Jelenlegi hely

Név- és fogalomhatározó (R-Zs)

 

Név- és fogalomhatározó

szerkeszti: Bucholcz Ferenc

2015-2017. CC BY-NC 2.5 HU

 

„R”

- rabszolgaság: 81:2.13 „emelte az úr életszínvonalát és több szabadidőt biztosított neki a társadalmi művelődésre.” 69:8.2 Nagy előrelépésnek tekinthető ahhoz képest, hogy kezdetben a foglyokat megkínozták, feláldozták vagy megették. 69:8.7 Mivel e rendszer erős szabályozást igényelt, ezért arra kényszerítette a rabszolgatartókat, hogy társadalmi szintű szabályozórendszert alakítsanak ki. Innen erednek a kormányzás kezdetei. 69:8.4 A vadászó és a pásztorkodó népek körében nem volt elterjedt. A háborúban a pásztorok csak a nőket és a gyermekeket tették rabszolgává, a férfiakat megölték. 69:5.8 Az adósrabszolgaság is korán megjelent. Az ősi idők vagyon- és pénzkölcsönzési díja egy évre száz százalék volt. Aki nem tudott fizetni, a kölcsönt adó adósrabszolgájává vált. 69:5.10 A nemi életre tartott rabszolgák cseréje fajgyalázásnak tekintendő, mert „akadályozta a családi élet fejlődését és rontotta a felsőbbrendű népek élőlénytani alkalmasságát. 69:8.1 „Az első rabszolga a nő volt, a családi rabszolga.” 69:8.8 Bár a „rabszolgaság műveltségi és társadalmi eredményeket felmutató szerveződést teremt, viszont az összes pusztító társadalmi betegség legsúlyosabbikaként rövidesen álnokul, belülről támadja meg a társadalmat.” 69:8.9 „Az újkori gépi találmányok feleslegessé tették a rabszolgákat.” E társadalmi intézmény azért szűnik meg, mert nem kifizetődő. 69:8.10 A mai társadalmakban még jelen van az adósrabszolgaság egy formája.

- ragadozó állatok legyőzésében tanácsokat adók: 66:5.1 A kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja. 66:5.7 A vezetőjük Dán volt. 66:5.8 Oktatták a védett emberi szálláshelyek és az állatcsapdák készítésének módját. 67:4.1 Az egész tanács, a vezetőjével együtt a Bolygóherceg támogatójává vált a lázadásban.

- Ragyogó Estcsillagok: 37:1.1 A helyi világegyetemi segítők közé tartoznak. 37:2.1 A melkizedekek tervei alapján a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem hozta létre őket. Ők Gábriel összekötő tisztviselői, akik a Nebadon minden csillagvilági és csillagrendszeri központján működnek. 37:2.2 Továbbá Gábrielt képviselik az egy időben folyó különböző tanácskozásokon. 37:2.3 De el is kísérik őt a bolygói útjaira, vagy személyesen képviselik a bolygói küldetéseken. E szerepükben úgy is nevezik őket, mint „az Úr angyala”. Ritkán utaznak az Orvonton felsőbb-világegyetem határain túlra. 113:6.2 Ők működnek a világegyetemi felemelkedésre jelölt halandók szeráfi seregének parancsnokaként is. 37:2.4 Kettős rendűek, mivel vannak közöttük teremtett rangúak és szolgálat által rangra emeltek is. E felsőbb angyali testület a Nebadonban 13641 tagot számlál. Közülük teremtett rangú 4832, míg a szolgálat által rangra emeltek száma 8809. A rangra emeltek szeráfként kezdték vagy „a teremtményi lét ki nem nyilatkoztatott szintjeiről emelkedtek fel.” 37:2.6 E kettős rend vezetője Gavalia, a rend nebadoni elsőszülöttje. 37:2.7 Mindig párban dolgoznak, melyben egyikük egy teremtett rangú, a másikuk pedig szolgálat által felemelkedő. 37:2.8 Fő feladatuk közé tartozik az Avonal Fiak kísérése a bolygói alászállásokon. 37:2.9 De szolgálnak összekötőként is a teremtésrész halandói és a Háromsági Tanító Fiak láthatatlan testülete között. 37:2.11 Továbbá szoros és elmélyült kapcsolatot ápolnak a Gravitációs Hírvivőkkel. 55:0.1 Segítik a Háromsági Tanító Fiak igazság kinyilatkoztatásait a fény és élet bolygókorszakának eljövetele érdekében. 114:2.2 Egyikük végig kísérte Jézust a halandói megtestesülése során. Jelenleg ez a lény teljesít összekötő tevékenységet Jézus és a bolygónk 24 tanácsosa között.

- Ragyogó Estcsillagok világai: 37:2.10 A hét szalvingtoni világból álló hatodik csoport és azok negyvenkét segédszférája tartozik az igazgatásuk alá. A hét elsődleges világot a teremtett rendjeik, míg a segédszférákat a felemelkedő társcsoport igazgatja.

a) 37:2.11 Az első három világ segédszférái azon Háromsági Tanító Fiak és Estcsillagok tanhelyei, akik a helyi világegyetem szellemszemélyiségeit szolgálják.

b) A következő három csoport segédszférái a felemelkedő halandók felkészítését segítik.

c) A hetedik világuk segédszféráit a Háromsági Tanító Fiak, az Estcsillagok és a véglegességet elért lények hármas tanácsülései számára tartják fenn.

d) A hetedik elsődleges világ az előbbi hármas csoport jövőbeli kapcsolatához köthető és a Legfelsőbb Isten személyiségének teljes megnyilvánulásával válik ismertté.

- Rantowok: 113:2.2 Hajdan élt, vörös emberfajtából származó bölcs, aki először kapott személyes őrangyalt az Urantián.

- Ratta: 80:7.5 Az ősei mind Kaligasztia herceg tisztavérű nodfi törzskarának két tagjától származtak. 77:5.5 Ádámszon második felesége. 77:5.6 Ádám e fiától hatvanhét gyermeke született, akik által a világ vezetőinek nagy leszármazási ága indult el. Minden negyedik gyermekük különleges rendű lett. „Gyakran láthatatlanok voltak.” E gyermekek ellentétes neműit pároztatva száz év alatt létre jött a közteslények második urantiai rendje.

- rálátás: 112:2.6 A mindenségrendi működésben megelőzi az előrelátást.

- Rebeka: 127:5.1 „Ezrának, a gazdag názáreti kereskedőnek és boltosnak a legidősebb leánya”, 127:5.6 aki egész élete során reménytelen szerelmet táplált magában Jézus iránt.

- rejtelemimádat(ok): 98:4.1 Egyiptom és a Levante területéről származnak látványos, érzelmi színezetű megnyilvánulásokkal, melyek hatással voltak a görög-római világban élő népek többségére. 98:3.9 Rejtelmes szertartások jellemezték, „melyek nem csak a személyes üdvözülés reményét ígérték, hanem kielégítették a kikapcsolódás, az izgalom és a szórakozás iránti” igényt is. 98:4.2 A három legnépszerűbb rejtelemimádat 98:4.3 1. Cibele és fia, Attisz fríg tisztelete, 98:4.4 2. Ozirisz és anyja, Ízisz egyiptomi tisztelete, valamint 98:4.5 3. Mithrász, mint a bűnös emberiség megmentője és megváltója imádásának perzsa tisztelete. 98:4.6 A fríg és az egyiptomi rejtelemvallások követői a) hittek az isteni fiú halálában és önerőből történt feltámadásában, b) részt vettek a rejtelmekbe való bevezetésben, c) valamint az isten halálának és feltámadásának évenkénti megünneplésében. d) Hitték, hogy aki ezeket elfogadja, illetve megteszi, részesülhet az isteni természetből és halhatatlanságból. 98:4.8 A rejtelemimádatok követői vallották, hogy a szertartásrendbe épített tobzódás olyan „elragadtatáshoz” vezet, ami az isteniség felismerését eredményezi.

- rejtelemimádat (Mithrász-tisztelet): 98:5.1 a legjelentősebb rejtelemimádat, mely a légiós katonák által terjedt el a római birodalomban. 98:5.5 Kezdetben csak a férfiak vallása volt. Hét különböző rendjébe a híveket fokozatosan avatták be. 98:5.2 A Mithrász tisztelet Perzsiában jelent meg, és később a zoroaszteri tanítás által továbbfejlődve fejtett ki hatást a kereszténységre. 98:5.3 „Mithrászt úgy tekintették, mint a napistennek a sötétség istenével vívott küzdelmét túlélő bajnokát.” Mithrász, aki a szent bika leölése által halhatatlanná lett, az istenek közé emelkedve az emberi fajért való közbenjáróvá vált. Ezen imádat napistenét Szol Inviktusznak nevezték. 98:5.4 A Mithrász-tisztelet követői naponta háromszor imádkoztak. Az éves ünnepük december huszonötödikén volt. A hívek úgy tartották, hogyha részesülnek a szentségből, az biztosítja számukra az örökkévaló életet, és az ítélet napjáig Mithrásszal lehetnek. Az ítéletnapon a hűségesek belépnek a Paradicsom kapuján, a megkereszteletlen élők és holtak pedig megsemmisülnek Mithrász földre való visszatérésével. Tanították, „hogy a világ végén Mithrász az összes holtat összehívja a sírokból az utolsó ítélet megismerésére.” Ezt követően a gonoszokat tűz emészti el, a jók pedig Mithrásszal uralkodnak örökké. Lásd még → „rejtelemimádat(ok)”

- rejtelmességi állapot: 100:5.8 túlzott keresése a személyiség tartós elszigeteltségével jár együtt, ami nem kívánatos. 100:5.9 A rejtelmességi állapot keresése tétlennek tekinthető, összpontosító figyelem, amely 100:5.8 az elmébe vetített tudatosság révületszerű állapota. Az ilyen állapot eredményének vallási tapasztalatként való elfogadása nem javasolt, mivel 100:5.9 ennek eredete a tudatalatti, nem pedig a tudatfeletti, ami a szellemi kapcsolatfelvétel körzete. A rejtelmességi állapot erőltetése rendellenes elmebéli megnyilvánulást eredményezhet. 100:5.10 Az ilyen állapot létrejöttének kedvez a fáradtság, a böjtölés, a megbomlott lelki egyensúly, az elmélyült műélvezet, az erőteljes nemi ingerek, a félelem, a szorongás, a düh és a vad tánc. A rejtelmességi állapot keresésének ellentéte a szellemi elmélkedés. Lásd még → „szellemi elmélkedés”

- remény: 3:5.8 A nemes bizalom.

- Remóna: 76:2.9 Nodfi származású nő. Káin távoli unokatestvére és felesége. Az első fiúgyermekük Hánókh volt.

- rendszer: 112:1.17 Kapcsolat három vagy több dolog között, mely sokkal több mint egy kiterjedt vagy összetett kapcsolat.

- rendszer (jellemzők): 112:1.19 A rendszer részei nem összeadódnak, hanem összerendeződnek.

- 112:1.19 „Egy jó rendszerben minden tényező mindenségrendi helyzetű.”

- 112:1.19 Egy jó rendszerben nem merül fel hiány, mindenki és minden a helyén van, jó az elrendezés.

- 112:2.2 „a fizikai rendszerek alárendeltek.”

- 112:2.3 „az értelmi rendszerek mellérendeltek.”

- rendszer (mindenségrendi ~): 112:1.17 Ezekben „az egyes tagok nem állnak közvetlen kapcsolatban egymással, eltekintve az egészhez való viszonyuktól és az egész egyediségén keresztül megnyilvánuló kapcsolattól.”

- Rendszer Összehangolók: 48:2.5 A morontia erőtér-felügyelők második csoportja. 48:2.15 Mivel az egyes morontia világok energiarendszere egyedi, ezért ők hangolják össze az adott szféra egyedi erőtér-rendszerét működő egységgé. 48:2.17 Ők veszik át a szállító szeráfoktól a lakóvilági felemelkedőket a magasabb morontia világon, hogy elvégezhessék a szükséges teremtményformai változtatásokat, melyekhez kezdetben hét szabványnapnyi idő szükséges.

- részegség: 88:1.9 kezdetben „a szellemi megszállottság egyik formájának tekintették.”

- Rionin: 94:12.2 a munkásságával hozzájárult a Japán Amida Buddha vallás kialakításához. Lásd → „buddhizmus (Amida Buddha vallás)”

- rokonaink a teremtményi létezési rendben: 48:3.4 legközelebbi rokonaink a köztes teremtmények. Őket követik a morontia kerubok, majd a Morontia Társak.

- rokonszellemek: 7:1.6 hasonló ízlésű és ugyanarra vágyó szellemi gondolkodású személyek, akik között szellemi természetű vonzás van.

- rossz: 111:4.11 A szabad akaratú alkotókészségen alapul. Romboló erővel bír, mely zsarnoksággal, háborúval és pusztítással járhat együtt. Ezért nem más, „mint a szétesés és az azt követő megsemmisülés felé vivő részleges alkotókészség.” 111:6.3 A véges helytelen felhasználása, kifordítása és eltorzítása hozza létre. 111:4.12 Egyfajta polgárháború a személyiségen belül. 54:0.2 A rosszat nem az Istenek teremtik. 54:4.3 Választásának lehetősége a szabad akarat tényét tükrözi. 67:1.4 Világegyetemi bölcseleti szempontból ez „a világegyetemi valóságok részleges felismerése, illetőleg az azokhoz való helytelen igazodás.” 67:1.5 A bölcsesség hiányára utal. 67:7.5 Valakinek a rossz cselekedete csak késleltetni képes más személyek szellemi előrehaladását, de megakadályozni nem tudja. 67:7.6 Azonban alkalmas az értelmi fejlődés, az erkölcsi gyarapodás, a társadalmi haladás és a tömegek szellemi teljesítményének fékezésére. 54:4.7 Még a lehetőség szerinti és a megnyilvánult formája is együtt munkálkodik minden olyan lény javára, aki ismeri az Istent és szereti megcselekedni az ő akaratát.

- rómaiak: 89:7.3 a gyarmatosítási módszerük részeként úgy jártak el, hogy az áldozati jellegűnek minősített elsőszülött fiaikat nem ölték meg, hanem miután felnőttek, száműzték azokat.

- rómaiak vallása: 98:3.5 alakias és szenvedélymentes álvallásos hazafiság. 98:3.1 Kezdetben a latinok a családi isteneiket imádták. Majd Mars hadisten törzsi tisztelete terjedt el. A latinok későbbi vallása inkább tekinthető politikai szokásnak. 98:3.2 A formálódó római vallásra az etruszk papság volt nagy hatással. A sálemi hitterjesztők befolyása nem kimutatható. A kialakult római államvallás „nem volt olyan hétköznapi és haszonelvű, mint a görögöké, és nem is volt olyan szigorú és zsarnoki, mint a hébereké; a legnagyobb részt puszta formák, eskük és tabuk megtartásából állt.” 98:3.4 A római ifjak vallási beavatása azt jelentette, hogy magukat ünnepélyesen az állami szolgálatnak szentelték. Az állampolgársági eskük pedig vallási szertartások voltak. 98:3.3 A görög hatás érvényesülését a római vallásban az is mutatja, hogy az olümposzi istenek többségét átvették. A családi tűzhely tüze imádásának görög hatására jelent meg az otthon római istennője, Veszta. Zeuszból Jupiter vált, Afroditéből pedig Vénusz. 104:0.3 A rómaiaknak hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak. 98:3.6 Augusztusz kísérletet tett a meghódított tartományok Rómát elárasztó tiszteletfajtáinak visszaszorítására a régebbi politikai vallás újjáélesztése által. 98:3.7 Augusztusznak tudomására jutott a sálemi tanítók azon próbálkozása, hogy elterjesszék az egyetlen Isten tantételét. Ezen ismeret ihlette azon döntését, hogy a helyreállított államvallásban császárként magát nevezte ki a legfelsőbb istennek. 98:3.8 Fennállása alatt a császárimádat tiszteletfajtája negyven, önmagát felmagasztaló emberi istenséget tudhatott a sorában.

- római társadalom belső elfajzása: 71:1.22 az a hirtelen és általánosan elterjesztett intézmény, „hogy a fiúk huszonegy éves korukra függetlenné válhattak, valamint az, hogy a lányokat feltétel nélkül elengedték otthonról, és akik így szabadon, a maguk választása szerint házasodhattak meg vagy költözhettek vidékre és ott elzüllöttek.”

- római társadalom bukásának tényezői: 71:1.22 „a belső elfajzással együtt járó túl gyors terjeszkedés”.

- rózsafüzér: 88:1.2 egykor szentnek tartott kövek gyűjteménye, varázserejűnek hitt szerencsetárgyak együttese volt. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.

 

„S”

- Sadib: 45:3.1 A helyi csillagrendszer hét tagú igazgató testületének tagja. 45:3.4 Ő a csillagrendszer fejedelem második segéde, a 271.402. a harmadrendű lanonandekek között.

- sajátakarat (bolygó evolúciós teremtményeiben): 62:7.6 Képesség az istenimádatra és a felemelkedés melletti döntésre.

- sajátakarat (emberi ~): 65:0.6 Az a képesség, amely által az ember megismerheti és az imádata tárgyául választhatja az Istent. 66:0.1 Az a képessége, amely által az örök továbbélés útját választja.

- sajátlényeg: Lásd még → „önnön való”

- sajátlényeg (halandói ~): 94:3.7 Az ember lelke, melynek 103:5.4 „éppúgy vannak jogai, mint az egyén szomszédainak.”

- sajátlényeg (meghatározás): 110:2.4 Személyiséggel rendelkező személyes sajátlényeg.

- 112:5.1 „A személyes lényeg”.

- 112:1.18 Az ember egyedi lényege.

- 112:1.18 „Az emberi élő szervezetben a részek összegződése alkotja”. Ennek a folyamatnak nincs köze a személyiséghez. Lásd még → „személyiség (meghatározás)”

- sajátlényeg (jellemzők): 110:2.4 Az élethordozók eredeti tervéből fejlődött ki.

- 110:2.4 Az emberi elmekörökre gyakorol hatást, illetve abban összpontosul.

- 111:6.2 Amint „büszkévé és önhitté válik, megjelenhet a bűn.”

- 112:1.15 Az elme közvetítésével hoz létre tartalmas kapcsolatot a környezettel.

- 112:2.7 Egyes alkotórészei, mint a gondolkodás, érzés és vágyakozás, különbözőképpen is működhetnek.

- 112:2.9 Az „egysége és a személyiség öntudata az anyagfeletti világ adománya.”

- 112:2.12 A tudomány által az anyagi világot figyeli.

- 112:2.14 Fejlődőképes.

- 112:2.14 Egyesíthető.

- 112:2.14 „egyesítésének lehetősége az egyes alkotó tényezők sajátosságaiban rejlik”. Lásd még → „sajátlényeg alkotó tényezői”

- 112:2.20 Továbbélési értékkel rendelkezik (képes túllépni a halál élményén).

- 112:2.20 Fejlődésének módja az, ha lehetőséget teremt arra, hogy a kifejlődő személyiség azonosságának székhelyét az anyagi testből először a halhatatlan morontia lélekbe helyezze át.

- 112:5.1 Mindenségrendi valóság, mely lehet anyagi, morontiai vagy szellemi.

- 112:5.1 Az Egyetemes Atya önmagában, illetve önmagaként vagy a közvetítői útján juttatott adománya.

- 112:5.20 „mindig változatlan marad az önnön való összes tényezőjének folyamatos változása közepette”.

- 112:7.6 Az evolúciós világokon az anyagi létezés törvényei vonatkoznak rá.

- 112:7.6 „tényként van jelen az időben és válaszol annak változásaira.”

- 112:7.6 A szellemi szintet elérve biztos értékké vált a világegyetemben és meghozza a továbbélésre vonatkozó végleges döntését. Lásd még → „személyiség (jellemzők)”

- sajátlényeg alkotó tényezői: 112:2.14 a) alapenergiák, b) anyagi alapú testi szövetek, c) alapvető vegyi szabályozás, d) legfelsőbb eszmék, e) legfelsőbb késztetések, f) legfelsőbb célok, g) Gondolatigazító.

- sajátlényegtől való megszabadulás: 94:2.4 Szellemi reménytelenség. E felfogás ellentétes a halandói vággyal és megsemmisíti az emberi törekvést. Lásd még → „brahmanizmus”

- Salamon: 97:9.10 Dávid király hettita feleségének, 97:9.15 Bethshibának volt a fia. 97:9.16 Izrael királyaként Salamon zsarnoki rendszert tartott fenn. Pazarló udvarával csődbe vitte a nemzetet.

- Sansa: 76:0.2 Az anyja Laotta volt, de mivel ő meghalt a kislány világra hozatala során, Éva, Ádám felesége vette magához és szoptatta. Később ő lett Szargannak, az északi kék emberfajták vezetőjének a felesége. Hozzájárult az akkori kék emberek fejlődéséhez.

- Satania: 32:2.9 a bolygónk helyi csillagrendszerének neve. 41:2.1 A Norlatiadek csillagvilág igazgatási szervezetéhez tartozik, mint a száz helyi csillagrendszer egyike. 41:2.2 Hétezer csillagászati csoportból illetve fizikai rendszerből áll. 41:3.1 Kétezernél is több ragyogó napja van. 41:10.5 A csillagrendszerünk csak eggyel van beljebb a legkülső csillagrendszertől a Norlatiadek csillagvilágban. 49:0.2 Közigazgatási szempontból nem lehet benne ezer evolúciós világnál több. 49:0.3 A mi befejezetlen csillagrendszerünk jelenleg 619 lakott világot foglal magába. 36 nem lakott bolygója közelíti meg az élettel való felruházottság szakaszát. Közel 200 szférája pedig néhány millió éven belül alkalmassá válik az élet beültetésére. 32:2.10 A 619 lakott bolygó ötszáz különböző fizikai rendszerben helyezkedik el. Közülük csak öt rendszernek van kettőnél több lakott bolygója. S ezen öt rendszerből csak egyben van négy lakott bolygó. Az ötszázból negyvenhat rendszerben van két lakott világ. 49:1.3 Minden világa félreismerhetetlen fizikai rokonságot mutat, azonban a növényi és állati élettel való felruházottságot tekintve nincs két tökéletesen azonos bolygója. 15:14.6 Csillagrendszer száma a csillagvilágunkban huszonnégy. 41:2.3 A fizikai-energia rendszerének felügyelete a Jerusemen összpontosul, bár a kijelölt erőtér-központ a csillagrendszer csillagászati központjában levő egyik sötét szigeten van. 41:2.4 Az energia körökbe szervezését és csatornákba terelését az elszórtan jelenlevő ötszázezer élő és értelmes energia átalakító felügyeli.

- Satania Kinevezett Őre: 114:2.4 Jelenleg az Urantia 24 bolygótanácsosának hivatalból kinevezett vezetője, és egyben „a szalvingtoni Társfelügyelő és az orvontoni Legfőbb Végrehajtó közvetlen és személyes képviselője.”

- Sataniával szomszédos csillagrendszerek: 41:2.1 közéjük tartozik a Szandmatia, az Aszuntia, a Porogia, a Szortoria, a Rantulia és a Glantonia.

- sataniai szabványnap: 33:6.9 egy óra négy perc tizenöt másodperccel kevesebb, mint három urantiai nap.

- Saul (1): lásd → „történelem (héber ~ tényeiből)”

- Saul (2): 128:3.6 Jelen volt István vértanú jeruzsálemi halálra kövezésénél Kr.u. 32-ben. Belőle „lett később a harcias és fékezhetetlen Pál, a keresztény vallás bölcselője, sőt talán az egyedüli alapítója.”

- Sálem: 93:2.4 város, melyet a Melkizedek működését követően Jebusnak neveztek, később pedig Jeruzsálemnek.

- Sálem bölcse: lásd → „Makiventa Melkizedek”

- Sálem Hercege: 35:4.5 Ábrahám idején az Urantián élt Melkizedek, aki az igazságkeresők egy csoportját vezette Sálemben. Célja a szellemi világosság fenntartása és az igazság átadása volt Ábrahám és társai részére. Lásd → „Makiventa Melkizedek”

- sálemi evangélium: 94:7.6 „a hit révén is elnyerhető az isteni kegy”, 94:11.13 „az Istenben való hit biztosíthatja az isteni kegyet és az örök továbbélést.”

- sálemi hitterjesztők: 93:7.1 eljutottak Egyiptomba, Mezopotámiába és Kis-Ázsiába. 93:7.2 Kínán át a Japán szigetekig, valamint nyugaton a Brit-szigetekig, sőt Izlandba is. 94:0.1 A hitterjesztési módszerük volt az is, hogy a világ különböző részein létesített kiképzőközpontokban a helyi lakosokat kioktatták a sálemi vallásra, majd e tanítványokat megbízták azzal, hogy a saját népük között tanítókként működjenek. 94:1.5 + 94:5.1 A „Melkizedek egy Istenét, a menny Fenségesét hirdették”, valamint a hiten keresztüli üdvözülés tantételét. 94:1.5 A sálemi hitterjesztők nem voltak szertartáskövetők. 94:5.1 Kr.e. 1500 táján érkeztek meg Kínába, ahol a központjuk több mint száz éven át Szí Fuch-ban volt. 93:7.3 A sálemi hitterjesztők munkájának eredménye csak átmeneti volt. Palesztinát kivéve az egy Isten eszméje nem váltotta ki egy egész törzs vagy népcsoport állandó hűségét. „Az eredeti Melkizedek örömhír csaknem teljesen felszívódott a Nagy Anya, a Nap és az egyéb ősi tiszteletfajták hiedelmeiben.”

- sálemi hitterjesztők fogadalma: 98:1.1 a Makiventa Melkizedektől kapott felavatási esküjük fogadalma tiltotta, hogy a) olyan gyülekezetet szervezzenek, amely kizárólagosan istenimádási céllal alakul, hogy b) papként működjenek, hogy c) a vallási szolgálatukért díjat fogadjanak el. E tanítók csak ételt, ruhát és szállást fogadhattak el a munkájukért cserébe.

- sálemi hitvallás: lásd → „hitvallás (sálemi ~)”

- sálemi tanítások: 98:0.3 a tantételeinek európai elterjesztői között jelentős számban voltak fizetett zsidó katonák is.

- sámán: 90:1.1 szertartást gyakorló bűvtárgy-ember, a legkiválóbb javas. Gyakran a harci főnöknél is magasabb rangban állt. Működhetett papként vagy papkirályként is. 90:1.2 Mivel hajdan a rendellenességeket szellemi megszállottságnak tartottak, ez már elég ok volt arra, hogy egy rángógörcsben szenvedő (epilepsziás) javassá váljon. 90:1.4 A javasok között voltak önámítók, akik hittek a saját szellemi megszállottságukban, de voltak közöttük szélhámosok is. A sámánok jellemző öltözködésformát alakítottak ki, és alkalmanként kábító hatású szerekkel is éltek. A sámántanoncok – önmegtartóztatások közepette – tíz éven át is készülhettek a hivatásukra. 90:1.5 Ha a sámán elvesztette a közösség bizalmát, lefokozták vagy megölték. 90:2.1 A sámán fő feladata az élettel járó veszélyek felismerése és szabályozása volt. 90:4.3 Nagy előrelépésnek számított, amikor a sámánok elvállalták a betegségek kezelését. 90:3.1 Tehát a javasként és papként működő sámánok orvosi és így sebészi feladatokat is elláttak. 90:2.1 De feladatuk volt még az esőcsinálás és a bűneset-felderítés is, melyekre tovább szakosodhattak. 90:2.4 Mivel a sámánok hittek a véletlenben, a szellemek akaratának kinyilatkoztatása kapcsán a döntéseikhez gyakran vetettek sorsot. 90:2.5 Bíztak az előjelekben és értelmezték is azokat. 90:2.10 A sámánok részei voltak a közösség életének. Vízzel hintették meg és nevet adtak az újszülötteknek. A fiúgyermekeket körülmetélték, levezették a temetési szertartást, és ők nyilatkoztak arról, hogy a halott épségben megérkezett a szellemföldre. 90:2.11 Egyes sámánok nagyon meggazdagodtak. A tehetős emberek vagyonát szokás volt egyenlően megosztani a sámán és valamilyen közcél között. 90:2.12 A sámánok a vetélytársaikat gyakran bélyegezték boszorkánymesternek.

- Sámuel (az első héber látnok): 97:1.2 megmaradt a Melkizedek-féle igazságok hirdetése mellett. Az volt a célja, hogy visszavezesse Izráelt a mózesi idők legfelsőbb Jahvéjának imádására. De ez csak a legértelmesebb honfitársai esetében sikerült. 97:1.3 Sámuel nyers, gyakorlatias újító volt. Keveset tanított és keveset szónokolt. A fejlődést kényszerítő erő révén érte el, sok Baál oltárt lerombolt. Világos képe volt az egy Istenről, a menny és a föld atyjáról. 97:1.4 Az istenségkép fejlődéséhez Sámuel azzal járult hozzá, hogy Jahvét változhatatlannak, a biztos tökéletesség és isteniség megtestesülésének mondta. Sámuel azt hirdette, hogy „Izráel Úristene a forrása minden igazságnak, egyensúlynak és állandóságnak.” Az istenképet az emberek változékony gondolkodásmódja és a halandói lét viszontagságai fölé helyezte. Sámuel hatására az istenkép az emberszerű törzsi istenektől a mindenség változhatatlan Teremtőjének és Felügyelőjének eszményképe irányába kezdett fejlődni. 97:1.5 Sámuel kiállt amellett, hogy az Isten tisztességes és megbízható az Ábrahámmal kötött szövetség megtartásában. 97:1.6 Jahvét olyanként ábrázolta, mint aki képes gazdaggá tenni a szegényt és a koldust. 97:1.7 Olyanként, aki bár minden ember teremtője, de főként a választott népével törődik. 97:1.8 Az idős Sámuel tanításában már megjelenik az Isten kegyelme, ami azonban csak az irgalmasokra korlátozódik.

- Sára: 93:5.7 elkísérte a férjét, Ábrahámot Egyiptomba. 93:9.3 Melkizedek eltűnését követően a férjével Gerarba ment, ahol Sára Abimelek asszonya lett.

- sárga emberfajta: 64:5.2 az Urantia egyik ősi színes emberfajtája. 79:5.1 Nagymértékben elkerülte a keveredést a leromlott neandervölgyi fajtába tartozó csoportokkal, megőrizve így felsőbbrendű potenciálját. 64:6.14 Ők voltak az elsők, akik mezőgazdaságra épülő letelepült közösségeket hoztak létre. A különböző törzseik viszonylagos békében, a testvériség szellemét kialakítva éltek. 64:6.16 A nagy egyedszámban való túlélésük is ennek köszönhető. 79:6.6 Az ősi sárga emberfajta felsőbbrendűségének megmaradása négy fontos tényezőn alapul. 79:6.7 1. Az örökítő anyaga egységének megőrzése. Ez különösen az észak-kínaiakra jellemző. A dél-kínaiak sokat gyengültek a befogadott zöld emberfajtától és a dravida-andita beözönlés hatására Indiából kiszorult alsóbbrendű népek hordái által. 79:6.8 2. Társadalmi. A sárga fajtához tartozók megtanultak békében élni egymással, ami népességnövekedéshez és nagy polgárosodott társadalom kialakulásához vezetett. Kr.e. 25000 és 5000 között Közép- és Észak-Kínában volt a legnagyobb urantiai polgárosodott tömegtársadalom faji összetartással és magas fokú műveltséggel, 79:6.9 amihez hozzájárult az is, hogy Kr.e. 15000-ben az egy nyelvet beszélő nemzetük létszáma még nem érte el a tizenkétmilliót. 79:6.10 3. Szellemi. A Szinglangton által hirdetett Egy Igazság imádatához való ragaszkodásuk több akkori emberfajta fölé emelte őket. 79:6.12 4. Földrajzi. Kínát nyugatról hegyek, keletről tenger védi. Északról pedig nem érte támadás a vörös ember elvándorlásától az anditák kései leszármazottainak megérkezéséig. 79:5.3 Kb. Krisztus előtt háromszázezer évvel, a sárga emberfajta fő ereje dél felől, a partvidéket követve vonult be Kína területére. 79:5.4 A vörös emberfajta vadászterületére a túlnépesedésük miatt léptek. 79:5.5 E két emberfajta kétszázezer éven keresztül küzdött egymással. Kezdetben a vörös ember volt a sikeresebb, de a sárga ember megtanulta a saját fajtájával való békében élés és az összefogás értékét, melynek következtében egyre északabbra szorították a vörös embert. Ehhez hozzájárult az is, hogy a vörös törzsek folyamatosan egymással is testvérharcot vívtak. 64:6.14 Összefogásuk eredményeként tudták kiszorítani a vörös embert Ázsiából. 64:6.15 Említésre méltó szellemi vezetőjük Szinglangton volt, Kr.e. kb. 98000 évvel, aki az „Egy Igazság” imádatát hirdette. 94:5.3 A sárga emberfajta az egyistenhitet tanító 94:5.7 Szinglangton kora óta sohasem volt reménytelenül kiszolgáltatott a papok hatalmának. Elsőként „vívtak ki bizonyos mértékű szabadságot az istenektől való nyomorult félelemmel szemben, még a holtak kísérteteitől sem féltek annyira, mint más emberfajták.” A későbbi fejlődésük azért bukott el, mert az ősök imádásának tévedésébe estek. 79:5.6 Észak-Kína népeinek javára vált, hogy az ottani sárga ember a vörös emberfajta komoly hányadát olvasztotta magába a Szibéria területén élő andonfiakkal együtt. 78:1.7 Ádám idejében a „legfejlettebb településeiket az újkori Kína északnyugati részén elterülő, Tibettel határos vidékeken tartották fenn.” 64:6.16 Az ádámi fajta örökségéből kicsiny, de hathatós részt kaptak. 79:6.5 Kr.e. 18000 évvel a sárga emberek tizenkét, a műveltségüknek és a tudományuknak helyet adó erős központot építettek ki, elsősorban a Sárga folyó és a Jangce mentén, melyek tovább erősödtek, elsősorban a Hszincsiang felől beáramló kevert anditák révén. A sárga ember tibeti központjai nem voltak olyan fejlettek, mint a Tarim-medencében. 79:7.1 Kr.e. 13000 évvel nagyobb létszámban és azonos arányban andonfi és andita csoportok keltek át a Ti Tao hegyszoroson és telepedtek le a Sárga folyó felső szakaszának völgyében. Egy részük tovább vándorolt Honanba, ahol az akkori legfejlettebb települések helyezkedtek el. 79:7.3 Az anditákkal való összeolvadás ösztönzőleg hatott a sárga ember elméjére, de a természetes nyugodtságukat nem zavarta meg. 79:7.4 A még később, északon letelepült anditák hatására változott az észak-kínai népek gazdasági és oktatási gyakorlata, míg a vallási műveltségre gyakorolt andita hatás rövid életű volt. 79:7.5 A kínai emberek Kr.e. 10000-ben fogtak hozzá a városok építéséhez és az ipartelepítéshez, mely egybe esett a kései andita bevándorlók megérkezésével. E keveredések még inkább segítettek kibontani a felsőbbrendű kínai csoportok rejtett képességeit. Fémművességről és más ipari jellegű tevékenységekről ez időtől fogva lehet beszélni a sárga ember esetében. 79:7.6 A Krisztus előtti harmadik évezredbeli éghajlati változások és a vándorló népek betörései nagymértékben csökkentették a kínaiak Turkesztáni és Mezopotámiai kereskedelmi tevékenységét. 79:8.5 A sárga emberfajta politikai újraegyesülése Kr.e. 4000 és 500 között történt meg, ami nem ment összetűzések nélkül. Azonban a Jangce és a Sárga folyó menti központok műveltségét már korábban egyesítették. 79:8.6 Egy döntőrészt mezőgazdasággal foglalkozó nép esetében az öntözési problémák közös megoldása az egymásra utaltság felismeréséhez és az együttműködés kialakításához, vagyis békéhez vezetett. Jól látható volt ez a Senhszi és a Honan területek esetében. 79:8.15 A kínai polgárosodásra szintén hatással volt a Krisztus előtti 6. század nagy erkölcstani, erkölcsi és részben vallási eszmélése. Lásd még → „Kína”, „kínaiak”.

- sárga emberfajta (ősi idők tisztelete): 79:8.3 „abban csúcsosodott ki, hogy a letűnt korok embereit úgy tisztelték, hogy az már az istenimádattal volt határos.” Mindez a jól fejlett családi életen, a döntően mezőgazdasággal foglalkozó nép hagyományőrzésén és a múltban elért eredmények tudatosításán alapult. 79:8.4 A magasabb rendű igazság keresését azon hajlamuk szorította háttérbe, hogy azt tiszteljék, ami már előzőleg is létezett. 79:8.8 E felfogás gyengesége az, hogy a visszatekintő bölcseletet támogatja. Bár a múltból meríthető bölcsesség, azonban „dőreség a múltat az igazság egyedüli forrásának tekinteni.” 79:8.9 E felfogás értéke az, hogy segíti a család szerepének megerősödését, továbbá állandó és tartós műveltséget biztosít. Kínában a család társadalmi és vallási jelentőséggel egyaránt bír. 79:8.16 A fehér ember csoportjainak családi hűsége, csoporterkölcstana és személyes erkölcsisége az eddigi történelem során nem volt összemérhető a kínaiakéval. 79:8.10 A kínai polgárosodott viszonyok tartóssá tételét a családi csoportok és kapcsolatok kiépülése az alábbiak tekintetében egyértelműen erősítette. „79:8.11 1. A vagyon és a javak megőrzése. 79:8.12 2. Az egymást követő nemzedékek tapasztalatainak összegyűjtése. 79:8.13 3. A gyermekek hatékony oktatása a múltból örökölt mesterségekre és tudományokra. 79:8.14 4. Erős kötelességérzet kialakulása, az erkölcsiség erősödése és az erkölcstani érzékenység magasabb szintre jutása.” Lásd még → „vallás (ősi idők tisztelete)”

- sárkány: 53:1.6 az Egyetemes Atya és a Teremtő Fiú ellen lázadó személyek, mint például Lucifer, Sátán, Kaligasztia, Abaddon és Belzebub csoportként való jelképi ábrázolása.

- Sátán: 53:2.1 Lucifer első helyettese volt. 53:1.4 Elsőrendű Lanonandek Fiú, aki csatlakozott a felettese által szított lázadáshoz. Ő volt Lucifer urantiai összekötője. Krisztus Mihály urantiai alászállási küldetése ellen is szervezkedett. 53:9.1 Mihály kegyelmi ajánlatát elutasította.

- segédkezés (isteni ~ forrásai): 113:4.6 a) „az emberben lakozó Igazító Isten-jelenléte,” b) „a Szent Szellem körön belüli tevékenysége”, c) „az Igazság Szellemének Fiú-tudata”, d) az „őrangyal szeráf segédkező személyisége,” e) 113:3.2 a paradicsomi Harmadik Forrás és Középpont Szelleme f) 113:5.5 a „köztes teremtmények”, g) 113:3.2 „az elmeszellem-segédek”, h) „a fizikai szabályozók”.

- segédkezés (isteni ~ módja): 106:1.3 Mindig szeretettel és könyörülettel történik.

- segédkező szellemek: 26:1.1 más néven angyalok, akik a tér evolúciós és felemelkedő, saját akaratú teremtményeinek segédkező-szellemi társai, egyben a szférák isteni személyiségeinek és a magasabb rendű seregeknek is munkatársai. Az „emberi lényeknél messze jobb közösségteremtő képességekkel rendelkeznek.” Hét osztályuk a következő:

26:1.3 „1. Szupernáfok.

26:1.4 2. Szekonáfok.

26:1.5 3. Terciáfok.

26:1.6 4. Omniáfok.

26:1.7 5. Szeráfok.

26:1.8 6. Kerubok és szanóbok.

26:1.9 7. Köztes teremtmények.”

A felemelkedő teremtmények számára jelentőséggel bíró szerepköreik szerint lehetnek

26:1.12 a központi világegyetem segédkező szellemei,

26:1.13 a felsőbb-világegyetemek segédkező szellemei, és

26:1.14 a helyi világegyetemek segédkező szellemei.

26:1.10 „Az angyali rendek egyedei a személyes besorolásukat tekintve nem teljesen állandók. Bizonyos angyali rendek egy időre Paradicsomi Társakká válhatnak; némelyekből Mennyei Adatrögzítők lehetnek; mások a Szakmai Tanácsadók rangjára emelkednek. Bizonyos kerubok szeráfi besorolásra és végzetre pályázhatnak, míg az evolúciós szeráfok elérhetik a felemelkedő Istenfiak szellemi szintjeit.” 26:1.17 Az angyali seregek a világegyetem elsődleges köreinek szellemi energiájából táplálkoznak. A tudást és a bölcsességet az életenergiák felvételéhez hasonló módon fogadják be.

- segédkező szellemek teremtői: 18:8.2 az elsőfajú szupernáfok a Végtelen Szellemből származnak; a másodfajú szupernáfokat a Tökéletes Szellemek teremtik; a harmadfajú szupernáfokat a Körök Hét Szelleme hozza létre, a fenséges szekonáfokat pedig a Tükröző Szellemek. A helyi teremtésrészek angyali rendjei a helyi világegyetemi Alkotó Szellem központi minta alapján létrehozott alkotásai.

- segédkező szellemi négyes: 55:4.16 a fény és élet harmadik szakaszától működnek a bolygón. Csak akkor tanácsolnak, ha kérik őket. A csoport tagja a szféra szeráfi vezetője, a felsőbb-világegyetemi szekoráfi tanácsos, az átmenetek főangyala, valamint egy omniáf, aki a csillagrendszeri központon állomásozó Kinevezett Őr személyes képviselője.

- sertés (disznó): 88:1.5 utóbb vált bűvtárgyi állattá. 89:1.5 A föníciaiak szentnek tartották. „A disznóra vonatkozó egyiptomi tabut a héber és az iszlám vallás megtartotta.” Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.

- Shin: 94:12.4 haladó buddhista szakadár vallási felekezet. Készek voltak bármely vallásból igazságot átvenni. Tanítókat képeztek és küldtek ki a többi néphez.

- Simeon: 122:9.2 + 122:9.4 Júdeából származó templomi énekes, aki egy Anna által írt verset énekelt el a gyermek Jézus templomi megváltásakor Jeruzsálemben. Anna és Simeon, Zakariás pap bizalmasai voltak.

- Sinrán Shónin: 94:12.2 a munkásságával hozzájárult a Japán Amida Buddha vallás kialakításához. Lásd → „buddhizmus (Amida Buddha vallás)”

- sintó: 94:5.6 Japánban e néven ismerték el a Kínában megjelent elő-taoizmust. 92:6.15 Később Japán elterjedt nemzeti vallása, 92:6.20 mely „a császári családban megtestesülő állam imádása.” Lásd még → „taoizmus”

- sírkő: 85:1.4 „azoknak a képeknek és bálványoknak a fennmaradt jelképe, melyeket az emberek a kísértetekkel és az eltávozott embertársaik szellemével kapcsolatos hiedelmek szerint véstek a kőbe.” 87:6.7 A sírkő használatának eredete a kísértetek távoltartására kitalált sziklák alá temetés volt.

- skandináv népek: 104:0.3 hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak.

- skandinávok: 85:3.4 a korai csoportjaik úgy tartották, hogy a nap- és holdfogyatkozásokat farkas okozza, mely egy darabjukat éppen felfalja.

- Somme: 80:3.1 folyó, mely ma is abban a mederben folyik, mint a jégkorszak előtti időkben. Hajdan a kék emberek táboroztak a partjai mentén. 80:5.4 Itt került sor a fehér anditák és a kék emberfajta közötti döntő küzdelem megvívására. Az északi hódítók parancsnoka, akit később egyes törzsek istenként tiszteltek, Thór volt. A kiválóbb katonai terve alapján győzött. Ezt megelőzően a kékek ötszáz évig sikeresen védték a területeiket a dél felé vonuló anditákkal szemben.

- sorsvetés: 90:2.4 a sámánok gyakran alkalmazták a döntéshozataluk során, mivel hittek a véletlen szerepében a szellemek akaratának kinyilvánításával kapcsolatban.

- : 84:8.5 a használatának elterjedése előtt az ember úgy jutott sóhoz, hogy az ételt a hamuban megforgatta. 69:4.6 „A mai írás a korai kereskedelmi feljegyzésekből származik; az ember első olvasmánya egy kereskedelmi hirdetés volt, egy sóhirdetés.”

- Spiritington: 13:1.9 a „Szellem kebele”, a Végtelen Szellemet képviselő felsőbb lények kizárólagos otthona, pl. a Hét Tökéletes Szellemé is.

- Spiritington titkai: 13:1.10 ide tartozik pl. a tükrözőműködés, vagyis az információk gyűjtésének és továbbításának rejtélye.

- spironga: 37:10.2 ők a helyi világegyetem szellemi segítői, a Fényes Hajnalcsillag és a Melkizedek Atya szellemi ivadékai. Nem személyiségek, és nem is evolúciós vagy felemelkedő lények. 46:4.7 Csillagrendszeri működésre lettek tervezve. Rendeltetésük az anyagfeletti lakosok és látogatók szellemi szolgálata. Nem csak szépek, de értelmesek is. 43:0.4 A Norlatiadek csillagvilág központjához tartozó épített szférák működtetésében is részt vesznek. 47:0.4 A hét lakóvilágot tekintve, csak a másodiktól kezdve működnek.

- spornagia: 37:10.3 fizikai teremtmények, melyek a helyi világegyetem épített központi világainak fizikai fenntartásában segédkeznek. Tökéletes, de állati módú létezési rendről van szó. 46:7.2 A Jerusemen ezek tájkertészek. 46:7.3 Negyven-ötvenezer szabványévig is elélnek, de nincs túlélő lelkük. Nagy számban vannak jelen. 46:7.4 Bár személyiséggel nem, de kifejlődő egyéniséggel rendelkeznek. Az alkotóik az élethordozókkal együttműködve képesek számukra új testet készíteni, melyben a régi spornagia újra megtelepszik. 46:7.5 Csak az első öt elmeszellem-segédre érzékenyek. 46:7.8 A „gazdáikhoz való ragaszkodáson keresztül képesek bekapcsolódni a területük kifelé irányuló szellemi áhítatába.” 43:0.4 Ezek a Norlatiadek csillagvilág központjához tartozó épített szférák működtetésének szépséges segítői is. 43:6.7 Közösségüket az Isten kertjének gondozásában az égi mesterek irányítják. 47:1.1 A Jerusem mind a hét lakóvilágán működnek. Vendégszerető házigazdái minden olyan lénynek, akiket látnak. A végleges rendű lényeket nem látják.

- Stonehenge: 80:9.13 kör alaprajzú, fedetlen naptemplom a nap tisztelet céljára. Kr.e. 3000 után építették.

- sumérok: 78:8.4 faji szempontból a turkesztáni kevert északi fajták, az ádámszoni fajta 78:8.1 és a mezopotámiai anditák keverékéből álltak. 77:2.10 A nodfiak kései leszármazottai. 78:1.4 A sumérok a dalamatiai idők ősi műveltségének maradványait képviselő népek utódainak tekinthetők. Az őseik sohasem adták fel a nodfi hagyományaikat, bár az évezredek folyamán keveredtek az északról jött ádámfiakkal. 78:8.1 Kr.e. 6000-re a Mezopotámia folyótorkolati területein élők nagyrészt anditákká lettek. 78:8.4 A sumérok a Babilon megnevezést – héberül Bábel – nemzeti megnevezésükké tették, s még egy harmadik Bábel-torony megépítésével is próbálkoztak. 78:8.5 Egységes nép volt, mivel egységes csoportvallással rendelkeztek. Ez faji és nemzeti egységet biztosított számukra. 78:8.6 Emiatt az északról érkező támadók sem tudták legyőzni őket. Fejlett volt a művészetük, a kézművességük, a kereskedelmük és az államigazgatásuk. 78:8.7 Miután az első államszövetségük felbomlott, „a későbbi városállamokat a szetfi papok lázadó leszármazottai irányították.” 77:2.10 A sumérok agyagtábla-feljegyzéseinek jellemzői, hogy az uralkodóházakat Dalamatiáig törekedtek visszavezetni, valamint az, hogy e feljegyzések szerint a korai nodfi uralkodók némelyike hosszabb ideig élt, mint a későbbi utódai. 77:4.7 A régebbi múltat nem ismerő emberi tudat számára úgy tűnik, hogy a sumérok hirtelen és rejtélyes módon tűntek fel a mezopotámiai színtéren. 77:4.7 A dalamatiai ábécét elhagyva, a sumérok a Dilmunból származó írásrendszert vették át. 77:4.8 A megtalált agyagtábláikon Dilmunt olyan földi paradicsomként mutatják be, „ahol az Istenek először áldották meg az emberiséget a polgárosodott és művelt élet példájával”. 77:4.7 Nem szemita nyelvüknek, sok közös eleme volt az árja nyelvekkel, mely mára a világ számára gyakorlatilag elveszett. 103:6.10 Különbséget „tettek az élettelen és az élő dolgok között.” 90:4.9 A suméroktól ered a ricinusolaj és a mákony használata a gyógyításban.

- svájciak: 85:2.4 hajdanán azt hitték, hogy a fákban furfangos szellemek lakoznak.

 

„Sz”

- szabad akarat: 112:5.5 Jelentősége van a szabad akarat összeszedettségének, őszinteségének, a választás állhatatosságának és bölcsességének. A „végleges rendű lény örök beteljesülése az emberi akarat összeszedettségétől függ”. Az isteni Igazító örök személyisége „a halandói szabad akarat őszinteségétől függ”. A halandói választás állhatatossága eredményezi az Egyetemes Atya új felemelkedő fiának megalkotását, a döntéssel járó cselekedetek állhatatossága és bölcsessége pedig a Legfelsőbb Lény tapasztalás által kibontakozó evolúcióját. Lásd még → „választási képesség”

- szabad akarat (meghatározás): 54:3.1 A szabad akarat világegyetemi valóság, ami a jó és a rossz közötti választásra való emberi képességben nyilvánul meg.

- 54:1.9 A személyiség kibontakozását lehetővé tevő előjog.

- szabad akarat (jellemzők): 112:5.5 „az ember legnagyobb lehetőségét és legkomolyabb mindenségrendi felelősségét alkotja.”

- 54:1.9 Mivel a Teremtők adományozták, ezért a világegyetem Legfőbb Urai is tiszteletben tartják a teremtmények általi működését.

- 54:1.9 Egymás erre való jogát a teremtmények sem csorbíthatják.

- 103:5.10 A saját szellemi területén az ember szabad akarattal rendelkezik.

- 16:8.7 Az ember esetében viszonylagosan szabad.

- szabad akarat (szabadság a választásra): 16:8.7 Az ember esetében viszonylagosan szabad, de részes az alábbi döntésekben.

16:8.8 „1. Erkölcsi döntés, a legfelsőbb bölcsesség.

16:8.9 2. Szellemi választás, az igazság érzékelése.

16:8.10 3. Önzetlen szeretet, a testvériség szolgálata.

16:8.11 4. Céltudatos együttműködés, csoporthűség.

16:8.12 5. Mindenségrendi látásmód, a világegyetemi jelentéstartalmak megragadása.

16:8.13 6. A személyiség felsőbb célnak való szentelése, teljes odaadás az Atya akaratának megcselekedésében.

16:8.14 7. Istenimádat, az isteni értékek őszinte keresése és az isteni Érték-Adó szívből való szeretete.”

- szabadidő: 81:2.2 szükséges az elmélyült gondolkodáshoz és a társadalmi kérdések átgondolásához. A korai elődeink kevés, vagy egyáltalán semennyi szabad idővel sem rendelkeztek. 81:2.14 A megléte elengedhetetlenül szükséges a polgárosodott társadalom létrehozásához és fejlődéséhez, „a dolgok megtétele jobb módjainak kigondolásához, megtervezéséhez és elképzeléséhez.” 81:6.7 A társadalmi haladás azon emberfajták gondolatain és tervein alapul, melyek értelmes és kemény munka árán megtanulták, hogy miként biztosítsák a földből való megélhetésüket egyre kisebb erőfeszítéssel és egyre kevesebb munkanap mellett, hogy élvezhessék és javukra fordíthassák az így nyert szabadidőt.

- (ál)szabadság (szabadosság): 54:4.4 abból a türelmetlenségből ered, amely az igazi szabadság elérését célozza. Csak más lények jogainak és szabadságainak mellőzésével valósulhat. 54:1.6 Jellegzetes kísérője az önimádat, melyet az önérvényesítésből eredő önteltség mellett, 54:1.3 a józan értelem hiánya, a korlát nélküliség és az ellenőrizetlenség is jellemez. 54:1.4 Önpusztító, mivel „elszakad az anyagi igazságosságtól, az értelmi méltányosságtól, a társadalmi türelemtől, az erkölcsi kötelességtől és a szellemi értékektől.” 54:1.1 Az éretlen evolúciós halandók nem képesek különbséget tenni a szabadság igaz és hamis formája között.

- szabadság: 54:2.1 „a korszakokon át mutatott törekvés, és az evolúciós fejlődés jutalma.” 54:1.1 Az éretlen evolúciós halandók nem képesek különbséget tenni az igaz és hamis formája között. 54:1.3 „Az igaz szabadság egyre szorosabban kötődik a valósághoz és mindig tekintettel van a társadalmi igazságosságra, a mindenségrendi méltányosságra, a világegyetemi testvériességre és az isteni kötelezettségekre.” 54:1.4 Nem létezhet a mindenség rendjének valóságától függetlenül. 54:1.6 Az önuralom gyümölcse. 54:1.8 Összhangban van a szeretet uralmával és a könyörületes segédkezéssel. 69:5.15 A tőke és a találékonyság együttese képes magas fokú fizikai szabadság biztosítására.

- szabadság (egyéni ~): 71:5.4 az ipari verseny kiküszöbölésével nem csorbítható.

- szabadságjogok (női ~): 83:8.9 a múltbeli erkölcsök sok jogot tagadtak meg a nőktől. A női szabadságjogok gyors megjelenése és terjedése próbára teszi az otthon intézményének működését is.

- szabadság (társadalmi ~): 71:2.12 csak akkor élvezhető, amikor a vezetői önkényt felváltják az elfogadott alaptörvénnyel összhangban lévő törvényi rendelkezések. 70:12.6 Az egyén szabadsága a közösségben akkor valósul meg, ha annak eszményét bölcsen, értelmesen és félelemtől mentesen értelmezik. Az egyének szabadsága érdekében az alábbiak elkerülésére kell ügyelni a társadalomban.

„70:12.7 1. A jogtalan hatalombitorlás a végrehajtó vagy a törvényhozó hatalmi ág részéről.

70:12.8 2. A tudatlan és babonás bujtogatók ármánykodása.

70:12.9 3. A tudományos haladás feltartóztatása.

70:12.10 4. A középszer meghatározó volta miatti megoldhatatlan helyzet kialakulása.

70:12.11 5. A romlott kisebbségek uralgása.

70:12.12 6. A törekvő és okos önjelölt zsarnokok befolyása.

70:12.13 7. Vészes fejvesztettség kialakulása.

70:12.14 8. A gátlástalan emberek által való kihasználás.

70:12.15 9. A polgárok adózási rabszolgáságban tartása az állam által.

70:12.16 10. A társadalmi és gazdasági tisztesség csődje.

70:12.17 11. Az egyház és az állam összefonódása.

70:12.18 12. A személyes szabadságtól való megfosztás.” 81:5.7 Bár a szabadság csoportszabályozás tárgyát képezi, egyben a társadalmi fejlődés helyénvaló célja is. „A korlátozások nélküli szabadság az ingatag és léha emberi elmék hiú és különc ábrándja.” 81:5.5 A társadalom a polgárai szabadságát intézményeken, a gazdasági szabadságot a tőkén és a találékonyságon, a társadalmi szabadságot pedig a műveltségen keresztül biztosítja.

- Szabadság-nyilatkozat: 67:1.2 Lucifer hirdette ki az általa vezetett lázadás kezdetén.

- szabadság (véleménynyilvánításé): 71:2.13 „az emberi vágyak és vélemények mindenféle kifejezésmódjának szabadsága”.

- szabványidő: 33:6.9 A szalvingtoni vagy más néven világegyetemi idő.

- Szahara: 80:1.4 Kr.e. 35000 évvel füves terület volt, melyen mindenfelé pásztor- és gazdálkodó népek éltek az indigó emberfajtából, akik nagy számban tartalmazták a mostanra kipusztult zöld és narancsszín emberfajtákat is. Nem voltak városaik és kézművesiparuk sem. 80:2.1 Az északi jégmezők visszahúzódása következtében a nyugati esőt hozó szelek északra tolódtak, így a tágas szaharai térség lassan sivataggá változott, szétszórva annak lakóit. 80:3.8 A sivatagosodás folyamata Kr.e. 13 000 évvel már javában tartott.

- szaharai népek vándorlása: 80:2.2 A sivatagosodás következtében a fekete emberfajta délre, a közép-afrikai erdők felé vándorolt. A kevert nyugati felsőbbrendű törzsek Spanyolországi majd földközi-tengeri területekre vándoroltak. 80:3.8 Mindez a Kr. előtti 13.000 év utáni időszakban történt. 80:2.2 A keleti törzsek kevésbé fejlődésképes része Arábián, Észak-Mezopotámián és Indián keresztül Ceylonig is eljutott. A központi szaharai csoport a Nílus-völgyébe és Palesztinába vonult.

- szakadék (mindenségrendi ~): 112:2.10 Fenn áll az anyag és a gondolat között, és mérhetetlenül nagy „az anyagi elme és a szellemi szeretet között.”

- Szakmai Tanácsadók: 25:4.1-4.2 Sokszínű csoportjuk egymillió fős magját a Végtelen Szellem választotta az első szupernáfok és omniáfok legfegyelmezettebb elméi közül. Az tartozhat közéjük, aki tényleges tapasztalattal rendelkezik a tökéletes törvényeknek az evolúciós teremtésrészek terveire való alkalmazásában. 25:4.11 Működhetnek egyedi minőségben, de alapvetően hetes csoportokban osztják be őket szolgálatra. Közülük ötnek állandó besorolással kell rendelkeznie, míg kettő lehet átmeneti társ. 25:4.14 Felkészítésük a helyi világegyetemek Melkizedek-karain kezdődik és a Nappalok Elődeinek bíróságain folytatódik. Ezután a Havona-körök kísérleti világain levő tanhelyekre mennek, és innen veszik fel őket „a törvényi erkölcstannak és a Felsőség készségének karára”. 25:4.15 A teljesen felkészült tanácsadók többek, mint jogi szakérők, az idő személyiségeit a legelfogadhatóbb eljárási formákra és módokra oktatják, vagyis a paradicsomi követelményekkel való összhangban történő működésre. 25:4.20 Bár kiválasztott és ellenőrzött lények, de nem tévednek meg. A törvény és a tapasztalat teljes világegyetemi tárához hozzáférnek.

