Jelenlegi hely

112. A személyiség továbbélése

 

NÉHÁNY TUDHATÓ DOLOG A SZEMÉLYISÉGRŐL:

„1. A személyiség a valóság azon minősége, amelyet maga az Egyetemes Atya vagy az Atyát képviselő Együttes Cselekvő adományoz.

2. Személyiség bármely, elmét vagy szellemet magába foglaló élő energiarendszernek adományozható.

3. A személyiséget nem határozzák meg teljes mértékben az ok-okozati viszonyok. A személyiség viszonyító értelemben alkotó vagy társalkotó.

4. Ha a személyiség evolúciós anyagi teremtménynek adományoztatik, akkor az a szellemet az elme közreműködésével az energia-anyag feletti ellenőrzés megszerzésére készteti.

5. Bár azonosság nélkül való, a személyiség képes bármely élő rendszer azonosságának egyesítésére.

6. A személyiség kizárólag minőségi választ ad a személyiségkörre, szemben azzal a három energiával, amely minőségileg és mennyiségileg is válaszol a gravitációra.

7. A személyiség sosem változik a változások közepette.

8. A személyiség megajándékozhatja Istent – szabad akaratát szentelheti az Isten akarata megcselekedésének.

9. A személyiséget erkölcsiség jellemzi – ez a más személyekkel alkotott kapcsolat viszonylagosságának tudatosulása. A személyiség viselkedési szinteket azonosít és közöttük választás útján különbséget tesz.

10. A személyiség egyedi, teljesen egyedi: egyedi az időben és a térben; egyedi az örökkévalóságban és a Paradicsomon; egyediként adományoztatik – nincsenek másodpéldányok belőle; egyedi a létezés minden pillanatában; egyedi az Istenhez való viszonyában – Isten nem tesz különbséget a személyek között, de nem is adja őket össze, mivel a személyiségek nem összeadhatók – társíthatók, de nem összegezhetők.

11. A személyiség közvetlenül válaszol a más-személyiség jelenlétre.

12. Ez valami olyasmi, mely szellemhez adódhat, és így a Fiúnak az Atyával való kapcsolatában jellemzi az Atya elsődlegességét. (Az elmének nem kell szellemhez adatnia.)

13. A személyiség túlélheti a halandói halált, s ebben van a továbbélő lélek azonossága. Az Igazító és a személyiség egyaránt változatlan; a közöttük lévő kapcsolat (a lélekben) nem más, mint változás, folyamatos fejlődés; és amint ez a változás (növekedés) megszakad, a lélek megszűnik létezni.

14. A személyiség egyedien időtudatos, és ez valami egészen más, mint az elme vagy a szellem időérzékelése.” (112:0.3-0.16)

 

* * *

 MIKÉNT TESZ SZERT SZEMÉLYISÉGRE AZ IGAZÍTÓ

„És éppen ez a választási képesség, a szabad-akaratú teremtményrend világegyetemi rangjelzése az, amely az ember legnagyobb lehetőségét és legkomolyabb mindenségrendi felelősségét alkotja. A jövőbeli végleges rendű lény örök beteljesülése az emberi akarat összeszedettségétől függ; az, hogy az isteni Igazító örök személyiséget nyer-e, a halandói szabad akarat őszinteségétől függ; az, hogy az Egyetemes Atya megalkothat-e egy új felemelkedő fiút, a halandói választás állhatatosságától függ; az pedig, hogy a Legfelsőbb Lény átélhet-e tapasztalásban kibontakozó evolúciót, a döntéssel járó cselekedetek állhatatosságától és bölcsességétől függ.” (112:5.5)

* * *

MÁSODIK LEHETŐSÉG ADATIK A HALÁL UTÁN?

„Ha valaha is kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy valóban tanácsos-e valamely emberi azonosságot a lakóvilágokba emelni, akkor a világegyetemi kormányzatok mindig az adott egyén személyiségének javára döntenek; habozás nélkül minősítik fel e lelket átmeneti besorolású lénnyé és továbbra is figyelemmel kísérik a megjelenő morontia szándékot és szellemi célt. Az isteni igazságosság tehát bizonyosan érvényesül és az isteni kegyelem újabb lehetőséget kap szolgálata kiteljesítésére.

