Jelenlegi hely

90. Sámánizmus – javasok és papok

TARTALMI KIVONAT

 

AZ EVOLÚCIÓS VALLÁS

Az ősi ember az egyre fejlettebb felfogásaiban a szellemvilágot végül úgy tekintette, mint amely nem válaszol a közönséges halandónak. (...) [M]indig egy javas ember, egy sámán vagy egy pap áll a hívő és az imádat tárgya között. És ma a szervezett vallási hit legtöbb urantiai rendszere erről az evolúciós fejlődési fokról lép tovább. (90:0.2)

Az evolúciós vallás egy egyszerű és rendkívül erős félelemből születik, abból a félelemből, mely elönti az emberi elmét, amikor az ismeretlennel, a megmagyarázhatatlannal és a felfoghatatlannal kerül szembe. A vallás végül eljut a mindenható szeretet végtelenül egyszerű felismeréséhez, ahhoz a szeretethez, mely ellenállhatatlanul söpör végig az emberi lelken, amikor az végre megérti, hogy az Egyetemes Atya végtelen rokonszenvvel viseltetik a világegyetem fiai iránt. De a vallásfejlődés kezdete és betetőzése között ott vannak a sámánok hosszú korszakai, akik közvetítőkként, tolmácsokként és közbenjárókként állnak az ember és az Isten között. (90:0.3)

Az evolúció mindig eléri a célját: Eltölti az embert az ismeretlentől való babonás félelemmel és a nem láthatótól való rettegéssel, mely az istenkép állványzata. És miután tanúja volt az Istenség magasabb szintű megértése születésének, a kinyilatkoztatás összehangoló hatásán keresztül ugyanezen evolúciós eljárás biztosan mozgásba hozza azokat a gondolati erőket, melyek kérlelhetetlenül lebontják azt az állványzatot, mely már betöltötte a szerepét. (90:3.10)

[M]ivel az ember lassan fejlődő elméje úgy gondolta, hogy a szertartás kivitelezési módja meghatározó a hatásosság szempontjából, elkerülhetetlen volt, hogy a korai sámánok előbb vagy utóbb olyan papsággá alakuljanak, mely jól fel van készülve a szertartás aprólékos gonddal való gyakorlására. És évtízezredeken át szertartásos eljárások végtelen sora akadályozta a társadalmat és sújtotta átokkal a polgárosodott viszonyokat, jelentett elviselhetetlen terhet az élet minden területén, minden faji vállalkozásban. (90:5.1)

 

SÁMÁNOK, TÁLTOSOK

(...) Amikor egy sámán nem tudott eleget tenni a kötelezettségének, ha nem tudott előállni valamilyen hihető mentséggel, vagy lefokozták vagy megölték. Így az őszinte sámánok hamar eltűntek; csak az agyafúrt színészkedők maradtak meg. (90:1.5)

A sámánhit kivette a törzsi ügyek kizárólagos irányítását az öregek és az erősek kezéből és átadta a ravaszok, az okosak és az előrelátók kezébe. (90:1.6)

A sámánok nagyon is hittek a véletlen szerepében a szellemek akaratának kinyilatkoztatása kapcsán; gyakran vetettek sorsot a döntéshozatalhoz. A sorsvetés ezen irányzatának mai továbbélését nem csak a számos szerencsejáték, hanem a jól ismert „kiszámoló” versikék is mutatják. Egykor a kiszámolt személynek meg kellett halnia; ma némely gyermekjátékban ő csak képletesen hal meg. Ami az ősembernek komoly dolog volt, az a mai gyermek játékában maradt fenn. (90:2.4)

A cézárok újra és újra elűzték a csillagjósokat, de azok mindegyre visszatértek, mert a nép hitt a hatalmukban. Nem lehetett kiszorítani őket, és a nyugati egyház és állam vezetői még a Krisztus utáni tizenhatodik században is a csillagjóslás pártfogói voltak. Értelmesnek tartott emberek ezrei még mindig hiszik, hogy az ember valamely szerencsés vagy szerencsétlen csillagzat alatt születik; hogy az égitestek együttállása meghatározza a különböző földi események kimenetelét. A hiszékeny emberek még mindig jövendőmondókhoz járnak. (90:2.7)

A sámánok jól öltöztek és rendszerint több feleségük volt; ők voltak az eredeti főnemesség, akik mentesültek mindenféle törzsi megszorítás alól. Gyakorta silány elmével és hitvány erkölcsökkel rendelkeztek. A vetélytársaikat azáltal nyomták el, hogy boszorkányoknak vagy boszorkánymestereknek bélyegezték őket és nagyon gyakran olyan befolyásra és hatalomra tettek szert, hogy képesek voltak a főnökök vagy királyok fölébe is kerekedni. (90:2.12)

Az ősember úgy tekintett a sámánra, mint szükséges rosszra; félte őt, de nem szerette. (...) (90:2.13)

 

PAPOK

A papok a sámánoktól a mindent tudónak hitt bölcseken, jövendőmondókon, dalnokokon, táncosokon, időjósokon, a kegyeleti tárgyak őrzőin, a templomőrökön és az események megjóslóin keresztül való fejlődés során emelkedtek fel a vallásos imádat tényleges vezetőinek rangjára. Végül a hivatal örökölhetővé vált; állandó papi kaszt jött létre. (90:5.4)

