Jelenlegi hely

64. A színes evolúciós emberfajták

 

A tárgykörhöz kapcsolódó cikkek az urantiakonyv.blogspot.hu-n:

  • Az Újvilág benépesülése
  • Az Újvilág benépesülése (2)
  • A hideg miatt halhatott ki a neandervölgyi?
  • Britannia legkorábbi benépesülése
  • A neandervölgyiek szerető és gondoskodó ősök voltak (?)
  • Kínai ősember neandervölgyi belsőfül-szerkezettel
  • Urantia könyv alapú rendszertan
  • Az ember már félmillió éve gyárt fegyvert
  • Az emberi Y-kromoszóma jóval ősibb annál, mint eddig hitték
  • Vérünkben van a harc?
  • Európából származik minden ma élő kutyafaj?
  • A neandervölgyiek is tudtak beszélni
  • A törzsi önzéstől az egyetemes emberbarátiságig
  • A korai emberfajták eredete és migrációja – a tudomány és az Urantia könyv
  • A Bering-szoros stabilizálta a Föld klímáját
  • Szemünk színe
     

* * *

URANTIA KÖNYV ALAPÚ RENDSZERTAN

Az Urantia könyv közvetlenül nem alkalmazza a hagyományos (latin) osztályozási rendszert. Ugyanakkor olyan megállapításokat tesz, melyek nemcsak hogy megfeleltethetők a rendszertani osztályozási rendnek, hanem jelzik az osztályozás pontosításának lehetőségét is.
Az emberi törzsfejlődés kérdéseinek megvitatása során a legtöbb ember kerüli az „alsóbb rendűekkel való szaporodás” témakörét. Sokaknak kellemetlenséget jelent belegondolniuk abba, hogy emberi elődeink lerontották a génállományunkat az emberi szintet el nem érő lények génjeinek belekeverésével. Mindamellett aligha meglepő, hogy ilyesmi végbemehetett, s éppen ennek megtörténtét állítja az Urantia könyv.

Az emberi törzsfejlődés ismertetése során az Urantia könyv megmutatja, hogy az Isten terve miként érvényesíti jótékony hatását az evolúciós élet teljes spektrumára vonatkozóan. A szerzők leszögezik, hogy bár módfelett kívánatos a nemzésre vonatkozó szabályok és egyértelmű korlátok figyelembevétele a fejlődésünkben, mégsem az Isten hibája az, ha nem fogjuk fel az emberi törzsfejlődés folyamatában rejlő s az evolúciónak oly széles területén érvényesülő bölcsességet. Az értetlenség legfeljebb nekünk róható fel, s az Urantia könyv e hiányosság pótlásában segít.

Az Urantia könyvbeli tanítás szerint az első két emberi lény – azok az egyedek, akiknek elméje már emberi bölcsességet mutatott – egy ikerpár volt (név szerint Andon és Fonta), s azt is megtudhatjuk, hogy ők az emberiség különleges eredetét alkották, ugyanis az elmeműködésnek ez a szintje a körülbelül egymillió évvel ezelőtt megjelent, őket létrehozó mutációt hordozó első nemzedékben megmutatkozott.

Ha feltesszük, hogy a primitív emberi lények – az andonfiak – képesek lehettek olyan egyéb alfajokkal párosodni, melyeknek nem volt meg az emberi mivoltuk, akkor máris szembesülünk az antropológusok nehézségeivel, akik értelmezni próbálják a megtalált kövületeket és egyenes leszármazási ágat próbálnak felrajzolni a Homo sapiens-ig (a továbbiakban: H. sapiens) és a H. sapiens sapiens-ig. A problémát az okozza, hogy a felegyenesedett járást általában alapvető fontosságú tényezőnek tekintik az emberi lények törzsfejlődésében, s az erectus meghatározó helyet foglal el a rendszertanban, mint a H. sapiens sapiens-hez egyenesen elvezető ágon nyilvánvalóan helyet igénylő fejlődési szakasz.

