Jelenlegi hely

Név- és fogalomhatározó (G-I)

 

Név- és fogalomhatározó

szerkeszti: Bucholcz Ferenc

2015-2017. CC BY-NC 2.5 HU

 

„G”

- galamb: 85:3.4 már az evolúciós vallás kezdetén a béke és a szeretet jelképének tekintették.

- Galantia: 37:2.6 a Ragyogó Estcsillagok felemelkedő rendjének első tagja, Gavalia társa. Központot tart fenn a Jerusemen a halandó felemelkedők segítése céljából.

- Galilea: 124:2.9 Jézus korában szebb és virágzóbb tartomány volt Júdeánál. Több, „mint kétszáz, ötezer főnél népesebb városa és harminc, tizenötezer főnél népesebb városa volt.” 121:2.12 A jeruzsálemi vallási vezetők és a rabbinikus tanítók szerint Galilea inkább volt nem-zsidó, mint zsidó. 124:2.9 Galileában a megélhetés kb. a negyedébe került, mint Jeruzsálemben és Júdeában.

- Gautama: Lásd → „Buddha (Gautama Sziddhártha)”

- Gamliel (Gamáliel): 126:5.3 Híres jeruzsálemi tanító Jézus korában.

- Gautama fia: 94:7.6 bár megértette a hiten keresztüli üdvözülés eszméjét, ettől később visszakozott, és élete végén az utolsó szavai azok voltak, hogy „munkálkodjatok a magatok üdvösségén”.

- gazdaság: 71:6.3 összeegyeztethető a társadalmi szolgálat iránti, nem haszonszerzési késztetések felsőbbrendű fajtáival – a legnagyobb bölcsességgel, a megkapóan szép testvériséggel és a kiváló szellemi teljesítmény iránti felsőbb késztetésekkel.

- gazdasági felszabadulás: 52:4.5 a lét fenntartására fordított idő csökkenése által valósul meg. Akkor hasznos, ha az erkölcsös és értelmes halandók a felszabadult idejüket önképzésre és a bolygó fejlődésének elősegítésére fordítják. Az Ítélkező Fiú utáni ember korszakában a létfenntartáshoz szükséges napi munka két és fél órát tesz ki. 52:7.6 A Tanító Fiú utáni ember korszakában a bolygó fizikai igazgatása a felnőtt egyének idejéből napi egy urantiai órát igényel.

- Gavalia: 37:2.6 A Ragyogó Estcsillagok nebadoni angyali rendjének teremtett elsőszülöttje és vezetője. Jézusnak az Urantiáról való visszatérése óta a feladatai közé tartozik a felemelkedő halandók számára történő segédkezés. Ő 119:0. a „Krisztus Mihály alászállásai” című, 119. számú Urantia írás közreadója.

- Gábriel (Fényes Hajnalcsillag): 33:4.1 a Fiú és a Szellem legmagasabb rendű szellemszemélyisége, „a Teremtő Fiú által és a Végtelen Szellem helyi világegyetemi megnyilatkozása által megfogalmazott első azonosság-fogalom és személyiség-eszménykép megszemélyesülése”, 33:4.2 aki szabadon részesül a teremtő szülei közös természetéből, de nem részesül az ő teremtői előjogaikból. 33:4.3 Különleges személyiség, aki számos olyan, előzmény nélküli sokoldalúsággal bír, amely nem fedezhető fel egyik ősében sem. Ő a Fiú isteni akaratának és a Szellem alkotó képzelőerejének keveréke, akiknek képviselője is. De képes a szeráfseregek és az evolúciós anyagi lények mélyebb megértésére is a velük ápolt kapcsolatban.

a) 33:4.4 Ő a Teremtő fiú személyes igazgatási képviselője,

b) 33:4.5 a Nebadon világegyetem főigazgatója.

c) 33:7.2 A Nebadon egész ítélkezési rendje a felügyelete alá tartozik.

d) 33:4.6 A személyi állományával együtt ő a tömeges megítéltetéssel és a korszakos feltámadásokkal kapcsolatos ügyek legfőbb végrehajtója.

e) Ő a mennyei seregek főparancsnoka, de

f) 37:1.9 működik a helyi világegyetemi anyaszellem szóvivőjeként is.

g) 119:4.5 Jézus teremtményi alászállásai idején egyre inkább világegyetemi kapcsolattartóként lépett fel az alacsonyabb létformákba öltöző Mihály és a helyette uralkodó Immanuel között.

- gépies-nemtanítható elmefajta: 65:7.5 az élő szervezetek azon fajtái, melyek megnyilvánulásai nem érik el az értelmes szintet, ezért e működések az erőtér-központok, a fizikai szabályozók és társaik energia-területéhez tartoznak.

- Gépies Szabályozók: 29:4.4 a Fizikai Főszabályozók közé tartoznak. 29:4.18 Elnevezésük az önkéntes alávetettségüket jelzi az Erőtér-irányító Segítők akaratának. 29:4.20 Képesek irányítani az energiaáramlást és biztosítani annak külön áramokba vagy körökbe való összpontosulását. Szakértő módon alakítanak a tér harminc fizikai energiája közül huszonegyet, míg a fizikai energia kilenc lágyabb formája közül hatnak az irányításában és szabályozásában is képesek közreműködni. 29:4.19 Nagy hatáskörrel rendelkeznek és nagymértékben ellenállnak a gravitációnak. Ők biztosítják a szeráfi járatok indulását a bolygónkról, melyben együtt működnek az energia-továbbító csapat tagjaival.

- Gibraltári földnyelv: 80:2.4 a Földközi-tenger nyugati medencéjét védte az Atlanti-világtengertől. A nyugati medence tavának vízszintje alacsonyabb volt az Atlanti-világtenger vízszintjénél. A földnyelv egy földrengés következtében nyílt meg, melyen keresztül a nyugati medence tengervízzel töltődött fel. Mikor ennek szintje elérte a világtengert, a szicíliai földhíd alámerült, létrehozva az egységes Földközi-tengert. 74:0.1 + 73:7.1 Ez Kr.e. 31 000 évvel történt.

- Godad: 94:7.4 Gautama Sziddhártha (Buddha) kortársa, aki a Melkizedek-féle hitterjesztők hagyományait ápoló családból származott. Gautama nem fogadta meg Godad remete tanácsát a hit révén történő üdvözülés sálemi evangéliumának felélesztése érdekében.

- gombák: 65:2.3 „olyan növények, amelyek elveszítették a levélzöld-termelő képességüket és többé-kevésbé élősködőkké váltak.” A betegséget okozó baktériumok többsége és azok segéd-vírustestjei az átalakult élősdi gombák csoportjába tartoznak.

- gondolatcsere: 74:6.6 Ádám és Éva képes volt egymással és az egyenes ági gyermekeikkel nyolcvan kilométeres távolsághatárig gondolati úton érintkezni. Ezt azok az érzékeny gáz-üregecskék tették lehetővé, melyek az agykérgük közelében helyezkedtek el. E rendszer révén küldtek és fogadtak gondolatrezgéseket. De e képességük nem működött, ha az elméjük teret engedett a rossz zajának és bomlasztó hatásának.

- Gondolatigazító (megnevezések): 107:0.7 A saját akarattal bíró teremtmény teljes kifejlődéséig „Gondolat-átalakító elnevezéssel” illethetik. A megfontoltság életszakaszába való lépésig Gondolatigazítónak hívják, majd ezt követően a húsvér test kötelékétől való megszabadulásig a Gondolatszabályozó elnevezést alkalmazzák rá. De e szakaszoktól függetlenül használják rá 107:0.1 a Titkos Nevelő, 107:2.4 Nevelő, 107:0.2 Igazító, 107:0.3 Isten-rész, 107:2.9 Isten-szilánk, 107:7.6 Istenség-szilánk, 107:1.5 Atya szilánk, 107:7.1 szellem-entitás, 108:0.2 Igazító-szilánk, 108:5.5 mennyei segítő 108:5.7 és isteni nevelő megnevezéseket is.

- Gondolatigazító(k) (meghatározások): 101:2.14 A legmélyebb természetünk.

- 101:3.2 „az Atya ajándéka az embernek.”

- 101:6.2 Ő „a titka a Legfelsőbb létezési valósága személyes felismerésének”.

- 101:6.2 Ő a titka a Végleges tapasztalás-meghaladó elérésébe vetett emberi hitnek is.

- 40:7.1 Az Egyetemes Atya isteni természetének szilánkja.

- 93:2.7 Az idő nevelője és a húsvér test tanácsadója.

- 103:2.10 Isten-szilánk, szellemi Nevelő.

- 107:0.6 „az ember tévedhetetlen mindenségrendi iránytűje”.

- 107:7.6 Isteni ajándék.

- 113:3.3 „az Atya jelenléte”.

- 113:4.1 „az Egyetemes Atya isteni vonzóerői”.

- 120:2.6 A paradicsomi Atya elkülönített jelenlétének segédkezése.

- Gondolatigazító(k) (jellemzők): 28:5.22 Rendelkeznek tudással és tervekkel, de ezek tükrözőműködési úton nem hozzáférhetők.

102:1.6 Kutató, igaz vágyódást nevel ki az emberi lélekben a tökéletességre, „valamint egy olyan mélyreható kíváncsiságot, melyet megfelelően kielégíteni csakis az Istennel, azon Igazító isteni forrásával való közösség révén lehet.”

- 102:3.12 A valóságérzetet az embernek a mindenségrendre való szellemi rálátásával kapcsolja össze.

- 102:4.1 Segít megismerni az Isten-elmét.

- 101:2.14 Szomjat kelt az emberben a pártatlanság iránt.

- 101:2.14 Az isteni tökéletesség elérésére ösztönöz.

- 103:7.14 „jelenléte a szellemi valóság valódi bizonyítékát alkotja” az egyén számára, mely jelenlét a külvilág számára nem mutatható ki.

- 103:7.14 Tudatosulása az igazság értelmi felfogásán, a jóság felsőbb-elmei szinten való érzékelésén, és a szeretetre irányuló személyiség-késztetésen alapul.

- 107:0.2 Az Atya szeretetének tényleges megtestesülését jelenti az ember lelkében.

- 107:0.2 Az ember örök létpályájának a halandói elmébe zárt valóságos ígéretét képezi.

- 107:0.2 Az ember tökéletessé vált végleges rendű személyiségének lényegét alkotja.

- 107:0.3 Az emberi elmében lakozik.

- 107:0.3 Az Egyetemes Atya megtalálásának biztosítéka a vele társuló ember számára.

- 107:0.3 Az ember Isten általi megtalálását jelképezi.

- 107:0.3 Az Istentől jött.

- 107.0.3 Az embernek az Isten fiává való fogadása érdekében jött.

- 107:0.4 Az őt követő halandó „összhangban él az Isten akaratával.”

- 107:0.4 A „jelenlétének tudata az Isten jelenlétének tudata.”

- 107:0.4 „örök eggyé kapcsolódása az ember evolúciós lelkével nem más, mint az Istennel mint világegyetemi Istenség-társsal való örök egyesülésnek a tényleges megtapasztalása.”

- 107:0.5 Vágyakozást teremt az emberben arra, „hogy olyan akarjon lenni, mint az Isten”.

- 107:0.5 Az Isten élő jelenléte az emberben.

- 107:0.5 „ténylegesen összeköti a halandó fiút az ő paradicsomi Atyjával”.

- 107:0.5 Egyre közelebb vonja az embert az Atyához.

- 107:0.5 Kiegyenlíti azt a feszültséget, amely az ember Istentől való távolságából és az Atya egyetemességével szembeni emberi részlegességből ered.

- 107:0.6 „egy végtelen lény abszolút lényege”.

- 107:0.6 A halandó választásától függően új lényrendet képes létrehozni „a véget nem érő világegyetemi szolgálatra.”

- 107:0.6 Megjeleníti „azt az igazságot, hogy az Isten az ember Atyja.”

- 107:0.6 „mindig és hibátlanul Isten irányába kormányozza a lelket.”

- 107:1.1 „az eredeti Istenség lényegét alkotják”.

- 107:1.2 „az Egyetemes Atyától, az Első Forrástól és Középponttól érkeznek.”

- 107:1.2 „nem teremtett lények”.

- 107:1.2 „részekre bontásból származó entitások”.

- 107:1.2 „a végtelen Isten tényleges jelenlétét alkotják.”

- 107:1.2 „osztatlan és összevegyületlen isteniséget alkotnak”.

- 107:1.2 „az Istenség korlátlan és gyöngítetlen részét képezik”.

- 107:1.2 „Isten részei ők”.

- 107:1.2 „ők az Isten.”

- 107:1.4 Felfoghatatlan természetűek.

- 107:1.5 „isteni ajándékok”.

- 107:1.5 „részei Istennek”.

- 107:1.5 „Istenből származnak”.

- 107:1.5 „olyanok, mint az Isten.”

- 107:1.6 A teremtmények irányában „nagyszerű szeretetet és szellemi segédkezést mutatnak”.

- 107:1.6 A segédkezésük érzékfeletti.

- 107:1.6 A teremtménnyel egyesülve, a személyiségének részévé válik.

- 107:2.1 „tiszta entitásként alakították egyedivé” őket.

- 107:2.2 Az „isteni természetükben örökmód hasonló jellegűek.”

- 107:2.2 A tapasztalati természetük kezdetben nagyon hasonló, később a tényleges tapasztalásuk elkülönül.

- 107:2.7 A halandóval összekapcsolódva is megtartja az összes eredendő isteni sajátságát.

- 107:3.9 Nem személyiségek.

- 107:3.9 Mélyreható, alapos kiképzést kapnak.

- 107:3.10 A megszemélyesült rendekbe tartozó Igazítók azonosítása a nevük – és nem a számuk – alapján történik.

- 107:4.1 „tiszta isteniség”.

- 107:4.1 „magába foglalja minden Istenség-jegy megnyilvánulási lehetőségének lényegét”.

- 107:4.1 Az örökkévaló és végtelen paradicsomi Atya egyetemes jelenléte abszolút lényegének szilánkja.

- 107:4.2 A „tényleges forrása szükségképpen végtelen”.

- 107:4.2 A halandó lelkével való eggyé kapcsolódás előtt a „valósága szükségképpen az abszolútsággal határos.”

- 107:4.2 „általános értelemben, Istenségi értelemben, nem abszolútok”.

- 107:4.2 „valódi abszolútnak minősülnek a szilánkosult természetük lehetőségein belül.”

- 107:4.2 Egyetemességi szempontból korlátozottak.

- 107:4.2 A természetük szerint nem korlátozottak.

- 107:4.2 Átfogó voltukban vannak korlátaik.

- 107:4.2 A jelentéstartalmak, értékek és tények teljességét tekintve abszolútak.

- 107:4.2 Ők az Atya korlátozottan abszolút szilánkjai.

- 107:4.3 Egyikük sem lett hűtlen a paradicsomi Atyához.

- 107:4.3 Páratlan és tévedhetetlen szakértők a teremtményeknek való segédkezésben.

107:4.4 „A meg nem személyesült Igazítók csak a Megszemélyesült Igazítók számára láthatók.”

- 107:4.4 A Független Hírvivők szellemi válaszjelenségek révén képesek érzékelni a jelenlétüket.

- 107:4.4 Az Ihletett Háromsági Szellemek szellemi válaszjelenségek révén képesek érzékelni a jelenlétüket.

- 107:4.4 A szeráfok számára a halandók elméjében való jelenlétük szellem-fényességként érzékelhető.

- 107:4.4 Isteni eredetűek és természetűek.

- 107:4.7 „Isten része”.

- 107:4.7 A halandó ember számára olyan, mint az Isten.

- 107:5.1 Van elméjük.

- 107:5.1 „abszolút valóságszinten lévő Isten-szilánkok”.

- 107:5.1 Elő-személyes valóságúak.

- 107:5.1 Az abszolút valóságszintjük következtében energia- és szellem-elkülönülés nélkül léteznek.

- 107:5.2 „képesek tervezni, munkálkodni és szeretni”.

- 107:5.2 Rendelkeznek elmeműködéssel.

- 107:5.2 Korlátlan képességekkel rendelkeznek az egymással való közléscserére.

- 107:5.3 Az „elmejellege hasonló az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú elmejellegéhez”, mely az Együttes Cselekvő elméi előtt való.

- 107:6.1 A teremtmények tapasztalása szerint szellemhatás jelenlétét és vezetését mutatják.

- 107:6.1 „valóban szellem, tiszta szellem, de még a szellemnél is több.”

- 107:6.1 „valóban istenszerűek.”

- 107:6.2 Az ember lehetősége az örökkévalóságra.

- 107:6.2 Az ember szellemivé alakításán munkálkodnak.

- 107:6.2 Igazán és istenmód szeretik az embert.

- 107:6.2 „ők a szellemi reménynek az emberek elméjébe zárt rabjai.”

- 107:6.4 „szellemek, tiszta szellemek, feltehetően abszolút szellemek.”

- 107:6.4 A tiszta energia valamilyen tényezői is jelen vannak bennük.

- 107:6.4 „a Paradicsom Sziget pillanatszerű közlekedést lehetővé tevő, egyetemes gravitációs körein keresztül utazzák át a teret.”

- 107:6.5 Képesek követni a Paradicsom gravitációs jelenlétét a külső térszintekbe is.

- 107:6.6 „a gravitáció ősének részei”.

- 107:6.7 „nincs szükségük energia-bevitelre”.

- 107:6.7 „ők maguk az energia, a legmagasabb és legistenibb rendű energia.”

- 107:7.1 „nem személyiségek”.

- 107:7.1 „valóságos entitások”.

- 107:7.1 „igazul és tökéletesen egyéniesítettek”.

- 107:7.1 A halandókban tartózkodva sohasem személyesülnek meg ténylegesen.

- 107:7.1 „nem igazi személyiségek”.

- 107:7.1 „igazi valóságok” (az ismert legtisztább rendű valóságok).

- 107:7.1 „ők az isteni jelenlét.”

- 107:7.4 Az akarata jellegében abszolút.

- 107:7.4 A megnyilvánulásában elő-személyes.

- 107:7.5 Személyiségtől függetlenül megnyilvánuló önálló, saját akarattal, szabad választással és szeretet képességgel bír.

- 107:7.5 Elő-személyesek.

- 107:7.6 „isteni eredetűek”.

- 107:7.6 A bizonyságát és az igazolását alkotják annak, hogy általuk az Egyetemes Atya a közvetlen és korlátlan érintkezés lehetőségét tartja fenn az anyagi teremtményei számára.

- 107:7.7 Csak a saját akarattal rendelkező evolúciós teremtmények lényrendjébe költöznek be.

- 108:0.2 A véges halandókkal együtt vesz részt „a felemelkedői létpálya minden igaz tapasztalásában”.

- 108:0.2 „az élet viszontagságainak megtapasztalásában osztoznak az emberi lényekkel.”

- 108:1.1 Az „isteniség-felruházottságukban azonosak”.

- 108:1.1 A tapasztalásaikban különböznek.

- 108:1.1 Tapasztalatokat szereznek „az evolúciós teremtményekben és velük kapcsolatban”.

- 108:1.1 Képesek örökre alkalmazkodni „a várományos személyiséghez”.

- 108:1.1 „a tapasztaltabb Igazítók gyakran magasabb rendű emberi elmékbe költöznek”.

- 108:1.2 + 108:2.1 + 108:3.6 + 108:5.1 A feladatukra önkéntesen jelentkeznek.

- 108:2.1 Az emberi védencük személyiség-jelentésének megismerését követően jelentkeznek a feladatukra.

- 108:2.1 A feladatvállalásuk kijelölés alapján történik.

- 108:1.2 „minden lehetséges adatot megismernek az adott jelöltről.”

- 108:1.7 A feladatának és szolgálatának kijelölésekor, illetve vállalásakor a teremtmény nemét nem veszik figyelembe.

- 108:1.8 Támogatja az emberben a személyiség-egyesítés leghatékonyabb módját és az emberi elme szellemiesítését.

- 108:2.1 Általában „a hatodik születésnapja előtt érkeznek meg emberi társukhoz az Urantiára.”

- 108:2.2 Csak azt követően képesek a halandó elmébe való belépésre, hogy azt az elmeszellem-segédek a Szent Szellemre hangolták.

- 108:2.3 Pünkösd napja óta az Urantián „minden erkölcsi besorolású, egészségesen működő elmébe beköltöznek.”

- 108:2.4 A halandó első erkölcsi döntésének megszületését követően kap felhatalmazást az emberbe való beköltözésre.

- 108:2.4 A Diviningtonon kap felhatalmazást a halandó elméjébe való beköltözésre.

- 108:3.1 Önállóan működnek.

- 108:3.1 A Diviningtonról igazgatják őket.

- 108:3.1 „mind a hét felsőbb-világegyetemben egyformák”.

- 108:3.1 „számos különböző Igazító-sorozat létezik”.

- 108:3.1 A helyi világegyetemekben azonos fajtájú Titkos Nevelők szolgálnak.

- 108:3.2 A Diviningtonon és a hét felsőbb-világegyetem központjaiban vannak róluk teljes nyilvántartások.

- 108:3.3 Az emberi társát gyakran azonosítják az adott Igazító száma alapján.

- 108:3.4 „a paradicsomi alászálló Fiú megjelenését követően az adott evolúciós világhoz az Igazítók bolygófelügyelőjéül egy Megszemélyesült Igazítót jelölnek.”

- 108:3.6 „a jó őrzői a lelkekben”.

- 108:3.6 Az Urantia önkéntes segédkezőiként a helyi világegyetem életkísérleti bolygói főfelügyelőjének (Tabamantia) fennhatósága alá tartoznak.

- 108:3.6 Páratlan szerénységűek.

- 108:3.6 Megértő segédkezők.

- 108:3.6 Pártatlan odaadottságú segítők.

- 108:3.7 „a Diviningtonról jönnek a világokra és a halandó társuk halála után kétségtelenül oda is térnek vissza.”

- 108:3.9 „az Első Forrás és Középpont elő-személyes Istenségének különvált részei.”

- 108:4.1 A halandókban való működésük során csak egymással vannak összhangkapcsolatban.

- 108:4.1 Az Atya rajtuk keresztül van jelen „az ő fejlődő teremtményeinek az elméjében és lelkében”.

- 108:4.2 „az isteni eszményképek felé való haladásra késztetik a teremtményi társukat”.

- 108:4.2 „hozzájárulnak a Nappalok Elődei fennhatóságának megszilárdításához az Orvontonban.”

- 108:4.2 „ténylegesen az Isten akaratát alkotják”.

- 108:4.2 A „tevékenysége és a világegyetemi uralkodók főhatalma egymással kölcsönös összefüggésben” van.

- 108:4.3 „minden más szellemi jelenléttől függetlenül tevékenykednek”.

- 108:4.3 „az emberi elmében tökéletesen egy ütemben és összhangban működnek együtt az összes többi szellemsegédkezéssel”.

- 108:4.4 „Egy bolygó elszigeteltsége semmiben sem befolyásolja az Igazítókat vagy az ő kapcsolattartási képességeiket”.

- 108:4.5 Nem csak „a halandói elmék átformálásában vesznek részt.”

- 108:5.1 Érzékelik „a teremtésrészek szellemi értelmeinek utasításait”.

- 108:5.1 A teremtésrészek szellemi értelmeinek utasításait átalakítják az anyagi elme számára.

- 108:5.1 A halandók számára „nélkülözhetetlenek a Paradicsomra való felemelkedéshez.”

- 108:5.2 „azokat az igazságokat, amelyeket nem tud sikeresen átadni eljegyzett embertársának, azokat hűségesen megőrzi a következő létszakasz idejére”.

- 108:5.3 Sohasem követnek el mulasztást.

- 108:5.3 „sohasem inognak meg.”

- 108:5.3 Mind a hét csoportjuk tökéletesen megbízható.

- 108:5.4 A halandó döntését követően hatalmában áll az anyagi elme „teremtményi folyamatait a kiemelkedő morontia lélek késztetéseinek és célkitűzéseinek átalakító hatása alá vonni.”

- 108:5.5 A küldetésük döntően a jövőbeli életre irányul.

- 108:5.5 Abban érdekeltek, hogy a védencüket egyre több döntési helyzetbe hozzák és döntésre bírják.

- 108:5.5 „fenséges értelmi békét és felséges szellemi megnyugvást” képes hozni a kihívásokat és a mély gondolkodást vállaló védence számára.

- 108:5.6 Az a dolga, hogy a halandót felkészítse az örök kalandra, biztosítsa a továbbélését.

- 108:5.8 Át szeretnék alakítani az ember félelem érzeteit a szeretet és a bizalom meggyőződésévé.

- 108:5.9 Részt vesznek a halandó valóban helyes és valóban rossz közötti választásában.

- 108:5.10 Paradicsomi tökéletességgel dolgoznak.

- 108:6.1 Felsőbbrendűek és tökéletesek.

- 108:6.2 „együtt kell léteznie a halandói elmében még a legnagyobb emberi igazságtalanságokkal is.”

- 108:6.2 Az emberben élve rettenetes szenvedést okoznak nekik „azok a gondolatok, amelyek tisztán aljasak és önzők.”

- 108:6.2 „elszomorítja őket a széppel és az istenivel szemben tanúsított tiszteletlenség”.

- 108:6.2 „az emberek ostoba állati félelmei és gyerekes aggodalmai ténylegesen akadályozzák őket a munkájukban.”

- 108:6.2 Az Isten képének tükröződései a világegyetemben.

- 108:6.3 „az isteniség jegye”.

- 108:6.3 „az Isten jelenléte.”

- 108:6.3 „Isten képe”.

- 108:6.3 Az Egyetemes Atya szellemi jelenlétének ajándéka.

- 108:6.4 A szellemi felemelkedés kútfője és forrása az emberben.

- 108:6.4 Az isteni jellem reménye az emberben.

- 108:6.4 Magasabb rendű, igaz belső szellemi gondolat-ösztönzés az emberben.

- 108:6.5 Szellemi értelemben teremtik újjá az embert, „a továbbélők világaiban való feltámadáshoz.”

- 108:6.6 Az isteni szülője az ember igaz valójának.

- 108:6.7 Az ember kifejlődő halhatatlan lelkének örökkévaló elődje, isteni eredete.

- 108:6.7 Az „örökké tartó fejlődés forrásai.”

- 109:0.1 „tapasztalatokat kell gyűjteniük, miközben a halandó teremtmények növekednek és fejlődnek.”

- 109:1.4 „meghatározott fejlődési létpályát futnak be a halandói elmében”.

- 109:1.4 „mindörökre az övék maradó valóságszintre jutnak el.”

- 109:1.4 „Egyre nagyobb mértékben tesznek szert az igazítói szaktudásra és képességekre az anyagi fajokkal létesített mindenféle kapcsolat eredményeként”.

- 109:1.5 A „fejlődésének első szakasza a halandó lény továbbélő lelkével való eggyé kapcsolódásban teljesedik ki.”

- 109:2.9 Válsághelyzet idején alkalmanként bolygóközi ügyekkel is foglalkoznak.

- 109:2.9 „képesek kapcsolatba lépni a más teremtésrészekben tartózkodó Igazítókkal.”

- 109:2.10 Nem biológiai részei a halandóknak, képesek elhagyni az emberi testet.

- 109:2.10 „Szerepüket az eredeti élettervekben határozták meg”.

- 109:2.10 Az anyagi létezéshez nem nélkülözhetetlenek.

- 109:2.10 Csak ritkán és átmenetileg hagyják el a halandóban levő lakhelyüket.

- 109:4.1 Nagyban segítik az emberi lények közötti magasabb rendű, értelmes érintkezést.

- 109:4.2 „nem személyiség”.

- 109:4.2 „elő-személyes lények.”

- 109:4.2 „a személyiség forrásából származnak”.

- 109:4.2 „a jelenlétük javítja az emberi személyiség minőségi megnyilvánulását”.

- 109:4.3 A fajtájának „sok köze van az emberi személyiség kifejeződési képességéhez.”

- 109:4.6 „bizonyos fokig elősegíthetik az igazság, a szépség és a jóság területeinek kereszt-megtermékenyítését a bolygón.”

- 109:4.6 Ugyanazon a bolygón két alászállási tapasztalásban ritkán részesülnek.

- 109:4.6 „az Urantián jelenleg szolgáló Igazítók között nincs egy sem, aki már egyszer korábban is e világon tartózkodott volna.”

- 109:5.2 A bölcsesség, az igazság, a jóság és a szépség hordozója és közvetítője az ember számára.

- 109:5.2 Folyamatosan jelen levő és bennünk beszélő isteni hang.

- 109:5.3 A szolgálatát nagyban nehezíti az emberi előfeltevés, a meggyökeresedett felfogás és a tartósan meglévő előítélet.

- 109:5.5 Az örökölt agyi felruházottság és az agy elektro-kémiai felügyelete képes csökkenti a tevékenysége hatékonyságát.

- 109:6.1 „sohasem buknak el”.

- 109:6.7 Minden rábízott állandó érték örök továbbélő.

- 109:7.1 „kizárólag úgy nyer személyiséget, hogy személyes sajátosságokra tesz szert valamely személyes lény szolgálat-segítésén keresztül.”

- 110:0.2 A szeretetük és az odaadásuk a legigazabb isteni ragaszkodás a teremtésösszességben.

- 110:0.2 „az egyén iránti odaadása megindítóan fenséges, istenien Atyaszerű.”

- 110:1.1 „nem szerves részei a teremtésrészek fizikai teremtményeinek.”

- 110:1.1 Nem egy testi szerv határain belül létezik.

- 110:1.1 Az ember halandói elméjében lakozik.

- 110:1.1 Közvetve és észrevétlenül folyamatosan érintkezik az emberi társával.

- 110:1.2 „elhivatottsággal és hűségesen munkálkodnak az ember szellemi jólétének megteremtésén.”

- 110:1.2 „az emberi elme felsőbb fokozatainak hatékony szolgálói”.

- 110:1.2 „az emberi értelem szellemi kibontakozási lehetőségének bölcs és tapasztalt alakítói.”

- 110:1.2 Annak szentelték magukat, hogy biztonságosan elvezessék az embert a boldogság mennyei révébe.

- 110:1.2 Arra késztetik a tanítványukat, hogy haladjon tovább a folyamatos tökéletesedés útján.

- 110:1.2 „a teremtményjellem fenséges értékeinek gondos őrzői.”

- 110:1.3 A soha véget nem érő létezés következő szakaszára való szellemi felkészítésünkkel foglalkoznak.

- 110:1.3 Érdekeltek az ideigvaló jólétünkben és a tényleges földi előrejutásunkban is.

- 110:1.3 Örömöt szerez nekik, ha hozzájárulhatnak az egészségünkhöz, a boldogságunkhoz és az igaz jólétünkhöz.

- 110:1.4 A teremtmények mindennapi teendőivel olyan mértékben foglalkoznak, amilyen mértékben azok befolyásolják az alapvető szellemi döntések meghozatalát.

- 110:1.4 „tétlen a tisztán ideigvaló jólétet illetően”.

- 110:1.4 Istenien tevékeny az örök jövőnk mindenféle dolgával kapcsolatban.

- 110:1.5 Az emberrel marad minden válságos állapotban és betegségen keresztül, amely nem teszi teljesen tönkre az elmebéli képességeket.

- 110:1.5 Istentől származó csodálatos ajándék.

- 110:1.6 Az elmével és a lélekkel való örök egyesülést keresi.

- 110:2.1 Az emberi elmékbe való beköltözésükkor eszményi életekre vonatkozó életpálya mintákat hoznak magukkal.

- 110:2.1 Az a küldetésük, hogy az ember belátásán alapuló felhatalmazások „alapján változtatásokat hajtsanak végre az elmében és szellemi kiigazításokat tegyenek abból a célból, hogy nagyobb befolyást szerezzenek a személyiség irányításában.”

- 110:2.1 Tiszteletben tartják az emberi személyiség függetlenségét.

- 110:2.1 Mindig alá vannak rendelve az emberi akaratnak.

- 110:2.2 A munkamódszerüket az állhatatosság, leleményesség és a tökéletesség jellemzi.

- 110:2.3 Nem próbálja meg szabályozni az ember gondolkodását, „inkább annak szellemivé, örökkévalóvá alakításán dolgozik.”

- 110:2.3 Az emberek gondolkodási folyamatai „fejlesztésének, módosításának, kiigazításának és összehangolásának szentelték magukat”.

- 110:2.3 Az a munkájuk, hogy a továbbélés céljára kialakítsák az emberi létpályák szellemi megfelelőit, a fejlődő emberek morontia átiratait.

- 110:2.4 „az emberi elme felsőbb szintjein működnek”.

- 110:2.4 Arra törekszenek, „hogy a halandói értelem minden fogalmáról morontia másolatot készítsenek.”

- 110:2.4 Hatást gyakorol az emberi elmekörökre, illetve azokban összpontosul.

- 110:2.5 Elő-személyes teremtményként „elő-elmével és elő-akarattal rendelkezik.”

- 110:3.3 „sohasem buknak el”.

- 110:3.3 „az isteni lényeg részei”.

- 110:3.3 „minden vállalkozásukat mindig győztesen fejezik be.”

- 110:4.1 „képesek az idő és a tér főkörein keresztül beérkező mindenségrendi értelem folyamatos áramát felfogni”.

- 110:4.1 „tökéletes kapcsolatban vannak a világegyetemek szellem-értelmével és szellem-energiájával.”

- 110:4.3 A megnyilatkozásai az ember felsőtudatos területein keresztül jelennek meg.

- 110:4.4 A továbbélők halandói elméjének minden értékes kincsét fel fogják támasztani.

- 110:5.4 Miközben a halandó társa alszik, megpróbálja 110:4.2 az elmét szellemivé alakító tartalmakat 110:5.4 „az anyagi elme felsőbb szintjeire bejegyezni”.

- 110:5.5 „munkálkodnak az ember alvása közben”.

- 110:5.5 A „befolyása legnagyobb részt, bár nem teljes egészében, felsőtudatos tapasztalás.”

- 110:6.2 A halandó egyenrangú társa a hét lelki kör elérésében, de a saját elismertségét biztosító fejlődése e halandói törekvéstől független.

- 110:6.5 Mindig a közelünkben, nálunk vannak.

- 110:6.5 Ritkán képesek úgy szólni a társukhoz, mint egy másik emberi lény.

- 110:7.9 A hangja mindig szól bennünk, akár halljuk azt, akár nem.

- 110:7.10 Fejlődési, fejlesztési programot dolgoz ki az emberi társa számára.

- 110:7.10 Próbatételeket készít és fejlődési utat választ az emberi társa számára.

- 110:7.10 „Egy isteni szellem felsőbb odaadását és ragaszkodását” adományozza az embernek.

- 110:7.10 Bölcsességgel és erővel működik az embertársa érdekében.

- 110:7.10 Hűséges a rábízott személyiséghez.

- 110:7.10 A továbbélésre buzdítja a védencét.

- 111:0.2 Az Isten belső jelenlétének érzését kelti.

- 111:1.1 A munkája szellemi természetű az emberben.

- 111:1.1 A tevékenységüket értelmi alapon végzik az emberben.

- 111:1.1 Az elmén keresztül neveli ki a morontia lelket.

- 111:1.1 Az érintett személyiség együttműködésével neveli ki a morontia lelket.

- 111:1.6 „érzéketlen a rosszra és képtelen a bűnre”.

- 111:1.8 „befolyásolják az emberi elmét”.

- 111:1.8 Az ember akarata ellenére sohasem uralják az elmét.

- 111:1.8 „számára az emberi akarat felsőbbrendű.”

- 111:1.8 „a gondolatok kiigazításával és a jellem átalakításával összefüggő szellemi célok elérésére törekednek a fejlődő emberi értelem majdnem határtalan színterén.”

- 111:7.2 Nem állíthatja meg és lényegesen nem is változtathatja meg az ember időben vívott létküzdelmeit.

- 111:7.2 Nem csökkentheti az élet nehézségeit a küzdelem világában bejárt út során.

- 111:7.2 Kész az ember mellett és érte harcolni.

- 111:7.2 Szeretné folyamatosan kivetíteni azt az igazi vezérlő eszmét, azt a végső célt és azt az örök rendeltetést, amely az anyagi világ hétköznapi nehézségeivel való bonyolult, fáradságos küzdelemhez kapcsolódik.

- 111:7.3 Kész mindenségrendi-erőt sugárzó szellemi igazságokkal gyarapítani a védence erőnlétét a földi létezés időleges nehézségeivel történő küzdelemhez.

- 111:7.3 Tiszta képet tár az ember elé az egyetemes lét örök látóhatáráról.

- 111:7.3 Kész világegyetemi nézőpontból felvilágosítani és ösztönözni az embert.

- 111:7.3 Szeretné, ha az ember megengedné számára, hogy szellemivé alakítsa a gondolkodását.

- 111:7.4 Az urantiai emberfajták bonyolult keveredései megnehezítik a hatékony működésüket a földi élet során és a halált követően is.

- 111:7.5 Segítő késztetése állandóan jelen van az ember számára.

- 112:2.5 A benne rejlő lehetőséget tekintve irányító jellegű az emberben.

- 112:4.1 A halandó társa halálát követően a Diviningtonra távozik.

- 112:4.2 Másolat-átiratot készít a halandó társa elméjének szellemi értékeiről és morontia jelentéstartalmairól.

- 112:5.2 Az Isten tényleges szilánkja.

- 112:6.7 Miután energiával tölti fel a morontia lélek jellem mintáit, a jellem eleven emlékké alakul.

- 112:7.10 A felemelkedés során „a felemelkedő halandó jövőbeli, teljes szellemi kiegyensúlyozottságának isteni biztosítéka.”

- 112:7.10 A halandó szabad akarata örök csatornát biztosít számára „az isteni, végtelen természetének szabad kibontakoztatásához.”

- 113:2.3 Azon világokon, melyek fajtái nem Igazítóval kapcsolódnak egybe, csak egyetlen élettartamnyi időt töltenek el a kijelölt társukkal, majd új feladatot kapnak.

- 113:4.1 „a lelken belülről, illetőleg a lelken keresztül hat”.

- 113:4.2 „az ember örökkévaló természetének lényegét alkotja”.

- 113:4.4 Vezető tevékenysége nagyban erősíti a felsőbbrendű elmesegédek szellemi közbeavatkozásából származó istenimádatra való késztetést.

- 113:4.5 Mindig tökéletes összhangban és teljes egyetértésben dolgozik az őrangyal szeráffal.

- 113:6.5 Az alvó emberi lélek azonossága.

- 113:6.6 A feltámadási csarnokban azonosítja a feltámadó felemelkedőt.

- 114:7.2 A beteljesülés tartalékos alakulatába tartozó halandók Igazítói öntevékenyek, „többségük már az értelmi fejlődés és a szellemi előrelépés felsőbb mindenségrendi köreiben működik.”

- 114:7.10 A két Gondolatigazító között létesült kapcsolat révén lehetőség van arra, hogy a beteljesülés tartalékos alakulatához tartozó halála esetén a fontos adatok a haldokló elméjéből az ő fiatalabb követőjébe kerüljenek át.

- 116:3.4 „ténylegesen egyesítik a fejlődő teremtményeket Istennel a Paradicsomon.”

- 116:3.4 „olyanok az emberi lények számára, mint a paradicsomi Háromság a Legfelsőbb Lény számára.”

- 117:4.8 A felemelkedő ember örök természetének mintáit a Legfelsőbb Lény valóságából veszi, az emberi akarattal egyetértésben.

- 117:4.9 Az emberi személyiség szellemlényegűvé és örökkévalóvá alakítására törekszik.

- 117:6.18 „amit az Igazítók a hetedik-szakaszú véglegesrendűeknek megmutatnak, az a Legfelsőbb Isten istenisége és természete lesz.”

- 117:7.6 „hitelesen vetítik előre az ember fokozatos világegyetemi előrelépését végig az örökkévalóságban.”

- 118:1.10 Az Egyetemes Atya rajta keresztül megismerheti az állati létszintről az Isten-szerű létszintre történő teremtményi felemelkedéssel járó időbeli küzdelem minden nehézségét, és részt is vehet azokban.

- 123:2.1 Az emberi elmében lakoznak.

- 123:2.1 Az emberi elme végleges szellemivé lényegítésén és a fejlődő emberi lélek örökkévaló továbbélésén munkálkodik.

- Gondolatigazító adományozásának előfeltételei (az Igazság Szellemének adományozását megelőzően): 108:2.6 1. A személyes szeráf őrangyal általi hívás.

- 108:2.7 2. „Az értelmi előrehaladás és a szellemi fejlődés harmadik körének elérése.” Az adományozás a helyi világegyetemi illetékes személyiség előzetes értesítésének hiányában is megtörténhet.

- 108:2.8. 3. Nagy szellemi jelentőségű, magasabb rendű döntés személyes meghozatala a bolygót érintő válsághelyzetben.

- 108:2.9 4. A testvériség szellemének általánossá válása a halandóban.

- 108:2.10 5. „Az Isten akaratának megcselekedésére irányuló szándék kinyilvánítása.”

- 108:2.11 6. A mindenség rendjével összefüggő válasz-megnyilvánulás valamely hatásra, amely a Legfelsőbb Lény befolyásán alapul. Ez olyan világokra jellemző, ahol az Igazítók nem kapcsolódnak véglegesen eggyé a halandók kifejlődő lelkével.

- Gondolatigazító (működésmód): 40:7.1 a halandó lélek e halhatatlan szellemmel való egyesülés által jut az örök élethez. 66:8.6 A Gondolatigazító elutasítja, „hogy az embert akár egyetlen gondolatra is rávegye vagy hogy az embert annak saját akarata ellenében valamilyen tettre rábírja.” 56:3.5 A Gondolatigazító ruházza fel a halandói elmét az evolúciós teremtésrészek hármas szellemkifejeződésének lehetőségével. 32:4.7 Az Isten az Igazítókon keresztül tart kapcsolatot a teremtményeivel. 101:1.2 A Gondolatigazítónak „nincs külön működési rendje önmaga kifejezésére”. 101:1.3 Nem érzések vagy érzelmek révén létesít kapcsolatot az emberrel, „hanem a legmagasabb rendű és leginkább szellemivé lényegített gondolkodás területén.” 49:6.11 Az Igazító megérkezése jelenti az azonosság megjelenését. Azok a lények, akikbe beleköltözött, benne vannak az igazság-összeírásban. 42:12.10 A Gondolatigazító addig nem rendelkezik alakkal, amíg a halandó társa továbbélő lelkével nem egyesül. 40:5.4 Az Igazítók az egyetlen szellemek, melyek olyan eggyé kapcsolódási képességgel rendelkeznek, amely által azonosulhatnak az emberrel a húsvér testben eltöltött élet során. 40:7.5 Az eggyé kapcsolódást megélt halandók pedig az emberi lények egyetlen olyan osztályát alkotják, akik áthaladva a Havona-körökön megtalálják Istent a Paradicsomon. 40:10.2 Az Igazító sohasem nyugszik, amíg a halandó fiú szemtől szembe nem kerül az örökkévaló Istennel. 32:4.9 E szellemrész az „elme mélyén él, munkál és várakozik” 32:4.12 „az örök életre pályázó halandókban”. 34:5.6 Kapcsolatba lép az egyéni elme gondolkodás központjaival, valamint összhangban dolgozik a Teremtő Fiú Igazság Szellemével és a helyi világegyetemi anyaszellem Szent Szellemével. 67:3.7 Az Igazító képes közvetlen kapcsolatot teremteni „az emberi személyiség döntéshozó erőivel annak érdekében, hogy megerősítse a teremtmény teljes mértékben elhivatott akaratát arra, hogy a paradicsomi Atya akarata és szándéka iránti hűséges elhivatottságból bámulatos tetteket hajtson végre.” 34:5.4 Amíg az alászállt Fiú nem szabadítja fel a saját Igazság Szellemét a minden halandó számára teljesítendő bolygói segédkezésre, addig egyetlen ép elme sem részesül magától az Egyetemes Atya szellemi jelenlétének befogadására való felkészítésben. 47:3.3 Az anyagiról a szellemi szintre került halandó-elme átiratok és teremtmény-emlék minták az Igazítók részévé válnak. 47.4.5 Az Igazító csak az érdemes és túlélési értékkel bíró elmebeli képzettársításokról készít másolatot, az állatias és anyagias jellegűekről nem. 49:6.5 Az idő alatt, amíg a halandó továbbélők alszanak, a várakozó Igazítók a Diviningtonon szolgálnak. Ezen átmeneti időszakban sohasem költöznek más halandóba. 49:6.12 Az Igazító nélküli gyermekeket úgy tekintik, mint akik még mindig a szüleikhez tartoznak. 55:6.4 A fény és élet korszakainak bolygói halandói egyre jobban képesek bensőséges kapcsolatra a bennük lakozó Atya-szilánkkal. 93:2.7 Makiventa Melkizedek Gondolatigazítója Jézusban is működött. Ez „az egyetlen Gondolatigazító, aki az Urantián valaha is két elmében működött, és mindkét elme isteni és emberi is volt.” Lásd még → „Atya-szilánkok”

- Gondolatigazító (fejlődési szakaszai): 107:0.7 „az elme-kettőződési és lélekfejlődési” folyamattal van kapcsolatban, mely három fejlődési szakaszt foglal magába.

- Gondolatigazító beköltözési ideje: 108:2.1 „valamivel a hatodik születésnapja előtt érkeznek meg emberi társukhoz az Urantiára.” A jelenlegi nemzedék esetében ez az időtartam öt évet, tíz hónapot és négy napot tesz ki; „vagyis a földi lét 2134. napjáról van szó.”

- Gondolatigazító fogadásának feltétele: 108:2.2 „A teremtményelmének a magasabb rendű istenimádat- és bölcsesség-működés meglétéről kell bizonyságot tennie úgy, hogy bizonyítja képességét a megjelenő jó és rossz értékek közötti választásra – erkölcsi döntés meghozatalára.”

- Gondolatigazító lehetséges feladatai a megítéltetési időszak végéig: 112:4.5 1. Ismeretlen tartalmú szolgálat az eltűnt nevelők között.

- 112:4.6 2. A paradicsomi rendszer tanulmányozása.

- 112:4.7 3. A Divinington valamelyik továbbképző intézetének látogatása.

- 112:4.8 4. A Paradicsom-világok Atya-körét alkotó, Divinington melletti hat szent szféra valamelyikén megfigyelő-hallgatói beosztás.

- 112:4.9 5. A Megszemélyesült Igazítóknál hírvivői szolgálat végzése.

- 112:4.10 6. A tiszta csoportba tartozó Nevelők felkészítését végző diviningtoni tanodákban társoktatói feladat ellátása.

- 112:4.11 7. „Arra jelölik ki, hogy kiválassza azokat a lehetséges világokat, ahol szolgálatot teljesíthet abban az esetben, ha emberi társáról okkal feltételezhető, hogy elutasította a továbbélést.”

- Gondolatigazító létpályájának nagy napjai: a) 110:6.22 Először az, amikor az emberi társa áttöri a harmadik lelki kört, amely által biztosítja a Nevelő önálló tevékenységét és szélesebb körű működését (feltéve, hogy az Igazító addig még nem volt öntevékeny);

- b) majd az, amikor az emberi társa eléri az első lelki kört, s ezáltal bizonyos mértékig képessé válnak az egymás közötti érintkezésre,

- c) végül pedig az, „amikor véglegesen, örökké tartóan eggyé kapcsolódnak.”

- Gondolatigazító tevékenysége azonnali továbbélő társ esetén:

- 112:4.13 a) „bejelentkezik a Diviningtonon,”

- b) „az Egyetemes Atya paradicsomi jelenlétéhez járul,”

- c) a Diviningtonra visszatérve „felvétetik a felsőbb-világegyetemi és helyi világegyetemi illetékességű Megszemélyesült Igazítók közé,”

- d) „elismeri őt a Megszemélyesült Nevelők diviningtoni főnöke”,

- e) majd rögtön az „azonosság-átvitel végrehajtásához” fog, melyre a beteljesülés-őrangyal által tervezett személyiségformában kerül sor.

- Gondolatigazítóhoz közeledés: 100:5.7 ajánlott „módja az élő hiten és az őszinte istenimádáson, az őszinte és önzetlen imán keresztüli közelítés.”

- Gondolatigazítók csoportosítási szempontjai: a) 107:2.9 A világegyetemi küldetésük szerint,

- b) „a halandó személyben eltöltött szolgálat sikerének mértéke szerint”, és

- c) „az eggyé kapcsolódást elérni kívánó halandó faji eredete szerint”.

- Gondolatigazítók (feladatuk természete szerint): 109:3.1 a) Kapcsolati Igazítók – átmenetileg tartózkodnak a halandókban, akik kölcsönbe kapják őket.

- b) Eggyé-kapcsolódási Igazítók – „személyiségre pályázóként küldetnek el az örökké tartó eggyé kapcsolódás engedélyezésével, feltéve, hogy az adott halandó továbbélő lesz.”

- Gondolatigazítók hét rendje: 107:2.2 1. Tiszta Igazítók – „az első rendeltetésüket teljesítik az örök továbbélést kereső evolúciós teremtmények elméiben.”

- 107:2.3 2. Haladó Igazítók – „egy vagy több időszakot szolgáltak saját akarattal bíró teremtményekkel olyan világokon, ahol a végső eggyé válásra az idő teremtményének személyazonossága és a Harmadik Forrás és Középpont helyi világegyetemi megnyilatkozása szellemének egyéniségivé alakított része között kerül sor.”

- 107:2.4 3. Felsőbb Igazítók – „az idő kalandját átélve szolgáltak az evolúciós világokon, de emberi társuk valamilyen oknál fogva elutasította az örök továbbélést, valamint azok, amelyek ezt követően újabb küldetésre jelöltettek ki más halandóban egy másik fejlődő világon.” Ezen Igazítók – a több tapasztalatuk birtokában – olyan dolgokra is képesek az emberi elmében, melyre a kevésbé tapasztalt Igazítók nem.

- 107:2.5 4. Eltűnt Igazítók – e negyedik szakaszú Igazítók „önálló küldetésben vannak és a világegyetemek mindenségét járják.”

- 107:2.6 5. Felszabadult Igazítók – örökre mentesítve lettek „a fejlődő szférák halandói számára végzendő időbeli szolgálat alól”, a tényleges rendeltetésük nem ismert.

- 107:2.7 6. Eggyé kapcsolódást elért Igazítók – véglegesrendűek, akik eggyé váltak valamelyik felsőbb-világegyetemi felemelkedő teremtménnyel. Ők a Végleges Paradicsomi Testületébe bekerült felemelkedők örök társai.

