Jelenlegi hely

Segítő kérdések a IV. rész feldolgozásához

 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

 

120. írás: Mihály megtestesülése az Urantián

1. Érdemes megfigyelni, hogy Jézus alászállásának mennyi célja volt. Mennyiben hasonlít Jézus küldetése a Melkizedekéhez?

2. Lehet-e Jézus egyetlen törekvése – vagyis az Atyával való töretlen, bensőséges közösség – a miénk is?

3. Miért kellett Jézusnak kerülnie "minden érdemi kapcsolatot a [korabeli] gazdasági rendszerrel és politikai törekvésekkel"? Miért adhatók hasonló figyelmeztetések a mai korban azoknak, akik vallási tanítók szeretnének lenni?

4. Miért hangzik el a szervezett tiszteletfajta megalakításával szembeni figyelmeztetés? Vonatkozhat-e ez az ötödik korszakos kinyilatkoztatásra is?

5. Minden Teremtő Fiú esetében a legfőbb hatalom elnyerésének ára az is, hogy alá kell szállnia a maga teremtette lényekhez hasonló alakban. Ld. 120:0.1

6. A háromsági főhatalom megszerzése érdekében Mihály teljesítette a hét alászállást, megcselekedve ezzel a különféle istenségi társulások akaratát. Ld. 120:0.4

7. Az Urantia alászállás volt az utolsó tett a világegyetemi főhatalom megszerzése terén. Ld. 120:0.2

8. Az Urantia alászállás alkalmával Mihály az Atya kinyilatkoztatásán túl elérte a hétszeres Istenség akaratát is, amint az a Legfelsőbben kiteljesedik. Ld. 120:0.7

9. Mihály megtestesülési alászállásának célja volt az is, hogy megmutassa a paradicsomi Háromság legmagasabb hatáskörét (ld. 120:0.4); hogy gondoskodjon a Gondolatigazítók általános elküldéséről (ld. 120:2.6); hogy vallásos életre való ösztönzést jelentsen mindenki számára az egész világegyetemében (120:2.5, 2.7)

10. A názáreti Jézus csodás személyiség volt. Ld. 120:4.5

11. Jézus Isten és ember volt — de nem volt kettős személyisége. Ld. 120:4.2

12. Mihály főhatalma azért minősül legfelsőbbnek, mert (1) magában foglalja a paradicsomi Istenség hétszeres nézőpontját, és (2) magában foglalja az idő és tér teremtményi nézőpontját is. Ld. 120:0.5

13. [A 120-134. írás a názáreti Jézus halandói létpályájával foglalkozik, ezen belül a 120-121. írás a jézusi élet körülményeit, hátterét mutatja be.]

 

121. írás: Mihály alászállásának kora

1. Miért éppen ezt a helyet és kort választották Jézus alászállásához?

2. Mit jelent az a gondolat, hogy az embernek először meg kell ismernie Istent, hogy megtalálja őt? Miért nem fordítva van?

3. Mi az alapja az „emberi problémának” nevezett szomorúság-halál-bűn problémakörnek?

4. Érdemes megjegyezni a hét kiemelkedő emberi tanító nevét, akik nem egyszerűen nagy vallási tanítók voltak, hanem „az erkölcstani és vallási tanítások mindenkori rendszereiből származó jobb elemek egyesítése" terén alkottak világraszólót: Szetárd, Mózes, Zoroaszter, Lao-ce, Buddha, Filó és Pál. (Szetárd működött közülük a legrégebben, de a könyv sehol máshol nem említi. Talán a szetfi papság képviselője lehetett, akik egyebek mellett a Háromság-fogalmát mentették át Mezopotámiába, Egyiptomba és Indiába.)

5. Miért lehet hasznos az Urantia könyv olvasói számára az Újszövetség ismerete?

6. Mi a jelentősége a szerző azon megjegyzésének, hogy sok esetben „inkább szolgál[t]” az emberi írások „adatgyűjtő[je]ként és szerkesztő[je]ként, mint eredeti elbeszélőként”?

7. Mi lehetett a szerző szándéka azzal, hogy több helyütt már a jézusi tanítások hatására bekövetkezett változásokról beszél, pedig Jézus földi életének bemutatása csak a következő írástól kezdődik?

8. Érdemes felfigyelni arra, hogy ez az írás, ez a történelemkönyvi fejezetnek is beillő leírás mintegy előrevetíti a későbbi történéseket, megvilágítja azok szükségszerű bekövetkezésének egy s más okát. (A könyv első három részének ismeretében még erősebb ez a felismerés.)

9. A kereszténység még a Pál-féle engedmények után is jóval felsőbb rendű volt a misztériumvallásokhoz képest. Ld. 121:5.13-16

10. Filó tanítása komoly hatást gyakorolt Pálra. Ld. 121:6.5

11. A Pál-féle teológia alapját Jézus élete képezte, de hatással voltak rá a görögök és a sztoikusok is (ld. 121:7.7). A Pál-féle kultuszban három rendszer elemei foglaltatnak benne (ld. 121:7.8-11).

 

122. írás: Jézus megszületése és kisgyermekkora

1. Ezt az írást egyfajta információ-menedzsment esettanulmánynak lehet tekinteni. Egy korszakos kinyilatkoztatás ügyének irányítása jelentős mértékben az ismeretanyagok megfelelő kezelését is jelenti. Ki, mit és kinek mondja azt, amit mond, és milyen megkötésekkel? Mi lehetett az emberfeletti és az emberi adatközlők szándéka? Milyen következményei voltak az ismeretanyag ilyeténképpen történő kezelésének? Érdemes végignézni a teljes szereplői körön: Gábriel, a Józsefhez küldött hírnök, Erzsébet, Zakariás, Mária, József, Simeon, Anna, a különös vallási tanító (122:8.6), a káld papok, a hívő Heródes udvarában.

2. Mit jelent az, hogy Jósua „fogja elhozni a mennyországot a földön” (122:3.1)? Ezt annak tükrében érdemes vizsgálni, hogy milyen meghatározásokat alkalmaztak a régebbi korok emberei az országgal és a szellemi előrelépéssel kapcsolatosan.

3. Milyen jelentősége van annak a ténynek, hogy már a legelején világos volt, hogy Jézust az ő saját népéhez tartozók „nemigen fogadják el” (122:4.1)?

4. A könyv negyedik részében a Jézus földi szüleiről szóló szakasz (122:5.1-5.11) hozza először igazán közel hozzánk, emberekhez Jézust, az embert: sok részletet megismerhetünk az emberi jellemének alapjairól, a jellemfejlődésének mozgatóiról.

5. [A 120-134. írás a názáreti Jézus halandói létpályájával foglalkozik, ezen belül a 122-129. írás Jézus életét a megszületésétől a 29 éves koráig mutatja be.]

 

123. írás: Jézus zsengekora

1. A 123. írással kezdődő és a 129. írásban (Jézus későbbi felnőttkori élete) végződő sorozat az emberi lények szokványos fejlődését írja le a születéstől az Igazítóval történő eggyé kapcsolódásra való teljes érettségig és felkészültségig. E hét írást úgy is lehet olvasni, mint egyfajta modelljét annak, hogy az ember az élet szokványos problémáival való küzdelemben miként halad át a lelki körökön. A 123. íráshoz alább megfogalmazott 2., 3. és 4. pontbeli kérdések e teljes sorozatra érvényesek.

2. Soroljuk fel a növekedés különféle vetületeit. Ki-ki próbálja meg azonosítani ezeket a szempontokat a maga élettörténetében. Mennyiben van még helye az e területeken való továbblépésnek – pl. a fejlődésbeli hiányosságok pótlása érdekében? Mit tehetnél még a benned rejlő eme lehetőségek kiaknázása érdekében (vagy annak érdekében, hogy elősegítsd ezt másoknál)?

3. Nagyon fontos felfigyelni Jézus ama szokására, hogy egy kicsit beszélgessen „a mennyei Atyámmal”. Milyen viszonyban kell lenniük ehhez? Vajon ez az eszményi kiindulópont mindannyiunk számára?

4. Gondolkozzatok el Jézus döntési eljárásán (ld. 123:6.9). Figyeljétek meg, hogy a döntésének közlésekor felsorolja a döntés meghozatalában általa lényegesnek tartott szempontokat. Lehet-e példa Jézus mérlegelési és döntéshozatali eljárása számunkra? (Gondoljunk különösen az olyan esetekre, amikor bizonytalanok vagyunk az imánkban kért útmutatásra érkező válasz mibenlétében.)

5. Mihály gyermekként való megtestesülésének épségével kapcsolatos világegyetemi fejezet az ötödik életévében zárult le, mégpedig Kr.e. 2. február 11-én a Gondolatigazítójának megérkezésével: az Igazító és két szeráfi oltalmazó vette át a világegyetemi Urak által addig ellátott közvetlen és személyes felügyeletet.

6. Vajon miért tudhatjuk meg a testvérei születésének pontos időpontját? És miért rögzítik a felügyeleti rendszer megváltozásának (ld. a fenti 6. pontot) napját is? Bír-e mindez akkora jelentőséggel, mint Jézus születésnapjának megadása? Ez utóbbin kívül egyébként a könyvben csupán tizenkét további időpont szerepel a Kr.e. jelzetű időszakból [(1-3) József és Mária Názáretből Betlehembe való utazásának három napja; (4) Keresztelő János születésének napja; (5-7) a Jupiter és a Szaturnusz együttállásának három alkalma; (8) az a nap, amikor József végre mindenkit meg tudott győzni a Názáretbe való visszatérésről; (9) Jakab születésének napja; (10) a Gondolatigazító befogadásának napja; (11) Mirjám születésének napja; és (12) az a nap, amikor Mária átadta Józsefnek Jézust további nevelés céljából]. Jézus további testvéreinek, vagyis Józsefnek és Simonnak, valamint Mártának a születése napja is pontosan ismert a Kr.u. jelzetű időszakból.

7. Jézus földi létének is meghatározó tapasztalása volt az emberi kapcsolatok létesítése, gyermekként gyakorlati nevelésben az embertársaival való kapcsolatokból részesült (123:5.8). E kapcsolatteremtési lehetőségek bővítését nagyban segítették az következők: az apja műhelye a falu víznyerő-helye közelében (123:1.6, 123:5.6), ahol a falusiakkal és az átutazókkal találkozhatott; a zsidó szent írások teljes görög fordítása megvolt nekik, amelyért sokan ellátogattak hozzájuk (123:3.1); elkísérte az apját a más településeken végzett munkáira (123:3.8), ahol ugyancsak sokféle emberrel találkozhatott.

8. Meg kell említeni a Jézus által az iskolai felkészülése során vezérlőelvül választott Ésaiás-szöveget (ld. 123:5.11 – „Az Úr Isten szelleme nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem; elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és hogy megszabadítsam a szellemi börtönök lakóit.”). Ezt érdemes lesz felidézni a jézusi élettörténet további szakaszait olvasva.

9. A negyedik rész beszámolói közül ebben olvashatunk először arról, hogy a vallásos hit és a tudományos gondolkodás egyáltalán nem összeférhetetlenek az ember életében. Ehhez persze tiszta hit és elfogulatlan tudományos megismerési vágy kell. Jézus hozzáállása e téren is igen vonzó, követhető.

 

124. írás: Jézus kései gyermekkora

1. Mely képességek megszerzése jellemzi a férfit (vagy a nőt) fizikai, értelmi és vallási téren (124:1.13)?

2. Figyeld meg Jézust ama három éve alatt, ahogy feloldani igyekszik a saját legmagasabb rendű kötelezettségei és a szülei iránti engedelmességből fakadó kötelességei közötti feszültséget (124:4.9). Ezt teljesen feloldani ugyan sohasem tudta, de művészi szintre emelte az összehangolást, s egyik kötelességét sem hanyagolta el. És négy erényből – hűség, türelem, barátság és szeretet – közösségvállalási felfogást alakított ki. A történet tükrében mit nevezünk felfogásnak? Miben különbözik a felfogás az eszmétől? Melyek a tartalmi elemei a felfogásnak? Mi alkot felfogást? Mennyiben alkalmazható a Jézus által alkotott felfogás azokra a feszültségekre, melyekkel te szembesülsz?

3. Mi a szerepük ebben a beszámolóban az olyan természeti szépségeknek, mint pl. a 124:6.5 bekezdésben leírtak?

4. Szerinted miért Jósua után kapta a nevét Jézus (124:6.7)? Miért nem fűz magyarázatot ehhez a szöveg?

5. Érdemes felfigyelni arra, hogy Jézus szívét „szeretetteljes szánalom töltötte meg a szellemileg vak és erkölcsileg tudatlan tömegek iránt” (124:6.15). Látván ezt a tömeget, vajon mi lenne a természetes reakció? Próbáld segíteni a szellemet felülkerekedni az érzelmeiden, amikor erre a népre gondolsz (tudván, hogy mennyiben különbözik Jézus helyzete a miénktől most, hogy az Igazság Szelleme már mindenkire kiáradt).

6. Ez az írás is egy korszakhatárt zár le Jézus életében, mégpedig itt ér véget a názáreti fiúgyermek létpályája (124:6.18).

7. József és Mária számára próbára tevő tapasztalás volt Jézus felnevelése, és nagy tisztelet illeti őket ezért. Sohasem tudták meg, hogy a fiuk a megtestesült Teremtő volt.

8. Jézusnak szinte különös a viselkedése a rajzolást betiltani akarókkal folytatott vitában. Mi értelme bátran kiállni az igaza mellett mindenkivel szemben, hosszasan érvelni, ha tudja, hogy velük szemben neki nem lehet igaza. Miért nem mondta vita, érvelés, kiállás helyett már az elején azt, hogy „Nincs igazatok, tévedtek, de én úgy fogok tenni, ahogy apám mondja.”

9. Ettől az írástól kezdenek sokasodni a jézusi élettörténet azon mozzanatai, melyek egyre jobban eltávolítják a hasonló korú halandók pályájától: megnyilvánulnak a felsőbb (de még emberi) értelmi képességei; szellemi összecsapásokra vállalkozik, de testiekre nem; a felnőttek társaságát keresi, ők pedig az övét; a vele egykorúakat folyton tanítja valamire.

10. A tizenhárom éves fiú Jeruzsálemet az ő mennyei Atyja városának és a főtemplomot az ő házának tartotta az előtt, hogy a városba belépett volna. Hogyan változott a nézete?

11. Mire utal az a megjelölés, hogy „a mennyei tanítók közül a legutolsó és a legnagyobb”? Jöhet-e újabb „mennyei tanító” a világunkra?

12. „József egyre jobban hitt a jézusi küldetés szellemi természetében. És más és ennél fontosabb okok miatt is szerencsétlen dolog, hogy nem élhette meg, hogy lássa a Jézus földi alászállásáról alkotott képe beteljesedését.” (124:4.6) Melyek lehettek ezek a fontosabb okok?

 

125. írás: Jézus Jeruzsálemben

1. Ezt az írást tekinthetjük a kérdezésről szóló tanulmánynak is. Milyen feszültségek mutatkoznak meg itt a vallással kapcsolatosan? Mi ad alkalmat a kérdésfeltevésre? (Az írástudóknak és tanítóknak szegezett jézusi kérdések nem elméleti okoskodásból fakadnak, hanem a visszás gyakorlatok, szokások következményeivel való szembesülés élményéből és a szembesítés igényéből. – 125:0.4)

2. Hogyan jellemezhetnénk a válaszokat kereső Jézus belső tusakodását? Eljött-e mindig a tiszta világosság, amikor csak ez az igazságkereső fiú isteni segítséget keresett? (125:4.1; 125:4.4; 125:5.10)

3. Milyen képet láthatunk a kérdezés közösségi formájának jézusi gyakorlatáról? Milyen fejlődési szintre kell eljutnunk ahhoz, hogy úgy tudjunk kérdezni, ahogy Jézus tudott? Miért olyan lényeges a fiúnak a vitákhoz való rokonszenves hozzáállásának bemutatása? (Ld. 125:5.8 – vö. a már felnőtt Jézus későbbi tanítói működésével.) Melyek a jó kérdésfeltevés feltételei olyan esetben, amikor a kérdező nem tekintélyelven részese a vitának? (125:4.3) És hogyan változott Jézus kérdésfeltevési gyakorlata (módszere) azt követően, hogy a figyelem középpontjába került? (125:5.8) Érdemes végigkövetni, hogy miként változott Jézus részvétele a templomi vitákban a három nap során. (Vö. 125:4.1; 125:4.3; 125:5.2; 125:6.3.)

4. Tanulságos lehet összeírni azokat a kérdéseidet, amelyeket fel tudnál tenni valamely adott, általad valóságosan is elképzelhető helyzetben.

5. Melyek azok az etikai elvek, amelyek Jézus alkalmazkodási gyakorlatát meghatározták a különféle, látszólag nemigen összeegyeztethető kötelezettségeinek teljesítésében?

6. Mi a jelentősége az Isten haragjával és a Mindenható dühével kapcsolatos istenimádati és vallásos nézetekkel való személyes szembekerülésének? Mennyiben hitelesíti Jézus eme hozzáállását az, hogy az apja (és az anyja) előtt mondta ki, hogy „Én bizony nem hiszek abban, hogy az én Atyám kevésbé szeret engem, mint az én földi atyám.” (125:0.6)

7. Vajon mekkora szerepe lehetett a betániai fiatalokkal a múlandó és az örökkévaló, az emberi és az isteni dolgokról való beszélgetésnek abban, hogy Lázár, Márta és Mária attól az estétől fogva saját testvérükként szerették Jézust? (125:2.7) Van-e értelme különválasztani esetükben a személyes rokonszenvet és az Országbeli összetartozást?

8. Mi volt az az élmény az első jeruzsálemi látogatása alkalmával, amely komoly ösztönzést jelentett Jézusnak arra, hogy jobban megismerje a távoli vidékek embereinek életét s később belevágjon a mediterránumi nagy utazásba? (125:2.12)

9. Mi a lényeges különbség az öt jeruzsálemi látképben, az Olajfák hegyéről a városra letekintő Jézus lelki szemei előtt? (Vö. 125:0.3; 125:4.2; 125:5.9; 125:6.2; 125:6.9.)

10. Mekkora szerepe lehetett Jézus érzelmi felindulásból tett kijelentése (125:6.9) Mária általi félreértelmezésének abban, hogy az anya egyre kevésbé tudott elszakadni a korabeli messiási felfogástól s az élete végéig nem tudta megérteni igazán a fia küldetését? (125:6.13)

 

126. írás: A két legválságosabb év

1. Mi volt Jézus mércéje „minden társadalmi intézményt és minden vallási szokást” illetően (126:2.5)? Mit mutatnának ezen a mércén a mai intézmények és szokások? Miért nevezi a szerző „állandó mércének”? És miért általánosan érvényes ez a mérce?

