Jelenlegi hely

Név- és fogalomhatározó (B-B)

 

Név- és fogalomhatározó

szerkeszti: Bucholcz Ferenc

2015-2017. (CC) BY-NC-ND 2.5 HU

 

„B”

- Baál-imádás: 97:9.24 „olyan gazdasági és társadalmi rendszer volt, mely éppúgy foglalkozott a föld tulajdonjogával, mint annak termékenységével.”

- Baál-követők: 97:3.3 „A Baál szó birtokost jelent.” A Baál tisztelet egyrészt a föld adás-vételét jelentette, másrészt pedig az abban való hitet, hogy a jó termés Baál kegyétől függ, akit a termőföld istenének tartottak. Vagyis e tiszteletfajta erősen kötődött a föld tulajdonjogához és termékenységéhez. Baál követői elsősorban Kánaán északi területeinek letelepedett lakói voltak. 97:9.19 A Baál-követők a föld adás-vételét gyakorolták. Baál látnokai valójában ingatlanügynököknek tekinthetők. 97:3.4 Minden Baálnak volt szent helye, papsága és szent nőknek mondott nemi kufárai.

- babilóniaiak: 104:0.3 hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak. 74:8.6 Közvetlen kapcsolatban álltak az ádámfiak polgárosodott társadalmának maradványaival. Azt tanították, hogy az ember közvetlenül az istenektől származik.

- Bablot: 77:3.1 Nod egyik leszármazottja, 77:3.3 Bábel tornyának építésze. Nod halála után ötvenezer évvel azt javasolta, hogy 77:3.2 a nodfi fajta dicsőségére állítsanak egyedi toronnyal bíró káprázatos templomot a területeik közepén. 77:3.3 A templom körüli várost a nodfi műveltség és polgárosultság jövőbeli központjává kívánta tenni. Az új városnak is a Bablot nevet szánták.

- babona (babonaság): 90:4.9 gyakorlásának lényeges eleme a titokzatosság, mely elősegítette a babonában való hit működését, ami így, akár a várt eredményre is vezethetett. 70:11.5 A babonaság korszakokon keresztül a társadalom összetartó erkölcsi és rendőri ereje volt. „Az elődeink mind kiálltak amellett, hogy a régi törvényeiket, tabuikat az istenek adták az őseiknek.” 84:3.6 Egy régi babona szerint, az anya voltukból fakadóan a nők jobb növényeket képesek termeszteni, mint a férfiak. 85:2.5 Ősi, fatiszteleten alapuló szokás a májusfa és a karácsonyfa állítás, valamint a fán való lekopogás szokása. De babonás eredetre vezethető vissza a víz és fémkereső favessző használata is. 88:5.3 A vásárláskor keményfát rágcsáló babonások hittek abban, hogy ezáltal meglágyíthatják az eladó szívét. 88:4.6 „A korai babonaság varázsa volt az anyja a későbbi tudományos kíváncsiságnak.” E babonaságokat előremutató érzelmek – félelem és kíváncsiság – hatotta át. A „babonaságok a bolygói környezet megismerésére és szabályozására irányuló emberi vágy előretörését jelentették.”

- Badonan (törzsek): 64:3.1 Badonan volt Andon egyik ükunokája. Névadója az északnyugat-indiai hegyek előterében élt törzsi csoportoknak. Ők Andon azon leszármazottai, akik sohasem gyakorolták az emberáldozatot. 86:5.17 Badonan gyermekei alakították ki a két lélek – a lélegzet és az árnyék – hitét.

- baganda törzs: 91:0.5 afrikai népcsoport. Sokáig használtak olyan imádságokat, melyeket nem személyhez, hanem személytelen erőhöz címeztek.

- baktériumok: 65:2.3 „igen kezdetleges jellegű, egyszerű növényi szervezetek”. A kezdeti időkhöz képest keveset változtak. Az élősdi viselkedésükben némi visszafejlődést mutatnak. A betegséget okozó baktériumok többsége és azok segéd-vírustestjei az átalakult élősdi gombák csoportjába tartoznak.

- barátság: 70:3.6 „régi fogalma a nemzetségbe való felvételt jelentette.”

- Bautan: 94:7.5 Gautama Sziddhártha (Buddha) tanítványa, aki Benáreszben – az ott kezdett oktatás második évében – ismertette meg tanárát a Melkizedek és az Ábrahám közötti szövetségre vonatkozó, sálemi hitterjesztőktől származó hagyományokkal.

- : Lásd „ká és bá”

- bábaság: 84:4.6 az ősök a szülésről azt tartották, hogy a nő általa veszélyes és tisztátalan lesz. Ezért a szülő nőt kerülték, még a házba se engedték be. Utóbb „az idős asszonyoknak megengedték, hogy meglátogassák az asszonyt vajúdás közben, és e szokásból ered a bábaság, mint foglalkozás.”

- Bábel: 77:3.3 a nodfi műveltség és polgárosultság tervezett központja, melynek a Bablot nevet szánták a torony építészének és építőmesterének neve után. Ez az elnevezés módosult később Bablodra, majd Bábelre.

- Bábel földje: 77:3.9 a Bábel tornya építési területének tágabb környékét nevezték így a múltban.

- Bábel tornya: 77:3.2 a nodfi fajta dicsőségére akarták felállítani. 77:3.3 Az építésze és az építőmestere Bablot volt. 77:3.4 Az első építkezés – 77:3.1 Nod halála után kb. 50000 évvel – a tervek és a rendeltetés miatti vita következtében négy és fél év után leállt. 77:3.9 A torony felállítását célzó második kísérletre Kr.e. tízezer évvel került sor az első épület romjain, azonban az építmény a saját súlya alatt összeomlott. Ez a toronyállítás már az anditák, a nodfiak és az ádámfiak kevert fajtáinak próbálkozása volt. 78:8.4 A sumérok a Babilon megnevezést – héberül Bábel – nemzeti megnevezésükké tették, s még egy harmadik Bábel-torony megépítésével is próbálkoztak.

- bábeli zavar: 77:3.4 a nodfi csoportok vitája a Bablot által építendő központ építészeti terveiről és a majdani épületek rendeltetési céljáról, 77:4.1 mely utóbb testvérharcot, majd pedig a nodfiak szétszóródását eredményezte. 77:3.4 A vita az építkezés megkezdését követő ötödik év közepén annyira elmérgesedett, hogy a munkálatokat felfüggesztették. Három nézet versengett egymással. 77:3.5 A legnagyobb csoport „azt szerette volna, ha a tornyot a nodfi történelem és faji felsőbbrendűség emlékműveként építik meg.” Ők a jövő nemzedék csodálatát akarták kivívni. 77:3.6 A második csoport „azt akarta, hogy a toronnyal a dilmuni műveltségnek állítsanak emléket.” Ők Bablot városát kereskedelmi, ipari és kézműves központtá szerették volna tenni. 77:3.7 A harmadik csoport a tornyot a mindenek Atyja imádatának kívánta szentelni. Úgy tartották, hogy az új városnak Dalamatia azon korábbi feladatát is át kellene vennie, hogy műveltségi és vallási központként a környező tudatlan népek fejlesztését szolgálja. 77:3.8 E csoportot leszavazták, és az első két nézet képviselői harcolni kezdtek egymással. A harc elől a vallási csoport délre menekült. A küzdelem úgy meggyengítette az első két csoportot, hogy az építkezés folytatására már nem kerülhetett sor. 77:4.2 A küzdelmet követően a szemben álló nodfi csoportok elvándoroltak a korábbi lakóhelyükről és új központokat hoztak létre. Lásd a ’nodfi polgárosultság központjai’ fogalomnál.

- bálvány(ok): 88:2.4 létük a bűvtárgyi hiten alapul. A legkorábbi faragott képek és emlékművek célja a jeles holtak külső megjelenésének és emlékének megörökítése volt. Az ősök hittek abban, hogy a beszentelési szertartással a szellem rábírható arra, hogy a róla készült képbe, bálványba költözzön.

- bálványimádás: 85:3.5 a bálvány nem az imádati ideát jelképezi. A bálványimádás során közvetlenül és ténylegesen az anyagi tárgyat imádják. 67:4.4 Az „emberi fajok bálványimádásának nagy része abból a vágyból fakadt, hogy megőrizzék a kaligasztiai időkben nagy tiszteletnek örvendő lények emlékét.”

- bárány: 85:3.4 az evolúciós vallás kezdete óta az áldozati állat jelképe.

- bátorság: 111:6.9 Értékes tulajdonság, ami abból 3:5.6 az erős jellemből fakad, amely a nehézségekkel való megbirkózáshoz és a csalódásokkal való szembenézéshez szükséges.

- becsület ellen való bűnök: 82:4.4 a hagyományon alapuló íratlan törvényből következett. Ilyen volt például az, hogy a vagyontárgyként kezelt asszony házasságtörése esetén, a sértett férjnek vagy a nő apjának jogában állt a „tulajdont” illető férfi megölése.

- Beel: 97:6.2 a babiloniak főistene.

- befejezetlen teremtmények: 40:10.11 olyan végleges rendű lények, akik a jelen világegyetemi korszakban még nem érték el a végső rendeltetésüket. Hatodik szintű szellemekként még nem tevékenyek a fényben és életben való megállapodás elérése előtti evolúciós területeken.

- befejezett teremtmények: 40:10.11-10.12 végső rendeltetésüket elért teremtmények. Ilyenek a jelen világegyetemi korszakban a Kiválasztott Háromságot-elért Fiak, illetőleg a Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiak.

- befogadott szeráfok: 31:4.1 a halandók hűséges szeráfi oltalmazói, akik közül soknak megengedik azt, hogy az emberi védenceikkel együtt járják végig a felemelkedési létpályát. Ennek során eggyé kapcsolódást élhetnek meg az Atyával, letehetik az örökkévalóság végleges rendűi esküjét és örökre bekerülhetnek a Végleges Testületbe.

- Belzebub: 77:7.4 a hitehagyott másodfajú közteslények vezetője, 53:1.5 egyben a Lucifer-féle lázadáshoz csatlakozó urantiai közteslények vezetője is volt. Együttműködött a bukott Bolygóherceg, Kaligasztia lázadó csoportjával.

- Besorolatlan Központok: 29:2.19 nem a lakott bolygókon, hanem a különleges energiaviszonyokkal rendelkező szférákon működnek, de egyenrangúak a többi erőtér-központtal. Egymillió égitest közül egy ad otthont ilyen élő erőtér-szerveződésnek. Szükség esetén „világegyetemi lendkerékként vagy energiaszabályozóként avatkoznak be.”

- beteljesülés: 103:9.12 Örökkévaló, végleges és egyetemes. 106:7.3 „a paradicsomi Háromságot alkotó Istenségek akarata váltja ki”. A tapasztalatra épülő beteljesülés részben megérthető a tapasztaló teremtmények számára, azonban a végtelen, eredendően létezőkre hatást gyakorló beteljesülés nem. A véglegességi beteljesülés magába foglalja az Istenségi Abszolútat, mivel a véglegességi beteljesülés egyszerre lételvi és élményelvi eredmény. 106:7.4 „A halandók, a morontia lények, a szellemek, a véglegesrendűek, a Tapasztalattól Függetlenül Létezők és mások, valamint maguk a világegyetemek és a valóság minden más szakasza bizonnyal rendelkezik magvában végleges beteljesüléssel, amely a lényegét tekintve abszolút”, azonban e beteljesülés nem minden vonatkozásban tökéletes. 106:7.6 A világegyetemi teremtmények számára elérhetők „a Hétszeres, a Legfelsőbb és a Végleges Istenség-szintjei”. Ez annyit jelent számukra, mint az Örökkévaló Fiúnak és az Együttes Cselekvőnek az Atya Isten végtelen megismerése az örökkévalósági létezésük abszolút szintjén.