Az Urantia könyv szerinti emberleírási rendszerben az embert meghatározó fő ismérv – az emberi bölcsesség – nem azonosítható a csontozattal (csontvázzal). Az első emberi lények képesek voltak alsóbb rendű szaporodásra a fajtájuk azon egyedeivel, melyek nem mutattak emberi jegyeket (viszont az ő keverék utódaik egy részénél megmutatkozott az emberi bölcsesség). Az Urantia könyv ezen túl utal arra is, hogy meghatározható a populáció általános genetikai alapjának az a legkisebb mértéke, amely még elégséges a fejlett civilizáció fenntartásához.

Az Urantia könyvbeli tanítás szerint az emberiség első képviselőinek megjelenésében megmutatkozott emberi bölcsesség nem tudott olyan genetikai alapokra támaszkodni, mely a civilizáció megmaradásához elégséges lett volna. Ennélfogva az Urantia könyv alapú ember-rendszertani leírás nem kezdődhet a sapiens-szel. E kifejezés – melynek jelentése természetesen: bölcsesség – az Urantia könyvben közölt nagyon lényeges, bölcsességi vonatkozású különbségtétellel hozható kapcsolatba, és ezért itt azokra a későbbi mutációkra (másulatokra) való utalásként használjuk, melyek a civilizáció – a csoport-bölcsesség – megjelenését lehetővé tették.

* * *

A 64. ÍRÁSBAN BEMUTATOTT EMBERI LÉNYEK URANTIA KÖNYV ALAPÚ RENDSZERTANI LEÍRÁSA

HOMO ERECTUS PROSAPIENS: Az andonfiak, vagyis az első két emberi lény leszármazottai, akiknek törzsfejlődési mutációjára hozzávetőleg 1.000.000 évvel ezelőtt került sor. Lévén, hogy a könyv szerint az emberiség kizárólag közvetlenül az andonfiakon keresztül fejlődött ki, ezért minden prosapiens-nek rendelkeznie kell valamekkora andonfi örökséggel. A csontváz-felépítést vizsgálva természetesen lehetetlen megmondani, hogy egy adott egyedben vajon működött-e emberi bölcsesség. De általában véve kijelenthető, hogy a régészeti ásatásokon előkerülő azon kövületek és/vagy egyéb leletek esetében, melyek fejlettebb eszközkészítésre utalnak, az egykori populációnak valószínűleg jóval nagyobb százalékát tették ki az emberi bölcsességgel rendelkező egyedek, mint a kevésbé fejlett kortársaik.

HOMO ERECTUS SUBSAPIENS: Ez az osztály magába foglalja az összes olyan fajtát, melyek képesek a H. erectus prosapiens-szel való szaporodásra, de nem rendelkeznek az emberi bölcsesség működésének fenntartásához szükséges genetikai alappal. Az első H. erectus prosapiens, mely nem állt közvetlen kapcsolatban Andonnal és Fontával, s amely a könyv szerint nem minősült egyénnek, H. erectus prosapiens lehet. Megemlítjük, hogy bár az Urantia könyv nem nagyon tér ki a részletekre, de elképzelhető, hogy voltak olyan, az emberi lények szintje felé fejlődő fajok is, melyek nem közvetlenül a Homo erectus fejlődési ágán helyezhetők el, de szaporodóképes utódokat tudtak létrehozni a H. erectus prosapiens-szel. A jelenlegi tudományos rendszerben H. ergaster besorolásban lévő lény lehet a példa a H. erectus prosapiens előtt létezett H. erectus subsapiens-re.

