Jelenlegi hely

62. Az emberi kor hajnalának ősi fajai

 

A tárgykörhöz kapcsolódó cikkek:

  • A korai emberfajták eredete és migrációja – a tudomány és az Urantia könyv
  • Szemünk színe
  • A Bering-szoros stabilizálta a Föld klímáját
  • Az Urantia könyv emberi szerzőségének statisztikai hipotézisvizsgálata
     

* * *

I. A 62. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

AZ EMBERI KOR HAJNALÁNAK ŐSI FAJAI

1. A korai makifajták

2. A korai emlősök
„62:2.3 Ezen új faj képviselői a testméretükhöz képest a legnagyobb aggyal rendelkeztek bármely állathoz képest, mely előttük a földön valaha is létezett. Rendelkeztek számos, a későbbi ősembert is jellemző érzelemmel és érzékkel, nagyon kíváncsiak voltak és erős fellelkesülést mutattak, amikor valamely dologban sikert értek el. Az éhségérzet és a heves nemi vágy magasan fejlett volt, és határozott válogatás nyilvánult meg az udvarlás és a párválasztás egy kezdetleges formájában. A rokonaik védelmében vadul harcoltak és a családi kapcsolataikban meglehetős gyöngédséget mutattak, a szégyenérzettel és a bűntudattal határos meghunyászkodási érzékkel rendelkeztek. A párjuk iránt nagyon ragaszkodók és meghatóan hűségesek voltak, de ha a körülmények elválasztották őket, akkor új társat választottak maguknak.

62:2.4 Kistermetűek lévén, valamint annak okán, hogy az erdei lakhelyükön rájuk leselkedő veszélyeket gyors észjárásuk révén képesek voltak érzékelni, rendkívüli félelem fejlődött ki bennük, amely a túlélésükhöz igen nagymértékben hozzájáruló olyan óvintézkedésekhez vezetett, mint a kezdetleges menedékek építése magasan a fák koronájában, ami a földi élet számos veszélyét kiküszöbölte. Az emberiségre jellemző félelmek leginkább ezekben az időkben kezdtek kialakulni.”

3. A középemlősök
A) 62:3.9 „Aligha tudjátok elképzelni, hogy az ember előtti őseitek időről időre milyen kevéssel úszták meg a kipusztulást. Ha az egész emberiség békaőse csak öt centiméterrel kisebbet ugrik egy bizonyos alkalommal, akkor a törzsfejlődés teljes menete határozottan más irányt vett volna. A korai emlős faj közvetlen makiszerű anyjának ötször múlott az élete egy hajszálon, mielőtt életet adott volna az új és felsőbbrendű emlősrend apjának. De mind közül a legkomolyabb az volt, amikor villám csapott abba a fába, amelyen a főemlősikrek jövendőbeli anyja éppen aludt. A középemlősök mindkét szülője rettenetesen megijedt és csúnyán megégett; hét kicsinyük közül hármat agyonütött a villám.”

B) „62:3.11 E főemlős-ikrek születésével egy időben egy másik pár – egy különösképpen visszamaradott hím és nőstény a középemlős törzsből, egy pár, mely elméjében és testileg is alacsonyabb rendű volt – szintén ikreknek adott életet. Ezt az ikerpárt, egy hímet és egy nőstényt, nem érdekelte a környezetük meghódítása; kizárólag az élelemszerzéssel foglalkoztak és mivel húst nem fogyasztottak, hamarosan minden érdeklődésüket elveszítették a zsákmányszerzés iránt. E fogyatékos ikerpár lett a mai majomtörzsek megalapítója. Leszármazottaik a melegebb, déli vidékeket keresték, ahol az éghajlat enyhe volt és bőségesen találtak forró égövi gyümölcsöket, és ahol nagyjából úgy élnek, ahogy azon a napon is, kivéve azokat az ágaikat, melyek a gibbonok és a farkatlan majmok korábbi fajtáival párosodtak, s emiatt nagymértékben leépültek.