- beteljesülés tartalékos alakulata: 114:7.13 Világegyetem-tudatos létpolgárokból áll, „akiknek mindenségrendi létpolgárságával összefüggő szellemi rálátása messze meghaladja a földi lakhelyük határait”. 113:1.5 A tagjai „olyan férfiak és nők, akik többé-kevésbé már kapcsolatban vannak a bennük lakozó Igazítóval”. Nekik személyes szeráfi őrangyaluk van. Képesek nagy döntések meghozatalára és kétségbevonhatatlan szellemi fejlődési lehetőségekkel rendelkeznek. 114:6.20 A rendeltetésük „annak biztosítása, hogy az evolúciós fejlődés ne omoljon össze” a bolygón. 114:7.1 Csoportjuk „a világ ügyeinek emberfeletti igazgatásához különleges szolgálatra felvett, élő férfiakból és nőkből áll.” A teremtésrész szellemigazgatói arra választják ki őket, hogy az égiek segítségére legyenek az evolúciós világokon élők irgalmas és bölcs szolgálatának elősegítése érdekében. 114:7.10 „A tartalékosok öntudatlanul is a bolygóval kapcsolatos lényegi ismeretek őrzőiként működnek.” Előfordul, „hogy egy tartalékos halálakor bizonyos lényeges adatok a haldokló elméjéből az ő fiatalabb követőjébe kerülnek át a két Gondolatigazító között létesült kapcsolat révén.” 114:7.1 A kialakult gyakorlat szerint „nyomban felveszik a saját akarattal rendelkező, halandó teremtményekkel a kapcsolatot, mihelyt a halandók e felelősség vállalására képessé és a bizalomra méltóvá válnak.” Emberi kapcsolattartóként, halandó segítőtársként 114:7.2 a bolygó beteljesülésének védelmezőiként működnek. Átmenetileg felveszik őket a szeráfi testületbe és személyes beteljesülés őrangyalt rendelnek ki melléjük. 114:7.7 Az átlagos bolygókon hetven különböző beteljesülési testület van. Az Urantián tizenkettő, a szeráfi felügyeletet ellátó minden csoport mellé rendeltek egyet. 114:7.11 A tartalékos alakulat több állandó saját tanáccsal rendelkezik, melyek közül a legfontosabb a bírói, a történetírási és a politikai függetlenséggel foglalkozó tanács. E tanácsok a teljes tartalékos testület halandói közül címzetes vezetőket bíznak meg, kizárólag a különleges küldetések idejére. 114:7.8 A beteljesülés tartalékosait felkészítették kulcsfontosságú földi tisztségek betöltésére és a lehetséges világméretű veszélyhelyzetek esetén való cselekvésre. 114:7.8 A tartalékosok jelentős többsége nincs „tudatában annak, hogy kiképezték őket bizonyos világméretű válságok idején való esetleges fellépésre.” A tartalékosokat azok a szeráfi testületek választották ki, amelyekhez tartoznak. A felkészítésük és a kiképzésük az „elméjük mélyén a gondolatigazítói és a szeráfi őrzőszellemi segédkezés vegyes módszerének alkalmazásával” történt. A tudattalan szintjén folyó felkészítést a közteslények is segítik. 77:8.13 Az alakulathoz tartozó férfiak és nők mellett hűséges másodfajú közteslények is működnek észrevétlen, személyes összekötő társként. 77:7.5 Amikor ezen emberi lények Gondolatigazítója ténylegesen külön válik a személyiségtől, hogy emberfeletti értelmekkel lépjen kapcsolatba, akkor az ilyen emberi elmék mellett a hűséges köztes teremtmények működnek összekötő őrként.

- beteljesülés urantiai alakulata: 114:7.8 Az urantiai tartalékosok létszáma a XX. század első felében 962 fő volt. A legkisebb testületük 41, a legnagyobb 172 fővel bírt. 114:7.12 A „testület a legnagyobb létszámmal az ádámfiak és az anditák korában rendelkezett”. Ez Pünkösdig fokozatosan csökkent, azóta az állomány létszáma újra nő. Lásd még „beteljesülés tartalékos alakulata”

- beteljesülés tartalékos alakulatába tartozók jellemzői: 114:7.9 Előretekintő személyek, akiknek114:7.1 „elegendő elmebeli felfogóképességgel, megfelelő erkölcsi szinttel és kellő szellemi beállítottsággal” kell rendelkezniük. Továbbá 114:7.4 1. legyenek titkon felkészíthetők a veszélyhelyzeti küldetésekre. 114:7.5 2. Szenteljék magukat odaadással valamely társadalmi, gazdasági, politikai vagy szellemi ügynek, mely szolgálatért semmilyen emberi elismerést vagy jutalmat nem várnak. 114:7.6 3. Rendelkezzenek rendkívülien sokoldalú, a nehézségek leküzdésében már tapasztalattal rendelkező Gondolatigazítóval. Lásd még „beteljesülés urantiai alakulata”

- betegség: 76:4.7 az urantiai emberfajták azért hajlamosak a testi nyavalyákra, mert a testük sejtjei rokonságban vannak a bolygón élő, betegséget okozó mikroszkopikus vagy még parányibb élőlényekkel. Az emberek ellenállóbbak lennének a betegségekkel szemben, ha több ádámi sejtanyagot hordoznának. 86:2.1 A tartós aggódás és félelem, miközben akadályozza a cselekvést, biológiai alkalmazkodási folyamatot indít be az ember testében. 86:3.3 + 90:3.2 A korai emberek úgy tartották, hogy a betegségeket szellemi közrehatás okozza. 87:1.3 + 90:3.4 + 90:4.3 Az ősember azért félt a betegségtől, mert a tapasztalata szerint a halál hírnöke volt. Akit a javas ember nem tudott meggyógyítani, kitettek a családi kunyhóból egy kissebbe, de olyan is volt, akinek a szabad ég alatt kellett meghalnia ellátás nélkül. Azt a házat pedig, amelyben valaki meghalt, lerombolták vagy elkerülték. E szokás kezdetben gátolta az állandó települések kialakulását. 90:3.9 A láz volt az első gyengeségek egyike, melyet kiemeltek a természetfeletti okkal bíró rendellenességek köréből. 90:4.3 A betegségek megállapításához alkalmazták valamely állat belének vizsgálatát is.

- betegség (ok felfogás): 90:3.4 a korai idők emberei a betegségek okaként a következő feltevéseket alakították ki. 1. Kísértetek által okozott közvetlen szellemhatások. Eszerint a betegség oka az, hogy a szellemek kicsalogatják a lelket a testből. Ha a lélek nem tud visszatérni, bekövetkezik a halál. 90:3.5 2. Erőszak általi nyilvánvaló okok. A küzdelmek vagy balesetek azonosítható sérüléseit kivették a kísértetműködés köréből. De a természetes eredetű sebek elfertőződéséért szintén a szellemeket okolták. 90:3.7 3. Varázslat által, emberi ellenség befolyása útján jelentkező ok. „Sok betegséget tulajdonítottak a megigézésnek, a szemmel verésnek és az embernek szegezett íj varázserejének.” Tisztázatlan halál esetén boncolást tartottak. Ha ennek során nem találtak okot, akkor a halálesetet boszorkányságnak tekintették. 90:3.8 4. Bűnért, vagyis a tabu megszegéséért járó büntetés. Ezen újabb keletű felfogás alapján a betegség a személyes vagy a faji bűnért való büntetés. E hiedelem szerint az ember azért szenved, mert tabut sértett. 90:3.9 Természetes betegség okok. E felfogás az ok és a következmény összefüggésének felismerése által terjedt el.

- betegségek legyőzése: 52:5.9 az alászálló Fiú utáni korban válik általános vívmánnyá. Alapja, az ádámi fajták nagy ellenállásképességű jegyeinek tovább erősítése az előző korszakok tudományos felfedezéseinek általánossá válása révén. E korszakra az átlagos élettartam meghaladja az urantiai időben mért háromszáz évet.

- beteljesülés-őrangyal: Lásd „őrangyal-szeráf”

- békák: 65:2.6 A halak családjából származtak le mutációs módosulat révén. A „békák iránya lett az, amelyen az állati életben elkezdődött ama fokozatos elkülönülések sorozata, amely végül magának az embernek a megjelenésében tetőzött.” 65:2.7 A fajuk az egyetlen, ma is élő földi őse a korai emberfajoknak. „Az emberi fajnak ma már nincsenek a békák és az eszkimók közé eső élő ősei.”

- béke: 68:3.5 A békére való hajlam nem természetes adottsága az emberi fajnak, a kinyilatkoztatott vallás tanításaiból és a fokozatosan fejlődő emberfajták felgyülemlett tapasztalataiból ered. 68:2.8 „A család volt az első sikeres békés csoport, ahol a férfi és a nő megtanulta a kibékíthetetlen ellentéteik szabályozásának módját, miközben a gyermekeiket a béke megteremtésére tanították.” 70:0.2 Mivel egy evolúciós világon a kibékíthetetlen ellentétek természetesek, ezért ott a béke csak társadalmi szabályozórendszer révén biztosítható. E szabályozórendszer egyben társadalomszervező erő is. 70:1.1 A béke léte a polgárosodás kibontakozásának mértékét is jelzi. 70:3.4 Mivel a béke a nemzetközi kereskedelmi szervezetek alapérdeke, ezért messzemenően támogatják. 70:2.20 Az ember akkor fogadja el a békét természetes életmódként, ha alaposan és többszörösen meggyőződött arról, hogy ez a legjobb az ő anyagi jólétéhez, és olyan békés helyettesítők állnak a rendelkezésére, amelyek nem csak közösségi hajtóerőként szolgálnak, hanem gondoskodnak a felgyülemlő érzelmek és energiák felszabadításáról is. 81:6.18 A nyelvi különbségek akadályozzák az embercsoportok közötti békét. „Az egyetemes nyelv elősegíti a békét, biztosítja a műveltséget és emeli a boldogság szintjét.”

- béke (belső ~): 100:6.6 Kétségek és zavar nélküli szellemi egyensúly, mely nem csak felemelő érzet, de lendületet adó állapot is. Minden emberi felfogóképességet meghalad és mentes a csalódástól. Összhangban van a mindenség rendjével.

- Béke Hercege: 68:3.5 + 93:10.7 e címre való jogosultságát Jézus az urantiai győzelmével alapozta meg.

- Bizalom Komolysága: 28:6.13 Harmadfajú szekonáfok, akik egyrészről minden „sajátakaratú teremtménynek megmutatják a kötelességtudatot, a szentség tudatát és a bizalom komolyságának tudatát. Ezzel egyidejűleg tévedhetetlenül tükrözik a kormányzó hatóságoknak a bizalmukra pályázó személy pontos megbízhatóságát.”

- bizonyosság: 102:6.5 Megtapasztalható a mindenségrendi valóság jelentéstartalmaihoz és értékeihez élő hit révén való közelítés által. 111:7.1 A bizonytalansággal együtt a paradicsomi kaland lényegét alkotja. Bizonyosság van a szellemben és az örökkévalóságban, valamint az Egyetemes Atya isteni könyörületében és végtelen szeretetében. Bizonyosság van abban, hogy a mindenható, mindent-tudó, végtelenül szeretetteljes Atya világegyetemi házaiban vagyunk felemelkedő fiak.

- bizonyosságok (vallási ~): 101:5.14 a) A hit bizonyosságát a személyiség számára b) az igazság bizonyossága követi, c) melyet a szellemi látásmód bizonyosságai váltanak, illetve egészítenek ki a szellemvilágban.