Tagjaikat a következő személyiségrendek soraiból képzik ki

25:4.3 „1. A szupernáfok.

25:4.4 2. A szekonáfok.

25:4.5 3. A terciáfok.

25:4.6 4. Az omniáfok.

25:4.7 5. A szeráfok.

25:4.8 6. A felemelkedő halandók bizonyos fajtái.

25:4.9 7. A felemelkedő közteslények bizonyos fajtái.”

24:4.12 Átmenetileg felemelkedő halandókat és közteslényeket is választhatnak e munkára, mert szakértői az egyetemes törvény és a legfelsőbb igazságosság fogalmának.

- Szalómé: 129:1.5 Zebedeus felesége. Rokona volt Annásnak, az egykori jeruzsálemi főpapnak, a szadduceus csoport legbefolyásosabb emberének, akit Kr.u. 13-ban mozdítottak el a főpapi tisztségből. Szalóménak három fia és négy leánya volt. Jézus nagy tisztelője vált belőle és úgy szerette, mint a fiait, Jakabot, Jánost és Dávidot.

- Szalszatia: 37:8.4 a nebadoni Összeírási Igazgató neve. A központja a Szalvingtonon van, Gábriel övezetén belül.

- Szalvington: 32:2.4 Pontosan „a helyi világegyetem energia-tömeg középpontjában helyezkedik el.” 15:5.13 Épített világ, a helyi világegyetemünknek, a 15:7.7 Nebadonnak a központja, amelyet tíz, egyenként negyvenkilenc szférából álló halmaz övez. Ez a szellemlényegűvé válásunk központja, 32:2.5 a nebadoni Mihály – a Teremtő Fiú – személyes székhelye.

- szalvingtoni felsőbb bíróságok: 33:7.2 hetven tagozatuk van, melyek tíz részleget alkotva működnek, egyenként hét osztállyal. „Minden ítélkezési kérdésben kettős tisztviselői testület dönt, melyet egy tökéletes előéletű bíró és egy felemelkedői tapasztalattal rendelkező igazságszolgáltatási tisztviselő alkot.” Általános „világegyetemi jelentőségű problémákkal és a csillagrendszeri ítélőszékektől felküldött fellebbezési ügyekkel foglalkoznak.”

- szalvingtoni Világegyetemi Anyaszellem (33:2.3 Alkotó Anyaszellem): 33:3.2 a Teremtő Fiú társa a Nebadon szabályozásában és igazgatásában. A Legfelsőbb Szellemek hatodik csoportjába tartozik, és e rend 611.121. tagja, 33:2.3 a Végtelen Szellem helyi világegyetemi képviselője. 33:3.3 Isteni segédkezőként Ő „a szellemek és szellemszemélyiségek anyja, a Teremtő Fiú mindig jelenlévő és végtelenül bölcs tanácsadója, a paradicsomi Végtelen Szellem hűséges és igaz megnyilatkozása.” 33:3.7 Ő a Teremtő Fiú teremtőtársa.

- szangik család: 64:5.1-5.3 az Urantia hat színes emberfajtájának ősei. Egy szülőpár tizenkilenc gyermeke, akik az időszámításunk kezdete előtt kb. 500.000 évvel ezelőtt születtek India északnyugati hegyeinek keleti részében. E gyermekek nem csak értelmesebbek voltak a társaiknál, de a napfényben a bőrük színe is különféle árnyalatokat mutatott. Közülük „öt vörös, két narancsszín, négy sárga, két zöld, négy kék és két indigó volt.” A törzsbeli társaikkal párosodva, az utódok e bőrszíneket örökölték.

- szangik emberfajták: 89:5.3 „mind emberevők voltak”.

- Szargon: 78:8.8 Kish sumér város papja, aki királlyá kiáltatta ki magát, és Mezopotámia meghódítására tört.

- Szaturnusz: 57:5.9 az Angona csillagrendszer által a napból kiszakított anyagív középső részéből keletkezett. Méreténél fogva további anyagrészeket fogott be az Angona által kiszakított napanyagból. Ennek tényét egyes holdjainak ellentétes irányú mozgása is tanúsít. 57:5.10 Különösen nagy hőtartalmú csillaggázból származik, így kezdetben ragyogó fénnyel világítva nagy mennyiségű hőt bocsátott ki. Mivel még mára sem hűlt le teljesen a megszilárdulás határáig, ezért nagyrészt gázállapotú maradt. 57:6.4 Rendszerének ma is észlelhető szervezettségi szintje már négymilliárd éve nagyon hasonlított a mostanihoz.

- szállító madár: 52:1.5 nagytestű repülő állatok, melyeket a korai emberfajták egyes bolygókon széles körben vesznek igénybe. E madarak értelmesek, engedelmesek és ragaszkodók. Az adott teremtésrész nyelvén képesek számos szó kiejtésére is. Méretüknél fogva alkalmasak egy-két átlagos termetű embert egyfolytában akár nyolcszáz kilométeres távolságra is eljuttatni. Lásd még → „fandor”

- Szállító Személyiségek: 26:3.3 a harmadrendű szupernáf-testület egyik osztálya. A hatodik Kör-szellem gyermekei, de a legkülső kör negyvenes számú bolygóján van a központjuk. A Havona szolgálatban érdekelteket szállítják.

- Szállító Személyiségek: 28:4.3 az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.13 Minden felsőbb-világegyetemben a hetes csoportok hatodik elsőfajú szekonáfjai és az ezeket követő minden hetedik egyed alkotják azt a szállító testületet, amely az idő zarándokait a felsőbb-világegyetemek központi világairól a Havona külső körére szállítja.

- számok az életkifejeződésekben: 36:2.11 „A tízes szám – a tízes számrendszer – a fizikai világegyetemhez hozzátartozik, de a szellemihez nem. Az élet területe a három, a hét és a tizenkettő alapszámmal, illetőleg ezen alapszámok szorzataival és összegződéseivel jellemezhető. A három paradicsomi Forrásnak és Középpontnak megfelelően három elsődleges és lényegesen különböző életterv van, és a Nebadon világegyetemben e három alapvető életforma három különböző fajta bolygón létezik. Az átadható életnek eredetileg tizenkét különböző isteni terve volt. E tizenkettes szám, annak osztóival és többszöröseivel együtt mind a hét felsőbb-világegyetemnek az összes életmintájában jelen van. Emellett az élet formatervének, vagyis az élő anyag alapvető szaporodási jellegének hét különböző felépítésű fajtája is van. Az orvontoni életminták szerkezete a tizenkettes örökséget mutatja. A saját akarattal bíró teremtmények különböző rendjeit a 12, a 24, a 48, a 96, a 192, a 384 és a 768 szám szerinti tagolás jellemzi. Az Urantián negyvennyolc mintaszabályozó – az egyedi sajátosságokat meghatározó – egység található az emberi ivarsejtekben.” 36:2.16 A miénkhez hasonló bolygókon az élet legfejlettebb formájának szaporodása huszonnégy mintaegységet tartalmazó élet-hordköteg révén megy végbe. „És mivel az értelmes élet a fizikai létből nő ki és azon alapul, ezért jön létre a lelki szerveződésnek éppen huszonnégy alapfajtája.”

- Szátó: 80:7.3 Ádámszon és Ratta egyenesági leszármazottja. Kr.e. 10 000-ben 80:70.4 háromszázhetvennégy felsőbbrendű társát vezetve görög földön telepedtek le. Az ádámszonfiak második polgárosodott társadalmának utolsó kivándorló csoportjához tartoztak.

- száz legfelsőbb jóváhagyási tanács: 33:8.4 a Szalvingtonon találhatók. Ezek elnökei alkotják Gábriel közvetlen munkaszervezetét. 33:8.5 Felsőszintű jogalkotó testületek, melyek rendelkezési jogosultság és végrehajtó hatalom nélkül működnek. „Ha a tanácsuk a világegyetem alaptörvényein alapul, akkor a nebadoni bíróság dönt annak érvényesítéséről; de ha a javaslataik helyi vagy veszélyhelyzeti körülményekre vonatkoznak, akkor az ügyet határozathozatal és kihirdetés céljából át kell adniuk a csillagvilágok jogalkotó közgyűléseinek és azután végrehajtás céljából továbbítani kell azt a csillagrendszeri hatóságoknak.”

- Szeforisz: 124:1.12 „Kr.e. 4-től nagyjából Kr.u. 25-ig Galilea fővárosa és Heródes Antipász egyik székhelye”. Názárettől öt kilométerre helyezkedett el északnyugati irányban.

- szegénység: 69:2.2 az ember természetes, zsarnoki állapota.

- szegregáta: 42:2.7-2.9 az elsőfajú erőnek, mint tiszta energiának az elnevezése az Uverszán. Ez az első alapvető változás a térpotenciálban, mely a Meglényegített Elsőrendű Főerőszervezők térjelenlétéből származó ellenállás következtében válik tevékennyé és elsőfajúvá. Lásd még az „előgravitációs szakaszok”-nál.

- szekonáfok: 26:1.13 a felsőbb-világegyetemek segédkező szellemei. 28:3.1 A felsőbb-világegyetemek központjaira kijelölt hét Tükröző Szellem hozza létre őket hetes csoportokban. 28:3.1 Minden hetes csoportban egy elsőfajú, három másodfajú és három harmadfajú szekonáf személyesül meg a jelzett sorrendben. Az „elsőfajú a Nappalok Elődeinek szolgálatába áll. A három másodfajú angyal a felsőbb-világegyetemi kormányzásban érintett három, paradicsomi eredetű intézőcsoporthoz kerül: az Isteni Tanácsosokhoz, a Bölcsesség-tökéletesítőkhöz és a Világegyetemi Ítélőkhöz. A három harmadfajú angyalt a felsőbb-világegyetemi vezetők felemelkedő, háromságot elért társai mellé rendelik: ezek pedig a Fenséges Hírvivők, a Nagytekintélyűek és az Ismeretlen Nevűek és Származásúak.” Három rendjük

28:0.3 „1. A szekonáfok.

28:0.4 2. A terciáfok.

28:0.5 3. Az omniáfok.”

A két utóbbi rendnek nincs közvetlen köze a halandói fejlődés felemelkedési útjához. 26:1.16 Az Örökkévaló Fiú köreivel való összhangba kerülés érdekében párokat alkotnak. Ilyenkor az egyikük a másik kiegészítője.

17:3.5 Feljegyző személyiségek is, akik az adatok az elmebeli adottságaik révén őrzik meg. 28:0.1 Sokkal inkább hasonlítanak a központi világegyetem szupernáfjaihoz, mint a helyi világegyetemek szeráfjaihoz. 28:3.2 A tükrözőműködés a természetük része, azonban nem tükrözik közvetlenül azokat a lényeket és entitásokat, akik kizárólag az Egyetemes Atyától származnak.

- Szellem: 12:8.12 A legfelsőbb személyes valóság. 56:1.4 Belőle ered minden alapvető energiarendszer isteni irányító felügyelete. 56:3.6 Egyetlen forrásból, de háromszoros kifejeződésen keresztül ered. 56:1.3 Érzékeny a gravitációra.

- szellem (emberi ~): 0:5.9 az ember elméjében lakozó isteni szellem, a Gondolatigazító. Elő-személyes vagyis nem személyiség, de „a továbbélő halandó teremtmény személyiségének részévé válik.”

- szellem (jellemzők): 36:6.2 Csak szellem-őstől eredhet.

- 106:2.3 „a Havonán keresztül a Paradicsomról származik.”

- 0:6.1 A Fiú szellem-körére válaszoló bármilyen tényező.

- 111:6.4 Képes uralni az elmét.

- 115:5.14 Az anyag feletti uralmat a személyes elme közvetítése révén szerzi meg.

- 117:3.2 „az elme közreműködésével meghódítja az energia-anyagot.”

- szellem (az ember tapasztalásában): 0:5.9 „Az ember elméjében lakozó isteni szellem – a Gondolatigazító. E halhatatlan szellem elő-személyes – nem személyiség, jóllehet rendeltetése szerint a továbbélő halandó teremtmény személyiségének részévé válik.”

- szellem-gravitációs vonzás: 116:7.4 Az Örökkévaló Fiú jellemzője, amely „a véges tér-idő mindenségrend teljes teremtésösszessége örökkévaló szellemi értékeinek egyetemes anyagfeletti összetartó erejére” vonatkozik.

- szellemalak: 42:12.10 a legfelsőbb rendű szellemszemélyiségeknek is van. A személyiségi alak egyedi, felismerhető és személyesen is elkülöníthető. A Gondolatigazító addig nem rendelkezik alakkal, amíg a halandó társa továbbélő lelkével nem egyesül. „A Független Hírvivőknek, az Ihletett Háromsági Szellemeknek, a Végtelen Szellem Személyi Segédeinek, a Gravitációs Hírvivőknek, a Tapasztalás-meghaladó Adatrögzítőknek és bizonyos más rendeknek” nincs észlelhető alakjuk.

- szellem elme: 9:4.5 számunkra isteni cél beteljesülés közben.

- szellem-elme személyiség: 0:5.5 Együttes Cselekvő.

- szellemállapot: Lásd → „hetedik szellemállapot (jellemzők)”

- szellemelvűség (kettős ~): 92:5.12 a jó és a rossz szellemerők létén alapuló felfogás.

- szellemidézés: 90:2.1 kezdetben a sámánok által gyakorolt aprólékos, bonyolult, érthetetlen nyelvű szertartás az emberfeletti segítség biztosítása céljából.

- szellemi bölcselet: 101:3.2 a szellemvalóságok bölcsessége az Igazság Szelleme megértésének képessége, mely az alászálló Fiak közös ajándéka az emberek számára.

- szellemi elszigetelés (lázadás idején): 53:7.3 a Lucifer-féle lázadás kitörésekor az általa vezetett Satania csillagrendszert elszigetelték a csillagvilági és a világegyetemi köröktől. Szintén elvágták a lázadó Bolygóhercegek evolúciós világaihoz vezető köröket is, hogy Lucifer ne használhassa e csatornákat. A kapcsolati köröket addig nem állítják helyre, amíg a lázadók vezetői a Satania határain belül élnek.

- szellemi értelem: 101:3.2 Lelki értelmesség, amely a Szent Szellemtől kapott képesség.

- szellemi és anyagi valóságok érzékelésére is képes lények: 44:0.17

a) a minden negyedikként teremtett Havona-szolgáló,

b) a minden negyedikként teremtett Világegyetemi Békéltető,

c) az idő és tér angyalai,

d) a felemelkedő halandók a felsőbb szellemi szintek elérését követően.

- szellemi fejlődés (társadalomé): 81:6.25 A XX. századi polgárosodott társadalom nem védi és nem támogatja. 81:6.27 Az „emberi műveltséget az egyik szintről a másikra ténylegesen kiemelő és továbbvivő energia a szellemi eszményelvűség.” „81:6.40 Kizárólag az erkölcsi és a szellemi igazodást lehet véghezvinni a pillanat ösztönző hatása alatt, és még ezek esetében is időre van szükség, hogy azok anyagi és társadalmi gyümölcsei teljesen beérjenek. A faj eszményképei jelentik a fő támogatást és megnyugvást azokban a nehéz időkben, amikor a polgárosodott társadalom az egyik szintről a másikra való átmenetnél tart.”

- szellemi fejlődést gátló emberi vonások: 48:5.8 A késlekedés, a köntörfalazás, az őszintétlenség, a problémakerülés, a tisztességtelenség és a kényelemkeresés.

- szellemi felfogóképesség hiánya: 110:6.4 Megnehezíti a magasabb rendű felsőtudatban lakozó szellemi igazságoknak az anyagi értelem számára való közvetítését.

- szellemi látásmód: 103:5.5 tiszta vallásos gondolkodás.

- szellemi látásmód és erkölcsi állhatatosság feltételei: 67:3.6 világos gondolkodás, bölcs értelem, józan ítélőképesség, becsületes szándék, önzetlen cél, belátáson alapuló hűség, tapasztalatokon alapuló emlékek, fegyelmezett jellem és a paradicsomi Atya akarata megcselekedésének egyértelmű vállalása.

- szellemi növekedés (szellemi gyarapodás): 103:5.11 „a fejlődő lélekből fakad.” Ott „a legnagyobb, ahol minden külső hatás elenyésző.”

- szellemi tartalom: 103:9.12 olyan valóság, amely „az értelem, a tudomány, a bölcselet, a bölcsesség számára és minden más emberi vívmányhoz képest érzékfeletti.”

- Szellemmel eggyé kapcsolódást elért halandók: 40:9.3 olyan alvó továbbélők, akik esetében a lakóvilágokon való újbóli megszemélyesülést követően a lelket kinevelő Igazító helyét az Isteni Segédkező szellemének azon egyede tölti be, aki az adott helyi világegyetem Végtelen Szellemének képviselője. 40:9.4 Az Igazító hiánya miatt esetükben nem létezik olyan működési rend, mely révén az emberi emlékeik fennmaradnának. 40:9.5 Viszont, rendelkeznek egyfajta felismerő képességgel, mellyel ezen emlék-élmények egy részét visszaszerezhetik, mégpedig

a) a társult szeráfok és kerubok elbeszélései által,

b) a halandói létpálya azon feljegyzéseinek átnézésével, melyeket az adatrögzítő angyalok készítettek, és

c) a szülővilágukra történő ellátogatás által azt követően, hogy véget ér az a bolygói megítéltetés, melyben ők maguk is éltek.

40:9.9 Ők a helyi világegyetemek állandó létpolgárai, 40:10.4 az abandonterek és a szuszatia evolúciós kiegészítői. A Nebadonban az ő világegyetemi otthonuk a Szalvington körül keringő világok nyolcadik csoportja. Törekedhetnek a paradicsomi végső rendeltetés elérésére, 40:10.9 de ez csak azok esetében valósul meg, akiket a munkájuk alapján előbb felsőbb világegyetemi, majd pedig a Mennyei Oltalmazók segítőiként végzett munka alapján paradicsomi és havonai szolgálatra hívnak. E folyamat esetükben felemelkedésre képessé tevő létbeli átalakulással jár.

- Szellem segédkezése: 34:5.4 a halandók számára teljesítendő bolygói segédkezés isteni forrásai

a) az Egyetemes Atya szellemi jelenléte, a Gondolatigazító,

b) 34:5.7 az Örökkévaló Fiú Világegyetemi Fia Igazság-szelleme, és

c) 34:5.7 a Végtelen Szellem Világegyetemi Leányának Szent Szelleme.

- Szellemek Szakértője: 28:5.2 a másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtája közül az egyik, akik 28:5.19 jól összehangolódnak a második Havona-kör tanácsosaival és tanácsadóival. Egyben ők a Világegyetemi Ítélőkhöz rendelt leginkább szakosodott szekonáf-csoport, akik „tévedhetetlenül tükrözik bármely, az összpontosításuk tárgyát képező egyén tényleges erkölcsi és szellemi jellemét.” 28:5.21 A teremtményi természet és potenciál élő képe általuk tükröződik a felsőbb-világegyetemi központokon, így az Ítélők teljes mértékben tudatában vannak, hogy miután egy lény megkapta az élet leheletét, „milyen szellemmagatartás” született meg.

- Szellem-gravitációs kör: 7:1.1 „igaz szellemértékre irányuló mindig-jelenlévő és biztos szellemi uralom feletti ellenőrzés és működtetés hatáskör”, 7:1.6 de vonzás és reagálás is.

- szellem-minta: 118:3.7 A szellem valósága.

- szellem minták (jellemzők): 118:3.7 „kizárólag a térrel összefüggésben léteznek”.

- 118:3.7 „nem foglalnak el és nem szorítanak ki teret”.

- 118:3.7 „nem foglalnak teret magukba.”

- szellemiesülés: 34:6.1 halandói fejlődés az elme-szabályozás és a szellem-érzékenység terén a paradicsomi Háromság mindenre kiterjedő segédkezése mellett.

- szellem-segédkezési körök: 117:5.8 Ilyennel bír az Igazság Szelleme, a Szent Szellem, és ilyenek a felsőbb-világegyetemi szellemjelenlétek. Az ember használja ezeket a felemelkedése során, de nem birtokolja azokat a saját örök személyisége részeként. E körök érzékenyen válaszolnak a felemelkedő személyiség megmutatkozó értékeire.

- szellemi beállítottság: 100:2.4 azt mutatja, hogy az egyén milyen közel jutott az Istenhez, és mennyire hasznos a lénytársai számára. „A szellemi beállítottság javítja azt a képességet, hogy az egyén meglássa a dolgokban a szépséget, felismerje a jelentéstartalmakban az igazságot és felfedezze az értékekben a jóságot.” 100:2.5 A szellemi beállítottság véglegessége megegyezik „a valóság legmagasabb fokának, az Istenhez való hasonlatosság legfelső határának elérésével”.

- szellemi bizonyosság: 100:2.7 megdönthetetlen. Az ember is megtapasztalhatja, ha „elkötelezte a lelkét az örökkévaló Isten benne lakozó szelleme mellett.”

- szellemi elmélkedés: 100:5.10 a gondolkodó istenimádat és a köszönetnyilvánító ima által valósul. A rejtelmességi állapot keresésének ellentéte.

- szellemi erőfeszítés: 50:7.3 jutalom követi, mely kiemeli az egyedet az átlagból és a teremtményi tapasztalás sokrétűségét eredményezi. Gazdagítja a végleges rendű lények közös testületének teljesítményét is.

- szellemi érettség: 100:1.1 túl mutat az egyén személyes megelégedettségén. Az egyén annál érettebb szellemileg, mennél inkább hűségesebb a felsőbb jelentéstartalmakhoz és a mindenségrendi viszonyok iránt. Az ember annál szellemibb, minél inkább hűségesebb a hétköznapi élethelyzeteiben a mindenségrendi viszonyok legfelsőbb szintű fogalmaihoz.

- szellemi érzékelésképesség: 108:1.5 Magába foglalja az áhítatban való fejlődés lehetőségét, valamint mutatja „a vallásos természet megszületésének és növekedésének kilátásai”-t. Jelzi továbbá, hogy mekkora a lélek kifejlődésének rejtett lehetősége, milyen a jövőbeni szellemi felfogóképességének valószínűsége. Lásd még → „emberi adottságok (meghatározó ~)”

- szellemi fejlődés: 65:8.4 függ az elmebéli gyarapodástól és késedelmet szenved az értelmi elmaradottság miatt. A lélek túlélése nem függ a tudás vagy a bölcsesség birtoklásától, a fejlődése azonban igen. 65:8.5 „A fizikai helyzet hátrányba hozhatja az elmét, az elme természetellenes volta pedig késleltetheti a szellemi felemelkedést, de mindezen akadályok nem győzhetik le a lélekben meghozott döntést.” 65:8.6 Amint „az elme kedvező állapotot ér el, hirtelenül szellemi átalakulások történhetnek; amint az egyén tisztán felismeri a szellemi értékeket, akkor a mindenségrendi jelentéstartalmak felismerhetővé válnak, és a személyiség egyre inkább kiszabadul az időhátrányból és kilép a tér korlátai mögül.”

- Szellemi Felruházás Melkizedek-kara: 35:3.21 célja a beteljesülés örömhírhozóinak felkészítése, „akik a szellemi szabadságot és az isteni fiúi elismerést hirdetik a világegyetem legtávolabbi világain is.”

- szellemi felruházottságok: 101:3.2 a szellemi ráérzésre, a szellemi értelemre és a szellemi bölcseletre való képesség a hívő emberben. Ezek összhangja adja meg az ember számára azt, hogy örök sorsú szellemszemélyiség lehet. Lásd még → „szellemi látásmód (~ rálátás, ~ ráérzés)” → „szellemi értelem” → „szellemi bölcselet”

- szellemi hűség: 15:9.15-15:9.17 a felsőbb világegyetemi szövetség tagjává válásnak, vagyis a Nappalok Elődeinek tanácsaiba való felvételnek egyik előfeltétele, amely állapotban „Istennek az adott helyi világegyetemi ügyek felsőbb irányítását végző Fejedelemfiát általánosan elismerik és hűségesek hozzá.” Feltételezi a teljes helyi világegyetem bolygói, csillagrendszerei és csillagvilágai közötti együttműködést is. 15:9.16 Másik feltétel a fizikai egyensúly.

- szellemi késztetés: 102:3.3 „vallásos cselekedetekhez, a társadalmi szolgálat és az emberszerető jóakarat önzetlen tetteihez” vezet.

- szellemi látásmód: 52:6.2 a „társadalmi testvériség” megvalósításának egyik eszköze, 102:2.6 igazságon alapuló, „bölcseleti lendülettel áthatott lélek és energia”. 52:6.7 Célja, az emberiség szellemi látásmódjának átalakítása az emberek közötti testvériség megvalósítása érdekében. Eszköze, a társadalmi fejlődés természetes folyamatának felgyorsítása, az erkölcsi látásmód kiteljesítése, valamint az egymás megértése és megszeretése lelki képességének kifejlesztése a tudatos, fentről érkező szellemi hatás érvényesítése által.

- szellemi látásmód (~ rálátás, ~ ráérzés): 101:3.2 a szellemi ráérzés képessége a mindenségrendi elmével való felruházottságon és a Gondolatigazítóval való társuláson alapul. 101:1.5 A szellemi rálátás az emberi személyiség azon képessége, „mely az Istent kinyilatkoztató Gondolatigazítónak az Istenre vágyó halandói elmében való jelenlétének következményeként fejlődik ki.” 101:1.3 A bent lakozó Gondolatigazítót halló halandói értelem képes belső, szellemi közösség megélésére. Az ilyen tiszta elme lelki szemnek is mondható. E szellemi látásmód vallási tapasztalatokat eredményez, melyek a Gondolatigazító és az Igazság Szelleme együttes működésének következményei, és főleg az Isten fejlődő fiai eszméivel, eszményképeivel, rálátásaival és szellemi törekvéseivel kapcsolatosak.

- szellemi növekedés (szellemi fejlődés): 100:4.3 minden felfogóképességet meghaladó tartós örömöt és békét eredményez. 100:2.4 Annál fejlettebb szellemileg valaki, minél inkább mentes a szeretet önző jegyeitől. 100:1.3 A szellemi fejlődés folyamatszerű, mely egyéni vallási tapasztalaton és tanuláson alapul, 100:1.6 amit a mennyei Atya akarata megcselekedésének szentelt lélek visz véghez. A szellemi növekedés „természetes lehetőségének kibontakozását segítő biztos eljárás az, hogy az egyén fenntartások nélküli elfogadó magatartást mutat a legfelsőbb értékek iránt.” 100:2.1 „A szellemi fejlődés elsősorban az igaz szellemi erőkkel való élő szellemi kapcsolat fenntartásától függ, másodsorban pedig a szellemi gyümölcsök folyamatos termésétől: a társak számára segédkezni abból, amihez az egyén a szellemi jótevőitől hozzájutott. A szellemi fejlődés az egyén saját szellemi nélkülözésének értelmi felismerésén alapul, melyhez társul a tökéletességre való tudatos törekvése, a vágy, hogy megismerje az Istent és olyan legyen, mint ő, valamint az őszinte szándék a mennyei Atya akaratának megcselekedésére.” 100:2.2 Tehát a szellemi növekedés az igényekre való ráébredéssel kezdődik, amit a jelentéstartalmak megkülönböztetése követ, „majd pedig az értékek felfedezése.” 100:2.5 Az egyén szellemi szintjét az mutatja, hogy milyen közel jutott az Istenséghez, és mennyire hangolódott össze a Gondolatigazítójával. 100:0.2 A vallási hívők bensőséges közössége ösztönzőleg hat a szellemi növekedésre, 100:1.2 melynek fő kerékkötői az előítélet és a tudatlanság. 100:1.3 A szellemi növekedés értelmi fejlődés és jellemfejlődés is, melyet a) az eszményképek kiteljesedése, b) az értékek fokozott megbecsülése, c) az értékek új jelentéstartalmainak meglátása d) és a legfelsőbb értékekhez való hűség erősödése jellemez. Lásd még → „vallásos gyarapodás (vallási tapasztalat)”

- szellemi rálátás: 9:4.2 az elme tudatosságát meghaladó, azt megelőző, a fölött létező szint.

- szellemi tapasztalás (Isten megismerése): 5:5.1 „megköveteli az embertől, hogy találja meg őt és őszintén törekedjen arra, hogy olyanná váljon mint ő.” 100:4.4 A szellemi tapasztalás feltárja az élet igazi értékeit az egyén számára, melyek „az Isten legfelsőbb szintű szeretetében és az ember önzetlen szeretetében érhetők el.”

- szellemi válság: 67:3.7 mivel e helyzet döntést igényel, ezért nagy szerepe van benne az elmének.

- szellemi veszélyhelyzet: 99:4.8 „a félelem evolúciós vallásainak elhagyása a szeretet kinyilatkoztatott vallásának azonnali felvétele nélkül.”

- szellemi végzősök: 26:6.1 A tér felemelkedőit akkor nevezik így, amikor a Havona hetedik köréről a hatodik körre juttatták és a Felsőségi Kísérők közvetlen felügyelete alá helyezték őket.

- szellemlétezés hetedik szakasza: 106:2.8 Az elérésére akkor fog sor kerülni, amikor a teljes nagy világegyetem eljutott a fény és élet korszakába. Ezt „elérve a felemelkedők megtapasztalják a trioditák új jelentéstartalmú abszolútságának és végtelenségének megjelenését”.

- Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók világai: 37:5.10 a szalvingtoni kör hét elsődleges világból álló nyolcadik csoportja és azok segédszférái. 37:5.11 E világok egy állandó, szellemileg fejlett lakosságot biztosítanak a helyi világegyetem igazgatási feladatainak jövőbeli segítéséhez. Az itteni lakosok az isteni és az emberi nézőpont egyesítésén és bölcs megjelenítésén munkálkodnak.

- szellemműködés igazolásai (emberben): 101:3.17 a) a vallásos hit személyes tapasztalása, b) a személyes és faji kinyilatkoztatások, c) lásd → „szellemszerű működések (igaz szellemi hit megnyilvánulásai)”

- szellemszerű működések (igaz szellemi hit megnyilvánulásai): 101:3.5 1. Fejlődésre készteti az ember erkölcstanát és erkölcseit a veleszületett és káros állati hajlamok ellenében is.

- 101:3.6 2. Fenntartja a bizodalmat az Isten jóságában, még a keserű csalódások és a megsemmisítő vereség idején is.

- 101:3.7 3. „Mélyről fakadó bátorságot és magabiztosságot hoz elő a természeti és fizikai csapások ellenére is.”

- 101:3.8 4. Higgadtságot és nyugalmat mutat a váratlan betegségek és még a heves testi fájdalmak mellett is.

- 101:3.9 5. Higgadtságot és nyugalmat ad a rossz bánásmód és az égbekiáltó igazságtalanság ellenére is.

- 101:3.10 6. Isteni erővel bízik a végső győzelemben még a sors kegyetlenségei és a természeti erőknek az ember jólétével szembeni közömbössége ellenére is.

- 101:3.11 7. Az álokosodásoknak nem engedve megingathatatlan hitet tart meg az Istenben.

- 101:3.12 8. „eltántoríthatatlan hitet mutat a lélek továbbélése iránt, függetlenül a hamis tudomány félrevezető tanításaitól és a téves bölcselet meggyőző ámításaitól.”

- 101:3.13 9. Győzedelmesen túléli a társadalmi átalakulásokból eredő túlterheléseket.

- 101:3.14 10. Segíti a felebaráti szeretet folyamatos továbbélését az emberi önzőség, a társadalmi ellentétek, valamint az ipari és politikai kiszolgáltatottságok ellenére is.

- 101:3.15 11 „Rendületlenül kitart a világegyetemi egységben és az isteni útmutatásban való magasztos hit mellett függetlenül a rossz és a bűn zavarba ejtő jelenlététől.”

- 101:3.16 12. Továbbra is kitart az Isten imádása mellett minden más ellenében.

- szellem-tudatosság: 5:5.11 „az Isten szellemvalóságának megértése.”

- szellemvezetés: 101:0.3 „igaz és valódi belső hang”, mely belső fénnyel világosít meg minden embert, de nem azonos az emberi tudat erkölcsöt megjelenítő szavával.

- szellemvilág segédkezése: 65:7.7 „az egyén sohasem tapasztal hirtelen átmenetet a szellemi együttműködésben; e változások mindig fokozatosan és a viszonosság elve alapján következnek be.”

- személyazonosság (morontia szférákon): 113:7.4 Az idő világából jövő húsvér gyermek azonossága.

- személyes: 0:6.1 bármilyen dolog, amely az Atya személyiségi körére válaszol.

- személyes és személytelen valóság: 0:4.10 „Az Istenség kiterjedését, a személyiség kifejeződését és a világegyetemi evolúciót mindörökre az Atya szabad akaratú cselekedete határozza meg, mely mindörökre elválasztotta az Örökkévaló Fiúban összpontosuló ténylegesség és lehetségesség elme-szellem-személyes jelentéstartalmait és értékeit a Paradicsom örök Szigetében összpontosuló és benne foglalt dolgoktól.”

- SZEMÉLYES-FELETTI LÉNYEK: 30:1.103 Isteni eredetű, a személyestől különböző lények, akik sokféle szolgálatot látnak el. Egy részük a Fiú paradicsomi világain állomásozik.

- személyes túlélés titka: 40:5.4 A szellemmel való azonosulástól függ, ez határozza meg a szellemi felemelkedés által megvalósuló beteljesülést.

- személyiség (emberi ~): 103:1.1 Egyedi, ezért nincs két egyforma halandó, és nincs két azonos tartalmú értelmezése az isteniség elmében lakozó szelleme vezetésének és késztetéseinek. 0:5.4 A személyiség „a paradicsomi Atya ajándéka”. 16:8.4 A személyiség az egyed azon ismérve, akit ismerünk, és amely képessé tesz bennünket e személy jövőbeni felismerésére az alakjában, az elméjében vagy a szellemi állapotában bekövetkezett változások jellegétől és mértékétől függetlenül. „A személyiség bármely egyed azon része, mely képessé tesz bennünket az adott személy felismerésére és határozott azonosítására úgy, mint akit korábbról ismerünk, és nem számít, hogy mennyire változott meg azért, mert az ő személyisége kifejeződésének és megnyilvánulásának hordozóformája megváltozott.” 100:2.3 Az emberi személyiség három szintje az értelmi, a morontiai és a szellemi, melyek alapján az elme szintjén, a fejlődő lélekben és a bent lakozó szellemmel működhet. 100:4.6 A személyiség fejlesztésének emberi célja a személyiség szellemivé lényegítése, ami az egyén képességeinek a közösség érdekében történő használatán alapul. 75:8.7 A teremtésrészünk eredendően személyiség uralt módon meghatározott. Ezért biztosak lehetünk a személyiség túlélésével, fejlődésével és célba érésével kapcsolatos lehetőségek létében. Biztosra vehetjük a személyiség növekedését, tapasztalását és kalandját. A személyesség léte fejlődésképességre ad lehetőséget. 0:5.11 A személyiség „nem a test, az elme vagy a szellem; nem is a lélek. A személyiség az egyetlen változatlan valóság a máskülönben állandó változást mutató teremtményi tapasztalásban; és a személyiség egyesíti az egyediség minden egyéb társult tényezőjét. A személyiség az Egyetemes Atya által az anyag, az elme és a szellem élő és társított energiáihoz adott egyedi adomány, mely a morontia lélek továbbélésével válik túlélővé.” 56:4.2 Mivel a személyiség rendelkezik a halandó teremtményt alkotó tényezők egyesítésének képességével, ezért eredendően törekszik a valóságelemek egyesítésére. 0:5.1 A személyiség istenivé „tett valóságszint és mint ilyen, a magasabb rendű istenimádati és bölcsesség tartalmú elmeműködés halandó- és közteslény-szintjétől felfelé, a morontiai és szellemi szinteken keresztül egészen a végleges személyiség-állapot eléréséig terjed.” 42:12.9 A személyiség tényleges megnyilvánulása vagyis a személyazonosság mintája nem fizikai, elmei vagy szellemi megnyilvánulás. „A személyiségalak az élőlény minta jellege; ez foglalja magába az energiák elrendezését, és ez az élettel, valamint a mozgással együtt alkotja a teremtményi lét működési rendjét.” 0:5.3 Az Isten és az ember személyisége társítható. 0:5.2 A „személyiség-valóságok folyamatos evolúciójának (…) nincsenek korlátai”. 84:7.28 A házasság és a gyermeknevelést is magába foglaló családi élet ösztönzőleg hat az ember természetében rejlő legmagasabb rendű lehetőségekre, és eszményi teret biztosít a személyiség ily módon felélénkült sajátosságainak kifejeződéséhez. 84:7.30 A családi élettel járó kapcsolatok képesek kiegyensúlyozni és fejleszteni a személyiséget, mivel más személyiségekhez való elkerülhetetlen igazodásra késztetnek. 63:1.4 A személyiség megléte elősegíti annak a tudatnak a kialakulását, hogy az ember több az állatnál. 0:5.4 A személyiség sohasem akaratlan; „A személyiség az energia fölé helyeződik, és kizárólag élő energiarendszerekkel társul; az azonosság társítható nem élő energiamintákkal is”. 30:1.113 Egyetlen „entititásnak sincs személyisége, hacsak Isten nem ruházta fel őket ilyennel”. Vannak elmével rendelkező szellemszemélyiségek, de vannak szellemmel rendelkező elmeszemélyiségek is. 100:2.2 A vallás valósága a szeretet által hajtott, az önzetlen segédkezés által mozgatott és az isteniség tökéletességére vonatkozó eszményképek őszinte imádása által uralt ember személyiségében mutatkozik meg.

- személyiség (meghatározások): 9:4.6 A tapasztaló egyéniség szellem, elme és energia elemeinek egyesítője.

- 0:5.11 A teremtményi tapasztalás változatlan valósága, mely egyesíti az egyediség társult tényezőit.

- 112:1.17 „az élő és működő teremtmény egésze”.

- 112:1.18 A mindenségrendi valóságokhoz fűződő kapcsolat tényezőinek egyesítője.

- 112:5.1 „a mindenségrendi élő szervezeten belül létező viszonylagos egyediesülés.”

- 112:5.20 A „sajátlényeg igaz valósága”. Lásd még → „sajátlényeg (meghatározás)”

- személyiség (emberi ~ jellemzői, tulajdonságai): 109:7.1 Az Egyetemes Atya szabad akaratú adománya.

- 102:2.5 Csakis az által nyer megelégedést, hogy az elméjében összhangot mutató egységben vannak az anyagi dolgok, az értelmi jelentéstartalmak és a szellemi értékek.

- 91:2.7 A személyiség elszigetelődését az ima nagymértékben képes akadályozni.

- 111:1.3 Az anyagi elme színkörében él.

- 111:1.3 Öntudattal rendelkezik.

- 111:1.3 Döntéseket hoz.

- 111:1.3 Képes az Isten választására vagy elutasítására.

- 111:1.3 A döntésétől függ, hogy örökkévalóvá teszi vagy elpusztítja magát.

- 111:2.3 Az egymással működési kapcsolatban levő elmével és szellemmel azonosítható.

- 111:2.3 Az elme és a szellem személyiséget mutató kapcsolatának rendeltetése a lélek megalkotása.

- 111:3.2 A lakóvilágon való feltámadást követően teljesen azonosul az ember morontia sajátlényegével.

- 111:4.5 A természetéből eredően teremtő jellegű.

- 111:4.5 „tényleges teremtőként csak az egyén benső létében működik.”

- 111:4.6 „Vannak személyiségfajták, de a személyiség mindig egyedi.”

- 111:4.8 Képes az ember belső világa alkotókészségének irányítására.

- 111:4.8 Az ember belső világában „jelentős mértékben felszabadul az ok-okozati törvények jelentette korlátok alól.”

- 111:4.8 Korlátozottan szabad akarat társul mellé.

- 111:5.5 Képes bensőséges közösséget alkotni a szellem-Atya személyiségével a Gondolatigazítóval való egyesülést követően.

- 111:5.6 Képes megelégedést nyerni abban az imádat-közösségben, amely az ember személyiségét a Teremtője személyiségével köti össze.

- 112:0.3 1. „a valóság azon minősége, amelyet maga az Egyetemes Atya vagy az Atyát képviselő Együttes Cselekvő adományoz.”

- 112:0.4 2. „bármely, elmét vagy szellemet magába foglaló élő energiarendszernek adományozható.”

- 112:0.5 3. „nem határozzák meg teljes mértékben az ok-okozati viszonyok.”

- 112:0.5 „viszonyító értelemben alkotó vagy társalkotó.”

- 112:06 4. Ha „evolúciós anyagi teremtménynek adományoztatik, akkor az a szellemet az elme közreműködésével az energia-anyag feletti ellenőrzés megszerzésére készteti.”

- 112:0.7 5. „Bár azonosság nélkül való,” „képes bármely élő rendszer azonosságának egyesítésére.”

- 112:0.8 6. „kizárólag minőségi választ ad a személyiségkörre, szemben azzal a három energiával, amely minőségileg és mennyiségileg is válaszol a gravitációra.”

- 112:0.9 7. „sosem változik a változások közepette.”

- 112:0.10 8. „megajándékozhatja Istent – szabad akaratát szentelheti az Isten akarata megcselekedésének.”

- 112:0.11 9. „erkölcsiség jellemzi”.

- 112:0.12 10. „egyediként adományoztatik – nincsenek másodpéldányok belőle”.

- 112:0.12 „nem összeadhatók – társíthatók, de nem összegezhetők.”

- 112:0.13 11. „közvetlenül válaszol a más-személyiség jelenlétére.”

- 112:0.14 12. „szellemhez adódhat, és így a Fiúnak az Atyával való kapcsolatában jellemzi az Atya elsődlegességét.”

- 112:0.15 13. „túlélheti a halandói halált”.

- 112:0.15 Benne „van a továbbélő lélek azonossága.”

- 112:0.15 Változatlan.

- 112:0.15 A Gondolatigazítóval való kapcsolata folyamatos fejlődés.

- 112:0.15 A Gondolatigazítóval való kapcsolata maga a lélek.

- 112:0.16 14. Egyedi időtudatossága „más, mint az elme vagy a szellem időérzékelése.”

- 112:1.1 Adomány – „isteni ajándék”.

- 112:1.1 Az örökkévaló létezést lehetőségként hordozza magában.

- 112:1.1 Három mindenségrendi síkon, világegyetemi szakaszban tevékenykedik. Ezek, 112:1.2 a „Helyi-állapot”, 112:1.3 a „Jelentéstartalom-állapot”, és az 112:1.4 „Érték-állapot.” Lásd még → „személyiség tevékenységi szakaszai”

- 112:1.13 Azonosság-értéket és folytonosság-jelentéstartalmat kölcsönöz az élőlény-környezet társulásnak.

- 112:1.16 Az elszigeteltségben nem képes igazán jó működésre.

- 112:1.17 A kapcsolatait magában egyesíti és összehangolja.

- 112:1.17 „sokkal több, mint a kapcsolatok szerves egymásra épülése”.

- 112:1.19 Az emberben – mint rendszerben – minden tevékenységet egyesít, azonosság- és alkotásképesség-jegyeket kölcsönözve néki.

- 112:2.7 Értelmes cselekvésre csak az összehangolt sajátosságai – a gondolkodás, érzés és vágyakozás – összpontosíthatók.

- 112:2.9 „birtoklása az embert szellemi lénnyé teszi”.

- 112:2.9 Az öntudata és a sajátlényeg egysége az anyagfeletti világ adománya.

- 112:3.5 Ha túlélő, akkor az önazonosság képleteit, vagyis a halandói létpálya emlékiratát a Gondolatigazító, a halhatatlan morontia lelket pedig a beteljesülés-őrangyal őrzi.

- 112:3.7 „sohasem nyilatkozik meg emberi akarat nélkül.”

- 112:3.7 A halált követően „semmilyen formában nem tart kapcsolatot a földi élőlényekkel.”

- 112:5.1 Megadatott számára „a beteljesülés elfogadása és a beteljesülés elutasítása közötti tényleges választás lehetősége.”

- 112:5.2 „az Atya akarata következtében jelent meg”.

- 112:5.2 Mivel az ember dönt arról, hogy a beteljesülés elérésekor jelen akar-e lenni, ezért azonossági szempontból a személyiség feltételes örök valóság.

- 112:5.2 A döntése alapján képes elérni az Istenség-beteljesülést.

- 112:5.2 Ha nem dönt az Istenség-beteljesülés elérése mellett, akkor a tapasztalás által fejlődő Istenség, a Legfelsőbb Lény részévé válik.

- 112:5.4 A „saját választásain keresztül rendelkezik azzal a hatalommal, hogy azonosságának székhelyét a múló anyagi-értelmi rendszerből a magasabb rendű morontia-lélek rendszerbe tegye át”.

- 112:5.20 A „saját alkotórészeit szüntelen változtatva képes a világegyetemi viszonyokra válaszolva működni”.

- 112:6.5 A továbbélést követően – kezdetben jelentős mértékben – „az emberi életből származó jellem-minták és a morontia mota újonnan megjelenő működése irányítja.”

- 117:4.5 „ha a személyiség egyszer már kifejeződött, akkor sohasem fog még egyszer ugyanolyan kifejeződési formát találni, kivéve annak az adott élő személyiségnek a folytatódó létezésében.”

- 117:5.2 Nem tűnik el, ha a teremtmény aláveti magát a Teremtő akaratának.

- 117:5.2 Fokozatosan gyarapodik azáltal, hogy a teremtmény aláveti magát a Teremtő akaratának.

- 117:5.2 „az isteniséggel való egyesülés révén az ember felemeli, gazdagítja, szellemivé alakítja és egyesíti fejlődő sajátlényegét egészen a felsőség határáig.”

- 117:5.6 Ha fejlődésképes, akkor „tényleges-valóság nyomot hagy maga után, amint a világegyetemek egyre magasabb szintjein áthalad.”

- 118:1.2 Úgy „válhat örökkévalóvá, hogy az Atya akaratának megfelelő cselekvést választja.”

- 118:7.6 „felruházza az élő szervezeteket az önmeghatározás, az önfejlesztés és az Istenség eggyé kapcsolódó szellemével való önazonosulás további előjogaival.”

- 118:7.7 „az Atyától származik”.

- 118:7.7 „egyedi választási előjogokat biztosít az élő rendszer számára.” Lásd még → „sajátlényeg (jellemzők)”

- személyiség adományozása: 5:6.4 az élő energiarendszerek megszemélyesítése, mely az Egyetemes Atya kizárólagos működési körébe tartozik, aki felruházza azokat „a viszonylagos alkotó tudatosság és annak szabad akaratú irányításának sajátosságaival.”

- személyiség (isteni): 56:4.1 az Egyetemes Atya esetében istenmód egyesített. 56:4.2 Önmagában egyesíti a végtelenség hét Abszolút-elemét. 0:3.22 Az „elméleti VAGYOK azáltal tett szert személyiségre, hogy egyszerre vált az Eredeti Fiú Örökkévaló Atyjává és a Paradicsom Szigetének Örökkévaló Forrásává.”

- személyiség (minden-személyiségű lény): 109:7.4 Csak egy lényfajta van, aki az összes ismert személyiségi kapcsolatot a saját lényegében hordozza. 109:7.7 Ők a Megszemélyesült Igazítók.

- személyiség (teremtményi ~): 106:9.12 Örökké fejlődő.

- személyiség (véges ~ három kiterjedése): 112:1.10 A hossz jelentéstartalmat jelöl. 112:1.6 1. „A hossz kiterjedés a fejlődés irányára és jellegére utal – ez a téren keresztüli és az idő szerinti mozgás – az evolúció.”

- 112:1.10 A mélység értéket jelent. 112:1.7 2. „A függőleges mélység kiterjedés az élőlény-szintű hajtóerőket és viszonyulásokat, az önmegvalósítás különböző szintjeit, valamint a környezetre való általános válaszadás jelenségét foglalja magába.”

- 112:1.10 A szélesség a mindenségrendi látásmódot jelenti. 112:1.8 3. „A szélesség kiterjedés az összehangolódás, a társulás és a sajátlényeg megszervezésének területét öleli fel.”

- személyiség beállítottsága: 112:1.15 Az élőlény képessége és hajlandósága arra, hogy tartalmas, meghatározó kapcsolatot építsen ki a környezetével.

- személyiség célja: 16:6.10-06.11 az emberi gondolkodás tényezőinek, vagyis

a) a dolgok felismerésére képes tudományos tényszerűségnek,

b) a jelentéstartalmak felismerésére képes erkölcsi bölcseletnek és

c) az értékek felismerésére képes tiszta vallásos tapasztalás tényezőinek a személyiségfejlődés érdekében való egyesítése.

- személyiség ismérvei (teremtményi ~): 16:8.5 „az öntudat és az ezzel társult, viszonylagosan szabad saját akarat.” 32:4.5 A halandó sajátakaratú teremtmény esetében is az Atya ennek a forrása.

- személyiség megszűntetés: 54:3.2 a rosszal, vagyis a bűnnel való tudatos és teljes azonosulás következménye. 54:3.3 A „Nappalok Elődei elutasítják bármely lény megsemmisítését mindaddig, amíg minden erkölcsi érték és az összes szellemi valóság kihuny mind a gonosztevőben, mind pedig az ő támogatóiban és a vele esetleg rokonszenvezőkben.”

- személyiség összhang hiány (emberi ~): 110:6.3 Az ember az anyagi, az értelmi és a szellemi kiteljesedésével arányosan gyarapszik. 110:6.4 „Amikor az értelmi természet fejlődése megelőzi a szellemiét, akkor az megnehezíti és veszélyessé is teszi a Gondolatigazítóval való összeköttetést. Hasonlóképpen, a szellemi túlfejlettség az emberben lakozó isteni entitás szellem-vezetésének megszállott, torz értelmezéséhez vezet.”

- személyiség tevékenységi szakaszai: 112:1.2 1. „Helyi-állapot.” Képes eredményesen működni a helyi-, a felsőbb- és a központi világegyetemekben.

- 112:1.3 2. „Jelentéstartalom-állapot.” Hatékonyan működik a véges és az abszonit szinten, valamint „az abszolút szinttel való érintkezésben is.”

- 112:1.4 3. „Érték-állapot.” „tapasztalati úton értelmezhető az anyagi, a morontiai és a szellemi fokozatosan fejlődő területein.”

- személyiség új jegyei és képességei a Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás után: 112:7.1 „az isteniség-minőség rögzülése, a múltbéli-örökkévalósági tapasztalás és emlékezet, a halhatatlanság, és a korlátozott kibontakozási lehetőségű abszolútság egyik szakasza.”

- személyiség újbóli összeállítás (újraszemélyesülés) feltételei: 112:5.17 1. Olyan energia minta megalkotása, „amelyen belül a mindenségrendi elme morontia-válfaja képes működni.”

- 112:5.18 2. Az Igazító, mint az ember felemelkedő azonossága őrzőjének visszatérése.

- 112:5.19 3. A lélek, vagyis a morontia entitás felruházása az előkészített morontia elme-test formával a lélek kiteljesedési lehetőségeit őrző szeráf vezetésével, aki a továbbélőt „a várakozó Igazító örök társaságára bízza”. Lásd még → „újraszemélyesülés”

- személyiség-valóság tudatosítása: 102:3.5 A lét csúcsa, melyet a tények, az értékek és az igaz valóság összehangolása alkot.

- személyiség viszonya fizikai-, elme- és szellemrendszerekhez: 116:6.1 Esetében a fizikai rendszerek alárendelődnek, az elmerendszerek mellérendelődnek, a szellemrendszerek pedig irányítóvá válnak.

- személyiségfajta (urantiai ~): 112:1.9 A személy-kifejezés hétkiterjedésű  lehetőségével rendelkezik, mely „jelenségek közül három a véges szinten, három az abszonit szinten, egy pedig az abszolút szinten értelmezhető.” A hetedik kiterjedés „rendelkezik az abszolútba való végtelent-el-nem-érő jellegű benyomulás rejtett lehetőségével.” Lásd még → „személy-kifejezés”

- személyiségfejlődés (teremtményi ~): 106:9.11 „minden teremtményi növekedés az Atyával való azonosulás mértékével arányos.” 109:5.5 Az örökölt jegyek befolyásolhatják az ütemét.

- 106:9.11 „a Végtelen keresése egyenes arányban áll az Atyához hasonlatossá válás mértékével”.

- 106:9.11 „istenmód élni annyit jelent, mint az Isten akaratát ténylegesen megélni.”

- 106:9.12 Az „Atya-élet az igazságon alapul, a szépségre fogékony és jóság-uralta.”

- 106:9.12 Az Istent ismerő személy „a bensőjében az istenimádat révén világosodik meg, kifelé pedig az összes személyiség egyetemes testvériségének teljes odaadással végzett szolgálatának, az irgalom kitöltötte és szeretet hajtotta szolgáló segédkezésnek szenteli magát, s eközben mindezek az életelemek az örökké fejlődő személyiségben egyesülnek”.

- személyiségfejlődés irányai (teremtményi ~): 106:9.12 a) Mindenségrendi bölcsesség, b) önmegvalósítás, c) Isten-keresés, d) Atya-imádat.

- személyiségjegy (jellemzők): 118:5.1 „nem lehet egyszerre Istenszerű és nem-istenszerű.”

- személyiség-egyesítés: 56:10.14 legmagasabb foka a mindenség rendjével és közösségeivel történő összhangban való működés képessége, ami a mindenség rendjével összhangban történő közösségi szolgálatot jelenti. 56:10.15 A halandói személyiség egyesíti magában az ember anyagi, elmei és szellemi tapasztalásait. 67:3.9 „A teljesen egyesített elme és szellem emberfeletti értékek, sőt morontia valóságok magvábanvaló megteremtője.” 100:4.3 A személyiség lelki erőinek egyesítése csak „a SZERETET uralma révén” lehetséges.

- személy-kifejezés: 112:1.9 Önkifejezés.

- személyiségi előjog (emberi ~): 110:2.3 A gondolkodás közvetlen befolyásolása.

- személyiségi előjogok: Közéjük tartozik 23:3.8 „a szellemi kifejeződés, az isteni szolgálat, a személyes segédkezés és a mindenségrendi közléscsere”.

- személyiségi felhatalmazások (jelenlegi ~): 106:2.1 „paradicsomi személyiség a legmagasabb fokon, teremtői személyiség a világegyetemi értelemben, halandói személyiség az emberi viszonylatban, Legfelsőbb személyiség a betetőződő vagy tapasztalatilag kiteljesedő viszonylatban.”

- személyiségviszonyok: 112:5.22 Ezek halandói emlékei mindenségrendi értékkel bírnak, ezért megmaradnak. Egykori földi társainkra a morontia sík lakóvilágain rá fogunk ismerni és kölcsönösen emlékezni fogunk egymásra. Lásd még → „emlékek és tapasztalatok”

- személytelen: 107:7.4 „a nem-személyes, a személyest el nem érő és az elő-személyes”. A személytelen „mindig a létező személyiség akaratára és tetteire válaszol.”

- szemiták: 86:5.15 azt tanították, hogy a lélek a testzsírban lakozik.

- szemiták (faji értelemben): 96:2.1 „az Urantia legkevertebb népei közé tartoztak, csaknem mind a kilenc emberfajta örökségét hordozták.”

- szemmel verés: 87:5.4 Az elődök felfogása szerint az ember jóléte vagy a nők szépsége kiválthatta a rossz szellemek irigységét és bosszúját, akik emberi közvetítőn keresztül, szemmel verés által büntettek. A szemmel veréstől való félelem szinte általánosnak volt mondható. A szép nőket elfátyolozták, a gyermekeket sötétedés után nem engedték ki. A régi imák része volt a „szabadíts meg minket a gonosz tekintettől” kérelme is. 87:5.5 Az ősök hite szerint a rontás erejét egyedül elvenni képes bűvtárgyak a nemzőszervek voltak. Az anyajegyekről azt tartották, hogy azok a gonosz tekintet következményei.

- szent könyvek: 88:2.7 Bűvtárgyi erővel felruházott írások, 88:2.6 melyek tartalmát Isten szavainak tartják. Alkalmasak arra, hogy bűvtárgyszerű börtönökké váljanak az ember szellemi képzelőereje számára. 88:2.7 A hiedelem szerint, egy szent könyvnek minden tartalma igaz, továbbá az ilyen könyvben minden igazság benne van. 88:2.8 Bűvtárgyi hitnek számít, ha valaki hiszi, hogy az adott élethelyzetére nézve isteni útmutatást kap azon rész által, melyen egy szent könyv felütését követően megakad a szeme. Egy „szent könyvre” történő esküvés szintén a bűvtárgyi hit kifinomult formája.

- szentségszertartás: 89:9.1 a korai áldozási szokások – a váltságdíj, a kiváltás és a szövetségek – nyomán jött létre. Például a pap részesült az emberáldozat egy kis részéből, míg ezt követően a többiek az állati helyettesítőn osztoztak. A szentségszertartások közösségszervező erővel is bírtak.

- szentségszertartás (szentségimádás): 89:9.1 a szentség imádása az áldozás tisztelete alapján alakult ki.

- szentségtörés: lásd → „istenkáromlás”.

- Szent Szellem: 8:5.3 a paradicsomi Végtelen Szellem Alkotó Leányának, 34:4.3 az Isteni Segédkezőnek a szellemköre, 34:5.4 aki egyként dolgozik a Teremtő Fiú Igazság Szellemével az emberi teremtmények szellemi felemelésén. A vele felruházott elme már rendelkezik azzal a képességgel, hogy nyitottá váljon a Gondolatigazító munkálkodására. 34:5.6 A helyi világegyetemi anyaszellem ezen különvált része nem lép kapcsolatba az egyéni elme gondolkodás központjaival és nem lakozik benne. 92:0.4 A Szent Szellem az első felsőbbelme-adomány, amely tényszerű tapasztalásként minden őszinte emberi személyiségben megjelenik. Az imádásra törekvő és bölcsességre vágyó elme számára végez segédkezést, megteremtve az ember továbbélésre és önkiteljesítésre való képességét. 92:0.5 A hét elmeszellem-segéd közé tartozó istenimádat segéd és bölcsesség segéd összehangolt közreműködésével beindítja az evolúciós vallás növekedését és végigviszi azt.

- szenvedély (vétkes ~): 89:2.4 Kezdetben a tabu sorozatos megsértése, amely először csak vétség lett. Bűnné a vallás tette.

- Szerafington: 13:1.19 E szféra a „Fiú és a Szellem kebele”, mely egyben a Fiú és a Szellem által teremtett – számunkra ismeretlen – lények hatalmas seregeinek otthona, továbbá az angyali seregek összes szolgáló rendjének végső szférája, paradicsomi otthona.

- Szerafington titkai: 13:1.20 Legalább három rejtélyről van szó, melyek közül az egyik a szeráfi szállítás rejtélye, a másik pedig azok a személyes tapasztalások, melyeket a szellemi szolgálók azon, hozzánk közel álló fajtái élnek át, akik előttünk még nem ismertek.

