Jelenlegi hely

91. Az ima fejlődése

 

MAGVAS GONDOLATOK

IGAZSÁG, SZÉPSÉG ÉS JÓSÁG
Azonban a nagyobb szellemi fényességű elméknek türelemmel és megértően kell viszonyulniuk azokhoz a kevésbé felruházott értelmekhez, melyek a gyengébb szellemi látásmódjuk mozgósításához jelképrendszert igényelnek. Az erőseknek nem szabad megvetéssel tekinteniük a gyengékre. A jelképek nélkül is Isten-tudatosaknak nem szabad megtagadniuk a jelkép kegyes segédkezését azoktól, akik a forma és a szertartás nélkül nehéznek találják az Istenség imádását és az igazság, a szépség és a jóság mély tiszteletét. Az ájtatos istenimádásban a legtöbb halandó elképzeli maga számára az áhítata tárgyának és céljának valamilyen jelképét. (91:5.7)
Az Isten úgy válaszol az ember imájára, hogy az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést és a jóságról átfogóbb képet biztosít számára. Az ima alanyi tett, viszont az emberi tapasztalás szellemi szintjein kiterjedt tárgyias valóságokkal lép kapcsolatba; az imában az ember értelemmel ragadhat meg emberfeletti értékeket. Ez a legnagyobb szellemi gyarapodási ösztönző erő. (91:8.11)

IMA ÉS A MÁSODIK ÉN
A felvilágosult imának nemcsak egy külső és személyes Istent kell elismernie, hanem egy belső és személytelen Isteniséget is, a bent lakozó Igazítót. Teljesen helytálló dolog, hogy az imádkozó ember törekedjen a paradicsomi Egyetemes Atya fogalmának megragadására; de a legtöbb gyakorlati cél elérése szempontjából eredményesebb eljárás az, hogy visszatér a közelebbi második énhez, éppen úgy, ahogy az ősemberi elme szokta tenni, s azután felismeri, hogy e második én képzete a puszta képzelgésből emelkedett arra az igazságra, hogy az Igazító tényszerű jelenlétével az Isten költözik a halandó emberbe annak érdekében, hogy az ember szemtől szemben beszélhessen, mondhatni, olyan valódi és igazi és isteni második énnel, mely őbenne lakozik és amely az élő Istennek, az Egyetemes Atyának a valódi jelenléte és lényege. (91:3.7)

AZ IMA NEM VÁLTOZTATJA MEG AZ ISTEN HOZZÁÁLLÁSÁT
Emlékezzetek, hogy még ha az ima nem is változtatja meg az Isten hozzáállását, nagyon gyakran komoly és tartós változásokat hoz a hittel és bizakodó várakozással teli imádkozóban. A fejlődő fajok férfijai és női esetében az ima sok lelki nyugalomnak, derűnek, higgadtságnak, bátorságnak, önuralomnak és elfogulatlanságnak volt az előidézője. (91:4.5)

IMA ÉS CIVILIZÁCIÓ
Ne légy olyan nemtörődöm, hogy az Istent a nehézségeid megoldására kéred, de soha ne habozz az előtted álló problémákkal való elszánt és bátor szembenézés során téged vezérlő és megtartó bölcsességet és szellemi erőt kérni tőle.
Az ima eddig is nélkülözhetetlen tényező volt a vallásos polgárosodott társadalom fejlődésében és megmaradásában, és még mindig erőteljesen hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom továbbfejlődése és további szellemiesülése biztosított legyen, ha az imádkozók csakis a tudományos tények, a világösszképi bölcsesség, az értelmi őszinteség és a szellemi hit tükrében tesznek így. Imádkozzatok úgy, ahogy Jézus tanította a tanítványainak — őszintén, önzetlenül, pártatlansággal és kételkedés nélkül. (91:6.5)

 

