Jelenlegi hely

109. Az Igazítók viszonya a világegyetemi teremtményekhez

I.
„Ha az Urantia lakóinak elméjében tartózkodó Igazítókat kivonnák, akkor ez a világ lassan visszajutna az ősember korának számos élethelyzetéhez és szokásához; az isteni Nevelők a polgárosodott viszonyok kibontakozásának egyik igazi lehetőségét jelentik.” (109:4.4)

II.
A szellem törvénye: „Akinek van, adassék annak, hogy bősége legyen; de attól, akinek nincs, elvétetik még az is, amije van.” (151:1.4)
A szellem törvénye a Gondolatigazítóra alkalmazva: „Aki nem rendelkezik szellemi-továbbélési képességekkel, attól még azt a tapasztalt Igazítót is elveszik, amelyik éppen most őnála van, míg akinek tényleges lehetősége van a továbbélésre, az megkaphatja akár a tunya, mindent feladó személy előzetes tapasztalatokkal már rendelkező Igazítóját is.” (109:4.5)

III.
„A ti helyi világegyetemetek Igazítóinak tevékenységét a nebadoni Mihály Megszemélyesült Igazítója irányítja, az a Nevelő, aki lépésről lépésre vezette őt, amikor életét emberi testben József-fia-Jósuaként élte. Ez a rendkívüli Igazító hűségesen elvégezte feladatát, és e derék Nevelő bölcsen irányította az emberi természetet, mindig az Atya tökéletes akarata ösvényének választása felé vezetve a paradicsomi Fiú halandói elméjét. Ez az Igazító korábban Makiventa Melkizedekkel szolgált Ábrahám idejében és ezt az alászállást megelőzően, továbbá e két alászállási tapasztalás között is óriási vállalkozásokat vitt véghez.
Ez az Igazító valóban győzedelmeskedett Jézus emberi elméjében – abban az elmében, mely minden egyes ismétlődő élethelyzetben megtartotta az Atya akaratának való megfelelés szent fogadalmát, mondván »Ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg.« Az ilyen töretlen elhívatottság igazi útlevelet ad az emberi természet korlátaitól való elszabaduláshoz és az isteni tökéletesedés véglegességének eléréséhez.
Ugyanez az Igazító jelenleg e fenséges személyiség kifürkészhetetlen természetében József-fia-Jósua keresztség-előtti emberi lényegét mutatja meg, azoknak az örök és élő értékeknek az örökkévaló és élő átiratát, melyeket az urantiaiak legnagyobbika a hétköznapi élet szerény körülményeiből kimunkált, amikor úgy élte meg a létet, hogy a halandói tapasztalásban elérhető szellemi értékeket teljes mértékben kimerítette.” (109:6.4-6.6)

 

* * *

I. A 109. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

AZ IGAZÍTÓK VISZONYA A VILÁGEGYETEMI TEREMTMÉNYEKHEZ

1. Az Igazítók fejlődése
A) 109:1.3 A tényleges élettapasztalásnak nincs mindenségrendi helyettesítője.

B) 109:1.5 Tehát miközben ti természetetekben az ember felől befelé és felfelé, az Isten felé fejlődtök, addig az Igazítók természetükben kifelé és lefelé, Istentől az ember felé fejlődnek; és így lesz az isteniség és az emberiség egyesülésének végső terméke örökre az ember fia és az Isten fia.

2. Az öntevékeny Igazítók

3. Az Igazítók viszonya a halandólény-fajtákhoz
109:3.2 A széles világegyetemben semmi sem vész kárba, ami túlélési értékkel rendelkezik.

4. Az Igazítók és az emberi személyiség
109:4.4 Ha az Urantia lakóinak elméjében tartózkodó Igazítókat kivonnák, akkor ez a világ lassan visszajutna az ősember korának számos élethelyzetéhez és szokásához; az isteni Nevelők a polgárosodott viszonyok kibontakozásának egyik igazi lehetőségét jelentik.

5. Az Igazító beköltözésének anyagi akadályai
A) 109:5.2 Néha lehetővé válik, hogy az elme megvilágosodjon, hogy meghalljátok a bennetek folyamatosan beszélő isteni hangot, s így részlegesen tudatosíthassátok az állandóan bennetek lakozó magvábanvaló személyiség bölcsességét, igazát, jóságát és szépségét.