- Szerapatatia: 75:3.1 A nodfi törzsek nyugati (szíriai) szövetségének vezetője, a dalamatiai egészségügyi bizottság egykori vezetőjének leszármazottja. 75:3.2 Ádám és Éva szövetségese. Mély benyomást gyakorolt rá az ádámi ügy pártatlansága. 75:3.3 Ádám egyik hadnagya lett, aki értékelte az őszinte becsületességét. 75:3.4 A törzsi kapcsolatok első Édenben működő bizottsága társelnökeként a távolabb élő törzsek megnyerése érdekében munkálkodott. 75:3.3 Kaligasztia tudatlan eszközként használta fel Éva megtévesztéséhez. 75:5.4 Szembesülve az Évával történteket megtudó, felháborodó kertlakók gyilkos dühének eredményével, a félelemtől és a bűntudattól hajtva a nagyfolyóba ölte magát.

- szeráf (kiegészítő ~): Lásd → „őrangyal (kiegészítő szeráf/ok/)”

- szeráfi beteljesülés: 39:8.1 a helyi világegyetemi szeráfok célja, amely az örökkévalóság felsőbb, paradicsomi szolgálatára irányul. 39:8.2 Esetükben a Paradicsom elérésének leggyakoribb három módja.

a) 39:8.3 Paradicsomi Társsá válhatnak, ha tökéletesen teljesítenek égi mesterként, Szakmai Tanácsadóként vagy Mennyei Adatrögzítőként.

b) 39:8.4 A Szerafingtonra rendelik őket a harmadrendű szupernáfok által érkező felhívásban.

c) 39:8.4-8.5-8.6-8.7 Sikeres végzet-őrangyalként, az evolúciós felemelkedés fokozatos útján érik el a Paradicsomot, a halandó felemelkedőket kísérve.

39:8.9 A Szerafingtonról, az angyalok beteljesülés-szférájáról kikerülő szeráfok 39:8.10 beléphetnek a Halandói Végleges Rendű Testületbe, de lehetnek a Paradicsomot elért korábbi halandói társaik örökös társaivá, míg mások beléphetnek a különféle nemhalandói végleges rendű testületekbe, sokukat pedig a Teljes Szeráfok Testületébe veszik fel.

- szeráfi szállítás (jerusemi): 46:2.8-2.9 kiindulópontja a négyezerötszáz méter magas Szeráf-hegy. A bolygói gravitáció és a légellenállás legyőzéséhez gépi eszközöket használnak. A szállítmányok urantiai időben mért három másodpercenként indulnak. A felszállási sebesség huszonöt szabványmérföld per urantiai másodperc. A repülési sebességet kétezer mérföld magasságban érik el. A szeráfi szállítmányok az üvegtengernek nevezett kristálymezőre érkeznek.

- szeráfi szállítás rejtélye: 13:1.20 „Az a képesség, melynek birtokában különböző szeráfi rendek és közreműködő szellemlények a maguk szellemi formájába foglalnak mindenféle nem-anyagi személyiségrendekbe tartozókat és hosszú bolygóközi utakon hordozzák őket”.

- szeráfi világok: 38:4.1 a szalvingtoni kör hét elsődleges szférából álló kilencedik csoportja, mely világok mindegyikének hat segédszférája van. A segédszférák a szeráfi felkészítés szakaszainak tanintézetei. A szeráfok kizárólag az első hetes csoporton tartózkodnak. A többi hat halmazt a számunkra ki nem nyilatkoztatott angyali társak hat rendje foglalja el. Azonban az összes angyali rendnek szabad bejárása van mindegyik szeráfi világra.

- szeráfok: 38:0.3 Mind a hét felsőbb-világegyetemben közel hasonló felépítésűek. A helyi teremtésrészek képzett és általános segédkezői. 38:1.1 A helyi Világegyetemi Anyaszellem kezdi teremteni őket a Fiú által alkotott Anyagi Fiakkal egy időben, mégpedig 41.472 – fős csoportokban. 38:1.2 A teremtésük akkor kezdődik, amikor a helyi Világegyetemi Anyaszellem viszonylagos személyiségre tesz szert, a teremtő Fiú korai alkotó segítőjeként. 38:1.3 A nebadoni szeráfok teremtése rendszeres időközönként jelen időszakban is megtörténik, mivel a világegyetemünk még kialakítás alatt áll. 38:2.1 Nincs anyagi testük, mivel szellemtermészetűek. Képesek osztozni az ember nem érzékszervi érzelmeiben és érzéseiben. Ismerik a lelkiismereti küzdelmeinket. 38:2.2 Nem ivaros-késztetésű teremtmények. 38:2.3 Hozzánk képest különleges képességekkel bírnak, igazi számtani lángelmék. 38:2.4 Segítők ők és nem ítélkezők. 38:3.1 Nagy mértékben érintettek a halandói túlélési tervek kivitelezésében. 38:4.2 Párokban élnek szép és nagyméretű otthonaikban. 38:4.3 Az egyikük ellenható, a másik pedig együttható. A feladataik többségében együtt dolgoznak, (26:1.16 ilyenkor az egyikük a másik kiegészítője) de egyedül is képesek munkálkodni. Páros kapcsolatuk szeretetteljes, ritkán váltanak társat. 38:4.4 Ezer évenként gyűléseken jönnek össze. 38:6.1 De nem csak párban kapcsolódnak egymáshoz. A szeráfi központon való ottlétük második ezer évének leteltével vezető kijelölése mellett tizenkettes csoportokba szervezik őket (12 pár, 24 szeráf). Tizenkét ilyen csoport alkot egy századot (144 pár, 288 szeráf), melyet egy vezér irányít. Tizenkét század egy parancsnok alatt alkot egy zászlóaljat (1728 pár, 3456 szeráf), és tizenkét zászlóalj egy igazgató vezetése alatt tesz ki egy szeráfi egységet (20736 pár, 41472 egyed), míg tizenkét egység egy felügyelő irányítása alatt alkot egy 248832 párból, illetőleg 497664 egyedből álló hadosztályt. 38:6.2 Tizenkét angyalhadosztály alkotja a 2985984 párból, illetőleg 5971968 egyedből álló hadtestet, és tizenkét hadtest (35831808 pár, illetőleg 71663616 egyed) teszi ki a legnagyobb működő szeráfszervezetet, az angyalsereget, melyet többnyire egy főangyal irányít. 38:5.1 A helyi világegyetemünkben a központi felkészítő tanintézetüket jelenleg az első százezer nebadoni szeráf vezeti. Főnökük pedig a helyi világegyetemi elsőszülött angyal. A felkészülésük első ezer évét megfigyelőként töltik a Szalvingtonon és annak társvilági lakhelyein. A második ezer év szeráfi világain történő felkészítésükön rangidős angyalok és melkizedekek is részt vesznek. 38:5.3 Segédkező szellemként végzett első szolgálatukban megfigyelőként működnek a legalacsonyabb rendű evolúciós világokon.

- szeráfok: Lásd még → „őrangyal(ok) (személyes őrangyal szeráfok jellemzői)”

- szeráfok (jellemzők): Lásd → „őrangyal(ok) (személyes őrangyal szeráfok jellemzői)”

- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok): 114:6.1 Az Urantia első főkormányzóját „a Szerafingtonon végzett különleges szeráfokból álló tizenkét testület is” elkísérte. Ők a bolygó felügyeletét ellátó főszeráfok „és eltekintve a bolygó Fenséges megfigyelőjének felügyeleti jogkörétől, az állandó főkormányzó közvetlen irányítása alá tartoznak.” 114:6.2 A csoportok vezetői tizenkét fős szeráftanácsot alkotnak, és az állandó főkormányzó önkéntes irányító testületeként is működnek.

- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testülete): 114:6.18 Nem irányítják közvetlenül a bolygó ügyeit. A fennálló viszonyokat úgy befolyásolják és a körülményeket úgy rendezik, hogy azok kedvező hatással legyenek az emberi tevékenységekre. 114:6.19 „Eszmék elosztóközpontjaiként, elme-összpontosítókként és terv-támogatókként működnek.” Magasabb rendű fogalmakat nem visznek az emberi elmébe, de „közreműködnek annak a magasabb rendű eszményképnek a felerősítésében, amely az emberi értelemben már megjelent.” Csoportjaik,

- 114:6.5 1. „A korszakos angyalok.”

- 114:6.6 2. „A haladás angyalai.”

- 114:6.7 3. „A vallási őrangyalok.”

- 114:6.8 4. „A nemzetlét angyalai.”

- 114:6.9 5. „A fajok angyalai.”

- 114:6.10 6. „A jövő angyalai.”

- 114:6.11 7. „A megvilágosodás angyalai.”

- 114:6.12 8. „Az egészség angyalai.”

- 114:6.13 9. „Az otthon szeráfjai.”

- 114:6.14 10. „Az ipar angyalai.”

- 114:6.15 11. „A kikapcsolódás angyalai.”

- 114:6.16 12. „Az emberfeletti szolgálat angyalai.”

114:6.17 A csoportok közötti, bolygószintű politikai vagy eljárási kérdésben kialakult véleményeltérés esetén az álláspontokat rendszerint a főkormányzó egyezteti, akinek a döntése megtámadható. 114:6.19 A szeráfcsoportok a küldetésük teljesítéséhez számos közvetítőt is igénybe vesznek. 114:6.20 Egyben ők mozgósítják, képzik és gyakorlatoztatják a beteljesülés tartalékos alakulatát.

- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „korszakos angyalok”): 114:6.5 Ők a jelenlegi megítéltetési korszak angyalai. E csoport feladata az egyes nemzedékek ügyeinek vitele és irányítása annak érdekében, hogy azok terv szerint illeszkedjenek az adott korszak menetébe.

- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „haladás angyalai”): 114:6.6 Az a feladatuk, hogy ösztönözzék az egymást követő társadalmi korszakok evolúciós fejlődését. „Elősegítik az evolúciós teremtményekben rejlő fejlődési irányok kibontakozását”.

- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „vallási őrangyalok”): 114:6.7 Ők az „egyházak angyalai”. Mivel „azon munkálkodnak, hogy a múlt elpusztíthatatlan értékeit az egyik nemzedékről a másikra átmentsék,” ezért „rendre keresztülhúzzák a haladás angyalainak számításait”. Védelmezik a szellemi formákat, de nem támogatják a szélsőséges felekezeti jelenségeket.

- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „nemzetlét angyalai”): 114:6.8 Ők a „harsonák angyalai”, akik az urantiai nemzetek életének politikai folyamatait igazgatják és felügyelik a nemzetközi kapcsolatokat. „Különösen e szeráfrend szolgálatán keresztül valósul meg az, hogy »a Fenségesek uralkodnak az emberek országain.«”

- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „fajok angyalai”): 114:6.9 „az idő evolúciós emberfajtáinak megtartásáért dolgoznak,” függetlenül az adott emberfajta politikai beállítottságától és vallási tagozódásától. A tevékenységük kilenc emberfajta keveredett maradványaira vonatkozik. A munkájuk szorosan kötődik a fajok biztosainak szolgálatához.

- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „jövő angyalai”): 114:6.10 Az egymást követő korszakok építőiként eljövendő korszakokat vetítenek előre, és tervet készítenek a következő, fejlettebb megítéltetési időszak jobb dolgainak megvalósítása érdekében.

- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „megvilágosodás angyalai”): 114:6.11 A bolygón folyó oktatás elősegítésének szentelték magukat. Az egyéni szinttől az emberfajták szintjéig részt vesznek minden elmebeli és erkölcsi képzésben.

- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „egészség angyalai”): 114:6.12 Azokhoz a szervezetekhez rendelték ki őket, amelyeket a halandók „az egészség megőrzése és a betegségek megelőzése érdekében hoztak létre.”

- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „otthon szeráfjai”): 114:6.13 Csoportjuk „az otthon, az emberi polgárosodott társadalom alapépítménye megőrzésének és fejlesztésének szentelte magát.”

- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „ipar angyalai”): 114:6.14 Az „ipari fejlődés elősegítésével és az urantiai népek gazdasági helyzetének fejlesztésével” foglalkoznak.

- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „kikapcsolódás angyalai”): 114:6.15 Az emberi felüdülés magasabb szintre való emelésére törekszenek, „gyarapítják a játék, a jókedv és a pihenés értékeit.”

- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „emberfeletti szolgálat angyalai”): 114:6.16 Ők „az angyalok angyalai”, „akiket a bolygón létező minden más emberfeletti élet segítésére jelöltek ki”.

- szeráf-társítás: 39:2.10-2.11 a felemelkedő halandók a Paradicsom eléréséig nem rendelkeznek a világok közötti átkelésre alkalmas alakkal, ezért szeráfi közreműködést kell igénybe venniük. Az átkelés alatti alvás tudatosan előidézett öntudatlan állapot.

- szerencse: 86:2.5 fogalom, melyet az emberek azért alkottak, hogy azzal jelöljék a megmagyarázhatatlant, azokat a jelenségeket, „melyeket az emberek nem képesek vagy nem akarnak mélyebben megérteni.” 86:2.6 Az ősember a szerencsét a szellemvilág szeszélyes válaszának, később pedig az istenek hangulatváltozásának tekintette. 87:4.1 Az ősök „Azt tanították, hogy az embernek akkor van jószerencséje, amikor a kísértet örül, balszerencséje pedig akkor, amikor mérges.” 87:4.4 Később egyes kísérteteket csak a jószerencse, míg másokat csak a balszerencse okozóinak tartottak. S mindig az utóbbiakat hitték tevékenyebbnek. 69:2.7 Valójában a szerencse nem más, mint a kitartó munka eredménye. Lásd még → „véletlen”.

- szerencseszámok: 88:1.6 Az ősember a négyest szerencseszámnak tartotta, mely a négy égtáj felismerésén alapult. A hármas és a hetes – mint szerencseszámok – a későbbi kinyilatkoztatások nyomán terjedtek el.

- szerencsetárgy: 88:2.4 A korai időkben azt tartották, hogyha bizonyos tárgyakat megáldanak, azokba szerencsehozó szellem költözik. 88:5.2 Varázserejű szerencsetárgy lehetett emberi hús, tigriskarom, krokodilfog, mérgező növény magja, emberi haj, holtak csontja stb. Az ősök komolyan hittek a szerelemhozó függők használatában is. 88:5.4 Az ősi tárgyakat szerencsét hozónak tartották. 88:6.4 „A baba eleinte a meddő feleség varázserejű szerencsetárgya volt.” Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.

- szeretet: 56:10.20 „a legnagyobb dolog a világegyetemben.” Első számú képviselője az Isten, aki maga a szeretet. 56:10.21 A szeretet egyben vágy arra is, hogy másokkal jót tegyünk. 12:9.2 Ezért a szeretet a személyiségek közötti jótékony társulás is. 100:2.4 A szeretet megnyilvánulásának lehetnek önző jegyei. Annál fejlettebb szellemileg valaki, minél inkább mentes a szeretet önző jegyeitől.

- szeretet (meghatározások): 56:10.17 Az egyetemes szépség, az örökkévaló igazság és az isteni jóság összessége, amely az ember felfogásában azt eredményezi, hogy az Isten az ő szellem-Atyja.

- 102:6.3 „a vallás lényege és a felsőbbrendű polgárosodott társadalom kútfője.”

- 112:2.7 A „teljes személyiségek kölcsönös szemléletére utal”, legyenek azok „emberiek, isteniek vagy emberiek és isteniek.”

- szeretet (jellemzők): 100:0.1 Táptalajt biztosít a vallási gyarapodáshoz.

- 100:0.2 Legfelsőbb szintű szellemi megelégedést eredményez.

- 100:4.6 A másik ember megszeretése csak az embertárs késztetéseinek és érzéseinek mély megértéséből fakadhat.

- 100:3.7 A növekedése mindig öntudatlan.

- 100:3.7 Az ember csak kedvező feltételeket teremthet a növekedéséhez.

- 100:3.7 Akkor él, ha adják.

- 100:4.4 Segít felismerni a más emberekben levő értékeket.

- 100:4.6 Akkor vonzó mások számára, vagyis akkor képes terjedni, „amikor az emberi odaadás értelmes és bölcs”.

- 100:4.6 Csak az igazi, önzetlen szeretet vonzó, és erősebb, mint a gyűlölet.

- 71:4.17 Képes visszatartani az erőset a gyenge elnyomásától.

- 117:6.10 A jellegét tekintve tevékeny (lendületes, dinamikus).

- 117:6.10 „élő, szabad, felkavaró és mindig mozgásban lévő.”

- szeretet (anyai ~): 84:1.6 Ösztönös, nem az erkölcsökből következik.

- szeretet (felebaráti ~): 3:5.7 Az embertársak szolgálata.

- szeretet (isteni ~): 84:7.30. A szülő beállítottságának és szeretetének a Teremtő első, közvetlenül is megtapasztalható, gyermekek felé irányuló szeretet megnyilvánulásának kellene lennie. 102:7.8 Az isteni szeretet Végtelen.

- szeretet (szellemi ~): 103:9.10 az ember ennek révén emelkedik fel a jóság szintjére.

- szeretet (testvéri ~): 68:1.1 nem magától értetődő velejárója az emberi természetnek.

- szeretet (utódok iránti ~): 84:7.10 általánossá vált és határozott túlélési értékkel bír. A polgárosodott ember örül a gyermekei boldogulásának és sikerének. A gyermekei gyermekeit is szereti.

- szeretet működése: 129:0.2 „Minél nagyobb mértékben adjuk át magunkat a társainknak, annál jobban megszeretjük őket;”

- szertartás(ok): 90:5.2 „a szokás megszentesítésének eljárása”. 103:3.5 A kialakulásukat követően „törzsi hiedelmekké sűrűsödtek”. 90:5.2 A szertartás nem csak fenntartja a hitregéket, hanem hozzájárul a társadalmi és vallási szokások megőrzéséhez is. 87:7.2 A jelképes szertartásrend egy korábbi, érzelmi töltetű mozzanatra utal. Minél észrevétlenebb egy szertartás térnyerése, annál erősebben tartja fogva a híveket. 90:5.6 Ha a szertartás túlságosan nagy hangsúlyt kap, akkor a vallás helyébe léphet. 90:5.2 Sok szertartás először társadalmi jellegű szokás volt, mely később gazdasági jellegű lett, végül pedig megkapta a vallási szertartás szentségét és méltóságát. A szertartást lehet egyénileg, csoportosan vagy ezek vegyítésével gyakorolni. 90:0.1 A vallási magatartások fejlődési lépcsőfokai – melyekhez szertartás is kezdett társulni – a szellemek kiengesztelése, a bajok elkerülésére való törekvés, a szellemek elűzése, kényszerítése, megbékítése, lecsendesítése, az áldozás, a vezeklés és a megváltás volt. 90:5.1 Az ősök szerint egy szertartás a végrehajtás tökéletessége által gyakorol kényszerítő erőt a szellemekre. A szertartás tökéletlensége pedig az istenek dühét váltja ki. Az a hit, hogy a szertartás hatásosságát a kivitelezés pontossága határozza meg, felkészült papságot hozott létre a szertartás aprólékos gonddal történő végzésére. 90:5.3 A szent helyekhez való zarándoklat is ősi szertartásnak minősül. Utóbb a szertartások a testi és a lelki megtisztulás, valamint a megszentesülés kifinomult módjaivá nőtték ki magukat. Illetve olyan istentiszteletekké váltak, melyek imádkozást, éneklést, felelgetős felolvasást, valamint az egyéni és csoportos szellemi áhítat formáit foglalják magukba. 97:10.7 A szertartást, mint az intézményesített vallás csoportos működési módszerét nem megszűntetni, hanem átalakítani érdemes. A személyes erkölcsi felelősség megtartása mellett a közösség szempontjából hasznos a szertartás felsőbbrendűvé tétele.

- szertartások (beavatási ~): 90:5.3 Eredetileg durva, vallási szertartásos szokások, melyeket az ősi titkos törzsi társaságok alkalmaztak.

- szervezet (élő ~): 112:1.13 Eredendően tevékeny.

- szervezés: 112:1.19 „a helyzeti értékek kialakítása”.

- Szet: 76:3.4 Ádám és Éva második kertben született legidősebb túlélő fia. Százhuszonkilenc évvel Ádám Urantiára érkezését követően jött a világra. A második kert új papságának vezetője lett. Ő Énosz apja és Kenan nagyapja.

- szetfi papok (Indiában): 79:3.3 India népeinek felsőbbrendű műveltsége és vallási hajlamai a dravida-uralom korai időszakából erednek és részben annak köszönhető, hogy ekkor, és a későbbi árja beözönlések során sok szetfi pap lépett e földre. 79:3.4 Száz fős csoportjuk már Kr.e. 16 000-ben elérte Indiát és komoly hatást gyakorolt a nyugati terület többnyelvű népeire. Azonban 5000 éven belül a háromságról szóló tantételeik a tűzisten hármas jelképévé korcsosultak.

- szetfi papság (szetfi papok): 92:5.9 ők voltak az Ádám utáni idők nagy tanítói. 92:4.6 Ádám és Éva édeni tanításait vitték tovább, amely által meghatározó erővel bírtak a levantei vallásfejlődésre. 76:3.5 A szetfi papok vallási, egészséggel kapcsolatos és oktatási feladatokat láttak el. E rend papjait eredetileg vallási szertartások levezetésére, gyógyításra és egészség felügyelői tevékenységekre, valamint a kertben működő tanodákban való oktatásra képezték ki. 76:3.10 Fejlett, többé-kevésbé helyes vallási fogalmakkal rendelkeztek az Istenségről és a világegyetemről. Az egészségre vonatkozó ismereteik kiválóak voltak, az oktatási módszereiket pedig azóta sem sikerült túlszárnyalni. 78:5.1 A szervezetük Kr.e. 15000 táján Amoszád vezetésével újult meg. 78:8.7 A szetfi papok kései, lázadó utódai az első sumér államszövetség felbomlását követően a városállamokat irányították. Királyoknak csak azt követően nevezték magukat, hogy a szomszédos városokat meghódították. Mivel féltékenyek voltak egymás istenségeire, ezért e városi királyoknak nem sikerült erős szövetségeket létrehozniuk Szargon kora előtt. 78:8.8 Minden városállamnak saját városi istene és saját szertartásrendszere volt.

- szél: 85:3.4 a korai emberek hiedelme szerint a madarak szárnycsapásai keltették.

- szépség: 56:10.17 „a Paradicsom-Sziget tükröződésének felismerése az anyagi teremtésben.” 56:10.9 Magába foglalja a teremtett mindenségrend egymáshoz illő kapcsolódásait és működési ütemeit. Ezek értelmi felismerése vezet el az anyagi világegyetem egységes és összehangolt értelmezése felé. 56:10.11 A szépség a kiterjedt és széttagozódott, jelenségekben megnyilvánuló valóság értelmi felismerése a tér-idő harmonikusan rendezett egységeiben, melyek mindegyike az előbb-létezett örök egyetlenségből származik. 56:10.3 Az ember kezdetben az éles ellentéteket egyesíteni tudó művészetnek is tekintheti. Jellemző rá a változatosság. A legfelsőbb szépség a véges művészet csúcsa, a Teremtő és a teremtmények közötti szélsőségek folyamatos egyesítése. Amikor a teremtmény tökéletessé válik, eléri a legfelsőbb szintű szépséget. Ez a mindenségrendi művészet csúcsára való eljutás. 56:10.4 A legmagasabb rangú szépség a valóságon alapuló változatok egyesüléséből fakad. 56:10.10 A szépség élteti a művészetet, a zenét és az emberi tapasztalás jelentőséggel bíró összhangzatait. 2:7.8 De a szépség „az isteni jóság felfedezése az örök igazságban” is. 101:9.4 A szépség „keresése csak addig képezi részét a vallásnak, ameddig erkölcsös és csak olyan mértékben, amennyire gazdagítja az erkölcsi felfogását.” 103:9.10 Az ember az igazságon keresztül jut el a szépséghez. Lásd még → „igazság, szépség, jóság”

- szépségtani érzék: 56:10.7 fejlődő és fejleszthető képesség, mely a szépség szeretetére és az alkotó megnyilvánulások művészi vonásainak egyre teljesebb értékelésére vonatkozik a valóság minden szintjén.

- szikhizmus: 92:5.15 + 92:7.2 a Krisztus utáni tizenötödik században létrejött vallás, melynek kiemelkedő tanítója Nának guru volt, aki a követőivel magasabb egységbe rendezte az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus összevegyült tanításait. A szikhizmus így Ázsia egyik leghaladóbb, 92:6.13 és az Urantia legújabb vallása lett a XX. században létező vallásokat tekintve.

- színes emberfajták létének okai: 64:6.31 „1. A felsőbbrendű fajták természetes kiválogatódásának, elkülönült túlélésének széleskörű kibontakozása szempontjából elengedhetetlenül szükséges a változatosság.

63:6.32 2. A különböző népek keveredéséből erősebb és jobb fajták származnak, amennyiben e különböző fajták felsőbbrendű örökítőtényezők hordozói.”

64:6.33 „3. A versengést egészségesen gerjeszti a faji elkülönülés.

64:6.34 4. Az emberfajták közötti, illetőleg az egyes fajtákon belül a csoportok közötti különbségek lényegesek az emberi türelem és a felebaráti szeretet kifejlődése szempontjából.

64:6.35 5. Az emberi faj hasonneműsége mindaddig nem kívánatos, amíg a fejlődő világ népei nem jutnak el a szellemi fejlődés viszonylag magasabb szintjeire.”

- Szinglangton: 64:6.15 a sárga emberfajta törzseinek politikai és szellemi vezetője volt Kr.e. kb. 98000 évvel. 45:4.9 A több isten imádat helyett az „Egy Igazság” imádatára vezette a népét. Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja. 79:8.4 Az általa tanított „Egy Igazság” hite és tisztelete sohasem halt ki teljesen. 79:8.7 A sárga ember az Istenről alkotott valódi felfogás nyomait a Shang-ti birodalom istenimádatában őrizte meg.

- szivacsok: 65:2.2 „azok az élőlények, melyeken keresztül a növényiből az állati felé tartó fokozatos átmenet végbement.” A mai szivacsok nem azonosak az őseik korai, átmeneti formáival, bár nagyon hasonlítanak hozzájuk. A korai változatok átmenetet képező élőlények voltak. Már nem növények, de még nem is állatok. Azonban ezek vezettek el az igazi állati életformák kifejlődéséhez.

- színjáték: 92:3.6 Vallási eredetű, a szellemi útmutatás előadásából fejlődött ki.

- Szíria: 80:1.2 A hajdani nodfiak területe, akik a fémművesség fejlett módszereivel rendelkeztek. Innen hatoltak be a Nílus völgyébe, ahová birkát, kecskét, marhát és más háziállatokat is vittek magukkal, és a településeiken magas szintű fémművességet honosítottak meg.

- szíriaiak: 96:1.13 Hittek a héberek Jahvéjában is.

- szkeptikus: 103:6.14 A látható, anyagi dolgok bölcseletére támaszkodó ember. Könnyen összezavarttá válik.

- szkeptikus bölcselet: Lásd → „Jézus korabeli nem zsidó bölcseletek”

- Szkítaváros: 124:3.6 A Tízváros legfontosabb görög települése. Korábban ez volt Bet-seán héber város. Jézus korában tiszta, rendezett település volt.

- szobrászat: 92:3.6 Vallási eredetű, a bálványkészítésből fejlődött ki.

- Szodoma és Gomorra: 93:6.7 Városok, melyek pusztulásának természetes oka volt.

- szokás: 68:4.3 összefüggésben van az erkölccsel. 68.4.7 A fejlődési folyamata a kísérletezés iránti vágyból nő ki. 68:4.1 A „ma szokásformái a tegnap módosított és kiterjesztett szokásai. A megszokás az egyén számára ugyanaz, mint a szokás a csoport számára; és a csoportszokások népi szokásokká vagy törzsi szokásokká – tömeges szokásformákká – fejlődnek.” „A népi szokások eredete, hasonlóan a nyelvek eredetéhez, sohasem tudatos és sohasem szándékos, és ezért mindig rejtelmekbe burkolózik.” 68:4.4 A hozzá ragaszkodó embert zsarnoki módon határozza meg. 68:4.6 Mégis olyan folytonosságot jelent, amely képes összetartani egy polgárosodott társadalmat. 68:4.6 „Az emberi történelem útját a levetett szokások és a feleslegessé vált társadalmi szokások szegélyezik; de egyetlen olyan polgárosodott társadalom sem tartott ki, mely levetette az erkölcseit, kivéve azt az esetet, amikor a jobb és alkalmasabb szokásokhoz való alkalmazkodás érdekében tette ezt.” 68:5.1 „Az ember földhasználati szaktudása, illetőleg önfenntartási módszerei, valamint az életszínvonala együtt eredményezik a népi viselkedési szokások, az erkölcsök összességét.” 70:11.6 „Az ősi bírónak nem voltak törvényei. A döntés meghozatalakor egyszerűen azt mondta, hogy »ez a szokás.«”

- szokásformálás: 110:6.6 A jó szokások bizonyossággá válását szolgálja a felsőbbrendű döntések nagy számban való meghozatala és azok gyakori ismétlése.

- szolgálat: 28:6.17 A legmagasabb szintű megelégedés és a legistenibb méltóság kifejezése. A fokozatainak bejárása egyben az időben való létezés célja is. Ezek: a több szolgálat, az emelt szintű szolgálat, a nehéz szolgálat, a kalandos szolgálat és az isteni, vagyis a tökéletes szolgálat, amit az örökkévalóság nagyszolgálatának is neveznek. Az időben való fejlődés szolgálati szakaszai mindig váltakoznak a játékos időszakokkal. 40:10.7 Örökké fejlődő tartalmú minőség.

- Szolgálat Megelégedése: 28:5.2 a másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtája közül az egyik, akik 28:5.17 a Paradicsomon működő viselkedés-igazgatók beállítottságát tükrözik. Arra „törekednek, hogy növeljék a szolgálat értékét és emeljék az abból származó megelégedettség szintjét.” 28:5.18 Az Isteni Tanácsosok rendelkezésére a szellemi szolgálatból nyerhető hasznokat tükrözik az egyik világról a másikra. A „legjobb teljesítményével ösztönzik és bátorítják a középszerűt”. Bármely „világnak eljuttatják a tudnivalókat arról, hogy a többiek, leginkább pedig a legjobbak, mit is csinálnak.”

- Szolgálat Szentsége: 28:6.19 harmadfajú szekonáfok. Bármely szolgálat valódi természete, teljesítse azt ember vagy angyal, a maga teljességében előttük nyilvánul meg. Ők az igaz és rejtett mozgatóerők feltárói. „A halandók szavaikkal elrejthetik a gondolataikat, de e magas rangú szekonáfok felfedik az emberi szív és az angyali elme mélyen rejtőző mozgatórúgóit is.”

- Szolitarington: 13:1.15 az „Atya és a Szellem kebele”, azon lények gyülekezőhelye, melyek az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem együttes cselekedeteiből származnak. Olyan lényeké, akik a Szellem örökségén kívül az Atya jegyeit is hordozzák. De ez az otthona a Független Hírvivők és más felsőbb angyali rendbe tartozó személyiségeknek is. A jelen világegyetemi korszakban ez a kijelölt szférája a világegyetemi erőtér-irányítóknak is.

- Szolitarington titkai: 13:1.18 A háromságivá alakítás egyes titkai mellett e világhoz kötődnek a Végtelen Szellem azon személyes viszonyának titkai is, mely viszonyt a Harmadik Forrás és Középpont bizonyos felsőbb utódaival tart fenn. „A Szolitaringtonon találhatók azok a rejtélyek, melyek a különféle ismeretlen rendek, valamint az Atya, a Fiú és a Szellem szellemei, a Háromság hármas szellemei, a Legfelsőbb, a Végleges és a Legfelsőbb-Végleges szellemei közötti bensőséges társulásban fedezhetők fel.”

- Szolonia: 73:7.5 ő volt a szeráfi „hang a Kertben”, egyben a 73., 74., 75. és 76. Urantia írások közreadója (74:8.15, 75:8.8, 76:6.6). 51:3.5 A bolygói segítő angyalok egyik vezetője, aki a Kert egyik szeráfi Hangjaként panaszt tett a bolygónk Ádámjának és Évájának helytelen viselkedése miatt, és bejelentette a küldetésük isteni tervének megbukását. Egyben ő rendelte el az urantiai Melkizedek-megbízottak visszatérését is.

- szombat hagyományának eredete: 74:3.10 miután az Édenkert halandó lakói megtapasztalták, hogy Ádám milyen jól ismeri az Urantia állatvilágát, meggyőződtek az elbűvölő modoráról, és miután nagy hatással volt rájuk a beavatási beszéde is, többségében készek voltak őt istenként imádni a párjával együtt. 74:4.4 Mindezt az Ádám és Éva megérkezésétől számított hetedik napon akarták megtenni. Mivel Ádám egyértelművé tette, hogy csak az Atyát szabad imádni, így e halandókat az Atya templomához küldte imádatra. 74:4.6 Ettől kezdve az Édenben a hetedik napot „mindig a napközbeni templomi gyűlésnek szentelték; sokáig tartotta is magát az a szokás, hogy e nap az önművelésé. A délelőttöt a testi tökéletesedésnek, a délidőt a szellemi istenimádatnak, a délutánt az elme képzésének, míg az estét a társadalmi örömöknek szentelték.” Ez nem törvény volt, csak szokás.

- szomszéd: 103:5.2 a) „Az ősember csak azokat tekinti szomszédjának, akik nagyon közel vannak hozzá, akikkel jószomszédi viszonyban van”.

b) A vallásos polgárosodott társadalomban „az ember szomszédjának fogalma kiterjed a nemzetségre, a törzsre, a nemzetre.”

c) Jézus „tovább tágította a szomszéd fogalmát úgy, hogy az magába foglalja az egész emberiséget, még az ellenségeinket is szeretnünk kell.”

- Szonarington: 13:1.7 a „Fiú kebele”, az Örökkévaló Fiú személyes fogadóvilága. Ez a paradicsomi központja a felemelkedő és alászálló Istenfiaknak, egyben paradicsomi otthona az Örökkévaló Fiú összes fiának, valamint az ő mellérendelt és társ Fiainak.

- Szonarington titkai: 13:1.8 ide tartoznak pl. az isteni Fiak megtestesüléseinek titkai.

- Szontad: 63:3.1 Andon és Fonta elsőszülött fiúgyermeke.

- Szókratész: 98:2.6 az erényt tudásnak mondta, a jóságot pedig a lélek egészségének. Tanította, hogy jobb az igazságtalanságot elszenvedni, mint vétkesnek lenni annak elkövetésében. Vallotta, „hogy helytelen dolog rosszal fizetni a rosszért, és hogy az istenek bölcsek és jók.” Fő erényei a bölcsesség, a bátorság, a mértékletesség és az igazságosság voltak.

- szövetség (istennel való ~): 89:8.4 Az áldozás szokásából jött létre. Az emberek elfogadták, hogy az istenek valódi egyezségeket kötnek velük. A szerencse, a félelem és a babonaság helyét a törvény és a szövetség vette át. 89:8.5 A szövetség gondolata csak az után jelenhetett meg, hogy az ember képessé vált arra, hogy az Istent megbízhatónak tartsa. Az ember nem tudott megbízható Istenséget elképzelni addig, amíg nem vált maga is megbízhatóvá és erkölcsössé.

- Szplandon: 15:7.9 A mi nagyövezetünknek, az V. Umajornak a központja. 15:14.7 Száz kisövezet alkotja. „Ez az ötödik nagyövezet az Orvonton felsőbb-világegyetemben.”

- sztoikus bölcselet: Lásd → „Jézus korabeli nem zsidó bölcseletek”

- szupernáfok: 26:0.1 Ők a Végtelen Szellem gyermekei legalsó csoportjának, vagyis az angyali seregeknek a legfelsőbb rendje. A Paradicsom és a központi világegyetem segédkező szellemei, de nem csak itt működhetnek. 27:2.1 A testületük teljes mértékben önkormányzati és önszabályozó jellegű. 26:1.16 Egyedül és párokban is dolgoznak. Párokban akkor, amikor az Atya kizárólagos köreivel kerülnek kapcsolatba, pl. erőtér-befogadókként. A párt alkotó szellemlények esetében az egyik a másik kiegészítője.

- szupernáf(ok) (tulajdonságok, jellemzők, feladatok): 113:3.4 A teremtményazonosság őrzője és a személyi épség biztosítéka az utolsó átmeneti alvás, vagyis az időből az örökkévalóságba való átkerülés állapotában.

- szuszatia: 37:9.7 a helyi világegyetemi központ, a Szalvington állandó besorolású létpolgárai. A Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem utódai. Szoros a kapcsolatuk a helyi világegyetem felemelkedő létpolgáraival és a nebadoni Tökéletes Testületbe felvett, Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandókkal.

- Szuza: 78:8.2 mezopotámiai város, melynek virágzására az áradások időszakában került sor. Miután az alacsonyabban fekvő első város víz alá került, a magasabban fekvő város az akkori idők különlegesen fejlett kézműves központjává lett.

- szülés: 84:4.7 a nem kevert törzsek körében könnyen ment, viszonylag két-három órát vett igénybe. A szülés a kevert fajták között vált nehézzé. 76:4.2 „Éva nem szenvedett fájdalmakat a szüléskor; a korai evolúciós fajták sem. Csak az evolúciós embernek a nodfiakkal és később az ádámfiakkal való egyesüléséből létrejött kevert fajták számára vált fájdalmassá a szülés.” 84:4.7 A szülésbe belehalt nőt – különösen ikerszülés esetén – a szellemmel való házasságtörés bűnével vádolták. A felsőbbrendű törzsek az anya szülés közbeni halálát a felsőbb akarat megnyilvánulásának tekintették, mely nemes okból történt.

- szülői bizottság: 47:1.4 a Jerusem első lakóvilágán működnek, mégpedig annyi bizottságban, ahány felemelkedő lénycsoport a csillagrendszerben van. Az adott bizottság szülőpárjai ügyeleti rendben dolgoznak, a szolgálati idejük tíz év. A feladatuk annak elbírálása, hogy az adott túlélő rendelkezik-e a szükséges szülői tapasztalatokkal. Hiányosság esetén a túlélő az Anyagi Fiak jerusemi otthonaiban, vagy a végleges rendű lények gyakorló otthonában szerezhet pótlólagos tapasztalatot.

 

„T”

- Tabamantia: 108:3.5 „a Nebadon világegyetem összes életkísérleti bolygójának főfelügyelője.” Ezek 73:0.3 „a tizedes vagy kísérleti világok”. 49:5.12 Az életkísérleti világokat ellenőrző világegyetemi igazgatók testületének vezetője a Nebadonban. Végleges rendű, érdemes személyiség. 50:7.2 Agondonter, aki a Mindenség első lázadásában érintett, és ezért elszigetelt szférák egyikén vált továbbélővé. Lásd még → „életkísérleti világ (tizedes bolygó)” → „agondonterek”

- tabu: 89:1.1 eleinte nem vallási jellegű. Azt a célt szolgálta, hogy a szellemkísértetek megsértését elkerüljék. 70.11.2 A tabu eszméje eredendően nemleges jellegű, mert a kezdetleges társadalom a szerveződését tekintve teljes mértékben a tiltásokra épült. A korai igazságszolgáltatás a tabuk kikényszerítésében merült ki. 89:1.2 A tabu tisztelete a félelmen alapult. 89:1.1 Miután e tisztelet a kísértetektől való félelem miatt megerősödött, a tabuk törvényalkotóvá és intézményépítővé váltak. 89:1.1 „A tabu a forrása a szertartási szabályoknak és az őse az önuralom kezdetleges szintjének.” 89:1.4 Dalamatia és az Éden hétparancsolata határozottan tiltó tabu volt. Ezek értéke mégis abban állt, hogy sok más tabut kiváltottak, és az engedelmességért cserébe ígértek is valamit. 89:5.14 Az emberevés tabuja is Dalamatiából ered. 89:1.3 A legkorábbi tiltó tabuk a nők és más vagyonelemek tulajdonlását igyekeztek rendezni. A vallás fejlődésével a tiltott cselekmény először tisztátalan, majd pedig szentségtelen lett. 70.11.5 Az ölés tabuját az önérdek hozta létre. 86:5.15 Amely népek abban hittek, hogy a lélek a testzsírban lakozik, tiltottá, vagyis tabuvá tették az állati zsír fogyasztását. 87:2.6 Az ősök a halottak nevét nem ejtették ki. E nevek tabuk lettek. 68:6.9 A házasságot nem kötöttek esetében a gyermekáldás tilalma alakult ki. 84:4.8 A régi idők erkölcsei szerint a tiltó tabu megszegésének számított, ha a nő a havi vérzése idején mások előtt megmutatkozott. 82:2.4 A házasság törzsi szabályozása többnyire tiltó tabukon keresztül történt. A nemi szokásokkal összefüggő öltözködés, szépítkezés és vallási szokások a nemi szabadságok körét megszabó korai tabukból eredtek, melyek később az erkölcstelenség, a vétek és a bűn fogalmát is megteremtették. 82:2.5 A házas nőkre mindig szigorúbb tabuk vonatkoztak, mint a férfiakra. E nők megkülönböztető jegye lehetett a hajviselet, a ruházat, a fátyol, az ékszerek, a gyűrűk vagy a visszavonultság. 82:5.2 Az örökletes fogyatékossággal élők beltenyészetének hátrányai és a vérvonal megújításából származó előnyök arra ösztönözték az embereket, hogy egyre erősebb tabukat alkossanak a közeli rokonok házasodása ellen. 89:1.6 A tabuk egyszerre bírtak társadalomszervező erővel és jelentettek terhet. 89:1.7 Egy tabu fennmaradása a vallás szentesítő erejének következménye. 89:1.1 A tabu még ma is „a társadalom szabályozó rendszerének egyik alapegysége.”

- tabu (élelem ~): 89:1.5 A bűvtárgyi hitből és a megtestesült ős tiszteletéből származik. A sertés szent volt a föníciaiak, a tehén pedig a hinduk számára. Azon hús tiltottá, tabuvá lett a gyermek számára, melyet az anyja terhesen nagyon kívánt, mivel úgy tartották, hogy a gyermek azon állat húsát megjelenítette, visszatükrözte. 89:1.6 Egyes étkezési módok tabuvá válása volt az eredete az asztali illemnek.

- tagadás (anyagfeletti valóságok létezésének tagadása): 112:2.9 A halandó anyagelvű ember ezen képessége „bizonyítja a szellemi egységbe rendezés és a mindenségtudat jelenlétét” és működését a saját elméjében.

- találmányok: 81:6.9 Mindig megelőzik a művelt társadalom fejlődését. 81:6.8 Éppen ezért nevezhetők a polgárosodás anyagi arculatának kialakulását segítő eszközöknek is. Ebből a szempontból alaptalálmány volt az íj és a nyíl, valamint az állatok erőforrásként való igénybe vehetőségének felismerése.

- tanácskozó közgyűlés: 15:11.2 A felsőbb-világegyetem központi világának törvényalkotó tanácsa, tanácsadó testülete, amely hét házból áll, „melyek mindegyikébe egy-egy állandó képviselőt jelölhetnek a felsőbb-világegyetembe felvett helyi világegyetemek.”

- Tanácsosok és tanácsadók: 26:10.1 az idő gyermekeinek oktatói a Havona második körén az örökkévalósági létpályát illető kérdésekben. 26:10.6 Ők készítik fel az idő zarándokait az utolsó idő-alvásra. 26:10.2 Továbbá ők az első Havona kör ideiglenesen elbukott zarándokainak első vigasztalói is.

- Tanács Szíve: 28:5.2 a másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtája közül az egyik, akik 28:5.15 az Isteni Tanácsosok felügyelete alatt működve olyan tanácsok adásában segítik őket, amelyek ténylegesen magukba foglalják „a teljes felsőbb-világegyetem legszakavatottabb elméinek összehangolt bölcsességét és tanácsát”.

- Tanító Fiú utáni ember: 52:7.2 e korszak hossza a bolygói időben mért ezer évtől több ezer évig terjedhet. 52:7.1 A korszak kezdetét a paradicsomi Háromság isteni Fiainak, vagyis a Háromsági Tanító Fiaknak az evolúciós világra történő eljövetele jelzi. 52:7.2 Csoportosan érkeznek a szellemiesülő világokra. A bolygói Tanító Fiút hetven elsőrendű Fiú, tizenkét másodrendű Fiú, és a daynal rend három tapasztalt képviselője segíti. Az a feladatuk, hogy az adott bolygó lakóit átvezessék a fény és élet korszakába. 52:7.10 A Háromsági Tanító Fiak a korszakukon belül többször is visszatérhetnek a küldetésük bolygójára. 52:7.8 Ilyenkor egy Ítélkező Fiú is elkíséri őket. A távozásuk után egy másik Ítélkező Fiú bírói feladatot ellátva hátra marad. 52:7.3 Ekkorra az emberfajták már magas szinten szellemiesültek. A bolygó oktatási, gazdasági és igazgatási viszonyai gyökeresen átalakultak az új értékek és szempontok alapján. Isten dicsősége kiárad és jelen van a világban. 52:7.4 Az idő halandóinak szellemi hűsége egyre általánosabban érvényesül. A természetes halál pedig egyre ritkább, mivel az Igazítók növekvő számban kapcsolódnak eggyé a védenceikkel a húsvér testben töltött élet során. A korszak előre haladtával a bolygót hivatalosan is felveszik a halandói felemelkedés első módosított rendjébe. 52:7.5 Az emberfajták elfajzottsága gyakorlatilag megszűnt. A faj szaporodási üteme okosan szabályozott. A bolygó halandóinak élettartama megközelíti az urantiai időben mért ötszáz évet. A társadalom állapota közelít a társadalmi testvériség és a szellemi egyenlőség eszményképeihez. A képviseleti kormányzást az egyéni önmérséklet törvénye váltja fel. A kormány, főként már csak a társadalom-igazgatás és a gazdaságszervezés közösségi feladatait végzi. 52:7.7 A fizikai nehézségek és az anyagi problémák jórészt már megoldásra kerültek. 52:7.6 A bolygó fizikai igazgatása a felnőtt egyének idejéből napi egy urantiai órát igényel. A bolygó ügyei mostanra szoros kapcsolatban állnak a világegyetemi ügyekkel. 52:7.7 Az egyének egyre nagyobb számban önként azonosulnak azokkal, akik igazságot gyakorolva, irgalommal élnek. Az ilyen világok fokozatosan az Istenfiak örömteli szolgálatának adják át magukat. 52:7.10 E korszak végén a Bolygóherceget a Bolygó Fejedelem rangjára emelik és a Csillagrendszer Fejedelem bejelenti az adott világ belépését a fény és élet korszakába.

- tanítói ismérvek: 48:5.9 gyakorlatiasság, rokonszenv felkeltésére való képesség, bölcsesség, megértés, hozzáértésből fakadó eredményes kísérés.

- tanítók: 71:7.4 szabad lényekké, valódi vezetőkké kell válniuk annak érdekében, hogy a bölcselet, a bölcsességre való törekvés a fő oktatási tevékenységgé válhasson.

- tantárgyak a jövőben: 56:10.2 fontossá válik a bölcselet, a mindenségtan és az isteniség tapasztalást adó tanulmányozása.

- tanulás: 100:1.3 az értelem és a jellem fejlődésének eszköze. 71:7.1 Eszményi célja a szaktudás megszerzése, a bölcsességre való törekvés, az emberi önvaló megismerése és a szellemi értékek elérése. 100:1.3 „A tanulásból eredő valódi gyarapodást az eszményképek kiteljesedése, az értékek fokozott megbecsülése, az értékek új jelentéstartalmai és a legfelsőbb értékekhez való hűség erősödése mutatja.” 71:7.2 A tanulás az eszményi államban élethosszig tart.

- tao: 94:6.3 Lao-ce tanítása szerint „a teremtésösszesség Egyetlen Első Oka”, 94:6.8 a világegyetemek Örökkévaló Istensége és Teremtő Abszolútja.

- taoizmus: 94:5.2 korai formája, vagyis az elő-taoizmus a sálemi hitterjesztők tanításainak közvetlen következményeként jelent meg Kínában, de e megjelenésben három tényező keveredett. 94:5.3 1. Szinglangton fennmaradt, Egy Igazságra vonatkozó tanításai, melyek a Shang-tire, a Menny Istenére vonatkozó felfogásban éltek tovább. 94:5.4 2. A Fenséges Teremtő Istenség sálemi vallása, mely Istenség az egyén hitére válaszolva fogadja kegyébe az embert. 94:5.5 3. „Az indiai bölcselők Brahman-Abszolútról alkotott felfogása, melyhez társult a minden rossztól való megszabadulás vágya.” Lásd még → „Kína”

- tapasztalat: 117:5.7 Az ember döntési cselekedetének személytelen következménye.

- Tapasztalattól Függetlenül Létezők: 31:8.1 felsőbb-személyiségű létpolgárok, akik a Paradicsom nyugati részén élnek ezernél is több csoportban. Ők abszonit sajátosságokkal rendelkező meglényegített lények. A tökéletessé lett halandókkal társulásokat alkothatnak. 31:8.2 Nincs közük a Havona és a hét felsőbb-világegyetem dolgaihoz, csak a világmindenség ügyeinek felsőbb szintű vitelével foglalkoznak. 31:8.3 Meglényegítik őket, de ők nem teremtenek lényeket. A paradicsomi létüket a Háromság felügyeli és irányítja. 31:8.4 A Paradicsomot elért halandók e lények vezetőjével – a Világmindenség Építészeinek elnöklő fejével – akkor találkoznak, amikor leteszik az örökkévalósági Háromság-esküt.

- tapasztalás: 115:7.6 Valóságérzékelési mód. 115:2.4 Az ebben való „gyarapodás lehetősége világegyetemi ténylegességgé válik a Legfelsőbbel és a Legfelsőbben létesített triodita kapcsolatokon keresztül.” 106:9.2 A tapasztalást a Végtelenség Hét Abszolútja haladja meg. Az evolúciós teremtmények nélküle nem létezhetnek.

- tapasztalás (emberi ~): 102:4.2 Kölcsönhatás a tevékeny, kutató sajátlényeg és a külső valóság között, amely 102:3.5 „az értékek tudatosulásához vezet”. 102:4.2 A tapasztalást a fogalomalkotás mélysége és a külső valóság felismerésének egésze határozza meg.

- tapasztalás-meghaladó dolgok: 105:5.3 „megelőztek és meghaladtak mindent, ami véges. A tapasztalás-meghaladó véglegesek, a végesre vonatkoztatva, egyszerre ok és beteljesülés jellegűek.”

- tapasztalás-meghaladó(k): 106:8.9 A paradicsomi Háromság egyik működési szintje, mely a Véglegesség Háromsága. 105:7.1 E fogalom „a végtelent és az abszolútat el nem érő, de a végest és a teremtményit meghaladó szintekre utal.” Az „abszolútok felsőbb értékei és a végesek legteljesebb értékei között teremtenek szerves kapcsolatot. A teremtmény nézőpontjából vizsgálva a tapasztalás-meghaladó az, ami a véges következményeként meglényegültnek tűnik; az örökkévalóság felől tekintve pedig az, ami a véges előtt létezik”. 105:7.2 Bár meghaladja az evolúciós szintet, nem nélkülözi a fejlődést. Felsőbb jellegű tapasztalást hordoz.

- tapasztalás-meghaladó szinthez kapcsolódó valóságok: (nem teljes felsorolás)

- „105:7.5 1. A Végleges Istenség-jelenléte.

- 105:7.6 2. A világmindenség fogalma.

- 105:7.7 3. A Világmindenség Építészei.

- 105:7.8 4. A Paradicsom erőszervezőinek két rendje.

- 105:7.9 5. Bizonyos változtatások a térpotenciálban.

- 105:7.10 6. Bizonyos szellem-értékek.

- 105:7.11 7. Bizonyos elme-jelentéstartalmak.

- 105:7.12 8. Abszonit minőségek és valóságok.

- 105:7.13 9. Mindenhatóság, mindentudás és mindenütt-jelenvalóság.

- 105:7.14 10. Tér.”

- Tarim folyó: 79:1.2 a medencéjében tizenötezer éven át léteztek kevert andita műveltségközpontok. Ez a völgy volt az igazi andita műveltség legkeletibb előretolt állása. Fénykorában Mezopotámiával vetekedett. Polgárosodott társadalma az időjárás megváltozása miatt, az esőfelhők délkeletre húzódásával tűnt el.

- Tartalékos Testület: 26:3.3 a harmadrendű szupernáf-testület egyik osztálya. 26:3.10 A hetedik Kör-szellem gyermekei. „Nem különleges formaterv szerint teremtetnek, és képesek szolgálatot vállalni a harmadrendű szuperáfi társaik bármely feladatának mérsékeltebb gondosságot igénylő munkaszakaszában.”

- Tartalékos Testület: 28:4.3 az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.14 Minden felsőbb-világegyetemben a sorozatban a hetedik elsőfajúak alkotják, akiket – a szokásos feladataikon túl – ismeretlen küldetésekre és a „teremtésrészek érdekében végzendő veszélyhelyzeti feladatokra tartanak készenlétben.”

- tánc: 92:3.6 vallási eredetű, kezdetei az időszakos imádási ünnepségekig nyúlnak vissza. 70:2.2 De a harcnak is köszönhető. Az „egyik korai formája katonai kiképzés volt.”

- társadalmi esemény: 103:4.1 nem hatja át a közösség légköre.

- társadalmi gyakorlat: 92:2.2 a régi formákat részesíti előnyben, azokba kapaszkodik.

- társadalmi haladás: 81:6.7 azon emberfajták gondolatain és tervein alapul, melyek értelmes és kemény munka árán megtanulták, hogy miként biztosítsák a földből való megélhetésüket egyre kisebb erőfeszítéssel és egyre kevesebb munkanap mellett, hogy élvezhessék és javukra fordíthassák az így nyert szabadidőt.

- társadalmi megbecsülés (fejlett államokban): 71:3.12 első helyen a polgári és társadalmi szolgálatot ellátók tevékenysége áll. A tiszteletben őket követik a bölcselők, a tanítók, a tudósok, az iparosok és a katonák. A szülők a gyermekeik kiválósága alapján nyerik el a jutalmukat. A vallási vezetők – a szellemi ország nagyköveteiként – egy másik világban kapják meg az igazi jutalmukat.

- társadalmi osztályok: 70:8.1 megjelenésüket az emberi lények elmebéli és testi különbözősége biztosítja. 69:6.1 A kezdetleges formájában a társadalom négy osztállyal bírt. Ezek a dolgozói, a szabályozói, a vallási és a katonai. 70:8.2 Az osztályokba tömörülést több általános ok is elősegíti.

70:8.3 1. Természetes – az első társadalmi elkülönülések alapját a nemi, életkori és vérségi – a vezérrel való rokonsági – sajátságok alkották.

70:8.4 2. Személyes – az ügyesség, a kitartás, a szakértelem, a hűség, a nyelvismeret, a tudás és az általános értelem elismerése.

70:8.5 3. Véletlen – a háború és a kivándorlás szintén az emberi csoportok különválásához vezetett. A rabszolgaság megteremtette a szabadok és a rabszolgák elkülönülését.

70:8.6 4. Gazdasági – a vagyon és a rabszolgák száma alapján történő elkülönülés gazdagokra és szegényekre.

70:8.7 5. Földrajzi – osztályok jelentek meg a városi vagy a falusi települések létéből eredően is. A város és a vidék az eltérő nézőpontok és hozzáállás miatt hozzájárult a pásztor-mezőgazdász és a kereskedő-iparos szétválásához.

70:8.8 6. Társadalmi – osztályok alakultak ki az alapján is, „hogy az emberek milyen társadalmi értéket tulajdonítottak a különféle csoportoknak. Az e fajtába tartozó legkorábbi osztályok között megvoltak a paptanárok, az uralkodó-harcosok, a tőkés-kereskedők, a közönséges munkások és a rabszolgák közötti határvonalak.”

„70:8.9 7. Szakmai – a foglalkozások sokasodásával igény jelentkezett kasztok és ipartestületek alapítására. A munkások három csoportra oszlottak: a hivatást gyakorló osztályok, beleértve a javasokat is, majd a szakmunkások következtek, melyeket a szakképzetlen munkások követtek.”

70:8.10 8. Vallási – „a papok áhítata és titokzatossága hosszú időn keresztül külön társadalmi csoporttá tette őket.”

„70:8.11 9. Faji – két vagy több emberfajta jelenléte egy adott nemzeten vagy területi egységen belül rendszerint színes kasztokat eredményez. India eredeti kasztrendszerének alapját a bőrszín képezte, mint ahogy ez volt a helyzet az ősi Egyiptomban is.”

70:8.12 10. Életkori – a fiatalok és az érettebb emberek közötti eltérés alapján. „A törzseknél a fiú az apja felügyelete alatt maradt az apa élete végéig, míg a leánygyermeket az anyja gondjaira bízták a házasságkötésig.”

- társadalmi rend (eszményi ~): 99:2.4 „az, amelyben minden ember úgy szereti a szomszédját, mint önmagát.”

- társadalmi szolgálat: 5:5.4 „az erkölcsös gondolkodás és a vallásos élet eredménye.”

- társadalmi testvériesség: 52:6.2 a „társadalmi testvériség” megvalósításának egyik eszköze. 52:6.3 Célja, a nemzetek és az emberfajták közötti társadalmi érintkezések növelése, a kapcsolatok és a testvériességi társulások kialakítása. Eszközei lehetnek az utazás, a versengő játék, valamint a diákok, a szakemberek és a vallási bölcselők cseréje. Fontos még az egymás megértését segítő közös nyelv kifejlesztése és a több nyelven beszélők számának növelése is.

- társadalmi tudat: 102:4.1 a máselme-tudatra épül.

- társadalmi újjászervezés: 99:1.1 „A gépi találmányok és az ismeretek terjedése megváltoztatja a polgárosodott viszonyokat.” 99:0.3 Az életkörülmények gyors változása a társadalmi intézmények gyors átalakítását igényli. A vallásnak szintén alkalmazkodnia kell a változó társadalmi rendhez. 99:2.1 A vallás akkor tud hatékony segítség lenni a társadalmi újjászervezésben, ha személyes szellemi tapasztaláson alapul. 99:3.3 Az igaz vallás azáltal befolyásolja közvetlenül a társadalmi újjászerveződést, hogy szellemivé lényegíti és eszményivé teszi az egyes állampolgárt. 99:3.5 A múlt egyházainak hamis nézetei támogatták az elfajzott társadalmi csoportok oktalan fenntartását, ami késleltette a polgárosodott viszonyok fejlődését. 99:4.2 A szellemi látásmód képes átalakítani a társadalom vezetését. Sőt, a társadalom vezetését csak a szellemi látásmód képes lényegi módon átalakítani.

- társadalmi viszonyok: 99:1.4 a testvériség hiányában a kölcsönös függés mértékének növekedése a társadalom viszonyait egyre kiélezettebbé teszi. Az „új társadalmi viszonyoknak és gazdasági változásoknak csak a vallás segédkezése révén lehet eredménye a tartós testvériség.”

