Jelenlegi hely

119. Krisztus Mihály alászállásai

A Teremtő Fiak az alászállás képességével eredendően megáldottak. Az isteni Fiak alsóbbrendű lényként való megtestesülésben, tapasztalati úton válnak rokonszenves, irgalmas és megértő vezetőkké. A Teremtő Fiúnak olyannyira fontos megismernie még a legalsóbb rendű teremtményeinek szemléletmódját is, hogy ténylegesen is a teremtésrészében élő lénnyé kell válnia hét alkalommal.

A nebadoni Mihály, vagyis a helyi világegyetemünk ura, a rendjének tagjai közül 611.121-ként nyerte el a Nappalok Elődeinek a helyi világegyetem vezetésére vonatkozó elfogadó nyilatkozatát. Mihály csaknem egymilliárd évvel ezelőtt teljesítette az első alászállását, és mintegy másfél millió évente vett részt egy-egy újabb alászállási küldetésen. Az utolsóra ezerkilencszáz évvel ezelőtt került sor a világunkon.

Mihály hétszer testesült meg a helyi világegyetemünkben (Nebadon), mégpedig úgy, mint:

1. Melkizedek Fiúként a Melkizedek szférán (a Szalvington, vagyis a világegyetemi központ közelében);

2. Lanonandek Fiúként a 37-es csillagvilág 11-es csillagrendszerében;

3. Anyagi Fiúként a 61-es csillagvilág 87-es csillagrendszere 217-es bolygóján;

4. Szeráfként a 3-as csillagvilág 84-es csillagrendszere 462-es világán;

5. Szellemi besorolású felemelkedő halandóként az Uverszán (az Orvonton felsőbb-világegyetem központján);

6. Morontia halandóként az 5-ös csillagvilág központi bolygóján;

7. József-fia-Jósuaként a Földön (vagyis a 70-es csillagvilág 24-es csillagrendszere 606-os bolygóján).

Magyarázat a fogalmakhoz:

A nagy világegyetemben 7 felsőbb-világegyetem van, melyeket összesen 700.000 helyi világegyetem alkotja. (Ezen helyi világegyetemek egyike a Nebadon.)

A mi felsőbb-világegyetemünk, az Orvonton azonos a 4 millió fényév sugarú Lokális Galaxiscsoporttal. Az Orvonton központja az Uversza (az 5. menny), mely a Napunkhoz képest 250.000 fényév távolságon belül helyezkedik el.

Egy helyi világegyetemben 100 csillagvilág lehet, amelyek mindösszesen legfeljebb 10.000.000 lakott világot jelenthetnek.
Egy csillagvilágban 100 csillagrendszer lehet, amelyek együttesen 100.000 lakott világot foglalhatnak magukba.
Egy csillagrendszerben van körülbelül 1.000 világ.

A nagyjából 10.000x4000 fényév terjedelmű Nebadon helyi világegyetemben lehet vagy 40 millió nap (mert a Nebadon még fiatal, fejlődő világegyetem). A Nebadon 100 csillagvilága a Szalvington körül kering. A Szalvington (a 4. menny) tőlünk 1500 fényévre van, az Orion-köd (M42) közelében.

