Jelenlegi hely

97. Az istenkép fejlődése a héber népek körében

A 97. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

AZ ISTENKÉP FEJLŐDÉSE A HÉBER NÉPEK KÖRÉBEN

1. Sámuel – az első héber látnok
2. Illés és Elizeus
3. Jahve és Baál
4. Ámósz és Hósea
5. Az első Ésaiás
6. Jeremiás, a rettenthetetlen
7. A második Ésaiás
 

A) 97:7.3 Ha neheztelnétek amiatt, hogy e papok a téves nézeteiket oly nagy mértékben erőltették rá a nyugati világra, akkor emlékezzetek arra, hogy mindezt nem szándékosan tették; ők nem állították, hogy sugalmazás révén készítik az írásaikat; nem állították, hogy szent könyv írásán dolgoznak. Ők pusztán egy olyan szöveggyűjtemény elkészítésén munkálkodtak, melynek rendeltetése a fogságban élő társaik lankadó bátorságának megerősítése volt. Egyértelműen az volt a céljuk, hogy erősítsék a honfitársaik nemzeti szellemét és javítsák a közhangulatot. Csak a későbbi idők emberei vállalták azt a feladatot, hogy ezekből és egyéb írásokból tévedhetetlennek hitt tanításokat tartalmazó útmutatót állítsanak össze.

B) 97:7.11 Az isteni igazságosság felismerése indította el az embert az ősi varázslástól és az élőlénytani félelemtől való szabadulás útján. Az ember végre eljutott a törvény és a rend világegyetemébe és egy olyan egyetemes Istenhez, aki megbízható, végleges sajátosságokkal rendelkezik.

C) 97:7.14 Ha a papok nem szentelték volna magukat az olyannyira helytelenül értelmezett hazafiság építésének, akkor a két Ésaiás tanításai előkészítették volna a terepet a megígért Messiás felismeréséhez és elfogadásához.

8. Szent és világi történelem
A) 97:8.1 A történelem értelmezésében az emberi elmében uralkodó zavar nagyrészt abból a hagyományból ered, hogy a héberek tapasztalatait leíró feljegyzéseket szent történelemnek, a világ többi részének eseményeit pedig világi történelemnek tekintik. És e probléma abból adódik, hogy a zsidóknak nincs világi történelmük. Miután a babiloni száműzetés papjai elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést, vagyis Izráel szent történelmét, ahogyan az az Ószövetségben megjelenik, gondosan és teljesen elpusztítottak minden, a héberek dolgaival kapcsolatos, még létezett feljegyzést – az olyan könyveket mint az „Izráel királyainak cselekedetei” és „Júda királyainak cselekedetei”, valamint több, többé-kevésbé pontos feljegyzést a héber történelemről.

B) 97:8.5 Az a tény, hogy a „Fenségesek uralkodnak az emberek birodalmain” még nem teszi a világi történelmet úgynevezett szent történelemmé.

C) 97:8.6 Az Újszövetség szerzői és a későbbi keresztény írók fokozták a héber történelem torz jellegét azzal, hogy jóhiszeműen megpróbálkoztak a zsidó látnokok érzékfölötti szintű tetteinek és szavainak magyarázatával. A héber történelmet így szerencsétlenül kihasználták mind a zsidó, mind a keresztény írók. A világi héber történelmet gyökereiben hitelvesítették. A szent történelem koholmányává alakították azt és kibogozhatatlanul összekötötték az úgynevezett keresztény nemzetek erkölcsi felfogásaival és vallási tanításaival.

9. Héber történelem
A) 97:9.9 Nagyon gyakran előfordult, hogy a papok, miután képzelt beszámolót készítettek Istennek az Izráellel kapcsolatosan véghezvitt csodás tetteiről, nem törölték ki teljesen azokat a nyilvánvaló és tényszerű állításokat, melyek már benne voltak a feljegyzésekben.

B) 97:9.12 Ám Jahvénak szükségszerűen némiképp osztoznia kellett a dicsőségben a kánaáni istenekkel, mert Dávid seregének zöme nem héber volt. És ezért lelhető fel a feljegyzésetekben ez az árulkodó kijelentés (melyet a júdai szerkesztők nem vettek észre): „Szétszórta az Úr ellenségeimet előttem. Ezért nevezte azt a helyet Baál-Perázimnak.” És azért tettek így, mert Dávid katonáinak nyolcvan százaléka Baál-követő volt.

C) 97:9.27 Babilonban a zsidók arra a következtetésre jutottak, hogy kis csoportként nem tudnak létezni Palesztinában a maguk sajátos társadalmi és gazdasági szokásai közepette, és arra is, hogy ha az eszmerendszereik fennmaradását biztosítani akarják, akkor nem-zsidókat kell megtéríteniük. Innen ered a végzetre vonatkozó új felfogásuk – az az eszme, hogy a zsidóknak Jahve választott szolgálóivá kell válniuk. Az Ószövetség zsidó vallása valójában Babilonban, a fogság idején fejlődött ki.

D) 97:9.29 A judaizmus talajából nőtt ki a kereszténység, a zsidóság azonban nem volt rendkívüli nép.

