Jelenlegi hely

87. A kísértettiszteletek

AZ IGAZ VALLÁSRÓL MONDTÁK:

  1. Az igazi vallás a hívőt társadalmilag vonzóvá teszi és megteremti az emberi közösségre való rálátást. (99:4.1)
  2. [A]z igazi vallás mindig magasztosabbá teszi az otthont. (177:2.6)
  3. [A]z igazi vallás minden erkölcsi értéket fokoz, azokat több jelentéstartalommal tölti meg. (196:3.27)
  4. Az igaz vallás nagy és közvetlen szolgálata nem más, mint szilárd egység megteremtése az emberi tapasztalásban, tartós béke és mély megnyugvás. (5:4.2)
  5. [A]z igaz vallás a nélkülözhetetlen forrása annak a magasabb energiának, mely arra készteti az embereket, hogy az emberek között testvériségen alapuló felsőbbrendű polgárosodott társadalmat hozzanak létre. (79:4.9)
  6. [Az igaz vallás a] személyes szellemi tapasztalás élő és erőteljes teste[.] (87:7.10)
  7. [A]z igaz vallás nem más, mint hogy a sajátlényeg az értelmes és felsőbb értékek szolgálatának szenteli magát. (92:7.5)
  8. Az igaz vallásnak mindig egyszerre kell lennie minden tartósan fennálló társadalom örök alapjának és vezérlő csillagának. (92:7.15)
  9. [A]z igaz vallás elégíti ki a lélek vágyait és ugyanez az ellenszere a szellemi nyugtalanságnak és az erkölcsi kétségbeesésnek. (98:2.2)
  10. Az igaz vallás elutasítja az erőszakot, mint a társadalmi fejlődés eszközét, de nem utasítja el a társadalom azon értelmes törekvéseit, hogy a szokásait és az intézményeit az új gazdasági feltételekhez és műveltségi követelményekhez igazítsa. (99:0.2).
  11. [A]z igaz vallás az egyetlen hatalom, mely képes tartósan fokozni valamely társadalmi csoportnak a többi csoport igényeire és szenvedéseire való válaszképességét. (99:1.5)
  12. Az igaz vallás átviszi az egyik korszakból a másikba az arra érdemes műveltséget és azt a bölcsességet, mely az Isten megismerésének és az őhozzá hasonlóvá válásra való törekvésnek a megtapasztalásából születik. (99:2.6)
  13. Az igaz vallás nem más, mint az élet mozgalmas megélésének egyik értelmes módja a mindennapi élet megszokott valóságai közepette. (99:4.3)
  14. [A]z igaz vallás az Istennek Atyátokként és az embernek a testvéretekként való elismerése. (99:5.2)
  15. [A]z igaz vallás személyes szellemi tapasztalási ügy[.] (99:5.7)
  16. Az igaz vallás nem más, mint őszinte áhítat valamiféle olyan valóság iránt, melyet a hívő önmaga és az egész emberiség szempontjából a legfelsőbb értéknek tart. (100:6.1)
  17. [A]z igaz vallás élő szeretet, szolgálatot teljesítő élet. (100:6.5)
  18. Az igaz vallás semmit sem vesz el az emberi léttől, hanem új jelentéstartalmakat ad az élet egészének; a lelkesedés, a hév és a bátorság új fajtáit hozza létre. (100:6.5)
  19. Az igaz vallás nem természeti bizonyítékok révén levezethető és bebizonyítható bölcseleti hiedelemrendszer, és nem is a révület leírhatatlan érzéseinek valószínűtlen és ködös élménye, melyet kizárólag a megmagyarázhatatlant kereső ábrándos hívek képesek élvezni. (101:1.1)
  20. Az igaz vallás csírái az ember erkölcsi tudatának területéről származnak és az ember szellemi rálátásának növekedésében nyilatkoznak meg, az emberi személyiség ama képességében, mely az Istent kinyilatkoztató Gondolatigazítónak az Istenre vágyó halandói elmében való jelenlétének következményeként fejlődik ki. (101:1.5)