- társadalom: 68:2.4 alapja a nyájösztön, a természetes társas hajlam. 81:6.39 A társadalom fokozatosan fejlődő, evolúciós jelenség. 81:6.41 Adott állapota a korszakokon át végzett próbálkozások és tévedések eredménye. 70:9.17 A társadalom „dolga és kötelessége, hogy a természet gyermekének tisztességes és békés lehetőséget biztosítson arra, hogy önmagát fenntarthassa, hogy közreműködhessen az önmaga átörökítésében, s ugyanakkor valamilyen mértékben élvezhesse a maga kedvére való létezés örömeit, mely három dolog együtt alkotja az emberi boldogságot.” 81:5.5 A társadalom olyan együttműködési rend, amely a polgárai szabadságát intézményeken, a gazdasági szabadságot a tőkén és a találékonyságon, a társadalmi szabadságot a műveltségen, és az erőszakmentességet a rendszabályokon keresztül biztosítja. 81:6.34 A társadalom működését és fejlődését nehezítik a haladóbb és az elzárkózóbb csoportok közötti érdekellentétek. 68:2.2 A társadalom alapvető rendeltetése az, hogy az egyéni életmód kockázati elemeit és az élettel kapcsolatos fájdalom-elemeket csökkentse, az öröm-elemeket pedig növelje. A fejlődése ezek kapcsán mérhető. A társadalom fennmarad, ha a célja az önfenntartás. Azonban a mértéktelen maga kedvére való létezés képes elpusztítani. 68:2.5 Ez a feltételezett emberi értékek túlzóvá válásában nyilvánul meg. 68:3.1 A társadalom korai formájának egyik összetartó ereje a kísértetektől való félelem volt, mely a társadalom létét emberfeletti jelleggel is gazdagította. 68:3.2 A kísértetálom közösség formáló. 68:3.3 „A halottak eltávozott szellemeitől való rettegés a félelem új és meglepő formáját hozta a felszínre, az iszonyat megdöbbentő és félelmetes fajtáját, mely hozzájárult ahhoz, hogy a régi korok laza társadalmi rendjei összeálljanak az ősi idők jóval fegyelmezettebb és alaposabban szabályozott kezdetleges csoportjaivá.” „A kísértetfélés korai tisztelete erős társadalmi kötelékké vált”. 70:9.2 A társadalom fokozatosan szilárdította meg létének jogosultságait az alábbi feladatok ellátása által.

„70:9.3 1. Az élelemmel való ellátottság biztosítása.

70:9.4 2. Katonai védelem – a biztonság elérése felkészülés révén.

70:9.5 3. A belső béke fenntartása – a személyes erőszak és a társadalmi békétlenség megelőzése.

70:9.6 4. Nemi szabályozás – házasság, a család intézménye.

70:9.7 5. Tulajdon – a birtoklás joga.

70:9.8 6. Az egyének és a csoportok versengésének támogatása.

70:9.9 7. A fiatalok nevelésének és képzésének biztosítása.

70:9.10 8. Az üzlet és a kereskedelem – az ipari fejlődés – támogatása.

70:9.11 9. A munkakörülmények és a bérhelyzet javítása.”

70:9.12 10. A vallási szokások szabadságának biztosítása abból a célból, hogy a kapott szellemi ösztönzés révén a társadalmi tevékenységek magasabb szintre emelkedhessenek. 70:3.5 A társadalom mai formáját nagymértékben az ipari kereslet-kínálat tartja össze. 71:2.7 A közgondolkodás (közvélekedés) egyrészt megőrzi a polgárosodott társadalmat, másrészt hátráltatja a fejlődését. 84:0.2 Mivel a társadalom a családi egységek együttesének szervezete, 84:7.27 ezért a társadalom biztonsága azt igényli, hogy az adott nemzedék a következő és a további nemzedékek jólétét célzó beruházásokat hajtson végre. 55:5.3 A fény és élet bolygói korszakaiban a társadalom „egy magas szintű anyagi, értelmi és műveltségi fejlődést felmutató, olajozottan működő rendszer.”

- társadalom és kormányzás gyarapodásának titka: 39.3.7 „annak elősegítése és támogatása, hogy a személyek közötti kapcsolatok erkölcsi értékét a teremtmények egyre nagyobb mértékben ismerjék el”.

- társadalomfejlesztés: 66:0.2 az Urantia Bolygóhercegének ötszázezer évvel ezelőtti megérkezésekor félmilliárd fejletlen emberi lény élt a földön szórt eloszlásban. 66:3.2 „Az akkori idők nagy kihívása az volt, hogy az ember vadászból pásztorrá alakuljon, annak reményében, hogy egykor majd békeszerető, letelepedett földművessé válik.” 66:3.8 „A herceg testtel bíró törzskara folyamatosan maga köré gyűjtötte a környező törzsek felsőbbrendű egyedeit, és miután e tanítványokat felkészítették és fellelkesítették, tanítókként és vezetőkként visszaküldték őket a népükhöz.” 66:5.13 Az urantiai polgárosodott társadalom „a szükség üllőjén és a félelem kalapácsai alatt kovácsolódott.” 66:6.5 „Az egyes emberfajták esetében az idő próbáját kiállt, saját erkölcsöt türelmes munkával emelték magasabb szintre és fejlesztették tovább.” 66:6.6 „A dalamatiai tanítók az élőlénytani evolúció tisztán természetes kiválogatódási rendszereihez egyfajta tudatos társadalmi kiválasztási gyakorlatot igyekeztek hozzáadni. Nem bontották fel az emberi társadalmat, viszont határozottan felgyorsították annak szokványos és természetes fejlődését. A szándékuk az evolúciós úton való fejlődés volt, nem pedig a kinyilatkoztatás útján elérendő fordulat.” 70:8.14 A társadalmi osztályok megszűnése a polgárosodás élőlénytani, értelmi és szellemi forrásainak fokozatos és okos igénybevétele által történik.

„70:8.15 1. A faji állományok élőlénytani helyreállítása – az alsóbbrendű emberi fajták selejtező felszámolása. Ez egyúttal számos halandói egyenlőtlenséget is meg fog szüntetni.

70:8.16 2. Az ilyen élőlénytani fejlesztés eredményeként megjelenő kiemelkedő agyi képességű egyének oktatása és képzése.

70:8.17 3. A halandók közötti rokonság és testvériség érzése kialakulásának vallási jellegű felgyorsítása.”

70:8.18 Az ilyen intézkedések akkor vezetnek eredményre, ha az alkalmazásuk módja értelmes, bölcs és türelmes.

- társadalomfejlesztési terv: 71:3.9 erkölcsös társadalmat épít, ami a legfelsőbb rendű társadalmi műveltség létrejöttét eredményezi. Célul tűzi ki a polgárok önérzetének megőrzését „és minden egészséges egyénnek megfelelő lehetőséget biztosít az önmegvalósításra.” 71:4.16 Az eszményi társadalom csak úgy érhető el, ha „az »aranyszabály követői« olyan haladó társadalmat hoznak létre, amelyben a maguk eszményképei szerint élnek, s közben megfelelő szintű védelmet tartanak fenn a szellemi sötétségben élő azon társaikkal szemben, akik akár a békés kedvteléseik kiélésére, akár a fejlődő társadalom elpusztítására törekednek.”

- társadalom önkorlátozó eszközei: 118:8.10 a) az igazságról alkotott és elterjedt fogalmak, b) a testvériség eszményképei, c) a könyörülettel együtt járó visszatartó erő, d) elkezd úgy bánni az embertársaival, ahogy szeretné, hogy vele is bánjanak, „sőt amilyen bánásmódban szerinte Isten részesítené őket.”

- Társ-főerőszervezők: 29:5.4 Elsőfajú térerő alakítók, akik a Világmindenség Építészeinek felügyelete alatt dolgoznak. 29:5.7 Magas hőmérsékleten, a külső tér rossz fizikai körülményei között is működnek. „A kinyilatkoztatott lények közül rajtuk kívül egyedül a Független Hírvivők és az Ihletett Háromsági Szellemek képesek működni a külső tér e területein.”

- társulás: 81:5.4 Az egyéni és a csoportos túlélés biztosításának egy formája. Az egyén számára a csoport védelmét és biztonságát nyújtja, melyért a közösség az egyéntől önfegyelmet és a személyes szabadsága részleges feladását igényli.

- társulás (ember és Isten ~a): 118:5.2 A jövőbeli lehetőségei korlátlanok.

- társulások (csoportos ~): 106:3.4 Lehetővé válik általuk az egyéni képességek előrevetítése és meghaladása. Az ilyen működés a véges szinten túl is meg van. Lásd még → „Háromság (első élményelvi ~)”

- társulások (hármas ~): 84:6.5 a Paradicsom-Havona rendszerre jellemzők. Lásd még a „társulások (kettős ~)” címszó alatt.

- társulások (kettős ~): 84:6.5 a világegyetemi lények több rendje kettős jellegű személyiség-megnyilatkozással lett teremtve. A halandók, az Anyagi Fiak és a midszonit lények esetében ez férfi és nő formájában jelenik meg. A szeráfok, a kerubok és a Morontia Társak esetében adónak (küzdőnek) illetve elfogadónak (visszahúzódónak) nevezik őket. Az ilyen társulások jelentősen növelik a sokoldalúságot és általuk legyőzhetők az eredendően meglevő korlátok. 84:6.6 A nézőpontbeli különbségeik okán a férfiaknak és a nőknek a morontia és a szellemi létpályájukon is szükségük van egymásra. A férfi és a női személyiségjegyek a Végleges Testületben is megmaradnak. Az emberiség e két alapvető változata mindig is érdeklődni fog egymás iránt, ösztönözni, bátorítani és segíteni fogják egymást a nyugtalanító világegyetemi problémák megoldásában és a mindenségrendi nehézségek leküzdésében.

- tehetség (emberi): 44:8.2 három forrása van.

a) A természetes, eredendő elmebéli tehetség.

b) Olyan Gondolatigazító vezetése, aki korábban más világokon és más halandó teremtményekben ilyen irányú, tényleges és valódi tapasztalatokat szerzett.

c) Kijelölt égi mester, aki szellemileg segíti, összehangolja és ösztönzi e halandókat a mind tökéletesebb eszményképek felkutatására és azok tökéletesebb bemutatására.

- tehén: 88:1.5 egykor bűvtárgy volt, a teje pedig tabu. 89:1.5 A hinduk szentnek tartották. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.

- tekintély (állami ~): 88:2.10 a polgári formák fejlődése által jelent meg. 88:3.4 Az állami felsőbbség bűvtárgyi tekintélyre tett szert, melynek fejlődési szakaszai „a nemzetségektől a törzsekig, a hűbérességtől a korlátlan uralomig, a nemzetségi ősöktől a lobogókig” terjedt.

- tekintély (egyházi ~): 88:2.10 az isteni ihletésűnek tekintett írásokon alapul.

- teljesség: 12:7.10 a testvériség a teljesség valósága, mely felfedi a teljesség tulajdonságait.

- Teljes Szeráfi Testület: 39:1.5 tagjai a teljessé lett szeráfok, akik már megjárták a Szerafington köreit. Eljutottak a Paradicsomra is, ahol a Második Forrás és Középpont, vagyis az Örökkévaló Fiú, már mindegyiküket személyesen is magához ölelte. Képzettségük alapján e testület tagjai képesek szembenézni azokkal a kihívásokkal és szükséghelyzeti feladatokkal is, amelyek az idő gyermekeinek felemelését célzó Istenfiúi alászállások kíséreteként rájuk várnak. Sőt, ők igazán az alászálló Istenfiak kísérése által válnak teljes-szeráffá. 39:9.1 Mivel helyi világegyetemi származásúak, segédkezhetnek a fényben és életben megállapodott világokon. Szolgálhatnak továbbá a felsőbb-világegyetemi szekonáfok társaiként és a felsőbb Paradicsom-Havona-rendű szupernáfok segédeiként is. 39:9.2 E testület tizenkét különleges, felügyeletet ellátó csoportja jelenleg is segédkezik az Urantián.

- temetési beszéd: 87:2.3 eredetileg arra találták ki, hogy az elhunyt kísértetlelkét útbaigazítsák. Szokás volt az útra élelmet és ruházatot is biztosítani a számára.

- temetési szertartás: 87:2.3 „az ember azon törekvéséből ered, hogy rábírja a kísértetlelket a jövőbeli otthonába való elindulásra”. Az ősök hitték, hogy akár egy év időtartam is szükséges ahhoz, hogy a kísértet eltávozzon a sír közeléből.

- templom (szentély): 74:4.5 ma az Atya nem látható jelenlétének anyagi jelképe. 88:2.3 Hajdan a templomok azért váltak az első bűvtárgyi helyekké, mert a holtakat ott temették el. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.

- templomi temetkezés: 76:5.5 Ádámot és Évát a terveik szerint épített, istentisztelet céljára szolgáló templom központjában temették el, „innen ered az a szokás, hogy a kiváló és jámbor férfiakat és nőket az istentiszteletnek helyet adó építmény padozata alá temetik el.”

- Tenskwatawa: 90:2.9 A sóni indián látnok, „aki előre jelezte az 1806-os napfogyatkozást és leleplezte a fehér ember által elkövetett bűnöket.”

- terciáfok: 28:1.1 A Végtelen Szellem gyermekei, akik ezerfős csoportokban személyisülnek meg a Paradicsomon. 28:0.6 Működési szempontból nincs közvetlen közük a halandói felemelkedés támogatásához. 28:1.2 Ezerfős csoportjuk a Teremtő Fiút segíti a helyi világegyeteme szervezésének munkájában. 28:1.3 A helyi világegyetemben honos angyali élet első rendjeinek megjelenésével a feladatuk összekötő-segédkező szolgálattá alakul az adott Teremtő Fiú és a felsőbb-világegyetemét vezető Nappalok Elődei között.

- teremtés: 56:0.1 Vannak fizikai, értelmi és szellemi területei, melyek istenmód kölcsönös összefüggésben állnak egymással. 56:1.1 Fizikai, vagyis anyagi értelemben nem végtelen. 48:0.1 „Amennyiben a Teremtők tökéletes lényeket kívánnak létrehozni, akkor azt közvetlen és eredeti teremtés révén teszik, de sohasem vállalkoznak arra, hogy állati eredetű és anyagi teremtményeket egyetlen lépésben tökéletes lényekké változtassanak.” 56:9.13 Az értelmes teremtmények véget nem érően fognak sokasodni, a teremtésüknek nem lesz vége.

- teremtés (egyetemes ~): 115:2.3 A tapasztalási szintek estében a lehetségességeknek a ténylegességekké való alakulásán alapul és összefügg a tér-, az elme- és a szellempotenciál területeivel.

- teremtés (zsidó-keresztény) mondája: 74:8.12 hamisított írás, amit Mózes tanításai közül valónak tartanak. 74:8.11 A babiloniai fogságból Jeruzsálembe visszatért zsidó papok véglegesítették a mai formájában. 74:8.8 Ők még tudtak az Ádám előtt létező polgárosodott társadalomról, amit az is mutat, hogy véletlenül az írásban hagyták „azt az árulkodó hivatkozást, hogy Káin »Nod földjére« vándorolt, ahonnan feleséget vett magának.” 74:8.12 Ptolemaiosz, Egyiptom görög királya fordítatta le görögre. 74:8.1 Az Urantia hat nap alatt való teremtésének története azon a hagyományon alapul, hogy Ádám és Éva hat napot töltött a Kert első felmérésével. E szervező és ellenőrző tevékenység hossza nem volt tervezett. A hetedik nap istenimádatra való szentelése Ádám terelő tevékenységéből ered, aki az előttük hódolni akaró kertlakókat az Atya templomához irányította az Istent megillető imádás céljából. 74:8.4 Az ember agyagból való teremtése hiedelmét elősegítette az a hagyomány, hogy Ádám és Éva olyan testi alakkal rendelkezett, amelyet az Urantiára való megérkezésükkor alkottak a számukra. 74:8.3 Évának az ádámi oldalbordából való teremtése két különböző dolog összekeveredésén alapul. Az egyik Ádámék megérkezése, a másik pedig az a mennyei sebészeti beavatkozás, ami az ő eljövetelük előtt több mint négyszázötvenezer évvel korábban történt, és a Bolygóherceg testtel bíró törzskarát érintette. 74:8.10 Mivel Mózes Ábrahám származási ágát Ádámhoz igyekezett visszavezetni, ezért Mózes utódai Ádámot hitték az első embernek, akinek létét a teremtésnek kellett megelőznie.

- teremtésrész (helyi világegyetem) kormánya: 32:2.7 ide tartoznak a helyi világegyetem legfelsőbb tanácsai, a csillagvilági atyák és a helyi csillagrendszerek fejedelmei.

- teremtmény(ek) (jellemzők): 106:2.7 „személyisége kizárólag az Atya, a Fiú és a Szellem személyiségi valóságait ragadhatja meg az imádságos-istenimádati hozzáállásban.”

- 106:7.6 A világegyetemi teremtmények számára elérhetők „a Hétszeres, a Legfelsőbb és a Végleges Istenség-szintjei”. Ez annyit jelent számukra, mint az Örökkévaló Fiúnak és az Együttes Cselekvőnek az Atya Isten végtelen megismerése az örökkévalósági létezésük abszolút szintjén.

- 115:7.2 Világegyetemi létüket a Legfelsőbb Lény tapasztalás-evolúciós tervének létezése tette lehetővé.

- 115:7.2 Tapasztalások útján fejlődhetnek.

- 115:7.2 A fejlődésük eredményeként elérhetik a Felsőség (Legfelsőbb Lény) isteniségét.

- teremtmény (személyiséggel bíró ~): 110:2.5 Elmével és akarattal rendelkezik.

- teremtményi fejlődés szakaszai: 107:0.7 Az első szakasz a saját akarattal bíró teremtmény teljes kifejlődéséig tart, mely az Urantián mintegy húsz év. A második szakasz „a megfontoltság életszakaszába való lépésig, vagyis nagyjából a negyvenedik évig”.  A harmadik szakasz pedig a húsvér test kötelékétől való megszabadulásig tart.

- teremtményi háromságot elért fiak: 22:7.11 A Legfelsőbb Istenség hármas értelemben való felfedezése, amely a Felemelkedő-háromságivá lett Fiak, a Paradicsom-Havona-háromságivá lett Fiak és a Végzet Háromságot-elért Fiai rendjeit eredményezi.

- teremtményi-háromságot elért fiak (jellemzők): 117:2.3 „a jelen világegyetemi korszakban születtek és élnek”.

- 117:2.3 „van személyiségük”,

- 117:2.3 „rendelkeznek elme- és szellem-adománnyal.”

- 117:2.3 „Vannak tapasztalataik és azokról emlékeik”.

- 117:2.3 „nem növekednek úgy, mint a felemelkedők.”

- 117:2.3 „benne élnek a jelenlegi világegyetemi korszakban”.

- 117:2.3 „valójában a következő világegyetemi korszakhoz tartoznak”.

- 117:2.3 Nem foglaltatnak benne a jelenleg még növekedési besorolású Legfelsőbb Lényben.

- 117:2.3 „nem résztvevői a jelen világegyetemi korszak tapasztalás útján kibontakozó növekedésének”.

117:2.3 A következő világegyetemi korszakra „tartalékolt” teremtmények.

- teremtményi megtestesülések-alászállások (Jézusé): 119:0.7 Kb. 150 millió évente követték egymást, az elsőre egymilliárd évvel ezelőtt került sor.

- 119:1.3 Elsőként Jézus nebadoni Melkizedek Fiúként testesült meg. Veszélyhelyzeti szolgálatra osztották be, melyet 119:1.4 száz urantiai évig látott el. Ennek során huszonnégy világegyetemi veszélyhelyzeti bevetésen vett részt. 119:8.4 Ezen „alászállás alkalmával az Atya, a Fiú és a Szellem egyesített akaratát nyilvánította ki”.

- 119:2.4 Másodikként ügyvezető Csillagrendszer Fejedelemként testesült meg a Nebadon 37-es csillagvilága 11-es csillagrendszerében, 119:2.5 több mint tizenhét világegyetemi szabványévig. 119:8.4 Az „alászállás alkalmával az Atya és a Fiú akaratát” jelenítette meg.

- 119:3.1 A harmadik megtestesülés a Nebadon 61-es csillagvilága 87-es csillagrendszerének 217-es bolygóján történt olyan Anyagi Fiú képében, aki 119:3.3 megbízott Bolygóhercegi feladatot látott el 119:3.4 egy egész nemzedéknyi időn át a csillagrendszeri lázadás idején. 119:8.4 Az „ádámi alászállás alkalmával az Atya és a Szellem akaratát nyilatkoztatta ki”.

- 119:4.2 A negyedik megtestesülés a helyi világegyetem legfelsőbb angyali rendjébe tartozó szeráf tanító tanácsosként történt, és 119:4.3 negyven világegyetemi szabványévig tartott. Ez idő alatt Jézus huszonhat tanítómester mellett huszonkét különböző világban működött. 119:8.4 A „szeráfi alászállás alkalmával a Fiú és a Szellem akaratát” nyilvánította ki.

- 119:5.1 Jézus ötödik alászállása több mint háromszázmillió éve történt az Uverszán, az Orvonton felsőbb-világegyetem központján, halandó eredetű zarándokként, 119:5.2 Eventod néven. Mint felemelkedő halandó, „orvontoni szabványidőben mérve tizenegy évig élt és tevékenykedett”. 119:8.4 Az „uverszai halandóként való alászállás alkalmával az Együttes Cselekvő akaratát mutatta meg”.

- 119:6.1 A hatodik alászállásra a Nebadon 5-ös csillagvilága központi bolygóján került sor a Fenséges Atyák bíróságainál 119:6.3 „teljesen felkészült morontia halandóként”. 119:8.4 Ekkor Jézus az Örökkévaló Fiú akaratát nyilatkoztatta ki.

- 119:7.2 A hetedik alászállás helyszíne az Urantia bolygó volt. Ez erre vonatkozó döntés Ádám és Éva vétségét követően vált nyilvánossá. 119:8.4 Jézus az „urantiai anyagi alászállás alkalmával az Egyetemes Atya akaratát élte meg, éppen úgy, mint egy húsvér halandó.”

- teremtményi megtestesülések célja (Teremtő Fiúk által): 119:0.4 A „Teremtők bölcs, rokonszenves, igazságos és megértő uralkodókká” válását szolgálja. 119:0.6 Tapasztalás által kell elérniük a saját teremtményeik nézőpontját, megismerniük azok életét. „Az élő tapasztalások révén gyakorlati könyörületességre, pártatlan ítélőképességre és a tapasztalásra épülő teremtményi lét szülte türelemre tesznek szert.” 119:0.4 A megtestesülések segítik a helyi világegyetemi kormányzásra való felkészülést, az isteni pártatlanság és az igaz ítélőképesség megvalósulását, 119:0.5 egyben lezárják a Teremtő Fiúk személyes képzését és világegyetemi felkészítését.

- teremtményi szaporodási képesség: 36:6.7 „a Világegyetemi Anyaszellem kelti életre az élettelen mintákat, és ő az, aki ezt a megelevenített sejtanyagot ellátja az élőlény szaporodásához szükséges képességekkel.” 36:6.3 E különleges és személyes adomány az élethordozók útján kerül az életre keltett ősi élet-sejtanyagba.

- teremtményi személyiség: 9:8.12 Rendelkezik egyéniséggel és olyan elmével, „mely magába foglal emlékezetet, értelmet, ítélőképességet, alkotó képzeletet, képzettársítást, döntést, választást”. 9:8.6 - 8.8 az alanyi öntudat és az Atya személyiség körére adott tárgyilagos válasz jellemzi.

- Teremtő Fiak: 33:1.3 A paradicsomi Atya-Fiú szellemi erőinek személyiség-központjai, a Hétszeres Isten téridő sajátosságainak végső erő-személyiség összpontosulásai.

- Teremtő Fiak/Fiúk (jellemzők): 20:1.11 Hármas eredetű, elsődleges fiak, akiket az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú hoz létre.

- 33:2.1 Némelyikük „az Atyára, mások a Fiúra, megint mások pedig a két végtelen szülőjük keverékére hasonlítanak. A mi Teremtő Fiúnk igen határozottan inkább az Örökkévaló Fiúéhoz hasonlító jegyeket és sajátosságokat mutat.”

- 33:2.2 Az „Örökkévaló Fiú jóváhagyásával új teremtményi formaterveket készítenek, és a Szellem-társuk tevékeny közreműködésével megpróbálkozhatnak az energia-anyag új formájának kialakításával is.”

- 118:4.7 „mindenségrendi értelemben átalakító teremtők.”

- 119:0.3 Teljes felelősséget vállal a világegyeteme befejezéséért, irányításáért és rendezett működtetéséért.

- 119:0.3 Vállalja, hogy addig nem gyakorolja az új teremtésrész feletti főhatalmat, amíg a hét teremtményi alászállását a Nappalok Elődei által igazolt módon nem teljesíti.

- 119:0.4 A természetüknél fogva igazságosak.

- 119:0.4  A természetüknél fogva irgalmasak.

- 119.0.4 Az „egymást követő alászállási tapasztalások eredményeként megértően könyörületessé válnak”.

- 119:0.6 A különböző rendű, maguk teremtette lények iránti rokonszenvük igazi és teljes.

- 119:0.6 A teremtményeik iránti könyörületességük mérhetetlen.

- 119:0.6 Sajnálatot éreznek a tévelygők és az önzőek irányában.

- Teremtő Fiak Hangja: 28:4.3 az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.6 Minden felsőbb-világegyetemben a harmadik elsőfajú szekonáf és minden, a sorban ezt követő hetedik szekonáf hallható módon és jól tükrözi a helyi-világegyetemek Teremtő Fiainak elmeválaszát valamely időszerű kérdéshez való hozzáállásukról a Nappalok Elődei számára.

- Teremtő Fiú helyi világegyetemi hatáskörei:

21:3.5 „1. Első helyettesi hatáskör – a Teremtő Fiú által gyakorolt egyes és átmeneti hatáskör azt megelőzően, hogy a vele társult Alkotó Szellem révén megszerzi a személyes értékeket.

21:3.6 2. Együttes helyettesi hatáskör – a paradicsomi pár közös uralkodása azt követően, hogy a Világegyetemi Anyaszellem személyisége megjelent.

21:3.7 3. Kibővülő helyettesi hatáskör – a Teremtő Fiú kiteljesedő hatásköre a hét teremtményi alászállási időszakban.

21:3.8 4. A legfőbb hatáskör – a hetedik alászállás teljesítését követően elnyert szilárd fennhatóság. A Nebadonban a legfőbb hatáskör Mihály urantiai alászállásának teljesítésétől számítódik. Ez a ti bolygóidőtökben mérve alig több mint ezerkilencszáz év óta áll fenn. (1934-hez képest 31:10.22)

21:3.9 5. Kibővülő legfőbb hatáskör – a fény és élet korszakának a teremtményi területük többségén való beköszöntére épülő, erősödő kapcsolatrendszer. E szakasz a helyi világegyetemek jövőjének része.

21:3.10 6. Háromsági hatáskör – melyet azt követően gyakorol, hogy a teljes helyi világegyetem elérte a fény és élet korszakát.

21:3.11 7. Ismeretlen hatáskör – a jövőbeli világegyetemi korszak ismeretlen kapcsolatrendszere.”

- Teremtő Fiúnk (33:1.3 Világegyetemi Fiú; 33:2.3 Tökéletes Fiú; 33:1.1 Krisztus Mihály): 33:1.1 a nebadoni Mihály. Ő az isteniség és a végtelenség 611.121. eredeti fogalmát megszemélyesítő „egyszülött Fiú”, aki az Egyetemes Atyától és az Örökkévaló Fiútól származik. Székhelye a Szalvington. 33:1.2 Ebből következően Ő „nem az Örökkévaló Fiú, vagyis az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem lételvi paradicsomi társa.” Viszont Ő az, aki megszemélyesíti az Örökkévaló Fiút, illetve képviseli és megtestesíti az Egyetemes Atya személyiség-jelenlétét a saját világegyeteme számára. 33:1.3 Szellemi vonzerőt gyakorol a helyi világegyetem központjából. 33:2.3 Amint visszatért az Urantián teljesített utolsó alászállásáról, jogot szerzett „minden hatalomra a mennyben és a földön”. 33:2.4 Így vált az Atya, a Fiú és a Szellem megjeleníthető isteniségévé a fejlődő halandók számára. 39:1.15 Tudható az is, hogy a negyedik teremtményi megtestesülésére egy nebadoni legfelsőbb szeráfi rendbe tartozó tanító tanácsos alakjában került sor. 33:7.1 Elsősorban a teremtéssel, a fenntartással és a segédkezéssel foglalkozik. A saját teremtményei fölött sohasem ítélkezik. 33:3.1 A saját világegyeteme tekintetében a legfelsőbb szintű igazgatási hatáskörrel rendelkezik. 33.2.5 Távollétében Gábriel helyettesíti a Nebadon világegyetem kormányzójaként.

- Teremtő Fiú (jellemzők): 116:5.13 A „székhelybolygóját addig nem hagyja el, amíg a helyi világegyetem nagybani egyensúlya ki nem alakult.”

- Teremtő Mihály: 21:0.3 a Paradicsomról a világegyeteme keresésére induló Mihály-rendbeli Fiú megnevezése.

- természet: 101:2.9 csak anyagot, mozgást és mozgások sorozatát, vagyis életet mutat. A természet folytonosságából nem következik az ember-személyiség továbbélésében való okszerű hit. 101:2.10 A természet nem tár fel személyes Istent a megfigyelő számára. 101:2.11 Bár az Istent nem lehet kizárólag a természeten keresztül megtalálni, azonban „a természet tanulmányozása teljes mértékben összehangolható egy felsőbb és szellemibb világegyetem-értelmezéssel.” 84:5.2 A természet nem ismeri a pártatlanság fogalmát. A szülés gyötrelmeiben egyedül a nőt részesíti. 70:9.1 A természet „nem ruházza fel az embert jogokkal, csak az élettel s egy világgal, amelyben megélheti azt.” Ez azt is jelenti, hogy még az élethez való jogot sem adja meg az embernek. 82:2.1 A természet a faj szaporodásában érdekelt, melyhez ellenállhatatlan erővel ragaszkodik. Éppen ezért nem az egyénre és nem az erkölcsökre van tekintettel. 70:10.1 A természet egyféle igazságot nyújt – „a következményeknek az okokhoz való elkerülhetetlen igazodását.” 4:2.4 A természet értelmezhető úgy is, mint „a Paradicsom tökéletessége osztva a befejezetlen világegyetemek hiányos és rossz voltával, és bűnével.”

- természeti jelenségek személytelenítése: 81:2.9 e jelenségek igazi okának nyílt, őszinte és bátor keresése vezetett a mai tudomány megszületéséhez. Így lett a csillagjóslásból csillagászat, a varázsvegytanból vegyészet, a varázslásból pedig orvostudomány.

- természeti törvények: 65:6.8 ide tartoznak a fizika törvényei, a vegyi kölcsönhatások és a villamosság törvényei, amelyek az ember számára változatlanok, megváltoztathatatlanok, egységesek, megbízhatók és kiszámíthatók – kivéve a Korlátlan Abszolút jelenlétében.

- természetközpontú: 103:6.14 okszerűen gondolkodó, de erősen az anyagi világ felé hajló életfelfogású ember.

- természettisztelet: 85:6.4 lásd → vallás (evolúciós, természetimádás)

- test (az ember tapasztalásában): 0:5.7 Anyagi vagy testi élő szervezet. „Az állati természetű és eredetű, élő, villamos-vegytani működési rend.”

- test (emberi ~): 111:1.4 Életgép, 111:2.10 „fizikai-élet gép”.42:12.12 Nem a testnek van szelleme, hanem a szellem öltött anyagi testet. Az anyagi szemek a szellemtől született lélek ablakai. „A szellem az építész, az elme az építőmunkás, a test pedig az anyagi építmény.” Lásd még → „test (az ember tapasztalásában)” → „húsvér test (halandói ~)”

- test (morontia ~): Lásd → „morontia alak (test)”

- test egészsége (emberi ~): 110:6.4 Célja, a legnagyobb világosság és igazság befogadásának biztosítása. Ezt a test akkor segíti elő a legjobban, ha az ember jó és tiszta szokásokkal, kiegyensúlyozott idegi energiákkal és egyensúlyban lévő vegyi működéssel, valamint tökéletesen kiegyensúlyozott elmével rendelkezik. Lásd még → „egészség”

- testalak (anyagi ~): 112:6.3 Külső megjelenése bizonyos mértékig a személyazonosság jellegét tükrözi.

- testalak (morontia ~): Lásd → „morontia alak (test)”

- testalak (szellemi ~): 112:6.3 „A szellemi szinten a külsődleges forma és a benső természet egyre jobban megközelíti a teljes azonosulást és ez egyre tökéletesebbé válik, amint a teremtmény egyre magasabb szellemi szintekre jut el.”

- testvérházasság: 74:6.9 Az ádámi utódok hagyományain alapul. Némely későbbi nemzet azon szokása, amely az isteni leszármazással rendelkezőnek hitt királyi családok esetében megengedte a fiú- és leánygyermekeik közötti házasodást.

- testvériség: 52:6.7 Az Isten atyai voltának közös elismerésére épül. 71:4.16 Olyan társadalmi rend, amelyben minden ember örömmel viseli a másik terheit, ahol ténylegesen vágynak arra, hogy az aranyszabályt gyakorolják az igazság, a szépség és a jóság iránti elhivatott szolgálatban. 100:4.6 A testvériség az egyének önzetlen, tetterős szeretetén alapul. E szeretet tapasztalása érzelmeket kelt és érzéseket vált ki másokból, ami őket is ilyen szeretet gyakorlására ösztönzi. Az így cselekvő egyének közössége hozza létre és tartja fenn az emberek közötti testvériséget. 71:4.17 A testvériség képes visszatartani az erőset a gyenge elnyomásától. 52:6.2 A testvériségnek van szellemi és társadalmi formája. Jézus a szellemi testvériség közvetlen eléréséhez vezető utat mutatta meg. A társadalmi testvériség megvalósítása döntéseket és új emberi viszonyulásokat igényel. Ehhez elő kell segíteni

52:6.3 1. a társadalmi testvériesség-et,

52:6.4 2. az értelmi keresztbeporzás-t,

52:6.5 3. az erkölcstani eszmélés-t,

52:6.6 4. a politikai bölcsesség-et, és

52:6.7 5. a szellemi látásmód-ot.

(A fenti fogalmak kibontása betűrend szerint történik a fogalomhatározóban.) 84:7.28 A vérségi alapú testvériség erkölcstanát a szülő és a gyermek is a családban tanulja. Az összes ember közötti testvériség eléréséhez már a családban előnyös elsajátítani a türelmet, a felebaráti szeretetet, az elfogulatlanságot és a béketűrést. 84:7.29 A testvéri odaadás eszményi szintre képes emelni a fiúi és a szülői ragaszkodást a családban. 12:7.10 A testvériség a teljesség valósága, mely felfedi a teljesség tulajdonságait. 99:7.5 A gazdasági egymásrautaltság és a társadalmi közösségvállalás a bolygói testvériség kialakító tényezői közé tartoznak.

- testvériség értékei: 84:7.28 a gyermekeknek már a családban érdemes lenne megtanulniuk a vérségi testvériség és az összes ember közötti testvériség értékeit, vagyis a türelmet, a felebaráti szeretetet, az elfogulatlanságot és a béketűrést. Lásd még → „testvériség”

- tetoválás (törzsi bélyeg): 70:7.10 eredetileg törzsi hovatartozást jelölt. A törzsi jegyeket, mint a törzshöz tartozás jelzéseit, a kamaszkori beavatás részeként vágták bele a bőrbe. 68:1.2 „A magányos ember védtelen volt, hacsak nem viselte magán a törzs bélyegét, mely igazolta, hogy ő valamelyik olyan csoporthoz tartozik, mely az illetőt ért bármiféle támadást bizonyosan megbosszulna. Még Káin idejében is végzetes dolog lett volna távolabbra utazni egyedül, a csoporthoz való tartozás valamilyen ismertetőjegye nélkül.”

- tett: 110:6.17 „a döntések kivitelezése”.

- tények: 111:6.6 „a bölcsesség építményében az építőelemek, melyeket az élettapasztalat habarcsa köt meg.”

- tényleges valóság: 0:4.7 Teljes kifejeződéssel létező valóság.

- ténylegessé váló Istenség-személyiségek: 0:7.1 A Legfelsőbb Isten, a Végleges Isten és az Abszolút Isten, akik a Havona utáni korszakok ténylegessé váló Istenség-személyiségei.

- ténylegesség: 115:3.12 A teremtmény nézőpontjából lényegi valóságot jelent. 115:3.12 „A ténylegesség központi létezésű és kifelé, a végtelenség pereme felé terjeszkedik”. 115:3.16 A ténylegesek nyitnak új utat a megjelenésükben addig korlátozott lehetőségek létrejöttéhez. A fejlődés örök, mivel a VAGYOK lehetőségeinek ténylegessége abszolút és a ténylegeseinek lehetségessége is abszolút. Minden emberi döntés új valóságot tesz ténylegessé az emberi tapasztalásban és egyben „új képességet is teremt az emberi növekedésre.”

- ténylegesség trioditája: 115:3.7 Az Első Forrás és Középpont eredetiségének tényleges kinyilatkoztatásai, vagyis az Örökkévaló Fiú, a Végtelen Szellem és a Paradicsom Sziget alkotja. 115:3.4 Ez a társulás a mindenségrend létezőinek – szellem, elme és energia – középpontja.

- tér: 12:4.7 valami nem tér jellegűvel kapcsolatban fennálló valós létező, amely mozgást tartalmaz és szabályoz, sőt még mozog is. E mozgásoknak négyféle csoportosítása létezik.

- tér (meghatározás): 118:3.1 „összetartozó pontok rendszere.”

- tér (jellemzők): 12:4.16 „A mozgás csakúgy, mint a tér, a gravitáció kiegészítője, illetőleg kiegyenlítője.”

- 105:3.4 „a Paradicsomhoz viszonyítva létezik”.

- 105:3.7 „korlátozza a Korlátlan működését”.

- 42:4.6 Nem üres. A Nebadon legritkább tere is 16,4 köbcentiméterenként nagyjából száz ultimatont tartalmaz.

- 42:5.16 Még az atomok belső tere sem üres.

- 106:7.7 „végleges jellegű, a nyugalmi középtéri körzetek viszonylagos abszolútságán belüli sajátosságú.”

- 118:3.5 Nem abszolút dolog.

- 118:3.5 Nem abszolút dologként a legközelebb van ahhoz, hogy abszolúttá váljon.

- 118:3.5 Abszolút értelemben végleges.

- 118:3.5 „míg anyagi testek léteznek a térben, addig maga a tér is létezik ugyanezen anyagi testekben.”

- 118:3.5 Nem abszolút, de sok mindenben abszolút jelleget mutat.

- 118:3.6 „minden anyagi test sajátja.”

- tér (emberi felfogása): 118:3.1 „egységbe foglalás útján” valósul. Az emberi személyiség egységbe rendező látásmódja képes az idő és a tér társítására, összehangolására.

- tér és idő Legfelsőbb Teremtői: 36:6.7

a) A Tökéletes Szellem, aki nem részletezett módon vesz részt az élet adományozás első felvonásában egy új bolygón.

b) A Nappalok Elődei szintén nem részletezett tevékenységgel működnek közre az élet beindításában.

c) A Világegyetemi Anyaszellem megelevenítő tevékenysége.

Ők hárman a Hétszeres Isten szintjei közé tartoznak.

- tér hírvivő seregei: 25:0.1 a Végtelen Szellem családjában közbenső helyet foglalnak el, a felsőbb személyiségek és a segédkező szellemek közötti összekötőként működnek. Közéjük az alábbi rendek tartoznak

25:0.2 „1. Havona-szolgálók.

25:0.3 2. Világegyetemi Békéltetők.

25:0.4 3. Szakmai Tanácsadók.

25:0.5 4. Paradicsomi Feljegyzés-felügyelők.

25:0.6 5. Mennyei Adatrögzítők.

25:0.7 6. Morontia Társak.

25:0.8 7. Paradicsomi Társak.”

- tér sötét szigete: 15:6.11 olyan anyaghalmozódás, mely sem fényt, sem pedig hőt nem bocsát ki. Legtöbbször hatalmas tömegű, nagy sűrűségű és jelentős hatást gyakorol a világegyetem egyensúlyi és energiaviszonyaira. Pontos méretük és helyzetük kiszámítható a pályákon tartott napok gravitációs vonzereje mértékének ismeretében.

- Téra: 93:5.3 Ábrahám apja.

- térpotenciál: 11:8.8 téren belül létező erők és potenciálok, ami tekinthető a Paradicsomról kiáradó abszolút hatások és potenciálok összességének is, mely a Korlátlan Abszolút térjelenlétét alkotja.

- térszférák osztályai: 15:6.1-15:6.6

15:6.2 „1. A napok – a tér csillagai.

15:6.3 2. A tér sötét szigetei.

15:6.4 3. Kisebb égitestek – üstökösök, meteorok és a bolygóknál kisebb égitestek.

15:6.5 4. A bolygók, beleértve a lakott világokat is.

15:6.6 5. Épített szférák – rendelésre létesített világok.”

- Thór: 80:5.4 a cro-magnoni kék emberek ellen vonuló északi andita seregek parancsnoka volt, aki győzelemre vezette népét a Somme folyó melletti csatában. A kiválóbb katonai terve alapján győzött. Egyes törzsek később istenként tiszteltek.

- Tibet (vallása): 94:10.3 a vezető világvallások mindegyikéből rendelkezik valamennyivel, kivéve a jézusi evangélium tanításait. 94:10.2 A tibeti vallásban ősi varázslási hagyományok keverednek más vallásokból átvett elemekkel. Szertartásokra épül, melyek gyakorlásától üdvözülést várnak. Halmozott szertartásrendje nehéz, terhes.

- Tibériás: 129:1.2 Szeforiszt követte Galilea fővárosának rangjában.

- tiltott övezet (jerusemi): 46:5.26 a felemelkedő halandók és a köztes teremtmények nem léphetnek be

a) a Fizikai Főszabályozók jerusemi köreinek központjában álló erőtér-templomba, és

b) az Anyagi Fiak területén található anyagtalanná lényegítő övezetbe, ahol a szállító szeráfok az anyagi lényeket a morontia rendű létállapothoz hasonló állapotúvá alakítják át.

- tisztátalanság: 84:4.8 a régi erkölcsök szerint a havi vérzés idején a nő és mindaz, amit megérintett tisztátalanná lett. A görögök szerint a tisztátalanság három fő oka a vérző nő, a disznó és a fokhagyma.

- tisztelet (Isten iránti): 87:7.10 személyes szellemi tapasztaláson alapul.

- tiszteletfajták: 92:3.1 ezeket nem az igazság felfedezése, hanem a hitvallások terjesztése céljából alakítják ki. 92:3.4 „A vallási tisztelet azért áll ellen a fejlődésnek, mert a valódi fejlődés bizonyosan módosítja vagy megsemmisíti magát a tiszteletfajtát is; ezért a felülvizsgálatot mindig rá kell kényszeríteni.” 92:3.5 A tiszteletfajták hittételeit az erkölcsi fejlődés nyomása és a korszakos kinyilatkoztatás időszakos megvilágosító hatása képes nemesebbé tenni. Lásd még → „vallás (evolúciós ~)”.

- tiszteletközösség: 87:7.10 szertartások, jelmondatok és célok jelképrendszere. 87:7.2 A tiszteletközösség érzéseket őriz meg és érzelmeket elégít ki, ami egyben akadálya is a társadalmi és szellemi fejlődésnek. 87:7.1 A közös jelképrendszer segíti az erkölcsi nézetek és a vallási állhatatosság megőrzését, illetve ösztönzi azokat. A tiszteletközösség a „régi családok” hagyományaiból nőtt ki és állandósult intézményként. 87:7.3 Vallási tiszteletet nem lehet gyártani, annak fokozatosan kell teret nyernie. A különböző kultúrák eltérő tiszteletfajtákkal rendelkeznek. 87:7.4 A leghatékonyabb és legvonzóbb tiszteletközösség a korai keresztény tiszteletfajta volt, melynek azóta sok értéke megsemmisült. Az alapeszméinek pusztulása az adott tiszteletfajta elerőtlenedését eredményezi. 87:7.5 A rendelkezésre álló igazság és az alakítható tiszteletfajták kedveznek a társadalmi fejlődésnek. 87:7.6 Tény, hogy az igazságra vonatkozó új kinyilatkoztatások mindig új tiszteletfajta megjelenését eredményezték. Így lesz ez Jézusnak az V. korszakos kinyilatkoztatás által közzétett vallási tanításai esetében is. 87:7.8 Kívánatos az olyan tiszteletfajta, amely segíti a polgárosodást és az egyén szellemi boldogulását.

- tiszteletközösség (jövő jelképrendszere): 87:7.10 egyszerű, nem összetett szertartások, jelmondatok és célok jelképrendszere, melyek kifejezik a hódolat iránti igényt és a hűségre való választ. 87:7.6 A magasabb rendű polgárosodott társadalom felsőbbrendű jelképrendszere eszméket, eszményképeket és hűségviszonyokat fejez ki. Azon vallásos élet szellemi tapasztalása által fog megjelenni, amely az Isten Atyaságán alapul, és ki fogja fejezni az emberek közötti testvériség fenséges eszményképét, mivel a megtapasztalt szeretet természetes következménye lesz. 87:7.7 Az új jelképrendszernek táplálnia kell az érzést, lehetőséget kell adnia érzelem kifejezésére, állhatatosságra kell ösztönöznie, segítenie kell a szellemi fejlődést, hirdetnie kell a mindenségrend jelentéstartalmait, magasabb szintre kell emelnie az erkölcsi értékeket, bátorítania kell a társadalmi fejlődést és ösztönöznie kell a felsőbbrendű személyes vallásos életet. Az új tiszteletfajtának ki kell fejeznie az élet legfelsőbb céljait, melyek egyszerre időlegesek és örökkévalók, társadalmiak és szellemiek. 87:7.8 E tiszteletfajtának fel kell ismernie az igaz értékeket, méltatnia kell a szép kapcsolatokat, és a valódi nemességét jóságát kell dicsőítenie. 87:7.9 Továbbá egyaránt jelentőséggel kell bírnia az egyén és a közösség számára is. Egy hasznos jelképrendszer formáit egyénileg és közösen is lehet alkalmazni.

- tiszteletszertartás: 90:3.2 azon törekvés eszköze, „hogy az ősember szabályozhassa azt az anyagi világot, melyben ő maga is benne van.” Céljai közé tartozott az élet meghosszabbítása és az egészség megőrzése.

- Titkos Nevelő: lásd → „Gondolatigazító”

- titkos társaság: 70:7.1 kezdetben vallási jellegű férfiszövetségek voltak, később társadalompolitikai céllal is működtek. 70:7.2 E társaságok titkos voltát az alábbi okok is indokolhatták.

„70:7.3. 1. Attól való vélelem, hogy kiváltják az uralkodók nemtetszését, mert valamilyen tabut megsértettek.

70:7.4 2. Kisebbségi vallási szertartásos szokások gyakorlása érdekében.

70:7.5 3. Értékes »szellem-« vagy szakmai titkok megőrzése céljából.

70:7.6 4. Valamilyen különleges bűbáj vagy varázslat élvezete érdekében.”

70:7.8 A hajdan élt emberek a kamasz fiúk oktatását és nevelését a házasságig a férfiak titkos társaságaira bízták. Így tudták őket ellenőrzés alatt tartani, megakadályozandó a törvénytelen gyermekek születését. 70:7.13 Az első női társaságok célja a kamaszlányok felkészítése volt a feleség- és anyaszerepre. 70:7.16 E társaságok az eskütételre és a bizalomra építettek, valamint a titkok megőrzését tanították. Felléptek éjszakai őrtársulásként és alkalmazták a lincstörvényt. Kémkedtek hadiállapot idején, és titkosrendőrségként működtek béke idején. A működésük elbizonytalanította a gátlástalan királyokat. 70:7.17 „E társaságokból alakultak ki az első politikai pártok.” 70:7.19 Idővel pedig az első jótékonysági szervezetek. Ezek utóbb vallási társaságokká, az egyházak előhírnökeivé alakultak át. A törzsközivé alakult társaságok nemzetközi szövetségekké lettek.

- tizenhárom: 88:1.6 a korai emberek bűvtárgyi erővel bírónak, szerencsétlen számnak tartották.

- Tizenkét tagú Családbizottság: 122:0.2 Eseti bizottság, melynek tagjait Gábriel választotta ki magasabb rangú világegyetemi személyiségek közül. Azzal a feladattal küldte őket az Urantiára, hogy a zsidók között keressenek olyan alakuló családokat, amelyek alkalmasak lehetnek „alászállási családul Mihály tervezett megtestesüléséhez.” 122:0.3 A három alkalmasnak talált pár közül Gábriel választotta ki Józsefet és Máriát.

- tízes szám: 42:9.1-9.2 az idő és a tér minden fizikai világegyetemében a tízes rendszer az energia, az anyag és az anyagi teremtés sajátsága. 43:6.4 Az épített világokon – így az Edentián is – az anyagi rendbe sorolt életnek tíz formája, osztálya létezik. A növényi és állati életet ismerő urantiaiak az Edentia első három életosztályába tartozókat növényiként sorolnák be, az utolsó hármat pedig állatinak. Azonban a közbenső négy életformát kezdetben nem értenék.

- toda: 91:0.4 indiai törzs. 91:3.2 Az imáiknak nincs személyes címzettje. E személytelen imák nem alkalmasak társadalmi, erkölcsi vagy szellemi érték megőrzésére illetve gyarapítására.

- továbbélés: 110:2.2 „az Istenek ajándéka, amelyet az idő teremtményeinek maguknak kell kívánniuk.” 110:3.2 Az ember döntéseitől, elhatározásaitól és az állhatatos hitétől függ, melyek a személyiséggyarapodás lépcsőinek tekinthetők. 110:3.5 Tudatlanság, összezavarodott gondolkodás és félelemmel telt bizonytalanság nem, csak „az Igazító vezetésének való tudatos ellenállás akadályozhatja meg a kifejlődő halhatatlan lélek továbbélését.”

- továbbélés (azonnali ~ feltételei): 112:4.12 a) A halál idején a halandó már elérte a harmadik vagy magasabb (második esetleg első) kört.

- b) A továbbélő jellemről az Igazító által készített végleges összefoglaló átiratot a beteljesülés-őrangyal feltétel nélkül jóváhagyta.

- c) Ezeket az adatokat az Uverszai Világegyetemi Ítélők és a tükröző-társaik is egyhangúlag jóváhagyják.

- d) Ekkor a Nappalok Elődei a tájékoztatási körökön keresztül a Szalvingtonra továbbítják az illető felsőbbrendűségét kihirdető határozatot.

- e) Ezt követően rendelik el a Nebadon Urának bíróságai a továbbélő lélek átküldését a lakóvilágok valamelyik feltámadási csarnokába.

- továbbélés titka: 110:3.2 Az a felsőbbrendű emberi vágy, hogy az ember Istenszerű legyen, „valamint az a társult akarat, hogy az ember mindazokat a dolgokat tegye, illetőleg azzá legyen, amelyek alapvető fontosságúak” a továbbélés vágyának eléréséhez.

- többnejűség: 69:9.7 „a nőirabszolgaság-elem túlélése a házasságban.” 80:3.4 A kék emberfajta csak akkor gyakorolta, amikor a háborúzás miatt a férfiak száma megfogyatkozott.

- Tökéletes Háromságot-elért Fiak: 22:1.12 A Mennyei Oltalmazók és „a Magas Fiú-segédek a kétszeres háromságot-elért személyiségek egy különleges csoportját alkotják. Ők a Paradicsom-Havona személyiségek, illetőleg tökéletessé lett halandók azon teremtményi-háromságot elért fiai, akik már régóta kitűntek a Végleges Testületben.” A Nappalok Elődeinek bíróságaihoz rendelik őket. 22:1.13 Ők néha hoznak olyan rossz döntést is, ami átmeneti zavar okozására képes.

- Tökéletes Mihály: 21:03 a világegyeteme felett legfőbb hatáskört elnyert Mihály-rendbeli Fiú megnevezése.

- tökéletesség: 101:6.1 a szellemi tökéletesség lehetősége az ember számára is nyitva áll. 102:1.1 Tökéletességre irányuló vágy szükséges „ahhoz, hogy biztosított legyen a legfelsőbb eléréséhez vezető hitbeli út megértésére való” képesség. 75:8.6 Azonban a helyi világegyetemünket nem tökéletesnek teremtették. „A tökéletesség az örökkévaló célunk, nem pedig az eredetünk.” 75:8.7 „Ha ez egy működésközpontú világegyetem volna, ha az Első Nagy Forrás és Középpont csak egy személyiséggel nem rendelkező térerő lenne, ha a teljes teremtés a fizikai anyag olyan hatalmas halmaza volna, melyet változhatatlan energia-megnyilvánulások jellemezte pontos törvények irányítanának, akkor állhatna fenn tökéletesség, még a tökéletlen világegyetemi helyzet ellenére is.” Egy ilyen felállásban nem lennének véleménykülönbségek és súrlódások. 0:1.19 A tökéletességnek hét értelmezhető válfaja van.

„0:1.20 1. Abszolút tökéletesség minden szempontból.

0:1.21 2. Abszolút tökéletesség egyes állapotokban és viszonylagos tökéletesség minden egyéb szempontból.

0:1.22 3. Abszolút, viszonylagos és tökéletlen szempontok különféle társulásban.

0:1.23 4. Abszolút tökéletesség néhány tekintetben, tökéletlenség minden másban.

0:1.24 5. Abszolút tökéletesség egyetlen tekintetben sem, viszonylagos tökéletesség minden megnyilatkozásban.

0:1.25 6. Abszolút tökéletesség egyetlen állapotban sem, viszonylagos tökéletesség néhányban, tökéletlenség a többiben.

0:1.26 7. Abszolút tökéletesség egyetlen jegyben sem, tökéletlenség mindben.”

- tökéletesség (teremtmény általi ~): 105:6.4 Eléréséhez a tökéletlen működésből induló evolúciós – időhöz kötött alkotó – tapasztalásra van szükség, mely növekedés szükségszerűen együtt jár helytelen alkalmazkodással, összhang hiánnyal és összeütközésekkel.

- tökéletesség (világegyetemi ~): 116:5.12 Az idő-világegyetemek beteljesülése. 116:5.12 Az anyagi egyensúly végső elérése a Legfelsőbb Lény fizikai szabályozásának befejeződött fejlődését fogja jelezni.

- tökéletlenség: 105:6.4 A magvábanvaló (lehetőségként jelen levő) rossz eredete.

- történelem: 68:2.5 „az ember korszakos küzdelme az élelemért.”

- történelem (héber ~ tényeiből): A) 97:9.1 „Az izraelitáknak sohasem volt tizenkét törzsük – csak három-négy törzs élt Palesztinában.” B) 97:9.1 A papok feljegyzései ellenére a „héberek sohasem szorították ki a kánaániakat Palesztinából”. Velük egyesülve hozták létre a héber nemzetet. C) 97:9.2 „Az izraelita öntudat Efraim hegyvidékéről származik; a későbbi zsidó öntudat eredete pedig Júda déli nemzetsége. A zsidók (júdaiak) mindig próbálkoztak azzal, hogy hiteltelenítsék és rossz színben tüntessék fel az északi izraelitákról (efraimiakról) szóló feljegyzéseket.” D) 97:3.1 „A Jahve-hívők és a Baál-követők közötti hosszas vita inkább az eszmerendszerek társadalmi-gazdasági összeütközése volt, semmint vallásfelfogási nézetkülönbség.” 97:3.2 Palesztina déli, vándorló törzsei elidegeníthetetlenként tekintettek a földre. 97:3.3 Az északi letelepedett törzsek viszont szabadon adták, vették és terhelték a földjeiket. E) 97:9.3 Saul ammoniakat legyőző serege alig volt nagyobb 3000 főnél. A babiloni száműzetés idején a sereg létszámát 330.000-re írták át és „Júdát” is felvették a csatában harcoló törzsek sorába. F) 94:9.4 Sault a csapatai közfelkiáltással tették királlyá. A papok ezt úgy jegyezték le, hogy Sámuel koronázta királlyá isteni útmutatás alapján. Tették ezt azért, hogy „isteni leszármazási ágat” teremtsenek Dávid júdai királyságának. G) 97:95. Dávid szembekerült Saullal és egy filiszteus szövetséghez csatlakozott. Bár nem vett részt a Saul elleni csatában, a filisztesusok nem győzhettek volna, „ha Dávid hűséges marad Izráelhez.” H) 97:9.7 A Dávid vezetésével létrejött júdai királyság nem héber népelemekből tevődött össze. Kéniek, kalebiek, jebuzeusok és más kánaániak alkották. 97:9.11 „Júda törzse inkább volt nem-zsidó, mint zsidó”. I) 97:9.8 Dávid királlyá tevésének két változata is megtalálható az Ószövetségben. A valósat, vagyis hogy a serege királlyá tette, a papok véletlenül hagyták benne. A Sámuel látnok általi felkenése kitaláció. J) 97:9.11 Miután Dávid legyőzte a filiszteusokat, 97:9.12 „Jahvénak szükségszerűen némiképp osztoznia kellett a dicsőségben a kánaáni istenekkel, mert Dávid seregének zöme nem héber volt. És ezért lelhető fel a feljegyzésetekben ez az árulkodó kijelentés (melyet a júdai szerkesztők nem vettek észre): »Szétszórta az Úr ellenségeimet előttem. Ezért nevezte azt a helyet Baál-Perázimnak.« És azért tettek így, mert Dávid katonáinak nyolcvan százaléka Baál-követő volt.” K) 97:9.18 Az Ószövetség nem említi Akháb, efraimi király és szövetségesei nagy csatáját Karkarnál III. Salmanassár ellen, amely által sikerült megakadályozni az asszírok azon szándékát, hogy ellenőrzésük alá vonják a földközi-tengeri partvidéket. L) 97:9.20 Jehoás és Jeroboám idején az állam és az egyház összefonódva működött. „A szólásszabadság elnyomására tett kísérlet miatt kezdett Illés, Ámósz és Hósea titokban írni, és ez volt a valódi kezdete a zsidó és a keresztény bibliaírásnak.” M) 97:10.3 „A nemzeti önzés, a helytelenül értelmezett, megígért Messiásban való hamis hit, valamint a papság által rájuk kényszerített rabság és zsarnokság örökre elhallgattatta a szellemi vezetők (kivéve Dániel, Ezékiel, Aggeus és Malákiás) hangját; és attól a naptól Keresztelő János koráig egész Izráel egyre erősödő szellemi hanyatlást élt meg.”