10. A héber vallás
97:10.6 A zsidók úgy szerették az igazságosságot, a bölcsességet, az igazságot és a pártatlanságot, mint kevés nép, de minden nép közül ők járultak hozzá a legkevésbé ezen isteni jegyek értelmi felfogásához és szellemi megértéséhez.


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Figyeld meg, hogy a héber írásokból vett és Sámuelnek tulajdonított idézetek egy része a Bibliában nem Sámueltől, hanem másvalakitől származónak van beállítva.
  2. Válassz ki és vizsgálj meg egy vagy több bibliai beszámolót az ezen írásban említett prófétákkal kapcsolatosan.
  3. Milyen erényeket fedezel fel a héber prófétákban? Hogyan tehetünk szert hasonló erényekre? És mit tegyünk, ha nincsenek meg bennünk ezek a sajátságok? Milyen mértékben hidalhatja át az Igazság Szelleme a különbséget (194:3.10-3.11)?
  4. Vitassátok meg a vallás elkülönülését a politikától, a társadalomtantól és a gazdaságtantól (97:9.28).
  5. Vajon mi az oka annak, hogy a szerzők két írásban is külön, részletesen foglalkoznak a héber népek istenképével?
  6. Mi a jelentősége Míka azon tanításának, hogy „minden nép az Isten megértése szerint fog élni” (97:5.5)? Meddig tart a vallási tanítók és a papok küzdelme?

 

Istentani összefoglaló

Jahve

  • A héberek úgy szüntették meg az istenképük emberszerű jellegét, hogy közben nem alakították át elvont istenségképpé. 97:0.1
  • Sámuel eltökélt tanító volt, s azon munkálkodott, hogy egész Izráelt visszavezesse a mózesi idők Jahvéjának imádására. 97:1.2
  • Sámuel kijelentette, hogy az Isten változhatatlan – Isten nem szeszélyes. „(...) nem ember ő, hogy valamit megbánjon.” 97:1.4
  • Sámuel hirdette az Isten tisztességességét – a szövetséget megtartó Istent. „Nagy vagy te Úristen, mert nincs hozzád hasonló (...)” 97:1.5
  • Sámuel tovább fejlődött az Isten megértésében. „Hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága.” 97:1.8
  • Illés helyreállította Sámuel istenségképét. A változtatásokat egy bálványimádó uralkodó ellenállása mellett vitte véghez. 97:2.1
  • A Jahve-hívők és a Baál-követők közötti ellentét alapját inkább az eszmerendszerek társadalmi-gazdasági összeütközése képezte, semmint vallási nézetkülönbség. 97:3.1
  • Palesztina népeinek a föld magántulajdonának kérdéséhez való hozzáállása nem volt egységes. A Jahve-hívők úgy tekintettek a földre, mint a nemzetséghez tartozó dologra. 97:3.2
  • A Baál-követők szabadon adták, vették a földjeiket. E tiszteletfajta erősen kötődött a földhöz – annak tulajdonjogához és termékeny voltához. 97:3.3
  • Nagy lépés volt az, amikor az áldozásokat követelő törzsi istentől eljutottak egy olyan Istenhez, aki a saját követői között is bünteti a bűnt – de ezt az istenségképet már Ámósz hirdette. 97:4.1
  • Ámósz Jahve kérlelhetetlen igazságosságát hirdette – „Soha el nem felejtem semmi cselekedeteteket.” 97:4.3
  • Ámószt Hósea követte a szeretet egyetemes Istenének felfogásával – a megbánáson s nem az áldozáson keresztüli megbocsátást hirdette – a szeretet és a gyengéd irgalom evangéliumát. 97:4.5
  • Ezekben az időkben némelyek a személyes bűnök és a nemzeti bűntettek miatti büntetéssel való fenyegetést hirdették. 97:5.1
  • Ez az Ésaiás mondta: „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod (...)” „Minden szenvedésüket ő is szenvedte, és orcájának angyala megszabadította őket.” 97:5.3
  • Több tanító is folytatta Ésaiás evangéliumának átadását, Jeremiás tette meg a következő határozott lépést Jahve nemzetközivé tétele érdekében. 97:6.1
  • Jeremiás az Ésaiás által ábrázolt igaz és szeretetteljes Istent hirdette. „Igen, örökkévaló szeretettel szerettelek téged (...)” „Mert nem szíve szerint szomorítja meg az embernek fiát.” 97:6.3
  • Makiventától Jézus koráig egyetlen próféta sem ért el felsőbb rendű istenképet annál, mint amelyet a második Ésaiás mutatott a hébereknek. 97:7.5
  • Ésaiás egy Egyetemes Teremtőt hirdetett, és a mennyei Atyáról soha ilyen szép kijelentések nem hangoztak el. 97:7.9
  • E merész tanító azt hirdette, hogy az ember közeli viszonyban van az Istennel. „Mindent, aki csak az én nevemről neveztetik, dicsőségemre teremtettem (...)” „Én (...) vagyok, aki eltörlöm álnokságaikat magamért (...)” 97:7.10