- 107:2.8 7. Megszemélyesült Igazítók – azok, akik a megtestesült paradicsomi Isten Fiakkal szolgáltak. (Ilyen Jézus Megszemélyesült Igazítója is.) 40:4.2 A fiúi besorolásba tartozó rendek legfelsőbbike. Eredetileg elő-személyes besorolásúak voltak, majd tapasztalóvá lettek az anyagi világok halandóinak életében való részvétel által. Az Egyetemes Atya azt követően adományoz nekik személyiséget, hogy

a) 40:4.1 korábban egy megtestesült alászálló Fiúban Igazítóként működtek,

b) vagy ha a halandóknak, melyeknek segédkeztek, nem sikerül megvalósítaniuk a lelkük örök továbbélését. Ez utóbbi esetben a személyiség adományozás több, az idő és tér világain eltöltött szolgálat után történik meg. 108:3.8 A Megszemélyesült Igazítók rendelkeznek személyiséggel. 107:3.9 Ők alkotják „a diviningtoni Igazító-képző tanhelyek oktató személyzetét” is. Az oktató-felügyelő testület elnöke a mihályok rendjéből való első paradicsomi Fiú Nevelője. 107:2.8 A szolgálatuk helye szerinti felsőbb-világegyetembeli Nappalok Elődeinek javaslatára személyesültek meg. 107:3.10 Nagy számban tartózkodnak a központi világegyetem térségeiben, míg a helyi világegyetemekben kevés található belőlük. 108:3.8 Tudatosan érzékelik az elő-személyes entitások különböző rendjeinek jelenlétét. 107:4.6 Minden olyan lény láthatja őket, aki elérte az Egyetemes Atyát. Lásd még → „Gondolatigazítók (Megszemélyesült ~)” → „Gondolatigazítók („tiszteletből hatáskört kapott személyiségek”)”

- Gondolatigazító(k) (igazítói tapasztalás alapján való csoportosítás): 109:2.1 „tiszta, haladó és felsőbb Igazítók.”

- Gondolatigazítók (kötelezettségeik alól felmentett ~): 109:2.11 „teljesítették a rájuk bízott feladatot és csak az anyagi élethordozó felbomlására vagy a halhatatlan lélekké való átmenetre várnak.”

- Gondolatigazítók (Megszemélyesült ~): 109:6.2 Ha egy Igazító emberi társai nem lettek továbbélők, és a Nevelő utóbb személyiséget nyer, a halandói elmék által megszerzett tapasztalatok az újonnan Megszemélyesült Igazító birtokába jutnak. Ezeket az összes jövőbeli korszakban alkalmazhatja és élvezheti. Az ilyen Igazító „olyan vegyes entitásnak minősül, amely az összes korábbi teremtmény-társának túlélésképes jellemvonásaiból áll össze.” 109:6.7 A továbbélő, megőrzött valóságokat „a Világmindenség Építészeinek szolgálatában való jövőbeli felhasználás céljából tartja meg.”

- Gondolatigazítók (Megszemélyesült ~ jellemzői): 109:7.2 A „tevékenységükben nem korlátozottak, nincs kijelölt szolgálatuk”.

- 109:7.2 „a tágas világegyetemek mindenségének felséges állandósítóiként és egyensúlyba hozóiként működnek.”

- 109:7.2 „Vegyítik a Teremtő és a teremtmény – öröktől való létezésen alapuló és megélt – tapasztalását.”

- 109:7.2 Az időnek és az örökkévalóságnak is a lényei.

- 109:7.2 „A világegyetemi közigazgatásban az elő-személyest társítják a személyessel.”

- 109:7.3 „a Világmindenség Építészeinek végtelenül bölcs és hatékony ügyvivői.”

- 109:7.3 „az Egyetemes Atya teljes segédkezésének személyes képviselői – személyükben, elő-személyes voltuk szerint és személyes-feletti lényük alapján.”.

- 109:7.3 A rendkívüli helyzetek személyes segédkezői a tapasztalás-meghaladó abszonit szférákban, sőt még az Abszolút Isten szintjein is.

- 109:7.4 Az egyedüli lények, akik az „önnön lényegükben hordozzák az összes ismert személyiségi kapcsolatot”.

- 109:7.4 Mindig az Egyetemes Atya személyiségét szolgálják.

- 109:7.5 Az a rendeltetésük, hogy „hogy a Végleges, a Legfelsőbb-Végleges abszonit teremtésrészei, ideértve még a Végleges-Abszolút szintjeit is, tapasztalás-meghaladó segédkezésének jövőbeli személyes-feletti részévé váljanak.”

- 109:7.6 „Alkalmanként tanácskoznak a Nappalok Elődeivel”.

- 109:7.6 A „hétszeres Teremtő Fiak Megszemélyesült Igazítói néha összegyűlnek a csillagvilági központi világokon, hogy tanácsülést tartsanak a Vorondadek vezetőkkel.”

- Gondolatigazítók („tiszteletből hatáskört kapott személyiségek”): 109:6.3 Olyan tapasztalt Igazítók, akik az alászállási küldetésben levő isteni Fiakba való költözésre vállalkoznak. 109:6.4 Mindig az Atya tökéletes akarata ösvényének választása felé vezetik a paradicsomi Fiak halandói elméjét. 109:6.3 Mivel e szolgálaton keresztül nem tesznek szert személyiségre, azt a szellemek Atyja adományozhat nekik, megtéve őket a rendjük igazgatójává. A Diviningtonon élnek. A természetükben többszörös tapasztalásból származó emberiségképet és a paradicsomi alászálló Fiú emberi-isteniségének szellemátiratát is hordozzák.

- Gondolatigazítók élettapasztalatai: 109:6.1 Nem vesznek kárba. Az elbukott élet hasznosítható jellemzőit – 109:6.2 az elbukott teremtmény elméjében kifejlődött értékeket – 109:6.1 az Igazító magával viszi „egy másik világba és mindezeket a továbbélő jelentéstartalmakat és értékeket továbbélő-képességgel rendelkező, magasabb rendű halandói elmének adományozza.”

- Gondolatigazítók közlekedési ideje: 108:1.9 „a Diviningtonról az Urantiára való átkelés átlagos időtartama 117 óra, 42 perc és 7 másodperc.”

- Gondolatigazítók küldetése (emberi fajokkal kapcsolatban): 108:0.1 „az, hogy az idő és tér halandó teremtményei számára képviseljék, megjelenítsék az Egyetemes Atyát”. Valamint az, hogy „a paradicsomi-tökéletesség isteni magasságaiba és szellemi szintjeire emeljék a halandói elmét és átvigyék oda az emberek halhatatlan lelkét.”

- Gondolatigazítók (hármas) rendeltetési célja (két megközelítésben):

I. 107:1.3 A „halandói felemelkedővel való eggyé kapcsolódás révén személyiség szerzése, az Egyetemes Atya parancsának eredményeképpen személyiség szerzése, vagy a ma ismert gondolatigazítói kötelezettségek alóli felszabadulás.”

II. 107:2.1 „arra szánták őket, hogy vagy felszabaduljanak, vagy eggyé kapcsolódást éljenek meg, vagy Megszemélyesült Nevelővé váljanak.”

- Gondolatigazító (Öntevékeny Igazító): 109:2.1 Működési jellegen alapuló osztályozás.

- 109:2.2 1. „Már szerzett némi meghatározott és szükséges tapasztalatot a saját akarattal bíró teremtmények kifejlő életében,” ezért „haladó vagy felsőbb Igazító lehet.”

- 109.2.3 2. „2. Kialakította a szellemi erő-egyensúlyt egy olyan emberi lényben, aki már teljesítette a harmadik lelki kört és akihez személyes szeráf őrangyalt rendeltek.”

- 109:2.4 3. „Olyan halandó társa van, aki meghozta a legmagasabb rendű döntést, az Igazítóval ünnepélyes és igaz jegyességet kötött.”

- 109:2.5 4. „Olyan halandó társa van, akit már besoroltak a beteljesülés egyik tartalékos alakulatába a halandói felemelkedés valamelyik evolúciós világán.”

- 109:2.6 5. Alvás közben átmenetileg levált a halandó elméről hogy „a rendeltetési helyét jelentő világ szellemi igazgatásában” emberfeletti szolgálatot végezzen.

- 109:2.7 6. Egy válsághelyzetben levő bolygó szellemi működéséhez alapvetően szükséges küldetés végrehajtására kapott megbízást, egy olyan emberi lény tapasztalásában szolgálva, aki anyagilag egészítette ki őt.

- Gondolatigazítók (urantiai ősemberekben): 109:3.7 a) Az állatias egyedekben hiányzott az Igazító befogadásához szükséges képesség.

- b) Az erkölcsi felelősségvállalás életkorát elérők megkapták a Gondolatigazítót.

- c) Bár a köztes helyzetben levők rendelkeztek Igazító-befogadási képességgel, de csak akkor költözhetett az elméjükbe Igazító, ha azt személyesen kérték.

- Gondolatigazítók (~ viszonya a halandólény-fajtákhoz): Lásd → „bolygósorozatok (világsorozatok)”

- Gondolatigazítók élettapasztalatai: 109:6.1 Nem vesznek kárba. Az elbukott élet hasznosítható jellemzőit – 109:6.2 az elbukott teremtmény elméjében kifejlődött értékeket – 109:6.1 az Igazító magával viszi „egy másik világba és mindezeket a továbbélő jelentéstartalmakat és értékeket továbbélő-képességgel rendelkező, magasabb rendű halandói elmének adományozza.”

- Gondolatigazító kapcsolata az Urantia kinyilatkoztatás emberi közlőjével: 110:5.7 Az Igazító azért bír széles tevékenységi körrel, „mert az ember majdnem teljesen közömbös az Igazító belső jelenlétének kifelé irányuló megnyilvánulásaival szemben”. Ez hasznára van „az Igazítónak a felsőbb-szférákbeli tevékenységéhez, mind pedig az emberi társnak az egészség, az eredményesség és a nyugalom szempontjából.”

- Gondolatigazító-sorozat (Igazító-sorozat): 108:3.1 Különböző fajtájúak léteznek, melyek magukba foglalják a fajok, a megítéltetések, a világok, a csillagrendszerek és a világegyetemek szerinti meghatározásokat is. Egymást cserélve működnek a nagy világegyetemben.

- Gondolatigazítóval való egyesülés: Lásd → „Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás”  

- Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás: 110:7.1 „a halandói akaratnak a Gondolatigazítóban lakozó Isten-akarathoz való végleges és tökéletes ráhangolásától” függ. 111:5.5 Ennek választása nem jelenti a saját akarat feladását az ember részéről. Ez a saját akarat végső szentesítése, kiterjesztése és megdicsőülése. Ennek révén valósulhat meg bensőséges közösség a teremtmény-fiú személyisége és a szellem-Atya személyisége között. 110:7.2 Feltétele még, hogy az Igazító „befejezze az emberi azonosságnak a morontia lélekkel való társítását az evolúciós, fizikai életben”. Az eggyé kapcsolódásra vonatkozó utasítást az Uverszán adják ki. „A húsvér testbeli élet során bekövetkező eggyé kapcsolódás az anyagi testet nyomban elemészti”. 110:7.4 + 110:7.5 „Miután a halhatatlan morontia lélek és a vele társult Igazító eggyé kapcsolódott, az egyikük minden tapasztalata és minden értéke ténylegesen a másiké is lesz, és így a kettő már valóságosan is egyetlen entitás.” 112:7.1 Az eggyé kapcsolódás „örökkévaló, tényleges jegyekkel ruházza fel a személyiséget”. Ilyen új képességek „az isteniség-minőség rögzülése, a múltbéli-örökkévalósági tapasztalás és emlékezet, a halhatatlanság, és a korlátozott kibontakozási lehetőségű abszolútság egyik szakasza.” 112:7.7 Az eggyé kapcsolódott lény egyrészt önálló morontia egyed, a fejlődési lehetőségét tekintve pedig a paradicsomi végleges rendű lények rendjébe tartozik. 112:7.8 A két eggyé kapcsolódott lény egy egyén, egy személyiség lesz, 112:7.9 „aki mindig is szolgálatkész, hűséges és hatékonyan tevékenykedő”. Az eggyé kapcsolódás által az Igazító személyiségre, a felemelkedő halandó pedig Igazító-szerűségre tett szert. 110:7.5 Az Igazítónak „a jövő örökkévalóságára van szüksége ahhoz, hogy az adott személyiség-társulást mindazokkal a jelentéstartalmakkal és értékekkel felruházza, melyeket az isteni Nevelő a múlt örökkévalósága óta hordoz magában.” 108.3.3 Az „egyesülést az jelzi, hogy a beteljesülés-őrangyal új nevet adományoz az új teremtménynek.” A halandók ekkor kapnak igazi világegyetemi nevet. 112:7.2 „Az eggyé kapcsolódás Aszcendington szent szférájának titkát képezi”. 112:7.5 Csak azt követően történik meg, hogy a felsőbb-világegyetemi rendelkezésekben kinyilvánították: „az emberi természet véglegesen és visszavonhatatlanul az örök létpálya mellett döntött.” Ez az egyesülési felhatalmazás. 112:7.13 Az eggyé kapcsolódott Igazító „száma töröltetik a felsőbb-világegyetemi nyilvántartásokból”. Az „Igazítóra vonatkozó bejegyzést átvezetik Grandfanda, a Végleges Testületének végrehajtója belső bíróságának titkos köreibe.” Lásd még → „Aszcendington titkai” → „elragadtatás (külső)” → „eggyé válás (morontia ~)”

- Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás lehetséges helyszínei: 112:7.3 a) a szülőbolygó („a természetes halál fölé kerekedés révén”), b) a csillagrendszer valamelyik lakóvilága, c) a csillagrendszer-központ, d) a csillagvilág, e) és egyes esetekben a helyi világegyetem központja.

- Gondolatigazítóval való együttműködés: 110:3.4 „nem önkínzás, (…) vagy álszent és kérkedő ön-lealacsonyítás”, „összeegyeztethető a derűs, örömteli élettel, valamint a sikeres, tiszteletreméltó életpályával a földön.” 110:3.6 Nem tudatos folyamat, de segítik az ember hűséges elhatározásai és felsőbbrendű vágyai. 110:7.6 Az Igazítóval való kapcsolat kiépítésében a legnagyobb nehézséget az anyagi természet jelenti. E kapcsolat kialakítását elősegíti az emberi elme szellemileg való fejlesztése és fegyelmezése. 110:4.1 Az isteni bölcsességek és igazságok átadását nehezíti, hogy az Igazító és az ember természete különböző, „és az emberből hiányzik a kellően érzékeny felfogóképesség.” 110:5.3 „Az alvás időtartama alatt az Igazító csak annyit próbál meg véghezvinni, amennyit az adott személyiség előzetesen ama döntéseivel és választásaival teljes mértékben jóváhagyott, amelyeket a teljesen éber tudatosság állapotában hozott meg, és amelyek így a felsőbb-elme területeire, az emberi és az isteni viszony kölcsönös kapcsolati területére eljutottak.” 110:5.6 Az „egyre magasabb rendű lelki körök elérésével egyre teljesebben, néha közvetlenül, de többnyire közvetetten érintkeztek az Igazítótokkal.” „A rendetekbe tartozó lények esetében az Igazítónak tulajdonított hang a leggyakrabban nem más, mint a ti saját értelmetek megnyilvánulása.” 110:6.5 „Értelmi döntéseitek, erkölcsi választásaitok és szellemi fejlődésetek körről körre javítja az Igazító elmétekben való működésének képességét”. 110:7.10 A Gondolatigazítók azt szeretnék, „hogy emberi társam hűségesebben és őszintén működjön együtt velem, vidámabban viselje ittlétemet, hűségesebben hajtsa végre az általam kidolgozott programot, türelmesebben élje át az általam kiválasztott próbatételeket, állhatatosabban és vidámabban járja az általam kiválasztott utat, legyen szerényebb, amikor azoknak a fejleményeknek ad hitelt, amelyek valójában az én szüntelen tevékenységeimből erednek”. A Gondolatigazító és az ember személyiségi előrehaladása „az emberi akarattól függ.” Lásd még → „Gondolatigazítóval való összhang javítása”

- Gondolatigazítóval való összhang javítása: 110:3.7 1. „Az isteni vezetés követése mellett való döntés; az emberi életnek az igazság, a szépség és a jóság legmagasabb rendű tudatosságára való őszinte alapozása, majd ezeknek az isteniségi jegyeknek az összehangolása bölcsességen, istenimádaton, hiten és szereteten keresztül.”

- 110:3.8 2. „Isten szeretete és a vágyakozás aziránt, hogy olyanok legyetek, mint ő – az isteni atyaság tiszta felismerése és a mennyei Szülő szeretetteljes imádata.”

- 110:3.9 3. „Az ember szeretete és az ember szolgálata iránti őszinte vágy – az emberek közötti testvériség szívből fakadó felismerése, mely a minden egyes halandótársatokhoz való értelmes, bölcs szeretettel párosul.”

- 110:3.10 4. „A mindenségrendi létpolgárság örömmel fogadása – a Legfelsőbb Lény iránti fejlődési kötelezettségeitek őszinte felismerése, annak tudatosítása, hogy az evolúciós ember és a kifejlődő Istenség egymásra van utalva.”

- gondolatrögzítők: 44:0.9 az égi mesterek közösségébe tartoznak. 44:4.1 A területek felsőbb gondolatainak megőrzését és visszaadását végzik hét csoportban.

44:4.2 1. Gondolat-megőrzők – a területek felsőbb gondolatainak megőrzői. A nemes eszméket uverszai nyelven őrzik meg. 44:4.4 A gondolatok állandó feljegyzéssé való alakítása gyors. Megfelel félmillió szó vagy gondolatkép egy urantiai másodperc alatt történő rögzítésének.

44:4.5 2. Fogalom-rögzítők – a fogalmi képek és a gondolatminták megőrzői. E módszerrel több ismeret szerezhető egy urantiai óra leforgása alatt, mint amennyit a közönséges írott nyelv száz éven keresztüli olvasásával szerezhetünk.

44:4.6 3. Gondolatírás-rögzítők – fogalomképi és gondolatírási eljárásokat használva képesek ezerszeresére tökéletesíteni a fogalom-rögzítők munkáját.

44:4.7 4. A szónoklás támogatói – a gondolat megőrzésével foglalkoznak a szónoklás útján való visszaadás érdekében.

44:4.9 5. A híradási igazgatók – a paradicsomi, a felsőbb-világegyetemi és a helyi világegyetemi híradások általános felügyeletét végzik. Minősítik, szerkesztik és összehangolják a híradási anyagokat, valamint felsőbb-világegyetemi értelmezést adnak minden paradicsomi híradásnak. A Nappalok Elődeinek híradásait is átalakítják és lefordítják a helyi világegyetemek nyelveire.

44:4.11 6. Az ütem-rögzítők – még a földi költőkhöz sem hasonlíthatók. „Az ütem kevéssé fárasztó a morontia- és a szellemlények számára, és így gyakran próbálkoznak a hatékonyságnöveléssel, valamint a megelégedettség fokának javításával azáltal, hogy számos feladatkört ütemes formában látnak el.” Szín- és hangszíngazdag megoldásaik az önkifejezést és a társadalmi összhangot szolgálják.

44:4.12 7. A morontia-rögzítők – megőrzik a morontia ügyek és a szellemi folyamatok különféle csoportjairól készített csoportképeket a morontia feljegyzési csarnokok irattáraiban. Megmentik a jövő számára a fokozatos fejlődési korok életképeit.

- gondolkodás: 115:1.1 A fejlődő elmék esetében olyan egyetemes keretrendszerek útján történik, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben, de tévesek. Az elme következtetések levonására törekszik és be akar hatolni az igazi eredetek mélyére. A következetes gondolkodás jegyeit az egyéni kitételek szerint alakított keretrendszerek hordozzák. 115:1.2 A világegyetemről alkotott emberi fogalmi kereteknek „teret kell engedniük az egyre növekvő mindenségrendi ismeretszerzés kiteljesedésének.”

- gondolkodás (tartalmi elemek, jellemzők): 68:2.5 A szükségletek kielégítésére való törekvés ösztönzi.

- 68:2.5 „Az ősember csak akkor gondolkodott, amikor az éhség rábírta”.

- 101:2.2 „az okszerű gondolkodás a bölcselet kísérleti módszere”.

- 103:9.2 Kapcsolatban áll az anyagi léttel, de az értelemnek és a tudomány tényeinek a szellemi területekre való lépésével az igazságnak kell uralnia azt.

- 112:2.13 Az időben való használata és fejlődése bölcsességhez vezet.

- 112:2.11 Képes odáig jutni, hogy „megadja magát a bölcsességnek, a bölcsesség pedig legyőzetik a megvilágosodott és gondolkodó istenimádattól.”

- 112:2.13 Az „örökkévalóságban az istenimádat bölcsességhez visz, a bölcsesség pedig a gondolat véglegességét bontja ki.”

- gondolkodási folyamat: 91:3.1 A felnőttek elmesíkján nagyobbrészt társalgási formában zajlik.

- gondolkodás három alapvető tényezője, meglátási módja: 16:6.10

Az anyag-energia tárgykörére vonatkozóan az érzékek mennyiségtani ok-okozati összefüggése révén tehető felismerések.

Az elme-értelem a belső meglátás útján ismeri meg az erkölcsi kötelességét.

A szellem-hit, vagyis az istenimádat pedig a szellemi létezés valóságával való kapcsolatot biztosítja. Amint e három gondolkodásmód egyesítetté válik, „a tényszerű tudomány, az erkölcsi bölcselet és a tiszta vallásos tapasztalás kapcsolatából álló erős jellemet képeznek.”

16:6.10 „e három mindenségrendi meglátás az, amely a dolgokban, a jelentéstartalmakban és az értékekben szerzett, illetőleg az azokkal kapcsolatos emberi tapasztaláshoz tárgyilagos igazolást, valóságalapot nyújt.”

- gondviselés (meghatározások): 118:10.4 A világegyetemek mindensége személyestől-különböző felügyeletének összetett, rendeltetésszerű működése.

- 118:10.23 „a tér galaxisainak és az idő személyiségeinek határozott és magabiztos menetelése az örökkévalósági célok felé, először a Legfelsőbben, majd a Véglegesben és végül talán az Abszolútban.

- gondviselés (jellemzők): 118:10.4 „a Mindenható hatalmában összegződő Hétszeresnek az evolúciós szintjeitől az Istenség Véglegességének tapasztalás-meghaladó területein is túl terjed.”

- 118:10.5 Az Isten szeretete „minden egyes teremtményt körülvesz minden időben és térben.”

- 118:10.5 „a teljesség viszonylatában működik”.

- 118:10.5 „A teremtmény rendeltetésének fontossága váltja ki a gondviselési beavatkozást, nem pedig a teremtménynek mint személynek a fontossága.”

- 118:10.7 Nem gondviselés a véletlenszerű körülmények ember általi összekapcsolása.

- 118:10.18 Minden dolog együtt munkálkodik az Istent ismerő halandók Atya felé törekvő fejlődésének előmozdításában.

- 118:10.19 „egyre jobban érzékelhetővé válik, amint az emberek az anyagitól a szellemi irányában egyre feljebb jutnak.”

- 118:10.21-22 Részben részleges és kiszámíthatatlan addig, amíg a Legfelsőbb Lény megjelenése nem teljes és tökéletes, a teremtményi magatartás pedig ingadozó, ellentétes válaszokat keltő.

- gonoszság: 54:0.2 a bűn és a vétek következetes gyakorlása. 67:1.4 Világegyetemi bölcseleti szempontból ez nyílt és következetes dacolás a felismert valósággal szemben. Megvalósítja a személyiség megbomlásának őrülettel határos fokát, mivel a mindenség rendjével kerül szembe. 67:1.5 A személyiség megszűnő önuralmát jelzi. 67:7.1 Egyéni következményei elkerülhetetlenek és kizárólag az Istenségre és az adott egyénre tartoznak. 67:7.2 A közvetett következményei azokra is tartoznak, akik az adott események hatókörében élnek. 67:7.5 Valakinek a gonoszsága csak késleltetni képes más személyek szellemi előrehaladását, de megakadályozni nem tudja. 67:7.6 Azonban alkalmas az értelmi fejlődés, az erkölcsi gyarapodás, a társadalmi haladás és a tömegek szellemi teljesítményének fékezésére.

- gonosz szem: 111:0.7 A fejletlen népek közül sok tartotta azt, hogy „a lélek az ember szemén keresztül néz ki a világra”. Ezért tartottak annak rossz akaratától. Lásd még → „lélek helyére vonatkozó korai elképzelések”

- Görögország: 80:7.4 a görögök közvetlen ősei háromszázhetvenöten voltak. 80.7.3 A csoportjukat Kr.e. 10000-ben Szátó, Ádámszon és Ratta egyenesági leszármazottja vezette az északi szigetek érintésével görög földre. Mindannyian magas termetűek voltak. 80:7.4 Az ádámszonfiak második polgárosodott társadalmának utolsó kivándorló csoportjához tartoztak. 80:7.5 A görögök művészete és tehetsége tőlük származik. 80:7.6 E terület az égei-tengeri térséggel együtt öt műveltségi szakaszt élt meg, melyek egyre kevésbé voltak szellemiek. A közösségeik leépülésében szerepet játszottak azoknak a dunai rabszolgáknak a középszerű utódai, mely rabszolgákat a későbbi görög nemzedékek hoztak be.

- görögök: 80:7.6 mielőtt a befogadott alsóbbrendűek leépítették volna őket, 80:7.13 sok központot létesítettek a tőlük nyugatra levő területeken. A dél-európai népek így örökölték a korai görög polgárosodás több vívmányát.

- görögök (jellemzők): 80:7.13 a világ legnagyobb kereskedői és gyarmatosítói voltak.

- 80:7.13 Nagy tanítók és művészek voltak.

- 90:2.8 Hittek a rejtett értelmű tanács hatásos voltában.

- 90:4.9 Ők dolgoztak ki először értelmes módszereket a betegségek kezelésére.

- 90:4.9 Az első orvosi ismereteik az Eufrátesz-völgyből származtak.

- 103:6.10 Már a korai csoportjaik „különbséget tettek az élettelen és az élő dolgok között.”

- 104:0.3 Hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak.

- 86:4.8 Hittek abban, hogy a gyenge embernek a lelke is gyenge. Számukra találták ki a Hádészt.

- 86:5.17 Hittek abban is, hogy az ember gyomrában növényi lélek, a szívében állati lélek, a fejében pedig értelmi lélek lakozik.

- 90:3.9 Megőrizték az adamszoni tanításokat, és elsőként ismerték fel, hogy a betegségeknek természetes okai vannak.

- görögök bölcselete: 98:1.6 a görögök erkölcsei, erkölcstana és bölcselete meghaladta az istenképüket. Az emberszerű isteneiken 98:2.1 alapuló, papság nélküli vallásuk nem ígért üdvözülést és nem oltotta a hívek szellemi szomját. 98:2.2 Mindez kedvezett az értelmi előre haladásuknak. A görögök elkezdték uralni a félelmüket és már nem keresték a vallást annak ellenszereként. A lélek vigaszaként elmélyült gondolkodásra törekedtek, melynek tárgyai az emberi bölcselet és a természet dolgai voltak. Az üdvözülésről való elmélkedés helyett az önmegvalósítás és önmaguk megértése felé fordultak. 98:2.10 Azonban ez az átlagembereket nem érdekelte. 98:2.3 A görögök következetes gondolkodás révén igyekeztek elérni azt a biztonságtudatot, mely a továbbélésben való hit helyettesítője lett volna, de kudarcot vallottak. 98:2.4 A görög bölcselők többé-kevésbé elfogadták „a világegyetem Értelme”, „az Isten ideája” és „a Nagy Forrás” tartalmakat, melyek sálemi eredetűek voltak. 98:2.8 A görögök a hitet alárendelték a gondolkodásnak, 98:2.9 amely elvonttá vált. 98:2.11 A bölcseletet művészivé alakították. Az erkölcstani rendszerük pedig „gyakorlatilag Istenség nélküli és az emberi üdvözülés ígéretétől teljesen mentes” volt.

- görögök vallása: 98:6.1 „A hellén görögök sohasem alakítottak ki központosított istenimádási rendszert; a szertartás helyi sajátosság volt; nem volt papságuk és nem volt »szent könyvük«” sem. A vallásuk nem késztette őket a felsőbb erkölcs és a szellemi értékek megőrzésére. 98:1.3 Az árja hellének emberszerű istenét Diausz-Zeusznak hívták, aki az alárendelt istenek görög panteonjának feje lett. 98:1.4 A görögök „Hazafias és faji érzelemmel viseltettek Zeusz és a félig emberekből, félig istenekből álló családja iránt, de nemigen hódoltak nekik vagy imádták őket.” 98:1.3 Eljuthattak volna az igaz egyistenhithez Zeusz fogalmában, ha nem ragaszkodnak a Sors felügyeletéhez. 98:1.5 A görögöknél azért nem jelent meg jelentős súlyú papság, mert komolyan hatottak rájuk a korai sálemi tanítók papságellenes tantételei. A hellének istenekről készített képei inkább szolgálták a művészetet, mint az istenimádatot. 98:1.6 A hitregéik is inkább voltak művésziesek, mint erkölcstant szolgálók. A görög vallás annyiban mégis hasznos volt, „hogy egy istenségcsoport által kormányzott világegyetemet ábrázolt.” Az viszont veszélyes egyensúlytalanságot teremtett, hogy a görögök erkölcsei, erkölcstana és bölcselete messze meghaladta az istenképüket. 98:2.1 A papság nélküli „olümposzi vallás nem ígért üdvözülést, és nem is oltotta a híveinek szellemi szomját; ezért volt pusztulásra ítélve.” 98:2.5 A Kr. előtti 5. és 6. században a görög költők – leginkább Pindarosz – kísérletet tettek a görög vallás megújítására. Bár magasabb szintre emelték a vallás eszményképeit, de ez inkább volt művészi teljesítmény, mint vallásos rajongás. „A legmagasabb rendű értékek támogatására és megőrzésére alkalmas módszert nem tudtak kialakítani.” 98:2.8 A görögök a hitet alárendelték a gondolkodásnak, 98:2.9 melyet nagyon elvonttá tettek. Az istenképük pedig a minden-isten homályos képzelgésévé vált. 98:3.2 A görögök vallása hétköznapi és haszonelvű volt, 98:3.5 ezért szükségszerűen buknia kellett a rejtelemimádatok szenvedélyes, mély érzelmi töltetű áhítatával szemben.

- Grandfanda: 24:6.8 A Havona első zarándok felfedezője, aki „az egyes számú felsőbb-világegyetemben található 1131-es helyi világegyetem 62-es csillagvilága 84-es csillagrendszerének 341-es bolygójáról jött.” 31:10.20 Jelenleg „az összes végleges rendű lény rendjének paradicsomi főnökeként elnököl.” 112:7.13 A Végleges Testületének végrehajtója. (A testület belső bírósággal bír.)

- GRAVITA: 42:2.14-2:15 A világegyetemi erőtér tartományának neve az Uverszán. Gravitáció szabályozta energia, mely az erőtér csatornába vezetve a világegyetemi Teremtők rendelkezésére áll. A világegyetemi erőtér-irányítók a hét felsőbb-világegyetem jelenlegi energiarendszerét alkotó harminc energiaállapotból huszonegyet irányítani tudnak. „Az erőtér-energia-anyag e területe a Legfelsőbb tér-idő-felügyelete alatt álló Hétszeres értelmes tevékenységének tartománya.” Lásd még az „utógravitációs szakaszok”- nál.

- gravitáció: 56:1.3 Minden vonzás középpontja a paradicsomi Atya anyagfeletti lakóhelyében van. 115:6.1 A paradicsomi gravitáció az anyagi lét alapelemeire gyakorol vonzást, az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációja a szellemlétezés alapértékeire, az Együttes Cselekvő elme-gravitációja pedig az értelmi lét alapvető jelentéstartalmaira. 42:6.2 „A helyi vagy egyenes irányú gravitáció az anyag atomi szerveződésének megjelenésével lép működésbe. Az atomi szerveződés előtt álló anyag a röntgensugárzás és egyéb hasonló energiák hatására kismértékben érzékeny a gravitációra, de a szabad, nem kötött és töltetlen elektron-energia részecskék vagy a szabad ultimatonok semmilyen mérhető egyenes irányú gravitációs kölcsönhatást nem mutatnak.” 42:11.5 Az egyenes irányú gravitáció a nagy-mindenségrend rövid hatótávolságú összetartó ereje. A fizikai szinten megjelenő energia nem képes haladni a térben egyenes irányú gravitációs hatás kiváltása nélkül. Minden anyagi tömeg e vonzás hatása alatt áll, kivéve, ha mozog és elme hatása éri. A gravitációs kölcsönhatás az anyagmennyiséggel arányos. A „közbenső tér úgy módosítja, hogy a távolság négyzetével való osztással számítható érték a végeredményt csak durván közelíti.”

- gravitációs állandósulás: 32:2.5 elégséges energia anyagiasulás, amely lehetővé teszi, „hogy a különböző körök és rendszerek ellensúlyozni tudják egymást a kölcsönös anyagi vonzás révén.”

- Gravitációs Hírvivők: 31:2.1 Grandfanda felügyelete alá tartoznak. 31:2.2 Ők a Diviningtonról származó módosított és megszemélyesült Igazítók. Isteniek, értelmesek és meghatóan megértők. Felsőbb-szellemi lények ők, korlátlan és határtalan személyiséggel. Nem keverendők össze a Független Hírvivők személyiségrendjével. 31:2.1 Kizárólag az elsődleges végleges rendű testület hat csoportjához (31:0.1) rendelik ki őket. 31:2.3 Korlátlan számban csatlakozhatnak e csoportokhoz, de a Halandói Végleges Testületbe csak a hírvivők vezetőjét veszik fel, azonban ő „állandó kíséretéül választhatja 999 hírvivő társát, és amikor úgy alakul, korlátlan számban segítségül hívhatja a rendjének tartalékosait.”

- gravitációs szakaszok (energia): 11:8.6 A Paradicsom gravitációjának vonzására érzékeny energiarendszerek, mely szakaszokat nevezik ultimátának is. „E kilépő energia eredetileg semleges, ám a további átalakulások folytán úgynevezett ellenható és együttható sajátosságokat mutat.”

 

„Gy”

- gyakorlóotthon: 47:2.1 gyermekfogadó tanodák, elsősorban a Jerusem első világán, ahol az idő gyermekeinek gondozását és nevelését végzik. Azokét is, „akik a tér evolúciós világain még a világegyetemi nyilvántartásokba egyénekként való bekerülésük előtt meghaltak.” A kifejletlen lelkek akkor kerülnek ide, ha legalább az egyik szülőjük túlélővé válik. 47:2.2 Az idekerülők a haláluk idején birtokolt fizikai állapotuk alakjában személyesülnek meg, de nem rendelkeznek szaporodási képességgel. Az ébredésükre akkor kerül sor, amikor a szülőjük megérkezik az első lakóvilágra. E gyermekek szintén megkapják a lehetőséget a mennyei út választására. 47:2.3 Az Igazítóval nem rendelkezők – kb. ötéves korig – külön csoportban vannak. 47:2.4 Akik rendelkeztek Gondolatigazítóval a haláluk előtt, de nem tudtak döntést hozni a mennyei létpályával kapcsolatban, az Anyagi Fiak és társaik családjaiba kerülnek a csillagrendszer végleges rendű lényeinek világán. 47:2.5 A gyerekek tizenhat éves korukat követően hoznak döntést. 47:2.7 Akik nem választják az Isten elérésének kalandját, az anyagi élet lefutását követően megszűnnek létezni. 47:2.8 Akik nem szereztek evolúciós tapasztalatokat a halandói születésük világán, nem vétetnek fel a Végleges Testületbe, hanem a Paradicsom állandó, felemelkedő létpolgárságának tagjai lesznek. 49.6.14 Azonban ilyen intézmények nem csak a csillagrendszerek végleges rendű bolygóin vannak, hanem a csillagvilági végleges rendű szférákon a felemelkedés második módosított rendjébe tartozó, valamint a világegyetemi végleges rendű szférákon a felemelkedés első módosított rendjébe tartozó Igazító nélküli gyermekek számára is. (Lásd még a „bolygó elhagyása” címszót.)

- gyarmatosítás: 89:7.3 eredete az a szokás, hogy az elsőszülött fiakat az isteneknek ajánlva áldozati jellegűnek minősítettek, de nem ölték meg őket, hanem amikor felnőttek, száműzve lettek. E szokást a rómaiak is alkalmazták a gyarmatosítási módszerük részeként.

- gyász: 87:2.4 olyan csend, melyet azért tartottak, nehogy az eltávozott kísértetlelket hazavonzzák. Az önkínzások és sebzések szintén a gyász szokásos formái voltak. Az élők böjtöléséről és más önmegtartóztatási formákról is azt gondolták, hogy a kísértetek örömöt lelnek bennük a holtak földjére való elindulásuk előtt. 87:2.5 Az akár hónapokig is tartó gyász-tétlenség akadályozta a polgárosodás kibontakozását.

- gyász (szertartás): 87:2.5 a korai időkben nem a szomorúság kifejezése volt, hanem szertartás, amit a hivatásos gyászolók felfogadása is bizonyít. Az ősök a holtak kísértetlelkétől való félelem miatt jártak el így.

- gyászruha: 87:1.5 kezdetben az volt a célja, hogy az elhunyt kísértetét távol tartsák. Ezért e ruhákat úgy tervezték, hogy eltakarja az élőket. Később ezen öltözékeknek azt a célt szánták, hogy kifejezzék a halott iránti tiszteletet és így békítsék meg a kísértetet.

- gyerek(ek): 91:3.1 mikor beszélni tanulnak, hajlamosak a hangos gondolkodásra, a képzelőerő megjelenését követően pedig a képzeletbeli társakkal való beszélgetésre. A tudatos énjük bensőséges kapcsolatra törekszik a képzelt második énnel.

- gyermek: 82:0.2 az élet legfontosabb dolgainak többségét a családjától és a környezetében élő szomszédoktól tanulja meg. 100:1.1 A gyermek a tapasztalatait azok élmény- és örömtartalma alapján értékeli. 84:7.10 A korai időkben az anya érdekeit mindig feláldozták a gyermek jólétéért. Azonban a nagyobb gyermekeket az ősi idők anyái már magukra hagyták. 84:7.11 Az ősi népek sok gyermeket igényeltek a következő okok miatt. „84:7.12 1. A gyerekek értékes munkaerőt jelentettek. 84:7.13 2. A gyermekek voltak az öregségi biztosítás. 84:7.14 3. A leánygyermekeket el lehetett adni. 84:7.15 4. A családi büszkeség megkívánta a név terjesztését. 84:7.16 5. A fiúgyermekek oltalmat és védelmet jelentettek. 84:7.17 6. A kísértetektől való félelem miatt az emberek rettegtek az egyedülléttől. 84:7.18 7. Bizonyos vallások utódokat igényeltek.” 85:5.3 A korai emberek a napistent tartották azon gyermekek apjának, akiket szűztől születettnek gondoltak. Az ilyen gyermekeket kitették hányódni valamely szent folyóra, abban bízva, hogy csodálatos módon megmenekülve rendkívüli emberekké, a népeik szabadítóivá válnak. 84:7.28 A gyermekeknek már a családban érdemes lenne megtanulniuk a vérségi testvériség és az összes ember közötti testvériség értékeit, vagyis a türelmet, a felebaráti szeretetet, az elfogulatlanságot és a béketűrést.

- gyermek (szellemi ~): 91:8.8 egyedül ő „vállalkozhat arra, hogy az Istent meggyőzze vagy a hozzáállását megpróbálja megváltoztatni.”

- gyermek életének szakaszai (galileai zsidóknál): „123:2.6 1. Az újszülött gyermek, az elsőtől a nyolcadik napig.

- 123:2.7 2. A szopós gyermek.

- 123:2.8 3. Az elválasztott gyermek.

- 123:2.9 4. Az anyától való függés időszaka, mely az ötödik év végéig tart.”

- 123:2.10 5. A gyermek függetlenedésének és a fiúk esetében a képzésükért való atyai felelősség vállalásnak a kezdete.

- 123:2.11 6. „A kamaszodó fiúk és hajadonok.

- 123:2.12 7. A fiatal férfiak és a fiatalasszonyok.”

- gyermeki bizodalom: 102:1.1 belépést biztosít az ember számára a mennyei felemelkedés országába.

- gyermeknevelés: 84:7.20 a vademberek gyermekei már korán felismerték, hogy az engedetlenség halállal járhat. Ha ma a gyermeket megvédik a buta viselkedésének természetes következményeitől, akkor engedetlenségre segítik. 84:7.21 Az andita örökséget hordozó fajták gyermekei nyugtalanabbak a vörös és a sárga evolúciós emberek gyermekeinél. Mivel az andita örökséget hordozó gyermekek nagyobb képzelőerővel rendelkeznek és kalandvágyóbbak, ezért több oktatást és fegyelmezést igényelnek. A XXI. század gyermeknevelését nehezíti 84:7.22 a nagyfokú fajkeveredés, 84:7.23 valamint a gyakorlatot és a lényeget mellőző oktatás. 84:7.24 3. A szülők munka miatti távolléte korlátozza a gyermekeket a műveltség utánzás általi megszerzésében. 100:1.4 „A gyermekekre csak a felnőtt társaik hűsége van tartósan nagy hatással; a szabálynak, sőt a példának sincs tartós hatása.” „A hűséges személyek gyarapodó személyek, és a gyarapodás hatásos és ösztönző valóság.”

- gyermekotthon (helyi csillagrendszeri): 45:6.6 a Jerusem első átmeneti-műveltségű világán található. 45:6.7 „Itt fogadják és állítják össze újból a túlélő halandók bizonyos gyermekeit, mint például az olyan utódokat, akik elpusztultak az evolúciós világokon még mielőtt elérték volna az egyéni szellemi szintet.” 45:6.8 A felemelkedő halandóknak a véglegesrendűek e világán szintén van lehetőségük arra, hogy a saját és mások gyermekei mellett társszülői tapasztalatokra tegyenek szert úgy, mint az Anyagi Fiak és Leányok családjaiban. 45:6.9 A gyakorlóotthont ezer Anyagi Fiú és Leány alkotta pár felügyeli, akiket ugyanilyen létszámú önkéntes midszonit szülői csoport segít.

- gyermekszületéssel kapcsolatos hiedelmek: 84:1.3 „Az ősember nem értette a nemi élvezet és a későbbi gyermekszületés közötti összefüggést.” Úgy tartották, hogy a csecsemők a szellemföldön jönnek létre, és a nőbe egy kifejlődő szellemkísértet költözik. De terhességet kiváltó okként gondoltak bizonyos étkezési szokásokra és a nőre vetett gonosz tekintetre is. 84:1.4 Mivel a szellemeket a tengerrel társították, ezért a dagály idején történő tengerben való fürdést szintén a terhesség okának tartották. A torz vagy koraszülött csecsemőket rosszindulatú szellemtevékenység eredményének gondolták. 84:4.8 Hosszú időn keresztül nagyon megverték a lányokat a havi vérzésük időszakában azért, hogy kiűzzék a testükből a rossz szellemet. 84:1.5 A fejlődés első lépése az volt, hogy a nemi kapcsolatot olyannak kezdték tekinteni, ami utat nyit a szellemkísértetnek ahhoz, hogy a nőbe költözhessen. Ez már együtt járt azzal a felismeréssel, hogy az apa és az anya egyenlő mértékben járul hozzá az életörökítéshez.

- gyilkosság: 71:5.1 az erkölcsi megítélését tekintve különbözik a háborútól. Míg a gyilkosság törvénytelen, addig a háború még nincs törvényen kívül helyezve az Urantián.

- gyilkosság tiltása: 74:7.20 az Édenkert erkölcsi törvényei közé tartozott. Tanították, hogy az emberben élő Gondolatigazító miatt sem szabad az emberi életet elpusztítani. Aki viszont mégis így tesz, „annak vére ember által ontassék ki, mert Isten a maga képére teremtette az embert”.

- gyógyítás: 90:3.2 a betegséget a korai emberek szellemjelenségnek tekintették. 90:3.4 + 90:4.3 Kezdetben annyira féltek a betegséget okozó szellemektől, hogy a szenvedőket ellátás nélkül magukra hagyták. 90:3.9 A láz volt az első gyengeségek egyike, melyet kiemeltek a természetfeletti okkal bíró rendellenességek köréből. 90:4.1 Az ősök vallása a betegségek megelőzését szolgálta, és a gyógyítási módszereikben feltétlen hittel bíztak. Az ilyen hit erős orvosságnak számít. 90:4.3 A betegségek megállapításához alkalmazták valamely állat belének vizsgálatát is. Volt olyan gyógyítási szokás, hogy a közösség tagjai a beteg körül üvöltéssel segítették a sámánt a betegséget okozó kísértetek elzavarásában. 90:4.4 De kezeltek betegséget egyhangú énekléssel, kézrátétellel és ráfújással is. Utóbb kezdték alkalmazni a templombeli gyógyító alvást. A koponyalékelés célja a fejfájást okozó szellem eltávozásának biztosítása volt. A sámánnők bábák is voltak. 90:4.5 Az ősök hittek abban, hogyha varázserejű dolgot dörzsölnek a beteg testrészhez, az átveszi a betegséget és a gyógyulás bekövetkezik. Az érvágást segítségnek tartották a betegség okozó szellemtől való megszabadulásban. A gyógynövények alkalmazása csak később kezdődött el. 90:4.6 Mivel az ősök a vizet bűvtárgynak tartották, hittek abban, hogy a betegséget okozó szellem izzadással eltávolítható. Felfedezték azt is, hogy a hő csökkenti a fájdalmat. A gyógyítás során alkalmazott dobolást a szellemek befolyásolásához használták. 90:4.8 A vér és a vizelet az első orvosságok közé tartozott, melyeket gyökerekkel és sókkal javítottak fel. Az elődeink hittek a rossz szagú és ízű orvosságok szellem kiűző erejében. De gyógyítás céljából alkalmazták a böjtöt is. 88:6.1 Az ősök csak a közösség varázserővel felruházott emberének tanácsára vettek magukhoz orvosságot, maguktól nem. 90:4.7 Voltak olyan népek, akik szerint a betegségeket a szellemek és az egyes állatok közötti összeesküvés okozza, melyre az állattól függően, valamilyen növényi szer az orvosság. A vörös emberek különösen tisztelték a gyógyhatású növényeket. A földből kihúzott gyökér helyére mindig cseppentettek egy csepp vért. 90:4.9 Az olaj és a bor használata a sebgyógyítás terén terjedt el az Eufrátesz-völgyből kiindulóan, míg a ricinusolajat és a mákonyt a sumérok használták először a gyógyításban.

- gyógyítás (ima általi ~): 91:6.2 Az ima képes hozzájárulni több elmebeli, érzelmi és idegi alapú gyengeség kezeléséhez. De akár bakteriális eredetű betegségek esetén is képes más gyógymódok hatásosságát javítani. 91:6.4 Ha az ima szokássá válik, az a lélek egészségét szolgálja.

- gyónás: 89:2.5 Korai formája szerint csupán szertartásos megbocsátási szokás.

- gyönyör: 3:5.14 „a boldogságból fakadó megelégedés”.

- gyümölcs (tiltott ~): 89:2.1 Valóságosan az alma volt ilyen, de a tiltott gyümölcs megnevezés jelképezi a „Ne tedd.” tabu tiltó rendelkezését is.

- gyümölcs (véges növekedés végső gyümölcse): 117:2.1 „az elmén keresztül és a személyiség egyesülő és alkotó jelenléte erejénél fogva a szellem révén szabályozott hatalom.”

 

„H”

- hadüzenet: 70:1.21 háborús szándéknyilatkozat, amely a hadi tisztesség jele.

- Hagar: 93:9.8 Ábrahám ágyasa volt.

- hagyomány: 66:6.2 a hozzá való „szolgai ragaszkodás állandóságot teremt és együttműködést alakít ki azáltal, hogy érzelmileg összekapcsolja a múltat és a jelent”. Elnyomja „a kezdeményezőkészséget és gúzsba köti a személyiség alkotásképességét.” A megszokás egyfajta rabság, amely 2015-ben „még mindig indokolatlan mértékben uralja az Urantiát.”

- haj: 88:1.8 a korai emberek hatásos bűvtárgynak tartották. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.

- haladás: 28:6.18 adáson alapuló eredményelérő képesség, amely a cselekvésre való isteni képességből ered. Erkölcsi felelősségen és azon a felismerésen alapul, hogy a mindenség a közös otthonunk, amely tele van különböző fajtájú, de összetartozó lények sokaságával.

- halak: 65:2.5 A fejlődés egy szintjén megrekedt, fejlődésre képtelen fajok. 65:2.6 Ezek voltak az első gerincesek. A családjukból „két különleges módosulat ágazott le, a békáké és a szalamandráké.

- halandói azonosság: 112:5.3 „átmeneti jellegű, az élettartam által korlátozott állapot a világegyetemben; csak annyiban valóságos, amennyiben a személyiség amellett dönt, hogy folytonos világegyetemi jelenséggé válik.” Lásd még → „személyiség (meghatározás)” → „személyiség (jellemzők)” → „sajátlényeg (meghatározás)” → „sajátlényeg (jellemzők)”

- halandói korszakos cél: 24:6.1 „Isten, béke és azt követően a tökéletessé vált szolgálat örökkévalósága.”

- halandói létpálya: 111:3.5 „nem annyira próbatétel, mint inkább képzés.” Célja a lélek kifejlődése.

- Halandói Véglegesrendűek Testülete: 31:0.1 a végén felsorolt hat csoport alkotja. 31:0.8 Ők az örökkévaló beteljesülést elértek. A „jövőbeli céljuk szükségképpen a külső tér éppen szerveződő világegyetemeiben való segédkezés.” 30:0.9 E „testületbe felvett minden felemelkedő teremtmény egyenlő megítélés alá esik, de e magas szintű egyenlőségi elv semmilyen mértékben nem érvényteleníti az egyediséget, illetőleg nem rombolja a személyazonosságot.” 31:0.10 Az eredeti felsőbb világegyetemükbe addig nem térhetnek vissza, amíg a másik hat teremtésösszeségben nem szolgáltak. Csak így ragadhatják meg a Legfelsőbb Lény hétszeres fogalmát. 31:0.12 Önkormányzati elven működnek. Működési szabályozásukban nincs külső befolyás. Csak a paradicsomi Háromságnak tesznek hűségesküt. 31:1.3 A testületük átmeneti szolgálatokat ellátó ezerfős egységekből áll. A „997 felemelkedő teremtmény mellett egy Havona-honos és egy Gravitációs Hírvivő is helyet kap.”

31:0.2 „1. A Havona honosai.

31:0.3 2. Gravitációs Hírvivők.

31:0.4 3. Megdicsőült halandók.

31:0.5 4. Befogadott szeráfok.

31:0.6 5. Megdicsőült Anyagi Fiak.

31:0.7 6. Megdicsőült köztes teremtmények.”

- halandók, akik az Igazítóval eggyé kapcsolódást meg nem élő fajtába tartoznak: 40:5.12 e lényfajták nem képesek örökkévaló eggyé kapcsolódásra a bennük lakozó Igazítóval. 40:5.13 Azonban ők is egyetlen Igazító segédkezését élvezik a húsvér testben töltött életük időtartama alatt, akik minden olyasmit megtesznek az otthonukul szolgáló társukért, amit megtesznek az eggyé kapcsolódási képességgel rendelkező halandók számára is. E lényekbe gyakran költöznek kezdő Igazítók, azonban a felsőbb emberi fajták többnyire tapasztalt Igazítókkal kerülnek kapcsolatba. 40:5.14 Szintén részesülnek Szeráfi segítségben is. A nemlégzők közül sokan tartoznak e sorozatba, 40:5.15 azonban a szellemi és a személyes megnyilvánulásaik azonosak a miénkkel.