- történelem (szent ~): 97:8.1 a zsidóknak nincs világi történelmük, mivel a héberek dolgaival kapcsolatos feljegyzéseket a papjaik elpusztították, miután a babiloni fogságuk idején elkészítették „az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést, vagyis Izráel szent történelmét,” amint ez az Ószövetségben is olvasható. 97:8.6 „Az Újszövetség szerzői és a későbbi keresztény írók fokozták a héber történelem torz jellegét azzal, hogy jóhiszeműen megpróbálkoztak a zsidó látnokok érzékfölötti szintű tetteinek és szavainak magyarázatával. A héber történelmet így szerencsétlenül kihasználták mind a zsidó, mind a keresztény írók. A világi héber történelmet gyökereiben hitelvesítették. A szent történelem koholmányává alakították azt és kibogozhatatlanul összekötötték az úgynevezett keresztény nemzetek erkölcsi felfogásaival és vallási tanításaival.”

- történelem (világi ~): 97:8.5 „Az a tény, hogy a »Fenségesek uralkodnak az emberek birodalmain« még nem teszi a világi történelmet úgynevezett szent történelemmé.”

- törvény: 101:10.3 létezik anyagi szintje és elmeszintje. Az anyagi szint az okozatiság folytonossága. Az elmeszint eszmei folytonosságot sugall, a fogalmi lehetségességnek az előzetesen létező fogalmakból való következését.

- törvény(ek) (szellemi ~, Isteni ~ ): 102:7.2 abszolút változhatatlanok, mivel egy változhatatlan (nem változó) Isten szokásai. A mindenütt-változó világegyetemet szabályozzák, „tartják biztos egyensúlyban.” 39:3.3 A szellemi törvény az igazságosság értelmi alapja. 12:7.4 A végtelen és tökéletes isteni elme változatlan válasza.

- törvény (világi szabály): 70:11.6 „a hosszas emberi tapasztalás írásban való rögzítése, a megszilárdult és hitelesített közvélekedés.” 70:11.1 A már régóta létező, nem rögzített erkölcsök hajlamosak pontosan meghatározott törvényekké, egyértelmű előírásokká és jól érthető társadalmi szabályokká alakulni. 70:11.6 Vagyis az „erkölcsök képezték a felhalmozódott tapasztalatok nyersanyagát, melyből később a kormányzó elmék megalkották az írott törvényeket.” 70:11.2 Kezdetben nemleges jellegű és tiltó. A korai társadalom úgy adott az egyénnek élethez való jogot, hogy mindenki más számára kötelezővé tette a „ne ölj” parancsot. 69:9.12 A magántulajdon védelme érdekében azt követően alakult ki, hogy az ember elveszítette a hitét a bűvtárgyakban. A vadászatra vonatkozó törvények megelőzték a földre vonatkozó törvényeket.

- törvényhozás (edentiai): 45:3.22 melybe Jézus urantiai küldetése óta a Satania csillagrendszer tíz tagot jelöl.

- törvénykezés: 92:2.2 a régi formákba kapaszkodik.

- törvénytelen gyermek: 82:4.4 már a polgárosodott viszonyok terjedése elején hátránnyal kezdte az életét, mivel a feleség házastársi hűtlensége problémát okozhatott a leszármazás és az örökség terén.

- törzs: 70:3.3 rokonsági alapú nemzetségek közössége. A létrejöttüket a hadviselés és a külső nyomás kényszerítette ki, de a kereskedelem és az üzlet tartotta egyben, viszonylagos békességben. 71:1.23 A törzsi kormányzás átmenet a családi és az állami fennhatóság között. 70:4.9 A „korai törzsi kormányzatok a nemzetségek laza szövetségére épültek.” A nemzetségek vezérei a törzsfőnök alárendeltjei voltak. 70:4.10 A törzsek harcifőnökei apai ágon uralkodtak.

- törzsfejlődés (szerves): 65:0.7 a lakott világokon megvalósuló menetét az élethordozók, a fizikai szabályozók és az elmeszellem-segédek együttes működése szabja meg.

- törzsi összhang és a faji együttműködés legfelsőbb bírósága: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja, 66:5.31 melynek vezetője Van volt. Ez „szolgált fellebbviteli bíróságul az emberi ügyek felügyeletével megbízott többi kilenc különleges bizottság számára.” Továbbá minden olyan földi üggyel is foglalkozott, melyet nem rendeltek más csoporthoz. E testület összetételét az edentiai Csillagvilági Atyák hagyták jóvá, és az Urantia legfelsőbb tanácsaként működött.

- törzsszövetség: 69:4.6 az első törzsek közötti megállapodás a sólelőhelyek felosztása érdekében jött létre. A kvarckavics, só és fémlelőhelyek szerződés útján való felosztása lehetővé tette az eszmék baráti és békés cseréjét, valamint a különböző törzsek keveredését is.

- tőke: 69:5.1 „az a munka, amelyről az ember a jelenben lemond a jövő javára.” 69:5.5 Takarékoskodás a vagyonnal a ma igényeiből eredő nyomás ellenében azért, hogy biztonságot nyújtson a jövő igényeivel szemben. 69:8.5 „A pásztorok voltak az első tőkések; a nyájaik jelentették a tőkét, ők pedig a kamatból – a természetes szaporulatból – éltek.” 69.9.15 A föld bérleti díja, mint bevételi forrás, a földet tőkévé tette.

- tőkefelhalmozás: 69:5.3 több alapvető késztetés váltja ki.

69:5.4 1. „Éhség – mely előrelátással társult.”

69:5.5 2. „Családszeretet – az emberi szükségletekről való gondoskodás vágya.”

69:5.6 3. „Hiúság – a felhalmozott vagyon mutogatásának vágya.”

69:5.7 4. „Tisztség – a társadalmi és politikai súly vásárlására való törekvés.”

69:5.8 5. „Hatalom – az úrrá válás iránti vágy.”

69:5.9 6. „A holtak kísérteteitől való félelem – a papság által szedett védelmi díjak.”

69:5.10 7. „A nemi vágy – a vágy, hogy a férfi egy vagy több feleséget vásároljon magának.”

69:5.11 8. „A maga kedvére való létezés számos formája.

- TRANOSZTA: 42:2.18 a Transzcendentális energia neve az Uverszán. A felsőbb paradicsomi szinten működik az abszonit népességgel kapcsolatban.

- trákok: 92:6.1 tartották magukat az egyistenhithez és hittek a halhatatlanságban is.

- TRIÁTA: 42:2.16-2.17 a Havona-energia neve az Uverszán. Ezen energiarendszerek hármas jellegűek. „Ez a paradicsomi Háromságért tevékenykedő Együttes Cselekvő lételvi energiaterülete.” Lásd még → „utógravitációs szakaszok”

- triodita (Magvábanvaló Trioditája) jellemzői: 104:5.7 a lehetségesség három Abszolútjának társulása.

- 104:5.8 Tagjai 1. az Istenségi Abszolút, 104:5.9 2. az Egyetemes Abszolút és 104:5.10 3. a Korlátlan Abszolút.

- 104:5.11 Ők „a minden rejtett energia-valóság – a szellemi, az elme- és a mindenségrendi energia-valóság – végtelen tárolói.”

- 104:5.11 Általuk „szerveződik egységbe az összes rejtett energia-valóság.”

- 104:5.11 E társulás végtelen a lehetőségek tekintetében.

- triodita (Ténylegesség Trioditája) jellemzői: 104:5.2 „a három abszolút-tényleges kölcsönös kapcsolódásaiban áll fenn”.

- 104:5.3 Tagjai 1. az Örökkévaló Fiú, 104:5.4 2. a Paradicsom Sziget és 104:5.5 3. az Együttes Cselekvő.

- 104:5.6 E „társulás hangolja össze a ténylegessé vált valóság teljes összességét – a szellemi, a mindenségrendi, illetőleg az elmei valóságokat.”

- 104:5.6 „E társulás korlátlan a ténylegességben.”

- trioditák/Trioditák (jellemzők): 104:5.1 Nem-Atya tartalmú hármas kapcsolatrendszerek.

- 104:5.1 Nem valódi hármasegységek.

- 104:5.1 Nevezik társ-hármasegységeknek és egyenrangú hármasegységeknek is.

- 104:5.1 Létük a hármasegységek létezésének a következménye.

- 104:5.12 Létük a tapasztaló Istenségeknek a mindenség rendjében való megjelenésével kapcsolható össze.

- 104:5.12 Közvetlen részei a tapasztaló (élményelvi) Istenségeknek.

- 106:2.8 Teljes abszolútságukban a Legfelsőbb Lény kiteljesedett erő-személyiségén belül fognak csoportosulni.

- 106:2.8 A Legfelsőbb Lény abszolútat el nem érő szintjein az új jelentéstartalmuk abszolútságát és végtelenségét a szellemlétezés hetedik szakaszát elérő felemelkedők is megtapasztalják.

- 115:3.9 A végtelenségen belül az Eredeti, a Tényleges és a Magvábanvaló (Abszolútok) kölcsönös egymásra hatása hozza létre azokat a feszültségeket, melyek a világegyetemi növekedés lehetőségét eredményezik.

- 115:3.10 „Az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan Abszolút társulásában a lehetségesség abszolút”.

- 115:3.10 Az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan Abszolút társulásában a ténylegesség kibontakozó jellegű.

- 115:3.10 „a Második, a Harmadik és a paradicsomi Forrás és Középpont társulásában a ténylegesség abszolút”.

- 115:3.10 A Második, a Harmadik és a paradicsomi Forrás és Középpont társulásában a lehetségesség kibontakozó jellegű.

- 115:4.3 „képesek a véges szinten működni”.

- 115:4.3 A végtelenségük magában hordozza a véges lehetségességét.

- tudat: 100:1.5 „a sajátlényeg bíráló elemzése az önnön való saját érték-szokásai, személyes eszményképei révén.”

- tudat (emberi ~): 111:1.5 Alul a villamos-vegytani rendszerekhez, felül pedig a szellem-morontia energiarendszerhez csatlakozik, de a halandói elme egyik rendszert sem tudatosíthatja tökéletesen. Ezért kell az elmét munkára bírni azzal kapcsolatban, aminek a tudatában van. A „továbbélés biztosításához nem annyira az a fontos, hogy az elme mit ért meg, hanem inkább az, hogy mit kíván megérteni; a szellemmel való azonosulás létrehozásához nem annyira az a fontos, hogy az elme milyen, hanem inkább az, hogy milyenné válásra törekszik.”

- tudat (felvilágosult szellemi ~): 101:9.5 Képes az élet igazságának, a halandói lét folyton visszatérő helyzeteire való válaszadás jó és rossz módszerének felfedezésére.

- tudat (öntudat): 112:2.10 „nem magyarázható semmiféle működésközpontú, elektron-társulási elmélettel vagy anyagelvű energia-jelenséggel.”

- tudatfeletti működés: 100:5.6 + 100:5.9 a felemelkedő ember értelmi tevékenységének azon területe, amelyen a bent lakozó szellementitással, vagyis a Gondolatigazítóval érintkezik, tart kapcsolatot. 100:1.9 A tudatfeletti működés létezését az önkéntelen vallásos gyarapodás felismerésének élménye egyértelműen jelzi.

- tudatlanság: 52:6.4 Gyanút szül, mely nem egyeztethető össze az alapvető rokonszenvvel és a szeretetbeli beállítottsággal.

- tudatosság (halandó ~a): 118:5.3 „a ténytől a jelentéstartalom felé, majd annak elérését követően az érték felé haladva teljesedik ki.”

- tudatosság (Teremtő ~a): 118:5.3 „a gondolat-értéktől a szó-jelentéstartalmon keresztül a cselekvés ténye felé halad.”

- tudás (meghatározás): 102:2.4 „örökkévaló kutatás”, melyben „sohasem lehet teljes bizonyosságra szert tenni, csak a közelítés valószínűsége növekszik”.

- tudás (jellemzői): 102:3.5 „a tények tudatosulásához vezet”.

- 102:3.6 „az emberek helyének kijelöléséhez, társadalmi rétegek és kasztok létrehozásához vezet.”

- 102:3.9 „büszkeséget merít a személyiség tényéből”.

- 103:9.8 Azon a „feltevésen alapul, hogy az értelem igazolható, hogy a világ megérthető.”

- tudás (emberi): 99:4.5 a tartalmától függően képes érzelmet kelteni és tevékenységre ösztönözni. „Végeredményben az ember hite és nem a tudása szabja meg a viselkedését és határozza meg a személyes teljesítményét. A tisztán ténybeli tudás igen kevés hatással van az átlagemberre, hacsak nem válik érzelmileg hatóképessé.”

- tudás (szellemi ~): 102:2.4 „a szellemileg megvilágosodott vallásos lélek tud, és most tud.” 27:5.5 A szellemi tudásnak hét nagy rendje van, melyet a tudás elsőrendű szuperáfi őrzői alakítottak ki. Mindegyik tudás-rend körülbelül egymillió alosztályból áll. Lásd még → „vallási bizonyság (vallásos bizonyosság jellemzői)”

- Tudás Őrzői: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok, 27:5.1 a tudás szuperáfi őrzői, az igazság isteni feljegyzései, a valódi tudás élő, Paradicsomon lakozó könyvei. A világegyetemek tényei ezen angyalokban vannak feljegyezve. Ők „tökéletes és teljes letéteményesei az örökkévalóság igazságának és az idő értelmének.” 27:5.2 E fényes lények maguk az a tény vagy igazság, mely általuk megismerhető. 27:5.3 Egyben, „a tudás ezen őrzői a végleges és élő összefoglalói az adatrögzítő angyalok hatalmas hálózatának, mely a helyi világegyetemi szeráfoktól és szekonáfoktól a Havona harmadrendű szupernáfjai közül kikerülő vezető adatrögzítőkig terjed.” A tudásuk különbözik a hivatalos paradicsomi feljegyzésektől, és az egyetemes történelem összegyűjtött kivonatától. 27:5.5 Felelnek a tudás szervezéséért és osztályozásáért is, melyet hét nagy rendre osztottak fel. 27:5.5 Magas rangú tanítók ők, akik „önként adják át az élő kincseiket minden lénynek a Havona-körök bármelyikén”.

- tudás terjesztésének és megőrzésének tagozata: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja. 66:5.9 E csoport szervezte és irányította az oktatást Dalamatiában. A vezetőjük Fad volt. Ő dolgozta ki az első – huszonöt betűs – ábécét.

- tudomány: 88:4.5 A céljai azonosak a varázslás céljaival. 88:4.2-4.4 Ezek, a jövőbelátás biztosítása és a környezet kedvező irányba való befolyásolása. 88:4.5 A tudományos gondolkodásmód nem elmélyült értelmi tevékenység révén, hanem tapasztalást eredményező próbálkozás útján nyer teret az emberiség életében. 88:4.6 „A korai babonaság varázsa volt az anyja a későbbi tudományos kíváncsiságnak.” 88:6.7 A tudomány fokozatosan tisztítja meg az életet attól a felfogástól, amely a működését és az eredményességét szerencsejáték jellegűnek tekinti. 81:2.9 Mivel az ősember minden természeti jelenséghez természetfeletti magyarázatot keresett, ezért a tudományok létrejöttéhez szükség volt a jelenségek okának nyílt, őszinte és bátor keresésére. Így jöhetett létre a csillagjóslásból a csillagászat, a varázsvegytanból a vegyészet, a varázslásból az orvostudomány, 88:6.5 a bölcsek kövében való hitből a fémművesség, a varázserejű számokban való hit pedig megalapozta a mennyiségtant. E folyamat a természeti jelenségek személytelenítésének is mondható. 81:2.14 A gépi-technikai felfedezések felbecsülhetetlen értékűek az ember felszabadítása szempontjából. 81:6.9 A nyomtatás jelentette előnyökből a tudomány és a felfedező szellem minden másnál nagyobb mértékben részesült. 81:6.10 A tudomány az emberi gondolatokat a szigorú szabatosság útjára tereli és megtanítja az embert arra, hogy a világot a számtan és a mértan új nyelve szerint lássa és értse. Továbbá a tudomány „a hiba kiküszöbölésén keresztül a bölcseletet is megszilárdítja, míg a babona eltörlése révén megtisztítja a vallást.” 81:6.22 „A bölcsesség vezérelte tudomány az ember legnagyobb társadalmi felszabadítójává válhat.” 69:8.12 A mai polgárosodott társadalom újra a szervetlen világ felé fordul, hogy a vagyon és a hatalom új titkait és forrásait ragadhassa ki a természet elemi tárházából. 84:5.7 A tudománynak jelentős szerepe van a nő egyenjogúsításában is, mivel a gyári munka megjelenésével a férfi fizikai képességei többé már nem alapvető fontosságúak.

- tudomány (meghatározások): 103:6.9 „az embernek a maga fizikai környezetére, az energia-anyag világára irányuló kísérletező vizsgálódása”.

- tudomány (tartalmi elemek, jellemzők): 56:10.10 Az igazságon alapul.

- 92:3.4 Gondoskodik önmaga fokozatos helyesbítéséről.

- 101:5.2 A tudomány „a tudás tartománya”.

- 101:2.8 Tudást kínál.

- 101:5.2 A tényekkel foglalkozik.

- 101:2.3 Általa az emberi értelem képes eljutni egy Első Ok felismeréséhez.

- 102:1.4 „az elme felfogásához folyamodik.”

- 102:3.5 „a tények tudatosulásához vezet”.

- 102:3.7 „osztályozza az embereket”.

- 102:3.8 Hiábavaló módon törekszik a műveltségek testvériségének megalkotására.

- 102:3.10 A határtalan mindenségrend felbontott részeinek azonosítására, elemzésére és osztályozására törekszik.

- 102:3.11 „az Istenséget úgy ábrázolja, mint tényt”.

- 102:3.12 „A tudás utáni kutatás alkotja”.

- 102:3.13 Az eszme megelőzi a tudomány testet öltésének folyamatát.

- 102:3.15 „csak az első okokkal elégszik meg”.

- 102:6.8 „számára Isten egy lehetőség”.

- 101:2.7 Az Első Ok feltételezését követően nem keresi tovább ennek értelmét.

- 101:2.7 Csupán fenntartja, hogy létezik valamilyen Abszolút valóság.

- 103:6.2 A fizikai tudományok által az ember a világegyetemet kívülről tanulmányozza és vizsgálja.

- 103:6.11 „mindig az értelmen kell alapulnia”.

- 103:6.11 A képzelet és az elvi vizsgálódás hasznos a határai kitolásában.

- 103:7.1 Az értelem élteti.

- 103:7.1 A hittel együtt a bölcselet forrása.

- 103:7.6 Hiteles bíráló csak a saját tényei tekintetében lehet.

- 103:7.9 „képessé teszi az embert a maga fizikai környezetének befolyásolására”.

- 103:7.9 Képessé teszi az embert arra, hogy bizonyos mértékben uralja a környezetét.

- 103:7.10 A halandói szinten feltevésekre alapoz, abszolút értelemben nem bizonyít.

- 103:7.11 Az anyag, a mozgás és az élet feltételezésén alapul.

- 103:7.15 „felfedezi az anyagi világot”.

- 103:9.8 Azon a „feltevésen alapul, hogy az értelem igazolható, hogy a világ megérthető.”

- 111:6.6 „a tények forrása”.

- 112:2.11 A fejlődése során teret enged a bölcseletnek.

- tudomány fejlődése: 103:7.3 „nem korlátozódik az ember földi életére; az ember világegyetemi és felsőbb-világegyetemi felemelkedési tapasztalását nem kis mértékben az energia átalakulásának és az anyag átváltozásának tanulmányozása fogja képezni.”

- tudományos alapismeretek: 81:6.9 a találmányok mindig megelőzik a műveltség fejlődésének gyorsulását. 81:6.8 A polgárosodás maga is felgyülemlett tudományos alapismeretekre épül. Ilyen alapismeret volt az íj és a nyíl feltalálása, az állatok erőforrásként való igénybevétele, a szél és a víz alkalmazása, a mesterségek fejlődése.

- tudományos megértés: 102:1.2 „alapját az időben megfigyelhető tények alkotják”.

- tudományos meggyőződés: 102:1.4 teljes mértékben az értelemből fakad.

- tudós(ok): 101:5.9 tényeket állít össze.

- tulajdon: 66:5.3 legkorábbi formája a tartósított élelem volt.

- tulajdon biztonsága: 71:2.14 az „ember törekszik arra, hogy rendelkezzen a személyes tulajdona használatának, ellenőrzésének, adományozásának, eladásának, bérbeadásának, örökül hagyásának jogával.”

- Tut: 66:5.28 „A fejlett törzsi kapcsolatok kormányzói” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Az általa vezetett törzsi kormányzást segítő bizottsággal együtt csatlakozott a Lucifert követő Kaligasztiához.

- Tutanhamon: 95:5.10 Ehnaton veje, aki az egyistenhiten alapuló eszményképet elvetve, visszatért a régi istenek imádásához és újra Thébát tette meg Egyiptom fővárosává. Működése a papi rend erősödését vonta maga után.

- túlélési érték: 50:6.3 a megszerzéséhez a halandói lények erőfeszítésére van szükség, az általuk ismert igazsággal összhangban levő jó döntések meghozatala érdekében.

- túlvilági lét: lásd → „halál túlélése”.

- Tükröző Kép Segítők: 17:4.1 negyvenkilencen vannak, akiket a Tükröző Szellemek teremtettek, és minden egyes felsőbb-világegyetemi központon éppen hét van belőlük. Lényegében tökéletes másolataik ők a Tükröző Anyaszellemüknek, leszámítva a tükrözőműködés sajátosságát. Igazi képek ők, akik folyamatos összeköttetést biztosítanak a Tükröző Szellemek és a felsőbb-világegyetemi hatóságok között. A Kép Segítők nem pusztán segédek, 17:4.3 „teljesen tükrözik az egyedi Szellem-ős személyiségét és elméjét.”

- tükrözőműködés: 17:3.3 magasabb elmeszint jelenségek átvitele az egyetemes értelem tervében érdekelt lényekre. 17:3.7 Szervezete „a teremtésösszesség hírgyűjtő és döntés-kihirdető működési rendje is.”

- Tükröző Szellemek: 17:3.1 negyvenkilencen vannak és Háromság-eredetűek. Mindegyik felsőbb-világegyetemi központon hét van belőlük azért, hogy a három paradicsomi Istenség összes lehetséges megnyilvánulását hűen tükrözhessék. 17:3.2 Nevük a természetükre és a jellemükre utal. 17:3.5 Nem csak az átvitelben közreműködő segítők ők, hanem szellemi érték feljegyző-megőrző személyiségek is. 17:3.4 Ők a teremtői a munkatársaiknak, a Tükröző Kép Segítőknek.

- türelem: 118:1.6 E téren érettséget a valódi tudás ad. 100:4.4 Béketűrés (békésen tűrés), melynek a megértés az előszobája. A türelem barátsággá nőheti ki magát és szeretetté érhet. Lásd még → „éretté válni”

- tüsszentés: 86:5.9 a vadember úgy tekintette, mint a lélek sikertelen kísérletét a testből való kiszabadulásra. Erre alapozva a tüsszentést később olyan vallási kifejezések kezdték kísérni, mint az „Áldjon meg az Isten!”

- tűz: 69:6.2 jelentős mértékben segítette az állatokkal szembeni éjjeli védelmet. Erősítette a társas érintkezést, és védelmet kínált a kísértetekkel szemben. Kezdetben inkább a fényéért és nem a melegéért vették igénybe. 69:6.3 A parázs adása lehetőséget biztosított az embernek az önzetlenségre. Arra, hogy úgy adjon a szomszédjának, hogy közben semmitől sem fosztja meg magát. A tűz ébren tartása éberségre és megbízhatóságra nevelt. Kezdetben az anya vagy a legidősebb leánygyermek felügyelte. 69:6.4 Az ősember félelemmel tekintett a tűzre, ezért arra törekedett, hogy jókedvében tartsa – innen ered a tömjén hintés hagyománya. „Az ősemberek semmilyen körülmények között nem köptek volna a tűzbe, és nem is haladtak volna át egy ember és az égő tűz között.” 69:6.5 „Lángot kioltani bűn volt; ha egy kunyhó lángra kapott, akkor hagyták leégni.” 88:1.2 A tűz a korai bűvtárgyak közé tartozott. 88:2.3 A tűz helyét pedig szent helynek tekintették. (Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.) 69:6.5 Hajdan azért választottak női papokat, mert a nők voltak az otthoni tüzek őrzői is. 69:6.6 A tűz istenektől eredő hitregéje a villám által okozott tüzek megfigyeléséből eredt. 69:6.7 A főzés 69:6.8 és a fémek megmunkálása a tűz ismeretén alapul. 83:4.6 A korai időkben a tüzet alkalmas eszköznek tartották a kísértetek és a rossz szellemek távoltartására. Ezért is terjedt el az alkalmazása a házassági szertartásoknál oltártűz vagy meggyújtott gyertya formájában.

- tűzhányó: 88:1.1 bűvtárgyi dologgá vált. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.

 

„U”

- ultimaton: 42:4.3 az anyagivá lényegített energia alapegysége. 42:4.5 A hideg- és más hatások elektronokká alakítják. 42:6.5 Egy elektronban száz található belőle, melyeket a kölcsönös vonzás tart össze. 42:6.5 „Egy vagy több ultimaton elvesztése megszünteti a jellemző elektronazonosságot, s így létrehozza az elektron tíz módosult formájának egyikét.” 42:6.4 Háromféleképpen mozoghatnak. Ezek

a) a mindenségrendi erőnek való kölcsönös ellenállás,

b) ellengravitációs potenciállal bíró egyedi keringések,

c) és az elektronon belül elhelyezkedő, egymással kölcsönhatásban álló száz ultimaton mozgása.

42:6.6 Nem pályákat írnak le, és nem körökben keringenek az elektronokon belül, de tengely körüli forgási sebességük által kijjebb kerülve vagy csoportosulva meghatározzák az elektron méretét. 41:7.12 Szétbontásukra a napok központjában levő 19.400.000 Celsius fokos hőmérséklet sem képes.41:4.3 A kihűlő csillagok folyékonygáz állapotukban a szabad ultimatonikus energiatartalékaikat nagyobbrészt már elveszítették. 41:7.15 Amikor egy halott napban a gravitációs sűrűsödés eléri az energianyomás ultimatonikus sűrűsödésének határértékét, a nap tömegrobbanás által szétesik. 41:9.2 A helyi gravitáció nem hat rájuk. Azonban teljes mértékben engedelmeskednek az abszolút vagy paradicsomi gravitációnak, pontosan tartva a kiterjedt teremtésrész nagy, elliptikus zárt görbéjének köre által meghatározott ütemet.

- ULTIMÁTA: 42:2.10-2.13 így nevezik az Uverszán az együtt kezelt hatóenergiát és a gravitációs energiát, melyek a kilépő energia két szintjét jelentik.

a) A hatóenergia az erő irányította, tömeg mozgatta, nagyfeszültségű és erőteljes megnyilvánulású energia. Ezen elsőrendű energia nem egyből válaszol határozottsággal a Paradicsom gravitációs vonzására. „Amint az energia Paradicsom körön visszatérő és abszolút-gravitációs vonzásának szintjét eléri, az elsőrendű erőszervezők átadják a helyet a másodrendű társaiknak.”

b) Ekkor jelenik meg a gravitációs energia, mely érzékeny a gravitációra és a világegyetemi erőtér potenciálját hordozza. Ebből jön létre minden világegyetemi anyag tevékeny őse. A Tapasztalás-meghaladó Társ-főerőszervezők alakítják ilyenné és a paradicsomi gravitáció körön visszatérő hatása alá kerül. Lásd még a „gravitációs szakaszok”- nál.

- III. Uminor: 15:7.8 a mi kisövezetünknek, az Enszának az épített központja, melyet hét szféra vesz körül.

- V. Umajor: 15:7.9 a mi nagyövezetünknek, a Szplandonnak az épített központja, melyet hetven szféra övez.

- univitatia: 37:9.8 a helyi világegyetem csillagvilági központjainak állandó besorolású lakosai. A Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem gyermekeiként azt „nyújtják a felemelkedő halandóknak a csillagvilági szférákon való áthaladásuk során, mint amivel a Havona-honosok hozzájárulnak az idő zarándokainak a fejlődéséhez, amikor azok a központi teremtésrészen áthaladnak.” 43:0.4 Ők a Norlatiadek csillagvilág állandó létpolgárai is, akik az Edentia hetven nagyobb és azok hétszáz segédszféráján laknak. 43:7.1 Az anyagi és a szellemi közötti létsíkra tervezték őket, de nem morontia teremtmények. Felemelkedési rendben fejlődő lények változó alakkal, 43:7.2 de különböző értelemmel. Hetven különböző személyiségrendben működnek. Minden egyes rend tíz nagyobb értelmi működési változatot alkot. Részt vesznek a felkészítő tanodák vezetésében. 43:7.4 Kiemelkedő művészi tehetséggel, társas alkalmazkodóképességgel és szervezői ügyességgel rendelkeznek. A Nebadonban az égi mesterek testületével társulnak. 43:7.5 Csak a csillagvilági központi világok határain belül működnek. 55:9.2 A csillagvilági morontia világok irányítását a fény és élet csillagvilági szakaszában is elvégzik.

- upanisadok: 94:1.7- 94:2.6 a hindu hit védákat követő későbbi írásai. A brahmanákkal egy időben készültek.

- Ur: 78:8.2 a mezopotámiai áradások hevességének enyhülésével a fazekasipar központjává lett. Kr.e. 5000-ben a város még a Perzsa öböl partján állt.

- uralkodás: 70:6.2 „a családi fennhatóság, illetőleg a vagyon eszméjéből alakult ki.” Öröklődővé akkor vált, amikor az emberek hinni kezdtek a királyok isteni eredetében.

- Urantia (bolygó): 15:14.5 A bolygónk neve. Száma a Satania csillagrendszerben hatszázhat. 43:0.1 Ez azt jelenti, hogy e világ a Satania helyi csillagrendszer hatszázhatodik világa.15:14.8 A világunk nagy világegyetemi száma 5.342.482.337.666. Ez a nyilvántartási számunk az Uverszán, a Paradicsomon és a lakott világok között. 41:10.5 A világunk viszonylag elszigetelten helyezkedik el a Satania peremén. A naprendszerünk – egyetlen másik naprendszer kivételével – a legmesszebbre esik a csillagrendszeri központunktól, a Jerusemtől. 120:1.1 Jézus leszületése idején a világunk a szétzilált és összezavart bolygó képét mutatta. 57:8.6 + 119:8.8 Jézus halandói alászállása óta a helyi világegyetemben az Urantiát a „kereszt világa” néven emlegetik. 93:10.11 Az Urantia történelmének fejlődése rendhagyó és szokatlan. 76:5.7 Azonban nem csak szerencsétlenség jutott számára osztályrészül. E bolygó egyben a Nedadon helyi világegyetem legszerencsésebb világa is Mihály azon döntése miatt, hogy ezt a bolygót „választotta a mennyei Atya szeretetteljes személyisége kinyilvánításának színteréül.” Így lett a bolygónk 119:8.8 „az egész Nebadon érzelmi kegyhelye”, „a tízmillió lakott világ legfontosabbika”.

- Urantia (sajátos kormányzásának okai): 114:0.5 1 „Az Urantia élet-módosítási besorolása.” Lásd → „életkísérleti világ (tizedes bolygó)”

- 114:0.6 2. „A Lucifer-féle lázadás szükségszerű következményei.”

- 114:0.7 3. „Az ádámi vétség bomlasztó hatásai.”

- 114:0.8 4. Az Urantia egyike azon világoknak, ahová a helyi Világegyetem Ura alászállt. („A nebadoni Mihály az Urantia Bolygóhercege.”)

- 114:0.9 5. „A huszonnégy bolygóigazgató különleges feladatköre.”

- 114:0.10 6. „A bolygón létesített főangyali kör.”

- 114:0.11 7. A bolygón megtestesült formában élt Makiventa Melkizedek helyettes bolygóhercegnek való kinevezése.

- Urantia Egyesült Közteslényei: lásd → köztes teremtmények (Urantia Egyesült Közteslényei)

- Urantia istenei: 93:3.4 Melkizedek az edentiai Fenségeseket mondta annak az egyszerű emberek számára.

- urantiai alászállás kettős célja (Mihályé): 128:0.3 1. A húsvér testben élő halandó emberi teremtmény teljes élete megélésének megtapasztalása, mely együtt járt a Nebadonbeli fennhatóság kiteljesítésével.

128:0.5 2. „Az Egyetemes Atya kinyilatkoztatása az idő és tér világainak halandó lakói számára és e halandóknak még eredményesebb módot mutatni az Egyetemes Atya jobb megértéséhez.” Lásd még → „Jézus földi küldetése”

- urantiai élet: 58:4.1 egyedi, eredendően e bolygóra jellemző sajátosság. A Nebadonban nincs olyan bolygó, amelyen az élet pontosan ilyen formában létezne. 58:4.2 Az élet eredeti mintáinak beültetése az élethordozó testület által 550 millió évvel ezelőtt történt meg a tengeröblök vizeibe. Ez „három eredeti, azonos és egykorú tengeriélet-mintából származott.”

- urantiai élet fejlődése: 36:2.15 életkísérleti világ vagyunk. 36:3.2 Bolygónkon az élet nem hozott, hanem helyben szervezett életminták alapján terjedt el. 36:3.1 Nálunk a bolygói élet nem minden formája létezik. 58:3.4 A bolygónkon megtelepített élet képes ellenállni a világegyetemi energia rövidhullámhosszú térsugarainak. 58:6.4 Az élő szervezetek új fajainak és különálló rendjeinek hirtelen történő megjelenése természetes dolog. 58:6.2 Nincsen „hiányzó láncszem”. 58:6.6 Megvan viszont az élő szervezetek folyamatos alkalmazkodási küzdelme a környezet változásaihoz. 58:1.7 Az első és egyetlen ősi földrész hosszanti repedéseiben kialakult beltengerek ritkán voltak 180 méternél mélyebbek, a napsugárzás pedig 200 méternél is mélyebbre képes behatolni a tenger vizébe. 58:1.8 Később, az ősi növényi élet ezen enyhe éghajlatú partszakaszokról terjedt el a szárazföld felé. Ekkor a légkör még olyan nagy arányban tartalmazott széndioxidot, hogy egyetlen állat sem lett volna képes a felszínen megélni. 58:4.2 Az 550 millió éve megtelepített tengeri élet 50 millió év alatt kezdetleges növényi életet hozott létre e vizekben. 58:6.1 A növényiből az állati életbe való átmenet 450 millió évvel ezelőtt fokozatosan következett be a védett tengeröblökben. 58:7.2 Az első időkben az élet szórványos elterjedésű volt. 59:1.2 400 millió évvel ezelőtt 59:1.4 hirtelen, átmeneti ősök nélkül jelentek meg az első többsejtű állatok. A kifejlődő háromkaréjú ősrákok korszakokon át uralták a tengereket. 59:3.9 280 millió évvel ezelőtt 59:3.11 először a vízi skorpiók, majd hirtelenül a ténylegesen lélegző skorpiók jelentek meg. 59:4.9-4.10 250 millió évvel ezelőtt hirtelen jelent meg a halak családja, vagyis a gerincesek, amely az ember előtti törzsfejlődés egyik legfontosabb történése volt. Az első gerincesek ősei az ízeltlábúak, illetve a rákfélék. 59:4.13 Szintén ezen időszak eseménye volt a páfrányok hirtelen történt megjelenése és elterjedése a szárazföldön. 59:5.4-5.5 Az első szárazföldi állatok szintén hirtelenül jelentek meg 210 millió évvel ezelőtt. „Ezek a levegőt lélegző kétéltűek az ízeltlábúakból alakultak ki, melyek úszóhólyagjai tüdőkké fejlődtek.” 59:5.6 Bár a csigák és a skorpiók a békákkal együtt másztak partra a tengerek sós vizeiből, ez az időszak mégis a békák koraként ismert. 59:5.7 Nem sokkal később a rovarok is megjelentek. „A szitakötők keresztmérete elérte a hetvenöt centimétert.” 59:6.4 170 millió évvel ezelőtt 59:6.7 jelentek meg először a magvas növények, jobb táplálékforrást biztosítva a szárazföldi állatok számára. 59:6.8 A békák hüllővé alakulása szintén ebben az időszakban zajlott Afrika területén. 59:6.10 160 millió évvel ezelőtt a kontinensek nagyobb részét a szárazföldi állatok táplálására alkalmas növénytakaró fedte. 60:1.9 140 millió évvel ezelőtt hirtelen jelentek meg a teljesen kifejlett hüllők. 60:10.1 Az első hüllő dinoszauruszok kisméretű húsevők voltak, és a hátsó lábukon kenguruszerűen jártak. „Üreges, madárszerű csontjaik voltak és később csak három ujj fejlődött ki a hátsó lábukon”. 60:1.11 135 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első, méhlepény nélküli emlősök, melyek hamar kihaltak. 60:2.12 A madarak ősei üreges csontú, ugráló dinoszauruszokból fejlődtek ki 60:2.14 több mint százmillió évvel ezelőtt. 60:2.12 A szárnyaik denevérszárny-szerűek voltak, hat-nyolc méteres fesztávolsággal. E három méter hosszúra nőtt repülő sárkánygyíkok jelentik a madárősök kipusztult fajait. 60:2.14 100 millió évvel ezelőtt elkezdődött a nagy testű dinoszauruszok kipusztulása is, amelynek oka az volt, hogy az agyuk kis mérete nem adott számukra elég értelmet a szükséges mennyiségű táplálék biztosításához. „Innentől fogva a törzsfejlődés az agyméret és nem a fizikai testtömeg növekedése felé vette az irányt, és az agy fejlődése fogja jellemezni az állati evolúció és a bolygói előrehaladás minden következő korszakát.” 60:3.7 A zárvatermő növények 90 millió évvel ezelőtt kerültek az alsó krétakori tengerekből a szárazföldekre, és hamar meghódították azt. 60:3.12 A földrészek sodródása 75 millió évvel ezelőtt ért véget. 60:3.19 A virágos növények nagy családja hirtelen és előzetes átmenetek nélkül, átalakulás révén jelent meg 65 millió évvel ezelőtt. 60:3.22 55 millió „évvel ezelőtt a törzsfejlődés menetét az igazi madarak első fajának, egy kis, galambszerű teremtménynek a hirtelen megjelenése jellemezte, mely madár lett minden madárélet őse. Ez volt a földön megjelent repülő teremtmények harmadik válfaja, és közvetlenül a hüllők csoportjától származott, nem pedig a kortárs repülő dinoszauruszoktól, és nem is a szárazföldi fogasmadarak korai fajtáitól.” 60:4.5 Ebben az időszakban a szárazföldi páfrányerdőket fokozatosan felváltották a fenyők és más mai fák. 61:1.1 50 millió évvel ezelőtt 61:1.2 Észak-Amerikában hirtelen jelentek meg a méhlepényes emlősök. E lények atyja egy kisméretű, eleven életet élő, húsevő, ugráló dinoszaurusz volt. 61:2.2 „Bár a méhlepényes emlősök húsevő ősöktől eredtek, hamarosan kifejlődtek a növényevő változataik, és nemsokára felbukkantak a mindenevő emlőscsaládok is.” 61:2.5 „Az állati túlélés folyamatában az agy és a mozgékonyság felváltotta a vértet és a méretet.” 61:2.6 A hüllőfélék közül ma már csak a béka képviseli az ember korai őseit. 61:2.8 Az emlősök mai fajtái 30 millió évvel ezelőtt kezdtek megjelenni. Kezdetben a hegyekben éltek. A síkvidéki patás fajtáik őse egy karmokkal rendelkező húsevő állat volt. 61:5.6 Másfél millió évvel ezelőtt, 61:6.1 India nyugati részétől kissé távolabb, mely terület ma már víz alatt van, az Ázsiába vándorolt észak-amerikai makifajta utódai között hirtelen egy nagyobb aggyal rendelkező, többnyire két lábon járó korai emlőscsoport jelent meg, mely életrend hetvenedik nemzedéke még tovább, csaknem kétszer nagyobbra nőtt, és arányosan jobb agyi teljesítőképességgel rendelkezett. E középemlős csoportnak aztán, szintén hirtelen, egy újabb, immár főemlős változata jelent meg. 61:6.2 Az Urantiát egy millió évvel ezelőtt jegyezték be lakott világként, a fejlődő főemlősök törzsében hirtelen bekövetkezett változás eredményeként, amely két kezdetleges emberi lényt hozott létre, az emberi faj valóságos őseit. 61:7.4 Fél millió évvel ezelőtt pedig szintén hirtelen, és egyetlen nemzedék életében, hat színes emberfajta vált ki az őshonos emberi törzsből.

- urantiai életkísérlet: 57:8.9 A hatvanadik kísérlet a Satania csillagrendszerben, „melynek célja a nebadoni életminták sataniai fajtájának felerősítése és továbbfejlesztése.” 57:8.7 A bolygónkat kilencszázmillió évvel ezelőtt mérték fel az életkísérlethez való alkalmasság céljából. A 24 tagú vizsgálóbizottságban helyet kaptak élethordozók, Lanonandek Fiak, melkizedekek, szeráfok és más rendek. A megállapításaikat a Csillagrendszer Fejedelemmel közölték. A vizsgálóbizottság javaslatára lett a bolygó életkísérleti besorolású. A bolygó birtokbavételi eljárását egy „tizenkét fős jerusemi vegyesbizottság zárta le, és az edentiai hetvenek bolygóügyi bizottsága hagyta jóvá.”

- Urantia felségjoga (ennek gyakorlói időrendben): 114:1.1 1. A Satania csillagrendszer fejedelme. 2. Melkizedekekből és élethordozókból álló közös bizottság. 3. Kaligasztia Bolygóherceg 4. A nebadoni Mihály a Nappalok Szövetségének kinevezése által. 5. A huszonnégy tanácsos a Mihály általi képviseleti megbízás alapján (114:1.3 Egyikük mindig a bolygón tartózkodik a főkormányzói feladatkör ellátása érdekében.). 6. 114:1.2 Makiventa Melkizedek mint helyettes Bolygóherceg.

- Urantia kialakulása: 57:1.1 A bolygónk a napunk anyagából keletkezett. 57:6.10 Két és félmilliárd évvel ezelőtt a jelenlegi tömegének tizedével rendelkezett, és a meteoráradat hatására tovább növekedett. 57:7.2 Kétmilliárd éve a jelenlegi tömegének ötödét érte el. 57:7.1 Rengeteg anyagot fogott be a térből, amelyek légkör híján a bolygóba csapódva annak anyagát növelték. Ekkor a bolygófelszín sokáig felhevített állapotban volt, melynek hatására a nehéz elemek, mint amilyen a vas is, a bolygó közepe felé süllyedtek. 57:7.2 A kialakuló kezdetleges légköre a forró mag és a kihűlő köpeny egymásra hatása következtében jött létre. 57:7.6 E légkörben még nincs szabad nitrogén és oxigén. Van viszont vízgőz, szénmonoxid, széndioxid és hidrogén-klorid. 57:7.4 Másfélmilliárd évvel ezelőtt a bolygó a jelenlegi méretének már a kétharmadával rendelkezett, és kezdte elvonni a holdja kevés légkörét. 57:7.5 Földünkön ez a tűzhányók kora. 57:7.7 A hőmérséklet csökkenése a vízgőz víztartalmának eső formájában történő kiválásához vezetett. A forró talajra hulló eső következtében a bolygónkat évezredeken át gőzburok fedte. 57:7.8 A légkör széntartalma a fémekkel kölcsönhatásba lépve karbonátokat képezett. A különböző széngázokat a későbbi növényi élet használta fel. 57:7.9 Szabad légköri oxigén nagyobb mértékben csak a tengeri algák és moszatok, valamint a növényi élet egyéb formáinak elterjedésével jelent meg, ezek oxigén termelő hatása következtében. 57:8.1 A bolygónk egymilliárd évvel ezelőtt érte el a mai méretét. Ekkor vették fel a Nebadon fizikai nyilvántartásaiba és kapta az Urantia nevet. 57:8.2 A tűzhányók korát, a földkéreg elrendeződését követően, a földrengések kora követte, 57:8.3 mely együtt járt az első világtenger kialakulásával. Ez a világméretű tenger a bolygó egész kihűlő felszínét beborította, átlagosan másfél kilométeres mélységgel. E víz a klór-hidrogén miatt enyhén savas édesvíz volt. 57:8.4 „Az első szárazföldtalapzat a fokozatosan vastagodó földkéreg egyensúlybontó hatásának kiegyenlítésére emelkedett ki a Világtengerből.” 57:8.14 A bolygó első hegységei „nem az összehúzódó földgömb hűlő kérgének összeroppanásából keletkeznek; megjelenésük későbbre tehető, és az esők, a gravitáció és a kimaródás eredményeként alakulnak ki.” 57:8.21 Nyolcszázmillió évvel ezelőtt a szárazföld tovább emelkedett, és a mérete elérte a bolygó felszínének egyharmadát. 57:8.20 Ebben az időszakban jelen volt a bolygón tizenhat kilométeres vízmélység, és 57:8.22 az ázsiai hátság révén tizennégy és fél kilométer magas kiemelkedés is. A szárazföld területi méretéből adódóan időjárási különbségek alakultak ki. 57:8.23 Hétszázötvenmillió évvel ezelőtt a szárazföld talapzatában törésvonalak jöttek létre, melyek közül a nagy észak-déli törésvonal előkészítette az amerikai földrész és Grönland nyugatra sodródását. 57:8.25 A törésvonalakba benyomuló beltengerek váltak aztán az élet bölcsőivé, miután a tengervíz só töménysége elérte az élet kialakulásához szükséges mértéket.

- Urantia kinyilatkoztatás átadása: 114:7.9 A mindenségrendi képességek olyan társulása által valósult meg, melynek során az alkalmazkodásra képes másodfajú köztes teremtmények behatoltak az arra alkalmas halandó elméjébe és kapcsolatot létesítettek az ott tartózkodó Gondolatigazítóval. E társulás révén vált lehetővé, hogy az utóbb könyvbe szerkesztett „kinyilatkoztatások angol nyelven megjelenhettek az Urantián.”

- Urantia kormányzása: 114:0.4 Jelenleg „eltér a Satania csillagrendszer, sőt az egész Nebadon minden más világáétól is.” 114:5.4 Lazán szervezett és némiképp személyes irányítás alatt áll. 114:5.1 „A huszonnégy tanácsos tekinthető a leginkább a bolygó kormányzatának törvényhozó hatalmi ágaként. A főkormányzó átmeneti jelleggel és tanácsadói minőségben gyakorolja a legfőbb végrehajtó hatalmat a Fenséges megfigyelő vétójoga mellett.” Az igazságszolgáltatói hatalomhoz leginkább közelítő tevékenységet a békéltető bizottságok gyakorolnak. 114:5.2 „A szeráfokkal és a közteslényekkel kapcsolatos vitás ügyek többségében, kölcsönös egyetértés mellett, a főkormányzó dönt.” A főkormányzó azon határozata, melyet nem a huszonnégy tanácsos által ráruházott hatáskörben hoz, „megfellebbezhető a békéltető bizottságoknál, a bolygó igazgatására létesített helyi hatóságoknál vagy éppen a Satania csillagrendszer Fejedelménél.” 114:5.3 „A Bolygóherceg hiányát hatékonyan pótolja a főangyalok, a Fenséges megfigyelő és a főkormányzó hármas jelenléte.” Az Anyagi Fiak rendszerének hiányát részben a különleges szeráfi segédkezés és a köztes teremtmények nem mindennapi szolgálata pótolja. 114:5.4 A veszélyhelyzetek, és az igazgatási nehézségek során nagy segítséget jelent a főangyali kör használata. 114:5.5 „Az Urantián minden igazgatási nap véleményező tanácskozással kezdődik”. Ezeken részt vesz „a főkormányzó, a bolygón szolgáló főangyalok főnöke, a Fenséges megfigyelő, a felügyelő szupernáf, az állandó élethordozók főnöke,” és a bolygón tartózkodók közül meghívottak. 114:5.6 „A főkormányzó közvetlen igazgatási testületét tizenkét szeráf alkotja”.

- Urantia lázadás utáni vezetése: 67:6.5 a bolygót Ádám és Éva megérkezéséig az alábbiak irányították. A tizenkét fős megbízott Melkizedek tanács és a mellettük működő tanácsadó testület a következő összetételben: „a bukott herceg egyik hű maradt segéde, két állandó besorolású Élethordozó, egy tanulóidejét töltő Háromságot-elért Fiú, egy önkéntes Tanító Fiú, egy avaloni Ragyogó Estcsillag (időszakosan), a szeráfok és a kerubok főnökei, tanácsadók két szomszédos bolygóról, az alárendelt angyali élet főigazgatója, valamint Van, a köztes teremtmények főparancsnoka.”

- urantiai tanácsadó testület: 45:4.1 huszonnégy tanácsosból áll. (Zebedeus János a huszonnégy vénnek hívta őket. Jelenések Könyve 4;4.) 45:4.16 Közülük kerülnek ki az Urantiát jelenleg felügyelő főkormányzók. A testület székhelye a hét angyali tartózkodási kör közepén, a Jerusemen található. A középen álló királyszék az elnöklő főangyalé. Ez mindig megvolt, de a huszonnégy szék Jézus saját világegyeteme feletti főhatalmának megszerzése óta áll. A használóik Jézus képviselői a sataniai számbavételek során. Tagjai,

45:4.3 1. Onagar, a Bolygóherceg előtti idők első nagy tanítója, aki „a Lélegzet Adójának” imádatára vezetett.

45:4.4 2. Manszant, a Bolygóherceg utáni idők nagy tanítója, aki „a Nagy Világosság” tiszteletére tanított.

45:4.5 3. Onamonalonton, a vörös emberek vezetője, aki a többisten-imádatból „a Nagy Szellem” tiszteletére vezette őket.

45:4.6 4. Orlandof, a kék emberek hercege, aki „a Legfelsőbb Vezér” isteniségét tanította.

46:4.7 5. Porshunta, a kihalt narancsszín emberfajta bölcse, aki népét „a Nagy Tanító” imádatára vezette.

45:4.9 6. Szinglangton, az első sárga ember, aki a több isten imádat helyett az „Egy Igazság” imádatára vezette a népét.

45:4.9 7. Fantad, a zöld embereket vezette „az Élet Egyetlen Forrásának” imádatára.

45:4.10 8. Orvonon, az indigó fajták megvilágosítója, aki „az Istenek Istenének” szolgálója volt.

45:4.11 9. Ádám, Isten egyik Anyagi Fia, akit Mihály rendelkezésére helyeztek e tisztségbe, miután az urantiai vétkét követően a hűségében igazolták.

45:4.12 10. Éva, az ibolyaszín emberfajta urantiai anyja, akit a vétke büntetését követően a társával együtt jelöltek ki e feladatra.

45:4.13 11. Hánókh, az első urantiai, aki már a húsvér testben eggyé kapcsolódott a Gondolatigazítójával.

45:4.14 12. Mózes, az Egyetemes Atya imádatát „Izráel Istenének” neve alatt tanította. Az ibolyaszín emberfajta egyik maradványának vezetője és felszabadítója.

45:4.15 13. Illés, szellemi előmenetele okán átvitt lélek.

45:4.16 14. Makiventa Melkizedek, Ábrahám idejében húsvér testhez hasonló alakban élt az Urantián, Sálemben. Jelenleg az Urantia Bolygóhercegének helyettese. A székhelye a Jerusemen van. Ő „örökre a Fenségesek segédkezője”.

45:34.17 15. Keresztelő János, testileg Jézus távoli unokatestvére és urantiai küldetésének előfutára.

45:4.18 16. Az Első 1-2-3, a Gábriel szolgálatában álló köztes teremtmények vezetője, aki a Kaligasztia-féle árulás idején hűséges maradt Mihályhoz.

45:4.20 A 17.,18., 19. és 20. helyek ideiglenesen kerülnek betöltésre felemelkedő urantiai halandókkal.

45:4.21 A 21., 22., 23. és 24. helyek szintén ideiglenesen vannak betöltve. Ezeket a későbbi korok urantiai tanítói számára tartják fenn.

- Urantia története: 59:0.1 nagyjából egymilliárd éve kezdődött és öt nagyobb korszakból áll.

„59:0.2 1. Az élet előtti kor az első négyszázötvenmillió évet teszi ki, mely nagyjából onnan számítható, hogy a bolygó elérte a mai méretét és addig tartott, amíg sor került az életlétesítésre. A tudósaitok e kort földtörténeti alsó őskornak hívják.

59:0.3 2. Az élet hajnalának kora a következő százötvenmillió évre terjed ki. E korszak a megelőző, élet előtti kor vagy másként a pusztító természeti események korszaka és a fejlettebb tengervízi élet időszaka közé esik. E korszakot a kutatóitok földtörténeti felső őskornak nevezik.

59:0.4 3. A tengervízi élet kora teszi ki a következő kétszázötvenmillió évet, és a számotokra leginkább földtörténeti ókorként ismeretes.

59:0.5 4. A korai szárazföldi élet kora a következő százmillió év, és úgy ismeretes, mint a földtörténeti középkor.

59:0.6 5. Az emlősök kora teszi ki az utolsó ötvenmillió évet. A legújabb időket is magába foglaló kort harmad- és negyedidőszaknak nevezik.”

- Uszatia: 24:2.4-2.5 az Orvonton felsőbb-világegyetem Összeírási Igazgatójának neve, aki főigazgatóként elnököl a minden helyi világegyetemi központon tartózkodó igazgató felett. A helyi teremtésrészek központjairól beérkező jelentések összegző személyisége.

- utógravitációs szakaszok (világegyetemi erőtér): 11:8.7 energia-anyag válasz az egyenes irányú gravitáció szabályozására. Ez lehet triáta, vagyis háromszoros szerveződésű fizikai rendszer a központi világegyetemben, és lehet gravita, vagyis kettős felépítésű anyagi szerveződés a felsőbb-világegyetemekben.

- Uversza: 15:5.13 épített világ, a mi felsőbb világegyetemünknek az Orvontonnak a központja, és kormányának a székhelye, mely 15:7.11 hozzávetőlegesen egybillió lakott vagy lakható világ szellemi és igazgatási központja. 15:7.10 Hét szférájának mindegyike hetven különleges világból áll. 28:7.1 Azaz négyszázkilencven tanulmányvilág veszi körül, melyek az idő világegyetemeinek zárótanodái. Felkészítő tanfolyamok ezek a Havona hétkörös egyeteme előtt.

- Uversza Egyensúlyi Tanácsa: 57:1.4 ők adnak engedélyt a felsőbb-világegyetemi kormánynak az erőszervező és csapata kiküldésére egy új anyagi teremtés megszervezése érdekében.

- uverszai személyi nyilvántartás: 30:2.1 az élőlények isteni családját hét nagy osztályba sorolja.

30:2.2 „1. A paradicsomi Istenségek.

30:2.3 2. A Legfelsőbb Szellemek.

30:2.4 3. A háromsági-származású lények.

30:2.5 4. Az Istenfiak.

30:2.6 5. A Végtelen Szellem Személyiségei.

30:2.7 6. A Világegyetemi Erőtér-irányítók.

30:2.8 7. Az Állandó Létpolgárságú Testület.”

 

„Ú”

- Új Élet Temploma: A Jerusem első világa első segédszférájának 47:3.2 központja. 47:3.5 Hét szárnya az idő hét fajának feltámadási csarnoka. Minden szárnyban százezer személyes feltámadási fülke van. Az egyes szárnyak egymillió egyed befogadására alkalmas kör alakú gyülekezési csarnokokban végződnek.

- újraszemélyesülés: 112:5.19 „az azonosság helyreállítása”, „vagyis az emlék, a világegyetemi látásmód és a tudat újbóli összeállítása”. 112:5.20 A „felébredő emberi sajátlényeg rákapcsolódik az újonnan elválasztott mindenségrendi elme morontia szakaszú körére.” Lásd még → „személyiség újbóli összeállítás (újraszemélyesülés) feltételei”

- újraszemélyesülés emberi feltételei: 112:5.8 A türelem, az elfogulatlanság, a megértés és az irgalmas rokonszenv tényleges gyakorlása.

- újratestesülés: 88.1.4 Ha a korai időkben egy állatot bűvtárgyként fogadtak el, és a vonatkozó felfogás szerint a kísértet állandóan benne lakozott, akkor e bűvtárgyi hit újratestesülésben való hitet eredményezett.

- Úr angyala: 37:2.3 A Gábriel személyes képviselőiként bolygói küldetéseken részt vevő helyi világegyetemi Ragyogó Estcsillagok megnevezése.

- út (szellemi ~): 75:8.5 Tökéletes, mivel a tökéleteshez vezet, és annak érdekében alakították ki, hogy a rajta járó elérje az örökkévaló tökéletességet. Az Isten által kért és kínált szellemi úton való változtatás a felemelkedő részéről kudarcot eredményez.

 

„Ü”

- üdvözülés (meghatározások): 94:1.5 az Isten kegyének elnyerése hiten keresztül.

- 93:6.4 Az Isten velünk levősége, mely hit révén biztosítható.

- 103:7.2 A halandói elme azon eljárása, mely az anyaggal való azonosulástól, a morontia kapcsolat területein keresztül a kölcsönös szellemi kapcsolat magas világegyetemi szintjéig tart.

- üdvözülés ígérete: 98:4.1 vallási vigasz a mában, és a halhatatlanság reményének bizonyossága a halál után. Lásd még → „vallási vágy tartalmai”

- ünnep (kísértetünnep): 87:3.4 a mindenlélek ünnepét majdnem mindegyik törzs megtartotta legalább évente egyszer. A rómaiak minden évben tizenkét kísértet ünnepet tartottak, melynek szertartásos napjai az év felét tették ki.

- üstökös: 15:6.13 a központi szerepet betöltő nap körül keringő anyagdarab, melynek csóvája a vonzó égitesthez képest ellenkező irányba mutat. E jelenség meggyőző bizonyítéka annak, hogy a fénynek tömege van. 49:3.2 De állhat kisebb darabokra szétesett anyagtestekből, vagyis meteorrajokból is.

- üzletszerű kéjelgés: 70:7.9 akkor kezdett megjelenni, amikor a titkos férfiszövetségek pénzzel fizettek a más törzsekből való nők használatáért.

 

„V”

- vadászat: 84:3.10 a férfi szervezést tanult általa, amit a mezőgazdaság és a kézművesség terén alkalmazott.

- VAGYOK (meghatározás): 105:1.3 „a Végtelen”, és a „végtelenség is.”

- 103:7.12 Az Első Forrás és Középpont.

- VAGYOK (jellemzők): 103:7.12 Az energia és a szellem látszólagos különbözősége az ő végtelenségében végleges egységben van.

- 105:1.4 Mint lételvi (eredendő) fogalom nem minősíthető ismert tartalmakra hivatkozva, „legfeljebb az állítható róla, hogy a VAGYOK van.”

