Jelenlegi hely

X. Az Abszolút Isten

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

Az Istenségi Abszolútnak és az Abszolút Istennek van köze egymáshoz, de nem azonosak. Térjünk vissza a valóság témájához. Szó volt már arról, hogy a VAGYOK miként távolodott el az egyik végtelenségrésztől és nyomult be egy másik végtelenségrészbe. Az utóbbi részt neveztük Korlátozott Abszolútnak – azért „korlátozott”, mert a VAGYOK benyomult ebbe a végtelenségrészbe. Erre a Korlátozott Abszolútra mégis gyakrabban utalunk úgy, mint az Istenségi Abszolútra. A két fogalom nem teljesen fedi egymást, de közeli az egyezés. Ez az Istenségi Abszolút jelenti azt a körzetet vagy színteret, ahol minden istenségi cselekvés megtörténik – az Atyáé, a Fiúé, a Szellemé és a Háromságé. Az Istenségi Abszolútnak az Abszolút Istenhez fűződő viszonyát a következőképpen képzelhetjük el: Az Istenségi Abszolút alkotja azt az alapzatot, amelyen az Abszolút Isten emelkedik. Az alapzat örök és lételvi – sosem volt kezdete. Az alapzaton emelkedő építmény tapasztalás által fejlődő. Bizonyosan van kezdete. A teljes kép tehát így néz ki: Van egy lételvi alap, az Istenségi Abszolút. Ezen az alapon épül egy élményelvi építmény; ez az építmény az Abszolút Isten. Az Istenségi Abszolút, vagyis az alapzat, minden tapasztalást megelőz és minden tapasztalás után van. Az Abszolút Isten a tapasztaló lények által valamiképpen megtapasztalható, megismerhető lesz. Ha és amikor az Abszolút Isten létrejön, az annak lesz köszönhető, hogy teljesen létrejött a második tapasztalás által fejlődő Háromság. Emlékezzünk, hogy az „első tapasztalás által fejlődő Háromságról” a Végleges Istennel összefüggésben beszéltünk; most pedig a „második tapasztalás által fejlődő Háromságról” az Abszolút Istennel összefüggésben beszélünk. (E két tapasztalás által fejlődő háromságról a XII. szakaszban részletesen szó lesz. Most csak annyit, hogy valamelyest különböznek az Atya, a Fiú és a Szellem alkotta paradicsomi Háromságtól.)

Ha ez a második tapasztalás által fejlődő háromság, vagyis az Abszolút Háromság valaha is teljes mértékben működésbe lép, annak nagy jelentősége lesz. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az isteniség többé már nem részlegesen vagy viszonylagosan – nem csonkán – nyilvánult meg a világegyetemek előtt. Ez azt jelenti, hogy az isteniség (az igazság, a szépség és a jóság) abszolút értelemben – csonkítatlanul – nyilvánult meg. De ennél is többet fog jelenteni. Jelezni fogja azt is, hogy a jelentéstartalmak teljes egyesítése végbement. Hogyan egyesíthetők a jelentéstartalmak? Vegyük pl. azt, hogy az Isten szeretete és a Háromság igazsága szükségképpen más-más színben tűnik fel az ember előtt. Az Istenség törvénye és az Isten szeretete nem mindig mutat ugyanolyan képet a téridőben. Az anyagi gravitáció és a szellemi szeretet láthatólag különböző törvényeknek engedelmeskedik. Ha a jelentéstartalmak teljes mértékben egyesítetté válnának, attól kezdve mindezek a dolgok láthatólag egy alapvető, egyesített törvény szerint működnének. Ilyen képet alkothatunk az abszolút (csonkítatlan) értelemben megnyilvánuló isteniségről és a végleges értelemben egyesülő jelentéstartalmakról. De mi a helyzet az értékekkel? Nem vagyunk biztosak abban, hogy az értékek mind összekapcsolhatók. Miért nem? Térjünk vissza oda, hogy az Abszolút Isten építménye az Istenségi Abszolút alapzatán emelkedik. Az Istenségi Abszolút a Korlátozott Abszolút – az a végtelenségrész, amelybe a VAGYOK benyomult. Ez a Korlátozott Abszolút vélhetően nem azonos a Végtelennel. Egy azonban biztos: nem ragadhatunk meg abszolút értékeket, hacsak nem jutunk túl a végleges beteljesüléseken. Ez az egyetlen módja annak, hogy eljussunk az abszolút jelentéstartalmakhoz és a végleges szellemlényegűséghez. Amíg azonban nem jutunk el odáig, addig nincs értelme abszolút értékeket emlegetni.

Volt már szó arról, hogy a Végleges Isten az abszonit lények számára felfogható. Vannak azonban az abszonitnál is magasabb rendű lények. Őket ABSZONIT-FELETTIEKNEK nevezzük. Az Abszolút Istent az ilyen abszonit-feletti lények érthetik meg. De még beszélni sem tudunk az Abszolút Istenről úgy, hogy nem hozzuk szóba az Istenségi Abszolútat. Ezzel viszont eljutottunk ahhoz a ponthoz, amely már az emberinél jobb felfogóképességet is messze meghaladja.