HOMO NEANDERTHALENSIS: A neandervölgyi emberfajta az Urantia könyv meghatározása szerint. A H. erectus-t leváltó eme fejlődési lépcsőfokot már be lehet sorolni a H. sapiens felé irányuló fejlődés elemeként, de ez a fajta még mindig nem képes civilizációt fenntartani. Ha pedig emellett figyelembe vesszük azt is, hogy ezek a fejlettebb andonfiak viszonylag gyorsan elterjedtek és nyomban el is keveredtek a H. erectus prosapiens-től a H. erectus subsapiens-ig tartó skálán elhelyezkedő különféle fajtákkal, akkor a H. neanderthalis-t funkcionális értelemben kénytelenek vagyunk továbbosztályozni úgy, mint prosapiens vagy subsapiens. A kiterjedt fajkeveredés miatt a H. neanderthalis mindent együttvéve visszafejlődési irányt képviselt.

HOMO NEANDERTHALENSIS PROSAPIENS: Az andonfiakkal (H. erectus prosapiens) keveredett fejlettebb, felsőbb rendű Badonan-fajták (H. neanderthalensis).

HOMO NEANDERTHALENSIS SUBSAPIENS: A H. erectus subsapiens-szel mint alsóbb rendű fajtával szaporodott H. neanderthalensis. 

HOMO SAPIENS: Az Urantia könyvbeli leírás szerint a színes emberfajták, beleértve a tiszta és a kevert színes fajtákat egyaránt. A könyv szerint a H. sapiens már nem volt hajlamos az alsóbb rendű fajtákkal való szaporodásra; nem is meglepő, hogy a civilizáció fennmaradása olyan genetikai alap meglététől függ, mely nem hajlamos az alsóbb rendű fajtákkal való szaporodásra.

HOMO SAPIENS PRIMARIUS: Az elsőfajú szangik fajták: a vörös, a sárga és a kék fajták.

HOMO SAPIENS SECUNDARIUS: A másodfajú szangik fajták: a narancsszín, a zöld és az indigó fajták.

HOMO SAPIENS SAPIENS: A mai kevert fajták, melyek között a H. sapiens supersapiens, a H. sapiens és a H. erectus prosapiens különböző mértékű keveredéseit alkotó fajták találhatók meg.

HOMO SAPIENS NEANDERTHALENSIS: A H. neanderthalensis prosapiens-szel (a 850.000 évvel ezelőtt megjelent felsőbb rendű Badonan-törzsekkel) keveredett H. sapiens (a szangik fajták). E fajkeveredésre hozzávetőleg 300.000 évvel ezelőtt került sor, és rájuk a rendszertani leírásban jelenleg úgy utalnak, mint H. neanderthalensis vagy H. sapiens neanderthalensis. A jelenleg használatos H. sapiens sapiens megjelölés – az ember törzsfejlődésben hozzávetőleg 200.000 évvel ezelőtt, a nodfiakkal elindult fejlődési szakasz – megfelelője ebben az Urantia könyv alapú rendszertanban H. sapiens transerectus.

HOMO HEIDELBERGENSIS PROSAPIENS: Az eddig előkerült kövületek alapján és az Urantia könyv különböző részeiben fellelhető ismeretek tükrében arra következtethetünk, hogy a H. heidelbergensis valószínűleg olyan mutációs fejlődési előrelépés eredménye, mint amely a H. neanderthalensis prosapiens-től a H. sapiens-re való ugrásszerű változásban is megmutatkozott. A különbség abban áll, hogy H. heidelbergensis fajtává másult H. neaderthalensis prosapiens eredendően gyengébb genetikai adottságokkal rendelkezett, mint a H. sapiens előtti fejlődési szakaszt képviselő H. neanderthalensis prosapiens. Ennél az ugrásszerű változásnál hiányzott az a H. sapiens típusú mutáció, mely létrehozta a színes emberfajtákat. Úgy tűnik, hogy a nagyobb részüket valószínűleg kipusztították, kisebb részüket pedig vélhetően magukba olvasztották a H. neanderthalensis (fejlettebb andonfiak) és a H. sapiens találkozásából létrejött keverékfajták.

A 64. ÍRÁSBAN BE NEM MUTATOTT, DE A MAI KEVERT EMBERFAJTÁK KIALAKULÁSA SZEMPONTJÁBÓL MEGEMLÍTENDŐ EMBERFAJTÁK

HOMO SAPIENS TRANSERECTUS: A nodfiak.