  21. Az igaz vallás a valóságra való rálátás, az erkölcsi tudat hit-gyermeke, és nem puszta értelmi helyeslése az elmerevített tantételek valamely halmazának. (101:2.13)
  22. Az igaz vallás abban a tapasztalásban áll, hogy „a Szellem maga tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk”. (101:2.13)
  23. Az igaz vallás az a magasztos és mély meggyőződés a lélekben, mely sürgetőleg arra inti az embert, hogy helytelen dolog nem hinnie azokban a morontiai valóságokban, melyek az ő legnemesebb erkölcstani és erkölcsi felfogásait, az élet legnagyobb értékeiről és a világegyetem legmélyebb valóságairól általa alkotott legmagasabb rendű fogalmait képezik. És az ilyen vallás egyszerűen a szellemi tudat legmagasabb rendű parancsaihoz való értelmi hűség megtartásának megélése. (101:9.3)
  24. [A]z igaz vallás élő. (102:2.7)
  25. Az igaz vallásnak cselekednie kell. (102:2.8)
  26. Az igaz vallásnak semmi dolga az állítólagos csodákkal[.] (102:8.7)
  27. Az igaz vallás nem becsüli alá az élet halandói időtartama alatt kifejtett emberi erőfeszítéseket. (103:5.7)
  28. Az igaz vallás a hit és a tudás élménye, valamint a megelégedettség érzése is. (103:9.11)
  29. [A]z igaz vallás alapja a könyörület. (132:4.8)
  30. Az igaz vallás az egyes lélek cselekedete a Teremtőhöz fűződő öntudatos viszonyában[.] (143:7.2)
  31. [A]z igaz vallás az ember őszinte hűsége a legmagasabb rendű és legigazabb meggyőződéseihez. (155:3.5)
  32. Az igaz vallás rendeltetése az, hogy enyhítsen a létezés terhén; hitet és bátorságot szabadít fel a napi élethez és az önzetlen szolgálathoz. (155:3.7)
  33. Az igaz vallásnak nem célja, hogy pusztán csak békét hozzon, hanem inkább hogy biztosítsa a fejlődést. (157:2.2)
  34. Az igaz vallás valójában nem az egyéntől elkülönülten működik. (160:4.1)
  35. [Az igaz vallás] igaz szellemtapasztaláson alapu[l]. (160:5.3)
  36. Egy igaz vallás társadalmi jellegzetességei abból a tényből fakadnak, hogy az mindegyre az egyén átalakítására és a világ átformálására törekszik. (160:5.5)
  37. A[z igaz] vallás még fel nem fedezett eszményképeket, fel nem tárt valóságokat, emberfeletti értékeket, isteni bölcsességet és igaz szellemteljesítményt akar elérni. Az igaz vallás mindezt meg is teszi[.] (160:5.5)
  38. Az igaz vallás kapcsolatba hozható a beteljesüléssel és a fejlődés valóságával, és annak valóságával és eszményi lényegével, amelyet őszinte hittel elfogadnak. (160:5.13)
  39. [A]z igaz vallás lényege: hogy magadként szeresd a szomszédodat. (180:5.7)
  40. Az igaz vallás végül kiszabadul a papok és minden szent osztály felügyelete alól, és az emberek lelkében találja meg a valódi megnyilatkozás módját. (194:3.6)
  41. [A]z igaz vallás nem keveredhet semmiféle ellentmondásba a tudománnyal; semmilyen szempontból nem érintett az anyagi dolgokban. (195:6.2)
  42. Az igaz vallás egyesíti a személyiséget a minden halandói követelményhez való eredményes alkalmazkodás érdekében. (196:3.1)