2. Nézd meg figyelmesen a 126:3.6-3.14 bekezdéseket, ahol arról esik szó, hogy Jézus milyen módszeresen vizsgálata meg a fő tervével, az élete munkájával kapcsolatos problémákat. Te milyen problémákkal szembesülsz a fő terved kidolgozásakor? Készen állsz-e azok alapos végiggondolására?

3. Figyeld meg, hogy a szerző (bizonyos mértékben, nem teljesen ld. a 126:0.1 bekezdésben) a „kamasz” kifejezést arra a „veszélyes és bonyolult” átmenetet követő időszakra vonatkoztatja, mely átmenet a gyermekkor és azon életszakasz között húzódik, melyet a beköszöntő férfikor tudatosulása és az ahhoz hozzátartozó, megnövekedett felelősségek, a nemes jellem kifejlődésében komoly tapasztalatokat tartogató lehetőségek jellemeznek. (126:5.12) Milyen kilátásai vannak a mai tizenéveseknek a szerzők által a fejlődés jellegzetes szakaszairól közöltek tükrében?

4. Figyelj fel arra, hogy Jézus nem kezdett vadul az Isten akarata megismerésébe és megcselekedésébe – még a mennyei hírvivőnek a küldetés megkezdésével kapcsolatosan hozott hírére sem (124:6.16) – amikor József meghalt. Jézus „helyesen úgy vélte”, hogy az ő kötelessége az, hogy otthon maradjon (126:3.5). Milyen, egyébként sokat vitatott problémákat tudunk megoldani szilárd erkölcsi megfontolással?

5. Képzeld el, hogy téged is felkértek, hogy egy vallási szertartáson olvass fel általad kiválasztott szövegeket, ahogy Jézust is felkérték (ld. 126:4). Próbáld meg felsorolni azokat a bibliai idézeteket, melyek a te életküldetésedet jellemezhetik. [Jézus ezeket használta: Iz. 61.1-3, Ám. 5.14-15, Iz. 1.16-17, Mik. 6.6-8; továbbá a második Ésaiástól (vagy: Izajástól) származó szövegek egyfajta kollázsát: Iz. 40.18, 40.22, 40.26, 40.29, 41.10 és 43.10-11.]

6. Jelent-e ösztönzést neked az, ahogyan Jézus határozottan szembenézett a pénzügyi problémáikkal, olyan esetben, amikor az idealisztikus céljaid teljesítését el kell halasztanod egy időre az azonnali szükségletek kielégítése miatt?

7. Érdemes felfigyelni arra, hogy ennek az írásnak a végén is egy életszakasz-határt adnak meg a szerzők: lezárult „a názáreti fiú” létpályája.

 

127. írás: A kamaszkori évek

1. Jézus alapvető fontosságú döntéseket hozott meg a küldetése védelme érdekében. Hasonlítsd össze a politikai elkötelezettség (2. szakasz) és a házasság (5. szakasz) kérdéskörében kibontakozó drámákat, és határozd meg a különbségeket.

2. Miért voltak olyan sikeresek Jézus nevelési módszerei (4. szakasz)? Vajon mekkora szerepe volt az apja családja felnevelésének abban, hogy a nyilvános tanítási pályafutása során oly eredményesen tudta alkalmazni az intelmek igenlő formáját?

3. Jézus „a saját döntéseinek ereje révén” rendszerezte elméjét (127:2.12). Miképpen járulnak hozzá a döntéseink az értelmünk megszervezéséhez?

4. Hogyan tudta Jézus megoldani, hogy az írásokból való tanítás során ne kelljen írásmagyarázatokkal élnie (127:3.8)?

5. Olvasd át a Jézus összpontosításáról és türelméről szóló beszámolót. Ez a leírás (127:3.15) vajon mennyiben teszi teljesebbé az e sajátságokkal kapcsolatos felfogásunkat? Tudsz-e példát mondani az életedből ilyen hozzáállásra (ti. a testi-lelki-elmei erők összpontosítása türelemmel párosítva)? Mennyiben tartod meghatározónak az ilyen és hasonló tapasztalásokat az életedben?

6. Figyelmesen olvasd el a felnőttkorról szóló 127:6.12 bekezdést. Mozzanatról mozzanatra haladj s hozz példát a saját életedből – vagy fejtsd ki részletesebben. (A Jézus felnőtté válása kapcsán bemutatott vívmányokat érdemes összevetni a 26:5.3 bekezdésben a felemelkedő zarándokok által megszerzett élettapasztalatokkal és életbölcsességgel. Felnőttként minden tekintetben diadalmaskodott Jézus?)

7. Sorold fel az általad megszerzett ismereteket. Osztályozd a tudásodat. Hogyan hangolhatnád össze mindezt szolgálat vállalásához (127:6.14)?

8. Figyeld meg ennek az írásnak a záróbekezdését is, melyben a szerzők arra utalnak, hogy Jézus „most már” felnőtt lett.

9. Vajon miért (milyen szempontból) állítják a szerzők a 127:0.2 bekezdésben a Jézus által átélt nehézségekről azt, hogy mindez e világon páratlan volt és az is marad, holott pl. híradásokból tudomásunk lehet látszólag nehezebb ifjúi sorsokról is?

 

128. írás: Jézus korai felnőttkora

1. Miképpen érte el Jézus a családi felelősségektől való mentesülést?

2. Milyen módszerrel segítette Jézus a testvéreit abban, hogy Júdást rábírják a család iránti felelősségvállalásra (6. és 7. szakasz)? Milyen bölcsesség tűnik ki Jézus tanácsából Júdással kapcsolatban? Miért fontos előbb a helyes gyakorlati példával elöl járni s csak utána megkövetelni a helyes úton járást (128:7.4)?

3. Lehet-e valamilyen szempontból Jézus példa számunkra abban, hogy miként toljuk háttérbe önnön fontosságunkat (128:1.6-1.7)?

4. Mi képezte Jézus Istvánnal való beszélgetési módszerének lényegét (128:3.5)? Vajon lelkesült volt és türelmetlen? Tett-e bármilyen kinyilatkoztatást korszakos jelentőségű, nagy dolgokról?

5. Vajon mi lehetett a szerzők célja az alászállási cél(ok) többszöri felemlítésével? (120:4.4; 128:0.2-0.4; 128:7.6) Miért fontos szem előtt tartani, hogy Mihály urantiai alászállásának kettős, azaz egy élményelvi (tapasztalatszerzési) és egy szellemi célja volt (128:0.2-0.4)? (E legfelsőbb szellemi célt a 120:4.4 bekezdés is egyértelművé teszi. Az élményelvi cél elérésének hét lépését pedig a 21:3.16-3.23 bekezdésben olvashatjuk.) Hogyan fonódott össze a két cél elérése a gyakorlatban? (Ld. 128:7.6.)

6. Vizsgáld meg Jézus „kegyes hazugságainak” etikai alapját azzal kapcsolatosan, amikor éjszakára nem tért haza (128:2.4) és azzal kapcsolatosan is, amikor úgy terelte az életének mellékeseményeit, hogy ne legyenek „összekapcsolhatók” (128:4.5-4.7).

7. Nézd meg figyelmesen az „evolúciós megnyilatkozással” kapcsolatos mondatot (128:1.8; vö. „kinyilatkoztatási fejlődés” 196:3.15). Ez alapesetben két teljesen különböző dolgot jelent. De mire következtethetünk a kettő összekapcsolásából?

8. Némely előrelátó és gondolkodó ember számára nyilvánvaló volt, hogy „a palesztinai zsidók bármiféle felkelése egyenlő a nemzeti öngyilkossággal” (128:5.3). Ennek tükrében vajon felelős politikai gondolkodásra vall Jézus elutasító hozzáállása mindenféle politikai ügyhöz?

9. Mit jelent a „szellem” a 128:6.2 bekezdésben?

10. Mi a jelentősége annak, hogy Istvánról megtudjuk, Jézus személyesen is szerepet játszott a hite épülésében és megerősödésében (bár erről maga István nem tudott semmit a földi léte alatt; ld. 128:3.5-3.6)? Hasonlóan ismeretlen tényeket tudhatunk meg más történelmi, vallástörténelmi személyekről is. Van-e mindennek jelentősége a tényközlésen túl?

11. Mi a lényegi különbség Jézus elutasító hozzáállásában a damaszkuszi és az alexandriai felkérést illetően? Miért nem nevezik a szerzők az utóbbit kísértésnek?

 

129. írás: Jézus későbbi felnőttkori élete

1. Miért esik oly sok szó e leírásban a pénzügyekről? Miért kisebb, havi részletekben küldte, küldette Jézus a félretett pénzét a családjának (129:2.1; 129:2.3)?

2. Milyen előnyei vannak a különböző korú és beállítottságú emberek felé nyitott és kiegyensúlyozott közösségi életnek (29:1.9; 129:3.8)?

3. Figyeld meg, hogy Jézus a kapernaumi ottléte (hajóépítés) idején hetente öt este foglalkozott könyvek „tüzetes tanulmányozásával” (129:1.9). Vajon – az Urantia könyvön kívül – milyen tanulmányok segítenék a terveid megvalósítását?

4. Milyen módszereit fedezted fel a Gondolatigazítóval való egyre hatékonyabb kapcsolatteremtésnek (129:4.3; 196:0.10-0.12)?

5. „[V]olt valami különös és lelkesítő” Jézus életében a Nebadon minden világa számára (129:3.6). Nem tűnik olybá, mintha a jézusi életről szóló tanulmány bemutatná nekünk ezeket a világokat? Képzelj el egy beszélgetést, melynek tárgya: Jézus életének mely vonása tükrözi közelebbről is a mi világunkat?

6. Figyeld meg a korszakhatárt az írás végén. Jézus immár kiteljesedett a halandói élet lényeges dolgaiban. Ha ugyanolyan eszközökkel élhetjük az életünket, ha ő „az új és élő út, mely az embertől az Istenhez (...) vezet”, akkor vajon hogyan élhetjük le az életünk hátralévő részét ahhoz, hogy olyasféle fejlődést tudjunk felmutatni, mint amilyet Jézustól elvárhatnánk, ha neki kellene szembenéznie az előttünk álló kihívásokkal?

7. A kinyilatkoztatók arra biztatják az olvasót, hogy tanulmányozza Jézus életét. Milyen következtetést vonhatunk le magunk számára abból, hogy Jézus „[e]lég fesztelenül beszélgetett [a fiatalokkal], beszámolva nekik a politika, a társadalomtan, a tudomány és a bölcselet terén vallott eszméiről és eszményképeiről, de sohasem mert ellentmondást nem tűrően nyilatkozni, hacsak nem vallási kérdésekről vitáztak” (129:1.10)? Szabad-e levonnunk ebből bármilyen következtetést magunkra nézve? „Következetesen ügyelt arra, hogy ne fusson be túl vonzó és túlzottan figyelemkeltő személyes életpályát. Nem akart szokatlan vagy ellenállhatatlan vonzalmat kelteni az embertársaiban.” (129:3.5) Vajon ez a személyes ambícióink visszafogásának példája lenne? Mi ennek az írásnak az üzenete mindezzel kapcsolatban? Mit vehetünk példának, mintának Jézus életéből, és mit nem?

8. Mi a különbség Zebedeus Jakab és Zebedeus János Jézus iránti hozzáállásában a 129:1.12 bekezdésben írtak alapján?

9. Miért kellett Jézusnak tökéletesebb uralmat szereznie az emberi elméje felett (vö. 129:1.14; 129:3.9)?

 

130. írás: Úton Rómába

1. Mondj példákat arra, hogy Jézus miként épített ki olyan barátságot, mely komoly következményekkel járó szellemi tanítások átadásához vezetett. Meséld ezeket a történeteket. Vajon nem hasonlóképpen kell cselekednünk nekünk is?

2. Mit nevez itt Jézus „az élet legmagasztosabb tapasztalásának” (130:2.6)?

3. Hogyan szerezhetünk barátokat (1360:7.2)?

4. Hogyan támasztja fel Jézus Fortune hitét (130:6)?

5. Miképpen segít Jézus Ezrának az Isten megismerésében (130:8.2)?

6. Ismertesd vázlatosan a valóságról folytatott beszélgetésben elhangzott tanítást.

7. Mit tudhatunk meg ebből az írásból a rosszról?

8. Mi történik, ha elmenekülünk a kötelességünk elől (130:1.2)?

9. Milyen lehetőségeink vannak, ha azt látjuk, hogy olyasvalaki szerez hatalmat felettünk, aki nem az igazság útjait követi (130:2.4-2.5)?

10. Miért nem igyekezett Jézus nyilvános tanítói szerepet vállalni (130:5.3)?

11. Mi volt a keresztény igehirdetésben az, ami vonzóvá tette a kereszténységet azok számára, akiket Jézus tanított?

12. Mi a módja annak, hogy az ember az Isten társává váljon a teremtésben (130:2.10)?

13. Miért lettek volna készek az ázsiai vallási csoportok befogadni a korai keresztény egyház keleti ágának jézusi tanításait, és miért nem fogadták volna be a nyugati ágét (és miért nem fogadják el a mai kereszténység tanításait)? Vö. 130:2.3, 130:3.3.

14. Milyen meghatározást ad Jézus Ganidnak a korabeli vallások értékeire (130:3.10)? Mennyiben használható meghatározás ez ma is?

15. Válassz ki valamely résztanítást a Jézus által a valóságról, az időről vagy a térről közreadottakból, és vesd össze a könyv első három részében közölt, tárgybani tanításokkal. Találsz-e lényegi eltéréseket? Befolyásolta-e Jézus mondanivalójának tartalmát az, hogy éppen kinek fejtette ki az adott tanítást?

16. [A 120-134. írás a názáreti Jézus halandói létpályájával foglalkozik, ezen belül a 130-134. írás az ifjúkori utazásait és tanításait mutatja be.]

 

131. írás: A világ vallásai

1. Milyen értelmét látod az efféle vallási gyűjteménynek?

2. Mi az, ami a leginkább megfog az egyes összefoglalókban?

3. Vizsgáld meg Ganid összefoglalóját. Volt-e bárki is Jézus idejében, aki jobban felfogta volna az ő tanításait?

4. Figyeld meg, hogy az aranyszabály több vallási összefoglalóban is szerepel (131:1.7; 131:2.11; 131:3.6; 131:4.6; 131:6.2; 131:8.4; 131:9.4; 131:10.5, 131:10.7). Milyen egyéb kapcsolódási pontokat találsz?

 

132. írás: Időzés Rómában

1. Hol kell keresnünk az igaz értékek mércéjét (132:1)? Milyen egyéb mércék vannak? Ezek miért nem megfelelők?

2. Hogyan tanította Jézus a vallási tanítókat Rómában (132:0.4, 132:0.9)? Milyen igazságokat találsz a vallási tanítókban ma? Hogyan „szépíthetők meg és világosíthatók meg”?

3. Milyen tanácsokat kapnak a mai tudósok és vallási hívek (132:1.3)?

4. Melyek a jó és a rossz megkülönböztetésének különféle szintjei (132:2)? Miért hozza szóba Jézus a világegyetemi felemelkedés szempontjait? Milyen helyzetekben bölcs dolog így tennünk manapság?

5. Milyen igazságfogalmat ad közre Jézus (132:3)? Mennyiben állítható párhuzamba a Beszélgetés a valóságról c. szakasz megfelelő részével (130:4.10; vö. 196:3.2)? Melyek az ehhez köthető tanítások a hitről?

6. Mi volt Jézus módszere a személyes segédkezésben (132:4)? Gondosan tanulmányozd át ezt a szakaszt. Miképpen viszonyult a túl nagy terhet hordozó, aggódó és csüggedt halandókhoz? Hogyan segített rajtuk?

7. Vajon mit tudnál mondani a veled rendszeresen találkozó embereknek olyan felfogásban, ahogy Jézus szólt az emberekhez a 132:4.5-4.8 és 133:4 részből kitűnően?

8. Mi a különbség a „személyes segédkezés” (ld. 4. szakasz) és a „társadalmi szolgálat” (ld. 6. szakasz) között? Miért vállalkozott Jézus mindkettőre? Mi a társadalmi szolgálat értelme a jézusi felfogásban (132:6.1)?

9. Mit mond Jézus azokról, akik nem vágynak az igazságra (132:7.2)?

10. Milyen képet fest Jézus a buddhizmusról (132:7.4-7.5)?

11. Miként lehet az igazságnak olyannyira birtokában lévő személy egyszersmind oly felvilágosult, becsületes és türelmes, neheztelés és ellenséges érzület nélküli (132:7.8)?

12. Mi az, amit a szellemi tanításban és vezetésben részesült, felvilágosult és gondolkodó emberi képzeleted odaadással és önzetlenül tenni akar, és amivé lenni akar (132:7.9)?

13. Miért van szükség hit gyakorlására az igazság megértéséhez (132:3.5-3.6)?

14. Mi a jelentősége annak, hogy Jézus szeretett „megtenni dolgokat” az embereknek (132:4.4)?

15. Mit jelent az, hogy az igaz vallás alapja a könyörület (132:4.8)?

16. Miért kellett Jézusnak olyan körültekintően eljárnia a vagyonnal kapcsolatos véleménye kifejtésekor (132:5.2; 132:5.14)? Mi a veszélye az általánosításnak?

17. Mi a tisztességes kereskedelem elve (132:5.17)?

18. Mikor jelentenek a vagyoni javak „erkölcsi átkot” és „szellemi bélyeget” (132:5.18)?

19. Mely vagyonrészekkel kapcsolatos problémák kezelésében segíthet az aranyszabály alkalmazása (132:5.20)?

 

133. írás: Visszatérés Rómából

1. Mi Jézus felfogásának lényege a támadással szembeni ellen nem állás terén (133:1)? Miben áll a barátságos világegyetemre vonatkozó korlátlan hatalmú igazságban való hite, melynek megőrzéséhez olyannyira ragaszkodik (133:1.4)? Hogyan viszonyulsz ehhez az igazsághoz, látván ennek ellenpéldáit (180:3)?

2. Milyen mintára utalnak Jézus szavai az emberi szülők közötti társas viszony említésekor (133:2.2)?

3. Miképpen magyarázza Jézus a korinthoszi prostituáltak helyzetét (133:3.7)?

4. Miképpen emelhetjük a szolgálat küzdelmét a művészet szintjére (133:4.8)? Milyen értelemben tekinthető a mások szolgálata Isten szolgálatának?

