Jelenlegi hely

III. Az Első Forrás és Középpont

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

A VALÓSÁGOT még az emberinél jóval magasabb szinten lévő véges lények sem értik teljesen. Amit a valóságnak tartunk, az messze nem a teljes történet. Még ha elgondolkodunk is az Istenségen, felfogni akkor sem vagyunk képesek. Az Istenségből legfeljebb a Legfelsőbb Lényt érthetjük meg valaha is. De a Legfelsőbb Lényen túl is rengeteg minden van még. A Legfelsőbb Lény előtt már létezett dolgok örök valóságok és a végest meghaladó valóságok. A téridőn kívüli dolgokról nehéz úgy szólni, hogy a téridőbeli nyelvet kell igénybe venni a bemutatáshoz. Emiatt a szerzők kénytelenek úgy beszámolni az örökkévalósági történésekről, mintha az időben zajlottak volna.

Az ember valahogy így tudja elképzelni a dolgok valódi eredetének módját: A VAGYOK-ot úgymond elzárta a végtelenség. Nem tudott parancsolni, mert nem volt „aki a parancsoknak engedelmeskedjen”. Ezért aztán részben eltávolodik a végtelenségtől. Ezzel megváltozik a kép. Most már két végtelenségrészünk van. Van az a rész, amely felé elmozdul és van az a rész, amelytől távolodik. Azt a részt, amely felé elmozdult, meg is változtatta; megváltoztatta azzal, hogy elmozdult felé; az a végtelenségnek a Korlátozott Abszolút része. Ez az a végtelenségrész, amely parancsol. Azt a részt viszont, amelybe nem nyomult be, nem változtatta meg; ez a végtelenségnek a Korlátlan Abszolút része; ez „a parancsoknak engedelmeskedő”. A Korlátozott Abszolút (ezen a ponton) teljes Istenség, a „parancsosztó”. A Korlátlan Abszolút teljes nem-Istenség, a „parancsoknak engedelmeskedő”. A végtelenség ilyeténképpen való két részre osztása feszültséget kelt. Ezt a feszültséget az Egyetemes Abszolút (a harmadik Abszolút) megjelenése oldja. Az Egyetemes Abszolút folyamatosan igyekszik kiegyenlíteni a két végtelenségrész – ama rész, amely felé a VAGYOK elmozdult és ama rész, amelytől a VAGYOK eltávolodott – közötti feszültséget.

Azonban a VAGYOK nem állt meg itt. Eddig ő az Abszolút Személy. Most azonban elválasztja magát az Abszolút Személyiségtől; így lesz belőle az Abszolút Személyiség Atyja. Az Abszolút Személyből ennek megfelelően az Egyetemes Atya Örökkévaló Fia lesz. Mialatt mindez zajlott, az Atya kiépítette az abszolút gépezetet – a Paradicsom Szigetét.
Most már van az Atya és van a Fiú, s ők a Paradicsom Szigetén lakoznak. A terep elő van készítve a teremtéshez. Az Atya-Fiú első teremtő cselekedete úgy személyesül meg, mint a Végtelen Szellem és úgy materializálódik, mint a Havona központi világegyetem. Ezzel az Atya teljesen megszabadult a végtelenség jelentette korlátoktól. Nem csak a teljes végtelenségtől szabadult meg, hanem a teljes Istenségtől is.

A Fiú és a Szellem vele együtt tölti ki a teljes Istenség egészét. Amikor az Atya csatlakozik a Fiúhoz és a Szellemhez a paradicsomi Háromságban, akkor a Háromságként kitöltik az Istenség egészét. Miután ezzel végzett, az Atya hozzáfogott az Istenség kibővítéséhez. Beindította a növekedést, a fejlődést és a tapasztalást annak érdekében, hogy további Istenség jelenhessen meg – a Legfelsőbb (Istenség), a Végleges (Istenség) és az Abszolút Istenség.

A VAGYOK fogalmának bevezetésére azért van szükségünk, mert nem tudunk az időn, a téren vagy a véges valóságokon kívüli keretekben gondolkodni. Nem érthetjük az örökkévalóságot. Nem tudunk elképzelni olyat, amelynek nincs se kezdete, se vége. Számunkra, emberi lények számára mindennek van kezdete. Vagyis mindennek, kivéve az EGYETLEN OKOZATLAN-nak – az összes többi ok eredeti okának. Ezért vezetik be a szerzők a VAGYOK-nak ezt a fogalmát. Arra az időre utalnak ezzel, amikor a VAGYOK teljesen egyedül volt. A történetet innen kell továbbmesélniük: Az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem éppoly örök, mint az Egyetemes Atya; nem jobban és nem is kevésbé. Másként fogalmazva, sosem volt olyan, amikor a VAGYOK ne lett volna a Fiú atyja, s vele a Szellem Atyja.

