Jelenlegi hely

80. Az andita terjeszkedés nyugaton

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK, ÖSSZEÁLLÍTÁSOK:

  • Az ősi emberfajták eredete és története
  • A lovak korai háziasításának nyomai
  • Közel-Keletről érkezők hozták a földművelést Európába
  • A Szahara villámgyorsan vált sivataggá
  • Rejtélyes genetikai baleset eredménye vagyunk
  • A neandervölgyiek szerető és gondoskodó ősök voltak (?)
  • A DNS feltárja a modern európaiak többes eredetét
  • A hideg miatt halhatott ki a neandervölgyi?
  • Megfejtették, hogy terjedt el a földművelés?
  • Hasonlóságok Platón Atlantisza és az Urantia könyv Édenkertje között
  • A korai emberfajták eredete és migrációja – a tudomány és az Urantia könyv
  • Urantia könyv alapú rendszertan

 

* * *

EGYES ESEMÉNYEK ÉS TÖRTÉNÉSEK IDŐRENDI SORA AZ URANTIA KÖNYV SZERINT (80. írás)

Kr.e. 33.000 ― Bár a kék ember akkoriban elterjedt volt az európai földrészen, azért ennek az emberfajtának számos különböző fajfélesége létezett. Az európai kék fajták is nagyon kevert népet alkotnak, benne a vörös és a sárga fajtával, míg az atlanti-világtengeri partvidéken és a mai oroszországi térségekben magukba olvasztották az andonfi vér egy jelentős részét, délen pedig a szaharai népekkel állnak kapcsolatban. (80:3.2)

Kr.e. 23.000 ― Az anditák csaknem 20.000 éven át egyre messzebb, Közép-Ázsia északi részeibe szorították az andonfiakat. (80:9.6)

Kr.e. 13.000 ― Az alpesi erdők mindenfelé elterjedőben vannak. Az európai vadászokat ugyanaz az éghajlati kényszerítő erő szorítja a folyóvölgyekbe és a tengerpartokra, mely a világ boldog vadászmezőit száraz és kietlen sivatagokká változtatja. Ezek a nagy és viszonylag hirtelen éghajlatváltozások késztetik az európai emberfajtákat arra, hogy a pusztai vadászokból pásztorokká, bizonyos mértékben pedig halászokká és földművesekké váljanak. (80:3.8)

Kr.e. 13.000 ― További biológiai visszafejlődés. A korábbi vadász korszakban a felsőbbrendű törzsek vegyes házasságokat kötöttek a felsőbbrendű hadifoglyokkal és mindig elpusztították az alsóbbrendűeknek tartottakat. De ahogy elkezdenek településeket létesíteni és hozzáfognak a földműveléshez és a kereskedelemhez, egyre inkább életben hagyják a középszerű foglyokat és inkább rabszolgává teszik őket. E rabszolgák utódai nagy mértékben leépítetik a teljes cro-magnoni fajtát. E kulturális visszalépés addig folytatódott, míg a fejlődés keletről új lendületet nem vett, amikor is a mezopotámiaiak utolsó és tömeges áradata átcsapott Európán, gyorsan felszívva a cro-magnoni fajtát és műveltséget, és útjára indította a fehér emberfajták civilizációjának kibontakozását. (80:3.9)

Kr.e. 12.000 ― Egy andita törzs Krétára vándorol. Ez az egyetlen, ilyen felsőbbrendű csoport által ilyen korán elfoglalt sziget, és csaknem 2000 évvel később került sor arra, hogy e tengerészek leszármazottai elterjedtek a szomszédos szigeteken is. E csoportot a keskeny fejformájú, viszonylag kis termetű anditák alkották, akik vegyes házasságokat kötöttek az északi nodfiak vanfi csoportjával. Mindannyian alacsonyabbak voltak 180 centiméternél, és a magasabb termetű és alsóbbrendű társaik valósággal kiszorították őket a szárazföldről. Ezek a krétai menekültek igen jól értettek a szőttesek készítéséhez, a fémművességhez, a fazekassághoz, az ólomöntéshez és a kő építészeti célú felhasználásához. Ismerték az írást is, és pásztorkodásból, valamint gazdálkodásból tartották fenn magukat. (80:7.2)