- halandók, akik az Igazítóval való eggyé kapcsolódási képességgel rendelkeznek: 40:5.17 az ide tartozó halandók állati eredetűek. Vannak közöttük egy-agyszelvényűek, két-agyszelvényűek és három-agyszelvényűek. A fizikai aggyal való felruházottság különbözősége nincs hatással az Igazító-adományra, a szeráfi szolgálatra és a szellemsegédkezés egyéb szakaszaira. De a három agyféleség között különbség van az elmefelruházottság és a szellemi fejlődésképesség tekintetében. Azonban a „csillagrendszeri központtól kezdve a három fajta fejlődése azonos, és a paradicsomi beteljesülésük is egyforma.” 40:5.18 A „felemelkedési létpálya a legfontosabb tényező az idő és tér halandóinak bármely szempontú vizsgálatakor.” 40:5.19. Ami számít, az a vágy az Isten megtalálására és az isteni tökéletesség elérésére.

- halandók, akikben átmenetileg vagy tapasztalatszerzési céllal tartózkodik Igazító: 40:5.8-5.9 az átmenetiség a fejlődő bolygók olyan fejletlen elméjű halandóinak esetében valósul meg, akik az emberiség törzsfejlődésének korai szakaszaiban lakoznak a tér világain, és az Igazítóval való eggyé kapcsolódás a segédkezés ellenére sem sikerül nekik. 40:5.10 „Egy tapasztalatszerző Igazító a fejletlen emberi lénnyel marad annak a húsvér testben eltöltött egész élettartama alatt.” „Az e fajtába tartozó minden Isten-kereső lélek a helyi világegyetemi Anyaszellem általi szellemi befogadáson keresztül nyer örök életet, s így a helyi világegyetemi rendszer felemelkedő halandójává válik. Az Ádám előtti idők Urantiájáról sokan jutottak el így a Satania lakóvilágaira.”

- halandók bolygói sorozatai: 49:5.1 a tanulmányozásuk szempontjai a következők is lehetnek.

49:5.2 1. A bolygói környezethez való alkalmazkodás.

E szempont három csoportja a szokványos- és a szélsőséges alkalmazkodású, valamint a kísérleti csoport. 49:5.11 A nemlégzők világai a szélsőséges alkalmazkodáshoz sorolhatók. Az Urantia a kísérleti csoport tagja.

49:5.3 2. Agyszelvény-fajta sorozatok.

49:5.13 Minden halandó rendelkezik aggyal, melynek három alapvető szerveződése van. Az egy-, a két- és a három-agyszelvényű csoport. Az agyszelvény növekvő száma jótékonyan hat a képzelőerőre, a kalandvágyra és a bölcselői hajlamra. A három-agyszelvényűek inkább szellemiebbek, erkölcsösebbek és istenimádóbbak, mint az urantiaiak. 109:3.5 A három-agyszelvényű halandók esetén „az Igazítók sokkal inkább képesek tényleges kapcsolatteremtésre” a mulandó élet tartama alatt, mint az egy- és a két-agyszelvényű fajták esetében. De a halált követően mindhárom sorozatba tartozó halandó ugyanazt a létpályát követi. 49:5.14 A három-agyszelvényűek esetében az alsó agy főleg a fizikai tevékenységek szabályozását végzi. Az egyik felsőbb agy az értelmi szerepköröket látja el, a másik felsőbb agy pedig a Gondolatigazító szellemi-másoló tevékenységeit szolgálja. 49:5.15 Az elme magasabb szintű szabályozása, valamint az értelmi és a szellemi közötti átjárás terén ők megelőznek bennünket. 49:5.18 Azonban az eltérő agyszelvényű csoportok tagjainak ugyanazt az értelmi- és szellemi fejlődést kell tanúsítania a felemelkedési létpályán. 109:3.6 A két-agyszelvényű lények világain a túlélésképességgel rendelkezőkhöz szinte kizárólag csak a haladó vagy a felsőbb Igazító-fajtába tartozó Igazítók jönnek.

49:5.4 3. Szellem-befogadási sorozatok.

49:5.19 Az elme-formatervek az agyalapi mirigyekkel összevethető mirigyszerveződésekkel és azok vegyi működésével vannak összefüggésben. Vannak világok, ahol az emberfajták egy hipofízissel rendelkeznek. Vannak, ahol kettővel, és olyanok is, ahol hárommal. Ezen plusz adottság vegyi működése jelentősen befolyásolja a természetes képzelőerőt és a szellemi felfogóképességet. 49:5.20 Az egy hipofízissel bíró lények bolygóinak aránya a Nebadonban 12%, a két hipofízissel bíróké 65%, míg a három hipofízissel bírók bolygói aránya 23%. A több hipofízis nagyobb nyitottságot biztosít a szellemi dolgok irányában, de csak a bolygói élet során.

49:5.5 4. Bolygói-halandói korszakok.

49:5.21 Az osztályozás ezen szempontja azokat a megítéltetési időszakokat veszi alapul, amelyek az ember földi helyzetét és a mennyei segédkezés befogadását érintik.

a) 49:5.22 Az élethordozók küldetése az élet megindítása és a fejlődésének figyelemmel kísérése a halandó ember megjelenéséig. Az élők és holtak első megítéltetésére a Bolygóherceg érkezésével egyidejűleg kerül sor.

b) 49:5.23 A Bolygóherceg küldetése az embercsoportok megszervezése a társadalom polgárosodása érdekében. 49:5.24 Az emberi faj természetes fejlődése ebben az időben éri el az élőlénytani tetőpontját.

c) Az Anyagi Fiú és Leány elsődleges küldetése az élőlénytani nemesítés.

d) 49:5.25 Egy paradicsomi Avonal Fiú ítélkezői küldetésére akkor kerül sor, amikor egy emberi faj értelmi és erkölcstani fejlődése eléri az evolúciós fejlődés határait. Küldetése szerint közreműködik az adott világ szellemi állapotának emelésében, annak természetes teljesítőképessége határaiig.

e) Egy paradicsomi alászálló Fiú küldetése a bolygói rend megteremtése, majd az igazság Szellemének elküldése, mely megteremti a lehetőséget a Gondolatigazítók általános eljövetelére.

f) 49:5.27 A Háromsági Tanító Fiak küldetésére akkor kerül sor, amikor a lakott világok fajai elindulnak a bolygói evolúció csúcsának meghódítására, a fény és élet korszakába való belépésre.

49:5.6 5. Teremtmény-rokonsági sorozatok.

49:5.29 A mellérendeltségen alapulnak a fajta, a sorozat és más viszonyok alapján. Egymástól függetlenül megvalósult, de mégis összehasonlítható fejlődésekről van szó. 49:5.30 Emberi és emberfeletti rendek között is megvan. De van összhang az alá- és fölérendeltségben levők között is. E rendszerben az értelmes lények 12 nagyobb csoportba sorolhatok, melyek mindegyike további 7 nagyegységből áll.

49:5.7 6. Igazítói eggyé kapcsolódási sorozatok.

49:5.31 Ez a halandók eggyé kapcsolódási tapasztalást megelőző állapota szerinti szellemi osztályozás, mely a bennük lakozó Titkos Nevelő személyiségi rendjén és a hozzá fűződő viszonyon alapul. A Nebadon lakott világainak közel 90%-át az Igazítóval való eggyé kapcsolódás képességével rendelkező halandók népesítik be.

49:5.8 7. A föld elhagyásának eljárásai.

49:5.32 Több olyan eljárás létezik, amely révén az ember bekerülhet a felemelkedők Paradicsom felé tartó áramába.

- halandók szellemi szintjei: 31:3.4

a) „első szintű szellemek a kisövezeti tartózkodásuk alatt”,

b) „a második szintet akkor érik el, amikor átkerülnek a nagyövezetbe”,

c) „a harmadikat pedig akkor, amikor a felsőbb világegyetem központi felkészülési világaira eljutnak”,

d) „negyedik szintű vagy végzős szellemekké azután válnak, hogy elérik a hatodik Havona-kört”,

e) „ötödik szintű szellemmé akkor lesznek, amikor megtalálják az Egyetemes Atyát”,

f) azután „érik el a szellemlét hatodik szintjét, hogy leteszik azon esküjüket, mely révén mindörökre felvétetnek a Halandói Végleges Testület örökkévalósági feladatára”,

g) valószínű, hogy 31:3.5 „a hetedik szintű szellemi rang adományozására a mind ez idáig fel nem jegyzett és ki nem nyilatkoztatott szférákon való örök szolgálati megbízással és a Legfelsőbb Isten elérésével egyidejűleg fog sor kerülni.”

- halandók viszonya a Gondolatigazítóhoz:

„40:5.5 1. Olyan halandók, akikben átmenetileg vagy tapasztalatszerzési céllal tartózkodik Igazító.

40:5.6 2. Olyan halandók, akik az Igazítóval eggyé kapcsolódást meg nem élő fajtába tartoznak.

40:5.7 3. Olyan halandók, akik az Igazítóval való eggyé kapcsolódási képességgel rendelkeznek.”

- halál (anyagi ~): 32:5.4 A halál átalakulási eljárás azok számára, akik a hústesti életükben nem tudták elérni az Igazítóval való eggyé kapcsolódás szellemi szintjét. Ez által kapnak lehetőséget az idő korlátaitól és az anyagi teremtés jelentette kötöttségektől való megmenekülésre, és válhatnak képessé arra, hogy szellemileg lépést tartsanak „az örökkévalóság folytonos menetével.” 73:6.8 A halált „a lakóvilágon való feltámadás követi”, mely a helyi világegyetemi felemelkedési rend részét képezi. 49:6.21 A halál a maga természetes formájában egyre ritkábban fordul elő a fényben és életben megállapodott bolygókon. 55:2.8 Elméletileg a halál kiküszöbölhető. „Ezt az állapotot talán majd a végleges bolygói lét hetedik szakasza egymást követő korszakainak általános kiteljesedésében lehet elérni.” 86:3.1 A korai emberek számára a halál a véletlen és a rejtély zavarba ejtő keveréke volt. A halál okozta megrázkódtatás ösztönözte a félelmet és támogatta a vallást. Mivel a vadság korai időszakában az erőszakos halál természetes volt, ezért a ritka öregségi halál rejtélyesnek tűnt az emberek számára. A halál elkerülhetetlenségét kezdetben nem ismerték fel. 86:3.2 Az élet tény, a halál pedig megmagyarázhatatlan csapás volt az ősök számára. 86:3.3 + 90:3.2 A természetes halálról az ősök azt gondolták, hogy szellemi közrehatás okozza. 88:4.7 Mivel a korai idők vademberei nem voltak képesek felfogni a természetes halál tényét, ezért sok ártatlan embert is kivégeztek, azt gondolván, hogy okozói voltak valamely személy természetes halálának. 86:5.1-5.2 A korai emberek nagyon hittek az ember álombeli másában, melyet az egyén kísértetlelkének tartottak. Erre alapozva a halált kezdték úgy tekinteni, mint „engedni a kísértetnek”. 87:1.1 Az ősök azért féltek a haláltól, mert egy újabb kísértetnek a fizikai testből való megszabadulását jelentette. 87:2.6 A halottak nevét azért nem ejtették ki, nehogy visszavonzzák a kísértetlelkeket. 88:4.8 A félelem ölni is képes. A varázslástól való félelem ilyen erő volt.

- halál („Szellemi »lélek-« halál”): 112:3.2 A továbbélés végérvényes elutasítása a halandó ember részéről. A Gondolatigazító és a szeráf egybehangzó véleményes javaslatát az Uverszán veszik iktatásba, melyet az Ítélők és a tükröző-társaik ellenőriznek. Az Igazító elküldéséről az Orvonton urai rendelkeznek. Bár a személyes vagy a csoport-szeráf még elvégzi az Igazító nélkül maradt egyénnel szemben fennálló kötelezettségeit, azonban mindenségrendi nézőpontból a halandó ekkor már halott.

- halál („Értelmi »elme-« halál”): 112:3.3 Az oka lehet értelmi rendellenesség vagy az agy működési rendjének részleges felborulása. Ha e károsodások helyrehozhatatlanná válnak, az emberben lakozó Igazítót elbocsátják és a Diviningtonra irányítják. „A test akarattal rendelkező elme nélkül nem ember többé, de az emberi akarat előzetes választásának megfelelően az ilyen egyén lelke még továbbélővé válhat.”

- halál („Fizikai »testi és elme-« halál”): 112:3.1 Az életenergiák fizikai szinten való elapadása. 112:3.4 Ekkor az Igazító addig marad az elmében, amíg az agyi energiák mérhetősége megmarad. Ezt követően az Uverszán keresztül a Diviningtonra távozik.

- halál (ok felfogás): Lásd → „betegség (ok felfogás)”.

- halál (szellemi ~): 49:6.7 A teremtésrész meg nem menthető személyiségei esetében egyetlen halhatatlan szellem sem jelenik meg a morontia lakóvilágokon abból a célból, hogy a csoport végzet-őrangyalai mellett működjön a halandói személyiség helyreállításában, és ez jelenti a teremtményi lét megszűnését.

- halálfélelem: 86:4.2 A haláltól való félelmet az önfenntartás biológiai ösztöne is támogatta. A halálfélelem első ellenszere – az elhunyttal való álmodás – vagyis a kísértetálmok által jelzett jövőbeli élet ígérete volt. Lásd még → „félelem”.

- halál túlélése (túlvilági lét): 86:3.2 A fogalmára vonatkozó korai elképzelések egyrészt abból eredtek, hogy az erőszakos halálhoz szokott ősi emberek nem értették az öregségi halált, annak elkerülhetetlenségét. Másrészt pedig abból, hogy minden megmagyarázhatatlan történést – így a természetes halált is – a szeszélyes szellemvilágnak tulajdonítottak. 86:4.1 A halandó ember személyiségének anyagvilágon túli létére vonatkozó fogalom a mindennapi élet történéseinek és a kísértetálmok (elhunyttal való álmodás) véletlenszerű társításának eredménye. A kísértetálom azt üzente, hogy az a halott, akiről álmodtak, valamilyen formában visszatért. 86:4.7 A korai ember úgy képzelte el a túlvilági létet, mint a jelenlegit, melyből hiányzik a balszerencse. A jó kísérteteket csak később helyezték a mennybe, a rosszakat pedig a pokolba. Mivel hitték, hogy az ember abban az állapotban lép át a túlvilági létbe, amelyben a földi létet elhagyja, inkább kívánták azt, hogy megöljék őket, minthogy megöregedjenek és elgyengüljenek. 70:3.6 A korai emberek „a nemzetségbeli tagságról úgy tartották, hogy túléli a halált is”. Lásd még → „halál utáni élet”

- halál utáni élet: 103:5.7 „a lényegieket illetően nem különbözik a halandó léttől.” Lásd még → „halál túlélése (túlvilági lét)”

- halhatatlanság: 55:2.8 elméletileg a halál kiküszöbölhető. „Ezt az állapotot talán majd a végleges bolygói lét hetedik szakasza egymást követő korszakainak általános kiteljesedésében lehet elérni.”

- hallgató-látogatók: 30:3.1 a hét önkéntes telepes csoport egyik rendje, akik 30:3.11 megfigyelőként, cseretanulóként és kisegítőként, ideiglenesen vannak jelen a különböző központi világokon. A világegyetemi lények minden osztálya képviselteti közöttük magát, kivéve a Teremtő személyiségeket és a morontia halandókat. 30:3.12 Ez utóbbiak csak a helyi világegyetemük határain belül lehetnek hallgató-látogatók.

- hamisság: 48:6.33 nem elbeszélési módszer, hanem az igazság előre elhatározott elferdítése.

- Hamurabi: 78:8.10 uralkodása idején a sumérok már az északi szemita népek soraiba süllyedtek le.

- Hanavard: 45:3.1 a helyi csillagrendszer hét tagú igazgató testületének tagja. 45:3.8 Ő a főtanácsos, az elsőrendű lanonandekek 67. tagja. Ügyvezető elnöke a Satania végrehajtó tanácsának, egyben tagja a világegyetemi tanácsosok és szervezők testületének is.

- Hanna: 122:3.3 Máriának, Jézus földi édesanyjának az anyja, egyben Jézus anyai ágú nagyanyja az Urantián. Kétkedő volt Jézus isteni küldetését illetően. Mária mellett két fiút és két leányt is szült.

- Hap: 66:5.13 „A kinyilatkoztatott vallás kara” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Az általa vezetett csoport hűséges maradt a világegyetemi kormányzathoz a Lucifer-féle lázadás idején.

- harmadfajú szekonáfok: 28:7.2 ők segédkeznek legszélesebb körben az idő felemelkedő teremtményei számára. 28:6.1 Sorozatban teremtik őket, és mindannyiukat a Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiakhoz, vagyis a Fenséges Hírvivőkhöz, a Nagytekintélyűekhez és az Ismeretlen Nevűek és Származásúakhoz rendelik. Hét fajtájuk van

28:6.2 „1. Az Eredetek Jelentősége.”

28:6.5 „2. Az Irgalom Emléke.”

28:6.9 „3. Az Idő Jelentősége.”

28:6.13 „4. A Bizalom Komolysága.”

28:6.16 „5. A Szolgálat Szentsége.”

28:6.20 „6. és 7. A Nagyszerűség Titka és a Jóság Lelke.”

- Harmadik Forrás és Középpont (meghatározások, megnevezések): 105:3.1 a végtelenség hét Abszolútjának egyike.

- 105:3.5 „Az Istenség Harmadik Személye”.

- 105:3.5 „az Együttes Cselekvő”.

- 105:3.5 „Végtelen Szellem”.

- Harmadik Forrás és Középpont (jellemzők): 105:3.5 „a Paradicsom mindenségrendi energiáinak és az Örökkévaló Fiú szellemenergiáinak végtelen összehangolója”.

- 105:3.5 „az akarati késztetések és az erő működéstanának tökéletes összehangolója”.

- 105:3.5 „minden tényleges és ténylegessé váló valóság egyesítője.”

- 105:3.5 Számos gyermeke segédkezésén keresztül nyilatkoztatja ki az Örökkévaló Fiú könyörületét.

- 105:3.5 „végtelen átalakítóként működve örökmód beleszövi a paradicsomi mintát a tér energiáiba.”

- 105:3.5 Cselekvő Istenként „a tökéletes kifejeződése az Atya-Fiú határtalan terveinek és céljainak”.

- 105.3.5 A „mindenségrend teremtményei számára elme-forrásként és értelem-adományozóként működik.”

- Harmadik Forrás és Középpont Működési Családja:

9:8.14-23 „I. A Legfelsőbb Szellemek. Többes-eredetűek csoportja, mely egyebek mellett magába foglalja a következő rendeket:

9:8.16 1. A Paradicsom Hét Tökéletes Szelleme.

9:8.17 2. A Felsőbb-világegyetemek Tükröző Szellemei.

9:8.18 3. A Helyi Világegyetemek Alkotó Szellemei.

9:8.19 II. Az Erőtér-irányítók. Szabályozó teremtmények és közvetítők csoportja, melyek a szervezett térben mindenütt működnek.

9:8.20 III. A Végtelen Szellem Személyiségei. E megjelölés nem feltétlenül jelenti azt, hogy e lények Harmadik-Személy személyiségek, bár némelyikük olyan különleges, mint a saját akarattal rendelkező teremtmények. Rendszerint három nagyobb osztályba soroljuk őket:

9:8.21 1. A Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei.

9:8.22 2. A Tér Hírvivő Seregei.

9:8.23 3. Az Idő Segédkező Szellemei.”

- harmadlagos felső határok: lásd → „valóság (véges ~ nem eredeti szakaszai)”

- harmadrendű szupernáfok: 26:2.7 idősebbek az első- és a másodrendű szupernáfoknál. A Körök Hét Szellemétől származnak. A központi világegyetemben szolgálnak. 26:3.1 Egyaránt segédkeznek az örökkévalóság alászálló és az idő felemelkedő zarándokainak, akik számára láthatóak is.

26:3.3 Hét osztályuk főként az idő zarándokait szolgálja, ezek az

26:3.4 Összhang-felügyelők,

26:3.5 Vezető Adatrögzítők,

26:3.6 Hírközlők,

26:3.7 Hírvivők,

26:3.8 Hírszerzési Irányítók,

26:3.9 Szállító Személyiségek,

26:3.10 Tartalékos Testület.

- hasbeszélés: 90:1.4 a ravasz papok használták először az együgyű nép befolyásolása érdekében.

- hatalom: 81:6.15 + 81:5.6 az eszményi „hatalom nem szül jogot, de gondoskodik az egymást követő nemzedékek általánosan elismert jogainak érvényesítéséről.”

- hatalom (Hétszeres Isten hatalma): 106:2.3 kiérdemelt, bizonyított, tapasztalati úton szerzett.

- hatalom (Paradicsomi Istenségek hatalma): 106:2.3 örökkévaló, kifürkészhetetlen, lételvi.

- határozatlan megbízatású Felfedezők: 23:2.19 a Független Hírvivők tartalékos testületéből választják őket a meghirdetett feladatokra való jelentkezés alapján, mely lehet az új világok és világegyetemek szerveződő energiaközpontjainak megtalálása, 23:2.20 az életkísérletekhez legalkalmasabb világok beazonosítása, vagy 23:2.21 ismeretszerzés céljából történő járőrözés a teljes külső tér feltérképezetlen területein.

- Havona (meghatározások): 32:3.1 „a központi világegyetem, melyet közvetlenül az Egyetemes Atya gondolata és az Örökkévaló Fiú szava alkotott.” Tökéletes „és teljes világegyetem, mely az örökkévaló Istenségek otthonát, a minden dolgok középpontját veszi körül.”

- 12:1.10 „E soha nem kezdődő, soha nem végződő világegyetem egymilliárd fenséges tökéletességű szférából áll és mindezt hatalmas, sötét gravitációs testek veszik körül.”

- 30:4.26 Ez az evolúciós szellemek réve.

- Havona (jellemzők): 105:7.2 Bár örökkévaló, de nem képtelen a változásra.

- 105:7.2 A világegyetem szempontjából növekedési jelleggel bír.

- 105:7.2 „nem tökéletesen véges és nem is abszolút.”

- 105:7.2 „ütközési körzetként is szolgál az abszolút Paradicsom és a véges teremtésrészek között.”

- 105:7.2 Lakói a Havona honosai.

- 105:7.2 A Havona honosait ténylegesen sohasem teremtette senki (örökkön léteznek).

- 116:0.3 „nem növekedett”.

- 116:0.3 „van és mindig is volt”.

- 116:0.3 „öröktől való létezésben fennálló”.

- Havona bolygókörök: 14:1.10 a központi világegyetemnek a nyugalomban lévő Paradicsom Szigete körül egyetlen hatalmas síkban forgó tíz egyközepű körből álló egysége, mely a három Paradicsom-szférai körből és a hét Havona-világi körből áll. A legbelső Havona körben harmincötmillió, a legkülsőben pedig kétszáznegyvenötmillió világ van.

- Havona-honosok (Havona honosai): 19:6.1 A paradicsomi Háromság közvetlen teremtései, akiknek a száma alig felfogható. 31:1.2 Tagjai lehetnek az elsődleges végleges rendű testület mellett 31:1.5 a Háromságot elért Együttes Véglegesrendűek Testületének a Vicegeringtonon, a Tapasztalás-meghaladó Véglegesrendűek Testületének a Paradicsomon, és természetesen a Havonai Véglegesrendűek Testületének is.

- Havona-honosok (Havona honosai, jellemzők): 117:6.14 „eredendően képesek arra, hogy összehangolják az örök Sziget polgárainak és az evolúciós világegyetemek polgárainak lényegesen eltérő nézőpontjait.”

- 19:6.2 A felemelkedő halandók révén tapasztalásszerzésre képes lények.

- 31:1.1 Olyan tökéletes lények, akik egyszerre birtokolják a tökéletest és a tökéletessé lett tapasztalati létezés nézőpontjait.

- 31:1.2 Az evolúciós lényekkel való kapcsolatukon keresztül képessé válnak „az Egyetemes Atya szelleme szilánk-adományának befogadására.”

- Havonaíró-módszer: 26:3.8 a Hírszerzési Irányítók, mint harmadrendű szupernáfok használják. Ennek révén annyi információt képesek befogadni egy óra alatt, amennyit egy 1934-ben használatos modern távíró készülékkel ezer év folyamatos működéssel lehetne rögzíteni.

- Havona-körök Hírvivői: 23:2.14 „különleges viszonyban vannak a Havona-világok honosaival. E hírvivők, akik egyébként a feladatkörükből adódóan nagy hátrányban vannak az egymással való társuláskor, igen szoros és személyes közösséget képesek kialakítani a Havona honosaival és ténylegesen is így tesznek.” 23:2.13 Ők lesznek az első hírvivők, akiket személyesen is képesek leszünk látni.

- Havona korszak: 115:5.2 A jelenlegi világegyetemi korszak, melyet a felsőbb-világegyetemek korszaka fog felváltani. 115:6.1 A ténylegesség trioditája a Havona korszakban és az utána következő korszakokban is közvetlenül fog működni. Lásd még → „Abszolút Tényleges szakasz”

- Havona Központok: 29:2.12 egymillió működik belőlük a központi teremtésrészben, s mindegyik ezer Havona-világ felügyeletét látja el. Tökéletes energiaszabályozók.

- Havona-szolgálók: 25:1.2 a Hét Tökéletes Szellem és a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító közös alkotásai. 25:1.3 A teremtésük folyamatos, ezres csoportokban jelennek meg. Minden negyedik Havona-szolgáló – a másik háromhoz képest – inkább félfizikai természetű, a fizikai erőtér-irányítókhoz hasonló.

- Havona-zarándokok: 30:4.1 a felemelkedői halandói lét utolsó előtti szakaszában levő halandók megnevezése, 30:4.26 akik a Havona központi világegyetem fogadóvilágaira érkezve komolyan megkezdik a szellemi tanulmányaikat, hogy a Paradicsomon már tökéletessé lett szellemekként jelenhessenek meg. 30:4.27 A tanulmányok egyéni szellemi felkészítés keretében folynak az értelem, a szellem és a tapasztalás szintjén.

- háború: 70:1.2 a félreértésekre és a viszolygásokra adott állati válasz, 70:1.1 amely az emberi kapcsolatokat terhelő ellentétek erőszakos rendezéséhez használatos módszerek alkalmazását jelenti. A „kifejlődő ember természetes állapota és öröksége”. A természetben élő ember önkéntelen, csoportos válasza. 70:1.2 A nehézségeknek és a problémáknak nem ez a polgárosult megoldása. 70:1.4 Szervezettséget igényel. 84:3.10 A háborúban tanult szervezési módszereket a férfi a mezőgazdaságban és a kézművesség terén alkalmazta. 70:1.15 A „régi törzsek mindig is az isteneik parancsára, a vezetőik vagy a javas embereik utasítására viseltek háborút.” 70:1.20 „A háború első tökéletesítése a hadifoglyok szedése volt. Ezután a nőket mentesítették az ellenségeskedés alól, majd pedig elismerték a nem harcolókat.” 70:1.21 „A hadüzenet szokása nagy előrelépést jelentett. E háborús szándéknyilatkozat a tisztesség jele volt, és ezt követte a »civilizált« hadviselés szabályainak kidolgozása. Nagyon hamar kialakult az a szokás, hogy nem harcoltak szent helyek közelében, és később, hogy nem harcolnak bizonyos szent napokon sem. Ezt követte a menedékjog általános elismerése”. 70:2.1 A korai háborúknak társadalmi változásokat előidéző és új eszmék elfogadását elősegítő hatása is volt. „A háború erős orvosság, nagyon költséges és rendkívül veszélyes is; bár gyakran gyógyírt jelent bizonyos társadalmi rendellenességekre, néha azonban megöli a beteget, elpusztítja a társadalmat.” 70:2.2 A mai társadalmak is őriznek olyan hasznos újításokat, amelyek korábban katonaiak voltak. 71:5.1 A háborút a társadalom adott fejlettségi szintjén – béke idején – a versengés váltja fel. 70:2.9 „A régi idők háborúi segítették az utazást és a műveltségi párbeszédet”. „A régi idők háborúi erősítették a nemzeteket, de az újkori küzdelmek szétrombolják a polgárosodott műveltséget.” 70:2.21. „Az ódivatú háború kiválasztotta az eredendően kiváló embereket a vezetői tisztségekre, a mai háború azonban már nem tesz így. Ahhoz, hogy a társadalom megtalálja a vezetőit, most a béke meghódítása felé kell fordulnia: az ipar, a tudomány és a társadalmi haladás felé.” 81:6.12 A nemzetek népességének legkedvezőbb szinten tartása emeli a műveltség színvonalát és megakadályozza a háborút. 54:1.10 A szabályosan fejlődő polgárosodott társadalmak világain a testi küzdelem, mint a faji félreértések megoldásának módja, már régen hitelét vesztette.

- háború okai: 70:1.7 Legfontosabb korai okai

70:1.8 1. „Az éhség, mely élelemszerző rablótámadásokra sarkallta az embert.”

70:1.9 2. „A nőhiány – kísérlet a házi segítség hiányának enyhítésére.” Ez mindig háborúhoz vezetett.

70:1.10 3. „A hiúság – a törzsi bátorság megmutatásának vágya.”

70:1.11 4. „A rabszolgák – a munkásrendűek számának gyarapítása iránti igény.”

70:1.12 5. A bosszú.

70:1.13 6. „A kikapcsolódás – e régi időkben a fiatalférfiak szórakozásnak tekintették a háborút.”

70:1.14 7. „A vallás – a vágy arra, hogy híveket szerezzenek az imádatukhoz.” 70:1.7 „A háborúskodás azért létezik még mindig, mert az ember állatból kifejlődött emberi lény, és minden állat harcias.”

- háború társadalmi értéke: 70:2.3 a már letűnt polgárosodott társadalmak esetében

„70:2.4 1. Fegyelmet követelt és együttműködésre kényszerítette az embereket.

70:2.5 2. Jutalmazta a kitartást és a bátorságot.

70:2.6 3. Támogatta és megszilárdította a nemzeti érzületet.

70:2.7 4. Elpusztította a gyenge és beteg népeket.

70:2.8 5. Szétoszlatta a kezdetleges egyenlőség ábrándját és elkülönítette a társadalmi rétegeket.” 70:2.9 Bár a háborúk kezdetben segítették a társadalom szerveződését és hatékonyságát, mára a háború társadalmi csőddé vált. Nem „képes a társadalmi nyereség olyan mértékű osztalékát biztosítani, mely arányban állna az igénybevételével járó szörnyű veszteségekkel.”

- Hánókh: 76:2.9 Káin és Remóna első fiúgyermeke, aki az elámi nodfiak vezetője lett. Fenntartotta a békét az ádámfiakkal. 45:4.13 Ő az első urantiai, aki már a húsvér testben eggyé kapcsolódott a Gondolatigazítójával. Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.

- hármasegység (meghatározás): 104:3.14 „háromszoros működési egyhangúság.”

- 104:3.15 „működési azonosság”.

- hármasegység(ek) (jellemzők, ismérvek): 104:3.1 „nem azonos a háromsággal.”

- 104:3.1 A „természetében sohasem egyenértékű a háromsággal.”

- 104:3.1 Bizonyos működési szempontokból hasonlónak vehető a háromsághoz.

- 104:3.14 Az első hármasegységet a három paradicsomi személyiség társulása teszi örökkévalóvá.

- 104:3.16 „nem entitás.”

- 104:3.16 „inkább működési, mint szerves jellegű.”

- 104:3.16 „Tagjai inkább társak, mint testületet alkotók.”

- 104:3.16 Társulás.

- 104:3.16 Az alkotói lehetnek entitások.

- 104:3.17 Olyan rendeltetési célja van, mely valamivel több, „mint az alkotó tagok sajátosságainak meghatározható összessége.”

- 104:3.17 Csak működési szempontból hasonlítható a háromsághoz.

- 104:3.17 Bennük nyert működési rendeltetést a teljes valóság.

104:3.17 Az „Egyetemes Atya rajtuk keresztül gyakorol közvetlen és személyes hatalmat a végtelenség alapműködése felett.”

- 104:4.1 Mindegyik elsődleges tagja az Egyetemes Atya.

- 104:4.46 Ezek „alkotják a végtelenség működtető lendkerekét”.

- 104:4.46 Ezek alkotják „a Hét Végtelenségi Abszolút egyediségének egyesülését.”

- 104:4.46 Az eredendő jelenlétük „teszi képessé az Atya-VAGYOK-ot arra, hogy megtapasztalja a működési végtelenség-egységet annak ellenében is, hogy a végtelenség szétválik a hét Abszolúttá.”

- 104:4.46 „Mindegyik hármasegységnek az Első Forrás és Középpont az egyesítő tagja”.

- 104:4.47 E „társulások nem növelik az Atya-VAGYOK végtelenségét”.

- 104:4.47 E társulások lehetővé teszik az Atya-VAGYOK valóságának a végtelent és az abszolútat el nem érő megnyilvánulásait.

- 104:4.47 Az első hét hármasegység megsokszorozza a sokféleséget.

- 104:4.47 Az első hét hármasegység az új mélységeket örökkévalóvá teszi.

- 104:4.47 Az első hét hármasegység „az új értékeket istenivé teszi”.

- 104:4.47 Az első hét hármasegység új lehetőségeket tár fel.

- 104:4.47 Az első hét hármasegység „új jelentéseket nyilatkoztat ki”.

- 104:4.47 Az első hét hármasegység a VAGYOK eredeti végtelenségének állandóságában létezik.

- 104:5.12 „elsősorban a végtelenség működési egységesülésével vannak összefüggésben”.

- 104:5.12 Csak közvetett részei a tapasztaló (élményelvi) Istenségeknek.

- 106:8.2 Végső soron feltárhatatlanok.

- Hármasegység (az első ~ jellemzői): 104:4.3 „személyes-céltudatos”.

- 104:4.4 1. Tagjai az Egyetemes Atya, 104:4.5 2. az Örökkévaló Fiú és 104:4.6 3. a Végtelen Szellem.

- 104:4.7 „Ez a szeretet, a kegyelem és a segédkezés háromszoros egyesülése”.

- 104:3.14 Az Atya, a Fiú és a Szellem személyiség-egyesülése.

- 104:4.3 A három Istenség személyiségének csoportja.

- 104:3.14 A három paradicsomi személyiség örökkévaló társulása.

- 104:3.14 A személyként való egyesült működésük nem háromság, hanem hármasegység.

- 104:3.15 Az Atya, a Fiú és a Szellem három személyből álló működési egysége.

- 104:4.7 Céltudatos, személyes társulás.

- 104:4.7 „istenmód testvéri, teremtmény-szerető, atyaian cselekvő és felemelkedés-elősegítő társulás.”

- 104:4.7 Ők a „személyiség- és szellem-adományozó és elmével felruházó Istenek.”

- 104:4.8 „Ez a végtelen akarat hármasegysége”.

- 104:4.8 „E társulás akarati végtelenséget eredményez”.

- 104:4.8 Működési rendeket biztosít a személyes Istenség ön-kinyilatkoztatásához a teremtmények számára.

- Hármasegység (a második ~ jellemzői): 104:4.9 „az erő-minta hármasegység”.

- 104:4.10 1. A társulás tagjai az Atya-Fiú, 104:4.11 2. a Paradicsom Sziget, és 104:4.12 3. az Együttes Cselekvő.

- 104:4.9 Minden fizikai minta – a mindenség-elrendezés – e hármasegység működésének eredménye.

- 104:4.14 „ez határozza meg a mindenség-elrendeződésmintáit.”

- Hármasegység (a harmadik ~ jellemzői): 104:4.16 „a szellemfejlődési hármasegység.”

- „A szellemi megnyilatkozás teljességének kezdete és vége ebben a társulásban van”.

- 104:4.17 A társulás tagjai 1. az Egyetemes Atya, 104:4.18 2. a Fiú-Szellem, és 104:4.19 3. az Istenségi Abszolút.

- 104:4.20 Általuk nyer minden szellem valós kifejeződést.

- 104:4.20 Az Atya tiszta szellemlényege társul a Fiú-Szellem tevékeny szellemértékeivel és az Istenségi Abszolút korlátlan szellem-kibontakozási lehetőségeivel.

- Hármasegység (a negyedik ~ jellemzői): 104:4.22  „az energia-végtelenség hármasegysége.”

- 104:4.22 bennük „válik örökkévalóvá a térpotenciáltól a monotáig minden energia-valóság kezdete és vége.”

- 104:4.23 A társulás tagjai 1. az Atya-Szellem, 104:4.24 2. a Paradicsom Sziget, és 104:4.25 3. a Korlátlan Abszolút.

- 104:4.26 Eredendően jelen van benne a mindenségrend végtelen energiapotenciálja.

104:4.27 „tökéletesen szabályozza a mindenségrendi energia alapegységeit”.

104:4.27 Szabadjára engedi a mindenségrendi energia alapegységeit a Korlátlan Abszolút vonzásából olyan arányban, ahogyan az átalakuló mindenségrend szabályozási és egyensúlyba hozatali, abszolútat el nem érő teljesítőképessége a tapasztaló Istenségekben megjelenik.

- 104:4.27 Ezen egység „maga erő és energia.”

- Hármasegység (az ötödik ~ jellemzői): 104:4.29 „a válaszadó végtelenség hármasegysége”.

- 104:4.30 A társulás tagjai 1. az Egyetemes Atya, 104:4.31 2. az Egyetemes Abszolút és 104:4.32 3. a Korlátlan Abszolút.

- 104:4.33 E társulás eredményezi azon végtelen működés „örökkévalóvá válását, amely a nem-istenségi valóság területein belül ténylegessé alakulhat.”

- 104:4.33 Egységük „korlátlan válaszadó képességet mutat a többi hármasegység akarati, okozati, vonzási és mintaképző cselekedeteire és jelenléteire.”

- Hármasegység (a hatodik ~ jellemzői): 104:4.34 „a mindenségrendi kapcsolódású Istenség hármasegysége”.

- 104:4.35 A társulás tagjai 1. az Egyetemes Atya, 104:4.36 2. az Istenségi Abszolút és 104:4.37 3. az Egyetemes Abszolút.

- 104:4.38 Ez az Istenség társulása a mindenségrendben.

- 104:4.38 Ez a bennmaradó Istenség „összekapcsolódása az Istenség minden másnál magasabb rendűségével.”

104:4.38 „Ez a legtávolabbi isteniségi jelenlét azokon a végtelenség-szinteken, melyek már az istenivé alakított valóság területén kívül lévő valóságok irányában helyezkednek el.”

- Hármasegység (a hetedik ~ jellemzői): 104:4:39 „a végtelen egység hármasegysége.”

- 104:4.39 „Ez az időben és az örökkévalóságban működésileg megjelenő végtelenség egysége”.

- 104:4.39 Ez a „ténylegesek és a lehetségesek összhangban lévő egyesülése.”

- 104:4.40 A társulás tagjai 1. az Egyetemes Atya, 104:4.41 2. az Együttes Cselekvő és 104:4.42 3. az Egyetemes Abszolút.

- hármas-felfogások: 104:0.1 evolúciós eredetűek és nem keverendők össze a kinyilatkoztatott vallás Háromság-fogalmával. 104:0.3 A vallásban természeti eredetű képzettársítások eredményeként jelent meg, nem kinyilatkoztatás révén. 104:0.1 Eredetük „leginkább azzal magyarázható, hogy az emberi ujjnak három perce van, hogy a szék biztos állásához legalább három láb szükséges, hogy három ponton alátámasztva felállítható egy sátor; ezen kívül közrejátszott az is, hogy az ősember hosszú ideig nem tudott háromnál tovább számolni.”

- hármasistenségek: 104:0.3 természeti eredetűek. Amely népnél az evolúciós hármas-hiedelem keveredett a Háromság kinyilatkoztatott fogalmával, ott ezek elemeit gyakran lehetetlen elkülöníteni egymástól. 104:1.5 „A hindu népeknél a háromság fogalma mint Lény, Értelem és Öröm gyökeresedett meg.” „Ennek későbbi indiai felfogása a Brahma-Siva-Vishnu hármas.”

- hármas működés: 106:8.9 A paradicsomi Háromság működése, mely „abszolút, tapasztalás-meghaladó (Véglegesség Háromsága) és véges (a Felsőség Háromsága)”.

- három: 104:0.2 az ember általában hármas képzetekben gondolkodik, mint „tegnap, ma és holnap; napkelte, dél és napnyugta; apa, anya és gyerek. Háromszor éltetik a győzteseket. A halottakat a harmadik napon temetik el, és a kísértetet három lemosással békítik meg.” 104:0.1 Az emberi hármas-felfogások eredete „leginkább azzal magyarázható, hogy az emberi ujjnak három perce van, hogy a szék biztos állásához legalább három láb szükséges, hogy három ponton alátámasztva felállítható egy sátor; ezen kívül közrejátszott az is, hogy az ősember hosszú ideig nem tudott háromnál tovább számolni.”

- három egyközepű kör: 93:2.5 a paradicsomi Háromság Satania csillagrendszerbeli jelképe, 93:3.3 és egyben a Melkizedek urantiai alászállásának a jelképe is. E három kör „az isteni fenntartás és irányítás paradicsomi Háromságának végtelenségét, örökkévalóságát és egyetemességét jelképezi”. 104:1.3 A Háromság jelképe Makiventa Melkizedek melldíszén volt látható.

- Háromság (meghatározások): 104:2.4 „a három paradicsomi Istenség összekapcsolódásából létrejövő, magas fokon rendeződött Istenség-valóság.”

- 10:7.2 „az Istenség teljessége”.

- 10:0.2 Istenség-egység, mely „örökmód azokon az abszolút alapokon nyugszik, melyeket a három eredeti és mellérendelt és egymás mellett létező személyiség, vagyis az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szellem Isten isteni egysége alkot.”

- 106:3.3 Az „abszolút Istenségek kizárólagos társulásának megnyilvánulása”.

- 106:3.3 Az eredeti és végtelen Háromság.

- Háromság (ismérvei, jellemzői): 104:3.14 szerves entitás.

- 92:6.19 A három isteni személyiség és az egy Istenség tantételén alapul.

- 104:0.1 A kinyilatkoztatott vallás Háromság-fogalma nem keverendő össze az evolúciós vallások hármas-hiedelmeivel.

- 104:1.7 „nem egyszerűen három különálló isten csoportosítása.”

- 104:1.3 Tagjai az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem.

- 104:2.3 A tagok személyiségének istenségi egysége a paradicsomi Háromság ténye, valósága és örök oszthatatlansága.

- 104:2.4 A „paradicsomi Háromság valódi entitás – nem személyiség”.

- 104:2.4 Nem személyiség, de az együtt létező Atya, Fiú és Szellem személyiségével összeillő.

- 104:2.4 A „képességei, sajátságai és szerepkörei nem a három paradicsomi Istenség sajátosságainak egyszerű összege”.

- 104:2.4 A szerepkörei „nem határozhatók meg egyértelműen az Atya, a Fiú és a Szellem sajátosságainak elemzése útján.”

- 104:2.5 Nem személyként gyakorolják az igazságtételt, hanem a paradicsomi Háromság együttes egészeként.

- 104:3.15 „A paradicsomi Háromság nem hármasegység”.

- 104:3.15 „osztatlan és oszthatatlan Istenség.”

- 104:3.15 Az Atya, a Fiú és a Szellem személyeinek osztatlan Istensége.

- 104:3.15 Osztatlan Istenségként „tartanak fenn együttes külső kapcsolatot a személy-együttesük hármasegységével.”

- 104:3.16 Eredendő Háromság csak egy van.

- 104:3.17 Olyan rendeltetési célja van, mely valamivel több, „mint az alkotó tagok sajátosságainak meghatározható összessége.”

- 104:3.17 Csak működési szempontból hasonlítható a hármasegységhez.

- 115:4.1 Eredeti istenség.

- 115:4.1 „magukba foglalnak minden abszolút ténylegességet”.

- 115:4.1 Magukba foglalnak minden végtelen lehetségességet.

- 115:4.1 „magába foglalja a világegyetemi növekedési viszonyok teljes egészét.”

- 115:4.2 Örökkévaló, tényleges és osztatlan Istenség.

- 115:5.1 „tökéletes és végtelen állandóságot mutató abszolút középpont-forrás”.

- 115:5.2 „működése a Legfelsőbb működésével van kapcsolatban”.

- 115:5.2 Minden szinten működik.

- 115:5.2 A Felsőség (a Legfelsőbb Lény) működési szintjén is működik.

- 115:6.6 Paradicsomi-teremtő istenségek.

- 115:6.6 Megszemélyesül a Teremtő Fiakban.

- 115:6.6. Erőként nyilvánul meg az erőtér-szabályozókban.

- 56:9.4 A világegyetem minden személyiség-értelme számára ők véglegesek, örökkévalók, felsőségek és a valóság értelmezése szempontjából abszolútok is.

- 106:4.1 „végez összehangolást végleges értelemben”, de ilyenkor ön-korlátozó abszolútként működik.

- 106:6.5 Végtelen.

- 106:7.3 Magvában, vagyis a lehetőségeikben felmérhetetlenek.

- 106:7.3 A lehetőségeik „abszolútsága magába foglalja az összes jövőbeli fejlődési lehetőséget”.

- 106:8.9 Hármas működésű, ezek az abszolút, a tapasztalás-meghaladó (a Véglegesség Háromsága) és a véges (a Felsőség Háromsága).

- 106:9.4 Benne „a végtelen valóság a jelenlegi világegyetemi pillanatban abszolút mértékben egyesült.”

- 106:9.5 „örökkévalósági viszonyt jelent”.

- 106:9.5 A végtelenség lételvi (eredendő) egyesülése.

- 116:2.3 Sajátsága az „istenség végtelensége és a főhatalom abszolútsága”.

- 116:2.13 „öröktől való létezésben fennálló Istenség.”

- 116:2.13 A hatalmuk és a személyiségük isteni egységben van.

- 116:2.13 „a tapasztalás által fejlődő Istenség (Legfelsőbb Lény) új hatalomgyakorlási képességét alkotják és fejezik ki.”

- 116:2.13 A Legfelsőbb Lény számára hatalomgyakorlási képességet biztosít.

- 116:3.1 Közvetlenül a gravitációs köreikben tevékenykednek a nagy világegyetemben.

- 116:7.5 „Eredeti Istenség”.

- 118:10.4 Rendeltetési céljai vannak.

- 120:4.3 A három személyes lénye a valóságban egy Istenség.

- Háromság (paradicsomi ~ meghatározások): Lásd → „Háromság (meghatározások)”

- Háromság (paradicsomi ~ jellemzői): Lásd → „Háromság (ismérvei, jellemzői)”

- Háromság (első élményelvi-tapasztalás által beteljesülő ~): 106:3.2 „a Legfelsőbb Teremtők, a Legfelsőbb Lény és a Világmindenség Építészeinek egysége”. 106:3.3 Nem végtelen háromság. 106:3.2 Az a rendeltetésük, hogy miután az evolúciós véges elérte a beteljesülés első szakaszát, további evolúciós egységbe rendezzék a teljes teremtésösszességet. 106:3.4 A végleges lehetőségek csoportos eléréséről gondoskodik.

- Háromság (második élményelvi tapasztalás által beteljesülő ~): 106:5.1 A „Háromsági Abszolút, vagyis a Legfelsőbb Istennek, a Végleges Istennek és a ki nem nyilatkoztatott Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtójának egyesülése.” Létrejöttének előfeltétele a Végleges Isten és a Legfelsőbb Isten megjelenése. Ez a Háromság „képes a magvábanvaló lényegű Abszolútok – az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan – megelevenítésére. De e Háromsági Abszolút végleges megformálódására csak azután kerülhet sor, miután végbement a világmindenség kiteljesedett evolúciója, a Havonától a negyedik és legkülső térszintig.” 106:5.2 Az élményelvi, vagyis tapasztalás által beteljesülő Háromságok „egymással páronként összefüggnek”.

- Háromság (paradicsomi Háromság megnyilvánulásának közvetítői):

- 116:3.2 1. „A Harmadik Forrás és Középpont elme-összpontosulásai.”

- 116:3.3 2. „A Második Forrás és Középpont személyiségi kinyilatkoztatásai.”

- 116:3.4 3. „Az Első Forrás és Középpont bennlakozó jelenlétei.”

- Háromság (háromszoros ~): 106:7.10 „magába foglalja a lételvi besorolású paradicsomi Háromságot és a két később megjelenő élményelvi jellegű és eredetű Háromságot.” Lásd még → „Háromságok Háromsága”

- Háromság Állandó Fiai: 30:1.2 Háromsági származású lények. Tíz fő rendjük van.

30:1.8 „1. A Felsőség háromságivá tett Titkai.

30:1.9 2. A Nappalok Örökkévalói.

30:1.10 3. A Nappalok Elődei.

30:1.11 4. A Nappalok Tökéletességei.

30:1.12 5. A Nappalok Utódai.

30:1.13 6. A Nappalok Szövetségei.

30:1.14 7. A Nappalok Hűséges Követői.

30:1.15 8. Bölcsesség-tökéletesítők.

30:1.16 9. Isteni Tanácsosok.

30:1.17 10. Világegyetemi Ítélők.”

- Háromság Állandó Fiai (jellemzők): 117:2.4 Jelen helyzetük a megelőző világegyetemi korszakra jellemző, annak felel meg.

- Háromságba-foglalt Fiak:

I. 22:1.13 A számuk folyamatosan nő. 22:1.1 A felsőbb-világegyetemi szolgálatra való szerveződést tekintve hét személyiségi rendet alkotnak:

22:1.2 „1. Fenséges Hírvivők.

22:1.3 2. Nagytekintélyűek.

22:1.4 3. Ismeretlen Nevűek és Származásúak.

22:1.5 4. Háromságot-elért Felügyelők.

22:1.6 5. Háromságot-elért Követek.

22:1.7 6. Mennyei Oltalmazók.

22:1.8 7. Magas Fiú-segédek.”

22:1.13 Minden egyes felsőbb-világegyetemben pontosan azonos számban szolgálnak; eddig még nem veszett el közülük senki.

II. Az eredetük, a természetük és a rendeltetésük szerint három nagyobb osztályba is rendezhetők:

a) Méltóságra emelkedett Háromságot-elért Fiak,

b) Kiválasztott Háromságot-elért Fiak,

c) Tökéletes Háromságot-elért Fiak.

- háromságeszme (meghatározás): 104:1.9 „annak az egy Istenségnek az imádata, aki az isteniség és a személyiség háromsági megnyilvánulásában létezik.”

- háromságeszme (jellemzők): 104:2.2 azon gondolati alapból táplálkozik, hogy lehetetlen felfogni egy kapcsolódások nélküli, világegyetemi jelentőséggel bíró, emberszerűségétől megfosztott, egyedülálló Istenség létezését.

- Háromság-felfogások: a) 104.1.11 „A kereszténység első Háromságát Antiókhiában hirdették s ez Istenből, az ő Szavából és az ő Bölcsességéből állt.”

b) 104:1.12 „A Krisztus utáni első évszázad vége felé elterjedt keresztény felfogású Háromságban az Egyetemes Atya, a nebadoni Teremtő Fiú és a szalvingtoni Isteni Segédkező – a helyi világegyetemi Anyaszellem, a Teremtő Fiú alkotótársa – szerepelt.”