- bizonytalanság: 111:7.1 A bizonyossággal együtt a paradicsomi kaland lényegét alkotja. Bizonytalanság van az időben, az elmében és a Paradicsomra való felemelkedés folyamatának eseményeit illetően. Bizonytalanságot élhetünk meg tapasztalatlan világegyetemi létpolgárként is.

- Bírák: 96:6.1 Mózes és Jósua után, egymást követően uralkodó héber törzsi vezetők.

- bíróság (földrészi illetékességű ~): 71:8.13 A nemzetek közös bírósága, mely az államiság magas szintjén működik a bolygói háborúk befejezését követően. A nemzeti és faji nézeteltérések nemzetközi elbírálását végzi. Döntéshozó jellegű.

- bíróság (világ~): 71:8.13 A legfelsőbb bolygói ítélőszék, mely az államiság magas szintjén működik a bolygói háborúk befejezését követően. A „tagjai közvetlenül a földrészi illetékességű bíróságok rendszeres időközönként visszavonuló vezetőiből kerülnek ki.” Erkölcsi jellegű, tanácsadó szerepet tölt be.

- boldogság: 103:5.5 „csak akkor érhető el, amikor az önnön való én-vágyát és a felsőbbrendű sajátlényeg (az isteni szellem) önzetlenségi késztetését az egyesítő és felügyelő személyiség összeszedett akarata összehangolja és megbékíti.” 100:4.3 A boldogság „a testi rendszerek, az elmerendszerek és a szellemrendszerek egyesítéséből ered.” „A legmagasabb fokú boldogság eloldozhatatlanul hozzá van kötve a szellemi fejlődéshez”, mely jelenleg még felfoghatatlan mértékű, tartósan fennálló örömöt és békét eredményez. A boldogság 111:4.7 „a benső létben gyökerezik.” „A magányos élet a boldogság számára végzetes. Még a családok és a nemzetek is jobban élvezhetik az életet, ha megosztják másokkal.” Lásd még „öröm”

- boldogság (evilági ~): 70:9.17 Három eleme van. Lehetőség önmagunk tisztességes és békés fenntartására, átörökítésére és a magunk kedvére való örömteli létezésre.

- boldogság (legnagyobb ~): 94:8.17 Kapcsolatban van a méltó célok elérésére irányuló értelmes és buzgó törekvéssel, mivel ennek eredményei alkotják a mindenség rendjével összhangban levő ön-kiteljesítésben való előrelépést.

- boldogság keresése: 55:5.6 Akkor eredményes, ha ismert a cél és felvállalt az elérését lehetővé tevő erkölcs. Ezért a fény és élet bolygói korszakaiban ez „nem más, mint örömteli és megelégedéssel járó tapasztalás.”

- bolygó: 15:6.14 Nagyobb anyagegység, amely nap vagy más égitest körül kering. Mérete eltérő, meghatározó anyagát tekintve lehet gáz-, folyadék vagy szilárd gömb. A közeli nappal megfelelő viszonyba kerülő világok tekinthetők eszményinek az értelmes lakók befogadására.

- bolygó elhagyása: 49:6.4 1. A túlélés megítéltetési vagy csoportos rendű halandói.

49:6.3 A halandó túlélők többségét a bolygói szolgálatot teljesítő isteni Fiú eljövetelével összefüggő új megítéltetési időszak kezdetén személyesítik meg újra, 49:6.7 a korszakos megítéltetési számbavétel során. 49:6.5 A személyazonosság és a személyiség helyreállítását a személy vagy csoport szeráfi őrangyal és a halhatatlan Atya-szilánk Igazító végzi. 49:6.6 Amikor a halandók szellemi fejletlensége miatt az Igazítóikkal való eggyé kapcsolódás lehetetlen, akkor a természetes halál útján távozott halandók felébresztését a szeráfi őrzőszellemek a Harmadik Forrás és Középpont halhatatlan szellemének egy egyedivé tett részével közösen végzik.

49:6.8 2. A felemelkedés egyedi rendjeibe tartozó halandók.

Ők a megítéltetési vagy egyéb döntésektől függetlenül személyesülnek újra, mégpedig a szellemi fejlettségüktől függően a hét morontia világ valamelyikén.

49:6.11 3. A felemelkedés próbaidős rendjeinek halandói.

Olyan halandók, akikbe Igazító költözött, de a földi életük rövidsége miatt még nem dönthettek a paradicsomi létpályájukkal kapcsolatban. A fejlettebb szellemi besorolású szülőjüket követve jutnak a csillagrendszeri – illetve a csillagvilági vagy világegyetemi – végleges rendű szférák gyakorlóotthonaiba.

49:6.15 4. A felemelkedés második módosított rendjeibe tartozó halandók.

Ők a közbenső evolúciós világok halandói. Bár nem képesek ellenállni a természetes halálnak, de mentesülnek a hét lakóvilágon való áthaladás kötelezettsége alól. 49:6.16 Ilyenkor a helyi csillagrendszerük központján ébrednek újra. Fejlettebb csoportjuk a helyi csillagrendszer morontia világait is kihagyva, a csillagvilági felkészülési világokról indul a Paradicsom felé. 49:6.17 De ez előtt még oktatóként szereznek tapasztalatot a kihagyott morontia világokon.

49:6.18 5. A felemelkedés első módosított rendjébe tartozó halandók.

Ők a halandói élet folyamán élnek meg eggyé kapcsolódást az Igazítójukkal. Miután elragadtatnak az élők közül, a helyi világegyetem központján, a Fiú előtt jelennek meg, aki magához fogadja őket. 49:6 21 Legtöbben a fény és élet bolygói korszakából jönnek. 49:6.19 Ugyanúgy kapnak morontia öltözéket, mint a más evolúciós világokról érkező halandók.

- Bolygó Felügyelők: 48:2.6 a morontia erőtér-felügyelők harmadik csoportja. 48:2.18 Ők alkotják a legfelsőbb morontia hatóság helyi bolygói tanácsát. Minden morontia világon hetvenen vannak. Ők döntenek a morontia alak adásáról minden szférára érkező felemelkedő számára, és ők engedélyezik számukra a morontia alak megváltoztatását, vagyis a következő szférára való eljutást.

- bolygófelügyelők (urantiai ~): 110:4.6 Támogatják „az urantiai emberfajták szellemileg felsőbbrendű fajtaváltozatainak felemelését és megőrzését szolgáló intézkedések bevezetését”.

- Bolygóherceg: 50:0.1 a másodrendű Lanonandek Fiak rendjébe tartozik. Ilyen megbízást a Csillagrendszer Fejedelemtől kap. 50:0.2 Igazgatási vezető, 50:5.1 akinek korszakokon át való rendeltetése a bolygói polgárosodott társadalom fejlesztése, mely feladat független a felsőbbrendű Fiak későbbi küldetéseitől. 50:0.2 Minden evolúciós halandók lakta bolygó rendelkezik ilyen vezetővel. 50:1.1 „Egy újonnan lakottá vált világon a Bolygóherceg az egyedüli képviselője a teljes isteniségnek”. 50:2.1 A helyi világegyetemben Gábriel igazgatási felügyelete alá tartoznak, de a személyükre vonatkozóan a Csillagrendszer Fejedelmek rendelkezései az irányadók. 50:2.2 Munkájához a melkizedekek, a huszonnégy tanácsos, valamint a hetventagú, csillagvilági központú tanács véleményét is kikérheti. 50:2.3 A saját segítőiből tizenkét fős legfelsőbb tanácsot hoz létre a maga számára. De választhat segítőt a harmadrendű vagy a másodrendű lanonandek rendekből is. 52:7.10 A Tanító Fiú utáni ember korszakának végén, 50:5.11 a fény és élet korának beköszöntével, a folyamatos szolgálatot ellátó Bolygóherceg felemeltetik a Bolygó Fejedelem rangjára. 53:8.2 Többes számban, és a Biblia szóhasználatában ők az „Istennek Fiai”.

- Bolygóherceg bíróságai: 50:2.5 a személyi törzskarának egyik tagja vezeti. Az itt születő ítéletek szabad mérlegelésen alapuló atyai hozzáállást tükröznek. Csak a bolygó lakosait érintő magasabb szintű szabályozási problémákkal lehet a felsőbb ítélőszékekhez fellebbezni. 50:2.6 A békéltetők bizottságai kiegészítik az ítélőszékek munkáját. A szellemi és a fizikai szabályozók kötelesek elfogadni a békéltetők ténybeli megállapításait. Minden döntést a Csillagvilági Atya egyetértésével hajtanak végre.

- Bolygóherceg segítői: 50:1.2 a csillagrendszer intézőinek alacsonyabb rendjeiből válogatják őket, hogy a bolygó lakóihoz kapcsolódni tudó, megértő és rokonszenves vezetők lehessenek. 50:2.4 A teljes segítői törzskar a Végtelen Szellem személyiségeiből, a felsőbbrendű kifejlődött lények bizonyos fajtáiból, és más világokról származó felemelkedő halandókból áll. A létszámuk ezer főtől – a bolygó fejlődése során – százezer fő fölé is nőhet. 50:3.2 Az önkéntes segédek a csillagrendszeri központ létpolgárai és még nem éltek meg eggyé kapcsolódást a bennük lakó Igazítóval. 50:3.1 Az Urantia Hercegének száz ilyen segítőből álló testülete volt. 50:3.4 A herceg testtel bíró törzskarának mindig megengedik, hogy közös utódokat hozzanak létre. De megengedhetik azt is, hogy a honos emberfajták felsőbbrendű csoportjaival párosodjanak. Ha a törzskar munkája befejeződik a második korszakos megítéltetéskor, a feladataikat az utódaik és felsőbbrendű honos önkéntesek veszik át. 50:4.9 Mivel a Herceget a bolygólakók nem láthatják, így a törzskar félanyagi lényei által képviselt dolgokban való hit, számukra a hűségpróba egy formája is. 50:4.13 Az Urantia Bolygóhercegének árulását követően a törzskara utódainak többsége hűséges maradt a Világegyetemi Fiúhoz és az Egyetemes Atyához. Ők a Melkizedek-megbízottak bátorítása mellett sokat tettek azért, hogy az igazság és a pártatlanság fogalmai, valamint az Atyára és a bolygói megítéltetésekre vonatkozó ismeretek legalább részben megmaradjanak.

- Bolygóherceg tanodái: 50:4.1 a bolygó hercegi székhelyén találhatók. Itt tanítják az evolúciós emberfajták legjobbjait, mielőtt visszaküldik őket a saját népeik oktatására. A hercegi tanintézetek tanítói és tanítványai földművelők és kertészek. 50:4.3 Idejük öt tevékenység között oszlik meg.

50:4.4 1. Fizikai munka. Ez a földművelés mellett a házépítésre és annak berendezésére is kiterjed.

50:4.5 2. Közösségi tevékenységek. Csoportalkotás játék és művelődés céljából.

50:4.6 3. Oktatói képzés. Egyéni, osztályszintű és családcsoportos felkészítés.

50:4.7 4. Szakképzés. Ez a kézművesek, a tanítók, a művészek valamint a házasság és az otthonkészítés oktatása.

50:4.8 5. Szellemi műveltség. A testvériség tanítóinak felkészítése a népük közötti hitterjesztői feladatokra.

50:4.9 A bolygó lakói számára egyre nagyobb értékkel bír a tanodákba való bekerülés. 50:4.10 A kiképzett tanulók a népeikhez visszatérve, a tanult minta alapján új oktatási és műveltségi központokat létesítenek. 51:6.4 A bolygó későbbi, fejlettebb időszakában ezek az intézmények elsősorban bölcselettel, vallással, erkölccsel, valamint a felsőbbrendű értelem és művészet fejlesztésével foglalkoznak.

