A jellem
Mottó: 28:6.13 „A megbízhatóság az önuralom, a jellem igazi fokmérője.”
4:3.1 „Az ember túl régóta gondolkodik úgy Istenről, mint aki olyan, mint ő maga.” Az Isten jelleméről lehet szólni az ember által tapasztalt rossz tagadásarévén, de nem érdemes így közeledni az Istenhez, ha tényleg érteni akarjuk Őt.Mert bár lehet azt mondani az Istennel kapcsolatban, hogy nem haragos, nemirigy, és nem ártó, azonban e kifejezésekkel nem azt írjuk le, hogy az Istenmilyen, hanem csak azt, hogy milyen nem.
Mivel az Isten élő és éltető valóság, ezért az Atya egy határozott és végtelen IGEN, akiben nincs árnyék, tagadás, horpadás vagy hiány. A szellemi létezéseszintjén az Isten tökéletes. A teremtettség szabad akaratú lényei azonban képesek a tökéletlenségük révén szenvedést okozni maguknak és egymásnak. Ennek kizárása érdekében kéri az Isten a szabad akaratú embertől, hogy asegítsége révén legyen ő is tökéletes, mert csak így lehet az emberrel közös örökotthona a Paradicsomon.
Az Isten nem lehet megbocsátó emberi értelemben, ugyanis ahhoz a megbocsátáshoz, amit az emberek ismernek, az Istennek előbb dühöt és haragot kellene éreznie, valamint tisztában kellene lennie azzal, hogy dönthetne úgy is –nem bocsát meg. Az Isten nem ártó sem lehet. Mivel az Atya nem képes ártani,ezért az ártás képességét nem is tagadhatjuk vele kapcsolatban. Ha az Isten ártani tudna, nem lehetne olyan SZERETET, amely képes észlelni, fejlődéshez segíteni és megvédeni minden jóakaratú személy létét. Amikor olyan kifejezéseket használunk az Istenre nézve, hogy nem ártó és megbocsátó,akkor ezzel az ártani és haragudni képes emberekhez igyekszünk Őt közel hozni,számukra ily módon is fejlődési utat mutatni.
Hogy milyennek látom az Istent? Megértőnek, aki ebből következően irgalmas-könyörületes és segítő az irányunkban. S mindez az igenlő szeretetéből fakad. Abból, amely még az ellene lázadókat is szereti, és a szabad akaratuk sérelmenélkül mindent megtesz annak érdekében, hogy új felismerésre térhessenek.
Van két összekapcsolódó igazság, melyek segítenek helyre tenni az Istennel kapcsolatos emberi elvárásokat. Az egyik igazság az, hogy az Isten minden egyes ember szellemi Atyja. Ezért az Ő révén az ember újjá születhet, szellemileg felnövekedhet, és örök szellemi gazdagodást élhet meg. A másik igazság az, hogy az Atya azt szeretné, hogy a gyermekei is tökéletessé váljanak,szellemi értékszintet megjelenítve éljenek, amint Jézus is tette ezt emberként.
Ha megértjük, hogy a fenti két igazság révén a mennyei Atya milyen területen tudja a legjobban segíteni a gyermekeit, akkor megtapasztalható módon számíthatunk az Istenre. Aki így érti az Istent, nem fog csalódni benne, ha netánlottó főnyereményért imádkozik, de nem nyert semmit, pedig még a szelvényt isidőben kitöltötte és leadta.
Ma már tudható, hogy az Isten elsősorban az ember szellemi tökéletesedésében érdekelt, és szeretné, ha ezt az ember is felismerné. Aki az Istent választotta amaga számára, fokozatosan felismeri majd, hogy ezzel minden problémájáhozmegoldó, feloldó kulcsot is kapott.