Az Orvonton és a Nebadon kormányzatai nem követelnek meg abszolút tökéletességet a halandói újraszemélyesülés világegyetemi tervének minden egyes részletében, de megkövetelik a türelmet, az elfogulatlanságot, a megértést és az irgalmas rokonszenvet, és ténylegesen gyakorolják is mindezeket. Inkább vállaljuk egy csillagrendszer-felkelés kockázatát, mintsem hogy felvállaljuk annak veszélyét, hogy megfosszunk az evolúciós világból származó, küzdő halandók közül akár csak egyet is a felemelkedői létpálya befutásának örök örömétől.

Ez távolról sem jelenti azt, hogy az emberi lények egy második lehetőséget kapnak azt követően, hogy elutasították az elsőt. De azt jelenti, hogy minden saját akarattal bíró lénynek igazi lehetőség adatik arra, hogy egyértelmű, tudatos és végleges döntést hozzon. A világegyetemek független Bírái egyetlen olyan lényt sem fosztanak meg személyiségi rendjétől, aki végérvényesen és teljesen meg nem hozta az örök döntést; az emberi léleknek teljes és bőséges lehetőséget kell kapnia, és meg is kapja, igaz szándékának és valódi céljának kimutatására.” (112:5.7-5.9)

* * *

AZ IGAZÍTÓVAL VALÓ EGGYÉ KAPCSOLÓDÁS

„A Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás olyan örökkévaló, tényleges jegyekkel ruházza fel a személyiséget, amelyek előzőleg csak magvábanvalók voltak. Ezen új képességek között megemlíthetők: az isteniség-minőség rögzülése, a múltbéli-örökkévalósági tapasztalás és emlékezet, a halhatatlanság, és a korlátozott kibontakozási lehetőségű abszolútság egyik szakasza.

Az ideigvaló alakban átélt földi pályátok befutását követően egy jobb világ területén fogtok felébredni, és végre örökre egyesültök a hűséges Igazítótokkal. És ez az eggyé kapcsolódás az Isten és ember eggyé válásának rejtelmét, a véges-teremtményi fejlődés rejtélyét alkotja, de mindörökre igaz érvénnyel. Az eggyé kapcsolódás Aszcendington szent szférájának titkát képezi, és az Istenség szellemével való eggyé kapcsolódást átélt teremtmények kivételével egyetlen teremtmény sem foghatja fel ama tényleges értékek igazi jelentését, amelyek akkor egyesülnek, amikor az idő teremtményének azonossága mindörökre eggyé válik a paradicsomi Istenség szellemével.” (112:7.1-7.2)

„Az evolúciós világokon a sajátlényeg anyagi; a sajátlényeg a világegyetemben létező dolog, és mint ilyenre az anyagi létezés törvényei vonatkoznak. A sajátlényeg tényként van jelen az időben és válaszol annak változásaira. A TOVÁBBÉLÉSRE VONATKOZÓ DÖNTÉSEKET ITT KELL KIALAKÍTANIA. A morontia állapotban a sajátlényeg már új és tartósabb világegyetemi valósággá vált, és folyamatos növekedése a világegyetemek elme- és szellemi köreire való mind teljesebb ráhangolódásban mutatkozik meg. A TOVÁBBÉLÉSRE VONATKOZÓ DÖNTÉSEKET ITT ERŐSÍTI MEG. Amint a sajátlényeg eléri a szellemi szintet, akkorra már biztos értékké vált a világegyetemben, és ez az új érték abban a tényben mutatkozik meg, hogy A TOVÁBBÉLÉSRE VONATKOZÓ DÖNTÉST VÉGLEGESEN MEGHOZTA, és ezt a tényt a Gondolatigazítóval való örök eggyé kapcsolódás igazolja. És miután az igazi világegyetemi érték rendjét a teremtmény így elérte, a lehetőségei határtalanná válnak a legmagasabb rendű világegyetemi érték – Isten – megtalálásához.” (112:7.6)

