Jelenlegi hely

115. A Legfelsőbb Lény

 

 Ahhoz, hogy valaki a Legfelsőbb Lény részévé váljon, tennie kell valamit és lennie kell valaminek.

Minden elmének ki kell alakítania valamilyen keretrendszert, melyben racionálisan gondolkodhat, és bár az ilyen keretek nélkülözhetetlenek, kivétel nélkül tévesek. A véges teremtményeknek egy végtelen kozmoszban (mindenségrendben) szükségképpen torz fogalmaikkal kell élniük a határtalan, sohasem kezdődött és soha véget nem érő létezésről. A végtelenség meghaladja az emberi felfogóképességet, viszont a végtelenség szemlélése segíthet a pillanatnyi világegyetemi keretek kitágításában.

A végtelenségben egység van, melyet a VAGYOK – az emberi elme elsődleges kitétele – fejez ki. A végtelenségtől való távolságunk miatt nem tudjuk pontosan leírni ezt a fogalmat egyetlen szóval. A végtelenség egyfelől egység, másfelől azonban korlátok vagy határok nélküli sokféleség. Emberi szempontból a végtelenség a legnagyobb bölcseleti paradoxon (látszólagos ellentmondás).

A világegyetem megértésével való próbálkozásunkban segíthet, ha ésszerűen úgy írjuk le a világegyetemi valóság szintjeit mint véges, abszonit és abszolút. Kizárólag az abszolút valóságszint minősül korlátozás nélkül örökkévalónak. Az abszonitok és a végesek módosult felhígulásai az eredeti, abszolút valóságnak. Az abszolút valóságszint vizsgálatának egyik módja a következő három szakasz elképzelése:
1. Az Eredeti – a VAGYOK, mely minden valóság forrása – ami van.
2. A Tényleges – az Örökkévaló Fiú, a Végtelen Szellem és a Paradicsom egyesülése – ami volt és van. A Fiú, a Szellem és a Paradicsom együtt alkotja a VAGYOK tényleges kinyilatkoztatását.
3. A Lehetséges – beleértve az Istenségi, a Korlátlan és az Egyetemes Abszolútot – ami kialakul és lesz, melyek együtt a VAGYOK teljes lehetséges kinyilatkoztatását alkotják.

Örökkévalósági nézőpontból e jegyek nem különíthetők el élesen egymástól. Az örökkévalóságban már minden VAN, de a térben és időben még nem minden nyilatkoztatott ki. Az Eredeti, a Tényleges és a Lehetséges társulása adja meg minden növekedés lehetőségét a világegyetemben. Minden döntés, még az emberi döntések is, új képességet (lehetőséget) teremt a potenciális növekedésre. Korlátozott nézőpontból vizsgálva a tevékenységeknek van végük, de kiterjesztett nézőpontból szemlélődve azt láthatjuk, hogy a befejeződések pusztán átmenetek az egyik fejlődési szakaszból a másikba.

A kozmosz dinamikája gondoskodik a valóságnak a potenciálisból (lehetségesből) a ténylegességbe való átviteléről. Ez az átalakulás soha nem ér véget, hiszen a Lehetséges és a Tényleges is részét képezi az Eredeti VAGYOK-nak. Amint a potenciálisak ténylegesülnek, azáltal, hogy ténylegessé válnak, olyan új lehetőségeket teremtenek, melyek korábban nem léteztek.

A Legfelsőbb kifejlődése magával hozza a lehetségeseknek ténylegesekké alakulását a véges létsíkon. A Legfelsőbb olyan szellemszemély, akinek eredete a paradicsomi Háromság, ugyanakkor a Legfelsőbb egyúttal evolúciós növekedési Istenség is, mely növekedésnek a hajtóereje a ténylegesek és a lehetségesek közötti feszültség. A Legfelsőbb mozgásiránya kettős: befelé, a Paradicsom felé és kifelé, a potenciális korlátlan Abszolútok felé terjeszkedik. A jelen korszakban ez a kettős mozgás a nagy világegyetem alászálló és felemelkedő személyeiben nyilvánul meg.

A Legfelsőbb megteremtésén keresztül az Atya VAGYOK csaknem teljesen megszabadult az ő végtelen helyzetével, örökkévaló létével és abszolút természetével eredendően együtt járó korlátoktól. Azzal, hogy megszabadul az örökkévalóságtól, a Mindenható beleütközik az idő korlátaiba; a Legfelsőbb csakis a természetének nem teljes voltából fakadó következményként tapasztal meg növekedést.

Az Atya Isten tervében a véges fejlődés ára az erőfeszítés, a teremtményi célok elérésének ára a kitartás, a személyiségfejlődés ára pedig a hit. A Legfelsőbb Isten annak a véges árnyéknak a megszemélyesülése, melyet a paradicsomi Atya, az Első Forrás és Középpont, a VAGYOK végtelen egysége vet a világegyetemre. Azzal, hogy a Legfelsőbb Lény magába foglalja az evolúciós tapasztalás összességét, egyúttal össze is köti a végest az abszonittal.

 

* * *

A 115. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei.

A LEGFELSŐBB LÉNY

1. A fogalomrendszer határainak viszonylagossága
115:1.2 Isten sokkal de sokkal több, mint egy Atya, viszont az Atya az ember legmagasabb rendű fogalma Istenről…

2. A Felsőség abszolút alapja

3. Az eredeti, a tényleges és a magvábanvaló
A) 115:3.13 Isten akarata általánosan érvényesül, az egyénnel kapcsolatban esetleg nem mindig, az egészet tekintve viszont minden esetben.

B) 115:3.16 …minden emberi döntés nem csak hogy új valóságot tesz ténylegessé az emberi tapasztalásban, hanem új képességet is teremt az emberi növekedésre.

4. A Legfelsőbb valóság forrásai

5. A Legfelsőbb viszonya a paradicsomi Háromsághoz

6. A Legfelsőbb viszonya a trioditákhoz

7. A Legfelsőbb természete