A VÉGTELEN. Ez a fogalom valós tartalommal bír; ez nem a mi korlátozott felfogóképességünknek tett engedmény. Akkor alkalmazzák a szerzők, ha az Első Forrás és Középpont korlátlan „elsőségére” akarnak utalni. A VAGYOK fogalma valami olyasmi, melyre azért van szükség, hogy megválaszolhassuk azt a kérdést, hogy „Hogyan kezdődtek a dolgok legelőször?” Ez nem tényszerű fogalom. Azonban „a Végtelen” kifejezés már tényleg jelent valamit. Az Egyetemes Atya valóban rendelkezik szabad akarattal és az ő szakad akarata számára egyszerűen nincsenek korlátok. Ha így gondolunk rá, akkor néha azt a kifejezést használjuk, hogy „az Atya-Végtelen”. A szerzők is gondban vannak „az Atya-Végtelen” kifejezés teljes jelentéstartalmának értelmezésekor. Egyikük sem rendelkezik megfelelő képességű elmével ahhoz, hogy felfoghassa „az Atya-Végtelen” tényleges jelentését. És persze a végtelent el nem érő szinteken az Egyetemes Atya nem jelenik meg úgy, mint a Végtelen. A szerzők szerint csak két olyan lény van, aki valóban úgy ismeri az Atyát mint végtelenséget. Mindenki más számára ennek az értelmezésnek az elfogadásához HITRE van szükség.

 

Ha figyelembe veszünk mindent, ami létezik (létezett vagy létezni fog), akkor ezek végső soron hétféle valósággá, a hét egyenlő Abszolúttá adódnak össze:
1. AZ ELSŐ FORRÁS ÉS KÖZÉPPONT
2. A MÁSODIK FORRÁS ÉS KÖZÉPPONT
3. A HARMADIK FORRÁS ÉS KÖZÉPPONT
4. A PARADICSOM SZIGETE
5. AZ ISTENSÉGI ABSZOLÚT
6. AZ EGYETEMES ABSZOLÚT
7. A KORLÁTLAN ABSZOLÚT

Isten, mint az Első Forrás és Középpont valóban első. Ez alól egész egyszerűen nincs kivétel. Az Első Forrás és Középpont végtelen és örökkévaló is. Őt csak az ő saját, szabad akarata korlátozhatja valamiképpen.

Isten, az Egyetemes Atya az Első Forrás és Középpont személye. Mint ilyen, személyes viszonyban van minden mellérendelt és alárendelt forrással és középponttal. Végtelen felügyeletet is gyakorol felettük. De nem is biztos, hogy élnie kell ezzel a felügyeleti hatáskörével. Miért is kellene? Ezek a társ források és középpontok makulátlan tökéletességgel dolgoznak. De a végső felügyelet azért változatlanul megvan, még ha soha nem is válik szükségessé a beavatkozás.
Az Első Forrás és Középpont tényleg elsődleges mindenütt. Mindegy, hogy milyen területről van szó: az istenségi cselekvés területén belül vagy e területen kívül; a személyes vagy a személytelen tevékenységek területén; a már létező dolgokkal vagy a még nem létező dolgokkal kapcsolatos tevékenység területén; a lenti véges síkon vagy a fenti végtelen szinten való tevékenységről. Mindennek, egész egyszerűen mindennek a létezése közvetve vagy közvetlenül az Első Forrástól és Középponttól függ.

Az Első Forrás és Középpont a világegyetemmel különféle módokon áll kapcsolatban:

1. A FIZIKAI VILÁGEGYETEM. Az anyagi teremtésösszességet összetartó gravitáció a Paradicsom Szigetének alsó felszínében fut össze. Ez a világegyetemek mindenségének gravitációs középpontja. Emiatt az Atya személye sohasem lép kapcsolatba ezzel a gravitációs központtal. De a gravitációs középpont ott van a Paradicsom alsó vagy anyagi oldalán. Az Atya pedig a Paradicsom felső vagy szellemi oldalán lakozik.

2. AZ ÉRTELMI VILÁGEGYETEM. A világegyetemek elmeerői (végül) a Végtelen Szellemben találkoznak. De vannak másodlagos elmeközpontok is. A felsőbb-világegyetemekben működő elmefajta (a kozmikus elme) központja a Hét Tökéletes Szellem.

3. A SZELLEMI VILÁGEGYETEM. Minden világegyetemi szellemerő az Örökkévaló Fiú személyében találkozik.

4. CSELEKVÉSI KÉPESSÉG. Az Istenség részéről az Istenségi Abszolút gondoskodik korlátlan térről vagy lehetőségekről minden jövőbeli tevékenységhez.

5. VÉGTELENSÉGI VÁLASZ. A végtelenség korlátlanul képes reagálni az Istenség cselekedetére. Ez a korlátlan válaszadó képesség a Korlátlan Abszolútban van meg.

6. EGYESÍTETT CSELEKVÉS ÉS VÁLASZ. Az Egyetemes Abszolút tökéletes egyensúlyt teremt a másik két Abszolút között és tökéletesen összehangolja őket. Az Istenségi Abszolút a Korlátozott Abszolút; korlátozott olyan értelemben, hogy elkülönült a másik Abszolúttól, a Korlátlan Abszolúttól.

7. A SZEMÉLYISÉG VILÁGEGYETEM. Minden személy (erkölcsi lény) közvetlen kapcsolatban van az Egyetemes Atya személyével.

Összefoglalva, az Első Forrás és Középpont viszonya a világegyetemhez: ANYAG, ENERGIA: a Paradicsom Szigete; ELME: a Végtelen Szellem; SZELLEM: az Örökkévaló Fiú; CSELEKEDET: az Istenségi Abszolút; VÁLASZ: a Korlátlan Abszolút; ÖSSZEHANGOLÁS ÉS EGYESÍTÉS: az Egyetemes Abszolút; SZEMÉLYISÉG: az Egyetemes Atya.