Jelenlegi hely

63. Az első embercsalád

A tárgykörhöz kapcsolódó cikkek az urantiakonyv.blogspot.hu-n:

  • A főzés gyorsította az agy méretének növekedését?
  • Az ember már félmillió éve gyárt fegyvert
  • Az ember egymillió éve gyújtott először tüzet
  • Vérünkben van a harc?
  • A neandervölgyiek is tudtak beszélni
  • A korai emberfajták eredete és migrációja – a tudomány és az Urantia könyv
  • Szemünk színe
     

* * *

I. A 63. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

AZ ELSŐ EMBERCSALÁD

1. Andon és Fonta

2. Az ikrek elmenekülése

3. Andon családja

4. Az andoni nemzetségek
A) „63:4.4 E korai emberek megható ragaszkodást mutattak a társaik iránt és már kétségtelenül élt bennük a barátság eszméje, még ha kezdetleges formában is. A későbbi időkben gyakori látvány volt, hogy az alsóbbrendű törzsekkel való folyton visszatérő csaták során ezek az ősemberek hősiesen küzdöttek az egyik kezükkel, miközben a másikkal egy sebesült harcostársukat támogatták, próbálták védeni és menteni. A későbbi evolúciós fejlődés legnemesebb és legfelsőbb rendű emberi vonásai közül sok e korai népekben vetült előre megindító formában.”

B) 63:4.7 „E népeknek csupán két dolog járt az eszükben: vadászni élelemért és harcolni a szomszédos törzseknek tulajdonított valamilyen valós vagy vélt igazságtalanság vagy sérelem megtorlásáért.” 

C) „63:4.9 Lehetetlen dolog e fejletlen lényeket rávenni arra, hogy sokáig békében éljenek egymással. Az ember a harcoló állat leszármazottja, és amikor egymáshoz közel kerülnek, akkor a műveletlen emberek ingerlik és dühítik egymást. Az élethordozók ismerik az evolúciós teremtmények között végbemenő e folyamatokat és megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a fejlődő emberi lényeket végül legalább három, de leggyakrabban hat különböző és elkülönülő fajtára bontsák.”

5. Az andonfiak szétszóródása
„63:5.3 Ezek az andoni törzsek voltak a Franciaország területén lévő folyók korai lakói; több tízezer éven keresztül éltek a Somme folyó mentén. A Somme az egyetlen folyó, melyet a jégkorszakok nem változtattak meg, s amely azokban a napokban is úgy folyt a tenger felé, mint ma. És ez megmagyarázza, hogy az andoni leszármazottaknak miért találják oly sok nyomát e folyóvölgyben.”

6. Onagar – az igazság első tanítója
„63:6.2 Andon életfelfogása egészen zavaros volt; alig menekült meg attól, hogy tűzimádó legyen a tűz véletlen felfedezésével járó nagyfokú kényelem miatt. A józanész azonban a saját felfedezésétől a nap, mint a meleg és a fény felsőbbrendű és bámulatot keltő forrása felé fordította őt, mivel azonban a nap túl távoli volt a számára, nem lett belőle napimádó.

63:6.3 Az andonfiaknak az elemektől – a mennydörgéstől, a villámlástól, az esőtől, a hótól, a jégesőtől és a jégtől – való félelme már korán megjelent. De e régmúlt idők állandóan visszatérő késztetése az éhség volt, és mivel főként állathúson éltek, végül kialakították az állatimádat egy formáját. Andon számára a nagytestű zsákmányállatok a teremtő és fenntartó erő jelképei voltak. Időről időre szokásukká vált, hogy e különféle nagyobb állatokat az imádatuk középpontjába helyezzék. Egy adott állat népszerűségének idején az állat durva körvonalait rajzolták a barlangfalakra, és később, ahogy az ábrázolási műtudásuk fejlődött, ilyen állatistent véstek a különféle díszítőelemek közé.

63:6.4 Az andoni népek nagyon hamar kialakították a törzsi hódolat tárgyát képező állat húsának fogyasztásától való tartózkodás szokását. Később azonban annak érdekében, hogy a fiataljaik elméjére nagyobb hatást gyakoroljanak, kialakítottak egy olyan hódolati szertartást, melyet az egyik ilyen tisztelt állat teste körül végeztek; és még később a leszármazottaik e kezdetleges előadást kifinomultabb áldozó szertartássá fejlesztették. És innen ered az áldozás, mint az istenimádat része. Ezt az eszmét dolgozta ki Mózes a héber szertartásban és ezt Pál apostol elvben meg is őrizte, mint a bűn »vérontás« által való levezeklésének hittételét.

63:6.5 Onagarnak, ezen egyszerű népek nagy tanítójának az imája is azt mutatja, hogy e fejletlen emberi lények életében a legfontosabb dolog az élelem volt. Ez az ima így hangzott:

63:6.6 »Ó, Élet Lehelete, add meg a napi élelmünket ma, szabadíts meg minket a jégátoktól, ments meg bennünket az erdei ellenségeinktől és irgalommal fogadj minket a Nagy Túloldalon.«”

7. Andon és Fonta továbbélése
„63:7.3 Andon és Fonta röviddel a Jerusemre való megérkezést követően engedélyt kapott a Csillagrendszer Fejedelemtől, hogy visszatérjen az első lakóvilágra annak érdekében, hogy azokkal a morontia személyiségekkel szolgáljon együtt, akik az Urantiáról jövő idő-zarándokokat a mennyei szférákon üdvözlik. És e feladatra határozatlan időre rendelték őket. Szerettek volna üdvözletet küldeni az Urantiára e kinyilatkoztatásokon keresztül, de e kérés teljesítését bölcsen megtagadták tőlük.

