Jelenlegi hely

A Bering-szoros stabilizálta a Föld klímáját

Szerző:

Tárgykör:

Keletkezés éve:

Nyelv:

Egy nemzetközi klímakutató csoport az általa elvégzett szimulációból arra következtet, hogy globális hőmérséklet-stabilizátorként működik az Észak-Amerikát és Oroszországot elválasztó Bering-szoros.

Nyolcvanezer évvel ezelőtt a mai Szibériából szárazföldön át lehetett jutni Alaszkába, és akkoriban Észak-Amerika klímája rendkívül változékony volt.

Amikor a Csendes-óceán és a Jeges-tenger el volt választva egymástól, az óceáni áramlatok rendszere megváltozott, a klíma nem tudott stabilizálódni, és ennek voltak köszönhetők az észak-amerikai nagy hőingadozások.

A körülbelül 1600 kilométeres Bering-földhíd, avagy Beringia ugyanakkor fontos szerepet játszott az amerikai kontinens benépesítésében, a fajok elterjedésében. Az amerikai nemzeti klímakutató intézetnél dolgozó kutatók valószínűsítik, hogy a két Amerika emberek általi benépesítésében szerepet játszott a Bering-földhíd is.

Az Urantia könyvből megtudhatjuk, hogy a Bering-szoros földnyelve az idők során többször is a víz szintje fölé emelkedett majd alámerült (60:1.6; 60:1.13; 61:0.2; 61:1.12; 61:3.4).

A Bering-földhídnak a tengervízi életre gyakorolt jelentős hatását igazolja az a tény is, hogy a mintegy 85.000.000 évvel ezelőtti összezárultakor a Bering-szoros elvágta az északi tengerek hűvösebb vizeit, s az atlanti-golf vizek és a csendes-óceáni vizek azt megelőzően erősen különböző tengervízi növény- és állatvilága közötti eltérések kiegyenlítődtek. A korábbi eltérések oka a két víztömeg eltérő hőmérséklete volt. (60:3.8)

Az Urantia könyv megerősíti azt is, hogy a Bering-földhíd nem csak az óceáni áramlatokra, a tengervízi életre és a bolygói klimatikus viszonyokra volt hatással, hanem meghatározó szerepet játszott az ember elődeinek és magának az embernek az elterjedésében is:

„Néhány millió évvel ezelőtt az észak-amerikai fajtába tartozó makik a Bering földnyelven keresztül nyugatra vándoroltak és délnyugati irányban az atlanti-világtengeri partok mentén lassan nyomultak előre. E vándortörzsek végül elérték azt a tájegységet, mely az akkor kiterjedt Földközi-tenger és az emelkedőben lévő indiai félsziget hegyvidékei között terült el. Ezeken az Indiától nyugatra eső területeken más és kedvező adottságú törzsekkel egyesültek, s így létrehozták az emberi faj ősét.” (62:1.2) „Az ember így bizonyos nyugati és központi életfajtákból, ám a központitól a közel-keleti területekig elterülő vidékeken fejlődött ki.” (65:2.15)

„Nagyjából nyolcvanötezer évvel ezelőtt a vörös emberfajta viszonylag tisztavérű maradékai együtt átkeltek Észak-Amerikába, és nem sokkal később a Bering földnyelv elsüllyedt, melynek következtében elszigetelődtek. Egyetlen vörös ember sem tért vissza többé Ázsiába.” (64:6.5)

 

Felhasznált irodalom: