Jelenlegi hely

88. Bűvtárgyak, szerencsetárgyak és varázslás

A BÁLVÁNYHIT GYÖKEREIRŐL ÉS MÁIG HATÓ KÖVETKEZMÉNYEIRŐL

Az ősember mindig minden különleges dolgot bűvtárggyá akart tenni; a véletlenszerűség ezért számos bűvtárgy eredetében szerepet játszott. (...) (88:1.1)

Sok nép tekintett úgy a lángelmékre, mint bölcs szellem által megszállt bűvtárgyi személyiségekre. És e tehetséges emberek hamar megtanulták, hogy önös érdekből miként folyamodjanak ámításhoz és csaláshoz. A bűvtárgy-embert az emberi lényeknél többre tartották; ő isteni, sőt tévedhetetlen volt. Így a főnökök, a királyok, a papok, a látnokok és az egyházi vezetők végül nagy hatalomra és korlátlan tekintélyre tettek szert. (88:1.10)

A kegyeleti tárgyakban való hit az ősi bűvtárgy-tiszteletből ered. A mai vallások kegyeleti tárgyai annak a kísérletnek a megtestesülései, hogy a vadember bűvtárgyait ésszerűsítsék és azokat az új keletű vallási rendszerekben felemeljék a fennköltség és a tiszteletreméltóság szintjére. Vagyis pogány dolog hinni a bűvtárgyakban és a varázslásban, de teljesen rendjén lévő dolog a szentek testi maradványainak és a csodáknak az elfogadása. (88:2.2)

A legkorábbi képek azért készültek, hogy megörökítsék a jeles holtak külső megjelenését és emlékét; ezek valóságos emlékművek voltak. A bálványok a bűvtárgyi hit tökéletesítései lettek. Az ősi emberek úgy hitték, hogy a beszentelési szertartás rábírja a szellemet arra, hogy a képbe költözzön; és hasonlóképpen, azzal, hogy bizonyos tárgyakat megáldottak, azok szerencsetárgyakká lettek. (88:2.4)

(…) A bölcsesség és az igazság mai tisztelete csak viszonylag új keletű eltávolodás a bűvtárgyképző hajlamtól a gondolkodás és az értelem felsőbb szintjei felé. A felhalmozódott bűvtárgyi írások esetében, melyeket különféle hitbuzgó emberek szent könyveknek tartanak, nem csak az a hiedelem van meg, hogy ami a könyvben áll az igaz, hanem az is, hogy a könyvben minden igazság benne van. Ha e szent könyvek egyike történetesen azt mondaná, hogy a föld lapos, akkor nemzedékek hosszú során át az egyébként józan férfiak és nők nem volnának hajlandók elfogadni a valódi bizonyítékát sem annak, hogy a bolygó gömbölyű. (...) A „szent könyvre” esküdni vagy valamely különösen tisztelt tárgyra fogadalmat tenni nem más, mint a kifinomult bűvtárgyi hit egy formája. (88:2.7-2.8)

Ahhoz, hogy a szavak bűvtárgyi dolgokká válhassanak, ihletettnek kellett, hogy tekintsék azokat, és az isteni ihletésűnek feltételezett írások segítségül hívása közvetlenül elvezetett az egyház tekintélyének felállításához (...) (88:2.10)

(...) A bűvtárgyi királyok „isteni jogon” uralkodtak, és az ember számos más kormányzási formát is kialakított. Az emberek a demokráciát is bűvtárgyivá tették azzal, hogy a közember azon képzeteit emelik fel és imádják, melyeket együttesen „közvélekedésnek” hívnak. Egyetlen ember véleményét, ha az csak az övé, nem tartják sokra, de amikor sok ember együttesen demokráciaként működik, akkor ugyanezt a középszerű megítélést az igazságosság döntőbírájának és a pártatlanság mércéjének tekintik. (88:3.4)