GONDOLATOK AZ IMÁRÓL
Azonban a valódi imádkozás célja valóra válik. A madarak sem képesek felszálló légáramlatban emelkedni, hacsak nem terjesztik ki a szárnyaikat. Az ima azért emeli fel az embert, mert ez olyan eljárás, mely a világegyetem felszálló szellemi áramlatainak igénybevételével hozza el a fejlődést.
Az igazi ima hozzájárul a szellemi gyarapodáshoz, változtat a hozzáállásokon, és megadja azt a megelégedést, mely az isteniséggel való bensőséges kapcsolatból fakad. Ez az Isten-tudatosság önkéntelen kitörése.
Az Isten úgy válaszol az ember imájára, hogy az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést és a jóságról átfogóbb képet biztosít számára. Az ima alanyi tett, viszont az emberi tapasztalás szellemi szintjein kiterjedt tárgyias valóságokkal lép kapcsolatba; az imában az ember értelemmel ragadhat meg emberfeletti értékeket. Ez a legnagyobb szellemi-gyarapodási ösztönző erő.
A szavak lényegtelenek az imában; ezek pusztán azt az értelmi csatornát alkotják, melyben a szellemi kérelem folyama éppen áramlik. Az ima szóbeli értéke tisztán önmeggyőző a magánjellegű áhítatban és közösségösztönző a csoportáhítatban. Isten a lélek hozzáállására válaszol, nem a szavakra.
Az ima nem az összeütközés elől való elmenekülés módja, hanem a gyarapodásnak éppen hogy a feszültség jelenlétében való ösztönzője. Csakis értékekért imádkozzatok, ne dolgokért; gyarapodásért, ne önös megelégedésért. (91:8.9)

AZ IMA JELENTŐSÉGE
A legigazibb ima a valóságban nem más, mint az ember és az Alkotója közötti bensőséges közösség. (91:2.3) Az ima lényege mindig az embernek a személyes és felsőbbrendű lénnyel való bensőséges viszonya. (91:2.5)
Az igaz imának van egy olyan meghatározott szellemi szakasza is, mely a világegyetem szellemi erőinek befogadását és felismerését jelenti, és amely teljesen mentes minden emberi és értelmi társulástól. (91:2.6)
Az ima a leghathatósabb vallási közvetítő abban, hogy az imádkozó legmagasabb rendű értékei és eszményképei megőrződhessenek. (91:3.3)
Az ima mindig is kettős emberi tapasztalás volt és az is lesz mindig: szellemi módszerrel társult lélektani eljárás. (91:3.6)
A felvilágosult imának nemcsak egy külső és személyes Istent kell elismernie, hanem egy belső és személytelen Isteniséget is, a bent lakozó Igazítót. (91:3.7)
A hiten alapuló őszinte ima óriási erőt jelent a személyes boldogság, az egyéni önuralom, a társadalmi összhang, az erkölcsi fejlődés és a szellemi teljesítőképesség támogatásában. (91:6.3)
Az ima az egyetlen olyan eljárás, mellyel minden ember, függetlenül minden egyéb halandói képességétől, ilyen hatékonyan és közvetlenül tudna közeledni annak a területnek a küszöbéhez, ahol képes az Alkotójával érintkezésbe lépni, ahol a teremtmény kapcsolatot teremt a Teremtő valóságával, az emberben lakozó Gondolatigazítóval. (91:6.7)
Az igaz imádkozásban az ima nem más, mint a teremtménynek a Teremtő szelleme mindenütt-jelenvalóságával folytatott őszinte és bizakodó, szellemi természetű érintkezése. (91:8.4)

A VALLÁS INTÉZMÉNYESÜLÉSÉRE GYAKOROLT HATÁS
Az ima az az eljárás, mely révén minden vallás előbb vagy utóbb intézményesül. És idővel az ima számos másodrendű közvetítővel társul, melyek némelyike hasznos, mások kétségkívül károsak, mint amilyenek a papok, a szent könyvek, az imádási szokások és a szertartások is. (91:5.6)
Az ima akkor járul hozzá a legerősebben a társadalom továbbfejlődéséhez és további szellemiesüléséhez, ha az imádkozók csakis a tudományos tények, a világösszképi bölcsesség, az értelmi őszinteség és a szellemi hit tükrében tesznek így. Imádkozzatok úgy, ahogy Jézus tanította a tanítványainak – őszintén, önzetlenül, pártatlansággal és kételkedés nélkül. (91:6.6)

