Jelenlegi hely

101. A vallás valódi természete

A HIT ISMÉRVEI (kivonat)

  1. Fejlődésre készteti az erkölcsöket.
  2. Bizodalmat teremt az Isten jóságában.
  3. Bátorságot és magabiztosságot hoz elő.
  4. Higgadtságot és nyugodtságot mutat.
  5. Bizodalmat tart meg a végső győzelmet illetően.
  6. Megingathatatlan hitet tart meg Istenben.
  7. Hitet mutat a lélek továbbélése iránt.
  8. Hozzájárul a felebaráti szeretet folyamatos továbbéléséhez.
  9. Kitart a világegyetemi egységben és az isteni útmutatásban való magasztos hit mellett.
  10. Kitart az Isten imádása mellett. Ki meri jelenteni, hogy „még ha lesújt is engem, akkor is szolgálom őt”. (101:3.4)
  11. A hit a vallás módszere. (101:2.2)
  12. Egyedül a hit képes hitelesíteni az üdvözülés Istenét. (101:2.3)
  13. A hit a vallás bizonyítéka. (101:2.8)
  14. A hit egyesíti a rálátást és az értékeket. (101:1.6)
  15. A hit meghalad minden hiedelmet és meggyőződést. (101:8.1)
  16. A hit élő és személyes – Istent ismerő és embert szolgáló. (101:8.2)
  17. A hit nem függ a tanulástól. (101:2.15)
  18.  A vallásos hit azonosítja az embert a Végtelennel. (101:10.7)
  19. A remény a hit diadala. (101:0.3)

* * *

AZ URANTIA KÖNYVBEN A KINYILATKOZTATÁSRÓL TÜKRÖZŐDŐ KÉP

  1. A korszakos kinyilatkoztatás időszakos, sorozatos és fejlődési jellegű. Amennyiben pedig az emberben lakozó Szellem igazságot nyilatkoztat ki az adott személyeknek, a kinyilatkoztatás folytonos. (101:2.12)
  2. A tudást fejlődés során felfedezve kell megszerezni, viszont a kinyilatkoztatás biztosítja a tudáselemek összehangolását és mutat irányt a szellemi értékeknek. Így sok idő takarítható meg a fejlődéssel járó tévedések és zavarok kiküszöbölésében. (101:4.6)
  3. A kinyilatkoztatás sohasem távolodik el messzire azon korszakra jellemző gondolkodási folyamatoktól, melyben adatik. A kinyilatkoztatás a fejlődés talajában gyökerezik. (92:4), (101:2.2)
  4. A kinyilatkoztatás kiterjeszti és meghaladja az evolúciós vallásokat. (92:4)
  5. A kinyilatkoztatás összehangolja és összerendezi a tudomány, a bölcselet és a vallás elemeit a valóság igazságaival. Áthidalja a fogalmi hiányosságokat. (4:4.7), (101:2.1), (103:6.12), (103:7.8)
  6. A kinyilatkoztatást csakis az emberi tapasztalás igazolja. (101:2.8)
  7. A kinyilatkoztatás sohasem teljes addig, amíg az Egyetemes Atyát meg nem ismerjük. (92:4.9)
  8. A kinyilatkoztatás javítja a személyiség túlélési esélyeit. (101:10.2)
  9. Az Urantia kinyilatkoztatás mindenségtana nem sugalmazás. (101:4.2)

 