Kr.e. 10.000 ― A görögök eredete. Csaknem 2000 évvel a krétai műveltség megalapítását követően Ádámszon magas termetű leszármazottainak egy csoportja csaknem közvetlenül az észak-mezopotámiai hegyvidéki hazájukból indulva az északi szigetek érintésével eljut Görögországba. A görögök ezen ősapáit Szátó, Ádámszon és Ratta egyenes ági leszármazottja vezette nyugat felé. (80:7.3)

Kr.e. 10.000 ― Néhány ezer éven keresztül a holtak elégetése csaknem teljesen általános szokás volt Skandinávia-szerte. Ez megmagyarázza, hogy a korai fehér emberfajták maradványai miért nem lelhetők fel annak ellenére, hogy egész Európában számos sírjuk megtalálható – e sírokban csak a kő- és agyagurnákban lévő hamu van. Ezek a fehér emberek lakóhelyeket is építettek; ők sohasem laktak barlangokban. És megint csak ez magyarázza, hogy miért van olyan kevés bizonyíték a fehér ember műveltségéről annak ellenére, hogy az előtte itt élt cro-magnoni fajta műveltsége jól megőrződött ott, ahol biztonságosan elzáródhatott a barlangokban és sziklaüregekben. Mondhatni, az egyik nap Észak-Európában a visszafejlődő dunaiak és a kék ember kezdetleges műveltsége van jelen, a másik nap pedig a hirtelenül megjelenő és igencsak felsőbbrendű fehér emberé. (80:9.4)

Kr.e. 7000 – Kr.e. 6000 ― Az északi emberfajták ősei. A Kínán és az eufráteszi térségen kívüli egész lakott világ csak igen korlátozott mértékű kulturális fejlődést mutatott 10.000 éven át, amikor is a szilaj andita lovasok megjelentek a Krisztus előtti hatodik és hetedik évezredben. Ahogy az orosz síkságokon nyugat felé haladtak, s magukba olvasztották a kék ember legjobbját és elpusztították a legrosszabbját, egy néppé váltak. Ezek az ősei az úgynevezett északi fajtáknak, ők a skandináv, a germán és az angolszász népek ősapái. (80:4.5)

Kr.e. 5000 ― A kifejlődő északi emberfajták az egyeduralkodók egész Észak-Európában, beleértve Észak-Németországot, Észak-Franciaországot és a Brit-szigeteket is. Közép-Európát még egy ideig a kék ember és a kerek fejű andonfiak ellenőrzik. (80:5.8; 80:9.1)

Kr.e. 5000 ― Az ádámi leszármazottak három legtisztább fajtája Sumériában, Észak-Európában és Görögországban van jelen. Egész Mezopotámia lassú leépülésen megy keresztül az Arábiából beszűrődő kevert és sötétebb bőrű fajták áradata miatt. És ezen alsóbbrendű népek bejövetele is hozzájárult az anditák biológiai és kulturális maradványainak a távolabbi vidékeken való szétszóródásához. (80:7.9)

Kr.e. 5000 ― A haladó mezopotámiaiaknak egy hatalmas serege indult el az Eufrátesz-völgyből és telepedett le Cipruson; e civilizációt mintegy 2000 évvel később az északról érkező vad hordák pusztították el. (80:7.10)

Kr.e. 3000 ― Tévedés lenne feltételezni, hogy a fehér emberfajták osztályozhatók úgy, mint északi, alpesi és földközi-tengeri fajta. Túlságosan nagymértékű keveredés ment végbe, semhogy effajta csoportosítás megengedhető lenne. A fehér emberfajta egykor valóban elég jól elkülöníthetően ilyen csoportokból állt, de azóta általános keveredés ment végbe, és ma már nem lehetséges ez a határozott különbségtétel. Az ősi társadalmi csoportok ekkoriban sem alkottak jobban egy emberfajtát, mint Észak-Amerika mai lakossága. (80:9.15)