- Háromsági Abszolút (jellemzők): 106:6.4 „ténylegesen is abszolút a teljes működést tekintve.”

- 106:6.3 „kiteljesített szerepköre a végtelenség teremtéseiben fog végső megnyilvánulást nyerni” amikor majd „abszolút értelemben ténylegesül az összes magvábanvaló.”

- 106:6.5 A keletkezésében és a felépítésében élményelvi, vagyis tapasztalás által beteljesülő.

- 106:6.5 „egyértelműen hatást gyakorol a lehetségesség lételvi Abszolútjaira.”

- 106:6.6 Az örökkévalóság-cselekedete a lehetségesség Abszolútjai megtapasztalhatóvá válásának tetőpontja.

- háromsági beállítottság: 10:6.2 többes működés, mely a paradicsomi Háromság egyetemes fennhatóságával jár együtt, nem személyes magatartásforma. Ide tartoznak: az „igazságosság a szeretet, a kegyelem és a segédkezés”. A „jóság, a könyörületesség és az igazság” viszont lehet ezen isteni személyiségek önálló világegyetemi segédkezése.

- Háromsági Nagykövetek: 33:5.1 a központi világegyetemből és a Paradicsomról származó személyiségek a helyi világegyetemben. Nebadoni vezetőjük a paradicsomi Háromság nagykövete, a szalvingtoni Immánuel, de 33:5.3 ide tartoznak a csillagvilági központokon szolgáló Nappalok Hűséges Követői is, akik 33:5.4 „a Háromság Állandó Fiainak végső személyes jelenlétét képviselik”.

- Háromsági Tanító Fiak: 46:5.13 ők állnak a legközelebb ahhoz, hogy az Egyetemes Atya személyes képviselői legyenek a helyi csillagrendszerben, mivel ők a legkevésbé háromsági-származású lények. 55:0.1 Az egymást követő bolygói küldetéseik segédkezései – melyek során fokozatosan nyilatkoztatják ki az isteni igazságot és a mindenségrendi bölcsességet – teszik lehetővé a bolygók fényben és életben való megállapodását. 55:4.12 A fény és élet második bolygói szakaszától kezdve, önkéntes alapon tanácsosként szolgálnak a végleges rendű lények mellett. De a Csillagrendszer Fejedelem hozzájárulásával, a tanácsaikkal segíthetik a bolygó Ádámját és Éváját is. 55:4.15 A fény és élet harmadik szakaszában egyikük a halandók választott ügyvezetőjét segíti, aki ennek következtében – a Bolygó Fejedelemmel együtt – a bolygó ügyeinek intézőjévé válhat huszonöt bolygóéven keresztül. 55:4.17 A fény és élet negyedik szakaszában, a teremtményi háromságot elért fiak támogatásával a Bolygó Fejedelem és munkatársai tanácsadóivá válnak, különféle világegyetemi nézőpontokat képviselve.

- Háromsági Végleges (meghatározás): 31:9.14 A Főépítészek, a paradicsomi Teremtő Fiak, valamint a kifejlődő és élményelvi Legfelsőbb Lény együtt alkotja.

- Háromsági Végleges (jellemzők): 31:9.14 Tapasztalás meghaladó értékeket és világmindenségi jelentéstartalmakat foglalnak magukba.

- 106:3.3 Tagjai között vannak a Tökéletes Teremtő Fiak a Legfelsőbb Teremtő tagok csoportjában.

- 106:3.3 E Háromság-társuláson belül ténylegesen jelen van az igaz teremtményi tapasztalás.

- 106:3.4 Miután a hét felsőbb-világegyetem eljutott a fény és élet szakaszába, a paradicsomi Istenségek célkitűzéseit a Háromsági Végleges által meghatározott módon teszik közzé a Végleges Testületei.

- 106:3.5 A mindenségrendi és a szellem-evolúció az elme és a tapasztalás révén a Háromsági Véglegesként hangolódik össze a tapasztalás-meghaladó szinteken.

- 106:4.1 A „Háromsági Végleges tapasztalás-meghaladóként hangolja össze a tapasztalás-meghaladót.”

- 106:4.1 Az örök jövőben az egység növelésén keresztül fogja egyre teljesebb működésre bírni a Végleges Istenség meglényegülő jelenlétét.

- 106:4.2 A „Háromsági Végleges rendeltetése a teljes teremtésösszesség összehangolása”.

- 106:6.5 Élményelvi, vagyis tapasztalás által beteljesülő.

- 106:6.5 Nem éri el a végtelent.

- 117:7.4 Jelenleg korlátozott valóságot alkot.

- Háromság-isteniségi ítélőszéke: 19:3.4 legfelsőbb, nem állandó székhelyű tanácsadó testület az idő és tér világegyetemeiben, melyet egy Bölcsesség-tökéletesítő, hét Isteni Tanácsos és egy Világegyetemi Ítélő alkot. Tényfeltáró és igazság-kinyilatkoztató ítélőszék, amelynek probléma megoldása és döntése olyan, mintha a tárgyban valamelyik Nappalok Elődje járt volna el.

- Háromsági Kísérők: 26:7.2 másodrendű szupernáfok, 26:7.1 akik a Havona-felkészítés ötödik körének segédkezői az idő és tér fejlődő zarándokai számára. 26:7.2 Minden zarándokot egy Kísérő a küszöbön álló Istenség-kaland természetére és eljárására oktat, hogy a védence felismerhesse, felfoghassa és megérthesse a Végtelen Szellemet elegendő mértékben annyira, hogy ezen Istenség személyes felismerésként élhessen benne.

- HÁROMSÁGI-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK: 30:1.2 olyanok, akiket mindhárom paradicsomi Istenség közreműködésével teremtettek, mely teremtést Háromságként vagy a Háromságot-elért Testülettel együtt vittek véghez. Három nagy osztályuk van.

30:1.3 „A. A Legfelsőbb Szellemek”.

30:1.7 „B. A Háromság Állandó Fiai”.

30:1.18 „C. Háromsági-származású és Háromságot elért lények.”

- HÁROMSÁGI-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK: 30:2.22

30:2.23 „1. A Felsőség háromságivá tett Titkai.

30:2.24 2. A Nappalok Örökkévalói.

30:2.25 3. A Nappalok Elődei.

30:2.26 4. A Nappalok Tökéletességei.

30:2.27 5. A Nappalok Utódai.

30:2.28 6. A Nappalok Szövetségei.

30:2.29 7. A Nappalok Hűséges Követői.

30:2.30 8. Háromsági Tanító Fiak.

30:2.31 9. Bölcsesség-tökéletesítők.

30:2.32 10. Isteni Tanácsosok.

30:2.33 11. Világegyetemi Ítélők.

30:2.34 12. Ihletett Háromsági Szellemek.

30:2.35 13. Havona-honosok.

30:2.36 14. Paradicsomi létpolgárok.”

- Háromsági-származású és Háromságot elért lények: 30:1.2 háromsági származású lények. Tíz fő rendjük van.

30:1.19 „1. Háromsági Tanító Fiak.

30:1.20 2. Ihletett Háromsági Szellemek.

30:1.21 3. Havona-honosok.

30:1.22 4. Paradicsomi létpolgárok.

30:1.23 5. Ki-nem-nyilatkoztatott háromsági-származású lények.

30:1.24 6. Ki-nem-nyilatkoztatott istenségi-háromságot elért lények.

30:1.25 7. Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiak.

30:1.26 8. Kiválasztott Háromságot-elért Fiak.

30:1.27 9. Tökéletes Háromságot-elért Fiak.

30:1.28 10. Teremtményi-háromságot elért Fiak.”

- Háromsági Tanító Fiak: 20:1.11 az Atya, a Fiú és a Szellem utódai. 20:7.1 Ők a daynalok rendje, de a Szalvingtonon úgy is jelölik őket, mint paradicsomi Szellemi Fiak. 20:7.2 A számuk folyamatosan növekszik. 19:1.1 Szinte teljesen az isteni fiúi szolgálatnak szentelik magukat. Kapcsolattartó lények, „akik a háromsági- és a kettős-származású személyiségek közötti űrt betöltik.” 19:1.3 Nagy számban állnak készenlétben a Paradicsomon és önként jelentkeznek veszélyhelyzeti feladatokra és nem szokványos szolgálatokra a nagy világegyetem minden részében. 20:7.3 Elsősorban „az erkölcsi megvilágosodás és a szellemi fejlődés előmozdításában van szerepük.” 20:4.7 Bár rendelkeznek a három paradicsomi Istenség együttes természetével, „azonban a Havonában láthatólag jobban tükrözik az Egyetemes Atya természetét. A felsőbb-világegyetemekben láthatólag az Örökkévaló Fiú természetét mutatják, míg a helyi teremtésrészekben úgy tűnik, hogy a Végtelen Szellem jellemét nyilvánítják ki.” 20:9.2 „Tényleges szellemi párját képezik az anyagi tudásnak és az ideigvaló bölcsességnek.” 20:9.3 Nem testesülnek meg és más formában sem lényegülnek anyagivá.

- háromságivá alakítás eljárása: 22:7.1 a Vicegerington és a Szolitarington titkai közé tartozó eljárás, és csak azok számára megismerhető és felfogható, akik maguk is megtapasztalták. 22:7.2 Gondolat-azonossági kaland, mely új lény létrehozására irányul 22:7.6 egyesülés által. 22:7.6 A választott egyetemes igazságú gondolat tényleges lénnyé alakítását célozza. 22:9.5 Azon gondolatra van hatással, mely a teremtményi-háromságot elért fiúban megszemélyesült, egyebekben nem változtatja meg a befogadott fiút. 22:7.3 A megdicsőült teremtmények csak egy háromságivá alakítást élhetnek át, a paradicsomi Istenségek számára nincs korlátja a háromsági cselekedetek folyamatos végzésének, azonban az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közös alkotó tevékenysége következtében csak Egyetlen Eredeti és Végtelen Szellem létezhet.

- háromságivá válás: 13:1.12-13 ténylegessé tevés által a Háromság képviseletére vonatkozó hatáskör, mely azon lények esetében érvényesül, akiket háromságivá tett, megteremtett, meglényegített vagy örökkévalóvá tett két vagy mindhárom paradicsomi Háromság. A távoli jövőben számunkra is nyitva álló lehetőség.

- Háromság rejtelme: 10:4.5 „három egyként és egyben, és egy kettőként és kettejük képviseletében” képes működni.

- háromságok: 106:5.3 „Valamely háromság személyiségjegyeit az egyes tagok hordozzák, és különálló személyekként nem minősülnek e háromságnak. Csak együttes egészként lehetnek háromság; ez a háromság lényege. De a háromság mindig tartalmazza az egész magába foglalt istenséget; a háromság istenség-egység.” 106:5.3 „A  háromságok magukban és maguktól fogva nem személyesek, de nem is összeférhetetlenek a személyiséggel.” 106:5.2 Az élményelvi (tapasztalás által beteljesülő) „Háromságok egymással páronként összefüggnek”.

- Háromságok Háromsága: 106:8.1 „az élményelvi végtelenség teljességének tényleges összegződése, miként az megnyilatkozik az örökkévalóság értelmezésének elméleti végtelenségében.”

- Háromságok Háromsága (jellemzők): 106:8.1 Benne azonosul a beteljesülő végtelen az eredendő végtelennel.

- 106:8.1 Az eredendő végtelen és beteljesülő végtelen egyként van jelen a beteljesülések előtti és a kezdetek előtti VAGYOK-ban.

- 106:8.1 „mindannak végső kifejeződése, ami a tizenöt hármasegységben és a társult trioditákban foglaltatik.”

- 106:8.2 Különböző szakaszokban létezik.

- 106:8.2 A létezési szakaszai tartalmaznak lehetőségeket, valószínűségeket és elkerülhetetlen dolgokat.

- 106:8.17 Nem teljesítheti ki a működését a Három Abszolút teljes egyesülése nélkül, melynek feltétele az összes végtelen magvábanvaló dolog teljes meglényegülése.

- 106:9.4 A „megjelenésének foka egyenes arányban áll a valóság határainak és tökéletlenségének eltűnésével a mindenségrendben.”

- 106:9.5 „örökkévalósági viszonyt jelent”.

- Háromságok Háromsága (növekvő mértékű egyesülést mutató szintjei):

- 106:8.4 „1. A három Háromság szintje.”

- 106:8.5 2. Az élményelvi (tapasztalás által beteljesülő) Istenség szintje.

- 106:8.6 „3. A VAGYOK szintje.” 106:8.7 A „második és a harmadik szint az elsőnek az egyesülési leszármaztatása.”

- Háromságok Háromsága (a három Háromság első szintjének tagjai): 106:8.12 + 106:8.20 A három háromság társulása „a valóság korlátlan, szerves összekapcsolódásának lehetőségét” teremti meg. 106:8.8 Ezen a szinten tökéletes összhangban, de a következő, különálló Istenség-személyiségi csoportokat alkotva működnek.

- 106:8.9 „1. A paradicsomi Háromság, vagyis a három paradicsomi Istenség – az Atya, a Fiú és a Szellem – társulása.” Lásd még → „Háromság (paradicsomi ~ jellemzői)”

- 106:8.10 „2. A Végleges Háromság. Ez a Legfelsőbb Teremtők, a Legfelsőbb Isten és a Világmindenség Építészeinek istenség-társulása.”

- 106:8.11 „3. Az Abszolút Háromság. E csoportosítás foglalja magába a Legfelsőbb Istent, a Végleges Istent és a Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtóját minden isteniségi érték szempontjából.”

- Háromságok Háromsága (a három Háromság második szintjének tagjai):

- 106:8.14 1. A Legfelsőbb (Isten). Ez a paradicsomi Háromság és a paradicsomi Istenségek Teremtő-Alkotó gyermekei tapasztalási viszonylatban értelmezett egységének istenségi következménye. „A Legfelsőbb a véges fejlődés első szakasza lezárulásának istenségi megtestesülése.”

- 106:8.15 2. A Végleges (Isten). „Ez a második Háromság meglényegült egységének istenségi következménye, az isteniség tapasztalás-meghaladó és abszonit megszemélyesülése.” Lásd még → „Végleges (Isten)”

- 106:8.16 Az Abszolút (Isten). „Az „Istenségi az Egyetemes és a Korlátlan Abszolútból kerülhet ki”. Lásd még → „Abszolút (Isten)”

106:8.21 Az erről a szintről alkotott „elméletekben benne foglaltatik az összes olyan valóság minden szakaszának kölcsönös viszonya, amely a teljes végtelenségben van, volt vagy éppen valaha is lehet.” 106:8.19 Alapvetően személyesnek felfogható szint, a személyes Háromságok egységének személyes jellegű tükröződése. 106:8.13 A tagjainak összehangolódása szükségszerűen vonja maga után a tapasztalás által beteljesülő Istenségek társulási jellegű egyesülését (106:8.19). 106:8.20 A „második szint a tapasztalati úton kifejlődött, élményelvileg meglényegült és élményelvi-lételvi Istenség-személyiségek személyiség-társulásaként létezik.” 106:8.20 A jelen világegyetemi korszakban „e három Istenség személyes társulása a második szinten Madzseszton isteni lényegűvé válásának jelenségében nyilatkoztatott ki”.

- Háromságok Háromsága (a három Háromság harmadik szintjének tagjai): 106:8.22 Akkor valósulhat meg, ha a Háromságok Háromságának második szintje eléri a háromság-egységet. Az ilyen istenség-egység létrejötte elvezethet a tapasztalás szintjén elérhető VAGYOK megjelenéséhez. Ekkor a személyiséggel bíró lények számára az eddig megismerhetetlen VAGYOK az Atya-Végtelenként válik megtapasztalhatóvá. Mert „minden személyiség végső beteljesülése nem más, mint ugyanezen személyiségek Egyetemes Atyjának végleges megismerése.” „A Legfelsőbb, a Végleges és a teljes Abszolút egyesülésében megtörténhet ama végtelenségi jellemzőknek az újraegyesülése, melyeket eredetileg a VAGYOK osztott meg, és amelyek eredménye a Végtelenség Hét Abszolútjának megjelenése.”

- Háromságok Háromsága (első szintű valóságkör kiteljesedési folyamata): 106:8.12 „Az Atya-Fiú közösség Fiú-Szellem, ezután pedig Szellem-Legfelsőbb közösséggé alakult, majd pedig Legfelsőbb-Végleges és Végleges-Abszolút, s ezután Abszolút és Atya-Végtelen közösség jött létre”.

- Háromságot-elért Felügyelők: 22:5.2 „olyan felemelkedő szeráfok és átvitt köztes teremtmények, akik átjutottak a Havonán és elérték a Paradicsomot és a Végleges Testületet. Ezt követően pedig befogadta őket a paradicsomi Háromság és kijelöltettek a Nappalok Elődeinek szolgálatára.” 22:5.6 „Ők a feljegyzések, tervek és intézmények felügyelői; ők a felügyelői a vállalkozásoknak, a személyiségcsoportoknak, a felemelkedési munkaterveknek, a morontia terveknek, a világegyetemi nagyterveknek és a számtalan egyéb vállalkozásnak.”

- Háromságot-elért Követek: 22:6.1 „A Szellemmel és a Fiúval való eggyé kapcsolódást megélt halandók némelyike eléri a Havonát és eljut a Paradicsomra is. A Paradicsomra eljutott ezen felemelkedők közül választanak ki némelyeket a Háromságba foglalásra, és időről időre hétezres osztályokban háromságivá teszik őket. Ezt követően a felsőbb-világegyetemekben a Nappalok Elődei mellé osztják be őket”.

- házasság: 82:3.1 a társadalom fejlődő intézménye 82:0.1 és minden társadalmi evolúció alapja. 83:1.1 Az a rendeltetése, hogy szabályozza és ellenőrizze a kétneműség testi tényéből eredő emberi kapcsolatokat. 84:0.1 A házasságot kezdetben az anyagi szükség hozta létre, a nemi vágyódás szépítette meg, a vallás szentesítette és magasztalta fel, az állam szabályozta és követelte meg, később pedig a fejlődő szeretet igazolta és dicsőítette. 83:1.5 A korai házasság a megélhetés elősegítése érdekében történt, és később is gyakran volt társadalmi vagy üzleti ügy. Csak utóbb, a polgárosodott társadalom erkölcseinek eredményeként kezdett kölcsönössé, romantikussá, ragaszkodóvá, szülőivé, erkölcsössé, sőt eszményalapúvá válni. 82:3.4 Volt, amikor a házasságot társadalmi kötelezettségnek tekintették. Máskor vallási kötelességnek. De volt, amikor politikai kötelességnek ahhoz, hogy az állam számára polgárokat biztosítsanak. 83:2.1 A házasságot eredetileg csoportügynek tekintették, később lett családi ügy, s csak újabban egyéni kaland. 83:2.5 Eleinte a hasznosság és a tulajdonlás hajtóerői mozgatták, melyeket csak fokozatosan váltott fel az eszményített vonzalom. 84:6.7 Feladata szerint a házasság intézményének a nemi különbségek közös nevezőre hozása mellett a faj szaporodását és a polgárosodott társadalom folyamatosságát is biztosítania kell. 82:0.1 A házasság az ember igazodási válasza a kétneműségre, 83:3.1 a társadalom intézményesített válasza az ember szüntelen szaporodási vágya által keltett feszültségre. 83:2.2 Kezdetben a kényszer és nem a ragaszkodás jellemezte. 84:1.6 A házasság intézményének erkölcsi alapja van. 82:1.4 Társadalmi intézményként a házasság léte megkövetelte, „hogy a nemi élet hasznos keretek között és az erkölcsöknek megfelelően folyjon.” 84:7.3 A házasság intézményét az erkölcsök a vagyonnal, a büszkeséggel és az önzetlenséggel együtt szilárdítják meg. 68:2.9 Evolúciós szempontból a házasság rendeltetése a faji túlélés biztosítása, tehát nem pusztán a személyes boldogság elérésére való törekvés. A házasság az együttműködés öröm-elemét is kínálja. 84:8.1 A házasság a társadalom egyetlen intézménye, amely a három nagy emberi életösztönzőt magába foglalja. Ezek – az önfenntartást biztosító vagyon birtoklása, az átörökítéssel járó nemi vonzódás és a maga kedvére való létezés. 82:3.2 A házasságnak két külön szabályozó területe van. Az egyik a külső vetületeit szabályozó erkölcsök és törvények. 83:1.3 Ezek a leszármazás, az öröklés és az utódlás kérdéseit rendezik, melyek által a társadalmi rendet is szabályozzák. 82:3.2 + 83:1.3 A másik pedig a férfiak és a nők személyes és titkos kapcsolata. 82:3.3 A házasság szabályai mindig hűen mutatták az erkölcsök pillanatnyi erejét és a polgári kormányzat működőképességének állapotát. 83:0.2 Bár a házasság erkölcseit a vagyon és a vallás alapvetően határozzák meg, 83:1.4 azonban a házasság nem egyházi, hanem társadalmi intézmény. 83:8.1 A szetfi papok a házasság vallási jellegét erősítették, de az Édent követően a házasság évezredeken keresztül társadalmi és polgári intézmény volt. 89:3.6 A nemi önmegtartóztatásra esküt tevők a házasságot a bujálkodásnál kisebb rossznak tartva tűrték meg. Pál apostol személyes véleménye a nemi önmegtartóztatásról hosszú időn át befolyásolta a kereszténység tanításait. A nemi önmegtartóztatás elfogadása a társadalom alapja ellen, és az emberi fejlődés alapvető intézménye, vagyis a házasság és az otthon ellen van. 83:7.6 A házasság otthonépítéssel jár. 83:7.6 A házasság valódi próbája és a családi élet elhagyhatatlan velejárója a bensőségesség megléte. 83:7.9 „A mai társadalom nagy ellentmondása az, hogy úgy emeli magas szintre a szerelmet és eszményíti a házasságot, hogy közben nem hajlandó ezek alapos vizsgálatára.”

- házasság (belházasság): 82:5.5 több formája létezik, de nincs olyan élőlénytani hajlam, mely ezek ellen hatna. A tiltó szabályai a tabu területéről erednek. 82:5.3 A belházasságot többnyire a nő részesítette előnyben. A vallás is támogatta azáltal, hogy sokáig tiltotta a más hitűekkel való házasságot. A nemzetségi vagyon megtartásának igénye miatt, az erkölcsök szintén sokszor kényszerítették a nőt arra, hogy az apja törzséből válasszon férjet. A belházasságok kötését a szakmai titkok megőrzése céljából is gyakorolták. 82:5.4 A felsőbbrendű, jó vérvonalú csoportok – mint a nodfiak és az ibolyaszín emberfajta – hosszú időn keresztül alkalmazták a belházasságot. Az ibolyaszín emberfajta hagyományai, vagyis a fiú- és a lánytestvérek közötti házasságok igen meghatározóak voltak Egyiptomban, Szíriában és Mezopotámiában. A királyi vérvonalat is így tartották tisztán Egyiptomban és még hosszabb ideig Perzsiában. 82:5.5 A többnejűség rombolta a belházasságot, mivel a testvérfeleség uralkodott a másik vagy a többi feleség felett.

- házasság (egynejűség): 83:6.6 az ember nemi evolúciójának eszményi célja. 83:6.4 Olyan „kiváltságos helyzetet teremtő nemi társulás”, amely az együttműködés és a megfelelés közös rendjén alapul. 83:7.6 A párkapcsolati házasság otthonépítéssel jár, melyhez önmegtagadás, kölcsönös engedményeken alapuló egyezségek, odaadás és a gyermeknevelés iránti önzetlen elhivatottság szükséges. A házasság élethosszig tartó társulás. 83:6.7 Az egynejűség nélkülözhetetlen a polgárosodott társadalmi viszonyok fenntartásához és továbbfejlesztéséhez. Az egynejűség segíti az érzelmi nemesedést, az erkölcsi jellem erősödését és a szellemi gyarapodást. 83:6.8 Továbbá kedvez a bensőséges megértésnek és segíti a hatékony együttműködés kialakítását is. 83:6.1 A gyermekek szempontjából, 83:6.8 de a szülők boldogsága és a társadalmi hatékonyság szempontjából is a házasság a legjobb együttélési mód. 83:6.2 Az egynejűség eleinte a szegénységből fakadt, és a társadalom fejlődése által vált meghatározóvá, azonban az evolúciós ember számára nem természetes dolog. A magas műveltségű nodfiak és ádámfiak számára az egynejűség teljesen természetes volt. 83:6.3 Az ősök imádásának hagyománya és a házasság szentségének keresztény tanítása az egynejűség szokását segítette. 83:6.3 A polgárosodott társadalmak javuló életszínvonala is az egynejűség terjedését támogatta. 83:7.6 A házasság valódi próbája és a családi élet elhagyhatatlan velejárója a bensőségesség. 83:6.8 A párkapcsolati házasság jövője az, hogy az önművelés, az önuralom, az önkifejezés és az ember átörökítésének nagyszerű intézményévé váljon. 83:7.8 A tartós házasságok létrejöttét segíti a gyermekek és a fiatalok megfelelő oktatása, a házasságra való felkészítés, valamint az éretlen, ifjúkori vágyálmokkal történő leszámolás. 83:8.8 A párkapcsolati házasság nem jelenti azt, hogy a felek uralkodhatnak egymás személyisége és egyénisége felett.

- házasság elvetése: 82:3.9 az ilyen csoportokat már a korai időktől kezdve olyan egyének alapították és tartották fenn, akikből hiányzott az egészséges nemi vágy.

- házasság (~ eszménye): 83:8.6 a házasság az embernek az időben megvalósítandó legfelsőbb eszményi álma. A házasság eszményképe „az emberi boldogság érdekében állapotszerű törekvésre csábítja a fejlődő emberiséget.” 83:8.2 A férj és a feleség egyesülése az otthont létrehozó házasságban anyagi működés. De mivel az emberi igyekezet más útjai is eredményezhetnek szellemi fejlődést az ember számára, ezért a házasság nem tekinthető szükségszerűen szent dolognak. 83:8.4 A házasság ember által történő felbonthatóságának ténye azt jelzi, „hogy Istenség nem vesz részt az ilyen egyesülésekben.” 83:8.5 A házasság és az utódnevelés eszményképei a helyi csillagrendszerek központján, az Isten Anyagi Fiai és Leányai által kerülnek megmutatásra. Az eszményi halandói házasság emberileg mondható szentnek. 83:8.7 A házasság eszménye a családi élet jövőbeli céljának megjelenítése. Az eszményítés, mint beállítottság akkor ösztönző és segítő, ha nem gátolja a családi élet gyakorlati követelményeinek felismerését. 83:8.8 A házasság eszményéről való gondolkodás nem homályosíthatja el azon tényeket sem, hogy a házasság egy férfi és egy nő fejlődő társközössége, mely az adott erkölcsi rendben működik, tabuk által korlátozott és a társadalom törvényei erősítik meg.

- házasság (feleségvásárlás): 83:3.1 az elődeink a tartós egyesüléseket vagyonnal szavatolták. A feleség árát zálognak tekintették, melyet a férj válás vagy elhagyás esetén elveszített. Ha a mennyasszony árát kifizették, a férj a saját bélyegével jelölhette meg a mennyasszonyt. Vannak olyan afrikai törzsek, melyeknél a szerelemfeleséget a macskához hasonlítják, mivel az sem kerül semmibe. 83:3.2 Ha egy férfi nem tudott fizetni a feleségért, akkor a lány apjának családja, mint fiúgyermeket befogadhatta, és miután ledolgozta a menyasszony árát, összeházasodhattak.

- házasság (gyermekek között): 82:3.8 a korai általános hiedelem szerint a nem házasok nem léphettek be a szellemföldre. Ezért az ősi népek szégyennek, majd bűnnek tekintették, ha valaki nem házasodott meg. Mindez ösztönzést jelentett a házasságok egyre korábbi megkötésére. Előfordult a halál utáni, a születés utáni, de még a születés előtti házasságkötés is – feltételezve a születendő gyermek nemét. 82:3.9 A házasulás ideje a polgárosodás kibontakozásával egyre későbbre tolódott.

- házasság (hozomány): 83:3.3 a korai házasságok idején az apák a menyasszony lányukért vételárat kértek és kaptak. A fejlődő polgárosodás következtében az apák már nem akartak eladóként feltűnni, ezért meghonosították a vételárral felérő ajándék adását a házasulandók részére. Még később, a menyasszony vásárlás elmaradásával, az ilyen ajándékokból lett a menyasszony hozománya, 83:3.4 mely már a menyasszony függetlenségét fejezte ki. Ha a férfi elvált egy hozománnyal rendelkező nőtől, akkor a nő hozományát vissza kellett fizetnie. De előfordult a kölcsönös letét intézménye is, amit akkor lehetett elveszíteni, ha az egyik fél elhagyta a másikat.

- házasság (intézményét erősíti): 83:1.4 a házasság megszilárdító tényezői lehetnek a család, a vagyoni erkölcsök, a büszkeség, a hiúság, az önzetlenség, a kötelességtudat és a vallási meggyőződés. 83:7.8 A tartós házasságok létrejöttét segítheti még a gyermekek és a fiatalok megfelelő oktatása, a házasságra való felkészítés, valamint az éretlen, ifjúkori vágyálmokkal történő leszámolás. 83:7.6 A bensőségesség pedig a boldog házasság létrejöttéhez és fennmaradásához szükséges.

- házasság (kapcsolati formák fejlődése): 83:5.1 A) A hordán belüli szabad keveredés. B) Egyszerre-egy-férj. A nőnek egy férje lehetett, de a férfi válthatott társat. C) 83:5.2 Csoportházasság. A csoportok közötti házasság. Például „az egyik család öt fiúgyermeke feleségül vette egy másik család öt leánygyermekét.” D) 83:5.3 Többnejűség, esetleg többférjűség. Ez utóbbi gazdag nők esetében, de szegénység esetén is, amikor „egy feleség tartozott több fiútestvérhez.” 83:5.13 „A várandós vagy szoptatós feleséggel létesítendő nemi kapcsolatra vonatkozó régebbi tabuk nagymértékben hozzájárultak a többnejűség terjedéséhez.” 83:5.14 Továbbá a jómódú férfiak sok gyermeket akartak, melyhez a gyermekhalandóság magas aránya mellett több feleség kellett. E) 83:5.12 Tabufeleség. A törvényes, egyetlen feleség mellett a férj ágyasokat tarthatott. Később „a törvényes feleséget tekintették a férjtől született összes gyermek anyjának.”

- házasság (korai párkapcsolatok): 84:1.1 a korai házasságoknak a nemi kapcsolat csak eseti velejárója volt, mivel az ősi férfi szabadon merült el a nemi vágya kielégítésében. Az utódjához való testi és érzelmi kötődés miatt a nő függ a férfival való együttműködéstől, ami a házasság menedéket nyújtó oltalmának választására készteti. A férfit az élelem utáni vágy és az a menedék csábította a nőhöz, amelyen a nő a gyermekeivel osztozott. 84:1.3 „Az ősember nem értette a nemi élvezet és a későbbi gyermekszületés közötti összefüggést.” 84:1.9. A korai párkapcsolatokat a férfi és a nő kibékíthetetlen ellentmondásai és a társulás laza volta jellemezte, de e kapcsolatok még így is alkalmasak voltak a túlélési esélyek javítására. A nemek szerinti munkamegosztás növelte a kényelmet és fokozta a boldogságot. 82:2.4 A házasság törzsi szabályozása többnyire tiltó tabukon keresztül történt. A két nem egymástól történő távoltartása kedvezett a nyugalomnak, a rendnek és a munkának. 82:3.3 A korai házassági szabályok összefüggéstelenek és nyersek voltak. 82:3.4 A korai közösségekben a feleséggel való rendelkezés megkülönböztető jegyet jelentett. A vadember az esküvője napján lépett be a felelősség és a férfiság korszakába. 82:2.5 A feleségektől már a korai erkölcsök megkövetelték a férjükhöz való hűséget. 82:4.2 Mivel régen a csoport előnye és jóléte érdekében házasodtak, ezért a házasságokat a szülők és az öregek szervezték. 83:2.2 A rablás révén történő házastársszerzés időben megelőzte a szerződésen alapuló házasságot. De a nőrablás nem mindig jelentett hátrányt a nőre. Voltak, akik értékelték, hogy így kimenekülhetnek a törzsük idősebb férfijainak uralma alól, és inkább vállalták, hogy másik törzshöz való, de velük egykorú férfiak kezei közé jussanak.

- házasság (külházasság): 82:5.1 két felismerésből származott. Az egyik szerint a vérvonal megújításából származó egyedek sokoldalúbbak és jobb túlélési képességekkel rendelkeznek, a másik szerint pedig a túlzott beltenyészet néha általános gyengeséget eredményez. 82:5.2 Bár jó állományra alapozott beltenyészet is hozott létre erős törzseket, azonban az örökletes fogyatékossággal élők beltenyészetéből származók ténye meggyőzőbb volt az emberi gondolkodás számára. 82:5.3 A vallás sokáig gátolta a külházasságot azzal, hogy tiltotta a más hitűekkel való házasságot. A férfiak a külházasság gyakorlatát részesítették előnyben, 82:5.6 mivel így szabaddá válhattak a feleség rokonaitól. 82:5.7 A külházasságot később a rokonság elvén túlmutató, területi lakóhelyet alapul vevő szabályozás is segítette. 82:5.8 A külházasság azt követően vált általánossá, hogy a szomszédos embercsoportok megtanultak viszonylagos békében élni egymással. 82:5.9 De a külházasság a béke elősegítőjévé is vált, mivel a törzsek közötti házasságok csökkentették az ellenségeskedést. A külházasság nemzetépítővé lett azáltal, hogy segítette a törzsi összhang megteremtését és a katonai szövetségek létrehozását. A külházasságok terjedését a kereskedelmi kapcsolatok is ösztönözték. 82:5.10 A külházasságok által a törzsi erkölcsök is vegyültek, ellentmondásokat hozva létre.

- házasság (meddőség): 82:3.14 A korai idők erkölcsei megkövetelték, hogy minden párnak legyenek gyermekei, ezért a meddő feleséget a házasság érvénytelenítése mellett a szüleinek vissza kellett vásárolniuk.

- házasság (menyasszonyi fátyol): 83:4.7 kezdetben azért alkalmazták, nehogy az ártani akaró kísértetek felismerjék a menyasszony arcát, és hogy elrejtsék annak szépségét a féltékeny és irigy szellemek tekintete elől.

- házasság (próbaházasság): 82:3.15 kezdetben nemi kicsapongástól mentes őszinte termékenységpróba, mely erkölcsileg magasabb szinten állt a mai, kényelmi szándékkal gyakorolt próbaházasságoknál. 82:3.14 A korai idők próbaházassága addig tartott, amíg a nő teherbe nem esett. Ezt követően megtartották a házassági szertartást. Máshol a házasságot az első gyermek megszületését követően tartották meg hivatalosan.

- házasság (udvarlás és jegyesség): 83:2.1 a házasságokat kezdetben a fiú és a lány szülei tervezték. Ezt követően a házasságközvetítők és a hivatásos házasságszerzők. Őket pedig a szabad párválasztás kora váltotta fel. 83:2.2 Az udvarlás a nő meghódítására irányul. 83:2.6 A korai idők jegyessége egyenértékű volt a házassággal. A nemi kapcsolat már az eljegyzés ideje alatt elfogadott volt.

- házasság (unokatestvér-házasság): 82:5.3 a belházasság egyik formája. Gyakori volt abban az időben, amikor a vagyon nemzetségen belül tartása érdekében az erkölcsök arra kényszerítették a nőket, hogy az apjuk törzséből válasszanak maguknak férjet. 82:5.4 Ábrahám kora előtt a mezopotámiaiak körében az unokatestvéreknek házasulási előjoguk volt az unokatestvéreik esetében.

- házasság (szerelemfeleség): 83:5.11 vagy más néven kedves. Azt követően jelent meg, hogy „az evolúciós törzsek keveredtek a nodfiakkal és az ádámfiakkal.”

- házasság felbontása: 83:7.2 az ősi idők válásának leggyakoribb oka a meddőség volt. „A fejletlen népek körében a házasságoknak csak mintegy a fele bizonyult életképesnek.” A válás sokáig „egyedül a férfi döntése lehetett”. 83:7.3 Voltak olyan közösségek, amelyek a házasság két formáját működtették, „a közönségest, mely engedélyezte a válást, és a papi házasságot, mely nem engedte meg a különválást.” A feleségvásárlás és a hozomány elterjedése csökkentette a válások számát a házasság sikertelensége esetére bevezetett vagyoni kártérítés által. 83:7.7 A nő válását elősegítheti azon elvárás beteljesülésének elmaradása, mely az udvarlással járó nagyfokú képzelgés és szerelmes ábrándozás következménye. De válási hajlamot erősítő tényező lehet még a nő nagyobb személyes szabadsága és megnövekedett gazdasági függetlensége is. A válás kezdeményezése mindkét fél részéről előállhat az önuralom hiánya és a szükséges személyes alkalmazkodás sikertelensége következtében. 83:7.8 A házasság felbontását elősegítheti még a gyermekek és a fiatalok hiányos oktatása, a házasságra való felkészítés hiánya és az ifjúkori vágyálmok meghatározó szerepe. A válás az erkölcsök gyors változásának időszakaiban és akkor működik egyfajta társadalmi biztonsági szelepként, ha a társadalom részéről a házasságra való felkészítés nem megfelelő. 83:7.9 „A mai társadalom nagy ellentmondása az, hogy úgy emeli magas szintre a szerelmet és eszményíti a házasságot, hogy közben nem hajlandó ezek alapos vizsgálatára.”

- házassági próba: 82:3.5 voltak törzsek, amelyek a házasságra való alkalmasság kimutatásához lopási cselekményt követeltek meg. Ezeket később ügyességi versenyekkel helyettesítették. A feleségvásárlás hanyatlásával feleséget rejtvénymegoldó versengés által is lehetett kapni. 82:3.6 A polgárosodás kibontakozásával a házassági próbák irányítását a nők kezébe adták, akik így kedvezhettek a választott férfinak. E próbák során megmutatásra került a vadászat- és a harc-képesség, valamint a családról való gondoskodás képessége. Volt, ahol a vőlegénytől azt követelték meg, hogy legalább egy évig a menyasszony házában éljen és ott dolgozva bizonyítsa az érdemességét. 82:3.7 A feleségnek a munka- és a gyermekszülésre való képességét kellett igazolnia.

- házassági szertartás: 83:4.1 azon a tényen alapul, hogy a házasság eredetileg közösségi ügy volt. 83:4.2 Mivel a házasság már a kezdetektől vagyoni érdeket is kifejez, és mivel a születendő gyermek társadalmi helyzetét is igazolni kellett, ezért a feljegyzésekkel nem rendelkező korai közösségekben a házasságot sok embernek kellett tanúsítania. 83:4.3 Kezdetben a bejelentett együttélési szándékot a közösség nyilvánossága csak nyugtázta. 83:2.3 A házassági szertartás korai formája az eljátszott szöktetés volt. A látszatrablás még a későbbi esküvői szertartásnak is része lett. A menyasszony átemelése a küszöbön a feleségrablás korából származó szokást tükrözi. 83:2.4 A polgárosodott társadalom fejlődésével a nők egyre inkább részt vettek az udvarlás és a házasság minden szakaszában. 83:4.4 A gyermektelenségtől való félelem a korai embert arra ösztönözte, hogy a házassághoz varázslási, illetve vallási szertartásokat társítson a termékenység biztosítása érdekében. 83:4.8 Ez okból alkalmazták a nászágy pap által való megáldását is, mely a házassági szertartás egyik legősibb formája volt. Ugyanekkor a vendégseregtől elvárták, hogy – átvonulva a hálószobán – tanúsítsák a házasság betetőzésének megtörténtét. 83:4.5 A gabonaszemek szórását az ifjú párra szintén termékenység hozónak tartották. A csütörtökön, teliholdkor megtartott esküvőt pedig különösen szerencsésnek gondolták. 83:4.6 A kísértetek és a rossz szellemek megtévesztése érdekében egy nem igazi esküvői napot is kitűztek. De a távoltartásukhoz használták még az oltártüzet és a szenteltvizet is. 83:4.9 A templomi esküvők a házasságok jól alakulásának biztosítása érdekében terjedtek el.

- házasság szentsége: 83:6.3 tévedésen alapuló keresztény tanítás. 83:8.2 A férj és a feleség egyesülése az otthont létrehozó házasságban anyagi működés. De mivel az emberi igyekezet más útjai is eredményezhetnek szellemi fejlődést az ember számára, ezért a házasság nem tekinthető szükségszerűen szent dolognak. 83:8.4 A házasság ember által történő felbonthatóságának ténye azt jelzi, „hogy Istenség nem vesz részt az ilyen egyesülésekben.” 83:8.5 A házasság és az utódnevelés eszményképei a helyi csillagrendszerek központján, az Isten Anyagi Fiai és Leányai által kerülnek megmutatásra. Az eszményi halandói házasság emberileg mondható szentnek.

- házasságszerző (házasság közvetítő): 82:3.8 az ősi ember azt hitte, hogy minden embernek, így a halottnak is meg kell házasodnia ahhoz, hogy beléphessen a szellemföldre. Ezért az első házasságszerzőket az elhunyt gyermekeik közötti házasságkötések nyélbeütéséhez vették igénybe a szülők. 83:2.1 A házasságközvetítés tevékenységét kezdetben a borbélyok végezték, később pedig a papok.

- házasságtörés: 82:4.3 a korai időkben a férj tulajdonjoga megsértésének, a lopás egyik formájának tekintették. A nő az apja tulajdonaként kezdte az életét, mely jogcím a nő férje számára került átadásra. Mivel a nőt a vagyon egy formájának tekintették, ezért őt a férj kölcsön is adhatta. 82:4.4 A házasságtörés miatt először csak az asszonyt, majd azt is büntették, akivel elkövette. A sértett férjnek és a nő apjának sokáig jogában állt a bűnös férfi megölése.

- heidelbergi (ember) fajta: 64:2.2-2.3 a majomszerűnél valamivel felsőbbrendű, szapora nép, melynek leszármazottai több mint 850.000 évvel ezelőtt széles körben elterjedtek Európában.

- helyes (helytelen): 86:6.6 alapja a jó és a rossz szellemkísértetekben való hit. A szellemek jóindulatának megnyerésére irányuló törekvés az emberi magatartás szabályozó erejévé vált. 86:7.3 „A kísértetfélés vallása azt a képzetet keltette az emberekben, hogy szabályozniuk kell a viselkedésüket”.

- helyi csillagrendszer: 49:0.2 közigazgatási szempontból nem lehet benne ezer evolúciós világnál több.

- helyi csillagrendszeri lázadás: 45:2.1 a Nebadon történelme során a csillagrendszer fejedelmek háromszor mutattak hűtlenséget. A Satania csillagrendszerbeli Lucifer-féle lázadás volt a legutóbbi és a legkiterjedtebb. 45:2.3 A második csillagrendszeri lázadás megtévedt fejedelmének első, de hűségben megmaradt segéde a jelenlegi csillagrendszer fejedelmünk, Lanaforge volt. 46:8.1 „A Satania addig nem kerülhet vissza a Norlatiadek teljes jogú tagjai közé, amíg otthont ad a főlázadóknak, azoknak a magas rangú, teremtett lényeknek, akik a fényből a sötétségbe zuhantak.”

- helyi csillagrendszeri kormányzat: 45:3.9 igazgatási, és nem ítélkezési egység. 45:3.1 A csillagrendszer fejedelem munkáját legalább két Lanonandek Fiú segíti első és második segédként. Azonban a Satania csillagrendszert jelenleg hét Lanonandekből álló testület igazgatja.

45:3.2 1.A Csillagrendszer Fejedelem – Lanaforge.

45:3.3 2.A fejedelem első segéde – Manszurótia.

45:3.4 3.A Fejedelem második segéde – Sadib.

45:3.5 4.A csillagrendszer felügyelője – Holdant.

45:3.6 5.A csillagrendszeri adatrögzítő – Vilton.

45:3.7 6.Az alászállási igazgató – Fortant.

45:3.8 7.A főtanácsos – Hanavard.

45:3.9 E veszélyhelyzeti igazgatást vivő végrehajtó csoport munkáját a jerusemi végrehajtó tanács segíti.

- helyi világegyetem: 32:0.1 „száz csillagvilágból áll, melyek mindegyikét lakott világok száz csillagrendszere alkotja.” 32:0.1 Az egyes csillagrendszerekben közel ezer lakott szféra (bolygó) van. 15:2.5 Tízmillió körüli lakható bolygóból áll. Épített központi világát Isten mellérendelt, Mihály rendbe tartozó Teremtő Fiainak egyike irányítja. A világegyetemi-kormányzat helyi világegyetemeinek száma hétszázezer. 32:0.1 A Paradicsom Mihály-rendbe tartozó Teremtő Fia hozza létre, 32:0.3 Összes tervét előzetesen jóváhagyta a paradicsomi Háromság. E terveket 32:0.4 „eredetileg a paradicsomi Világmindenség Építészei vázolták fel és készítették el.” 32:3.4 Az Atya istenség-jelenlétét nem számítva, a központi vagy minta-teremtésrész igazgatási szervezése másodpéldányának tekinthető.

- helyi világegyetem állandó létpolgárai: 37:9.1 kinyilatkoztatott teremtett fajtái a következők

37:9.2 „1. Szuszatia.

37:9.3 2. Univitatia.

37.9.4 3. Anyagi Fiak.

37:9.5 4. Köztes teremtmények.”

37:9.6 Nem felemelkedő és nem is alászálló, de tapasztaló és tapasztalatot megosztó teremtmények.

37:9.12 „Ahogy az Urantiának közteslényei vannak, úgy a Jerusemnek, a csillagrendszeri központotoknak Anyagi Fiai és Leányai vannak; Edentiának, a csillagvilági központotoknak univitatiája van, míg a Szalvington létpolgárai kétfélék, mégpedig a teremtett szuszatia és a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt, kifejlődött halandók.”

- helyi világegyetem szervezése:

a) 32:1.2 „A Teremtő Fiúnak nincs lehetősége megkezdeni a világegyetem-szervezést addig, amíg az erőtér-irányítók elegendő mértékben mozgásba nem hozták a térenergiákat ahhoz, hogy megteremtődjön az előtűnő világegyetem anyagi alapja – annak valódi napjai és anyagi szférái.”

b) 32:1.5 „Amikor az energia-anyag egy bizonyos tömeg-anyagiasulási szintet elér, egy paradicsomi Teremtő Fiú a Végtelen Szellem egyik Alkotó Leánya kíséretében megjelenik a színen. A Teremtő Fiú megérkezésével egyidejűleg megkezdődik a munka az épített szférán, melyből a megtervezett helyi világegyetem központi világa lesz.”

c) 32:2.3 A helyi világegyetemi központ megépítését (a miénk a Szalvington) „rögtön követte a megtervezett csillagvilágok száz központi világának és a bolygók szabályozására és igazgatására rendelt, megtervezett helyi csillagrendszerek tízezer központi szférájának, valamint azok segédszféráinak megteremtése.”

d) 32:2.1 Az „előbb-létezett energiából ezen isteni Fiak látható anyagot hoznak létre, élő teremtményeket terveznek, és a Végtelen Szellem világegyetemi jelenlétével együttműködésben a szellemszemélyiségek sokszínű kíséretét teremtik meg.”

- helyi világegyetem igazgatása: 33:0.1 itt az Egyetemes Atya a Teremtő Fiú személyén keresztül működik. Az igazgatás elveit és gyakorlatát a Fiú alakítja, aki „a Szellemtársával közösen végrehajtói hatalmat ad át Gábrielnek és ítélkezési hatáskört ad le a Csillagvilági Atyáknak, a Csillagrendszer Fejedelmeknek és a Bolygóhercegeknek.”

- helyi világegyetem jogalkotása: 33:8.1 az erre irányuló közgyűlések a száz csillagvilág központjain találhatók.

- helyi világegyetemek békéltetői: 25:3.9-3.10 csoportjuk segítséget jelent a melkizedek és az Ítélkező Fiak számára. Ezen ügyek nem hasonlítanak az evolúciós világokon előforduló anyagi léttel járó perekhez és gondokhoz. A hármasbíróságaik döntései a helyi világegyetem központi szféráin lakozó különféle rendű szeráfoknak és más honosoknak szintén nagy segítségére van.

- helyi világegyetemek Hírvivői: 23:2.18 a helyi világegyetemi Anyaszellem késztetéseinek és szándékának hűséges kinyilatkoztatói. Teljesen az uralkodó Tökéletes Fiú felügyelete alatt állnak, de a helyi világegyetemi szolgálatokban semmi sem korlátozza a működésüket.

- helyi világegyetemek segédkező szellemei: 26:1.14 ők a szeráfok, és az őket segítő kerubok. Felemelkedő haladóként először velük kerülünk kapcsolatba. A köztes teremtmények a lakott bolygókról származnak, nem szigorúan vett angyali rendek, bár gyakran működnek velük együtt.

- helyi világegyetemek teremtői: 21:2.2 „minden egyes Teremtő Fiút a Végtelen Szellem egy Alkotó Leánya kísér el, egy olyan lény, akinek az a rendeltetése, hogy az új helyi világegyetem Isteni Segédkezőjévé, Anyaszellemévé váljon.”

- helyi világegyetemek teremtőinek korlátai:

a) 21:2.4 „Az energia-anyagot a Végtelen Szellem uralja”, „a Teremtő Fiúnak be kell szereznie a Végtelen Szellem beleegyezését és bírnia kell a tevékeny együttműködését is.”

b) 21:2.5 „A teremtményi formaterveket és fajtákat az Örökkévaló Fiú ellenőrzi. Mielőtt egy Teremtő Fiú bármilyen új fajtájú lény, bármilyen új teremtményi formaterv kialakításába belekezd, meg kell szereznie az Örökkévaló és Eredeti Anya Fiú egyetértését.”

c) 21:2.6 „Személyiséget az Egyetemes Atya tervez és adományoz.”

- helyi világegyetemi Alkotó Szellemek: 17:6. a Teremtő Fiakkal működnek együtt.

- helyi világegyetemi anyaszellem: 34:0.1 a Végtelen Szellem önmagából való új és egyedi megjelenése, akit azért hoz létre, hogy a Teremtő Fiút kísérje és társa legyen a teremtésben. 34:0.3 Azonos a Végtelen Szellem lényegével, de nem képes a fizikai teremtési munka és a szellemi segédkezés feladatának egyszerre történő ellátására. A Fiútól kapott minta alapján a fizikai valóságok megtestesítését végzi, ő alakítja át az energia teremtéseket fizikai anyagokká. Létének három szakasza van,

a) 34:1.2 az elsőben, a fizikai világegyetem-szervezés időszakában, ő a Fiú kevésbé személyes társa,

b) a másodikban személyes együttműködést valósít meg a Fiúval, annak utolsó alászállásáig,

c) a harmadikban, a Teremtő Fiú Tökéletes Fiúvá válásával 34:2.1 „az Alkotó Anyaszellem személyiségjegyei oly mértékben kiteljesednek, hogy a vele kapcsolatba lépő minden egyén képes személyként is felismerni őt.” 34:2.2 E kiteljesedési út a fizikai-szabályozó sajátosságok birtoklásától a teljes és végleges elme-gravitációs ellenőrzés képességének birtoklásáig tart. 34:4.7 Sohasem hagyja el a helyi világegyetem központi világát. Az Igazság Szellemének, valamint a saját személyes ráhatásának, a Szent Szellemnek a világegyetemi központjaként cselekszik. 41:0.1 „Az egész Nebadont átjárja a szalvingtoni Isteni Segédkező térjelenléte, és e jelenlét éppoly biztosan véget is ér a helyi világegyetemünk külső határainál.”