* * *

 IGAZSÁG, SZÉPSÉG ÉS JÓSÁG

„Egyetlen tiszteletfajta sem képes megmaradni és hozzájárulni a társadalmi polgárosodás kibontakozásához és az egyéni szellemi boldoguláshoz, hacsak nem az otthon élőlénytani, társadalomtani és vallási jelentőségén alapul. A fennmaradó tiszteletnek jelképeznie kell azt, ami állandó a folytonos változás közepette; meg kell dicsőítenie azt, ami egyneműsíti az örökké változó társadalmi átalakulás folyamát. Igaz értékeket kell felismernie, szép kapcsolatokat kell méltatnia, és a valódi nemesség jó értékeit kell dicsőítenie.” (87:7.8)

IMA ÉS ISTENIMÁDAT

  • A kísértetfélés indította útjára az ember evolúciós vallását, és az ember nem is fog lehorgonyozni addig, amíg el nem éri az Istenséget. 87:0.2
  • A haláltól azért féltek, mert a halállal egy újabb kísértet jelent meg, amellyel az embernek meg kellett küzdenie. 87:1.1
  • A holttestet sohasem hagyták sötétben. Még mindig gyertyát gyújtunk. 87:1.4
  • A kísértet kiengesztelése megelőzte a szellemhez való folyamodást; az első imádási cselekedetek védekezési jelenségek voltak, nem hódolatiak. 87:2.1
  • A temetési szertartás az ember azon törekvéséből ered, hogy megszabaduljon a kísértettől. 87:2.3
  • A kísértettisztelet elkerülhetetlenné tette az ősök imádását. 87:3.1
  • A kísértetfélés volt a forrása a világ összes (evolúciós) vallásának. 87:4.1
  • Később kialakult a jó szellemek – megdicsőült kísértetek – felfogása. A kétféle szellem képzete teret nyert szerte a világon. 87:4.2
  • E kettős szellemfelfogás a magyarázata a jószerencsének és a balszerencsének. 87:4.5
  • Az ősember úgy tekintett a szellemekre, mint amelyek korlátlan jogokkal rendelkeznek, kötelezettségeik viszont nincsenek. 87:5.1
  • A vallás révén igazodott az ember a félelemmel és a véletlen dolgokkal kapcsolatos képzetekhez; a vallási imádat balszerencse elleni biztosítás volt. 87:5.2
  • Az emberek azért beszéltek lekicsinylően magukról, hogy ne keltsék fel a szellemek féltékenységét. Mindez elvezetett a polgárias szerénység és tartózkodás kialakulásához. 87:5.7
  • A kísértetek kiengesztelésére és a szellemek megvesztegetésére irányuló erőfeszítések új világszemlélet kialakulásához vezettek. 87:5.9
  • Az ember eleinte a kísértetek megvesztegetésére törekedett, majd szertartásokat talált ki a szellemi segítség kikényszerítésére. 87:6.2
  • Az üdvözülés a fogadalmaktól, ígéretektől, esküktől, böjtöléstől és imádkozástól függött. Majd jött az önmegtartóztatás, a szenvedés és a nélkülözés. 87:6.16
  • Az ember még mindig alkudozik az Istennel, lekopogja a fán, és elmerül más rituálékban. 87:6.17
  • Számos mai hívő sajnálatos módon nem tartozik egyetlen tiszteletközösséghez sem. 87:7.3
  • A korai keresztény tiszteletfajta felettébb hatékony volt, de mára az alapeszméinek pusztulása következtében elerőtlenedett. 87:7.4
  • Minden új kinyilatkoztatás új tiszteletközösséget teremt – új és helyes jelképrendszerrel. 87:7.6
  • Egyetlen tiszteletfajta sem képes a túlélésre, hacsak nem foglal magába valamilyen ellenállhatatlan erejű rejtélyt. 87:7.9
  • Egy kultusz akkor maradhat fenn, ha támogatja az erkölcsi gyarapodást és a szellemi fejlődést. 87:7.10

TÉVESZMÉK: varázslás és babonaság

„A szellemek szándékát és akaratát baljóslatú jelek, jóslatok és előjelek segítségével tanulmányozták. És e szellemüzeneteket megérzés, jövőbelátás, varázslás, próbák és csillagjóslás révén fordították le. Az egész tiszteletfajta egy olyan rendszer volt, melyet arra terveztek, hogy a szellemeket e burkolt megvesztegetésen keresztül kiengeszteljék, kielégítsék és lefizessék.” (87:5.9)

TÉVESZMÉK: a közönséges álmok a világ tükrei; jósolnak, tanítanak...

„Az ősök nem pusztán kíváncsiságból törekedtek a jövő megismerésére; el akarták kerülni a balszerencsét. (...) Ezekben az időkben az álmokat látnokinak tekintették, míg minden, a szokványostól eltérő dolgot rossz előjelnek tartottak. És a polgárosodott emberfajták még ma is meg vannak verve a jelekben, jelképekben és a régiek fejlett kísértettiszteletének egyéb babonás maradványaiban való hittel. (...)” (87:5.14)

* * *

A 87. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

A KÍSÉRTETTISZTELETEK

1. A kísértetfélés
87:1.2 Bár a vadember természetfeletti erőkkel ruházta fel a kísérteteket, nemigen tekintette őket természetfeletti értelemmel bíróknak. Számos fortélyt és cselt alkalmazott a kísértetek megtévesztésére és félrevezetésére; a polgárosodott ember még mindig erősen bízik abban, hogy jámborság kinyilvánításával reménye lehet valamiképpen megtéveszteni még egy mindentudó Istenséget is.

2. A kísértetek kiengesztelése

3. Az ősök imádása

4. Jó és rossz szellemkísértetek

5. A fejlődő kísértettisztelet
87:5.1 Az ősember úgy tekintett a szellemekre és kísértetekre, mint amelyek csaknem korlátlan jogokkal rendelkeznek, kötelezettségeik viszont nincsenek; a szellemekről úgy gondolták, hogy úgy tekintik az embert, mint akinek számos kötelezettsége van, de nincsenek jogai.

6. Kikényszerítés és elűzés

7. A tiszteletközösség természete