63:7.4 Ez tehát az Urantia egész történelmének leghősiesebb és leginkább magával ragadó fejezetéről szóló beszámoló, az egész emberiség különleges szülei kifejlődésének, létküzdelmeinek, halálának és örök továbbélésének története.”

* * *

I. Az Urantia kinyilatkoztatás 63. írásában olvasom:

1. „63:7.3 Andon és Fonta röviddel a Jerusemre való megérkezést követően engedélyt kapott a Csillagrendszer Fejedelemtől, hogy visszatérjen az első lakóvilágra annak érdekében, hogy azokkal a morontia személyiségekkel szolgáljon együtt, akik az Urantiáról jövő idő-zarándokokat a mennyei szférákon üdvözlik. És e feladatra határozatlan időre rendelték őket. Szerettek volna üdvözletet küldeni az Urantiára e kinyilatkoztatásokon keresztül, de e kérés teljesítését bölcsen megtagadták tőlük.”

Miért nem üdvözölhette Andon és Fonta az Urantia kinyilatkoztatás olvasóit? Talán azért, mert ha Andon és Fonta üzenhetett volna, akkor az Urantián más is kérhetné a mennyei Atyát, hogy az eltávozott halottaitól túlvilági üzenetet kaphasson. Továbbá, inkább a szellemi atyaság-gyermekség kapcsolatra érdemes hangsúlyt helyeznünk, nem pedig a korábban élt őseinkkel való kapcsolattartásra. 

Bár Andon és Fonta nem küldhetett üdvözletet az Urantia lakóinak, mi azért tanulhatunk általuk. Mit tanulhatok én Andon és Fonta életéből? 

a) Ösztönző számomra a bátorságuk. Az, hogy ketten nekivágtak a vad és ismeretlen világnak egy új és jobb élet reményében, s hogy 62:7.3 „elválasszák az utódaikat az alsóbbrendű elődeiktől.” 

b) Nagyon tetszik Andon következő, feszültség levezető megoldása is: 70:1.3 „Andon azt tanította a gyermekeinek, hogy a vitáikat úgy rendezzék, hogy egy fát csapkodnak bottal, s közben a fát illetik szitkokkal; az győz, akinek a botja előbb eltörik.”

c) Követendő, hogy az emberi kapcsolataik által 63:3.4 „szüntelenül a nemzetség nevelésén és felemelésén” munkálkodtak. 

d) Tiszteletre méltó számomra az is, hogy Andon és Fonta – saját kérelemre – jelenleg is közösségi szolgálatot végez (63:7.3).

2. Elgondolkodtam az Onagar által hirdetett tanításon is.

63:6.8 „Onagar 983.323 évvel ezelőtt született (Kr.u. 1934-hez képest), és hatvankilenc évet élt.” 63:6.1 Ő volt az, 63:6.1 aki az andoni „törzsek vezetését átvette, elhozta a békét közöttük, és akkor első alkalommal az »emberek és állatok Lélegzetadójának« imádatára vezette mindnyájukat.” 

Onagar imája így szólt: 63:6.6 „Ó, Élet Lehelete, add meg a napi élelmünket ma, szabadíts meg minket a jégátoktól, ments meg bennünket az erdei ellenségeinktől és irgalommal fogadj minket a Nagy Túloldalon.” 
És 63:6.7 „Onagar…tanítókat küldött ki a távoli településekre, hogy terjesszék az egy Istenségre vonatkozó, új tantételeit és a túlvilágról alkotott elképzelését, melyet ő a Nagy Túloldalnak nevezett.”

Onagar tehát világképet kínált a kortársainak. Tapasztalható dolgokat magyarázott, foglalt rendszerbe. Milyen tapasztalatokra épülhetett Onagar tanítása?

Ezek az emberek a természetben éltek. Naponta láthatták, hogy az élő emberek és az erdei vadak lélegeznek, vagy levegő után kapkodnak, amikor erőfeszítést tesznek. Elgondolkodtató lehetett számukra az is, hogy a halál a légzés megszűnésével állt be.
Láthatták, hogy az emberek és az embereket tápláló erdei állatok addig élnek, amíg lélegeznek. Tapasztalták azt is, hogy az alvó vagy ájult ember és állat – bár nincs magánál – de lélegzik, és újra felébred. 

Az ismétlődő tapasztalataik azt mutatták, hogy az élet a lélegzettel van szoros kapcsolatban. Amíg van lélegzet, addig van élet. Ha már nincs lélegzet, akkor élet sincs. 

Az álomképeik, tehát az elhunytakról szóló, valóságosnak tűnő képek és érzések, valamint az életösztönük azt jelezte számukra, hogy kell lennie egy olyan helynek, ahol az elhunyt személyek továbbra is élnek, s akikkel az élők majd újra találkozhatnak. E hely lehetett a Nagy Túloldal. 

Onagar bizonyára azt tanította, hogy az élet-lélegzet, az élők Lélegzetadójától való, aki a lélegzet-életet számon tartja és összegyűjti a halál után. Mivel ezeknek az embereknek a vallása a Lélegzet-, vagyis az Életadó tiszteletén alapult, ezért tisztelniük kellett azokat is, akiknek az Életadó az Élet Leheletét adta, azokat, akik szintén a Tőle kapott élettel bírnak – tehát az embertársakat és a zsákmány állatokat is. Talán még ma is vannak olyan természeti népek, melynek tagjai megköszönik a levadászott állatnak, hogy táplálja őket.

Más emberek tisztelete (értékelése) nélkül Onagar nem tudott volna hirdethető vallást kialakítani és békét fenntartani az emberi törzsek között.