HOMO SAPIENS ULTRASAPIENS: Az ádámfiak és az ádámszonfiak, vagyis az ibolyaszín fajta. (Ádámszon volt Ádám and Éva első fiúgyermeke.)

HOMO SAPIENS SUPERSAPIENS: Az anditák.

* * *

1) Példák az Urantia helyzetét befolyásoló különleges körülményekre:

a) Egyedülálló dolog ebben a csillagrendszerben, hogy az emberi sajátakarat a színes emberfajták színre lépése előtt jelent meg (az andoni emberfajtában). (64:6:2; 65:4.7)

b) A színes emberfajták ősszülei egy családban jelentek meg. (64:6.1; 65:4.7)

2) Az istenimádat nagy jelentőségét mutatja az is, hogy a korai idők nagy vezetői (64:6.3-6.27) az Isten imádatában egyesítették a népeket:

a) „A Lélegzet Adója” (Onagar)
b) A „Nagy Szellem” imádata (Onamonalonton).
c) „A Nagy Tanító” (Porshunta)
d) Az „Egy Igazság” (Szinglangton)
e) „Az Élet Egyetlen Forrása” (Fantad)
f) A „Legnagyobb Főnök”, „a Legfelsőbb Vezér” (Orlandof)
g) Az „Istenek Istene” (Orvonon)
h) „A Nagy Világosság” (Manszant)

3) Néhány társadalmi, evolúciós törvényszerűség és intelem:

„És mindig is ez volt a helyzet az Urantián. A nagyreményű polgárosodott társadalmak nemzedékről nemzedékre leépültek és végül elpusztította azokat az az oktalan gyakorlat, hogy engedélyezték a felsőbbrendűeknek az alsóbbrendűekkel való szabad párosodását.” (64:1.8)

„(...) [A] a vörös ember nem tudott a fehér ember fölé kerekedni, és szolgálni sem akarta őt. Ilyen körülmények között, ha két emberfajta nem keveredik, akkor az egyik vagy a másik kipusztul.” (64:6.9)

„A különböző népek keveredéséből erősebb és jobb fajták származnak, amennyiben e különböző fajták felsőbbrendű örökítőtényezők hordozói. És az urantiai emberfajták javára is szolgált volna egy ilyen korai összeolvadás, feltéve, hogy ez az egyesített nép később hatékonyan továbbfejlődhetett volna a felsőbbrendű ádámi fajtával való alapos keveredés révén. Egy ilyen kísérlet elvégzése az Urantián a jelenlegi faji körülmények között rettenetes hatású lenne.” (64:6.32)

„(...) Az emberi faj hasonneműsége mindaddig nem kívánatos, amíg a fejlődő világ népei nem jutnak el a szellemi fejlődés viszonylag magasabb szintjeire. (64:6.35)”

„(...) A visszamaradottságuktól függetlenül ezek [a] (...) népek is pontosan ugyanolyan megbecsülést élveznek a mennyei hatalmak előtt, mint bármely más földi emberfajta.” (64:6.27)

* * *

I. A 64. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

A SZÍNES EVOLÚCIÓS EMBERFAJTÁK

1. Az andoni őslakók
A) „64:1.3 Ezek az andonfiak, a nem-emberi rokonaikkal ellentétben, kerülték az erdőket. Az erdőkben az ember mindig is csak leépült; az emberi evolúció kizárólag a nyílt területeken és a magasabb szélességi körökön fejlődött. A nyílt területek hidege és az éhség cselekvésre, találékonyságra és az erőforrások nélküli boldogulásra késztet. Míg ezekből az andoni törzsekből a jelen emberi faj úttörői lettek e zord északi éghajlattal járó viszontagságok és szükségek közepette, addig a visszamaradt unokatestvéreik pazar körülmények között éltek a közös eredetüket jelentő terület délszaki erdeiben.”

