Jelenlegi hely

59. A tengervízi élet az Urantián

AZ ÉLET TÖRTÉNETE

Az Urantia könyv részletesen bemutatja a bolygónk, vagyis az Urantia geológiai történetét (ld. az 57-61. írásokat). Bármely következetes földtörténeti leírás olyan földtörténeti időskála keretei között értelmezhető, melyben a teljes földtörténeti időtávot abszolút időpontokhoz kötött, hierarchikus rend szerint megállapított részekre osztjuk. Az Urantia könyvben közölt leíráshoz igazodó földtörténeti időskála táblázatos összefoglalása megtalálható Az élet története című Halvorson-cikkben.

A földtörténeti idő felosztását és az egyes időszakok megjelölésére használatos elnevezéseket illetően nincs általános egyetértés a geológusok között. A Halvorson-féle összeállításban használt rendszert úgy építették fel, hogy összehangolhassák az Urantia könyvben közölt rendszert az elterjedt rendszerekkel (a következetesség igényével).

A legmarkánsabb eltérés az Urantia könyvbeli földtörténeti időskála és a manapság általánosan használatos időskála között nem más, mint az abszolút időpontok sorozata. Az Urantia könyvben megadott időpontok a tényleges, feljegyzett földtörténeti időpontok, az általánosan elterjed időpontok viszont radiometrikusak. A táblázatos összevetés megadja e két idősor közötti hozzávetőleges arányt.

Az eukarióta típusú életet evolúcióra tervezték, és az élethordozók 550.000.000 évvel ezelőtt telepítették be az első egysejtű eukariótákat az Urantia tengereibe. Ezt az eukarióta típusú növényi életet helyben szervezték meg és azon prokarióta típusú élet alapjaira építették, melyet már létrehoztak a bolygón; különösen a kloroplasztok említendők meg a prokarióták között. Az eukarióta élet létrehozása jelzi a proterozoikum idő kezdetét.
A Fizikai Főszabályozók az eukarióta típusú élet megtelepítését követően kezdtek hozzá a radioaktivitás mérsékléséhez. A tényleges skálán mért 500.000.000 évvel ezelőtti időpontnak már az 1,0 milliárd évvel ezelőtti időpont felel meg a radiometrikus skálán, nem pedig a 2,0 milliárd évvel ezelőtti időpont. Ebben a korban ment végbe a cianobaktériumok uralmának visszaszorulása az algák és az egyéb eukarióta típusú növényi élet javára. Ez az átmenet jelzi a paleoproterozoikum végét és a mezoproterozoikum kezdetét. A radioaktivitást tovább csökkentették egészen az állati élet 450.000.000 évvel ezelőtti beköszöntéig, mely a neoproterozoikum kezdetét is jelzi. Volt és meg is maradt számos olyan életforma azon két véglet között, melyeket tisztán növényinek vagy tisztán állatinak sorolhatunk be; és ezek az életformák fokozatosan fejlődtek ki a növényekből. Ugyanakkor volt egy végső, hirtelen fejlődési lépés is egy állatszerű átmeneti organizmusból a protozoonba (eredeti jelentése: „első állat”) (65:2.2-4).
A „hirtelen események” bekövetkezése a törzsfejlődésben arra utal, hogy az evolúciós folyamat mögött valamilyen céltudatos erő működik. Vegyünk egy hajlékony, műanyag vonalzót és kezdjük lassan hajlítani. Ahogy a két kezünk közeledik egymáshoz, a vonalzó először „rugalmasan” meghajlik. Ez olyasmi, mint az evolúció fokozatos szakasza. Végül azonban a vonalzó elpattan. Ez felel meg a hirtelen evolúciós átmenetnek. A fizikai rendszer jellegzetesen ilyen kétszakaszú viselkedést mutat a külső erő vagy hatás lassú, fokozatos munkálása mellett.

A földtörténeti időskála abszolút időpontjaival kapcsolatosan az Urantia könyvben közölt egyértelműsítő leírás eredményeként a Fizikai Főszabályozóknak és az élethordozóknak a szerepe, valamint a törzsfejlődésben hirtelenül végbemenő átmenetek léte, a bolygónkon létező élet története logikus rendben és keretek között vizsgálható.

A tárgykörhöz kapcsolódó egyéb cikkek:
300 millió éves erdőt fedeztek fel (?)
Majdnem kihalt a Föld tízmillió évre
Háromszázhatvanötmillió éves rovart találtak (?)
Az Archaeopteryx feltüzeli a kedélyeket
Egyes földtudományi előrejelzések megerősítése
 

* * *

I. Az 59. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei 

A TENGERVÍZI ÉLET AZ URANTIÁN 
1. A korai tengervízi élet a sekély tengerekben a háromkarélyú ősrákok kora 
2. Az első szárazföldi áradások korszaka a gerinctelen állatok kora 
3. A második nagy áradási szakasz a tengeri virágállat időszak – a brachiopodák kora 
4. A nagy szárazföld-kiemelkedés szakasza a szárazföldi növényi élet időszaka a halak kora 

A) „59:4.9 250.000.000 évvel ezelőtt jelent meg a halak családja, a gerincesek, mely az emberi előtti törzsfejlődés egyik legfontosabb lépése. 
59:4.10 Az ízeltlábúak, illetőleg a rákfélék voltak az első gerincesek ősei. A halak családjának előfutára pedig két módosult ízeltlábú ős volt; az egyiknél a fejet és a farkat hosszú test kötötte össze, a másik pedig egy gerinctelen, állkapocs nélküli előhal volt. De ezek a korai fajták gyorsan kipusztultak, amikor a halak, az állatvilág első gerincesei hirtelenül megjelentek észak felől. 
59:4.11 A legnagyobb igazi halak közül sok ebből a korszakból származik, a fogakkal is rendelkezők némelyike pedig elérte a nyolc-tíz méter hosszúságot; a mai cápák ezeknek az őshalaknak a túlélői.” 

