Jelenlegi hely

86. A vallás fejlődésének korai szakasza

 

ISTENTANI ÖSSZEFOGLALÓ (86. ÍRÁS)

  • Az ember első félelmei úgy váltak vallásivá, ahogy a természet megszemélyesült, szellemiesült és később megistenült. 86:0.1
  • A korai időkben a vallást a szerencse elem határozta meg – a jószerencse és a balszerencse. 86:1.1
  • A korai ember a véletlentől való félelemben élt – szerencsejáték volt a létezés. 86:1.4
  • Még a bölcs is azt mondta: „Nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal”. 86:1.6
  • Az ősi ember úgy hitte, hogy az élettel járó gyötrelmeket szellem okozza. 86:2.2
  • A vadember mindent megszemélyesített – a természetet és a véletlent is. 86:2.3
  • A véletlen olyan szó, melynek jelentése, hogy az ember túl tudatlan vagy túl lusta ahhoz, hogy meghatározza az okokat. 86:2.5
  • Az ősember számára a halál a véletlen és a rejtély zavarba ejtő keverékét alkotta. A nem erőszakos halált félelmetes csapásnak tekintették. 86:3.1
  • Az álom valóságos volt a vadember számára. 86:4.1
  • Az álmokból született a jövőbeli életbe vetett hit. 86:4.2
  • Az „élet leheletét” tekintették az élők és a holtak közötti különbségnek. 86:4.3
  • A kísértetkultusz vezetett el az újratestesülések sorozatába vetett hithez. 86:4.5
  • Az ember álombeli mását nevezték kísértetnek, szellemnek, árnynak, rémnek és később léleknek. 86:5.1
  • Az „élet lehelete” korszakokon át fétis volt. 86:5.13
  • Az árnyékot és a tükörképet babonás tisztelet övezte. 86:5.14
  • Az ember természeti környezetet örökölt, társadalmi környezetre tett szert és kísértet környezetet képzelt el magának. Az állam az ő válasza a természeti környezetére, az otthon a társadalmi környezetére, az egyház pedig a csalóka kísértet környezetére. 86:6.1
  • Később a jószerencse összekapcsolódott a jó szellemekkel, a balszerencse pedig a rossz szellemekkel. 86:6.4
  • A helyes és a helytelen fogalma végül kifejlődött, majd pedig megjelent a félelem hosszú ideig tartó, szolgai köteléke – az áldozásoké és a papságoké. Az etikáért fizetett ár rettenetes nagy volt – de megérte. 86:6.6
  • A vadember készségesen megfizette a félelem, a rettegés és a papi ajándékok díjait azért, hogy a balszerencse elleni varázslási biztosítást élvezhesse. 86:7.1
  • A modern ember elvette a biztosítási üzletet a papoktól és a gazdaság területére helyezi át. 86:7.2
  • A tudományos cselekvéshez vezető tudományos ismeretek jelentik a véletlen rossz dolgok egyedüli ellenszerét. 86:7.4

 

* * *

A VÉLETLEN MEGSZEMÉLYESÍTÉSE
Az ember természeténél fogva hajlamos hinni abban, amiről úgy gondolja, hogy a legjobb neki, ami az ő közvetlen vagy közvetett érdekének megfelel; az önös érdek erősen háttérbe szorítja az ok-okozati összefüggéseket. A vadember és a polgárosodott emberek elméje közötti különbség inkább tartalmi, semmint jellegbeli, inkább fokozatbeli, semmint minőségi. (86:2.4)

A LÉLEKVÁNDORLÁS ÉS A REINKARNÁCIÓ TÉVESZMÉJE
A narancsszín emberfajta különösen hajlamos volt hinni a lélekvándorlásban és az újratestesülésben. A más testi alakban való újjászületés ezen eszméje abból a megfigyelésből eredt, hogy az utód veleszületett jegyei és vonásai hasonlítanak az elődjéire. A gyermekeknek a nagyszülők és más elődök után való elnevezésének szokása az újratestesülésben való hit következménye volt. Némely későbbi emberfajta hitte, hogy az ember három-hét alkalommal hal meg. E hiedelem (mely Ádámnak a lakóvilágokon való létre vonatkozó tanításainak maradványa), és a kinyilatkoztatott vallás számos egyéb maradványa fellelhető a huszadik századi tudatlan népek egyébként képtelen tantételei között. (86:4.6)

TÉVESZME: A KÖZÖNSÉGES ÁLMOK A VILÁG TÜKREI; JÓSOLNAK, TANÍTANAK
(...) Az álmokat úgy tekintették, mint a lélek tapasztalásait, melyeket akkor szerez, amikor átmenetileg távol van a testtől. A vadember éppen olyan valósnak hiszi az álmait, mint az ébrenlét során szerzett tapasztalásainak bármely részét. (...) (86:5.10) Az idők során az emberek félelemmel vegyes áhítattal tekintettek az éjszaka jelenségeire, és ez alól a héberek sem voltak kivételek. Igazán hittek abban, hogy az Isten álmokon keresztül szól hozzájuk, noha Mózes parancsolatai ez ellen szóltak. És Mózesnek igaza volt, mert a közönséges álmok nem tartoznak azon módszerek közé, melyeket a szellemi világ személyiségei alkalmaznak, amikor az anyagi lényekkel érintkezni akarnak. (86:5.11)