5. Képzeld el, hogy mit mondanál a mindennapokban veled találkozóknak, olyasmit, amit Jézus mondhatott a Korinthoszban végzett személyes segédkezése során.

6. Mennyire könnyűek és sikeresek a Gondolatigazítóval való beszélgetésre tett emberi próbálkozásaink (133:4.10)?

7. Hogyan nyilatkoztatja ki Jézus az örök élet kozmikus (mindenségrendi) igazságát (133:4)?

8. Melyek a tudománnyal kapcsolatos jézusi tanítások fő elemei (133:5)? Mi az egyesített bölcselet titka (133:5.7)?

9. Fel tudod-e ismerni a lelkedet, mint az elmédtől különbözőt a jézusi tanítások alapján (133:6)?

10. Mely tényezők járulnak hozzá az elme egyesítéséhez (133:7)?

11. Mi a jelentősége a 133:8.3 bekezdésben említett héber mondásnak, miszerint „Bármit tesz is a kezed, tedd azt teljes erővel.” (ld. 134:9.7)?

12. Figyeld meg a korszakhatárt: „Jósua, a tanító küldetése” itt ér véget. Mit jelent ez, hiszen tudjuk, hogy Jézus tovább folytatta a tanítást?

13. Figyeld meg, hogy a jézusi tanításokat Rómában megismerőket két fő tényező kovácsolta közösséggé: (1) maguk a tanítások, és (2) a Jézussal eltöltött idők kellemes emlékei (133:0.1). Megindult volna-e a közösségi kapcsolatok kialakulása bármelyik tényező hiányában? Általában: miért ilyen fontos az igazságnak és az igazság megélésének az összhangja?

14. Mi a kasztrendszerrel kapcsolatos jézusi tanítás lényege (133:0.3)?

15. Miért kulcsfontosságú eleme a közösségi igazságszolgáltatásba vetett hit az ellen nem állás egyéni felfogásának (133:1)? Lehetne-e beszélni a világegyetem barátságosságáról enélkül? Vö. 133:4.12. Meddig terjed az egyén mozgástere az irgalmasságban és meddig az igazságszolgáltatásban (133:1.2)?

16. Tapasztalatod szerint igaz-e, hogy nagyobb hűséggel lehetünk a méltó (!) vezetőink iránt (vezető alatt az élet bármely területén vezető személyeket értve), ha erősödünk az Isten iránti hűségünkben (133:4.3)?

17. Miért nem vagyunk az Isten fiai már azáltal is, ha csak ismerjük az Istent? Miért szükséges hozzá az is, hogy olyan tökéletessé akarjunk válni, mint ő (133:4.4)?

18. Mely területeken tudod igazolni azt, hogy a valódi közösség sokkal nagyobb erőt képvisel annál, mint ami a tagok számának egyszerű összegéből következne (133:5.6)?

19. Mit gondolsz arról a kijelentésről, hogy mindenféle lelki konfliktus az erkölcsi/szellemi öntudat és a tisztán értelmi öntudat összhanghiányából ered (133:6.6)?

20. Végiggondolva az indiai utazókkal töltött időt (130-133. írás), mely mozzanatokat emelnéd ki mint Ganid Jézusra vonatkozó azon kijelentésének alapját, miszerint „a mennyei Atya biztosan olyan, mint te; legalábbis én úgy látom, hogy te sok mindenben olyan vagy, mint amilyennek leírtad őt nekem” (133:9.4)?

 

134. írás: Az átmeneti évek

1. Alászállása mely szempontjainak jóváhagyásához jutott el Jézus a földközi-tengeri útját követően? Vedd figyelembe, hogy ezt követően döntött azon program mellett, „hogy nyíltan megmutathatja az igazi természetét (...) Palesztinában” (134:0.2; 157:6.6).

2. Jézus Gondolatigazítójának milyen munkálkodásáról kapunk beszámolót ezen átmeneti évek jellemzése kapcsán (pl. 134:1.7; 134:7.6; 134:8.4; 134:9.7)?

3. Jellemezd Cimboyton iskoláját (134:3.1-3.3). Vajon miért közölnek velünk oly sok tényt, adatot?

4. Mi a lényege Jézus Urmiában előadott tanításának arról, hogy miként viszonyuljanak egymáshoz a vallások?

5. Miért van meg a világháború kockázata még mindig a bolygónkon?

6. Miképpen vetett véget Jézus a Lucifer-féle lázadásnak? Milyen felismerésekre jutnál, ha egyszerűen csak a Máté 4-et vagy a Lukács 4-et olvasnád?

7. Miért nem kezdte meg Jézus a nyilvános tevékenységét azonnal?

8. Vedd észre, hogy Jézus csak ekkor éri el az összes lelki kört (134:7.6; 134:8.4; 110:6). Hogyan egyeztethető össze ez a Jézus későbbi felnőttkori életével kapcsolatos korábbi közléssel (129. írás)?

9. Gondolkozz el erről: „A tényleges valóságszintek között zajló bármely világegyetemi versengésben a magasabb szintet elért személyiség végül mindig győzedelmeskedik az alacsonyabb szintű felett” (2:3.5). Mire következtethetünk ebből Jézus hitének erejét illetően, melyet a Sátánnal és Kaligasztiával való találkozáskor mutatott (134:8)?

10. Mi a szellemi őrszem ébersége (134:9.5)?

11. Miben állt Jézus kiváló mesterségbeli tudása (134:9.7)?

12. Mi a jelentése és értéke a feladatnak szentelésnek (134:7.6; 136:2.6; 140:9)?

13. Miért nem elégséges a vallási egyenlőség a (tartós vallási) békéhez (134:4.9)?

14. Miért nehezíti az emberi hűség a politikai főhatalom magasabb szintre emelését (134:5.8)?

15. Miért viszonylagos jellegű a függetlenség (134:6.1)?

16. Közvetlenül azt megelőzően, hogy a Közteslény Bizottság hozzáfogna azoknak a gondolatoknak az összefoglalásához és újrafogalmazásához, melyeket Jézus adott közre az Urmiában tartott előadásain, a bizottság beszámol az egyházak szeráfjait és a fejlődés szeráfjait egymással szembeállító általános ellentétről (ld. 134:3.8). Az Urantia könyvben számos helyen úgy kezelik a szerzők a véleménykülönbségek és nézőpont-eltérések meglétét, mint teljesen természetes vagy még inkább kívánatos dolgot (vö.: 4:0.1; 12:4.2-5; 25:3.12; 31:3.8; 99:5.7; 114:1.4; 114:2.6; 116:0.5; 144:6.11; 155:6.9). Ha a főszeráfok emberi lényekkel dolgoznak s ennek során igyekeznek befolyásolni őket olyan döntések meghozatala és olyan tettek érdekében, melyek az emberi társadalom és civilizáció fokozatos fejlődését előmozdíthatják, akkor vajon miként tudják ezzel együtt támogatni a különbözőség, a sokszínűség és a kölcsönös tisztelet értékeit is?

 

135. írás: Keresztelő János

1. Melyek voltak a főbb hasonlóságok és a főbb különbségek János és Jézus fellépése, működése között (vö. 136:0.1)?

2. Milyen korabeli felfogások éltek a mennyországról és a messiásról? (Vö. 136:1)

3. Itt újból tegyétek fel az információ- (korszakos kinyilatkoztatás) menedzsmenttel kapcsolatos kérdéseket: ki mit mond kinek, milyen megkötésekkel és milyen eredménnyel? Különösen a Megszemélyesült Igazító hangját és az ezzel kapcsolatos beszámolókat, János Jézussal kapcsolatos kijelentéseit, valamint Jézus Jánosnak küldött utolsó üzenetét vizsgáljátok meg.

4. Hogyan mondott János jóslatot (135:11.2-11.3)?

5. Miként nyugtatta meg Jézus Jánost (135:11.4)?

6. Figyeld meg, miként változott János fellépésének módja és tanításának üzenete (vagy hangsúlya) a nyilvános működés kezdetétől annak befejezéséig. Milyen fordulópontokat találsz? És milyen kiváltó okokat?

7. [A 135-158. írás Jézusnak, az ember fiának a nyilvános működésével foglalkozik, ezen belül a 135. írás Keresztelő János szerepét mutatja be.]

 

136. írás: A keresztelés és a negyven nap

1. Miért jelentkezett Jézus keresztelésre Jánosnál? (Ld. a 135:8.5 bekezdést is.) Milyen mértékben kell az embernek önuralomra szert tennie ahhoz, hogy meg tudjon felelni az élethosszig tartó elkötelezettségeinek?

2. Számíthatnak-e a halandók olyasmire az Igazítóval való eggyé kapcsolódáskor, mint ami Jézus megkeresztelésekor elhangzott (136:2.3; 47:8.4)?

3. Milyen közös vonás fedezhető fel e nagy döntések meghozatalában? Milyen példát akart állítani Krisztus Jézus minden teremtmény elé?

4. Neked milyen nagy döntéseket kell meghoznod? Vonható-e valamiféle párhuzam Jézus nagy döntéseivel?

5. Tapasztaltad-e, hogy jobb döntésekre jutsz, ha magadba szállsz s az Atyával beszéled meg a dolgot (136:4.10)?

6. Mennyiben segítheti a döntéshozatalt a bolygói történelem fontosabb eseményeinek áttekintése (136:4.5)?

7. Miféle egyezkedési, diplomáciai és befolyásoló eszközöket és világi bölcsességet vethet be egy vallási vezető (136:8.4)?

8. Milyen „természetes, rendes, összetett és fárasztó módszerekkel” vihető el az evangélium a világnak manapság (136:8.6)? Milyen más lehetőségek állnak a rendelkezésünkre?

9. Vajon az Urantia könyv túl korai megismertetése és széles körben való terjesztése példája lehet-e a hatalom olyasféle alkalmazásának, amelyre Jézus nem volt hajlandó?

10. Miért gondolkodott el Jézus az Atya bölcsességének forradalmi alternatíváján (136:9.2)?

11. Miért kezdte meg Jézus (technikailag) előbb a nyilvános működését s fogott hozzá csak utána a tevékenységét meghatározó vezérelvei kialakításához? A munkájának mely vetületeiről hozott döntést már korábban?

12. A „csodatételek” vajon miért nem nyilatkoztatják ki Istent és miért nem mentik meg az embert (136:8.2)?

13. Mennyiben magyarázhatók a világ mai problémái azzal, hogy a hatalommal rendelkező nem utasítja el a hatalom önző célok érdekében való alkalmazását (136:8.6)?

14. [A 135-158. írás Jézusnak, az ember fiának a nyilvános működésével foglalkozik, ezen belül a 136. írás a nyilvános segédkezésre való személyes felkészülését mutatja be.]

 

137. írás: Időzés Galileában

1. Milyen tanácsot ad Jézus az aggodalmaskodással kapcsolatban (137:1.6)?

2. Figyeld meg, hogy Jézus három alkalommal is félrevonul, hogy az Atyával tanácskozhasson (137:4). Honnan vehette a bátorságot, hogy közösségben így viselkedjen?

3. Milyen kompromisszumot köt Jézus a messiási felfogással kapcsolatosan és miért tesz így (137:5.3)?

4. Miért töltötte Jézus és a hat apostol az időt várakozásban (137:7)?

5. Miért nem kívánt Jézus és az apostoli csoport egyetlen vallási csoporthoz sem csatlakozni (137:7.5; 137:7.12)? Milyen előnyökkel jár az ilyen felfogás, és mi ennek az ára? Következik-e ebből, hogy az Urantia könyv olvasója nem csatlakozhat semmilyen vallási szervezethez?

6. Jézus és az apostoli társaság „minden héten két estét (...) a héber írások tanulmányozásával töltöt[t]” (137:7.14). Milyen írásokat tanulmányozhatnánk ma, ha hasonló felkészülésben akarnánk részesülni?

7. Milyen következményekkel jár a túl sok ismeret átadása (137:7.14)?

8. Foglald össze az Országról szóló beszéd (137:8) főbb tárgyköreit. Mit jelent az Isten fiává válni (137:8.16)?

9. Felfoghatjuk-e, hogy miért szeret bennünket az Atya végtelen szeretettel (137:8.17)? Mi a következménye, ha egyszerűen csak hiszünk ebben?

10. Mit értenek a szerzők a „Teremtő közvetítői” alatt (137:4.13)?

11. Hogyan fér össze az evangélium minden embernek történő hirdetésére való felhívás a bizonyos helyek (pl. Szeforisz, Tibériás) felkeresésének tilalmával (137:5.1)?

12. [A 135-158. írás Jézusnak, az ember fiának a nyilvános működésével foglalkozik, ezen belül a 137-140. írás a szűkebb apostoli csoport megszervezését mutatja be.]

 

138. írás: Az Ország hírnökeinek felkészítése

1. Miért kell előbb tapasztalatot szerezni a személyes segédkezésben s csak utána foglalkozni a nyilvános tanhirdetéssel (138:1.1; 138:2.1; 138:2.10; 138:7.1)?

2. Miért kérte Jézus az apostolaitól, hogy „[k]eressétek a bűnösöket; találjátok meg a szomorúakat és vigasztaljátok meg az aggódókat” (138:6.4)?

3. Miképpen különböztette meg magát Jézus Keresztelő Jánostól (138:1.1; 138:5.4; 138:7.1; 138:8.2; 138:8.8)?

4. Mely téveszméket javította ki Jézus mindig (138:6.4)?

5. Miért volt Jézus annyira elégedett ezzel a lassú, csöndes, feltűnésmentes eljárással (138:6.5)?

6. Elképzelhető-e manapság, hogy az ország ellenségei megpróbálják eltántorítani az embereket az evangélium tanítóivá válástól (138:7.3)?

7. Hogyan mutatta meg Jézus, hogy mennyire nagyra becsüli az egyes ember értékét (138:8.9)?

8. Mit tanulhatunk az érzelmi önfegyelem terén a szórakozásról, az örömök megéléséről és a kikapcsolódásról ebből az írásból (138:3.6-3.7; 138:6.2; 138:10.9)?

9. Vedd észre, hogy a tizenkettek szervezetében nem volt külön tanhirdetői vagy tanítói feladatkör. Vajon miért kaptak a többiekéhez hasonló feladatot azok is, akik kitűntek a tanhirdetői, tanítói szerepben?

 

139. írás: A tizenkét apostol

1. Tekintsd úgy ennek az írásnak a szakaszait, mint jellemrajzok gyűjteményét. Milyen jellemző elemekből épülnek fel az egyes leírások?

2. Készítsd el a saját jellemrajzodat.

3. Mit tudhatunk meg Jézusról ezekből a leírásokból?

4. A bátorságnak milyen különféle vetületei ismerhetők meg ezekből a vázlatos leírásokból?

5. Vesd össze az ebben az írásban közölteket a 192. írás második szakaszában közreadottakkal. Neked mit mondana Jézus?

6. Jézus mindig alávetette „a legkisebb vágyát is a mennyei Atya akaratának” (139:4.9). Vajon meg kell-e várnunk az Igazítóval való bensőséges közösség első körének elérését, mielőtt ilyen együttműködéssel próbálkozhatnánk?

7. Miért jobb megoldás azt mondani, hogy „Gyere velünk, majd megmutatjuk neked és megosztjuk veled a jobb utat” annál, hogy „Ezt csináld, azt csináld”. (139:5.8)

8. Milyen értelemben fogadható el a büszkeség (139:6.3)?

9. Fejtsd ki, hogy miféle jellembéli kiegyensúlyozottságot ismert fel Tamás Jézusban (139:8.7).

10. Miért mondják a szerzők, hogy „ilyen középszerű emberi alapra csakis isteni intézményt (...) lehetett valaha is építeni” (139:9.9)?

11. Melyek az ország nehéz csatái a mai korban (139:9.11)?

12. Gondolkodj el arról, hogy Zélóta Simon miképpen járt el a lehetséges hívek megnyerése érdekében (139:11.3; 139:11.6).

13. Mit tanulhatunk ebből az írásból az emberek azon köréről, akikkel Jézus azonosult (ld. 139:11.8)?

14. Mit mond az apostolok jelleméről az, hogy Jézusnak mely személyiségjegyét kedvelték a legjobban (139:1.11; 139:2.5; 139:3.6; 139:4.6; 139:5.6; 139:6.8; 139:7.4; 139:8.7; 139:9.6-7; 139:11.5; 139:12.3)?

15. Mit akart Jézus megmutatni, üzenni egy egész világegyetemnek a Júdáshoz való hozzáállásával (139:12.7-8)?

 

140. írás: A tizenkettek felavatása

1. Fejtsd ki annak jelentőségét, hogy a Teremtő az emberi elmék irányítása alá helyezi az isteni testvériség ügyeit (140:2.3; 140:3.1-140:3.11).

2. Mekkora kockázatot jelent a büszkeség a mennyországi elit (választottak csoportja) kialakulásában? Vajon manapság mindenkinek meg kellene fogadnia, hogy tartózkodik önmagát párhuzamba állítani a tizenkét apostollal (140:3.1)? A föld sója, a világ világossága vagy? Az apostoli szerepnek a mai korra való értelmezésével kapcsolatos viták néha elfajulnak. Mi ennek a kérdésnek a bölcs megközelítési módja?

3. Mit jelent az, hogy ne ítéljük meg az embereket (140:3.18; 140:6.3; 140:10.4), figyelembe véve azt a tényt, hogy Jézus óva intett a ragadozó farkasoktól?

4. Mi az értelme a gyöngyök elszórásával kapcsolatos intelemnek (140:3.18)?

5. Miképpen járulnak hozzá az üdvösségek (boldogságok) az életfelfogáshoz (140:4.8-4.11), és az itt olvasható javaslatok mennyiben segítenek a felavatási beszéd értelmezésében?

6. Hogyan jellemeznéd a saját szavaiddal a felavatási beszédben fellelhető fontosabb életfelfogási szempontokat?

7. Mi a különbség a jellemépítés és a jellem gyarapítása között (140:8.27)?

8. Egy képzelőerővel nem rendelkező tanító vajon miképpen alakítaná át az igaznak lenni és igazat tenni jézusi tanításokat személyes viselkedési szabályokká (140:10.1-10.2)?