* * *

A JÉZUS ÁLTAL AJÁNLOTT HÉTSZERES ÜDVÖZÜLÉSI TERV

  1. Megszabadulás az anyagi béklyóktól a szellem Istenhez fűződő fiúi viszony személyes felismerésében. 
  2. Megszabadulás az értelmi rabságból: az embernek meg kell ismernie az igazságot, és az igazság felszabadítja őt. 
  3. Megszabadulás a szellemi vakságtól, a halandó lények testvériségének emberi felismerése és a minden világegyetemi teremtmény testvériségének morontiai tudatossága; a szellemi valóság felfedezése szolgálaton keresztül és a szellemértékek jóságának kinyilatkoztatása tevékeny segédkezésen keresztül. 
  4. Megszabadulás a sajátlényeg tökéletlenségétől a világegyetem szellemszintjeinek elérésén keresztül, valamint a Havona összhangjának és a Paradicsom tökéletességének végső felismerésén keresztül. 
  5. Megszabadulás a sajátlényegtől, megszabadulás az öntudat korlátjaitól a Legfelsőbb elme mindenségrendi szintjeinek elérésén keresztül és a minden más öntudatos lény által elért eredményekkel való összehangolódás révén. 
  6. Megszabadulás az időtől, az Isten-felismerésben és az Isten-szolgálatban való végtelen fejlődés örökké tartó életének elérése. 
  7. Megszabadulás a végestől, a tökéletessé tett egység az Istenséggel a Legfelsőbben és rajta keresztül, s ezáltal a teremtmény kísérletet tesz a Végleges tapasztalás-meghaladó felfedezésére az abszonitnak a véglegességi állapot utáni szintjein. (101:6.8-15)

 

* * *

AZ IGAZ VALLÁSRÓL

  1. Az igaz vallás nem természeti bizonyítékok révén levezethető és bebizonyítható bölcseleti hiedelemrendszer, és nem is a révület leírhatatlan érzéseinek valószínűtlen és ködös élménye, melyet kizárólag a megmagyarázhatatlant kereső ábrándos hívek képesek élvezni. (101:1.1)
  2. Az igaz vallás csírái az ember erkölcsi tudatának területéről származnak és az ember szellemi rálátásának növekedésében nyilatkoznak meg, az emberi személyiség ama képességében, mely az Istent kinyilatkoztató Gondolatigazítónak az Istenre vágyó halandói elmében való jelenlétének következményeként fejlődik ki. (101:1.5)
  3. Az igaz vallás a valóságra való rálátás, az erkölcsi tudat hit-gyermeke, és nem puszta értelmi helyeslése az elmerevített tantételek valamely halmazának. (101:2.13)
  4. Az igaz vallás abban a tapasztalásban áll, hogy „a Szellem maga tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk”. (101:2.13)
  5. Az igaz vallás az a magasztos és mély meggyőződés a lélekben, mely sürgetőleg arra inti az embert, hogy helytelen dolog nem hinnie azokban a morontiai valóságokban, melyek az ő legnemesebb erkölcstani és erkölcsi felfogásait, az élet legnagyobb értékeiről és a világegyetem legmélyebb valóságairól általa alkotott legmagasabb rendű fogalmait képezik. És az ilyen vallás egyszerűen a szellemi tudat legmagasabb rendű parancsaihoz való értelmi hűség megtartásának megélése. (101:9.3)

 

* * *

GONDOLATIGAZÍTÓK

  1. A belső hang különbözik a lelkiismeret hangjától. Bizonyossága túl van értelmen és logikán. (101:0.3)
  2. Az Igazítóknak az anyagi elme működési rendjén keresztül kell ellátniuk a rendeltetésüket. (101:1.2)
  3. Az Igazítók alkotják a szellemi rálátás forrását. (101:1.3)
  4. Az Igazítók arra ösztönöznek, hogy higgyünk Istenben. (101:1.7)
  5. Az Igazító az isteni tökéletesség iránti törekvésre ösztönzi az embert. (101:2.14)

 