* * *

I. A 88. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

BŰVTÁRGYAK, SZERENCSETÁRGYAK ÉS VARÁZSLÁS

1. A bűvtárgyakban való hit

2. A bűvtárgy fejlődése
88:2.7 A régi időkben a tekintély bűvtárgyi szava félelmes tantétel volt, a legszörnyűbb az embert rabszolgasorba taszító zsarnokok közül. A tantételszerű bűvtárgyi dolog arra készteti a halandó embert, hogy átadja magát a vakbuzgóságnak, a megszállottságnak, a babonaságnak, a türelmetlenségnek és a legszörnyűbb embertelen kegyetlenkedéseknek. A bölcsesség és az igazság mai tisztelete csak viszonylag új keletű eltávolodás a bűvtárgyképző hajlamtól a gondolkodás és az értelem felsőbb szintjei felé.

3. A megtestesült ős tisztelete
88:3.4 Egyetlen ember véleményét, ha az csak az övé, nem tartják sokra, de amikor sok ember együttesen demokráciaként működik, akkor ugyanezt a középszerű megítélést az igazságosság döntőbírájának és a pártatlanság mércéjének tekintik.

4. Varázslás

5. Varázserejű szerencsetárgyak

6. A varázslás gyakorlása


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Ha Mózes elég bölcs volt, semhogy egyik napról a másikra lecserélje a régi fétiseket, és ha a „szent könyvek” fétisként szolgálnak manapság, akkor mire következtethetünk, miként kell a felvilágosult vallási tanítóknak megtanulniuk felhasználni a meglévő könyveket (88:2.3-2.10)?
  2. Milyen szempontból teheti valaki fétissé az Urantia könyvet?
  3. Hasonlítsd össze a tudományt a varázslással, és határozd meg a különbségeket (88:4.1-4.6; 88:6.5-6.8). Miért növekszik manapság a babonák és a varázslás népszerűsége?
  4. Mire utal a „címet és rangot” kitétel (88:5.5)?
  5. Fejlett vallási meggyőződést tükröz-e az, ha valaki nem hisz ugyan a fétisekben és a varázslásban, de tiszteli a szentek testi maradványait és elfogadja a csodákat (88:2.7)?
  6. Mitől bűvtárgyaik a „szent könyvek” (88:2.7)? Miért fetisizmus az, ha valaki „szent könyvre”, tisztelt tárgyra tesz fogadalmat, esküt (88:2.8)?
  7. Hogyan vezetnek el a tekintélyből mondott szavak az egyház és az állam tekintélyének megjelenéséhez (88:2.6-2.10)?
  8. Hogyan csinál az ember fétist a demokráciából (88:3.4)? Milyen veszélyekkel jár ez?
  9. Mi a jelentősége annak, hogy amint a modern nevelési módszerek csődöt mondanak, csaknem azonnal visszafordulás következik be a varázslásban való hiedelmekhez (88:6.7)? Ma is érvényes ez a figyelmeztetés?

 

Istentani összefoglaló

Ima és istenimádat

A szellem által való megszállás tantétele nem más, mint fetisizmus. 88:0.1

A nyomorékokat, az elmebajosokat, az epilepsziásokat és a gyengeelméjűeket fétis-személyeknek tekintették. A hisztériásoknak boszorkányerőt tulajdonítottak. 88:1.9

A relikviákban való hit a fétiskultuszból nőtt ki. 88:2.2

A modern ember a problémáit a tudománya révén oldja meg, a vadember varázslással próbálkozott. A varázslásnak kettős célja volt. 88:4.1

Az embereknek volt egy mindenki által ismert nevük, és volt egy varázsnevük is, melyet eltitkoltak az idegenek elől. 88:5.5

A varázslásból kifejlődött a tudomány; az asztrológiából csillagászat lett; a varázserejű számokból matematika vált. 88:6.5

A varázslás még mindig jelen van – számos régi szókövület a bizonyíték erre, mint pl. a megigézett, az elbűvölő és a csodálkozó. 88:6.7

Az ősi varázslás volt a mai tudomány gubója. 88:6.8