9. Milyen tanulságokat szűrhetnek le az evangélium mai hirdetői a nyolcadik szakaszban közöltekből? Te János, Péter vagy Jakab felismerését osztod (140:8.23-8.25), vagy mást emelnél ki? Ha az Urantia könyv komoly társadalmi, gazdasági és politikai tanításokat tartalmaz, akkor vajon nem következtethetünk-e arra, hogy a könyvnek semmi keresnivalója az evangéliumi üzenet mai hirdetésének középpontjában?

10. Miért volt szükség még felszentelési napra is a felavatás után?

11. Miért érthető, hogy Zélóta Simon felteszi a kérdést, hogy vajon minden ember az Isten fiának minősül-e? Simon mindenféle hazafias érzelmeiből fakadó esetleges korlátozó nézetei mellett, vajon Jézus néha nem olyan értelemben használta-e az „Isten fiai” kifejezést, mint akik a mennyországba hittel belépett emberek? Miért ad Jézus ilyen egyszerű és határozott választ Simonnak?

12. Mely három alapvető dologban áll fenn a mennyország (140:10.9)? Milyen kapcsolatba hozható az evangélium a felavatási beszéd során bemutatott nemes életfelfogással?

13. Miképpen osztható két csoportra a nyolc boldogság (140:5.5; 140:5.15)?

 

141. írás: A nyilvános működés elkezdése

1. Ez az írás azzal indul, hogy Jézust sírni látjuk (141:0.2). Mi történne az ő örömhír-vallásával, ha nem élné meg (elfojtaná, eltitkolná) a szomorúságának e különleges alkalmait?

2. Jézus nyilvános létpályájának első negyede azzal telt, hogy „szép nyugodtan átvették János munkáját” (141:1.5). El tudsz-e képzelni bármi hasonlót az ötödik korszakos kinyilatkoztatás szakaszaiban?

3. Miért felszabadító dolog az, amikor az Atya akarata a ti akaratotokká válik (141:2.2)?

4. Milyen visszhangot keltenek benned a mester jellemére vonatkozó ábrázolások (141:3.4-141:3.8; 141:7.12-7.14)?

5. Valamely szó jelentéstartalmát jelentősen befolyásolja az, hogy mivel állítják szembe. Jézus az Istenről mint Atyáról alkotott fogalmát nem Istennel mint Anyával, hanem Istennel mint Bírával állítja szembe (141:4.1). Hogyan tudsz segíteni másokat az Isten atyaságának megértésében manapság?

6. Az igazság megosztására való törekvésünkben vajon nem feledkezünk-e meg a szomorkodókról és a betegekről (141:4.4)? Miért hívta fel Jézus az apostolok figyelmét rájuk?

7. Vizsgáld meg közelebbről is a szellemi egységről szóló szakaszt (141:5). Vajon az apostolok szellemi egysége azon a tényen alapul, hogy egy új korszakos kinyilatkoztatás részesei ők?

8. Milyen tanulságokat vonhatsz le az Urantia könyv mások számára történő bemutatásához Jézus azon tanításából, hogy „Ne vállalkozzatok arra, hogy megmutatjátok az embereknek a templom szépségeit mindaddig, amíg előbb nem vittétek el őket a templomba” (141:6.4)? Milyen bölcsesség rejlik ebben a jézusi tanításban? Mi a következménye annak, ha figyelmen kívül hagyod ezt a bölcsességet?

9. Mi a tanhirdetés eszményi kivitelezési módja (141:7.3)? Mit tegyünk, ha életünkkel nem keltjük fel mások érdeklődését?

10. Olyannak látjuk-e valójában az emberek életét, mintha az üdvözülésük nem a hitüktől, hanem valami mástól függene (141:7.6)? Fejtsd ki az álláspontodat.

11. Miért hoz felszabadulást az igazság? (Vizsgáld azt is, hogy S. Freud és a liberális pedagógusok ugyanezt állították.)

12. [A 135-158. írás Jézusnak, az ember fiának a nyilvános működésével foglalkozik, ezen belül a 141-147. írás a nyilvános működés elkezdését mutatja be.]

 

142. írás: A páska-ünnep Jeruzsálemben

1. Miután felkészítette az apostolokat, Jézus elvitte őket Jeruzsálembe. Mi volt a célja ezzel? Elképzelhető-e ezzel párhuzamba állítható lépés a mai korban? Milyen felkészítést igényelne?

2. Mi volt Jézus és a tizenkettek üzenetének veleje a jeruzsálemi első tanításuk során (142:1.1-1.5)? Változtatnál-e az üzenet lényegén, ha neked kellene ilyen szerepben fellépned mostanság? Miért?

3. Tegyük fel, hogy találkozol valakivel, akit aggaszt az Isten haragja. Szedj össze néhány gondolatot, hogy olyasféleképpen válaszolhass, mint tette azt Jézus (142:2), azaz többet és jobbat tudj mondani a haragvó Isten képének egyszerű tagadásánál, ellenkezőjének bizonygatásánál.

4. Mekkora hasznát veszed a Bibliára elsődlegesként tekintőkkel való kapcsolatodban annak, hogy a harmadik bekezdésben közölt istenképet részletesen el tudnád magyarázni nem csak az Urantia könyvből szerzett ismereteid (melyek forrásának említése nem feltétlenül helyénvaló egy ilyen beszélgetésben) alapján, hanem a bibliai ismereteid alapján is?

5. Milyen értékeket tulajdoníthatunk a művészetnek (142:4.1-4.2)?

6. Mit mondhatnál a bizonyosságról folytatott beszélgetés (142:5) alapján a hitükben elbizonytalanodottaknak?

7. Mi szükséges az Isten országába való belépéshez (142:6.7)? Könnyebbnek hitted? Vitassátok meg.

8. Milyen gyakorlati hasznát vehetjük a családról szóló jézusi tanításnak (142:7) az Atyához fűződő viszonyunk javítása érdekében? És az Isten atyaságának a mai korban való kifejtése (elmagyarázása) terén? Jézus megköveteli Tamástól, hogy ne szó szerint alkalmazza a tanításait „a kor anyagi, társadalmi, gazdasági és politikai problémái[ra]” (142:7.17). Kielégítő felelet-e ez a feministáknak az Isten atyaságával kapcsolatos ellenvetéseire?

9. Milyen taktikát alkalmazott Jézus, amikor az ellenállás felerősödött (142:8; 144:1.4)?

 

143. írás: Utazás Szamarián át

1. Az arkhelaiszbeli tanhirdetésre adott válasz a „bátor határozottság” új hangneme és „az előrevivő harc szelleme” lett (143:1.9). Miképpen ösztönözte Jézus ezt a választ? Miért félünk az ilyesféle hozzáállás felvételétől manapság, noha igencsak várjuk és szívesen fogadjuk azokat, akik rendelkeznek vele? Miképpen kapcsolja össze ez a prédikáció a szeretetet, a világtörténelmet, az evangéliumot és a bátorságot?

2. Részletesen fejtsd ki az önuralomról szóló tanítást (143:2). Hogyan győzzük meg a világot arról, hogy a rabságból eljutottunk a szabadságra? Milyen mértékben alkalmazzuk még mindig az önvizsgálat módszereit? Hogyan használhatjuk fel az Urantia könyvet új önvizsgálati módszerek kialakításához? Vajon e kérdések némelyike néha talán túlságosan elmegy ebbe az irányba? A megtestesült Teremtő Fiú néha nem volt tökéletesen tudatában az időnek. Amikor a szellemben újjászületettekről azt mondta, hogy „örökre és mindig urai a sajátlényegüknek” (143:2.6) vajon összemosta az újjászületést követő létpálya két szakaszát? Vagy egyszerűen csak őrizkednünk kell attól, hogy igyekszünk alacsonyra tenni a mércét, és mozgósítanunk kell erőinket és meg kell élnünk az itt bemutatott szellemi együttműködést? Hogyan éljünk, hogy lehetővé tegyük „az elmé[nk] állandó szellemi megújulás[át]” (143.2.4)? Milyen szabadságról olvashatunk itt?

3. Miféle körülmények kapcsán merül fel a szórakozás és a kikapcsolódás (143:3) mint probléma-megoldási módszer? (143:3.7; vö. 27:1.2; 48:4; 138:3.6; 138:4.2; 138:6.2; 138:10.9; 139:6.4-6.5; 139:8.7; 140:7.3; 141:3.1; 141:9.2) Figyeld meg, hogy hány alkalommal tartott Jézus a csoporttal a pihenésben (138:4.4; 146:7.3; 149:7.2; 151.5.1; 151:6.7; 154:2; 156:1.2; 156:6.4; 157:7.5; 158:0.1; 162:9.6; 138:3.7; 177. írás).

4. Melyek a Jézus és Nalda találkozásáról szóló beszámoló legfontosabb mozzanatai (143:5.2)?

5. Vizsgáld meg az Isten barátsága és atyasága témáinak kapcsolatát a 143:6.4 bekezdésben. („Az országról szóló evangélium hirdetésekor egyszerűen csak az Istennel való barátságot tanítjátok.” – 159:3.9) Mennyiben segítenek az ilyen tanítások a dogmától való megszabadulásban és a tanítói tevékenységünkben?

6. Az imáról és istenimádatról szóló tanítások (143:7) kapcsán magyarázd meg, hogy miért van nagy szükség a 143:7.3 bekezdésben említett egyensúly megtalálására. Miért tesz bennünket kevesebbet gondolkodóvá az ima? Miképpen vetíti előre az istenimádat a jobb életet? Mi a különbség az önemlékeztetés – a fennkölt gondolkodás – és a felsőbb szintű gondolkodás között? Mit jelent az, hogy „nyugodt szellemi tevékenység” (143:7.7)? Milyen azonosulni az Egésszel (143:7.8)?

 

144. írás: Gilboában és a Tízvárosban

1. Hogyan illeszkednek az ezen írásban bemutatott fontosabb tanítások az azonos időszakban (Kr.u. 27. év szeptemberében és októberében) folytatott általános tevékenységekhez? Miként készítették fel az imáról szóló tanítások az apostolokat a János követőivel való tanácskozásra?

2. A harciasságot tapintat (a viselkedni tudás) ellensúlyozza. Adj magyarázatot Jézus e kéthónapnyi késlekedésében rejlő tapintatra (144:0.3). Miért volt fontos a Keresztelő János követőivel való egyesülés a nyílt és teljes erőbedobással való fellépéshez? Tudsz említeni mai párhuzamot?

3. Figyeld meg az ima önkéntelenségét (144:2.2; „De hogy mikor imádkozzatok, azt nem mondom meg. Csakis a bennetek lakozó szellem vezethet benneteket ama kérelmek kimondására, melyek kifejezik a szellemek Atyjával való belső kapcsolatotokat.” 146:2.11). De akkor vajon mennyi létjogosultságuk van a csoportos istentiszteleteknek, csoportos imáknak?

4. Mi a különbség a kevés hittel való imádkozás és az igazi hittel való imádkozás között (144:2.6)? Vesd össze az igazi hit erejéről szóló jézusi kijelentést („Az igazi hit a földi nehézségek olyan hegyeit mozdítja el, melyek történetesen a lelki gyarapodás és a szellemi fejlődés útjában állnak.”) azzal a gyakran hangoztatott kijelentéssel, hogy „a hit hegyeket mozgat meg”. Milyen veszélyt hordoz az egyszerűsítés?

5. Miért idegenkedett Jézus a nyilvános imádkozástól? Mit javasolt az imádkozás helyszíneként? Miért? (144:3.13-3.14)

6. Figyelmesen olvasd el a hívó imáját s az egyéb imaformákat (144:5). Milyen eltéréseket találsz az imák környezetében, körülményeiben?

7. Mi volt az a három tárgykör, melyekben Jézus felkészítette a tanítványait a János apostolaival való tanácskozásra (144:6)? Miért volt fontos a nézetazonosság? Mit tanultak a huszonnégyek arról, hogy mit kell közösen tenniük? Miképpen juthatunk hasonló felismerésre a gyakorlatban való alkalmazás nélkül? Milyen gyakorlatot alakítsunk ki? Milyen hátulütői vannak a keresztelési gyakorlat mint szertartás felvételének? Jézus miért fogadta el mégis? (144:6.7; 144:7.1)

8. Osszátok meg egymással a 144:8.7-8.8 bekezdésben közölt jézusi tanításokkal kapcsolatos egyéni értelmezéseiteket és vitassátok meg azokat.

9. Miért az ima a lélek „lélegzete” (144:2.3)? Ld. még 144:4.7.

10. Figyeld meg, hogy Jézus a hívő ember imáját (144:3.3-3.12) éppen úgy adja közre, ahogy a második szakaszban általa mondott példázatok szereplői (144:2.3; 144:2.5), azaz kelletlenül, mégis engedve az igénylők állhatatosságának.

11. Mi jellemzi a „hatékony” imát (144:3.18-3.22)? És mi nem járul hozzá az ima „eredményességéhez” (vö. 146:2.15)? Mennyiben „kötelező” eleme az imának a köszönetnyilvánítás? És a csöndes befogadás állapota az ima közreadása után (vö. 146:2.17)?

 

145. írás: Négy eseménydús nap Kapernaumban

1. Milyen megjelenési formáit figyelhetjük meg manapság a csodavárásnak?

2. A templomi istentisztelet alkalmával (145:2) Jézus idézeteket olvas fel az írásokból. Miben különbözik az ő tanításmódja az írástudókétól (145:2.11)?

3. Milyen következményekkel járt a tömegek napnyugtai gyógyítása Jézus további létpályájára nézve?

4. Vajon Jézus e templomi beszédét megismervén a mai kor embere jobban megértené-e mint a korabeli hallgatósága, hogy a mennyországról szóló evangélium az egyénnek és nem a nemzetnek vagy faji közösségnek (pl. az ún. fehér embernek) szóló üzenet?

5. Ennek az írásnak a szerzői leszögezik, hogy „[s]em addig a napig, sem azóta nem lehetett látni ilyen jelenetet a földön” (145:3.10), továbbá, hogy „halandók ilyen tömeges fizikai meggyógyítására Jézus egész földi életében nem került sor többet” (145:3.11). Ennek tükrében mit mondhatunk a későbbi korok tömegeket érintő, állítólagos „csodás” gyógyítási eseményeiről?

 

146. írás: Az első tanhirdető vándorút Galileában

1. Milyen tanításokat kellene hozzáadni az evangéliumhoz annak érdekében, hogy így valamely csoport számára vonzóbbá váljon? Mikor volna tanácsos efféle tanításokkal bővíteni az evangéliumot (146:1.3)?

2. Az ima tárgyában közreadott dolgok kapcsán (146:2) vitassátok meg, hogy milyen válaszokat adtok arra a tanításra, hogy az Atya „nem hallgat meg” minden imát és hogy a gyötrelmeket átélők közül sem minden istenkereső találja meg őt. A szellem, az elme és az anyag miféle törvényeinek felismerését várják tőlünk (146:2.3)? Miért úgy ítélnek felettünk, ahogy mi ítélünk mások felett (146:2.6)? Mi a következménye annak, ha befogjuk a fülünket a szegények jajszava elől (146:2.6)? Miképpen adjunk az általunk felhalmozott jó dolgokból azoknak, akik kérnek tőlünk (146:2.8-2.9)? Hogyan ad elő imát Jézus (146:2.10)? Mi az összefüggés ima és cselekvés között (146:2.11)? Milyen következtetést vonhatunk le a 146:2.11 bekezdésből a rendszeres imádkozást illetően? Milyen okaink lehetnek az igazi kérelmeink bizalmas kezelésére (146:2.12)? Kinek illik imádkoznia a mennyország kiterjesztéséért (146:2.13)? Mit jelent a szellemben és az igazságban imádkozni (146:2.14)? Miért olyan fontos a köszönetnyilvánítási elem az imában (146:2.15)? Mi a teendőnk az imánk végeztével (146:2.17)?

3. Miképpen ismerheted meg az Isten akaratát (146:3.7)?

4. Az apostolok szokása volt házról házra járni (146:3.9) és tanítani a zsinagógában (146:4.1). Manapság vajon hol találhatunk helyet az ilyesféle tevékenységeknek?

 

147. írás: Rövid látogatás Jeruzsálemben

1. Miért magyarázta el Jézus a szenvedőknek a szenvedés okait (147:3.3)?

2. Értelmezd az aranyszabály jelentésének egymást követő szintjeit (147:4). Miért nem élhet az ember a hatodik síkon, ha előzőleg nem tapasztalta meg a másodiktól az ötödikig tartó fejlődést?

3. Mit tanulhatunk a 147:5.9 bekezdésben a hanyag, nemtörődöm vagy ostobán elnéző szülői hozzáállásról?

4. Miképpen bírált Jézus (147:6.6; 149:2.10-2.11)?

5. Fogalmazd meg, hogy milyen lehet úgy élni, „mint az öntözött kert” (147:8).

6. Mit jelent az, hogy „az Istent ismerők anélkül élvezhetik az élet szabadságát, hogy a bűn szabadságaival félrevezetnék magukat” (147:6.6)?

 

148. írás: A vándor hitszónokok tanítása Betszaidában

1. Mutasd be Péter tanodáját (148:0.1-1.4). Mire volt szükség a beiratkozáshoz? Vannak-e mai vonatkozásai?

2. Voltál-e már olyan, vagy találkoztál-e már olyannal, aki „erős, igenlő felfogású és jótevő személyiség, akinek a segédkezése elűzi a félelmet és megszünteti a szorongást” (148:2.2)? Milyen tapasztalataid voltak?

3. Mi a különbség a rossz, a bűn és a gonoszság között?

4. Milyen olvasási módszert ismerhetünk meg a 148:4.7 bekezdésből?

5. Mi a célja a megpróbáltatásoknak (148:5)?

6. Olvassátok el Jób könyvét (különösen az 1-7., 19. és 31-42. fejezeteket), és vitassátok meg, hogy Jézus hogyan alakítja át a történetet úgy, hogy megfordítja a bűnbánat és a látomás sorrendjét.

7. Miért mondja Jézus, hogy Jób szellemi magasságokba emelkedett, amikor az kijelenti, hogy „borzadok magamtól” (148:6.3)?

8. Vitassátok meg, hogy Jézus miként kezelte Kirmeth ténykedését (148:8.3).

9. Mi a haszna a kérdezz-felelek típusú tanításnak (148:0.3)? És melyek a nehézségei (vö. 148:1.2)? Mikor alkalmazható? Mi az előnye és mi a hátránya a „tanulás és cselekvés” módszernek (148:1.1)? És ez mikor alkalmazható?

10. [A 135-158. írás Jézusnak, az ember fiának a nyilvános működésével foglalkozik, ezen belül a 148-151. írás a vándor hitszónokok felkészítését és a segédkezés folytatását mutatja be.]