- Bolygóherceg testtel bíró törzskarának utódai: 50:3.5

a) Ők az elsőfajú köztes teremtmények és

b) azon magasabb rendű anyagi lények, akik azután is a törzskarban szolgálnak, hogy a második korszakos megítéltetéskor, vagyis a bolygói Ádám és Éva megérkezésekor, a szüleiket elviszik a bolygóról. Ha e magasabb rendű anyagi lények szükséghelyzet okán a bolygó halandóival párosodnak, akkor ezen utódokba Igazító költözik.

- Bolygóherceg utáni ember: 52:2.2 e megítéltetési időszak átlagosan ötszázezer év. 52:2.1 A Bolygóherceg és kísérete tevékenységének következtében kormányzat jelenik meg a földön, amely elősegíti a fejlett törzsi korszak létrejöttét. A szokványos fejlődésű bolygókon jelentős társadalmi változások mennek végbe pár ezer év alatt. 52:2.2 A bolygók bekapcsolódnak a csillagrendszeri körökbe és a mennyei segítők, valamint a Gondolatigazítók egyre nagyobb számban érkeznek e világokra. 52:2.5 Az emberfajták szétszóródásával erőszakos nemzetieskedés veszi kezdetét. A törzsi és a nemzeti csoportosulás alapja a bőrszín. A különböző embercsoportokra még az elkülönülés a jellemző, melyet a sokféle nyelv léte is elősegít. A bolygói háborúknak gyakran esik áldozatul a narancsszín és a zöld emberfajta. 52:2.6 A hercegi törzskar munkálkodásának következtében tartalommal töltődik meg az otthon fogalma. 52:2.7 Továbbá segítséget nyújtanak a nemek egyenjogúságának felismerésében is. A törzs eszménye lassan leváltódik a nemzeti lét és a családi élet kettős értékére. 52:2.8 Mindkettő térnyerését segíti a letelepedést igénylő mezőgazdaság megjelenése. A polgárosodás gyorsan fejlődik, de a gépi fejlődés még várat magára. 52:2.9 Az emberfajták megtisztulnak, az értelmi fogyatékosok és a közösségi életre alkalmatlan egyedek szaporodásának megtiltása által. Mindez jelentős értelmi fejlődést és testi tökéletesedést eredményez.

- bolygói élet: 49:1.6 A kibontakozása menetének törvényen alapuló rendszere van. 49:1.7 „A felsőbbrendű élőlények kifejlődése az élet alacsonyabb rendű csoportjaiból nem véletlenszerűen megy végbe.” 49:1.5 Kifejlődésében „a növényi életforma mindig megelőzi az állatit és csaknem teljesen kifejlődik, mire az állatminták elkülönülnek. Minden állatfajta az élő dolgok korábbi növényvilágának alapmintáiból alakul ki; nem elkülönülten szerveződnek.”

- bolygói fiak: 40:7.2 Evolúciós teremtmények, akik az élethordozói beültetésből származnak, és akiket az ádámi élet-hozzájárulás módosított, s akik még aligha tekinthetők felemelkedő fiaknak. Azonban felemelkedési képességgel rendelkező fiak, akik „még a legfelsőbb dicsőség és isteniség szintjét is” elérhetik. A felemelkedő fiúi szellemi besorolás elnyerhető hit által és a bennünk lakozó, szellemi átlényegítő tevékenységet folytató Igazítóval való szabadakaratú együttműködés révén.

- bolygói fizikai fajták: 49:2.1 A halandó teremtményeknek hét elsőrendű, de különböző fizikai fajtája van, melyeknek aztán további változatai is léteznek.

49:2.2 1. Légköri fajták.

49:2.10 A légkör jellege alapvetően meghatározza a halandók lakta világok közötti fizikai eltéréseket. 49:2.12 A Satania csillagrendszer halandói fajtái közül 2,5% él ritka légkörben, 5% sűrű légkörben, 91% pedig közbenső sűrűségű légkörben. A nemlégző fajták aránya 1,5%.

49:2.3 2. Elemi fajták.

49:2.15 E változatok a halandók vízzel, levegővel és földdel való viszonyára épülnek, mely alapján az élőhelyek négy fajtája különíthető el. 49:2.18 A Satania csillagrendszer halandói fajtái közül 7% él a vízben, légi fajta 10%, földön élő 70%, vegyes földi-légi fajta pedig 13%.

49:2.4 3. Gravitációs fajták.

49:2.19 A teremtési formaterv változtatásával az értelmes lények képesek az átlagosnál kisebb és nagyobb bolygókon való életre is. 49:2.20 Az értelmes lények nebadoni átlagmagassága 2 méter felett van. Vannak nagyobb bolygók, ahol a halandók 75 centiméteresek, és kisebb szférák, ahol az értelmes lények testmagassága 3 méter körüli. Ezek aránya a Sataniában 20%. A gravitációs fajták közül csak egy faj van, mely 1,20 méter magas.

49:2.5 4. Hőmérsékleti fajták.

49:2.21 A hőszabályozó működési rendjük szerint az élőlények ötfélék. Az urantiai élő fajok a harmadik rendbe tartoznak. A két szélsőséget figyelembe véve, a sataniai élő fajok 12%-a magas hőmérsékleti tartományban is képes élni, míg 18%-a alacsony hőmérsékleti tartományban él.

49:2.6 5. Villamos fajták.

49:2.22 A halandói élet 10 formaterve a bolygók eltérő elektromágneses és elektron-szerveződéséhez alkalmazkodik. 49:2.23 A halandói élet villamos csoportjainak megoszlása a következő: „1. csoport, egy százalék; 2. csoport, két százalék; 3. csoport, öt százalék; 4. csoport, huszonhárom százalék; 5. csoport, huszonhét százalék; 6. csoport, huszonnégy százalék; 7. csoport, nyolc százalék; 8. csoport, öt százalék; 9. csoport, három százalék; 10. csoport, két százalék.” Az urantiai létezés a 4. csoportba tartozik.

49:2.7 6. Energia-felvételi fajták.

49:2.24 Olyan lények, „akik az életfolyamataikkal összefüggő változásokat képesek a fényenergia, valamint a Fizikai Főszabályozók elsődleges erőtér-átalakítói beavatkozása révén biztosítani.” 49:2.25 Az állati és a halandói táplálkozásnak 6 formája van. Az elsőbe a ritka légkörben élők, a másodikba a tengerlakók, a harmadikba az Urantiához hasonló átlagos sűrűségű légkörben élők, a negyedikbe a sűrű légkörben élők, az ötödikbe a nemlégzők, a hatodikba pedig a köztes teremtmények tartoznak.

49:2.8 7. Külön meg nem nevezett fajták.

49:2.26 A bolygói élet további fizikai változatai, mely eltérések nem érintik a különböző bolygók halandóinak értelmi és szellemi életét.

- Bolygói halandók: 30:4.10 „felemelkedési lehetőséggel rendelkező, állati eredetű evolúciós lények”, akik a felemelkedési világegyetemi létpálya első szakaszán tartózkodnak. A felemelkedési út és a kapott segédkezés minden világ emberfajtái esetében ugyanaz. „A természetes halált követően a felemelkedők minden fajtája egyetlen morontia családdá egyesül a lakóvilágokon.”

- bolygói megbízottak: 93:0.2 Tizenkét tagú Melkizedek testület, akik először a Kaligasztia-elszakadást követően, Ádám és Éva koráig vezették az Urantia bolygót. Majd ezen emberpár vétkezését követően addig a napig, amíg a názáreti Jézus – mint az Ember Fia – az Urantia Bolygóhercege lett.

- bolygók felügyelő bizottságai: 114:2.5 A lázadás miatt vesztegzár alá helyezett bolygók fejlődésének biztosításával foglalkoznak. E bizottságok tagjait az adott bolygó néhai lakosaiból választják. A bizottságok létszáma eltérő, és alá vannak rendelve „az urantiai huszonnégyek bizottságának”.  Lásd még „huszonnégy tanácsos”

- bolygók halandói korszakai: 52:0.1 a felosztásuk az isteni Fiak bolygói küldetései alapján történik. 52:0.9 E küldetéseket megelőzi az előemberi kor, mely az élet beindításától az ember megjelenéséig tart. 52:0.1 Egy átlagos lakott világon az isteni Fiak és a bolygói korszakok kapcsolatának sorrendje a következő.

52:0.2 1. A Bolygóherceg előtti ember. Lásd még: „ősember”.

52:0.3 2. A Bolygóherceg utáni ember. Lásd még: „Bolygóherceg utáni ember”.

52:0.4 3. Az Ádám utáni ember. Lásd még: „Ádám utáni ember”.

52:0.5 4. Az Ítélkező Fiú utáni ember. Lásd még: „Ítélkező Fiú utáni ember”.

52:0.6 5. Az alászálló Fiú utáni ember. Lásd még: „alászálló Fiú utáni ember”.

52:0.7 6. A Tanító Fiú utáni ember. Lásd még: „Tanító Fiú utáni ember”.

52:0.8 7. A fény és élet kora. Lásd még: „fény és élet kora”.

52:3.6 Az Urantia egy teljes megítéltetési korszakkal, de akár kettővel is el van maradva az átlagos bolygók fejlődési ütemtervéhez képest.

- bolygói jóvá igazolás próbaideje: 67:3.10 Akkor kezdődik, amikor minden érintett személy meghozza a döntését az Istenhez való hűség vagy a lázadáshoz való csatlakozás kérdésében. Az időszak kezdetét egy edentiai Fenséges bolygóra való érkezése is jelzi, aki a vele jött veszélyhelyzeti melkizedekek segítségével a Teremtő Fiút képviselve átveszi a hatalmat a bolygón.

- bolygók segítői: 39:5.1 Helyi világegyetemi angyalok, akik a Bolygók Ádámjainak fejlesztési munkáját segítik. 39:5.2 Az Urantia lakóit Ádám nélkül is tovább szolgálják a következő hét csoportban.

a) 39:5.3 A Kert Hangjai. Ők a bolygók élőlénytani nemesítőinek – Ádámnak és Évának – a személyes szeráfjai. Egy részük az ádámi vétek után is az Urantián maradt.

b) 39:5.4 A Testvériség Szellemei. A faji összhangot, a közösségi együttműködést, a békés társulás bölcsességét segítik elő a fejlődő világ különböző természetű emberfajtái között.

c) 39:5.5 A Béke Lelkei. A béke és a jó szándék elősegítői az állati eredetű harcos ösztönökkel bíró fejlődő emberfajták között a bolygókon. 39:5.6 A fejlődés későbbi szakaszában ők működnek közre a megbékélés eszméjének az isteni összhang fogalmával való felváltásában a halandói továbbélési életfelfogásban.

d) 39:5.7 A Bizodalom Szellemei. A túlélési küzdelmek a gyanakvást erősítik az emberek között. Az ádámi rendszer e szeráfjainak küldetése az, hogy a fejlődő emberek elméjébe véssék a bizalom fontosságát az együttélések során. A remény és a bizakodás fogalmait ma is táplálják és erősítik az emberekben.

e) 39.5.10 Szállítók. A helyi bolygói viszonylatban működnek, mint amilyen az Urantia – Jerusem viszonylat is.

f) 39:5.16 Adatrögzítők. Azon bolygói ügyek feljegyzésében érintettek, amelyek a csillagrendszeri vagy a világegyetemi kormányzattal való viszonyokra vonatkoznak. Nem foglalkoznak az egyes lények életének ügyeivel.

g) 39:5.17 Tartalékosok. A sataniai testületük a Jerusemen állomásozik, és szoros társulásban van az Anyagi Fiak tartalékosaival. A tevékenységük sokféle, működnek személyes hírvivőként is.

