Jelenlegi hely

102. A vallásos hit alapjai

MAGVAS GONDOLATOK

  1. Az Isten és a világegyetem nem ugyanaz; az egyik ok, a másik okozat. 102:7.1
  2. Egy változhatatlan Isten törvényei tartják egyensúlyban a mindenütt-változó világegyetemet. 102:7.2
  3. A tudomány a dolgok azonosítására törekszik. A vallás a teljesség-eszmét ragadja meg. A bölcselet egyesíteni igyekszik. A kinyilatkoztatás megerősíti, hogy a Végtelen az emberi üdvözülés Istene. 102:3.10
  4. Az ima gazdagítja az életet; az istenimádás rávilágít a beteljesülésre. 102:4.5
  5. A szellemi felszabadulást állítsd szembe a materializmus kétségbeesésével. 102:0.1
  6. Az igaz vallásos bizonyosság sohasem vezet önmagunk erőszakos előtérbe tolásához vagy önös felmagasztaláshoz. 102:2.2
  7. A vallási hívők úgy élnek, mintha már az Örökkévaló jelenlétében volnának. 102:2.3
  8. A szellemileg megvilágosodott vallásos lélek tud, és most tud. 102:2.4
  9. A vallás küldetése az, hogy felkészítse az embert, hogy bátran és hősiesen nézzen szembe az élet viszontagságaival. 102:2.8
  10. A vallás mindig dinamikus. 102:2.9
  11. Az Isten-tudat fokozottabb társadalmi szolgálatra ösztönöz. 102:3.4
  12. A vallás szolgálatra vezet, a kinyilatkoztatás pedig az örökkévaló kalandra. 102:3.6
  13. Nagy a különbség a hinni akarás és azon akarat között, mely hisz. 102:3.13
  14. A hit a valószínűség Istenét átalakítja a bizonyosság Istenévé. 102:6.4
  15. Az egyén hit révén válik Istent ismerővé. 102:6.5
  16. A tudomány számára Isten talán lehetőség és valószínűség, de a vallás számára bizonyosság. 102:6.8
  17. Nincs vallás Isten nélkül – és a személyes tapasztalásban az Istennek személyesnek kell lennie. 102:7.3
  18. A vallási híveknek a személyes szellemi tapasztalás vitathatatlan hitelvi megközelítésével kell válaszolniuk a dogmatikus megközelítésű tudósoknak. 102:7.7
  19. Megvan a jogunk, hogy minden világegyetemi tapasztalás közül a legbiztosabbnak a szellemit tekintsük. 102:7.9
  20. A vallás valóságának legerősebb bizonyítékát az átalakult emberi tapasztalás ténye alkotja. 102:8.1
  21. A vallás mindig is személyes tapasztalásban gyökerezik és arra támaszkodik. 102:8.7

 

* * *

I. A 102. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

A VALLÁSOS HIT ALAPJAI

1. Hitbeli bizonyosságok
A) 102:1.1 Szó szerint igaz, hogy „az emberi dolgokat meg kell ismernünk ahhoz, hogy szeretni tudjuk, az isteni dolgokat viszont meg kell szeretnünk ahhoz, hogy megismerhessük”.

B) 102:1.3 Az örökkévaló igazságot nem szabad semmibe venni azért, mert esetleg az anyagi világgal kapcsolatos ósdi eszmék társaságában mutatkozik.

C) 102:1.6 Bármivel is több az Isten, mint magas és tökéletes erkölcsi személyiség, a mi vágyódó és véges felfogásunkban nem lehet ennél kevesebb.

2. Vallás és valóság
102:3.15 „Minden személyiség szellemi tapasztalásában mindig is igaz, hogy a valós a jó és a jó a valós.”

3. Tudás, bölcsesség és rálátás

4. A tapasztalás ténye
102:4.3 Ha Isten nem személyiség volna, akkor nem válhatna élő részévé az emberi személyiség valós vallásos tapasztalásának.

5. A célirányos magvábanvaló felsősége

6. A vallásos hitbeli meggyőződés
A) 102:6.1 A vallási félelem bölcseleti kiküszöbölése és a tudomány folyamatos fejlődése nagyban fokozza a hamis istenek halandóságát;

B) 102:6.1 Az élet valamely részét elkeríteni és vallásnak nevezni nem más, mint felbomlasztani az életet és eltorzítani a vallást. És éppen ez az oka annak, hogy az imádat Istene miért tart igényt vagy teljes odaadásra vagy semmilyenre.

C) 102:6.5 Az Istent ismerő lélek ki meri jelenteni, hogy „tudom”, még akkor is, amikor az Istenre vonatkozó eme tudását megkérdőjelezi a hitetlen ember, aki tagadja e bizonyságot, mert azt nem teljesen támasztja alá értelmi okszerűség. Minden ilyen kétkedőnek a hívő csak azt válaszolja, hogy „Honnan tudod, hogy én nem tudom?”

D) 102:6.8 A tudománynak nem szabad a vallásos tapasztalást a hihetőség szintjén figyelmen kívül hagynia, addig nem, amíg fenntartja azt a feltevését, hogy az ember értelmi és bölcseleti felruházottsága egyre csekélyebb mértékű értelmi képességekből emelkedett ki, ahogy egyre visszább nyúlnak, eljutva végül ahhoz az ősi élet-eredethez, mely teljes mértékben mentes volt mindenféle gondolkodástól és érzéstől.

E) 102:6.10 Minél magasabb szintre jut el valamely tudós a választott tudományában, annál inkább el fog pártolni az anyagelvű ténybeli elméletek mellől a Legfelsőbb Elme uralmának mindenségrendi igazságához.

7. Az isteni bizonyossága

8. A vallás tanúságai
A) 102:8.3 Az örök valóságokban való üdvös hit gyakorlásához nem szükséges a világ bölcsessége.

B) 102:8.4 Minden értelmes teremtmény az általa ismert legjobb és legmagasabb rendű dolgot nevezi Istennek.