- helyi világegyetemi Anyaszellem létpályájának szakaszai:

17:6.3 „1. Kezdeti paradicsomi elkülönülés.”

17:6.4 „2. Előzetes teremtői felkészítés.”

17:6.5 „3. A fizikai teremtés szakasza.”

17:6.7 „4. Az élet-teremtési korszak.”

17:6.8 „5. Az alászállás utáni korszakok.”

17:6.9 „6. A fény és élet korszakai.”

17:6.10 „7. Az ismeretlen létpálya.”

- helyi világegyetemi bíróságok: nem dönthetnek olyan ügyben,

a) 33:7.4 melyben a teremtmény örök élete vagy halála a kérdés,

b) 33:7.5 melyben egy helyi világegyetemi Istenfiú vétke vagy hitehagyása az ő Fiúi besorolását és hatáskörét veszélyezteti,

c) 33:7.6 melyben a szellemi elszigeteltséget követően a helyi teremtésrészbe történő teljes szellemi besorolásba való újbóli felvétel a kérdés.

- helyi világegyetemi csillagrendszer fejedelem: 45:2.1 elsőrendű Lanonandek Fiú, a lakott világok alkotta helyi csillagrendszer elsőszámú vezetője. Különösen széleskörű személyes hatalommal bír. 45:2.2 A neve, Lanaforge. 45:2.4 Ő az elnöke a Bolygóhercegek csillagrendszeri tanácsának, és az elszigetelt világok főkormányzóiból álló tanácsnak. 45:2.5 A Jerusemen minden tizedik napon valamelyik lényrend csoportjával tart nagytanácskozást 45.2.6 a csillagrendszer-központ gyülekezőmezején, az üvegtengeren. Ezek társadalmi és szellemi élményt adó alkalmak, ahol nem foglalkoznak igazgatással és a felemelkedési tervek kérdéseivel.

- helyi világegyetemi egyensúlyba hozatali testület: 55:10.3 a fény és élet negyedik, helyi világegyetemi szakaszában jön létre a Társfelügyelő döntése alapján. A Kinevezett Őrök alkotják. A testületet a Társfelügyelő a Melkizedek Atyával közösen felügyeli.

- helyi világegyetemi Fiú és helyi világegyetemi Szellem viszonya: 33:3.3

a) a Szellem a Fiú igazgatótársa,

b) „a Szellem mindig elismeri a Fiút feljebbvalójának és urának,”

c) „a Fiú mindig mellérendelt helyzetben lévőként és egyenlő hatáskörrel rendelkezőként kezeli a Szellemet a terület minden ügyében”,

d) a Szellem és az ő angyalai mindig és tökéletesen támogatják a Fiút a szeretet és élet adományozására irányuló munkájában,

e) 33:3.4 felkelés esetén csak a Fiú működhet megszabadítóként, csak ő állíthatja helyre a közös teremtésük munkáját, a Szellem azonban támogatja őt azon tapasztalásaiban, amely a fennhatóság visszaszerzésére irányul a bűn uralta világokon,

f) 33:3.5 a hetedik, utolsó alászállását követően a Szellem hűségesen aláveti magát a Fiúnak és ezzel mindörökre véglegesül az állapota mellette. A hatalomról és a hatáskörről való lemondással minden hatalom a Fiú kezébe adatott „a mennyben és a földön”.

g) a Szellem hűségesküjével egy időben a Fiú elismeri örökkévaló függését a Szellem-társától, társuraként ismeri el a területei felett, és minden teremtményétől azt a hűséget kéri a Szellem számára is, amit a maga számára – ez az „Egyenlőség Nyilatkozat” kihirdetése.

- helyi világegyetemi Fiú és Szellem idő és tér jellemzői:

a) 34:3.3 Az „Alkotó Szellem a tértől teljesen független, de az időtől nem.”

b) 34:3.5 „A Teremtő Fiút nem korlátozza az idő, de határt szab neki a tér; egy időben nem tud két helyen lenni.”

c) 34:3.6 Amikor „ők ketten igazgatási egységet alkotva működnek, akkor gyakorlatilag függetlenek az időtől és a tértől a helyi teremtésrészük határain belül.”

- helyi világegyetemi Istenfiak: 35:0.2 „ők a paradicsomi Teremtő Fiúnak és az őt kiegészítő Világegyetemi Anyaszellemnek a különféle társulásokban létrehozott utódai.” Kinyilatkoztatott rendjeik a

35:0.3 „1. Melkizedek Fiak.

35:0.4 2. Vorondadek Fiak.

35:0.5 3. Lanonandek Fiak.

35:0.6 4. Élethordozó Fiak.”

- helyi világegyetemi kinevezett felsőbb szellemrendek: 37:8.1 ők a Végtelen Szellem családjába tartozó olyan felsőbb eredetű szellemlények, akik állandó feladatot kapnak a helyi világegyetemben.

a) 37:8.2 A Független Hírvivők, akik az idő és a tér általi akadályok legyőzését segítik a világegyetemi igazgatásban.

b) 37:8.3 A Harmadrendű Világegyetemi Körök Felügyelője, aki a szellem- és morontia-körökkel foglalkozik.

c) 37:8.4 Az Összeírási Igazgató magától értesül a sajátakarat megszületéséről és haláláról. Naprakészen jegyzi a helyi világegyetem sajátakaratú lényeinek pontos számát. Együttműködik a főangyalok világainak személyiségi adatrögzítőivel.

d) 37:8.5 A Társfelügyelő, aki az Orvonton Legfőbb Végrehajtójának személyes képviselője a Szalvingtonon. A helyi csillagrendszeri társai a Kinevezett Őrök.

e) 37:8.6 A Világegyetemi Békéltetők, akik bizottságokban működve az idő és tér világegyetemeinek utazó bíróságai. A helyi világegyetemben közel százmillió bizottságuk működik.

f) 37:8.7 A Szakmai Tanácsadók, akik a tér élő és utazó, tapasztaló törvénytáraiként működnek. A helyi világegyetemi számuk félmilliárd körül van.

g) 37:8.8 A Mennyei Adatrögzítők, akik felügyelő adatrögzítőként és hallgatóként munkálkodnak. A felügyelők felemelkedő szeráfok, a nebadoni számuk hetvenöt. A haladó szintű adatrögzítő hallgatók száma négymilliárd körüli.

h) 37:8.9 A Morontia Társak, akik az idő zarándokait segítik az átmeneti létszakaszban. A nebadoni számuk hetvenmilliárd.

i) 37:8.10 A Szupernáfok, akik nem a helyi teremtésrészből származva teljesítenek szolgálatot a Nebadonban.

j) De jelen vannak még tükröző szekonáfok és időleges szolgálatot ellátó terciáfok is Fenséges Segédként.

- helyi világegyetemi körök (1): 15:9.11-15:9.14

15:9.12 „1. A paradicsomi Fiak által adományozott szellem, az alászállási világok Vigasztalója. Az Igazság Szelleme, az Urantián pedig Mihály szelleme.”

15:9.13 2. Az Isteni Segédkezők, a helyi világegyetemi Anyaszellemek, a mi világunkon pedig a Szent Szellem köre.

15:9.14 3. „A helyi világegyetem értelem-segédkezési köre, beleértve az elmeszellem-segédek különbözőképpen működő jelenlétét.”

- helyi világegyetemi körök (2): 34:4.1 a Nebadon helyi világegyetemben három különálló szellemkör van,

34:4.2 1. A Teremtő Fiú alászálló szelleme, a Vigasztaló, más néven az Igazság Szelleme.

34:4.3 2. Az Isteni Segédkező szellemköre, vagyis a Szent Szellem.

34:4.4 3. Az értelem-segédkezési kör, beleértve a hét elmeszellem-segéd többé-kevésbé egyesített tevékenységeit, ám elkülönülő működését.

- Helyi Világegyetemi Központok: 29:2.16 az egyes helyi világegyetemek központjain száz negyedrendű élő erőtér-központ állomásozik. Működésük célja a felsőbb-világegyetemi központokból áradó hét erőtér-kör mérséklése és átalakítása a csillagvilágok és a csillagrendszerek számára. Képesek nagyhatásfokú energiasávokat nyitni a bolygóközi közléscseréhez.

- helyi világegyetemi külügyi tisztviselők: 33.6.4 „a csillagvilágok képviselői egy másik csillagvilágban és a világegyetemi központokon”. Törvényerejű rendelettel jelölik ki őket.

- helyi világegyetemi legfelsőbb tanács: 33:8.3 melybe minden egyes csillagrendszer három és minden egyes csillagvilág hét képviselőt küld. Az elszigetelt csillagrendszerek csak megfigyelőket küldhetnek.

- helyi világegyetemi legfőbb hatáskör megszerzésének tapasztalati lépései:

21:3.17 „1. Tapasztalati úton el kell jutnia a lények hét teremtményi szintjére a megtestesülési alászállás eljárásán keresztül az adott szinten levő teremtményekhez nagyon hasonló alakban.

21:3.18 2. Tapasztalási értelemben el kell köteleznie magát a paradicsomi Istenség hétszeres akarata minden egyes szakaszának amint az a Hét Tökéletes Szellemben megtestesült.

21:3.19 3. A teremtményi szinteken mind a hét tapasztaláson át kell esnie egyidejűleg azzal, hogy magát a paradicsomi Istenség hét akarata egyikének alárendeli.

21:3.20 4. Minden egyes teremtményszinten tapasztalásilag be kell mutatnia a teremtményi élet csúcsát a paradicsomi Istenségnek és minden világegyetemi értelemnek.

21:3.21 5. Minden egyes teremtményszinten tapasztalásilag ki kell nyilvánítania az Istenség hétszeres akaratának egyik szakaszát az alászállási szint és minden világegyetem számára.

21:3.22 6. Élményelvi úton egyesítenie kell a hétszeres teremtményi tapasztalást azzal a hétszeres tapasztalással, hogy az Istenség természete és akarata kinyilatkoztatásának szenteli magát.

21:3.23 7. Új és magasabb szintű kapcsolatot kell kialakítania a Legfelsőbb Lénnyel.”

- helyi világegyetemi megfigyelők: 33:6.4 valamely Csillagrendszer Fejedelem igazgatási határozata alapján bízzák meg őket az adott csillagrendszernek más csillagrendszerekben és a csillagvilági központon való képviseletével.

- helyi világegyetemi Melkizedek Atya: 33:6.2 a Nebadonban Gábriel első segéde. Távollétében átveszi az ő felelősségi köreit.

- helyi világegyetemi nagykövetek: 33:6.4 bírósági határozattal jelölik ki őket, és a világegyetemüket képviselik a többi világegyetem számára.

- helyi világegyetem segédkező szellemei: 38:0.2 angyali testület, melynek tagjai a szeráfok, a kerub és szanób társaikkal együtt.

- helyi világegyetemi segítők: 37:1.1 kinyilatkoztatott rendjeik közé tartoznak

37:1.2 „1. Fényes Hajnalcsillagok.

37:1.3 2. Ragyogó Estcsillagok.

37:1.4 3. Főangyalok.

37:1.5 4. Fenséges Segédek.

37:1.6 5. Főbiztosok.

37:1.7 6. Mennyei Felvigyázók.

37:1.8 7. Lakóvilági Tanítók.”

- helyi világegyetemi szeráfseregek: 39:0.1 hét csoportba sorolhatók

„39:0.2 1. Legfelsőbb szeráfok.

39:0.3 2. Felettes szeráfok.

39:0.4 3. Felügyelő szeráfok.

39:0.5 4. Intéző szeráfok.

39:0.6 5. A bolygók segítői.

39:0.7 6. Az átmenetben segédkezők.

39:0.8 7. A jövő szeráfjai.”

39:0.11 Az emberi lényekhez hasonlóan tudást és tapasztalatokat gyűjtenek. Bizonyos személyiségjegyeik közel állnak az emberek személyiség jegyeihez.

- Heródes (az edómi): 121:2.11 Kr.e. 4-ben halt meg. Nagy építőként Cezárea kikötőjét is ő építtette. 122:10.3-10.4 Kr.e. 6. október közepén 16, kettő évesnél fiatalabb gyermeket öletett meg a júdeai Betlehemben azzal a szándékkal, hogy elpusztítsa a közöttük valónak gondolt gyermek Jézust is, akit többen a jövendő Messiásnak tartottak.

- Heródes Antipász: 121:2.11 Nagy Heródes fia. 121:2.11 + 123:0.5 Galileát és Pereát kormányozta Kr.u. 39-ig. 121:2.11 Szeforisz kereskedelmi központjának újjáépítője.

- hetedik nap: 95:1.2 a zsidók babiloni (mezopotámiai) fogsága idején az ottani, e napra vonatkozó tabu szerint tilos volt utazni, főzni vagy tüzet gyújtani. A Sabbatum babiloni tiltó szokását a zsidók magukkal vitték Palesztinába.

- hetedik szellemállapot (jellemzők): 117:6.7 Az utolsó szellemállapot.

- 117:6.7 További gazdagodó tapasztalás, érlelődő bölcsesség és az isteniség-megnyilvánulás haladó korszakai jellemzik.

- 117:6.7 Befejeződik a szellemi önmegvalósítás, a felemelkedő ember-természetnek az isteni Igazító-természettel való összehangolódása a véges lehetőségek határain belül.

- Hetedik Tökéletes Szellem (jellemzők): 116:4.2 A Legfelsőbb nevében szól. Személyes kapcsolatban áll vele, valóban ismeri.

- 116.4.4 Az Orvonton felsőbb-világegyetemet felügyeli a központi világegyetemből.

- 116:4.4 Személyes kapcsolatban áll az Uverszán tartózkodó hét Tükröző Szellemmel, akik fölött felügyeletet gyakorol.

- hetes szám: 42:9.2 alapvető jelentőségű a központi világegyetemben és annak belső, szellemi átviteli rendszerében. De az atomok világa is mutat bizonyos hetes elrendeződésű, ismétlődő sajátosságokat – utalva ezzel a szellemi eredetére. 42:9.3 Azonban a teremtő szerveződés szellemi jegye megmutatkozik az anyag fizikai és vegyi tulajdonságainak hetes elrendeződésében is. „Egy tulajdonságot kiválasztva, bármely elemtől indulunk is ki, az adott tulajdonság hat egymást követő elemen keresztül változik, de a nyolcadik elemnél várható az újramegjelenése, azaz a vegyileg hatóképes nyolcadik elem hasonlít az elsőre, a kilencedik a másodikra, és így tovább. A fizikai világ e ténye kristálytisztán mutatja az ősi energia hétszeres felépítését”. A természetes színkép is hét alapszínből áll.

- hettiták: 80:8.2 közvetlenül az andonfi törzsből származtak.

- „hetven esztendő”: 77:2.11 a hosszú élettartam jelzése a múltban.

- héberek (izraeliták, zsidók): 96:2.3 gyűjtőnév. 84:3.2 Korábban apajogú családokat fenntartó pásztornépek. 96:2.2-2.3 A zsidó nép magját nem csak az Egyiptomban rabszolgává vált építőmunkások utódai alkották, hanem a kivonulásukat követően hozzájuk csatlakozó észak-arábiai vándor népek is. 80:8.2 Ábrahám ősei világos bőrűek és rövid-széles fejformájúak voltak. Anditáktól származó műveltséggel és vallással rendelkeztek, de andonfi eredetű nyelvet beszéltek. 121:7.2 A zsidók a „külvilág iránt nemzedékeken át olyan hozzáállást tanúsítottak, mely megakadályozta, hogy elfogadják a Mesternek az emberek szellemi testvériségéről szóló tanításait.” 121:7.1 „Jézus korára a zsidók már szilárd felfogással rendelkeztek az eredetükről, a történelmükről és a végzetükről. Merev válaszfalat építettek önmaguk és a nem-zsidó világ közé; minden nem-zsidóra mélységes megvetéssel tekintettek. A törvény betűjét imádták és elmerültek a származásukkal kapcsolatos hamis büszkeségre alapozott önelégültség egy formájában. Előítéletes képzeteket alakítottak ki a megígért Messiásról, és e várakozásaik többsége egy olyan Messiásra irányult, aki az ő nemzeti és faji történelmük részeként fog eljönni. A korabeli héberek számára a zsidó istentan megmásíthatatlanul végleges, örökre rögzült volt.” 121:7.3 „A Jézus korabeli zsidókat nemcsak hogy a törvénynek alárendelve tartották, hanem ugyanígy fogva tartották őket a hagyományokhoz való szolgai kötöttségek is, melyek a személyes és a társadalmi élet minden területére kiterjedtek és behatoltak.” Lásd még → „héber vallás (judaizmus)” → „történelem (héber ~ tényeiből)” → „választott nép”

- héberek (jellemzők): 74:8.9 Az ábécé használatát a szomszédos filiszteusoktól tanulták.

- Kr.e. 900-ig lényegében nem volt írott nyelvük.

- 96:5.2 Az Egyiptomból való kivonulás idején nem volt írott nyelvük.

- 69:2.5 Ők voltak az elsők, akik külön jutalmazták a szorgalmas embereket.

- 69:2.5 Az ő rendelésük volt az, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”.

- 84:5.6 A nőkkel szemben rendkívül bizalmatlanok voltak.

- 87:5.5 Mélyen hittek a szemmel verésben.

- 89:3.4 Őszinte hívei voltak a testi sanyargatás tantételének is.

- 104:1.8 Az elméjükben nem tudták összeegyeztetni a háromsági elképzelést az egyistenhiten alapuló felfogással.

- héber istenfogalom fejlődése: 96:1.3 1. Jahve. A Hóreb-hegy, vagyis a Sinai-tűzhányó istenségének tartották. Kezdetben a dél-palesztinai törzsek egyik istene a többi természeti isten mellett. 96:1.4 2. El Elyon. A menny Fenséges Istene. A Melkizedek által tanított istenségkép továbbélése. Sok szemita Jahvéval együtt imádta. 96:1.5 3. El Shaddai. Összetett istenkép. Az alapját Amenemope Bölcsesség könyvének tanításai adják, melyet módosított Ehnaton Atonról szóló tantétele, hatott rá a Melkizedek El Elyon fogalma, valamint a sivatagi Jahve hiedelmek is. 96:1.6 Az akkori idők felfogása szerint az anyagi jólét az El Shaddai szolgálatának jutalma. 96:1.7 4. El. Több istenség egy név alatt való imádása. Az előbb felsoroltak mellett a beduin természeti isteneket is beleértettek. 96:1.8 5. Elohim. A Háromság, a három-egyben Isten felfogása, mely az ádámi és a Melkizedek-féle idők hagyományain alapult. E felfogás a babiloni és az egyiptomi területeken keresztül gyakorolt hatást. 96:1.9 6. Vegyes elnevezések. A szemiták nem szerették néven nevezni az Istenségüket, ezért használták „az Isten Szelleme, az Úr, az Úr Angyala, a Mindenható, a Szent, a Felséges, Adonai, az Öreg Korú, Izráel Úristene, a Menny és a Föld Teremtője, Kiriosz, Jah, a Seregek Ura, és a Mennybéli Atya” megnevezéseket. 96:1.10 A Jehova megnevezés a Kr. utáni ezerötszázas évektől kezdett használatossá válni, mint a kiteljesített Jahve-fogalom megjelölése. Lásd még → „héber vallás (judaizmus)”

- héber nemzet: 97:9.1 az „izraeliták és a kánaániak egyesülésének eredményeként jött létre.”

- héber papok: 93:9.6 a Melkizedek utáni idők héber papjainak többsége a Melkizedekre vonatkozó feljegyzéseket nem tartotta valóságosnak. 93:9.9 Ezért azok közül sokat megsemmisítettek. 93:9.9 Csak az Ábrahámot dicső fényben feltüntető, sziddimi csata utáni, Melkizedekkel történt találkozóról szóló beszámolót tartották meg. 78:7.3 A héber papok a „babiloni fogság alatt megpróbálták a zsidó nép leszármazását Ádámig visszavezeti.” Azonban a történeti tények ezt nem támasztották alá. Ekkor javasolta egyikük, hogy a történet szempontjából hagyni kellene, hogy az egész világ belefulladjon a saját gonoszságába egy Noé korabeli özönvíz idején, mert így már könnyebb volna Ábrahám leszármazását Noé három túlélő fiának egyikéig visszavezetni. 78:7.4 „Noé, a bárka és az özönvíz bibliai történetét a héber papság találta ki a babiloni fogság idején.” 97:8.1 A „zsidóknak nincs világi történelmük. Miután a babiloni száműzetés papjai elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést, vagyis Izráel szent történelmét, ahogyan az az Ószövetségben megjelenik, gondosan és teljesen elpusztítottak minden, a héberek dolgaival kapcsolatos, még létezett feljegyzést”.

- héber vallás (judaizmus): 92:6.14 A hinduizmussal együtt a korai idők leghaladóbb vallása volt. Nagy hatást gyakorolt a keleti és a nyugati vallásfejlődésre. 97:9.29 + 97:10.6 A judaizmus fontos szerepet játszott a kereszténység és a mohamedán vallás kialakulásában. 92:6.14 A héberek hittek abban, hogy kinyilatkoztatott vallást követnek, „és hitték, hogy minden más vallás az egy igaz hit különféle hanyatló formáit képviseli.” 92:6.17 A judaizmus a „többistenhittől az egyistenhitig tartó bölcseleti átmenetet testesíti meg”. 92:6.17 A héberek az egyetlen nyugati nép, mely a korai evolúciós isteneit követte, egészen a kinyilatkoztatás Istenéig. 96:0.1 Az összes istenségüket az Izráel Úristenének fogalmává egyesítették. 97:0.1 A zsidók szellemi vezetői úgy szüntették meg az istenképük emberszerű jellegét, hogy közben nem alakították át elvont, nehezen érthető istenségképpé. Jahvét a fajtájuk Atyjaként jelenítették meg. 96:0.3 A héber vallás alapja a kéniektől átvett sálemi vallás, mely az Ábrahám és a Makiventa Melkizedek közötti szövetségre épül. Ezt elsőként az egyiptomi erkölcsi tanítások befolyásolták, majd a babiloni istentani gondolkodás, „végül pedig a jóról és a rosszról alkotott iráni felfogások”. 95:2.1 A zsidók „a világteremtési felfogásukat jórészt a babiloniaktól vették”. 97:9.28 Szintén a babiloni fogság idején alakult ki a héber vallás halhatatlanság tantétele. 95:2.1 Az „isteni Gondviselés fogalmát azonban az egyiptomiaktól szerezték.” 95:2.10 A túlvilágon való megítéltetés fogalmát szintén Egyiptomból vitték a héber istentanba. 95:4.2 A héberek bölcseletét befolyásolta Amenemope azon tanítása, hogy a javak és a vagyon az Isten ajándéka. 97:8.2 Utóbb a zsidók komolyan küszködtek azon Egyiptomból eredő felfogásukkal, ami az igazságosságért járó isteni jutalom és a bűnért járó büntetés köré szerveződött. 95:6.6 A héber vallás mennyel, pokollal és ördögökkel kapcsolatos hagyományai részben a Luciferrel és Kaligasztiával kapcsolatos meglevő hagyományokon alapultak, főleg pedig a zoroasztrizmus híveitől származtak azon időkből, amikor a zsidók még a perzsák politikai és műveltségi uralma alatt álltak. 86:4.8 A héberek hittek abban, hogy az egyén kísértetlelke a Seolba megy le, és nem térhet vissza az élők földjére. 88:2.3. Hittek abban, hogy az Istenük szelleme a – bűvtárgyi eredetű – kőoltárban lakozik. 85:2.4 Miután felhagytak a faimádással, ligetekben hódoltak a különféle istenségeknek. 85:3.3 A kígyókat Ezékiás király koráig imádták, 88:1.5 és volt, hogy azokat a rossz szellemek eszközének tartották. 89:6.5 A héberek Mózes tiltása ellenére tértek vissza az alapozási (építkezési) emberáldozások végzéséhez. 89:9.3 A korai zsidó testvériességet áldozási vércsere szertartással hozták létre. 85:4.2 A szivárványt pedig még ma is „az ígéret ívének” tekintik. 86:5.11 Továbbá a héberek Mózes parancsolatai ellenében is hittek abban, hogy az Isten szólhat hozzájuk az álmokon keresztül. 97:10.1 A héber vallás alaptanítása a választott nép felfogása. Ezt nem kegynek tartották, hanem azon szolgálat ellentételezésének, hogy minden nemzethez elviszik az egy Isten igazságát. Ezért cserébe aztán „ők lesznek minden nép szellemi vezetői”, és „az eljövendő Messiás a Béke Hercegeként fog uralkodni felettük és az egész világ felett.” 97:10.5 A héber vallás azért maradt meg, mert hatékonyan őrizte a követői legfelsőbb rendű értékeit. Bár a „zsidó vallás megőrizte egy nép eszményképeit, de nem segítette a fejlődést és nem bátorította a bölcseleti alkotó felfedezést az igazság területén.” Szinte „teljesen mentes volt a művészi jegyektől – viszont erkölcsi értékeket őrzött meg; ezért fennmaradt.” 98:2.8 Mivel a zsidók a gondolkodást alárendelték a hitnek, 98:2.9 ezért a vallási hitelvük merevsége már a fejlődésüket veszélyeztette. 98:3.2 A héber vallás szigorú és zsarnoki volt. 97:8.1 A „zsidóknak nincs világi történelmük. Miután a babiloni száműzetés papjai elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést, vagyis Izráel szent történelmét, ahogyan az az Ószövetségben megjelenik, gondosan és teljesen elpusztítottak minden, a héberek dolgaival kapcsolatos, még létezett feljegyzést”. 97:10.6 „A zsidók úgy szerették az igazságosságot, a bölcsességet, az igazságot és a pártatlanságot, mint kevés nép, de minden nép közül ők járultak hozzá a legkevésbé ezen isteni jegyek értelmi felfogásához és szellemi megértéséhez.” 121:7.5 A zsidó vallást Jézus korában és azt követően a jótétemények tevése és a törvénynek való alávetettség hagyományelvű tehetetlensége jellemezte. 121:7.4 „A Krisztus utáni első századra a törvénynek az elfogadott tanítók, az írástudók általi szóbeli értelmezése erősebb hatalmi erőt képviselt, mint maga az írott törvény.” Mindez megkönnyítette egyes zsidó tanítók számára, hogy az embereket Jézus tanításai ellen hangolják. Lásd még → „héber istenfogalom fejlődése” → „történelem (héber ~ tényeiből)”

- hét apa: 51:6.6 a lakott világokról induló halandóknak a felemelkedésük során tapasztalati úton kell azonosítaniuk őket.

„51:6.7 1. Az élőlénytani apa – a húsvértest apa.

51:6.8 2. A teremtésrészbeli apa – a Bolygó Ádámja.

51:6.9 3. A szférák atyja – a Csillagrendszer Fejedelem.

51:6.10 4. A Fenséges Atya – a Csillagvilági Atya.

51:6.11 5. A világegyetemi Atya – a helyi teremtésrészek Teremtő Fia és legfőbb ura.

51:6.12 6. A felsőbb-Atyák – a Nappalok Elődei, akik a felsőbb világegyetemet kormányozzák.

51:6.13 7. A szellem- vagy Havona Atya – az Egyetemes Atya, aki a Paradicsomon lakozik, és a szellemét küldi el, hogy azon alacsonyrendű teremtmények elméjében éljen és munkálkodjon, akik a világegyetemek mindenségében lakoznak.”

- hét elmeszellem-segéd: 36:5.1 a helyi Világegyetemi Anyaszellem gyermekei. Jelenlétük határozza meg a szerves törzsfejlődés menetének feltételeit, ami biztosítja a bolygói evolúció célirányos voltát. 36:5.2 A hatásukat – egymástól függetlenül is – késztetésként fejtik ki, és „mindegyikük az adott hatásra való válaszadás képességének megnyilvánulását keresi”. 36:5.5 Ők a tapasztaló elme alacsonyabb szintjeinek segítői. 34:4.10 A jellemükben egymáshoz hasonlók, azonban különböző a hatalmuk, és egyformán részesülnek az alkotójuk természetéből, akitől különválasztva nemigen tekinthetők személyiségeknek. 36:5.4 Mivel nem entitások, a működési megnyilvánulásuk inkább a körökre hasonlít. Szellemeik „nem az Isteni Segédkező világegyetemi jelenlététől elkülönülő személyiségként működnek; ők voltaképp az Isteni Segédkező tudatosságának szintjét jelentik, és mindig alkotó anyjuk cselekedeteinek és jelenlétének alárendelten munkálnak.”

a) 36:5.6 A belső meglátás szelleme – a kezdetleges fizikai és a veleszületett ingerválaszt adó ösztönök kiváltója. Ő a gyors érzékelésképesség, az irányítás és az önfenntartás képességének kiváltója minden elme-teremtményben. Működése általános az alacsonyrendű állati életben. Működési kapcsolatot létesít a gépies elme nem-tanítható szintjeivel.

b) 36:5.7 Az értelem szelleme – késztetés az összehangolásra, a képzetek önkéntelen társítására, mely alkalmas a gyors ítéletalkotásra és az azonnali döntésre.

c) 36:5.8 A bátorság szelleme – képesség a hűségre. A személyiséggel megajándékozott lényekben ennek segítségével formálódik a személyiség. Ez az erkölcsi tartás és a szellemi bátorság gyökere, s így a szellemi felemelkedésre való késztetés „titka”.

d) 36:5.9 A tudás szelleme – a felfedező kíváncsiság ösztönzője, mely munkára ösztönzi a bátorság szellemét és összekapcsolja azt a tanácskozás szellemével.

e) 36:5.10 A tanácskozás szelleme – késztetés a társakkal való együttműködésre, mely az akarattal bíró teremtmények esetében az összhang megtalálását célozza, az alacsonyabb rendű élőlényeknél pedig a társas ösztön eredete.

f) 36:5.11 Az istenimádat szelleme – csak a lélek kialakítására képes, szellemi felemelkedésre elhívott lények esetében működik, az állatoknál nem. 85:7.1 A természetimádás korában az „istenimádat szelleme adott az embernek határozott késztetést az imádatra, függetlenül attól, hogy az állati félelem serkentette az imádat kifejeződését, és hogy annak korai gyakorlása a természeti tárgyakra összpontosult.” 92:0.2 Az istenimádat elmeszellem-segéd működése által a valóságérzékelés állati szintet meghaladó képessége jelenik meg, mely nevezhető az Istenséggel kapcsolatos elsődleges emberi ösztönnek is. 92:0.5 Az istenimádat segéd a Szent Szellem-mel és a hét elmeszellem-segéd közé tartozó bölcsesség segéd-del közösen beindítja az evolúciós vallást és kiteljesíti azt. 117:5.7 Az istenimádat segéd és a bölcsesség segéd az ember döntési cselekedeteinek személytelen következményeit, vagyis a tapasztalatokat a Hétszeres Istenen keresztül a Legfelsőbb Lénynek adja át.

g) 36:5.12 A bölcsesség szelleme – a legmagasabb rendű elmeszellem-segéd, amely az erkölcsi teremtményeket ösztönzi az elrendelt és fokozatos evolúciós fejlődésre, egyben szervezi a többi segéd munkáját is, ami a múlt tapasztalatainak és a jelen lehetőségeinek szellemi fejlődést célzó összehangolásában nyilvánul meg. 92:0.3 A bölcsesség elmeszellem-segéd arra való hajlamot kelt, hogy az imádó elme egyre magasabb szinten fejezze ki a tiszteletét, és az Istenség-valóságról alkotott fogalmai a tisztelet irányában bővüljenek. 108:2.3 A hetedik elmeszellem-segéd működésének kezdete „jelzi a Világegyetemi Anyaszellemnek, hogy magvában összehangolta a hat társult segédnek az adott halandói értelem számára addig végzett tevékenységét.” 108:2.2 A Gondolatigazítók csak ezen összehangolást követően képesek a halandó ember elméjébe való belépésre. 92:0.5 A bölcsesség segéd a Szent Szellem-mel és a hét elmeszellem-segéd közé tartozó istenimádat segéd-del közösen beindítja az evolúciós vallást és kiteljesíti azt. 117:5.7 Az istenimádat segéd és a bölcsesség segéd az ember döntési cselekedeteinek személytelen következményeit, vagyis a tapasztalatokat a Hétszeres Istenen keresztül a Legfelsőbb Lénynek adja át.

36:5.13 A hét elmeszellem-segéd tapasztalási képességgel bír, de sohasem válnak személyessé. Ahhoz, hogy a hét segéd az emberi értelemben összehangoltan működhessen, az első ötnek először az állatokban kellett megjelennie. 65:0.6 Megelevenítik és szabályozzák az alkalmazkodó vagy nemgépies-tanítható elmefajtákat.65:7.1 Ezen elmerend munkálkodását a helyi világegyetemi központokból vagy az ezekhez kapcsolódó világokból segítik. 65:7.3 Inkább erőkörszerűek, mint entitás jellegűek. Képesek más helyi világegyetemi segédekkel összekapcsolódni. Azonban az életkísérleti bolygókon többnyire elszigetelten működnek. Itt az életminták különleges természete nehezíti az alsóbbrendű segédek működését az evolúciós élőlényekkel való kapcsolatteremtésben.

- hét felsőbb-világegyetem: 12:1.12 Havona utáni fizikai szerveződések, „mindegyik nagyjából egyenlő számú helyi világegyetemet foglal magába és nagyjából egyenlő mennyiségű teret tartalmaz.” 106:0.18 Egykor egységként jutnak majd el a fény és élet végső korszakába, elérve a jelenlegi világegyetemi korszak növekedési határát. 116:2.2 Mindenható ura a Legfelsőbb Isten lesz.

- hét hetedik napja: 95.1.2 e nap tisztelete az ádámfiak hagyományából eredt és Mezopotámiában is ismert volt. Azonban a Melkizedek korszakban a hét hetedik napját a balszerencse legrosszabb változatának és tabunak tekintették, melyen tilos volt utazni és tüzet gyújtani.

- Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító (jellemzők): 116:5.11 A jelen világegyetemi korszakban a fizikai erőtér-potenciál bennük összpontosul.

- 116:5.11 „a rögzített elhelyezkedésű erőtér-központokon keresztül és a fizikai szabályozók mozgásban lévő jelenlétein keresztül működnek.”

- 116:5.14 Az „értelmi képességüket szüntelenül az anyagi szabályozás feladatának végzésére fordítják.”

- 116:5.14 Az energiaviszonyok és az anyagtömeg-mozgások fölötti fizikai uralom megszerzésére törekszenek.

- Hét Legfőbb Végrehajtó: 24:4.1 a Végtelen Szellem hét paradicsomi szféráján, a hét felsőbb-világegyetem legfelsőbb végrehajtóinak igazgatási testületeként működnek. 17:1.1-1.5 Háromságivá tett személyek, akik a Tökéletes Szellemek és a nagy világegyetem igazgatási segítői. Ők a Tökéletes Szellemek kapcsolattartói a felsőbb-világegyetemi kormányzatok különféle szervei irányában. Szó szerint „mindent látnak, mindent hallanak, mindent éreznek, sőt mindent tudnak, ami csak a hét felsőbb-világegyetemben és a Havonában zajlik.” Mindegyikük egy adott felsőbb világegyetem ügyeit intézi, és a Hét Tökéletes szellem által kihirdetett isteniségi terveket hajtják végre.

- hét lelki kör (mindenségrendi szintek): 110:6.7 Az emberi fejlődés hét szintje, melyek személyes jellegűek, ezért egyénenként különbözőek. 110:6.16 Azoknak a tényleges jelentéstartalmaknak a megragadására és azoknak az értékeknek a felismerésére irányul, „amelyek az evolúciós lélek és a megjelenő Legfelsőbb Lény első kapcsolatának morontia tudatosulásához való közeledést jelentik.” Ezért e szintek „csak viszonylagosan hozhatók kapcsolatba az Isten-tudattal.” 110:6.1 Teljesítésük a személyiség-megvalósítás teljességét, a halandói kiteljesedés lehetőségét jelentik valamely anyagi világon. E körök elérése „az Igazítóval való eggyé kapcsolódást megelőző lépések sikeres megtételét jelzi.” 110:7.1 Azonban a „hét mindenségrendi kör teljesítése nem egyenértékű az Igazítóval való eggyé kapcsolódással.” 110:6.1 A haladás jelzése visszaszámlálás által történik. „A hetedik kör elérése az igazi emberi személyiség működésének kezdetét jelzi. Az első kör teljesítése a halandó lény viszonylagos érettségére utal.” 110:6.19 Az „egyes körök elérése mindig növeli az emberi sikerek és a halandói érvényesülés lehetőségét” is. 110:6.3 „A lelki körök nem kizárólagosan értelmiek, és nem is teljesen morontia jellegűek; a személyiség-szinttel, az elme-kiteljesedéssel, a lélek-gyarapodással és az Igazítóhoz való hangolódással hozhatók összefüggésbe. Az e szintekre való sikeres eljutás a teljes személyiség összarányos működését igényli”. 110:6.21 A hét kör bejárása a legmagasabb szintű halandói tapasztalást öleli fel. 110:6.18 A körök teljesítői a mindenségrendi növekedés mennyiségi fokozása érdekében jutnak el a lakóvilágokra. 110:6.16 Aki e mindenségrendi köröket nem érte el a halál bekövetkezése előtt, felemelkedő lényként, a lakóvilágokon fog e szintek eléréséről tapasztalást szerezni. Lásd még → „Gondolatigazító létpályájának nagy napjai”

- hét lelki kör jellemzői (a hetedik kör): 110:6.13 Az ember akkor lép ebbe a körbe, amikor kifejleszti a személyes választás, az egyéni döntés és az erkölcsi felelőssége erőit, melyek a szellemi egyéniség kialakításának képességét jelentik. Ez jelzi

a) a hét elmeszellem-segédnek a bölcsesség szelleme irányítása alatti egyesített működését,

b) a halandó teremtménynek a Szent Szellem befolyása alá kerülését, és

c) az Urantián az Igazság Szellemének első működését, a Gondolatigazítónak a halandói elmébe való befogadásával együtt. 110:6.13 „A hetedik körbe lépéssel a halandó teremtmény a helyi világegyetem valóban lehetséges létpolgárává lesz.” 110:6.1 „A hetedik kör elérése az igazi emberi személyiség működésének kezdetét jelzi.” 110:6.16 Aki ezen a szinten van, ugyanúgy tudatában lehet a fiúi elismertségének, mint a második vagy első kört elérő, de kevésbé van „tudatában a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonynak, a világegyetemi létpolgárságnak.” 110:6.20 A harmadik kör felé haladva „egyre jobban és egységesebben érvényesül a hét elmeszellem-segéd hatása annak a feladatnak a végrehajtásában, hogy megszabadítsák a halandói elmét az anyagi-létbeli rendszerek valóságaitól való függéstől, mely feladat előkészítő jellegű a morontia szintek megtapasztalásába való egyre teljesebb bevezetéshez.” 110:7.9 „A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.”

- hét lelki kör jellemzői (a hatodik kör): 110:6.16 Ezen a szinten az ember ugyanúgy tudatában lehet a fiúi elismertségének, mint a második vagy első kört elérő, de kevésbé van „tudatában a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonynak, a világegyetemi létpolgárságnak.” 110:6.20 A harmadik kör felé haladva „egyre jobban és egységesebben érvényesül a hét elmeszellem-segéd hatása annak a feladatnak a végrehajtásában, hogy megszabadítsák a halandói elmét az anyagi-létbeli rendszerek valóságaitól való függéstől, mely feladat előkészítő jellegű a morontia szintek megtapasztalásába való egyre teljesebb bevezetéshez.” 110:7.9 „A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.”

- hét lelki kör jellemzői (az ötödik kör): 110:6.20 A harmadik kör felé haladva „egyre jobban és egységesebben érvényesül a hét elmeszellem-segéd hatása annak a feladatnak a végrehajtásában, hogy megszabadítsák a halandói elmét az anyagi-létbeli rendszerek valóságaitól való függéstől, mely feladat előkészítő jellegű a morontia szintek megtapasztalásába való egyre teljesebb bevezetéshez.” 110:7.9 „A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.”

- hét lelki kör jellemzői (a negyedik kör): 110:6.20 A harmadik kör felé haladva „egyre jobban és egységesebben érvényesül a hét elmeszellem-segéd hatása annak a feladatnak a végrehajtásában, hogy megszabadítsák a halandói elmét az anyagi-létbeli rendszerek valóságaitól való függéstől, mely feladat előkészítő jellegű a morontia szintek megtapasztalásába való egyre teljesebb bevezetéshez.” 110:7.9 „A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.”

- hét lelki kör jellemzői (a harmadik kör): 110:6.14 Amint a halandó ezt elérte, az Igazító hozzáfog az emberi elme morontia lényegűvé alakításához annak érdekében, hogy a teremtmény, teljesítve a hátralévő köröket, elérje az isteni-emberi társulás végső szakaszát még a halál bekövetkezése előtt. A felemelkedő ember a harmadik körben személyes szeráfi végzet-őrangyalt kap. 110:7.9 A harmadik kört el nem érők ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, „kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.” 110:6.20 „A harmadik körtől kezdve a segédek hatása fokozatosan mérséklődik.”

- hét lelki kör jellemzői (a második kör): 110:6.16 Ezen a szinten az ember ugyanúgy tudatában van a fiúi elismertségének, mint a hetedik vagy hatodik kört elért lény, de sokkal inkább elfogadja és érti a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonyát, és a világegyetemi létpolgárságot. 110:7.9 A második kört el nem érők ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, „kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.” 110:6.20 „A harmadik körtől kezdve a segédek hatása fokozatosan mérséklődik.”

- hét lelki kör jellemzői (az első kör): 110:6.15 Az elme-Igazító viszony legmagasabb rendű megvalósítása a hústestben élő ember számára. Az összhang az elme, az érzelmek és a mindenségrendi látásmód tekintetében valósul. E szint elérése előtt az Igazító nem igazán képes közvetlenül szóba elegyedni az emberrel. 110:6.16 Ezen a szinten az ember ugyanúgy tudatában van a fiúi elismertségének, mint a hetedik vagy hatodik kört elért lény, de sokkal inkább elfogadja és érti a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonyát, és a világegyetemi létpolgárságot. 110:6.20 „A harmadik körtől kezdve a segédek hatása fokozatosan mérséklődik.” 110:6.21 „Az első mindenségrendi kör sikeres teljesítése az elő-morontia halandói érettség elérését jelzi, továbbá mutatja az elmeszellem-segédek közös segédkezésének mint az emberi személyiségbeli elmeműködés kizárólagos befolyásolásának a végét is.” 110:6.1 „Az első kör teljesítése a halandó lény viszonylagos érettségére utal.” 110:6.10 „A személyek valóságosabbá válnak, amint a halandói lét hetedik köréből az elsőbe emelkednek.”

- hét lelki kör teljesítésének gyümölcsei: 110:6.8 1. „Az Igazítóhoz hangolódás. A szellemiesülő elme a kör elérésével arányosan közelít az Igazító-jelenléthez.”

- 110:6.9 2. „A lélek kifejlődése. A morontia lélek megjelenése jelzi a kör teljesítésének mértékét és mélységét.”

- 110:6.10 3. „A személyiség valósága. A sajátlényeg-valóság mértékét közvetlenül meghatározza a kör teljesítése. A személyek valóságosabbá válnak, amint a halandói lét hetedik köréből az elsőbe emelkednek.”

- hétnapos hét: 66:7.17 a dalamatiai tanítók vezették be. Az akkoriban általánosan ismert huszonnyolc napos holdhónapon alapult, mely így négy egyenlő részre volt osztható.

- Hét Önkéntes Telepes Csoport: 30:2.149-30:2.157 megtalálhatók a helyi csillagrendszerektől a felsőbb-világegyetemek központjaiig.

30:2.150 „1. Csillagászat-hallgatók.

30:2.151 2. Égi Mesterek.

30:2.152 3. Visszatekintési Igazgatók.

30:2.153 4. Kiterjesztési Tanodai Oktatók.

30:2.154 5. A Különféle Tartalékos Testületek.

30:2.155 6. Hallgató-látogatók.

30:2.156 7. Felemelkedő zarándokok.”

- hét parancsolat: 89:1.4 Dalamatia és az Éden erkölcsi törvényei, melyek határozottan tiltó tabuk voltak. Az értékük mégis abban állt, hogy sok más tabut kiváltottak, és az engedelmességért cserébe ígértek is valamit. Lásd még → „Az Atya Útja”.

- Hét Tökéletes Szellem (meghatározások): 9:8.2 A Végtelen Szellem első Istenség-teremtő cselekedete.

- 13:4.2 Ők a Végtelen Szellem legfelsőbb és végleges képviselői, a világegyetemek mindenségének elme-szellemi lendkereke, „egy mindent átfogó, mindent magába foglaló és mindent összehangoló, központi elhelyezkedésű erőtér.”

- 105:7.16 Ők „a Hétszeres Isten isteniségének a legfelsőbb szintet el nem érő összehangolói”.

- Hét Tökéletes Szellem (jellemzők): 116:4.3 A teremtés korai szakaszában „csatlakoztak az ősi Háromsághoz a negyvenkilenc Tükröző Szellem közös megteremtésére”.

- A mindenségrendi elme (Legfelsőbb Lény) segédkezésének forrás-központjaiként működnek.

- 116:4.4 Felügyelik a Tükröző Szellemeket.

- 116.4.5 Az együttes teremtéseik anyagi rendűnek látszanak (pl. erőtér-irányítók).

- 116:4.5 Az „egyedi teremtéseik a szellemi rendhez tartoznak” (pl. szupernáfok).

- 116:4.5 Közös szellemi természetű alkotó cselekedetük a Hét Világkör Szellem együttes létre hozása a Legfelsőbb Lény akaratából.

- 116:5.10 Az első közös teremtő cselekedetükkel egyidejűleg jelent meg a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító.

- 16:3.2-3.3 Első Tökéletes Szellem: ő a paradicsomi Atya közvetlen megjelenítése és az első felsőbb-világegyetem kiteljesedését irányítja,

- 16:3.4-3.5 Második Tökéletes Szellem: ő az Örökkévaló Fiú természetét és jellemét mutatja, a második felsőbb-világegyetem kiteljesedését úgy irányítja, mintha azt az Örökkévaló Fiú tenné.

- 16:3.6-3.7 Harmadik Tökéletes Szellem: ő különösen hasonlít a Végtelen Szellemre, és úgy irányítja a harmadik-felsőbb világegyetem fejlődését, mintha azt a Végtelen Szellem tenné.

- 16:3.8-3.9 Negyedik Tökéletes Szellem: ő az Atya és a Fiú közös természetének részese, és úgy irányítja a negyedik-felsőbb világegyetem kiteljesedését, ahogy azt az Atya és a Fiú közös társulása tenné.

- 16:3.10-3.11 Ötödik Tökéletes Szellem: ő egyesíti az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem jellemét, és úgy irányítja az ötödik-felsőbb világegyetem jólétét, ahogy azt az Atya és Szellem közösen tenné.

- 16:3.12-3.13 Hatodik Tökéletes Szellem: ezen isteni lény az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem együttes jellemét mutatja, és úgy irányítja a hatodik-felsőbb világegyetem ügyeit, ahogy azt a Fiú és a Szellem együtt tenné.

- 16:3.14 Hetedik Tökéletes Szellem: ő egyedien és egyaránt mutatja az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem képét, és úgy irányítja a hetedik-felsőbb világegyetemet, ahogy azt Atya, a Fiú és a Szellem közösen tenné. 116:4.2 A Legfelsőbb (Lény) nevében szól. Személyes kapcsolatban áll vele, valóban ismeri. 116.4.4 Az Orvonton felsőbb-világegyetemet felügyeli a központi világegyetemből. 116:4.4 Személyes kapcsolatban áll az Uverszán tartózkodó hét Tükröző Szellemmel, akik fölött felügyeletet gyakorol.

- 9:8.2 E paradicsomi Szellemek osztják szét a Végtelen Szellemet a világegyetemeknek.

- 0:3.14 2. A különvált és széttartó mindenségrendi elme a Hét Tökéletes Szellembe tart.

- 103:7.12 A Hét Tökéletes Szellem a legteljesebb módon hangolja össze az energia és a szellem látszólagos különbözőségeit.

- Hét Tökéletes Szellem Hangja: 28:4.3 Az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.5 Minden felsőbb-világegyetemben a második és a később teremtett minden hetedik elsőfajú szekonáf különösen jól jeleníti meg a Hét Tökéletes Szellem együttes természetét és válaszait a Nappalok Elődei számára.

- Hét Tökéletes Szellem társulásának összehangoló tevékenységei:

17:8.4 1. Együttesen szinte elérik a paradicsomi Istenségek Háromságának isteniségi szintjét.

17:8.5 „2. Egyenként kimerítik a háromsági Istenség elsődleges társulási lehetőségeit.”

17:8.6 3. Az Együttes Cselekvő különálló képviselőiként ők a letéteményesei a Legfelsőbb Lény azon szellem-elme-erő főhatalmának, melyet még nem gyakorol személyesen.

17:8.7 „4. A Tükröző Szellemeken keresztül összehangolják a Nappalok Elődei felsőbb-világegyetemi kormányainak működését Madzsesztonnal, az egyetemes tükrözőműködés paradicsomi középpontjával.”

17:8.8 5. A helyi világegyetemi Isteni Segédkezők egyedivé alakításában való részvételükkel hozzájárulnak a Hétszeres Isten végső szintjéhez, a helyi világegyetemek Teremtő Fia és Alkotó Szelleme szövetségéhez.”

- hét Tükröző Kép Segítő: 15:10.20 felsőbb-világegyetemi vezetők, akik „a hét Tükröző Szellem szóvivői és rajtuk keresztül a paradicsomi Hét Tökéletes Szellem képviselői.” 15:10.21 Egyben képviselői az alábbi, jelenleg részlegesen működő, de a felsőbb-világegyetemi kormányzásra befolyással levő csoportnak, melynek tagjai „a Legfelsőbb Lény kifejlődő felsőbb-világegyetemi személyiség-megnyilatkozása, a Legfelsőbb Korlátlan Ellenőrei, a Végleges Korlátozott Helyettesei, Madzseszton meg-nem-nevezett összekötő-tükrözői és az Örökkévaló Fiú személyes-feletti szellem-képviselői.”

- Hét Világkör Szellem: 116:4.5 A Hét Tökéletes Szellem hozta létre a Legfelsőbb Lény akaratából.