Mivel az Atya a maga létszintjén tökéletes, ezért 4:3.4 „semmit sem bán meg, amit valaha is tett vagy éppen tesz vagy valaha is tenni fog.” 4:3.4 „Isten bölcsessége az ő végtelen világegyetemi látásmódjának korlátlan tökéletességében áll” fenn. Mivel az Isten tökéletes igenlő megnyilvánulás, ezért nem tud dühös lenni, ahogy a fény sem tud árnyék lenni. De mivel az Isten érzőszívű Atya, ezért a 4:3.5 „szíve kétségkívül búsul, amikor gyermekei nem jutnakel azokra a szellemi szintekre, melyek elérésére egyébként képesek lennénekazzal a segítséggel”, melyet felkínál a számukra – például a belőle való rész, aGondolatigazító révén.
A szabadság ténye és a szeretet törvénye az Istennél egységet képez. A teremtésben az egység a szeretet révén valósul meg, mivel a szeretet kapcsolatotlétesít és a szolgálat révén másokat felemelni törekszik. A szabadság és aszeretet összetartozása miatt a teremtettség világában korlátlan szabadságszintén csak a szeretet terén valósulhat meg. A különféle szükségeket észlelő ésazokat betölteni törekvő értelmes szeretet mindig alkotó megnyilvánulás, melyalkotásnak korlátlan tere van.
Mivel a szeretet és a szabadság érték, ezért a korlátlan szabadság csak az olyan a szeretetben nyilvánulhat meg, amely mindenki javára akar működni – az összes létező személy javára. Aki ezzel a gondolati hozzáállással akar szeretni, azegységben van Istennel, és az Isten kész mindent megtenni azért, hogy ez a szándék az ilyen egyén esetében meg is valósuljon.
Az Isten jelleme szeretetteljes és irgalmas. A hústest halála nem a vég, hanem lehetőség a szellemi továbbfejlődésre. A hústest halálát követően a morontia világok egységesítik és felzárkóztatják a legkülönfélébb evolúciós bolygókrólérkezőket. Mivel az Atya minden értelmes gyermekét azonos fejlődési lehetőségek biztosítása mellett szereti, ezért az Ő szeretete pártatlan. Ez apártatlanság jelenik meg igazságosságként az Ő teremtett családja körében. A helyzet az, hogy az Isten nem is képes személyválogatásra – arra, hogy valamelygyermekét a többinél jobban szeresse.
Az Isten végtelenül jó, és nincs más rajta kívül ilyen tetterős jó. Ezért az egységtudatánál fogva az Isten a többi személlyel is szeretné megosztani a világegyetemi látásmódjával járó jót. Az ember számára 2:0.2 „az isteni jellem elképzelhető úgy, mint fenséges eszménykép-ábrázolás”. Ha az Isten egyes jellembeli tulajdonságaira úgy tekintünk, mint vágyott eszményképekre, akkorvalójában az Isten személyével való azonosulásra törekszünk. Bár az Istennekszellemi jelleme van, azonban ez elérhető az ember számára is, mivel az emberaz Isten gyermeke. Pontosan ezért ajándékozza meg egy saját magából származóAtyarésszel, mely elvezeti e gyermeket az Isten örök paradicsomi valóságáig: 2:2.5 „az élő létezők teljes terve a tér világain abban az isteni célban összpontosul,hogy minden saját akarattal bíró teremtmény az Atya paradicsomi tökéletességében való osztozás megtapasztalásának felsőbb” beteljesüléséhez eljusson.
Persze, egy ilyen úthoz szükség van arra is, hogy az Isten gyermeke is akarja a tökéletesedést, az Atyához való eljutást. Ha az ember elfogadja Mesterének az Atyja benne élő szellemrészét, akkor a vele való azonosulást, egységet is akarjamajd. Ha a gyermek számára vonzó az Ő szellemi Atyjának jelleme, akkor amaga számára is olyat akar majd: szeretetteljes, irgalmas, pártatlan, más szóvaligazságos jellemet. A „jónak lenni jó” nem azt jelenti, hogy azt tesszük, amit azemberek szeretnének, hogy megtegyünk velük kapcsolatban. Hanem azt, hogy törekszünk azt tenni, amit a mennyei Atyánk is tenne, ha emberként élve a helyünkben lenne.