 

149. írás: A második tanhirdető vándorút

1. Mi a lényege annak az istenimádathoz vezető többlépéses, tapasztalati megközelítésnek, melyet Jézus a „félni az Urat” tanításban (149:6) javasol?

2. Jézus korai követőinek mely hibáit említik a szerzők (149:2.3-2.4)? Miképpen kerülhetjük el az efféle hibákat manapság? Például, a szerzők figyelmeztetnek minket a bölcseleti hagyományoknak a vallási üzenetbe történő belekeverésének veszélyére (149:2.2; 146:1.3; 195:0.3). Ugyanakkor egy Isteni Tanácsos arra tanít, hogy egy új életfelfogás fogja majd segíteni a mai kori vallás rangjának helyreállítását (2:7.9-7.10). E két tanításból okulva milyen stratégiákat alkalmazzunk?

3. Hogyan tehetünk szert kiegyensúlyozott jellemre (1449:4)?

4. Milyen távlatok segítenek Jézusnak türelemmel viseltetni a „visszamaradt és bajkeverő kérdezősködők” iránt (149:2.13)?

5. Jézus nem módszeres tanító volt, hanem „úgy tanított, ahogy az alkalom hozta” (149:3.1). A Beszélgetés a valóságról (130:4) című szakaszban közreadottak szerint Jézusnak rendezett képe volt a valóságról. Mitől volt a tanítása olyan üde, hogy nem is folyamodott a teológiai, kozmológiai és filozófiai felfogása alapvetéseinek ismételgetéséhez?

6. Mi különbözteti meg az elméhez szóló folyamodványt a szellemhez való folyamodástól (149:3.3)?

7. Mi történik, amikor szabad folyást engedünk a haragnak (149:4.2)?

8. Jézus számos kérdésre úgy válaszolt, hogy az adott tárgykörhöz tartozó idézeteket hívott elő az emlékezetéből s egy kisebb tanulmányt állított össze belőlük (ld. a 149. írás 4., 5. és 6. szakaszát). Vajon milyen felkészülést igényelt, hogy mindezt oly önkéntelen módon vihesse véghez?

9. Vajon érvényes-e a megelégedettségről szóló lecke (149:5) az értelmi és a szellemi természetű dolgokra is?

10. Az Atya „megveti a büszkeséget, nem kedveli a képmutatást és iszonyodik a gonoszságtól” (149:6.11). Nekünk is így kell viseltetnünk?

11. Milyen intelmeket találsz a második szakaszban (vö. 149:2.5; 149:2.7)?

 

150. írás: A harmadik tanhirdető vándorút

1. Hogyan hirdeti Jézus a nők és férfiak közötti egyenlőséget (150:1)?

2. Hogyan leplezi le Jézus a babonaságot (150:3)? Milyen hallgatóság előtt teszi? És milyen alkalomból?

3. Magyarázd meg Jézusnak a „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” kérdésre adott válaszát (150:5). Mi a különbség a megmentő hit nélkül is gyakorolható igazságosság-fajta és azon igazságosság között, melyre hiten keresztül tehetünk szert? Miért van szükség hitre az előrevivő út minden egyes lépésénél?

4. Össze tudnád-e állítani a 150:6.1 bekezdésben megadott címek és tárgyak alapján valamelyik jézusi beszédet?

5. Milyen kapcsolat van a szombati istentiszteletet leíró nyolcadik szakasz és az azt követő, a názáreti elutasításról szóló szakasz között?

 

151. írás: Időzés és tanítás a parton

1. Mi a magvetőről szóló példázat jelentése (151:1.1-2.8)? Kinek az értelmezése jelenik meg az Újszövetségben (Mk. 4, Lk. 8)?

2. Vizsgáld meg a példázatokkal kapcsolatos elveket (151:3.2-3.12) és állíts össze magad is egy ilyen példabeszédet. Mi a kitalált mese? És az allegória (képutalás)?

3. Fejtsd ki a saját értelmezésedet a magvetőről szóló utolsó példázattal (151:3.15) és a 151:4 szakaszban közölt példázatokkal kapcsolatosan.

 

152. írás: A kapernaumi válsághoz vezető események

1. Hogyan készült fel Jézus a válságra (152:5.5)? Milyen más módja lett volna a felkészülésnek?

2. Melyek az evangélium felsőbb szakaszai (152:5.6)? Vajon az „isteni fiúi elismertség” csak Jézusra vonatkozik (142:2.4; 164:4.6)? Miért az alapvetőbb időszakok után kerül sor a felsőbb szakaszok hirdetésére?

3. Mely tényezőt említik a szerzők a 152:6.1 bekezdésben, mint amely lassítja az evolúciós folyamatot – még egy új korszakos kinyilatkoztatás esetében is?

4. Készíts olyan üzenetet, mely érzelmekre épít az elme felrázásához és az elmét mint a lélekhez vezető kapualjat veszi igénybe (152:6.4), vagy keress példákat minderre az Urantia könyvben.

5. Milyen szellemi elszigetelődésen és kegyetlen hányattatáson, illetőleg kemény megpróbáltatásokon mentek keresztül az Urantia könyv tanulmányozói eddig, és vajon mit hozhat a jövő e téren (152:6.5)?

6. [A 135-158. írás Jézusnak, az ember fiának a nyilvános működésével foglalkozik, ezen belül a 152-156. írás a vallási vezetők erősödő ellenállását mutatja be.]

 

153. írás: A kapernaumi válság

1. Milyen változásokat vetített elő ez a válság (153:1.3)?

2. Milyen körülmények igazolták Jézusnak a hagyományok hamis felfogásaival szembeni nyílt fellépését (153:1.1-1.3; 153:3.7)? Tudsz-e mondani mai párhuzamokat?

3. Mit mond neked az, hogy Jézus az élet kenyere? (Vö. 153:2.7-2.9; 153:2.11-2.12; 153:3.2.) Igazolja-e ez az igazság egy, Jézusról szóló vallás megalapítását? Miért illő hozzáállás Jézus részéről az, hogy elvárja az emberektől, hogy elfogadják őt, higgyenek benne?

4. Mit jelent a „válaszút előtt állni” (153:2.5)?

5. Mit tanulhatunk ebből az írásból a válsághelyzet kezelését illetően? (Vö. 153:0.1-0.2; 153:1.2-1.4; 153:2.4; 153:5.4-5.5.) Mennyi időre volt szüksége Jézusnak, hogy túljusson ezen a válsághelyzeten? És mennyi időre volt szükségük az apostoloknak (153:1.4)? Mi az oka az eltérésnek?

6. Miért olyan fontosak „a vissza-visszatérő jó és rossz helyzetek közötti újbóli választások lassú folyamatai” „a válságban meghozandó döntésekre és a bátor választással összefüggő, késlekedés nélküli cselekedeteknek a végrehajtására” való felkészüléshez (153:1.3)? Milyen vonatkozása, tanulsága lehet ennek az Urantia könyvben foglalt tanítások ügyét illetően?

 

154. írás: Az utolsó napok Kapernaumban

1. Mit jelent „a megalkuvásnak teret adó, többé-kevésbé összetett átmeneti szakasz” (154:1.3)? Miért került sor ilyen szakaszra? Miért lett vége? Vonhatunk le ebből valamilyen párhuzamot magunkra nézve?

2. Mennyiben lenne más az életünk ma, ha Jézus tanításaira alapozva építenénk újjá a civilizációnkat (154:4.6)?

3. Miért volt Jézus olyan vidám (154:5.4)?

4. Miért olyan alapvető fontosságú az Atya akaratának megcselekedésére való hajlandóság ahhoz, hogy bizonyos félreértéseket elkerüljünk (154:6)?

6. Mennyiben használható manapság a tanítványoknak mondott azon jézusi tanítás, hogy útmutatásért forduljanak Istenhez és vigyék tovább az ország munkáját a következményektől függetlenül (154:5.2)?

7. Miben áll a múlt megtagadásának nehézsége (154:6.8)?

 

155. írás: Menekülés Észak-Galileán át

1. Mit jelent engedelmeskedni az igazságnak (155:1.3)?

2. Akik igazságban összehangoltakká válnak, azok megtanulják megélni az igazságosság szép teljességét (155:1.5-1.6). Mit kezdjen ezzel a tudomány?

3. Miért volt az új vallás küzdelmes kalandjának vetülete mindezidáig némiképp ismeretlen? Mennyiben segítenek az itt közölt tanítások e kalandban való eligazodásban (155:5; 155:6)?

4. Fejtsd ki azt a gondolatot, hogy az ország az isteni fiúi elismertség elfogadásával járó szellemi öröm megteremtése (155:3.1).

5. Mi az elme vallása? És a szellem vallása? Miféle egységet és egyformaságot követel meg a szellem vallása?

6. Miképpen lehetünk élő prófétákká (látnokokká) (155:6.7)? Meg kell-e tanulnunk a nézőpontunkat úgy kifejteni, hogy közben kevesebbet hivatkozzunk az Urantia könyvre?

7. Milyen új jelentéstartalom jelenik meg az Istennél való fiúság felfogásában az igaz vallásról folytatott második beszélgetésben?

8. Mit jelent az, hogy az Igazság Szelleme egyúttal az eszményelvű szépség szelleme is (155:6.11)?

9. Mire utal az, hogy minden dolog szent azok életében, akiket a szellem vezet (155:6.11)?

 

156. írás: Időzés Tiruszban és Szidonban

1. Milyen eredménnyel zárult a föníciai ottlétük?

2. Milyen szellemi jelentősége van a világegyetemi fizikai törvények fennállásának (156:2.4)?

3. Mi lehet a legvalószínűbb oka annak, ha esetleg nem értjük meg Jézust (156:2.4)?

4. Mit tehetsz, hogy „a lelkiismerete[d] vétektől mentes [legyen]” (156:2.7; 89:10)?

5. Vitassátok meg a következők közötti kapcsolatot: szellemtől született, szellem-tanította, szellem-vezette, szellemmel eltöltött (156:5.2).

6. Milyen összefüggés van az erkölcsi jellem és a szellemi fejlődés között (156:5.2)?

7. Mi a kapcsolat a kísértés kezeléséről ebben az írásban közreadott tanítás (143:2), valamint az önuralomról közöltek (156:5.4-5.5) között?

8. Magyarázd meg, hogy miért különböznek egymástól az anyagi siker, a vezetés és a szellemi beteljesülés követelményei (feltételei) (156:5.7).

9. Fejtsd ki, hogy a szeretet miért „nem (...) fordítódhat saját magára” (156:5.11)? Az emberi szeretet hajlamos a legvonzóbbra irányulni. És az isteni szeretet (156:5.11)?

10. Mondj példákat a lelkek igazságra vezetésének művészi (kifinomultabb) módjaira (156:5.15).

11. Miért kizárólag a szellemi vágyaink és céljaink határozzák meg a szellemi végzetünket (beteljesülésünket) (156:5.9)?

12. Milyen természetű problémák megoldásában vehetjük különösen nagy hasznát az erkölcsi erőnek és a szellemi energiának együttesen (156:5.10)?

13. Milyen párhuzamokat találsz a központi világegyetembe tartó, felemelkedő zarándokok jelleméről közöltek (26:5.3) és az ország földi híveinek figyelmébe ajánlott jellemfejlődési útmutatások (156:5.12-5.13; 156:5.20-5.21) között?

14. Miért mondhatta Jézus igazul, hogy nem tisztelheted magad jobban, mint amennyire szereted a szomszédodat (156:5.14)?

15. Miért olyan fontos az eszményelvűség és a gyakorlatiasság eredményes összehangolása a földi létben (156:5.16)?

16. Miért a vereség igaz képet mutató tükrében láthatjuk meg valónkat (156:5.17)?

17. Mi a haszna a türelemnek és a tapintatnak (156:5.18)?

18. Hogyan kell hirdetni az igazságot? És hogyan kell fogadni ennek során a szeretetet, a tiszteletet és az egyéb rajongást (156:5.19)?

 

157. írás: Cezárea-Filippiben

1. Miért vonul vissza Jézus ezúttal Cezárea-Filippbe és a Hermon-hegyre (157:3.2)?

2. A templomi adószedőről szóló szakaszbeli leírás egyik célja láthatólag a történet bibliai változatának megmagyarázása. Ilyen utalásokkal rendre találkozunk a könyvben. Mire következtethetünk az ilyen szövegrészekből a szerzők hozzáállását illetően?

3. Vizsgáld meg a Jézus isteni mivoltáról szóló korábbi bejelentéseket (135:8.7; 136:3.1; 143:5.7-5.8; 153:2.9-2.10). Mitől olyan nevezetes ez az alkalom? Milyen vetületei vannak az ekkor lezajlott átmenetnek? Kell-e most hinned Jézusban ahhoz, hogy beléphess az országba? (Vö. 157:4.5; 157:6.8.)

4. Hogyan tudunk felülemelkedni a test és a lélek küzdelmén (157:6.4)?

5. Vajon ennek az írásnak (és a következőnek) az átgondolt tanulmányozása képessé tesz-e arra, hogy „megértsétek annak az életnek a dicsőségét és felfogjátok annak nagyszerűségét, amelyre szólítottalak titeket: az Atyám országának az emberek szívében való megteremtése hit-kalandjára, azon társaságom felépítésére, mely mindazon lelkek élő közösségét jelenti, akik elhiszik ezt az örömhírt” (157:6.14)?

6. Magyarázd meg Júdás nagy tévedését (157:7.4). Mekkora szerepe volt ebben annak, hogy nem keresett őszinte közösséget a világegyetem szellemi erőivel?

7. [A 135-158. írás Jézusnak, az ember fiának a nyilvános működésével foglalkozik, ezen belül a 157-158. írás az átlényegülés hegyén történteket mutatja be.]

 

158. írás: Az átlényegülés hegye

1. Milyen reménnyel indult Jézus a Hermon-hegyre? Mennyiben teljesedtek be ezek a remények?

2. Milyen jelentősége volt az átlényegüléskor történteknek Jézus földi létpályája szempontjából?

3. Miért vallottak az apostolok kudarcot a lázadó közteslény kiűzésében (158:6.2)? Miért részesítette Jézus az apostolokat ilyen teljes tanításban a célok tisztaságáról épp ez alkalommal (140:8.27)?

4. Készüljünk-e gyógyítani (158:6.4)?

5. Miért számol be Jézus a közelgő haláláról a tizenketteknek?

6. Milyen kihívások elé állította Jézus a tizenketteket, amint megkezdődött a földi létpályájának utolsó szakasza (ld. 158:7 és 158:8)?

 

159. írás: A tízvárosi vándorút

1. A megbocsátásról szóló tanítás alapján értelmezd a példázatokat és fejtsd ki a sérelem kezelésének eljárását (159:1; vö.: 28:6.8). Mi történik azzal a vallási csoporttal, mely nem alkalmazza ezt az eljárást?

2. Mennyiben helyénvaló a különös tanhirdető történetét felhasználni egy olyan nem-beavatkozó („laissez-faire”) hozzáállás igazolásához, mely magának az Urantia könyvnek az értelmezését, tanítását végzőket támogatja?

3. Foglald össze a tanítóknak és híveknek szóló intelmek közül (159:3) általad legfontosabbnak tartott részeket. Milyen tanulságai vannak mindennek manapság ránk nézve, ha meg akarjuk osztani az igazságot másokkal? Mi állja útját annak, hogy megtapasztaljuk az új vallás örömét és erejét (159:3.10)? Miért azonosíthatjuk a hívek küzdelmeit úgy, mint a kétségek ellen vívott csatát (159:3.8)? Miért van szükség erre a harcias szóképre? Miért hangzik el figyelmeztetés a rokonszenvvel és a sajnálattal kapcsolatosan (159:3.11)?

4. Miért tartózkodott Jézus a héber írások nyilvános bírálatától és vajon miért fejtette ki a problémákat Nátániel előtt (159:4)? Bölcs dolog-e manapság, ha a vallási tanítók ezt a példát követik? Milyen tanulságokat vonhatunk le az ötödik szakaszban az írások olvasásáról közöltekből? Miféle egyéb példákat mond még Jézus?

5. Miért az volt a legjobb Jézus korának nemzedéke számára, ha „megélik ezeket az igazságokat” ahelyett, hogy írnának róluk (159:4.7)?

6. Milyen veszéllyel jár az, ha a csoportítéletet személyes hatáskörként gyakorolják (159:1.6)?

7. Mi a jelentése annak, hogy „ha csak egy csésze hűs víz adatik is valamely szomjas léleknek, az Atya hírnökei mindig feljegyzik az ilyen szeretetteljes szolgálatot” (159:2.1)?

8. Mi az értelme: „aki nincs ellenünk, az velünk van”; és „aki nincs velem, az ellenem van” (159:2.1-2.2)?

9. Hogyan állítja helyre a jézusi evangélium azok önbecsülését, akik elveszítették azt, és hogyan fogja vissza azokét, akikben túlteng (159:3.3)?

10. Vajon csak a szellemi igazságok terjesztésére avagy általában mindenféle munkára értette Jézus azon kijelentését, hogy „[a] tétlenség az önérzet elpusztítója; ezért arra intsétek testvéreiteket, hogy mindig serénykedjenek a választott feladataikban, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy munkát szerezzenek azoknak, akik munka nélkül maradtak” (159:3.4)?

11. Mit jelent az, hogy „[a]z igazság kinyilatkoztatásaként az utolsó megbízhatóbb, mint az első” (159:4.3)?

12. Mi a lényegi különbség azon felfogás között, hogy valamely vallás lényege az embertársak szolgálata, és aközött, hogy a közösségi szolgálat az igaz vallás szelleme birtoklásának egyik biztos folyománya (159:5.8)?

13. Milyen magas törvény szelleme tükröződik abban a kijelentésben, hogy „az igazán jó mindig erősebb, mint a legrosszindulatúbb rossz” (159:5.10)?

14. [A 159-188. írás Jézusnak, az Isten fiának a nyilvános működésével és személyes életélményével foglalkozik, ezen belül a 159-170. írás a nyilvános segédkezés befejezését mutatja be.]

 

160. írás: Alexandriai Rodan

1. [Ezt az írást a következővel együtt javasolt elolvasni és az első hét kérdésre a két írást együttesen figyelembe véve keresni meg a választ.] Milyen megállapításokat tehetünk Rodannal kapcsolatban ezen írásokban foglaltak alapján?