* * *

 HALANDÓ BETELJESÜLÉS NAGYSZERŰSÉGE

„Úgy hisszük, hogy az Igazítóval eggyé kapcsolódott halandók végleges rendű társaikkal együtt arra rendeltettek, hogy valamilyen formában közreműködjenek az első külső térszint világegyetemeinek igazgatásában. Szemernyi kétségünk sincs afelől, hogy e hatalmas galaxisokból egykor majd lakott világegyetemek lesznek. És arról is teljesen meg vagyunk győződve, hogy a majdani világegyetemek irányítói között ott lesznek a paradicsomi végleges rendű lények is, akiknek természete a teremtmény és a Teremtő társulásának mindenségrendi következménye.” (112:7.17)

„Való igaz, hogy ti halandók földi, állati eredetűek vagytok; testetek valóban porból vétetett. De ha tényleg akarjátok, ha valóban vágytok rá, akkor az idők öröksége bizton a tiétek lesz, és egykor majd igaz jellemetek szerint fogtok szolgálni a világegyetemekben – úgy, mint a tapasztalás Legfelsőbb Istenének gyermekei, mint az összes személyiség paradicsomi Atyjának isteni fiai.” (112:7.19)

* * *

I. A 112. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei.

A SZEMÉLYISÉG TOVÁBBÉLÉSE
A) 110:0.1 A személyiség megajándékozhatja Istent – szabad akaratát szentelheti az Isten akarata megcselekedésének.

B) 112:0.12 (…) a személyiségek nem összeadhatók – társíthatók, de nem összegezhetők.

1) Személyiség és valóság
112:1.19 Egy jó rendszerben minden tényező mindenségrendi helyzetű. Egy rossz rendszerben valami vagy hiányzik vagy rossz helyen van – rossz az elrendezés.

2) Az ember önnön valója
A) 112:2.11 A gondolkodás megadja magát a bölcsességnek, a bölcsesség pedig legyőzetik a megvilágosodott és gondolkodó istenimádattól.

B) 112:2.13 Az időben a gondolkodás bölcsességhez vezet, a bölcsesség pedig istenimádathoz; az örökkévalóságban az istenimádat bölcsességhez visz, a bölcsesség pedig a gondolat véglegességét bontja ki.

C) 112:2.20 (…) az anyagi társulásból a morontia azonosulásba való tényleges átmenetet az emberi teremtmény Isten-kereső döntéseinek őszintesége, állhatatossága és elkötelezettsége teremti meg.

3) A halál jelensége
112:3.7 A halált követően a Gondolatigazító átmenetileg személyiség nélkül marad, de nem veszíti el azonosságát; emberi társa átmenetileg elveszíti azonosságát, de személyiségét nem; a lakóvilágokon mindkettő örök megnyilvánulásban egyesül újra.

4) Az Igazítók sora a halál után

5) Az emberi sajátlényeg továbbélése
A) 112:5.8 Inkább vállaljuk egy csillagrendszer-felkelés kockázatát, mintsem hogy felvállaljuk annak veszélyét, hogy megfosszunk az evolúciós világból származó, küzdő halandók közül akár csak egyet is a felemelkedői létpálya befutásának örök örömétől.

B) 112:5.9 (…) minden saját akarattal bíró lénynek igazi lehetőség adatik arra, hogy egyértelmű, tudatos és végleges döntést hozzon. A világegyetemek független Bírái egyetlen olyan lényt sem fosztanak meg személyiségi rendjétől, aki végérvényesen és teljesen meg nem hozta az örök döntést; az emberi léleknek teljes és bőséges lehetőséget kell kapnia, és meg is kapja, igaz szándékának és valódi céljának kimutatására.

C) 112:5.20 Az emberi életet az élettényezők vég nélküli változásai alkotják, mely tényezőket a változatlan személyiség egyesíti.

6) Az ember morontia valója
112:6.3 A fizikai létben a halandók lehetnek külsőre szépek és ugyanakkor belsőleg csúfak; a morontia létben viszont, főleg a felsőbb szinteken, a személyiségforma közvetlenül a személy belső természete szerint alakul.

7) Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás
A) 112:7.4 A mennyei lények hosszas tapasztalatszerzésen keresztül próbáltatnak ki, a halandók viszont egy viszonylag rövid és kemény próbán mennek keresztül az evolúciós és a morontia világokon.