- bolygósorozatok (világsorozatok): 109:3.2 a) Egyes sorozatba tartozó világok. Ősemberek által lakott, akik közül viszonylag kevesen választják az erkölcsi magasságok elérését. Tiszta Igazítókat küldenek hozzájuk. Olyanokat, akik még nem működtek együtt emberekkel. Az Igazítókkal való eggyé kapcsolódásra képtelen halandók közül sokan „Szellem-egyesülési felemelkedő lényként nyerik el az öröklétet.”

- b) 109:3.3 Kettes sorozatba tartozó világok. Az ilyen bolygókon a halandók egyetlen élettartamnyi időre kapják kölcsön az Igazítókat, akik mintaként szolgálnak számukra a szellemi fejlődéshez és a továbbéléshez szükséges jellem tökéletesítésében. E világok továbbélő halandói „Szellem-egyesülésen keresztül érik el az örökkévaló életet.”

- c) 109:3.4 Hármas sorozatba tartozó világok. Ilyen az Urantia is. E bolygókon valódi jegyesség jön létre az isteni ajándékkal, amit a halandó továbbélése esetén örök egyesülés, „az ember és az Igazító egy lénnyé alakulása” követ. 109:3.6 Az „ilyen világokon a túlélésképességgel rendelkező értelmes férfiak és nők elméibe beköltöző Igazítók gyakorlatilag mindegyike a haladó vagy a felsőbb Igazító-fajtába tartozik.”

- Bon: 66:5.4 „Az állatok háziasításának és igénybevételének tanácsa” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Az állattenyésztés teljes tanácsával együtt a Bolygóherceg támogatójává vált a lázadásban.

- boszorkány (~mester): 90:2.3 Az el nem ismert szellemek közreműködésével varázslatot végzőket tartották ilyennek. Utóbb a boszorkányokat az ördöggel társították. 88:6.2 A korai felfogás szerint a boszorkány olyan magánjellegű varázslást végzett, amely által az ügyfél ellenségére rosszat kényszerített.

- boszorkányság: 90:2.3 Sok fejletlen törzsnél volt vallás. 88:4.2-4.4 Célja a jövőbelátás biztosítása és a környezet kedvező irányba történő befolyásolása. 90:2.3 A boszorkányság az el nem ismert szellemek közreműködésével végzett varázslat. Lásd még „varázslás”, „varázslat (fekete ~)”.

- böjt: 89:3.1 Valamely testi örömről való lemondás módja. Az ősi vallásokban szertartásos jellegű.

- böjtölés: 87:2.4 Önmegtartóztatás, melyről az élők azt gondolták, hogy általa örömet okozhatnak a kísértetlelkek számára, és a holtak földjére való elindulásra ösztönözhetik őket.

- bölcselet: 101:5.5 A léte három dolog valóságát feltételezi. A) 101:5.6 1. Az anyagi testet. B) 101:5.7 2. Az emberi lény anyagfeletti szakaszát, a lelket vagy még inkább a bent lakozó szellemet. C) 101:5.8 3. Az emberi elmét, mint az anyagi és a szellemi közötti közléscsere és társulás rendszerét. 27:6.6 A tökéletes bölcseletet csak a Paradicsomon személyesen jelen lévők vehetik igénybe. 55:4.18 De addig is, a fény és élet negyedik szakaszának halandói a Ragyogó Estcsillagok által bemutatott végleges rendű lények bölcseleti tanításainak megértésére törekednek. E lények a felsőbb-világegyetemi központról kiküldött szekonáfokkal alkotott párokban működnek. 55:4.19 Céljuk a társadalom új típusú anyagfeletti – társadalmi, műveltségi, bölcseleti, mindenségrendi és szellemi – tevékenységeinek a beindítása. 71:7.2 A bölcselet az eszményi államban az állampolgárok fő törekvésévé válik. 55:6.4 A fény korának negyedik szakaszú halandói tudatos kapcsolatot alakítanak ki az adott felsőbb-világegyetemet felügyelő Tökéletes Szellem szellemjelenlétével, és arra összpontosítanak, hogy megpróbálják megérteni a Legfelsőbb Isten új kinyilatkoztatásait. 56:9.2 „A világmindenségre vonatkozó legfontosabb bölcseleti alapkérdés ez: vajon az Abszolút (a három Abszolút mint egy a végtelenségben) a Háromság előtt létezett? És vajon az Abszolút a Háromság őse? Vagy a Háromság az elődje az Abszolútnak? 56:9.3 Vajon a Korlátlan Abszolút a Háromságtól független erő-jelenlét? Vajon az Istenségi Abszolút jelenléte magába foglalja-e a Háromság korlátlan működését? És vajon az Egyetemes Abszolút a Háromságnak, sőt egyfajta Háromságok Háromságának, a végső rendeltetése?” 112:2.11 Miközben a bölcselet fejlődik „kénytelen elfogadni a tiszta szellemi tapasztalásban rejlő következtetéseket. A gondolkodás megadja magát a bölcsességnek, a bölcsesség pedig legyőzetik a megvilágosodott és gondolkodó istenimádattól.”

- bölcselet (meghatározások): 52:3.11 Érdeklődés az értelmi valóságok iránt.

- 103:6.7 Az ember hasztalan kísérlete a tudomány és a vallás közötti szakadék áthidalására.

- 103:6.9 Az emberi elme erőfeszítése a tudomány és a vallás elkülönülő fogalmainak egymással való kapcsolatba hozására, és a mindenségrendhez viszonyuló ésszerű, egyesített magatartássá való szervezésére.

- 103:9.8 „összehangolt megértés”.

- 103:6.2 Az ember és a világegyetem kutatásához belülről történő közelítés.

- 103:6.2 Az ember azon erőfeszítése alakítja ki, amely által megpróbálja összehangolni a dolgok és a lények világegyeteméhez való közeledés útjának eredményeit és tanításait.

- 112.2.12 Az anyagi világ tudományos megfigyelésének szemlélése.

- bölcselet (tartalmi elemek, jellemezők): 98:2.12 A bölcselet a vallás számára azt jelenti, amit a tervezés a cselekvés számára.

- 92:7.1 Ellentétben a vallással, a bölcselet tudományos alapokon nyugodhat.

- 27:6.5 A bölcselet a „következtetéseiben sohasem lehet olyan végleges, mint a tudáson alapuló tények és a tapasztalásból származó igazságok”.

- 48:6.27 Törekszik a jelentéstartalmak egységbe rendezésére és az értékek egyesítésére.

- 56:10.10 Az igazságon alapul.

- 81:6.10 A tudomány a hiba kiküszöbölésén keresztül szilárdítja meg.

- 101:2.8 Egységet kínál.

- 101:5.2 „a bölcsesség területe”.

- 102:3.5 Összehangolt tudatossághoz vezet.

- 102:3.8 „a bölcsesség testvériségének elérésére törekszik”.

- 102:3.10 „megkísérli azonosítani a tudomány anyagi szelvényeit az egészre vonatkozó szellemi-rálátási fogalommal.”

- 102:3.11 „egy Abszolút eszméjét mutatja be”.

- 102:3.12 A bölcsességkeresés alkotja.

- 102:3.15 Csak az egységgel elégszik meg.

- 102:6.8 Számára az Isten valószínűség.

- 103:6.2 Egyfajta emberi művészet.

- 103:6.10 A szellem-fogalom és az energia-fogalom szakadéka felett kell hidat vernie.

- 103:6.14 A valóságra vonatkozó értelmezéseit nem meri az oktan által felkínált vonalra kivetíteni.

- 103:6.14 A „tudományos értelemre, a vallásos hitre és a kinyilatkoztatás által biztosított igazság-rálátásra kell alapozni.”

- 103:7.15 Az anyagi világ jelentéstartalmainak lefordítására vállalkozik.

- 103:7.15 „összehangolja a tudományos-anyagi nézőpontot a vallásos szellemi felfogással.”

- 103:8.6 Akkor tud a tudomány és a vallás legnagyobb szolgálatára lenni, ha kerüli az anyagelvűség és a minden-isten tan szélsőségeit.

- 103:8.6 Fel kell ismernie a személyiség valóságát és „a változás jelenlétében való változatlanságát.”

- 103:9.8 Azon a „feltevésen alapul, hogy a bölcsesség igazolható, hogy az anyagi világegyetem összehangolható a szellemivel.”

- bölcselet (egy bölcseleti felfogás): 89:3.2 Az a felfogás, amely a vagyont szellemi hátránynak tekinti, még Philó és Pál korában is igen elterjedt volt az európai bölcseletben.

- bölcselet (brahman ~): 94:3.1 Nem tárta fel a vallás kettős fogalmát, vagyis „az összes világegyetemi teremtmény Egyetemes Atyját és eme teremtmények világegyetembeli felemelkedési tapasztalásának tényét”. 94:3.2 Az Abszolútat egyszerre tekintette teremtő energiának és mindenségrendi válasznak. A Brahmant meghatározhatatlannak tartotta, melyet felfogni a véges minőségek megtagadása által lehet. 94:3.5 A brahman bölcselet elfogadta az oksági folytonosság karma-elvét, valamint „minden személyiségnek az Egyetemes Mindent Átható Lélekben való végleges feloldódását.” 94:3.6 E bölcselet az emberi lelket a Brahman emberben lakozó részének tekintette, és úgy hitte, „hogy az Egyetemes Egynek az emberben lakozó részén kívül nem létezik emberi egyéniség.”. 94:3.8 A brahman bölcselet „nem tett különbséget a valóság különféle szintjei között, úgymint az abszolút, a tapasztalás-meghaladó és a véges szintek között.” Nem ismerte fel továbbá, hogy az Egyetemes Atya olyan lényegbeli és lényeges személyiség, aki személyesen érhető el a létezés minden szintjén.

- Bölcselet Lelke: 28:5.2 a másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtája közül az egyik, akik 28:5.11 tanítóként a Paradicsomon tartózkodó bölcselet mestereire hangolódva működnek. Élő tükrök, akikben az isteniség bölcsessége és a paradicsomi bölcselet tükröződik. De képesek ezt gyakorlatiassá tenni az alacsonyabb rendű világok lakói számára is.

- Bölcselet Mesterei: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok. 27:6.2 Azon „bölcs lények, akik a tudás igazságát és a tapasztalás tényeit veszik igénybe az ismeretlen megismerésére irányuló erőfeszítéseik során. Esetükben a tudás igazsággá érik és a tapasztalás a bölcsesség szintjére emelkedik.” Örömmel vezetik a paradicsomi lakosok elméit a világegyetemi problémák megoldására irányuló örömteli kutatásban, 27:6.3 de szívesen értekeznek a Végtelenség terveiről és céljairól is. A végkövetkeztetéseiket teljes egyetértésben hozzák meg. 27:6.4 Minden lehetséges oktatási módszerrel tanítanak.

- bölcselet (véges ~ egyik kérdése): 117:2.9 „a Legfelsőbb Lény vajon a nagy világegyetem fejlődésére adott válaszként ténylegesül vagy éppen hogy a Legfelsőbb fokozatos megjelenésének eredménye a véges mindenségrend fokozatos fejlődése? Vagy lehetséges-e, hogy fejlődésüket tekintve e kettő egymásra van utalva? Lehetséges-e, hogy az egyik a másiknak fejlődési ellentettje, s az egyik kiváltja a másik növekedését és viszont?”

- bölcseleti gondolkodás: 102:2.6 „mindig anyagi tényeken kell alapulnia”.

- bölcselő(k): 101:5.9 eszméket hangol össze.