B) „59:4.17 A földrészek emelkedése folytatódott, és a légkör oxigéntartalma is növekedni kezdett. A földet harminc méter magas, hatalmas páfrányerdők, valamint az akkori idők sajátos fái, a csönderdők borították; hangot nem lehetett ott hallani, még levélsusogást sem, mert e fáknak nem voltak leveleik.”

5. A földkéreg-vándorlások szakasza a karbonkor – a páfrányerdők időszaka a békák kora 

A) „59:5.7 A rovarok nagyon röviddel ezután jelentek meg először, és a pókokkal, skorpiókkal, csótányokkal, tücskökkel és sáskákkal együtt hamarosan elterjedtek a világ földrészein. A szitakötők keresztmérete elérte a hetvenöt centimétert. A csótányok ezer fajtája fejlődött ki, és némelyikük tíz centiméter hosszúra is megnőtt.” 

B) 59:5.9 „Számos beltenger vize oly nagy mértékben telítődött mészkővel és egyéb ásványi anyagokkal, hogy ez erős hatással volt sok tengeri faj tökéletesedésére és fejlődésére.” 

6. Az éghajlatváltozás szakasza magvas növények időszaka az élőlénytani nehézségek kora 

A) „59:6.2 Ez az élet nagyfokú leromlását hozó időszak volt. A tengervízi fajok ezrei haltak ki, és az élet még alig vetette meg a lábát a szárazföldön. Az élőlénytani hányattatás ideje volt ez, olyan korszak, amikor az élet csaknem eltűnt a föld felszínéről és a világtengerek mélyéről. A hosszú tengervízi élet korának vége felé százezernél is több élőlény-faj volt a földön. Ezen átmeneti korszak végére ötszáznál is kevesebb maradt meg.” 

B) 59:6.6 „Két új éghajlati tényező jelent meg – az eljegesedés és a szárazság. A föld magasabban fekvő területei közül sok sivatagossá és kopárrá vált. 
59:6.7 Az éghajlatváltozások ezen időszakaiban a szárazföldi növények között is nagy változások mentek végbe. Ekkor jelentek meg először a magvas növények, és ezek jobb táplálékforrást biztosítottak a később egyre jobban gyarapodó szárazföldi állatvilág számára. A rovarok gyökeres változáson mentek át. Kifejlődött a nyugvó állapot a tél és a szárazság idején jelentkező csökkent mozgásigénynek való megfelelés érdekében. 
59:6.8 A szárazföldi állatok között a békák már az előző korszakban elérték a fejlődésük tetőpontját és most gyorsan hanyatlottak, azonban a túlélés azért sikerült nekik mégis, mert képesek voltak sokáig életben maradni e régmúlt és rettenetes megpróbáltatásokat hozó időszakok kiszáradó pocsolyáiban és tavaiban. A békáknak a hüllőkké való fejlődésében az első lépés a békák hanyatló korában Afrikában történt meg. És mivel a szárazföldek még mindig összeköttetésben voltak, e hüllő-előd teremtmény, mely levegőt lélegzett, az egész világon elterjedt.” 

C) „59:6.9 A világtengerek vizeinek fokozatos lehűlése nagyban hozzájárult a világtengeri élet pusztulásához. Azoknak a korszakoknak a tengeri állatai három kellemesebb helyen kerestek átmeneti menedéket: a jelenlegi Mexikói-öböl térségében, az indiai Gangesz-öbölben és a mediterrán medence Szicíliai-öblében. És a megpróbáltatások közepette megjelent új tengeri fajok később e három térségből elindulva vették birtokba újra a tengereket.” 

D) 59:6.10 „Így ért véget a tengervízi élet hanyatlásának, valamint az élőlénytani megpróbáltatásoknak azon időszaka, mely az élet minden formáját elpusztította, kivéve azokat, amelyek túlélési értékkel rendelkeztek, és amelyek ezért a bolygói törzsfejlődés soron következő korszakaiban a gyorsabban fejlődő és változatosabbá váló életnek az őseiként léphettek fel.” 

E) „59:6.12 Az Urantián a hatalmas világtengeri életbölcsőde eleget tett a rendeltetésének. Azokban a hosszú korszakokban, amikor a szárazföld nem volt alkalmas az élet hordozására, mielőtt a légkör elegendő oxigént tartalmazott volna a magasabb rendű állatok számára, a tenger gondozta és táplálta a teremtésrész korai életformáit. Most pedig a tenger élőlénytani fontossága erőteljesen csökken, amint a törzsfejlődés második szakasza a szárazföldön elkezd kiteljesedni.”