B) „64:1.7 A nyugatra vándorolt csoportokat kevésbé vetették vissza a közös ősüktől származó, visszamaradt fajták, mint azokat a csoportokat, amelyek keletnek mentek, és szabadon keveredtek a visszamaradt állati unokatestvéreikkel. E fejlődésre képtelen egyedek dél felé sodródtak és rövidesen az alsóbbrendű törzsekkel párosodtak. Később a keverék leszármazottaik egyre nagyobb számban tértek vissza északra, hogy ott párosodjanak a gyorsan gyarapodó andoni népekkel, és ezek a szerencsétlen egyesülések biztosan építették le a felsőbbrendű emberfajtát. Az ősi települések közül egyre kevesebb tartott ki a Leheletet Adó imádása mellett. E korai, kezdetleges polgárosodott társadalmat kipusztulás fenyegette.

64:1.8 És mindig is ez volt a helyzet az Urantián. A nagyreményű polgárosodott társadalmak nemzedékről nemzedékre leépültek és végül elpusztította azokat az az oktalan gyakorlat, hogy engedélyezték a felsőbbrendűeknek az alsóbbrendűekkel való szabad párosodást.”

2. A foxhalli népek

3. A Badonan-törzsek

4. A neandervölgyi emberfajták

5. A színes emberfajták eredete

6. Az Urantia hat szangik emberfajtája
A) 64:6.9 „Felettébb szerencsétlen dolog, hogy a vörös embernek szinte egyáltalán nem adatott meg a lehetőség, hogy a későbbi ádámi fajtával való keveredés révén továbbfejlődjön. És mivel ez volt a helyzet, a vörös ember nem tudott a fehér ember fölé kerekedni, és szolgálni sem akarta őt. Ilyen körülmények között, ha két emberfajta nem keveredik, akkor az egyik vagy a másik kipusztul.”

B) 64:6.34 „4. Az emberfajták közötti, illetőleg az egyes fajtákon belül a csoportok közötti különbségek lényegesek az emberi türelem és a felebaráti szeretet kifejlődése szempontjából.”

7. A színes emberfajták szétszóródása
A) „64:7.7 A sárga emberfajta folytatta Kelet-Ázsia központi területeinek megszállását. A hat színes emberfajta közül ők maradtak fenn a legnagyobb számban. Míg a sárga emberek időnként vívtak ugyan faji háborút, de nem folytattak olyan állandó és könyörtelen irtóhadjáratokat, mint a vörös, a zöld és a narancsszín emberek. E három emberfajta gyakorlatilag kiirtotta önmagát, mielőtt a más fajú ellenségeik megsemmisítették volna őket.”

B) „64:7.17 A jégár legnagyobb kiterjedésének időszakaiban a legnyugatabbra élő andoni törzsek nagyon közel kerültek ahhoz, hogy a jég a tengerbe szorítsa őket. Évekig a mai Anglia szigetének egy keskeny déli sávjában éltek. És e visszatérő jégkori előrenyomulások miatt végül a tengerre kényszerültek, amikor a hatodik és egyben utolsó eljegesedés megjelent. Ők voltak az első tengeri kalandozók. Hajókat építettek és új földek felkutatásába kezdtek, melyekről azt remélték, hogy mentesek lesznek a szörnyű jégözönöktől. És néhányan el is érték Izlandot, mások pedig Grönlandot, de a nagytöbbségük éhen és szomjan veszett a nyílt tengeren.”

C) „64:7.20 E régi idők küzdelmeit a bátorság, a merészség, sőt a hősiesség jellemezte. És mi mindannyian sajnáljuk, hogy a korai őseitek e kiváló és határozott jellemvonásai közül oly sok kiveszett a későbbi emberfajtákból. Bár értékeljük a fejlődő polgárosodott társadalmaitok számos szempontból való tökéletesedését, azért hiányoljuk a korai őseitek nagyszerű állhatatosságát és nemes odaadását, mely gyakran a nagyság és a fenségesség határait súrolta.”