2. Milyen kép él Rodanban Istenről?

3. Mit tanít Rodan az istenimádatról?

4. Hogyan látja Rodan a bölcselet és a vallás viszonyát?

5. Az egész írás szövegösszefüggésében vizsgálva vajon mit érthetett Rodan az „életvezetés művészete” (160:1.5) alatt?

6. Rodan gondolkodásának mely sajátságai mutatnak görögös jelleget?

7. Miért lehet félrevezető az, ha egy olvasó úgy idéz Rodantól, mintha valamilyen emberfeletti bölcsességforrásból merítene?

8. Miért nem volt hajlandó Jézus a görög bölcselővel, Rodannal tanácskozni vallás és bölcselet tárgyában (160:0.1)?

9. Mi a problémamegoldás leghelyesebb módszere Rodan szerint (160:1.10-1.12)?

10. Milyen két tényező alkotja Rodan szerint a jézusi vallást (160:1.12)? Egyetértesz ezzel?

11. Miért több a jellem, mint az elme és az erkölcsök együttese (160:2.6)?

12. Figyeld meg Rodan kérdéseit az érettség csábításairól szóló vitában (160:3). Milyen válaszokat ad magának Rodan?

13. Milyen módszert javasol Rodan az érett személyiség kialakításához (160:3.1-3.2)? Ha a személyiség változatlan valóság (vö. 0:5.11), akkor hogyan értelmezhető annak „éretté” válása?

14. Miféle küzdelmek azok, melyek célja pusztán önmagunk meggyőzése arról, hogy nem félünk (160:3.4)?

15. Mi a véleményed a földi élet lényeges dolgainak Rodan által összeállított felsorolásáról (160:4.3-4.8)?

16. Miért csak egy eszköz a kudarc, a vereség a világegyetemi valóság magasabb szintjeinek eléréséhez (160:4.15)?

17. Mi a viszonya egymáshoz a tudásnak, a műveltségnek és a bölcsességnek (160:4.16)?

18. Mi a következménye a vallásban annak, ha az emberek összekeverik az Istenre vonatkozó eszmét az Istennel kapcsolatos eszményképpel (160:5.6)? Vö. 160:5.9.

19. Mennyiben segítenek Rodan közzétett meglátásai a jézusi evangélium igazságának megértésében? Mi lehetett az Urantia könyv szerzőinek célja azzal, hogy Rodan nézeteit ilyen részletesen taglalják?

 

161. írás: További viták Rodannal

1. Az Urantia könyv egyéb részeiben foglaltak alapján hozzá tudsz-e tenni bármit is Nátánielnek és Tamásnak az Isten személyiségére vonatkozó logikai levezetéséhez? És Jézus isteniségéhez kapcsolódóan?

2. Vitassátok meg azt a látszólagos ellentétet, mely a következő két közlés között feszül: egyfelől Jézus azon észrevétele, melyet azzal kapcsolatban tett, hogy Rodan nem tudta felfogni az Isten személyiség-fogalmát, vagyis, hogy kis jelentősége van annak, hogy milyen eszmét alkotunk Istenről; másfelől az Isten személyiségét a szerzők hangsúlyosan jelenítik meg pl. az 1. írásban.

3. Miért nem volt hajlandó Jézus vitába bocsátkozni Rodannal? (Vö. 146:3.2.)

4. Vajon a Jézus isteni természetéről Nátániel és Tamás által elmondottak kizárólag Jézus Isten voltát hivatottak igazolni, vagy helyet kapnak az elmondottakban a tökéletessé lett emberi természetre vonatkozó megállapítások is? Lehet-e „isteni” a „tökéletessé lett emberi”?

 

162. írás: A sátoros ünnepen

1. Miért ment Jézus ez alkalommal Jeruzsálembe?

2. Összevethető-e az e jeruzsálemi látogatás alkalmával előadott tanítása azzal, amit akkor adott elő, amikor a tizenketteket először vitte el Jeruzsálembe (ld. 142:1 és 142:5)? Miért van különbség a kettő között?

3. Írd le Jézusnak a prostituáltakkal kapcsolatos felfogását, a velük való viszonyát (133:3.6-133.3.10; 150:2.2; 162:3.4-3.5).

4. Milyen haszna van annak, ha úgy élünk, ahogy azt Jézus Máriának és Mártának tanította – munkálkodjanak együtt és együtt üdítsétek fel a lelküket (162:8.3)?

5. Miképpen nyerte meg Jézus véglegesen és teljesen Abnert és tizenegy társát?

6. Vajon miért mutatják be a szerzők olyan részletesen a sátoros ünnepi hangulatot és annak szertartásait (162:4)? Vö. 164:6.3.

 

163. írás: A hetvenek felavatása Magadánban

1. Miből állt a vándor hitszónokok felkészítése (163:0.2; 163:4)?

2. A Jézus által felavatott örömhír-vivők számára felállított szigorú mérce alkalmazását és magyarázatát a 163. írás második szakaszából ismerjük meg (vö. 158:8.1). Mit jelent a „tanítványnál többnek lenni” (163:2.2-2.3)? Miért osztja meg Jézus ezeket az erkölcsi és szellemi kihívásokat az apostolokkal? Vajon ezek a „keménynek tűnő szavak” kizárólag Jézus eltökéltségét voltak hivatottak kifejezni, vagy másoknak is szólhatnak (vö. 159:3.9)? Mit jelent az Urantia könyv olvasója számára Jézus követőjének lenni?

3. Nézd meg figyelmesen a 159:3.7 bekezdést: milyen kapcsolatban áll az „összeütközés mezsgyéje” az ember „kedves gyengéjével” (163:2.7)? Mit jelent itt a „mennyországba bejutás”? Hogyan egyeztethető össze a 163:2.8 bekezdésbeli megjegyzés a 163:2.5 bekezdésben olvasható jézusi ígérettel?

4. Milyennek értékeli Jézus a vándor hitszónokok sikerét (163:6)?

5. Miben áll Jézus ígérete a szellemi nyugalommal kapcsolatban (163:6.7)? Hogyan „váltathatja be” az ember ezt az ígéretet?

6. Vajon miért tarthatták olyan fontosnak a szerzők, hogy külön bekezdést szenteljenek a felavatott tanhirdetők végső száma véletlenszerű és nem tervezett kialakulásának (163:4.17)?

 

164. írás: A templomszentelés ünnepén

1. Milyen céllal látogatott el Jézus a templomszentelés ünnepére? Ez alkalommal mi indokolja a Mester bátorságát, hogy Jeruzsálembe ment?

2. Melyek voltak a legfontosabb, nem tervezett események e látogatás alkalmával?

3. Mi volt ennek a jeruzsálemi látogatásnak a legfőbb eseménye?

4. Miért éppen annak az evangéliumnak kellett volna elhangoznia, melyet Jézus el szeretett volna mondani a Szanhedrin előtt (164:5.1)?

5. Mire utal Jézus a Salamon csarnokában elmondott beszédében, ki lakozik kiben (164:5.3)? Milyen mértékben tudjuk tapasztalatilag igazolni a kijelentését?

 

165. írás: A pereai küldetés kezdete

1. Találd meg az összefüggést ama két magyarázat között, melyek Jézus utolsó, végzetes jeruzsálemi útjának időzítésére vonatkoznak (ld. 165:1.2 és 165:2.8 bekezdés).

2. Mennyiben fejezi ki a jó pásztorról szóló hitszónoklat (165:2) Jézus kereszthalálának jelentőségét?

3. Vizsgáld meg közelebbről is Jézus Pellában tartott szombati hitszónoklatát (165:3) a „bizodalomról és a szellemi felkészültségről”. Hogyan tud a Mester ennyi tárgykört szabadon átfogni a beszédében, ahelyett, hogy a tanításának középpontjába mindegyre az evangéliumi fő üzenetét állítaná?

4. Mit jelent az, hogy „zöld mezőkre és nyugodt vizek mellé” vezetni (165:2.6)?

5. Magyarázd meg a 165:2.7 bekezdésben ismertetett jézusi tanítást.

6. Mi a jelentősége a megmérettetésnek (165:6)?

 

166. írás: Az utolsó látogatás Észak-Pereában

1. Mennyiben változott az evangélium a pereai út ideje alatt (166:0.2)?

2. A tudományos vitákban megszokott dolog, hogy az általános megfogalmazású állításhoz megadják annak értelmezési tartományát is. Miért reagál Jézus olyan élesen az általános kijelentés érvényességi feltételeivel kapcsolatos kérdésre a 166:1.5 bekezdésben leírt helyzetben?

3. Miként alakítja át Jézus az egyenes és keskeny útról szóló mondást (166:3.3)? Hogyan egyeztethető össze az, hogy gyermekként kell az országba belépni, azzal, hogy az országot „szellemi erővel és az élő hit kitartó rohamai által” kell bevenni (166:3.5)? Miért van szükségünk szellemi erőre (166:3.8)?

4. Mely három csoportba sorolhatók az életünkben bekövetkező események (166:4.6-4.8)? Mi a haszna annak, hogy az okozati viszonyokat ilyeténképpen vizsgáljuk a vallási kérdések megválaszolásakor?

5. Miért adományozza az Isten „a fizikai dolgokat az emberek gyermekeinek megkülönböztetés nélkül” (166:4.11)? Mi korlátozza az Isten szellemi adományait?

6. Mi a tanulsága a filadelfiai gyülekezet és annak első vezetője történetének (166:5)?

 

167. írás: Látogatás Filadelfiában

1. Melyek a legszokványosabb módjai az önmagunk felmagasztalásának (167:1.5; 167:5.1)? Hogyan tudja az ember igaz módon lealacsonyítani magát mindenféle hamis, kérkedő jámborságtól mentesen?

2. Te hogyan értelmezed a nagy estebédről szóló példabeszédet (167:2)? Hogyan vette rá Jézus az apostolokat arra, hogy maguk értelmezzék ezt a példázatot?

3. Milyen előnyei vannak a kint a természetben bemutatott istenimádatnak (167:6.5-6.6; 194:3.10)? Mennyiben egyeztethető össze a művészetről és a szépségről a 167:6.6 bekezdésben előadott tanítás azok jellemző, mai megnyilvánulási formáival?

4. Mennyiben egyeztethetők össze Jézusnak a házassággal kapcsolatos tanításai (167:5.2-5.7) a mai kor házasságeszményével?

5. Vajon Jézusnak az angyalokról közreadott tanításai (167:7) velejét képezik-e mindannak, amit velük kapcsolatban a könyv első, második és harmadik részében olvashatunk?

6. Meghatározható-e a csoda fogalma úgy is, mint az Atya azon cselekedetének egyik fajtája, hogy kinyilatkoztassa magát azoknak, akik már az országban vannak (167:1.5)?

 

168. írás: Lázár feltámasztása

1. Milyen tapasztalatokat szerzett Lázár a halálról? És a feltámadásról?

2. Mi a véleményed Kajafás azon megjegyzéséről, hogy „Jobb, ha egy ember hal meg, minthogy az egész közösség elpusztuljon.” (168:3.6)? Vö. 134:5.4; 103:5.6; 112:5.8.

3. Ha nem helyénvaló anyagi dolgokért imádkozni (168:4.9), akkor hogyan értendő az a sor, hogy „Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”? Miként tekintsünk arra, akihez imádkozunk (168:4.11)? Hogyan tudod értelmezni az ima megválaszolásának különféle módjait: „késlelteti, módosítja, megbontja, magasabb szintre emeli[,] (...) elhalasztja”. Hogyan tudunk megfelelően időzített kérelmeket bemutatni (168:4.12)?

4. Miért olyan fontos rögzíteni azt a tényt, hogy Lázár feltámasztása volt az első és az utolsó eset ezen a világon, hogy egy halandó teremtményt feltámasztottak (168:2.8)? Miért erősítette meg az evangéliumot elutasítók gyűlöletét ez az igazi csoda (168:2.10; 168:3.1)? Milyen hatása lehet a későbbi korok állítólagos csodáinak a jézusi evangéliumot elutasítók ellenállására?

5. Milyen hozzáállás alapozza meg az ima meghallgatása iránti türelmes várakozásunkat (168:4.10)?

 

169. írás: Az utolsó tanítás Pellában

1. Milyen képet mutat az elveszett fiúról szóló példabeszéd az Istennek pl. az ateistákhoz és materialistákhoz való hozzáállásáról? Milyen más hozzáállásokat szoktak felvenni a vallási hívek néha?

2. Milyen képességek elsajátítására bátorít bennünket a ravasz intézőről szóló példabeszéd? Milyen ki nem mondott tanulságai vannak e tanításnak?

3. A negyedik szakaszban rengeteg teológiai (istentani) tanítás olvasható. Melyek fognak meg téged a leginkább? Melyeket a legnehezebb megérteni/elfogadni/megélni? Van-e módja annak, hogy úgy legyen valaki Jézus követője, hogy közben nem minősül az emberiség számára segédkezőnek és az evangélium hírnökének (169:4.1)? Vesd össze a 169:4.2 bekezdést az 1:6.8 és 2:0.1-0.2 bekezdéssel. Mire következtethetünk ebből az Urantia könyv jelentőségét illetően? Milyen következtetéseket, érveket használhatunk fel az Atya fogalmának kifejtéséből egy feminista teológiai tárgyú beszélgetéshez?

 

170. írás: A mennyország

1. Miért használta Jézus a „mennyország” és az „Isten országa” fogalmat?

2. Mire utal az, hogy „a mennyország bennetek van”?

3. Miképpen végezheti el az evangélium azt a munkát, amit a második szakasz első nyolc bekezdése említ?

4. Fejtsd ki a harmadik szakaszban az igazságosság lépéseiről közöltek tartalmát.

5. Ki részese a 170:3.9, 170:4.3 és 170.5.11 bekezdésben említett testvériségnek?

6. Hogyan változtatják meg Jézus és társai az ember akaratát (170:4.7)?

7. Miért rendelkezik az evangélium a negyedik szakaszban közölt legfontosabb jegyekkel?

8. Vesd össze a 170:4.14-4.15 bekezdést a 65:8.6 bekezdéssel a korszakos kinyilatkoztatás ügyének vitelére vonatkozó tanulságok szempontjából.

9. Milyen tanulságokat vonhatnak le az Urantia könyv olvasói magukra nézve a 170:5.19-21 bekezdésben közöltekből?

10. Miért a vallásból eredeztethető az erkölcs és nem fordítva (170:3.8)?

11. Figyeld meg, hogy a szerzők az intézményes egyház rossz voltának okát nem annak létezésében állapítják meg (170:5.7). Milyen választ ad ez azoknak, akik a mindenféle vallási intézményesülés ellen kardoskodnak? Vö. 170.5.13, 170:5.18.

12. Miért volt szükség a szerzők prófétai (látnoki) kijelentéseire az országgal kapcsolatban (170:5.1; 170:5.8; 170:5.19-5.21)?

13. Mi a hasonlóság alapja a zsidó és a keresztény mennyország-felfogásban (170:5.11)? Miért különbözik ezektől alapjaiban a jézusi felfogás?

 

171. írás: Úton Jeruzsálembe

1. Miért kell még a tanítványoknak is készen állniuk arra, hogy mindent feláldozzanak (171:2)?

2. Mi volt a jerikói vak ember és Zákeus hozzáállásában az, ami kiváltotta Jézusban ezt a nagylelkű választ?

3. Tanulmányozd át a hetedik szakaszt („Ahogy Jézus arra ment”) és gyűjtsd össze az abból levonható tanulságokat. Milyen kegyelem-felfogást találsz benne? Mi a „lelkekben való fürkész vizsgálódás” (171:7.5)? Miért nem tartja kézben, felügyeli vagy követi nyomon Jézus az általa tanított dolgok hasznosulását? Milyen tanulságokat vonhatunk le a bevett, előre megtervezett és kigondolt tanítási technikák alkalmazását illetően?

4. Milyen következtetések vonhatók le a minákról (pénzérmékről) szóló példázat Nátániel-féle értelmezéséből? Mondj példát a hűségre, a lehetőségre, a rátermettségre és a jutalomra.

5. [A 159-188. írás Jézusnak, az Isten fiának a nyilvános működésével és személyes életélményével foglalkozik, ezen belül a 171-182. írás a Jézus elfogásához vezető eseményeket mutatja be.]

 

172. írás: Bevonulás Jeruzsálembe

1. Miért nem avatta be Jézus az apostolokat a jeruzsálemi bevonulás jelképi értelmébe és kivitelezési módjának tervébe?

2. Miért volt Jézus olyan fenségesen nyugodt, olyan higgadt és szeretetre méltó (172:0.3), szokatlanul jókedvű és kivételesen jó hangulatú (172:2.5)?

3. Vitassátok meg a Jézus nevével kapcsolatos, a 172:1.3 bekezdésben említett jelképi vonatkozásokat a 194:3.11-3.12 bekezdésben foglaltak tükrében. Miért alkalmaznak a szerzők katonai színezetű szóképeket az Urantia könyvben épp ilyen gyakorisággal?

4. Fejtsd ki a 172:3.15 bekezdésben az örömmel és őszinteséggel kapcsolatos közvetett utalás tartalmát.

5. Miért nem tervezett előre Jézus semmi olyasmit, ami drámai (megindító hatású) lett volna?

6. Mit tanulhatunk ebből az írásból az érzelmekről?

7. Milyen szintjeit ismerhetjük meg az adományozásnak a nagylelkű özveggyel kapcsolatos jézusi megjegyzésből (172:4.2)?

 

173. írás: A hétfői nap Jeruzsálemben

1. Vitassátok meg a templom megtisztításának és e jézusi tett bölcseleti általánosításának (173:1.11) viszonyát a 99:2.5 bekezdésben közöltekkel.

2. Magyarázd meg a szegletkő rejtélyét (173:4.4-4.5).

3. Értelmezd az esküvői lakomáról szóló példabeszédet. Keress olyan mai helyzetet, melyre kellő rálátásod van, és állíts össze példázatot e rálátás kifejezésére.

4. Mit tanulhatunk az erő alkalmazásának feltételeiről a második szakaszban közöltekből?

5. Mennyire jellemző manapság a tekintélyelvű vallásoknál a „felhatalmazás” megkövetelése? Esetükben ki adja a felhatalmazást? Vö. 173:3.

 

174. írás: A keddi reggel a templomban

1. Hogyan egészíti ki az isteni megbocsátásról szóló szakaszban (174:1) közreadott tanítás a megbocsátásról hirdetett tant (159:1)?

2. Miért nem említi Jézus a feltámadás (a lakóvilágokra átkerülés) és az örök élet (a Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás) közötti különbséget a 174:3.2 bekezdésben közreadott válaszában?