* * *

119. írás/1. hozzászólás
Jézus azt kéri, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeretett bennünket, amikor a földön élt hústestben. Hasznos tehát számunkra, hogy megismerjük a szeretete tényeit, mozgatórúgóit. 
119:0.4 „E teremtményi megtestesülések célja, hogy az ilyen Teremtők bölcs, rokonszenves, igazságos és megértő uralkodókká váljanak. Ezek az isteni Fiak természetüknél fogva igazságosak, de az egymást követő ezen alászállási tapasztalások eredményeként megértően könyörületessé válnak; a természetüknél fogva irgalmasok, de e tapasztalások új és más módokon is könyörületesebbé teszik őket. A helyi világegyetemek kormányzására való felkészülésben és kiképzésben ezek az alászállások jelentik az utolsó lépést ahhoz, hogy e magasztos feladatot isteni pártatlansággal és igaz ítélőképességgel teljesíthessék.”
Jézus azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint Ő. Úgy gondolom, számtalan helyzet adódik számunkra is, amelyekben könyörületesek lehetünk. De mit is jelent számomra a könyörületesség? Mondható gyakorlatban megélt irgalomnak is, amely magába öleli a nem ártás, a megbocsátás és a segítés magatartásait. Vagyis a könyörületesség semmiképpen nem mondható elméletnek. Beszélhetünk az irgalomról, de a könyörületességet tenni kell.
Egy teremtő és fenntartó Istenfiú csak gyakorlati mintát adhat és Jézus adott is. Még az ellenségeit is szerette. Persze a rossz tettet utálta, de az embert szerette. Jót akart még annak is, aki Őt gyűlölte. 
Elgondolkodtam. Érzelmileg én nem tudok szeretni egy idegen, netán velem szemben ellenséges embert, de jót akarni tudok neki pl. nem ártással és megbocsátással.
Akit pedig megértek, azt akár szeretni is képes leszek. Bizony, gyakran érdemes válság szituációban feltenni magunknak a kérdést – Jézusom, Te most mit tennél az én helyemben? Egy biztos, ha szeretek (nem ártok, megbocsátok és segítek), akkor békét élek meg a szívemben. Azt gondolom, az igazi szeretet elvárásoktól mentes. Ez alatt jelenleg három dolgot értek. Az első: amit a másikért teszek, azzal őt nem akarom kényszeríteni semmire, tehát nem várok tőle cserébe semmit. A második: azzal, amit a másikért önzetlenül teszek, azzal felkínálom számára az én békém útját is, akár vonzó ez számára, akár nem. A harmadik, ha jót akarok az előttem álló embernek, akkor én békét élek meg a tettem, sőt már a szándékom által is. Csak az Isten cselekvő gyermeke képes égi békét megélni a földön a szívében.

Belegondolva úgy tűnik, hogy a könyörületes ember azzal, hogy a mennyországot hordozza magában, valójában a földi világ legszabadabb polgárai közé tartozik. Nem vitatkozik, csak képvisel. Megéli azt, hogy örül, hogy hisz. A bennünk is élő Istenben való hit olyan „Kályha”, akihez mindig visszatérhetünk, akitől minden elesés után úja és újra elindulhatunk. Isten nem veszíthető el, csak elhagyható. 
 Jézus azért kér tőlünk könyörületességet, mert ő is az. Mennél inkább olyan leszek, mint Ő, annál inkább képes leszek Őt érzékelni, és annál inkább közös lesz az örömünk.

119. írás/2. hozzászólás
119:0.6 „Így válnak a Fiak avatott és megértő urakká; megismerik azokat a csoportokat, amelyek felett uralkodnak és a világegyetemi hatalmat gyakorolják. Az élő tapasztalások révén gyakorlati könyörületességre, pártatlan ítélőképességre és az élményelvi teremtményi lét szülte türelemre tesznek szert.”
Ezen idézet számomra azt mondja, hogy a könyörületes szeretettel együtt jár a pártatlan ítélőképesség és a türelem is. Ha pedig ezek Jézusnak megvoltak, márpedig megvoltak, akkor, ha úgy akarunk szeretni, mint Ő, akkor ezek kimunkálására nekem, nekünk is törekednünk kell. 
119. írás/3. hozzá szólás
Megragadott az, amit Jézus első – közöttük töltött – alászállásáról írt egy Melkizedek.
119:1.5 „Egyhangúlag elfogadtuk őt a melkizedekek vezetőjének, mivel páratlan bölcsességével, legmagasabb rendű szeretetével és kiváló kötelességtudatával kiérdemelte szeretetünket és tiszteletünket. Szeretett minket, megértett bennünket és velünk szolgált, és mi mindig az ő hűséges és elhivatott Melkizedek társai leszünk, mivel ez az idegen a mi világunkon mindörökre Melkizedek-természetű egyetemes segítővé vált.”
Azt gondolom, ez így működik az emberek között is. Elfogadnak bennünket, ha bölcs szeretettel szolgáljuk őket. Persze az emberek még nem rendelkeznek Melkizedek erkölccsel és gyakran előfordul, hogyha jót teszel valakivel, azt szeretné, hogy kiszolgáld őt. Az a véleményem, hogy aki segít, azt tegye meg a másik embernek, amit segítőként jónak lát. Nem a másik embernek engedelmeskedünk, hanem véleményem szerint, azt kell tennünk, amit a rászoruló ember számára jónak látunk.