- bölcsesség: 101:6.4 emberi képesség. A „társítás és az újra összekapcsolás folyamata során az ős-sejtanyagi emlékből kialakuló képzeteket foglalja” magába. 99:2.6 A bölcsesség „az Isten megismerésének és az őhozzá hasonlóvá válásra való törekvésnek a megtapasztalásából születik.” 92:3.9 Az evolúciós vallás alakította ki azt az emberi fegyelmet és önuralmat, mely lehetővé tette a bölcsességet. 81:6.13 „Tudásra szert lehet tenni oktatás révén, de az igazi műveltséghez elengedhetetlen a bölcsesség”, mely a tapasztaláson keresztül és az értelem révén biztosítható. 28:5.9 A bölcsességnek két változata van, a tökéletes és a gyakorlatias. Az első az idők bölcsessége, a második a pillanat értelme. 28:5.8 A bölcsesség akkor használható igazán, ha egyszerre mutat tökéletességet és gyakorlatiasságot. 28:5.10 A bölcsesség a jósággal együtt a tervezés és a kivitelezés fontos forrása. 50:5.8 A bölcselői szemléletű ember józan ítélőképességre tesz szert és a boldogtalansága okait saját magában kezdi keresni. Csak bölcs erkölcsi lények képesek az emberi testvériség megteremtésére. 54:1.7 A bölcsesség akkor isteni és megalapozott, ha az egész mindenséget veszi alapul és szellemi a mozgatója. 71:7.13 A bölcsesség halandói végleges szintje az Isten-tudat. 71:7.2 Az eszményi államban a bölcsesség az állampolgárok fő törekvésévé válik és élethosszig tart. Ők a bölcsességre való törekvésük által teljesítik ki az emberi kapcsolataikat, törekszenek felismerni a valóság evilági jelentéstartalmait, az értékek nemességét, az élet céljait és a mindenségrendi beteljesülés dicsőségeit. 81:6.22 „A bölcsesség vezérelte tudomány az ember legnagyobb társadalmi felszabadítójává válhat.” 71:7.5 A bölcsességnek az ember számára bejárható egyre magasabb szintjei a következők:

„71:7.6 1. A dolgok ismerete.

71:7.7 2. A jelentéstartalmak megértése.

71:7.8 3. Az értékek elismerése.

71:7.9 4. A munka nemessége – kötelesség.

71:7.10 5. A célirányos késztetés – erkölcsiség.

71:7.11 6. A szolgálat szeretete – jellem.

71:7.12 7. Mindenségrendi látásmód – szellemi tisztánlátás.”

55:6.5 A bölcsesség megszerzésének – a benne való növekedésnek – nincsenek határai. „Egy hetedik szakaszbeli világon a bölcsesség kimerítheti az anyagi lehetőségeket, hozzáférhet a mota látásmódhoz és végül még megízlelheti az abszonit nagyszerűséget is.”

- bölcsesség (meghatározás): 36:5.12 az értelmi teljesítmény csúcsa, az elme és az erkölcs fejlődésének közös célja.

- 40:10.6 Olyan összpontosuló tapasztalás, mely képes ellentmondást nem tűrő, 40:10.7 mély szellemi rálátást eredményezni.

- 71:7.5 + 50:5.7 A bölcsesség a tudás megszerzésére irányuló erőfeszítés eredménye, mely társul a tapasztalásból szerezhető előnnyel.

- 85:7.3 Az elmélyült és tapasztaló gondolkodás gyümölcse.

- 92:2.1 Olyan tudásnak is mondható, „melyet a tapasztaló értelem irányít és az isteni kinyilatkoztatás világosít meg.”

- 102:3.9 „a személyiség jelentéstartalmának tudatossága”.

- bölcsesség (tartalmi elemek, jellemzők): 102:3.5 összehangolt tudatossághoz vezet.

- 102:3.6 „az eszmék és az embertársak magasabb rendű és jobb társulásához” vezet.

- 102:3.7 „igazságot tesz a különböző emberek között”.

- 103:9.6 a világegyetem magasabb életfelfogásában hittel társul.

- 103:9.6 Bevezeti az embert az igazság világába, a kapcsolatokhoz.

- 103:9.10 Amint „választ a helyes és a helytelen, az igaz és a téves között, már szellemi vezetésről tesz tanúbizonyságot.”

- 103:9.10 Az elme, a lélek és a szellem szerepkörei benne egyesülnek.

- 103:9.10 Tárgya „a bölcselet és a kinyilatkoztatás”.

- 130:4.10 A bölcsesség a világegyetemi jelenségeket a fejlődő személy tapasztalatainak függvényében értelmezi.

- bölcsesség (felsőbbrendű társadalmi ~): 99:2.4 „abból születik, hogy az ember őszinte vágyat érez az Isten legfelsőbb szintű szeretetére és arra, hogy minden embert testvérként szeressen a mennyországban.”

- bölcsesség (isteni): 54:5.8 „a Nappalok Szövetségének bölcsessége a paradicsomi Háromság egyesült bölcsességének időbeli tükröződése.”

- Bölcsesség Hangjai: 28:5.2 a másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtája közül az egyik, akik 28:5.7 képesek a felsőbb-világegyetemek főkörein áramló óriási mennyiségű információból kiválasztani és felfogni a bölcsességlényeget, majd tévedhetetlenül továbbítani e gondolkodás-kincseket a Bölcsesség-tökéletesítőkhöz. Végzik ezt úgy, hogy közben azt a személyt is láthatóvá teszik, akitől a megjelenített bölcsesség származik.

- Bölcsesség-tökéletesítők: 19:2.1 a paradicsomi Háromság különleges rendeltetésű teremtései, feladatuk az isteniségi bölcsesség megszemélyesítése a felsőbb-világegyetemekben. Hétmilliárd van belőlük, vagyis mindegyik felsőbb-világegyetemben egymilliárd dolgozik, mégpedig 19:2.2 ezen kormányzatok igazgatási tevékenységeiben. 19:2.3 „Ahol és amikor egy Bölcsesség-tökéletesítő működik, ott és akkor isteni bölcsesség munkál.” 19:2.6 A Bölcsesség-tökéletesítők, az Isteni Tanácsosok és a Világegyetemei ítélők együtt alkotják azon legmagasabb rangú lények csoportját, akik az igazság kinyilatkoztatására vállalkozhatnak, és vállalkoznak is.

- Brahma: 94:1.4 Istenség-atya alapelv, mely az árja-anditák védikus hitében jelent meg. Nevezték Pradzsápatinak is. 94:4.4 A hindu istentan legfelsőbb háromságában ő az első számú, akit úgy tekintenek, mint aki önmagát teremtette a Brahmanból, vagyis a végtelenségből.

- Brahman: 94:2.4 a teremtésösszesség mindent átható lelke. 94:1.4 Felfogás, amely az árja-anditák védikus panteonját mozgató energia-istenség alapelvére vonatkozik. 94:3.2 Egyszerre teremtő energia és mindenségrendi válasz, mely meghatározhatatlan, és felfogni csak a véges minőségek megtagadása által lehet. Mivel a Brahman fogalom mentes a személyiségjegyektől, ezért az egyéni hívők számára nem volt megtapasztalható. 94:4.3-4.4 A hindu istentanban a Brahman az Abszolútat, a Végtelen Egyet és a VAN-t jelenti.

- Brahman-Narájána: 94:3.4 E fogalom az Egy Egyetemes Mindent Átható Lélekre vonatkozik, melyet 94:3.3 „úgy tekintették, mint az Abszolútot, a végtelen VAN-t, a magvábanvaló mindenségrend elsődleges teremtő potenciálját, az Egyetemes Sajátlényeget, mely állandósultan és magvában létezik szerte az egész örökkévalóságban.”

- brahmanák: 94:1.7-94:2.6 A hindu hit védák utáni, későbbi írásai, melyeket az upanisádokkal egy időben állítottak össze.

- brahmanizmus: 94:2.2 Eredetileg az a tanítás, hogy az istenségnek való áldozás ellenállhatatlan hatással bír az istenségre nézve. A brahmanizmus alaptanítása szerint a világegyetem egyik alapvető isteni elve a Brahman, vagyis az istenség, a másik pedig a brahman papság. Ez utóbbival a papok isteneiknek kijáró tiszteletet rendeltek a maguk javára. 94:2.4 Szintén a papok találták ki azt a tantételt, hogy a sajátlényegtől örökre meg lehet szabadulni az egyetemes megpihenésben, a Brahmannal való közösségben, a teremtésösszesség mindent átható lelkével való egyesülésben történő elmerülés által. 94:2.6 A brahmanizmus elutasítja az egy Isten személyes hiten keresztül történő megtapasztalásán alapuló személyes vallás tanítását.

- brahmanizmus építő elemei (időrendben):

a) 94:2.1 kasztrendszer létrehozása az árja faj fenntartása, az alsóbbrendűekkel való keveredés elkerülése érdekében,

b) 94:1.7 a válogatott szent írások, vagyis a védák összeállítása, melyek imádási és áldozási szertartás gyűjteményként válaszok voltak a sálemi hitterjesztők tanításaira,

c) 94:2.2 hangsúlyhelyezés arra, hogy az istenségnek való áldozás kényszerítő erővel bír az istenségre nézve,

d) 94:2.2 a Brahman istenségnek és a brahman papságnak, mint két alapvető isteni elvnek a hirdetése,

e) 94:2.3 az emberi sajátlényegre való indokolatlan összpontosítás,

f) 94:2.3 az ismétlődő lélekvándorlás tanának megjelenése,

g) 94:2.4 a sajátlényegtől való örök megszabadulás tantételének feltalálása a Brahman mindent átható lelkével való egyesülésben,

h) 94:2.5 az életelvétel tiltásának tisztelete az alsóbbrendű vallások hatásának ellensúlyozása érdekében,

i) 94:2.6 a brahmanák és az upanisadok összeállítása,

j) 94:2.6 az indiai istenségkép emberi alakkal való felruházottsága hatására az igaz valóság keresése volt a válasz, amely az istenkép elszemélytelenítésének téves tanítását eredményezte.

- brahman kaszt: 94:1.2 A tanító papok kasztja India területén. 94:2.2 Mivel nem fogadták el a sálemi tanításokat, és védeni akarták magukat a faji leépüléssel szemben, ezért a kasztjukat igyekeztek minden másnál magasabbra emelni.

- brahman papok: 79:4.7 Az Indiát meghódító árják szetfi papjai. Az árja faj eltűnését követően nem tudtak ellenállni a Dekkán-fennsík alsóbbrendű babonás vallási hatásainak. 79:4.6 A XX. század brahmanjainak műveltsége egyenes ágon származott a második kert papjaitól. 94:1.5 + 1.6 A korabeli brahman papok „sohasem fogadták volna el az üdvözülésnek, az Isten kegye elnyerésének hiten keresztüli útjára vonatkozó sálemi tanokat szertartáskövető szabályok és áldozási szertartások nélkül.”

- bretonok: 80:9.14 Korábban napimádók voltak. Nem keveredtek a skandináv északiakkal. „Ők Nyugat-Európa eredeti andonfi őslakosainak a földközi-tengeri fajtával összevegyült leszármazottai.” Bár Kr.u. 400-ra kereszténnyé lettek, részben megőrizték a napimádat korából való babonáikat. A XX. század első felében még mennykövet tartottak a kéményben a villám elleni védelem céljából.

- Buddha: 94:8.2 Jelentése – a megvilágosodott. Így nevezték Gautama Sziddhárthát a tanítványai. Később Sákjamuni Buddhának is mondták.