ÖNKÍVÜLET ÉS IHLETETTSÉG
A féktelen, ködös elragadtatás és a zabolátlan vallási önkívület nem az ihletettség bizonyítéka, ezek nem az isteni megnyilvánulásának valós bizonyságai. (91:7.4) A valódi szellemi öröm rendszerint nagy, kifelé irányuló nyugodtsággal és csaknem tökéletes érzelmi önuralommal jár. (91:7.3)

* * *

ISTENTANI ÖSSZEFOGLALÓ a 91. íráshoz (Az ima fejlődése)

IMA ÉS ISTENIMÁDAT
Az első imákat nem az Istennek címezték – ezek olyanok voltak, mintha az mondanák: „Kívánj szerencsét!” (91:0.2)
Az Isten-tudat megjelenésével ezek a kérelmek elérték az ima szintjét. (91:0.3)
Az ima elferdítésének veszélyei a tudatlanságban, a babonaságban, az elmerevítésben, az életszerűtlenné tételben, az anyagi elvű gondolkodásban és a vakbuzgóságban állnak fenn. (91:1.6)
Az első imák pusztán szóban kifejezett kívánságok voltak. (91:2.1)
Az igaz ima nem más, mint az ember és az Alkotója közötti bensőséges közösség. (91:2.3)
Az imák többsége nem más, mint az embernek a saját tudatalattijával folytatott beszélgetése, viszont a szellemibb beállítottságúak kapcsolatot teremthetnek az elme tudatfeletti szintjeivel. (91:2.6)
Az ima középpontjában eleinte az ego és a második én áll, de mindig közösségszervező, erkölcsileg nemesítő és szellemivé lényegítő. (91:3.3)
Az ima magasabb szintre emeli az ember tudatos énjét és támogatja az ember sajátlényegét a jobb élet elérésében. (91:3.5)
Az ima pszichológiai és szellemi vetületei nem választhatók szét. (91:3.6)
Az ima nem lehet erkölcsi, amikor a kérelmező a társaival szembeni önző előny megszerzésére törekszik. (91:4.1)
Az imát sohasem szabad úgy lealjasítani, hogy helyettesítse a tettet. (91:4.2)
Minden imátokban legyetek pártatlanok – emlékezzetek, hogy az imádkozás lehet önző és lehet emberbaráti. (91:4.3)
Az ima nem változtatja meg az Isten hozzáállását, viszont komoly változásokat hozhat az imádkozóban. (91:4.5)
A csoportos imádkozás közösségszervező hatású, és hatékony csoportműködést tesz lehetővé. (91:5.2)
Az ima biztos orvosság a másokat bírálgató szokásunk ellen. (91:5.3)
Türelemmel kell viseltetnünk a kezdetleges imaformát alkalmazók iránt. (91:5.7)
Az ima nem a szervi betegségek gyógymódja, de számos érzékenykedő beteget a türelem mintaképévé tett. (91:6.2)
Nemtörődömség az Istent a nehézségeink megoldására kérni, viszont helyes dolog bölcsességért imádkozni. (91:6.5)
Az ima nélkülözhetetlen tényező volt a vallásos civilizáció fejlődésében. (91:6.6)
Az ima eredményessége nem függ kultúrától és neveltetéstől. (91:6.7)
A miszticizmus társadalmi elszigetelődéshez és vallási megszállottsághoz vezet. (91:7.1)
A megmagyarázhatatlan keresésének, az elragadtatásnak és az ihletettségnek a vizsgálata hét próbából áll. (91:7.5)
Az ember már azelőtt imádkozott, hogy Isten ismert volna – akkor tett így, amikor szükséget szenvedett vagy örvendezett. (91:8.1)
Az imára való késztetés sokféle lehet – lehet örömteli dicsőítés vagy megbocsátás iránti kérelem. (91:8.5)
Az ima lehet teljesen önző kérés vagy lehet a testvériség megteremtésére irányuló nemes tett. (91:8.6)
Az ima lehet bosszúért való dühös kiáltás vagy az Isten felszabadult fiának örömkifejeződése. (91:8.7)
A hatékony ima feltételei. Ld. 91:9.1