3. Mire kell gondolnunk a nagy parancsolat megcselekedésével kapcsolatban? Mit jelent az, hogy a szomszédodat magadként szeresd?

4. Miképpen érzékelte Jézus azt, hogy véget ért egy megítéltetés és megkezdődött egy másik (174:5.6)?

5. Miképpen lépünk be az Istennél való fiúi elismerés igazságának örömteli szabadságába (174:5.7)? Milyen tekintetben élvez bőségesebb életet a földön az, aki hajlandó életét elveszíteni Jézus kedvéért és az örömhírért (174:5.8)?

6. Mit értett Jézus ez alatt: „De hiszen épp e célból jöttem a világba és éppen erre az órára.” (174:5.9)? Mennyiben segíti az ilyen tanítás a hagyományos kereszténységgel való kapcsolatteremtést?

7. Miért biztosíthatja a híveket Jézus a győzelemről (174:5.12)?

8. Mit jelent a 174:5.14 bekezdésbeli szövegkörnyezetben az, hogy „mélyen elgondolkozva”?

 

175. írás: Az utolsó templomi beszéd

1. Hogyan kapcsolódik ez a beszéd annak előzményeihez (pl. a 153.4.3-4.4; 166:1.5; 171:4.7; 172:3.10)?

2. Tekinthető-e az etikátlan viselkedés leleplezése szeretetből fakadó cselekedetnek?

3. Milyen a beszéd felépítése? Van-e jogi vonatkozása ennek a beszédnek, ha az Ábrahámmal kötött szövetséget érvénytelenítették?

4. Miért érthető, hogy egy népnek, egy nemzedéknek, egy városnak is szenvedést kell elviselnie (175:1.22)?

5. A Fenségeseknek mely cselekedetére vonatkozik az utalás (175:1.8; 175:3.2; vö. 43:5; 97:6.4; 114:4.5; 114:6.8)?

6. Figyeld meg ezt a szókapcsolatot „az evangéliumi mozgal[om]” (175:4.1). Ez még kétszer fordul elő a szövegben (176:1.3; 192:0.1). Milyen beszámolót tudnál készíteni az evangéliumi mozgalom mai helyzetéről?

7. Kikre utal Jézus az utolsó templomi beszédében azzal a szófordulattal, hogy a tanítványok és hívek oldalán „lévő [álló], nem látható hírnökök” (175:1.8)?

8. Miért nem fogadhatták el a zsidó vallási és politikai vezetők a Jézus által a hithű zsidóknak ajánlott azon viselkedési szabályt, hogy „tegyetek eleget a törvény alapvető előírásainak, de ne kövessétek az ő rosszcselekedeteik mintáját” (175:1.8)?

9. Miért bír jelentőséggel az egyes (vallásos) zsidók helyzetét tisztázó szakasz (175:2) – azon a nyilvánvaló vonatkozáson kívül, hogy a szöveg a 20. század harmincas éveinek közepére tehető időszakban keletkezett?

 

176. írás: Kedd este az Olajfák hegyén

1. Milyen jelek alapján észlelheted a korszak lezárulását (176:2.5), „az anyagias beállítottság hosszú telén[ek végét] és (...) egy új megítéltetés szellemi tavaszának közeledtét” (176:2.6)?

2. Milyen szempontból hasonlítják a szerzők a Mester második eljövetelét a halálhoz (176:2.7; 176:3.3; 176:3.8-3.9; 176:4.7)?

3. Az igazságnak milyen „rögzült, biztos és tisztelt formá[inak]” kialakítására vagyunk képesek ma (176:3.7)?

4. Milyen tapasztalataid vannak annak bizonyosságát illetően, hogy „amennyiben a testvéreim legkisebbjeinek egyike számára segédkeztek, e szolgálatot nekem tettétek” (176:3.5)?

5. Máté evangéliumból te mit tulajdonítanál Szeltának?

6. Jézusnak „az igazság teljesebb kinyilatkoztatásával és az igazságosság bőségesebb megmutatásával” kapcsolatos utalása (176:2.3) a szövegből kitűnően egyértelműen nem az ő második eljövetelére vonatkozik. Vajon miért nem maradt semmi nyoma ennek a vallási irodalomban? És ha maradt volna, akkor másképp fogadnák az emberek az ötödik korszakos kinyilatkoztatást? Vö. 176:2.7.

7. Lehet-e Jézus második eljövetele maga is korszakos kinyilatkoztatás? Mi volna ennek a jelentősége, tartalma? És hogyan viszonyulna ehhez az ő további alkalmakkal való eljövetele (vö. 176:4.1)?

 

177. írás: Szerda, a pihenés napja

1. Milyen feladatot adott Jézus a tizenketteknek, amikor magukra hagyta őket ezen a napon (177:0.1)? Miért éppen azokon a dolgokon kellett elgondolkodniuk?

2. Milyen viszonyban áll a második szakaszbeli leírás szerint a családi élet és az evangélium?

3. Mi a magyarázata Júdás árulásának (177:4)? Hogyan kell kezelni a neheztelést és a csalódást, hogy elkerülhető legyen a gyűlölködés kialakulása? Mit jelent „enged[ni], hogy az igazság szava élő gyökerekkel hatoljon le a szívü[n]kbe” (177:5.2)?

4. Vajon képes-e egy mai olvasó megragadni Jézus figyelmét és élvezni az ő élő társaságát (177:1.3)?

5. Mit jelent megtapasztalni annak örömét, hogy tudjuk, az Isten fiai vagyunk (177:5.6)?

 

178. írás: Az utolsó nap a táborban

1. Mi az egyetlen módja annak, hogy az anyagias beállítottságúak valamennyire megismerjék Istent (178:1.4)?

2. Miért kell hívőknek és nem hívőknek egyaránt segédkeznünk (178:1.6)?

3. Ki lakozik az országról szóló evangéliumban (178:1.6)?

4. Ki sokszorozza meg erődet a szeretetteljes szolgálat gyümölcseiben (178:1.6)?

5. Miért teszi a jó állampolgárság az ilyen állampolgárt a mennyországbeli fiúi elismerés iránt felhívás számára könnyebben elérhetővé (178:1.8)?

6. Hogyan hozhat szabadságot az evangélium állhatatos hirdetése minden nemzetnek (178:1.9)?

7. Milyen kihívást jelent a hívek számára az, amikor az evangélium társadalmi népszerűsége magas (178:1.10)?

8. Fejtsd ki, hogy az angyalok miként vezethetnek bajos utakra (178:1.10).

9. Ki kapott megbízást az evangélium hirdetésére (178:1.11; 178:0.1)?

10. Mely tevékenységeket rendeli alá beszédében Jézus az országról szóló evangélium hirdetésének? Mivel magyarázhatjuk a Jézus által felállított fontossági sorrendet?

11. Miképpen akadályozhatjuk meg az igazság gyökereinek elszáradását a szívünkben (178:1:13)?

12. Miért olyan népszerűtlen manapság a vitéz, erős és erélyes tanhirdetés (178:1.14)?

13. Hogyan tapasztalhatjuk meg, illetőleg segíthetjük elő az evangélium gyarapodását (178:1.15)?

14. Olvasd el figyelmesen a 178:1.16-1.17 bekezdésbeli összegzést a gyakorolandó erényekről. Lehetünk-e az evangélium jó pásztorai, ha nem gyakoroljuk mindezeket?

15.Miképpen szól Jézus a világegyetemi létpályáról (178:3.4)? Miért éppen így beszél ez alkalommal?

16. Mi a mennyország hit révén megvilágosodott és szellemben felszabadult fiainak három fő kötelessége (178:1.5)?

 

179. írás: Az utolsó estebéd

1. Milyen jelképi jelentéssel bír az apostolok lábának megmosása (ld. 2. és 3. szakasz)? Hogyan tisztít meg Jézus bennünket? Milyen szerény szolgálatbeli tapasztalás segített megértened a szolgálattal kapcsolatos jézusi példázatot (vö. 28:6.16-6.19)?

2. Miért beszél Jézus tapintatosan Júdásról ahelyett, hogy nyíltan leleplezné a tizenegy apostol előtt (ld. 4. szakasz)?

3. Miképpen magyarázza Jézus a megemlékezés estebédének megteremtésével kapcsolatos jelképeit? (Emlékezz a jelképek helyes használatára – 85:3.5, a Melkizedek kenyérrel és borral kapcsolatos eljárására – 93:4.14, valamint Jézus páska-ünnepi cselekedetére Betániában – 127:6.6-6.7.) Milyen további intelmeket ad Jézus? (194:4.8)

4. Azt olvassuk, hogy Jézus valaminek a megtételére kér bennünket (99:5.10). Vajon a megemlékezési estebéd válaszható dolog a hívők esetében?

5. Hogyan járnál el, ha keresztény hívők egy csoportja téged kérne fel megemlékezési estebéd megtartására?

 

180. írás: A búcsúbeszéd

1. Magyarázd meg a 165:5.3 bekezdésben és a 180:0.2 bekezdésben a tanhirdetési munka végzése során az anyagi szükségletekről való gondoskodásról az apostoloknak mondottak közötti kapcsolatot.

2. Hogyan hoz új örömöt és miként tesz lehetővé gazdagabb tapasztalást a Jézus által adott új parancsolat (180:1.2)?

3. Fejtsd ki, miként tud Jézus legfelsőbb rendű örömöt megtapasztalni, még ha kifelé szenvedést él is át (180:1.2).

4. Nagyobb-e az a szeretet, mely képessé tesz meghalni az ellenségeinkért? Miért hallhatják az apostolok azt, hogy úgy szeressék egymást, ahogy Jézus szerette őket – nem minden embert így kell-e szeretni?

5. Mi az, aminek Jézusban kell lakoznia?

6. Mi a véleményed Jézus e szavairól: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”?

7. „Az Atyához csak rajtam keresztül lehet eljutni. Mindenki, aki megtalálja az Atyát, előbb engem talál meg.” (180:3.7) Vesd össze ezt a bibliai szöveggel. Miért helytelen Krisztust hirdetni úgy, mint az evangélium vezérmotívumát?

8. Remélheti-e bármely rögzített igazság-halmaz, hogy elkerüli az „emberi viselkedés fordulataiba, szabályaiba, meggyőződéseibe vagy értelmi mintáiba” zárás sorsát (180:5.2)?

9. Mondj példát arra, amikor az igazságot a bölcsességek és tények szintjére alacsonyítják le; mondj példát arra is, amikor a bölcsességet igazságszintekre emelik fel.

10. Hogyan illeszkednek az aranyszabály itt közölt értelmezései (180:5.5-5.8) a 147:4.4-4.9 bekezdésben leírt szintekhez? Fejtsd ki az aranyszabály legmagasabb rendű felfogását (180:5.8).

11. Magyarázd meg az ellen nem állást (180:5.9-5.10).

12. Mi a véleményed a 180:5.10 bekezdésben bemutatott szeretet-felfogásról?

 

181. írás: Az utolsó intelmek és figyelmeztetések

1. Magyarázd meg, miként jelennek meg az evangélium felsőbb szakaszai (152:5.6) a 181:1.1-1.3 bekezdésben.

2. Fejtsd ki Jézus békéjének a közönyös nyugalomhoz és a derűlátáshoz való viszonyát (181:1.7-1.9).

3. Vesd össze a 181:1.1-1.3 bekezdésben közölteket a 155:3.4 bekezdéssel. Hogyan tanuljunk meg szeretni?

4. Jézus a személyes búcsúintelmeiben a tizenegy apostol mindegyikének valamilyen sajátos életfeladatot ad. Fejtsd ki, hogy az adott feladat miképpen illeszkedik az adott apostol jelleméhez. Írd meg azokat az intelmeket, melyeket Jézus neked adna.

5. Mennyire személyre szabott vezetést kapunk az Igazság Szellemétől (181:2:13)?

6. Magyarázd meg a határozott vezetésről való gondoskodást (181:2.16). Hogyan ismerjük fel a vezetőt? Hogyan irányítja saját magát a vezető? (Vö. 156:5.7; 171:7.6, 171:7.9; 84:6.4; 142:7; 1:0.3.)

7. Milyen saját tapasztalataid példázzák a mindennapos nehéz munkáról szóló jézusi tanítást (181:2.19)?

8. Magyarázd meg, hogy milyen tekintetben lehet a tapasztalás alternatívája az, amit Jézus életéből és tanításaiból megtanulhatsz? Milyen szerepe van az Igazság Szellemének a tapasztalásban (181:2.24)?

9. Miért nehéz felfogni az evangéliumot (181:2.25)?

10. Miképpen mutat Jézus szeretetet ezen intelmek és figyelmeztetések révén?

 

182. írás: A Getszemániban

1. Milyen egységért imádkozott Jézus a Getszemániban (182:1.8)?

2. Milyen következtetések vonhatók le abból a kijelentésből, hogy sohasem lehetséges „tantételszerű véglegessé[g] és (...) felekezeti felsőbbrendűség[i] csoporttuda[t]” (182:1.8)?

3. Hogyan élhet meg ilyen szenvedést az, aki már elérte a Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás szintjét? Kell-e megmérettetésre számítanunk az eljövendő életben (188:5.5)?

4. Életednek milyen múltbéli jeleneteiben szereplő természeti szépségek hozhatnak enyhülést számodra (182:3.10)?

5. Miképpen lehet egy halandó legyőzhetetlen (97:7.12)?

6. Mi a megfelelő hozzáállás az ezen írás olvasója részéről?

 

183. írás: Jézus elárulása és elfogása

1. Milyen szerepet játszottak Jézus világegyetemi ellenségei az ő elutasításának előkészítésében (53:8.6-8.7; 183:1.2)?

2. Mutass rá, hogy a rossznak ellen nem állással kapcsolatos jézusi tanítás (180:5.9-5.11) miképpen mutatkozik meg itt.

3. Melyek az efféle válsághelyzet sikeres kezelésének legfontosabb szempontjai a csoport biztonságának megőrzéséhez?

4. [A 159-188. írás Jézusnak, az Isten fiának a nyilvános működésével és személyes életélményével foglalkozik, ezen belül a 183-188. írás Jézus elfogását, elítélését és keresztre feszítését mutatja be.]

 

184. írás: A Szanhedrin bírósága előtt

1. Hogyan lehet Jézus ez alkalommal olyan higgadt, fenséges és kiegyensúlyozott? Miért nem folytatja az utolsó templomi beszédében mondott leleplezéseket?

2. Vesd össze az erkölcsi „igazságtétel” e mélypontját a fenti igazságszolgáltatással (2:3; 15:12; 33:7; 39:4.4-4.6).

3. Vizsgáld meg Jézus hallgatásának jelentését a következő helyzetekben: 134:8.8; 135:8.7; 184:3.19; 184:4.3 (vö. 91:8.13).

4. Miért kerülnek szóba a városon kívül tartott szárnyasok (184:2.10)?

5. Mit jelent elfogadni a megbocsátást?

6. Mit tanulhatunk a megalkuvásról a 184:2 szakaszban közöltek alapján?

7. Miképpen arat nagy győzelmeket Jézus azáltal, hogy elviseli a megaláztatást (184:4)?

 

185. írás: A Pilátus előtti per

1. Milyen felfogások, nézetek, feltevések és hozzáállások képezték alapját annak, hogy Jézus „valódi sajnálat és az elszomorult szeretet képét mutatva” tekintett a vádlóira (185:2.16)?

2. Hogyan jelenti ki Jézus Pilátus előtt az evangéliumot (185:3.4)?

3. Mi hiányzik Pilátus eme kérdéséből, „Mi az igazság?” (185:3.5) Vizsgáld meg a következő kérdéseket: (1) ifjúként Jézus folyamatosan kérdéseket tett fel és József igyekezett a legjobb tudása szerint válaszolni; (2) Jézus belső küzdelmei a saját kérdéseivel és a templomi kérdésfeltevései; (3) Jézus későbbi hozzáállása ezekhez a vitákhoz, amikor is nem volt hajlandó bekapcsolódni; (4) Jézus azon módszere, hogy kérdésfeltevés útján lépett kapcsolatba az emberekkel (132:4.2); (5) a (zsidó Írásokat és az Istent nem jól ismerő) szadduceusok rossz kérdései; Nalda, Nátániel helytelen kérdései; (6) az, ahogy Jézus a „De mit mondotok ti, hogy ki vagyok én?” kérdésével elérte Péternél, hogy hitet tegyen.

4. Magyarázd meg, hogy miért kisebb Pilátus bűne Júdásénál és Kajafásénál (89:10; 185:7.2).

 

186. írás: Röviddel a keresztre feszítés előtt

1. Milyen következtetéseket tudsz levonni a „bűn” fogalmának a negyedik részben (pl. a 186:1.6 bekezdésben) való alkalmazásából?

2. Milyen volt Jézus hozzáállása ez alkalommal?

3. Mi a különbség aközött, hogy valaki az Isten fia/leánya vagy az Isten tevékeny fia/leánya (186:2.9)?

4. Milyen erények tesznek valakit megbízhatóvá (186:3)?

5. Vázold fel, hogy Jézus élete és halála miként világosítja meg az evangéliumot (186:5.4-5.5). Hogyan értendő az, hogy az Istenhez fűződő fiúság és az emberek közötti testvériség „eredendően megva[n] azon világegyetemi tényekben, hogy az Isten szereti a teremtményeit és az isteni Fiak természetüknél fogva irgalmasak”?

 

187. írás: A keresztre feszítés

1. Miért nem volt hajlandó inni Jézus a kábító hatású borból (187:2.3)?

2. Kinek mutat megbocsátást Jézus a kereszten?

3. Hogyan értelmezték eddig azt a sort, hogy „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Olvasd el a 20., 21. és 22. zsoltárt. Vesd össze a keresztre feszítésről az Urantia könyvben olvasható beszámolót az újszövetségbeli leírásokkal (Mt. 27., Mk. 15., Lk. 23., Jn. 19.).

4. Miért nem volt alaptalan Jézus azon elővigyázatossága, hogy amennyire emberileg lehetséges volt, gondoskodjon arról, hogy a követőinek ne jusson semmilyen, az ő életéhez kapcsolható anyagi dolog (187:2.9) – vö. „Szent Grál”, „Igaz Kereszt”, „torinói lepel”, stb. Mindezen állítólagos anyagi emlékek tisztelete (ereklyetisztelet) milyen nemes emlék helyét foglalja el ma?

 

188. írás: A sírban töltött idő

1. Hogyan nyilatkoztatja ki Jézus halála az Isten szeretetét?

2. Miért nem kell aggódniuk a híveknek az üdvözülésük miatt vagy a bűn megbüntetése miatt (188:4.9-4.10)?

3. Vajon miért utalnak a szerzők az Isten atyaságára úgy, mint „tényre”, és az emberek közötti testvériségre úgy, mint „az ahhoz kapcsolódó igazságra” (188:4.13)?