Kr.e. 3000 ― A növekvő szárazság az andonfiakat visszaűzte Turkesztánba. Ez a déli irányú andonfi nyomás több mint 1000 évig folytatódott, a Káspi- és a Fekete-tenger környékén szétvált, s a Balkán-félszigeten és Ukrajnán keresztül nyomult be Európa területére. (80:9.6)

(Kr.e. 3000) ― A polgárosultság közvetlen központja áttevődött a Nílus-völgybe. Egyiptom lett Mezopotámia utódja, mint a föld legfejlettebb csoportjának központja. (80:6.1)

(Kr.e. 2750) ― Az anditák építették az első kőépületeket Egyiptomban. A temetkezési kőgúlák közül a legelsőt és a legnagyszerűbbet Imhotep, a kormányfőként szolgáló andita építész lángelme építette. (80:6.4)

(Kr.e. 2000) ― Görögország és az égei-tengeri szigetek térsége követte Mezopotámiát és Egyiptomot a kereskedelem, a művészet és a műveltség nyugati központjainak sorában. (80:7.5)

Kr.e. 2500 ― A nyugati irányú andonfi lökéshullám elérte Európát. És az egész Mezopotámiára, Kisázsiára és a Duna-medencére kiterjedő betörés, mely a turkesztáni hegyek vad népeinek tulajdonítható, hozta magával az addigi idők legsúlyosabb és legtartósabb kulturális hanyatlását. A betörő népek határozottan andonizálták a közép-európai emberfajták jellegét, mely azóta is jellegzetesen alpesi maradt. A földközi-tengeri partvidék azonban nem itatódott át az anditákkal egészen a nagy vándornépi betörések koráig. A szárazföldi közlekedés és kereskedelem átmenetileg csaknem teljesen leállt ezekben a századokban, amikor is a vándorló népek betörtek a Földközi-tenger keleti körzeteibe. A szárazföldi közlekedésre gyakorolt eme hatás eredményeképpen a tengeri közlekedés és kereskedelem nagy teret nyert; a Földközi-tengeren zajló kereskedelem javában folyt. És a tengeri közlekedés e fejlődése azt eredményezte, hogy az anditák leszármazottai hirtelenül elterjedtek a földközi-tengeri medence teljes partvidéki területén. (80:9.7; 80:9.9)

Kr.e. 1000 ― A Nílus-völgyi (egyiptomi) kultúra leépüléséhez hozzájárultak az arábiai eredetű törzsek és a délről érkező fekete népek is. (80:6.5)

* * *

I. A 80. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

AZ ANDITA TERJESZKEDÉS NYUGATON

1. Az ádámfiak belépnek Európa területére

2. Éghajlati és földtani változások

3. A cro-magnoni fajta kék ember
80:3.3 A kék emberek igen életerős emberfajtát alkottak, de nagyot rontottak az ádámfiak műveltségi és szellemi szintjén. Ez utóbbiaknak nagyon nehezére esett, hogy elfogadtassák a vallásukat a cro-magnoni fajtákkal, mert az ádámfiak közül nagyon soknak erős hajlamai voltak a szüzek rászedésére és megrontására.

4. Az anditák európai betörései

5. Észak-Európa andita meghódítása

6. Az anditák a Nílus mentén

7. A földközi-tengeri szigetek anditái
80:7.7 Az anyatisztelet e korszakban Krétán, Káin leszármazottai körében vált a legkedveltebbé. Ennek keretében Évát, mint a „nagy anyát” imádták. Mindenfelé Éva képmásokat lehetett látni. Több ezer nyilvános szentélyt emeltek Kréta- és Kis-Ázsia-szerte. És ez az anyatisztelet Krisztus koráig fennmaradt, később pedig Mária, Jézus földi anyja dicsőítésének és imádatának leple alatt beépült a korai keresztény vallásba is.

8. A dunai andonfiak

9. A három fehér emberfajta
80:9.3 Az északi-dán és a dunai-andonfi műveltség a Rajnánál találkozott és keveredett össze, amint az megfigyelhető a mai Németországban létező két faji csoport létében is.