* * *

AZ IMA TERMÉSZETE ÉS HATÁSA (1): Az ima természete

a) Az ima a rálátás kiterjesztése céljából az Istennel folytatott kommunikáció. (143:7), (168:4)

b) Az ima egészséges lélektani szokás, mely fokozza az ön-kiteljesítést, és egyúttal hatékony szellemi módszer a lélek szellemi befogadóképességének növelésére. (91:3.4,5), (91:6.3,4), (144:4.2)

c) Az ima nem az élet nehézségei elől való elszökés módszere, hanem annak módja, hogy megtanuljuk vállalni az összeütközéseket és elviselni a szenvedést ésszel és bátorsággal. Az ima nem változtat az Isten hozzáállásán, de megváltoztathatja az imádkozót. (91:8), (144:2), (144:4)

* * *

AZ IMA TERMÉSZETE ÉS HATÁSA (2): Az ima elferdítése

a) A kezdetleges és éretlen ima próbál közbenjárni Istennél és igyekszik üzletelni vele egészségért, vagyonért, hatalomért vagy kedvezményért.

„A korai ima aligha volt istenimádás; az egyfajta alkudozó kérelem volt egészségért, vagyonért és életért. És az imák sok tekintetben nem sokat változtak az idő múlásával.” (89:8.8)
„Az ima, hacsak nincs összhangban a teremtésrész személyes szellemi erőinek és anyagi felügyelőinek akaratával és cselekedeteivel, nem lehet közvetlen hatással az egyén fizikai környezetére. Jóllehet igen egyértelmű határa van az imában megfogalmazott kérelmek területének, e határok nem ugyanígy érvényesek annak hitére, aki imádkozik.” (91:6.1)
„Az ima nem a valós és szervi betegségek gyógyítására szolgáló eljárás, de óriási mértékben hozzájárult a kicsattanó egészség élvezetéhez és számos elmebéli, érzelmi és idegi alapú gyengeség kezeléséhez. Az ima még a tényleges bakteriális betegség esetében is sokszor javította az egyéb gyógymódok hatásosságát. Az ima számos érzékenykedő és panaszkodó beteget a türelem mintaképévé és az összes többi szenvedő ember számára ösztönzést jelentővé tett.” (91:6.2)

b) Az ima nem alkalmas a világegyetemi törvényeknek és az idő és tér korlátainak a megkerülésére.
„Az Isten ismert és fennálló törvényeivel összeegyeztethetetlen ima utálatos a paradicsomi Istenségek előtt.” (146:2.3)
„Ima nem alkalmazható annak érdekében, hogy az ember elkerülje az időbeli késedelmeket vagy hogy meghaladja a tér korlátait.” (146:2.9)

* * *

AZ IMA TERMÉSZETE ÉS HATÁSA (3): A hatékony ima feltételei

a) A szavaknak nincs jelentőségük az ima szempontjából; az Isten csakis az elme és a lélek igaz és őszinte hozzáállására válaszol.

„A szavak lényegtelenek az imában; ezek pusztán azt az értelmi csatornát alkotják, melyben a szellemi kérelem folyama éppen áramlik. Az ima szóbeli értéke tisztán önmeggyőző a magánjellegű áhítatban és közösségösztönző a csoportáhítatban. Isten a lélek hozzáállására válaszol, nem a szavakra.” (91:8.12)

b) Az emberi problémáink megoldásához isteni útmutatásért imádkozzunk, ne pedig valamiféle mindenségből jövő, csodás megoldásért. (91:9)

c) A hatékony imádkozáshoz az kell, hogy a valósághoz őszintén és értelemmel fordulj, a rendelkezésedre álló eszközökkel tégy kísérletet a gondok rendezésére, szenteld magad az Isten akarata megcselekedésének és legyen élő hited.