- 105:1.4 Bölcseleti meghatározása a Korlátlan Abszolút fogalmánál nehezebben megérthető egyetemes fogalom.

- 105:1.2 Abszolút eredetű és végtelen beteljesedésű.

- 105:1.2 „minden személyiségi jelentésben és értékben rokon az Istenség Első Személyével”.

- 105:1.2 Rokonsága az Isteniség Első Személyével nem határozható meg egyértelműen az egyetemes valóság istenivé nem alakított területein.

- 105:1.3 „minden valóság eredete”.

- 105:1.6 Mindazt tartalmazza, „amit az Első Forrással és Középponttal kapcsolatban megismerhetetlennek érzünk.”

- 105:1.6 Felfedezetlen végtelenséggel bír.

- 105:2.2 A Végtelenség Örökkévaló folytonossága.

- 105:2.3 Az Első Forrás és Középpont jelenlétében abszolútként nyilvánul meg.

- 105:2.3 Az Egyetemes Atya határtalan szeretetében személyiségként nyilvánul meg.

- 105.2.4 A „belső átalakulásai révén hozza létre önmaga hétszeres kapcsolódásának alapját.”

- 105:2.4 Hét szakaszú természettel bír.

- 105:2.4 Természete a Végtelenség Hét Abszolútjával kapcsolatban mutatkozik meg a legszembetűnőbben.

- 105:3.1 A benne lévő „hét elsődleges kapcsolat a Végtelenség Hét Abszolútjaként válik örökkévalóvá.”

- 105:4.1 Örökkévalósági létezése minden valóság elsődleges forrásaként határozható meg.

- 105:4.1 Elsődleges, belső kapcsolódásokká alakuló önszelvényesüléssel bír – mely a végtelenség hét szakasza.

- 105:4.1 A VAGYOK hét szakasza és a Végtelenség Hét Abszolútjának örökkévalósági megjelenése kettősségben társul és válik örökkévalóvá. Lásd még → „Végtelenség Hét Abszolútja”

- 105:4.8 Egységként korlátlan végtelenség.

- 105:5.1 Eredeti szétválása a belső, önálló akarat következménye.

- 106:3.5 Átjárja a teljes végtelenséget.

- 106:8.1 Az eredendő végtelen és a beteljesülő végtelen egyként van jelen a beteljesülések előtti és a kezdetek előtti VAGYOK-ban.

- 106:8.23 A múlt-örökkévalóságban és a jelen-örökkévalóságban a lényegi VAGYOK „egyedül létezik, nincs senki és semmi őmellette.”

- 106:8.23 Lételvi, vagyis eredendő létezőként a jövő-örökkévalóságában sem fog változni.

- 106:8.23 Ön-kinyilatkoztató.

- 106:8.23 Az ön-kinyilatkoztatása az akaratuk által részvevő személyiségek útján valósul.

- 106:8.23 Lehetőséggel bír a teljes önmegvalósításra.

- 106:8.23 Az abszolút Atya végleges rendű fiai „mindörökre abszolút akarati részei maradnak a teljes végtelenségnek”.

- 115:2.1 A benne „eredendően meglévő teljes végtelenség örökmód jelen van a hét Abszolútban”.

- 115:2.1 A benne „eredendően meglévő teljes végtelenség” „működési társulást alkot a hármasegységekben”.

- 115:2.1 A benne „eredendően meglévő teljes végtelenség” „átviteli társulást képez a trioditákban.”

- 115:3.16 Ami azonosul vele, soha nem hagyja abba a fejlődést, mivel a lehetőségeinek ténylegessége abszolút.

- 115:3.16 Ami azonosul vele, soha nem hagyja abba a fejlődést, mivel a ténylegeseinek lehetségessége abszolút.

- VAGYOK-ból elkülönült valóságrészek: 105:2.3 az istenivé vált valóság, az istenivé nem vált valóság, a magvábanvaló (lehetséges) valóság, a tényleges valóság és a nem minősíthető egyéb valóságok – melyek a kapcsolódásaik révén egybeépültek.

- VAGYOK-on belüli kapcsolódások: 105:2.3 a VAGYOK-ból elkülönült valóságrészek egyidejű kapcsolódásaiból jön létre „a magvábanvaló-előtti, tényleges-előtti, elő-személyes, egyisteni elő-valóság”.

- VAGYOK ön-kinyilatkoztatása: 105:4.2 „a nyugvó önmegfogalmazástól az ön-szelvényesülésen és a belső kapcsolódáson keresztül jut el az abszolút kapcsolódásokig, az önmagukból eredő Abszolútokkal való kapcsolatokig.”

- vagyon: lásd → „magántulajdon”.

- vallás: 121:5.1 Jézusig főként a törzs vagy a nemzet ügye, mivel az istenek törzsi vagy nemzeti istenek voltak. „Az ilyen vallási rendszerek kevés teret hagytak az átlagember egyéni szellemi vágyainak kielégítéséhez.” 99:1.2 A vallásnak az erkölcsi állhatatosság és a szellemi fejlődés ösztönzőjévé kell válnia. 92:6.19 Mivel az ember evolúciós teremtmény, ezért a magasabb szintű, kinyilatkoztatott igazságot is csak fokozatosan, evolúciós módszerek útján tudja befogadni. 92:7.1 A vallás nem válhat tudományos ténnyé. Mindig evolúciós vagy kinyilatkoztatott, illetve e kettő keveréke lehet. 92:7.2 Új vallást nem lehet kitalálni, azok vagy kialakulnak, vagy kinyilatkoztatás által váratlanul jelennek meg. 92:7.4 A vallások „az ember változatlan szellemi vezetésére adott változó értelmi válaszok eredményeként jelentek meg.” A különböző vallások hitvallásai, tantételei és vallási szokásai eltérnek egymástól. Az eltérő vallások követői csak akkor fognak egységet megélni, ha a mindenek szellemi Atyját igaz imádás által ismerik el. 92:7.5 A fejlődés révén „a vallás önkéntelen és kifinomult áhítattá, a szeretet hűségének élő tapasztalásává válik.” 92:7.6 Egy vallás minősége lemérhető a) 92:7.7 a megbízhatóság értékszintje, vagyis a hűségviszonyok révén, b) 92:7.8 a jelentéstartalmak mélysége, vagyis annak révén, hogy az egyén mennyire érzékeny a felsőbb értékek eszményalapú elismerésére, c) 92:7.9 továbbá az elhivatottság erőssége, vagyis az isteni értékek iránti áhítat foka révén, d) 92:7.10 valamint az által, hogy a személyiség akadálytalanul fejlődik-e az eszményelvű szellemi lét felé vezető úton, a mindenségrenden alapuló világegyetemi létpolgárság felismerésében. 91:2.5 Amennyiben egy vallásban nem tesznek hangsúlyt a személyes Istenre, akkor az ilyen vallás imái az istentani és a bölcseleti szintek felé mozdulnak el. 98:6.1 Az intézményesülés többnyire rontja egy vallás szellemi minőségét, de valamilyen mértékű intézményi szerveződés nélkül egy vallásnak sem sikerül megmaradnia. 99:1.6 A vallás nem vehet részt közvetlenül a társadalmi újjászervezés és a gazdasági átalakítás világi munkájában. Ehelyett újra és újra ki kell fejtenie az erkölcsi parancsait és a szellemi tételeit, „az emberi életre és az érzékfeletti továbbélésre vonatkozó haladó bölcseletét” az adott kor kifejezési módján. 81:6.10 A tudomány megtisztítja a vallást a babona eltörlése révén. 82:4.1 A vallás már a korai időktől a házasság erkölcsi összetartója volt. 83:1.4 Az helyénvaló, ha a vallás befolyással van a házasság intézményére, de nem törekedhet annak kizárólagos ellenőrzésére és szabályozására. 83:2.6 Az eljegyzés és a házasság ideje közötti nemi kapcsolat tiltása a vallás hatásának eredménye. 100:1.7 A vallást „nem lehet adományozni, elfogadni, kölcsönözni, elsajátítani vagy elveszíteni.” 100:0.1 A vallás a közösségek fejlődését az egyének fejlődésén keresztül támogatja, „az egyesek fejlődését pedig a közösség előrehaladásán keresztül erősíti.” A vallás az egyént eszményalapú hatalommal bíró személlyé alakítja. 100:1.1 Gyarapítja a jelentéstartalmakat és az értékeket magasabb szintre emeli. 100:6.1 A vallás egyfajta életmód, 100:6.2 és annyira igaz, amennyire a legfelsőbbnek tartott értéke megegyezik a mindenségrendi valóság igaz szellemi értékével. 101:3.1 A vallás állandó tartalmi elemei „az erkölcsös lelkiismeret és az erkölcsi tudat.” 101:9.8 A vallás az emberi elme számára megalkotja azon isteni valóság szellemivé lényegített tudatosságát, amely az erkölcsi értékek korábbi fogalmain alapul és hit révén azokból ered. 102:2.1 A vallásról alkotott emberi felfogások szolgálhatják a tudatlanság rabságát, a babonaság rabszolgaságát, a megtévesztő álokoskodást és hamis bölcseleti téveszméket. 102:2.9 Függetlenül a meggyőződésbeli tévelygéstől, „a vallás lendületes”, „a vallás mindig tesz valamit”.

- vallás (meghatározások): 100:6.1 őszinte áhítat egy olyan valóság iránt, „melyet a hívő önmaga és az egész emberiség szempontjából a legfelsőbb értéknek tart.”

- 92:7.14 Egyszerre életmód és gondolkodásmód is.

- 92:1.3 „a társadalom igazodása ahhoz, ami rejtélyes.”

- 100:1.7 „a végleges értékek kiteljesedő felkutatásával arányosan gyarapodó személyes élmény.”

- 101:0.2 „az ember fejlődő természetének ösztönzője”.

- 103:1.1 „a huszadik századi hittudósok és bölcselők ötszáznál is több különböző meghatározást adtak” rá.

- 103:1.1 „A valóságban minden emberi lény az őbenne lakozó Isten-szellemből áradó isteni ösztönzések saját, tapasztaláson alapuló értelmezése alapján határozza meg a vallást, és ennélfogva az ilyen értelmezésnek egyedinek kell lennie”. Lásd még → „vallás (igaz ~)” és „hívő jellemzői (igaz vallásban)”

- vallás (tartalmi elemek, jellemzők): 111:3.5 Magját a „legfelsőbb értékek továbbélésébe vetett hit alkotja”.

- 92:2.2 Mindig a fennálló erkölcsökbe kapaszkodik, az ősit szentnek gondolva.

- 92:2.1 A bölcsességet követve fejlődik.

- 103:1.4 istentani bölcseletet teremt.

- 103:1.4 A kialakulását megelőzi az értékek keresése, melyet az értelmező hiedelmek valamilyen rendszerének kialakulása követ.

- 103:1.4 Az értékeiben és a céljaiban egyetértés van a hívek részéről, míg az egyének vallási hitvallásaiban, hiedelmeiben nem.

- 103:1.5 „érvényét a személyes vallásos tapasztalás hite igazolja.”

- 103:1.5 „tapasztaláson és vallásos gondolkodáson alapul”.

- 103:2.1 A „születése” nem hirtelen jellegű, fokozatosan emelkedik ki, jelenik meg.

- 103:3.2 „előbb-utóbb megköveteli, hogy az egyén valamilyen személyes áldozatot hozzon a társadalmi csoportjának jóléte érdekében, tegyen valamit a többi ember boldogságáért és jólétéért.”

- 103:7.1 A hit élteti.

- 103:7.6 Hiteles bíráló csak a saját tényei tekintetében lehet.

- 103:7.10 A halandói szinten feltevésekre alapoz, abszolút értelemben nem bizonyít.

- 103:9.3 „hit nélkül ellentmondás”.

- 103:9.3 Isten nélkül „bölcseleti következetlenség és értelmi képtelenség.”

- 81:3.7 Voltak olyan formái, amelyek ösztönözték a katonai hódításokat.

- 92:1.3 Egy kifejlődött vallást nem lehet teljesen elkülöníteni a varázslástól vagy a boszorkányságtól.

- 101:0.2 A társadalom erkölcsi környezetének része.

- vallás (egyiptomi vallás): lásd → „egyiptomi vallás”

- vallás (evolúciós ~): 90:0.3 az ismeretlentől, a megmagyarázhatatlantól és a felfoghatatlantól való félelemből születik. 85:0.1 Természetes fejlődésű. „Az ember a félelmeiből és az ábrándképei révén teremti meg a maga kezdetleges vallásait.” 85:0.2 A korai vallás értelmi alapú és a körülmények kínálta képzettársításokra épült. Az imádat tárgyai rabul ejtették az ember képzeletét. 86:1.1 Mivel a vallás korai formájának kialakulását a véletlen dolgokra vonatkozó tapasztalatok is befolyásolták, 86:6.4 így a korai vallást az ősember imádatkésztetése és a véletlenről alkotott helytelen képzetei együtt alakították ki. 64:1.2 Az ember legkorábbi vallásos érzületei a földrajzi helyzetből adódó, „elzárt környezetben való elhagyatottság érzéséből fejlődtek ki”. 86:2.2 Tehát a vallás „a rejtélyes dolgoktól való félelemből, a nem látható dolgok félelemmel vegyes tiszteletéből és az ismeretlentől való rettegésből” született. 86:2.3 Az ősi ember igyekezett a nem megfogható és elvont dolgokat megszemélyesíteni. 86:3.1 A halállal való szembesülés kiváltotta félelem hatékonyan támogatta a korai vallásokat. 86:3.4 Az emberek az élet rejtélyes viszontagságainak kivédése céljából, a segítség érdekében fordultak az anyagi feletti világhoz. 92:0.1 Kezdetben és önmagában tekintve a vallás „az ember állati szintet meghaladó felruházottságának a terméke volt.” 92:3.10 Mondható az állati sorból való kiemelkedés szent örökségének is. 92:3.3 A korai vallás az anyagi létért folyó önfenntartási küzdelem, melyet kiterjesztettek a síron túli lét elképzelt kísértet-szellem világára. 92:4.3 Az evolúciós vallás „az ember válasza a feltételezett kísértet-szellem világban való hitre”. Ez érzelmi válasz, melyet az ismeretlen megtapasztalása és az attól való félelem vált ki. Az evolúciós vallás az igazság keresésére irányuló körülményes tapogatózás. 92:1.3 Az „elmének a szellemi hiedelmekre és a környezetre adott élőlénytani válaszaként bukkan fel.” 92:2.1 Az evolúciós vallás tükrözi a változó erkölcsöket. 92:5.1 Az ilyen vallások képviselői úgy gondolták, hogy az istenek emberhez hasonló alakban léteznek. 86:6.7 Az evolúciós vallással járó félelem képes rabszolgaságban tartani az embert. 86:7.1 A kezdetleges vallás a balszerencse elleni varázslási biztosítás elvén alapul, 86:7.2 és csak lassan emelkedik a magasabb, bölcseleti szintekre. 86:7.3 Az evolúciós vallás segített kialakítani annak képzetét, hogy az anyagfeletti világ az ellenőrzése alatt tartja az ember sorsát. 68:4.3 Az, hogy a kísértetektől való félelem az ősembert a természetfeletti dolgok elképzelésére késztette, hozzájárult az erkölcstan és a vallás kialakulásához. 92:1.3 Egy kifejlődött vallást nem lehet teljesen elkülöníteni a varázslástól vagy a boszorkányságtól. 91:1.1 Az evolúciós vallásnak az a rendeltetése, „hogy megőrizze és gyarapítsa a lassan formálódó, elsőrendű fontosságú társadalmi, erkölcsi és szellemi értékeket.” E működése az ima révén történik. 92:7.2 Egy új evolúciós vallás a régi hiedelmek, az új alkalmazkodások és igazodások fejlettebb kifejeződése. 92:2.2 Az evolúciós vallások a fejlődésük során tisztelték az ősit, míg az újdonságot szentségtörésnek tekintették. 92:3.4 Az evolúciós vallás nem gondoskodik a változásról és önmaga felülvizsgálatáról. „A kifejlődött vallás azért parancsol tiszteletet, mert a követői hiszik, hogy az Az Igazság”, mely így szükségképpen végleges és tévedhetetlen. Lásd még → „tiszteletfajták”

- vallás (evolúciós ~ és kinyilatkoztatott ~): 101:5.3 a vallás egyik megnyilvánulási szakasza az evolúciós vallás, 101:5.4 a másik a kinyilatkoztatott vallás. Az evolúciós vallás rendeltetése, hogy előbb-utóbb elfogadja a kinyilatkoztatás szellemi terjeszkedését. 52:1.7 Kezdetben a vallást az ősemberben az állati félelem továbbélése táplálja, melyhez tudatlan áhítat és törzsi babona társul. E félelemvallás hasznos annyiban, hogy képes fékezni a fejletlen teremtmények vad indulatait. Az ilyen vallás szolgál alapul a kinyilatkoztatott vallás tartalmaihoz. 92:3.5 Az evolúciós vallások hittételeit az erkölcsi fejlődés nyomása és a korszakos kinyilatkoztatás időszakos megvilágosító hatása képes nemesebbé tenni. „A kísértetekben való evolúciós hit fektette le az alapját a kinyilatkoztatott vallás ama bölcseletének, mely végül le fogja rombolni az evolúciós vallás kezdetét jelentő babonaságot.” 85:6.3 „A vallás a korai fejlődési szakaszában megteremti a maga isteneit. A kinyilatkoztatás során az Istenek alakítják a vallást. Az evolúciós vallás a halandó ember képére és hasonlatosságára teremti meg a maga isteneit; a kinyilatkoztatott vallás arra törekszik, hogy a halandó embert az Isten képére és hasonlatosságára alakítsa és formálja.” Lásd még → „vallás (tartalmi elemek)”

- vallás (evolúciós vallás meghatározások): 101:5.3 elméből származó vallás, mely a kezdetleges imádás élményét adja. Lásd még → „vallás (evolúciós vallás tartalmi elemek)”

- vallás (evolúciós vallás tartalmi elemek): 102:5.3 magyarázható lélektanilag.

101:5.10 az istenimádatot támogató helyi világegyetemi elmesegéddel való felruházottság eredménye.

- 101:5.10 Kapcsolódik az erkölcstanhoz, az erkölcsökhöz és az emberi kötelességtudathoz.

- 101:5.10 Épít a lelkiismeret bizonyosságára.

- 101:5.11 Az egyénbe bevési a személyes kötelesség eszméjét.

- 101:5.12 Teljes mértékben a hiten alapul.

- 101:5.13 „a hit bizonyosságát és a lelkiismeret megerősítését nyújtja”. Lásd még → „vallás (evolúciós vallás meghatározások)”

- vallás (evolúciós ~ tartalmi elemei):

- vallás (evolúciós, természetimádás): 85:0.3 a természetimádás megteremti a vallás társadalmi környezet által befolyásolt szellemi eredet gyökereit. Ilyen fogalom volt például a halandón túli világ munkamegosztása, mely abból eredt, hogy a korai emberek számára külön szellemei voltak a tavaknak, a fáknak és a vízeséseknek is. Az ősi emberek minden, számukra érthetetlen természeti jelenséget, mint amilyenek a viharok, áradások, földrengések és tűzhányók – imádva tiszteltek. 86:2.1 A természetfélelem kialakulásához először a véletlen, mint tapasztalat, majd pedig a természeti jelenségek működésének rejtélyessége járult hozzá. 86:2.7 A természetközpontú hiedelmek az igazi vallásnak még csak a kezdeményei. 86:5.1 Annak képzetéhez, hogy minden élő és holt dolog rendelkezik lélekkel, az ember álombeli másában való hit szolgáltatott alapot. Ez egyben biztosította a természeti szellemekre (a természet dolgait mozgató szellemekre) vonatkozó felfogás hosszú időn keresztül való fennmaradását is.

- vallás (evolúciós, természetimádás, kövek és hegyek imádása): 85:1.1 az emberi imádat első tárgya a kő volt. 85:1.2 Különösen pedig a meteorkövek. A földre érkezésüket megelőző ragyogó fénysávokról azt gondolták, hogy egy érkező szellem útját mutatják. A meteorkövek imádata a többi kő imádását is elősegítette. 85:1.3 A kő – mint bűvtárgy – az imádat valódi tárgyának jelképéül is szolgálhatott. 85:1.4 A lyukas kövekről azt gondolták, hogy hatékonyak a betegségek gyógyításában. 85:1.4 A sírkő „azoknak a képeknek és bálványoknak a fennmaradt jelképe, melyeket az emberek a kísértetekkel és az eltávozott embertársaik szellemével kapcsolatos hiedelmek szerint véstek a kőbe.” 85:1.5 A kőimádást értelemszerűen a hegyek imádása követte. A hegyek szentsége úgy jött létre, hogy azokhoz bizonyos isteneket társítottak. A hegyekhez jó szellemeket, míg az alvilágba vezető barlangokhoz rossz szellemeket társítottak.

- vallás (evolúciós, természetimádás, növények és fák imádása): 85:5.1 az emberiség, sorban másodikként választott imádati tárgyai. 85:2.6 E korai imádási formák részben összekeveredtek a később kifejlődött imádási szokásokkal. 85:2.1 Az ősember azt hitte, hogy a növények nedvének bódító hatása, vagyis a mámor istenivé tesz. Az ilyen tapasztalást szent dolognak vélték. 85:2.2 Szintén babonás áhítattal tekintettek a csírázó magokra. 85:2.3 A gyógynövények hatását természetfeletti erők közvetlen tevékenységének gondolták. A faimádás is a legkorábbi időkig nyúlik vissza. A korai idők házasságait fa alatt tartották. A gyermeket akaró nők vastag tölgyfát karoltak át. 85:2.4 A népek hitétől függően ugyanazon fában lakhattak jó vagy rossz szellemek is. Az életfa tisztelete Kína kivételével egykor általános volt.

- vallás (evolúciós, természetimádás, állatok imádása): 85:5.1 az emberiség, sorban harmadikként választott imádati tárgyai. 85:3.1 Az ősember társként ismerte el a felsőbbrendű állatokat. A lelkek állati alakban való visszatérésének hite az állatimádás szokásának túlélése. 85:3.2 „A korai emberek az erejükért és ügyességükért tisztelték az állatokat. Azt hitték, hogy bizonyos teremtmények jó szaglása és kiváló látása szellemi irányításra utal.” 85:3.3 „A kínaiak sárkányimádása a kígyótisztelet továbbélése.” A kígyó bölcsességében való hiedelem a görög orvoslás jelképeként is megjelenik. 85:3.4 A rovarok imádását az aranyszabály – úgy bánj másokkal (minden életformával), ahogy szeretnéd, hogy veled is bánjanak – későbbi félreértelmezése segítette elő. Az ősök kezdetben azt is hitték, hogy a szelet a madarak szárnycsapásai keltik.

- vallás (evolúciós, természetimádás, elemek imádása): 85:5.1 az emberiség, sorban negyedikként választott imádati tárgyai. 85:4.1 Az ősi ember vallási imádat tárgyává tette a földet, a levegőt, a vizet és a tüzet is. A mozgó víztömeget szellemek által való éltetésnek vélték. Volt, hogy a fuldokló embertől megtagadták a segítséget, nehogy magukra haragítsanak valamilyen folyóistent. 85:4.2 Az ősi népek hittek a természeti szellemekben. 85:4.3 A tűz imádása és a villámlástól való félelem összekapcsolódott az elméjükben. A mennydörgést egy haragvó Isten hangjának vélték. 85:4.4 A tűz az ősember számára varázslatos volt és a varázslás fogalmával keveredett. A tűz lehetett az „imádott istenségek megtisztító és megnemesítő szellemének lángoló” jelképe, de maga a bálványozott istenség is. A tűzimádás Perzsiában sokáig fennmaradt. A Vesta-szüzek pedig a szent tüzek őrzésével voltak megbízva.

- vallás (evolúciós, természetimádás, égitestek imádása): 85:5.1 az emberiség, sorban ötödikként választott imádati tárgyai a nap, a hold és a csillagok voltak. A csillagokat sok helyen és sokáig úgy tekintették, mint a húsvér testüket elhagyó nagy emberek megdicsőült lelkeit. „A káld csillagtisztelet követői magukat az ég-atya és a föld-anya gyermekeinek tekintették.” 85:5.2 A holdimádás a vadászok korában volt tetőponton. Ezt követte a napimádás a mezőgazdaság korszakában. A napimádás első központja Indiában volt. A perzsa Mitrász-tisztelet a napimádásból eredt. Voltak polgárosodott társadalmak, melyek a hét első napját a napról nevezték el. 85:5.3 Azok apjának pedig, akiket szűztől születettnek tartottak, a napistent gondolták.

- vallás (evolúciós, természetimádás, emberek imádása): 85:6.1 az emberiség, sorban hatodikként választott imádati tárgyává az ember vált. 85:6.2 A korai emberek a nem szokványos személyeket emberfelettinek tekintették, és félelemmel vegyes bámulattal tisztelték. A gyengeelméjűeket és a nyavalyatörősöket (epilepsziások) azért imádták, mert úgy tartották, hogy istenek szállták meg őket. A papokat, királyokat és látnokokat pedig azért imádták, mert úgy gondolták, hogy az istenségtől kapnak ösztönzést. 85:6.3 „A törzsfők a haláluk után megistenültek.” A későbbi időkben pedig az eltávozott nemes lelkek szentté lettek. 85:6.5 Az emberimádás tetőpontja az volt, amikor evilági urak azt követelték az alattvalóiktól, hogy az istenségtől való származásuk okán hódoljanak nekik.

- vallás (evolúciós ~ hatása a polgárosodásra): 92:3.7 részben segítette, részben pedig gátolta a polgárosodást. Akadályozta az ipari és a gazdasági fejlődést, fölöslegesen követelt sok munkát és tőkejavakat pazarolt el. A béke és a jó szándék terjedését nem megfelelően segítette elő, feltartóztatta a tudomány fejlődését és néha elhanyagolta az oktatást. Továbbá „indokolatlanul elszegényítette az életet a halál színlelt gazdagításával.” Azonban ezek mellett erkölcstanon alapuló műveltséget és polgárosodott erkölcsiséget tartott fenn, valamint társadalmi összetartozást biztosított. Megkönnyítette a tőkefelhalmozást, s bár gátolta a tudomány fejlődését, de támogatta annak kibontakozó kezdeteit és a művészetet. Az evolúciós vallás tévedései lehetőséget adtak a kinyilatkoztatott vallás későbbi, ellentételező működése számára. 92:3.6 Szintén a vallási műveltség keretében jött létre a szobrászat, az építészet, a költészet, a zene, a színjáték és a tánc.

- vallás (evolúciós ~ szellemi segítői): 92:0.2 1. Az istenimádat segéd, 92:0.3 a bölcsesség segéd és 92:0.4 a Szent Szellem. Lásd még → „hét elmeszellem-segéd” és „Szent Szellem”

- vallás (értéke): 102:8.2 az erkölcsi ítéleteitől és az erkölcstani mércéitől függ.

- vallás („fehér ember vallása”): 94:4.1 Jézus elnyugatiasított tanításait nevezték ily módon is Indiában.

- vallás (görögök vallása): lásd → „görögök vallása”

- vallás (héber ­vallás): lásd → „héber vallás (judaizmus)”

- vallás (igaz ~): 92:7.5 akkor jelenik meg, amikor a sajátlényeg az értelmes, felsőbb értékek szolgálatának szenteli magát. 92:7.15 Az igaz vallás minden tartósan fennálló társadalom örök alapja és vezérlő csillaga. 98:2.2 Kielégíti a lélek vágyait és a szellemi nyugtalanság, valamint az erkölcsi kétségbeesés ellenszeréül szolgál. 98:6.1 Az igaz vallás a felsőbb erkölcs és a szellemi értékek megőrzésére készteti a híveket. 99:5.2 Ennek következménye pedig „az Istennek Atyátokként és az embernek a testvéretekként való elismerése.” 99:4.3 Mivel az igaz vallás „a jellem egyedi fejlődésének és a személyiség teljesebb egységbe rendeződésének ösztönzésére törekszik”, ezért nem szabad szabványosítani. Az igaz vallás a szellemi tapasztalásban való fejlődésre és az értékek elérésére késztet, egyben támogatja a legfelsőbb szintű hűségeket is. 99:4.4 Az igaz vallás „elősegíti, hogy az egyén olyan tapasztalást szerezzen, amelyben az igazság, a szépség és a jóság felsőbbsége érvényesül”. 99:2.1 Az igaz vallás azért hatékony, mert valódi szellemi tapasztaláson alapul. 99:0.2 Elutasítja az erőszakos társadalmi fejlesztést, de támogatja, hogy a társadalom a szokásait és az intézményeit a gazdaság új feltételeihez és a műveltségi követelményekhez igazítsa. 99:1.4 Az igaz vallás bölcs vezető és tapasztalt tanácsadó az emberi és társadalmi helyzetek változásai közepette. 99:1.4 Az igaz vallás a tartós testvériség kialakításának eszköze a társadalomban. 99:1.5 Hosszú távon tudja fokozni egy társadalmi csoportnak a többi csoport igényeire és szenvedéseire való válaszképességét. 99:2.6 Az igaz vallás képes lépést tartani a társadalmi és gazdasági változásokkal. Képes erkölcsi kiegyensúlyozóként, társadalmi vezetőként és szellemi kormányosként működni, az arra érdemes műveltséget és bölcsességet a jövendő korszakokba átmenteni. 99:3.3 Az igaz vallás azáltal befolyásolja közvetlenül a társadalmi újjászerveződést, hogy szellemivé lényegíti és eszményivé teszi az egyes állampolgárt. 99:4.1 Vagyis az igaz vallás képes a hívőt vonzóvá tenni a társadalom számára. E hívők által új jelentés tartartalmakat kínál fel és felértékeli az igazi humort is. 99:4.2 Az igaz vallás képes megakadályozni a közösségi mozgalmakat abban, hogy az igaz céljaikat szem elől tévesszék. 99:4.5 Az igaz vallás „felsőbb szintű érzelmi jellegű megelevenítő erővel bír.” Ennek oka az, hogy a teljes emberi tapasztalás az érzékfeletti szinteken egyesül, és úgy tart kapcsolatot a halandó élet szellemi energiáival, hogy fel is szabadítja azokat ezen élet számára. 99:4.6 Az igaz vallás képes vigaszt nyújtani az egyénnek, a társadalom számára pedig kiegyensúlyozó erővel bír. 99:5.7 Az igaz vallás hívei hatékonyan működnek együtt „az eszményképek és célok egysége alapján”. E híveket nem a hitvallások, hanem a célok egyesítik úgy, hogy közben minden egyes hívő a saját hite alapján hisz. 99:5.7-5.8 A hívők akkor képesek együttműködni, ha a személyes hitük az eszményi értékek megragadására vonatkozik. 99:7.3 Az igaz és helyes „vallás arra készteti az embert, hogy bátran és örömmel éljen a föld színén; a szenvedélyhez türelmet párosít, rálátást a buzgalomhoz, rokonszenvet a hatalomhoz és eszményképeket a tetterőhöz.” 100:6.5 Az igaz vallás „új jelentéstartalmakat ad az élet egészének”, amely által „a lelkesedés, a hév és a bátorság új fajtáit hozza létre.”

- vallás (igaz ~) küldetése: 102:2.8 az ember felkészítése arra, „hogy bátran, sőt hősiesen nézzen szembe az élet viszontagságaival.”

- vallás (igaz ~, meghatározások): 99:5.1 „szellemi tapasztalás – az Isten Atyaként való megismerése”.

- 2:6.1 „az Isten jóságába vetett hitbizalom”.

- 100:6.1 Őszinte áhítat egy olyan valóság iránt, „melyet a hívő önmaga és az egész emberiség szempontjából a legfelsőbb értéknek tart.”

- 56:10.10 Vágy a tökéletesség megtapasztalására.

- 100:6.5 „élő szeretet, szolgálatot teljesítő élet.”

- 92:7.14 Egyszerre életmód és gondolkodásmód, 56:10.10 melynek értelmi alapját az igazság képezi.

- 100:6.1 Őszinte áhítat egy olyan valóság iránt, „melyet a hívő önmaga és az egész emberiség szempontjából a legfelsőbb értéknek tart.”

- 100:1.7 „a végleges értékek kiteljesedő felkutatásával arányosan gyarapodó személyes élmény.”

- 100:2.3 A megdicsőült vallás az a tapasztalási szint, amelyen a világegyetemre való szellemi válaszadás felvilágosult és bölcs módszerének tekinthető.

- 100:3.1 A lélek indíttatása a bátor szolgálatra.

- 100:3.1 A „sajátlényeg odaadó elkötelezettsége az Isten szeretete és az ember számára való segédkezés mellett.”

- 100:6.5 „élő szeretet, szolgálatot teljesítő élet.”

- 101:1.1 „nem természeti bizonyítékok révén levezethető és bebizonyítható bölcseleti hiedelemrendszer”.

- 101:0.3 „a személyiség meggyőződés-hite”.

- 101:1.1 Az „isteniség megtapasztalása az evolúciós eredetű erkölcsi lény tudatában”.

- 101:1.1 Az örök valóságok igaz megtapasztalása az időben.

- 101:1.1 A szellemi megelégedések elérése – már a húsvér testben.

- 101:1.5 Az „ember elme-tapasztalásából eredő, teljesen józan rálátás” terméke.

- 101:2.13 A „valóságra való rálátás”.

- 101:2.13 Az „erkölcsi tudat hit-gyermeke”.

- 101:2.14 Az isteni elérésére való belső késztetés felismerésének hit-cselekedete.

- 101:2.15 Szellemi látásmód.

- 101:3.4 Az emberi lélek magvábanvaló isteni természetének cselekvő kinyilatkoztatása az értelmileg kihívó és próbára tevő társadalmi helyzetekben.

- 101:9.3 „az a magasztos és mély meggyőződés a lélekben, mely sürgetőleg arra inti az embert, hogy helytelen dolog nem hinnie azokban a morontiai valóságokban, melyek az ő legnemesebb erkölcstani és erkölcsi felfogásait, az élet legnagyobb értékeiről és a világegyetem legmélyebb valóságairól általa alkotott legmagasabb rendű” fogalmakat képezik.

- 101:9.3 A szellemi tudat legmagasabb rendű parancsaihoz való értelmi hűség megélése.

- 101:9.9 Út, melyen az ember kitörhet a mulandó, természeti világ anyagi korlátai mögül az örökkévaló, szellemi világ mennyei valóságaihoz az üdvözülés, a fokozatos morontia átalakulás eljárása révén és azon keresztül.

- 101:1.4 Mély és tényleges megtapasztalása az emberi elmében lakozó Szellemtől származó hatásoknak, a vele való szellemi közösségnek.

- 101:2.13 A Szellem által tett tanúbizonyság megtapasztalása arról, hogy a hívő az Isten gyermeke.

- 102:3.9 „a személyiség értéke felismerésének megtapasztalása”.

- 101:2.14 Lélek-bizonyosság az üdvözülés útjában, a személyiség túlélés módszerében, valamint a felismert igaz és jó értékeiben.

- 103:1.1 „A valóságban minden emberi lény az őbenne lakozó Isten-szellemből áradó isteni ösztönzések saját, tapasztaláson alapuló értelmezése alapján határozza meg a vallást, és ennélfogva az ilyen értelmezésnek egyedinek kell lennie”.

- 103:6.9 „a szellemértékek mindenségrendjének ember általi megtapasztalása”.

- 103:9.8 „a személyes szellemi tapasztalás igazsága”.

- 103:9.11 A hit és a tudás élménye, valamint a megelégedettség érzése.

- 112:2.12 „az igaz szellemi tapasztalás”.

- 112.2.12 Az idő és tér energia-anyagai viszonylagos egységbe rendeződésének megfigyelésére irányuló szemlélődés, mely a mindenségrendi valóság tapasztalásbeli felismerését eredményezi. Lásd még → „vallás (igaz ~)” → „hívő jellemzői (igaz vallásban)”

- vallás (igaz ~ tartalmi elemei, jellemzői): 99:2.1 + 99:5.1 a vallás akkor valódi, ha személyes szellemi tapasztaláson alapul.

- 101:1.6 Eredete az ember előzetesen meglevő evolúciós kötelességérzése, 101:1.5 valamint az ember erkölcsi tudata, melyek az ember szellemi rálátásának növekedésében nyilatkoznak meg.

- 101:0.3 Egyszerre hit, bizalom és bizonyosság.

- 101:1.1 Bár nem az értelem terméke, de onnan nézve teljes mértékben ésszerű, és halandói tapasztalásként teljesen okszerű.

- 101:2.1 Teljes „mértékben a józan és átlagos emberi lények vallási tapasztalásában áll fenn.”

- 101:5.2 „a hitbeli tapasztalás mezeje.”

- 101:1.4 Az „ember megtapasztalja az Istenben való hit valóságát úgy, mint egy tisztán személyes élmény valóságát.”

- 101:1.4 Az egyén számára „a hit és a rálátás révén” valósul. E rálátás elsősorban olyan tények új, szellemi jelentéstartalmaira vonatkozik, melyeket az emberiség korábbról már jól ismer.

- 101:0.6 Az igaz vallás megtapasztalása a biztos Isten-tudathoz és a hívő személyisége továbbélésének kétségtelen bizonyosságához vezet.

- 101:2.7 Az igaz vallás hitének szárnyalása nem áll meg addig, amíg nem biztos az üdvözülést adó Istenben.

- 101:2.7 Fenntartás nélkül hisz a személyes továbbélést segítő Isten valóságában.

- 101:2.13 „szellemi látásmódban és a lélek bizodalmának magasztosságában áll fenn.”

- 101:2.15 Nem függ a tanultságtól.

- 101:2.16 Önmaga bírálója és bírája, mivel kívülről nem figyelhető és nem érthető meg.

- 101:3.1 Állandó tartalmi elemei „az erkölcsös lelkiismeret és az erkölcsi tudat.”

- 101:5.2 Csak az értékek érdeklik.

- 101:10.7 Hatékonyan gyógyítja az ember eszményalapú elszigeteltségének és szellemi magányosságának érzését.

- 101:10.7 „Isten fiaként ismeri el a hívőt”.

- 101:2.8 Boldogságot ad.

- 101:5.9 „lehet az élmény érzése, de aligha lehet az érzés élménye.”

- 102:1.4 „a test, az elme és a szellem, sőt az egész személyiség hűségéhez és odaadásához folyamodik.”

- 102:2.1 az emberi fajhoz tartozik, nem a műveltség „gyermeke”.

- 102:2.4 Az „általa biztosított felruházottságokat azonnal hozzáférhetővé teszi”.

- 102:2.7 „az igaz vallás élő.”

- 102:2.7 Az igaz vallás eszmék nélkül nem fogható fel.

- 102:2.8 Az evolúciós ember legfelsőbb szintű képessége, amely az élet nehézségei ellenére is képessé teszi az embert a folytatásra.

- 102:2.8 Azáltal tesz cselekvővé, hogy igazán birtokba veszi az embert.

- 102:3.1 „szüksége van a gondolat hatékony kihasználására, s ugyanakkor engednie kell minden gondolat szellemi hasznavehetőségéből.”

- 102:3.2 A rendeltetési célja éles ellentétben van a múlandó világ céljaival.

- 102:3.4 Fokozottabb társadalmi szolgálatra ösztönöz.

- 102:3.5 „az értékek tudatosulásához vezet”.

- 102:3.6 „az emberek szolgálatához, s így erkölcstan és emberbarátság megalkotásához vezet.”

- 102:3.7 „szereti az embereket”.

- 102:3.8 Létre hívja a szellem testvériségét.

- 102:3.10 „a teljesség-eszmét, az egész mindenségrendet ragadja meg.”

- 102:3.10 Azonosítja a tudomány anyagi szelvényeit az egészre vonatkozó szellemi-rálátási fogalommal.

- 102:3.10 Megerősíti, „hogy a mindenségrendi kör egyetemes, örökkévaló, abszolút és végtelen.”

- 102:3.11 „úgy láttatja Istent, mint szeretetteljes szellemi személyiséget.”

- 102:3.12 Az Isten iránti szeretet alkotja.

- 102:3.13 „a vallásban a felismerés élménye megelőzi az eszme kifejeződését.”

- 102:3.15 Csak a legfelsőbb személyiséggel elégszik meg.

- 102:4.1 Máselme-tudatra épül.

- 102:5.3 Szellemi eredetű, személyes-élményű vallás, mely lélektanilag nem magyarázható meg.

- 102:5.3 Képes az emberi erkölcsiség által felismert értékek megőrzésére, megnemesítésére és szellemivé lényegítésére.

- 102:5.3 Több, mint érzelmileg telített erkölcsiség.

- 102:5.3 „egy mindenkit-szerető Atyát mutat meg, egy imádni és szeretni való Istent.”

- 102:5.3 A benne található szellemi lehetségesség több, mint az evolúciós erkölcsiség által követelt tényleges kötelezettségek.

- 102:6.8 Számára az Isten bizonyosság.

- 102:7.5 „értelmi ismertetőjele a meggyőződés; a bölcseleti ismérve a következetesség; a társadalmi gyümölcse pedig a szeretet és a szolgálat.”

- 102:8.1 A valósága és a hathatóssága az emberi tapasztalás tényén alapul.

- 103:5.7 Nem becsüli alá a halandói élet időtartama alatt kifejtett emberi erőfeszítéseket.

- 103:6.11 „mindig a hittől fog függeni”.

- 103:7.1 A hit élteti.

- 103:7.6 Hiteles bíráló csak a saját tényei tekintetében lehet.

- 103:7.9 „képessé teszi az embereket az együttélésre a tudományos korszak polgárosodott társadalmának összetett körülményei közepette is.”

- 103:1.5 „érvényét a személyes vallásos tapasztalás hite igazolja.”

- 103:7.10 A halandói szinten feltevésekre alapoz, abszolút értelemben nem bizonyít.

- 103:1 5 „az értékek felismerésén alapul”.

- 103:6.3 „a szellemi nézőponthoz, az emberi tapasztalás belső jellegének tudatosulásához van köze.”

- 103:7.11 „három dolog igazolhatóságának feltételezésével indul: elme, szellem és a világegyetem – a Legfelsőbb Lény.”

- 103:7.15 Kiértékeli az anyagi világot.

- 103:9.1 Szellemi tartalma a vallási tapasztalat.

- 103:9.2 Köze van a gondolkodáshoz, az érzéshez, a cselekvéshez és az élethez.

- 103:9.5 Hisz egy legfelsőbb Istenségben, reménye van az örökkévaló továbbélésben, és szeretet jellemzi, különösen az embertársak iránt.

- 103:9.8 Azon az eredendő „feltevésen alapul, hogy a hit igazolható, hogy az Isten megismerhető és elérhető.”

- vallás (intézményesített ~): 99:2.1 a XXI. századra csapdába került, mivel annak a társadalomnak és gazdasági rendszernek vált a szerves részévé, amely megújításra vár.

- vallás (rómaiak vallása): lásd → „rómaiak vallása”

- vallás bizonyossága: 101:0.3 „meghaladja az elme értelmét, sőt még a bölcselet oktanát is.”

- vallás kettős fogalma: 94:3.1 A) Tény, hogy az összes világegyetemi teremtmény Egyetemes Atyával bír, és B) tény, hogy e teremtmények számára nyitva áll a világegyetembeli felemelkedés tapasztalást nyújtó útja.

- vallás (kinyilatkoztatott ~): lásd → „kinyilatkoztatott vallás”

- vallás (kinyilatkoztatott vallás tartalmi elemek): lásd → „kinyilatkoztatás (tartalmi elemek)”

- vallás (mint társadalmi intézmény): 92:1.3 „magába foglal szertartásos szokásokat, jelképeket, imádásfajtákat, írásokat, oltárokat, szentélyeket és templomokat. A szentelt víz, a kegytárgyak, a bűvtárgyak, a szerencsetárgyak, a papi öltözékek, a harangok, a dobok és a papság szokványos tartozékai minden vallásnak.” 92:2.1 A vallás szilárd emberi intézmény, nehézkesen igazodik a változó társadalomhoz.

- vallás („nemzeti vallások”): 92:6.20 ilyen volt a korai római császárimádás és a sintó. Lásd még → „vallás (ősök imádása)” és „sintó”

- vallás (ősök imádása): 92:6.20 még a XX. században is jelen volt Kína-, Japán- és India-szerte. Ez az imádat forma nyugaton „a nemzeti istenek előtti hódolattá és a faji hősök iránti tiszteletté fejlődött.” 92:5.7 Egyiptomban a napimádás az ősök imádásának egyik formája volt. 95:2.7 A régi egyiptomiak hittek abban , hogy a csillagok az érdemes lelkek továbbélését jelzik, míg az érdemtelenek a napban szívódnak fel. Lásd még → „sárga emberfajta (ősi idők tisztelete)”

- vallás (sálemi ~): 96:0.3 „Palesztinában a kénieknél hitvallásként létezett”.

- vallás (vallások közötti evolúciós kapocs): 92:6.7 az evolúciós vallások és a kinyilatkoztatott vallások közötti egyik evolúciós kapocs a többistenhittől az egyistenhitig tartó bölcseleti átmenet. A héber vallás ennek megtestesítője.

- vallás célja: 16:6.10-6.11 a tudományos tényszerűségből, az erkölcsi bölcseletből és a tiszta vallásos tapasztalásból eredő dolgok, jelentéstartalmak és értékek nemesebbé tétele az emberben. 101:10.5 Továbbá az értelmi állandóság és a bölcseleti biztonság megadása, valamint az emberi élet kiegyensúlyozása és gazdagítása a halandói és az isteni vegyítése által.

- vallás erkölcstani válasza: 101:9.7 az ember erkölcsi értékekről készített értékelése magára nézve és a társai dolgaira kivetítve.

- vallás fejlődésének feltételei: első közelítésben ilyen 99:3.7 a) a fegyelmező hatást gyakorló építő jellegű bírálat, b) a bölcselet erősítő szerepe, c) a tudomány megtisztító ereje, d) valamint az eszményekhez hű egyének közösségeinek léte. 99:3.9 A vallás szentségtelenné válását megakadályozó, a függetlenségét és a fejlődését biztosító feltételek a másik megközelítés szerint a következők. 99:3.10 1. A bíráló és helyesbítő bölcselet. 99:3.11 2. „Mentesség minden társadalmi, gazdasági és politikai szövetségtől.” 99:3.12 3. „Alkotó, megerősítő és a szeretet kibontakozását támogató társaságok” léte. 99:3.13 4. „A szellemi látásmód fokozatos kiteljesítése és a mindenségrendi értékek méltánylása.” 99:3.14 5. „A vakbuzgóság elkerülése a tudomány értelmi alapállásának kiegyenlítő szerepe révén.”

- vallás kihívásai (a XXI. század nehézségei): a) 99:4.7 az önzetlen és szeretetteljes társadalmi szolgálatra való ösztönzés elveszítése, b) a műveltségek váratlan keveredése, c) a hitvallások összevegyülése, d) az egyházi fennhatóság csökkenése, e) a családi élet megváltozása, f) városiasodás, g) elgépiesítés.

- vallás küldetése (feladata, dolga): 99:1.3 társadalmi befolyásolóként állandósítja az emberiség eszményképeit, így segítve a polgárosultság és a műveltség fejlődési szakaszai közötti átmenetet. 99:3.16 A vallás feladata olyan hűség kialakítása és ösztönzése a mindenség rendjének irányában, amely az egyes állampolgárokat sikeresen tereli a társadalmi szolgálatok vállalása felé. 99:5.1 A társadalom szintjén a vallás az erkölcsök megőrzőjeként és a társadalmi viszonyok megszilárdítójaként is működik.

- vallás megtapasztalás fokai: 101:5.13 a) a hit bizonyossága és a lelkiismeret megerősítése, b) mely kiegészül a kinyilatkoztatott valóságok élményének igazságával, c) amit a morontia fejlődés, a morontia mota megragadása követ. Lásd még → „morontia fejlődés”

- vallás rendeltetése: 103:3.2 az Isten és az ember szolgálata, 103:3.3 az ember környezetének megváltoztatása. 5:4.7 Az, hogy „mindazon dolgok szellemi egyesítő valóságává váljon, amelyek az emberi tapasztalásban jók, szépek és igazak.”

- vallás társadalmi szerepe: 70:11.5 a társadalmat nem lehetett volna összetartani a korai időkben, ha a jogok nem kaptak volna megerősítést általa. 99:0.1 A múltban a rossz jóra való lecserélésére a vallás a fennálló társadalmi renden belül vállalkozott. 70:1.14 A korai vallások szentesítették a háborút. A papság rendszerint szövetkezett a katonai hatalommal. 70:8.18 A vallás akkor képes a társadalom emelője lenni, ha egészséges, ép elmékre támaszkodhat. 99:0.2 A vallás nem lehet közvetlenül érintett új társadalmi rendek megalkotásában vagy a régiek megőrzésében. 99:5.1 A társadalom szintjén a vallás az erkölcsök megőrzőjeként és a társadalmi viszonyok megszilárdítójaként is működik. 79:6.10 A haladó, fejlett vallás hajtóerő, amely döntő tényező a műveltség fejlődésében. Ilyen volt a kínaiak vallása az andita vándorlások időszakában, ami a Szinglangton által hirdetett „Egy Igazság” imádatához való ragaszkodásban nyilvánult meg.

- vallás társadalmi vetülete: 99:5.1 „a vallás kizárólag személyes szellemi tapasztalás – az Isten Atyaként való megismerése – e tapasztalás szükségszerű következménye – az ember testvérként való elismerése – azt jelenti, hogy a sajátlényeg igazodik a többi sajátlényeghez, és ez maga után vonja a vallási élet társadalmi vagy csoportos jellegét.” Így válik a személyes igazodás társadalmi szolgálattá, csoportigazodássá.

- vallás tévútjai: 103:9.1 a) az értelmi tartalmak mitológiai hóbortjai, b) a lélektani káprázatok, c) a vétekről alkotott bölcseleti feltevések, d) az önámítási módszerek, e) a vallási bölcselettartalom politika hatására történő torzulásai, f) a társadalmi és gazdasági ráhatás elfajzást eredményező hatásai a vallás bölcselettartalmára.

- vallás valósága: 100:2.2 a szeretet által hajtott, az önzetlen segédkezés által mozgatott és az isteniség tökéletességére vonatkozó eszményképek őszinte imádása által uralt ember személyiségében mutatkozik meg.

- vallás (intézményesült) veszélyei: 99:6.3 a) a hiedelmek rögzülése és a nézetek megmerevedése; b) a hagyományos érdekek felgyülemlése és az elvilágiasodás erősödése; c) az igazság szabványosítására és kőbe vésésére való hajlam; d) a vallás elterelése az Isten szolgálatától az egyház szolgálata felé; e) a vezetők elterelése a segédkezőkké válástól az intézőkké válás felé; f) a szakadár felekezetek és versengő csoportok alapítására való hajlam; g) elnyomó egyházi fennhatóság létrehozása; h) az előkelő „választott népi” hozzáállás kialakítása; i) a szentségről alkotott hamis és eltúlzott eszmék erőltetése; j) a vallás megszokottá tétele és az istenimádat megmerevítése; k) a múlt felé fordulás a jelen igényeinek figyelmen kívül hagyása mellett; l) a naprakész vallási értelmezések elmulasztása; m) a világi intézményi feladatkörökkel való keveredés; n) a vallási kasztok helytelen megkülönböztetésének megteremtése; ny) az óhitűség türelmetlen bírálatának megjelenése; o) az ifjúság képzeletére való hatásgyakorlás hiánya; p) az örök üdvözülésről szóló evangélium megmentő üzenetének elvesztése, r) az emberek korlátozása a személyes szellemi tevékenységeikben.

- vallásbölcselet (eszményképe): 103:9.5 az a hit-bizodalom, mely a) bízik „a világegyetemek mindensége végtelen Atyjának feltétlen szeretetében”, b) bizonyos az üdvözülésben és c) „csak azzal törődik, hogy megismerje és megcselekedje a paradicsomi Atya akaratát.”

- vallásbölcselet (személyes ~): 101:7.2 alapját a kibontakozó eszmék és a tapasztalatokat szolgáltató élet adja, amiket módosíthat a társak utánzására való hajlam. A bölcseleti következtetések értéke függ a jelentéstartalmak iránti érzékenységtől, az elmélyült, őszinte, különbségtevő gondolkodástól. „Az erkölcsileg gyávák sohasem érik el a bölcseleti gondolkodás magas síkjait; bátorság kell az új tapasztalási területekre való behatoláshoz és az értelmi élet ismeretlen területeinek felfedezésével való megpróbálkozáshoz.” Csak így alakulhatnak ki új értékrendszerek, ölthetnek új alakot eszményképek. A „személyes Istenről új felfogásokhoz jut el az ember, melyet a hozzá fűződő viszonnyal kapcsolatos fogalmak kibővülése követ.” Lásd még → „vallásbölcselet szintjei”

- vallásbölcselet szintjei: 101:7.4 A) A vallási élményt megélő személy alkalmazkodik, aláveti magát a hagyománynak és a tekintélynek. B) Megelégedés a kis felismerésekkel. A halandó elfogadja a magára hagyottság gondolatát. C) E csoport halandói eljutnak értelmükkel az ok-okozati felismerésekre, de vagy a műveltségi kötelék tartja őket fogva, vagy pedig a tudomány anyagelvű béklyói. D) A negyedik bölcseleti szint művelője „megszabadul minden szabályszerű és hagyományos akadálytól és mer őszintén, hűségesen, félelemtől mentesen és igazul gondolkodni, cselekedni és élni.” 101:7.5 Az igazi vallásbölcselet különbséget tesz az anyagi és a szellemi világ valóságai között, de felismeri az egyesülésüket az értelmi törekvés és a társadalmi szolgálat terén. 101:7.6 Az igazi vallásbölcselet segít a mindenségrendi valóság egyre tisztábban látott értékeinek megtapasztalásában.

- vallásfajták (az Urantián):103:0.4 „1. Természetes vagy evolúciós vallás.

- 103:0.5 2. Természetfeletti vagy kinyilatkoztatott vallás.

- 103:0.6 3. Gyakorlati vagy közkeletű vallás, mely különböző mértékben tartalmazza a természetes és a természetfeletti vallások elemeit.”

- 103:0.7 4. Bölcseleti vallások, melyek ember alkotta, bölcseleti úton kitalált hittudományi tantételek és józan ész alkotta vallások.

- vallásfejlődés: 99:1.2 a vallásnak az erkölcsi állhatatosság és a szellemi fejlődés ösztönzőjévé kell válnia. 92:0.5 A vallás fejlődésének útja a morontia értékek megragadásán át a szellemi igazság mennyei magasságaiba vezet. 92:0.2 – 0.5 E folyamat segítői a hét elmeszellem-segéd közé tartozó istenimádat segéd és a bölcsesség segéd, valamint a Szent Szellem, a Gondolatigazítók, a szeráfok és az Igazság Szelleme. 92:2.1 A vallás a bölcsességet követve fejlődik, 92:2.2 és mindig a fennálló erkölcsökbe kapaszkodik, az ősit szentnek gondolva. 92:6.19 Mivel az ember evolúciós teremtmény, ezért a magasabb szintű, kinyilatkoztatott igazságot is csak fokozatosan, evolúciós módszerek útján tudja befogadni. 92:7.4 A vallások „az ember változatlan szellemi vezetésére adott változó értelmi válaszok eredményeként jelentek meg.” A különböző vallások hitvallásai, tantételei és vallási szokásai eltérnek egymástól. Az eltérő vallások követői csak akkor fognak egységet megélni, ha a mindenek szellemi Atyját igaz imádás által ismerik el. 92:7.5 A fejlődés révén „a vallás önkéntelen és kifinomult áhítattá, a szeretet hűségének élő tapasztalásává válik.” 52:2.3 A vallás fejlődése a Bolygóherceg érkezése előtt teljesen evolúciós folyamat. Ezt követően a fokozatos kinyilatkoztatások és az evolúció révén fejlődik. 92:1.3 Egy kifejlődött vallást nem lehet teljesen elkülöníteni a varázslástól vagy a boszorkányságtól. 100:0.1 A vallás a közösségek fejlődését az egyének fejlődésén keresztül támogatja, „az egyesek fejlődését pedig a közösség előrehaladásán keresztül erősíti.” A vallás az egyént eszményalapú hatalommal bíró személlyé alakítja. 100:1.1 Gyarapítja a jelentéstartalmakat és az értékeket magasabb szintre emeli. 102:2.9 Függetlenül a meggyőződésbeli tévelygéstől, „a vallás lendületes”, „a vallás mindig tesz valamit”.

- vallási bizonyság (vallásos bizonyosság jellemzői): 102:1.4 az egész személyiség legmélyebb alapjaiból származik.

- 102:2.2 Az állításai a hívő számára abszolútok.

- 102:2.2 A hívő hozzáállását rendíthetetlenné teszi.

- 102:2.2 Az ilyen kifejeződés szelleme biztos és kiegyensúlyozott.

- 102:2.2 Soha nem tolja erőszakosan előtérbe önmagát.

- 102:2.2 Nem magasztalja fel magát.

- 102:2.2 Az ember és a Gondolatigazító közös munkájának eredménye.

- 102:2.3 A vallási hívő úgy tevékenykedik, mintha az Örökkévaló jelenlétében élne.

- 102:2.3 A vallási hívő a jellemében nyugodtságot, a személyiségében pedig kiegyensúlyozottságot mutat.

- vallási csoport (értékelemei): 103:5.12 a) szellemi egységet képvisel, b) az élő Istent imádja, c) szentesíti az emberek közötti testvériséget, d) „mentesíteni meri a tagjait mindenféle hitvallási kényszertől.”

- vallási ellentmondások: 92:2.3 jelentős részben azok a kísérletek hozták létre, melyek által megkísérelték összebékíteni a kifogásolható régi szokásokat az új, teljesebb magyarázatokkal. Az eredeti cél mindig az volt, hogy hihető elméleteket találjanak az ősi, túlhaladott szokások vallási célú megtartásának igazolásához.

- vallási elragadtatás: 91:7.3 a mély szellemi jellem megnyilvánulása, mely ritkán tekinthető tisztán érzelmi behatás következményének. „A valódi szellemi öröm rendszerint nagy, kifelé irányuló nyugodtsággal és csaknem tökéletes érzelmi önuralommal jár.” Lásd még → „elragadtatás”.

- vallási érzület (vallásos érzés): 101:1.2 az ilyen „tapasztalások a halandói elme természetesen kialakult rendszerén keresztül jelennek meg.” 92:1.4 A vallási érzületet a rejtelem és a hatalom is ösztönözte, de részét képezhette a vallási félelem is.

- vallási fejlődés: 103:2.1 „nem megy végbe tudatos erőfeszítés és céltudatos, egyéni elhatározás nélkül.”