A KÍSÉRTET-SZELLEM KÖRNYEZET
Az ember természeti környezetet örökölt, társadalmi környezetre tett szert és kísértet környezetet képzelt el magának. Az állam az ember válasza a természeti környezetére, az otthon a társadalmi környezetére, az egyház pedig a csalóka kísértet környezetére. (86:6.1)
Minden egyes múló nemzedék megmosolyogja az elődei buta babonáit, miközben megtartja azokat a téves gondolatokat és imádatokat, melyek további megmosolygást fognak kiváltani a felvilágosult utódok körében. (86:6.5)
[A helyes és a helytelen fogalmának] megjelenésétől számítható a hosszú és pazarló küzdelem az örökké elégedetlen szellemek megbékítéséért, az evolúciós vallási félelem rabszolgasága, az emberi erőfeszítések hosszú időn át tartó pazarlása sírokra, templomokra, áldozatokra és papságokra. Iszonyú és rettenetes nagy volt ez az ár, de az eredmény mindent megért, mert az ember ezen keresztül jutott el a viszonylagosan helyes és helytelen dolgok természetes felismeréséig; az emberi erkölcstan megszületett! (86:6.7)

A KEZDETELEGES VALLÁS KÜLDETÉSE
A kezdetleges vallás készítette elő az emberi elme terepét, mégpedig a hamis félelem hatalmas és lenyűgöző ereje révén, a természetfeletti eredetű igaz szellemi erő, a Gondolatigazító adományozásához. És az isteni Igazítók mindig is azon munkálkodtak, hogy az Isten-félést Isten-szeretéssé alakítsák. Az evolúció néha talán lassú, de a hatékonysága biztos. (86:7.6)

A TUDOMÁNY RENDELTETÉSI CÉLJA
Az emberiség most szabadul fel a kísértet-szellemmel magyarázott balszerencse rabszolgasorából. De miközben az emberek feladják az élet viszontagságainak szellem-okokra való visszavezetésének tantételét, meglepő fogékonyságot mutatnak egy ezzel csaknem egyenlő mértékben téves tanításnak a befogadására, mely szerint minden emberi egyenlőtlenségért a helytelen politikai alkalmazkodás, a társadalmi igazságtalanság és az ipari verseny okolható. De az új jogszabályok, az erősödő jótékonykodás és a még inkább ipari jellegű átalakulások, legyenek azok önmagukban és önmaguktól bármilyen jók is, nem fognak rendet tenni a születés tényei és az élet véletlenszerűségei terén. Csakis a tények megértése és a természeti törvények adta kereteken belüli bölcs alakítása fogja képessé tenni az embert arra, hogy elérje, amit akar és elkerülje, amit nem akar. A tudományos cselekvéshez vezető tudományos ismeretek alkotják az úgynevezett véletlen rossz dolgok egyedüli ellenszerét. (86:7.4)

AZ „EREDENDŐ BŰN” ÉS AZ EMBER „BŰNBEESÉSE” TÉVESZMÉJÉNEK EREDETE
Az összes emberi betegségről és természetes halálról először azt hitték, hogy szellemi közrehatás eredményei. Némely polgárosodott emberfajta még a jelenkorban is úgy tekinti a betegséget, mint amelyet „az ellenség” okozott és a gyógyulást vallási szertartásoktól reméli. A későbbi és összetettebb istentani rendszerek a halált a szellemvilág tettének tulajdonították, mely rendszerek mindegyike olyan tantételekhez vezetett, mint az eredendő bűn és az ember bűnbeesése. (86:3.3)

* * *

I. A 86. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

A VALLÁS FEJLŐDÉSÉNEK KORAI SZAKASZA
86:0.2 Az embernek a természeti erőktől való legkorábbi, a vallási szintet el nem érő félelme úgy vált fokozatosan vallási jellegűvé, hogy a természet megszemélyesült, szellemiesült és később megistenült az emberi tudatban.

1. A véletlen: jószerencse és balszerencse
A) 86:1.3 A balszerencsétől való állandó félelem bénító hatással volt rájuk. Mi értelme keményen dolgozni és balszerencsét aratni – vagyis valamiért nem kapni semmit – amikor az ember tengődhet is és rámosolyoghat a jószerencse – vagyis a semmiért kaphat valamit?

B) 86:1.4 Az ősi ember két meghatározó érdek között őrlődött: a kapni valamit semmiért szenvedélye és a semmit sem kapni valamiért félelme között.

2. A véletlen megszemélyesítése

3. A halál – a megmagyarázhatatlan

4. A halál túlélésének fogalma

5. A kísértetlélek fogalma

6. A kísértet-szellem környezet
A) 86:6.1 Az ember természeti környezetet örökölt, társadalmi környezetre tett szert és kísértet környezetet képzelt el magának. Az állam az ember válasza a természeti környezetére, az otthon a társadalmi környezetére, az egyház pedig a csalóka kísértet környezetére.

B) 86:6.5 Minden egyes múló nemzedék megmosolyogja az elődei buta babonáit, miközben megtartja azokat a téves gondolatokat és imádatokat, melyek további megmosolygást fognak kiváltani a felvilágosult utódok körében.

7. A kezdetleges vallás rendeltetési célja