Jelenlegi hely

A bölcsességről

Szerző:

Tárgykör:

Keletkezés éve:

Nyelv:

Mottó: A korszakos isteni kinyilatkoztatások segítenek pótolni az emberi látásmód hiányait a világ teljességére vonatkozóan.

 

Az ember érzékeli, hogy „A világegyetemi okok nem lehetnek kevesebbek a világegyetemi hatásoknál.” (3:6.3) Éppen ezért értelemszerű, hogy a teljességre való nyitottságát felismerő ember kíváncsi a mindenségre, szeretne örökké élni, és egyre boldogabb lenni.

Az ember, az egyre magasabb szinten való beteljesedés vágyától hajtva joggal kíváncsi az eredetek, a rendeltetések és a kapcsolatok valóságára. Nem feltételezéseket keres, hanem válaszokat. E válaszok megtalálását segítik az adott korszakra vonatkozó isteni kinyilatkoztatások. Az őskor óta az emberiség öt ilyen kinyilatkoztatást kapott. A korszakos isteni kinyilatkoztatások egymásra épülnek, éppen ezért az utolsó mindig szorosan kapcsolódik az előzőhöz.

 

I.

A különböző emberi tapasztalatok jelentéstartalmakkal is bírnak, melyeket mindenki fokozatosan egységbe rendezhet a maga számára. Ennek révén minden értelmes ember szert tehet saját, fejlődő bölcsességre.

Az egyéni bölcsesség haszna az élet élését és a célok elérését segítő gyakorlati látásmód birtoklásában van.

Véleményem szerint, egy tapasztalat megélését és egyéni értelmezését a következők befolyásolhatják. Az ember

  • érzékszervi érzékelő képességének állapota,
  • törekvési céljai, vagyis az értékrendje,
  • tartós vagy pillanatnyi érzelmi állapota,
  • értelmi felfogóképessége.

Ezekből is következően mindenki a saját életélményei, bölcsessége szerint keresi azokat a működésmódokat, amelyek a reményei szerint még inkább segíthetik őt a céljai elérésében.

Minden embernek van szabadságterülete, melyet a képességeit és a lehetőségeit is figyelembe véve működtet. A képességek fejlesztésének és a cselekvési lehetőségek tágításának legjobb módja az, ha az ember törekszik olyanná válni, mint az Isten.

Szerintem annál értékesebb emberi bölcsességet, mint amelyik az Isten bölcsességét akarja használni a tökéletesedés érdekében, nem lehet találni.

Jézus bölcsessége ilyen. Jézus a mennyei tudását és tapasztalatait a földi életének ismereteivel és tapasztalataival egységbe rendezte. Ennek révén olyan gondolkodás- és magatartásmódra tett szert, mely nyugodtan mondható a személyek örök időkre használható boldogságreceptjének is, mivel alkalmas arra, hogy általa a személyek újra és újra, egyre magasabb létszintekre lépve teljesedjenek be. Ehhez végtelen „terepet” az Isten valósága kínál.

A jézusi látásmód alkalmas például a földi élet két, látszólag szemben álló területének, a tudománynak és a vallásnak az összehangolására is, mivel képes mindkettő létét levezetni egyazon szellemi forrásból. A vallás az értelem segítségével befelé indul el tapasztalatkeresésre. S miközben az ember a létezési alapjait önmagában kutatja, a saját legmélyebb valóságában az Istent találja meg, méghozzá a bizonyosság erejével. Eközben a tudományos gondolkodás kifelé indul el, és a személy külső környezetében keresi a tapasztalatokat.

A szellemi gondolkodásmód pedig képes kapcsolatot találni a benne is élő, megtapasztalható szellemi valóság és a körülötte levő, megtapasztalható anyagi világ között.

A dolgok ismeretének a tudomány a forrása, a jelentéstartalmak felismerését a bölcselet segíti, az értékek látását a vallás. A szellemi látásmódra nyitott ember pedig képes összhangba hozni önmagában a megismert tényeket, a felismert jelentéstartalmakat és a megtapasztalt értékeket.

Ha az ember beépíti a meglévő bölcsességébe a világegyetemi látásmódot kínáló szellemi látásmódot, akkor további bölcsességnövekedésre számíthat. A szellemi látásmód az ember teljesség igényéhez egyedül méltó látásmód.

 

II.

Nem csak a személyiség örök, hanem a tapasztalás is. Ennél fogva egy személy bölcsessége is folyamatosan növekedhet.

Az eszményi értékek, melyekben növekedve az ember is egyre inkább otthonának fogja látni a nagy mindenséget, az örökkévalóság világa felé mutatnak. Az eszményelvű ember képes felismerni, hogy az anyagi síkon nem lehet örökké növekedni, mivel az anyagi létsík nem az örök létezés alapja, csak a szellemi valóságból eredő energiák „lefokozott”, állandónak nem nevezhető megjelenése. Mivel a létezés alapja szellemi, ezért örök növekedés csak ezen a síkon lehetséges a kezdettel bíró evolúciós személyek számára. Úgy vélem, hogy ennek felismerése komoly teljesítmény az állati eredetű testekben megszületett személyek részéről. De ez egyben szükséges teljesítmény is, mivel az emberként született személyek isteni magasságok elérésére hivatottak.

