Jelenlegi hely

V. A személyiségi valóságok

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

Térjünk vissza az istenivé tett valósághoz. (Az istenivé tett valóság a végtelenségnek az a része, amelybe a VAGYOK benyomult.) Az istenivé tett valóság tovább bontható számos alcsoportra bontható. A személyiségi valóságok alkotják az egyik ilyen alcsoportot. Az ember úgy képzeli el a személyiség-valóságot, mint amely istenimádatot és bölcsességet mutatni képes elménél kezdődik. Ez az emberi és a közteslényi elmefajta. Innen felfelé haladva a morontia és a szellemi növekedési szinteken eljuthatunk a végső személyiségranghoz. Ez az útja az emberi lények és a közteslények, valamint a velük rokon teremtmények növekedésének. Van azonban sok más személyiségfajta is, melyek nem ezen a módon gyarapodnak.

A valóság korlátok nélkül kiterjeszthető. A személyek változatossága végtelen lehet. Mind a valóság, mind a személyiség kapcsolatba kerülhet az Istenséggel. Mindkettő örökre állandósulhat. A nem személyes valóságban végbemenő változásoknak korlátja van. De a személyiség fejlődésének és gyarapodásának a mi tudomásunk szerint nincsenek korlátai.

Amint a személyek valóban felnőnek és magasabb szintű gyakorlati tapasztalatokra tesznek szert, egyre inkább lehetővé válik számukra a másokkal való társulás. Bizonyos korlátok között képesek lesznek még valami új dolgot és valamilyen új lényt teremteni is. Még az Isten és az ember – az isteni természet és az emberi természet – is képes együtt élni egyazon személyben. Erre Krisztus Mihály a bizonyíték, mert ő még most is az Ember Fia és egyúttal az Isten Fia.

A végtelenség szintje alatt bármely két személy kialakíthat társulásra való képességet. Még arra is képessé válhatnak, hogy együtt teremtsenek. Ez még a személyes szinten is túlmutató dolog. Ez vonatkozik az elő-személyes és személyesen túli lényekre is. Az elő-személyes, a személyes és a személyesen túli mind kapcsolódik egymáshoz. Három dolog kapcsolja őket össze: Először is az, hogy előbb-utóbb képesek együtt munkálkodni. Másodszor az, hogy mindannyian képesek fejlődni és növekedni. Végül pedig az, hogy rendelkeznek azzal a képességgel, hogy egymás társai legyenek a teremtésben. Viszont éles határvonal húzódik e háromféle kapcsolat és aközött, ami személytelen. Ami személytelen, az soha nem válik személyessé növekedés révén. Személyiség soha nem önkéntelen módon jelenik meg. A személyiség mindig a paradicsomi Atya ajándéka. A személyiség az energián felül adatik a dolgokhoz; a személyiség olyasmi, ami hozzáadódik az élő energiarendszerhez. A nem élő energiamintáknak lehet önazonosságuk, de sohasem lehet személyiségük.

A személyiség lényege az Egyetemes Atya titka. Ő adja, és ő ismeri annak végső rendeltetését is. Az Örökkévaló Fiú az abszolút személyiség. Az Örökkévaló Fiú ismeri a szellemenergiák titkait és mindent tud arról, hogy miként válnak a morontia szellemekből tökéletessé lett szellemek. Az Együttes Cselekvő a szellem-elme személyiség. Ő a forrása az értelemnek, az észnek és az egyetemes elmének. A Paradicsom Szigete viszont sem nem személyes, sem nem szellemi. A Paradicsom Szigete az egyetemes test lényegét alkotja. Innen származik minden fizikai anyag. Egyúttal ez a tökéletes minta is, amelyről az anyagi teremtésrészek felépítéséhez a mintát vették.

Az egyetemes valóság négy vetületét úgy jellemezhetjük mint anyag, elme, szellem és személyiség. Az emberi lények a következőképpen ismerik mindezeket:

1. TEST. Az ember anyagi vagy fizikai szervezete. Az állati természetű és állati eredetű, élő elektrokémiai mechanizmus.

2. ELME. Az élő test azon része, amely gondolkodik, észlel és érez. Ide tartoznak a tudatos és a nem tudatos elmeszintek egyaránt. Ez jelenti azt az értelmet és azokat az érzelmeket, amelyek az istenimádaton és a bölcsességen keresztül a szellemi szintig is elérnek.

3. SZELLEM. Ez az ember elméjében lakozó isteni szellem. Ennek az isteni szellemnek a neve Gondolatigazító. Ez a szellem halhatatlan. Nem személy, hanem elő-személyes valóság. Megvan a lehetősége arra, hogy az ember személyiségének részévé váljon, ha az adott emberi lény a továbbélést választja.

4. LÉLEK. Az ember lelke tapasztalás útján kifejlődő valóság. Amikor egy emberi lény a mennyei Atya akaratának megcselekedését választja, akkor a benne (az emberben) lakozó szellem valami új dolog atyjává lesz. Ennek az új valóságnak az anyja pedig az emberi elme. Ez az új valóság az emberben lakozó szellemnek és az emberi elmének a gyermeke. A lélek nem anyagi és nem is szellemi. Inkább a kettő közötti – morontiai. Ez a kifejlődő lélek. Rendeltetése a halhatatlanná válás. Képes túlélni a halandói halált és megkezdeni a hosszan tartó felemelkedést a Paradicsomig.