- vallási (vallásos) gyarapodás: 100:1.9 önkéntelenül valósul, és a halandói elme tudatfeletti szintjein folyó alkotótevékenységeket jelzi. 100:5.2 „A vallásos gyarapodás fejlődési iránya a megrekedtségtől az összeütközésen keresztül az összehangolódás felé mutat, a biztonságérzet hiányától a feltétlen hit felé, a mindenségrendi tudat zavarától a személyiség egyesítése felé, a mulandó céltól az örökkévaló felé, a félelem béklyójától az isteni fiúi elismertség szabadsága felé.”

- vallási gyarapodás előfeltételei: 100:1.5 a) önmegvalósításra irányuló fejlődő élet, b) a természetes hajlamok összehangolása, c) a kíváncsiság és a kalandvágy megléte, d) a megelégedés érzéseinek megtapasztalása, e) a figyelem működése, f ) a veszélyhelyzetek észlelése és tudatosítása, g) a csodák csábítása, h) a kicsinység és az alázat tudatosulása, i) valamint a sajátlényeg önbírálattal társult felfedezése. Lásd még → „szellemi növekedés”

- vallási gyarapodás elősegítői: 100.1.8 a) az isteni értékekre való érzékenység fejlesztése, b) a vallásos élet másokban való felismerése, c) a mindenségrendi jelentéstartalmakon való elmélyült gondolkodás, d) a problémák megoldása az istenimádás gyakorlása által, e) az egyéni szellemi élet felismeréseinek megosztása a társakkal, f) az önzőség kerülése, g) az isteni kegyelemre való kizárólagos építés mellőzése, h) az Isten jelenlétében való élet.

- vallási hagyomány: 4:5.1 „a letűnt korok Istent ismerő emberei által megszerzett tapasztalatok tökéletlenül megőrzött emléke”.

- vallási hívek: 99:2.4 a társadalom számára annyiban bírnak nagyobb haszonnal másoknál, amennyiben a vallásuk által a mindenség rendjének teljesebb látásával rendelkeznek. Ez felsőbbrendű társadalmi bölcsességet biztosít a számukra. 99:2.3 A vallási híveknek egyénekként kell működniük, nem pártként vagy intézményként. A törekvéseiket a vallási ügyek előmozdítására kell összpontosítaniuk.

- vallási hívő: 102:6.3 „a szeretet Istenében hisz.”

- vallási igazság: 92:5.16 „az Isten Atyasága és az összes teremtmény testvéri viszonya”.

- vallási kérdés: 129:1.10 Az embernek az Istenhez fűződő viszonya.

- vallási késztetés: 99:3.6 „személyes és többé-kevésbé fel nem ismert”. Képes komoly szerepet játszani a társadalmi újjászervezés programjában.

- vallási korszakok: 92:5.8 az Ádám utáni Urantián hét nagyobb vallási korszak különböztethető meg. 92:5.9 1. A szetfi időszak. 92:5.10 2. A Melkizedek-féle hitterjesztők kora. 92:5.11 3. A Melkizedek utáni kor. 92:5.12 4. A Krisztus előtti hatodik század. 92:5.13 5. A Krisztus utáni első század. 92:5.14 6. A Krisztus utáni hatodik század. 92:5.15 7. A Krisztus utáni tizenötödik század.

- vallási korszakok (1. A szetfi időszak.): 92:5.9 az Ádám utáni időszak nagy tanítói a szetfi papok voltak. Képviselték az Ádám által kinyilatkoztatott háromság felfogást is. Hatásukat a görögök, a sumérok és a hinduk őrizték meg legtovább.

- vallási korszakok (2. A Melkizedek-féle hitterjesztők kora.): 92:5.10 a sálemi Melkizedek tanítását hirdették. A hitről azt tanították, hogy az Isten kegyének ára. A tanításaik megalapozták az Urantia később kialakult vallásait.

- vallási korszakok (3. A Melkizedek utáni kor.): 92:5.11 kiemelkedő vallási tanítói voltak Amenemope, Ikhnaton és különösen Mózes.

- vallási korszakok (4. A Krisztus előtti hatodik század.): 92:5.12 a vallási eszmélés nagy korszaka az Urantián. E korszak kiemelkedő tanítói voltak Gautama (Buddha), Konfuciusz, Lao-ce, Zoroaszter, Platon és a dzsainista tanítók.

- vallási korszakok (5. A Krisztus utáni első század.): 92:5.13 legnagyobb vallási tanítója a názáreti Jézus. Tanításai meghaladták a Keresztelő János által alapított tiszteletfajtát. A korszak említendő két nagy tanítója még a tárzusi Pál és az alexandriai Philó.

- vallási korszakok (6. A Krisztus utáni hatodik század.): 92:5.14 ezen időszak jelentős vallásalapítója Mohamed. Hitvallása az idegenek hiteiből „eredő társadalmi igények és a saját népe vallási életének következetlensége elleni tiltakozás volt.”

- vallási korszakok (7. A Krisztus utáni tizenötödik század.): 92:5.15 ezen időszak egybeesett a kereszténység egységének felbomlásával nyugaton és a szikhizmus egységesülésével keleten. A szikhizmus kiemelkedő tanítója Nának guru volt, aki a követőivel magasabb egységbe rendezte az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus összevegyült tanításait.

- vallási közvetítő: 90:0.2 az ősi ember úgy tartotta, hogy a szellemvilágot csak kivételes emberek tudják befolyásolni, és a szellemek csak kivételes férfiakat és nőket hajlandók meghallgatni. Így a hívő és az imádat tárgya között közvetítőként megjelent a javas, a sámán, majd pedig a pap.

- vallási látásmód: 102:3.3 „vallásos cselekedetekhez, a társadalmi szolgálat és az emberszerető jóakarat önzetlen tetteihez” vezet.

- vallási összejövetel: 103:4.1 a közösség légköre hatja át, mivel „az istenivel való közösség érzését kelti”. A vallási közösség legkorábbi formája a „közös étkezésen való részvétel volt”.

- vallási tapasztalás: 99:5.6 a szellemi Atyára vonatkozó személyes tapasztalás, amely a szellem gyümölcseinek termését eredményezi „a szellem vezette halandó mindennapi életében.” 99:7.5 A személyes vallásos tapasztalás képes szembesíteni az embert a „gyarapodó és fejlődő mindenségrendi létpolgárság örök valóságaival.” 99:5.1 A személyes szellemi tapasztalás lehetőséget ad az egyénnek arra, hogy az Istent Atyaként tapasztalja, ismerje meg. 100:1.6 A vallási tapasztalásra befolyással vannak az olyan időleges körülmények, mint a testi egészség, az örökölt vérmérséklet és a társadalmi környezet.

- vallási tapasztalás (~ tapasztalat): 101:1.4 a legmagasabb rendű formája nem függ előzetes tettektől. 101:1.6 A vallási tapasztalás „a biztos Isten-tudathoz és a hívői személyiség továbbélésének kétségtelen bizonyosságához vezet.” 101:3.18 A vallási tapasztalás személyesen birtokolt szellemi valóság, mely az emberi természet végső felruházottságának is tekinthető. Lásd még → „vallásos tapasztalás” Lásd még → „vallásos tapasztalás (tiszta ~)”

- vallási tevékenységek (csoportos) célja: 99:6.2 a) érzelmi hatás kiváltása a vallás hűségelemei által; b) az igazság, a szépség és a jóság iránti érdeklődés felerősítése; c) a legfelsőbb értékek iránti vonzódás támogatása; d) az önzetlen közösségi szolgálat fokozása; e) a családi életben rejlő lehetőségek méltó elismerése; f) a vallási oktatás előmozdítása; g) bölcs tanács és szellemi útmutatás adása; h) a csoportos istenimádás támogatása; i) az emberek közötti barátság bátorítása; j) az erkölcsiség megőrzése; k) a szomszédok segítőkészségének előmozdítása; l) és az örök üdvözülésről szóló üzenetek jó hírének terjesztése.

- vallási vágy: 101:1.7 nem kényszeríti az embert arra, hogy higgyen az Istenben, hanem azon meggyőződését erősíti, hogy hinnie kellene benne.

- vallási vágy tartalmai: 98:2.10 a) az üdvözüléssel kapcsolatos ígéretek b) és az imákat meghallgatni képes személyes Isten léte. Lásd még → „üdvözülés ígérete”

- vallási vezető(k): 90:5.8 közülük azok bírnak felbecsülhetetlen értékkel az embercsoportok számára, akik a felsőbb, jobb valóságok felé mutatták az utat számukra.

- vallásbölcseleti irányzatok: 99:4.9-4.12 az isteni szellem, a földi ember, vagy a természet tudományos alapú eszményítése révén léteznek. Részben hiedelem jellegűek. A XXI. században még küzdelem folyt közöttük. Ezek, 99:4.10 1. „Számos vallás szellemalapú hiedelme (egy gondviselő Istenségben).” 99:4.11 2. „Számos bölcselet emberbaráti és eszményalapú hiedelme.” 99:4.12 3. „Számos tudomány működéselvű és természetközpontú felfogásai.” 99:4.13 E három részleges megközelítést végül összhangba fogja hozni a vallásról, a bölcseletről és a mindenségtanról szóló Urantia kinyilatkoztatás, „mely bemutatja a Paradicsom Háromságából kiáradó és a Legfelsőbb Istenségén belül tér-idő egyesülést elérő szellem, elme és energia háromsági létezését.”

- vallásfejlődés: 87:5.2 az ősök a vallásukban jelenítették meg a véletlen dolgok rejtélyes voltával kapcsolatos képzelgéseiket. 89:2.1 A kezdetleges vallás kialakulását a véletlentől és a balszerencsétől való félelem ösztönözte, 92:1.2 és a természetimádástól kezdve 89:2.1 „a varázslásból és a kísértetekből a szellemeken és bűvtárgyakon át a tabukig jutva fejlődött ki.” 89:1.7 Egy tabu fennmaradását a vallás szentesítő ereje biztosította. 89:2. A tabu megsértéséből következő bűnt a gyónás, a megbocsátás és a megtisztulás korai szertartásai útján kezelték. 89:3.1 Ezeket a lemondás megjelenése követte, amely leginkább a böjtölésben nyilvánult meg. 89:4.4 A rossz szellemi hatás elkerülését, a szellemek engesztelését és elűzését, a vallás fejlődésével a megbékítés és a vezeklés szertartásai váltották fel. 87:0.2 A vallási evolúció első lépcsőfoka a félelmen alapuló kísértetszellem-félés volt. 68:3.3 A halottak eltávozott szellemeitől való közös rettegés hozzájárult ahhoz, hogy fegyelmezettebb, alaposabban szabályozott, közös felfogással rendelkező embercsoportok jöjjenek létre. 86:6.2 A kísértetek és szellemek elképzelt világának valóságaiban való hit az egész emberiség elmebéli és erkölcsi életét mindörökre megváltoztatta. 86:6.7 Az ember a viszonylagosan helyes és helytelen dolgok természetes felismeréséig az örökké elégedetlen szellemek megbékítéséért folyó küzdelmen keresztül jutott el. 87:4.5 A jó és a rossz szellemek tantételének kialakulása pedig a következetesen viselkedő halandó feletti lényekben való hit megjelenését eredményezte, ami az igazsággal kapcsolatos legnagyobb jelentőségű bölcseleti felfedezések egyike. 87:4.6 Bár a jó és a rossz szellemekre vonatkozó felfogás képessé tette az embert arra, hogy az élete véletlen változásait összhangba hozza a halandó-feletti erők fogalmával, azonban megnehezítette a mindenségrendi egység elképzelését a hívők számára. 88:6.2 A „vallás fejlődésével a varázslás az ember saját imádatán kívül eső szellemi működésre alkalmazott fogalom lett, és utalt a régebbi kísértethiedelmekre is.” 90:5.5 A vallás intézményesülésével a papság magához ragadta „a mennynek kulcsai”-t.

- vallásközvetítő (elsőrendű ~): 91:1.2 az ima. 91:5.6 Káros, ha az elsőrendű vallásközvetítő másodrendű vallásközvetítőkkel társul.

- vallásközvetítő (másodrendű ~): 91:5.6 ilyenek lehetnek például „a papok, a szent könyvek, az imádási szokások és a szertartások is.”

- vallások (nemzetközi „fajközi” vallások): 92:6.16 a héber, a buddhista, a keresztény és az iszlám.

- vallások (Urantia vallásai a XX. században): 92:6.3 1. a hinduizmus, 92:6.4 2. a héber vallás, 92:6.5 3. a buddhizmus, 92:6.6 4. a konfuciánus tanok, 92:6.7 5. a taoista hitek, 92:6.8 6. a zoroasztrizmus, 92:6.9 7. a sintó, 92:6.10 8. a dzsainizmus, 92:6.11 9. a kereszténység, 92:6.12 10. az iszlám, 92:6.13 11. és a szikhizmus.

- vallások értéke: 92:7.3 az urantiai vallások addig jók, „amíg közelebb viszik az embert Istenhez és lehetővé teszik az Atya felismerését az ember számára.”

- vallásos bátorság: 103:9.12 akkor igazi, ha megtörhetetlen.

- vallásos egyén: 5:4.3 „igyekszik azonosítani magát a világegyetemmel, majd pedig ezen egyesített sajátlényegnek olyan tevékenységeket szab meg, melyekkel az ő világegyetemi családjába tartozó emberi és emberfeletti lénytársainak szolgálatára lehet.”

- vallásos ember: 101:2.9 egyszerre találja meg az Istent a természetben és a személyes Istent a saját lelkében. 102:3.7 Magaként szereti az embereket.

- „vallásos ember” („egy vallásos ember”): 129:1.7 A zsidók szívesen nevezték így a vallásukra áttért idegeneket.

- vallásos erő: 102:2.2 az ember és a minden bölcsesség örök forrása (Gondolatigazító) magasztos társulásának munkája.

- vallásos élet: 100:4.1 mivel odaadó élet, ezért eredeti és önkéntelen alkotó élet. 103:9.12 Az okszerűsége kétségbevonhatatlan.

- vallásos élet jegyei: 100:6.1 „megkérdőjelezhetetlen elkötelezettség és őszinte odaadás a legfelsőbb értékek iránt.” Ilyen jellegű odaadottságot megélhet egy vallástalan anya vagy egy hitetlen is az általa felkarolt ügyben. A hívő odaadottsága független az általa elfogadott érték igaz vagy hamis voltától.

- vallásos hajlam: 103:0.2 az emberfajták általános és természetes, velük született jellemzője.

- vallásos hűség: 103:9.12 akkor igazi, ha az elemei legfelsőbb rendűek.

- vallásos késztetés (igaz ~): 103:3.1 „eredetét azok a tiszta szellemjelenlétek képezik, melyek az akaratot arra késztetik, hogy önzetlen legyen.”

- vallásos megelégedés: 103:9.12 akkor igazi, ha magasztosan isteni.

- vallásos odaadás: 103:9.12 akkor igazi, ha megkérdőjelezhetetlen.

- vallásos tapasztalás: 102:3.4 Azon tudat felismerése, „hogy az ember megtalálta Istent.” 103:2.6 A „fejlődése végbemehet összeütközéssel és összeütközés nélkül is, de az emberi akarat elkerülhetetlen döntéseinek sora, erőfeszítése és működése mindig jelen van.” 103:9.12 „A vallásos tapasztalásban annyi valóság van, amennyi arányos annak szellemi tartalmával”. A vallásos tapasztalás meggyőződései vitathatatlanok. 102:2.4 Minden „szakaszában ott van a határozott fejlődés”. Lásd még → „vallási tapasztalás (~ tapasztalat)”

- vallásos tapasztalás (tiszta ~): 111:3.5 „a legfelsőbb értékek és a mindenségrendi jelentéstartalmak egyesülésének egyetemes valóságként való felismerése.”

- vallásos tapasztalás egysége: 103:1.1 „valamely társadalmi vagy faji csoport körében az egyénben lakozó Isten-szilánk azonos természetéből származik.”

- vallásos tudás: 103:9.12 a bizonysága emberfeletti.

- vallásos vágy: 102:3.4 „az isteni valóság utáni sóvár kutatás.”

- Valóság (valóság): 115:7.3 „beleértve a Legfelsőbbet és még a véglegest is, kivéve a hét Abszolút korlátlan értékeit, viszonylagos.” 103:9.12 Olyan szellemi tartalom, amely „az értelem, a tudomány, a bölcselet, a bölcsesség számára és minden más emberi vívmányhoz képest érzékfeletti.” 100:2.6 Örökkévaló alap ez, amely isteni és szellemi. 0:4.1 Az „Egyetemes Atya által és az ő végtelen akaratából ered és a számos különböző világegyetemi ténylegesülési szinten három elsődleges szakaszban érzékelhető:

0:4.2 1. Az istenivé nem tett valóság a nem-személyes energiaterületeitől az egyetemes létezés meg nem személyesíthető értékeinek valóságterületeiig, sőt egészen a Korlátlan Abszolút jelenlétéig terjed.

0:4.3 2. Az istenivé tett valóság minden végtelenné tett Istenség-lehetőséget magába foglal, a legalacsonyabb rendű végestől a legmagasabb rendű végtelenig terjedő összes személyiségterületen keresztül, vagyis mindazt, ami megszemélyesíthető és még többet is – még az Istenségi Abszolút jelenlétét is.

0:4.4 3. Kölcsönösen összekapcsolódott valóság. A világegyetemi valóság feltételezhetően vagy istenivé tett vagy istenivé nem tett, ugyanakkor az istenivé válás szintjét el nem ért lények számára létezik a kölcsönösen összekapcsolódott valóságnak egy óriási területe, mely egyszerre magvábanvaló és ténylegessé váló, amelyet nehéz azonosítani. E mellérendelt valóság nagy részét az Egyetemes Abszolút területei foglalják magukba.”

0:4.6 Az idő és a tér szempontjából a valóság tovább osztályozható:

„0:4.7 1. Tényleges és magvábanvaló. Ezek a teljes kifejeződéssel létező valóságok, szemben a rejtett növekedési készséget hordozókkal. Az Örökkévaló Fiú abszolút szellemi ténylegesség; a halandó ember igen nagy mértékben még beteljesületlen szellemi lehetségesség.

0:4.8 2. Abszolút és Abszolútat el nem érő. Az abszolút valóságok örökkévalósági lételvi létezők. Az abszolútat el nem érő valóságok két szintre vetülnek ki: Abszonitok – melyek az idővel és az örökkévalósággal összevetve viszonylagos valóságok. Végesek – a térbe kivetült és az időben ténylegessé vált valóságok.

0:4.9 3. Lételvi és élményelvi. A paradicsomi Istenség lételvi, viszont a kiemelkedő Legfelsőbb és Végleges élményelvi.

0:4.10 4. Személyes és személytelen. Az Istenség kiterjedését, a személyiség kifejeződését és a világegyetemi evolúciót mindörökre az Atya szabad akaratú cselekedete határozza meg, mely mindörökre elválasztotta az Örökkévaló Fiúban összpontosuló ténylegesség és lehetségesség elme-szellem-személyes jelentéstartalmait és értékeit a Paradicsom örök Szigetében összpontosuló és benne foglalt dolgoktól.” 100:3.5 A valóság változást és növekedést is jelent. 56:9.11 A Valóság az Egyetemes Atya világában korlátlan, és az abszolút értékek és jelentéstartalmak egységét jelenti. 0:3.1 A Valóság hét „fokozatban és hét mellérendelt Abszolútként létezik:

0:3.2 1. Az Első Forrás és Középpont.

0:3.3 2. A Második Forrás és Középpont.

0:3.4 3. A Harmadik Forrás és Középpont.

0:3.5 4. A Paradicsom Szigete.

0:3.6 5. Az Istenségi Abszolút.

0:3.7 6. Az Egyetemes Abszolút.

0:3.8 7. A Korlátlan Abszolút.”

0:4.5 „A valóság elsődleges különbözeteit az istenivé tett és az istenivé nem tett alkotja – az Istenségi Abszolút és a Korlátlan Abszolút. Az elsődleges kapcsolat pedig a közöttük lévő feszültség. Ezt az Atya-kiváltotta isteniség-feszültséget tökéletesen feloldja az Egyetemes Abszolút és mindez az Egyetemes Abszolútként válik örökkévalóvá.”

- valóság (jellemzők): 106:0.10 „A halandói nézőponttól különbözően és más világegyetemi korszakok felől közelítve sokféle módon bemutatható”.

- 106:0.18 A „növekedését az egymást követő világegyetemi korszakok sajátos körülményei határozzák meg.”

- 106:0.19 Magasabb szintjein a dolgok, a jelentéstartalmak és az értékek egységes rendszert alkotnak.

- 106:6.3 Az „örökké növekvő részterületeinek összehangolódása és társulása megközelíti majd az abszolút besorolású jelleget, mégpedig annak megfelelően, hogy az így csoportot alkotó részterületek milyen mértékben hordozzák magukban a teljes valóságot.”

- 106:7.9 A teljes valóság végső egységesülésének megértésére a három abszolút magvábanvaló ténylegessé válása által nyílik lehetőség.

- 118:3.7 Az „összes mintája teret foglal az anyagi szinteken”.

- valóság (abszolút ~) ismérvei: 105:2.1 „az örökkévalóságból ered”.

- 105.2.1 A létezésének nincs kezdete.

- 105.2.1 Ide tartozik az Istenség három eredendő személye, a Paradicsom Szigete és a három Abszolút.

- 105:2.1 „A hét valóság összehangoltan örökkévaló”.

- valóság (előzetes ~): 105:1.5 „elsőfajú, örökkévalósági helyzet”. Lásd még → „örökkévalóság (~ feltételezett, állandósult pillanata)”

- valóság (ténylegessé vált valóságok): 104:5.6 a szellemi, a mindenségrendi és az elmei valóságok.

- valóság (véges ~): 105:5.1 „kiteljesedése a paradicsomi Istenség szabad elhatározásainak és a működési hármasegységek válasz-megnyilvánulásainak köszönhető.” 105:5.2 A véges valóságot érvényre juttató szabad elhatározás „magába foglalja az abszolútság egyfajta korlátozását és maga után vonja a viszonylagosságok megjelenését.”

- valóság (véges ~ eredeti szakaszai): 105:5.6 két eredeti szakaszban létezik.

- 105:5.7 „1. Elsődleges felső határok, a legfelsőbb szintű tökéletes valóság, a Havona-fajtájú világegyetem és teremtmény.”

- 105:5.8 „2. Másodlagos felső határok, a legfelsőbb szinten tökéletessé vált valóság, a felsőbb-világegyetemi fajtájú teremtmény és teremtés.”

105:5.9 Ezek az eredeti megnyilatkozások „az eredetében tökéletes és a fejlődés során tökéletessé vált megnyilvánulás.” A kapcsolatukra az örökkévalóságban az összhang a jellemző. Mivel a másodlagos véges dolgok növekednek, ezért szükségszerű, hogy tökéletlenként jelenjenek meg az időben.

- valóság (véges ~ nem eredeti szakaszai): 105:5.10 „olyan dolgok, jelentéstartalmak és értékek, melyek nem tökéletesek és nem is tökéletessé váltak, mégis összhangban vannak mindkét felsőbb határral”, a véges valóság eredeti szakaszaival. Ezek a harmadlagos felső határok az elsődlegesek és a másodlagosak közötti háromságivá válás és más kapcsolódások eredményeképpen jelennek meg.

- valóság (véges ~ tükröződései): 105:6.1 átmenetet képeznek a magvábanvalókból a ténylegesekbe. A véges alkotó erejű megjelenésének tükröződései közül kiemelkedik

- 105:6.2 1. az istenségi válasz,

- 105:6.3 2. a világegyetemi válasz,

- 106:6.4 3. a teremtményi tükröződés, és

- 105:6.5 4. az isteniségi válasz. Lásd kibontva az alábbiakban.

- valóság (véges ~ tükröződése az istenségi válaszban): 105:6.2 a tapasztaló felsőség három szintjének megjelenése. Ezek

a) „a személyes-szellemi felsőség ténylegessége a Havonában,”

b) „a személyes-erő felsőség kibontakozási lehetősége a létrejövő nagy világegyetemben,” és

c) „a még ismeretlen azon működési képesség, mely az eljövendő világmindenségben valamely felsőségi szinten működő” tapasztaló elmék sajátja.

- valóság (véges ~ tükröződése a világegyetemi válaszban): 105:6.3 a felsőbb-világegyetemi térszint szerkezetére vonatkozó tervek megvalósulásának kezdetét jelenti, mely „fejlődés továbbra is folyamatban van szerte a hét felsőbb-világegyetem fizikai szerveződéseiben.”

- valóság (véges ~ tükröződése a teremtmények által): 105:6.4 idetartozó lények „a Havona örökös lakóiként létező tökéletes lények rendje”, valamint „a hét felsőbb-világegyetemből érkező, tökéletessé lett evolúciós felemelkedők”.

- valóság (véges ~ tükröződése az isteniségi válaszban): 105:6.5 „az evolúciós időbeli késedelemben alapvetően jelen lévő tökéletlenségre adatik”. A Hétszeres Isten ellensúlyozó jelenlétében jelenik meg, „akinek tevékenységei révén minden, ami tökéletesítendő, szervesen összekapcsolódik mind az eredetükben tökéletes, mind pedig a tökéletessé vált dolgokkal.” Az evolúcióval együtt járó időkülönbözet lehetővé teszi a teremtést az időben. A Hétszeres Isten isteniség-eredményei a Legfelsőbb mindenható erőterét vetítik előre. Az időbeli késedelem teremtményi részvételt tesz lehetővé az isteni teremtés folyamatában, akik a fejlődésük teljességének elérése érdekében az Isteniség társaivá válnak.

- valóság (véges ~ elsőrendű társulásai): 106:1.1 Az elsőrendű alatt szellem-eredetű értendő. A teremtményi szinten ők tökéletes személyiségek. A világegyetemi szinten pedig a tökéletes Havona-teremtésösszességként nyilatkozik meg. A Legfelsőbb Isten is közvetlenül, a szellemszemélyében nyilvánul meg a Havonában.

- valóság (véges ~ másodrendű társulásai): 106:1.1 A másodrendű alatt evolúciós, idő-és-tér-szabta szakaszok értendők, melyek csak a növekedés és a kiteljesedés által válnak a mindenségrendi egységesülés részévé. E másodrendű, tökéletesedő véges dolgoknak az elsőrendű tökéletességgel egyenértékű szintet kell elérniük. E fejlődés időbeli késedelemmel jár a felsőbb-világegyetemekben.

- valóság (véges ~ harmadrendű társulásai): 106:1.1 Létezésük tény, de a szerves egységbe való rendeződésük módja még nem került kinyilatkoztatásra.

- valóság abszonit szintje: 0:1.12 „a kezdet és vég nélkül létező dolgok és lények, valamint az idő és a tér meghaladása jellemzik. Az abszonit dolgokat és lényeket nem teremtik; azokat meglényegítik – egyszerűen csak vannak.” A Véglegesség Istenség-szintje az abszonit valóságokkal kapcsolatos működést jelöli. Függetlenül attól, hogy a világmindenség mely részében és mikor haladja meg egy abszonit jelenség az időt és a teret, az maga a Végleges Istenség cselekedete.

- valóság egyesülése (egységesülése): 106:9.4 Fogalmilag lételvi (kezdettel bíró) és élményelvi (beteljesülő). Korlátlanul, örökmód és lételvileg (eredendően) jelen van a paradicsomi Háromságban.

- valóság keletkezése: 105:2.2 a Végtelen Egy kiválása A Határtalanságból.

- valóság minőségi mértéke: 7:1.8 a szellemi érték ténylegességének foka.

- valóság szellemi felfogása: 99:4.4 olyan tapasztalás, amelyben az igazság, a szépség és a jóság felsőbbsége érvényesül. Megélési területei az istenimádás, mely a fiúnak a szellemi Atyához való viszonyában valósul, és a szeretet, mely az emberekkel való közösség építésén keresztül nyilvánul meg.

- valóság véges szintje: 0:1.11 „teremtményi lét és tér-idő korlátok jellemzik. A véges valóságoknak esetleg nincs végük, de mindig van kezdetük – mivel a véges valóságokat teremtik.”

- valóság-átalakulás körének kettős mozgása: 115:3.12 Az Első Forrás és Középpont váltja ki, majd pedig egyensúlyozza „a lehetségesekből a ténylegesekbe való átmeneteket és a létező ténylegesek magvábanvalóvá alakulását.” Lásd még → „ténylegesség” → „lehetségesség”

- valóságok egyesülése: 105:7.16 „ a különböző hármasegységek révén abszolút értelemben, a Világmindenség Építészei révén működését tekintve, és a Hét Tökéletes Szellem által” „pedig viszonylagosan egyesül.”

- valóságszintek (mindenségrendi ~): 115:1.3 A véges, az abszonit és az abszolút szintek. Az utóbbi korlátlanul örökkévalónak minősül. „Az abszonitok és a végesek a végtelenség eredeti és elsődleges abszolút valóságának származékai, módosulásai, korlátozódásai és felhígulásai.”

- valóságszintek (világegyetemi ~): 106:0.2 Létező, de az ember számára részben rejtett dolgok, 106:0.10 melyek jó közelítéssel a jelen világegyetemi korszakot jelképezik.

- 106:0.3 1. Tökéletlen végesek. Lásd könyv → 106:1.1-106:1.4 „A véges működésiek elsőrendű társulásai”

- 106:0.4 2. Legfelsőbb végesek. Lásd könyv → 106:2.1-106:2.8 „A véges valóságok másodrendű legfelsőbb egységesülése”

- 106:0.5 3. Tapasztalás-meghaladók. Lásd könyv → 106:3.1-106:3.5 „Tapasztalás-meghaladó harmadrendű valóság-csoportok”

- 106:0.6 4. Véglegesek. Lásd könyv → 106:4.1-106:4.4 „Végleges negyedrendű egységesülés”

- 106:0.7 5. Mellérendelt-abszolútok. Lásd könyv → 106:5.1-106:5.4 „Mellérendelt-abszolút vagy ötödrendű társulás”

- 106:0.8 6. Abszolútok. Lásd könyv → 106:6.1-106:6.6 „Abszolút vagy hatodrendű egységesülés”

- 106:0.9 7. Végtelenség. Lásd könyv → 106:7.1-106:7.10 „A beteljesülés véglegessége”

- valóságszintek (világegyetemi ~, tökéletlen végesek): 106:0.3 A nagy világegyetem felemelkedő teremtményeinek jelenlegi helyzete”, mely szint a bolygókon élő embertől kezdve a beteljesülést elértekig tart, mégpedig oly módon, hogy a beteljesülést elérők már nem tartoznak a tökéletlen végesek közé. A világegyetemek fejlődési szakaszait tekintve, e szint „a korai életkezdeményektől a fény és élet korszakába való belépésig tart” azzal a megkötéssel, hogy a fény és élet korszaka már nem tekintendő tökéletlen véges szintnek. Ez a szint „a nagy világegyetemnek a fény és élet korszakába való belépéséhez vezet, mely új fejlődési-növekedési rendek megjelenésével jár együtt az első külső térszintben.

- valóságszintek (világegyetemi ~, legfelsőbb végesek): 106:0.4 A mostani világegyetemi korszak beteljesülését elért, tapasztaló teremtmények jelenlegi helyzete. „A Havona néhány szakasza a legfelsőbb rendbe tartozónak tűnik.”

- valóságszintek (világegyetemi ~, tapasztalás-meghaladók): 106:0.5 Véges-feletti szint, mely megelőző jelleggel követi a véges fejlődési szakaszt. „Magába foglalja a véges kezdetek elő-véges eredetét és minden nyilvánvaló véges végzet vagy beteljesülés utó-véges lényegét. A Paradicsom-Havona nagy része észleléseink szerint a tapasztalás-meghaladó rendbe tartozik.”

- valóságszintek (világegyetemi ~, véglegesek): 106:0.6 „E szinthez tartozik az, amelynek jelentősége van a világmindenség szempontjából és amelynek hatása van a teljessé vált világmindenség beteljesülési szintjére. A Paradicsom-Havona (különösen az Atya világainak köre) sok tekintetben végleges lényegű.”

- valóságszintek (világegyetemi ~, mellérendelt abszolútok): 106:0.7 „E szinthez tartozik a megtapasztalható valóságok kivetülése az alkotó megnyilvánulás teljes-feletti világegyetemi mezőjére.”

- valóságszintek (világegyetemi ~, abszolútok): 106:0.8 „E szint foglalja magába a hét lételvi Abszolút örökkévalóság-jelenlétét.”

- valóságszintek (világegyetemi ~, végtelenség): 106:0.9 Ez a kezdetek előtti és a beteljesülések utáni szint, vagyis a minden kezdet előtt és a minden beteljesülés után feltételezett korlátlan egységű valóság.

- Van: 66:5.3 „A törzsi összhang és a faji együttműködés legfelsőbb bírósága” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:3.6 Hűséges maradt a világegyetemi kormányzathoz, nem csatlakozott a Kaligasztia-féle lázadáshoz. 67:6.4 Egészen Ádám koráig az Urantián maradt. Ő lett a bolygón működő emberfeletti személyiségek címzetes feje. Emberi kísérőjével, Amadonnal együtt, az életfa-eljárás révén tartotta fenn magát. 67:6.8 Ádám és Éva megérkezését követően a Jerusemre vitték, ahol egyesült a várakozó Gondolatigazítójával. Jelenleg is az Urantiát szolgálja. 74:0.1, 74:5.1-2 Kr. előtt 35.907 évvel azelőtt hagyta el az Urantiát.

- varázslat (fehér ~): 90:2.2 az a varázslat, amelyet papok, látnokok, sámánok vagy javasok végeztek, 90:2.3 s amelyekhez a törzs rendes szellemeinek és elismert isteneinek volt közük.

- varázslat (fekete ~): 90:2.3 az el nem ismert szellemek közreműködésével végzett varázslat. 90:2.2 Olyan, amelyet boszorkánymesterek, varázstevők, varázslók, boszorkányok, rontástevők, halottidézők, szellemidézők és jövendőmondók végeztek. 91:1.2 A fekete varázslat nem vallási jellegű. Mivel közösségellenesnek minősült, ezért a gyakorlása során nem alkalmaztak benne imát.

- varázslás: 88:4.1 „a feltételezett szellemkörnyezet befolyásolási eljárása”, a „szellemi segítség kikényszerítésének módja” volt, melyet bűvtárgyak és az erősebb szellemek igénybevétele által gyakoroltak. 88:4.2-4.4 Célja a jövőbelátás biztosítása és a környezet kedvező irányba való befolyásolása volt. 91:2.2 A varázslás az embernek a bolygói környezethez való igazodási válaszai következtében jelent meg. A varázslás által az ember arra tett kísérletet, hogy úgy avatkozzon be a valóságba, hogy az ne legyen hatással a varázslás kivitelezőjének tudatos énjére. A varázslás a célok magasabbra emelésével az igazi ima küszöbéig is eljuthatott. 88:4.8 A hajdan élt emberek komolyan hittek abban, hogy az ellenségtől származó hajjal vagy körömnyesedékkel végzett varázslás által az ellenség megölhető. A tökéletlen varázslásra pedig még több varázslás volt a megoldás. 88:6.1 A varázslást hajdan pálcák, „bűbájolási” szertartás és ráolvasás révén végezték, mégpedig meztelenül. Az ősi varázslók között több volt a nő. 88:6.2 A varázslást végző lehetett javas ember, sámán vagy pap. Róluk feltételezték, hogy a közösség javára működnek. A boszorkánymesterek magánjellegű szolgáltatásokat nyújtottak. A jó és a rossz szellemekben való hit alapozta meg a fehér és a fekete varázslatokban való hiedelmeket. 88:4.7 A korai emberek azért ragaszkodtak a varázsláshoz, mert nem értették a természetes halál fogalmát. Úgy gondolták, hogy az ilyen halált varázslással okozzák. 88:4.8 A varázslástól való félelem olyan erő, amely ölni is képes. 88:5.1 A varázslásban hívők a testhez köthető hajat, körmöt vagy köpetet eltemették, nehogy ellenük irányuló varázsláshoz használhassák fel azokat. 88:5.2 A szerelmi varázslásokhoz vért és testváladékot használtak. 88:5.3 A varázslás hívei szerint az ember sorsa befolyásolható volt azzal, ahogyan az őt ábrázoló képpel vagy a vele azonosított bábúval bántak. 88:5.4 Az ősök varázserejűnek tartották a csengőket, a csomókat, a fekete tehén tejét és a fekete macskát is. 88:6.4 Szintén varázserejűnek tartották a taglejtéseket és az utánzást. Például a május elsejei nemi ünnepségek olyan utánzási varázslások voltak, melyek a növényvilág felpezsdüléséhez igazodó nemi szaporodási folyamodványoknak tekinthetők. 88:6.3 De varázserejűnek gondolták az egyhangú éneklések és ráolvasások szertartását is. 88:5.4 Voltak, akik az írást, a nyomtatást és az új társadalmi szokásokat gonosz varázslatoknak tartották. 88:6.6 A korai időkben a szorgalom és a tudás eredményét könnyen tekintették olyan varázslatnak, amelyért halál járt. Ugyanis hamar megvádolhattak valakit azzal, hogy a szomszéd földjéről csalta el a termést. 88:4.6 A korai „babonaságok a bolygói környezet megismerésére és szabályozására irányuló emberi vágy előretörését jelentették.” 88:6.2 A „vallás fejlődésével a varázslás az ember saját imádatán kívül eső szellemi működésre alkalmazott fogalom lett, és utalt a régebbi kísértethiedelmekre is.” 88:6.3 „Az ima az áldozás velejárójaként fokozatosan kiszorította a varázslást.” 103:9.4 A varázslás hatékonyan készítette elő a terepet a későbbi felsőbbrendű vallás számára azzal, hogy anyagfeletti értékek és lények létezését és valóságát tételezte fel.

- varázslás és ima: Lásd → „ima és varázslás”.

- vágy (segítség iránt): 92:5.5 Elültetett és ösztönös az evolúciós emberek szívében. Az a célja, hogy az emberek keressék a fentről érkező segítséget és nyitottak legyenek a kívülről érkező segítség iránt. „E vágy rendeltetése, hogy az emberek számítsanak a Bolygóherceg és a későbbi Anyagi Fiak földi megjelenésére.” Ez a vágy teszi hajlamossá az embereket a vezetők személyiségének tiszteletére, akár az általuk tanított igazságok szem elől tévesztése mellett is.

- választási képesség: 112:5.5 „a szabad-akaratú teremtményrend világegyetemi rangjelzése”, mely „az ember legnagyobb lehetőségét és legkomolyabb mindenségrendi felelősségét alkotja.” Lásd még → „szabad akarat”

- Választó-osztályozók: 48:2.9 A morontia erőtér-felügyelők hatodik csoportja. 48:2.21 Elsősorban át- és újjáhangolók, 48:2.22 akik a felemelkedő személyiségrendszerét az egyre szellemibbé váló morontia léttel tartják egy ütemben. 48:2.24 Másodsorban pedig természetes módon jelzik, hogy mely morontia személyiségek alkalmasak az adott tanulási vagy egyéb csoportokban való átmeneti társulásra.

- „választott nép”: 96:2.3 Makiventa Melkizedek és Ábrahám korát követően egyes szemita törzseket a vallási hiedelmeik miatt kezdetben Izráel gyermekeinek, később hébereknek, zsidóknak és „választott népnek” kezdték hívni.

- város: 81:3.3 a független városok kora nagyjából Kr.e. 10000 évvel köszöntött be. A kezdetleges kereskedő és kézműves városokat mezőgazdasági és állattenyésztési körzetek övezték. Az átlagos ősi település huszonöt évente harminc-hatvan centiméter vastagságú szemét- és hulladékréteggel gyarapodva hamar a környező földek szintje fölé nőtt, melyhez hozzájárult az is, hogy az új lakóhelyeket a régebbi, sárból rakott kunyhók romjaira építették.

- „vendég-barátság”: 70:3.9 „az átmeneti vendégszeretet viszonyát fejezte ki.”

- versengés: 71:5.1 a társadalmi fejlődés lényeges eleme. Ha szabálytalanul folyik, akkor erőszakot szül. A társadalom adott fejlettségi szintjén a háborúval váltakozik. Meghatározza az ember helyét a termelésben és dönt az iparágak túléléséről is. 71:5.3 A társadalomfejlődés kezdeti időszakában alapvető fontosságú a fokozatos polgárosodás szempontjából. Azonban a fejlett polgárosodott társadalmakban egyre inkább az együttműködés váltja fel. A későbbi polgárosodott társadalmakat jobban segíti az emberek közötti értelmes együttműködés, a megértő testvériesség és a szellemi testvériség. 71:5.4 Az iparban való verseny rendkívül pazarló és igen kevéssé hatékony, ezért gazdaságilag veszteséges.

- veszélyhelyzeti anyagtalanító eljárás: 51:2.3 a teljes, megmenthető népesség érdekében alkalmazzák, ha valamelyik fejlődő faj bolygói életét fizikai eredetű válságos állapot pusztulással fenyegetné. A lakosságot a melkizedekek és az élethordozók által rendelkezésre bocsátott eljárást követen, szeráfi-szállítmányként viszik át arra a világra, melyet a továbbélésükhöz készítettek elő.

- Vevona: 39:5.1 A bolygónk segítő szeráfjaként 39:5.5 a béke lelkeinek vezetője volt az ádámi időkben. Jelenleg az állandó főkormányzó kíséretéhez tartozik az Urantián. Jézus megszületésekor az angyali sereg vezetőjeként ő hirdetett az „Istennek dicsőséget a Havonán és az emberek között békét és jóakaratot”.

- vezeklés: 89:3.3 nélkülözési szertartás. Ilyen a nincstelenség is, mint a húsvér test gyötrésének szertartásos eszköze. 89:0.2 A vezeklés kezdetben a közvetlen balszerencse elleni biztosítás volt, melyben összemosódtak az elkerülés, az elűzés, a kényszerítés és a kiengesztelés szertartásai. 89:3.3 A nélkülöző vezeklés előnye az, hogy önuralomra tanít.

- vezetés: 81:6.42 „A vezetés életbevágó fontosságú a fejlődés során. A bölcsesség, a szellemi meglátás és az előrelátás nélkülözhetetlen a nemzetek megmaradásához. A polgárosodott társadalom addig sohasem kerül igazán veszélybe, míg a rátermett vezetők eltűnése meg nem kezdődik. És az ilyen bölcs vezetők aránya sohasem haladja meg a népesség egy százalékát.”

- Vezető Adatrögzítők: 26:3.5 harmadrendű szupernáf osztály, akiket a Havona második körén teremtenek, de a központi világegyetemben mindenhol működnek. Három példányban jegyeznek fel adatokat – a havonai adatállomány tár, a rendjük szellemi adatállomány tára és a hivatalos paradicsomi feljegyzéstár részére. De adatokat is továbbítanak a Paradicsom élő könyvtár-személyiségei számára.

- véda (Rigvéda): 94:1.7 a Kr. e. 1900 évvel már létezett szent írások válogatott összeállítása, melyet a brahman papság készített a sálemi tanítókkal vívott küzdelem eredményeként. Felülvizsgálatot követően érte meg a XX. századot. 96.0.1 A Rigvéda a hinduk sokféle istenét az istenek egy szellemiségeként ábrázolta. 94:1.7 Később még három véda készült, melyek által a brahman papok az imádási és áldozási szertartásaikat kívánták formába önteni a vallásuk megszilárdítása érdekében.

- védák: 94:1.7 megtalálhatók bennük a legmagasabb rendű és a legalacsonyabb rendű Istenség-felfogások is. 94:2.3 A korai védikus hit részét képezte az, hogy a küzdő halandók a halálban megtalálják a megszabadulást és a szellemi előrelépést.

- védikus tiszteletközösség: 94:1.2 Kr.e. 1900 évvel harminchárom árja istenséget ismert, melyek egy panteonná szervezése ekkor már tartott 94:1.3 „diausz pitárnak, a menny urának; Indrának, a légkör háborgó urának; és Agninak, a háromfejű tűzistennek, a föld urának és a korábbi Háromság fogalom elcsökevényesedett jelképének hármas vezetése alatt.”

- vég: 115:3.17 Nem létezik, 115:3.18 „csak az egyik fejlődési szakaszból a másikba való átmenet van.”

- véges felsőbb szintjei: 117:7.6 „ahol az idő egyesül a meghaladott idővel”, megtapasztalható az egymásra következések összekeveredése.

- véges szint: 0:1.11 Valóság tér-idő korlátok közötti teremtményi léttel.

- véges valóság: 0:1.11 teremtett valóság. 32:3.15 Két elsődleges, egymás mellé rendelt, egymástól függő és egységbe rendeződött megnyilvánulása van – az eredendő tökéletesség és a kifejlődött tökéletesség.

- Végleges (Isten): 106:8.15 „Ez a második Háromság meglényegült egységének istenségi következménye, az isteniség tapasztalás-meghaladó és abszonit megszemélyesülése.” Számos minőség változatosnak tekintett egységében áll fenn. A véglegességi szakaszai között szabályozó-irányító, személyesen megtapasztalható és egyesülésre törő jellegűek is vannak. A Végleges nem azonos a Legfelsőbbel. Nem csak ennek a kiterjesztése. Lásd még → „Végleges Isten”

- Végleges Háromság: 0:12.6 Kifejlődő Istenség-következmény, mely „egykor majd a Legfelsőbb Lényből, a Legfelsőbb Teremtő Személyiségekből és a Világmindenség abszonit Építészeiből” fog összeállni. 106:8.10 „Ez a Legfelsőbb Teremtők, a Legfelsőbb Isten és a Világmindenség Építészeinek istenség-társulása.”

- Végleges Isten (meghatározások): 10:8.2 „a Tapasztalattól Függetlenül Létezők által magába foglalt Háromság-megnyilatkozás.”

- 0:9.2 A Legfelsőbb Istent meghaladó meglényegülés.

- 0:9.2 „az időn túllépő és a teret meghaladó világegyetemi szférákon működő személyes Istenség”.

- 105:7.3 „a Végleges az új Istenség-valóságok meglényegülése, az annak előtte korlátlannak az új formájú korlátozódása.”

- 106:4.2 „a világmindenségnek irányt mutató tapasztalás-meghaladó erő-megszemélyesülés.”

- Végleges Isten (jellemzők): 115:3.9 Természetének jellemzője a növekedés.

- 115:7.6 A meglényegülése elkerülhetetlen, melyhez a Legfelsőbb Lény is hozzájárul.

- 115:7.6 A megnyilvánulása tapasztalást meghaladó, a végesen túllépő lesz.

- 105:7.3 „azonosul a tapasztalás-meghaladókkal.”

- 105:7.3 „A Végleges valamivel több, mint a tapasztalás-meghaladó szintre vetülő Legfelsőbb-meghaladó.”

- 0:9.1 Az abszonit szintekre eljutott tér-idő teremtmények végleges szolgálatát is elősegíti, lehetővé teszi.

- 106:4.2 „tapasztalás-meghaladó Istenség”.

- 106:4.2 „egyre teljesebb meglényegülése maga után vonja a teljes teremtésösszesség kiteljesedését”.

- 106:4.3 Ma is jelen van a Havonában, bár a „jelenléte abszonit és személyes-feletti jellegű.”

- 106:4.4 „a teret és időt meghaladva létezik”.

- 106:4.4 Az „abszolútat el nem érő”.

- 106:4.4 „megvannak a képességei az abszolútokkal való működési társulásra.”

- 106:5.1 „a tapasztalás-meghaladó valóság csúcspontja”.

- 106:5.2 Nem képzelhető el olyan személy számára, aki nem bír a Végleges Istenség nem-személyes tulajdonságaival.

- 106:8.21 „nem csak szellem, hanem elme, erő és tapasztalás”, és még ezeknél sokkal több is.

- 117:7.1 A Legfelsőbb Lénynek a jelen világegyetemi korszak kiteljesedésekor kezdődő létszakasza.

- 117:7.1 Külön személyiség lesz.

- 117:7.1 Valóságos hatalommal fog rendelkezni.

- 117:7.1 „tökéletesen egyesített lesz”.

- 118:0.9 A Legfelsőbb Isten (Lény) nélkülözhetetlen a megjelenéséhez.

- 118:2.4 Amikor majd közvetlen irányítást szerez a tér és idő világegyetemei felett, a számukra úgy kezd megnyilatkozni, „mint a Mindenható Legfelsőbb irányító szerepkörei tekintetében a felsőbb-idő és a meghaladott tér felett felügyeletet gyakorló tapasztalás-meghaladó Mindenható.”

- 118:10.11 Fokozatosan születik meg.

- 118:10.11 „minden dolgok tapasztalás-meghaladó egyesítője.”

- Végleges Paradicsomi Testülete:

30:2.132 „1. A Halandói Véglegesrendűek Testülete.

30:2.133 2. A Paradicsomi Véglegesrendűek Testülete.

30:2.134 3. A Háromságot elért Véglegesrendűek Testülete.

30:2.135 4. A Háromságot elért Együttes Véglegesrendűek Testülete.

30:2.136 5. A Havonai Véglegesrendűek Testülete.

30:2.137 6. A Tapasztalás-meghaladó Véglegesrendűek Testülete.

30:2.138 7. A Beteljesülés Ki-nem-nyilatkoztatott Fiainak Testülete.”

- Végleges Paradicsomi Testülete (tagjainak jellemzői): 112:7.16 E végleges rendű lények a Legfelsőbb Lény tapasztalás által fejlődő gyermekei.

- 112:7.17 „arra rendeltettek, hogy valamilyen formában közreműködjenek az első külső térszint világegyetemeinek igazgatásában.” Lásd még → „véglegesrendűek” → „végleges rendű lény”

- 112:7.17 A természetük „a teremtmény és a Teremtő társulásának mindenségrendi következménye.”

- véglegesrendűek: 56:8.2 „a szülőhelyük felsőbb-világegyetemén kívüli többi felsőbb-világegyetem mindegyikében szolgálnak.” Így érik el a lehetséges teremtményi tapasztalás hétszeres változatosságát. Az Egyetemes Atyát a bennük lakozó Igazító segédkezésén keresztül találják meg. A tapasztalási eljárások révén pedig képesek valóban megismerni a Legfelsőbb Lényt. Az a rendeltetésük, hogy a Legfelsőbb Istenséget szolgálják és kinyilatkoztassák a külső tér jövőbeli világegyetemeiben. Lásd még → „Végleges Paradicsomi Testülete (tagjainak jellemzői)” → „végleges rendű lény”

- végleges rendű lény: 100:2.6 Halhatatlan személyiség, aki isteni tökéletességre és szolgálatra rendeltetett. Lásd még → „Végleges Paradicsomi Testülete (tagjainak jellemzői)” → „véglegesrendűek”

- végleges rendű lények körei (jerusemi): 46:5.9 A rendszer hét egyközepű, egyre magasabban elhelyezkedő körből áll. 46:5.32 A körök közepén egy üres templom található, mely azonos minden nebadoni csillagrendszeri központ esetében. A jerusemi épület Mihály jelével van lepecsételve a következő ajánlással. „Nem felszentelve a szellemlét hetedik szakaszához – az örökkévaló feladathoz.”

- végleges rendű lények világa: 47:1.1 A Jerusem első átmeneti világa az ötvenhat közül. 47:1.2 Szellemi lakhely, melynek nagyszerűségét a felemelkedő halandók csak az energia-átalakítók segítségével észlelhetik.

- Végleges Testület (Véglegesrendűek Halandói Testülete): 10:8.7 „A Végleges Testület egyebek mellett magába foglalja az idő és tér azon halandóit, akik minden olyan szempontból elérték a tökéletességet, ami csak az Isten akaratához köthető. Teremtményként és a teremtményi lehetőségek korlátain belül ők teljesen és igazán ismerik az Istent.” 14:3.5 Ők örökre a fényben és életben megállapodottnak tekinthetők, „gyakran tartózkodnak és segédkeznek a Havona-világokon. E magas lények saját otthona a Paradicsomon van.” 55:4.1 E Paradicsomot elért felemelkedő lények önkéntesként a végrehajtás irányításában kínálnak segítséget a húsvér testvéreiknek a morontia templom megjelenését követően, a fény és élet korszakaiban. Együttműködnek a Háromsági Tanító Fiakkal is. 84:6.6 A teremtmények lényeges férfi és női személyiségjegyei még Végleges Testületben is megmaradnak. Az „emberiség e két alapvető változata mindig is érdeklődni fog egymás iránt, ösztönözni, bátorítani és segíteni fogja egymást; mindig függeni fognak az egymás mellé rendeltségtől a nyugtalanító világegyetemi problémák megoldásában és a számos mindenségrendi nehézség leküzdésében.” 47:2.8 Azok a gyermekek, akik a végleges rendű lények világán újraszemélyesülve nőttek fel, vagyis nem részesültek evolúciós tapasztalatokban a halandói születésük világán, e testületbe nem vétetnek fel.

- végleges rendű testület (jellemzők): 117:7.7 Halandó felemelkedők is tagjai lehetnek.

- 117:7.7 A testületbe felvettek esküt tesznek a paradicsomi Háromságra.

- 117:7. A testületbe felvettek hűségesküje a Legfelsőbb (Lénynek) Istennek tett örök fogadalmat is jelenti.

- 117:7.7 Hét testületet alkotnak.

- 117:7.7 Az örök beteljesülésüket a Legfelsőbb Lény a Végleges Háromság egyik tagjaként irányítja. Lásd még → „véglegesrendűek (jellemzők)”

- véglegesrendűek (jellemzők): 117:2.5 Evolúciós, tapasztalás útján fejlődő rend.

- 117:2.5 A Legfelsőbb növekedési folyamatának résztvevői.

- 117:2.5 Benne vannak a Legfelsőbb Lényben, az ő részét képezik. Lásd még → „végleges rendű testület (jellemzők)”

- véglegesrendűek érzékfeletti lényegűvé alakítása: 117:5.3 Tapasztalási eljárás, melynek segítségével a Végleges Testületbe felvett lélek ráhangolódik az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációs körére. Ez teszi elfogadható jelöltté arra, hogy tapasztalati úton elismerjék a Legfelsőbb Isten személyiségeként. Amint az ilyen halandóból fejlődött értelem eljut a szellemi létezés hetedik szintjére, a kettős elméje háromságivá lesz. A már összehangolódott emberi és isteni elmét megdicsőíti a Legfelsőbb Lény tapasztalás által fejlődő elméjével végbemenő egyesülés.

- Végleges Testületek: 31:10.1 Hét van belőlük és a rangidős Főépítész gyakorol fölöttük felügyeletet. Ezek

31:10.2 „1. A Halandói Véglegesrendűek Testülete.

31:10.3 2. A Paradicsomi Véglegesrendűek Testülete.

31:10.4 3. A Háromságot elért Véglegesrendűek Testülete.

31:10.5 4. A Háromságot elért Együttes Véglegesrendűek Testülete.

31:10.6 5. A Havonai Véglegesrendűek Testülete.

31:10.7 6. A Tapasztalás-meghaladó Véglegesrendűek Testülete.

31:10.8 7. A Beteljesülés Ki-nem-nyilatkoztatott Fiainak Testülete.”

- Véglegesség Istenség-szintje: 0:1.12 az abszonit valóságokkal kapcsolatos működést jelöli. „Függetlenül attól, hogy a világmindenség mely részében és mikor haladja meg egy abszonit jelenség az időt és a teret, az maga a Végleges Istenség cselekedete.”

- végrehajtói természetű ügyek: 17:0.11 irányítás, szabályozás, igazgatás, egyéb ügyvitel.

- Végtelen: 105:1.8 „a végtelenség képes az önkorlátozásra és képes valós kifejeződésre a világegyetemi létformák minden szintjén.”

- végtelen: 0:3.24 az Első Forrás és Középpont elsődlegessége, teljessége és véglegessége. Az „Egyetemes Atya abszolút és korlátlanul szabad akarata valódi végtelenségének örökkévalóság-tartalmát képviselő tényleges értékszint. E fogalmat néha Atya-Végtelenként jelöljük.”

- Végtelen Elme: 116:1.3 „a Végtelen Szellem működése”.

- Végtelen keresése: 106:9.11 „egyenes arányban áll az Atyához hasonlatossá válás mértékével”.

- Végtelen Képesség: 105:2.4 + 105:2.10 A Végtelenség Hét Abszolútjának hatodik szakasza.

- 105:2.10 „A nyugvó-válaszoló VAGYOK.”

- 105:2.10 „Ez minden jövőbeli mindenségrendi kiterjedés végtelen tárháza, lehetősége.”

- 105:2.10 „A VAGYOK e szakaszát a legjobban talán a Korlátlan Abszolút kiterjedt gravitációs jelenléteként lehet értelmezni.”

- Végtelen Kibontakozási Lehetőség: 105:2.4 + 105:2.9 A Végtelenség Hét Abszolútjának ötödik szakasza.

- 105:2.9 „Az önkorlátozó VAGYOK.”

- 105:2.9 Végtelenségi tájékozódási pont.

- 105:2.9 Örökké „mutatja a VAGYOK-nak azt az akarati ön-korlátozását, mely révén a háromszoros önkifejeződés és ön-kinyilatkoztatás megtörténhetett.”

- 105:2.9 „A VAGYOK e szakasza alatt rendszerint az Istenségi Abszolút értendő.”

- Végtelen Megtartó (jellemzők): 105:2.4 + 105:2.8 A Végtelenség Hét Abszolútjának negyedik szakasza.

- 105:2.8 „Az önmagával társuló VAGYOK.”

- 10:2.8 „Ez a valóság állandósultságának és magvábanvalóinak elsőfajú társulása.”

- 105:2.8 „E kapcsolódásban minden feltételes és korlátlan kiegyenlítődik.”

- 105:2.8 „A VAGYOK e szakasza mint az Egyetemes Abszolút érthető meg a legjobban”.

- 105:2.8 E szakasz, vagyis az Egyetemes Abszolút, az Istenségi és a Korlátlan Abszolút egyesítőjeként érthető meg a legjobban. Lásd még → „Egyetemes Abszolút”

- Végtelen Szellem: 56:2.2 Ő az elme-Isten. A léte szükségszerű, mivel az örök valóság kettős kifejeződési formában működik – a Paradicsom Szigetében és az Örökkévaló Fiúban. 56:2.1 Vannak fizikai-irányítói elmecselekedetei, melyekben az Istenség szellemi valóságai és anyagi válaszrezgései kölcsönösen összefüggnek. A segédkezése szellemkihatású. Az anyagi-evolúciós teremtmények csak az elmesegédkezése révén képesek felfogni és megérteni a bennük lakozó szellemet. 56:2.3 Jelen van a szellem-segédek egyszerű segédkezésétől a világegyetem legfőbb végrehajtójának elméjéig.

- Végtelen Szellem (meghatározások): 8:0.1 az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közös kifejeződésének és együttes cselekvésének egyetemes és végtelen segédje, az Istenség Harmadik Személye.

- Végtelen Szellem (jellemzők): 8:3.6 Az isteni gondolat-szó egyesülés közös képviselője.

- 56:3.1 Az egyetemes elme-gravitáció központja.