A teremtett világ személyei sóvárognak, hogy felismerjék azt a működésmódot, ami újra és újra, egyre magasabb szinten nyújtja számukra a beteljesedést. Az Isten örök családjának működési viszonyain kívül nem mondható, hogy van ilyen működésmód. Isten nagy családjában a közösségi biztonság alapja a különböző személyek egyéni kapcsolata ugyanazon mennyei Atyával.

Az Istennel való személyes viszony nem egyházi jellegű és nem is szertartásos vallási működés, de részben megélhető emberi közösség útján is. Az Istennel való személyes viszony fejlődést és kibontakozást célzó együttműködés, melynek annyi hiteles központja lehet, ahány személy létezik a mindenségben.

A személyek bölcsessége azért növekedhet, mert az ember nyitott arra, hogy értékalapú látásmódot éljen meg. Az ember nem csak maga körül és magán, hanem saját magában is igyekszik értéket birtokolni. Azonban a hústest levetését követően csak ez utóbbit tudja magával vinni.

A továbbélést választó személy számára nem csak a tapasztalatok lesznek újak a fél-anyagi világ létsíkján, hanem a fél-anyagi (morontia) testnek köszönhetően a tapasztalás módja is teljesebbé válik. A kevés, különleges létű személy kivételével, minden égi lény személyes testi formával bír. A saját létközegükben ezek a testek ugyanolyan valóságosak, mint az emberek hústestei az anyagi létközegben.

A kinyilatkoztatók szerint, az első lakóvilág feltámadási csarnokában történő öntudatra ébredés élményét – az első körülpillantást – soha nem fogjuk elfelejteni. Ez nyilvánvalóan meghatározó élmény marad.

Értelemszerű, de a kinyilatkoztatók is közlik, hogy a halál ténye nem változtat az ember gondolkodásmódján. Ahogy az ember a halála idején gondolkodott, úgy fog gondolkodni a feltámadása időpontjában is. Persze, az új tapasztalatok meg fogják számára adni az új felismerések lehetőségét, melyek révén minden, túlélést választó személy továbbfejlesztheti majd a magával hozott emberi bölcsességét.

Az első fél-anyagi test alkalmas olyan, energiát adó táplálék fogyasztására is, mely melléktermék nélkül, maradéktalanul felszívódik. Kezdetben, akik számára fontos a megszokott táplálkozási mód, mert netán biztonságot nyújt a folyamatosság szempontjából, nem fognak csalódni az ilyen ételek jó ízében. Nem csak azért, mert a finom étel egyik felsőfokú jelzője a mennyei íz, hanem azért is, mert már voltak olyan emberek, akik a mennyei „ételkészítők” földi ténykedését megtapasztalhatták. A kánai menyegző borával a földi fogyasztók is igen elégedettek voltak.

De több szempontból is új tapasztalat lesz – azok számára mindenképp, akik ezt a hústesti életük során valamilyen okból kihagyták – a szerelem és a gyermeknevelés élménye azok körében, akik közül az evolúciós bolygók második korszakos kinyilatkoztatói, az Ádámok és Évák jönnek.

Az emberek közötti hasznos kapcsolatok révén nyerhető tapasztalatok nem nélkülözhetők egy olyan örök fejlődés alapjaként, amely elsősorban a személyek közötti viszonyokra épül és igényli mások megértését.

Az átkerülő túlélők első, bölcsességet növelő leckéi közül valók például a következők is.

  • A földi viszonyok között használt szakértelem „nem a szellemi képesség meglétét jelzi” (48:7.3), valamint a hit sem jelenti azt, hogy az anyagvilág elhagyását követően az ember azonnal képes odakerülni, ahová magát még a földi életében gondolta (48:7.4).
  • Továbbá, hogy a világmindenség barátságos, ezért az indokolatlan félelem csupán az értelem által készített csapda (48:7.4).
  • A magasrendű együttélés fontos jegyei pedig ezek: „Kiváltságot élvezni visszaélés nélkül, szabadnak lenni szabadosság nélkül, hatalmat gyakorolni, de következetesen elutasítani annak igénybevételét a saját gyarapodásunk céljából” (48:7.8).
  • Illetve megértést kíván az is, hogy segíteni csak annak lehet, aki 48:7.9 „a saját igazságfénye szerint cselekszik.” Éppen ezért, csak az a tanács lehet hasznos, amit kérnek, nem pedig az, amit osztanak (48:7.16).

Új érzetek, más látásmód, bővülő jelentéstartalmak, nagyobb boldogság, és egyre nagyobb cselekvési szabadság a jóban. Ezek jellemzik a szellemi fejlődés útját – már itt a bolygón is.

Átkerülve, újszerű tapasztalat lesz az is, hogy amit a fejlődő lény már megtanult és él, annak tudását éppen azzal bizonyíthatja, hogy erre a fejlődésben kevéssel alatta állókat tanítja.

A múlt, a jelen és a jövő, az Isten valóságában nem válik külön, és ennek megtapasztalása is nyitva áll majd a felemelkedő, evolúciós múlttal bíró ember számára.

A jövő szó szerint felemelő és kiteljesedő a szellemi fejlődés útján járó javára. És ezt a felemelkedést és kiteljesedést a személy saját magában éli meg.

Mivel Jézus földre hozott bölcselete tartalmazza a felsőbb létsíkok bölcsességét, ezért Jézus nem idealista volt, hanem egy jó és igazságos, a földinél nem csak szebb, hanem annál jóval nagyobb és valóságosabb világ küldötte.