Abban az örök szellemi közösségben, melybe az Isten gyermekei kerülnek, fontos szerepe van a személy erkölcsi-szellemi jellemének. Vagyis annak, hogyaz egyén milyen felelősségvállalási, bizalom-megőrzési és küldetés-teljesítésiképességgel bír (28:6.14).
A szeretet világa egymás szolgálatának a világa is. Azé a szolgálaté, amely elégedettséget ad. Az igazság felismeréséből azért ered boldogság, 2:7.6 „mert az megcselekedhető; megélhető.” A helytelen elvárás, a tévedés pedig azért jár csalódással és szomorúsággal, mert nem valóságos, 2:7.6 „a tapasztalásban nemészlelhető”, egyszerűen hiány.
Az értékes emberi jellemre a következő kifejezéseket szoktuk használni: nemes jellem, állhatatos jellem, szilárd jellem, no meg jellemes ember. Ilyen értékelőmegállapításokat, bizonyos magatartásokat tapasztalva szoktunk mondani emberekre. Értékes magatartás például az a bátorság (3:5.6), amely az igazságforrására van tekintettel, amikor azt képviseli. Az emberként megnyilvánulóJézusnak ilyen bátorsága volt.
Míg az Isten jellemére nézve használható az a jelző, hogy végtelen (4:5.6) és hogy szép (4:5.7), addig az ember esetében az ilyen jelzőket nem használjuk. Azemberi jellem jósága viszont nagyszerű az Isten szemében. Az ember ténylegesen jó, ha a viselkedésében az Atya szeretetteljes és irgalmas jellemeismerhető fel. A tevékenység gyümölcs mindig a jellemből fakad. A szellemi jellem erős jellem, amely az egyesített személyiség sajátja (16:6.10).
Az emberi személyiségnek egyesítenie kell magában az elméje által felismert igazságokat, az anyagi világ szépségéről alkotott felfogását és a szellem részérőláltala tapasztalt jóságot (56:10.15). E személyiség egyesítést az ember akövetkezők által valósíthatja meg.
a) Törekednie kell a minél nagyobb bölcsességre, hogy jó erkölcsi értékű döntéseket hozhasson, természetes módon, megerőltetés nélkül, majdhogynem önkéntelenül (16:8.8).
b) Érzékelnie kell azt az igazságot, melyet az Isten képvisel, hogy a választásai szellemi értékkel bírjanak (16:8.9).
c) Ha az első két személyiség tartalom a helyén van, akkor az ember döntései és választásai szükségképpen önzetlen szeretetben, a testvériség szolgálatában nyilvánulnak meg (16:8.10).
d) Mivel a testvériség szolgálata nem önkényes, ezért szükségszerű, hogy az céltudatos együttműködésben és a csoport iránti hűségben nyilvánuljon meg (16:8.11).
e) A bölcsesség megléte, az igazság érzékelése és a testvériség egyre nagyobb körei számára haszonnal bíró önzetlen szolgálat tapasztalata alkalmassá teszi azembert a mindenségrendi látásmódra, a világegyetemi jelentéstartalmak megragadására (16:8.12).
f) A fentiek birtokában az emberi személyiség szükségszerűen és mégis önként, a legfelsőbb célnak, az Atya akarata megcselekedésének szenteli magát(16:8.13).
g) Aki a tudása és a tapasztalatai alapján arra a döntésre jutott, hogy a saját maga számára az a legjobb, hogy az isteni értékek őszinte keresésének szenteli magát,azt a személyt az Érték-Adó Isten mindenek felett való szeretete egyesíteni fogja(16:8.14).
Mivel az emberi jellem tovább él (112:4.12), ezért talán a legfontosabb olyan valóságról van szó, amellyel örökké rendelkezhetünk. A személyünk jelleme, az igazi önazonosságunk. A szellemi jellem állhatatos, nemes, igaz, kiegyensúlyozott, erős, könyörületes, szeretetteljes, magabiztos – és soha nincs magára hagyva.