A vallás fejlődésével a papok a saját tehetségük, illetőleg különleges hajlamaik szerint szakosodtak. Némelyek előéneklőkké, mások imádkozóvá, megint mások áldozókká lettek; később megjelentek a szónokok – a tanhirdetők. És mihelyt a vallás intézményesült, e papok azt állították, hogy „náluk a mennynek kulcsai”. (90:5.5)

A papok mindig is törekedtek arra, hogy mély benyomást tegyenek az egyszerű népre és félelemmel vegyes tiszteletet keltsenek benne azáltal, hogy a vallási szertartást valamilyen idegen nyelven tartották és különféle testtartásokat vettek fel annak érdekében, hogy megtévesszék az imádókat a maguk jámborsága látszatának és tekintélyének erősítése érdekében. Mindebben az a nagy veszély, hogy a szertartás elkezdi felváltani a vallást. (90:5.6)

A papság sokat tett a tudományos fejlődés késleltetése és a szellemi haladás akadályozása érdekében, azonban hozzájárult a polgárosodott viszonyok megszilárdulásához és bizonyos mértékben a műveltségbeli gyarapodáshoz is. De sok mai pap többé már nem működik az Isten-imádás szertartásának vezetőjeként, hanem a figyelmét az istentannak – az Isten meghatározására irányuló kísérletnek – szenteli. (90:5.7)

Nem lehet tagadni, hogy a papok valóságos nyűgöt jelentettek az emberi csoportoknak, de az igazi vallási vezetők felbecsülhetetlen értékkel bírtak azáltal, hogy mutatták az utat a felsőbb és jobb valóságok felé. (90:5.8)

* * *

I. A 90. írás címe és alcímei.

SÁMÁNIZMUS – JAVASOK ÉS PAPOK
1. Az első sámánok – a kuruzslók
2. Sámánszokások
3. A betegségről és a halálról alkotott sámánfelfogás
4. A gyógyítás a sámánok gyakorlatában
5. Papok és szertartások


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Milyen sámánhit-formákat figyelhetünk meg manapság (90:0.2-0.3)?
  2. Gondolkozz el a következőn: „A vallás végül eljut a mindenható szeretet mélységesen egyszerű felismeréséhez, ahhoz a szeretethez, mely ellenállhatatlanul söpör végig az emberi lelken, amikor az végre megérti, hogy az Egyetemes Atya végtelen rokonszenvvel viseltetik a világegyetem fiai iránt.” (90:0.3) Eljutottál-e már erre a felismerésre? Ha igen, miként lehetsz segítségére másoknak e felismerésben? Ha nem, hogyan fejlődhetsz ebbe az irányba?
  3. Mire utal a szerző az időjárásról való beszélgetés megemlítésével (90:2.6)?
  4. Mit tanulhatunk a 90:3.10 bekezdésben írtakból az evolúció működését illetően? Tekintettel arra, hogy a kinyilatkoztatás szenvedhet kudarcot, vajon gondosabban kell-e eljárnunk a kinyilatkoztatás iránti lelkesedésünknek az evolúciós bölcsességgel való összehangolása terén?
  5. Miben áll a tudományos vizsgálódás és a felvilágosítás fejlett magatartása (90:4.9)? Vajon jelenti-e mindez azt, hogy nem kell tiszteletben tartanunk a joggal fenntartott titkokat (18:0)? Miért az oktatás és a tudományos haladás az ellenszere a csillagjóslásnak, a jövendőmondásnak és a varázslásnak (90:2.9)? Kik az igazi tanítók?
  6. Miért van az, hogy a szerzők rendszerint negatív felhangokkal említik a „teológiát”, magyarul istentant (90:5.7)?
  7. Miért volt elkerülhetetlen a vallásfejlődés azon szakasza, amikor megnőtt a javasok, sámánok és papok szerepe, befolyása (90:0.1-0.2; 90:5.1)? Hol tartanak ma a szervezett vallások (90:0.3)?
  8. Figyeld meg a csodák eredetére adott magyarázatot (90:2.3). Mennyiben segít megérteni a mai vallások csoda-elismerési gyakorlatát?
  9. A boszorkányság a primitív törzsek vallása volt (90:1.3). Mi lehet az oka a mai társadalmakban való jelenlétének?
  10. Miért nem különbözik érdemben az ősi sámángyógyítókban való hit a mai önjelölt „gyógyítók” tevékenységébe vetett hittől (90:4.2)?
  11. Hogyan dönthető el egy vallási szertartásról, hogy káros vagy hasznos (90:5.6)?

 

Istentani összefoglaló

Bűn

  • Még a viszonylag újabb időkben is úgy hiszik az emberek, hogy a betegség a bűnért való büntetés. Ezzel a démonokat és a csillagokat okolják. 90:3.8

Ima és istenimádat

  • A vallási szokások a kiengeszteléstől, a bajok elkerülésétől, az elűzéstől, a kényszerítéstől, a megbékítéstől és a lecsendesítéstől az áldozás, a vezeklés és a megváltás irányába fejlődtek. 90:0.1
  • Az evolúciós vallás az embernek az ismeretlentől, a megmagyarázhatatlantól és a felfoghatatlantól való félelméből született. Közbenjárókon keresztül eljutott az Isten felfogásáig, aki a szeretet. 90:0.3
  • A szertartás szentesíti a szokást és fenntartja a mítoszokat. A szertartások először társadalmiak, végül pedig megkapják a vallási szertartás szentségét. 90:5.2
  • A rituálé a testi-lelki megtisztuláson és a megszentesülésen keresztül fejlődik az imát, az éneklést és a felelgetős felolvasást magába foglaló imádás felé. 90:5.3