4. Magyarázd meg a jézusi megbocsátás lendületes jellegét (188:5.2-5.3). Mit jelent helyessé tenni a helytelen dolgokat? Hogyan törli el a szeretet a rossztettet és szünteti meg a rosszat (188:5)?

5. Miképpen kaphat bátorítást az ember, hogy ne hagyjon fel a jó harccal azáltal, hogy egy pillantást vet Jézusra a kereszten (188:5.5-5.7; 188:5.10-5.11)?

 

189. írás: A feltámadás

1. Milyen tanulságokat vonhatunk le az emberfeletti lények ezen írásban bemutatott érzéseinek és érzelmeinek a halandói érzésekkel és érzelmekkel való összevetéséből?

2. Fejtsd ki, hogy mi a tanulsága a 189:1.4 bekezdésben közölteknek a gondolkodás vonatkozásában. Van-e egyéb hasznosítható lecke a gondolkodással kapcsolatosan?

3. Milyen tanulságot vonhatunk le a cselekvés vonatkozásában a magadáni Mária cselekedeteiből?

4. Mekkora jelentősége van az emberek számára annak, hogy szemtanúi voltak Jézus feltámadást követő megjelenéseinek?

5. [A 189-193. írás a feltámadásával és a hívek előtti jelenéseivel foglalkozik.]

 

190. írás: Jézus morontia jelenései

1. Milyen módon mellőzi Jézus a megszokott alá-fölérendeltségi viszonyokat ezekben a megjelenésekben?

2. Miben tér el a barátoknak és a családnak Betániában elmondott biztatás a női híveknek és a görögöknek elmondott bátorításoktól?

3. Vajon a két fivérnek az evangéliumról elmondott dolgok (190:5.4) nem tartalmaznak-e a Jézusról szóló evangélium mellett egyéb tanításokat is?

4. Mi a jelentősége annak a ténynek, hogy az apostolok, tanítványok csoportjai előtti feltámadási megjelenései során Jézus arra biztatja a hallgatóságát, hogy vigyék el az evangéliumot az egész világnak? (190:3.1; 190:4.1; 191:4.4; 191:6.2-6.3; 193:0.4-0.5; 193:1.2; 193:2.2; 194:3.5) Van-e okunk úgy gondolni, hogy Jézus ma ennél kevesebbet kér tőlünk?

 

191. írás: Jelenések az apostolok és más vezetők előtt

1. Jézus azt mondja Péternek, hogy ne magával és a maga igényeivel foglalkozzon, hanem összpontosítson a mások szükségleteire. Mikor kell nekünk is megszívlelnünk ezt a bátorítást? Mennyiben segít megválaszolnunk ezt a kérdést az, hogy Jézus mikorra időzítette a Péter előtti megjelenését (191:1)?

2. Milyen eredményeket lehetett volna elvárni joggal az ország ügyét illetően, ha Abner és társai jobban megszívlelték volna Jézus tanítását (191:4.3-4.4)? Mi ennek a tanulsága a mi lehetőségeinket tekintve?

3. Mutasd ki az evangélium szóval történő hirdetése és a szolgálatbeli élettel való hirdetése közötti összhangot (191:5.3).

4. Mi a gyakorlati jelentősége annak az intelemnek, hogy „Nem azért küldelek ki titeket, hogy szeressétek az emberek lelkét, hanem azért, hogy szeressétek az embereket.” (191:5.3)?

5. Fejtsd ki ennek a kijelentésnek az értelmét: „Az országról szóló ezen örömhír mindazoké, akik elhiszik azt; nem szabad pusztán a papok felügyeletére bízni” (191:6.3).

 

192. írás: Jelenések Galileában

1. Milyen jelentőségük van (ha van) a Jézus által feltett kérdések igéinek: szeretsz-e (engem), bízol-e (bennem), hallgatsz-e (rám), hiszel-e (bennem) – (192:2)?

2. Miért „[a] szeretet az elődje minden szellemi jóságnak, az a lényege az igaznak és a szépnek” (192:2.1)?

3. Milyen ellenségre kell felkészülni (192:2.3)?

4. Írd le, hogy neked mit mondana Jézus, ha az egyik olyan apostola volnál, akivel elbeszélget.

5. Milyen tanulság vonható le a felavatási esemény megismétléséből az ismétlések és a legjobb fajtájú szertartások kapcsán (140:1; 140:9.1-9.2)?

6. Miért jelent meg Jézus az ötszáz hívő előtt (192:4)?

7. Mi a viszonya a Jézusról szóló vallásnak Jézus vallásához (192:4.8)? Milyen (hibás) lépések vezethetnek az Urantia könyvről szóló vallás esetleges kialakulásához?

 

193. írás: Az utolsó jelenések és a mennybemenetel

1. Mely tudásra van a legnagyobb szüksége a világnak (193:0.4)? Hogyan viszonyul ez a kijelentés ahhoz a tanításhoz, mely a minden emberi tudás közül a legnagyobb értékkel bíróra vonatkozik (196:1.3)?

2. Milyen ismeret- és megismerési szinteket különböztethetünk meg a 193:0.4 bekezdésben közöltek alapján (vö. 193:1.2)?

3. Mi volt Jézus célja ezekkel a feltámadási záró megjelenésekkel (193:0.1-1.2)? Mennyire volt ebben eredményes? Vajon milyen kinyilatkoztatási célból osztották meg velünk ezt a beszámolót? Mitől függ ez utóbbi cél elérése?

4. Magyarázd meg, hogy miben különböznek a szellem gyümölcsei azok emberi vetületeitől (193:2.2). Hogyan viszonyulnak a szellem gyümölcsei az evangélium terjesztéséhez (193:5.2)?

5. Milyen tanulságokkal szolgál Júdás bukása?

6. A 193:5.1-194:1.4 bekezdésekben foglaltak alapján állítsd időrendbe a főbb eseményeket május 18-án reggel fél nyolckor az Olajfák hegyén tartott megállójuktól kezdve addig, amikor sötétedés után befejezték a sokaság megkeresztelését.

 

194. írás: Az Igazság Szellemének adományozása

1. Mely okok miatt volt az Igazság Szelleme tisztábban és erőteljesebben érzékelhető akkoriban, mint a legtöbb ember számára manapság (194:2.6; 194:3.16)?

2. Mennyiben tér el a jézusi evangéliumi ezeknek a fellelkesült híveknek az üzenetétől?

3. Miként fejti ki az Igazság Szelleme az evangéliumi üzenetet ma (194:2.1)? Melyek a korunk szellemi nehézségei? Mit jelent a szellemi nehézség? Milyen szellemi nehézségek foglaltaknak benne a korunk társadalmi, gazdasági és politikai nehézségeiben? Vajon újra kell-e fogalmaznunk az evangéliumi üzenetet? Vajon nagyban különböznek-e korunk szellemi nehézségei azoknak az időknek a szellemi nehézségeitől, amikor az Urantia írások összeállítására sor került? Írd le az evangéliumi igazságokat egy lap egyik felére, a lap másik felén pedig sorold fel a szellemi nehézségeket. Mire jutsz, ha megpróbálsz kapcsolatot találni a nehézségek és az evangéliumi igazságok között?

4. Mit jelent a „szellemi fegyverek” használata (194:3.11-3.12)?

5. Miért vannak a szellem örömének oly csodálatos „mellékhatásai” (194:3.19)?

6. Hogyan tarthatunk fenn folyamatos bensőséges kapcsolatot Istennel (194:3.20)?

7. Milyen példák hozhatók fel a szellem gyümölcseire a 194:3.11-3.12 bekezdésben említettek alapján?

8. Ennek az írásnak a tükrében alkoss véleményt Rodannak az érzelmi izgalommal, erővel (160:3.1) és evangéliumi hírektől való lelkesültséggel (160:5.4) kapcsolatos nézetéről.

9. Miért az Igazság Szellemének megértése alkotja az emberi szabadság legmagasabb rendű formáját (194:2.2)? Mivel járul hozzá az Igazság Szelleme ehhez a szabadsághoz (194:2.7)? Foglald össze, hogy miért jött el az emberekhez az Igazság Szelleme (194:2.1-2.7).

10. Miért mutattak az apostolok egyénileg nagyobb szellemi előrelépést az Igazság Szellemének adományozását követően, mint a Jézussal eltöltött időszak alatt (194:2.9)?

11. Melyek az ősi félelem és rettegés vallásai (194:3.2)? Miben különböznek ezek attól a vallástól, mely „egy másik és szellemi létezés örömét és békéjét nyújtja ahhoz, hogy kiteljesítse és megnemesítse azt az életet, melyet az emberek most élnek a húsvér testben” (194:3.3)?

12. Értelmezd ezt a kijelentést: „Egyetlen kinyilatkoztatott vallás sem terjedhet el az egész világon, amikor elköveti azt a súlyos hibát, hogy átitatódik valamilyen nemzeti műveltséggel vagy összekapcsolódik bevett faji, társadalmi vagy gazdasági szokásokkal.” (194:3.9)?

13. [A 194-195. írás az Igazság Szellemének adományozásával foglalkozik.]

 

195. írás: Pünkösd után

1. Ez az írás a nyugat és a kereszténység 2000 éves történelmét öleli fel. A könnyebb áttekinthetőség érdekében készíts róla vázlatot.

2. Mi történik akkor, ha egy szellemi evangéliumra kiéhezett civilizáció elé a legkülönfélébb tárgykörökkel kapcsolatos eszméket tárnak (195:0.3)? Milyen mértékben kell az evangéliumi mozgalmat elkülöníteni az Urantia könyv olvasóinak mozgalmától?

3. A korai kereszténység vezetői feladták Jézus néhány eszményképét annak érdekében, hogy számos eszméjét megmentsék (195:0.12). Magyarázd meg ezt példákkal. Milyen veszélyei vannak az eszményelvűségnek? Milyen előnyökkel jár az eszmék szem előtt tartásával való munkálkodás? Hogyan képes az ember eszméket és eszményképeket határozott, fejlődésbeli és megbízható módon egységbe rendezni?

4. Tekintsd át a miszticizmussal kapcsolatos tanításokat: 91:7; 100:5.8-5.11; 195:4.1. A megmagyarázhatatlan keresésének mely formái népszerűek manapság?

5. Próbáld meg leírni az emberek értelmi, érzelmi és szellemi fajtáit (195:4.3).

6. Hogyan osztható fel, bontható szét, különíthető el és elemezhető túl sokat az igazság (195:5.2)? Mi az, ami lehetővé teszi az igazságnak a maga teljességében való befogadását? Honnan tudod, hogy mikor mentél túl messzire az elemzésben? Vajon mindenki számára ugyanott vannak a korlátok? Mi az, ami lehetővé teszi az igazság felfogását „a közvetítő művészet sugalmazásaként”?

7. Hogyan viszonyulnak az ötödik szakaszban az igazságra, szépségre és jóságra vonatkozó megjegyzések a 2:7.10 szakaszban említett életfelfogás-építésre vonatkozó megjegyzésekhez?

8. Milyen tanulságai vannak a „rossz foltjaival” kapcsolatos állításnak (195:5.12) a mindennapi kapcsolatainkra nézve? És az esti hírekre nézve?

9. Mit válaszolna egy materialista tudós a hatodik és a hetedik szakaszban közöltekre? És te mit mondanál neki válaszul?

10. Vitassátok meg a 103:6 szakaszban (különösen: 103:6.13) és a 195:7 szakaszban foglaltak közötti érezhető ellentétet. Vajon észlelhetjük-e az igazságot, a szépséget és a jóságot a világegyetemi jelenségekben? Mondjatok példákat.

11. Mi a meglepő a 195:7.15-7.16 bekezdésben bemutatott művészetfelfogásban? (Vö. 5:4.4.)

12. Milyen kozmológia (mindenségtan) tárul fel a hetedik szakaszban? Hogyan lehetne ezt az eszmét a kezdő olvasókkal megismertetni?

13. Még mindig szétesőben van-e a társadalom? Mire számíthatunk? (195:8.10-8.13)

14. Mire van szükség a szellemi megújhodáshoz (195:9.4)? Miért kell a magukat a szellemi megújítás ügyének szentelőknek mellőzniük a társadalmi (és anyagi) problémákkal való foglalatoskodást? Mit veszélyeztetnek különben?

15. Gondolkozz el ezen: „Az Urantia nagy reménysége Jézus új kinyilatkoztatásának lehetőségében van, mely az ő megmentő üzenetének új és teljesebb bemutatását jelenti, s amely szellemileg szeretetteljes szolgálatban egyesítené a magukat az ő követőinek vallók ma élő, számos családját.” (195:10.16). Mit jelent a kinyilatkoztatás ebben a szövegkörnyezetben? Vizsgáld meg ezt is: „A világnak arra van szüksége, hogy lássa Jézust újra élni a földön a szellemtől született halandók tapasztalásában, akik eredményesen kinyilatkoztatják a Mestert minden embernek.” (195:10.1) Milyen kapcsolatot lássunk az itt közölt javaslatokban a kinyilatkoztatási értékű élet és maga az Urantia könyv között?

16. Mi a jelentősége a „második mérföldön járásnak” (195:10.5; 159:5.15)?

17. Figyelembe véve a türelmet pártoló mindeme tanításokat, hogyan értelmezendő a 195:10.20 bekezdésben említett türelmetlenség építő jelleggel?

18. Van-e jelentősége ennek a sorrendnek az Istenhez való eljutással kapcsolatban: jóság, szépség, igazság (195:6.17)? (Ezt a hármat a könyv szerzői más helyeken általában épp fordított sorrendben említik.)

19. Miért nagy kinyilatkoztatások időszakai a nagy megmérettetés és a fenyegető kudarc időszakai (195:9.3)?

 

196. írás: Jézus hite

1. Miért éppen a hitet választották a szerzők a befejező írás tárgyául? Miként rendezi szerves egységbe ez az írás egyfelől a teljes, őszinte odaadás, másfelől a kiegyensúlyozottság tárgykörét? Milyen egyensúlyba hozó tényezők alakították Jézus életét (196:0.7)? Magyarázd meg az ilyen érett kiegyensúlyozottságnak az élő hit lendületével való összeegyeztethetőségét (196:2.7).

2. Mit jelent az, hogy „[a]z emberi Jézus Istent szentnek, pártatlannak és nagynak, valamint igaznak, szépnek és jónak látta” (196:0.2)? Mennyire kapunk betekintést abba, ahogy Jézus kialakította a maga fogalmait (196:0.3; 196:0.7-0.10; 124:4.9)?

3. Melyek „[a] halandó lét (...) múlandó ellentmondása[i]” (196:0.3)?

4. Van-e bármilyen tudatos módja az önzetlenségben való gyarapodás elősegítésének (196:0.9)?

5. Mennyiben erősítik egymást a Mester imaéletének különböző szakaszairól szóló tanítások (196:0.10) és a hatékony imádkozás feltételeiről szóló tanítások (91:9)?

6. Miként eredményez örömet és megnyugvást a hit és a bizalom (196:0.12-0.13)?

7. Tegyük fel, hogy valakitől ezt hallod: „Én nem tudnék olyan vallási életet élni, mint Jézus, mert nem elég erős az akaratom és nem elég töretlen a bizodalmam.” Mit felelnél erre?

8. Van-e egyéb is az alábbi mondatban annál, mint hogy juttassuk el az erre fogékony keresztények és más vallásos emberek kezébe a könyvet? „Milyen felemelő szolgálat lenne, ha ezen a kinyilatkoztatáson keresztül az Ember Fia kiszabadulna a hagyományelvű istentan sírjából, és az élő Jézusként lépne az ő nevét viselő egyház elé és minden más vallás elé is!” (196:1.2)

9. „Minden emberi tudás közül az bír a legnagyobb értékkel, hogy az ember megismerje Jézus vallási életét és hogy miként élte azt.” (196:1.3) Mennyiben van összhangban ez a kijelentés a 40:7.4 (32:2.13) bekezdésben közöltekkel?

10. Milyen értelemben kell törekednünk a jézusi cél elérésére (196:1.3)?

11. Vajon következik-e a 196:1.5 bekezdésben foglaltakból, hogy jézusiatlan volna válaszolni az Isten Atyaságát érő mai támadásokra? Vö. 178.1.14.

12. Fejtsd ki, hogy Jézus miként volt az Isten atyaságának élő szemléltetése és az emberek közötti testvériség mélységes megmutatása (196:1.5).

13. Hogyan lehet egy Gondolatigazító hősies (196:2.4)?

14. Milyen módon ábrázolják a Mester emberi és isteni természetét az evangéliumban (196:2.6; 138:6.3)?

15. Mivel segíti a vallásos tapasztalás a legtöbb halandói nehézséggel való megbirkózást (196:3.1)?

16. Miért azonosítja a kapcsolatot, mint valóságelemet igazságként a vallási tudat, hitként (szellemi valóságként) a bölcselet, és miért jelölik a szerzők úgy, mint értéket (196:3.2)? Magyarázd meg, hogy miért áll olyan szoros kapcsolatban egymással az értelem és a fizikai valóság, a bölcsesség és az értelmi valóság, a hit és a szellemi valóság, hogy e fogalmak gyakorlatilag felcserélhetőknek minősülnek.

17. Manapság népszerű, ha valaki kreatívan tudja kialakítani a maga helyének, szerepének értelmezését és a saját értékeit. Hogyan teszik helyre ezt a 196:3.10 bekezdésben közöltek?

18. Mi az „együttes kinyilatkoztatás[i] fejlődés” (196:3.15)?

19. Miképpen van a vallás feloldhatatlanul kölcsönös kapcsolatban a tudománnyal, a művészettel, a bölcselettel, az erkölcstannal és az erkölcsökkel (196:3.28)?

20. Milyen nagy kihívás áll a mai ember előtt (196:3.34)? Magyarázd meg: „ama kiegyensúlyozott és józan törekvé[s], hogy a kezdetleges lélektudat elmosódott területein keresztül lelkes erőfeszítéssel átlépje az öntudat határait annak érdekében, hogy elérje a szellemtudat határvidékét”.

21. Mi a jelentősége a könyv utolsó bekezdése és a könyv eleje közötti kapcsolatnak?

22. [A 196. írás bölcseleti elmélkedéseket ad közre a jézusi élettel, a jézusi hitnek a saját szellemi életünkre való kihatásával kapcsolatosan.]