* * *
Az Urantia kinyilatkoztatás emberi jellemfejlődés szempontjából hasznos idézeteiből
1) 48:7.3 „Az értelem nem helyettesíti az igaz jellemet.”
2) 140:4.7 „A személyiség alapvetően változhatatlan; ami változik – gyarapszik – az az erkölcsi jellem.”
3) 81:6.6 „Az egyes ember jellemében az erkölcsi és szellemi érték kialakulhat az anyagi jólét hiányában is”.
4) 140:4.8 „Bár az örökölt ösztönöket nem lehet alapvetően megváltoztatni, az ilyen kényszerekre adott érzelmi válaszokat meg lehet változtatni; ezért azerkölcsi természet módosítható, a jellem fejleszthető.”
5) 140:5.6 „A félelem és a harag gyöngíti a jellemet és lerombolja a boldogságot.” 152:6.3 „(…) csakis az emberi elmében élő szellemhez való folyamodás révén remélhetitek, hogy tartós sikert értek el és véghezviszitekazokat a bámulatos átalakulásokat az emberi jellemben, melyek rövidesen megmutatkoznak a szellem igaz gyümölcseinek bőséges termésében”.
6) 170:3.10 „(…) az ember önzetlen szolgálat révén fejleszti a jellemét”.
7) 159:3.11 „Minden hívőnek tanítsátok, hogy ne álljanak a hamis rokonszenv bizonytalan lábán. Nem alakíthat ki erős jellemet az, aki elmerül az önsajnálatban; őszintén törekedjetek az olyan közösség áltató befolyásának kerülésére, melynek vállalása csak gyötrelemmel jár. Terjesszétek ki rokonszenveteket a bátor és derék emberekre, közben ne érezzetek túl sok sajnálatot ama gyáva lelkek iránt, akik csak ímmel-ámmal veszik fel a küzdelmet az élet megpróbáltatásai idején. Ne akarjatok vigaszt nyújtani azoknak, akik harc nélkül megadják magukat a nehézségeiknek. Ne rokonszenvezzetek társaitokkal pusztán azért, mert cserébe esetleg ők is rokonszenveznek veletek.”
8) 186:2.5 „Jézus szert tett arra az emberi jellemre, mely képes volt megőrizni a higgadtságot és megmutatni a méltóságot a folyamatos és indokolatlan sértések közepette is.” 140:8.20 „Úgy tűnik, hogy az életcélja a nemes önbecsülés elérésevolt. Azt javasolta az embernek, hogy csak azért alázkodjon meg, hogy igazán felemeltessen; az igaz célja az Istennel szembeni igaz alázat volt. Nagyra értékelte az őszinteséget – a tiszta szívet. A hűség volt a legfőbb erény ajellemmegítélésében, míg a bátorság állt a tanításai középpontjában. A jelmondata az volt, hogy »ne félj«, és a türelmes kitartás volt a jellemerősségről alkotott eszményképe. Jézus tanításai a derekasság, bátorság és hősiesség vallását alkotják.”
9) 28:6.8 „Fel kell ismernetek, hogy a személyes megelégedésnek nagy jutalma van először a helyes cselekvésben, azután a tisztességességben, majd a türelemben, azután pedig a jóságosságban.” 28:6.18 „(…) a világ és a világegyetem tele van különböző fajtájú lények sokaságával. E nagyszerű teremtésösszesség, beleértve magadat is, nem csak neked készült. Ez nem egy önközpontú világegyetem.”
10) 195:10.20 „(…) a kereszténység akaratlanul is egy olyan társadalom védnökeként tűnt fel, mely azon bűnösség terhe alatt tántorog, hogy eltűri azeszményelvűség nélküli tudományt, az elvtelen politizálást, a munka nélkül szerzett vagyont, a korlátozás nélküli élvezetet, a jellem nélküli tudást, alelkiismeret nélküli hatalmat és az erkölcsiségtől mentes ipart.”
Hozzászólások