„Ha hatékonyan kívánsz imádkozni, szem előtt kell tartanod a hatékony kérelmezés törvényeit: 
1. Meggyőző imádkozónak kell minősülnöd azáltal, hogy őszintén és bátran szembenézel a világegyetemi valóság problémáival. Rendelkezned kell mindenségrendi kitartással.
2. Ténylegesen kimerítetted már a saját, emberi igazodási lehetőségeidet. Kellőképpen igyekvő voltál.
3. Le kell mondanod az elméd minden vágyáról és a lelked minden sóvárgásáról a szellemi növekedés átformáló befogadása javára. Meg kellett már tapasztalnod a dolgok jelentéstartalmának kibővülését és az értékek magasabb rendűvé válását.
4. Őszintén válaszd az isteni akaratot. Töröld a döntésképtelenség élettelen központját.
5. Nemcsak, hogy felismered az Atya akaratát és választod annak teljesítését, hanem az Atya tényleges akarata feltétlen és tevékeny teljesítésének szentelted és ajánlottad magad.
6. Fohászod kizárólag azon isteni bölcsességre irányuljon, mely a paradicsomi felemelkedésben – az isteni tökéletesség elérésében – felmerült, tényleges emberi problémák megoldásához szükséges.
7. És legyen hited – élő hited.” (91:9.1-8)

„Jézus azt tanította, hogy a hatékony ima legyen: 
1. Önzetlen – ne kizárólag magáért az egyénért szóljon. 
2. Hívő – hit szerinti. 
3. Őszinte – a szívből fakadjon. 
4. Értelmes – világosságot mutasson. 
5. Bizodalmas – az Atya végtelenül bölcs akaratának legyen alárendelt.” (144:3.17-22)

d) Sokat tanulhatunk Jézus imaéletének tanulmányozásából. Az ima a világunkon élt kiegyensúlyozott és alkotó életének egészére kiterjedt.

„Jézus sohasem vallási kötelességből imádkozott. Számára az ima a szellemi hozzáállás őszinte kifejezése, a lélekhűség kinyilvánítása, a személyes odaadás megmutatása, köszönetnyilvánítás, az érzelmi feszültség elkerülésének és az összeütközés kialakulásának megelőző eszköze, az értelem magasabb szintű működése, továbbá a vágy megnemesítésének, az erkölcsi döntés igazolásának, a gondolat gazdagításának, a felsőbb hajlamok teljes megerősítésének, a késztetés szentesítésének, a nézőpont tisztázásának, a hit kinyilvánításának, a sajátakarat feltétlen alárendelésének, a bizakodás fenséges megerősítésének, a bátorság kinyilatkoztatásának, a felfedezés kimondásának, a legfelsőbb szintű odaadás megvallásának és a szentesítés érvényesítésének módja, illetve a nehézségekhez való alkalmazkodás eljárása volt, valamint az egyesített lélekerők nagyfokú mozgósítása annak érdekében, hogy ellenálljon minden emberi hajlamnak az önzőség, a rossz és a bűn iránt. Ilyen, magát imádságosan az Atyja akarata megcselekedésének szentelő életet élt és életét épp ilyen imával fejezte be diadalmasan. Az ő páratlan vallásos életének titka az Isten jelenlétének tudata volt; melyet értelmes imádkozás és őszinte istenimádat – az Istennel való töretlen közösség – által ért el, nem pedig vezetettség, hangok, látomások vagy rendkívüli vallási szokások révén.” (196:0.10)