- Hétszeres Isten: 105:7.17 „jelenti mind a legfelsőbb, mind a legfelsőbbet el nem érő besorolású teremtmények számára az Egyetemes Atya személyiségi és isteniségi kinyilatkoztatását”. 0:8.1 – 0:8.9 Az Istenséghez való evolúciós teremtményi közeledés hétszeres útja, az idő és tér e hétszeres Istenség-megszemélyesülése fokozatosan képessé teszi az embert a szellem Isten jelenlétének elérésére. A megismerés hét fokozata:

0:8.2 „1. A paradicsomi Teremtő Fiak.

0:8.3 2. A Nappalok Elődei.

0:8.4 3. A Hét Tökéletes Szellem.

0:8.5 4. A Legfelsőbb Lény.

0:8.6 5. A Szellem Isten.

0:8.7 6. A Fiú Isten.

0:8.8 7. Az Atya Isten.”

0:8.11 „A Teremtő Fiak a Hétszeres Istenben alkotott Istenség-társulásban alakítják ki azt a működési rendet, mely révén a halandó halhatatlanná válik és a véges a végtelenbe burkolózik.”

117:7.5 Közösségük a paradicsomi Egyetemes Atyától a helyi világegyetemi Teremtő Fiakig és Alkotó Szellemekig terjed. 56:7.2 Első kifejezése a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem társulásából eredő szabályozó hatás a bolygókon. „Amikor egy csillagrendszer jut el a fénybe, akkor e Fiú-Szellem kapcsolat eléri a működésének teljességét; és amikor egy egész csillagvilág éri el ezt az állapotot, akkor ott a Hétszeres Isten második szakasza válik tevékenyebbé”. „A helyi világegyetem teljessé tett igazgatási fejlődését a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellemek új és közvetlenebb segédkezései jellemzik; és ekkor kezdődik el a Legfelsőbb Isten örökké tökéletesedő kinyilatkoztatása és megértése is”. 106:1.3 A Hétszeres Isten léte azt jelzi, hogy a paradicsomi Istenség ismeri a tér evolúciós világegyetemeinek idő-akadályait. 106:1.2 A felsőbb-világegyetemekben végbemenő folytonos növekedés időszakai alatt a befejezetlen a Hétszeres Isten segédkezésén keresztül kerül kapcsolatba a tökéletessel. 106:1.3 A Hétszeres Isten a küzdő evolúciós teremtményeket is szeretettel és könyörülettel segíti az igazságban, a szépségben és a jóságban való fejlődés útján. „A Hétszeres isteniségi segédkezése az Örökkévaló Fiún keresztül befelé, a paradicsomi Atya felé, és a Nappalok Elődein keresztül kifelé, a világegyetemi Atyák – a Teremtő Fiak – felé irányul.”

- Hétszeres Isten (eredete): 116:2.3 A paradicsomi Istenség fokozatosan mérsékli és korlátozza a Paradicsomon kívüli megszemélyesüléseit, egészen az alászálló Fiak evolúciós világokon megjelenő isteni életéig.

- Hétszeres Isten (meghatározások): 106:2.4 A kifejlődő teremtésrészek felett megszerzett tapasztalati uralom mindenható erőtere.

- 106:1.4 Személyes, szellemi istenség – Istenség-csoportosulás, mely rendelkezik személyiségfejlődéshez nem köthető szakaszokkal is.

- Hétszeres Isten (jellemzők): 56:10.1 A valóságának megértése a Teremtő Fiú iránti rajongástól a paradicsomi Atya imádatáig terjed.

- 56:10.19 Az Atya, a Fiú és a Szellem egységbe rendeződését „különféleképpen nyilvánítja ki az isteni jelentéstartalmak és értékek hét különböző társulásában a hét felemelkedési szinten.”

- 56:8.2 A Legfelsőbb Lényben egyesülnek.

- 106:1.4 Jelenlegi isteniségi jellemzői „a Hét Tökéletes Szellem és az Együttes Cselekvő közötti kapcsolatban összegződnek, de rendeltetésük az, hogy örökmód egyesüljenek a Legfelsőbb Lény megjelenő személyiségében.”

- 56:7.8 Az idő és a tér világegyetemeiben fokozatos közeledést biztosít az Egyetemes Atyához.

- 106:2.4 A tér és idő erőterét a központi teremtésrészben lakozó szellem-jelenléttel és isteni személyiséggel ruházza fel.

- 106:1.4 „a jelenlegi nagy világegyetem működési valósága viszonylagos egységének forrása.”

- 106:2.1 A működés szempontjából hangolja össze a véges evolúciót.

- 106:2.3 A hatalma kiérdemelt, bizonyított és tapasztalati úton szerzett.

- 115:3.9 Természetének jellemzője a növekedés.

- 116:4.12 Istenségi csoport, mely a Legfelsőbb Lény tényleges megjelenésében éri el a csúcspontját.

- 116:5.1 „magába foglalja a nagy világegyetem szabályozóit éppúgy, mint a teremtőit.”

- hétszeres megszabadulás: 101:6.16 „egyenértékű az Egyetemes Atya végleges megtapasztalásának teljes és tökéletes elérésével.” Lásd még → „Jézus hite”

- hétszeres Teremtő Fiú legfőbb hatásköre jellemzői:

21:5.2 „1. Magába foglalja a paradicsomi Istenség hétszeres nézőpontját.

21:5.3 2. Megtestesíti a tér-idő teremtmények hétféle beállítottságát.

21:5.4 3. Tökéletes rendezett egészbe foglalását alkotja a paradicsomi hozzáállásnak és a teremtményi nézőpontnak.”

- Hétszeres Isten szabályozói: 116:5.9 Az Istenség-társulás fizikai szabályozó szintjét alkotják, ezért működésileg nem választhatók el tőle.

116:5.2 1. „A Fizikai Főszabályozók.

116:5.3 2. A Legfőbb Erőtér-központok.

116.5.4 3. A Legfelsőbb Erőtér-irányítók.

116.5.5 4. A Mindenható Legfelsőbb.

116.5.6 5. A Cselekvő Isten – a Végtelen Szellem.

116.5.7 6. A Paradicsom Szigete.

116:5.8 7. A Paradicsom Forrása – az Egyetemes Atya.”

- Hétszeres Isten személyei: 116:2.4 A felemelkedő ember a következő sorrendben találkozik velük.

116:2.5 1. „A Teremtő Fiak (és Alkotó Szellemek).

116:2.6 2. A Nappalok Elődei.

116:2.7 3. A Hét Tökéletes Szellem.

116:2.8 4. A Legfelsőbb Lény.

116:2.9 5. Az Együttes Cselekvő.

116:2.10 6. Az Örökkévaló Fiú.

116:2.11 7. Az Egyetemes Atya.”

- hétszeresen Tökéletes Fiú: 21:4.6 akinek „természetéhez hozzáadódott a teremtményi tapasztalás, mely örökre elválasztja őt a Teremtő Fiú isteni szintjétől és felemeli a Tökéletes Fiú élményelvi síkjára, egy olyan személyére, aki teljesen kiérdemelte valamely világegyetem feletti irányítás és az annak világai feletti igazgatás jogát. Megtestesíti mindazt, ami megszerezhető az isteni örökségből és magába foglalja mindazt, ami a tökéletesített-teremtményi tapasztalásból nyerhető.”

- hideg: 42:4.5 a hő hiánya, mely a tér általános erő-töltésének állapotát jelzi, feltéve, hogy sem kilépő energia, sem szervezett anyag nincs jelen és nem válaszol a gravitációra. 42:4.7 Az alacsony hőmérséklet az elektron-szerveződési és atomi rendeződési formáknak kedvez.

- hiedelem (hiedelmek): 101:8.1 valamely tanítás igazként való elfogadása. A hiedelem akkor működik a hit szintjén, amikor hat az életre és alakítja az életmódot. 101:8.2 A hiedelem korlátozó és megszorító. Könnyen válhat csoportos meggyőződéssé is. 92:5.1 A vallási hiedelmeket az emberek alakítják ki, ami vonatkozhat az istenképre is. Ennek során a kinyilatkoztatás általi tanításokat vegyítik az evolúciós vallás elemeivel. 93:7.3 Ilyenek a Nagy Anyára és a Napra vonatkozó ősi tiszteletfajták hiedelmei. 89:2.3 Hajdan elterjedt hiedelem volt az, hogy az embert különleges módon teremtették, a létpályáját tökéletesként kezdte, és a tabuk megsértése, vagyis a bűn miatt került nyomorúságos helyzetbe. 90:2.7 Még a XXI. században is vannak, akik hisznek a szerencsés vagy szerencsétlen csillagzat alatt való születésben. Továbbá hisznek abban, „hogy az égitestek együttállása meghatározza a különböző földi események kimenetelét.” 90:3.8 De olyanok is vannak, akik még hisznek abban, hogy a betegség és a szenvedés valamilyen isteni tilalom megszegésének következménye, melyért az Isten büntetéssel súlyt. 94:3.6 A brahman bölcselet egyik hiedelme szerint „az Egyetemes Egynek az emberben lakozó részén kívül nem létezik emberi egyéniség.” 94:4.4-4.5 A hindu vallás egyik hiedelme szerint pedig a legfelsőbb vallás háromságához tartozó Visnu, rendszeresen megtestesül emberi alakban. 94:6.7 „Lao-cénak az ellen nem állásról szóló tanítása és az a megkülönböztetés, melyet a cselekvés és a kényszerítés között tett, később a »semmit nem látás, tevés és gondolás« hiedelmeivé ferdült.” 94:2.3 Hiedelem továbbá a lélekvándorlásban, vagyis a lelkek újratestesülésének tantételében való hit is, ami az indiai Dekkán dravidáitól ered. 95:2.6 Egyiptomból terjedt át Arábiába és Mezopotámiába az a hiedelem, hogy a köpetnek gyógyító hatása van. 95:2.7 Az egyiptomiak hittek abban is, hogy a csillagok az érdemes lelkek továbbélését jelzik, míg az érdemtelenek a napban szívódnak fel. 95:6.5 A kései zoroasztrizmusban is fellelhető hiedelem az, hogy a jó és a gonosz egyenlő feltételek mellett küzd. 102:6.7 A hiedelem nem képes ellenállni a kétségnek és nem képes legyőzni a félelmet.

- hinduk (hindu népek): 96:0.1 a sokféle istenüket a Rigvédában bemutatott „istenek egy szellemiségévé” egyesítették. 104:0.3 Hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak. 104:1.5 Esetükben „a háromság fogalma mint Lény, Értelem és Öröm gyökeresedett meg.” „Ennek későbbi indiai felfogása a Brahma-Siva-Vishnu hármas.” 104:1.7 E felfogások által „egy egyszemélyű Isten háromszoros megnyilatkozásának eszméjét hirdették.” 89:3.4 A hinduk őszinte hívei voltak a testi sanyargatás tantételének.

- hindu vallás (hinduizmus, hindu istentan): 94:4.8 az Urantia leginkább alkalmazkodó, türelmes vallása. 94:4.9 Azért maradt fenn, mert szerves részét képezi India alapvető társadalmi szerkezetének. 92:5.9 A hindu vallás brahmanjai még a XX. században is őrizték a szetfi papság által hirdetett vallás elemeit. 92:6.3 A hinduizmus a legősibb vallás az Urantián. Istentani rendszerét az evolúciós és a kinyilatkoztatott vallás összeolvadt elemei alkotják. 92:6.14 A hinduizmus a judaizmussal együtt a korai idők leghaladóbb vallása volt. Nagy hatást gyakorolt a keleti és a nyugati vallásfejlődésre. A hinduk hittek abban, hogy kinyilatkoztatott vallást követnek, „és hitték, hogy minden más vallás az egy igaz hit különféle hanyatló formáit képviseli.” 94:4.2 A hindu vallás az istenség és az isteniség négy egymás alatti szintjét írja le.

94:4.3 1. „A Brahman, az Abszolút, a Végtelen Egy, a VAN.”

94:4.4 2. „A trimúrti, a hinduizmus legfelsőbb háromsága.” Az első számú tagja Brahma, akiről úgy tartják, hogy önmagát teremtette a Brahmanból, vagyis a végtelenségből. 94:4.5 A második tag Siva, az élet és a halál ura, a termékenység istene és a pusztítás ura. A harmadik tag pedig Visnu, akiről azt tartják, hogy rendszeresen megtestesül emberi alakban. Siva és Visnu tisztelete a Krisztus utáni első évezredben jelent meg. 94:4.9 A hindu vallás Krisztust Visnu megtestesülésének tekinti.

94:4.6 3. „Védikus és késő-védikus istenségek.” Mások mellett ide tartozik Agni, Indra és Szóma is, akik a trimúrti három tagjához képest másodrendűek.

94:4.7 4. „A félistenek: emberfeletti emberek, hősök, démonok, kísértetek, rossz szellemek, manók, szörnyek, lidércek és a későbbi tiszteletfajták szentjei.”

- hit (életerőhit): 91:1:4-1.5 a személyes jellegű imádsággal kevéssé társítható. Az eredete a vallásétól eltérő is lehet.

- hit (~felfogás): 92:5.10 a Melkizedek-féle hitterjesztők a hitet az Isten kegyének áraként hirdették.

- hit (igaz ~ tartalmi elemei, jellemzői): 101:2.10 Kinyilatkoztatja az Istent a lélekben.

- 102:1.2 „az örökkévalóság szellemprogramjából gyűjt bizonyítékot.”

- 102:6.4 „a valószínűség bölcseleti Istenét átalakítja a személyes vallásos tapasztalásban való bizonyosság üdvözítő Istenévé.”

- 102:6.5 Alapja a személyes tapasztalás, melyen keresztül az egyén Istent ismerővé válik.

- 102:6.6 Képes kiegészíteni az értelmet és az okszerű gondolkodást.

- 102:6.7 „mindig győzedelmeskedik a kétkedés felett”.

- 102:6.7 „igenlő és élő”.

- 103:7.1 bár nem az értelmen alapul, mégis ésszerű.

- 103:7.1 „bár az okszerű gondolkodástól független, mindazonáltal egészséges okszerűség támogatja.”

-103:7.1 Még eszményi bölcselet sem képes a táplálására.

- 103.7.1 A tudománnyal együtt a bölcselet forrása.

- 103:7.1 Oktatni csak kinyilatkoztatás révén lehet.

- 103.7.1 Magasabb szintre emelni csak a jelenlevő Gondolatigazító személyes halandói megtapasztalása útján lehet.

- 101:3.4 Az igaz szellemi hit igaz erkölcsi tudatosságon alapul.

- 103:7.6 Az igaz vallás területén „mindig okszerű a belső nézőpont alapjától fogva.”

- 103:7.6 Szellemi tudatosságból táplálkozik.

- 103:9.7 Először az értelmet használja, majd a bölcsességet, végül az IGAZSÁG társaságában folytatja a soha véget nem érő utazását.

- 103:9.10 Tárgya „az élő szellemi tapasztalás.”

- 103:9.11 „az Isten megismeréséhez vezet”.

- 101:2.10 Kinyilatkoztatja az Istent a lélekben.

- 101:2.16 Az ember tisztánlátásában áll fenn.

- 101:1.6 „egyesíti az erkölcsi rálátást az értékek tudatos szemléletével”.

- 101:8.1 Istenre összpontosuló imádat.

- 101:8.2 Egyszerre kiterjedő és elengedő.

- 101:8.2 „a szellemi jelentéstartalmakkal, az isteni eszményképekkel és a legfelsőbb értékekkel kapcsolatos élő tapasztalás”.

- 101:8.2 „Istent ismerő és embert szolgáló.”

- 101:8.3 Nyitott a valóságokra és a rájuk vonatkozó tudásra.

- 101:8.3 Támogatja az értelmi összeszedettséget.

- 101:8.3 Hűséges a legfelsőbb értékekhez és az isteni eszményképekhez.

- 101:8.3 Nem menekül a halandói lét problémáitól, törekszik azok megoldására.

- 101:8.4 Támogatja az alkotó képzeletet.

- 101:8.4 Tárgyilagosan közelít a tudományos vizsgálatok eredményeihez.

- 101:8.4 Arra készteti a vallási hívőt, hogy az aranyszabály szerint éljen.

- 101:9.9 Összekötő kapocs az erkölcsi tudat és a maradandó valóság szellemi fogalma között.

- 103:7.13 „a szellemi tudat igazolhatóságának felismerése – valami, amit más halandói úton nem lehet bizonyítani.”

- 103:9.6 Ismerteti az emberrel az isteniség világát, a szellemi tapasztalást.

- 101:2.16 Bizonyosság az Isten személyiségében és valóságában.

- 103:9.11 Nem szabad túlságosan befolyásolniuk a belőle fakadó érzelmi következményeknek. Lásd még → „hit (vallásos ~ tartalmi elemei, jellemzői)”

- hit (szellemi ~ jellemezői): 104:2.3 általa „az ember megláthat valamennyit az Isten szeretetéből”.

- 104:2.3 Nincs hatása az anyagi világegyetem elrendelt törvényeire.

- hit (a szellemi világban): 110:6.17 A lehetőséget (magvábanvalót) ténylegessé alakítja.

- hit (többistenhit, árjáké): 94:1.3 a korábbi egyistenhitük elfajzása, mely a törzsi egységekre való bomlás következménye volt. De mondható az andita Mezopotámia egyistenhite és háromság eszméje elkorcsosulásának is.

- hit (vallásos ~): 99:5.7-5.8 A hívők akkor képesek együttműködni, ha a személyes hitük az eszményi értékek megragadására vonatkozik. 101:2.3 A vallási hit képes a tudományos értelem által felismert Első Okot az üdvözülés Isteneként azonosítani. 101:2.4 Az ember két ok miatt hisz a továbbélését segítő Istenben. 101:2.5 1. Egyrészt személyes tapasztalata és bizonyossága van erről a benne lakozó Gondolatigazító működése következtében. 101:2.6 Másrészt pedig kinyilatkoztatást kapott az Igazság Szellemének személyes segédkezése révén, valamint az „isteni Fiak világra való alászállása által, vagy az írott szó kinyilatkoztatásain keresztül.”

- hit (meghatározások): 101:2.2 „a vallás módszere”.

- 3:5.9 „az emberi gondolat legfelsőbb szintű bizonyossága”.

- 101:8.1 „az igaz személyes vallásos tapasztalás élő sajátossága”.

- 103:6.7 „a vallás rálátási eljárása”.

- 103:7.1 Emberi vallásos látásmód.

- hit (vallásos ~ tartalmi elemei, jellemzői): 3.5.9 Az emberi elme mindig kevesebbet tudhat annál, mint amennyit hinni képes.

- 53:8.8 hatékony a bűn és a gonoszság ellen.

- 101:2.8 A vallás bizonyító eszköze.

- 101:2.16 Bizonyosság a szellemi dolgok valóságában.

- 101:8.1 Ténylegesen is uralja az életmódot.

- 101:8.2 Személyes jellegű, csak a hívek szívében keletkezhet.

- 103:6.7 „a vallás rálátási eljárása”.

- 103:7.1 Emberi vallásos látásmód. Lásd még → „vallás (igaz ~ meghatározásai)” → „hit (igaz ~ tartalmi elemei, jellemzői)” → „hívő jellemzői (igaz vallásban)”

- hit születése: 102:0.3 Akkor történik „meg az ember szívében, amikor az erkölcsi tudata felismeri, hogy az emberi értékek az anyagitól a szellemi felé, az emberitől az isteni felé, az időtől az örökkévalóság felé terelődhetnek a halandói tapasztalásban.”

- hit (továbbélésben): 102:3.5 A személyiség továbbélésének lehetőségében való hitet a tények, az értékek és az igaz valóság összehangolása alakítja ki.

- hitrege: 122:8.7 A keleti és közel-keleti elmék gyakran szőnek történeteket „a vallási vezetőik és politikai hőseik élete köré.” Ahol az emberi tudás javát a nemzedékek szájról szájra adják át, ott a hitregék könnyen válnak hagyományokká, melyeket utóbb gyakran tartanak tényként elfogadott dolognak. Ilyen hitrege a betlehemi csillag csodálatos mondája is. 90:5.2 Továbbá azáltal, hogy a szokás szentesíti a szertartást, hitregéket is teremt és tart fenn. 66:2.8 A kaligasztiai százaknak szánt különleges testek megalkotása számos mondának vált alapjává, melyek közül utóbb sok összekeveredett azon későbbi hagyományokkal, melyek Ádám és Éva bolygói beiktatásával függtek össze. 66:4.2 Bár a kaligasztiai százak nem alkalmaztak természetfeletti módszereket, a halandók hajlamosak voltak isteneknek tekinteni őket. 67:4.3 Továbbá annak ténye, hogy a Lucifer-féle lázadásban részt vett azon „emberfeletti férfiak és nők jelenléte, akik a lázadás következtében itt ragadtak és akkoriban a föld fiaival és leányaival párosodtak, könnyen adott tápot azoknak a mondai történeteknek, melyek arról szóltak, hogy az istenek lejöttek a földre a halandókkal párosodni. És innen ezer és egy mesei természetű monda eredt, de ezek alapját a lázadás utáni idők tényei képezik, és ezek később helyet kaptak azoknak a különféle népeknek a meséiben és hagyományaiban, akiknek az ősei kapcsolatba kerültek a nodfiakkal és az ő leszármazottaikkal.” 93:9.5 Szintén hitrege képződéshez vezetett az, hogy az Ábrahám utáni nemzedék nehezen fogta fel a Melkizedek történetét, ezért a működését ötszáz év elteltével egyre inkább hitregének minősítették.

- hitregetan: 103:9.4 Hatékonyan készítette elő a terepet a későbbi felsőbbrendű vallás számára azzal, hogy anyagfeletti értékek és lények létezését, illetve valóságát tételezte fel.

- hittudomány: 103:9.6 vallásos törekvés a vallás tapasztalati (élményelvi) igényeinek meghatározására, tisztázására, kiterjesztésére és igazolására.

- hitvallás (sálemi ~): 93:4.1 Azok számára készült, akik elfogadták a Melkizedek tanításokat. „93:4.2 1. Hiszek El Elyonban, a Fenséges Istenben, az egyetlen Egyetemes Atyában és a minden dolog Teremtőjében. 93:4.3 2. Elfogadom a Fenségessel kötött Melkizedek szövetséget, mely az Isten kegyét a hitemre, és nem az áldozatokra és égő-áldozatokra adja. 93:4.4 3. Ígérem, hogy teljesítem a Melkizedek hét parancsolatát és a Fenségessel kötött eme szövetség jó hírét mindenkinek elmondom.”

- hiúság: 68:2.11 jelentős mértékben járult hozzá a társadalom megszületéséhez. 68:2.10 Beleérthető a büszkeség, a törekvés és a méltóság hajlama is. Ezek az érzelmek csak akkor értékesek az egyén számára, ha általuk díszeleghet mások előtt. Ezért nem csak hozzájárultak az emberi társulásuk kialakulásához, hanem segítenek azok összetartásában is. „Ebből az érzelemcsoportból származik minden művészet, szertartás, játékos testgyakorlás és egyéb versengés minden formájának ősi kezdete.” 68:2.11 Azonban a széles körben elterjedt túlzott kérkedés pusztító a társadalomra nézve.

- Híradás-fogadók: 28:4.3 az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.12 Minden felsőbb-világegyetemben a sorban ötödikként teremtett elsőfajú szekonáf és az ezeket követően teremtett minden hetedik együttműködik a tükrözőműködési hangok angyalaival, hogy összhangba hozzák a Nappalok Elődei tükrözőműködési képét, egyes világegyetemi közléscsere céljából létesített körökön beérkező üzenetekkel.

- Hírközlők: 26:3.3 a harmadrendű szupernáf-testület egyik osztálya. 26:3.6 A harmadik Kör-szellem gyermekei, de a Havonában mindenütt működnek. Hivatalos állomáshelyük a legkülső kör hetvenes számú bolygója. Ők a központi teremtésrész híradásainak vevői és küldői. Egyben ők az összes, Istenség-jelenségről szóló térjelentés szerkesztői.

- Hírszerzési Irányítók: 26:3.8 harmadrendű szupernáfok, akik az ötödik Kör-szellem gyermekei. Ők tájékoztatják a felemelkedőket a világegyetemek mindenségének ügyeiről. Ők a Havona „élő napilapjai”. Hírszerzési tevékenységüket a Havonaíró-módszerrel végzik.

- Hírvivők: 26:3.3 a harmadrendű szupernáf-testület egyik osztálya. 26:3.7 A négyes számú Kör-szellem gyermekei, akik a személyes továbbítást igénylő üzenetek hordozói a Paradicsom-Havona rendszerben. Egyaránt szolgálják a mennyei személyiségeket, a paradicsomi zarándokokat és az idő felemelkedő lelkeit.

- hívő jellemzői (igaz vallásban): 100:6.3 a nemesség és a nagyság vonásainak megjelenése.

- 100:6.3 A világegyetemi létpolgárság tudata.

- 100:6.3 Tisztában „van azzal, hogy kapcsolatot teremt az emberfeletti hatalom forrásaival”.

- 100:6.3 Lelkesíti és energiával tölti fel az Isten fiainak közösségéhez való tartozás bizonyossága.

- 100:6.3 Hiszi és kutatja az egyetemes végcélokat.

- 100:6.3 Az önmaga előtti értékét magasabb szintre juttatja a legfelsőbb célok megtalálására irányuló késztetése.

- 100:6.4 Nagyobb az önfegyelme.

- 100:6.4 Mérséklődik az érzelmi feszültsége.

- 100:6.4 Az életet a halandói fogyatékosságai tudatában is kedvvel éli.

- 100:6.4 Erkölcsi határozottság jellemzi,

- 100:6.4 mely szellemi törekvéssel „társul a legfelső világegyetemi és felsőbb-világegyetemi célok elérése érdekében”.

- 100:6.4 A halandó feletti eszményképek elérésére irányuló törekvését „növekvő türelem, béketűrés, állhatatosság és elfogulatlanság jellemzi.”

- 100:6.6 A békéje – mely kétség és zavar nélküli mindenségrendi egyensúly – minden emberi felfogóképességet meghalad.

- 100:6.7 Biztonságérzettel bír,

- 100:6.7 melyhez a győzedelmes dicsőség felismerése társul.

- 100:6.7 Megragadta a Legfelsőbb valóságát, amely által a Végleges célját követi.

- 102:2.7 „folyamatosan munkálkodnia kell a szellemi növekedésén, az értelme által meghódított terület bővítésén, a tárgyi tudásának gyarapításán és a társadalmi szolgálatán.”

- 102:3.4 Örökkévaló jóság tör föl a lelkéből, mely túlcsordul és az embertársak megújítására és megnemesítésére törekszik. Lásd még → „vallási bizonyság (vallásos bizonyosság jellemzői)” → „vallás (igaz ~)”

- hívő (igaz ~ jellemzői): lásd → „hívő jellemzői (igaz vallásban)”

- Hold: 57:6.2 az egyik féltekéjét mindig az Urantia felé fordítja. Ennek oka az Urantia erős gravitációs hatása, amely a kísérő égitest keringési pályájának állandósulásához is hozzájárult. Az erős vonzásból eredő hatás a tengelykörüli forgás szögsebességét fékezi, ami fokozatosan a tengelykörüli forgás leállását eredményezte. 57:6.3 A pályaegyensúly kialakulásával az erők már nem távolítani akarják az Urantia kísérő égitestét, hanem vonzani fogják azt a bolygó felé. Amikor a holdunk a távoli jövőben tizennyolcezer kilométernél jobban meg fogja közelíteni a bolygónkat, akkor ennek gravitációs erői összefogják roppantani azt. Ezt követően a holdunk anyagának egy része anyagi gyűrűvé áll össze az Urantia körül, más anyagrészek pedig meteorként fognak a bolygóba zuhanni.

- Holdant: 45:3.1 a helyi csillagrendszer hét tagú igazgató testületének tagja. 45:3.5 Ő a csillagrendszer felügyelője, a 19. a harmadrendű lanonandek testületben, és a halandói létezési rend feletti összes lázadó szellem fogva tartó felügyelője.

- hosszú életűekkel kapcsolatos hiedelmek: 77:2.11 megfigyelhető Ábrahám bibliai családfája, valamint a korai kínai feljegyzések esetében. A hónapoknak az évekkel való összekeveredéséből adódik. Keverték a huszonnyolc napos hónapot a később bevezetett, több mint háromszázötven napból álló esztendővel.

- horda: 70:3.1 a legkezdetlegesebb társadalom közössége, amelyben még a gyermekek is közös tulajdonban vannak. 70:3.2 A vezetését nem hivatalosan választott egyedek gyakorolták.

- hókristályok: 111:4.6 „mindig hatszögűek, de soha sincs közöttük két egyforma.”

- Hónen: 94:12.2 a munkásságával hozzájárult a Japán Amida Buddha vallás kialakításához. Lásd → „buddhizmus (Amida Buddha vallás)”

- Hósea: 97:4.5 héber látnok, aki feltámasztotta a szeretet Istenének mózesi felfogását. Az Istentől jövő megbocsátást a megbánáson keresztül hirdette, nem az áldozás révén. A szeretet és az isteni kegyelem jó hírét terjesztette. 97:4.6 A reményt és megbocsátást hirdető Hósea üzenetének lényege mindig ez volt: „Megkönyörülök az én népemen. Nem ismerhetnek más Istent kívülem, mert rajtam kívül nincs más megmentő.” 97:9.20 A szólásszabadság elnyomása miatt Hósea a titokban író látnokok közé tartozott.

- : 42:4.5 összehasonlítható energiatartalék, mely az elektron-tevékenység mértékétől függ. 42:4.7 A magas hőmérséklet az atomok bomlását, az anyag szétesését segíti elő. 42:4.8 Az ultimatont hatóenergiává visszaalakító csillaghő nem ismert.

- Hszincsiang: 79:1.1 hegyi útvonal Kelet-Turkesztánban, melyen keresztül mezopotámia népei a sárga emberek lakta területeket elérték.

- hullámenergia: 42:5.1 az Orvonton felsőbb-világegyetemben száz ilyen energia-sor létezik. 42:5.14 „Az anyag részecskefolytonossági hiányai, az energiasugarak kezdősebességével együtt okozzák az energia-anyag különféle formáinak hullámszerű megnyilvánulását.” 42:5.2 A huszadik századi tudás szintjén tíz osztályba sorolhatók.

„42:5.3 1. Ultimatonikuson inneni sugarak – az ultimatonok határhelyzeti keringései, amikor határozott formát kezdenek ölteni.”

42:5.4 2. Ultimatonikus sugarak. Az energia összeállása az ultimatonok parányi szféráivá, mérhető rezgéseket kelt a tértartalomban. Amint az ultimatonok elektronokká állnak össze, sűrűsödés lép fel, ami energiatárolással jár.

42:5.5 3. A rövidhullámú térsugárzás. Az elektron-rezgések között ezek a legrövidebb hullámhosszúak és az anyag atomképződés előtti szintjét képviselik. Létrejöttükhöz szélsőségesen magas vagy alacsony hőmérséklet szükséges. „Kétféle ilyen térsugárzás létezik: az egyik az atomok keletkezését kíséri, a másik pedig az atomok szétesését jelzi.”

42:65.6 4. Az elektronszakasz. Ezen energiaszakasz az alapja minden anyagiasulásnak. „Amint az elektronok magasabb keringési pályáról alacsonyabbra kerülnek, mindig kvantumok lépnek ki az atomból.”

„42:5.7 5. Gammasugarak – az atomi anyag természetes bomlását kísérő kisugárzások.”

42:5.8 6. A röntgensugarak csoportja. Az elektronok lassulása által keletkeznek a különböző csillagi eredetű, valamint a mesterségesen keltett röntgensugarak. „Az elektron töltése villamos mezőt kelt; a mozgás villamos áramot idéz elő; az áram pedig mágneses mezőt hoz létre. Ha az elektron hirtelen megáll, a keletkező elektromágneses zavar röntgensugárzást kelt; a zavar maga a röntgensugárzás.”

„42:5.9 7. A nap ibolyán túli vagy másként vegyi sugárzása és a különböző működési eredetű sugárzások.”

„42:5.10 8. A fehér fény – a napok összes látható fénye.”

42:5.11 9. Vörösön inneni sugárzások – az elektron-tevékenység csökkenése, mely az észlelhető hőtartalmú szakaszhoz van közel.

„42:5.12 10. Hertz-hullámok – az Urantián rádiótávközlésre használt energiák.”

- hullócsillag (lásd még meteorit): 57:6.5 gyakran előforduló jelenség. Olyan nagyobb anyagi égitestek maradékai, melyek a közelükben levő még nagyobb égitestek gravitációs erejének hatására hullottak darabokra.

- humor: 77:8.3 az urantia közteslények mindkét rendje élvezi és megérti az emberi humort.

- humor (szellemi): 48:4.4 nincs meg benne a gyengék és a tévelygők szerencsétlenségének pellengérezése. Három értékszinten működik.

48:4.5 1. Múltidéző móka. Azáltal bátorít és pihentet, hogy az egyén sajátos küzdelmének, alaptalan félelmeinek és gyerekes aggodalmainak emlékein csipkelődik.

48:4.6 2. Jelenkori humor. Az egyén számára gondnak tűnő dolgok fölötti túllépés és a személyes aggodalmak jelentéktelen voltának felismerésével járó öröm.

48:4.7 3. Látnoki öröm. Megelégedés nyerése annak bizonyosságából, hogy a szellemeknek, a morontiáknak és a felemelkedő halandóknak minden a javára válik. A humor e formáját a feljebbvalók szeretetteljes gondoskodásában és a Legfelsőbb Igazgatók isteni állandóságában való hit táplálja.

48:4.14 „A humor segít elkerülni azt, hogy az önteltség képzete túlzottan nagyra növekedjék.” 48:4.15 „A humor a tudatos én felmagasztalásának isteni ellenszere.” Az Alkotók végtelen nagyságára és nagyszerűségére összpontosítva a magunk dicsőítése könnyen válhat mulatságossá.

- humorérzék: 74:6.7 az ádámfiak nagyra értékelték. A mai kor emberfajtái nagyobbrészt az ádámi törzstől örökölték.

- huszonnégy tanácsos (általában): 50:2.2 Csillagrendszeri tanácsadó testület, melynek tagjai alászállást megtapasztalt bolygókról gyűlnek össze. A Bolygóhercegek is kérhetik a tanácsait. A Satania csillagrendszer e tanácsosai jelenleg mind az Urantiáról származnak. Lásd még → „urantiai tanácsadó testület” → „huszonnégy tanácsos”

- huszonnégy tanácsos: 114:1.1 Az Urantia bolygón valaha élt személyekből áll, 114:2.1 akik már a bolygón valódi vezetők voltak, és e képességeiket – a Melkizedek kivételével – a lakóvilágokon továbbfejlesztették, majd kiteljesítették a jerusemi létpolgárságra való felkészítés során. Ők különleges felügyelők, akiknek 114:1.1 Jerusemi bizottságát a Felséges Teremtő Fiú, Jézus hozta létre az Urantia Bolygóhercegeként. E bizottságot azzal a joggal ruházta fel, „hogy képviselje őt az Urantia kormányában és a csillagrendszerhez tartozó minden más zárlat alá helyezett bolygó kormányában is.” A tanács egyik tagja állandó főkormányzóként folyamatosan jelen van az Urantián. 114:5.1 „A huszonnégy tanácsos tekinthető a leginkább a bolygó kormányzatának törvényhozó hatalmi ágaként. A főkormányzó átmeneti jelleggel és tanácsadói minőségben gyakorolja a legfőbb végrehajtó hatalmat a Fenséges megfigyelő vétójoga mellett.” 114:2.1 A tanács minden tagja hozzájárult „a Legfelsőbb főhatalmának kiteljesítéséhez a Satania csillagrendszerben.” „A huszonnégyek közé választáshoz a jelölést Lanaforge irányító tanácsa teszi meg, melyet az edentiai Fenségesek megerősítenek, a Jerusem Kinevezett Őre jóváhagy, és a kinevezést Mihály felhatalmazása alapján a szalvingtoni Gábriel véglegesíti.” Az állandó és a nem véglegesített tagok is teljes hatáskörrel bírnak. 114:2.5 Azonban e hatáskör mindegyikük esetében csak a halandói továbbélés bizonyos területeit tekintve nevezhető teljesnek. 114:2.2 Ezen igazgatótanács azokat a tevékenységeket felügyeli, melyek a Teremtő Mihályunk utolsó alászállásának földi tényeiből fakadnak. A bolygófelügyelők azon Ragyogó Estcsillagon keresztül tartják a kapcsolatot Jézussal, aki a halandói megtestesülése során is végig kísérte. 114:2.3 A bolygófelügyelők tanácsának hivatalból kinevezett vezetője a Satania Kinevezett Őre. 114:2.4 A bizottság tagjai egyben „tanácsadó felügyelőkként is tevékenykednek a csillagrendszer harminchat másik, felkelés miatt elszigetelt világán”. Külön-külön és gyakran ellátogatnak e bolygókra, és „nagyon hasznos segítséget nyújtanak Lanaforge-nak, a Csillagrendszer Fejedelemnek abban, hogy közvetlenül és megértően intézhesse e bolygók ügyeit”. 114:2.5 Azonban főként „az urantiai halandó emberfajták jó sorának és fejlődésének biztosításával foglalkoznak”. Ők csak az Urantia ügyeit felügyelik közvetlenül, 114:2.6 feltehetőleg addig, amíg a következő események valamelyike meg nem valósul:

a) „a jelenlegi megítéltetési időszak végének eljövetele,”

b) „Makiventa Melkizedek tényleges hivatalba lépése,”

c) „a Lucifer-féle lázadás kivizsgálásának befejezése”,

d) „vagy Mihály újbóli megjelenése az utolsó megtestesülésének világán.” 114:3.1 Száz földi évenként a 24 bolygófelügyelő a testület végrehajtó képviselőjeként állandó főkormányzót jelöl ki, aki ez idő alatt az Urantián tartózkodik. Lásd még → „bolygók felügyelő bizottságai” → „főkormányzó (urantiai ~)”

- húsvér test (halandói ~): 120:0.2 A Jézus által teremtett értelmes, saját akaratú teremtmények legalsóbb rendjének anyagi teste. Lásd még → „test (emberi ~)” → „test (az ember tapasztalásában)”

- Húsvét-szigetek: 78:5.7 vallási és igazgatási központja volt több, azóta elmerült földterületnek. 79:1.3 Kr.e. 8000 táján az aszály miatti andita vándorlások 79:1.6 a csendes-világtengeri szigetek népeinek többségét magasabb fejlettségi szintre emelték. 78:5.7 Az andita tengerészek – a velük tartókkal együtt – élőlénytanilag is módosították az útjukba eső őslakos csoportokat.

- hűség: 39:4.11 „a világegyetemi testvériség értelmes megbecsülésének gyümölcse”, 3:5.12 „a legfelsőbb rendű kötelesség magunkénak tekintése”. „Az állhatatosság értékét az elbukás benne foglalt veszélye jelenti.”53:4.6 Az Isten irányában nem csak elvi szintű, hanem gyakorlati odaadásban is megnyilvánul. Önkéntes, őszinte és nem enged az értelmi álokoskodásnak. 100:5.3 A hűség akkor nyilvánul meg a legfelsőbb eszményképek irányában, ha az Isten-tudat lelki, érzelmi és szellemi megélésén alapul. 100:1.4 „A gyermekekre csak a felnőtt társaik hűsége van tartósan nagy hatással; a szabálynak, sőt a példának sincs tartós hatása. A hűséges személyek gyarapodó személyek, és a gyarapodás hatásos és ösztönző valóság. Élj hűségesen ma – növekedj – és a holnap gondoskodik magáról.”

- hűség (vallásos ~): 100:3.1 a tartalmában fenségesen magasztos és megszentelt teljességgel bír. A vallásos „hűségelemek társadalmilag hatékonyak és szellemileg előrevivők.” 100:5.3 A hűség akkor nyilvánul meg a legfelsőbb eszményképek irányában, ha az Isten-tudat lelki, érzelmi és szellemi megélésén alapul.

- hűtlenség: 89:10.2 a hűség halála az isten nélküli eszményképekhez való kötődésben nyilvánul meg. A hűtlenség fokozatai – „az ingadozás részleges hűsége; a szembenállás megosztott hűsége; a közömbösség haldokló hűsége; és a hűség halála”. 89:10.5 „A bűn megvallása a hűtlenség bátor elutasítása”. A hűtlenségnek vannak következményei a téridő világában.

 

„I”

- ibolyaszín emberfajta: 76:4.3 az Urantián kilencedikként jelent meg. Ádám és Éva hozta létre. Ádám és az utódai kék szeműek voltak. Az ide tartozó népek esetében a világos bőrszín, valamint a sárgásszőke, a vörös és a barna hajszín volt a jellemző. 78:1.3 Az ádámfiak és az ádámszonfiak tartoznak ide. Az ádámfiak központja a második kertben, a Tigris és az Eufrátesz folyók által határolt háromszögben volt, míg az ádámszonfiak fővárosa a Káspi-tenger déli partjaitól keletre, a Kopet-dag hegység közelében helyezkedett el. 78:4 5 A fajilag tisztább csoportjaik tovább ápolták a békeszerető ádámi hagyományt. Ezért voltak a korai vándorlásaik is békések. 78:8.12 A Tigris és Eufrátesz közötti polgárosodott társadalmuk a felsőbbrendű népek elvándorlása és az alsóbbrendű szomszédaik bevándorlása miatt pusztult el. 84:8.3 A mai emberek humorérzékkel társuló játékösztöne az ibolyaszín-emberfajtától származik. Ennek, az evolúciós fajtákban is meglevő kezdetleges adottságát ők emelték az örömforrás lehetőségének szintjére. 103:6.10 Az ibolyaszín emberfajta, az ő andita utódaikkal együtt elsőként próbálták meg elválasztani a mennyiségtani tartalmakat az akarati tartalmaktól.

- idő (meghatározások): 118:1.8 A sohasem kezdődő és sohasem befejeződő végtelen folytonosság részei.

- 118:3.1 „pillanatok sorozata”.

- idő (jellemzők): 118:1.1 Az Istenek úgy viszonyulnak hozzá, mint örökkévalósági tapasztaláshoz.

- 102:2.4 „állandó eleme az ismeretszerzésnek”.

- 12:5.1 „a mozgásból származik és mert az elme önmagától tudatában van az események egymásra következésének.”

- 12:5.5 Az időtudat mozgás nélkül is létezik.

- 12:5.2 Az abszolútuma az örökkévalóság.

- 54:5.13 Az időtlenség Paradicsomi nézőpontjából a Lucifer-féle lázadással kapcsolatos ítélkezés egyszerre zajlik az elkövetéssel.

- 65:8.3 Minden teremtményt korlátoz.

- 65:8.3 A Paradicsomon nem létezik az idő. Ott az evolúció minden dolga jelen van a Végtelenség elméjében és az Örökkévalóság cselekedeteiben.

- idő (emberi felfogása): 118:3.1 Elemzés által történik.

- idő (elme érzékelte): 12:5.7 az egymásra következések sorozatának tapasztalatából, a mozgás tudatából és az időtartam érzékeléséből ered.

- idő (szellem érzékelte): 12:5.8 „az Isten felé irányuló mozgás belső észlelése és a növekvő mértékű isteniség egyre magasabb szintjei felé való emelkedés mozgásának tudomása.”

- idő (személyiség alkotta): 12:5.9 egyedi időérzet, mely az egyén rálátási képessége alapján alakul és a Valóságra, a jelenlét tudatosságára, valamint az időtartamok tudatára vonatkozik.

- idő (állat érzékelte): 12:5.10 az állat a jelenben él és csak a múltra vonatkozóan lehetnek ismeretei. A jövőt csak olyan lény képes megjeleníteni, akiben szellem lakozik.

- idő célja: 48:8.1 Isten megtalálása a Paradicsomon.

- idők célja (urantián): 77:9.10 állapot, amikor „ténylegesen is béke fog honolni a földön és valóban jóakarat fog uralkodni az emberek szívében.” A fényben és életben való megállapodással fog megvalósulni.

- Idő Jelentősége: 28:6.11 harmadfajú szekonáfokként ők az idő kiértékelői, akik előrelátással is bírnak. A felsőbb-világegyetemek hatóságai az ő véleményüket kérik ki ahhoz, „hogy képesek legyenek a jövő eseményeit előre jelezni.” 28:6.12 A lakóvilágokon ők tanítanak meg bennünket a munkaidő és a pihenőidő előnyös használatára.

- idő (szabad~): 71:3.7 akkor hasznos, ha az egyén erkölcsi épülését is szolgálja, továbbá egyszerre termékeny és fogyasztó. A mennyiségének növekedését és a nehéz munkától való megszabadulást a gépiesített technika fejlődése biztosítja.

- Idő Segédkező Szellemei: 24:0.1 a Végtelen Szellem azon szellemlényei, „akik a halandó-fejlődési felemelkedési rendbe tartozó, sajátakarattal rendelkező teremtmények tanításában és a számukra való segédkezésben érintettek.”

- igazgatási szereplők működési szempontjai: 65:5.3 összhangban való munkálkodás a bölcsesség szabályával, az erő uralmával és a fejlődés menetével.

- Igazító: 30:4.15 az alvó továbbélő elméje szellemi átiratának őrzője. A kijelölt szeráffal egyesíti újra a gondjaikra bízott személyiséget. (Lásd még „Gondolatigazító”.)

- Igazító-átkelés: 49:6.19 az Igazítójukkal a halandói élet folyamán eggyé kapcsolódott személyiségek, akik a morontia alak felöltése előtt szabadon szelik át a teret, és így jutnak el a felsőbb morontia szférák feltámadási csarnokaiba. 49:6.21 A fény és élet bolygóin az „elragadtatás” gyakorinak tekinthető, a természetes halál ritka.

- Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandók: 30:4.9 „az Urantia összes emberfajtája előtt ilyen beteljesülés áll.”

- igazság (meghatározások): 103:7.8 „a mindenségrendi viszonyok, a világegyetemi tények és a szellemi értékek megértése”.

- igazság (tartalmi elemek, jellemzők): 54:4.6 a könyörületesség korlátozhatja.

- 103:4.2 A felfedezett igazság „magasabb szintre emeli az eszményképeket”.

- 103:7.8 „legjobban az Igazság Szellemének segédkezésén keresztül érhető el”.

- 103:7.8 „legjobban a kinyilatkoztatás révén bírálható.”

- 103:9.10 Az ember rajta keresztül jut el a szépséghez.

- 103:9.10 Akkor érvényesülhet azonnal, ha az isteni irgalom nem késlelteti.

- 101:6.4 Az által válik hozzáférhetővé a bölcsességgel felruházott egyén számára, hogy a Gondolatigazító és az Igazság Szelleme az elméje számára adományozódik.

- 117:7.17 A még tökéletlen világokon a jelentéstartalmakból fejlődik ki.

-  118:3.2 Időtlen.

- 118:3.2 Az egyre több igazság megismerése segíti az ember igazzá válását.

- 118:3.2 Az egyre több igazság megismerése egyre több múltbeli dolog megértését teszi lehetővé.

- 118:3.2 Az egyre több igazság megismerése a jövő egyre inkább történő felfogását is elősegíti.

- 118:3.3 Megingathatatlan, mivel mentes az átmeneti hányattatásoktól.

- 118:3.3 Sohasem halott, mindig sugárzóan eleven.

- 118:3.3 Ha tényhez kötődik, akkor az idő és a tér is befolyásolja a jelentéstartalmát.

- 228:3.3 Ha tényhez kötődik, akkor az idő és a tér kölcsönös összefüggésbe hozza az igazság és a tény értékeit.

- 118:3.3 Ha tényhez kapcsolják, akkor a viszonylagos mindenségrendi valóság szintjére süllyed.

- igazság (Isten igazsága): 102:7.2 az Isten viszonya a világegyetemhez „olyan viszonylagos kinyilatkoztatás, mely mindig tud alkalmazkodni az állandóan fejlődő világegyetemhez.”

- igazság (isteni ~): 102:7.8 Egyetemes.

- igazság (örök igazság): 92:7.4 a szellemében minden ember egyenlő.

- igazság (örökkévaló): 79:8.8 az ember számára viszonylagos és növekvő dolog. Mindig a jelenben nyilvánul meg. Nem csak minden emberi nemzedékben, hanem minden egyes emberi életben is új kifejeződésre talál. 56:10.9 A jelentéstartalmai együttesen szólnak a halandó ember értelmi és szellemi természetéhez. 56:10.18 E jelentéstartalmak az Istenség örökkévaló szavának a halandók értelmében való tükröződései, melyek így a legfelsőbb fogalmaknak a térben és időben való értelmezéseiként jelennek meg. 56:10.17 De jelenti azon paradicsomi Fiak különleges segédkezését is, akik nem csak a halandó fajoknak adják magukat, de az Igazság-szellemüket is elküldik minden néphez. 56:10.10 Ez a tudomány és a bölcselet alapja.

- igazság bölcsessége: 27:5.4 „a központi világegyetem isteniségéből származik”.

- igazság felfedezése: 103:4.2 a pártatlanság iránti vágy és szomj ösztönzi.

- igazság szeretete: 3:5.10 „a hajlandóság, hogy kövessük azt”.

- igazság, szépség, jóság: 44:7.2 „A szépség, az ütem és az összhang értelmileg összetartozó és szellemileg rokon dolog. Az igazság, a tény és a kapcsolat értelmileg elválaszthatatlan és összetartozik a szépség bölcseleti fogalmaival. A jóság, a pártatlanság és az igazságosság bölcseletileg összetartozik és szellemileg össze van kötve az élő igazsággal és az isteni szépséggel.” 101:8.1 „Az ember hiszi az igazságot, becsüli a szépséget és tiszteli a jóságot”.

- igazság, szépség, jóság (tartalmi elemek, jellemzők): 101:8.1 az Isten mindezek megszemélyesülése és még annál is végtelenül több.

- 56:10.2 Az Istenség felfogható elemeinek tekinthetők.

- 56:10.2 Általuk ismerhető fel az Isten az elmében, az anyagban és a szellemben.

- 56:6.3 A halandó ember ezek értékelése és a jóság imádása révén jut el a szerető Isten felismeréséig.

- 56:10.9 Magukba foglalják az Istenség kinyilatkoztatását az idő és tér világai számára.

- 103:9.10 „Az igazságon keresztül az ember eljut a szépséghez és a szellemi szeretet révén felemelkedik a jóság szintjére.”

- 56:10.20 E három elem az isteniségi valóság teljes kinyilatkoztatását magába foglalja.

- 56:10.15 A három fogalom egyesítve legfelsőbb, isteni eszményképet eredményez, amely isteni atyai szeretetet mutató személyiség jelleggé alakul.

- 44:7.4 Eszményi szinten az igazság örökkévaló, a szépség egyetemes, a jóság pedig isteni.

- 44:7.3. Az igazságnak vannak valóságai, a szépségnek jelentéstartalmai, a jóságnak pedig értékei.

- 44:7.3 Az igazság az értelemre, a szépség az érzelemre, a jóság pedig a szellemire hat. Lásd még → „isteniség”

- 117:1.7 „örök forrásai a végest meghaladó szinteken helyezkednek el”.

- 117:1.7 A forrásait csak igazság-felettiként, szépség-felettiként és jóság-felettiként képzelhetjük el.