* * *

VALLÁSI ÉLMÉNYEK

  1. A vallási tapasztalás a kezdetlegestől az Istennél való fiúság nagyszerű tudatáig terjed. 101:0.1
  2. A vallás annak élménye, hogy az ember megtapasztalja az Istenben való hit valóságát úgy, mint egy tisztán személyes élmény valóságát. 101:1.4
  3. A vallási késztetéseink meggyőznek bennünket, hogy hinnünk kell Istenben. 101:1.7
  4. A kinyilatkoztatás ellentételezést nyújt a morontia nézőpont hiányáért. 101:2.2
  5. Hitre és kinyilatkoztatásra van szükség ahhoz, hogy a tudomány első oka az üdvözülés Istenévé legyen alakítható. 101:2.3
  6. A kinyilatkoztatást csakis az emberi tapasztalás igazolja. 101:2.8
  7. A természet nem hagy teret az ember továbbélésbe vetett hitnek. 101:2.9
  8. A vallás még tanulás hiányában is megmarad. 101:3.1
  9. Az igaz vallásos hitet tizenkét sajátsága alapján lehet azonosítani. 101:3.4
  10. A kinyilatkoztatások nem szükségképpen sugalmazottak. Az Urantia kinyilatkoztatás mindenségtana nem sugalmazás. 101:4.2
  11. Végső soron gyümölcseiről ítéltetik meg a vallás. 101:4.4
  12. A vallás lehet az élmény érzése, de nem lehet az érzés élménye. 101:5.9
  13. A morontia fejlődésben az igazság bizonyossága felváltja a hit bizonyosságát. 101:5.14
  14. Bátorság szükséges a tapasztalás új szintjeire és ismeretlen területeire való behatoláshoz. 101:7.2
  15. A bölcselet a kezdetleges vallást a valóság felemelkedő értékeivé alakítja. 101:7.6
  16. A hiedelemből akkor lett hit, amint már serkentőleg hat az életre. A hiedelem megköt, a hit felszabadít. 101:8.1
  17. A hit visz életet a vallásba és visz rá az aranyszabály szerinti életre. 101:8.4
  18. A hit jelenti a hidat az erkölcsi tudat és a maradandó valóság között. 101:9.9
  19. Vallásos tapasztalás révén telítődnek valósággal az embernek az eszményiségről alkotott fogalmai. 101:10.5
  20. Az ész és a logika sohasem képes igazolni a vallásos tapasztalás értékeit. 101:10.6
  21. A felszabadult lélek elkezdi otthon érezni magát a világegyetemben. 101:10.7
  22. A hittel rendelkező teremtmény győzedelmes küzdelmében „még maga az idő is az örökkévalóság árnyékává válik, melyet a paradicsomi valóságok vetnek a tér vonuló vértjére”. 101:10.9

 

* * *

I. A 101. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

A VALLÁS VALÓDI TERMÉSZETE

1. Az igaz vallás
101:1.3 Az isteni szellem nem érzések vagy érzelmek révén létesít kapcsolatot a halandó emberrel, hanem a legmagasabb rendű és leginkább szellemivé lényegített gondolkodás területén.

2. A vallás ténye
101:2.16 A kizárólagos bizonyosságotok egy személyes Istenben a magatok tisztánlátásában áll fenn, ami a szellemi dolgokban való hiteteket és az azokkal kapcsolatos tapasztalásotokat illeti. Mindama társaitoknak, akiknek hasonló élményben volt részük, nem kell érveket felhoznotok az Isten személyisége vagy valósága mellett, míg minden más ember esetében, aki nem ilyen bizonyos Istenben, semmilyen elfogadható érv sem lehet soha igazán meggyőző.

3. A vallás ismérvei

4. A kinyilatkoztatás korlátai
101:4.2 Míg az isteni vagy szellemi meglátás ajándék, addig az emberi bölcsességnek ki kell fejlődnie.

5. A kinyilatkoztatás által kiterjesztett vallás
101:5.9 A vallás lehet az élmény érzése, de aligha lehet az érzés élménye.

6. Gyarapodó vallási tapasztalás

7. Személyes vallásbölcselet

8. Hit és hiedelem

9. Vallás és erkölcsiség
101:9.2 Ne essetek abba a hibába, hogy a magatok tudás- és igazságmércéi szerint ítéltek meg valamely más vallást.

10. A vallás mint az ember felszabadítója
A) 101:10.4 Az ember csak szellemi értelemben Isten gyermeke. És ez azért van így, mert csakis szellemi értelemben igaz, hogy az ember jelenleg fel van ruházva a paradicsomi Atyával és ő lakozik benne. Az emberiség sohasem fedezheti fel az isteniséget, kivéve a vallásos tapasztalás útján és az igaz hit gyakorlása révén. Az Isten igazságának hittel való elfogadása teszi képessé az embert arra, hogy kiszabaduljon az anyagi megkötések szűk korlátai közül és az ad józan reményt neki ahhoz, hogy biztonságosan elkormányozza élete hajóját az anyagi területről, ahol halál van, a szellemi területre, ahol örökkévaló élet van.

B) 101:10.6 (…) bárki, aki meg akarja cselekedni az Isten akaratát, meg fogja érteni a szellemi értékek érvényességét.