B) 112:7.15 A továbbélő halandók ma ismert rendeltetési céljának elérését a Végleges Paradicsomi Testületébe való felvétel jelenti;


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Mennyiben tér el az itt bemutatott személyiség-fogalom az egyéb, használatos személyiség-fogalmaktól?
  2. Mondj példát a személyiség hosszára, mélységére és szélességére (112:1).
  3. Ha a (szellemi) rálátást úgy határozzuk meg mint „a mindenségrendi valóság szilárd tudatosítását” (112:1.10), s a bölcselők bármit képesek valamilyen értelemben vitatni, miként képes megtapasztalni valaki e rálátást?
  4. Milyen hatással van az életfelfogásodra annak felismerése, hogy az élet az organizmus (szervezet) és a környezet között végbemenő folyamat. (112:1.13-1.15; 112:2.20)?
  5. Hogyan határozható meg a szellemi beállítottság? Miért olyan fontos a szellemi beállítottság (26:5.3; 48:7; 130:6.4)?
  6. Magyarázd meg a kapcsolat és a rendszer közötti különbséget (112:1.17-1.19).
  7. Ha a szeretet „teljes személyiségek kölcsönös szemléletére utal”, akkor vajon szeretheted-e magadat (112:2.7; 156:5.11)?
  8. A német filozófus, Immanuel Kant (1724-1804) nagy hatással volt a modern etikára azzal a tanításával, hogy minden egyes személy iránti tisztelet az egyén elérendő célja. Hogyan viszonyul ez a 112:2.8 bekezdésben írtakhoz?
  9. Szánd rá a kellő időt az alapos tanulmányozásra és magyarázd meg a tudomány, a bölcselet művelésének és a szellemi tapasztalás megszerzésének egymást követő szintjeit a 112.2.11-2.12 bekezdésben közöltek alapján. Milyen értelemben tűnik el az anyag, ha a fizika előáll a mikro-folyamatokat leíró egyenlettel? Vesd össze a bölcseletet és az istenimádatra való felkészülésül szolgáló imát, és határozd meg a jellegzetes eltéréseiket (143:7). Ha a bölcselet a tudományon elmélkedik, akkor találj olyan vallási gondolatot, mely az ilyen bölcselet vizsgálatára irányul. (117:3.3)
  10. Mit mondhatunk az egyesített életről az emberi sajátlényeg számos dimenzióját leíró 112:2.14 bekezdés alapján?
  11. A gyarapodó személyiség megmutatja „a fölérendeltség evolúcióját” (112:2.15). Mi akadályozza meg azt, hogy a növekedés hatalmi küzdelembe csapjon át?
  12. Mire van szüksége a halandónak a továbbéléshez? Következetes-e a könyv különböző helyein erre adott válasz?
  13. „Egy viszonylag rövid és kemény próbán” megyünk keresztül ezen a világon (112:7.4). Mi a próba tárgya és módja?
  14. A továbbélést megalapozó döntéseinket itt alakítjuk ki, a lakóvilágokon erősítjük meg és az eggyé kapcsolódásban hozzuk meg véglegesen (112:7.6). Melyek a következő analógia előnyei és korlátai: a komolyan egymásba szerető férfi és nő mint pár elhatározza, hogy összeházasodnak; az udvarlási időszak alatt megerősítik ezt az elhatározást; a házasság megkötésével a döntést véglegesen meghozzák.
  15. Hogyan lehet a személyiség (ön)azonosság nélkül való (112:0.7)? Vö. 112:3.7; 112:5.4.
  16. Hogyan lehet valami minőségileg érzékeny a (világegyetemi) gravitációra, úgy, hogy mennyiségileg nem érzékeny rá (112:0.8)?
  17. Miképpen képes a személyiség az élő rendszer azonosságának egyesítésére? Vö. 112:1.19.
  18. Miért maradnak meg a személyiségviszonyok halandói emlékei (112:5.22)? Mi ennek a gyakorlati következménye?
  19. Miért a két – az emberi és az igazítói – azonosság eggyé kapcsolódása képezi az Igazítóval való eggyé kapcsolódás lényegét (112:7.10)?