- 117:1.7 Az isteniség háromsági ismérvei.

- 117:1.7 „az eszmei tapasztalás véges felső határát jelentik.”

- 117:1.7 „kölcsönösen összefügg a Szellem segédkezésében, a Paradicsom nagyságában, a Fiú irgalmasságában és a Legfelsőbb tapasztalásában.”

- 117:1.7 „A Legfelsőbb Isten maga igazság, szépség és jóság”.

- Igazság kinyilatkoztatói: 23:2.24 a Független Hírvivők legnagyobbra értékelt feladata az igazság kinyilatkoztatása. E minőségben egyaránt működnek a tér felsőbb-világegyetemeitől a tér egyes bolygóiig.

- igazságosság (isteni): 54:4.8 az irgalom jellemezte világegyetemben az érvényesülése lehet ugyan lassú, ám annál bizonyosabb. 97:7.11 Az isteni igazságosság „felismerése indította el az embert az ősi varázslástól és az élőlénytani félelemtől való szabadulás útján”. Az ember ez által jut a törvény és a rend világegyetemébe. Egy olyan egyetemes Istenhez, aki megbízható és végleges sajátosságokkal rendelkezik.

- igazságosság (teremtményi): 10:6.18 „a pártatlanság közösségi eszméje”. 54:1.2 Az értelem, az érettség, a testvériesség és a méltányosság valósága.

- Igazság Szelleme (a Vigasztaló): 113:3.3 „a Fiak jelenléte”, avagy 34:4.5 a Teremtő Fiak szelleme, akik „a világegyetemi jelenlét olyan szellemével vannak felruházva, mely sok tekintetben hasonló a paradicsomi Hét Tökéletes Szelleméhez.” Ennek valamely világra való kiáradásáért az alászálló Fiú a felelős. Ez olyan szellemi erő, mely minden igazságkeresőt őfelé vonz, mivel a Teremtő Fiú az igazság megszemélyesülése a helyi világegyetemben. „E szellem a Teremtő Fiú eredendően meglévő sajátsága, mely az ő isteni természetéből úgy emelkedik ki, mint ahogy a nagy-világegyetemi főkörök a paradicsomi Istenségek személyiség-jelenléteiből kilépnek.” 34:4.6 Bár ezen isteni jelenlét a Teremtő Fiú személyiségéből fakad, de működésében az Isteni Segédkező – a helyi világegyetemi anyaszellem – személyében összpontosul. 34:4.7 Így e szellem működhet a Fiú személyes jelenlététől függetlenül is. 34:5.4 Egyként munkálkodik a Szent Szellem jelenlétével. 56:10.13 Az Igazság Szellem adomány, mely jelen van az ember elméjében. Tévedhetetlenül válaszol az igazságra. Megjelenik azon szellemi kapcsolatokban és összhangban, amelyek minden dolog és minden lény között kialakulnak az Isten felé tartó örök felemelkedés során. 108:2.3 Az Igazság Szelleme az elmeszellem-segédek által nyújtott „szellemi segítségek szellemi összehangolójaként működik.” 108:6.2 Az Urantián minden emberbe alászállt.

- igazság-szólítás: Lásd → „igaztalanok feltámadása”

- igazságszolgáltatás: 70:11.2 korai formája a tabuk kikényszerítésében merült ki. 70:10.5 „Már nagyon korán úgy gondolták, hogy a kísértetek a javas embereken és papokon keresztül szolgáltatnak igazságot; ezért e rendekből lettek az első bűnfelderítők és a törvény hivatalos képviselői.” 70:10.9 Elfogadott sérelem törlesztési magatartás volt a megtorlás, a szemet szemért, életet életért elv alkalmazása. 70:10.10 Az ősi hit szerint, aki nem tudott bosszút állni, a halála után kísértetként ijesztgethette az ellenségét. E hit elterjedtsége okán sok esetben az öngyilkossággal való fenyegetés is elegendő volt az ellenfél kényszerítéséhez. 70:10.11 Viszály esetén a férfi büntetlenül megölhette a feleségét, ha előtte teljesen megadta az árát. 70:10.12 Az első pénzbüntetéseket a tabuk megszegése miatt szabták ki. „E bírságok képezték az első közbevételt.” Később a vérbosszú helyett „vérdíj” fizetésére is volt lehetőség, mely fizetség először nő vagy jószág volt. A pénzbeli kártérítés elterjedésével minden dolognak és életnek szabott ára lett. 70:10.15 A törzsbeli társak elárulását főbűnnek tekintették. 70:10.13 A pártatlan igazságszolgáltatás akkor kezdődik el, amikor a fejletlen rokoni csoportoktól az állam átveszi a bosszúállás jogát. 70:11.7 A bírói döntések során az irányadó esetekre való hivatkozás gondoskodik a változó társadalmi körülményekhez való alkalmazkodásról, mely egyben a hagyományi folytonosság benyomását is kelti. 70:11.8 A tulajdonviták rendezésének korai módjai.

70:11.9 1. A vita tárgyát képező vagyon megsemmisítése.

70:11.10 2. Erővel – a vitában álló felek harca által.

70:11.11 3. Önkényesen – harmadik fél döntése által.

70:11.12 4. A vének, majd pedig a bíróság segítségét kérve.

70:11.14 Egy polgárosodott társadalom állapotát jól fel lehet mérni a bíróságainak alapossága és igazságossága, valamint a bírái feddhetetlensége alapján. 70:5.2 „Az első igazi kormányzati testület a vének tanácsa volt.” 70:12.2 Később ennek hatáskörei az abszolút egyeduralkodó személyében összpontosulnak, a vének csoportjai pedig látszólagos törvényhozó-igazságszolgáltató tanácsadó testületekként maradtak meg. A később megjelenő egyeztető jogállású törvényhozó testületeket a törvényalkotó hatalomtól független, igazságszolgáltatást végző legfelsőbb bíróságok váltják fel. 70:12.19 Az alkotmányos bíróságoknak az alábbiak elkerülésére kell figyelemmel lenniük a döntéshozatalaik során.

„70:12.7 1. A jogtalan hatalombitorlás a végrehajtó vagy a törvényhozó hatalmi ág részéről.

70:12.8 2. A tudatlan és babonás bujtogatók ármánykodása.

70:12.9 3. A tudományos haladás feltartóztatása.

70:12.10 4. A középszer meghatározó volta miatti megoldhatatlan helyzet kialakulása.

70:12.11 5. A romlott kisebbségek uralgása.

70:12.12 6. A törekvő és okos önjelölt zsarnokok befolyása.

70:12.13 7. Vészes fejvesztettség kialakulása.

70:12.14 8. A gátlástalan emberek által való kihasználás.

70:12.15 9. A polgárok adózási rabszolgaságban tartása az állam által.

70:12.16 10. A társadalmi és gazdasági tisztesség csődje.

70:12.17 11. Az egyház és az állam összefonódása.

70:12.18 12. A személyes szabadságtól való megfosztás.”

- „igaztalanok feltámadása”: 113:6.8 Az igazság-szólítás, amely a teremtményi lét végének hivatalos elismerése. Ennek során a személyes vagy a csoportos őrangyal válaszol „a megítéltetési szólításra minden nem-továbbélő személyiség nevében.” A korábbi Igazítók ekkor már nincsenek jelen.

- Ihletett Háromsági Szellemek: 19:5.1 A létező lények titkos rendjébe tartoznak, mivel nem képesek teljesen kinyilvánítani magukat. Ők „a paradicsomi Háromság cselekedetének eredményeként jönnek létre”, 108:3.9 „a paradicsomi Háromság személyes-feletti kifejeződései.” 19:5.3 Nem részei annak a megnyilvánuló szervezetnek, melyet a tér-idő világegyetemek vezetésével bíztak meg. „Ők a paradicsomi Háromság egyik titka.”

- ihletettség: 91:7.4 az emberi elme megnyilvánulása a tudatalattiból felbukkanó tartalomra vagy a tudatfeletti eredetű késztetésre. Nem nevezhető isteni eredetű ihletnek a zabolátlan, vallásinak mondott önkívület. Lásd még → „látnoki meglátás”.

- ikrek: 68.6.8 az ősi törzsek esetében az „ikrek apja rendszerint ragaszkodott az egyik csecsemő megöléséhez, mert úgy tartották, hogy az ikrek varázslat vagy hűtlenség eredményei. A szabály azonban az volt, hogy az azonos nemű ikreket elválasztották egymástól.” E tabuk nem képezték részét az andonfi erkölcsöknek. Ezek a népek úgy tekintettek az ikrekre, mint a jószerencse előjeleire.

- Iktató-segédek: 48:2.10 a morontia erőtér-felügyelők hetedik csoportja. 48:2.25 A morontia világ saját adatrögzítői. Együttműködnek a szellemi adatrögzítőkkel a morontia teremtésrészekre vonatkozó feljegyzések és adatok megőrzésében. A feljegyzéseik minden személyiség számára hozzáférhetők.

- illem (asztali ~): 89:1.6 az eredete bizonyos étkezési módok tabuvá válására vezethető vissza.

- Illés: 97:2 1 a héber nemzet északi királyságának látnoka volt. Sámuel istenképét képviselte, és a hamis istenek bálványait rombolta. 97:3.6 „Illés a Jahve-Baál ellentétet a földkérdésből a héber és a kánaáni világszemléletek vallási oldala felé terelte.” Az ő idején lett Jahvéból Elohim, 96:1.8 vagyis a három-egyben felfogású Háromság Isten. 97:3.6 Illés a mezőgazdasági viszonyok megújításának hirdetőjeként kezdte a működését, de a pályáját az Istenség magasztalójaként fejezte be. Munkálkodása következtében a sok Baál helyett az egy Isten győzött. 97:9.20 A szólásszabadság elnyomása miatt Illés a titokban író látnokok közé tartozott. 97.2.2 Munkáját Elizeus, a hű társa folytatta Mikeás segítségével. 45:4.15 Illés lelkét a szellemi előmenetele okán vitték át. Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.

- ima: 102:4.5 „része a vallásos tapasztalásnak” és 102:4.5 „gazdagíthatja az életet”. 91:1.2 Az ima a legfontosabb vallásközvetítő. 91:3.6 Szellemi módszerrel társult lélektani eljárás, 91:2.2 mely az embernek a bolygó környezetéhez való igazodási válaszai következtében jelent meg. 5:3.3 Az ima „az ön- vagy teremtményérdek valamely elemét testesíti meg”. 91:2.8 Az ima az evolúciós és a kinyilatkoztatott vallásokban is szolgáltat tapasztalati értéket az egyének számára. 91:0.4 + 91:1.1 Az ima feladata többek között a társadalmi, erkölcsi vagy szellemi értékek megőrzése illetve gyarapítása. 91:1.2 Az ima csak azokkal az értékekkel társul, melyek társadalmi elismertséggel és a csoport jóváhagyásával bírnak. 91:0.3 Az ima akkor jelent meg, amikor a kérelmek címzettje isteni lett. 91:6.4 Ha az ima csak az egyén második énjével való párbeszéd, akkor is segítség az elme tudattalan területei erőtartalékainak felismeréséhez. 91:1.3 Az anyagi dolgok nem az ima területére valók. A „fizikai áldások”-ért való imádkozás lezülleszti az imát. Bár az ilyen ima ront a közösség szellemi értékein, viszont közvetlenül javítja a gazdasági, társadalmi és erkölcstani felfogásokat. 91:1.6 Nem helyes, ha az ima a kóros bűntudat fenntartását, babonaságot vagy vakbuzgóságot szolgál, 91:2.2 és lesüllyed az álvarázslás szintjére azért, mert az alkalmazói meg kívánják takarítani a problémáik megoldásához feltétlenül szükséges erőfeszítéseket. Az ima mindig lelki – néha szellemi – és támogatja a tudatos ént. 91:2.3 Az ima nem alkalmas az emberfeletti kényszerítésére, 91.2.7 de képes fejleszteni az ember vallási érzületét és hozzájárul a személyiség elszigetelődésének megakadályozásához. 91:2.6 Az ima alkalmas a világegyetem szellemi erőinek befogadására és felismerésére, 91:3.3 továbbá hathatós megőrzője az imádkozó legmagasabb rendű szellemi értékeinek, eszményképeinek. Az ima közösségszervező, erkölcsileg nemesítő és szellemivé lényegítő szokás. 91:3.5 Az erkölcsi indíttatású ima segíti a tudatos én magasabb szintre emelését és támogatja az embert a teljesebb élet és a felsőbbrendű képességek elérésében. Egyben arra készteti a tudatos ént, hogy tágítsa a tudat alatti és a tudat feletti lehetőségeit. 91:6.7 Az ima a Teremtő valóságával, az emberben lakozó Gondolatigazítóval való kapcsolatteremtés eszköze. 91:4.2 Az imát nem szabad lealjasítani azáltal, hogy a tett helyébe állítják. 91:4.4 Minden hiten alapuló ima hozzájárul az életminőség javulásához, de nem minden hiten alapuló ima méltó szellemi elismerésre. 91:4.5 Bár az ima nem változtatja meg az Isten hozzáállását, de komoly és tartós változásokat képes hozni „a hittel és bizakodó várakozással teli imádkozóban.” 91:5.6 Az ima módja és eljárása nagyban elősegíti az adott vallás intézményesülését. 91:6.1 Az ima csak akkor képes hatással lenni az egyén fizikai környezetére, ha összhangban van a teremtésrész anyagi felügyelőinek akaratával és cselekedeteivel. 91:6.2 Azonban az ima képes hozzájárulni több elmebeli, érzelmi és idegi alapú gyengeség kezeléséhez. De akár bakteriális betegségek esetén is képes más gyógymódok hatásosságát javítani. 91:6.3 A „hiten alapuló őszinte ima óriási erőt jelent a személyes boldogság, az egyéni önuralom, a társadalmi összhang, az erkölcsi fejlődés és a szellemi teljesítőképesség támogatásában.” 91:6.7 A hiten alapuló ima hatásának megtapasztalása nem függ az imádást gyakorló értelmi felfogóképességétől, bölcseleti éleslátásától és műveltségi helyzetétől sem. Az ilyen ima lelki és szellemi tapasztalatai közvetlenek illetve személyesek. 91:8.9 Az ima szellemi értelemben felemeli az embert. 91:8.11 Az imára adott válasza által az Isten az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által. 91:8.13 Amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. Az ima a lelki gyarapodás feszültség jelenlétében is működő ösztönzője. 91:6.6 Az ima segíti a társadalom szellemi fejlődését, összhangban van a tudományos tényekkel, a világról alkotott bölcsességgel és az őszinte értelemmel.

- ima (~ története, korai imák): 91:1.2 az ima a legfontosabb vallásközvetítő, 91:0.1 amely a társadalmi fejlődés és az Isten felismerésére való emberi képesség kialakulása következtében jelenik meg. Az ima előzményei a nem vallási jellegű magánbeszéd és a párbeszéd forma, 91:1.4 melyeket a csoportimádás imaszintje követett. 91:8.1 Az ősember már akkor imádkozott a szükség és az öröm önkéntelen helyzeteiben, amikor az Istenről még nem volt elképzelése. 91:8.2 „Az ima nem a varázslás továbbfejlődése”. 91:0.2 + 91:2.1 Tehát az első imák szóban kifejezett jó kívánságok és őszinte vágyak voltak, és később alakultak át a szellemek együttműködését biztosító eljárásokká. 91:0.3 Az ima akkor jelent meg, amikor a kérelmek címzettje isteni lett. 91:6.4 Ha az ima csak az egyén második énjével való párbeszéd, akkor is segítség az elme tudattalan területei erőtartalékainak felismeréséhez. 89:8.7 Kezdetleges formáiban az ima a szellemekkel való üzletelés és az istenekkel való vitatkozás volt. Azt tartották jó imádkozónak, aki teljes mértékben eleget tett az istenekkel szembeni szertartásos kötelességeinek. 89:8.8 A korai ima nem nevezhető istenimádásnak. Inkább volt alkudozó kérelem az egészségért, a vagyonért és az életért. 88:6.3 A kezdeti ráolvasások is fejlődhettek imává. Az egyhangú énekléseket és ráolvasásokat varázserejűnek tartották. A varázstáncok eljátszott imák voltak. „Az ima az áldozás velejárójaként fokozatosan kiszorította a varázslást.”

- ima (erkölcsi ima) ismérvei: 91:4.3 az ima akkor indul el az erkölcsössé válás útján, ha megbocsátásra törekszik, „és a teljesebb önuralomhoz szükséges bölcsességet keresi.” 91:4.2 Az erkölcsi ima eszményalapú célokat kínál, útmutatással szolgál, és értelmes cselekvésre ösztönöz, hogy önmagunkat meghaladva érhessük el e célokat. 91:4.3 Az erkölcsi ima pártatlan, mivel az imádkozó nem várja azt az Istentől, hogy őt jobban szeresse, mint mást. 91:4.5 Az erkölcsi ima képes lelki nyugalom, derű, higgadtság, bátorság, önuralom és elfogulatlanság kiváltására. 91:6.6 Jézus azt kérte, hogy a tanítványai őszintén, önzetlenül, pártatlanul és kételkedés nélkül imádkozzanak. 91:8.11 A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által.

- ima (fohász → „szerencsefohász”): 91:0.2 a legkorábbi imaformák egymásnak való jókívánságok voltak. 91:0.1 Olyan nem vallásos magánbeszédek és párbeszédek, melyek mondhatók szerencsekívánásnak is. 91:0.2 A „szerencsében hívők megnyerték a barátaik és családjaik támogatását, s aztán valamiféle szertartást végeztek, melyben az egész nemzetség vagy törzs részt vett.” 91:0.3 A kísértetekben való hit megjelenésével a kérelmek emberfelettivé váltak.

- ima (formája, kifejezése): 91:8.12 „Isten a lélek hozzáállására válaszol, nem a szavakra.” Nem a szavak lényegesek az imában. A szó értéke csak annyi, hogy önmeggyőző a magánjellegű áhítat során, és képes a közösség ösztönzésére a csoportáhítat alkalmával.

- ima (hatékony imakérés törvényei): 91:9:1 + 9.2 1. A meggyőző erővel bíró imádkozónak van bátorsága arra, hogy őszintén szembe nézzen a világegyetem valós problémáival. 91:9.3 2. Kimerítette az emberi igazodási lehetőségeit. 91:9.4 3. Lemond az elméje vágyairól és a lelke sóvárgásairól az átformáló szellemi növekedés befogadása érdekében. 91:9.5 4. Őszintén választja az isteni akaratot, 91:9.6 5. és annak szenteli az életét, hogy ezen akarat megcselekedésén munkálkodjon. 91:9.7 6. Vágyja azt az isteni bölcsességet, amely azoknak az emberi problémáknak a megoldásához szükséges, amik nehézségként jelentkeznek az isteni tökéletesség elérésének útján, 91:9.8 7. továbbá élő hittel bír.

- ima (hiten alapuló ~): 91:6.3 a „hiten alapuló őszinte ima óriási erőt jelent a személyes boldogság, az egyéni önuralom, a társadalmi összhang, az erkölcsi fejlődés és a szellemi teljesítőképesség támogatásában.” 91:6.7 A hiten alapuló ima hatásának megtapasztalása nem függ az imádást gyakorló értelmi felfogóképességétől, bölcseleti éleslátásától és műveltségi helyzetétől sem. Az ilyen ima lelki és szellemi tapasztalatai közvetlenek illetve személyesek. 91:6.6 Jézus azt kérte, hogy a tanítványai őszintén, önzetlenül, pártatlanul és kételkedés nélkül imádkozzanak. 91:8.2 „Az igazi ima egyszerre erkölcsi és vallási”. 91:8.9 A hiten alapuló ima szellemi értelemben felemeli az embert. 91:8.11 A válasza által az Isten az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által. 91:4.5 Bár az ima nem változtatja meg az Isten hozzáállását, de komoly és tartós változásokat képes hozni „a hittel és bizakodó várakozással teli imádkozóban.” 91:8.13 Amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás.

- ima (Isten válasza az imára): 91:8.11 az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által.

- ima (közös ima): 91:5.2 ha egy közösségi ima a magasabb erkölcsi és szellemi szintekre való emelkedés érdekében történik, akkor ez elősegíti a csoportot alkotó egyének jobbá válását is. A közös imának nincsenek korlátai. Egy várost, de egy teljes nemzeti közösséget is segíthetnek az ilyen jellegű imádkozások, melyeknek eleme lehet a megvallás, a megbánás és a megújulásra vonatkozó törekvés.

- ima (oka és célja): 91:8.13 amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. 91:8.3 De az ima lehet másokat követő szokás. Lehet félelemből eredő, baj elhárító esdeklő magatartás. 91:8.4 Lehet az ima az egyéni hála csendes, vagy a magasztalás csoportos kifejezése. 91:8.5 Az Isten-tudatosság önkéntelenül is kifejeződhet imában. De lehet az ima vallási közhelyek puffogtatása és félelemből eredő szolgai hódolás is. Lehet örömteli dicsőítés vagy „megbocsátás iránti szerény kérelem”. 91:8.6 Léteznek gyerekes kérelmek a lehetetlenért és érett könyörgések erkölcsi gyarapodásért, valamint szellemi erőért. Ima kérelem irányulhat a napi kenyérre, de kifejezheti az Isten megtalálását célzó őszinte vágyat és ezzel összefüggésben a belső igényt az ő akaratának megcselekedésére. Az ima lehet önző kérés, de irányulhat az önzetlen testvériség megteremtésére is. 91:8.7 Lehet dühös kiáltás bosszúért vagy irgalmas közbenjárás ellenségért. Lehet az ima törekvés az Isten megváltoztatására, de lehet az imádkozó megváltozását elősegítő módszer is. Lehet a bűnös meghunyászkodó kérelme és a mennyei Atya felszabadult fiának örömkifejeződése.

- ima (önzetlen ima): 91:4.4 erősít és megnyugtat. 91:5.3 A másért való rendszeres ima kapcsolati ereje akkor mutatkozik meg igazán, 91:5.4 ha az, akiért imádkoznak, tudja ezt, 91:5.5 továbbá az imádkozó társas kapcsolatot igyekszik kialakítani azzal a személlyel, akiért imádkozik. 91:4.3 Az egyéni és a közösségi imádkozás is lehet önző vagy önzetlen. Az önző ima az imádkozóra, az önzetlen ima pedig másokra összpontosul.

- ima (önző ima): 91:4.3 vallomásokat és kérelmeket foglal magába. Gyakran csak anyagi kedvezmények kéréséből áll. 91:4.4 A faj és az egyének kezdeti imádkozása önző és anyagelvű volt. 91:4.3 Az egyéni és a közösségi imádkozás is lehet önző vagy önzetlen. Az önző ima az imádkozóra, az önzetlen ima pedig másokra összpontosul.

- ima és varázslás: 91:8.2 az ima nem továbbfejlődött varázslás. A fejlődésük egymástól független. A varázslás arra tett kísérlet, hogy az ember az Istenséget a körülményeihez igazítsa; az ima pedig arra irányuló erőfeszítés, hogy a személyiség az Istenség akaratához igazodjon. „Az igazi ima egyszerre erkölcsi és vallási”. A varázslásról ezek nem mondhatók el.

- Immanuel: 119:1.1 Jézus idősebb, Teremtő testvére, 128:1.11 a bátyja. Ő irányította a Nebadont Jézus teremtményi alászállásai idején, 120:3.11 mint a Nebadon ügyvezető fejedelme. Ő 120:0.7 „az Egyetemes Atya nevében eljáró Nappalok Szövetsége,” vagyis „a paradicsomi Háromságnak a Nebadon helyi világegyetembeli nagykövete”.119:2.3 Egyben a Nebadon világegyetem Nappalok Szövetségéhez tartozó tanácsadója.

- Immanuel és Gábriel intelmei Jézus hetedik alászállása előtt (kisebb intelmek):

1. 120:3.2 A saját eszményképének követése során Jézus legyen tekintettel az emberek számára gyakorlati haszonnal bíró mintaértékű magatartás bemutatására.

2. 120:3.3 A kor családi élete szabályainak és közösségi élete szokásainak elfogadásával éljen.

3. 120:3.4 A szellemi megújítás, valamint az értelmi felszabadítás mellett kerüljön „minden érdemi kapcsolatot a korabeli gazdasági rendszerrel és politikai törekvésekkel.”

4. 120:3.5 Ne avatkozzon be az urantiai emberfajták természetes fejlődésébe, de törekedjen az igenlő jellegű vallási etika bemutatására.

5. 120:3.6 Nem szabad szervezett vallást alapítania, az életének minden vallás és minden nép közös örökségévé kell lennie.

6. 120:3.7 Nem hagyhat írásokat és képmásokat maga után a bolygón, hogy ezeket ne használhassák fel olyan vallási rendszerek, amelyek nem fejlődésképesek.

7. 120:3.8 Paradicsomi eredetű alászálló Fiúként Jézus nem hagyhat emberi utódot maga után a bolygón.

8. 120:3.9 Az intelmeken túl, Jézusnak az Igazító vezetésére és az öröklött képességeken alapuló fejlődő emberi értelemre is tekintettel kell lennie az urantiai küldetése során.

- Immanuel intelmei Jézus hetedik alászállása előtt (nagyobb intelmek):

1. 120:2.1 Jézusnak emberként kell felnőnie, magát a paradicsomi Atya akaratának alávetve.

2. 120:2.2 Kiegészítő feladat gyanánt, az Ember Fiaként kell véget vetnie „a Lucifer-féle lázadásnak a Satania csillagrendszerben”.

3. 120:2.3 A végső alászállási tapasztalásának örök elismeréseképpen el kell fogadnia az „Urantia Bolygóhercege” címet.

4. 120:2.4 Jézus alászállása együtt fog járni a teremtésrész megítéltetésének bejelentésével, a továbbélő alvó halandók feltámadásával és az Igazság Szelleme megítéltetési időszakának elrendelésével.

5. 120:2.5 Jézusnak az ember szellemi természete felszabadítójaként és bátorítójaként az egész világegyetemét kell ösztönöznie.

6. 120:2.6 A lázadás által elkülönült ember szellemi felszabadítását az Igazság Szellemének kiáradása és a Gondolatigazítók széleskörű segédkezése fogja követni.

7. 120:2.7 Jézus Urantián leélt életének szellemi ösztönzésül kell szolgálnia minden létező és jövőbeni lakott világ számára, minden emberi és emberfeletti értelem részére a Nebadonban.

8. 120:2.8 Jézusnak be kell mutatnia, „hogy az Isten keresi az embert és meg is találja őt,” valamint, „hogy az ember keresi az Istent és meg is találja őt”.

9. 120:2.9 Jézusnak tekintettel kell lennie arra is, hogy a személyes istenségének teremtői sajátosságai megmaradnak, ezért tartózkodnia „kell bármiféle emberfeletti akarat-szándék, teljesítmény vagy erő felmutatásától”.

- imádat: 74:4.4 az Atyát illeti meg, valamint azokat, akiket az Atya megjelöl.

- imádat (ősök imádása): 87:3.1 a kísértettisztelet fejlődésével alakult ki. A régi idők korai istenei eltávozott, megdicsőült emberek voltak. Az ősök imádása lett az összekötő kapocs a közönséges kísértetek, a felsőbbrendű szellemek és a kifejlődő istenek között. 91:5.1 Az ősök imádásában az ima az ősi eszményképek ápolásának is eszköze. 87:3.2 Az ősök imádása eredetileg inkább volt félelem, mint imádat. 84:7.19 Azok a csoportok, melyek az ősök imádását gyakorolták, a fiúgyermek hiányát örökkévalóságig ható csapásnak tekintették. Szükségesnek tartották a fiúgyermek létét a halál utáni ünnepségek levezetéséhez, hogy a szellemföldre való átjutáshoz az előírt áldozatokat felajánlhassák. 83:6.3 Az ősök imádásának hagyománya és a házasság szentségének keresztény tanítása az egynejűség szokását segítette. Lásd még „sárga emberfajta (ősi idők tisztelete)”.

- imádat emberi érzelmei: 62:5.4 befogadó áhítat, hódolat, alázat, hála.

- imádati és tökéletességi cél: 47:6.3 a felemelkedő halandók paradicsomi célja, mely a közös és legfelsőbb beteljesülés megismerésére irányul.

- imádatkésztetés: 85:7.3 amikor az ember imádatkésztetését már a bölcsesség serkenti és irányítja, akkor a hetedik szellem-segéd – a bölcsesség szelleme – képessé válik arra, hogy segítse az embert a természettől és a természeti tárgyaktól való elfordulásra, hogy az ember imádata a minden természeti dolog örökkévaló Teremtője felé fordulhasson.

- imádás (igaz imádás): 91:4.3 akkor jelenik meg, amikor az imádkozó semmit nem kér a maga és a társai számára az imájában. 91:8.4 Az igaz imádás szellemi természetű érintkezés a teremtmény és a Teremtő mindenütt jelen való szelleme között, mely a bizalomra és az őszinteségre épül. 91:8.5 Az Isten-tudatosság önkéntelenül is kifejeződhet imában. 91:5.1 Az Istenséget imádó az isteni eszményképek megragadására törekszik. 91:7.13 Az imádás a paradicsomi istenség szellemi szépségében való szemlélődő gyönyörködés, melynek áldásai közvetlenül tapasztalhatók. Az ilyen jellegű ima veszít a közösségteremtő hatásából és nem jó, ha elszigeteli az embert a társaitól. Helyes, ha az imádást gyakorló közös áhítatban is részt vesz. 91:8.9 Az igazi ima szellemi értelemben felemeli az embert. 91:8.10 Az igaz ima segíti a szellemi gyarapodást, képes a hozzáállások megváltoztatására „és megadja azt a megelégedést, mely az istenséggel való bensőséges kapcsolatból fakad.” 91:8.11 Az igaz imára adott válasza által az Isten az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által. 91:6.7 A hiten alapuló ima hatásának megtapasztalása nem függ az imádást gyakorló értelmi felfogóképességétől, bölcseleti éleslátásától és műveltségi helyzetétől sem. Lásd még → „ima (hiten alapuló ~)”, „ima (erkölcsi ima) ismérvei” és „imádság (igazi imádság)”.

- imádás (rejtelemimádás): 90:5.3 régi áhítati eljárás, a felhalmozódott és összekapcsolódott vallási szertartások hosszúra nyúlt előadása.

- imádkozás: 91:1.1 „bármely csoportnak azt a szándékolatlan, mindamellett személyes és közös törekvését jelenti, hogy biztosítsák (elérjék) a magasabb rendű értékek e módon való megőrződését.” 91:8.13 Amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. 91:0.5 A fejlődése korai időszakában az imádkozás történhetett istenekhez, bűvtárgyakhoz, védelmezőnek hitt függőkhöz, kísértetekhez, vezetőkhöz, valamint közemberekhez is. 91:1.3 A „fizikai áldások”-ért való imádkozás lezülleszti az imát. 91:4.3 Az egyéni és a közösségi imádkozás is lehet önző vagy önzetlen. Az önző ima az imádkozóra, az önzetlen ima pedig másokra összpontosul. 91:4.4 A faj és az egyének kezdeti imádkozása önző és anyagelvű volt. 91:5.2 A csoportos vagy gyülekezeti imádkozásnak erőteljes közösségszervező hatása van.

- imádság (igazi imádság): 91:2.3 „az ember és az Alkotója közötti bensőséges közösség.” 91:8.13 Amiért tehát imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. 91:7.1 Az elme, és a benne lakozó Gondolatigazító közötti kapcsolatteremtést elsősorban a készséges és önzetlen, teremtménytársak felé irányuló szolgálat, másodsorban pedig az áhítatos és ellazult állapotú elmélyedés segíti. 91:2.5 Az igazi imádság alapismérve tehát az ember és a felsőbbrendű lény személye közötti bensőségesség. 91:2.6 Ez nem keverendő össze az embernek a tudatalattijával folytatott beszélgetéssel. 91:1.4 Az igazi imádság azt követően jelenik meg, hogy az ember az imát személyes jellegűként kezdi használni. De szükséges még hozzá azon emberfeletti, az emberek tudatos énjétől különböző, jó akaratú erők és lények valóságának felismerése is, akik képesek a társadalmi értékek gyarapítására és az erkölcsi eszményképek javítására. 91:3.7 Az igazi ima által az egyén nem csak a rajta kívüli paradicsomi Egyetemes Atya fogalmát igyekszik megragadni, hanem elsősorban a benne lakozó isteni ént, az Egyetemes Atya valódi jelenlétét és lényegét. 91:5.1 Az isteni szintek felé törekvő imádkozó emberi jelleme gyarapszik, és az ilyen ima a személyiség egyesülését is elősegíti. 91:5.2 Ha egy közösségi ima a magasabb erkölcsi és szellemi szintekre való emelkedés érdekében történik, akkor ez elősegíti a csoportot alkotó egyének jobbá válását is.

- Imhotep: 80:6.4 Egyiptomban kormányfőként szolgáló andita lángelme építész, a legnagyobb piramis – temetkezési kőgúla – építője.

- Immánuel: 33:5.1 magas rangú Háromsági Fiú, az Egyetemes Atya személyes képviselője a nebadoni Teremtő Fiú udvarában. 33:5.2 Ő „a Legfelsőbb Háromsági Személyiségek hatodik rendjének 611.121. tagja”. A Teremtő Fiú tanácsadója, aki csak felkérésre ad tanácsot.

- India: 79:2.1 az egyetlen hely, ahol az összes urantiai emberfajta keveredett. 79:2.2 A legkorábbi indiai fajkeveredés a vándorló vörös és sárga emberfajták keverékének az andonfi őslakosokkal való összevegyülése nyomán jött létre. E csoportok élőlénytani sajátosságait gyengítette a zöld népek és a narancsszín emberfajta később történt magukba olvasztása. A kék emberekkel való korlátozott mértékű keveredés e sajátosságokat némiképp javította, míg az indigó fajta tömeges befogadása gyengítette. Az indiai-félsziget déli és keleti peremén élő őslakos népeket a korai anditák és a későbbi árják sohasem olvasztották teljesen magukba. 78:1.9 Ádám idejében az emberfajták összetett keveréke élt Indiában, nagyobb létszámban a zöld, a narancsszín és a fekete. 79:1.1 Az anditák a turkesztáni hegyvidék felől Pandzsáb felé, és az iráni legelők felől Beludzsisztánon át érték el. 79:2.3 Az ádámi vér Kr.e. 20000-re már megjelent a nyugat-indiai népességben. 79:2.4 Az első kiterjedt andita vándorlás Kr.e. 15000-ben érte el Indiát, melynek oka a Turkesztán- és Irán-szerte fokozódó túlnépesedés volt. A felsőbbrendű népek beözönlése Beludzsisztánon át az Indus és a Gangesz völgye felé ezerötszáz éven keresztül folyamatos volt. Az északnyugati andita nyomás az alsóbbrendű déli és keleti népek nagy részét Burmába és Dél-Kínába szorította. 79:3.3 India népeinek felsőbbrendű műveltsége és vallási hajlamai a dravida-uralom korai időszakából erednek és részben annak köszönhető, hogy ekkor, és a későbbi árja beözönlések során sok szetfi pap lépett e földre. 79:3.1 Az anditák és az őslakosok keveredéséből létrejött dravida csoportok műveltségi központjai 79:3.6 az Indus és a Gangesz, valamint a Dekkán fennsík három folyama mentén helyezkedtek el. A Nyugati Ghatok tengerparti települései a tengeren keresztül a sumér városokkal ápoltak kapcsolatokat. 79:3.7 Kr.e. 7000-re rendszeres tevés karaván összeköttetés is kialakult a mezopotámiai városokkal. 79:4.1 Az árják beözönlése csaknem ötszáz éven át tartott. 79:4.2 Mivel nem hódították meg az egész országot, a dravidák később magukba olvasztották őket. 79:4.3 Az árják északon faji hatást gyakoroltak, a Dekkán-fennsíkon inkább a műveltség és a vallás területén hatottak Indiára. Észak-Indiát folyamatosan érte árja vérvonalhoz tartozó hatás, utolsóként a hellén népek hadjáratai során. 79:4.4 A Gangesz völgyének magas műveltsége az árja-dravida keveredésnek volt köszönhető. 92:6.15 India meghatározó vallásai a XX. században a hindu, a szikh, a mohamedán és a dzsainista, mely vallások saját képet alkotnak az Istenről, az emberről és a világegyetemről.

- indiaiak: 85:2.4 a fák szellemeit sokáig kegyetlennek gondolták.

- indiánok: 92:6.1 korábban csak halvány fogalommal bírtak az Istenről. Azonban hittek a kísértetekben és a halál utáni továbbélésben.

- indiánok (észak-amerikai ~): 91:0.5 a manitou-babonáik részét képezte a vallás megjelenése előtti, személytelen erőt célzó imaforma használata. Lásd még → „vörös emberfajta”.

- indigó emberfajta: 64:5.2 az Urantia egyik ősi színes emberfajtája. 64:6.20 A színes fajták közül utolsóként fejlődött ki és vándorolt el a szangik központjából. Ők igázták le a zöld emberfajtát Afrikában és 64:7.17 olvasztották magukba a narancsszín emberfajta maradékait. 64:6.26 Az ádámi vérből alig részesedtek. 64:6.26 A nagy szellemi vezetőjük Orvonon volt, aki az „Istenek Istenét” tanította és hirdette. 78:1.10 Ádám idejében a mai szaharai sivatag területén voltak fejlettebb települései. Az itt élő csoportok a narancsszín és a zöld emberfajták közül jelentős mennyiséget foglaltak magukba. 78:3.7 A szaharai polgárosodott társadalmuk összeomlását az aszály idézte elő. 82:3.5 A köreikben még a XX. században is élt a rejtvénymegoldó versenyen történő feleségszerzés szokása.

- inkák: 78:5.7 az uralkodóik és a vezetőik őseinek vérvonala 132 andita tengerésszel vette kezdetét, akik házasságokat kötöttek az andokbeli őslakosokkal. Dél-Amerikát Japánból indulva, szigetről szigetre haladva, kis hajókból álló hajórajjal érték el.

- intézmény: 69:1.1 valamilyen társadalmi igényt szolgál. Az ember fölé nőve csökkenti az egyén érdemlegességét, a személyiség háttérbe kerül, a kezdeményezőkészség pedig visszaszorul. 69:0.3 A „múlt felhalmozott erkölcseit jelenti, melyeket a tabuk megőriztek és a vallás felmagasztalt.” E hagyatékok hagyományokká, végül pedig bevett szokásokká alakulnak. 69:1.3 A „félelem, a tudatlanság és a babona előkelő szerepet játszott minden emberi intézmény korai kialakulásában és későbbi fejlődésében.” 69:1.2 Három általános osztálya van, 69:1.6 melyek egy társadalmi rendszert alkotnak.

69:1.3 1. Az önfenntartás intézményei. Szokások, „melyek az éleleméhségből és az önfenntartás ezzel kapcsolatos ösztöneiből nőnek ki.” Idetartozik a kitartó munka, a vagyon, a zsákmányszerző háború és a társadalom szabályozó gépezete.

69:1.4 2. Az önmaga átörökítésének intézményei. A „nemi vágyból, az anyai ösztönből és az emberfajták felsőbbrendű gyöngéd érzelmeiből táplálkoznak.” Idetartozók az otthon, a tanhely, a családi élet, az oktatás, az erkölcstan, a védekező háborúk és a vallás társadalmi védőintézkedései.

69:1.5 3. A maga kedvére való létezés intézményei. E szokások a hiúsági hajlamokból és a büszkeség érzelmeiből nőnek ki. Idetartoznak „az öltözékdíszítési és szépítkezési szokások, a társadalmi szokások, a dicsőségszerző háborúk, a tánc, a szórakozás, a játékok és az érzéki örömszerzés egyéb fajtái.”

- intézményesülés: 69:0.2 a tevékenységirányzatok kicsúcsosodása. Kezdeti funkciója a munkakímélés és a csoportbiztonság javítása.

- Intéző szeráfok: 39:4.1 a helyi világegyetemi szeráfok negyedik rendje, akik rendkívüli igazgatási képességekkel vannak felruházva. A csillagrendszerben mindenütt megtalálhatók. Ők a helyi világegyetemi kormány alsóbb szintű egységei igazgatóinak a segédei, mely tevékenységet hét szervezeti egységben végzik.

a) 39:4.2 Igazgatási Segédek. Ők az elsőrendű Lanonandek Fiúnak, a Csillagrendszer Fejedelemnek a közvetlen segédei és személyes közvetítői. 39:4.3 De működnek a Bolygóhercegek kormányai mellett is. Az Urantia jelenlegi ügyvezetőjét e szeráfok ezer tagból álló testülete segíti.

b) 39:4.4 Igazságossági Kísérők. Ők terjesztik elő az emberek és az angyalok örökkévaló jólétére vonatkozó bizonyítékok összességét, amikor ezek megítélésére kerül sor egy csillagrendszeri vagy bolygói ítélőszék előtt. A kétséges túlélési ügyekben a védelmet e szeráfok készítik fel. 39:4.5 Ők segítik elő azt, hogy a tévedhetetlen igazság nemes kegyelemmel párosulva, pártatlanul nyilvánulhasson meg minden teremtmény számára. Később az Irgalom Hangjaiként is szolgálhatnak a felsőbb szférákban és a Szalvingtonon.

c) 39:4.7 A Mindenségrendi Létpolgárság Tolmácsai. 39:4.9 Ők kísérik a csillagrendszeri központ új létpolgárait, serkentve bennük a világegyetemi kormányzati felelősségi körök iránti megbecsülést. Együttműködnek az Anyagi Fiakkal a csillagrendszeri igazgatásban, melynek során megmutatják a lakott világokon élő anyagi halandóknak a mindenségrendi létpolgársággal járó felelősséget és erkölcsiséget.

d) 39:4.10 Az Erkölcsiség Serkentői. Segítik a lakóvilágok lakóit a náluk bölcsebb lényekkel történő együttműködés és közös tervkészítés megtanulásában. 39:4.12 A türelem gyümölcsöző voltát tanítják.

e) 39:4.15 Szállítók. Ők a helyi csillagrendszerekben működő szállító szeráfok. A mi csillagrendszerünkben – a Sataniában – utasokat szállítanak a Jerusemre és onnan vissza, de működnek bolygóközi szállítóként is.

f) 39:4.16 Adatrögzítők. Ők felügyelik a helyi csillagrendszerek hármas feljegyzéseit. A csillagrendszerek központján álló feljegyzés templomok harmadrészt anyagiak (fénylő fémek és kristályok), harmadrészt morontiaiak (a szellemi- és az anyagi energia kapcsolatára épülők), harmadrészt pedig szellemiek.

g) 39:4.17 Tartalékosok. A várakozási idejük jelentős részét azzal töltik a Jerusemen, hogy szellemtársakként meglátogatják a csillagrendszer különböző világairól újonnan érkezett felemelkedő halandókat.

- ipar: 70:0.1 a „fejlődése törvényt, rendet és társadalmi alkalmazkodást igényelt”. 70:2.9 Céljai közé tartozik a szerveződés és a hatékonyság. 70:2.11 A kiteljesedésével járó veszélyek a bolygónkon.

„70:2.12 1. Az anyagelvűség, a szellemi vakság felé való erőteljes sodródás.

70:2.13 2. A vagyon hatalmának imádata, az értékek torzulása.

70:2.14 3. A pazarlás, a műveltségi éretlenség bűnei.

70:2.15 4. A nemtörődömség, a szolgálat iránti érzéketlenség növekvő veszélyei.

70:2.16 5. A nemkívánatos faji elpuhultság, az élőlénytani leépülés erősödése.

70:2.17 6. A megerősített ipari rabszolgaság, a személyiségfejlődés megrekedésének veszélye. A munka nemesít, de a nehéz, szolgai munka megbénít.” 70:2.18 Amit a széleskörű technikai iparosításnak támogatnia kell az a kezdeményezőkészség, az egyéniségközpontúság és az eredetiség.

- ipari és kereskedelmi bizottság: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja, 66:5.11 melyet Nod vezetett. Feladatuk volt a termelés támogatása a törzseken belül és a békés emberi közösségek közötti kereskedelem segítése. 66:5.12 Ők vezették be a kereskedelmi hitel intézményét.

- Irán (Perzsia): 95:6.1 a sálemi hitterjesztők ötszáz éven át fokozatosan kibontakozó hatást gyakoroltak az ott élők vallási életére, aminek egy uralkodóváltást követő üldöztetés vetett véget. A sálemi tanításokat a Krisztus előtti 6. században Zoroaszter élesztette újjá.

- „irányfény”: 107:4.5 A paradicsomi fényesség neve a Nebadonban. E szellem-fényességet az Uverszán „az élet fényének” nevezik. A Gondolatigazítók jelenlétét kíséri, rájuk jellemző. Az Urantián így is utaltak rá: „az igazi világosság, mely megvilágosít minden embert, aki a világra jön.” 113:6.2 E szellem-fényességet a szeráf-társak az emberi elmében jelenlevő Igazítóval társítják.

- irgalom: 28:6.8 növekedési minőség, amely a személyes megelégedés legfelsőbb foka. Megelőző lépcsőfokai sorrendben – a helyes cselekvés, majd a tisztesség, ezt követi a türelem, utolsó előtti fokozatként pedig a jóságosság. Az igaz irgalom a csoportos megértés, a kölcsönös megbecsülés, a testvéri társas viszony, a szellemi közösség és az isteni összhang betetőzése. 2:4.4 A „jóság és a szeretet természetes és szükségszerű következménye”, 6:3.5 „alkalmazott szeretet”.

- irgalom bölcsessége: 54:4.6 a tökéletlen teremtmény fokozatos fejlődésének tényén alapul. Ugyanúgy lehetővé teszi a jellem kipróbálását és épülését, mint a megbánást és a jó útra térést.

a) 54:5.2 Időt biztosít a rossztevő számára ahhoz, hogy határozott és felvállalt álláspontot alakíthasson ki a saját rossz gondolatairól és bűnös cselekedeteiről.

b) 54:5.3 Mivel „az igazságosság sohasem pusztítja el azt, amit az irgalom megmenthet”, ezért minden gonosztevőnek adnak időt a mentesülés elfogadásához.

c) 54:5.4 A szeretete eredendően is türelmessé teszi az Atyát a vétkező családtagnak beígért büntetés végrehajtásában.

d) 54:5.9 Az Isten engedi a lázadókat szabadon cselekedni annak érdekében, hogy a működésüket látva megszűnjön a gonosztevők iránti együttérzés minden jelenlegi és jövőbeli gyermek szívében.

e) 54:5.10 Továbbá, engedi a lázadást kifejlődni azért is, hogy az összes teremtmény gyermeke egyértelmű magatartást tanúsíthasson, bárhogyan is érintett a fejleményekben.

f) 54:5.12 Egy lázadás kifejlődésének engedése azért is indokolt, mert az önkényes és rögtönítélő módszerek alkalmazása az Isten részéről, sokakat a lázadók követésére ösztönözne.

g) 54:5.13 A késlekedésnek, vagyis az időnek, az időtől független Isten számára nincs jelentősége.

- Irgalom Emléke: 28:6.5 harmadfajú szekonáfok, akik azt a kegyelmet tartják számon, amely az adott egyén számára megtérési lehetőségeket biztosít. 28:6.7 Kimutatják, hogy az Istenfiak által létrehozott szellemi hitelt „kifizették-e a Harmadik Forrás és Középpont türelmes személyiségeinek szeretetteljes segédkezésében.” 28:6.8 Ezek a kegyelem hitelek, vagyis a megtérésre nyitva álló idő, bőven elégséges az őszinte célú és nyíltszívű egyének számára. Továbbá ők tanítják a felemelkedőket a szellemerkölcstan alkalmazására, valamint arra, hogy miként lehetnek igazán irgalmasak.

- irigység: 87:5.6 mélyen gyökerező emberi sajátosság, melyet az őseink kivetítettek és a korai isteneik tulajdonságának is gondoltak. Az emberek önmaguk elcsúfításával és a sikereik lekicsinylésével próbálták az irigy szellemeket becsapni.

- irokézek: 87:2.10 mivel átalakították a temetésekkel együtt járó vagyonáldozási szokásokat, a vagyonmegőrzés révén az északi vörös emberek között a legerősebb néppé váltak.

- irokéz szövetség: 71:1.3 hat nemzetből álló csoport, mely nem tudott államként működni.

- Ismeretlen Nevűek és Származásúak: 22:4.1 „felemelkedő lelkek, akik az istenimádat képességét magasabb szintre fejlesztették annál, mint amit az idő és tér világairól jövő evolúciós fajok minden más fiai és leányai elértek. Az Egyetemes Atya örökkévaló céljának olyan szellemi fogalmát ragadták meg, mely viszonylagosan meghaladja azt a szintet, amelyre a névvel, illetőleg számmal ellátott evolúciós teremtmények felfogása kiterjed; innen ered az elnevezés, hogy Ismeretlen Nevűek és Származásúak. Pontosabb fordításban a nevük az lenne, hogy »Nevet és Származást Meghaladottak«.” 22:4.3 Ők a túlélő fajok felsőbb szellemi elméi, az Orvonton ítélkezési gyakorlatában a legfőbb esküdtek.

- Istár: 95:1.5 népszerű mezopotámiai isten, akit az istenek anyjának és a nemi termékenység szellemének tartottak. A felfogás szerint Istár nemi áldozathozatalt követelt, ezért minden fiatal nőt – legalább egyszer – idegeneknek szolgáltattak ki. A kor hite szerint a termékenységhez szükség volt a nemi áldozathozatalra is. 95:1.7 Istárt Palesztinában Astoretként, Egyiptomban Íziszként, Görögországban Afroditéként, az északi törzseknél pedig Astarteként tisztelték.

- Isten: 101:2.11 nem lehet kizárólag a természeten keresztül megtalálni. 0:2.6 Az Isten „kifejezés az Istenség-működés minden egyes személyes szintjén külön meghatározást igényel és az egyes szinteken belül az értelmezéseket tovább kell pontosítani, mivel e kifejezés az Istenség különböző mellé- és alárendelt megszemélyesüléseinek megjelölésére is használható”. E személyek számunkra a következők:

0:2.12 „1. Atya Isten – Teremtő, Szabályozó és Megtartó. Az Egyetemes Atya, az Istenség Első Személye.

0:2.13 2. Fiú Isten – Mellérendelt Teremtő, Szellem Szabályozó és Szellemi Igazgató. Az Örökkévaló Fiú, az Istenség Második Személye.

0:2.14 3. Szellem Isten – Együttes Cselekvő, Egyetemes Egységbe-rendező és Elme Adományozó. A Végtelen Szellem, az Istenség Harmadik Személye.

0:2.15 4. A Legfelsőbb Isten – az idő és a tér ténylegessé váló vagy fejlődő Istene. A teremtmény-Teremtő azonosságot a térben és időben való tapasztalás útján, társulásban megvalósító személyes Istenség. A Legfelsőbb Lény az idő és a tér evolúciós teremtményeinek kifejlődő és tapasztalásbeli Isteneként személyes tapasztaláson keresztül éri el az Istenség-egységet.