B) 109:5.3 (…) az elmebéli helyzetek részletes elemzésekor csak az jelenthet biztonságot, hogy minden egyes gondolat és tapasztalás azonnali felismerése arra irányuljon, hogy annak mi a tényleges és alapvető jelentősége, teljesen függetlenül attól, hogy mi lehetett volna a jelentőségük.

C) 109:5.4 Az élet nagy kihívása az örökölt élethajlamok hozzáigazítása a Titkos Nevelő isteni jelenléte által keltett szellemi késztetések igényeihez.

6. Az igazi értékek állandósága

7. A megszemélyesült igazítói beteljesülés


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Milyen értelemben egymás egyenlő társai az Igazító és a halandó a lélek kialakításában (109:1.4)?
  2. „[A] legmagasabb rendű döntés[nek]” mint az Igazítóval kötött „ünnepélyes és igaz jegyesség[nek]” (109:2.4; 113:1.5; 5:3.8) az említése némileg ellentétes a 83:8.3 bekezdésbeli megállapítással. Értelmezd az egyes részek üzenetét.
  3. Miért szükséges az önuralom és a jellemfejlődés a magasabb szellemiség eléréséhez (109:3.2)?
  4. Miképpen segítheted az elmédnek „a felszabadult, de szabályozott alkotó képzelet csatornáiban” való működését (109:5.1)? Ha manapság számos módon próbálkozik az ember az ellenőrizetlen felszabadítással, akkor vajon hogyan lehet ezeket a módszereket megváltoztatni, illetőleg átalakítani (12:9.1; 111:4)?
  5. Miért buknak el oly sokan az evolúciós küzdelemben (109:5.4)? Milyen kompromisszumokat kell kötnöd? Miért kell készen állnod és készségesnek lenned, hogy igazsághozóként időt fordíts azok hitének megerősítésére, akik már hisznek?
  6. Mit gondolsz arról a kijelentésről, hogy ha az Igazítók elhagynák az emberi elmét, akkor a világunk lassan visszajutna az ősember korára jellemző élethelyzethez és viselkedéshez (109:4.4)?

 

Istentani összefoglaló

Gondolatigazítók

  • Az Igazítók a világegyetemi létpálya valóságainak próbáját tartják a fejlődő elmében. 109:0.1
  • Minden más lényhez hasonlóan az Igazítóknak is tényleges megélésben kell tapasztalatot szerezniük. 109:1.3
  • A fejlődésetek Istenhez felfelé és befelé irányul; az Igazítók az emberhez kifelé és lefelé tartva fejlődnek. 109:1.5
  • Az öntevékeny Igazítók már rendelkeznek számos különleges élménnyel. 109:2.1
  • Az öntevékeny Igazítók képesek elhagyni az emberi testet különleges feladatok teljesítése céljából. 109:2.10
  • A Titkos Nevelők munkája attól függően más és más, hogy kapcsolati vagy eggyé-kapcsolódási Igazítókról van szó. 109:3.1
  • A tapasztalt Igazítók nagyban hozzájárulnak a rendkívüli emberi teljesítményekhez. 109:4.3
  • A tapasztalt Igazító a leginkább tevékeny erők egyikévé válhat a bolygón. 109:4.5
  • Néha lehetővé válik, hogy a megvilágosodott elme meghallja az isteni hangot. 109:5.2
  • Az állati természet, a hamis beállítottságok, a meggyökeresedett felfogások és a tartósan meglévő előítéletek tönkreteszik az Igazítók munkáját. 109:5.3
  • Ha nem sikerül a továbbélés elérése, akkor az Igazító az összes értéket magával viszi egy jövőben ellátandó szolgálatára. Igaz érték nem vész kárba sohasem. 109:6.1
  • A Mihály-féle alászállás Igazítója azonos volt Makiventa Melkizedek Igazítójával. 109:6.4
  • Az Igazítók csakis személyes lények szolgálat-segítése révén nyernek személyiséget. 109:7.1
  • A Megszemélyesült Igazítók vegyítik a Teremtő és a teremtmény – lételvi és élményelvi – tapasztalását. Ők az idő és az örökkévalóság közös lényei. 109:7.2
  • A Megszemélyesült Igazítók a Világmindenség Építészeinek bölcs és hatékony ügyvivői. 109:7.3