 

Istentani összefoglaló

Az ember

  • Sok mindent tudunk a személyiségről, de e tudásunk nem terjed ki a személyiség meghatározására. 112:0.2
  • A személyiség három mindenségrendi síkon – világegyetemi szakaszban – működik. 112:1.1
  • A személyiség hét kiterjedéséből csak három fogható fel a véges szinten. 112:1.9
  • Az ember társas teremtmény. A személyiség a valahová tartozásra törekszik. 112:1.16
  • A személyiség az összes valóságtényező egyesítettségét jelzi. 112:1.17
  • Lévén, hogy az Atyától ered az ember személyisége, ezért örök is, de az emberi önazonosságot az határozza meg, hogy az ember a továbbélés mellett dönt-e. 112:5.2
  • Ha kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy valamely egyénnek volt-e lehetősége a továbbélés mellett dönteni, ha az anyagi létezés véletlenjei és buktatói akadályozzák a kellő mértékű fejlődést, akkor az ilyen lelkek átmeneti besorolásba kerülnek – ekkor meglesz a lehetőségük arra, hogy a továbbélést válasszák. 112:5.6
  • Ezek az irgalmas rendelkezések nem jelentik azt, hogy az emberek egy második lehetőséget kapnak, de azt jelentik, hogy minden halandó igazi lehetőséget kap a tudatos és végleges döntés meghozatalára. 112:5.9
  • A kifejlődő lelked – a halandói elmédnek és az Isteni Igazítónak a gyermeke – a morontia valódként éli túl a halált. 112:5.12
  • A halál időtartama alatt a lélek öntudatlan állapotban van, s a végzet-őrangyal vigyáz rá. 112:5.13
  • Az egykori anyagi személyiséget alkotó részek újbóli összeállítása többféle műveletet igényel. 112:5.16
  • A morontia feltámadásodat követően a Gondolatigazító felidézi számodra a szellemi értékkel bíró összes emlékedet. 112:5.22
  • A személyiségi kapcsolatok mindenségrendi értékkel bírnak, és mindig megőrződnek. A lakóvilágokon emlékezni fogtok a társaitokra és rátok is emlékezni fognak. 112:5.22

Felemelkedő Istenfiak

  • Megjegyzendő, hogy háromféle halál van. Ld. 112:3.1
  • A halál után az anyagi test visszatér a porhoz, de két nem-anyagi tényező megmarad – a Gondolatigazító és a morontia lélek. 112:3.5

A morontia élet

  • A morontia lények a mindenségrendi elme nebadoni módosított változatával ruháztatnak fel. Bizonyos halandói elmeszakaszok megmaradnak a továbbélő lélekben, más értékeivel pedig az Igazító rendelkezik. 112:6.4
  • A morontia elme a mindenségrendi elmével létesített közvetlen kapcsolatban fejlődik, miután a helyi világegyetemi Alkotó Anyaszellem módosította. 112:6.6
  • A segédelme a szülőbolygón marad. A morontia lény a morontia intellektusára támaszkodik. 112:6.10

Üdvözülési terv

  • A továbbélő halandók mai végzete a Végleges Paradicsomi Testülete. És még fenségesebb feladatok várnak rájuk a jövőben. 112:7.15

Gondolatigazítók

  • A fizikai, az értelmi vagy a szellemi természetű halál beálltával a Nevelők búcsút vesznek a befogadójuktól. 112:4.1
  • A halál és a feltámadás közötti időszakban várakozó Igazítók hét átmeneti szolgálatot végezhetnek. 112:4.4
  • Az azonnali továbbélés esetében az Igazító már az új morontia alakban csatlakozik a lélekhez. 112:4.13
  • Az Igazító múltbéli-örökkévalósági emlékezettel és korlátozott lehetőségeket jelentő abszolútsággal ruházza fel a személyiséget. 112:7.1
  • Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás a szülőbolygótól a világegyetemi központig bárhol végbemehet. 112:7.3
  • Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás után már semmilyen veszély nem fenyegeti az örök létpályát. 112:7.4
  • Az Igazító-halandó társulás az egyik legbámulatosabb jelenség ebben a világegyetemi korszakban. 112:7.11
  • Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás a Teremtő és a teremtmény egyfajta társulása – a véglegesrendűeket várja a külső térbeli szolgálat. 112:7.17
  • A külső tér igazgatói – megszemélyesült és emberivé lett Igazítók, valamint örökkévalóvá lett halandók. 112:7.18