- Buddha (Gautama Sziddhártha): 92:5.12 + 94:7.1 A Kr. előtti hatodik században született Észak-Indiában, egy kis dél-himalájai völgyben, egy jelentéktelennek mondható törzsfő gyermekeként. 94:7.2 Az elméleteit hat éven át végzett jógázást követően alakította ki. Sziddhárthát a nemes őszinteség és a különleges önzetlenség jellemezte. Küzdött az erősödő kasztrendszer ellen is. Szakított a testi szenvedésen keresztül történő üdvözülés hagyományával, 94:7.3 s közben tagadta az isteneket, a papokat és azok áldozásait. Nem volt képes felfogni az Egy Egyetemes személyiségét. Gautama nem hit az egyéni emberi lélek létezésében, és küzdött a lélekvándorlás hiedelmei ellen. 94:8.16 Ezekkel összhangban, nem hitt az emberi személyiség halhatatlanságában sem. Buddha a nemlét nyugalmát nem tekintette a teljes megsemmisülés állapotának, mivel e nyugalom a halandói létezés során is megtapasztalható. Hitt abban, hogy az anyagi világhoz rögzítő vágy-kötelékek eltéphetők, melynek következtében az ember mennyei üdvösséget, legfelsőbb megvilágosodást tapasztalhat meg. 94:7.4 Bár látnok volt, de nem fogadta meg Godad remete intelmét, és nem adott teret a tanításaiban a hit révén való üdvözülés sálemi örömhírének. 94:7.5 Gautama Benáreszben alapított tanhelyet. 94:7.6 A férje nyomdokain járva Gautama felesége az apácák rendjét alapította meg. 94:4.9 A hindu vallás Buddhát Visnu megtestesülésének tekinti.

- Buddha tanításai: 94:7.5 „a szabad üdvözülés örömhírét” hirdette, mely szerint „mindenféle rendű és rangú ember képes elérni az üdvösséget a pártatlanságban és az igazságosságban való hit révén”. 94:8.8 Gautamának nem állt szándékában minden törekvés, vágy és odaadás elpusztítása a szenvedéstől való megszabadulás érdekében. A tanításaival inkább azt szerette volna elérni, hogy a halandó embereknek megmutassa, hogy az időleges és anyagi célkitűzések nem lehetnek az értelmes emberi remény és törekvés egyedüli irányítói. 94:8.17 Gautama szerint az üdvözülés emberi erőfeszítés révén, isteni segítség nélkül is elérhető, ezért nincs szükség emberfeletti hatalmakban való hitre és hozzájuk folyamodó imákra. 94:8.18 Sziddhártha isten nélküli, eszményi emberszeretetet hirdetett. Tanításának „nagy igazsága a tiszta igazságosság világegyetemének hirdetése volt.” 94:8.19 Buddha eredeti tanításai nem irányultak önzetlen társadalmi szolgálatra. A követőivel nem a hívők testvériségét, hanem a gyakorló tanárjelöltek közösségét alkották. A pénz elfogadásának tiltásával az alá-fölérendeltségi viszonyok kialakulását igyekezett megakadályozni. 94:8.17 Buddha megkísérelte visszafogni a babonaságokat és eltéríteni az embereket a varázslási alapú üdvözüléstől. De a tanítványai félreértelmezték a tanításait és azt kezdték hirdetni, „hogy az előbbre jutásra irányuló minden emberi törekvés visszataszító és fájdalmas.”

- buddhista bölcselet: 96:1.15 A Buddha felfogás fejlődése az Egyetemes Abszolút eszméjének kialakulásához vezetett. 94:11.8 Az Abszolút fogalmának, vagyis az Elsődleges Forrás felfogása magas szintű kialakításának a következő lépcsőfokai voltak.

94:11.9 1. A Gautama monda, mely a terjedése során túllépett az indiai látnokherceg életének és tanításainak történelmi tényén.

94:11.10 2. A sok buddha. E felfogás képviselői szerint, ha Indiának volt Gautamája, akkor a múltban is voltak és a jövőben is lesznek a népeknek nagy tanítói. Sőt, „bárki törekedhet a buddhává válásra – a Buddha isteniségének elérésére.”

94:11.11 3. Az Abszolút Buddha. A sok buddha ténye nyomán azt kezdték tanítani, hogy minden buddha a „végtelen és korlátlan létezésű Örökkévaló Egynek, a minden valóság Abszolút Forrásának a megnyilatkozása.” Az Örökkévaló Buddha jól azonosítható Abszolútként, néha pedig végtelen VAGYOK-ként.

- buddhista hit: 104:1.6 „két háromsági természetű tantételt dolgozott ki: Az előbbit a Tanító, a Törvény és a Testvériség alkotta; ez Gautama Sziddhártha tanítása volt. A Buddha északi követői körében kialakult későbbi felfogás a Legfelsőbb Urat, a Szent Szellemet és a Megtestesült Megmentőt foglalta magába.” 104:1.7 E felfogások által „egy egyszemélyű Isten háromszoros megnyilatkozásának eszméjét hirdették.”

- buddhista hit (Menedék): 94:8.1 A hit nyilvános megvallása. „Menedéket lelek Buddhában; menedéket lelek a Tantételben; menedéket lelek a Testvériségben.”

- buddhista hit (négy nemes igazság): 94:8.3 A buddhista hit négy nemes igazságon alapul.

„94:8.4 1. A szenvedés nemes igazsága.

94:8.5 2. A szenvedés forrásai.

94:8.6 3. A szenvedés megszüntetése.

94:8.7 4. A szenvedés megszüntetéséhez vezető út.”

- buddhista hit (Nyolc Ösvény világszemlélete): 94:8.8 „helyes szemlélet, helyes szándék, helyes beszéd, helyes cselekvés, helyes megélhetési mód, helyes erőfeszítés, tudatos jelenlét és helyes elmélyedés”, melyek szorosan kötődnek a szenvedés és az attól való megszabadulás tantételéhez.

- buddhista hit parancsolatai: 94:8.9 Buddha öt erkölcsi parancsolatot tanított. „94:8.10 1. Ne ölj! 94:8.11 2. Ne lopj! 94:8.12 3. Ne bujálkodj! 94:8.13 4. Ne hazudj! 94:8.14 5. Ne igyál bódító italokat!” Az ezeken túli másodlagos parancsolatok megtartása a hívő döntésétől függött.

- buddhisták: 89:3.4 Őszinte hívei voltak a testi sanyargatás tantételének.

- buddhizmus (Amida Buddha vallás): 94:12.2 A buddhizmus Japán ágának vallása, mely 94:12.3 a végtelenül irgalmas Amida személyéről tanít. A kialakítói Rionin, Hónen és Sinrán Shónin voltak. A Széles Ösvény képviselői az Isten és az Abszolút kettős felfogását tanítják. Azt mondják, hogy a lélek, miután megtapasztalta a halált, dönthet úgy, hogy a nemlét nyugalma előtt még élvezi a Paradicsomban való ottlétet. Azt hirdetik, hogy ez az új üdvözülés Amidának, a nyugati Paradicsom Istennek a kegyelmében és szerető gondoskodásában való hit révén érhető el. „Az amidisták a bölcseletükben kitartanak a Végtelen Valóság mellett, amely minden halandói felfogást meghalad; a vallásukban ragaszkodnak a végtelenül irgalmas Amidában való hithez, aki olyannyira szereti a világot, hogy egyetlen olyan halandó esetében sem engedi, hogy ne érje el a Paradicsom mennyei boldogságát, aki igaz hittel és tiszta szívvel fordul hozzá.”

- buddhizmus istenképe (mindenségtana): 94:12.1 Kettős gyengeséggel bírt. Az első a babonaságokkal való megfertőzöttsége, a másik pedig Gautama személyének felemelése megvilágosultként, majd pedig Örökkévaló Buddhaként.

- buddhizmus (Sasta): 94:8.2 Mestert vagy tanítót jelent. Így szólították Gautamát a követői.

- buddhizmus (vallás): 94:9.1 Azért virágzott, mert a Buddhában, vagyis a megvilágosodottban való hiten keresztül kínált üdvözülést. Vallásként való elterjedése Asóka uralma idején kezdődött el. Az ő támogatásával huszonöt év alatt tizenhétezer hitterjesztőt képeztek és küldtek ki az ismert világba, így a buddhizmus egy nemzedék alatt Ázsia-szerte uralkodó vallássá vált. 94:9.3 Kínában a taoizmus, Japánban a sintó, Tibetben pedig a kereszténység módosította. Indiában ezer év múltán eltűnt, brahmanizálódott. A keleti világban sok helyen pedig vallási szokássá korcsosult. 94:9.4 Sziddhártha alapvető vallási tanításai – merev rendként – Ceylonon, Burmában és az Indokínai-félszigeten maradtak fenn. Ez a buddhizmus hínajána (94:9.5 keskeny ösvény) tagozata, mely ragaszkodik az elzárkózás tantételéhez. 94:9.5 A mahájána (széles ösvény) irányzat pedig elmozdult a társadalmi korlátozások előírásaitól és főleg Kínában és Japánban fejlődik. 94:9.6 A buddhizmus azért gyarapodó vallás, mert sikeresen őrzi meg a hívők számos felsőbb erkölcsi értékét, támogatja a higgadtságot és az önuralmat, továbbá fokozza a derűt, a boldogságot, és sokat tesz a szomorúság, valamint a gyötrődés megelőzése érdekében. 94:11.4 A buddhizmus képviselői megértették, hogy minden igazság viszonylagos. Ennek fényében azt tanították, hogy a kis igazság a felszínes elmének, a nagy igazság pedig a kiváló elmének való. 94:11.5 A buddhista bölcselet szerint a buddha isteni természete minden emberben benne lakozik, és az ember e belső isteniség felismerésére képes a maga igyekezete által eljutni. 94:12.4 Az, hogy a buddhizmus hívei szabadon választhatnak igazságot az összes vallásból, nagy életerőt biztosít e vallásnak, 94:12.5 melynek társadalmi jellege a kereszténységgel való kapcsolatán keresztül erősödött meg. 92:6.16 A buddhizmus „olyan alkalmazkodásképességet mutatott számos nép erkölcseihez, melyhez foghatót csak a kereszténységtől lehet látni.” 94:2.8 A buddhizmus a hinduizmusnál felsőbbrendű erkölcsiséggel bír, azonban az Isten korai leírásában a hinduizmus pontosabb volt nála, mivel kevesebb és személyes istenségeket adott. 94:11.3 Buddha későbbi követői között voltak, akik azt tanították, hogy a Sákjamuni Buddha szelleme rendszeres időközönként élő buddhaként tér vissza a földre, ami teret adott a szélhámos „élő buddhák” megjelenésének is. 131:3.1 A Melkizedek-féle hitterjesztők – akik az egy Isten tantételét hirdették – még Buddha kora után is tovább működtek Indiában.

- Burma: 79:6.2 India és Kína műveltsége itt és az indokínai félszigeten keveredve több, egymást követő polgárosodott társadalmat hozott létre. E területen az eltűnt zöld emberfajta a világ más részeihez képest nagyobb arányban maradt fenn.

- busmanok: 103:3.1 „a hiedelmeiket tekintve még a nemzetség-ős tisztelői szintet sem érik el”.

- búza: 81:1.7 Ádám leszármazottai a Kertben nemesítették. Kezdetben a Mezopotámia felső folyószakaszainak határterületeihez tartozó magasabb fekvésű területeken termesztették.

- büszkeség: 111:6.9 „Az ember halandó természetére leselkedő és a szellemi épsége megőrzésének kihívást jelentő összes veszély közül” a legnagyobb. Az önmagunkkal való túlságos foglalkozás önteltségre vezet és öngyilkos hatású. 111:6.10 „megtévesztő, mérgező és bűn-tápláló, akár egyénben, akár csoportban, emberfajtában vagy nemzetben jelenik meg.” A Mindenség rendjében a kevélységet gyalázat követi.