5. SZEMÉLYISÉG. Az emberi lény személyisége nem test, nem elme és nem is szellem; nem is a lélek. A személyiség nem változik; a teremtményi tapasztalásban minden más változik. A személyiség egyesít mindent, ami a teremtményt alkotja. A személyiség különleges dolog; a személyiséget az Egyetemes Atya adományozza; ő adja hozzá az anyag, az elme és a szellem élő és egymással társított energiáihoz. A személyiség a morontia lélek továbbélésével válik túlélővé.

6. MORONTIA. Anyag és szellem között nagy szakadék tátong. Ebben a köztes térben sokféle dolog van. Ezeket a köztes valóságokat „morontiának” nevezzük. Ezzel bármilyen morontia valóság jelölhető – személyes vagy személytelen, élő vagy nem élő. A morontia láncfonala szellemi, vetülékfonala fizikai. A morontia értelmének szemléltetéséhez használt textilipari példa igen szemléletes. A szövet két egymásra merőleges fonalrendszerből épül fel, a hosszanti láncfonalakból és a keresztirányú vetülékfonalakból. Ennek a két fonalrendszernek a fonalai szabályos rendszer szerint alul-felül keresztezik egymást. A szövet jellegzetes mintáját egyébként azok a kereszteződési pontok adják, ahol a láncfonal van felül. A kinyilatkoztatók talán éppen ezért, vagyis a szellemi összetevő fontosságának kiemelése céljából hasonlították a „szövet” láncfonalához (és nem a vetülékfonalához). A potenciálisan halhatatlan ember esetében a Gondolatigazító ebbe a morontia szövetbe szövi a maradandó értékek és isteni jelentéstartalmak szellemmintáját.

* * *

0:5.7 „Az ember anyagi vagy testi élő szervezete… villamos-vegytani működési rend.” 

E kijelentés három fontos dolgot juttat eszembe:
- Az egyik az, hogy a testünk finom és érzékeny elektromos rendszere tudatos védelemre szorul a mai, erősen elektroszmogos világban, mely hatás könnyen betegítő tényezővé válhat számunkra. 

- A másik az a lehetőség, amely a gyógyítás előtt áll, ha az egészségügy irányítói komolyan veszik azokat a testi elektromossággal kapcsolatos felismeréseket, amelyek a hiányzó végtagok és ujjak visszanövesztésével kapcsolatban már rendelkezésre állnak Dr. Robert Becker, Dr. Cynthia Illingworth és társaik munkássága alapján. (Forrás: Robert R. Barefoot & Carl J. Reich, M.D. A Kalcium Faktor VitaFreeNet Kft. 2006. 130-131. o.) 

- A harmadik fontos dologra az emberi test vegyi működésével kapcsolatban az Urantia kinyilatkozás olvasása során bukkantam. 65:4.3 „A megsérült élő sejt képes bizonyos vegyi anyagok termelésébe kezdeni, melyek a szomszédos ép sejteket arra serkentik és állítják be, hogy azonnal bizonyos, a sérülés gyógyulási folyamatait segítő anyagokat kezdjenek el kiválasztani; és ugyanekkor ezen egészséges és sértetlen sejtek osztódni kezdenek – ténylegesen elkezdenek új sejteket teremteni, melyek a baleset következtében megsemmisült bármelyik sejtet képesek helyettesíteni.” 65:4.5 „Mihelyt az urantiai tudósok többet is megtudnak e gyógyító vegyi anyagokról, hatékonyabban fogják tudni kezelni a sérüléseket, és közvetetten többet fognak megtudni bizonyos súlyos betegségek kezeléséről is.”

* * *

Caveat! Szabadon engedve gondolataimat írom az alábbiakat azon okból is, hogy elősegítsem magam részére a helyes értelmezését az anyagnak. Nyugodtan korrigálhatjátok és kommetálhatjátok. Azért van ez a fórum.

Az Első Forrás és Középpont, először a saját magában létező személyiségi valóságok atyai megnyilvánulásával s majd a maga mellé és maga alá rendelt további személyisítéseiben,
szétosztja fokozatosan lényének totalitásából mind azokat a személyi, szellemi, és értelmi valóságokat, melyek az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem egzisztenciális lényegében összpontosulnak. Az abszolút paradicsomi Istenségnek a Háromságban való személyisítése után az istenívé tett, azaz a személyiségi valóságok további szétosztása az abszolút alatti szintre vetíti ki az Istenség élményelvi működését. A személyiségi valóságok ekképpen osztattak szét és redukálódtak fokozatosan lefelé az abszolút szintről az abszonitra s majd onnan pedig a végesre, ami az élményelvi (megtapasztalható) valóságnak a térbe nyúló és időben megvalósuló részét képezi.

Az ember azért fia Istennek, mert a földi halandó értelmi lény az Atya végtelen és eredeti személyének a térbe nyúló és időben megvalósuló megnyilvánulása. Ezen az tér-idő fokozaton, mint külön öntudattal és szabad akarattal felruházott értelmi növekedésre képes lénynek, módjában áll az embernek a tapasztalás, a megismerés fokozatosan előrehaladó lépteivel az élményelvi valóság idő-térbeli értékszintjét egy magasabb fokú egységbe foglalni, ami által az ember az abszonit szintet meg tudja közelíteni. Habár az embernek egyéni személyes viszonya lehet az Atyaistennel a benne lakozó szellemtöredékén keresztül, az Atyához vezető út gyakorlati szintézise már felöleli lélektestvéreit is, mert velük együtt alkotja az ember a kialakuló egyesítő istenségnek, a Legfelsőbb Lénynek, az abszolút alatti szinten való aktualizálását.

A lélekben fejlett halandó ember tehát ne a békés megnyugvást és a végleges megpihenést keresse a vallásban, hanem azt az inspirációt, ami tevékeny szolgálatra ösztönzi és mozgósítja a lelkét.