62:3.12 És ebből már látható, hogy az embernek és a majomnak csak annyi köze van egymáshoz, hogy mindkettő a középemlősöktől származik, egy olyan törzsből, melyben egyidejűleg született meg és lépett később a maga útjára két ikerpár: az alsóbbrendű pár sorsa az volt, hogy létrehozza a majom, a babuin, a csimpánz és a gorilla mai fajtáit; a felsőbbrendű pár sorsa pedig az lett, hogy továbbvigye a felemelkedési vonalat, melynek továbbfejlődése magához az emberhez vezetett el.

62:3.13 A mai ember és a majomfélék ugyanazon törzsből és fajból származnak, de nem ugyanazoktól a szülőktől. Az ember ősei e középemlős törzs kiválasztódott maradványainak felsőbbrendű fajtáiból származtak le, míg a mai majomfélék (kivéve a makik, gibbonok, farkatlan majmok és egyéb majomszerű teremtmények bizonyos, már korábban is létező fajtáit) e középemlős csoport legalsóbb rendű párjának a leszármazottai, egy olyan páré, mely csak úgy tudott életben maradni, hogy elbújt a földalatti éléstár-menedékben több mint két hétnyi időtartamra a törzsük utolsó kegyetlen csatája alatt, és csak akkor bújtak elő, amikor az ellenségeik már messze jártak.”

4. A főemlősök
62:4.7 „A főemlős-törzsek jelentik az utolsó élő láncszemet az ember kifejlődésében, de kevesebb mint ötezer év multával e különleges törzsek egyetlen egyede sem maradt fenn.”

5. Az első emberi lények
„62:5.1 Ha visszaszámolunk, akkor a Kr.u. 1934. év és az első két emberi lény születésének időpontja között éppen 993.419 év van.”

6. Az emberi elme evolúciója
62:6.5 „Képzeljétek el az örömünket, amikor egy napon – az ikrek ekkor körülbelül tízévesek voltak – az istenimádat szelleme először teremtett kapcsolatot az ikerpár nőnemű tagjának elméjével, majd röviddel ezt követően a másikéval. Tudtuk, hogy valami olyasminek a megjelenése közeleg, amely szorosan köthető az emberi elméhez; és amikor nagyjából egy évvel később végül elmélyült gondolkodás és megfontolt döntés eredményeként elhatározták, hogy elmenekülnek otthonról és északra mennek, akkor kezdett működni a bölcsesség szelleme az Urantián és ebben a két, immár emberiként elismert elmében.”

7. A lakott világként való elismerés

* * *

Az első emberpárról írja az Urantia kinyilatkoztatás: 62:5.7 „Nagyon korán elsajátították a szóbeli érintkezést; tízéves korukra egy fejlett jelrendszert és egy olyan nyelvet fejlesztettek ki, mely csaknem félszáz fogalmat foglalt magába, és amely nagymértékben továbbfejlesztette és kiterjesztette az őseik által használt kezdetleges közléscsere-eljárásokat.”

Elgondolkodtam azon, hogy milyen fogalmak tartozhattak e félszáz szükséges és gyakran használatos fogalomhoz. A következőkhöz jutottam: anya, apa, gyere, menj, figyelj ("csend legyen" helyett is), menekülj, félek (veszély helyett is), víz (szomjas helyett is), ennivaló (éhes helyett is), menedék, te, én (testem helyett is), mi, világos (a nappalra is), sötét (az éjszakára is), szeret, utál, enyém (az akarom helyett is), fent, lent, fa, fej, kar, láb ( az ujjak helyett is), kő (kemény helyett is), kicsi (kevés helyett is), nagy (sok helyett is), gyerek, hideg, meleg, alvás, halott ("nem mozdul" helyett is), föld, szél (levegő helyett is), tűz (villám helyett is), ez, ott, madár, igen, nem, jó (a szép helyett is) és bizonyosan volt jelük vagy fogalmuk a nemi vágy kielégítésének igényére is.