- 105:3.5 Számos gyermeke segédkezésén keresztül nyilatkoztatja ki az Örökkévaló Fiú könyörületét.

- 105:3.5 „végtelen átalakítóként működve örökmód beleszövi a paradicsomi mintát a tér energiáiba.”

- 105:3.5 Cselekvő Istenként „a tökéletes kifejeződése az Atya-Fiú határtalan terveinek és céljainak”.

- 105.3.5 A „mindenségrend teremtményei számára elme-forrásként és értelem-adományozóként működik.”

- 107:1.7 Egyedi jellegű részeket alkot a saját előelme-szelleméből, „hogy azok a szellem-egyesülési fajtájú továbbélő halandók kifejlődött lelkébe költözzenek és velük ténylegesen is eggyé kapcsolódjanak.”

- Végtelen Szellem Családja: 30:1.55 egyes-származású lények, akiknek huszonegy csoportjuk van.

30:1.71 „1. Független Hírvivők.

30:1.72 2. A Világegyetemi Körök Felügyelői.

30:1.73 3. Összeírási Igazgatók.

30:1.74 4. A Végtelen Szellem Személyi Segédei.

30:1.75 5. Társfelügyelők.

30:1.76 6. Kinevezett Őrök.

30:1.77 7. Végzős Kísérők.

30:1.78 8. Havona-szolgálók.

30:1.79 9. Világegyetemi Békéltetők.

30:1.80 10. Morontia Társak.

30:1.81 11. Szupernáfok.

30:1.82 12. Szekonáfok.

30:1.83 13. Terciáfok.

30:1.84 14. Omniáfok.

30:1.85 15. Szeráfok.

30:1.86 16. Kerubok és szanóbok.

30:1.87 17. Ki-nem-nyilatkoztatott Szellem-származású lények.

30:1.88 18. A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító.

30:1.89 19. A Legfőbb Erőtér-központok.

30:1.90 20. A Fizikai Főszabályozók.

30:1.91 21. A Morontia Erőtér-felügyelők.”

- Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei: a nagy világegyetemben hét osztályban működnek

24:0.3 „1. Független Hírvivők.

24:0.4 2. A Világegyetemi Körök Felügyelői.

24:0.5 3. Összeírási Igazgatók.

24:0.6 4. A Végtelen Szellem Személyi Segédei.

24:0.7 5. Társfelügyelők.

24:0.8 6. Kinevezett Őrök.

24:0.9 7. Végzős Kísérők.”

- Végtelen Szellem működési családja (a hét Legfelsőbb Szellem-csoport):

17:0.2 „1. A Hét Tökéletes Szellem.”

17:0.3 „2. A Hét Legfőbb Végrehajtó.”

17:0.4 „3. A Tükröző Szellemek.”

17:0.6 „4. Tükröző Kép Segítők.”

17:0.7 „5. A Körök Hét Szelleme.”

17:0.8 „6. A helyi világegyetemi Alkotó Szellemek.”

17:0.9 “7. Az elmeszellem-segédek.”

- VÉGTELEN SZELLEM SZEMÉLYISÉGEI: 30:2.65

30:2.66 A. A Végtelen Szellem felsőbb személyiségei.

30:2.67 „1. Független Hírvivők.

30:2.68 2. A Világegyetemi Körök Felügyelői.

30:2.69 3. Összeírási Igazgatók.

30:2.70 4. A Végtelen Szellem Személyi Segédei.

30:2.71 5. Társfelügyelők.

30:2.72 6. Kinevezett Őrök.

30:2.73 7. Végzős Kísérők.

30:2.74 B. A Tér Hírvivő Seregei.

30:2.75 1. Havona-szolgálók.

30:2.76 2. Világegyetemi Békéltetők.

30:2.77 3. Szakmai Tanácsadók.

30:2.78 4. Paradicsomi Feljegyzés-felügyelők.

30:2.79 5. Mennyei Adatrögzítők.

30:2.80 6. Morontia Társak.

30:2.81 7. Paradicsomi Társak.

30:2.82 C. A segédkező szellemek.

30:2.83 1. Szupernáfok.

30:2.84 2. Szekonáfok.

30:2.85 3. Terciáfok.

30:2.86 4. Omniáfok.

30:2.87 5. Szeráfok.

30:2.88 6. Kerubok és szanóbok.

30:2.89 7. Közteslények.”

- Végtelen Szellem Személyi Segédei: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:0.10 Állomáshelyük a Fény központi Szigetén, a Paradicsomon van. Komoly mértékű ellengravitációs képességek birtokában vannak. 24:0.11 Gyakran járják a világegyetemek mindenségét. 24:3.1 A teremtésüknek nincs számszerű korlátja. 24:3.2 Nem személyek olyan értelemben, mint a Független Hírvivők. 24:3.3 Mind egyenlők és egyformák. Bár a Végtelen Szellem személyiségként tekint rájuk, a többi szellemlény számára nem nyilvánítanak ki alakként érzékelhető szellemjelenlétet.

- Végtelen Személyek (jellemzők): 106:7.3 „korlátlanok, időtlenek, tér nélküliek, határtalanok és mérhetetlenek”.

- 106:7.3 Közéjük tartozik az Istenségi Abszolút, a Korlátlan Abszolút és az Egyetemes Abszolút is.

- Végtelen VAGYOK (VAGYOK): 102:3.10 a mindenség rendjének fenntartója. Egyben „a nebadoni Mihály Atyja és az emberi üdvözülés Istene is.” 102:7.3 Ok nélkül való.

- végtelen valóság mellérendelt viszonyú Abszolútjai:

„0:3.2 1. Az Első Forrás és Középpont.

0:3.3 2. A Második Forrás és Középpont.

0:3.4 3. A Harmadik Forrás és Középpont.

0:3.5 4. A Paradicsom Szigete.

0:3.6 5. Az Istenségi Abszolút.

0:3.7 6. Az Egyetemes Abszolút.

0:3.8 7. A Korlátlan Abszolút.”

- végtelenség (meghatározások): 105:0.2 „a valóság-teljesség”.

- 104:3.5 A teljes valóság.

- 115:2.1 Teremtményi nézőpontból sok olyasmit foglal magába, „amely inkább a jövőbeli lehetőségek rendjébe, semmint a jelenlegi ténylegességek közé tartozik.”

- 115:4.3 Magába foglal minden dolgot a legalacsonyabb rendű, legkorlátozottabb véges létezéstől kezdve a legmagasabb rendű, korlátlanul abszolút valóságokig.

- végtelenség (jellemzők): 104:3.5 A hét Abszolútban működik.

- 106:0.9 Korlátlan egysége a minden kezdet előtti és a minden beteljesülés utáni valóságnak.

- 106:7.1 „az elképzelhetetlen, hogy a mennyiségi végtelenség valaha is teljesen megjelenhetne a véglegességben.”

- 115:2.4 Öröktől való létezésen alapul.

- 115:2.4 Mindent magába foglaló sajátsággal bír.

- 115:2.4 Korlátlan, így tartalmazza a véges evolúciós tapasztalás lehetőségét is.

- 115:3.1 Az eszméje alapján korlátlan kiterjedésű.

- 115:3.1 A ténye tekintetében abszolút.

- 115:3.4 „egyrészt EGYSÉG, másrészt vég és korlátok nélküli SOKFÉLESÉG.”

- végtelenség (korlátlan ~): 105:1.3 a szét nem vált valósága mindannak, „ami egy végtelen örökkévalóság mindenségében valaha is létezhet.”

- végtelenség-egyesülés: 106:9.1 Mint élményelvi (tapasztalás által beteljesülő) valóság elképzelhetetlenül távoli, de a jelenlegi világegyetemi létezést korlátlan végtelenség-egység uralja, s ez a minden valóság széttartó elemeit lételvi (öröktől való) fenségességgel egyesíti, ami abszolút.

- Végtelenség Hét Abszolútja: 105:2.4 a VAGYOK hétszeres, hét szakaszú fogalma,

- 105:2.5 „1. Az Egyetemes Atya. Az Örökkévaló Fiú atyja VAGYOK.”

- 105:2.6 „2. Az Egyetemes Szabályozó. Az örök Paradicsom oka VAGYOK.”

- 105:2.7 „3. Az Egyetemes Teremtő. Az Örökkévaló Fiúval egy VAGYOK.”

- 105:2.8 „4. A Végtelen Megtartó. Az önmagával társuló VAGYOK.”

- 105:2.9 „5. A Végtelen Kibontakozási Lehetőség. Az önkorlátozó VAGYOK.”

- 105:2.10 „6. A Végtelen Képesség. A nyugvó-válaszoló VAGYOK.”

- 105:2.11 „7. A Végtelenségi Egyetemes Egy. VAGYOK, mint VAGYOK.”

- Végtelenség Hét Abszolútja (jellemzők): 105:3.1 „mind a hét Abszolút korlátlanul és mellérendelten örök.”

- 105:3.1 Nincs kezdetük.

- 105:3.10 „sohasem volt kezdetük”.

- 105:3.1 Örökkévalók, mindig is voltak.

- 105:3.1 „A hét Abszolút a valóság előfeltétele.”

- 105:3.2 Együttesen a végtelenséggel egyenértékűek.

- 105:3.9 Együtt alkotják a valóság kezdeteit. („A halandói elme szempontjából az Első Forrás és Középpont látszólag megelőz minden abszolútot. Ám ezt az alapfeltevést, bármennyire is hasznos, érvénytelenné teszi a Fiú, a Szellem, a három Abszolút és a Paradicsom Sziget örökkévalósági együttes létezése.”)

- 105:3.10 „a VAGYOK-Első-Forrás-és-Középpont megnyilatkozásai”.

- 105:3.10 „mindegyikük összehangoltan örökkévaló az Első Forrással és Középponttal.”

- 105:3.10 „a teljes valóság az ő örökkévalósági létezésükre és végtelenségi kapcsolataikra alapozható.”

105:4.9 Az eredendő-előtti (lételvi-előtti) létezés a hét Abszolútban válik eredendően (lételvi) létezővé.

- Végtelenségi Egyetemes Egy: 105:2.4 + 105:2.11 A Végtelenség Hét Abszolútjának hetedik szakasza.

- 105:2.11 A „VAGYOK, mint VAGYOK.”

- 105:2.11 „Ez a Végtelenség állandósulása vagy önmagába-kapcsolódása”.

- 105:2.11 Ez „a végtelenség-valóság örök ténye”.

- 105:2.11 Ez „a valóság-végtelenség egyetemes igazsága.”

- 105:2.11 E személyiségként is értelmezhető kapcsolatban nyilatkoztatnak ki a személyiségek a világegyetemekben – még az abszolút személyiségek is – minden személyiség isteni Atyjában.

- 105:2.11 E kapcsolat személytelenül is kifejeződhet, mely esetben „e kapcsolódást a világegyetem hozza létre mint a tiszta energia és a tiszta szellem abszolút összefüggő egészét az Egyetemes Atya jelenlétében.”

- 105:2.11 „Amennyire e kapcsolat abszolútként fogható fel, annyiban az Első Forrás és Középpont elsődlegességében nyilatkoztatik ki”.

- végrehajtói tagozat: 15:10.3-15:10.10 a felsőbb-világegyetemi kormányzat vezetőinek hét csoportja, melyek

15:10.4 „1. A Nappalok Elődei.

15:10.5 2. A Bölcsesség-tökéletesítők.

15:10.6 3. Az Isteni Tanácsosok.

15:10.7 4. A Világegyetemi Ítélők.

15:10.8 5. A Fenséges Hírvivők.

15:10.9 6. A Nagytekintélyűek.

15:10.10 7. Az Ismeretlen Nevűek és Származásúak.”

- végső idő-alvás állapota (nevezik végső idő-pihenésnek is): 24:6.3 az örökkévalóságba lépés előtti alvás, amely a Halandói Végleges Testületbe való felvételhez vezet. 26:7.4 Erre „az Egyetemes Atya és a Havona-körök végső területének elérését követően kerül sor.” A felemelkedő zarándokok csak ezután részesülnek az »isteniség lényegében« és a »felsőség szellemében« és csak e pihenést követően „kezdenek el ténylegesen is működni az örökkévalósági körben és a Háromság jelenlétében.” 26:10.6 Az átkelési alvások eddig is elválasztották egymástól a felemelkedői létpálya korszakosnak mondható szakaszait. 26.11.6 „A tökéletessé lett zarándokok a Havona első körén kezdik meg a pihenést, térnek aludni, viszont már a Paradicsom területén ébrednek.” 26:11.8 „Az első átkelésetek valóban a halál volt, a második az eszményi alvás, és most a harmadik átalakulásotok az igazi pihenés, a korszakok kipihenése.”

- Végzet Háromságot-elért Fiai: 22:7.14 akkor jönnek létre, „amikor egy végleges rendű és egy Paradicsom-Havona lény együtt tesz háromságivá egy új teremtményt”. Ők képviselik a Legfelsőbb-Végleges Istenség azon ténylegességeit, melyeket még senki sem ért el tapasztalati úton.

- végzet-őrangyalok (szeráfi): 39:8.5-8.6 helyi világegyetemi szeráfi rendből származó tapasztalt angyali személyiségek, akik az idő gyermekeinek személyes kísérő vigyázói az isteni beteljesülés útján. „Mielőtt a halandó felemelkedők elhagynák a lakóvilágokat, már mindegyiknek állandó szeráfi társa van.” 49:6.8 A morontia világok esetében a felemelkedő halandók a hetedik morontia körtől indulva haladnak az első felé. Azok számára, akik a harmadik kört elérték, személyes őrangyalt rendelnek ki. 47:3.3 Az egyén azonosság jegyei és a teremtményi elme-alapok a gondjukra bízott morontia lélekben vannak jelen. 49:6.4 Vagyis a továbbélők alvási időszakában az újonnan kifejlődött és halhatatlan lelkek szellemi értékeit és örökkévaló tartalmait a személy vagy a csoport őrangyalok őrzik. 108:5.10 Ha a személyes végzet-őrangyal védence nem válik továbbélővé, akkor eljárást indítanak ellene „annak tisztázása érdekében, hogy a feladatát hűségesen elvégezte-e.”

- Végzős Kísérők: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:7.7 Eredetük szerint ők továbbfejlődött, 24:7.3 isteni befogadást megélt Havona-szolgálók. 24:6.9 A Havona világokat sohasem hagyják el. 24:6.4 A számuk folyamatosan nő. 24:6.1 Csoportban irányítják a szakoktatásra és szellemi képzésre szakosodott felsőbb egyetemet. Elnevezésük a munkájuk természetéből fakad. 24:6.3 Feladatuk az idő zarándokainak átvezetése a Havona világok hét körén. A fogadó Kísérő végig, a mennyei körökben befutott teljes létpálya alatt a pártfogoltja mellett marad.

- véleménykülönbség és félreértés: 75:8.7 „ezek bizonyítják a világegyetemben meglévő személyiség tényét és működését.”

- véletlen: 86:2.5 az ember akkor alkalmazza, ha tudatlan, vagy lusta az okok meghatározásához. 86:1.1 A véletlen a jószerencse és a balszerencse területére vonatkozik, és különös jelentőséggel bírt a korai, vadászatból élő népek számára, 86:1.2 akik féltek attól, hogy valamely cselekedetük balszerencsét hoz rájuk. Még a szerencsesorozatról is azt tartották, hogy végül balszerencsét hoz. 86:1.3 „A balszerencsétől való állandó félelem bénító hatással volt rájuk. Mi értelme keményen dolgozni és balszerencsét aratni – vagyis valamiért nem kapni semmit – amikor az ember tengődhet is és rámosolyoghat a jószerencse – vagyis a semmiért kaphat valamit?” A nem gondolkodók inkább a balszerencséjükre emlékeznek. 86:1.5 A természettel kapcsolatban levő későbbi pásztornépek és gazdálkodók szintén hittek az őket érő jó- és balszerencsében. 86:6.4 A fejlődés során a jószerencse a jó szellemekkel, a balszerencse pedig a rossz szellemekkel kapcsolódott össze. 86:2.5 A véletlenre vonatkozó hiedelmeket a törvény és a rend világegyetemének megismerése fogja felváltani, „ahol minden következményt határozott okok előznek meg.” 86:7.4 „Csakis a tények megértése és a természeti törvények adta kereteken belüli bölcs alakítása fogja képessé tenni az embert arra, hogy elérje, amit akar és elkerülje, amit nem akar.” 123:4.7 A véletlenbe, mint mindennapos fizikai jellegű történésbe a mennyei személyiségek nem avatkoznak be önkényesen. Rendes körülmények között a köztes teremtmények beavatkozhatnak „az anyagi körülményekbe, hogy megóvják a beteljesülés férfijainak és nőinek személyét.”. Különleges helyzetekben – a beavatkozás tekintetében – a feletteseik külön utasításai szerint járhatnak el.

- véletlenszerűségek törvényei: 58:2.3 azok, amelyek nem egyeztethetők össze az anyagi teremtésben meglévő értelmes céllal.

- vének tanácsa: 70:5.2 az első igazi kormányzati testület. Olyan idős emberek alkották, „akik valamilyen téren jelentősen kitűntek a többiek közül.” A bölcsességüket és a tapasztalataikat értékelték. A kevesek életkor szerinti uralma lassan az apajogúság eszméjévé nőtte ki magát. 70:5.3 „A kezdeti időkben a vének tanácsában minden hatalmi ág megvolt: a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató. A mindenkori erkölcsöket értelmező tanács bíróságként működött; a társadalmi szokások új módjainak megalkotásakor törvényalkotó volt; e rendeletek és törvények betartatásakor pedig végrehajtóként járt el. A tanács elnöke a későbbi törzsfőnökök egyik előfutára volt.”

- Vénusz: 49:2.13 sűrű légkörű bolygó.

- vérfertőzés: 82:3.11 ennek képzetéhez először a házasulás bizonyos korcsoportokra való korlátozása vezetett.

- vérivás: 89:9.3 az ősi társadalmi testvériségek alapját képezte. 89:5.11 Amely közösségek azt feltételezték, hogy a vér hordozza a lelket, az emberevés helyett a vérivást is alkalmazhatták szertartásként.

- vérségi kötelék: 84:2.1 eszméje a nő rendszeres havi vérzésén, valamint a szüléssel járó vérzésen alapult.

- vérszövetség: 70:3.10 az első békeszerződési forma. „A hadban álló felek békekövetei találkoztak, kifejezték az egymás iránti tiszteletüket, majd kisebb vérző sebet ejtettek a bőrükön; ezután ittak egymás véréből és kinyilvánították a békét.”

- vétek (szellemi szabály): 67:1.4 világegyetemi bölcseleti szempontból ez a valóság félreértelmezése vagy elferdítése. 67:1.5 A tisztánlátás hiányára utal, 54:0.2 ami az igazság szándékos elutasítását eredményezheti. 54:1.8 Elkövethető önbecsapás által is.

- vétség (világi szabály): 70:11.4 kezdetben a törzsi erkölcsök elleni támadást jelentette.

- Vicegerington: 13:1.11 e bolygó az „Atya és a Fiú kebele”, mely azon ismeretlen lények titkos szférája, akik az Atya és a Fiú cselekedeteiből származnak. De számos, összetett származású megdicsőült lény paradicsomi otthona is.

- Vicegerington titkai: 13:1.12 Ide tartoznak pl. a háromságivá válás titkai.

- világegyetem: 115:1.4 Létezése a Teremtők és az alkotók akaratával függ össze. 111:6.4 Az energia-titkai a teremtményelme számára kifürkészhetők és befolyásolhatók a fizikai területek okainak és hatásainak matematikai szintjén eredendően meglévő, átalakult potenciálok révén. 115:3.16 Lendületes sajátság jellemzi, amely „a valóságnak a lehetségességből a ténylegességbe való folyamatos áramlásával magyarázható.” Az ilyen átalakulás a gyakorlatban soha nem fog véget érni, mivel a Magvábanvaló, a Tényleges és az Eredeti Abszolút körébe van kötve. Ez teszi lehetővé a világegyetem örök fejlődését is.

- világegyetem (meghatározások): 105:7.15 „a személyiség-előadás és az energia-átalakulás végtelen színművének helyet adó mindenségrendi színpad”, mely „úgy is felfogható, mint létezés a véges, a tapasztalás-meghaladó és az abszolút szinten.”

- világegyetem (jellemzők): 102:7.1 Teremtett okozatként „tér-idő jellegű és tapasztalás-meghaladó, de folyton változó, mindegyre növekvő.”

- 0:0.5 Jelenthet „teremtésrész”-t is.

- 56:0.1 Egyetlen hatalmas egységbe szervezett rendszer.

- 103:7.6 Kívülről befelé tekintve anyaginak tűnhet, míg belülről kifelé nézve szelleminek látszik.

- 91:4.4 A fizikai világegyetemet törvény és rend jellemzi.

- 56:10.14 Teljes egész, melyben nem található elszigetelten létező dolog vagy lény.

- 71:8.1 A célok elérése és a fennhatóság gyakorlása érdekében a világegyetem(ek) igazgatása a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalmi ágak révén történik.

- világegyetem (nagy ~): 117:1.3 Mindenségrendi létezés, amely „a teljes egyesülés lehetőségét magába foglalja”. Léte a korlátlan egységű paradicsomi Háromság „alkotó tetteinek és hatalmi előjogainak következménye.”

- világegyetem (nagy ~ jellemzői): 116:0.3 „növekedés jellemzi”.

- 116:0.3 „erőben és személyiségben növekvő környezet.”

- 116:1.4 A Mindenható általi „felügyelete nem kizárólag fizikai és szellemi jellegű.”

- 116:7.1 „érzékenyen viselkedő élő szervezet”.

- 116:7.1 „a Mindenható Legfelsőbb felfogható valóságát jelképezi”.

- 116:7.1 Értelemkörök hatják át, amelyek megfelelnek az emberi test érzőideg-hálózatának.

- 116:7.1 Az anyagi teremtésösszességet mozgató energiapálya hálózata az emberi testet tápláló keringési rendszerhez hasonlítható.

- 116:7.1 Felügyelő, összhangteremtő központokkal bír, „melyek az emberi szervezet kifinomult vegyi szabályozórendszeréhez hasonlíthatók.”

- 116:7.4 „érzékenyen válaszol az Örökkévaló Fiú kiterjedt szellem-gravitációs vonzására”.

- 118:9.4 Egyszerre gépies működési rend és élő szervezet.

- 118:9.4 Élő rendszerként a Legfelsőbb Elme eleveníti meg.

- 118:9.4 Mint élő rendszert, a Legfelsőbb Szellem hangolja össze.

- 118:9.4 A hatalom- és személyiség egyesítés legfelsőbb szintjein „mint a Legfelsőbb Lény nyer kifejeződést.”

- világegyetem (nyilvánvalóan önfenntartó ~): 42:11.6 a bölcselet útján kikövetkeztethető – szellemi alapú – felsőbb világegyetemi működési rend. 42:11.7 A felsőrendű elme általi összehangolást jellemzi, hogy

a) a működési rendjei nem mereven rögzítettek,

b) fokozatos és egyetemes evolúcióval bír,

c) a fejlődési készsége kimeríthetetlen a végtelen önkéntelenségében,

d) az összarányos egység felé halad,

e) a kapcsolódásai örökké növekvő összetettséget mutatnak, mely jellemzők az emberi elme számára is megtapasztalhatóak.

- világegyetem egyik fenséges ügye: 77:9.12 „az a nagyszerű továbbélési terv, hogy az Istent lehozza az emberhez és azután, a társulásnak egy különlegesen nemes formája révén, az embert felvigye az Istenhez és még tovább, az örökkévaló szolgálatra és az isteniség elérésére – halandót és közteslényt egyaránt.”

- világegyetem (helyi ~ valóság-megnyilvánulása): 103:6.7 három szakasza három fokozatot jelöl, melyek az anyag, a morontia és a szellem.

- világegyetemek: 106:0.4 Szellemi és fizikai értelemben is eljuthatnak a legfelsőbb szintre. 106:5.2 A világegyetemek mindensége személytelen vonatkozásainak is az egységesülés a rendeltetése.

- világegyetemek (fejlődésük célja): 116:6.1 „az energia-anyag legyőzése az elme révén,” valamint „az elme és a szellem összehangolása”.

- világegyetemek (helyi ~ jellemzők): 116.4.7 Itt dolgozzák ki az elme-kísérleteket, a csillagrendszertani küldetéseket, az isteniségi kibontakozásokat és azokat a személyiségfejlődéseket, melyek mindenségrendi értelemben teljessé válva alapul szolgálnak a Legfelsőbb Lény számára a tapasztaláson alapuló istenségi evolúcióra.

- 116:4.8 Még a Teremtők számára is a fejlődés helye, melynek során az Együttes Cselekvő „élő erőtér-gócból egy Világegyetemi Anyaszellem isteni személyiségének rendjévé fejlődik, míg „a Teremtő Fiú az öröktől való létezésen alapuló paradicsomi isteniség természetéből a legfelsőbb főhatalom tapasztalati alapra épülő természetéig jut el”.

- világegyetemek mindensége: 105:1.7 „hatalmas és összetett élő szervezet”.

- világegyetemek működési rendje: lásd → „működési rend (világegyetemeké)”

- Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtója: 106:7.3 A beteljesülést a paradicsomi Háromságot alkotó Istenségek akarata alapján hajtja végre, melyben – vélhetően – közre fog működni a háromsági abszolútbeli Legfelsőbb és a Végleges.

- Világegyetemi Békéltetők: 25:2.2 Amikor a Hét Tökéletes Szellem – akik a hét felsőbb-világegyetem központi világain hétféleképpen tükröződnek – az erőtér-irányítókkal társulnak azért, hogy egy csoport Havona-szolgálót teremtsenek, akkor, „ezzel egyidejűleg mindig minden egyes felsőbb-világegyetemi csoportban az egyik Tükröző Szellemre való összpontosulás megy végbe és azonnal és teljes kifejlettségben ugyanannyi Világegyetemi Békéltető jelenik meg”. 25:2.2 „E folyamatok révén jelenik meg a Tökéletes Szellemek hétszeres természetét tükröző, hét teremtett békéltetői rend, melyek az egyes felsőbb-világegyetemekben szolgálnak.” 25:2.1 Minden megteremtett Havona-szolgálóhoz hét Világegyetemi Békéltetőt hoznak létre. 25:2.11 A kisebb problémák gyors rendezésére szakosodtak, a térben háromszoros szeráfi sebességgel haladnak. 25:2.5 A Világegyetemi Békéltetők négyes csoportokat alkotnak. Három szellemszemélyiséghez egy félanyagi személy társul.

1. 25:2.6 A döntőbírót a másik három által egyhangúlag választják meg alkalmasság és felkészültség alapján.

2. 25:2.7 A szellem-védő feladata a bizonyítékok beterjesztése és azon személyiségek jogainak védelme, akik az adott ügyekben érintettek. A döntőbíró nevezi ki.

3. 25:2.8 Az isteni döntésvégrehajtó feladata a teremtésrészek anyagi teremtményeivel való kapcsolatteremtés révén a békéltető bizottság döntéseinek végrehajtása. Negyedik teremtményként, részben láthatják őket a halandó fajok is. 25:3.5 A hatalma nagy, az adott lakott világon széles körben tevékenykedhet. „A munkájukat néha a teremtésrész látható jóléte érdekében végzik, néha viszont nehéz megmagyarázni az idő és tér világain véghezvitt tetteiket. Bár a határozatok végrehajtása során nem dacolnak sem a természeti törvényekkel, sem a teremtésrész rendeltetéséből adódó dolgokkal, mégis gyakran a csillagrendszeri igazgatás felsőbb törvényeinek megfelelően végzik a dolgukat és kényszerítik ki a békéltetők rendelkezéseit.”

4. 25:2.9 Az adarögzítő a bírósági jegyzőkönyvvezető. „Ő gondoskodik arról, hogy minden feljegyzés megfelelően elkészüljön a felsőbb-világegyetemi levéltárak és a helyi világegyetemi irattárak számára. Ha a bizottság valamely evolúciós világon szolgál, akkor a döntésvégrehajtó közreműködésével egy harmadik jelentés is készül az adott csillagrendszeri kormányzat fizikai adattárai számára.”

25:2.12 A döntésük végleges, egyhangú, mely ellen jogorvoslatnak nincs helye. 25:2.10 A szellem-védő ideiglenes távollétében hármasbíróságként is működhetnek. 25:3.17 Négyes csoportjuk örökre úgy szolgál együtt, ahogyan eredetileg összeállt. 25:3.2 Megbízhatóak, hűségesek és a felsőbb-világegyetemük központjára térnek vissza, miután a következő hét szolgálati fejlődési szintet végigjárták.

25:3.3 világok békéltetői,

25:3.6 csillagrendszeri központok békéltetői,

25:3.8 csillagvilági békéltetők,

25:3.9 helyi világegyetemek békéltetői,

25:3.11 felsőbb-világegyetemi kisövezetek békéltetői,

25:3.12 felsőbb-világegyetemi nagyövezetek békéltetői,

25:3.13 felsőbb-világegyetemek békéltetői.

- világegyetemi erőtér: 0:6.7 az energia-anyag villamos szintje, mely „mindazokat az energiákat jelenti, amelyekre ugyan még hat a paradicsomi gravitáció, de az egyenes irányú gravitációra már közvetlenül válaszolnak.”

- Világegyetemi Erőtér-irányítók: 29:0.5 ők „az élőlények olyan különleges csoportját alkotják, akik az energia értelmes szabályozásában érintettek szerte a nagy világegyetemben.” Idetartozók

29:0.6 1. A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító.

29:0.7 2. A Legfőbb Erőtér-központok.

29:0.8 3. A Fizikai Főszabályozók.

29:0.9 4. A Morontia Erőtér-felügyelők.”

- VILÁGEGYETEMI ERŐTÉR-IRÁNYÍTÓK: 30:2.90

30:2.91 „A. A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító.

30:2.92 B. A Legfőbb Erőtér-központok.

30:2.93 1. Legfőbb Központ-felügyelők.

30:2.94 2. Havona Központok.

30:2.95 3. Felsőbb-világegyetemi Központok.

30:2.96 4. Helyi Világegyetemi Központok.

30:2.97 5. Csillagvilági Központok.

30:2.98 6. Csillagrendszeri Központok.

30:2.99 7. Besorolatlan Központok.

30:2.100 C. Fizikai Főszabályozók.

30:2.101 1. Erőtér-irányító Segítők.

30:2.102 2. Gépies Szabályozók.

30:2.103 3. Energia-átalakítók.

30:2.104 4. Energia-továbbítók.

30:2.105 5. Elsődleges Társítók.

30:2.106 6. Másodlagos Szétbontók.

30:2.107 7. Frandalankok és kronoldekek.

30:2.108 D. Morontia Erőtér-felügyelők.

30:2.109 1. Kör-szabályozók.

30:2.110 2. Rendszer Összehangolók.

30:2.111 3. Bolygó Felügyelők.

30:2.112 4. Együttes Szabályozók.

30:2.113 5. Kapcsolat-állandósítók.

30:2.114 6. Válogató-osztályozók.

30:2.115 7. Iktató-segédek.”

- világegyetemi erőtér villamos szerveződése: 29:2.13 a felsőbb-világegyetemi erőtér központokba érkező elsődleges energia három árama egyenként tíz részből áll. 29:2.14 E hármas energiatartalom eloszlik a nagy világegyetem terében és átjárja a hét óriási teremtésösszességet. 29:2.15 Hétszeres körben működő, a felsőbb-világegyetemi erőtér-központokból kiinduló villamos szerveződésről van szó, amely változatosan válaszol az egyenes irányú gravitációra.

- világegyetemi felemelkedés örök célja: 112:2.8 Az Istenség személyiségével fenntartott társas viszony.

- világegyetemi híradások: 33:6.5 „minden lakott bolygót elérnek, függetlenül annak szellemi helyzetétől.” A Szalvingtonról egyidejűleg mennek a csillagvilági központokra, a csillagrendszer-központokra és az egyes bolygókra. 53:9.7 Van közöttük olyan, amelyet a tartalmánál fogva „végrehajtói híradás”- nak neveznek. Várhatóan ilyen híradás fogja közölni azt az uverszai ítéletet, amely a Lucifer-féle lázadásban kitartók megsemmisítését mondja ki. 33:6.5 „A bolygóközi közléscserétől csak a szellemi vesztegzár alá helyezett világokat vágják el.”

- világegyetemi igazságszolgáltatás elvei: 33:7.8 igazságosság, isteni pártatlanság és könyörületesség.

- világegyetemi ítélők csoportjai: 10:6.4 a Háromság Állandó Fiai. Ide tartozó személyiségek:

10:6.6 „1. A Felsőség háromságivá tett Titkai.

10:6.7 2. A Nappalok Örökkévalói.

10:6.8 3. A Nappalok Elődei.

10:6.9 4. A Nappalok Tökéletességei.

10:6.10 5. A Nappalok Utódai.

10:6.11 6. A Nappalok Szövetségei.

10:6.12 7. A Nappalok Hűséges Követői.

10:6.13 8. Bölcsesség-tökéletesítők.

10:6.14 9. Isteni Tanácsosok.

10:6.15 10. Világegyetemi Ítélők.”

- Világegyetemi Ítélők: 19:4.1 Ők az Istenség ítélete. Nyolcmilliárdan vannak. 19:4.3 A nagy világegyetem minden szintjén tevékenykednek. 19:4.6 Az „Ítélők új jelentéstartalmakat alakítanak ki és új értékeket származtatnak azon tények, igazságok és ténymegállapítások halmazából, melyeket a világegyetemi ügyek kivizsgálása során eléjük tárnak.”

- Világegyetemi Ítélők (jellemzők): 112:4.2 „képesek az emberi élet kivonatára szert tenni”, mely az Igazítónak az adott emberi elme szellemi értékeiről és morontia jelentéstartalmairól készített másolat-átiratát tartalmazza.

- 112:4.2 „képesek megítélni az elhunyt halandó továbbélő jellemét és szellemi képességeit”.

- világegyetemi korszak (következő ~) I.: 106:0.18 „az első külső térszint korszaka,” mely „megszabadítja majd a felsőbb-világegyetemeket a mostani korszak beteljesülési korlátaitól. A kiteljesedés folyamatosan épül rá a beteljesülésre.”

- világegyetemi korszak (következő ~) II.: 117:2.3 A Legfelsőbb Lény növekedésének kiteljesedését követi.

- Világegyetemi Körök Felügyelői: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:1.2 Kizárólag az Együttes Cselekvő közvetítőiként működnek. Négy rendben személyesülnek meg

24:1.3 „1. A Körök Legfelsőbb Felügyelői.

24:1.4 2. A Körök Társ-felügyelői.

24:1.5 3. A Körök Másodrendű Felügyelői.

24:1.6 4. A Körök Harmadrendű Felügyelői.”

24:1.1 A Paradicsom Szigetén kívül minden olyan szellem-energia kört ők irányítanak és befolyásolnak, amelyek összefüggésbe hozhatók az idő és az örökkévalóság felsőbb szellemköreivel és azon viszonylagos szellemkörökkel, melyek szerepet játszanak a nagy világegyetemet alkotó részek igazgatásában, a magasan fejlett szellemi lények és az átmenetben lévő morontia-fajta értelmes teremtmények fenntartásában. 24:0.10 Komoly mértékű ellengravitációs képességek birtokában vannak. Székhelyeket tartanak fenn a felsőbb-világegyetemek központjain. 24:1.12 „Ők szigetelik el az evolúciós világot, ha annak Bolygóhercege fellázadna az Egyetemes Atya és a helyetteseként működő Fia ellen. Bármely világegyetem bármely világát ki tudják kapcsolni a felsőbb szellemi rendből, de az erőtér-irányítók anyagi áramait nem képesek megszakítani.” 24:1.15 Külön egyének, akik olyan személyiséggel rendelkeznek, amely más teremtményi fajtákban nem lelhető fel, elsősorban a feladatukkal törődnek. 24:1.14 A munkájukat a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító és az ő alárendeltjeik irányítják.

- világegyetemi látásmód: 53:0.1 megszerzése a teremtett lények számára fontos. Ismérvei közé tartozik

a) a mindenségrendi kapcsolatok ismerete,

b) a világegyetemi szemléleten alapuló önkéntes alávetettség,

c) és a testvéri kötelességek vállalása.

- Világegyetemi Segítők: 30:2.140-30:2.148 „a Teremtő Fiak felügyelete alatt végzik a munkájukat és a megfigyeléseiket.”

30:2.141 „1. Fényes Hajnalcsillagok.

30:2.142 2. Ragyogó Estcsillagok.

30:2.143 3. Főangyalok.

30:2.144 4. Fenséges Segédek.

30:2.145 5. Főbiztosok.

30:2.146 6. Mennyei Felvigyázók.

30:2.147 7. Lakóvilági Tanítók.”

- világegyetemi segítők körei (jerusemi): 46:5.25 az Estcsillagok telephelyei a központi téren helyezkednek el, melynek átmérője ötven mérföld. Mivel személyiségfeletti sajátosságokkal rendelkeznek, az egész Jerusemen kifejtik a hatásukat. Itt állomásozik a csoportjuk társvezetője, Galantia is.

- világegyetemi testvériség (jellemzők): 117:6.10 Ténylegesen megnyilvánuló ragaszkodás és szeretet, amely a Legfelsőbb Lény szeretetének lényegét is képezi.

- 5:5.2 A világegyetemi testvériség tudatossága szellemi szint, amely az istenimádaton keresztül is felismerhető.

- 54:1.3 Az igaz szabadság mindig tekintettel van a világegyetemi testvériességre.

- 39:4.11 „A hűség a világegyetemi testvériség értelmes megbecsülésének gyümölcse”.

- 117:6.10 Az Istent ismerő fiak kinyilatkoztatják a szeretetüket a világegyetemi testvéreik számára. Lásd még → „egyetemes testvériség”

- világegyetemi tükrözőműködés: 9:7.1: az Együttes Cselekvő hatalma arra, „hogy lássa, hallja, érezze és ismerje az összes dolgot, amint azok szerte a felsőbb-világegyetemben felbukkannak, és… mindezen ismeretet és tudást bármely kiválasztott pontba összpontosítsa.” Mely által 9:7.2 „a világegyetem irányítói képesek a távoli körülményekről abban a pillanatban, azzal egyidejűleg tudomást szerezni, ahogy azok előállnak.”

- világmindenség: 105:1.7 A Végtelen részleges kinyilatkoztatása. 0:0.6 A hét fejlődő felsőbb-világegyetem, a központi világegyetem és „a külső tér lakatlan, de mozgásban lévő világegyetemei” együtt. 105:3.7 „A világmindenségnek van fogalmi határa.” 106:7.8 „mindig fiatal marad a soha véget nem érő örökkévalóság korlátlan lehetőségeinek tükrében.”

- Világmindenség Építészei: 31:9.1 Ők alkotják a paradicsomi Tapasztalattól Függetlenül Létezők irányító testületét, mely „28.011 tökéletes elmével, kiváló szellemmel és felséges abszonit-lényeggel rendelkező” személyiségekből áll. Elnöki tisztviselőjük és összehangolójuk a rangidős Főépítész. 31:9.13 Szerves kapcsolatban vannak a Független Hírvivőkkel és az Ihletett Háromsági Szellemekkel. 31:9.12 De segítőik közé tartoznak a meglényegült elsőrendű tapasztalás-meghaladók és a tapasztalás-meghaladó társak is.

- Világmindenség Építészei (jellemzők): 118:4.6 A világegyetemek istenségképe igazi megtestesítőiként léteznek.

- 31:9.14 Ők hagyják jóvá szakmailag a Teremtő Fiak helyi világegyetemei térbeli helyeinek megszervezésével összefüggő feladatterveket.

-  31:9.2 Az abszonit hét szintjén léteznek.

- 118:4.6 A terveiket nem korlátozza idő és tér, bár azok terjedelme a világmindenség végleges értelmű fogalomkorlátja által tér-határoltnak tűnik.

- 106:3.2 A jelen világegyetemi korszakban a világmindenség ügyeinek összehangolt igazgatását végzik.

- világok békéltetői: 25:3.3-3.4 az egyes helyi világok két ellenérdekű felügyelő személyiségének kérelmére kezdik meg a működésüket igazgatási és jogi problémák tisztázása érdekében. Szabadon idézhetnek tanúkat, a döntéseik ellen nincs helye fellebbezésnek. De az adott kérdés vizsgálatát a teremtésrész felsőbb bíróságaihoz is áttehetik.

- világsorozatok: Lásd → „bolygó sorozatok”

- villamos szint: 42:4.3 az energia elektron-szakasza.

- Vilton: 45:3.1 a helyi csillagrendszer hét tagú igazgató testületének tagja. 45:3.6 Ő a csillagrendszeri adatrögzítő, a sataniai Lanonandek-szolgálat titkára, a harmadik rendjük 374. tagja.

- virrasztás: 87:1.4 ősi szokás, melynek alapja az volt, hogy a közösség tagjai féltek attól, hogy ők is meghalnak, ha a holttest közelében elalszanak. A holttest által terjesztett fertőzés pedig igazolta e félelmet. A halottal érintkezők számára előírás volt a tisztulási szertartás. Hiedelem volt az is, hogy a halott sohasem maradhat sötétben.

- viselkedés (emberi): 99:4.5 „az ember hite és nem a tudása szabja meg”. A ténybeli tudásnak akkor van igazán hatása az emberi viselkedésre, ha e tudás érzelemmel párosul, és így nyer hatóképességet.

- Viselkedés-igazgatók: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok, 27:4.4 akik „megdicsőült tanítókként és kísérőkként szolgálnak.” 27:4.1 Ők készítik fel az idő érkező zarándokait, vagyis a paradicsomi társadalom új tagjait a Fény és Élet központi Szigetén tartózkodó magas szellemi rangú lények tökéletes viselkedési gyakorlatára. 27:4.2 Ők tanítják az Isteniség megközelítésének isteni eljárását is.

- Visnu: 85:3.4 hindu hitvilág szerinti istenség, akinek lófejjel való ábrázolása korai állattiszteletre utal.

- visszatekintési igazgatók: 30:3.1 a hét önkéntes telepes csoport egyik rendje. 30:3.7 A halandói felemelkedés működtetését segítik, különösen a morontia átmenet idején és a szellemi tapasztalás kezdeti szakaszaiban. 48:4.2 A humor és a játék szakértő támogatói, a Morontia Társak segítői. 48:4.3 Egyben a morontia és a szellemi területek fennkölt humorának előadói. 48:4.8 A feladataik közé tartozik még a kikapcsolódás, a szellemi felüdülés és a morontia szórakozás vezetése is. Ők a legkülönfélébb származású lények kiképzett csoportja, tehát nem ilyen célra teremtett lények. Olyan önkéntesek, akik között még evolúciós világokról származó felemelkedők is vannak. 48:4.10 Segítik az emlékezetet egy korábbi fejlődési állapotába vagy a lét egy kevésbé megélt helyzetébe visszaállítani.

- víz: 83:4.6 a korai időkben alkalmas eszköznek tartották a kísértetek és a rossz szellemek távoltartásához. Ezért is terjedt el az alkalmazása a házassági szertartásoknál szenteltvíz hintés formájában. 88:1.2 A víz a korai bűvtárgyak közé tartozott. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.

- Vorondadek Fiak: 35:5.1 a helyi világegyetemi fiúi besorolás második nagy rendje, akiket a Teremtő Fiú és a helyi világegyetemi Alkotó Szellem tervezett és hozott létre. Leginkább Csillagvilági Atyákként ismerik őket, mivel ott vannak minden helyi világegyetem minden csillagvilágának vezetésében. 35:6.1 Minden csillagvilágot hárman vezetnek a Teremtő Fiú választása alapján. Egy Csillagvilági Atya mint kormányfő, egy rangidős és egy beosztott társ. Ők a csillagvilágok Fenségesei. 35:6.3 A kormányfő a Csillagvilági végrehajtói feladatkört látja el, a rangidős a szellemi ügyeket felügyeli, a beosztott társ pedig csillagvilág fizikai jólétével foglalkozik. 35:6.2 Száz Csillagvilági Atya – vagyis a csillagvilági kormányok tényleges vezetői – alkotja a Teremtő Fiú legfelsőbb tanácsadó testületét. 35:5.2 E lényrend fiainak nebadoni száma éppen egymillió. Nem rendelkeznek szaporodási képességgel. 35:5.3 Önrendelkezők, bár nem olyan sokoldalúak mint a Melkizedekek, viszont vezetőként és intézőként megbízhatóbbak és hatékonyabbak náluk. Rendíthetetlen célirányosságuk és isteni ítélőképességük a Melkizedek és Lanonandek fiakon is túltesz. 35:5.4 Ritkán vétkeznek és sohasem vettek még részt lázadásban. 35:5.5 „Szolgálnak nagykövetként a többi világegyetemben és külügyi tisztviselőkként is képviselik a csillagvilágokat a saját világegyetemükben.” 35:5.6 A lázadás és vétek miatt elszigetelt bolygón rendszerint egy közülük megfigyelőként is jelen van addig, amíg a bolygó eredeti rangba való visszavételére sor nem kerül. De néha Fenséges kormányzóként is működhetnek valamely bolygón. 35:5.7 Tizenkét vagy annál többtagú csoportban gyakran alkotnak felülvizsgálati és fellebbviteli bírói testületet egy bolygó vagy csillagrendszer besorolásával kapcsolatban. Ők a helyi világegyetemek történetírói, mivel személyesen ismerik a lakott világok politikai küzdelmeit és társadalmi zavarait.

- Vorondadek-világok: 35:7.1 A Szalvingtont körülvevő hetven elsődleges szféra körében lévő, hét világból álló második csoportot alkotják. „E szférák mindegyike, azok hat-hat segédszférájával a Vorondadek tevékenységek egy külön szakaszára szolgál. E negyvenkilenc területen szerzik meg a felemelkedő halandók a világegyetemi jogalkotási felsőbb képesítésüket.” 35:7.2 Továbbá felügyelet alatt részt vehetnek a helyi világegyetem általános jogalkotási folyamatában, melynek „célja a száz csillagvilág önkormányzati jogalkotó közgyűlései által hozott különféle határozatok összehangolása.”

- vörös emberfajta: 64:5.2 az Urantia egyik ősi színes emberfajtája. 79:5.1 Nagymértékben elkerülte a keveredést a leromlott, neandervölgyi fajtába tartozó csoportokkal, megőrizve így felsőbbrendű potenciálját. 92:4.5 A dalamatiai tanítások hatása legtovább a vörös emberfajta esetében érvényesült, amit a Nagy Szellemre vonatkozó felfogásuk is jelez. 64:6.3 + 79:5.2 A szangik gyermekek közül ők fejlesztettek ki elsőként törzsi kormányzást. Mindig egynejűek maradtak. 83:4.3 Ez a fajta alakította ki elsőként a házassági ünnepség kifinomultabb rendjét. 82:1.2 A szangik fajták közül a vörös emberek rendelkeztek a legmagasabb rendű nemi szabályrendszerrel. 79:5.2 Elsőként vándoroltak el a szangik fajták közép-ázsiai gócpontjából. Az Ázsia északkeleti része felé irányuló vándorlási útvonalukon nem voltak jelen emberi szintet el nem érő neandervölgyi csoportok. Közel százezer évig – a sárga törzsek megérkezéséig – a vörös emberé volt a legfőbb hatalom Kelet-Ázsiában. 64:6.4 Korán feltalálták az íjat és a nyilat, és sokat harcoltak egymás ellen is. 79:5.4 A sárga ember csoportjai a túlnépesedésük miatt nyomultak be a vörös emberfajta vadászterületére. 79:5.5 E két emberfajta kétszázezer éven keresztül küzdött egymással. Kezdetben a vörös ember volt a sikeresebb, de a sárga ember megtanulta a saját fajtájával való békében élés és az összefogás értékét, melynek következtében a vörös embert egyre északabbra szorították. Ehhez az is hozzájárult, hogy a vörös törzsek folyamatosan egymással is testvérharcot vívtak. 64:6.4 Ez úgy meggyengítette e népet, hogy a sárga törzsek ennek következtében tudták kiszorítani őket az ázsiai földrészről. 79:5.6 A vörös emberek egy része Észak-Kínában keveredett az ottani sárga emberekkel és a Szibéria területén élt andonfiakkal. Miután az utolsó eljegesedésből visszahúzódó jégtömeg felszabadította a Bering-földnyelvet, Kr.e. 83000 évvel a tisztavérű vörös emberek elhagyták Ázsiát, 64:6.5 a Bering-földnyelven keresztül Észak-Amerikába távoztak. 79:5.7 Észak-Amerikát nomád vadászokként, mezőgazdasági tevékenységet csak kis mértékben folytató törzsekként lepték el. 64:7.5 E hétezer férfi, nő és gyermek tizenegy törzset alkotott. De velük tartott három kisebb, kevert eredetű csoport is, akik hamar tovább vándoroltak Mexikó területére és Közép-Amerikába. 79:5.8 A Közép-Amerikában, Mexikóban és Dél-Amerika hegyei között később kifejlődött polgárosodott társadalmakat az a vörös emberfajta alapította, mely jelentős mértékben tartalmazta a sárga-, a narancsszín- és a kék emberfajta keverékét is. 64:6.9 Az ádámi emberfajta örökségéből – 64:7.5 a Dél-Amerikába tovább vándorolt ágtól eltekintve – a vörös emberek nem részesültek. 64:6.7 Az észak-amerikai törzsek legnagyobb szellemi vezetője Onamonalonton volt Kr.e. 63000 évvel. 70:5.7 A vörös embereknek gyakran volt kétféle vezetőjük. A békefőnökök (sachemek), akik bírák és tanítók is voltak, valamint az örökölt tisztséget betöltő harcifőnökök. 71:1.7 A vörös emberek az „anyajogú családhoz kötődtek és az unokatestvéri öröklést gyakorolták.” 71:1.10 A foglyaikat vagy befogadták, vagy megölték. 71:1.3 Az államiság szervezettségét soha nem érték el. Az államhoz legközelebb álló, hat nemzet alkotta törzsszövetséget az irokézek hozták létre. Azonban e csoportosulás nem rendelkezett az „állami lét (nemzetállam) feltételei”-vel, 71:1.12 bár demokratikusak voltak és a kormányuk is jó volt. 84:2.2 A fejlődőképes irokézek az anyaközpontú család fennmaradása következtében nem hoztak létre államot Észak-Amerikában. 90:4.7 A vörös emberek különösen tisztelték a gyógyhatású növényeket. A földből kihúzott növény gyökere helyére mindig cseppentettek egy csepp vért.

 

„X”

- Xenophanész: 98:2.5 a Krisztus előtti 5. és 6. század azon görög költői közé tartozott, akik megpróbálkoztak a görög vallás megújításával. 98:2.6 Bár Xenophanész az egy Istenről tanított, de az ő istenség képe túlságosan közelített a minden-isten felfogásához, „semhogy személyes Atyja lehetett volna a halandó embernek.”

 

„Z”

- Zakariás: 122.2.1 Keresztelő János apja, zsidó pap.

- Zarándok-segítők: 26:5.1 gyors felfogású, igen rokonszenves másodrendű szupernáfok, akikkel az idő zarándokai a központi világegyetem világain és annak végleges rendű rendszerében találkoznak. 26:5.2 A Havona-világok hetedik körén működnek és három nagy osztályban segédkeznek. Az első osztály a paradicsomi Háromság legfelsőbb szintű megértését, a második az Atya-Fiú társulás szellemi megértését, a harmadik osztály pedig a Végtelen Szellem értelmi felismerését segíti elő. „Ezen oktatási szakaszok mindegyike hét, egyenként tizenkét kisebb tagozatból álló karra oszlik, mely kistagozatok hetven-hetven alsóbb rendű oktatási csoportból állnak; és e hetven oktatási csoport mindegyike ezer kisosztályból áll.”

- zászló (lobogó): 88:3.3 a nemzettudat jelképe. A kialakult felfogás szerint nem érintheti a földet. 88:3.4 Az állami felsőbbség bűvtárgyi tekintélyre tett szert, melynek fejlődési szakaszai „a nemzetségektől a törzsekig, a hűbérességtől a korlátlan uralomig, a nemzetségi ősöktől a lobogókig” terjedt.

- Zebedeus: 129:1.2 Kapernaumi hajóépítő. Józsefnek, Jézus földi édesapjának a barátja. A fiai halászok voltak. Miután Jézus elhagyta az apai családját, valamivel több mint egy évet nála dolgozott.

- zene: 92:3.6 vallási eredetű, az imádási énekekből származik. 66:5.24 Az „ibolyaszín emberfajta megérkezéséig kevés fejlődésen ment keresztül.” 74:6.7 Az ádámfiak nagyra értékelték.

- Zoroaszter: 92:5.12 nagy vallási igazsághirdető. 95:6.1 A sálemi tanításokat a Krisztus előtti 6. században élesztette újjá Perzsiában. 95:6.2 A később kialakított vallására nagy hatással volt a mezopotámiai Urba tett első zarándokútja, ahol többek között a Kaligasztia-féle és a Lucifer-féle lázadás hagyományairól is értesült. Egy itt tapasztalt álma következtében határozta el, hogy újjáalakítja a népe vallását. Megértette és igent mondott az igazságos, legfelsőbb Isten eszméjére. Minden más istent ördögnek minősített. Az Urban megismert Hét Tökéletes Szellem hagyománya alapján olyan isteni testületet hozott létre, melynek élére Ahura-Mazdát tette. A neki alárendelt isteneket pedig „a Helyes Törvény, a Helyes Gondolat, a Nemes Kormányzás, a Szent Jellem, az Egészség és a Halhatatlanság eszményképével társította.” 95:6.6 Zoroaszter tanított az „ítélet napjáról”, amit a világvégével hozott összefüggésbe. 92:5.12 A kettős szellemelvűség, vagyis a jó és a rossz uralkodó felfogása erősen befolyásolta. Azonban „magasabb szintre emelte az egy örökkévaló Istenség és a fénynek a sötétség feletti végső győzelme eszméjét.” 95:6.8 A tanításai mellett istendicsőítő énekeket is szerzett. 95:6.4 Zoroaszter a vallását karddal is terjesztette, melynek során egy csatában elesett. 95:6.7 Zoroaszter tanításai a judaizmusra, a kereszténységre, majd rajtuk keresztül a mohamedán vallásra gyakoroltak hatást.

- zoroasztrizmus: 95:6.1-6.2 a Zoroaszter által létrehozott vallás 95:6.3 a cselekvés vallása volt, nem az imáké és szertartásoké. Harcba szállt a gonosszal, a tunyasággal és a visszamaradottsággal. 95:6.4 E vallás felhasználta a lángot az egyetemes, legfelsőbb uralkodó, bölcs és tiszta Szellem jelképeként. Zoroaszter nem tanította a tűz imádását, bár kései követői között voltak, akik így tettek. 95:6.5 A zoroasztrizmus eredeti felfogásában a jó mellett megjelenő gonosz mindörökre és véglegesen feloszlott a jó valóságában. A jó és a gonosz egyenlő feltételek melletti küzdelmének felfogása későbbi hiedelem eredménye.

- zöld emberfajta: 64:5.2 az Urantia egyik ősi színes emberfajtája. 64:6.17 Az összes közül ők voltak a legkevésbé rátermettek. A szétszóródásukat megelőzően nagy műveltségi megújulást éltek át Fantad vezetése alatt kb. háromszázötvenezer évvel ezelőtt. 64:6.18 Három különálló csoportra oszlottak. Az északi törzseiket a sárga és a kék emberfajta igázta le, vetette rabszolgaságba, majd olvasztotta be. A keleti törzsek az India területén élt korabeli népekkel olvadtak össze. A déli csoportjuk pedig a narancsszín törzseket semmisítette meg Afrika területén. 64:6.19 E két embercsoport vezetői között egyaránt voltak óriásnövésűek. A vezetők testmagassága több mint két és fél méter volt. 64:6.20 Az Afrikában győztes zöld embercsoportokat az utolsóként odavándorolt indigó emberfajta igázta le és olvasztotta magába.

- zuluk: 92:6.1 a XX. század első felében olyan vallást alakítottak ki, amely kísértetfélelmen és áldozáson alapult.

 

„Zs”

- zsidók: Lásd → „héberek (izraeliták, zsidók)”.

- zsidó ünnepek Jézus korában: 123:3.5 a) Az év első ünnepe a tél közepére eső ünnepi világossággyújtás, melynek nyolc napján minden éjszaka újabb gyertyát gyújtanak meg. Ezzel „arra a templomszentelésre emlékeztek, amikor Júdás Makkabeus visszaállította a mózesi istentiszteleteket.”

b) A kora tavaszi purim megünneplésével Eszter és Izrael megszabadulására emlékeznek.

c) A soron következő a páska-ünnep, melynek idejére, ha tehették, a felnőttek Jeruzsálembe mentek. Ennek hetében kelt tésztából sütött kenyeret a zsidó családok nem fogyasztottak.

d) A zsengék ünnepe a termés begyűjtésének ünnepe volt, ismertebb nevén a sátoros ünnep.

e) A legfennköltebb ünnep az újév ünnepe, az engesztelés napja.

125:1.5 A galileai lakosok évente három jeruzsálemi templomi imádaton vettek részt. A páska-ünnepkor, hét héttel ezt követően a pünkösd ünnepén, és az októberi sátoros ünnepen. „Ezeket az ünnepeket Mózes alapította.”

- zsidó vallás: Lásd → „héber vallás (judaizmus)”

- Zsoltárok könyve: 95:1.10 ószövetségi istendicsőítő énekek. Közülük számosat a sálemi hitterjesztők véstek kőbe Mezopotámiában azt követően, hogy ott a tanításaikat az emberek elutasították. A babiloni fogságuk idején a héber papok rátaláltak e vésetekre és később azok tartalmát beemelték a zsidó szerzőknek tulajdonított ének gyűjteménybe. 96:7.2 A Zsoltárok énekei több mint húsz szerző műve. Sok énekét egyiptomi és mezopotámiai tanítók írták, 96:7.3 ebből fakadóan nagy időtávot ölel át, Amenemopétól egészen Ésaiásig. A Zsoltárok énekei bővelkednek az Isten iránti áhítatban és lelkesítő eszmékben. 96:7.1 A Zsoltárok egyes énekei a fennmaradt sálemi csoportok istenképét tükrözik, 96:7.3 más énekek pedig másfajta istenképeket. „A Zsoltárokban az Istenről alkotott felfogások minden fejlődési szakaszát felvázolták,” a törzsi istenség felfogásától a szeretetteljes és irgalmas Atyáig. 95:4.5 „A héber Zsoltárok könyvének első istendicsőítő énekét Amenemope írta és ez képezi Ehnaton tanításainak lényegét is.” 95:5.7 „Ehnaton százharminchét dicsőítő éneket is írt, melyek közül tizenkettő máig megőrződött a héber szerzőnek tulajdonított ószövetségi Zsoltárok könyvében.” 96:7.4 A Zsoltárok dicsőítő énekei meghaladják más szent könyvek imádati szellemiségének szintjét.