- bűbájolás: 88:6.1 A gyógyító varázslásban rejtelmet jelent, nem pedig a kezelést.

- bűn (meghatározások): 89:10.2 Mai jelentése szerint az Istenséggel szembeni szándékos hűtlenség.

- 54:0.2 A rossz szándékos választása.

- 67:1.4 Tudatos döntés a szellemi fejlődéssel való szembehelyezkedés mellett, eltökélt ellenállás az isteni valósággal szemben.

- bűn: 67:1.4 Világegyetemi bölcseleti szempontból ez „a mindenségrendi valóságnak tudatosan ellenálló személyiség hozzáállása.” 67:1.3 E magatartás közösségi szempontból leginkább visszatetsző formája az, „amikor valaki visszaél a bizalommal és hűtlenné válik a benne megbízó barátokhoz.” 67:7.1 Egyéni következményei elkerülhetetlenek és kizárólag az Istenségre és az adott egyénre tartoznak. 67:7.2 A közvetett következményei azokra is tartoznak, akik az adott események hatókörében élnek. 67:7.4 Mivel valósághoz való személyes hozzáállást testesít meg, ezért az is a rendeltetése, hogy feltárja a saját rosszhatású termését azon világegyetemi értékekre nézve, amelyekkel kapcsolatba kerül. A személyiség-túlélése szempontjából csak akkor végzetes, ha az Isten ellen lázadó elme döntése és a lélek akarata a személyiség egész lényének hozzáállását tükrözi. 67:7.5 Valakinek a bűne csak késleltetni képes más személyek szellemi előrehaladását, de megakadályozni nem tudja. 67:1.6 A megrögzött bűnelkövető romlottá és lázadóvá válhat az isteni valóság minden képviselőjével szemben. „Bár a bűn minden formája megbocsátást nyerhet, azért nekünk kétségeink vannak afelől, hogy vajon a megátalkodottan romlott személyiség mutatna-e valaha is őszinte sajnálatot a gonosztettei miatt vagy elfogadná-e a megbocsátást a bűneiért.”

- bűn (jellemzők): 54:0.2 A lehetőség szintjén ott van jelen, ahol tökéletlen lények a jó és a rossz közötti választás képességével rendelkeznek.

- 67:1.3 Képes úgy eltorzítani a személyiséget, hogy az elme egyensúlyának megbomlását eredményezi.

- 67:1.5 Szánalmas szellemi szegénységet mutat.

- 67:7.6 Azonban alkalmas az értelmi fejlődés, az erkölcsi gyarapodás, a társadalmi haladás és a tömegek szellemi teljesítményének fékezésére.

- 67:1.6 Ha egy személyiség gyakran választja, akkor szokássá válik.

- 111:4.11 Szabad akaratú alkotókészségen alapul.

- 111:4.11 Romboló erővel rendelkezik.

- 111:4.11 Zsarnoksággal, háborúval és pusztítással járhat együtt.

- 111:6.3 A véges helytelen felhasználása, kifordítása és eltorzítása hozza létre.

- bűn (felfogásának fejlődése): 89:10.2 mai jelentése szerint az Istenséggel szembeni szándékos hűtlenség. 89:0.2 „Az ember eleinte csak a helytelen cselekedetekből eredő bűnökkel foglalkozott, de később nyugtalanítani kezdték a meg nem tett dolgokkal járó bűnök is.” 89:2.2 A korai emberek nem tudták felfogni a természetes halált. Ez csak a bűn fogalmának megjelenésével vált okkal rendelkező dologgá. Azzal, hogy a bűn a tabu megsértése lett, a halál e bűnért járó büntetéssé vált. 89:2.3 Az ősök a bűn alatt tényleges cselekedetet értettek.

- bűn (eredendő bűn): 89:4.5 Az a tantétel, hogy a faj bűnéért áldozás útján kell vezekelni, 89:4.6 azon a felfogáson alapult, hogy minden ember a szellemi erők felé való komoly tartozással kezdte a létét. 88:4.7 Mivel az eredendő bűn magyarázattal rendelkezett a természetes halál okára, ezért a fogalmi megjelenése enyhítette azt a nyomást, amelyet a varázslás (általi halálokozás felfogása) gyakorolt az emberi fajra.

- bűn (fogalmának kialakulása): 86:3.3 Az eredendő bűn és az ember bűnbeesésének gondolatköre abból a korai felfogásból nőtt ki, hogy a veszélyes környezetű világban előforduló természetes halál oka a szellemvilági lények tettében keresendő.

- bűn (világi szabály): 70:11.4 Kezdetben azoknak a tabuknak a megsértését jelentette, „melyek a kísértetek védelme alatt álltak, és sokáig zavar keletkezett abból, hogy az emberek nem tudták megkülönböztetni a vétséget a bűntől.”

- bűnbe esés: 67:4.6 A bűn azon esete, amikor a személyek nem szándékosan vagy előre megfontoltan csatlakoznak az Isten elleni lázadáshoz, hanem a feljebbvalóik, a bizalmukat élvezők tévesztik meg őket.

- bűnösség érzése: 103:4.3 Nem azonos a bűntudattal. Vagy „megszakadt szellemi közösségből, vagy az egyén erkölcsi eszményképeinek elszegényedéséből ered.” 103:5.4 Az emberi bűnösségérzés legkorábbi fajtája a sajátlényegnek és a szomszédoknak járó jogok közötti figyelem és szolgálat megosztásának sikertelenségéből ered.

- bűntudat: 89:10.3 A bűnösség érzése az erkölcsök megsértésének tudatosulása. A bűnösség érzése még nem feltétlenül jelent bűnt. „Ha nincs tudatos hűtlenség az Istenséggel szemben, akkor nincs valódi bűn sem.” 89:10.4 A bűn érzésének képessége azt jelzi, hogy az ember az örökké gyarapodó dicsőséget magában hordozni képes teremtmény.

- bűnvallás (bűn megvallása): 89:10.5 A bűn természetének őszinte felismerése. A hűtlenség bátor elutasítása nem mérsékeli a hűtlenség téridő következményeit. A bűn bevallása fontos az egyén vallásos gyarapodásához és szellemi fejlődéséhez.

- bűvtárgy: 88:0.2 A bűvtárgy szellemét kezdetben egy halott ember kísértetének hitték. Csak később gondolták azt, hogy a bűvtárgyakban felsőbbrendű szellemek lakoznak. 85:1.3 A bűvtárgy, az evolúciós vallással rendelkezők számára gyakran csak jelképe volt az imádat valódi tárgyának. Ilyen jelképek lehettek például a különböző kövek vagy kőalakzatok. 88:1.1 Minden lehetett bűvtárgy, amihez különleges, véletlen tapasztalat fűződött. Lehetett ilyen egy álomhoz kapcsolódó tárgy, vagy olyan orvosság, amelytől valaki meggyógyult. 88:1.2 Az első bűvtárgyak különleges alakú kavicsok voltak. 88:1.1 „A tűzhányók is bűvtárgyi dolgok lettek, viszont a hegyek nem; az üstökösök igen, de a csillagok nem.” 69:6.4 + 88:1.2 A tűz és a víz a korai bűvtárgyak közé tartozott. 88:1.4 Az emberi húst evő állat szintén bűvtárgy lett. 88:1.5 De bűvtárggyá váltak a majmok, a kígyók, a madarak és a sertés is. 88:1.6 A péntek, mint szerencsétlennek tartott nap, szintén bűvtárgyi erővel bíró lett a korai emberek számára. A négyest viszont szerencseszámnak tartották. 88:1.8 Bűvtárgyivá tették továbbá a nyálat, a hajat, a körmöt, a koponyát valamint a köldökzsinórt is. 88:2.6 Végül az Isten szavának tulajdonított szent könyvek is bűvtárggyá lettek. 88:3.4 A később megalkotott papi és királyi hivatali jelvényeket szintén bűvtárgyaknak tekintették. 87:5.5 A nemzőszervekről pedig azt gondolták, hogy a szemmel verés általi rontás erejének elvételére egyedül alkalmas eszközök. 69:4.3 Egy korai bűvtárgy jelenléte védelmet biztosított. Az általa őrzött javak mindig biztonságban voltak. A bűvtárgyat a csendes árucserére szánt javak lerakatainak őrzésére is használták. 69:9.12 Kezdetben a segítségével védték a vízlelőhelyeket, a fákat, a terményeket és a mézet is. 69:7.4 „A kutya jó szaglása azt a képzetet keltette az emberekben, hogy képes látni a szellemeket, és így alakult ki a kutya mint bűvtárgy tisztelete.” Úgy gondolták, hogy a kutya nem csak az idegenektől védi meg az otthonokat, hanem a szellemektől is. Ez utóbbi alkalommal nem ugatással, hanem vonítással jelez (87:6.11). 69:9.12 A törvények azt követően alakultak ki, hogy az ember elveszítette a hitét a bűvtárgyakban. 70:6.4 A királyokat kezdetben természetfelettinek tekintették. A „királyi vérről úgy gondolták, hogy az visszavezet Kaligasztia herceg anyagivá lényegített törzskarának korába. Így a királyok bűvtárgyi személyiségekké lettek és az emberek rendkívül féltek tőlük”. „Az emberek még a legutóbbi időkben is úgy gondolták, hogy a királyi érintés gyógyító hatású”. 88:3.4 A demokrácia is bűvtárgyivá tehető, ha a közemberek közös képzeteit, a közvélekedést kezdik imádni.

- bűvtárgy-ember: 88:0.1 + 88:1.10 szellem által megszállt személyiségnek gondolták, 88:1.10 később isteninek és tévedhetetlennek. 89:1.2 Ilyen volt kezdetben a törzsfőnök vagy a sámán, akikről azt tartották, hogy szellemkísértet vagy isten irányítja őket. 88:1.9 Bűvtárgy-emberek voltak a korai időkben a púpos és nyomorék gyerekek is. Az ősember nem tudott különbséget tenni a lángelméjű és az elmebajos között, mindkettőt szellem által megszállt személynek tartotta. A rángógörcsben (epilepszia) szenvedők gyakran voltak papok és javas emberek. 88:1.10 A korai főnökök után bűvtárgy-embereknek tartották a királyokat, a papokat és a látnokokat is. 88:3.4 A bűvtágy-ember királyok „isteni jogon” uralkodtak.

- bűvtárgyi hit: 88:0.1 a szellem által való megszállás eszméje és tantétele, amely a szellemnek valamely élettelen tárgyba, állatba vagy emberi lénybe való költözésére vonatkozik. E hit alapján a korai emberek elsősorban a bűvtárgyban lakozó szellemet imádták. 88:3.1 A bűvtárgyi hit – mint imádásfajta – fokozatosan alakult a szent kövekben való hittől kezdve a bálványimádáson, emberevésen és természetimádáson át a megtestesült ős tiszteletéig. 88:2.5 Mózes kísérletet tett a bűvtárgy imádás korlátozására a faragott képek készítésének tiltásával. 88:2.7 A bűvtárgyképző hajlam az emberi gondolkodás és értelem alsóbb szintjeit szolgálja ki. 88:2.8 Bűvtárgyi hitnek számít, ha valaki abban hiszi, hogy az adott élethelyzetére nézve isteni útmutatást kap azon rész által, melyen egy szent könyv felütését követően megakad a szeme. Egy „szent könyvre” való esküvés vagy egy tisztelt tárgyra történő fogadalom tétel szintén a bűvtárgyi hit kifinomult formája.

- bűvtárgyzacskó: lásd „orvosságos zacskó”.