0:2.16 5. A Hétszeres Isten – az időben és a térben bárhol ténylegesen működő Istenség-személyiség. A központi világegyetemben és annak határain kívül tevékenykedő és a tér-időbeni egyesülő Istenség-kinyilatkoztatás első teremtményi szintjén a Legfelsőbb Lényként erő-megszemélyesülést végrehajtó személyes paradicsomi Istenségek és teremtőtársaik. Ez a szint, vagyis a nagy világegyetem alkotja a paradicsomi személyiségek tér-időbeli alászállásának és ennek ellentettjeként az evolúciós teremtmények tér-időbeli felemelkedésének szféráját.

0:2.17 6. A Végleges Isten – a felsőbb-idő és a meghaladott tér meglényegülő Istene. Az egyesülő Istenség-megnyilatkozás második tapasztalásbeli szintje. A Végleges Isten fogalma magába foglalja az abszonit-személyesen-túli, a tér-időt-meghaladó és a meglényegült-tapasztalásbeli értékek tényleges elérését, melyek az Istenség-valóság végleges alkotó szintjein hangolódnak össze.

0:2.18 7. Az Abszolút Isten – a meghaladott személyesen-túli értékek és isteniségi jelentéstartalmak tapasztalást megvalósító Istene, mely jelenleg Istenségi Abszolútként létezik. Ez az egyesülő Istenség-kifejeződés és Istenség-kiterjedés harmadik szintje. E legteljesebb alkotói szinten az Istenség tapasztalás útján megvalósítja a megszemélyesülés lehetőségét, eléri az isteniség teljességét és kimeríti a más-megszemélyesülés egymást követő fejlődési szintjein való ön-kinyilatkoztatás képességét. Az Istenség ekkor rátalál a Korlátlan Abszolútra és megtapasztalja a vele való azonosságot.”

0:3.10 Az „Egyetemes Atya – az Első Forrás és Középpont személyisége, és mint ilyen, végtelen és személyes felügyeleti viszonyt tart fenn minden mellérendelt és alárendelt forrással és középponttal. Ez az ellenőrzés a lehetőségeit tekintve személyes és végtelen, még ha ténylegesen nem is működik, mivel a mellé- és alárendelt források és középpontok, valamint személyiségek tökéletesen működnek.”

56:0.1 Az Isten maga az egység, 56:4.4 aki minden egyes teremtménye számára Atya. 92:1.5 Jézus a szeretettel azonosította. 89:0.2 Az Istent a fejlett polgárosodott társadalomban következetesen kiegyensúlyozottnak és jóindulatúnak tartják. 0:2.2 Az „Egyetemes Atya a végtelen-alatti értékek és a viszonylagos isteniség-kifejeződés három Istenség-személyiségi szintjén működik:

0:2.3 1. Elő-személyes – mint az Atya-részek segédkezésében, úgy mint a Gondolatigazítók.

0:2.4 2. Személyes – mint a teremtett és a nemzett lények evolúciós tapasztalásában.

0:2.5 3. A személyest meghaladó – mint bizonyos abszonit és velük rokon, meglényegített lételvi lényekben.”

- Isten (jellemzők): 100:2.5 A valóság legmagasabb foka.

- 0:2.6 „az Istenség mindenféle megszemélyesítését magába foglaló jelkép.”  

- 102:1.5 Mivel teljesen valóságos és abszolút, ezért „az ő valósága bizonyságának semmilyen anyagi tanújelét nem lehet megtalálni”.

- 102:4.3 Mivel az Isten személyiség, ezért az emberi személyiség valós vallásos tapasztalásának élő részévé válhat.

- 102:6.6 Ő „az első igazság és a végső tény”.

- 102:6.6 Minden igazság őbenne ered.

- 102:6.6 Minden tény őhozzá viszonyulva létezik.

- 102:6.6 Tiszta igazság.

- 102:6.6 Igazságként az ember számára megismerhető.

- 102:6.6 A megértéséhez és megmagyarázásához „az embernek fel kell fedeznie a világegyetemek mindenségének tényét.”

- 102:7.1 A világegyetem okaként „abszolút, végtelen, örökkévaló és változhatatlan”.

- 102:7.2 „az egyetlen önmagától keletkezett tény a világegyetemben.”

- 102:7.2 „Ő a titka a dolgok és lények teljes teremtésösszessége rendjének, tervének és céljának.”

- 103:7.3 szellem.

- 105:1.6 Szellemi Atyaként minden halandó számára megérthető.

- 107:6.4 „a tiszta energia és a tiszta szellem forrása”.

- 108:0.2 „végtelen”.

- 108:0.2 „teljes és egész”.

- 108:0.2 „végtelenmód magába foglal minden dolgot, kivéve a rosszat és a teremtményi tapasztalást.”

- 108:0.2 „nem képes rosszat tenni”.

- 108:0.2 „tévedhetetlen.”

- 108:0.2 Öröktől fogva létező.

- 108:0.2 A „végtelensége magába foglalja a véges tapasztalás lehetőségét” az Igazító-szilánkok révén.

- 112:7.6 „a legmagasabb rendű világegyetemi érték”.

- 118:6.1 „ténylegesen mindenható”.

- 118:6.1 „nem személyesen ő cselekszik meg mindent, amit megcselekszenek.”

- Isten (Egyisten): 91:3.3 megtestesíti az imádkozó legmagasabb rendű eszményképeit és a legmagasztosabb törekvéseit.

- isten (minden-isten): 91:2.5 eszményelvű tan, amelynek a legmagasabb rendű istenképe egy személytelen Istenségre vonatkozik.

- Isten akarata: 117:0.1 „az Első Forrás és Középpont célja, amint az a három Abszolútban lehetőségként, az Örökkévaló Fiúban személyesen, a Végtelen Szellemben világegyetemi cselekvésre egyesülten és a Paradicsom állandó mintáiban örökké váltan benne foglaltatik.” A Legfelsőbb Isten (Legfelsőbb Lény) az Isten teljes akaratának legmagasabb rendű véges megnyilvánulása. 110:6.17 Az Isten akaratának választása a szellemi hitet kapcsolja össze az anyagi döntésekkel a személyiség cselekedetében. 101:10.6 Bárki, aki meg akarja cselekedni, meg fogja érteni a szellemi értékek érvényességét.

- Isten akaratának megcselekedése: 111:5.1  A teremtmény azon hajlandóságának kinyilvánítása, hogy a benső életét megosztja az Istennel.

- Isten bölcsessége: 4:3.4 „az ő végtelen világegyetemi látásmódjának korlátlan tökéletességében áll”.

- Isten hangja: 110:5.1 A Gondolatigazító munkája az emberben. Arra „is vállalkozik, hogy elmondja, valójában mi a jó”.

- Isten hárfája: 47:10.2 morontia eszköz, amely a térben való közléscserét segíti, ugyanis a felemelkedő morontia lény ezen érzékelő képessége még hiányos. Zebedeus János is említést tesz róla A Jelenések Könyvében (15;1-2.).

- Isten Háromságot-elért Fiai: három elsődleges osztályuk van

22:0.2 „1. Istenségi-háromságot elért Fiak.

22:0.3 2. Háromságba-foglalt Fiak.

22:0.4 3. Teremtményi-háromságot elért Fiak.”

- Isten hű fiai: 40:6.1 az idő és tér halandói a természetüknél fogva nem isteni rendűek, azonban a jelzett besorolást kapják akkor, amikor a továbbélő halandó lélek valamely örökkévaló és halhatatlan szellemfajtával való végleges összeolvadás előtt áll. 40:6.3 E fiak jellemzői közé tartozik az Istenhez való hűség és a társaik irányában megnyilvánuló irgalmasság. 40:6.3 Az urantiai halandók azért lehetnek az Isten fiai, mert

a) 40:6.4 elfogadhatjuk a fiúi besorolást, az Istennel való atya-fiúi viszonyt,

b) 40:6.5 az Isten Teremtő Fia az emberi élete által a testvérünkké lett, így mi is fiaivá leszünk a közös Atyánknak,

c) 40:6.6 a Teremtő Fiú szelleme kiáradt ránk, és aki engedi őt magában munkálkodni, azt a Fiún keresztül az atyai forrás felé kezdi vonzani.

d) az Atyától kaptuk a szabad akaratú teremtményi személyiségünket, melyet az Isten mindazokkal megoszt, akiket a fiainak szeretne.

- Isten keresése: 117:6.9 „az Isten a legnagyobb tapasztalás az emberi létezésben.”

- 117:6.9 „Istent keresve az emberek mindent keresnek. Istent megtalálva pedig mindent megtalálnak.”

- 117:6.9 Isten keresése „a szeretet bőkezű adományozása, melyet a szeretet újabb és nagyobb mértékű adományozására való képesség meglepő felfedezése kísér.”

- Isten kertjei: 43:6.1 a jellemző, növények általi díszítettség miatt a csillagvilágok központi világainak egyik neve. 43:6.2 A Fenségesek páratlan szépségű kertjei az Edentia felét teszik ki. Nevezik „Édenkertnek” is. 43:6.3 A kert központi részén helyezkedik el a Fenségesek istenimádati szentélye, ahol „a nyugalmi időszak minden tizedik napján az egész Edentia elmerül a Legfelsőbb Istenre irányuló imádatteljes szemlélődésben.”

- Isten Legfelsőbb Teremtő gyermekei: 108:4.2 „ténylegesen az Isten akaratát alkotják”. Lásd még → „Mihály Teremtők”

- Isten szelleme: 8:5.6 A teljes szellemi segédkezés kapcsolat rendszere, mely „kapcsolat igazán az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szellem Isten és a Hétszeres Isten – sőt a legfelsőbb Isten – szellemének egyesülése.”

- Isten szeretete: 2:5.10 „értelmes és előrelátó szülői ragaszkodás.”

- Isten-élmény: 103:7.3 Elérése érdekében „a felemelkedő ember befelé és a Paradicsom felé törekszik”.

- Isten-tudat: 100:5.3 többnyire szellemben való fejlődés eredménye. 100:3.6 Élmény, amely egyben az emberi élet legfelsőbb értéke is. Az értékek gyarapodásán és a jelentéstartalmakban való fejlődésen, valamint e két tapasztalás kölcsönös, mindenségrendi kapcsolatának felismerésén alapul. Az Istentudat birtokosa emberfelettivé válik annyiban, hogy benne és általa „egy halhatatlan lélek fejlődése bontakozik ki.” 100:5.3 Az Isten-tudat a legfelsőbb eszményképek iránti hűségen alapul, és az eszményképek lelki, érzelmi és szellemi megélése útján nyilvánul meg. Az Isten-tudat, vagyis a legfelsőbb eszményképek iránti gyakorlati hűség lehet természetes, vagyis fokozatos növekedés eredménye, de megtapasztalható döntő pillanatú válsághelyzetekben is. Ilyen megtérést élt meg Pál apostol. Lásd még → „megtérés”

- istenbizonyíték (ismérvek): 102:1.5 „azért fogjuk ismerni őt, mert bízunk benne, és az őbenne való hitünk teljes mértékben azon alapul, hogy személyesen részt veszünk az ő végtelen valóságának isteni megnyilatkozásaiban.”

- 102:1.6 Kutató, igaz vágyódás a tökéletességre, és az Isten keresésére irányuló mélyreható kíváncsiság megléte az emberi lélekben.

- Istenfiak: 20:0.1-0.5 az Orvonton felsőbb-világegyetembeli működésük alapján három főbb osztályuk van

1. Az alászálló Istenfiak (isteni teremtésű személyiségek).

2. A felemelkedő Istenfiak (halandó eredetű teremtmények).

3. Az Isten Háromságot-elért Fiai (származásától függetlenül, minden paradicsomi Háromságba tartozó lény).

- ISTENFIAK: 30:2.37

30:2.38 „A. Alászálló Fiak.

30:2.39 1. Teremtő Fiak – Mihályok.

30:2.40 2. Ítélkező Fiak – Avonalok.

30:2.41 3. Háromsági Tanító Fiak – Daynalok.

30:2.42 4. Melkizedek Fiak.

30:2.43 5. Vorondadek Fiak.

30:2.44 6. Lanonandek Fiak.

30:2.45 7. Élethordozó Fiak.

30:2.46 B. Felemelkedő Fiak.

30:2.47 1. Az Atyával eggyé kapcsolódást megélt halandók.

30:2.48 2. A Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók.

30:2.49 3. A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók.

30:2.50 4. Evolúciós szeráfok.

30:2.51 5. Felemelkedő Anyagi Fiak.

30:2.52 6. Átvitt közteslények.

30:2.53 7. Megszemélyesült Igazítók.

30:2.54 C. Háromsági Fiak.

30:2.55 1. Fenséges Hírvivők.

30:2.56 2. Nagytekintélyűek.

30:2.57 3. Ismeretlen Nevűek és Származásúak.

30:2.58 4. Háromságot-elért Felügyelők.

30:2.59 5. Háromságot-elért Követek.

30:2.60 6. Mennyei Oltalmazók.

30:2.61 7. Magas Fiú-segédek.

30:2.62 8. Felemelkedő-háromságivá lett Fiak.

30:2.63 9. Paradicsom-Havona-háromságivá lett Fiak.

30:2.64 10. A Végzet Háromságot-elért Fiai.”

- Istenfiak körei (jerusemi): 46:5.11 hét egyközepű, egymás fölé magasodó kör, ahol a külső nagyobb körökből rá lehet látni a belső kisebb körökre. A köröket sétálófalak választják el egymástól, melyek kimagasodnak, így róluk az adott lakókör egésze belátható. A falakat átszelő kapuk ezrei egyetlen kristályból készültek. 46:5.19 A körök közös közepén a Mihály-emlékmű áll, amely az urantiai alászállás folytán megváltozott csillagrendszeri irányítással összefüggő tevékenységek központja.

a) 46:5.12 Az első kört az Ítélkező Fiak és a személyes kísérőik foglalják el. Itt összpontosulnak az alászállási és ítélkezési szolgálataikkal kapcsolatos tervek és közvetlen tevékenységek. A csillagrendszeri avonalok e központot használják a világegyetemmel való kapcsolattartásra.

b) 46.5.13 A második kör a Háromsági Tanító Fiaké. Itt végzik a daynalok az újonnan érkezett elsőrendű Tanító Fiak felkészítését. A teremtményi-háromságot elért fiaknak külön övezete van a Daynal-körben.

c) 46:5.14 A harmadik kör a melkizedekeké. A csillagrendszeri vezetők is itt laknak, és innen felügyelik e fiak tevékenységeit.

d) 46:5.15 A negyedik kör a vorondadekeké, valamint minden olyan látogató és megfigyelő fiúi rendé, akikről másként nem gondoskodnak. De itt szállnak meg a Fenséges Csillagvilági Atyák ellenőrző útjaik során, valamint a csillagrendszeri szolgálatot teljesítő Bölcsesség-tökéletesítők, Isteni Tanácsosok és Világegyetemi Ítélők is.

e) 46:5.16 Az ötödik körben a lanonandekek, a Csillagrendszer Fejedelmek fiúi rendje, valamint a Bolygóhercegek laknak. De itt állomásoznak a csillagrendszer tartalékosai is. A Csillagrendszer Fejedelem temploma az igazgatási hegyen található.

f) 46:5.17 A hatodik körben van a csillagrendszeri élethordozók tartózkodási helye.

g) 46:5.18 A hetedik körben van azon felemelkedő fiak gyülekező helye, akik a szeráftársaikkal együtt átmenetileg működnek a csillagrendszer központján. Szintén itt van a központja a végleges rendre még nem jutott, jerusemi létpolgársági szint felett állóknak is.

- istenfiúság: 89:10.6 „az Isten minden hű fia boldog, szolgálatkész és örökké fejlődő a paradicsomi felemelkedés során.”

- Istenhit: 103:8.4 hit által ismerni és szeretni őt.

- Istenkereső döntés eredményességének feltételei: 112:2.20 Az ember őszintesége, állhatatossága és elkötelezettsége.

- isteni beavatkozás: 97:8.5 „az Isten sokszor az Atya gondviselő-beavatkozó kezével belenyúl az emberi ügyek menetébe”. Azonban az „a tény, hogy a »Fenségesek uralkodnak az emberek birodalmain« még nem teszi a világi történelmet úgynevezett szent történelemmé.”

- isteni építők: 44:0.8 az égi mesterek közösségébe tartoznak. 44:3.1 Hét csoportban működnek.

44:3.2 1. Az otthontervezők és építők – az egyedek és a munkacsoportok számára hoznak létre félanyagi és szellemi lakóhelyeket. Ezeket a majdan ott lakók igényeinek megfelelően szerelik fel és díszítik az illető egyéni igényeit figyelembe véve.

44:3.3 2. Az építő szakmunkások – a szellemi és a morontia területek általános és szokványos munkásainak lakhelyeit tervezik és építik az átmeneti világok kialakult munkamegosztását figyelembe véve.

44:3.4 3. A játék építői – a pihenés időszakaiban segítik a visszatekintési igazgatókat, akik a morontia világok mulattatói. „Még a felsőbb szellemek is elmerülnek a múltidéző humor bizonyos formájában a szellemi feltöltődésük időszakaiban.”

44:3.5 4. Az istenimádat építői – a szellemi és a morontia templomok építészei.

44:3.6 5. Az oktatási építők – a morontia felkészülés és a felsőbb szellemi képzés központjainak építői.

44:3.7 6. Morontia tervezők – bármely mellérendelt társulás számára építenek, bármely terület bármely személyiségeinek, legyenek jelen bármely időpontban, bármely szférán. Együttműködnek a morontia erőtér-felügyelőkkel.

44:3.8 7. A közcélú építők – az istenimádati célú közgyűlések kivételével, más közgyűlések számára tervező és építő mesterek.

- isteni irgalom: 2:4.1 „olyan, bölcsesség enyhítette igazságosság, mely a tökéletes tudásból, valamint annak teljes felismeréséből ered, hogy a véges teremtmények természetes gyengeségekkel és környezeti fogyatékosságokkal rendelkeznek.”

- isteni gondviselés: 4:1.1 „azon égi lények és isteni szellemek beavatkozó tevékenysége, akik a mindenségrendi törvénnyel összhangban szakadatlanul Isten dicsőségére és az ő világegyetemi gyermekeinek szellemi felemelkedése érdekében munkálkodnak.”

- istenimádat: 103:4.1 Az „igaz istenimádat előjátéka – az Isten jelenlétének folyamatos tudatosítása, mely elvezet az emberek közötti testvériség megjelenéséhez.” 56:4.5 Bár léteznek többes háromságok, azonban az Istennel való személyes kapcsolatfelvétel élményében az Isten egy. 74:7.21 „Az Édenben a nyilvános istenimádat időszaka a dél volt; a napnyugta pedig a családi istenimádat órája lett.” Ádám azt tanította, hogy a hatékony ima egyedi és annak a „lélek vágyából” kell fakadnia. 77:8.3 Az urantiai közteslények mindkét rendje élvezi és megérti az emberi istenimádatot. 55:5.5 A fény és élet bolygói korszakaiban e célból templomokat építenek, melyeket kiegészítenek a hozzájuk csatlakozó bölcseleti és vallási tapasztalást elősegítő tanodák is. A nagy tömegeket érintő istenimádati gyűléseket fennkölt, de egyszerű művészi képet mutató szabadtéri létesítményekben tartják.

- istenimádat (imádságos-istenimádati hozzáállás meghatározása): 106:2.7 A véges teremtmény személyisége ez által ragadhatja meg az Atya, a Fiú és a Szellem személyiségi valóságait.

- istenimádat (istenimádás jellemzői): 27:7.1 Az Istenek végtelen jellemére vonatkozó tudás fejlődésével a teremtett lények által megismerhető legfelsőbb gyönyörűséggé és legnagyszerűbb tapasztalható örömmé válik.

- 5:3.3 „saját magáért való”.

- 5:3.3 „semmiféle önös kérés vagy egyéb személyes érdek sincs” benne.

- 5:3.3 Az Atya páratlan személyiségének elismerése váltja ki bennünk.

- 16:6.8 A „vallásos tapasztalás valóságának szellemi területe”,

- 16:6.8 „az isteni közösség személyes megismerése”,

- 16:6.8 „a szellemértékek felismerése”,

- 16:6.8 „az örök továbbélés bizonyossága”,

- 16:6.8 „felemelkedés az Isten szolgálóinak besorolásából az Isten fiainak örömére és szabadságára.”

- 102:4.5 Vallásos tapasztalás.

- 102:4.5 Közösség megélése az Istennel.

- 102:4.5 „megsokszorozza az elme gondolkodási képességeit”,

- 102:4.5 „rávilágít a beteljesülésre.”

- 16:6.8 A mindenségrendi elme legfelsőbb szintű látásmódja.

- 16:6.8 A mindenségrendi különbségtétel áhitati és istenimádati formája.

- 16:6.10 A „szellemi létezés valóságának vallása.”

- 27:7.1 Tudatos „és örömteli felismerése és elismerése a teremtők és teremtményeik közötti bensőséges és személyes kapcsolat igazságának és tényének.”

- 27:7.1 „a legnagyobb kiváltsága és a legfőbb kötelessége minden teremtett értelemnek.”

- 27:7.1 Minőségét „a teremtményi érzékelés mélysége határozza meg”.

- 27:7.2 Ez lesz az elsődleges és meghatározó szenvedélye azoknak, akik a Paradicsom áldott területét elérik.

- 27:7.2 Akaratlan forrás ez azok számára, „akik eleget tudnak már Istenről ahhoz, hogy eljussanak a színe elé.”

- 27:7.3 E hódolat „eléri a legfelsőbb öröm teremtményi céljait és eljut a magasztos önkifejezés és személyes gyönyör tökéletességének magasságaiba.”

- 27:7.3 Minden „felemelkedő lény örökre élvezné, ha az istenimádat beállítottságában maradhatna”.

- 27:7.8 Az istenimádat teljességéből eredő legfelsőbb megelégedés elérését követően válunk képessé a Végleges Testületébe való felvételre.

- istenimádás (fejlődése): 89:4.7 új keletű formái a régi kiengesztelési tiszteletfajta igenlő jellegű eljárásaiból fejlődtek ki. Ilyen mai forma az áldozás, a magasztalás és a dicsőítés.

- istenimádási szertartás (árja-andita ~): 94:1.1 védikus istenimádási szertartás, amelyben az apa papként, az anya pedig papnőként működött, és a családi tűzhely szolgált oltár gyanánt.

- Istenimádat-vezetők: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok. 27:7.3. „A legfelsőbb szintű imádatnak és szellemi magasztalásnak a rendszeres, az önkéntelen, a csoportos vagy az egyéb különleges alkalmait” vezetik a Paradicsomon. 27:7.4 Feladatuk, hogy „megtanítsák a felemelkedő teremtményeket úgy imádni az Istent, hogy képesek legyenek ezen önkifejezésnek eleget tenni és ugyanakkor képesek legyenek figyelmet fordítani a paradicsomi rendszer lényeges tevékenységeire is.”

- isteni pihenés: 44:5.8-5.10 ez nem más, mint a tér alapenergiáinak hatékony igénybevétele, ugyanis a „morontia- és a szellemenergiát ugyanúgy újra kell tölteni, mint a fizikai energiát, de nem ugyanazon okból.” A szellemvilág lakóinak rendszeres időközönként fel kell hagyniuk a szokványos tevékenységeikkel és adott találkozási helyekre kell utazniuk, ahol isteni nyugalomba merülve pótolják a kimerített energiáikat. A tér zarándokai a Havona legbelső körén hosszú és üdítő paradicsomi pihenésre térnek. E szükségszerűség a pihenés olyan formája, mely nem csak az elhasznált energiák pótlásához kell, hanem szellemerőt tartalékol a végtelen létpálya következő szakaszára is.

- Isteni Tanácsosok: 19:3.1 „nem tükrözik a Háromság isteni tanácsát; ők maguk az a tanács. Huszonegy milliárd Tanácsos szolgál, és hárommilliárd működik az egyes felsőbb-világegyetemekben.” 19:3.7 „Hét Isteni Tanácsos egy háromságivá tett evolúciós hármassal – mely egy Fenséges Hírvivőből, egy Nagytekintélyűből, valamint egy Ismeretlen Nevűből és Származásúból áll – együtt jelenti azt a legjobb felsőbb-világegyetemi megközelítést, mely az emberi nézőpontot és az isteni magatartást egyesíti a szellemi jelentéstartalmak és a valóságértékek paradicsomközeli szintjein.”

- Isteniség (isteniség): 0:1.16 + 0:1.17 „az Istenség jellegzetes, egyesítő és összehangoló jegye”, igazságot, szépséget és jóságot képvisel annak következtében, hogy szeret, irgalmas és segédkező. A „személytelen szinteken igazságosságként, erőként és fennhatóságként nyilvánul meg.” 0:1.18 Lehet „tökéletes – teljes – mint a paradicsomi tökéletesség lételvi és teremtői szintjein; lehet tökéletlen, mint a tér-idő evolúció tapasztaló és teremtményi szintjein; vagy lehet viszonylagos, tehát nem tökéletes és nem is tökéletlen, mint a Havona egyes lételvi és tapasztaló szintjei kapcsolatában.” 101:2.12 Az isteniség „a halandói személyiségben az Atya Igazító ajándékaként, a Fiú Igazság Szellemeként és a Világegyetemi Szellem Szent Szellemeként működik”. 101:10.4 Az isteniséget az emberek csak a vallásos tapasztalás útján és az igaz hit gyakorlása révén fedezhetik fel. 56:10.3 Kezdetben az istenimádat, mások szolgálata és a személyes szellemi tapasztalás által fogható fel.

- isteniség gyümölcsei: 56:10.20 „az értelemre épülő béke, a társas fejlődés, az erkölcsi megelégedés, a szellemi öröm és a mindenségrendi bölcsesség.”

- isteniség hét végtelensége: 42:2.22 közülük egyik, a mindenségrendi erő világegyetemi erőtérré alakulásának jelensége.

- isteniség szellemi jelenléte: 13:4.4-4.5 nem szeszélyes vagy önkényes jelenlét, tapasztalható változásai a személyiséggel bíró teremtmények szabad akaratú képességéből erednek. Az Istenségek egyszer többet adnak a jelenlétükből, ha a teremtmény őszinte vágyára válaszolnak, másszor pedig visszahúzódnak, ha a teremtményeik a választási szabadság isteni adományának gyakorlásában hátrányosan döntenek.

- isteniségi jellemvonások: 106:9.11 Az Atya valóságai ebben a világegyetemi korszakban általuk nyilatkoznak meg. A világegyetemi teremtmények ezeket személyesen veszik fel az Isten akarata szerint élt élet tapasztalásában. 106:9.12 Az Atya akaratának megélésére épített élet a személyiség szintjén elvezet a szellemi felsőséghez, és közelebb visz az Atya-Végtelen megértéséhez. Az ilyen élet az igazságon alapul, fogékony a szépségre és a jóság uralja.

- istenivé nem tett valóság: 0:4.2 „a nem-személyes energiaterületeitől az egyetemes létezés meg nem személyesíthető értékeinek valóságterületeiig, sőt egészen a Korlátlan Abszolút jelenlétéig terjed.”

- istenivé tett valóság: 0:4.3 „minden végtelenné tett Istenség-lehetőséget magába foglal, a legalacsonyabb rendű végestől a legmagasabb rendű végtelenig terjedő összes személyiségterületen keresztül, vagyis mindazt, ami megszemélyesíthető és még többet is – még az Istenségi Abszolút jelenlétét is.”

- istenkáromlás: 90:5.3 a szent nevek korábbi, szertartásos ismétlésének lealjasítása.

- istenkép: 92:5.1 amennyiben a kinyilatkoztatott tanítások és az evolúciós vallás elemeinek keverékén alapul, akkor a következő tényezők játszanak benne szerepet. 92:5.1 1. „Az evolúciós tiszteletfajták előbb-létezett felfogásai. 92:5.3 2. A kinyilatkoztatott vallás magasztos eszményképei. 92:5.4 3. A nagy vallási tanítóknak, az emberiség látnokainak és tanítóinak személyes nézőpontjai.”

- istenkép (eszménykép): 97:1.4 az Isten a teremtésösszesség mindenható és változhatatlan Teremtőjének és Felügyelőjének eszményképét mutatja. 97:7.13 A nyugati világ legmagasabb szintű istenképe a második Ésaiás működése „óta foglal magába egyetemes igazságosságot, isteni kegyelmet és örökkévaló pártatlanságot.” 97:10.8 Jahve képe fokozatosan alakult a Sinai-tűzhányó féltékeny és kegyetlen szellemének felfogásától a minden dolog teremtőjének és az egész emberiség szeretetteljes és irgalmas Atyjának képéig. Lásd még → „héber istenfogalom fejlődése”

- istenmód élni: 106:9.11 „annyit jelent, mint az Isten akaratát ténylegesen megélni.” 106:9.12 Az ilyen élet az igazságon alapul, fogékony a szépségre és a jóság uralja. Az Atya akaratának megélésére épített élet a személyiség szintjén elvezet a szellemi felsőséghez, és közelebb visz az Atya-Végtelen megértéséhez.

- Istennel való közösség: 103:2.2 ennek tudatához el lehet jutni, ha

A) valakit úgy neveltek, hogy egy szerető mennyei Atya gyermekeként való létezés tudatában nőtt fel, vagy

B) lélektani válsághelyzet, érzelmi felkavarodás útján.

- Istenség: 102:4.4 bár az Istenség „több, mint szellem, azonban a szellemi az egyetlen lehetséges megközelítés a felemelkedő ember számára.” 0:1.15 Jellegében és változhatatlanul isteni, viszont „ami isteni, az nem szükségképpen mind Istenség, bár az Istenséggel össze fog hangolódni és az Istenséggel való szellemi, elme- vagy személyes szintű egység kialakítására törekszik.” 56:5.2 Az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem a paradicsomi Háromságban ténylegesen osztatlan és oszthatatlan. 0:1.3 Az Istenség személyes, elő-személyes és személyen túli szinteken működő valóság.

Működési szintjei:

0:1.4 „1. Nyugvó – az önálló és önmagától létező Istenség.

0:1.5 2. Magvábanvaló – a saját akarattal és eredendő céltudatossággal rendelkező Istenség.

0:1.6 3. Társuló – az önmagát megszemélyesítő és isteni mód testvéri Istenség.

0:1.7 4. Alkotó – az önmagát szétosztó és isteni mód kinyilatkoztatott Istenség.

0:1.8 5. Evolúciós – az önmagát kiterjesztő és a teremtménnyel azonosult Istenség.

0:1.9 6. Legfelsőbb – az önmagától tapasztalatot szerző és a teremtményt Teremtővel egyesítő Istenség.”

0:1.10 7. „Végleges – az önmagát kivetített és a tér-időt meghaladó Istenség. Mindenható, mindentudó és mindenütt-jelenvaló Istenség. Az egyesítő isteniségi kifejeződés második szintjén a világmindenség hatékony felügyelőiként és abszonit megtartóiként működő Istenség.” 0:1.14 De az Istenség lehet „lételvi, mint az Örökkévaló Fiúban; lehet tapasztaló, mint a Legfelsőbb Lényben; lehet társuló, mint a Hétszeres Istenben; és lehet osztatlan, mint a paradicsomi Háromságban.”

- Istenség (meghatározások): 103:7.3 Egység, mely „nem csak az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú szellemi értékeit öleli fel, hanem elismeri az Egyetemes Szabályozónak és a Paradicsom Szigetének energiatényeit” is, melyek tökéletes megfelelésbe kerülnek az Együttes Cselekvő elmeviszonyaiban, és egyesülnek a Legfelsőbb lény megjelenő Istenségének véges szintjén.

- 56:10.16 Az egyetemes és örök fejlődés felsőbb rendű, végtelen célja.

- 117:3.9 „öröktől való létezésen alapuló egység a Háromságban”.

- 118:10.11 „a Mindenható Legfelsőbb és a paradicsomi Háromság”.

- Istenség (tartalmi elemek, jellemzők): 56:6.3 Hatalomban való egyesültség.

- 0:1.15 Minden isteninek ez a forrása.

- 56:0.1 Az összehangoltsága egyetemes.

- 56:6.3 A megértéséhez és az eléréséhez az ember megszemélyesítheti.

- 56:10.18 A megtapasztalható jóságértékei az Egyetemes, az Örökkévaló és a Végtelen szellemszemélyiségek irgalmas segédkezései az evolúciós szférák teremtményei számára.

- 118:2.1 A „tér-időbeli mindenütt-jelenvalósága igen gyakran a térhez köthető, de nem feltétlenül időhöz kötött.”

- 118.10.11 A jelenléte személytelen.

-118:10.11 „az egész iránt tanúsít tiszteletet, nem a rész iránt.”

- Istenségek (élményelvi – tapasztaló – ~): 104:5.12 a Legfelsőbb, a Végleges és az Abszolút.

- Istenség Első Személye: 105:1.2 Minden személyiség Egyetemes Atyja. Lásd → „Egyetemes Atya”

- Istenség Felsőség: 0:1.9 az „első teremtmény-azonossági szinten a nagy világegyetem tér-idő felügyelőiként működő Istenség”.

- Istenség Második Személye: lásd → „Második Forrás és Középpont”

- Istenség természetei: 118:0.2 „1. Az Atya önmagától létező sajátlényeg.

118:0.3 2. A Fiú társ-létező sajátlényeg.

118:0.4 3. A Szellem együttesben-létező sajátlényeg.

118:0.5 4. A Legfelsőbb evolúciós-tapasztaló sajátlényeg.

118:0.6 5. A Hétszeres önmagát szétosztó isteniség.

118:0.7 6. A Végleges tapasztalásmeghaladó-tapasztaló sajátlényeg.

118:0.8 7. Az Abszolút öröktől való létezésen alapuló és tapasztalás által kibontakozó sajátlényeg.”

- Istenségi Abszolút (meghatározások): 105:3.1 A végtelenség hét Abszolútjának egyike.

- 105:2.9 Értendő alatta a Végtelenség Hét Abszolútjának, vagyis a VAGYOK-nak az ötödik szakasza, mint a Végtelen Kibontakozási Lehetőség.

- Istenségi Abszolút (jellemzők): 104:4.21 „mindent-átölelő szellemként létezik, még a szellemin túl is.”

- 0:3.16 4. Az istenség korlátlan cselekvési képessége az Istenségi Abszolútban lakozik.

- 105:2.9 „Ez a végtelenségi tájékozódási pont örökké mutatja a VAGYOK-nak azt az akarati ön-korlátozását, mely révén a háromszoros önkifejeződés és ön-kinyilatkoztatás megtörténhetett.”

- 105:3.6 Az egyetemes valóság okforrási lehetőségei.

- 105:3.6 Az egyetemes valóság kibontakozatlan (nem kibontott) személyes lehetőségei.

- 105:3.6 „minden Istenség-kibontakozás lehetőségének teljessége.”

- 105:3.6 „a korlátlan, abszolút és nem-istenségi valóságok céltudatos határolója.”

- 105:3.6 „az abszolút korlátozója”.

- 105:3.6 Az abszolút „elhatárolt abszolúttá lényegítője – a beteljesülés megindítója.”

- 106:5.2 Az abszolút szinten a Korlátlan Abszolúttól elválaszthatatlan és megkülönböztethetetlen az Egyetemes Abszolút jelenlétében.

- 106:5.4 Nem istenség, ezért nem is alkothat háromságot az Egyetemes és a Korlátlan Abszolúttal, csak társ-hármasegységet, vagyis trioditát (104:5.7).

- 106:6.1 Határtalan lehetőséggel bír, azonban a jelenlegi szintjén személytelen.

- 106:6.6 A megszemélyesülésével személyes-feletti értékek és a személyesen túli jelentéstartalmak jelennek meg.

- 106:7.3 A véglegességi beteljesülés magába foglalja, mivel a véglegességi beteljesülés egyszerre lételvi és élményelvi eredmény.

- 106:7.3 „örökkévalósági viszonyban áll a Korlátlan Abszolúttal az Egyetemes Abszolút révén.”

- 106:7.3 A lehetőségek vonatkozásában tapasztalati.

- 106:7.3 Ténylegesen lételvi.

- 106:7.3 Végtelen – mivel korlátlan, időtlen, tér nélküli, határtalan és mérhetetlen.

- 106:8.16 „örökkévalósági besorolású lételvi valóság.”

- 106:8.21 Amennyiben az Egyetemes Abszolút és a Korlátlan Abszolút egy-lényegét egységesen értelmezzük, úgy az Istenségi Abszolút „magába foglalja a teljes valóság értelmezésének abszolút véglegességét is. Lásd még → „Abszolút Isten”

- istenség kettős fogalma: 85:6.4 olyan evolúciós vallási rendszerekben fordul elő, amelyek magukba foglalják a természeti isteneket és a kísértetisteneket is. Az istenség fogalmának ilyen összefonódására példa Thór is, aki egyszerre volt kísértethős és a villámok ura.

- Istenség-kalandra pályázók: 26:7.1 a szellemi végzősök neve a Havona-felkészítés ötödik körén.

- istenségműködés: 94:3.3 hét szintje van.

- ISTENSÉG SZILÁNKOSULT ENTITÁSAI: 30:1.100 vannak az Egyetemes Atyával eggyé kapcsolódást elért halandók, 30:1.101 a Szellemmel eggyé kapcsolódást elért halandók és 30:1.102 a Fiúval eggyé kapcsolódást elért halandók. 30:1.100 Az Atyától származó legismertebb entitások a Gondolatigazítók. 30:1.100 „Egy Igazítóval vagy egyéb ilyen résszel való eggyé kapcsolódás a teremtményt az Atyával eggyé kapcsolódást elért lénnyé teszi.”

30:1.101 A Harmadik Forrás és Középpont előelme-szellemének részei nem elő-személyesek olyan értelemben, mint az Igazítók, nem költöznek olyan halandó teremtményekbe, akik még húsvér testben élnek.

30:1.102 A Teremtő Fiú egyedivé tett szellemével történő teremtményi egyesülés még inkább eltér az Igazítóval való eggyé kapcsolódástól.

De az Istenségnek más „szilánkosult” részei is vannak.

- Istenség Véglegesség: 0:1.10 az Istenségek nagy világegyetemet segítő tevékenységeivel összevetve az egyetemes felügyelettel és felsőbbrendű fenntartással egyenértékű világmindenségbeli abszonit működés.

- istenségkép (Melkizedek-féle ~): 96:0.1 a teremtő erőn alapult, nem hasonlított a beleértéssel, alárendeléssel és kizárással létrehozott, több istenségből kialakított bölcseleti felfogásokhoz. Hatást gyakorolt a mezopotámiai, indiai és egyiptomi istenségképekre.

- istenségkép (szemita ~ ek): 96:1.1 a korai szemiták hite szerint mindenben szellem lakozott (pl. állati- és növényi szellemek, de ilyenek voltak az „évszakok szellemei” és a „sarjak ura” is). 96:5.8 A héber nép istenképe Mózes idején kezdetleges, nyers és emberszerű volt. 96.6.1 Mózes halála után a végtelenül bölcs és jóakaratú, mindenható Isten hagyományát csak Izráel vezetői ápolták, a köznép Jahve sivatagi eszméjéhez tért vissza. 96:6.3 Jósua igyekezett megtartani a legfelsőbb Jahve fogalmát a héber nép körében. E korszakban úgy ábrázolták Jahvét, mint „a hatalom, az ítélet és az igazságosság Istenét.”

- Istenségi Abszolút: 0:11.6 „az Egyetemes Atya szabad akaratú választása révén a teljes, végtelen valóságból kivált magvábanvaló, melyben minden isteniségi tevékenység – legyen az lételvi vagy élményelvi – végbemegy.” 0:11.4 Ő a mindenható megelevenítője a teljesen „egyesített és véglegesen összehangolt világegyetemek mindensége számára, sőt a már megteremtett, a kialakulóban lévő és a jövőben megalkotandó világegyetemek számára is.” 56:1.2 A teljes anyagi valóság felügyeletét végzi.

- Istenség-végzet (beteljesülés): 112:5.2 Elérési útja az ember által választható, személyes és tapasztalás által valósuló.

- Istent ismerő: 110:6.16 „a fiúi elismertségnek tudatában lévő”.

- istentan (meghatározások): 90:5.7 az Isten maghatározására irányuló kísérlet.

- 103:1.5 „a vallás bölcselete”, mely 103:1.4 „nem teremt vallást”.

- 103:1.5 Jóhiszemű kísérlet a vallásos tapasztalás értelmezésére.

- 103:6.1 „az emberi szellem válaszainak és viszont-válaszainak tanulmányozása”.

- 103:6.1 A saját vallás tanulmányozása.

- istentan (tartalmi elemek, jellemzők): 103:6.1 „sohasem válhat tudománnyá.”

- 103:6.1 „keverednie kell a lélektannal a személyes kifejeződésében”.

- 103:6.1 keverednie kell a bölcselettel a módszeres leírásában.

- 103:6.2 Az ember és a világegyetem kutatásához belülről történő közelítés.

- 103:9.1 „a vallás értelmi tartalmával foglalkozik”.

- 103:9.6 Nem kerekedhet a vallás fölé.

- 103:9.6 Az a küldetése, „hogy segítse a személyes szellemi tapasztalás tudatosulását.”

- Isten törvényei: 12:7.2 „Isten szokásai, annak módja, ahogyan a dolgokat újra és újra teszi”.

- Isten-tudat: 71:7.13 a bölcsesség halandók által is elérhető végleges szintje, mely az elme kiteljesedése által valósul. 71:4.15 Az Isten-tudat a mennyei Atya akarata megcselekedésének törekvésében nyilvánul meg. 101:0.6 Az igaz vallás megtapasztalása biztos Isten-tudathoz és a hívő személyisége továbbélésének kétségtelen bizonyosságához vezet.

- Isten-tudatosság önkéntelen kitörése: 91:8.10 az istenséggel való bensőséges kapcsolatból fakad, mely az igaz imán keresztül megadja az ember számára a szellemi gyarapodás, a hozzáállás változás és a megelégedés tapasztalatát.

- „Isten ujja”: 85:0.4 az élet azon dolgainak jelölése, melyek megmagyarázhatatlanok az ember számára. Mondják még a „Gondviselés rejtélyes beavatkozásának” is.

- Isten viszonya a helyi világegyetemhez:

a) 32:4.1 Isten soha nem tesz semmi olyat, melyet a mellé- vagy alárendelt társai meg tudnak tenni.

b) 32:4.2 De személyesen mégis részt vesz ezen eseményekben az eleve elrendelt közvetítők és személyiségek révén, rajtuk keresztül.

c) 32:4.3 Az Istenfiak kölcsönös viszonyába, a Harmadik Forrásból és Középpontból származó személyiségek csoportos viszonyába, illetve a bármely egyéb teremtmények közötti viszonyba, illetve társulásokba – mint amilyen az emberi lényeké is, az Egyetemes Atya sohasem avatkozik bele.

d) 32.4.3 „A Teremtő Fiú törvénye, a Csillagvilági Atyák, a Csillagrendszer Fejedelmek és a Bolygóhercegek határozatai” azt tükrözik, hogy nincs hatáskör megosztás, csak feladat megosztás. „Az Istenségek között tökéletes és örökkévaló nézetazonosság van.”

e) 32.4.4 Az Egyetemes Atyának megvan a módja és lehetősége arra, hogy bármely egyéni teremtménye esetében – „ami azon egyed pillanatnyi helyzetét vagy jövőbeli kilátásait érinti és ami az Atya örökkévaló tervét és végtelen célját illeti” – beavatkozzon.

f) 32:4.7 A bennlakozó Igazítók által az Egyetemes Atya az ő minden teremtményével – éljenek azok bárhol – kapcsolatot tart. 32:4.8 A személyiségkörön keresztül személyesen ismeri „a teremtésösszesség minden világegyeteme minden csillagrendszerében élő minden lény összes gondolatát és cselekedetét.”

- Istent ismerő személy (jellemzők): 106:9.12 „a bensőjében az istenimádat révén világosodik meg”.

- 106:9.12 Teljes odaadással szolgálja az összes személyiség egyetemes testvériségét.

- 106:9.12 A szolgáló segédkezését irgalom tölti ki és szeretet hajtja.

- István: 128:3.4-3.5 Nem zsidó származású, de zsidó hitre áttért görög férfi, 128:3.6 a „keresztény hit első vértanúja”, akinek azért kellett meghalnia, mert bírálta a zsidó templomok hagyományos gyakorlatát. 128:3.5 Kr.u. 17-ben személyesen is találkozott a huszonhárom éves Jézussal Jeruzsálemben. Ekkor nagy hatással volt Istvánra az a négyórás beszélgetés, amelyet „az életmódról és az igaz Istenről, az ő imádásáról” folytattak. 128.3.6 István úgy halt meg, hogy „még csak nem is sejtette, hogy az a galileai, akivel tizenöt évvel korábban beszélgetett, azonos azzal, akiről később azt hirdette, hogy ő a világ Megmentője”. István bátor tettét, amely a halálához vezetett, az a beszélgetés alapozta meg, melyet Jézussal folytatott évekkel korábban.

- iszappenész: 58:6.1 átmeneti létformák, amelyek már 450 millió évvel ezelőtt léteztek az Urantián. Egyértelműen sem a növények, sem pedig az állatok közé nem sorolhatók be.

- iszlám hit: 104:1.9 a követői képtelenek voltak a Háromság eszméjének megragadására.

- iszlám vallás: 92:6.19 „Észak-Afrikát, a Levantét és a Délkelet-Ázsiát összekötő vallási-műveltségi kapocs.” 92:6.19 Az iszlámot a zsidó hittudományi, majd pedig a keresztény tanítások tették egyistenhiten alapulóvá. 95:7.5 Az iszlám vallás megalapításához az a hódolati kapocs vezetett, hogy minden arab törzs általános és különös tisztelettel adózott a Mekkában levő fekete bűvkőnek, a Kába-kőnek. 94:2.8 + 95:7.6 Az iszlám ereje Allahnak, mint a világegyetem egyetlen, legfelsőbb Istenének a világos, jól meghatározott képében van. A gyengesége pedig abban, hogy a hit terjesztéséhez katonai erőt alkalmazott, és a nőt lealacsonyította.

- Izador: 121:8.5 Máté apostol tanítványa, a Máté szerinti evangélium lejegyzője. Lásd még → „Máté szerinti evangélium”

- izraeliták: lásd → „héberek (izraeliták, zsidók)”

- „Izráel királyainak cselekedetei”: 97:8.1 a zsidók világi történelmére vonatkozó feljegyzés. A héber papok elpusztították, miután „elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést”, az Izráel szent történelmére vonatkozót.

- Izsák: 93:6.5 Ábrahám fia. 93:9.8 A csodás születésére vonatkozó történet érdekében a szüleit a valóságosnál idősebb életkorúnak tüntették fel az írásokban. 93:9.5 Izsák kitartott az apjától hallott Melkizedek tanítások mellett. 93:9.8 Mivel Ábrahám törvényes feleségének – Sárának – volt a fia, ezért Ábrahám minden vagyona Izsáké lett.

- Ígéret Földje: 96:2.2 az arábiai szemiták által vágyott „tejjel és mézzel folyó” vidék, melyet az északi szemiták és a hettiták birtokoltak.

- írás: 66:5.9 az első írott ábécét huszonöt betű alkotta. Fad dolgozta ki, aki a Bolygóherceg anyagi testtel bíró törzskarának tagjaként „A tudás terjesztésének és megőrzésének tagozata” vezetője volt. Kezdetben fakéregre, agyagtáblára, kőlapra, vékonyított állati bőrre és darázsfészekből készített papírszerű anyagra írtak. 66:5.10 A kék emberfajta az ábécén alapuló írást kedvelte. A vörös emberfajta a képírást, a sárga emberfajta pedig a szavak és fogalmak jelképekkel való rögzítését alkalmazta. 69:4.6 „A mai írás a korai kereskedelmi feljegyzésekből származik; az ember első olvasmánya egy kereskedelmi hirdetés volt, egy sóhirdetés.” 77:4.7 A sumérok az évezredek folyamán elhagyták a dalamatiai ábécét, és a Dilmunból származó írásrendszert vették át.

- írás (Kína): 79:8.7 bár az írásbeliség fejlődésével együtt járt a tudás terjedése, azonban a képírás rendszer nehézkessége a nyomtatás korai megjelenése ellenére korlátozta a társadalmi osztályok tanult egyedeinek létszámát.

- írás (India): 79:3.7 dravida tengerészek és kereskedők Sumériából egy ábécét és egy írásmódszert is magukkal vittek az India területén levő központjaikba.

- ítélkezés: 10:6.4 „az igazságosság végső alkalmazása”.

- Ítélkező Fiak: 20:1.11 hármas eredetű, másodlagos fiak, akik az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem gyermekei. 20:2.1 Ők az avonalok, akik „a bolygók segédkezői és bírái, a tér-idő teremtésrészek igazságszolgáltatási tisztviselői”. 20:2.2 Számuk a nagy világegyetemben egymilliárd körül van. 20:2.3 Halandói húsvér testben megtestesülhetnek, s néha földi anyától is születhetnek. 20:3.3 „Az ítélkező küldetések néha, az alászállási küldetések pedig mindig megtestesülések;”

- Ítélkező Fiak (jellemzők): 116:4.9 „az evolúciós világokba való alászállásaik során olyan jellemvonásokat szereznek meg, amelyek a paradicsomi isteniséget fejezik ki az anyagi emberi természet legmagasabb szellemi értékeivel való tapasztalati egyesülésben.” Lásd még → „avonalok (jellemzők)”

- Ítélkező Fiak (avonalok) bírói feladatai: 20:3.1-3.2

1. Felügyelik az alvó továbbélők ébredését.

2. Ítéletet hoznak az adott teremtésrész felett.

3. Lezárják a késleltetett igazságszolgáltatású megítéltetési időszakot.

4. Végrehajtják a próbaidőt elrendelő kegyelmi döntéseket.

5. Új feladatokat osztanak a bolygón szolgáló égi teremtmények számára az új megítéltetési időszakban.

6. Irányt szabnak az evolúciós fajok végső rendeltetésének.

7. Dönthetnek a személyes teremtmények azonosságának megszüntetéséről, de ezt az ítéletet nem ők hajtják végre.

- Ítélkező Fiú utáni ember: 52:4.2 az Ítélkező Fiú a paradicsomi Avonal Fiak felsőbb rendjének egyike. 52:4.10 Ezen megítéltetési időszak, illetve időszakok a mi időnkben mérve, többnyire huszonötezer és ötvenezer év közé esnek. 52:4.3 E Fiú az első alkalommal mindig megtestesül, de nem él át születést. 52:4.1 Ebben a korszakban már virágzik az emberek közötti testvériség. 52:4.6 Az önkormányzatiság elterjedt. 52:4.7 A Gondolatigazítók adományozása még nem általános, az is szükséges, hogy a sajátakaratú teremtmények is válasszák a Titkos Nevelőket. 52:4.8 A társadalom tagjai egyre inkább az egyszerűbb, természetesebb és eredményesebb életformát választják. A képzőművészet és a zene virágzik. A fizikai tudományok ekkorra elérték a fejlődés végső fokát. Az eszményi világokon világméretű szellemi megvilágosodásra is sor kerül. 52:4.9 Sok világon az Ítélkező Fiak több megítéltetési küldetést is teljesíthetnek.