat arra” »»» „válasz ébred benne rá”

009:04.04 »»» „És a térrel” »»» „A térrel pedig”

009:04.04 »»» „helyzet: A” »»» „helyzet: a”

009:04.05 »»» „hat vissza” »»» „válaszol”

009:04.06 »»» „az élményelvi” »»» „a tapasztalás által fejlődő”

009:05.01 »»» „elme-potenciálja” »»» „elme-megnyilvánulási lehetősége”

009:05.03 »»» „entitásait” »»» „lényformáit”

009:05.03 »»» „értelemnek” »»» „értelmek számára”

009:05.03 »»» „És az” »»» „Az”

009:05.05 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: nyitó] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: nyitó]

009:05.05 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash: záró] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash: záró]

009:05.05 »»» „A világegyetemi értelem éppen annyira nem az Isten, aki elme, igaz kinyilatkoztatása, mint amennyire a fizikai természet nem a paradicsomi szépség és összhang igaz kinyilatkoztatása” »»» „A világegyetemi értelem éppoly kevéssé az Isten – aki elme – igaz kinyilatkoztatása, mint amilyen kevéssé igaz kinyilatkoztatása a fizikai természet a paradicsomi szépségnek és összhangnak”

009:05.07 »»» „Az éretlen és tétlen emberi értelem szemlélése csak az alázat válaszainak kiváltásához vezethet” »»» „Az éretlen és tunya emberi értelem megtapasztalásának inkább az alázat megjelenéséhez kellene vezetnie”

009:06.03 »»» „—” [nagykötőjel; kvirtmínusz; em dash] »»» „–” [gondolatjel; félkvirtmínusz; en dash]

009:06.08 »»» „is e rendeltetés” »»» „is ez a rendeltetés”

009:06.09 »»» „vagyunk: A” »»» „vagyunk: a”

009:07.01 »»» „arra, hogy lássa, hallja, érezze és ismerje” »»» „látni, hallani, érezni és ismerni”

009:07.01 »»» „és hogy” »»» „és”

009:07.01 »»» „összpontosítsa” »»» „összpontosítani”

009:07.01 »»» „váljon számára” »»» „váljon”

009:07.03 »»» „lételvi lény” »»» „létező”

009:07.04 »»» „élményelvi elméjében” »»» „tapasztalás által fejlődő elméjében”

009:07.04 »»» „ezen élményelvi elmét” »»» „ezt a tapasztalás által fejlődő elmét”

009:07.04 »»» „mindenségrend e tudatának” »»» „mindenségrend tudatának”

009:07.04 »»» „Véglegesnek” »»» „Legfelsőbbnek”

009:07.05 »»» „az élményelvi” »»» „a tapasztalásban kibontakozó”

009:07.05 »»» „kapcsolatteremtésnek” »»» „kapcsolatteremtéssel”

009:08.21 »»» „Felsőbb Személyiségei” »»» „felsőbb személyiségei”

009:08.22 »»» „Tér Hírvivő Seregei” »»» „tér hírvivő seregei”

009:08.23 »»» „Idő Segédkező Szellemei” »»» „idő segédkező szellemei”