* * *

AZ IMA TERMÉSZETE ÉS HATÁSA (4): Az ima meghallgatása

a) Csakis a szellemi valóságban gyökerező és a hit által éltetett imákra adatik válasz a kérelmező szabta keretek között. Az imákat a valódi szellemi igények függvényében hallgatják meg. (146:2), (168:4)

b) Az imát nem szabad az emberi találékonyság és cselekvés helyett igénybe vennünk. Nem használhatjuk a valóság elől való meneküléshez. (91:4)

c) Némely ima olyan távlati igényeket fogalmaz meg és olyannyira teljes körű, hogy teljesen csak az örökkévalóságban hallgattathatik meg. (168:4)

* * *

 AZ IMA TERMÉSZETE ÉS HATÁSA (5): Az ima hatása

a) Az ima a szellemi gyarapodás eleven és nélkülözhetetlen eleme. Még a kezdetleges és felületes imák is növelik a lélek szellemi befogadóképességét. (144:4.2)

„Azonban a valódi imádkozás célja valóra válik. A madarak sem képesek felszálló légáramlatban emelkedni, hacsak nem terjesztik ki a szárnyaikat. Az ima azért emeli fel az embert, mert ez olyan eljárás, mely a világegyetem felszálló szellemi áramlatainak igénybevételével hozza el a fejlődést.” (91:8.9)
„Az igazi ima hozzájárul a szellemi gyarapodáshoz, változtat a hozzáállásokon, és megadja azt a megelégedést, mely az isteniséggel való bensőséges kapcsolatból fakad. Ez az Isten-tudatosság önkéntelen kitörése.” (91:8.10)

b) Az ima jelentősen hozzájárul az ember ön-kiteljesítéséhez, eredményességéhez és belső békéjének megteremtéséhez.

„Emlékezzetek, hogy még ha az ima nem is változtatja meg az Isten hozzáállását, nagyon gyakran komoly és tartós változásokat hoz a hittel és bizakodó várakozással teli imádkozóban. A fejlődő fajok férfijai és női esetében az ima sok lelki nyugalomnak, derűnek, higgadtságnak, bátorságnak, önuralomnak és elfogulatlanságnak volt az előidézője.” (91:4.5)

c) Az ima erőteljes közösségszervező hatással bír, és egyben ellenszere a személyiség elszigetelődésének. (91:2.7), (91:5.2)

* * *

I. A 90. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

AZ IMA FEJLŐDÉSE

1. A kezdetleges ima

2. Az ima kialakulása

3. Az ima és a második én

4. Erkölcsi imádkozás

5. Az ima társadalmi következményei
91:5.7 … a nagyobb szellemi fényességű elméknek türelemmel és megértően kell viszonyulniuk azokhoz a kevésbé felruházott értelmekhez, melyek a gyengébb szellemi látásmódjuk mozgósításához jelképrendszert igényelnek. Az erőseknek nem szabad megvetéssel tekinteniük a gyengékre. A jelképek nélkül is Isten-tudatosaknak nem szabad megtagadniuk a jelkép kegyes segédkezését azoktól, akik a forma és a szertartás nélkül nehéznek találják az Istenség imádását és az igazság, a szépség és a jóság mély tiszteletét. Az ájtatos istenimádásban a legtöbb halandó elképzeli maga számára az áhítata tárgyának és céljának valamilyen jelképét.

6. Az ima területe
91:6.5 Ne légy olyan nemtörődöm, hogy az Istent kéred a nehézségeid megoldására, de soha ne habozz az előtted álló problémákkal való elszánt és bátor szembenézés során téged vezérlő és megtartó bölcsességet és szellemi erőt kérni tőle.

7. A megmagyarázhatatlan keresése, önkívület és ihletettség

8. Az imádkozás mint személyes tapasztalás
A) 91:8.11 Az Isten úgy válaszol az ember imájára, hogy az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést és a jóságról átfogóbb képet biztosít számára.

B) 91:8.12 Isten a lélek hozzáállására válaszol, nem a szavakra.

C) 91:8.13 Csakis értékekért imádkozzatok, ne dolgokért; szellemben való gyarapodásért, ne önös megelégedésért.

9. A hatékony ima feltételei